32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Antal Zina összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Le
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. január 6. 14:30 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. január 7. 23:02
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. január 8. 20:57 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

Felismeri a festékeket, ecseteket, és lassan vezetgeti végig a szemét a sokféle kihelyezett színes pasztellkrétán. Megpillant párat azokból a vásznakból is, amilyenek az előző nő kezében voltak. Egy nagyon halvány mosolykezdemény jelenik meg az arcán, ahogy az otthoni szobájában kiaggatott nagy papírlap jut eszébe. Egyik nyáron anyukája hazahozott neki egy akkora szürke csomagolópapírt, ami kihajtogatva akkora volt mint Zina. A kertben kiterítették, a négy sarkát kövekkel lesúlyozták, és a lány kedvére festhetett rá bármit amit csak akart. A nagy lap megtelt virágokkal, fákkal, madarakkal, sőt, még a kutyák is érdeklődve járták végig véletlenül összefestékeződött tappancsaikkal. A nap végére még a gesztenyefa árnyékában is lebarnult, mindene csupa kosz és festék volt, de olyan izgatottan mesélte mit miért és hova rajzolt, hogy szülei végül alig tudták elaltatni.
A kedves emlékből erőt merítve nem hátrál el, ahogy megközelítik, sőt kicsit ki is húzza magát, és a férfi tekintetét is megkeresi. A suttogásra fel sem figyelt, annyira a környezetére koncentrált. Párszor öntudatlanul beleszimatol a levegőbe, ahogy erősödni érzi a fura szagot, de nem köti össze az előtte állóval, így nem is tulajdonít neki jelentőséget. Ezzel leginkább egy félénk kis nyuszira hasonlít, ahogy az szuszogva mozgatja az orrát, a fűben meglapulva.
- Igen – kezd bele kicsit bizonytalanul, de már hangosabban mint amikor köszönt. Ha a másik nem szól rá, közelebb megy a pár lépésnyire lévő állványhoz, amin olyan magasságban van a kis kiszínezetlen kirakós, hogy Zina nem meri megpróbálni se levenni, úgyse érné el. – Egy olyat szeretnék kérni.
Jobb kezével felmutat, majd mikor észreveszi, hogy egyujjas kesztyűjétől nem igazán látszik az ujja, azt gyorsan lekapja, és úgy mutat vissza. Másodjára már megint kicsit bátortalanabb, és a kesztyűt gyűrögetve, kezét leeresztve fordul a férfi felé, arcán reménykedéssel, és a várhatóan kezébe kerülő játék jelentette izgalommal.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. február 21. 11:21 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Az izgatottság és az aggodalom egy érdekes keverékével megszállt lányka éppen az éjjeliszekrényeket törli szép tisztára és pormentesre. Korábban már rakott valami rendféleséget az íróasztalán is, az ágyát pedig szépen bevetette. A rendrakós-takarítós program viszont kicsit túlmutat a szokásoson, Zina nem hagyja abba a törölgetést amíg minden felület nem csillog. Egy kis gombócka-szerűséggel a torkában pillant fel a falra, az órára, de nem is kellenek a számok, hogy tudja hogy az új lány megérkezett - már hallja is a hangokat a folyosóról. Körbekapdossa a fejét, hogy hova rakja le hirtelen a kis rongyot, és mivel úgy ítéli meg, hogy a fürdőbe kimenni már nincs ideje - ledobja, és berúgdossa az ágya alá.
Ugyan semmi garancia arra, hogy az új gyerek pont vele szeretne egy szobában lenni (ráadásul Zina is bizonytalan azt illetően, hogy ő maga örülne-e neki vagy sem), mégis ott áll üresen az a másik három ágy, és ez valahogy... Olyan rideg és kellemetlen érzés mindig mikor rájuk pillant.
Helyet foglal pöttyös ágytakaróján, és igyekszik megállni, hogy lábaival idegességében dobolni kezdjen a padlón. Kezeit combjai alá dugja, és észre sem veszi, de a szája szélét kezdi rágni. És észrevétlenül (áruló módon), azok a kis lábacskák is kezdenek szteppelni a padlón.

Dibb-dobb-dibi-dob-dob.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. február 24. 18:59 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Még cseppet sem érzi késznek magát a találkozásra, amikor az ajtó mintegy kárörvendő nyikorgással kitárul, könyörtelenül visszarántva ezzel Zinát a valóságba. Mint akiben egy rugót húznak meg áll fel hirtelen, és tesz egy tétovácska lépést az ajtóban álló felé. Gyorsan végigfutnak a szemei a lányon, majd egy kis szusszantás után közelebb lép, és kinyújtja felé a kezét.
- Segítsek megfogni valamit? - hangja halk, de biztos. Arra számított, hogy remegősek lesznek a szavai, ezért kicsit meg is nyugszik, hogy az első benyomás talán nem is sikerült olyan rosszul mint várta. Az udvarról beszűrődő gyerekzsivaj nem nyomja el őt, mégse töri meg zavaróan a szoba csendjét. Ha a másik engedi, közelebb lép hozzá, és óvatosan segít leemelni a táskákat a nyakából-kezéből.
Amikor már egyikükön se lóg semmi ami nem odavaló, Zina észbekapva emeli egy intésre a jobb kezét.
- Szia! Antal Zina vagyok, harmadikos. - A suta kis intés után az egyszerű fekete cicanadrágjába törli a tenyereit, és egy picit hátrébb lép, hogy véletlenül se lehessen a másik személyes terében.
Újra végigpillant a másikon, akit immár nem takarnak el a táskák, így rögtön kiszúrja a logót is a pulcsiján. Szemében megcsillan a régi, gondtalan Zina, aki egymás után falta a mesekönyveket és rajzfilmsorozatokat, csak hogy utána ő maga is megpróbálja leutánozni amiket elképzelt vagy látott. Az arca ellágyul kicsit, ahogy pár pillanatra a múlt emlékei közt találja magát.
Azután amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnik is el az arcáról a napsütés, és már csak egy halvány mosolykezdemény jelzi a szája sarkában, hogy pár pillanattal ezelőtt egy teljesen másik helyen járt.
- Tetszik a pulcsid - hallja kicsúszni a száján a gondolatit, mire kicsit zavartan fordul el, és mutat körbe. - Ha itt leszel, akkor... Nyugodtan válassz magadnak főhad... Mármint ágyat.
Azt nem teszi hozzá melyik az ő része - elég egyértelmű, hogy csak az telepakolva.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. március 10. 20:39 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Szótlanul veszi át a felé nyújtott táskát, és rakja le maguk mellé. Elégedett, az első pár mondatot anélkül váltották egymással, hogy annak valami totális katasztrófa lett volna a vége.
Ahogy Daliah körbepillant a szobán, Zina önkéntelenül hátrébb lép egy picit, hogy a másik lány jobban rálásson a háta mögött lévő részekre is. Szótlanul figyeli, ahogy megszületik a döntés az ágyak sorsáról, és bólint egy aprót a kérdésre.
- Persze - neki aztán mindegy, hogy melyiket foglalja el a másik - egész addig amíg nem ez övére fáj a foga.
Visszatéblábol a saját ágyához, és a szélére lehuppanva, baglyos lámpájának zsinórját birizgálva figyeli az új lakótársát.
Lakótárs... - próbálja Zina megemészetni az újdonságot, és nem pánikba esni a gondolattól hogy oda a saját kis kuckójának. Igyekszik nem előre aggódni mi lesz ha Daliah is itthagyja - bár akkor már lehet jobb ha nem is kezd el kötődni hozzá. Némán kavarognak az érzései, maga sem tudja eldönteni hogy mit szeretne, ha a másik lány itt maradna, vagy a visszatérhetne a magányos, de békés napjaihoz.
Gondolkodásának a háta mögött lévő ablakba csapódó focilabda vet véget. Reflexből kapja a tarkójához a kezeit - de szerencsére a labda visszapattan, nem töri át az üveget. Hunyorogva nyitja ki hirtelenjében összeszorított szemeit, és pislog az ablak felé, majd a másik lányra.
Aztán az ablakra... Aztán Daliahra.

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. március 23. 18:55 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Kissé kínosan kezdi érezni magát, ahogy a másik lány elgondolkodva a füzete felé hajol. Ficereg az ágyon, kinéz az ablakon, végigtekint a csomagokon, de a figyelme folyton vissza-vissza kalandozik a rajzolóhoz. Hátraül egész a falhoz, és a kezébe vesz egy könyvet, olvasás helyett viszont inkább azon gondolkodik mi készülhet, amihez percenként cserélni kell a színeket. Nem mutatja, hogy megijedt volna a labdától, mire Zina megkönnyebbül - elvégre nem túl jó vigasztaló.
Amikor Daliah felnéz a jegyzettömbje felől az elradírt gurulja után pillantva, visszakapja a fejét a könyve mögé, és úgy tesz mint aki nem is bámult, csak olvasott. Egy könyvet, amiben még egyszer sem lapozott. Hupszi. Ha valaki megkérdezné, hogy miről szólt, ugyanakkora eséllyel mondaná azt, hogy Piroska és a farkas, mint hogy Elfújta a szél. A biztonság kedvéért azért vet egy pillantást a borítóra, hogy felkészülhessen az esetleges kérdésekre - Magyar irodalmi szöveggyűjtemény - hirdeti a borító. Ekkor jut ezébe, hogy holnapra el kell olvasniuk valami novellát belőle, így nekiáll átlapozgatni az egészet, hogy megtalálja a sok oldaljelölő közül azt, amire holnapi határidőt írt.
A kotorászás hangjaira kukucskál ki a könyv alatt, majd ahogy összerakja magában mi lehet a másik lány problémája, kisétál a folyósón lévő szekrényhez, és egy seprűvel tér vissza.
- Próbáljuk meg ezzel - gugol le az ágy mellé, szavait a táskában kutakodó hátának címezve.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. május 14. 21:39 Ugrás a poszthoz

Levente

Reggel kihagyja az első órát. Amikor Daliah kelteni próbálja, csak rámorog a takaró alól, és összegömbölyödve fordul a fal felé. Az új pozícióban még magán érzi a másik lány pillantását, de pillanatokon belül újra elnyomja a zavaros, rémálmokkal teli álom. Kócosan, leragadó szemhájjakkal ül be a második órára, a ruhái alán csak szobatársa szemében illenének egymáshoz, de hát így megy ez, ha valakinek úgy ég a szeme, hogy nincs kedve kinyitni az öltözködés kedvéért. Felhúzott lábakkal ül az órákon, mindig addig amíg rá nem szólnak miatta, és nem felejt el hálát adni mindennek, hogy aznap tesiznie sem kell mennie. Délután valamiért mindenki bezsong - egy másodikosnak szülinapja van vagy mi -, a hangzavartól pedig Zina nem tud békésen pihenni, így morcosan, a fejébe nyomott sapi alatt sétálni indul a faluba, remélve, hogy talál valahol egy csendes és kényelmes zugot.
A terv megváltozik, amikor az orrát édes csokoládéillat csapja meg. Csukott szemmel tesz még pár lépést, miközben feje lassan az illat forrását keresi. Az egész olyannak hat, mint amikor egy program csak lassan érzékeli az újabb parancsot és részben még az előzőt csinálja, miközben már az újat is elkezdi. Zina végül résnyire nyitott szemekkel kiveszi a teaház körvonalait, és meg is indul felé. Belép egy magas nő mögött, és beáll a sorba, közben a zsebpénzét számolgatja amit a pulcsijának kenguruzsebéből halász ki. Elégnek kell lennie - szusszan, ahogy eszébe jut, hogy alig pár napja jött meg a bagoly a friss zsebpénzével. Ácsorog, jókislányként, ahogy kell, de amikor hallja, hogy valaki már másodjára gondolja újra mit is kér a kávéjába, sóhajt egy hatalmasat, olyan igazán szívből jövően.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. szeptember 18. 17:28 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

Túlzás lenne azt mondani, hogy rögtön megnyugszik a kedves arcvonások láttán, de legalább nem ijed meg jobban vagy hátrál el, és ez is valami. Kicsit előrébb biccenti fejét, ahogy immár nem szükséges olyan magasra bámészkodnia. A gesztus, a legörnyedés, a finom megtámaszkodás már határozottan segít, hogy oldódjon kicsit. Tartása régi és jelenlegi tanáraira, oktatóira emlékezteti, míg ilyet az az ember sosem tett, sosem próbált kedvesnek mutatkozni. Vállai lejjebb mozdulnak, lélegzete és szívdobogása kicsit lelassul.
Félrehúzódik, nem szeretne útban lenni amikor a másik megindul, hogy levegye neki amire szüksége van. Nem szalad át a bolt másik végébe, nem is ugrik odébb hirtelen, tényleg csak arréb lép, hogy helyet adjon neki.
- Igen, azt - bólint félszegen a kérdésre, majd mikor már fellélegezne, hogy túl van a nehezén, lehetőségeket kezdenek neki sorolni. Összezavarodik kicsit, keze félig felemelve dermed meg a levegőben, nyúl is, hogy átvegye azt amit kinézett, nem is. Egy hosszúra nyúlt másodpercig csak bámul a másikra, majd lassan megrázza a fejét.
- Köszönöm, de nekem ez jó lesz. - Hallotta már ugyan azt a kifejezést, hogy 3D, és egy olyan könyvük is van otthon, amit ha ügyesen néz kijönnek az ábrái, de ha az élete múlna rajta se tudná ezt most felidézni, így inkább el is engedi füle mellett az információt. Egy sima, egyszerű, festhető kirakóst szeretne, ez pedig pont ott lapul a férfi kezében.
- Nem, köszönöm - rázza meg buksiját olyan vehemenciával, hogy a sapesz alól kilógó tincsek röpködni kezdenek. Festékei, ecsetei vannak, most csak ezért a különlegességért jött. Nem akar tolakodónak se tűnni, így nem kezd szemezgetni a bolt kínálatával, visszahúzza hát mancsait, és érmék után kezd keresgélni az apró erszényben. - Mennyit adhatok? - kérdez felpillantva, hiszen a férfi éppen kitakarja az állványon lévő cédulát, ő pedig nem jegyezte meg, mennyibe került. Reméli nem lesz baj a sok kérdésből, és köszönömjéből.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. szeptember 18. 19:38 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

Köszönömöt motyogva veszi át a felé nyújtott puzzle-t. Azt persze nem gondolja át, hogy így nehézkesen kell majd kiválogatnia a pénztárcából a sok egyformát, de pillanatnyi habozás után hóna alá dugja szerzeményét. Közben a férfi megindul a pult felé, így kotorászva indul meg ő is a nyomában. Lassan, billegősen éri utol a pultnál, mivel tekintete az érméket számolgatja. Hű, vajon tényleg elég lesz? Felpillant amikor megmondja az árát, épp csak egy pillanatig szemébe néz, majd előkotor egy knútot. Fogalma sincs, hogy ez sok vagy kevés, de nála sokkal több van, még galleonjai is csilingelnek. Lábujjhegyre állva nyújtja a fizetséget, és veszi el a blokkot, számlát. Bólogat az elhangzott szavakra, sőt, a kapott papírt szépen összehajtogatva teszi a kis erszényébe.
- Köszönöm szépen, viszont látásra! - kezd el oldalazni az ajtó felé, majd hopp, már kint is van az utcán. Arcába vág a hideg szél, egy pillanatra azt sem tudja hol van. Egy boldog, bűbájos mosoly sejlik fel arcán, majd miután még utoljára visszafordul az kirakathoz, vidám, már-már egészen ruganyos léptekkel indul meg az előkészítő felé. Megcsinálta, örvendezik magában, és az apró büszkeségtől ugrándozni támad kedve. A játékot maga elé tartja, miután erszénye zsebébe süllyed, és lelki szemeim előtt már színek jelennek meg a fehér anyagon. Egy egy virág, talán egy nyuszi... annyi minden kerülhet még oda, és Zina nagyon fogja élvezni kitalálni s megvalósítani a kis műremeket.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 10. 11:45 Ugrás a poszthoz


Először a kis papírtálcát és a poharat teszi le a padra, majd kibújik pulcsijából, és maga alá teríti azt. Talárját leszámítva teljes az egyenruhája, hozzá tartozó zöld nyakkendőjét lazítja meg kicsit, élvezvén a jó időt. A fölébe magasodó, ám árnyékot éppen nem nyújtó zöld lombok közül egy madár feszült szárnycsapásokkal rebben a magasba, a lány hallja a tollak puha serregését, de tekintete már a játszótéren hangoskodó csoportra szegeződik. Le sem pillantva veszi kezébe egyik hot dogját, hogy óvatosan harapjon belőle. Még kicsit forró, és különben is, a ketchup maradjon a helyén, ne csöppenjen a szoknyára, úgy-úgy. Talán valami vicces hangozhatott el, a gyerekek ugyanis összenevetnek, félbeszakítva ezzel a nekik mesélő tanárnőt. Vagy az is lehet, hogy egymás között kezdtek poénkodába, Zina látásból felismer egyet-kettőt közülük, és egyáltalán nem tartja lehetetlennek. A zsizsegés lecsendesedik, így eljutnak felé a szőke alak szavai is immár, a lány pedig érdeklődve hallgatja őket. Néha el-elbambul, de zavaróan bámulni sem szeretne, így inkább a közeli játékokon futtatja végig tekintetét, majd a bárányfelhők alakjait szemléli, csupán fülével figyelvén az elhangzottakra. Szellő borzolja össze haját, pár szál a szájában köt ki mikor épp nyitná azt egy újabb harapásra. Bah, kirázza a hideg a hajszál roppanására fogai alatt. Pfejj. Kihúzza a kósza szálakat, és igyekszik elforogni kicsit a padon, lábait törökülésbe húzza maga alá, eligazgatva szoknyáját. Iszik pár kortyot, és immár oldalt ülve függeszti tekintetét a fiatal nőre, megfeledkezve arról, hogy nem is neki szól az előadás, csak elmerengve hallgatja.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 30. 04:35 Ugrás a poszthoz


Megeshet, hogy a - viszonylag - frissen beszerzett üst nem a legjobb módja a festékek és ecsetek hurcolásának, legalábbis Zina épp arra ébred rá - miközben sokadjára engedi le remegő karokkal a vasat -, hogy rettentően túlbecsülte erejét amikor telepakolta. A fogantyú tenyerébe vág, és tényleg, a megoldás nélkülöz mindenfajta praktikusságot, tekintve, hogy már maga az edény nehéz, anyagában, hát még púposra rakodva! De hát kellett neki kitalálni, hogy idefönt akar festeni, és felhurcolni döntésképtelenül szinte mindenét az alagsorból, ugye. Mert az olyan jó ötlet. Vászonszatyor, legközelebb, jegyzi meg fejben, majd újra nekidurálja magát, hogy két kezét a fülre fűzve siessen előre pár métert, amíg ereje futja- … Vagy legalábbis az eredeti terv ez lenne. Miközben egy kósza, copfjából kiszökött tincse orra elé hull, fejét felvetve fújtat egyet, megpróbálva a légáramlattal hátraküldeni, nem néz a lába elé, és bizony a következő dolog amit észrevesz az már csak egy taszajtás, egyensúlyvesztés, és a padló maga alatt. Azonnal felnyomja magát oldaláról térdelésbe, és tehetetlenül hallgatja, ahogy cókmókjának csörömpölése beleolvad a folyosó zavargásába, hiszen a festékek, ecsetek bizony azonnal a szélrózsa minden irányába gurulnak. Egy vörös folt cikázik át mellette, szeme sarkából veszi észre a kismacskát, de nem pislog utána, fel sem fogja igazán mi lehet az, inkább azt keresi miben botlott meg - a kérdés pedig villámgyorsan kiben-re módosul, ahogy megpillantja Linneát. - Óvatosan. Egyben vagy? - kérdezi, amint tudatosul benne, hogy ebben bizony ketten vannak, s közben önkéntelenül harisnyával borított térdére simul tenyere, leporolgatva a koszt. Egy mellette elszaladó épp ekkor tapos rá egy tubusra, amiből a türkiz festék robbanásszerűen nyomódik ki, foltot képezve a kövezeten, és a lányok esetlegesen hozzá közel eső testrészein, ruhadarabjain, így Zina kézfején is.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 30. 04:38 Ugrás a poszthoz


Teljesen átszellemülten hallgatja az órát, és kezdi sajnálni, hogy neki ez a tanárnő nem tanított eddig semmit. Idén érkezett? Pont akkor amikor ő már nincsen ott, hát ez igazán szomorú. Egyre kevésbé leplezett érdeklődéssel figyeli a játékon ücsörgő Niadrát, történetei nyomán ő maga is lovagok között érzi magát. Szinte hallja a kardpengék csengését, a vértek zörrenését, és csak a gyerekek - egyébként meglepően ritkán szükséges - fegyelmezésekor rágcsál, nehogy lemaradjon fontos részletekről. Kicsit mesedélután hangulata van, ugyanakkor mégis, mintha csak órán lenne, issza a szavakat. Sóhajt, amikor a sáskaraj megrohamozza a piknikkosarat, szomorkodva a szünet miatt, azonban mikor a nő elindul felé, jól láthatóan megilletődik. Most el lesz küldve? Nem, úgy néz ki erre nem kerül sor, vagy legalábbis nem azonnal. - Nagyon élvezhetően tud tanítani - dönti félre a fejét kissé bátortalanul. - Baj, hogy figyeltem? Zavarok? Elmehetek… bár szívesen hallgatnám tovább. - Lesüti szemét, de azért ha már így megkörnyékezték, felteszi a kérdést, hátha bűntudat nélkül ücsöröghet majd ebédszünet után a padon. A többiek látszólag nyugodtan esznek, bár nem lenne kizárt, de kivételesen nem szívat meg senki senkit, mindenki a saját ebédjét tömi magába, nem lopkodnak ki darabkákat egymáséból, nem hisztiznek azért, hogy ha nem ízlik nekik valami. Még mindig a történetek hatása alatt lehetnek, csevegnek, nevetnek, élvezik a napsugarakat a bőrükön, arcukon, kezükön.
- Hát hotdogot - válaszol kicsit értetlenkedve a kérdésre, közelebb emelve azt a másikhoz. - Hot dog? - ismétli meg, várva a felismerést villanni a másik szemében. Pedig annyira nem is extra, nincs teleszórva sült hagymával, vagy csalamádéval, hogy ne legyen felismerhető, tényleg csak a standard virsli-mustár-ketchup kombó, egyszerű és nagyszerű. Meg hát, annak aki angolul tud, de az ételt nem ismeri, mint jól tudjuk, kissé… khm, félrevezető.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 31. 21:59 Ugrás a poszthoz


Szája széle megrándul a nevetésre, de kacagás helyett csak vállai ereszkednek meg kicsit megkönnyebbülten, hogy nem esett a lánynak nagy baja. Mosoly játszik tekintetében, ahogy ösztönösen keni szét a foltot bőrén, a mentegetődzést lassú fejrázással hárítja el, feje kíváncsian biccen félre, ahogy a történetet hallgatja. Macska? Óó macska. Az említésre körbenéz, hová is tűnhetett az előbb elsuhanó szőrcsomó… A mozdulat közben automatikusan nyúl az elgurult eszközök után, és húzza őket picit maga felé mielőtt még páran rájuk taposnak, de kétsége ne legyen senkinek, Lin minden szavára figyel - amit tegyünk hozzá, hogy a lányuk feje fölött rikácsoló boszorkányok nem könnyítenek meg túlságosan. - Úgy hallom nem unatkozol ma sem - rázza meg a fejét, amikor a másik befejezi a kis sztorit, és együttérzőn pillant fel - a macskák már csak ilyen izgalmas népség. - S vállat is von.
A másikkal ellentétben nem áll fel, csak térdelve kotorja egyelőre a fal mellé ami keze ügyébe kerül, hogy ott majd nyugodtan elpakolhasson, talán kevesebben buknak fel benne. - Persze persze, semmi gond - siet megnyugtatni a kérdezősködőt, miközben elhalász egy ecsetpárost, pont mielőtt valaki rálápne. - Megköszönöm a segítséget, de csak toljuk egyelőre félre - néz fel kapkodva, ahogy közben realizálódik benne mit is jelent, hogy látta elsuhanni a macsekot. - Az biztos, hogy a falaknak nem ártana egy kis vidámság - ért egyet Linnel, majd kapkodva felkel, aggodalmasan pillantva körbe. - A cuccok itt maradnak, viszont ki tudja milyen messzire szalad a macskád, ha nem megyünk utána! Vörös igaz? Ő suhant el mellettünk az előbb ugye? - kezeit tördelve pillant fel, hiába csupa festékfolt, inkább aggódik hova keveredik az a macska a folyosón. Ez egy varázslatos iskola, amiben varázslatosan sokféleképpen lehet eltévedni vagy megsérülni - még macskának sem kell lenni hozzá, ám rájuk nézve sem teljesen veszélytelen, azt rebesgetik. - Hogy hívják? - kérdi még, hiszen úgy sikeresebb lehet a szólítgatás.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. június 3. 16:30 Ugrás a poszthoz


Ketten gyorsabban haladnak, mint remélte, pikk-pakk elkotorják az eszközöket az útból. Nem is árt, elvégre ki tudja milyen apró félrelépés vagy balszerencse kellene csupán ahhoz, hogy ezerszínű festékpaca borítsa a padlót az egyenlőre viszonylag homogén türkiz helyett? - Festeni, a rétre - tűr egy vékony, hajolgatás közben előre hullt tincset füle mögé. Picit talán feszeng is, hogy így rákérdeztek, arcszíne mintha egy pillanatra elmélyülne, de.. nem, ez csak a folyosó árnyjátéka, nem jön zavarba már az ilyesmitől. Ellenben összevont szemöldökkel hallgatja Lin aggodalmát - ami valamiért nem is hangzik olyan kétségbeesetten, mint fordított esetben Zina szkeptikussága tenné. Pici és vörösfehér, pici és vörösfehér… A lány körbefordul a leírásnak megfelelő, két láb vagy talár között megvillanó bunda reményében, egyelőre azonban - nagy csalódottságára - ilyet nem lát. - Csak megtaláljuk - bólint végül elszántan, némileg megnyugtatásnak szánva szavait. Önmaga vagy Lin számára? Jó kérdés.
- Mussukka - ismétli meg lassan, ízlelgetve a szót. Hirtelen nem tudja milyen nyelven van ez, vagy egyáltalán ismernie kéne-e, de nem kérdez rá, van most ennél fontosabb dolguk. Mindenesetre a becézés hangzása és jelentése is tetszik neki, ahogy erről szeme sarkában megjelenő vidám csillanás is árulkodhat. - Aranyos.
A másik lány szavainak engedelmeskedve kezd el cicabúvóhely után kutatni, és már épp közölné, hogy induljanak el valamerre, nézzenek körbe, amikor lepillantva támad egy ötlete.
- Nem lépett bele esetleg a festékbe? Sokkal egyszerűbb lenne, ha lennének tappancsnyomo- nézd, ott! Az nem az? - s ezzel a felkiáltással közelebb furakszik egy festékpöttyhöz, amit sok másik követ, szabálytalan cikkcakkban. - Amúgy - csípi el a halk megjegyzést fél füllel - hallottad azt a pletykát? A festménybanyáról, akit tavaly elpostáztak innen, hogy ne rikácsoljon? - somolyog, hangja kicsit talán hangosabb a kelleténél, néhány portré meg is hallja, és a zajszint mintha - mintha - némileg csökkenne… Egy pillanatig, mielőtt kitör a káosz, és mint egyszerre kezdenek méltatlankodni. Zina széttárja karjait, amolyan “ezek szerint tényleg igaz” kifejezéssel, majd újra lepillant, diákok lábnyomai között próbálva kivenni a sokkal apróbb macskatappacsok lenyomatait.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. június 21. 00:22 Ugrás a poszthoz


Más talán rögtön lecsapna az alkalomra, hogy "majd megtanítalak", "segítek", vagy "gyakoroljunk együtt", ám nemúgy Zinza. Egyrészt tudja, hogy ő, mint igencsak kezdő és fiatal tanuló nincs birtokában annak a tudásnak amivel bátran azt mondhatná - bízd csak rám, másrészt bármennyit nyitott is társai felé, még mindig nem a legbarátkozósabb figura akit a hátán hordott valaha a föld. Föld, föld, Föld, föld... Mindegy. - Jó dolog - tesz hát csak ennyit hozzá sután, bátortalanul.
Nem ez az első alkalom, hogy magát sérthetetlennek gondoló kölyökmacska nyomaiba ered, sőt, Cica, a macskájuk (jó, a névadás nem lehet mindenkinek erőssége) pont így került hozzájuk - elbújt a kert végében, és a bokrok között bújócskázva kellett megfogni a nyivákoló kis teremtményt, hogy ne falják fel a vérmes kutyák. Vagy ne nyalogassák halálra a szeretetükkel. Bár nem tudja mi az a herrentejas izé, a hanghordozásból is egyértelművé válik már, hogy bizony megütötték a jackpotot - hát még amikor le is zsenizzék. Mondjuk ez utóbbit már csak mint felkiáltást fogja fel, hiszen megindul közben a türkiz tappancsok után Lin nyomában. Komoly marad, csupán szemének csillogásából süt, hogy mennyire jól szórakozik a portrékon. - Jajj azt tudom én is, mesélték, hogy már nagyban tervezi a következő akcióját. - Kellőképpen komoly ábrázat, megfelelő hangerő, bumm, elsős duó, portrébanyák 1:0. Milyen szerencse, hogy a festmények nem tudják őket megdobálni tojással és paradicsommal, csak fordítva lenne ez lehetséges - a lány ugyanis kiszúr egy portékáival fenyegetődző varázslót is nevetséges citromsárga talárjában. Nem is érdemel több pillantást.
- Szép lenne, de lehet kicsit nagy meló lenne lepetrificusozni mindenkit - vesz vissza a hangerőből ő is, miközben egy pillanatra - hangterjedési elgondolásból - abbahagyja a körbe-körbe forgolódást. - Fogalmam sincs egyáltalán lenne-e értelme egyesével... érted. Ajj - hajába túr - ha macska lennél hova mennél? Csendes helyre. Az itt nincs. Esetleg valami nasival előcsalogatni?
Egészen tanácstalan arcot vágva pislog a másik lányra, és már azt fontolgatja mennyire lenne kínos szépen megkérni mindenkit, hogy egy áldott pillanatra maradjanak már nyugton.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 18. 19:29 Ugrás a poszthoz


Ó igen, elég egy ferde pillantás, és már pontosan érti mivel is próbálkozik a másik. Sunyi somolygását nem engedi kiülni arcára, nehogy elrontsa vele a furfangos kis játékot, lassan lépdelve előre, le-lehajolgatva kontráz rá a másik szavaira. - Ó igen, erről hallottam ám én is! Állítólag ha megkerül a macska nem tudják majd végrehajtani a csínyt, tök szomorú lenne, vajon hol lehetaz állat? Véletlen sem kéne megtalálni... - Olyan angyali arcot vág mindemellé, hogy arról lassan freskóképet lehetne mintázni, beolvadna a kis pufók, félmeztelen szárnyasok közé. Görnyedten halad előre, hogy felfedezhesse, ha egy eldugott zugból kandikál ki egy cicamancs, vagy cicafarok, menet közben vissza-visszapillant társára. Aztán ki tudja, lehet árkon bokron túl van már az állat...
- Ihh - sóhajt fel a nasitlanság hallatán - nálam sincs most semmi, még a kis Dunakavicsot is odaadtam reggel Darwinnak, hogy kiengedjen a szobából. - Mondata vége már csupán motyogás, elvégre Linnea úgysem érthet sokat a Rellon házinövényének apró-cseprő rigolyáiból.
A "valami" aztán meglódítja Zina fantáziáját, eszébe jut a film amiről Anyja áradozott neki egy bagolyban... Maga elé képzeli, ahogy az embereket odébb lökdösve kiabálnák mindketten, hogy "jajj, beszartam", de aztán rögtön komolyságot erőltet inkább az arcára. Ez most nem az a hely, nem az az idő, meg különben is, mit szólnának, ha most ezt itt elkezdenék...? Inkább nem akarja kideríteni, túlságosan zavarbaejtő. - És ha azt mondanánk, hogy ez egy flashmob? Vagy igazából szimplán mondjuk meg, hogy cicát keresünk, segítsenek, biztos megértik, nem?
Nos igen, talán néha a legegyszerűbb megoldás lehet olyan egyszerű, hogy eszünkbe sem jut. - Ha mindenki elcsendesedik és figyel, még több esélyünk is van megtalálni őt nem igaz? - s egészen fellelkesülve, csillogó szemekkel néz a másik lányra, hogy beleegyezése esetén már fordulhasson is meg, egy "add tovább, cicát keresünk, segítsetek, ne mozduljon senki" felszólítással.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 18. 21:10 Ugrás a poszthoz


Olyannyira elmerült a sárkányokról szóló fejezetekben - elvégre végre nem csak a mesebeli, hétfejű, gonosz, lányokat elrabló lényekként olvashat róluk -, hogy szinte észre sem veszi, vacsoraidő is elmúlt már. Ó de még mennyire, eszmél rá, ahogy megkorduló gyomra felett az órára les, már rég ágyban lenne a helye. Feltápászkodik a kandalló melletti kényelmes párnák közül, ahová órákkal ezelőtt ledobta magát, és egy pillanatig csak kiélvezi milyen csendes így az esti kastély. Fülel, tagadhatatlanul picit izgatottabb lesz, majd ahogy nem hall lépteket nekiindul körlete felé - kis kitérővel. Elvégre ha már egyszer késik, mindegy mennyit, nem igaz? Elmélázva topog lefelé a lépcsőkön, gondatlanul veszi be a fordulót, amikor is nem várt társaságot kap. Egy hosszú pillanatig csak pislog, fejét félrebiccentve vár, hogy most mi legyen, mivel azonban a másik nem prefektus - hacsak nem lett az egy éjjel alatt -, nem ijed meg különösebben. Köszön, halkan érdeklődik, és mikor arra jutnak, hogy egyiküknek sincs kedve igazán még aludni menni, úgy döntenek, járnak egyet.
- Nem is tudom vissza merjek-e menni, vagy várjak reggelig, hát Darwin megcsócsál amint meglát - pisszegi, miközben befordulnak a bejárati csarnokba. Vár pár pillanatot, majd mintha kommandós filmben lennének megindul lábujjhegyen az ajtó felé, és óvatosan nekifeszül, hogy lehetőleg nyikorgás nélkül nyíljon meg előttük az út. A résen, mely épp akkora, hogy kiférjenek, gyorsan bújik át, majd ha Betti is készen áll, folytathatják utukat kicsit messzebb, ahol remélhetőleg már nem szúrják ki őket első pillantásra. Egyenruhája elégnek bizonyul, bár biztosan lenne más, amiben kényelmesebben kalandozhat, a sötét talár legalább elrejti az újholdközeli, borongós, mégis nem kellemetlenül hűvös estén. Nem tudja, a másik hallott-e már Darwinról, amennyiben nem, készenáll rá, hogy a barátságos(abb) verzióval kielégítse a levitás lány tudásszomját. - Menjünk még távolabb, hogy ne látszódjunk - javasolja azért, s csak akkor telepszik le, ha Betti szerint is elég messze vannak már az esetleges kíváncsi szempároktól.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 23. 01:14 Ugrás a poszthoz


Elkapja az értetlen pillantást, és fel is rémlik benne, hogy magyarázatot kéne adnia, azonban ez a sok izgalom közepette végül elmarad. Érdekesebb a furcsa árnyék a falon, a meglazult tincs, ami egyik pillanatról a másikra hull ellőre a lezser copfból, a csikorgó talpú cipő, az egyenruha gombjába beleakadó köröm. Egy biztos, ügyesen és óvatosan kell kalandozniuk, elvégre büntetőmunkában tölteni az újhold csodás, felszabadító órái közül akár egyet is? Pazarlás. A rét még nem harmatos, Zina pikk-pakk megérezné, ha az lenne, vékony cipőjén átütne a nedvesség. Még szerencse, hogy száraz a gyep, így gondolkodás nélkül veti le magát a másik lány mellé. No nem mintha nem lenne hozzászokva alkalmi meghűlésekhez, a vele járó köhécseléshez, orrfolyáshoz, elvégre télben, sárban, hóban, fagyban, viharban egyaránt négykézlábra kényszeríti a bunda, ha akarja, ha nem.
- Szépek bizony - sóhajt fel ő is, és egy pillanatra a lány felé fordítja fejét, majd visszanéz az égre - olyan kár, hogy amikor megpróbáljuk őket lefesteni nem maradnak ugyanilyen gyönyörűek - töpreng kíváncsian. Jobb lábfeje a bal fölé mozdul, és addig addig ügyeskedik, míg a cipőből ki tud bújni, s immár harisnyás lábát eresztheti vissza a fűbe. Bagolyhuhogást és mára már elnyílóban lévő estikék édes illatát hozó szellő simít végig rajta, Zina pedig jólesőn szippantva üdvözli az este jegyeit. Ő maga észre sem veszi, de halvány mosoly játszik az arcán, a szabályszegés izgatottsága - maga sem gondolta volna - de nagyon jól esik neki, felpezsdíti, és nem, esze ágában sincs aludni menni, amikor ezt is érezheti bosszús forgolódás helyett.
- Ismersz csillagképeket? Én csak a göncölöket... - kérdez, s réved el, forgolódva pásztázza az égboltot, hátha kiszúr egy ismerős festékpettyet a fekete vásznon.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 25. 23:09 Ugrás a poszthoz


Öröm, lelkesedés; Zina elmosolyodva bólint az engedélyre, testtartása ellazul, így már nem érzi úgy, hogy rosszban sántikálna a hallgatódzással. És a többiek ebből egy egész napot kaptak? Helyettük is örül inkább, minthogy irigykedne rájuk, vagy azon siránkozna, neki nincsenek már ilyen meglepinapjai. - Köszönöm a lehetőséget. - Érzi, mégiscsak nagyobb már, tanodás, nem előkészítős, mint a többiek a földön, és ezzel a kedvesen erőltetett komolysággal, ami a felnőttnek látszani akaró gyerekek sajátja, kihúzza magát. Még a lábait is kibogozza törökülésből, elvégre az nem eléggé nagylányos - még ha rendre látja is a felsőbbévesektől imitt-amott.
- Azt hittem ilyen csak a filmekben van - kerekednek el a szemei, miközben az őszinte, de igencsak meglepett szavak kicsúsznak a száján. Visszapislog a nőre, nézik egymást, mint a madarak a kisállatkereskedésekben elhelyezett szomszédos ketrecekben, amikor átmorzéznak egymáshoz, hogy "hé, szerinted is finom a gilisztanyál?", "nem, Pablo Diego, nem feküdtem le a tesóddal". Mármint na, a madarak nem tudnak morzézni, nem csoda hogy elbeszélnek egymás mellett, de Zina és Niadra? Próbáljuk akkor meg máshogy. Mielőtt túlságosan mélyen beleivódna a nő fejébe a képzet egy bongyori ebekre nyálukat csorgató, "ay puppy, ay puppy a-ay" feliratú előkés társadalomról, megköszörüli torkát, hogy eloszlassa a kialakult félreértést. - Nooos nem is eszünk kutyákat. Disz... Azt hiszem disznóhúsból van, igen, bár ugye mivel nem boltban vettem, nem volt ráírva, hogy pontosan miből készült, így csak azt tudom, hogy általában hogyan... De a hot dog az egész kaja neve, így bucistól mindenestül, nem arra utal - és nyomatákosít - tündérbecsületszó nem arra utal, hogy kutyákat... Eh, szegény kutyák. - S megrázza a fejét.
- Azt mondjuk nem tudom honnan ered a neve - emeli a szájához, hogy újabbat harapjon, ám belefagy a mozdulatba, és puhatolódzón a másik, még érintetlen hot dog felé biccent. - Meg szeretné kóstolni? - Mindeközben akaratlanul is felmerül a lányban, hogy vajon a kólához mit szólna a nő... Fekete is, pezseg is... Mondjuk oké, persze, az, hogy egy valamit nem ismer nem jelenti azt, hogy azt se tenné. Ki az aki nem hallott még ezekről?
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 27. 11:50 Ugrás a poszthoz


Hümmög, nem szokott még hozzá, hogy nem mindenki szemléli a világot ecsettel és palettával a kezében. Ha ügyesebb lett volna, akkor a művészeti suliban is lehetne, tör rá egy pillanatra a szomorúság, a felvételin ért kudarca felett érzett bánat. Ha nem a narancssárga cipőjét veszi fel, vagy ha nem a mókusszőrből készült ecsetet viszi lehet sikerült volna... Mindenki azt mondja, hogy majd megpróbálja jövőre, de mi van, ha jövőre már nem lesz ugyanolyan? Ha most van egy nagyon jó tanár aki nyugdíjba megy, és őt már nem fogja tanítani? Ha bezárják az iskolát? Ha... Vele történik valami egy vérvörös telihold alatt?
Borús gondolataiból egy magasba lendülő kéz rántja ki, elhessegeti a fájdalmakat, és inkább figyel, hallgatja amit Betti mond, és bólogat mellé, megtűzdelve egy-egy ühümmel és ahával. Csak olyan elegánsan mutatja, hogy figyel, ahogy hanyatt is fekszik szoknyában... - Mondjuk elég durva büntetés azért, hogy az idők végezetéig lógnia kell - húzza el a száját berzenkedve.
- Különben is, Odett azt mondta, hogy a szépség relatív, mindenkinek más tetszik, és ez így van jól - szövi tovább a gondolatmenetet, miközben felemeli a kezét úgy tesz mintha megsimogatná a csillagokat. Bár nem biztos benne, hogy mindegyiket pontosan jól látta, azért nagyjából emlékszik merre voltak, így kifeszített tenyérrel egészen biztosan érinti a megfelelőket. És hát Zina nem olyan fukar, hogy problémázzon azon, hogy így esetleg olyan csillagok is kapnak a simogatásból, akik nem fejjel lefelé lógnak. Vajon csillagokat is be lehetne fogni háziállatnak, ha elég türelmes az ember? A megfelelő képzelőerővel biztosan!
- Én eddig teljesen azt hittem, hogy a nimfák szárazföldön élnek, és a tengerekben a sellők. Ha belegondolsz a nevében is ott a fa, fák pedig nincsenek víz alatt nem? - fordítja oldalra a a fejét, várva a magyarázatot, ha érkezik.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. szeptember 20. 02:01 Ugrás a poszthoz


Kényelmesen hever a földön, élvezi az egyenetlen talajt, ami hol göröngyként nyomódik derekának, hol gödörként süpped be háta alatt. Talán zavarná, ha nem ez lenne a megszokott, talán furcsa lenne, ha nem ez a békés elpilledés lenne minden, amire általában vágyni tud.
- Azt hiszem róla már hallottam - húzza el a száját, épp csak ki nem mondja: szerencsétlen fickó. Nagyon sok mindennel nincs még tisztában, sok mágiával kapcsolatos titok előtte, de ugyanúgy olyanok is, melyek a mugli világnak képeznék szerves alapját - ahogy az ember a kettő közé keveredik, nehéz mindkettőből harapnia. Betti egyetértése egy olyan kis feszültséget tüntet el a vállaiban, melyről talán eddig észre sem vette, hogy ott vannak. Nem szereti a véleménykülönbségeket, veszekedéseket, eltérő gondolatokat, szeret egy vágányon lenni beszélgetőpartnerével, és semmivel sem okot adni a veszély bevonzására. Ösztönös, reflexszerű meglapulás, azaz inkább rossz érzés, egy figyelmeztető jel, amit nem szokott figyelmen kívül hagyni.
Egyik csillagot simítja végig a másik után a mesét hallgatva, ez jobban illik hozzá, a csendes figyelem, a vágy ugyanis megvan benne, hogy mások körül legyen, de könnyebb, ha beszélni nem kell. Sokat változik, változott az elmúlt időben, az emberek, akik körülötte vannak mind segítenek ebben, mégis néhány dolog túl mélyről fakad ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztatható legyen. Talán nem fog hosszas történeteket mesélni egyik pillanatban, de két év múlva is emlékszik majd, ha megtisztelted azzal, hogy elárultad neki hogyan hívják a szüleid aranyhalát. Nem vagyunk egyformák.
- Akkor ha választanom kéne, nimfa lennék - mosolyodik el lágyan, majd felnézve ötletel - nimfa a Holdon, az ottani kövekben. - Hiába vett el tőle oly sok mindent, nem tudja hibáztatni azt a nagy kerek dolgot az égen.
- Egyáltalán nem - siet biztosítani a lányt arról, hogy értékesnek tartja mondandóját. - Én nem ismerek ilyen mondákat, de nagyon örülök, ha hallok, ha mesélsz róluk. - Arca a másik felé fordul, mosolya így jól kivehető. - Persze, csak ha te is szeretnél. Ha választhatnál, hogy milyen mitológiai lény, vagy alak lennél...? - nyitva hagyja a kérdést, felvont szemöldökkel fürkészve a levitást. Tovább szeretné gördíteni a társalgást, kérdezni, hogy Betti érezze, tényleg nem csak "tűri" a beszélgetést, mégis, inkább visszadobja a labdát, hogy csendesen figyelhessen tovább.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. szeptember 25. 23:55 Ugrás a poszthoz


Vajon Zina esetében ha az étel valóban kutyából készülne, az mennyire számítana kannibalizmusnak? A kutyák félig farkasok, a kicsilány félig farkas, akkor ez negyedkannibalizmus? Vagy mivel már bizonyos szintig az, így teljesen annak számít? Elvégre ha egy kisujjat megeszel is ember, szóval azt hiszem ebben az esetben a zéró tolerancia az iránymutató, úgyhogy sajnálom Zina, nem ehetsz kutyát, maximum a bundáját nyalogathatod.
Ugyan kiben merülne fel egy ilyen társalgás folyamán a gyanú, hogy partnere nemcsak, hogy messziről származik, de nem is egy fajba tartoznak? Zinában. Jó, persze nem azért, mert Niadrát leplezte le varázslatos módon, inkább saját állapota miatt esetében ez a leggyakoribb felállás. A lány is teljes békés tudatlanságában üdvözli a nőt, még csak azt sem lehetne mondani, hogy igazán különösnek tartaná viselkedését, elvégre gyerekek között dolgozik, nem csoda, ha vannak olyan tulajdonságai, melyek a kicsikre emlékeztetnek. Valljuk be, szinte mindenki elsütötte már a hot dogos kérdést fiatal korában, a különbség csak az, hogy Niadra egészen komolynak tetszik mindeközben.
Egy mosoly bujkál a lány szája szélén, ahogy arra vár, vajon végül elfogadja-e a nő a kóstolót, s végül szemöldöke egészen megemelkedik a kutatómunka hallatán. Furcsa ötlet, meg kell hagyni, de gyorsan túllendül rajta, és inkább a füvön csoportosuló gyerektömeg felé bök a fejével. - Még érdekesebb lenne, ha egyszerűen kitalálna ezzel kapcsolatban valamilyen eredet-mesét. Kíváncsi vagyok, hogy hányan hinnék el. - Őszintén megfordul a fejében a csíny, és már kalkulál... Talán a csoport fele?
Ha úgy vesszük a jó cél érdekében bök hát ebédjének második részére - közeleg a telihold, ilyenkor igazán farkas éhes szokott lenni... Viccelek, azért van nála kettő, mert egy hot dog nem hot dog, kettőtől lesz boldog.
- Csak nyugodtan - biztatja a másikat, a habozást kihasználva pedig a beálló csöndben ő is harap egyet sajátjából. Azaz mindkettő a sajátja, de a sajátjább sajátból.
A szendvics gyorsan merül feledésbe, ahogy az újdonság varázsa leveszi a lábáról, Zina pedig furcsa örömöt érez, amiért ő mutathatta meg ezeket az ízeket a fiatal tanárnőnek. Mindig a nagyobbak azok akik az új dolgokkal megismertetik, mindig tőlük származnak az információk, képek, hangok, szóbeszédek, és most egyszer Zina is nagynak érzi magát attól, hogy valami olyat ismert, amit a másik nem. Bár ő magában nem igazán tudja megfogalmazni miért is ül egy apró vigyor a szája szélén, mielőtt észbe kapna, már az érzéstől megrészegülve nyújtja közelebb italát a nő felé. Olyan ez most mint egy kísérlet, vajon ezt sem ismeri, azt sem, hogy reagál majd erre ha, hogy reagál majd arra ha. - Nem hiába volt jó illata. Kólát? Ebben sincs semmilyen furcsaság - majd elbizonytalanodik - azt hiszem. - Őszintén, sosem nézett igazán utána.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. november 12. 22:29 Ugrás a poszthoz


Bólint, de a mozdulat közben már eszébe is jut igazából, hogy ezt a másik nem látja, így álla még vissza se ficcen kényelmes helyzetébe, már bele is motyogja az éjszaka csendjébe - megígérem. Nem kérném, ha nem érdekelne - von vállat finoman, hiszen tényleg, teljesen magától értetődő a dolog. Ha nem lenne érdekes nem maradna, akkor bizony bűntudat nélkül állna fel, és intve sétálna vissza körletébe.
- Főnix - remeg meg a szája széle - nem félsz, hogy ha örökké élnél, és mindig átélnéd azt a fájdalmat, végül nem tudnál önmagad maradni? - Kíváncsisága nem engedi, hogy csak úgy elmenjen a kérdésére kapott válasz mellett. No meg persze akaratlanul is a pirosakra asszociál, azokra, akik állítólag tőle, mint rellonostól a legmesszebb állnak jellemben. Na nem mintha a kicsilányt túlzottan érdekelnék ezek a sztereotípiák, de motoszkál a fejében, mióta interjút készítettek vele, és ott azt mondták, ő nem tipikus zöld. Hát akkor milyen egy jó zöld?
- Thesztrál? - gondolkozik el lassan a válaszon. Még hangja is bizonytalan, ahogy feleleveníti magában a fekete bőrű csontos szárnyas paripákról látott ábrázolásokat. - Már csak azért is, mert különleges, egy csomó ember elől rejtve van, és hát... kíváncsi vagyok milyenek lehetnek élőben is, de nem szeretnék azért találkozni velük, mert valakim meghal, véletlenül sem. De tudod, a kíváncsiság is erős, és - felszusszan mondat közepén, tehetetlenül tárva szét a karjait. - Bocs, hogy felhoztam ezt az egész témát - rá se mer nézni a másikra -, nem is igazán azért, hogy filozofálgassunk el rajta, csak... Nem is tudom. Furcsa, hogy nem elborzasztanak, hanem érdekelnek?
A körme melletti bőrt piszkálja, tekintete mereven a csillagokra szegeződik, és megborzong, amikor képzelete elhiteti vele, hogy épp akkor suhan el fölöttük egy lény.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. január 14. 23:48 Ugrás a poszthoz


Hümmög a válaszra, elgondolkodva szemlélve a felvázolt képet. Mivel neki minden hónapban van szerencséje átélni a szétszedés és összerakás folyamatát nem tűnik vonzónak a főnix mint lehetőség - vajon egy madár elhamvadása is változó, mennyire fáj? Vajon azért gyógyító erejű a könnye, mert csak ezzel tudja túlélni a sebeket, amiket ilyenkor saját magán ejt? Nem, Zina cseppet sem irigyli a főnixeket, inkább élne békésen ha rövid ideig is, minthogy el kelljen viselnie az örökkévalóság bilincsét. - Értem mire gondolsz - billenti oldalra lábfejét lustán. - De vajon akkor is ugyanannyira ragaszkodnál az életedhez, és akkor is ugyanannyira a pillanatnak élnél, ha tudnád, hogy van százezertrillió másik?
Mindkettejükből előbújik a nagy bölcs, ha egy tanár vagy prefektus erre járna, a szavak hallatán lehet, hogy tovább is sétálna, gondolván ezt inkább meg sem zavarja. Mind a két lány saját gondolataival színesíti mondandóját odabent, emlékeikkel, fájdalmaikkal hadakoznak, miközben látszólag csak könnyedén társalognak.
Nem azonnal tűnik fel számára a beállt csönd. Neki magának teljesen természetesek a szünetek, a hallgatás már-már lételeme, így az, hogy Bettit esetleg kényelmetlenül érintette valami, csak nagy sokára esik le. Akkor is ficereg, nem tudja mihez is kezdjen a helyzettel. Oldalra pillant, látóterébe rövidre nyírt fűszálak kúsznak, az egyik meg is csikizi orra szélét, mire kénytelen odanyúlni megdörgölni azt. Gondolkodj Zina, gondolkodj, utasítja magát egyre, és ha nem is tudja miért, de érzi, hogy csak kellemetlen témába tapintott. Annyiszor látott másokat kikeveredni ilyenkor jól, miért pont ő az, akinek sosem jut eszébe ilyenkor semmi vicces, semmi megnyugtató? - Gondoltál már arra, hogy milyen lehet fordítva? - bukik ki végül a félszeg kérdés, majd lassan toldja a magyarázatot is. - Mármint, hogy a lények szeretnének-e emberek lenni. Vagy, hogy ha én egy láthatatlan ló lennék - direkt nem nevezi most nevén -, akkor vajon szórakoznék-e azzal, hogy mások mögé sétálva jól rájuk ijesztek?
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. január 14. 23:59 Ugrás a poszthoz


Előtte nyitott könyv, mögötte zsongás, amit a fülhallgató ellenére is túl jól hall. Direkt korán baktatott fel az alagsorból, mert el szerette volna kerülni a tömeget, de úgy néz ki, hogy ezzel így újév környékén eléggé befürdött. Nyilván mindenki megfogadta, hogy jobban tanul, többet olvas, szorgalmizik, szóval eleget tesz az otthoni elvárásoknak, arról viszont nagy izgatottságukban megfeledkeznek, hogy a szoba alapvetően csendes elmélyülésre lett kitalálva - nem a szilveszteri élmények megvitatására. Lapoz a mágustörténelemről szóló könyvben, és nem titkolt érdeklődéssel tér át a koboldháborúk összegzésére. Másnak talán unalmas, vagy érdektelen lehet a tárgy, ám Zinának ez most olyan, mintha meséket olvasna - valahol neki tényleg annak is számítanak. Nem ebben nőtt fel, a legtöbb eseményről sosem hallott, kutat tehát, hogy mégse legyen olyan nagy hátrányban arany és kevert vérű társaihoz képest.
Lábait kényelmesen maga alá húzta, így törökülésben gubbaszt a széken, puha pulcsijának ujjai egészen kézfejének végéig érnek. Az ablak mellé telepedett le, így jól érzi az ablakon keresztül áradó hűvösséget, illetve szeme sarkából néha le is ellenőrzi még mindig esik-e a hó. Odalent az udvaron is nagy a nyüzsgés, emberek foltjai játszanak és fogócskáznak egymással, a lány pedig igazán örülne, ha a mögötte lévő asztalnál ülők is inkább így tennének, mert a karácsonyi sztorijuktól lassan már saját gondolatait sem hallja, nem hogy a koboldokéit.
Lassan telik az idő, egyik csatáról ugrik a másikra, a tartalomjegyzékben kutat további, névről szuperül hangzó események után, és csak azért áll meg, hogy tagjait megnyújtva fel-felegyenesedjen, karjait a magasba lendítve, mint egy lusta macska.
Még messze nem véget ugyan a kötettel, de lehajol, hogy táskájából előhalásszon egy vázlatfüzetet, és a fejében megelevenedő képet el is kezdje megalkotni, mielőtt kiűzik onnan a boszorkányégetések fenyegető sorai.
Utoljára módosította:Antal Zina, 2021. március 22. 22:58
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. március 22. 23:03 Ugrás a poszthoz


Ujjai szokatlanul hamar fáradnak bele a skeccelésbe, és nem is igazán elégedett az eredménnyel, így nem sokáig hevernek előtte a grafitporra vágyó papírlapok. Még csak az első óra ér véget (ami Zinának ilyenkor lyukas), már újra a mágustörténelem eseményeit tanulmányozza, falva a fejezeteket. Azt nem tudja megmondani, hogy nála milyen mértékben játszik most szerepet az igyekezetben a tény, hogy szünetről visszajőve teljesíteni szeretne, az az egy azonban biztos, hogy szeretne mesélni ezekről otthon, ha ismét hazalátogat.
Az óra végével lecserélődnek az emberek odabent, új tanulni vágyók érkeznek, régiek slisszolnak ki csendesen a helyiségből. Zina sóhajt, amikor rájön, hogy ez számára most csak azt jelenti, hogy hallhat még olyan sztorikat amiket nem szeretne, és valljuk be, nem túl boldog ettől a felfedezéstől. Mikor harmadjára kezd bele ugyanaz a vékony fiúhang ugyanabba a mondatba, fejét felemeli, hogy felmérje magának mennyire lenne lehetetlen küldetés elküldeni őket innen, ekkor látja meg, az őt figyelő Nonót. Hozzá beszélt? Hangja egybeolvadt a többiekével, így nem is gondolta volna, hogy a szavaknak ő a célpontja, így viszont kihúzza fülhallgatóját, és úgy pillant a másikra. Ugyan nem tudja, hogy az eridonos kérdezett-e bármi fontosat korábban, arra az egy kérdésre válaszol amit sikeresen dekódolt: bólint, elvégre a könyve érdekes. Ezért is szeretné olvasni tovább, csendben, ahogy eddig is tette. Kényelmetlenül ficeregve köszörüli meg a torkát, elkövetkezett amitől tartott, és beszédbe próbálnak elegyedni vele, hát akkor essünk túl rajta. - Akkor jó olvasást. - Húzza száját mosolyra, mely nem éri el tekintetét, és székében kicsit lejjebb csúszva szegezi pillantását újra a lapokra. Fülét azonban nem dugja be, nem tudja nem tűnne-e úgy túl... Bunkónak.
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. május 3. 14:23 Ugrás a poszthoz


zárás

Szorosabbra húzza magán pulóverét, ahogy elkényelmesedve beleburkolódzik a nyugalomba. Lábujjaitól feje búbjáig megmozgatja minden kis izmát, megnyújtja nyakát balra, jobbra, nehogy elgémberedjen, vagy ami még rosszabb - idő előtt megpúposodjon. Úgyis vár még rá elég borzalom - emlékezteti magát sztoikus nyugalommal -, kopaszodás, kiütések, csak hogy pár kellemest emlegessünk a kellemesek közül. Részéről ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést, hiszen az eridonos nem mond rá hirtelen mást, így visszafordul könyvéhez. Bal fülébe lassan visszavándorol a fülhallgató odaillő fele, ujjai között pedig halkan sercen a lap, ahogy a következő fejezethez ér. Hazugság lenne azt mondani, hogy szeretne jó előre felkészülni mindenre, és most azért olvas ennyit, hogy aztán a tanév további részében kisujját se kelljen mozdítania, de ha már így felmerül, valahol ez is benne van a pakliban. Inkább okozhatja a hirtelen jött szorgalmidömping amivel foglalkoznia kéne, de nincs kedve, így még előttük beiktat inkább egy párszáz oldalas könyvet… Elvégre ez is tanulás. Ő csak szorgalmas, ő nem halogat!
- Menj csak - kapja fel a fejét zavartan, majd ugyanígy bólint a neki szegezett… felszólításra? Nem teljesen érti, vajon beszélt hozzá korábban, csak ő nem figyelt, és nem vette észre? Végignézi, ahogy Nonó kisiet, és bár nem teljesen érti, mi történik, de vállat vonva olvas tovább. Ugyanígy akkor is, amikor az eridonos visszaérkezik. Biccent neki, még egy óvatos mosolyt is megenged, majd inkább kicsit kínosan lejjebb csúszik, és füleit bedugva kerüli a további kontaktust a következő étkezésig.
Utoljára módosította:Antal Zina, 2021. június 10. 11:31
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Antal Zina összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Fel