Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem derül ki, hogy a válasza helyes-e - de Csenge úgy sejti, nem sok esély van rá, és valójában csak sötét életlátását sikerült bemutatnia vele -, az viszont igen, hogy a kérdés sem volt egészen pontos.
A szfinx üdvözlését mosolyogva fogadja, és ahogy feltekint a portréalak arcára, eszébe jut, hogy azért mégiscsak jó levitásnak lenni. Ideiglenes társát jól hallhatóan bosszantja, hogy a szfinx hozzá máshogy viszonyul, de Csenge már csak a saját találós kérdésére figyel. Ha az ismeretlen ajtó előtt fekvő tényleg levitás, és kibír itt egy évet, jövőre már vele is máshogy fog bánni a bejárat őre.
A lány hümmögve figyeli a festményt, egyik lábáról a másikra nehezedik, jobb kezét az arcához emelve, ujjaival ajkain zongorázik gondolkodás közben.
 - Ha egy bútorokkal teli szobáról beszélünk, akkor a levegő a megoldásom, ha egy teljesen üres teremről, ahol nincsenek ágyak alatti és szekrények mögötti sötét zugok, akkor a fény - mondja, aztán karjait leeresztve megvonja a vállát: -, de igazából a levegő akkor is helyesnek tűnik számomra.
Amíg várja az ítéletet, tovább gondolkodik, de egy pillanatra hátra pillant, hogy lássa, ott áll-e még az ismeretlen elsős. Próbálja eszébe vésni az arcvonásait, hogy ha legközelebb összefutnak, felismerje, aztán rádöbben, hogy igazából még a nevét sem tudja. Na, de épp az előbb mondta neki, hogy nem érdekli kicsoda, ezek után már elég furcsán venné ki magát, ha mégis rákérdezne.
Végül némán, kíváncsiságát magában tartva fordul vissza a bejáratot rejtő portré felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ez nekem is ment volna! Dohogásra nem vetemedek, annyira meglepődöm magam is, hogy beugrott a megfejtés. Legalábbis egy. A fény eszembe sem jutott, és nem is gondolkodtam tovább, amint eljutottam a levegőig.
A lány viszont full filozófiai okfejtésbe bonyolódik. Amikor végez, még hátra is pillant. Lehet, valami elismerésre vár, de nem tudom eldönteni időben, mit is mondhatnék. A szfinx nem siet ajtót nyitni, én meg tűkön ülök az ítéletért.
A portréalak farkával elégedetten legyint egyet.
- Minden részletre kiterjedő válasz.
Egy búcsúmosollyal ajándékoz meg minket (szeretném azt hinni, hogy engem is), majd feltárja előttünk a ház bejáratát. Rántok egyet a táskám vállpántján, indulhatunk.
- Ez igen!
- Ebbe belejönnek az emberek? - kérdezem a felsőbb évest, hátha még erre a válaszra azért vevő lehetek nála. - Gyakorolni kell, vagy van egy levitás óra, amin a rejtvények eszes megoldását tanuljuk? Van olyan levitás, aki annyira hülye, hogy mindig kint éjszakázik? - teszem fel a legfontosabb, feszítő kérdést.
Még csak egy hete vagyok itt. Szomorú, hogy ha eltalálok is a ház bejáratához, bejutni akkor sem tudok egyedül.
- Amúgy Hunor vagyok, és köszi szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Bölcs gondolat, de ha kaszálni akar, akkor itt érdemes elkezdeni. A két kölyök, ott Erik és Gábor, mindent megtennének azért, hogy ne kelljen áttanulniuk a nyarat. Nem hülyék, csak lusták, ám jelenleg nem állnak annyira se jól, hogy legalább vizsgára bocsáthatóak legyenek.
Miközben beszélek feltűnésmentesen, de jól behatárolhatóan megmutatom neki, hogy melyik két delikvensről van is szó. Bizony bizony, ott bújnak meg a fiúcskák, a két piszkosszőke, kék szemű fiú, akin látszik, hogy testvérek. A szemük sem áll jól, és nagyon nehezen maradnak a fenekükön. Nyilván jobb lenne inkább kviddicsezni, de sosem nézhetik el a lustaságot azzal, hogy “de jól játszanak”.
Viszont, bár tanárként nyilván nem kéne ilyenre buzdítanom egy diákot, felelősségteljes felnőttként igazán megtehetem, hiszen ez sem más, mint egy befektetési lehetőségeket és pénzkereseti megoldásokat rejtő lehetőség. Nem? De! Szóval teljes nyugalommal mondom el neki, amit tudnia kell.
- Ha pedig terjeszkednél, akkor Livit kell megkörnyékezned. Ő az orrpiercinges lány. Ha neki elhinted a dolgot, a megfelelő emberek körében marad, mégis eljut mindenkihez, akihez el kell. Nagyon profi, rákérdez, hogy hány embert bírsz el, mely tárgyak az erősségeid, nem kér lehetetlent.
Nagyon kemény, hogy ezeket tudom, de hát nekem is megvannak a magam képességei, még ha az annyiban is merül ki, hogy tudom, hogyan kell smúzolni egy diákkal úgy, hogy szépen elmeséljen mindent, amit tudni szeretnék. Sosem mondtam, hogy jó ember lennék.
- Oh, ennek sokkal önzőbb oka van. Önként jelentkeztem.
Hogy is volt ez? Épeszű ember ilyet nem csinál. Valóban nem, de ez is többrétű problémafelvetés okozta megoldás, így helyet foglalva a lány mellett, szigorúan kifordított és ellentétesen megült széken, felvázolom, hogy miért is vagyok én itt.
- Gondoljon csak bele abba kedves, hogy ehhez a társasághoz beküldik Poulain, Rosales vagy Fisher tanárnőt. Szerintem mind a hármuknál fogadást lehet kötni, hogy melyik percben sírják el magukat. Túlbuzgók, de még fiatalok. Nem kéne sok tanárt vesztenünk az év végén.
Ez ugye a kegyesebbik ok, amit kezeimmel gesztikulálva vázolok, a felsorolásnál ujjaimmal jelzem őket, és amikor a veszteségről beszélek, csuklóm lehanyatlik. Nyilván ez nem az önzésem oka, az nem egy túl szép történet, de ha már felhoztam, elmesélem.
- A másik pedig, hogy a feleségem gyereket akar, ami egy teljesen jogos lépés, főleg, ha az ember nőből van, csak az a baj, hogy nekem ezt a tényt hét év alatt nem sikerült megszoknom, szóval igazából kicsit bujkálok előle az ilyen alkalmakkor. Nem túl szép dolog, de tudom, hogy hamarosan kapok egy csinos kis csomagot, benne a ténnyel, hogy apa leszek. Szóval ezért vagyok itt.
Ennyit arról, hogy legalább valaki gondolja azt, hogy de kedves vagyok, hát védem itt az ifjú tanerők józan elméjét. Szó sincs erről. Viszont én erős vagyok, várom is a kritikát, hogy mennyire nem szépen cselekszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bal lábbal keltem. Egész nap ideges és feszült voltam, holott egyébként semmi okom nem volt rám, de tényleg úgy viselkedtem, mint egy igazi hárpia. Mondjuk meg is érdemelték azok a szemtelen kis taknyosok, hogy valaki végre megmondja nekik, hogy nem csak ők léteznek ezen a világon, akármennyire szeretnék is ezt hinni. Ma nem volt túl sok órám, így bőven volt időm elmenni futni, hátha ez segít leadni a felesleges feszültséget, de a tervem nem jött össze, épp ott folytattam mások verbális kínzását, mint ahol abba hagytam. Végül a könyvtárban találtam nyugalomra, egész eddig ott is lebzseltem, de úgy döntöttem lassan ideje lenne visszatérnem a szobába, mert még ezer a dolgom amit lehetőleg ma be kéne fejeznem.
A könyvek jó hatással voltak rám, egészen a klubhelyiség szintjéig eljutok anélkül, hogy zsörtölődjek, vagy egy rossz szót szóljak bárkihez. Sőt, még mosolyogtam a velem szembejövő fiúra, akivel szinte minden évben megegyeztek az óráink és most is egy szakra járunk, egyszóval elég régen ismerjük egymást. Aztán ahogy befordulok arra a hülye folyosóra, ahol a részeg festmények laknak – akik mindig megpróbálják tenni nekem a szépet, én meg alig győzőm levakarni magamról az ötszáz éve halott, betintázott ficsúrokat – hirtelen elillan a jókedvem, mert akkorát esek valakiben vagy valamiben hogy azt öröm nézni. Akkorát koppan a homlokon a padlón, hogy még a pincében is hallják, így kissé szédelegve ülök fel, hogy szemrevételezzem mi okozta előbbi zakózásomat. Mégis ki a fészkes fene áll meg a folyosó közepén cipőt kötni?
- Máskor jobban is átgondolhatnád hol állsz neki tollászkodni – vetem oda nem túl kedvesen. Innen csak egy lenszőke hajzuhatagot látok, fel sem merül bennem, hogy esetleg nem diák az illető és illendő lenne több tisztelettel beszélnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Valami kemény, valami csattanás és én a padlón kötök ki a fenekemen ülve. Fellöktek. Ez pár pillanat alatt realizálódik bennem. Arra azonban nem számítok ami ez után következik. Már nyitnám a számat, hogy megkérdezzem az ütközés másik résztvevőjét, hogy jól van-e, amikor is szó szerint lehord a sárga - jelen esetben betonozott - földig. - A helyében én ezt a mondatot gondoltam volna át egy kicsit - kelek fel néhány nyögés és sziszegés kíséretében, csípőmet fogva, majd odalépek az engem leteremtő alak elé, aki mint látom egy diáklány. A gyér fényben nem tűnik fel rajta semmilyen komoly sérülés, de ettől függetlenül mentős ösztönöm arra sarkall, hogy tegyem félre a saját fájdalmaimat és foglalkozzam vele. - Mindene épségben van? Nem szédül? Nem fáj a feje vagy bármelyik másik testrésze? - kérdezem kimérten. Nem szokásom undoknak lenni, de azt nem viselem  jól, ha így beszélnek velem és nem csak azért mert történetesen tanár és gyógyító vagyok, hanem mert ember. Figyelmetlen volt és nem vett észre. Én pedig óvatlan mert félre kellett volna állnom cipőt kötni. Ráadásul meg is ütöttem magam éppúgy, ahogy ő, mégsem kezdek el tőle pontokat levonogatni. Az olyanokat sosem értettem, mint amilyennek ő tűnik. Hibázik és mást ócsárol. Az hagyján, hogy csak azt éri el vele, hogy undoknak tűnik, de még a kialakult helyzeten sem változtat. Illetve inkább ront rajta. Hálát adok az égnek, hogy nem így reagáltam le az ehhez hasonló szituációkat sem most sem máskor. - Adja a kezét! Segítek felállni - nyújtom jobbomat és ha elfogadja akkor talprahúzom. Közben a festmények őt szidják, tőlem pedig azt kérdezgetik, hogy jól vagyok-e és ajánlgatják, hogy legközelebb melyikükön landoljak, hogy megvédjék a fomás idomaimat - Uraim! Most már elég legyen! Különben szólok a gondnoknak, hogy itt az ideje lecserélnni a díszes kompániát! - intem csendre a jónépet és fenyegetésem hatásos hangfogónak bizonyul. Nem hiába dolgoztam annyi férfi kolléga közt. Megtanultam beszélni a nyelvükön. Néha jól jön ha az ember angyali külleme néha egy amazon jellemével párosul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Bocsánat, hátulról épp úgy néz ki mint az egyik kis navinés, akiben a múltkor is sikerült felbuknom.  - Nem mentegetőzöm, csak közlöm a tényeket, valóban fel sem merült bennem, hogy esetleg egy tanárral állok - vagyis inkább ülök szemben. Mellé lőttem, ez van, ha levon néhány pontot így jártam, ha meg nem veszi magára akkor megúszom. Remélem ez utóbbi következik be, nincs kedvem egy kisebb fejmosáshoz, hiszen nem az én hibám, hogy ő volt rossz helyen. Nem láthattam a kanyarból, hogy pont ott kívánta megkötni a cipőfűzőjét, ahol én be fogok kanyarodni, ha van egy kis esze ezt ő is belátja.
- Azt hiszem jól vagyok. - Lassan bólintok, így egyszerre erősítem meg a mondandóm és ellenőrzöm le, hogy tényleg nem szédülök már és nem is fáj semmim. Ezután kezdek el azon pörögni, hogy miért kérdezget ennyit? Talán gyógyító. Várjunk csak, ha igazam van és ez a szőke nő velem szemben nem más, mint iskolánk egyik egészségügyi szakembere, akkor személyében nem mást tisztelhetek, mint a bátyám legújabb nőjét. Jó, lehet hogy nincs igazam, hiszen még sosem találkoztunk személyesen és eddig csak távolról láttam, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy sikerült Bálint aktuális barátnőjét felborítanom majd jól leszúrnom, hogy milyen figyelmetlen. Épp mikor elhatározom, hogy a következővel majd kedves leszek... Szép kezdés Boglárka, szép kezdés.
- Köszönöm! - Hülye lennék nem elfogadni a segítő kezet, ha most elkezdenék hisztizni, hogy egyedül is képes vagyok erre az egyszerű mozdulatra akkor csak rontanék a helyzeten. - Nem okoztam komolyabb kárt? Ne haragudjon a figyelmetlenségemért, de nem ez életem napja - kérek bocsánatot kissé megszeppenten. Remélem elfogadja, ha nem akkor irtó nagy bajban vagyok. A festményekről inkább már tudomást sem veszek, megszoktam, hogy ha nem veszek tudomást róluk megkapom a hasonló szavakat, mint amikkel most is bombáznak, amiért fellöktem szívük hölgyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Talán célszerű volna nyitott szemmel járnia, hogy máskor senkiben se bukjon fel - kommentálom magamhoz képest elég epésen a bocsánatkérését, de részemről le is van zárva az ügy ezen része. Sokkal jobban érdekel az állapota. Így amikor azt mondja jól van én még szkeptikusan figyelem pár pillanatig. Ha beütötte a fejét és kapott egy enyhe agyrázkódást, annak akár órák múlva is lehetnek tünetei. - Javaslom a biztonság kedvéért látogasson el a gyengélkedőre és számoljon be a történtekről - mondom miután felsegítettem és már mindketten talpon vagyunk. Közben azért továbbra is rajta tartom a szemem, de nem látom nyomát megingásnak vagy egyéb mozgáskoordinációs zavarnak. Ennek okán magamban eldöntöm, hogy nem fogom bekísérni. Viszont saját tanácsomat megfogadom és majd ha bevásároltam veszek magamhoz egy adag fájdalom csillapító és zúzódás lohasztó bájitalt, mert a csípőm irgalmatlanul hasogat. - Nem. Semmi gond - emelem fel kezeimet, fejemet ingatva - Értem, nos ez esetben, ha tudok segíteni, akkor csak szóljon - ajánlom fel már jóval empatikusabb hangnemben támogatásomat. Rajta áll, hogy elfogadja-e vagy sem. Minden esetre nem tudom és nem is fogom meghazudtolni magam. Az a hivatásom, hogy másokat patronáljak. Nem csak fizikailag, de lelkileg egyaránt. A büntetést és szidást sosem tartottam hatékony nevelő eszköznek. Sokan emiatt azt hiszik vajszívű vagyok. Pedig igazából csak következetes. Elvárom a tiszteletet, de cserébe én is azzal fordulok mások felé és ha hozzám bizalommal fordulnak, azt megértéssel viszonzom. Itt most például meghallgatom ha kéri. Nem hajt a tatár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szóval Erik és Gábor. Alaposan megjegyzem az arcukat, nem nehéz, hiszen a két szőkeség majdnem egyformának hat. Nem mondom, hogy nem látszik meg egy kisebb korkülönbség, de távolról mintha csak ikerek volnának. És ha emellé épp ugyanolyan lusták is, na hát az kész főnyeremény lehet szegény szüleiknek. Livit könnyebb észrevenni, harsány ruhák, élénk hajszín és piercing az orrban. Tipikus lázadó feje van. Integet, mikor rápillantok, mire én kedvesen viszonzom a gesztust. Ha ezentúl üzleti partnerek leszünk nem árt jó kapcsolatot ápolnunk egymással.
- Micsoda lovagias gesztus - jegyzem meg épp csak annyi éllel a hangomban, amennyi talán sértő lehet, de még épp szemet hunyhat felette. Az évek során sikerült kifejlesztenem ezt a hangsúlyt, amivel kifejezhetem ellenvéleményem, de mégsem vádolhatnak meg tiszteletlenséggel. Komolyan, aki nem bírja a kiképzést minek áll tanárnak? Ettől ezerszer rosszabb helyzetek is akadhatnak, azokkal akkor hogy birkóznak meg, ha néhány renitens diákkal sem bírnak el? De igaza lehet, azért nem biztos hogy ilyen érzékeny lelkű, törékeny emberekre kellene bízni őket. Ők túl befolyásolhatóak, túl lágyszívűek ehhez. De még mindig nem értem, ez azért nem elég indok arra hogy önként bevállalja. Na de amit ezután mond, az mindent megmagyaráz. Végül is így elég jó oka van arra, hogy meneküljön az asszony elől.
- Igazából teljesen megértem. Mármint nem mindenki akar gyereket, vagy ha akar is, akkor nehéz elfogadnia a tényt, miszerint lesz - vonom meg vállaimat. Most előadhatnám, hogy milyen rossz férj akkor és ezért milyen borzasztó apa lesz, de el kell fogadni, hogy ilyen is van a világban. Egyelőre én sem tudom elképzelni, hogy öt éven belül gyereket szüljek, de még a tíz éves terveben is nehéz lenne elhelyeznem. Na nem azért, mert nem akarok saját családot, szimplán szeretnék előtte élni egy kicsit és nem úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy milyen kár, hogy meggondolatlanul gyereket vállaltam. Bár gondolom, hogy tanár úr nem egészen ilyen okokból fél ettől a hírtől, de ki vagyok én, hogy itt a lelki dolgaiban turkáljak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Majdnem visszaszólok valamint, de inkább nem teszem. Kedvesnek kell lennem, erre próbálok koncentrálni, szóval még egy halvány, akár bűnbánónak tűnő mosolyt is sikerül arcomra varázsolni. A gyengélkedő említésére azonnal eltűnik a mosoly, helyére egy fintor lép. Elképzelem, ahogy Bálint túlreagálja az egészet és közli, hogy bár nincs semmi bajom, de azért maradjak bent megfigyelésre, hátha.
- Azt hiszem, azt most passzolnám, a bátyám talán kissé túlreagálná az eseményeket. Már ha ő van bent - teszem hozzá elgondolkodva. Amilyen szerencsém van mostanában biztosan nem úsznám meg, és ha jól emlékszem ilyenkor amúgy is ő van szolgálatban. Mostanra sikerült kitanulnom nagyjából, hogy mikor ki dolgozik, így nagy évben el tudom kerülni a gyengélkedőt, ha éppen nem vagyok rá kíváncsi. Nincs semmi bajom, szóval nem ári meg kockáztatnom jelenleg.
Bólintok, mikor azt mondja nincs baja, remélem tényleg nem okoztam súlyosabb károkat egy esetleges kisebb zúzódásnál. Azért ő is elég nagyot esett, még ha nem is mondja ki, gondolom az kicsit sértené a tanári és gyógyítói megítélését. Pedig amúgy ő is ember, de ha nem akar panaszkodni Merlin mentsen attól, hogy erőltessem a dolgokat. Nem kell nekem feltétlenül végighallgatnom, hogy mi kínja is van pontosan.
- Nehéz napok elég nézek és ilyenkor előtte ingerültebb vagyok, mint kellene. - Tipikus női probléma. Már ilyenkor csokival tömi magát, mert elkapja a menthetetlen mélabú én szimplán csak ideges leszek, amire egy kis édesség nem megoldás.Persze gondolom létezik már erre is valami főzet, hogy ne érezzem magam ennyire pocsékul, de eddig még sosem szántam rá magam, hogy utána járjak a dolognak. Bár ez most egy jó alkalom, mert ha létezik, akkor beszélgetőpartnerem biztosan tud róla és eddig leszűrt tapasztalataim alapján minden bizonyára igen előzékenyen figyelmembe is fogja ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy tiltakozik a gyengélkedő ellen úgy tisztul ki előttem hirtelen a kép. Ez a pukkancs kisasszony lenne Kedvesem testvére? Jóságos ég...Megint remek komédiát hoztak össze a fentiek a főszereplésünkkel. Kicsit ingatom a fejem míg átgondolom mi tévő is legyek. A családi kapcsolatok fontosak. De egykeként nekem fogalmam sincs milyen is a testvérek viszonya. Így most igen furcsán venné ki magát, ha hirtelen sokkal szívélyesebb volnék vele. A kivételezésrő pedig szó sem lehet! Az nem én lennék. Így marad minden úgy, ahogyan eddig.  - Rendben. Az ön felelőssége - jelentem ki és fogadom el egyúttal döntését - Ha panasza lenne a későbbiek során akkor azonban mindenképp keresse fel a gyengélkedőt - szögezem le hangomban az ellentmondás teljes kizárására alkalmas komolysággal és gyógyítói attitűddel. Ezután már indulnék, amikor úgy dönt mégis csak elmondja mi is a gondja és miért ilyen smirglipapír. Egy megértő mosolyt kap az elhangzottakra első nekifutásból, mint nőtárstól. Aztán jön a többi a gyógyítótól - Próbált már ilyenkor viselni egy malachitból, krizokollából, rózsakvarcból és holdkőből készült karkötőt vagy ezen ásványok kis darabkáit a zsebébe süllyesztve közel hordani az érintett területhez? - teszem fel a költőinek szánt kérdést majd gyorsan folytatom is mielőtt megkapnám a nemleges választ - Ezek segíthetnek enyhíteni a piros betűs napok előtti és alatti hadiállapotokat azaz a hárpia szindrómát - miközben beszélek hangomból kiérezheti a szaktudás mellett az együttérzést is természetesen. Nőből vagyok én is és nem vagyok ellenség. Lehet nem jól indult az ismeretségünk és nem is lesz belőle felhőtlen viszony. De emberek vagyunk. Legyünk egymáshoz humánusak. Úgy állunk egymással szemben mint két kivénhedt veterán a hadszintér ellentétes oldalán. Sajgó izmokkal, felpeckelt idegszálakkal és robbanásra készen, de titkon a tűzszünetre vágyva. Ki hinné, hogy ilyesmi megtörténhet egy ilyen szépnek induló napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hevesen bólogatok, hogy igen, bizony az én felelősségem, de mivel még mindig nem érzek semmi érdekeset, ezért végkép elutasítom magamban a gyengélkedő ötletét. Hogy arra rájött-e hogy ki vagyok nem tudom, de nem is érdekel. Előbb vagy utóbb úgyis muszáj lesz találkoznunk gondolom Bálintnál egy oltári kínos vacsora keretében. Már előre látom, ahogy ő mit sem sejtően bemutat minket egymásnak, mi meg kínos mosollyal úgy teszünk, mintha még nem ismernénk egymást, hogy ne hozzuk kínos helyzetbe őt. Bár igazából elmesélhetném, hogy milyen remek körülmények között találkoztunk először, de hiába nem a világ legjobb bátyja néha, azért csak a testvérem. Ráadásul ő az egyetlen az egész famíliából akit érdekel, hogy mi van velem így nem akarom elszúrni az esélyét. Szóval ha Strakhova nem beszél én nem fogok. Az eddigi jelöltek közül messze ő a legbiztatóbb, egyelőre nincs okom megfúrni kettejük kapcsolatát így, hogy nem is lakom otthon gyakorlatilag. Ők azt csinálnak amit akarnak, csak ne akkor kezdjék el a babaprojektet, mikor véletlenül muszáj hazamennem.  
Eddig kicsit szkeptikusan álltam a gemmológiához, valahogy ezt nehezemre esik feldolgozni, hogy néhány kavicsdarab ekkora hatással lehet egy emberre. De kettőnk közül ő a téma szakértője és lehet, hogy egy próbát megérne igazából. Maximum lesz egy szép, de haszontalan karkötőm, nemde?
- Esetleg valami tuti beszerzőhely? Mert gondolom nem fog az ölembe pottyanni egy ilyen darab. - Mosolygok, szóval érezheti, hogy nem gúnyolódásnak, hanem viccnek szánom. Meglepő, de ilyet is tudok néha. Gondolom lent a faluban is biztos van egy bolt, ahol lehet kapni ilyen köveket, nem kell érte túl messzire mennem, annyit azért nem érne meg nekem. De mivel még sosem akartam önszántamból felkeresni egy ilyen üzletet sem így sajnos nem vagyok valami jól tájékozott az elhelyezkedésükben sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Valahogy még mindig nem sikerült megtalálnom a helyem Bagolykőn, pedig azt hittem, hogy ez majd sokkal könnyebben fog menni. Odahaza Bostonban volt jó néhány haverom, meg egy-két közelebbi barátom is, velük lehetett bandázni, bringázni a parkban, elmenni moziba, vagy csak a rakparton sétálgatni, és kavicsokat hajigálni a folyóba. Itt viszont totál úgy éreztem, mintha minden körből kilógnék, mert igazán sehová nem illettem be. Még csak azt sem mondhattam, hogy lettek volna korábbi tapasztalataim más varázslósuliból. Nem voltam a legjobb és legügyesebb tanuló, eléggé el voltam maradva a többiektől, így nem illettem be a szorgalmasok csapatába. Engem nem hívtak, hogy hé, menjünk már bájitalt főzni, vagy hogy repkedjünk az égen. A kviddicsedzéseket is ámulattal, csöndben néztem végig, mert tré, de ahhoz sem volt tapasztalatom, és még ha a labdajátékokban jó is voltam, ez akkor is egész más terep volt számomra. Néha irigyen figyeltem, hogy az edzések után milyen jó hangulatban hagyják el a pályát. Szóval jah. Nem volt egyszerű dolgom, amolyan magányos farkasként tengettem a napjaimat, és kezdett egyre inkább honvágyam lenni. Hiányzott Boston. Még akkor is, ha sok mocsok dolog történt ott, ami megviselt, de minden rossz ellenére odakötött néhány szép emlék. Itt meg se bringám nem volt, se egy jó kis mozi.
Még szerencse, hogy legalább a testedzésre volt lehetőség, egy viszonylag jól felszerelt teremben. Le is mentem, hogy egy kicsit edzzem magam, meg hogy ezzel is elüssem az időt. Pedig nem voltam az a gyúrós fajta, megedzett más, de itt tényleg nem volt más lehetőség. Kezdésnek futottam pár kört a bemelegítés után, aztán a súlyzóknál kötöttem ki. Elöszőr a kis kézieket használtam, aztán elnyúltam a padon, és a kétkezessel próbálkoztam.
Nem ment könnyen, de öt-hat alkalommal azért kinyomtam, igaz bele is remegett minden porcikám, és bele is izzadtam rendesen. De hát valamivel csak meg kell erősítenem magam. Ez a gondolat nagyjából öt erőteljes percig motivált, míg végül feladtam, és fáradtan a nyelvemet lógatva próbáltam levegő után kapni, és megpihenni. Oldalra hajtva a fejem, ekkor vettem észre, hogy már nem egyedül bohóckodtam a teremben, mert feltűnt egy csajszi is, aki megválva a cipőjétől, elkezdett bemelegíteni.
- Khm, te mindig leveszed a cipőd meg a zoknid edzésnél? - bukott ki belőlem a kérdés, majd kimászva a súlyok alól, felültem a padon, megtöröltem homlokomról az izzadságot a magammal cipelt törölközővel, aztán felállva közelebb sétáltam hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A szfinx elismerését egy mélyebb fejbólintással, amolyan jelképes meghajlással köszöni meg, aztán kissé félreáll az útból, és int társának, hogy nyugodtan menjen előre. A kérdések hallatán azonban felnevet. Nem akarja megbántani az elsőst, de... olyan cukinak találja, ahogy ezen aggódik, pedig egy éve még őt is hasonló problémák emésztették.
 - Igen, bele lehet jönni, és nem, nincs ilyen óra - foglalja össze gyorsan a lényegesebb válaszokat. - Ha elég sok ilyen találóst meghallgatsz, rá fog állni az agyad, meg kiismered a szfinx észjárását is. Többnyire - vonja meg a vállát, mert hát még a mai napig is előfordul olykor, hogy ő sem tudja kapásból, vagy egyáltalán, a választ egy-egy talányra.
 - Senki nem szokott mindig kint éjszakázni. Ha más nem, a prefektusok megszánják a kint rekedteket. Amíg pedig te is ebben a cipőben jársz, azt ajánlom, csapódj egy csapathoz, mert minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy valakinek beugrik a megfejtés! De egyébként is be tudsz surranni olyanokkal, akik éppen kinyitják a bejáratot. Csak ne maradj kint olyan sokáig, hogy egyedül maradj, mint ma!
A tanácsokkal próbál segítséget nyújtani háztársának, és enyhíteni némileg a korábbi nemtörődöm, rideg viselkedésének hatásait.
 - Ritka név - jegyzi meg a bejelentkezésre reagálva. - Az én nevem Csenge, és igazán nincs mit - ereszt meg egy mosolyt Hunor irányába, majd ha még nem történt meg a belépés, beljebb tereli a gólyát a levitások birodalmába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Őszinte és pimasz mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom az enyhe élt. Valóban éppen, hogy nem sértő, de azért az érzékenyebbek biztos, hogy megjegyeznék ezt a bánásmódot. Nos, van ilyen is. Azt hiszem, belőlem elég sok érzelem hiányzik, vagy működik rosszul, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy tanár vagyok és férj, illene talán kedvesebbnek lennem. Illene, illene, igen, én is nagyon jól tudom. Ez persze nem jelenti azt, hogy leszek is, sőt, mintha az évek előrehaladtával egyre csak rosszabbodna a helyzet. Kellemetlen.
- Igen. Nem azt mondom, hogy ne legyen, mert, amikor egy óvónőt vettem feleségül tudtam, hogy kelleni fog az a gyerek, csak hamar eltelt hét év, és már túl két költözésen, egy kávézónyitáson, nem nagyon találok már okot arra, hogy azt mondjam most ezért vagy azért nem lesz.
Különben is, lehet, hogy már úton is van. Megmondtam, hogy lehet - köszönjük pálinka -, és ha kicsit is ismer az asszony, akkor nem nagy bejelentések közepette teszi, hogy akkor ő mától nem védekezik a gyerek ellen sehogy sem, mert, hanem csak úgy sunyiban elhagy mindent, és szépen terhessé válik. Mert higgye el mindenki, ha nem így jár el, akkor nem tudom, hogy hogyan hiszi, hogy össze fog jönni, mert olyan stresszt szerintem ember nem élt még meg. A kötelező teljesítés eléggé vad, és nem szeretek igásló lenni. Amikor úgy éreztem, hogy megfelelő egy-egy lépés, akkor megtettem. Egyik tett követte a másikat, volt eljegyzés, házasság, házvásárlás, vidékre költözés, újabb házvásárlás, biztos munkahelyek, szóval most már semmi sem akadályozza meg a dolgot.
- Mondjuk ön még fiatal a felnőtt problémákhoz, ne is akarjon nagyon felnőni.
Mostanában minden lány felnőtteset játszik, amit nem is értek, hogy miért szeretnek. Addig jó, amíg nincsenek ott a súlyok, a kötelezettségek, amíg tényleg szabadon lehet hülye az ember, mondhatnék ezer jó okot, hogy miért ne, de helyette inkább lepillantok a könyvére.
- Iskolaelsőnek készül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megforgatom a szemeimet a feleletét hallva. Nem tudta, persze, hogy nem tudta. Nem szoktunk rendszeresen összetalálkozni, elcseverészni egymással. Tisztes távolból követem figyelemmel az életét, de nem járok a nyakára. Ahogy ő sem az enyémre. Sok időt töltöttünk egymástól távol, talán ez is teszi. Meg az is, hogy tudom hogy meg tudja magát védeni. Ritka tehát, hogy keresem őt. És talán kissé ijesztő is, hisz tessék, most is megszeppen, rögtön feltételezi, hogy valami van. Valami baj.
- Az jó. Nehéz az elemi mágia, de minél többet gyakorlod annál stabilabb lesz a kapcsolatod az elemeddel – a válaszából kiveszem, hogy még nem profi, bőven van mit tanulnia, szóval automatikusan jönnek ezek a megnyugtató, bíztató szavak. – Legalábbis ezt hallottam.
Egészen pontosan utána jártam ennyire, mert hát azért az nagy dolog, hogy az ember kishúga irányítani tudja valamelyik elemet. Nem árt kissé belemélyedni a témába. Hátha egyszer kiselőadást szeretne tartani belőle. Na meg inkább ebbe legyek képbe, mint hogy például a különféle divatirányzatokba mélyedjek bele. Ha arról óhajtanak csevegni, akkor igencsak sietősen magára hagynám a fenébe. Azt beszélje csak meg a férjével.
- Jobb? Mit vártál? – érdeklődöm kíváncsian. Mégis mire számított vajon? A magyarázatra biccentek csupán, naná, hogy más. Hiszen férjezett asszony vagy miafene. Háztartásvezetés meg ilyesmi na. Azt, hogy nem érzi magát rosszul az sejthető volt, elcsevegtem én Bercikével, tudom, hogy tisztességesen bánik Edittel. De engem az ő véleménye, meglátása is érdekel. Hogy ő hogy éli meg a dolgot. Már tenném fel a következő kérdéseimet, amikor hirtelen visszadobja a labdát.
- Melyikükre gondolsz? – kérdezek vissza gyanúsan kedvesen, ártatlanul. Jó, sejtem én, hogy nem apánkra, de menjünk azért biztosra, mielőtt azt mondanám, hogy nem. Mert őrá nagyon, sőt, egyre jobban, egyre inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mikor beléptem és nekikezdtem a bemelegítésnek még tényleg nem láttam senkit. De aztán a fekvenyomó pad felől olyan erőteljes és idegesítő lihegés hallatszott, hogy csak a süket nem vette volna észre, hogy van itt még valaki. Engem különösen nem zavar, amíg nem szól hozzám addig én sem piszkálom. Fentről lefelé és lentről felfelé is. Mindent alaposan átmozgatok, a nyakamtól a bokámig. A jóga olyan műfaj, amiben könnyen meg lehet húzni és el lehet szakítani bizonyos izmokat és arra nincs szükségem.
Még mielőtt nekikezdhetnék az első gyakorlatnak a lihegő fiú hozzám szól. Vagyis gondolom hogy ő az és hozzám beszél, mert egyedül én vagyok itt mezítláb. Lustán arrafelé pillantok, ahol van, ha ezt kötözködésnek szánja jobb ha még azelőtt befejezi, hogy elkezdené. Sajnálom, hogy még nem látom az arcát, úgy egyszerűbb lenne megmondani.
- Csak jógázáshoz – válaszolok őszintén. Futáshoz igazán vicces lenne, tekintve, hogy általában terepen futok, odakint. Ha ott is mezítláb futnék valószínű összeszednék jó pár vágást, karcolás és fertőzést. Nem vagyok ennyire hülye. De persze ezt nem tudhatja, szóval talán nem kéne ennyire ellenséges gondolatokat táplálnom iránta.
Ügyet sem vetek rá, nem zavar, hogy közelebb jön. Ha gyönyörködni kíván a látványban hát tegye csak, amíg csak néz talán nem töröm el a kezét. Megállok, kihúzom magam, majd jöhet a be - és kilégzés. Ez segít az ellazulásban. Nagyjából másfél, vagy két percig csinálom ezt, aztán felnyújtózok és tenyeremet a talpaim elé teszem. Kinyújtózom, hogy a térdeim egyenesek legyenek. Alapvetően sem volt nagy problémám a hajlékonysággal, de mióta jógázom ezek a gyakorlatok még kevésbé okoznak problémát. Hátra nyújtom a lábaimat, jöhet egy fekvőtámasz és abból a felfelénéző kutya. Ekkor nézek csak fel a fiúra ha addig nem szült hozzám, hogy még mindig ott áll-e és engem néz-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Érdekes, hogy így áll a gyerekvállaláshoz. Vannak szülők, mint például az enyémek az én esetemben akik nem is akartak gyereket. Aztán vannak azok, akik várták a gyereket - ugyancsak saját példát tudok felmutatni Bálint és Virág esetében. De ez a közöny, hogy oké, lesz gyerek általában nem jellemező a leendő anyukákra és apukákra.
- Szerintem tanár úr jó apa lesz. - Talán megnyugtatásnak szánom szavaimat, pontosan én sem tudom, hogy miért mondom ki őket. De szerintem tényleg jó apa lehet belőle, ha egy kicsit ráfekszik erre a témára. Tipikusan olyannak tűnik, aki megtanítja a gyereket a csínytevések minden titkára, de emellett azért elvárja, hogy tisztelettudóan viselkedjen a felnőttekkel és azért tanuljon is, hogy ne maradjon a nyakukon vagy kössön ki egy híd alatt. Persze lehet, hogy rosszul ítélem meg, de úgy érzem ez néhány éven belül úgyis kiderül.
- Nem mindenki akar felnőni. - Én sem akartam. De anyáék úgy döntöttek, jobb lesz ha nem rontom otthon a levegőt, így elég hamar meg kellett tanulnom mindent elintézni magamnak. Addig volt kínos egy kicsit, míg nem rendelkezhettem én magam a dolgokhoz és szülői engedélyre volt szükségem valamihez. Nem sokszor fordult elő, de ilyenkor vagy aláírta helyettem a bátyám, vagy meghamisítottam néhány aláírást. Azóta is bűntudatom van az ilyen esetek miatt, de mégsem állíthattam haza azok után hogy a saját szüleim lemondtak rólam, csak mert nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltek. Persze tudom, hogy Bálinttal sem békéltek meg igazán, de őt legalább hagyták gyereknek lenni - már amennyire a kórházból ki kórházba be életmód ezt engedte neki.
- Mint minden évben. Bár ez épp a francia nyelvvizsgámhoz kell - fordítom felé a könyvet, hogy jól láthassa a példamondatokat. Az elmúlt években is rendszerint az iskolaelső címre pályáztam, de most végképp igyekeztem belehúzni. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen az iskola fala között aki nem a kényelmes fordítóbűbájokkal ellátott kütyükre esküszik, hanem a valódi tudásra, de azt hiszem, igen. Miért is szenvednének ennyit egy nyelv megtanulásával, ha néhány galleonért ki tudja, hány nyelven beszélhetnének folyékonyan? De ez a gyengék módszere, én ennél jobb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halványan elmosolyodom arra, hogy jó apa leszek szerinte, és be kell vallanom, én magam is szeretnék eljutni oda, hogy azt tudjam mondani teljes nyugalommal, hogy úgy érzem, jó apa leszek. Mondhatnánk, hogy most még csak neki kell rugaszkodni a dolognak, aztán hónapok vannak még felkészülni, de a hónapok, a negyven hét is olyan hirtelen eltelő. Nyilván nem az anyának, aki gömbölyödő pocakjától egyre nehezebben végez dolgokat, de nekem az lesz. Viszont nyilván, nem igazságos halogatni a dolgot. Szerencsére a feleségem jó anya lesz, és ennek köszönhetően, ha én nem is leszek olyan jó apa, akkor is kiegyenlítődik a dolog. Mire az első gyerekem húsz lesz, én hatvankettő, furcsa ebbe belegondolni azért. Nem olyan szerencsés, mint korábban hittem. Régebben kortalannak véltem magam, mostanra meglepő a tény, hogy halandóbb nem is lehetnék. Derékfájás, szuszogás hegymenetben, morgolódás, minden apró tünetet produkálok.
- Remélem igaza lesz, különben negyvenkilenc százalékra buktatom, mindegy mit ír a vizsgalapra.
Felelem egy huncut vigyorral az arcomon. Az igazság az, hogy eszemben sincs ilyen felagundi eszközökhöz nyúlni, pusztán csak oldani szeretném a téma súlyát, kicsit enyhíteni azon, hogy egy diákra zúdítottam az éppen aktuális drámámat, de Boglárka jó hallgatóság, még a végén egészen megjön a kedvem ahhoz, hogy hazaérve azt mondjam az asszonynak, teherbe eshet, készen állok. Tudom, nagy csoda lenne, meg hosszú az út Bogolyfalváig, de hiszem, hogy megvalósulhat a projekt. És igen, ez már egy durva szint.
- Nyelvvizsgázik is? Maga aztán nem vesztegeti a diákéveket.
Nem mindenki akar felnőni. Mégis, ő eléggé céltudatos. Határozott tervek, egyéniség. Valaki, aki a jég hátán is megél. Kedvelem a csínytevőket is, de az ő fajtáját is, akik szeretik rendben tartani az életüket. Nem lengnek ki, hanem van egy igazi céljuk. Összességében szeretem a gyerekeket, nem is értem, mi a baj a saját témával.
- Mi szeretne lenni, ha mégis bekövetkezik az az elkerülhetetlen és mocsok felnőttkor?
Lövésem sincs, hogy mit fog válaszolni, belőle sok minden lehet a gyógyítótól elkezdve a minisztériumi osztályvezetőn át a bártulajdonosig. Mindent kinézek belőle, és szörnyen érdekel, hogy ő igazából mire vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Annabella

Az íróasztaloknál kezdtem, de most már a babzsákok egyikén heverek. Hogy mit keresek itt? Csak a szokásos. Küzdök a bájitaltannal, mint disznó a jégen. Ezen kuncognom kell. Ez a kedvenc kifejezésem, annyira vicces. Muszáj elképzelnem egy jégen kapálozó disznót minden alkalommal, hogy elém kerül a hasonlat. Hangom talán hisztérikusan csenghet, mintha nem lenne helye a tanulószobában, de ellenkezőleg. Nem is olyan ritka a kényszeredett nevetés errefelé. Azért néhány Árpád-házi királyt sokkal könnyebb bevágni, mint hogy hány szál mooncalf-szőr kell a bizalom elixírjébe, vagy ilyesmi. (Három. Három szőrszál kell. És 2 db bagolyköpet és 2 dkg doxyszőr porítva.)
A bájitalrecepteket magolom éppen. Mivel képtelen vagyok követni őket, az a tervem, hogy megjegyzem az egészet. Talán úgy könnyebb végigvinni a leírásokat.
Csakhogy a bájitalreceptek egyáltalán nem érdekesek. Elmondhatatlanul, visszataszítóan unalmasak. Ezért is hever mellettem egy könyv a haikukról, amit viszont sokkal érdekesebbnek találok. Néhány ilyet olvasgatok két tanulási próbálkozás között, felfrissülésképpen. Ha sikerül végigmondanom egy receptet, azzal jutalmazom magam, hogy megpróbálkozhatom egy saját haikuval.
Elterülök, széttárt karokkal-lábakkal a babzsákfotelben, mint egy tengeri csillag.
- Az előre megmelegített futóféregnyálba öntjük a harmatfű-őrleményt és a doxyszőrt. Időnként megkavarva tíz percig főzzük, míg nem kap szürkészöld színt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felemelem a fejem, érdeklődve pislogok körbe, bemérem a hang forrását.
- Szia, persze - válaszolom, azzal tengericsillag-búrám visszahanyatlik a babzsák oldalára.
- Miután a kívánt árnyalatot elérte, hozzáadjuk a kolibritollat - motyogom most már halkabban, hogy ne zavarjam újdonsült szomszédomat.
Aki nem tanulni jött. Őszintén, ezért nem hibáztathatom, én is szívesen csinálok bármi mást.
- Azt - nyögöm fájdalmasan. - Nem egyszerűen nehezen megy. Botrányosan. Egyelőre Hitványra állok. Csak azért nem trollra, mert egy bájitalhoz a hozzávalókat legalább körülbelül tudom. De még egyet sem sikerült helyesen megfőznöm, viszont már kilyukasztottam három üstöt. Anyukámék azzal fenyegetnek, hogy nem kapok semmit karácsonyra, mert ebbe ölik az ajándékra szánt pénzeket.
A panaszáradat elapad. Eltereli a figelmem a bekötött kéz, amivel épp egy hajszálat tűr a füle mögé. Nem tudom, illik-e ilyenekre rákérdezni, de teszek egy próbát.
- Mi történt a kezeddel? Persze ha nem akarsz, ne válaszolj - teszem hozzá rögtön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mivel a eleségét nem ismerem, így nem állíthatom száz százalékban, hogy jó családba érkezik a poronty, de szerintem lesznek nagy gondok. Legalábbis nem hiszem, hogyha mondjuk kvibli lenne a gyerek kitennék hazulról, mert nem olyan, mint aminek várták. Ha szóba kerül a család téma, esetleg a gyerekvállalás egyszerűen képtelen vagyok túl tenni magam az engem ért sérelmeken.  Mindemellett rettegek, hogy belőlem is olyan pocsék szülő lesz, mint anyámékból. Na nem azért, mert nem fogadnám el olyannak amilyen, egyszerűen csak a maximalizmusom lehet visszacsapna és ő inná meg a levét. Azért meg nem kell nekem gyerek, hogy szenvedjen.
- Nem is járok tanár úr óráira – válaszolok vigyorogva. Tavaly még lett volna esélye megbuktatni, de sajnos így járt, túlnőttem az óráin. Bár lehet el tudná intézni, hogy meghúzzanak néhány tárgyból, de tudm, hogy cska viccel. És különben is, mégis ki akarna Rentai Boglárkának bármiből bukót adni? Amennyire utálnak annyira szeretnek a tanárok, egyszerűen képtelenek lennének nem átengedni. Túl jól tanulok ahhoz.
- Angolból már van, most a másodikra gyúrok. – Valóban, nem vesztegetem a diákéveimet. Mikor máskor tanulnék, ha nem most? Főleg ha tényleg tolmács akarok lenn, akkor az egyetemi tanulmányaimhoz – mert nyilván mugli egyetemre fogok járni, ha tényleg ezt választom – szükségem lesz a valós tudásra. Ráadásul kihívások nélkül dögunalom lenne az életem, és mint tudjuk csak a buta emberek unatkoznak. Nem is tudom mikor éreztem utoljára olyan kifejezett tömény unalmat.  Jó néhány éve lehetett, ha ennyire nem rémlik egyáltalán.
- Bérgyilkos – vágom rá olyan gyorsan és határozottan, mintha egy percet sem gondolkodtam volna a hazugságon, hanem tényleg ez lenne az álmom évek óta. Várok néhány másodpercet, kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni. – De ha esetleg nem jönne be a biznisz akkor tolmács vagy átoktörő – egészítem ki végül ártatlan képpel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy kéne csinálnom, mintha rettenetesen sajnálnám, hogy megsérült az esés közben, de az esetek nagy részében elfelejtek figyelni az arckifejezésemre. Szerintem ezek a dolgok inkább izgalmasak, és - bár ki nem mondom, legfeljebb halvány mosolyom árulkodik róla - tüneményesnek találom az ügyetlenségét.
Persze rajtakapom magam, hogy megint elfelejtettem együttérző lenni, és gyorsan korrigálok.
- Ó, sajnálom.
Jó, nem zengtem ódát, de tényleg őszinte a hangom. Még dolgozok rajta.
- Nagyon fájdalmas?
Bár biztos nem az. A mágia egyik nagy előnye, hogy bájitalokkal és bűbájokkal szintre bármit el lehet érni.
Apropó bájitalok.
- Nekem az a bajom, hogy minden idegszálam ellenkezik azzal, hogy hajszálpontosan kövessem az utasításokat. - Közben feljebb tornászom magam, mert ebből beszélgetés lesz. - Bárcsak mindegy lenne, hogy mi van a jegyzetben! Miért nem elég belerakni, ami kell, mint a normális ételekbe? Beleszórod a hagymát, a húst, a krumplit, a répát, egy kis fűszer és bumm! Gulyásleves - nevetek.
Félrerakom a bájitalos könyvet a földre, és inkább kihúzom a kicsi haikusat a combom mellől. Nem, mintha ráérnék most kinyitni.
A lány a bal kezét nyújtja, pedig pont az a sérült, de egy másodperc alatt kapcsolok, és szintén a balommal óvatosan megfogom a kis kezet, nehogy fájdalmat okozzak.
Izgatottságán megint mosolyognom kell. Vajon úgy nézek ki, mint egy idióta? - próbálom elhessergetni a gondolatot.
- Demeter Hunor, Levita, szintén első. De már nem sokáig! Persze erről még lesz egy köröm Felagunddal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Egyszer fenyegetek meg valakit, és ő közli, hogy még csak nem is jár az órámra, hát az eszem megáll.
Játékos elégedetlenkedéssel, ciccegve csóválom meg a fejem, sőt még a szemem is megforgatom erre a tényre. Hát komolyan mondom, az eszem megáll. Én itt végre nekiállok keménykedni, erre tessék, az egyetlen ember, akiben látom a potenciált jelen pillanatban, hogy talán még meg is hatná a kijelentésem, közli, hogy nyugodtan, mert ő úgysem tanulja a tárgyam. Na most akkor kérdem én, hogyan legyek jó tanár? Fel kéne szednem egy diákot. Koromból adódóan inkább mestertanoncot, akkor biztos, hogy rendben lenne a tanárérzetem. Ahj, ma is de bunkóra sikeredtem. Kedvelem a kollégáimat, de tényleg.
Éppen megjegyezném neki, hogy a sok tanulás és nyelvtudás mihez illik a legjobban, de aztán ő már válaszol is a kérdésemre, és olyan hitelességgel, hogy megdermedek a mozdulataimban. Hosszan nézek rá, és elképzelem, ahogy éppen megöl valakit. Simán látom magam előtt a dolgot, még azt is, ahogy egy halvány mosoly húzódik ajkaira, mert kijátszotta a másikat, mert sokkal okosabb volt megint.
- Megvallom őszintén, elhittem, hogy tényleg bérgyilkos szeretne lenni.
Még bólintok is az ötlet és a hitelesen előadott produkció kettősének adózva. Mondanám, hogy színésznek az ilyen nőszemélyt, de valljuk be, ő tipikusan az lenne, akiért kár volna. A színészek nagyon okosak, tehetségesek, de szerintem ő nem találná meg a helyét abban a világban, neki más kihívás kell. Kicsit talán elszomorít viszont, hogy az átoktörőn gondolkozik. Van egy ilyen hobbim, hogy szeretem megtippelni, kiből mi lesz. Mondjuk eddig vegyes sikereim vannak, de van, akit például nagyon el tudtam találni, és arra eléggé büszke is vagyok.
- Vaaagy, mit szólna a nemzetközi máguskapcsolatokhoz? Szerintem a maga képességével és tudásával elég hamar eljuthatna a konzuli posztig, és képviselhetné hazánkat nemzetközi vizeken. Szerintem testhezálló lenne.
Nem akarom persze rábeszélni, csak ez egy olyan terület, amin lehet, hogy nem gondolkozott el. A minisztérium állítólag a fiatalítás útjára kíván lépni. Új mágiaügyi miniszter, új szabályok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Először tényleg arra gondolok, hogy hülye, aki szenvedni akar, de mond valamit.
- Igazad lehet - fontolom meg a választ. - Hallottam róla, milyen veszélyes, amikor az ember nem érzi a fájdalmat, mert lehetséges, hogy nagy baja van, mégsem megy soha orvoshoz, nem derül ki, és bele is halhat.
Visszaemlékezem arra, amikor majdnem eltört a kezem, hogy leestem a seprűről. Jó volt, hogy kicsit tompán még fájt, mert így mindig tudtam, milyen szögben ne tartsam.
- Nem nézlek bolondnak - mosolyodom el. A következőkben meg már nevetek.
- Szia, Hunor vagyok! - ismétlem meg, hogy megjegyezhesse a nevem. - Említettem már, hogy Hunornak hívnak?
Látom, hogy észreveszi a könyvemet, de nem kérdez rá, én meg jobbnak látom nem ráönteni a levitás szóáradatot arról a dologról, ami lehet, teljességgel hidegen hagyja. Mivel eridonos, pláne valószínű, hogy nem hatják meg a versek. Inkább én kérdezek.
- És te mit tanulsz? Vagy csak beszélgetésre vágytál?
Ezt magam sem hiszem. Mármint, hogy a gyanútlan tanulni kényszerülők esélyeit akarja nyírbálni. De ebből egy jó poén is lehet.
- Vagy a gyanútlan tanulni vágyókat akarod ellehetetleníteni, hogy így nyerd el az évfolyamelső címet? - leplezem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Igazán sajnálom, hogy ilyen csalódást kell okoznom - sóhajtok fel drámaian, mintha szánnám-bánnám el nem követett bűnömet. Na hát igen, ilyen az, mikor rossz emberbe próbálnak belekötni, még ha csak poénból is. Egyébként meg szégyellje magát, hogy nem emlékszik, hogy minden óráján ott ültem az első padban és olyan házi dolgozatokat írtam neki, hogy a szava is elállhatott. Nem az én hibám, hogy csak ötödévig lehet felvenni az óráit na.
Azt hiszem, épp valami hasonló reakcióra számítottam. Az elképedés és megdöbbenés benne van abban a tekintetben, amivel néz rám ledermedve. Aki egy kicsit is ismer jól tudja, hogy nem kenyerem az erőszak, de néha olyan jó érzés zavarba ejteni másokat az ilyen véletlenszerű dolgokkal. Tény, hogy jól elő tudom adni maga, így nincs nehéz dolgom azzal, hogy tényleg elhitessem velük amit akarok.
- Nos, ezt bóknak veszem - vigyorodok el megtörve eddigi rideg álarcomat. Jó némi pozitív megerősítést kapni a színészi tehetségemről. Bár sosem érdekelt különösebben a színpad azon oldala, azért jó tudni, hogy valamit sikerült összeszednem a rengeteg darabból amit az évek során láttam.
- Nem akarom feltétlenül itt hagyni Magyarországot. Konzulként az időm nagy részét külföldön kéne töltenem. Persze attól lehet elvégzem, aztán ha nem jön be itthon a tolmács élet kiköltözhetek valahová. - Annyira itthon érzem magam itt, hiába tekinthetnék Koreára a szülőhazámként, de az csak a szüleimre emlékeztet. Az értelmes gyerekkorom nagy részét itt töltöttem és bár el tudom képzelni, hogy valamikor innen is tovább álljak, de nem a közeljövőben. Majd ha elmúltam ötven és már a gyerekeim - akik remélem azért akkora már felnőnek - kirepülnek talán akkor. De nem akarom, hogy az egész életük ezzel teljen, hogy innen oda, onnan ide költözünk mert anyuci munkája ezt kívánja. Nem való ilyen gyerekkor senkinek sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy drámai sóhajtás nekem is belefér, mert valljuk be, eléggé szomorú, még ha közben mókás is, hogy végre itt megfenyegetek valakit, és akkor tessék, az a reakciója, hogy nem is tanulja a tárgyam, hát az eszem megáll. De ugyanakkor meg nagyon vicces, jó vele beszélgetni, így azt hiszem a tényt, hogy nem tanulja a tárgyam sokkal szomorúbbnak gondolom és sokkal jobban bánom, mint, hogy céltalan volt a fenyegetésem. Azért jó kis fenyegetés volt, de úgy vélem, másodszor ellőni már nem lenne olyan izgalmas, mint először, még ha jól pofára is estem miatta.
- Ez mondjuk igaz, a konzulok elég gyakran vannak távol.
Mondjuk én mennék szívesen, de a magam nyughatatlan lelkét nem vetíthetem ki másokra, nem lenne igazán igazságos. Sokszor voltam kívülálló, sőt, vagyok is, mert esetleg másra vágyom, máshogy gondolom a dolgokat, mint mások. Már a mixelt vallásomból akadó esetlegesen eltérő gondolkodás is okozott számos ellentétet. Jó kedélyű ember lévén, a harcaim többnyire belső harcok, nem tudok olyan embert mondani, aki nem szívesen töltene velem huzamosabb időt, nyilván mert ebben a pillanatban még nem mondhatom el magamról, hogy Francesco Bianchi rendre utasított, hogy mit tehetek és mit nem tehetek a feleségével, aki még csak nem is a felesége. Csak egy apró, de szórakoztató félreértés egy termékenységi szoborral kapcsolatban, amit én nem úgy gondoltam, ahogy ő gondolt, hogy gondoltam.
- Szerencséje van, még pár perc és a léhűtő banda távozóra fogja. De javaslom kisasszony, ha szeretné megragadni a lehetőséget, akkor komolyan mondom, hogy Líviához menjen, mert benne van a legnagyobb potenciál.
Nem tudom, hogy végül megtörténik-e a dolog, vagy sem, de úgy vélem, velük csak jól járhat. Ha másra nem, a nyelvvizsgáira simán összegyűjtheti a pénzt.
- Amúgy, ha szeretne belehallgatni néhány egyetemi előadásba, csak szóljon, vannak kapcsolataim, és szerintem vannak órák, amik érdekelnék.
Ez a legkevesebb, amit a tudás átadóiként tehetünk, nem igaz? Szeretem megragadni a lehetőségeket, és ez is egy olyan lehetőség, amit kár lenne nem felajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ha itt végeztem mindenképp beszélek vele. - Nem tudom melyik házba jár, bár a feje alapján azt mondanám, hogy Eridon vagy Rellon, ott vannak ilyen léhűtő tagok, mint ő is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kékek táborát erősítem, mert közöttünk alig, vagy soha nem fordulhat elő, hogy ilyen ügyek miatt kössünk ki büntetőmunkán. Az már más kérdés, hogy a tudásunk és tájékozottságunk könnyedén bajba tud sodorni. Hát én tehetek róla, hogy rossz évszámot hajtogatott nekem mágiatörin? Én csak felívtam a figyelmét, hogy az a kobold lázadás bizony nem akkor volt, erre kizavart az órájáról és még büntit is kaptam. Jó, lehet nem azt kellett volna mondanom, hogy ezt mindenki tudja aki nem egy dilettáns barom, de igazán nem kellett volna úgy magára vennie.
- Köszönöm az ajánlatot, megragadnám a lehetőséget. - Rendes tőle, hogy ezt felajánlja. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy beszökök néhány órára, de így gyakorlatilag hivatalosan is lesz rá engedélyem, ami megkímélhet jónéhány kínos szituációtól. Nem szeretem megszegni a szabályokat, legalábbis azokat, amikről tudok.
Míg mi ilyen kedélyesen cseverészünk az egyik rendbontó úgy gondolja, nincs kedve a maradék tíz percet itt töltetni, inkább lelép, ha már a tanár úgysem rá figyel. Pechjére én viszont látom, hogy mire készül, így teketóriázás nélkül megátkozom.
- Levicorpus! - Használhattam volna a lábbilincselő vagy a sóbálvány átkot is, de az nem lett volna ennyire vicces. Legalább mindenki látja, hogy így jár az, aki szökni próbál. - Bocsánat - pislogok kedvesen az előttem álló férfira. Addig nem engedem le a levegőben lógó srácot, míg tanár úr el nem dönti, mi legyen vele. Én biztosan újabb büntetőmunkára küldeném, de mondjuk a bagolyház kitakarítására, vagy ilyen alja munkára. Kicsit gonosz vagyok, lehet, de könyörgöm, ha eddig kibírta a fenekén akkor ez a tíz perc sem okoz neki gondot már.