36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 11. 13:11 | Link



Ez az év így nehezebb lesz, ezt már tudom. Nem aggódom, a nővérem vezeti a Diákönkormányzatot, tanul a művészetis suliban és bírja. Bár, én is beléptem a DÖK-be, idén már, tavaly az akkori elnök nekem valahogy túl ijesztő volt vagy nem is tudom, de inkább nem volt merszem. Most az egyik Móric van a vezetőiben mellette, sosem tudom melyik melyik, de mindegy, jó ez így. Hát, nem tudom, mi hasznom lesz ott, de na, ha Domca bírja, én is fogom. Vagyis reménykedem, mert ő sokkal ügyesebb, mint én, én meg hajlamos vagyok másolni a testvéreim dolgokban, hogy ügyesebb legyek. Vagyis, csak remélem, mert nem hiszem, hogy úgy fog sikerülni, ahogyan eltervezem.
De a gyűlés mégis elhúzódott, mert most kellett megvitatni az év eleji dolgokat, plusz nekem úgy az alapokat is mellécsapták, szóval érthető, hogy nem öt perc volt. Persze, már akkor is kaptam egy adag újdonságot, amikor a jelvényt adták a kezembe úgymond, azonban ismétlés a tudás anyja, vagy hogy van a szöveg. Nem akartam mégse várakoztatni Darya-t, mert késni sem szeretek, csak sikerül. Így mikor lehetett menni, úgy téptem fel az ajtót, mintha muszáj lenne. Biztos azt hitték, WC-re sietek, senki nem állt az utamba, jobb is volt. Hamar letudtam a távot így, ki nem köpöm azért a tüdőmet, mégsem üresen találom a helyet, mert már nem várt feleslegesen.
- Köszönöm! – mosolyodom el. Tényleg nagy dolog, csak sokan úgy veszik, hogy ez buli. Hogy de jó, senki nem küldi vissza őket éjjel, meg szívathatnak egy csomó diákot azzal, hogy büntethetnek. Én igyekszem nem így felfogni és nem valami ütődött módjára szórni a dolgokat, hanem logikusan és komolyan vinni. Meglátjuk melyik sikerül. Egyelőre még éjjel sem jártam a folyosón, nem is kaptam el semmit.
- Örülök neki. Aggódtam azért – attól még, hogy én nem mehettem be, meg kicsit utólag is tudtam meg mindent, szerettem volna. Legalább egy picit, de így, hogy itt van, jobb. Igaz, úgy tudom, hogy megbukott, azonban erre nem is utalok. Nekem senki se hülye attól, meg bukik. Megvan rá az ok és kész.
- Nem tudom – ezt egy nagyon hangyányit magasabb hangon sikerül, mint akartam. – De szeretnék. Bár, nem szóltam róla senkinek – nem tudom, mennyire ismeri azt, hogy velem mi volt kicsinek és mi ment nehezen. Nem baj, ha nem, nem sajnáltatni akarom magam. Közelebb lépkedem a léchez. – Hű. Oké. Egy pillanat – teszem le a táskám, amiben a cuccaim vannak, meg egy palack víz. Ezt hamar megjárom és odaállok ismét mellé, onnan pillantok felé. – És most, hogyan kell?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 13. 20:37 | Link

RÓKA
/így is van! / eminem – lose yourself /

Tényleg nem érdekli elég sok minden, ami viszont igen, az teljesen leköti. Ilyen a sport is. Franc se tudja mennyit próbált már ki és akárhányszor hangzik el, tényleg örül annak, hogy Rókában megtalálta majdnem ugyanezt az érzést. A kóriában és az úszás edzéseken, tök mindegy hol, általában egyedül volt, így mosolya az arcán bár tudat alatt, de ezért jelenik meg elvétve. Amúgy meg koncentrál és fél szemmel figyeli továbbra is a lányt, hátha szeretne vele közölni valamit, így, hogy nem ad hangot gondolatainak. Csak simán érdekesnek találja a dolgot, de talán az egész kastélyban Kende a legkevésbé kíváncsi természet. Nem tudja néma e, vagy mi más oka lehet, amiért így van a dolgokkal, de nem is érdekli, mert rohadtul úgy fest, hogy a sport lehet a közös nyelvük. Meg persze, Kende sem nagyon beszédes, ha meg olyan van megoldják. Talán,egyszer rákérdez, addig meg teljesen jól elvan a vöröset skubizva, hogy mit pörget ki. Rókával ugyan egysszerre kezdi el, Kende előbb lassabban vág bele, majd valahol a harmincadik szökkenéssel kezdi el a sima, sima, kereszt mintát a nyolcvanadikig, hogy a karjai még több mozgást kapjanak. Százhúsznál kezdi el hümmögni a Green Day Bre Stew ütemét, magában, hogy tovább vigye az, ha kicsit elvonja a figyelmét. Egyelőre százötvennél leengedi a kötelet, majd még egy százast később bevállal, addig meg átmozgatja magát és mosolyogva néz a lányra, akin látszik, hogy nem kispályásan teljesített. - Fürge Róka lábak - szuszogva int a másik lábainak irányába, ahogy mosolya lesz szélesebb és csak pislogva bólint a másikra, hogy elég szép volt. De a srác szerint lenne ott még hova kitolni erőn felülre. Látta, hogyan üt a zsákra. Van benne több. Mégsem mondja neki, nem akarja a morcis orr ráncolást. - Oké, tényleg rohadtul látni akarom, ahogy lerúgod a zsákot, viszont tartunk egy öt perc szünetet - veti fel, ahogy félre dobja a kötelet, majd közelebb lépdel a lányhoz és leül törökülésben a padlóra. Onnan pislog fel szürkéskékjeivel a másikra. - Van olyan sport, amit sosem próbáltál, de mindig is vágytál rá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. április 18. 14:24 | Link

Malen'kiy padavan | ¤


Igaz, ami igaz. Zentével először azért találkoztam, mert Viktor a bálon mindenki előtt kijelentette, hogy szeret. Ez a kis srác meg pár napra rá megjelent mellettem. No nem mintha bántam volna, sőt igazából élveztem a társaságát, éppen ezért is lettünk jóban Somogyi ide vagy oda.
- Ugyan, értem nem kell. Lerázhatatlan vagyok - kacsintottam mosolyogva. Végül is az apámnak se sikerült tizenöt év alatt megszabadulni tőlem. Ez volt az egyik alap tulajdonságom. Bár Viktor lehet mást mondana, de ő egy egészen más eset.
- Nyugalom, nem lesz semmi baj. Be vagyunk biztosítva, és én is itt vagyok, hogy ha esel elkapjalak. De.. ha már itt tartunk, megtanultál esni? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Mert az is egy külön művészet volt. Nekem is meg kellett ezt tanulnom mielőtt magasba engedtek volna. És valószínűleg ez is mentette meg az életem a balesetkor. A testem már reflexből reagált a bajra, és nem hagyta, hogy a fejem jobban megütődjön, mint amennyire muszáj.
A léc elejéhez léptem, és felemeltem a kezem, hogy Zente megkapaszkodjon benne. - Az a lényeg, hogy egymás elé pakold a lábad, és szépen lépegess egyik, aztán meg a másik oldalra is. Egyenlőre itt vagyok, és foglak - jelentettem ki magabiztosan, és egy bátorító mosolyt küldtem a kis srác felé. - Nem kell sietni, csak a te ütemedben menj - adtam a következő instrukciót, és ha Zente elindult, akkor lassan mellette haladva néztem a lépéseit és a fiú arcát felváltva.
- Ne aggódj, engedd le nyugodtan a vállad, és húzd ki a hátad - tanácsoltam. Egyenlőre azt még nem mondtam, hogy a lécet ne nézze, örülök, ha a hosszok sikerülnek így elsőre. Főleg az ő esetében. Persze ha esne ott vagyok, és hát a puffok is, amiket a léc alá helyeztem direkt a legrosszabb esetek is számításba véve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. április 23. 15:32 | Link

Szöszkeherceg


Mindketten ugrálnak, Róka néha félszemmel Kendére sandít, de nem számolja hogy a fiú hányat ugrik, ahogy az sem érdekli, hogy milyen kombinációkkal. Csak az foglalkoztatja, hogy ő megcsinálja, véghez vigye a kitűzött célt és ennyi. Ráér azután jópofizni, hogy az istenverte kötél visszakerül a helyére. Rendesen el van szokva az ilyen mértékű terheléstől, mert bár igyekszik rendszeresen edzeni, minden nap eljár futni és társai, de ennyire intenzíven legfeljebb akkor edz, ha ideges, vagy szomorú. Mert olyankor a mozgás a legjobb feledtető módszer, ha kiadja magából fizikálisan mindazt, ami a lelkét nyomja. Nem beszél, nem sír senkinek a vállán, hanem megcsinál inkább száz fekvőtámaszt, száz felülést és még kitudja hány és milyen féle gyakorlatot.
Összevont szemöldökkel pislog Kendére, hogy mi baja a lábaival, neki ez a mese kimaradt az életéből. Hogy is érthetné, mikor ő legfeljebb kanadai rajzfilmeken szocializálódhatott volna, ha lett volna tévéjük. De nem volt, ehelyett az anyukája mindig mesét olvasott neki, aztán mikor elfogytak a mesekönyvek akkor a saját könyvtárából olvasott, mindegy volt hogy Dickens, Tolsztoj vagy Hugo. Sajnos ő nem örökölte ezt a szenvedélyes könyvimádást, de ha otthon jár még mindig örömmel nézegeti azt, ami anyja könyvtárából megmaradt. Mert a nagy részét eladták, vagy eladományozták, csak azokat tartották meg apjával, amikről tudták, hogy különös helyet foglaltak el a nő szívében.
Helyeslően bólogat, hogy ideje egy röpke szünetnek. Szuszogva ül le a padlóra, nagyot húz kulacsából. Nem olyan amatőr, hogy víz nélkül menjen edzeni. Félrebillentett fejjel gondolkozik, hogy milyen sport van, amit szívesen kipróbált volna. Aztán kezével megpróbál elmutogatni egy rögbi labdát, meg ahogy eldobja. Az apja sosem engedte, hogy kipróbálja, amit nem értett, hogy akkor hokizni miért engedi. Nem sokkal agresszívabb sport a rögbi sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. május 2. 00:24 | Link

RÓKA
/így is van! / eminem – lose yourself /

 
Nem tudja, de kicsit úgy érzi a csaj feszült. Hiába az edzés, a levezetés, mintha így lenne. De Kende is tévedhet, nem lenne nagy ritkaság, ha ez most sem lenne másképp. Halvány mosollyal ajkán ingat a fején, amikor a lány reagál a megjegyzésére. Ezúttal nem morcis orr ráncolás jött, hanem összeszökő szemöldökök. Ha nem is ismeri a Vuk regényt, azért az, hogy fürgének nevezi a lábát nem egy akkora világromboló dolog. Jó, a mugli mesét amúgy se sok aranyvérű vágja, mint bálna az iszapot, de Kende feledékenységével még azt hozzá se csapja, hogy bizony a lány durván kanadai. Így aztán csak levágja magát a padlóra. Azon mosolyog szélesebben, hogy Róka is társul hozzá, így felteszi kérdését. Magához képest türelmesen vár és figyel a vörösre. Mugli sport lesz, az már biztos. - Amerikai focizni akartál? - biccenti oldalasan a fejét, amíg szorosabbra kezdi húzni a cipőjének a fűzőjét, hogy fogja a bokáját rendesen. Közben igaz nem pillant el Rókáról. - Vagy valami ahhoz hasonló? De ez tök állat! - lelkesedik kissé. - Gondolkoztam én is hasonlón, de sosem próbáltam végül. Most meg már nem is kockáztatnám meg - kicsit halkabbá válik a hangja és egy pillanatig vacillál, hogy folytassa-e. Hamar túllendül a dolgon. - Az elemim miatt nehezebben gyógyulnak a sérülések. Nem kifogás, csak tudod, azért szeretnék figyelni rá - legyint végül, majd két tenyerén támaszkodik meg maga mögött. - Tudod, tök furcsa ez - mosolyodik el kedvesen. - Sose voltam egy nagy kérdezgetős, vagy kíváncsiskodós, de veled mindig jönnek. Szólj ám, ha zavarna vagy ilyesmi - neveti el magát halkan. - Gondolom az, hogy nem beszélsz csak jobban késztet, hogy megtudjak rólad dolgokat - von vállat könnyedén. Halvány lila fogalma sincs. Egészen eddig fel sem tűnt neki a dolog, de különben ez klasszul jön Kendének is. Kis változatosság sose árt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. május 4. 22:15 | Link

Szöszkeherceg


Helyeslően bólogat, hogy ez bizony amerikai focinak készült, halvány mosoly szökik arcára, hogy akkor ezek szerint felismerhetően sikerült a mutogatás és találgatás is. Nagyon más ilyen formához kötődő sportot nem ismer, és bízott abban, hogy Kende is képben van az ilyenekkel. Meglepi, hogy azt mondja, ő is kacérkodott a gondolattal, mert nem gondolná, hogy Magyarországon olyan kultúrája és népszerűsége lenne, hogy valóban kipróbálhatta volna valahol. Persze, hokicsapatok is vannak, tehát ez miért lenne kivétel. Tekintetében kíváncsiság csillan, mutatóujjával a fiú felé bök, ezzel visszadobva a kérdést a maga módján. Mert kíváncsi, hogy melyik sportot próbálta volna ki. Valami extrémre tippel, ilyen sziklamászás, vagy random ugrás, esetleg ejtőernyőzés. Ő ilyenekbe sosem fogna bele, egyrészről túl sok mindentől fél
Megértően bólogat, hogy persze érti őt, hogy nem keres kifogásokat, ez létező dolog, amire vigyáznia kell. Biztosan ő is odafigyelne, lehet még a sportot is abbahagyná, ha nem is teljesen de azért erősen visszavenne. Mert állandóan lesérül, de tényleg. Hol a bokája, hol a csuklója, hogy a fejét repeszti meg egy szerencsétlen eséssel. Így azért viszonylag könnyen és gyorsan gyógyul szerencsére, nem akarja átélni azt, hogy milyen az, ha nem így van esetleg. Jobb ez így, különben a fél életét a gyengélkedőn tölthetné.
Kérdőn billenti oldalra a fejét, hogy mi olyan furcsa, majd széles mosolyra húzódnak ajkai. Megrázza fejét, hogy nem zavarja, kérdezzen csak, ha akar, ha tud, válaszol szívesen. Persze nem biztos, hogy mindenre tud és akar is, de azért igyekszik. Bólint, hogy igen, ez valószínűleg épp így van, mert nem ő az első és biztosan nem is az utolsó, aki örökösen kérdezősködik jelenlétében. Elvégre vele így a legegyszerűbb kommunikálni, mert amúgy nem sok mindent lehet kihúzni belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. május 16. 17:49 | Link



Furcsák néha az indokok, hogy miképp találkoznak az emberek. Nekem akkor volt merszem, miután bátyám hangosabb volt és bár tudom, hogy nem volt mindig és minden jó köztük utána, az nem azt jelentette nekem, hogy megszűnt létezni. Persze, teljesen érthető lett volna bármikor, ha azt mondja, engem sem szeretne látni, az viszont kérés nélkül is ment, hogy amikor mégis megtörtént, nem traktáltam a bátyámmal. Nem vagyok én randiguru, sem az, aki bármit is kelt a másikban azzal, hogy közli a valóságot, mi és hogyan áll jelenleg. Nem, ez sose történt meg. Az az ő dolguk.
- Akkor jó, azt hiszem, én is - és valóban, mert nemigen tágítok én sem könnyen, bár, mikor hogy alakul. Persze, akadnak esetek, amikor muszáj, azonban most nem éreztem annak. Én nem tettem remélem semmi olyat, amely miatt indokolt lett volna.
- Nyugodt vagyok amúgy - kicsit füllentek, mert amúgy rettentően izgulok. Tipikusan megemelkedett a pulzusom, kicsit “hangosabban” kalapál a szívem, de amúgy semmi más bajom nincs, bízok benne. Sokat gondolkodtam, hogy merjem-e, mert mindig is voltak nekem gondok a mozgással, de úgy vagyok vele; miért ne? Egyszer - majdnem - mindent ki kell próbálni és ez remek alkalom arra, hogy ezt legalább igen. - Remélem nem kell elkapnod, ahhoz már nehéz vagyok. És mit jelent az, hogy megtanulni esni? - ezt most nem egészen értem, hogyan kell ezt tanulni. Ha esik az ember, akkor sokszor nemigen van ideje reagálni. Mármint, van, amikor ösztönösen kitartja valaki a kezét, vagy éppen fordul valahogy, láttam már hasonlót, de ezt tanulni kell? Mert akkor a válaszom, egyszerű.
- Én ilyenről nem tanultam - rázom meg végül a fejem, hogy akkor ez el is dőlt. Még valami, amit tanulnom kell, ezek szerint. Lepakolva aztán, hamar a lényegre is térünk. Megállok a léc előtt, majd megfogom a kezét, nem szorongatom persze és felállok rá. Kicsit ügyetlenkedek, de végül egészen egyenesen állok meg rajta. A lábaimon látni, hogy keresem a jó pontot, hogyan kényelmes és biztos is, de az is abbamarad végül.
- Rendben van, oké. Elindulok - bár most jobban ver a szívem, de nem vagyok magasan sem. Megemelem a lábam, de abban a pillanatban megingok kicsit és visszateszem. Ez így nem jó, lefelé néztem. - Én béna leszek ebben nagyon - nevetgélek egy sort, ahogy kihúzom végül magam, nagy levegőt veszek és megint megpróbálkozom egy lépéssel. Siker, majd a második, de a harmadiknál inogni kezdek ismét és megállok, a lábam helyezgetem.
- Ez nehezebb mint hittem… - pedig csak lépkedni kellene rajta, csak hát… Még egyet előre, de nagyon esetlennek érzem magam hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. május 18. 23:34 | Link

Malen'kiy padavan | ¤



Bármennyire is próbált bátornak tűnni, egyszerűen benne volt az emberi ösztönökbe, hogy egy ilyen alkalomkor féljen. Legalábbis az első pár edzésen. Amíg bele nem jön az ember. Aztán amikor kötélre kell váltani, majd mikor egyre magasabban kell végrehajtanod a mutatványt. Viszont egy idő után annyira megtanulsz bízni a testedben, hogy az a kis feszültség is eltűnik, ami a lécre lépéskor benned van. És az, valami fenomenális érzés.
- Annyira azért nem tűnsz nehéznek. De az a lényeg, hogy ha esel ne ess kétségbe, csak próbáld minél távolabb tartani a fejed a földtől, és lehetőleg kézzel tompítani az esést. Illetve a gerincedre vigyázz - mutogattam közben a kezemmel is, hogy biztosan megmaradjanak benne az információk. Ha igazi kötéltáncra akartam volna megtanítani Zentét, biztosan nem léphetett volna fel a lécre anélkül, hogy az eséseket jól begyakoroltuk volna. De nem nagyon számítottam rá, hogy egyáltalán addig eljutunk, hogy az imbolygó huzalt tegyem a lába alá. Ez csak segítség neki a fejlődésben.
- Csak szép lassan. Nem baj, ha elsőre nem megy - biztattam egy mosoly kíséretében. - Azt jegyezd meg Zente, hogy az egyensúlyhoz a lábadon három pontra kell figyelni, azokon támaszkodsz a nagyujjad és a kisujjad alatti párnás részen, illetve a sarkadon. Ez a háromszög képes az egész testedet megtartani - okítottam közben, figyelve minden egyes mozdulatára. Mikor kicsit jobban megingott, rászorítottam kezére, hogy érezze, hogy velem biztonságban van. De nem akartam sulykolni belé ezt a gondolatot. Van elég testvére ahhoz, hogy tudja mi a bizalom.
- Ha nem érzed még rendesen az egyensúlyodat, nyugodtan tedd ki két oldalra a kezedet, hogy az is segítsen - tanácsoltam még. Mindenkinek más válik be, de vannak tipikus módszerek az egyensúly javítására. És ha esetleg Zente fel is emelte a kezét magasabbra, végig mellette tartottam kinyújtsa a sajátomat, hogy bármikor odakaphasson értük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. május 20. 22:19 | Link

RÓKA
/így is van! / eminem – lose yourself /

 
Látszik az arcán azért, hogy csak meglepődik. Hiszen akármilyen kemény is a csaj, nem úgy fest, mint az a haverja, aki kétajtós szekrény létére hordja a rácsos fejvédőt. - Egy mugli ismerősöm mesélt róla még a Balatonon. Ő valami Raptoroknál van, de asszem nem a Bagolykő közelébe - próbál visszaemlékezni. - Ha szeretnéd rákérdezhetek neked, hogy kipróbálhatod e - von vállat, mert nem nagy dolog. Mondjuk utoljára a nyáron dumáltak, de no para. Roland megmutatta Kendének, hogyan kezelje ezt a kretén telefont, majd valahogy csak rájön a titok nyitjára, hogy a túróba találja meg a srácot. Pillantása zizzen egyet, Róka kezeire esik tekintete. - Snowboardoznék. Ez még kimaradt nekem – és tökre pótolni fogja egyszer. Volt már Finnországban, sőt az Alpokban is járt, de sosem akadt lehetősége ilyesmire, pedig igenis mozgatja a fantáziáját. Biztonságosabb a szörfnél, a két sport tökre hasonlíthat, mégis különbözik és frankón át akarja élni az élményt.
Mosolyog a lányra, gödröcskéje halványan bukkan fel, mert látszik, hogy Róka nagyon is érti ezt a dolgot a sérülésekkel. Ez van, a sportnak is meg van a vele járó szívós része, ezért sem árt, ha bármennyire is lusta dolgokhoz a technikát mindig is szerette pontosítani. Rókáéval éppen ellentétesen biccen a feje, arcán szélesebb mosollyal. – Tökre bírom – akkor is, ha valszeg nem bulis okokból csinálja a másik. De Kendére nem tartozik, ha így lenne, vagy akarná elmesélné, így aztán nem feszegeti a dolgot csak mosolyogva pattan fel. – Na, gyerünk, csapjunk oda – biccent a zsák felé. – Vagy rúgjunk, rúgj, nekem mindenhogy is jó – bólogat. Tényleg érdekli a csaj mire képes még, így aztán figyeli, amíg a fonott tincsek valahogy az edzés végén szemen nem csapják. Persze azon is csak nevet, kissé könnyezve, de nem problem. Igazából, tök jól érezte magát, hogy ezúttal nem egyedül nyúzta a bőrborítást a zsákon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Fellner Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. május 26. 21:47 | Link

Az eridonos lány


Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.
  


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 26. 22:25 | Link

A levitás srác


Azt szereti a Barticuban, hogy szinte bármilyen eszközt használhat gyakorlásra. Saját testének erején túl a nála lévő leghétköznapibb tárgyat alkalmazhatja a harc során. Esernyő, sétabot, seprű és hasonlók. Több éve már, hogy megtanulta a mozdulatokat. Viszont jó, főleg így, hogy a Sárkányölőre készül, fitten tartania magát. Ezért jön le minden héten háromszor és edz órákon keresztül. Ez a mai is egy ilyen nap lett. Tanórái vége után evett, megcsinálta a feladatokat, amiket kapott, aztán úgy döntött levezeti a feszültséget. Háromnegyedes szárú melegítőben, pólóban, varkocsba fogott hajjal és tornacipőben érkezett meg a terembe. Kezében két kezes botja, amit már egy csomó alkalommal használt és az első tanulással töltött év nyarán készített magának. Kiment az erőbe, vágott egy hosszú faágat, amit utána Leháncsolt, kiegyensúlyozta és betekerte bőrrel azokon a helyeken, ahol majd a tenyerében tartja. A bőr mára fényesre kopott és a fa is besötétedett. A bot pedig azóta is remekül teszi a dolgát. Bemelegítéssel és nyújtással kezd. Ez minden sport helyes űzésének alapja. Vállait, karjait, nyakát, csípőjét és bokáit is átmozgatja. Ezután pár légzőgyakorlat következik, így a koncentrációja is a legtökéletesebb lesz elég gyorsan. Nem figyel a többiekre. Vannak páran, de ők messzebb vannak. Réka könnyen kizárja őket és a külvilágot. Ráfog a botra, majd pörgetni kezdi. Egy ember alakú bábút püföl. Támadja fentről, oldalairól és még lábait is kikaszálja alóla, amik mindig visszaugranak, mintha egy keljfeljancsi volna. Nagyokat sóz rá, hogy a rugalmas műanyag csak úgy csattan a kemény fa alatt. Ezután egy újabb, jól begyakorolt mozdulatsor következik, aminek végén éles szögben és hatalmas lendülettel csapja ki oldalra botját úgy, hogy ő maga mély terpeszben áll meg, karjait pedig testétől messze eltartja. Szépen kivitelezi. Iszonyatos erő van benne. Határozottan veti meg lábát a záró pozicióban, de úgy érzi, mintha a bot valamit eltalált volna, ahogy hátra suhintotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. május 27. 16:55 | Link

Az eridonos lány


Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. május 28. 21:12 | Link

A levitás srác


Itt bizony nagy a baj! De nagy ám! A bot betalált, csak nem épp úgy és oda, akinek és ahogyan azt Réka szerette volna. A bábú talpon állt előtte, de mögötte valakit levett a lábáról. Hallotta a puffanását. Botját még midig kezében tartva, lassan fordul hátra az eddig kitartott nagy erejű mozdulatból. Leütötte egy iskolatársát, le bizony. - Íjjj! - grimaszol szélesen elhúzva száját, mint a macska, akit azon kaptak, hogy leborított egy drága vázát. - Hé! Hahó! Hallasz engem? - dobja el fegyverét és gyorsan a sráchoz vetődik, majd elkezdi rázogatni. Úgy fest tarkón vágta, mint a nyulat és a fiú úgy csuklott össze, mint a colostok. Kezd rajta eluralkodni a pánik. Vagyis inkább a bűntudat. Nem akart ő bántani senkit. Gyakorolni jött ma ide és nem ártani. - Ne csináld ezt! Nyisd ki a szemed! - ripakodik rá a srácra, majd felhúzza ujjaival a szemeit, de csak a fehérjéit látja. Borsódzik a háta a gondolatra, hogy esetleg komolyabb baja is lehet, mint egy pukli a kobakján. Körbe tekintget, de mindenki mással van elfoglalva. Nem rohanták meg őket a többiek, hogy mint a piacon körben állva óbégassanak. - Na jól van, figyelj...Most háromig számolok és ha nem nyitod ki a szemedet...Akkor felébresztelek, oké? - beszél a fiúhoz, hangja szinte remeg az izgalomtól - Egy...Kettő - kezd számolni és magában azért imádkozik, hogy a fiú felébredjen, de nem teszi - Három... - fejezi be a hiábavaló próbálkozást - Óh, a fenébe. Hát jó, Te akartad - súgja még oda a srácnak, majd kezét a gyomorszája fölé teszi és lehunyja a szemét. Azonnal megérzi, hogy a benne lévő erő útnak indul. Ujjai bizseregnek, ahogy életerejének egy részét átirányítja kiterült tinédzser társa testébe. Közben saját légzésére is figyel. Egyenletesen veszi a levegőt. Szívdobogása lelassul, megnyugszik. Azt mondta a gyógyító, hogy így kevésbé fogja majd rosszul érezni magát az átadás végén. Bízik benne, hogy ez így is lesz, máskülönben a fiúnak meg majd őt kell a gyengélkedőre támogatnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 31. 07:00 | Link

Kazanova
Az új tanév második hetében


Mióta csak bekerültem a Bagolykőbe, a pletykák megszállottja voltam. Előszeretettel hallgattam és adtam tovább, valamint terjesztettem a saját magam által előásott titkokat. Élveztem a feszültséget, a vitákat, az erőltetett pókerarcokat, amiket egy-egy jól irányzott fáma váltott ki. Észre se vették, hogy ezzel árulják el saját magukat és szolgálnak alapul a következő szóbeszédeknek.
Sokat változtam. A kezdeti hév csiszolódott, megtanultam tartani a szám, de a híresztelések még mindig szinte hozzám futottak be előszőr. Az információgyűjtés vált a fő hobbimmá, már nem a pletyka érdekelt, hanem a mögötte húzódó igazság és főleg az, hogy hogyan tudom az előnyömre fordítani azt.
És itt vagyok most. Az időm már sokkal értékesebb, minthogy ilyesmibe ártsam magam, de a szóbeszédek még mondog előszeretettel találnak meg engem. Ha nem így történne, Merlinre, most se lennék ennyire ideges. Kérés nélkül állnak el az utamból, ahogy meglátják az arcom, így akadályok nélkül ronthatok be a terembe. Elsötétült kékjeim végigjáratom a helyiségen és nem is kell csalódnom. Bár ennek egyelőre nem tudom, hogy örüljek-e, vagy csak szítani fogja tovább a haragom.
Szó nélkül lépkedek oda hozzá, majd állok meg felette. Karom összefonom a mellkasom előtt, arcom kifejezéstelen, de mégis valahogy sugárzik belőle az arogancia.
- Jó tudni, hogy a pletykák legalább túloztak. Bár, ha tényleg hiányozna a karod, lehet jobban vissza tudnám fogni magam és nem tekerném ki a nyakad - nem emelem fel a hangom, de nincs is ilyesfajta alja teclnikákra szükségem; így is feláll tőle a szőr az ember hátán. Kazi azon nagyon kevesek egyike, akiket barátként tartok számon, erre szóbeszédekből kell megtudnom, hogy mit csinált magával. Mert természetesen régi jó szokásomhoz híven a jéghegy aljáig leástam, mielőtt rárontottam volna. Merlinre, mennyire képmutató vagyok. Vajon az én titkaim mikor robbannak ki és szolgálnak pletykaalapnak?
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2021. május 31. 07:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. május 31. 19:31 | Link

Az eridonos lány


A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. június 1. 20:55 | Link

A levitás srác


Széles vigyor terül szét arcán, pedig már érzi képességének árnyoldalát. Erős fáradtság és némi szédülés formájában mutatkozik meg a dolog. Keze is elzsibbad egy kicsit, így megrázogatja és átmozgatja ujjait. Sikerült átadnia az erejéből, vagyis áldoznia belőle, ahogy a gyógyító emlegetni szokta ezt a folyamatot. A fiú közben laposakat pislog ölében. Úgy néz ki, még nincs egészen képben, de felébredt és ez szuper. Lehet, hogy ő ütötte le, de ő tudta talpra állítani is és ennek örül. Meg annak, hogy megint összejött ilyen spontán, a semmiből használnia képességét. Az első alkalom után csak akkor próbálgatta, amikor tanulta hogyan is kell jól csinálni. A gyógyító mellett, aki mindet lépésről-lépésre elmagyarázott neki könyveiből és kéznél volt nála a vesetál, ha úgy adódott volna. A srác első kérdéseit meghallva összepréseli ajkát és felfújja arcát, majd kiengedi a levegőt és elvigyorodik. - Remek kérdések! A nevem Réka és leütöttelek - válaszolja meg őket vidám hangon. Ha diáktársa hagyta segített neki felülni, de mindenképp arrébb húzódott egy kicsit és utána magához húzta botját és elé tartotta - Ezzel kaptál egyet. De eskü csak gyakoroltam! - emeli fel szabad kezét mentegetőzve, de közben beszél tovább. Ha izgul mindig sokat beszél és így kevésbé figyel arra, hogy most már még erősebben érzi az elgyengülését. Homlokán még egy-két csepp veríték is kigyöngyözik. - Tudod barticuzok. Az egy mugli harcművészet, amit sokan ott az órán úgy hívnak, hogy a "Jedi vívás" vagy az "úriemberek sportja" jeletsenek ezek bármit is amúgy. Nekem csak arra kell, hogy levezessem az energiámat, meg el tudjam tángálni a hülye nevelőmet - meséli lendületesen és csak kicsit késve esik le neki, hogy a másik mit mondott a kobakjáról. - Szeretnéd, hogy elkísérjelek a gyenguszra? - kérdezi és bánatos kiskutya pillantást vet a szerencsétlenül járt srácra. Nem avatja be a titkába. Nem látták elvileg, hogy mit csinált. Szóval bölcsen hallgat. Erről legalább, ha már amúgy be nem áll a szája. Annyiszor megfogadta már, hogy kevesebbet csipog, de valahogy mindig úgy alakul, hogy nem tudja betartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. június 13. 13:02 | Link



Szóval meg kell tanulni esni. Én ezt nem tudtam, mert ez olyan ösztönös dolog, amikor esik valaki, hogy moccan. Nekem nem mindig volt kellemes, mikor hogyan sikerült kivitelezni, hol fájdalmasan, hol kevésbé. Valahol meg is értem a szavait, hiszen, csak haszon lenne, ha sikerülne normálisan.
- Kézzel tompítani és gerincre vigyázni. Ez nem hangzik nehéznek – bár ki tervez esés közben úgy bármit is? Senki. Az olyan hirtelen dolog, hogy nem tudsz mit kezdeni vele, mert mire tennéd, megtörténik. - Általában a kezemre szoktam, szóval úgy hiszem, ezzel nem lesz gond. Vagy a fenekemre, de azzal se – nem mintha olyan hatalmas lenne, mint egy párna, de kellemesebb, mint lefejelni a dolgokat. Ebben egyetértene mindenki szinte. Bólogatok hát, ahogy követem a tekintetemmel, amit mutat, majd neki is kezdünk a nehezebb résznek. Őszintén, itt már nem vagyok biztos abban, hogy nem lesz szükség a biztonságos esésre. Hangot nem adok neki, szuszogok csak, ahogy koncentrálok, de sokat nem haladok előre. Amennyire azt néztem, ez nem is olyan nehéz, úgy ingok meg folyamatosan, mintha muszáj lenne.
- Menni fog. Azt hiszem – inkább magamat biztatom. Örököltem én a többiekkel együtt egy kicsit abból, hogy maximalista próbálok lenni és baromi kitartó, bár korántsem annyira, mint a testvéreim, de arra tökéletesen elég, hogy addig próbálkozzam, míg én azt érzem, már oké a dolog. Lepillantok a lábamra, miközben magyarázza, mi tartja meg a testem. Kicsit lehetetlen, hogy egyszerre ezekkel tegyek bármit is, annyit azonban kipróbálok, hogy az egyik lábam megemelve, a sarkam elemelve a léctől, most azon a párnás részen tartom a lábfejem, egyelőre nem nehezedek rá.
- Ó, értelek. És akkor most így kell mennem? Mármint hogy a párnácskán támaszkodni. Nem tudom hogyan fér ebbe bele a sarkam – pislogok rá értetlenül, mert hát, táncóráim sem voltak sosem, hogy én ilyeneket tudjak. Tudom, béna ez, de… ja. Hagyom, hogy tartson, kapaszkodok én is, egyelőre normálisan lépve haladok egy kicsit előre. Kipróbálom azt, ahogy az egyik lábammal először a párnácskára állok, viszont a bokám meg úgy az egész lábam meginog, így teli talpra ereszkedem vissza.
- Azzal mindig is volt egy kis bibi. Mintha most tanulnék járni megint – szusszanok egyet, elengedve Darya-t, kitartom két oldalra a kezem. Úgy érzem magam, mint aki repülőset játszik, csak nem berregek hozzá. Így is meg-megremeg a térdem, ahogy lépek előre megint, majd kicsit csapkodok, ahogy balra dőlök. Kicsusszan egy apró káromkodás, mire visszanyerem az egyensúlyom, majd megállok. Így darabokban elsőre talán nem töröm ki a nyakam.
- Lehet először egy vonalat kellett volna rajzolni a földre – nevetem el magam. Arról leesni nem tudok, csak lelépni. - De igyekszem – bólintok, majd megint kitárom a karjaim oldalra és csigalassan haladok előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 22. 18:22 | Link

Spletni v predislovii | ¤



Mikor végre kikerültem minden felügyelet alól, vagy legalábbis az orvosi alól, szinte mást se akartam, minthogy visszaszokjak a régi kerékvágásba. A tánc, legyen az akár légi vagy földi, mindig is elsődleges forrása volt a boldogságomnak. Eddig legalábbis így volt, amíg a balett el nem rontotta. Azonban semmi nem hiányzott jobban a felépülés hónapjaiban, mint a mozgás. Az izmaim nagyobb része már akkor eltűnt, mikor önkínzásba kezdtem, de a sok otthon fekvés csak még rontott a helyzeten. Lassan, de magabiztosabban kezdtem megint teltebb lenni, csak most mégsem úgy, ahogy szerettem volna. Szóval ezért kezdtem minden reggelemet a bagolykőben az edzőteremben.
Folyt rólam az izzadság, a hajam a fejemhez tapadt, de akkor se hagytam abba a gyakorlatsort. A négyütemű fekvőtámaszt nem sokára követte a pókember plank, pedig a testem már szinte sikított egy kis szünetért. Túlhajszoltam magam? Meglehet. De újra a legjobbnak kellett lennem. Második esély, hogy boldog legyek.
Keserédes mosoly kúszott az ajkaimra, ahogy meghallottam Boróka hangját. Ezer közül is felismertem volna arrogáns hanghordozását. Ha nem tudnám, azt hinném orosz.
- Én is örülök, hogy még láthatlak - engedtem le magam a pózból, és a térdeimet behajlítva a sarkamra csüccsentem. - Ezek alapján gondolom az én híreimről hallottál, szóval... veled mi újság? - kérdeztem meg hanyagul. Nem volt értelme magyarázkodni. Megtörtént, ami. Most pedig jobb leszek, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 24. 17:31 | Link

Kazanova
Az új tanév második hetében


Sokkal egyszerűbb volt az életem barátok nélkül. Mindig népszerűnek számítottam, tele voltam felszínes ismerősökkel és ők pontosan elegendő célt szolgáltak. A társaságok központi személyisége voltam, hallgattam a pletykákat és velük nevettem és míg én  róluk tudtam mindent, ők rólam semmit. Én alakítottam mindent, semmi sem történhetett anélkül, hogy én jóvá ne hagytam volna.
Most mégis itt állok, majd' szétrobbanva a dühtől és az aggodalomtól. Egy barát miatt. Egy barát miatt, aki, ha nem is mindent, de pont eleget tud, hogy ne engedhessem el... és a legszörnyűbb, hogy nem is akarom. Mióta Fenyvessy az életemben van, a lényegtelen kapcsolatokat egyszerűen kiirtottam a mindennapjaimból. Alig egy maroknyi ember maradt, akikért igen sok mindenre képes is lennék. Pontosan ezért nem akartam soha szerelmet se, hogy ez ne történhessen meg. Erre ez a pár ember mosolyogva vált az életem részévé és azzal a lendülettel tettek nekem keresztbe. Sztravinszkijjel az élen...
- Kazi, sosem akartalak még bántani, de most Merlin a tanúm, élvezettel szegezném a pálcám a képedbe - mondom erőltetett mosollyal. Sóhajtva szántok végig tincseim, eltűrve az arcomból azokat, majd mit sem törődve mással, foglalok helyet vele szemben a földön.
- Tudod jól, hogy nem elégszem meg ennyivel. Mi a fenét képzeltél?! Hogy lehettél ennyire hülye? Meg akartál halni?! - sziszegem halkan a kérdéseket és próbálom közben elnyomni a kellemetlen hangot a fejemben, miszerint én is folyamatosan hazudok. Ahogy ő nem vallott nekem, úgy én se tettem neki és minden jel arra utal, hogy valami csoda folytán Somogyiban is bízhatok. Máskülönben Kazi tört volna már rám, valószínűleg ugyanígy felháborodva.
- Mesélek, mert van mit, de csakis utánad. Még arról se tudtam, hogy ispotályban voltál... - Igen, magamra is dühös vagyok. Túlságosan lefoglalt a saját életem mocska. Talán, ha figyeltem volna Kazira, időben észrevettem volna a jeleket. De ahogy nekem az ő vékonysága, neki se tűnnek fel az én sebeim, amiket a hosszabb ruháimmal takargatok. Egálban vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. június 25. 19:57 | Link

Réka


Nem sűrűn szokott elsötétedni előttem a világ, azt is mondhatnám, hogy soha. Ebből adódóan mikor magamhoz tértem, tényleg nem tudtam, hogy mi történhetett, egyáltalán mennyi idő telt el, míg rám telepedett a sötétség. Az mondjuk feltűnt, hogy egy lány van fölöttem, de nem ismertem, viszont rövidesen a nevét is megtudtam. A Réka illett hozzá, így első ránézésre, az már kevésbé, hogy leütött. Mi az, hogy egy ilyen csaj leüt? Hogy, miért?
Kicsit ráncoltam a homlokomat az értetlenségtől, a fejem sajgott még, de nem maradtam sokáig fekve, a segítségével ülő pozíciót vettem fel.
- Azta…wow - egyrészt durvának tűnt az eszköz, másrészt tényleg meglepett, hogy a csaj ilyennel nundzsakuzott a fejem felett, harmadrészt meg, ismerős volt az eszköz, mert hasonlót jó pár filmben használtak. - Igen, ismerem a jedi vívás - szinte vele egyszerre mondtam ki, meg is lepett, hogy ennyire vágja a témát. - Nagyon király! Nem gondoltam volna, hogy csajok ilyennel foglalkoznak - mondtam komolyan, miközben szemügyre vettem a botot. - Szép darab, nekem csak szivacsból volt egy, mikor legutóbb Star Wars találkozóra mentünk. De menő nagyon - mondtam mosolyogva, ez volt a nagy szerencséje, hogy már nem is haragudtam rá az ütés miatt. - Gyengélkedőre? Áh, nem. Kizárt, utálom.  Engem oda soha nem fog bevinni senki - tiltakozva ráztam a fejemet, majd lendületet véve feltápászkodtam a földről, de egy picit meg is szédültem. Talán kicsit nagy volt az az ütés, de nem izgat, akkor sem voltam hajlandó gyengélkedőre menni, majd kialszom.
- Szóval akkor önvédelem…na de miért pont ez? Csak nem Te is Star Wars fan vagy? - kérdeztem kíváncsian, mindig örömmel beszélgettem olyanokkal, akik hozzám hasonlóan imádták a filmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. június 26. 08:19 | Link

A levitás srác


Mosolya még szélesebbé válik, felölti a Joker küllemet. Megkönnyebbült, hogy a srác, ha jól veszi ki a szavaiból, nem haragszik rá amiatt, hogy lecsapta, mint a legyet szokás egy összetekert újsággal. Előbb felül, ebben segít neki és megtámasztja a hátát térdével és combjával. Így nagyjából szemben ülnek, kényelmesen. - Oh én nem vagyok csaj - jelenti ki határozottan, majd rádöbben, hogy mit is sikerült mondania, úgyhogy próbálja megmagyarázni hogy is értette - Vagyis, persze az vagyok, csak tudod, nem az a topánkában tipegős, affektálva nyafogós fajta - beszél hevesen gesztikulálva, bár valószínű, hogy a fiú most már tényleg hibbantnak hiszi, ha eddig véletlenül nem tette volna - Hűűű, olyanon még nem voltam. Biztos nagyon klassz lehet. Az edzőtársaim szoktak mesélni ilyenekről - folytatja és visszaveszi botját, majd leteszi maga mögé, hogy ne legyen útban senkinek és ne botolhasson meg benne egyetlen ottlévő sem, ha épp kifelé tartanak. - Oké, oké, csak tényleg jól megcsaptalak...De nem foglak megint leütni, hogy elcibáljalak, ha nem akarod - emeli fel védekezőn kezeit a gyengélkedős ötletére kapott tiltakozásra. Lehet neki lesz rá szüksége, hogy odakísérjék, mert még mindig émelyeg és most a keze is jobban zsiborog az erőátadás miatt, de igyekszik nem foglalkozni vele. A gyógyító hölgy azt mondta, ha rá koncentrál attól csak romlik. Ilyen kis mennyiségű átadást hamar pótolni tud a szervezete. Nincs veszélyben. Tehát csak nyugodtnak kell maradnia és hagynia a testét visszavenni a környezetéből, azt amit átadott. Időközben közös lendülettel felálltak. Réka jól meg is szédült ettől a partizán akciótól. Ha nincs a botja, amin megtámaszkodik közben, lehet össze is akadt volna a lába. Így viszont, mint egy megfáradt harcos azon pihen és halál lazának látszik. - Nem, de sokat hallottam róla és érdekel, szóval ha te az vagy, kiokíthatnál, mert nagyon érdekel - vigyorog a fiúra és reméli legközelebb már nem fog olyan értetlenül fülelni, amikor a többiek beszélgetnek a Star Warsról - Amúgy azért ezt tanulom, mert kicsi vagyok és nincs sok izmom. A barticuhoz meg inkább fürgeség, lelményesség és egyensúly kell. Azokból meg egész jól vagyok eleresztve - ezt bizonyítandó meglendíti botját és két centire megállítja a srác térdhajlatától. Simán kiütötte volna a lábait alóla, de visszahúzza a botot, mert megint úgy érzi kell a támaszték. Holnapra kutya baja sem lesz. - Te sportolsz valamit? - néz fel kíváncsian az előtte állóra és míg a válaszra vár megigazítja copfját. Haja sosem hosszabb a vállánál. Addig is csak azért ér, hogy fel tudja kötni. Nem szeret vele macerázni, mint a többi lány. Azok odavannak a hajukért. Kenceficéket, pakolásokat tesznek fel, meg bűbájokat olvasnak egymásra, hogy szebbek legyenek, vagy más színű legyen a hajuk. Na neki ezek csak felesleges butaságok. Ezt mondjuk nem mondja ki hangosan, de nem is száll be a beszélgetéseikbe. Inkább dumál a srácokkal. Velük több közös témája akad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 29. 23:26 | Link

Malen'kiy padavan | ¤



Bátorítóan néztem a srácot, miközben magyaráztam, mint egy igazi tanár. De őszintén megvallva fogalmam sincs róla, hogy a helyes információkat osztottam-e meg vele, hiszen rettentő apró voltam, mikor én magam tanultam. Még Mishától. Amikor anya is élt. Azok az idők voltak ám a szép évek, mikor még nem ismertem a veszteség fogalmát. Mikor az apám nem mondta az arcomba, hogy én vagyok a hibás… Megráztam a fejemet, ki kellett most belőle ürítenem ezeket a gondolatokat.
- Ne aggódj, elég vastag szivacsot raktam ide, hogy ha esel, és rosszul, akkor se legyen baj - biztattam. Mellette lépkedtem, ahogy ő is tette, semmiképpen sem előtte, hanem mellette, talán egy kicsit le is maradva.
- Nem, félre értettél. Az egész lábadat használd. Mintha mennél. Menet közben is pont ezekre a pontokra hagyatkozol. Csak most nincs akkora felület, amire léphetnél - magyaráztam tovább a gondolatot, és mikor megremegett a lécen, kicsit jobban ráfogtam. Tudtam, hogy az egyensúllyal vannak itt a bajok, éppen erre volt jó gyakorlat ez. Illetve az egyenes járásra.
- Próbálj magad elé nézni, pontosan egy pontra koncentrálj, miközben lassan lépsz előre. Nem az a lényeg, hogy minél gyorsabban tedd meg a távot, hanem hogy minél pontosabban - adtam a következő tanácsot a srácnak. Mert ez így volt. Sose az számított az előadásokon se, hogy valaki mennyire siet. Sőt, a közönség általában még értékelte is a precizitással járó hosszú feszültséget. - Nézz ki magadnak egyetlen fontot a falon, és hagyd a lábadnak, hogy a szemeid nélkül lásson - próbáltam vele megértetni a szituációt még jobban, és csak reménykedni mertem, hogy nem zavartam jobban össze.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 29. 23:27 | Link

Spletni v predislovii | ¤


Nem Boróka volt az első ember, aki kikelve magából keresett meg. Kezdjük azzal a gyönyörű trióval, akik a kórházban látogattak meg. Mondjuk első alkalommal ők nem fenyegettek az életem elvételével úgy, hogy a kórteremben fekszem, de tudtam, hogy a rellonos csak így vezeti le a feszültséget és az aggodalmat, amit valószínűleg a hírek keltettek. Én pedig hallgattam, mert… tudom. Őrült voltam. Meggondolatlan és szeszélyes, pedig nem kellett volna. Szimplán csak túl sok volt az élet. Kellett egy kikapcs. Valami, ami felébreszt álmatag létezésemből. Mondjuk nem ekkora csapódásra számítottam, de az biztos, hogy elérte a hatását.
- Ennél egy kicsit specifikusabbnak kell lenned. Most itt a balterről beszélünk, vagy hogy elütött egy kocsi. Mert utóbbival majdnem sikerült a halál úgy, hogy nem akartam - próbáltam elviccelni a dolgot, de biztos voltam benne, hogy Boróka ezt a legkevésbé sem értékeli jelenleg. Pedig neki volt sötét humora, nehogy már…
Sóhajtottam egyet, és lecsusszantam a két sarkam között a földre. - Kezdetben csak bizonyítani akartam. Legjobb akartam lenni a balettban, és ezért hallgatnom kellett a tanáraimra. Csakhogy… ők nem pont azt mondták, ami egészséges. Egy balerinának vékonynak, csontosnak kell lenni. Rajtam meg túl sok volt az izom - néztem ölemben megbúvó kezeimre. Senkinek nem meséltem el elejétől a végéig a történetet, mert tudtam, hogy mindenki egy bizonyos részletet fogna meg belőle. És azt nem akartam. Nem akartam, hogy az emberek magukat hibáztassák, vagy éppen mást, csak hogy végre vége legyen ennek az egésznek. - Szóval elkezdtem kevesebbet enni, és többet gyakorolni. De… éreztem, hogy ez nekem nem jó. Szóval felkerestem az apámat, mert szándékomban állt visszamenni Oroszországba. De mint mindig most is összevesztünk - taglaltam tovább, ám itt meginogtam. Vajon mondjam el? Vagy ne? Ajkaimra se akartam venni a mondatokat, mégis úgy éreztem, mintha muszáj lenne. Hiszen ezzel teljes a történet. Felnéztem Borókára, valamiféle jelet vártam. Nem is tudom mit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. július 1. 09:25 | Link

Kazanova
Az új tanév harmadik hetében


Tőlem igencsak távol álló türelemmel várom, hogy végre megszólaljon. Azt se tudom, hogy valaha mutattam-e bárki iránt is ekkora érdeklődést, pusztán azért, mert kedvelem. Egy olyan ember iránt, akiből nem származik semmi hasznom, nem kapok szaftos pletykákat, amiket felhasználhatnék a későbbiekben és a beszélgetés végeztével ágyba se juttatjuk egymást. Azért vagyok itt, mert bármennyire is ódzkodok a gondolattól, mégis fontos nekem, mert az aggodalom haragos csápként robban ki belőlem, rátapadva és el nem engedve Kazit. Ujjaim idegesen dobolnak a térdemen, ami magam mellett, behajlítva pihen. Kékjeim tapadnak a testére, körbejáratom minden négyzetcentiméterén, hogy a saját szememmel láthassam a változást, ami mindeddig elkerülte a figyelmem. És nem nyugtat a tudat, hogy nem csak én hunytam szemet az egyértelmű jelek fölött.
- Visszarángattalak volna, hogy miután elmondtam mekkora barom voltál, én magam fojtsalak meg - szám széle rándul meg, ahogy próbálom elnyomni a kikívánkozó mosolyt. Kékjeim villannak arcára, amiket a groteszk humor közepette is harag és aggodalom sötétít el. Gyenge lettem és fogalmam sincs, hogy ezt is Fenyvessy számlájára kéne-e írnom vagy csak pusztán személyiségfejlődésként írjam jóvá. Ha így haladok, még a végén megbarátkozok a szerelem gondolatával is és egy férfi karjai közé fogok menekülni, hogy biztonságban érezhessem magam... Merlin óvjon meg ettől.
Csendben hallgatom végül a történteket. Kékjeim villannak egy-egy részletnél, kezem rándul meg a düh és a tehetetlenség jegyében, arcom mégis szenvtelen marad. Nem fogok felesleges kirohanásokba kezdeni, se találgatni, az egész sztorit akarom, minden apró részletével együtt. Holott pontosan tudom, hogy nincs jogom faggatni, sem számonkérni. Vajon ő mikor fog megjelenni nálam, hogy magyarázatokat követeljeb tőlem? Merlinre, remélem soha... legalább az ő szemében maradjak erős.
- És mondd, kérlek, hánytattad is magad? Vagy odáig nem aljasodtál? - billentem kissé oldalra a fejem, ahogy odavetem elé negédesen a szavakat. Ahogy tudatosul bennem az általam megütött stílus, fejemet előre billentve sóhajtok reszketegen és egyik emelem mentegetőzve magam elé kezeim, hogy onnan vezessem fel arcomra őket, kicsit megdörgölve azt.
- Folytasd - ejtem le kezem az ölembe és emelen kékjeim őrá, hogy a hangsúlyát alátámaszthassák arcvonásai. - Figyelek, mondd végig. Mit mondott Kazanov? - kérdem sokkal halkabban, mint eddig, ám hangomba mégsem vegyülnek érzelmek. Kivárom a végét, ám Kazi tudhatja, hogy mindez csupán a felszín. Másképp ugyan miért érdeklődnék? Miért figyeltem volna ennyire a mimikáit, a hangjának változásait? Ismerjük egymást és az apró gesztusok teszik ezt nyilvánvalóvá, amit egymás irányába teszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 10. 18:04 | Link



Nem aggódom, vagyis… azt hiszem, nem. Elvégre, tényleg nem létrán kell ide felmászni, mert olyan magas, hogy ha leesek, akkor kiskanállal kell összeszedni engem. Elég durva lenne, mivel ugye, nem készülök én semmiféle különleges sportra vagy hobbira, amitől nekem hipp-hopp meg kell erősödnöm és napok múltán olyan eredményeket produkálni, amelytől ketté áll mindenki füle. Az enyém fog, az örömtől, ha én itt elérek valamit, a léc másik oldalán kívül.
- Pattogni fogok, mint valami labda – nevetem el magam, vicces a kép, de mégsem trambulin, hogy meg is történjen. Azt hiszem, csak szépen, csendben próbálom a feszültséget oldani azzal, hogy vicces dolgokat mondok vagy gondolok. Egyszerűbb, mint kimondani, hogy hiába szervezett meg mindent puhára és biztonságosra, attól én még félek. De inkább a helyzet szokatlansága? Valahogy úgy. Istenem, a nyomában sem vagyok a bátyáimnak és még a nővéremnek sem… Ez gáz.
- Á, vagy úgy – világosodok meg, hogy mégis mit kellene tegyek. - Akkor lábujjhegyen nem ajánlatos ezen járni? - mert mintha az rémlene, hogy ilyen dolgokon szépen, kecsesen járnak és nem teli talppal. Ez is téves képzet akkor, semmi több. Nem erőltetem a lábaim akkor semmi fura formába, visszaereszkedem a talpamra, mintha a földön lennék, csak éppen nem olyan könnyű. Egy fokkal könnyebb, semmivel sem. Vicces lehetne ez annak, aki látja, még a végén az kezdene elterjedni, hogy én kötéltáncosnak állok, vagy bárminek, amihez a magasság és az egyensúly a köze. Szép is lenne az Edictum hasábjain, bár ott, ennél jóval durvább vagy éppen egyszerűen csak idiótább cikkek vannak néha. Mármint, a szerelme drámák, amik fele sem igazak.
- Értem, értem. Előre és ahogy megy – nem is akartam sietni, most lehet hülyeség, de az amúgy pár méteres léc hirtelen kilométer hosszúnak tűnik. Mintha ahogy haladok rajta, csak nő és nő, a vége majd nem is a faluban ér véget, hanem mondjuk az otthoni udvarban.
- És akkor ne nézzek le? - pislogok felé, mert most megálltam kicsit és úgy nézek rá, majd le a lábaimra. Lehet ez nem a legjobb ötlet, de elvégre, ő tudja jól, ezt hogyan kell. Sóhajtok egy nagyot, ha le is esek, majd felállok. Előre pillantok, pont látok valami foltot a falon, vagy lehet valami nagyobb bogár, vagy úgy bármi. Ez meg is van, rákoncentrálok és elindulok. Lábujjammal tapogatok kicsit, majd haladok előre. Amikor túl a szélére helyezem a lábam, a léc éle áll a talpamba és ekkor szisszenek fel. Az egyensúly elveszik és én oldalra dőlök le, ekkor sikerül felkiáltanom, jajongaom egy sort.  Annyi a szerencsém,   hogy még tudok egyet ugrani, majd a szivacson huppanni végül.
- Hát… nem találtam jó pontot a falon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. július 14. 18:45 | Link

Réka

Tényleg meglepett az, hogy egy lány effajta küzdősportot választ, s hogy ilyen aktívan űzi is az iskola falain belül. Leszámítva a veszélyességét - ami most is bebizonyosodott - ez valóban egy remek sport volt, ráadásul látványos, és fel is keltette az érdeklődésemet. Arra viszont már felszökkent a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy ő nem egy csaj. Egy pillanatra azt hiszem, hogy értetlenül meredtem rá, s elgondolkodtam azon, hogy ha nem az, akkor mégis mi, mert ránézésre aztán nagyon is csajosnak tűnt. Végül a magyarázat sem váratott magára, s máris egy mosoly kerekedett az arcomon. - Már értelek, én sem gondoltam, hogy az lennél - mondtam mosolyogva, tetszett az, hogy ennyire próbálta kimagyarázni ezt a dolgot.
- Tényleg nem voltál még? De gondolom, hogy tudod mi ez a film, vagy nem emiatt választottad ezt a sportot? - kíváncsian pillantottam a botra, majd a lányra. - Egyébként nagyon jó, mindenki vesz fel jelmezt, olyat amilyet szeretnél, és tök menő hangulat van! Eljöhetnél egy ilyenre, néhányan szoktunk menni innen a kastélyból - meséltem lelkesen, mindig szerettem bevonni új arcokat, ha volt erre érdeklődő, hisz csapatban sokkal jobb volt utazni, mint egyedül, úgy sokkal több volt az élmény is.
A gyengélkedős ötletéről nem akartam hallani, értem én, hogy aggódott, meg talán volt egy kis bűntudata amiatt, mert megsuhintott,de azért nem volt komoly bajom. - Hehe, köszi. Ha megint megcsapnál, lehet, hogy már fel se kelnék - jegyeztem meg jót nevetve, majd felálltam a földről. - Na de te jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Nem nehéz az a harci bot? Lehet, hogy túl sokat lengetted - jegyeztem meg, mert azért csak lehetett ennek is súlya, akármennyire is edzett a hölgyemény. - Áh, Te vagy az én emberem! - visszavigyorogtam, ritkán futottam olyanba, aki ennyire lelkes volt.
- Áhá, értem - bólintottam, mondjuk picit még mindig fura volt, hogy efféle edzésformát választott annyi más helyett. - Persze, miért, nem látszik? - nevetve kicsit befeszítettem az izmom, aztán le is engedtem a karjaimat. - Mindenfélét, lejárok ide a kondiba néha, akkor futok, meg úszok, szeretem a labdajátékokat is. Mikor mi jön - vontam vállat, mert kimondottan nem volt egyetlen sport sem, amiben kiemelkedő lettem volna.
- Mondjuk túl sok időm nem is lenne rá, mert fotózok, meg filmezek, írok, sok időt elvisz a tanulás mellett - meséltem. - Figyelj már, nem ülünk le valahol? Bitang fárasztó itt ácsorogni - mondtam nevetve, miközben a többiek körülöttünk edzettek. Én meg már lassan megszomjaztam, jó lett volna meginni egy pohár dzsúszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 28. 22:08 | Link

Lili

  Egyszer megbeszélték Zentével, hogy tartanak valamikor egy ultrafárasztó, minden izmot megmozgató délutánt. Nem mintha annyi izom lenne rajtuk, de hát mindent el kell valahol kezdeni. Aztán egy nap biztos lesz valami eredménye. Egyik nap, amikor kinézett az ablakon, szakadó nyári záport látott. A kviddicspályán tervezett szokásos köreit el kellett halasztania. Kapott volna az alkalmon, hogy tegyen egy látogatást az erőnlét termében újdonsült barátjával, de úgy tűnt, valami dolga akadt másutt, mert nem találta Zentét a Levita körletében. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy egyedül menjen el edzeni, de azért mégiscsak jól esett volna egy másik szfinx társaságában tölteni a délutánt.
 Zalán arra alkalmas öltözékben állított be a terembe. Ritkán van rajta futócipő, repüléshez mindig csizmát húz. Különösen könnyűnek érezte így a lábfejét, amit nem tartott akkora hátránynak. Amint ezen a tényen túltette magát, meglepetten konstatálta, hogy az erőnlét terme majdhogynem üres volt. Csupán pár diák döntött úgy aznap, hogy ott tölti a szabadidejét, ami érthetetlen volt számára, hiszen kint szakadt az eső. Hol van akkor mindenki?
 Kíváncsian mérte fel a terepet, azt sem tudta, mihez fogjon hozzá először. Valószínűnek tartotta, hogy a szobára valamiféle tértágító bűbájt is rásóztak, mert itt aztán volt minden. Úgy döntött végül, hogy keres magának egy szabad placcot, ahol békességben nekiállhat nyújtani. Karok lábak, nyak, törzs. Ahogy végigért minden darabján, elkezdett pár lasabb kört kocogni az egyik kijelölt pályarészen. Amikor ezen is túl volt, sanda pillantást vetett a súlyzókra. Amikor saját magát kellett megtartania a seprűn, nem kellett félteni őt, ettől függetlenül nem volt különösebben izommal megáldva a gyerek. Mindenképp szeretett volna változtatni ezen, amióta meglátta, milyen bicepszei vannak a házvezetőjüknek. Persze, a levita nem a nyers erőről volt híres... de attól még kár tagadni, hogy jól néz ki, ha nem két kis ropi van a karja helyén.
 A fiú sóhajtott egyet, majd kíváncsian pislogott körbe, hogy vajon más is súlyemelésre vetemedett-e rajta kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 28. 22:46 | Link

Zalán

Ha épp nem túlontúl meleg volt, és százágra sütő Nap, akkor egy hirtelen jött zivatar nehezítette meg a háborítatlan kint létet. Persze Lilit sem a hőség, sem az égből érkező nedvesség nem tántorította el alapból, csak az edzéseit volt problémás így megoldani, ugyanis vagy rákvörösre égett a fehér bőrével, vagy teljesen elázott a fedezéket nélkülöző pályán.
Szerencsére a testmozgást, ha a repülést nem is, meg tudta oldani a kastélyban is, sőt, valószínűleg a seprűjét is felhozhatta volna. Az akrobatikához nem kell, hogy nekirepüljön egy falnak, vagy beverje a fejét a plafonba, egy helyben lebegve végezhetné el a mozdulatokat. De inkább nem kísérletezett vele, magát a seprűn végzett munkát meghagyta máskorra. Most csak erősíteni jött le a toronyból, átmozgatni tagjait.
Kényelmes, testhezálló edzőruha volt rajta, ami egy kék topból és fekete shortból állt, cipője pedig ugyanaz volt, amit az akrobatikához is használt. Nem nagyon voltak kitömve pénzzel, és ami kevés Lili zsebében landolt, azt rendszerint édességre költötte - még mindig, pedig most már egy ideje igyekezett a megjelenésébe invesztálni.
Miután bemelegített, a gépek, és súlyzók felé vette az irányt. Itt voltak még fitness labdák is, amiket nagyon szeretett, különböző nyújtó szerkentyűk, és mindenféle egyéb mugli találmány, amivel a testet lehetett gyötörni. A szőke, mióta elleste Csengétől ezt a szuper sportot, és rájött, hogy nem lehet csak úgy felpattanni egy seprűre és máris szaltókat vágni, nagyon rákapott a testedzésre, és jól is érezte magát ettől.
- Szia! - köszönt oda az elsősnek, akit még nem ismert névről, de látott már párszor. Most pedig épp itt forgolódott, talán azt latolgatva, melyik súlyt kapja föl. - Óvatosan, van pár vicces kedvű ember, aki bűbájjal rá szokott pakolni még vagy húsz kilót a háromkilósokra, a nehezeket meg pehelykönnyűvé varázsolják. Láttam már olyat, hogy valaki orrbavágta magát eggyel, mert azt várta, hogy nehéz lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 28. 23:35 | Link

Lili

Először megkönnyebbült, hogy valaki hozzászólt. Halvány lila fogalma nem volt arról, hogy mit kezdjen egy súlyzóval. Ha nagyon mozgásigénye volt, de nem volt opció a seprű, akkor csak szimplán futott. Még otthon pár mugli szomszédja megismertette vele a futballt, amit eléggé élvezett, de hát ahhoz sem igazán kellett a keze.
 - Ezt jó tudni. Jó humorérzéke lehetett az illetőnek. - morogta maga elé. Utána mérte csak fel, ki szólította meg. De hát ő ismeri ezt a lányt! Egy csomószor látta őt a nagyteremben az asztaluknál, meg a klubhelyiségükben is. Ha az emlékezete nem csalt, mások Lilinek szólították őt... Sőt! Ez utóbbira nem mert volna megesküdni, de mintha őt látta volna egyik nap a kviddicspályára vonulni, kezében seprűvel, amikor ő éppen jött vissza a kastélyba.
 - Nem gondoltam, hogy fogok itt más szfinxet találni. De ne értsd félre, kellemes meglepetés. Csak hát tudod... Nem a fittségükről ismertek a kékek. - vallotta be mosolyogva. Legtöbbjüknek tényleg volt egy olyan oldala, amelyik ki sem mozdulna a kényelmes vackából, csak ha valamiféle édességgel vagy valami érdekes olvasmány ígéretével próbálják kicsalni onnan. Másrészről tele voltak művészekkel, akiket a kreativitás és a változás éltet. És mi más a sport, ha nem egyfajta művészet?
 - Ami azt illeti, szerintem jobban is értesz ehhez, mint én. Mondd csak, te mégis milyen súlyt ajánlanál egy ilyen vézna karhoz? - kérdezte teljes természetességgel, mert tökéletesen tisztában volt a hiányosságaival és egyáltalán nem szégyellte. Az utóbbi évben rengeteget nőtt és nyúlt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 29. 00:05 | Link

Zalán

Könnyedén szóba elegyedett Lili bárkivel is, nem volt feltétel, hogy a háztársa legyen az illető, sőt, Polli konstans csodálkozása ellenére a rellonosoktól sem félt, szóval akár az egyik zöldet is ugyanígy figyelmeztette volna a súlyzók veszélyeire. Azt persze nem mondta, hogy ne ejtse őket a lábára, de hát ez valahogy magától értetődő volt.
Kuncogott egyet a srác szavain, természetesen egyáltalán nem vette rossz néven azokat. Bár ő pont nem illett bele a levitás sztereotípiába.
- Mondták már páran, hogy házat tévesztettem. Ami.. eléggé jellemző lenne rám. De azért eléggé kéknek érzem magam, főleg, ha összetöröm magam - nevetgélt tovább, és közben leült a földre nyújtani még kicsit.
Ő maga mondjuk már eléggé fitt volt, legalábbis ahhoz képest, hogy alig másfél méterre nőtt, és látszólag egy kisebb szellő is képes volt felkapni. De magához képest erős volt, és egyre tovább bírta a megerőltető gyakorlatokat is.
De azért szakértőnek nem állította be magát, és kicsit meg is lepődött a kérdésen, és úgy megbámulta az emlegetett vézna kart, mintha rá lenne írva a teherbírása.
- Szerintem kezdd egy kisebbel. Nem baj, ha túlontúl könnyű, és úgy érzed, menne ennél sokkal nehezebb is, még egy radír is tök nehéz tud lenni, ha már sokadszorra emelgeted egyhuzamban.
Felállt, nyújtózkodott egyet a plafon felé is, meg jobbra-balra, majd előre, és ekkor rájött, hogy akár így is maradhat, mert pont kézre esik egy bemutatkozáshoz.
- Lili vagyok amúgy, téged hogy hívnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint