36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagybátori-Szabó Márton összes RPG hozzászólása (28 darab)

Oldalak: [1] Le
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 27. 21:48 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


Születése óta ismerem Pollikát, apukáink jó barátok, így a két családot elég sokszor eresztették össze ahhoz, hogy a két Palotás lányt úgy szeressem meg, mint a saját két kicsi hugicám. Különösen izgultam érte, mikor kiderült, hogy a szülei megengedték neki, hogy ő is beköltözzünk a csodás falak közé. Félszemem igyekeztem mindig rajtatartani, de mindenhova nem ér el a kezem, ezért Jankát is ráállítottam, mint egy amolyan személyes őrangyal a messzeségből. Ha már úgyis egy évfolyamra járnak ennyit igazán megtehet a kedvenc testvérének ugye. De én is kivettem ám a részem, ha szünetben volt egy kis időm megkérdeztem hogy van, meg röpködtek felé az aggódó vagy kevésbé aggódó leveleim ha épp úgy alakult. Most meg gondoltam meglepem egy sütivel megünnepelendő az évvégét. Tudom, hogy nem volt neki egyszerű a beilleszkedés de úgy gondolom, most már azért talált magának barátokat is és minden szuper.
- Tudod már milyet szeretnél? - kérdezem a pöttöm lánytól, aki még mellettem is egész aprónak tűnik. Pedig én sem vagyok valami nagy ám. Szerencsénk, hogy nincsenek nagyon sokan, tudom, hogy a tömeget nem szereti annyira. De elég szellősen ülnek itt-ott az emberek, kész csoda egyébként. Bár gondolom a felnőttek dolgoznak, a diákok meg tanulnak a hátralevő vizsgáikra, vagy lehet csak szimplán senkinek nincs kedve sütizni. Megvárom, míg választ, majd a sajátommal együtt leadom a rendelés és nekiállok hogy megtaláljam az ideális helyet magam mellett terelgetve Pollit is. Az hiányozna, hogy elvesszen és megijedjen és ki tudja mi történjen vele. Felelősséggel tartozom érte, megígértem, hogy vigyázok rá, innentől kezdve úgyis kell lennie. Különben sem szeretném, hogy csalódjon bennem. Azt hiszem az egyikünk lelki békéjének sem tenne jót. Van egy szabad box elég jó helyen, kíváncsian pillantva a kislányra várom, hogy megmondja tetszik-e neki az ötlet, vagy keressünk más helyet. Nekem mindegy, hova ülünk igazából, ez most úgyis az ő délutánja.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 27. 22:10 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


Hihetetlenül örültem, mikor Karola igent mondott arra, hogy néha összeüljünk zenélni kicsit. Elképesztő öröm volt találni valakit, aki elég jól énekel ahhoz, hogy azt mondjam, hogy vele szívesen dolgoznék együtt. Mert a zene számomra olyan valami, amit szeretek csak az arra érdemesekkel megosztani. Mármint bárkinek szívesen játszom, de az hogy együtt zenéljek valakivel nagy dolog. Nem ez lesz az első közös próbánk, én mégis minden egyes alkalommal olyan ideges vagyok, mintha be kéne mennem vizsgázni úgy, hogy tudom, hogy semmit sem tudok. Bár egyébként semmi okom idegeskedésre, mert annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy két-három próba után gyakorlatilag kivégzünk egy-egy dalt. Ez a profizmus kérem szépen.  
Korábban jöttem, szeretem ha van egy kis időm egyedül is gyakorolni, főleg, hogy ebben a tanévben ez lesz az első közös összeülésünk. Remélem a szünetben nem felejtett sokat és szorgosan gyakorolt, bár ha nem akkor sincs nagy baj, csak kicsit többet kell majd beénekelnünk, mint amúgy szoktunk. Nem mindenki olyan zenebuzi mint én, hogy agyba-főbe a hangszereit nyúzza és gyakorlatilag egy pillant nincs amikor nem ezen kattog. Nem is értem, mit keresek még itt. Kész csoda, hogy nem vágtak ki egy óráról sem, amikor a transzformációs láncok helyett épp egy értelmes rímet próbáltam összekaparni ami napok óta nem hagyott aludni. De olyan is volt, hogy bájitaltanon rossz irányba kevertem a főzetem mert épp dudorásztam ahelyett, hogy a professzora figyeltem volna. Mondom, maga vagyok a két lábon járó szerencse ilyen szempontból.
A mai alkalomra magammal hoztam hőn szeretett gitáromat, Marikát. Tudom, nem vagyok még elég fura, de minden hangszeremet elnevezem. Ettől sokkal erősebb lesz a személyes kötődés a hangszer és tulajdonosa között, és egészen más lesz a hangzása is. De tényleg. Szóval mindkét gitáromnak és a hegedűmnek is van neve. Sőt, titokban az otthoni zongoránkat is elneveztem, de persze senki más nem hívja a nevén, csak én. Na de semmi baj. Nem tudják mi a jó.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 28. 15:12 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Ezzel a macskával az élet soha nem unalmas. Másfél éve van nálam, de még mindig meg tud lepni, mikor a létező leglehetetlenebb helyekről a leglehetetlenebb időkben a leglehetetlenebb tárgyakkal szökik meg. Most például lenyúlta a kedvenc ananászos zoknim egyik felét, meg a rózsaszín-kék csíkosnak a másik felét és elinalt, mielőtt elvehettem volna tőle. Már a fél kastélyon végigkergettem, de túl gyors és túl kicsit és biztos vagyok benne, hogy ismer olyan rejtekutakat, amiket én nem. Vagy teleportál, más magyarázat nincs arra, hogy egyszer látom aztán eltűnik a szemem elől. Démoni egy macska, tudom, de hát az az aranyszívem ugye. Nem tudom nem szeretni egyszerűen, még ha néha az agyamra is megy. Kifulladva állok meg egy sarkon, muszáj kicsit pihennem, mert különben a gyengélkedőn ébredek legközelebb. Sajnos már korántsem vagyok olyan fitt, mint fénykoromban valamikor, a kinézet megmaradt, az erő elszállt. Hát így múlik el a világ dicsősége.
Befordulok a sarkon és látom, amint egy fekete farok eltűnik jobb felé. Ez a kis szemét fogadjunk csak arra várt, hogy ismét üldözőbe vegyem. De még ha nem foglalkoznék vele érteném is, hogy miért akarja ilyenekkel felhívni magára a figyelmet. De egy rossz szava nem lehet, mert én igyekszem a lehető legtöbbet törődni vele. De persze mikor játszanák vele sosem érdekli, csak a legalkalmatlanabb időpontokban képes ilyenekre.
- Matiiiiild, Matild az Isten ba... Ó, szia! - Hirtelen szakad bennem a káromkodás, mikor meglátom a háztársamat a folyosóm. - Nem láttál véletlenül errefelé egy koromfekete ördögi tekintetű macskát két színes-nyálas zoknival a szájában? - érdeklődöm meg barátságosan. Hátha tud segíteni, mert én már végképp elvesztettem szem elől a szőrgombócot. Több szem többet lát, ha nem látta is hátha segít megkeresni. Tudom, hogy még nem beszéltünk nagyon sokat, de általában macskakeresésre mindenkit be lehet fogni. Sajnos a tapasztalat beszél belőlem.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. szeptember 7. 22:05 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


Tök véletlenül fedeztem fel, hogy Karola milyen csodás kincset rejt magában és tudtam, hogy ezt bizony nem hagyhatom veszni. Nem tudom, hogy neki milyen élmény volt az első beszélgetésünk, remélem nem voltam nagyon tapadós vagy ilyesmi, mert ha fellelkesülök sajnos hajlamos vagyok átesni a bizonyos ló bizonyos túloldalára.
Szeretek néha csak úgy leülni és énekelgetni ami megtetszik. Ezt a dalt egy nagyon felejthető filmben hallottam. A sztori és a színészi játék szörnyű volt, de a zenéi... valami csodálatosak. Legalább már valami jó is legyen benne ugye. Egyedül ha akarnék sem tudnék két szólamban énekelni, ekkora tehetség (teszem hozzá nagy bánatomra) nem vagyok. De egyelőre csak az alsó, férfi szólammal kísérletezgetem, mert bár a levitás még nem tudja, hiszen nem szóltam neki előre, de a duett másik felét, a női szólamot bizony nekiszánom. Szerintem kifejezetten kellemesen cseng majd együtt a hangunk.
- Karola! Szia! - Úgy hagyom abba a játékot, mintha valaki megállított volna egy videót, hirtelen, minden átmenet nélkül. Vajon most jött, vagy hallgatózott kicsit? Sokan vannak úgy, hogy ha hallják hogy zenélek akkor nem mernek odajönni hozzám, inkább csak távolabbról figyelnek, mintha valami érinthetetlen valakicsoda lennék. Pedig ha odajönnének és szólnának néhány kedves szót olyan szívesen énekelnék nekik is, személyre szólóan. De kevesen vannak azok, akik ezt be merik vállalni, a többiek... nem is tudom mitől félnek. Talán hogy harapok? Hát olyannak látszom én? - Shallow a címe, és arra gondoltam ezt játszanánk ma. Kottám nincs, hallás után. Menni fog? - Eddig a legtöbb esetben vesződtem olyanokkal, hogy leírtam a szöveget, lekottáztam a dallamot és még fel is akkordoztam a kész művet, hátha egyszer valamikor szüksége lesz rám. De most se időm, se kedvem nem volt ilyesmikhez, plusz egyszer el kell kezdeni valahol ezt is. Külön műfaj csak hallás után tanulni, de szerintem Karola ügyes lány, minden gond nélkül megugorja majd ezt az akadályt is.  
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. szeptember 10. 21:45 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Ühüm, szóval látta őt. Bár már sejthető volt, hiszen az ember általában nem szokott csak úgy véletlenül leguggolni a folyosó közepén, hacsak nem akar megsimogatni egy elkószált állatkát. Bár lehet csak én gondolom így és amúgy vannak olyanok, akiknek ez a hobbija. Nem szólok én bele, hogy egyeseknek milyen fura dolgai vannak, mert tudom, hogy én sem vagyok teljesen százas. Bár ha az lennék sem lennék már, mert egy olyan családban, ahol én felnőttem ez a szó szinte az ismeretlen kategóriába sorolható.
- Igen, szereti ellopkodni őket, mert színesek és könnyen rabolhatok - forgatom meg szemeim mosolyogva. Más macskák dobozokkal meg papírzsepivel szeret játszani, az enyém a zoknijaimmal. Amekkora csónak lábaim vannak kész csoda, hogy belemászni nem szokott. De nem véletlenül vagyok én a hozzánk legközelebb eső és a városban legnagyobb zokniválasztékkal rendelkező bolt törzsvásárlója. Mindig tönkreteszi őket és mindig a kedvenceimet. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy áldás vagy átok ez az állat. Mert amúgy meg nem adnám semmiért, csak néha ilyenkor ingyen is az ördögnek. - Mert szinte biztos vagyok benne, hogy tudta is. Már a lépteimet is felismeri vagy tíz méterről.. - És valóban, nem kell hogy hallja a hangom, úgyis tudja, ha jövök. Bár valószínű, hogy ő kicsit messzebbről hallja a hangokat mint mi, vagyis az átlagos emberek, mert nekem azért elég jó fülem van ehhez. Legalábbis szeretném ezt hinni. Tudom, hogy hiába tökéletes a hallásom azért még nem vetekedhetek egy állattal. Pedig elég menő lenne, ha olyan képességeim lennének mint mondjuk Matildnak. Nyilván meglenne a hátránya, mint mindennek, de ugyanakkor az előnye is és az a fontosabb.
- Nincs kedved segíteni megkeresni? Mármint csak ha ráérsz. Hátha neked hamarabb megadná magát - pislogok segítségkérően Margarétára. Hátha belemegy a buliba. Mármint elhiszem hogy van jobb dolga, mint a hülye macskám kergetni, de igazából lehet, hogy még tökre élveznénk is.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. szeptember 18. 17:46 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Elnevetem magam a hirtelen hangsúlyváltáson. Végülis, ki hogy látja ezt az egészet. Az ő szempontjából valóban aranyosnak látszódhat, míg nekem inkább kellemetlen a helyzet. - Egyébként igen, tényleg kis cuki, csak néha egy sunyi dög. - fontosnak érzem hozzátenni, hogy azért Margaréta is érezze, hogy szeretem ám és nem rossz cica, csak néha csinál butaságokat, mint minden háziállat. Vagyis azt hiszem ez így van rendjén, nem? Amelyik állat nem csinál butaságokat az nem is igazi állat. Szerencsére még vannak zoknijaim, amik megúszták egyben, mint például a mai unalmas türkiz pár, de az egyenruha alól úgysem látszódik ki, így úgy döntöttem jó lesz. Szerintem mindig az aktuális kedvenceimre hajt, én nem tudom hogy, de valahogy megérzi, hogy melyiket kell lenyúlnia.
- Véééégülis - nyújtom el a magánhangzót, ahogy általában a lányok szokták. - Ez még eszembe sem jutott. De találhatna magának valami kevésbé költséges hobbit. - Mert így ugye a legtöbb ilyen sulikör után visszatérünk a szobába, ahol visszakapom a szanaszét rágott, nyálas és lyukas zoknijaim, amik helyett mindig be kell szereznem az újabb és újabb darabokat. Így nekem nem éri meg annyira ez a kis szórakozás. De legalább mindig van mit kérnem  névnapra, szülinapra vagy karácsonyra, mert zokniból a sok soha nem elég.
- Ó dehogyis! A lányokkal mindig jobban kijött, valamint ha valaki számára idegen akarja elkapni akkor némi simizés ellenében hagyja magát. - Látom rajta, hogy kicsit zavarban van, amit egy kedves mosollyal igyekszem ellensúlyozni. Kicsit lehet hirtelen akasztottam magam a nyakába, de azt hiszem, ha nem is miattam, hanem sokkal inkább Matild miatt mégis szívesen jönne velem. Én csak bátorítani tudom, ha nincs jobb dolga.
Ha ezen a kis kitérőn túl vagyok akkor a hős szerepét magamravállalva előre indulok a feltételezett irányba. Hátrasandítok a vállam felett, hogy lássam követ-e a lány, amennyiben nem megtorpanok, hogy bevárjam őt. Ha viszont ott lépked nyomomban ajkamra elégedett mosoly költözik és kékjeimet a Matildra utaló nyomok keresésére emelem.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. szeptember 30. 18:02 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


- Ne aggódj, nem lesz semmi probléma a szöveggel sem, annyira nem nehéz - nyugtatom meg. Ha én, aki sosem tudott megtanulni angolul simán megjegyezte a szöveget, akkor neki - akiről feltételezem, hogy kicsit bővebb ismeretekkel rendelkezik ezen idegennyelv irányába - már hogyne sikerülne? Különben is, a lényeg, hogy legyen magabiztos és akkor senki észre sem veszi, hogyha esetleg belebakizik a szövegbe.
- Amúgy köszönöm kérdésed a lehető legkiválóbban. - Mindegy állításom alátámasztásaként még rá is vigyorogtam, hogy tényleg majd' kicsattanok az örömtől. Igazából a legtöbb esetben amúgy is ilyen vagyok, mert ha van is valami bajom az hiába látszik meg rajtam, mégsem szeretek róla beszélni. - Képzeld! Kettő egész centit - húzom ki magam ha lehet még jobban. Olyan büszke voltam magamra, mikor megméretkeztem indulás előtt és a centi százhetvenkettőt mutatott. Bizony, végre túlléptem a bűvös százhetvenet és van esély arra, hogy még egy ici-picivel magasabb leszek. Na nem hiszem, hogy nagyon sokkal, de egy olyan plusz három centivel bőven boldogan ki tudnék egyezni.
- Na és veled mi újság? Mi mindent csináltál a szünetben?- Kíváncsi vagyok, mások mivel tölthették a szabadidejüket, az én nyári programom ugyanis már évek óta szinte ugyanaz. Zene, zenével és még egy kis zenével. Ha nem szeretném, nem csinálnám, ez egyértelmű, de néha talán rám férne némi változatosság is.
- Ez egy remek ötlet - bólogatok hevesen megerősítésként. Mert bár való igaz, hogy akkor is meghallom, hogy valami rossz, miközben játszunk, de az mégsem olyan, mint mikor az ember visszahallgatja önmagát. Ebből lehet a legtöbbet tanulni, mindkettőnk számára hasznos gyakorlat lehet. - Előtte nem szeretnéd még néhányszor elgyakorolni? - Mármint felőlem nyomathatjuk, csak neki még elég új ez a dal, és nem akarom, hogy amit a felvételen hallana az elvegye ettől a kedvét. De ha azt mondja, hogy nem akkor lassan megpengetem a gitárom, hogy a teremt betöltse a húrok rezgésének visszhangja.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 6. 15:48 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


Megvallva az őszintét nem vagyok valami nagy sütirajongó, de néha azért jól esik egy kis édesség nekem is - pláne, ha azt ilyen édes társaságban fogyaszthatom el. Pollika ugyan olyan, akit tudni kell kezelni, de igazából hamar rá lehet jönni minden titok nyitjára. Ha az ember türelemmel és szeretettel fordul felé, akkor szinte biztos lehet abban, hogy a kislánytól ezt hatványozottan kapja vissza majd.
- Hmm, valóban jól néz ki - értek egyet bólogatva az eridonossal. Mármint igazából minden nagyon finomnak látszik, és nehéz, hogy választani kell. - Majd ha nagy lesz, te feltalálsz egyet-egyet a többiekről is - pillantok le rá vigyorogva. Simán kinézem amúgy belőle, nem hiszem, hogy ez nagyon messze állna tőle.
Végül én is olyat választok, amelyet a kicsilány, majd miután kifizetem mindkettőnk sütijét - anya azért úriembert nevelt belőlem, vagy legalábbis próbálkozott - elindulok hátrafelé, hogy megtaláljam az ideális helyet. Hamarabb megy, mint gondoltam, így gyorsan le is huppanunk, nehogy valaki más is szemet vessen a helyünkre. Az nem lenne túl jó, mert ez itt tényleg annyira tökéletes, hogy annál tökéletesebb nem igen lehetne.
- Eddig egész jól, szerintem még mindenből átmentem. Melyik volt a legnehezebb eddig? - Kíváncsi vagyok, hogy a köztünk lévő erőteljes hasonlóság megjelenik-e a preferált tantárgyainkban is. Mert lássuk be, amúgy olyanok vagyunk belsőleg mint két tojás, csak egy kicsit talán mégis mások. Nem sokban, épp csak egy kicsivel. Időközben megérkezik a sütink is, látom, hogy elvesztettem a lányt, úgy megbabonázza a váltakozó mintázat a süti tetején. Midnkettőnk villája szinte egyszerre ér a saját édességükhöz, így a váltakozó mintázat is közel azonos időben szakad meg. - Ez jelenti azt, hogy itt az ideje enni - kacsintok rá, majd példamutatóan akkor darab sütit tömök a számba, amekkora belefér. Beleviszem a rosszba.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 9. 19:51 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Örülök, hogy végre mosolyog. Mármint eddig nem tűnt úgy, mint aki olyan könnyen feloldódna, de ha már mosolyog, az jó jel. - Végülis nem sokára karácsony van úgyis, meg egyébként bármikor is jöhet egy jó zokni. - Mert ugye egy cuki mintás zokni mindig jöhet. Meg egyébként igazából bármi. Szeretek vásárolgatni, de ennél már csak azt szeretem jobban, ha a barátaim tudják mire van szükségem, és meglepnek vele. Mert bár ajándékozni is jó, de ajándékot kapni talán még inkább. Nem vagyok önző, hiszen én tényleg olyan vagyok, aki az utolsó utánit is odaadja, ha szükség van rá.
- Ennek igazán örülök. - Csapatban dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, hiszen nem elég, hogy jóval hatékonyabb, mintha egyedül esnék neki a munkának, de annyival szórakoztatóbb is. Komolyan, aki feltalálta ezt a csapatmunka dolgot annak jár egy nagy-nagy pirospont, mert nem is tudom, mi lenne ha ez nem létezne. Tutira unalmasabb és sivárabb lenne az életem. Meghát akkor nem létezne ilyen, hogy zenekar, meg kamara, és az meg még rosszabb lenne!
- Ó, ugyan, én köszönöm! Ha megtaláljuk, nekem kéne meghálálnom valahogy, nem? Mármint beáldozod a szabadidőd, hogy az én macskám után rohangálj, ezt nem mindenki tette volna meg - fejtem ki véleményem tekintetét keresve. Nem is értem, hogy miért hálálkodik nekem. Kékjeimet ezután ismét a padlóra függesztem, ideje lenne találni valami nyomot, hogy Matild vajon merre csavarog éppen. Mert így valószínűleg csak koslatunk utána hiába, aztán majd egyszer ha feladjuk felbukkan ott, ahol nem is számítanánk rá. Nem lennék meglepve.
Ekkor azonban, mikor már épp nekikeserednék a dolgoknak meglátom az egyik zoknim. Nyálas, koszos és gyűrött, mégis összetéveszthetetlenül az egyik bűnjel. Végre! - Arra megyünk, látod, elhagyta az egyiket - emelem fel a földről fintorogva az anyagdarabot. Nem tudom megítélni, mennyire sínylette meg a kis kirándulást, mindenesetre mostmár jó kezekben lesz nálam.  
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 13. 08:12 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


- Abszolút úgy gondolom - bólogatok komolyan. Bármi lehet belőle, ami csak akar, hiszen előtte a jövő. Csak egy kis kitartás kell részéről és némi motiváció részünkről, és akkor semmi nem szabhat határt neki. - Vivaldinak tényleg olyan gyümölcsös hangzása van - erősítem meg. Igazából nem tudom, nagyon rossz vagyok az ilyen asszociációs játékokban, holott elvileg pont, hogy jónak kéne lennem bennük, nem? Azt mondják, hogy a művészeknek ez sokkal jobban megy, mert úgy vannak beállítva. Lehet, én vagyok a kivétel éppen, nem ez lenne az első eset, hogy valamiben vagy valamivel kilógok. De igazából szeretem, hogy ennyire ás vagyok, szóval nincs okom panaszra.
Mosolyogva megforgatom a szemem az aranyos kis ígéretre. Ha lesz is legközelebb akkor is én állom a sütijét, egyrészről mert így illik, másrészről megtehetem, harmadrészről pedig szeretem Pollikát, szóval nincs okom arra, hogy ne hívjam meg.
- Ó igen, Várffy már csak ilyen - kuncogok a történet végén. Miért nem vagyok meglepve? De komolyan, csak ő lehet ilyen amúgy, és már senki. Imádom, hogy ekkora forma ez az ember. - De az tök kreatív szerintem! Nekem igazából mindegyik egyformán nehéz volt - válaszolok apró fintorral. Hát igen, ha nem tanul eleget az ember, akkor igazából mindegy, hogy hova ül be, úgyis meg fogja szívni. A gyakorlati vizsgáim sikerültek a legjobban, az átváltoztatástan például kifejezetten jól ment, meg természetesen a mugliismeret, szégyen lett volna, ha az nem megy. Ezzel szemben bájitaltanon majdnem létrehoztam egy kisebb katasztrófát, és jóslástanon is össze-vissza beszéltem. De! Átmentem. És a többi nem számít, azt hiszem. Bár féle egy kicsit, hogy idén már nem lesz szerencsém és behúzok valamiből egy bukást, de megígértem magamnak, hogy végre kicsit ráállok erre a témára, és nem hagyom magam.
A sütim finom, megétre Polliára hallgatnom ez ügyben. Magamtól lehet nem sikerült volna ilyen jól választani.
- Nem tudom, Ravel sem rossz, de szerintem Vivaldi inkább gyümölcsösebb. Ravelt inkább csokisnak képzelném - megyek bele a játékba. Bár én magam sem tudom, hogy miért mondom azt, amit, de így jobban hangzik szerintem. Vagyis nekem így jobban passzolna a zeneszerzőhöz a süti.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 18. 19:32 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Hogy jobb, vagy nem jobb program egy kerge macskát kergetni a folyosón lézengésnél az már egyéni vélemény, de örülök, ha szórakoztató társaságot nyújtok számára és megmentem egy dögunalmas délutántól.
Fintorogva szedem szét a nyálgombócot, hogy alaposabb vizsgálatnak vethessem alá. Így egyelőre nem tudom megítélni, hogy vajon miféle sérüléseket szenvedett el. Széles vigyor költözik arcomra, mikor azt mondja, hogyha kilyukadt, akkor vesz nekem újat. Azt hiszem, jobban járnék egy ilyen üzlettel, mert így kapnék egy tök új és biztosan nagyon cuki zoknit ehelyett az agyonhasznált darab helyett. Forgatom össze-vissza, minden irányból meglesem, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy bármi maradandó kért szerzett volna. - Jó hír a pénztárcádnak, a zoknim megúszta egyben a kis kirándulást - nevetek rá a lilahajúra.
A zsákmányt zsebre teszem, hogy aztán a megérzéseimre hallgatva tovább sétáljak a folyosókon. Nem is tudom, mit keresek, talán fekete szőrszálakat, esetleg karmolásnyomokat szegény pórul járt diákokon, vagy bármit, ami segít igazából. - Neked van állatod? - kérdezek rá, csak hogy ne kínos csöndben sétáljunk egymás mellett. Meg amúgy érdekel is, hogy van-e valamiféle saját tapasztalata a kiskedvencekkel. Mert ha neki is van valamiféle kedvence, akkor esetleg összeereszthetnénk őket játszani néha, vagy ilyesmi. Szívesen találkoznék vele máskor is. Jó, ez úgy hangzott mintha tetszene nekem, mármint aranyos lány, de még nem vagyok túl azon, szóval eszembe sem jutna, hogy úgy nézzek egy lányra.
Elmélázásom közepette felbukkan előttem egy fekete szőrfolt. Igen, ez ő lesz, megismerem a csámpázását! Akkor lendülettel vetődöm rá, mint kviddics sztár a kvaffra, de Matild ügyesebb nálam, és elszalad. Hangosat koppanok a kövön, míg az a dög tovább szalad a másik bűnjellel a szájában.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. október 31. 11:46 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


Haladás, hogy már a szemöldökömet fixírozza és így mosolyog rám. Tudom, hogy ez már egy egészen mély bizalmi kapcsolatot jelent nála, és igazán büszke vagyok magama és rá, amiért ezt együtt sikerült elérnünk. Örülök, hogy van valaki akire számíthat mindenben és még jobban örülök, hogy ez a valaki én lehetek. - a varázsvilágból? - kérdezek vissza elgondolkodva. Számomra valahogy annyira magától értetődő, hogy később is zenével szeretne foglalkozni, hogy eddig fel sem merült bennem, hogy ő esetleg nem így látja. Számbavéve a milliónyi lehetőséget elsőre nem is tűnik olyan nehéznek ez a kérdés, de aztán rá kell jönnöm, hogy Polli sajátosságai miatt rengeteg minden kiesik. - Nem is kell feltétlenül számokkal foglalkoznod. De mivel nem tudom, mit szeretnél - és hidd el, az a legfontosabb, amit szeretnél - ezért sajnos nem tudok tanácsot adni - sóhajtok fel kicsit elkeseredetten. Mert végülis nem tudok válaszolni. Talán ha adna valamilyen támpontot, hogy mivel szeretne foglalkozni... Bár nem kell még ezzel stresszelnie magát. Ahogy én, úgy ő is teljesen ráér még a jövőjén agyalni. Közben szerencsére tovább csacsog, nem akarok leragadni ennél a témánál. Egyikünknek sem lenne jó.
- Nekem a gyakorlat mindig jobban megy, mint az elmélet... De értem, hogy mire gondolsz - bólogatok mosolyogva. Bár nem mondom, hogy nem készültem felgyújtani a termet, de végülis mindenki és minden megúszta egyben. Sokkal jobban élveztem, mint a faggatós vizsgákat, ahol mindenféle kérdésekre kellett válaszolni meg teszteket kitölteni. Még az emléküktől is a hideg ráz.
- Jajj tényleg! Az tök finom. De szerintem nem erről nevezték el. - Én legalábbis elég kevés esélyt látok rá, hogy ők is így gondolkodtak volna. Annyi féle boleró van, a tánc meg a ruhadarab hogy a zenemű már igazán csak mellékszál ezek mellett. - Te ittál már olyat? - Hülye kérdés, ha tudja hogy kell elkészíteni gondolom, hogy a válasz igen lesz. De az is lehet, hogy ő nem kóstolta meg, csak Pannának csináltak a szülei vagy ilyesmi.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 1. 21:19 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


Elégedett vigyorral nyugtázom, hogy kedveli, hogy így bízom benne. Én alapvetően amúgyis mindenkihez bizalommal állok, ami mondjuk gyakran azt eredményezi, hogy kihasználják azt a jó szívemet, ugyanakkor ő még nem tett semmi olyat ellenem, ami miatt ne kellene hallgatnom rá és bízni a képességeiben.
- Olyan menő evezős szörfön, vagy az igazival, ami a filmekben is van? - Ez a téma totál lázba hoz, a vízi sportok mindig nagyon érdekeltek. Nem véletlenül úsztam több éven át. Nekem aztán midnegy, hogy mi, aminek vízhez van köze, az csak jó lehet. Ugyanakkor kékjeimben elismerés csillan, hiszen ez azért egyrészről nem átlagos és nem is túl könnyű feladvány. Legalábbis nem tűnik annak. - Jövőnyáron megtaníthatnál engem is - dobom fel a csodás lehetőséget. Bár ahogy hallom, még neki is van hová fejlődnie, de nincs is annál jobb, mintha barátokkal tanul együtt az ember, nem?
- Milyen koncert volt? Valami szuper buliról maradtam le? -  Luca nevét mintha ott sem lenne inkább meg sem hallom, mert az levinné a hangulatot a béka feneke alá. Én örülök, hogy ők jó barátnők, maradjanak is azok, nincs ebben semmi rossz. Amíg nekem nem kell a lányra gondolnom.
Örülök, hogy végül a gyakorlás mellett döntöttünk a feléneklés előtt, így azért mindketten bemelegedtünk kicsit, ha fogalmazhatok így. Rég játszottunk már együtt, szóval ránk fér a közös gyakorlás, bár igazából már elsőre tök szuperül hangzik ez az egész. Tényleg jól kiegészítjük egymást Karolával, zenei téren legalábbis biztosan.
- Imádnám! - vágom rá azonnal lelkesen. Szeretek másoknak örömet okozni a művészetemmel, vagyis azzal a kupac hanggal, amit én a művészetemnek tartok. - A kérdés inkább, hogy mikor és hol? Nem lesz valami király dökös rendezvény? Ott még talán lenne is esélyünk. - Én nem nagyon vagyok képben így előre az ilyesmi rendezvényekkel, de hátha a mellettem ülő lány tájékozottabb. Nem lenne meglepő újdonság.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 2. 21:48 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


- Cicát és teknőst is tarthatsz egyszerre, szerintem nagy bajuk nem lenne egymással. – Vagyis véleményem szerint a teknősök meg a macskák jól megvannak egymással, a teknős nyugodt habitusa jól kiegészíti a macskák örök játékosságát. Már ha épp olyan a macsek, mert vannak ám olyan lusta disznók, akiknél még a tekik is sokkal izgalmasabbak és energikusabbak. – Ez a narvál téma tök izgi! Majd ha nagy leszel lehet egy ilyen akváriumszobád, tudod – vigyorgok rá. Mekkora menő lenne már! Esküszöm, állandóan nála lógnék, csak hogy láthassam, hogy hogy úszkál a kis, vagyis inkább nagy állatkája. Szerintem ez valamilyen életcélja lehet neki is, nem lennék meglepve. Mondjuk az szerintem tök menő, hogyha ilyen álmai vannak.
Nem igazán hallom, hogy mit akar kérdezni, mert én mint egy szuperhős repülök rá a macskára, akit egy pillanatra meg is érintek, azonban elszalad, mielőtt ténylegesen magamhoz ölelhetném. Na igen, szép nagyon koppanok, mert a kő kemény amire én ekkora lendülettel ráesek. – Sose voltam jobban – nyögöm félig fájdalmasan félig nevetve. Én az az ember vagyok, aki olyan jókat tud derülni a saját nyomoromon. – Nevess ki nyugodtan, nem fogok megsértődni – kuncogok, miközben ülő helyzetbe tornázom magam. Tudom, hogy most nevethetnéke van, hiszen ki a fenének ne lenne, mikor valaki aki előtte mellette sétált egyszer csak repül egyet majd koppan a kövön? Én olyan gátlástalanul röhögnék ki bárkit miután felsegítem, hogy azt öröm lenne nézni. És nem zavar, hogyha rajtam nevetnek, ha okot adok rá.
Úgy látom, nincs nagy bajom különösebben, csak egy kicsit poros lettem, meg lehet, hogy lesz néhány lila és zöld foltom holnapra.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 12. 14:12 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


- Hát az tényleg baromi menő - meredek ámuldozva a felém tartott képernyőre. Ez az egyik tétel a bakancslistámon, hogy ezt egyszer kipróbálhassam, mert a filmekben mindig annyira menőn néz ki ez az egész. - Tudod, a legtöbb sportban úgyis az a legfontosabb, hogy először esni tanulj meg és utána  többi már gyerekjáték - kacsintok rá biztatóan. Mert ha már tudod, hogy kerüld el a legveszélyesebb helyzeteket akkor onnantól az, hogy fenn is maradja a deszkán már csak egy kis lépés.
- Egyszer meg akarok tanulni ukulelézni - sóhajtok fel sóvárogva, ha már így eszembe juttatta. Mekkora menő már egy hegedűméretű hangszer amin úgy kell játszani, mint egy gitáron. Hát ez az egyik legaranyosabb és legvagányabb dolog szerintem, ami csak létezik. Ez a következő cél a listámon, csak még elég sok minden van előtte, amit meg kéne csinálnom, mielőtt belevághatok. Mert ha én újabb hangszerhez kezdek akkor azt teljes szívvel akarom csinálni és amíg nincsenek meg hozzá a megfelelő feltételeim addig inkább csak vágyakozom és nem fogok hozzá.
- Tényleg? Nem is tudtam. - Addig még meg voltam, hogy Karola DÖK-ös de ezek szerint inkább már csak volt. Mondjuk nem csodálom, hogy a tanulás miatt lépett ki, ha tényleg szeretne odafigyelni erre, nem úgy mint én, akkor valóban nem biztos hogy maradt volna erre annyi ideje és kapacitása, mint amennyit egy ilyen munka megkövetel.
- Szerintem ez szuper ötlet! És akkor így nem csak mi mutathatnánk meg magunkat, hanem lehetne táncolni, meg verset mondani meg ilyenek - csillan fel a szemem. Milyen szuper ötletei vannak! - Ez igazából kölcsönösen hasznos lenne nekünk is és az üzlettulajdonosoknak is. - Már pörög is előttem, hogy melyik üzletben lehetnénk a legjobb helyen. Mondjuk a kávézóban például, vagy valami ilyesmi.
- Akár az is lehetne, hogy keresünk még embereket, mert minél többen vagyunk annál jobb - ragad át rám is a lelkesedése. Ez egy tök jó ötlet lehet akár. - Na mit szólsz? - kérdezem meg őt is erről. Remélem, hogy jól fogadja. Szeretek vele kettesben zenélni, de azért egy nagyobb, kibővül formációval sokkal jobb lenne szerintem.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 14. 22:08 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Lelkesen bólogatok, hogy valóban kevés annál menőbb dolog jut eszembe mint egy saját akvárium szoba. Mármint kérlek, kinek van még ilyen? Azért felvet néhány problémát ez is, például hogy hogy lehetne etetni az állatokat meg takarítani a helyüket, de nem akarom ezzel lerántani a hangulatot, hogy visszarángatom a valóság talajára hülye kérdéseimmel. Így is sikerült viszont ahogy koppanok egy nagyot, de hát ez van. Mint szokták mondani egyszer fent, egyszer lent. Bár én amúgy sem voltam valami fent eddig sem igazából, szóval legalább nem estem olyan nagyot. Vagy valami ilyesmi.
- Igazán köszönöm – fogadom el mosolyogva a felém nyújtott segítőkezet, hogy aztán felállva leporoljam magam. Jó, nincs akkor kosz a folyosókon hogy tényleg indokolt legyen az a mozdulat, de már csak úgy megszokásból is csinálom azt hiszem. – Nos igazad van. Mármint abban is, hogyha sietünk még utólérjük, meg abban is, hogy szükség van egy tervre. – A fogaskerekek úgy kattognak agyamban, hogy kész csoda, ha nem hallja az egész folyosó. Matild leginkább a kaját szereti, meg a simizést. Meg a lányokat. Hát hogy ez miért nem jutott hamarabb eszembe, persze!
- Ez háború, azonban miénk a győztes terv! Csak annyit kell tennünk, hogy előre mész, valószínű a következő folyosón megtalálod és megsimogatod. Onnantól kezdve már a tiéd – vetem fel a csodás ötletet, amiben biztos vagyok, hogy működni fog. Elvégre annyira kedves lány, hogy biztosan hamar a bizalmába fogja fogadni, főleg ha úgy közelít felé, hogy meg szeretné simogatni. A kis szeretetterroristám biztosan nem fog nemet mondani erre, ismerem annyira a szőrgombócot hogy tudjam, mi a jó neki. Az mondjuk már más kérdés, hogy mit szól ehhez Margaréta, de remélem, hogy igent mond a tervre. Az nagyon jó lenne.

Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 14. 22:09 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


- Azt hiszem van pályaválasztási tanácsadó a suliban, esetleg beszélgethetnél vele is – vetem fel az ötletet. Természetesen eszembe sem jut, hogy egyedül menjen oda, én mindenképpen elkísérném. Vagy ha nem is én, akkor megkérném valamelyik másik barátját, hogy kísérje el. Ahogy mesélte már egész sok emberrel jóban lett, aminek én nagyon örülök. Aggódtam kicsit, hogy nehezen fog beilleszkedni, de így végülis minden rendben.  – Azt te is tudod miben vagy jó, csak még azt nem, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Ez tök oké. Egyébként meg ne legyél ennyire lusta, engem például nagyon érdekelne – dorgálom meg játékosan, ajkaimon széles mosollyal. Tudom, hogy nem fogja azt hinni, hogy komolyan leszidom, ismerjük egymást annyira már. De tényleg nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Persze, gondolom alapvetően zongorára íródott kis szerzemények, de simán írhatnánk belőle akár egy duót, vagy egy versenyt is. Mindkettőnknek meg vannak hozzá a képességei.
- Zenélni. Zenélni szeretnék – vágom rá kapásból. És tényleg, egyelőre ezek a terveim. Nem vágyom másra, csak hogy zenélhessek. Másban amúgy sem vagyok éppen egy kiemelkedő tehetség, szóval nem is igazán indulhatnék el másfelé, csak maximum ha nagyon ki akarnám tanulni a lelkemet is. De hát arra meg nem vágyom, mert miért is vágynék. Nem adnám fel azt, amit eddig elértem, csak hogy valami olyat csináljak, ami mások szerint jó, de engem nem tesz boldoggá.
- Ha valamiben kel segíteni szólj nyugodtan, és megteszek mindent, ami tőlem telik – ajánlom fel. Persze, egyértelmű hogy nem én leszek a világ legjobb korrepetitora, de hátha tudok neki mutatni valami olyat, amit eddig még nem tudott. Vagy legalább gyakorolhatja rajtam a bűbájokat, az is valami.
- Még szép! Szerintem tökre finom az összes. vagyis majdnem mind, azért van amelyik annyira nem jó. – Igazából szerintem mióta az eszemet tudom iszunk ilyeneket otthon is, mert apának mániája, hogy kipróbáljuk az ilyen vackokat. Aztán van ami bejön, van ami nem.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 14. 22:23 Ugrás a poszthoz

Karola
egy dal neked


- Még szép! – Ha egyszer végre eljutok oda persze szívesen megtanítom majd őt is. Amúgy is nagyon szeretek másokat zenélni tanítani, szóval ez sem lesz akadály. Csak előbb nyilván nekem kellene szerezni egyet, aztán rájönni, hogy hogy működik. Bár szerintem ez nem lesz akkor ördöngősség két húros hangszer után. Ilyen szempontból végülis elég szerencsés vagyok, hogy a zenetanulás minden hangszeren viszonylag könnyen megy. Bár az általános tapasztalat az, hogy aki egy hangszeren jól játszik, annak utána a többivel sincsen problémája.
- Abszolút totál menőség – értek egyet lelkesen. Én sosem voltam lámpalázas alkat, vagyis lehet, hogy egészen pici koromban igen, de akkor még olyan pici lehettem, hogy nem is emlékszem rá. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy tehetséges vagyok, így végülis nem volt mitől félnem. Tudtam jól, hogy hibázni emberi dolog, így akkor sem történik semmi, ha esetlegesen elrontok valamit, de az az élmény, mikor látom az emberek szemében a csillogást és hogy tetszik nekik amit csinálok nem pótolható semmivel.
- Lassabban, előbb terjeszkedjünk itt – nevetem el magam. – Nekem vannak saját dalaim egyébként, és akkor játszhatunk ilyet is, olyat is - vetem fel az ötletet. Lucán kívül nem sokan hallották őket, de azt hiszem lassan amúgy is itt lenne az ideje, hogy megmutassam őket nagyobb közönség előtt is.
- Szerintem előbb bővüljünk ki, aztán majd együtt megvitatjuk a nevet – teszem meg javaslatomat. Hiszen az kicsit kiszúrás lenne velük szemben, ha mi előre eldöntenénk az ő beleszólásuk nélkül. Ha bevesszük őket az ő szavuk is ugyanannyit fog érni, mint a miénk, szóval így a döntéseket is közösen kell meghoznunk.
- Remek ötlet! Ha itt befejeztük a próbát szerintem neki is esek. – A lelkesedés visz előre, komolyan nem is tudom mikor örültem ennyire valaminek utoljára. Mármint sok mindennek szoktam így örülni, csak nem sok mindennek ennyire.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. november 22. 22:21 Ugrás a poszthoz

Margaréta
egy dal neked


Helyeslően bólogatok, hogy bizony, szerintem ez simán beválhat, de persze lehet, hogy nem lesz igazam. – Dehogyis, ha elszalad megeheti a fene, majd visszajön egyszer – vonom meg vállaimat. Elég sokat hajkurásztam már ma ahhoz, hogy ne legyen kedvem további terveket kiagyalni csak azért, hogy ő macskasága  nem hajlandó azt tenni, amit én szeretnék. Persze, akkor túl egyszerű lenne az életem, ha mindig minden úgy működne ezzel a döggel is, ahogy elterveztem. Így is, hálásnak kéne lennem, hogy egyáltalán van nekem.
- Ügyesen – kacsintok rá, mielőtt eltűnne a folyosón. Halkan közelebb araszolok a sarokhoz, és a fülemet hegyezve próbálom kitalálni, hogy hol tartunk a műveletben. Nehezemre esik megállni, hogy ne kuncogjak fel hangosan azon, hogy milyen kis édesen beszél ezzel az álszent macskával. Még hogy aranyos, mi? Jó, be kell ismernem, hogy elég szépen tud nézni, de azért na. Nem mindig olyan aranyos ám.
Néha kikémlelek, de csak óvatosan, hogy az állat ne lásson meg lehetőleg. Aztán meglátom Margaréta felém mutatott hüvelykujját, és lelkes vigyorral lépkedek közelebb, miközben a lány feláll kezében Matilddal és a szétzilált zoknimmal. – Egy istennő vagy – nyomok cuppanós puszit arcára hálám jeléül. Kicsit meggondolatlan mozdulat, de én igazából majdnem mindenkivel ilyen közvetlen vagyok. Fontos számomra, hogy éreztessem a barátaimmal, hogy szeretem őket, és mostantól Margaréta abszolút helyet kapott a barátlistámon. – Köszönöm – jut eszembe aztán, hogy kicsit egyértelműsíthetném is, hogy miért osztogatom itt a puszikat. Alaposan szemügyre veszem a zoknim, amennyiben a fekete gombóc nem tépi szét szegény lányt. Bár ahogy látom most már maga a megtestesült ártatlanság.
- Elinduljunk vissza a klubhelyiségbe? – vetem fel a nagyszerű ötletet, és ha igent mond, akkor végre kibővülve visszasétálunk a Navinébe.
Utoljára módosította:Nagybátori-Szabó Márton, 2020. november 22. 22:21
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. december 13. 17:25 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


- Ha máskor nem is majd a szünetben gondolom úgyis átjöttök, és akkor meg tudod mutatni. – A kastélyban elég bajos zongorát találni, nem is igazán tudom, hogy van-e valahol egyáltalán. Ja, az Akváriumban igen, de ott víz alatt nem a legjobb. Esetleg a kívánságok termébe lehetne kívánni egyet. Hogy ez miért nem jutott még eszembe… De amúgy igaza van, sokkal egyszerűbb lenne, ha csak úgy hallanám mi van a fejében. Nem csak zenei téren, hanem úgy amúgy is. Néha örülnék, ha tudnám, hogy mire gondolhat.
- Helyes! Így legalább magadat is egy kis kihívás elé állítod. – Nem is jó az, ha az ember csak egy hangszerre tervez. Én mondjuk általában gitár-ének párosra írom a dalaimat, de vannak kicsit nagyobb, kibővültebb zenekari elképzeléseim. Na már még mindig popzenei vonalon mozogva, mert hiába hogy jól hegedülök, sőt jobban a  jónál, de valahogy nem tudok klasszikus zenei műveket komponálni. Egyszerűen túl messze áll tőlem. Szívesen játszom, szívesen hallgatom, de komponálni… Na az nem megy.
- Szívesen megtanítalak gitározni vagy hegedülni, ha gondolod – vetem fel, mikor azt mondja szeretne más hangszeren játszani. Szerintem mindkettő nagyon jól állna neki, de nem tudom hogy vélekedik az ötletről. – Sokáig tartott, mire megszerettem. – Sosem voltam szégyenlős, de hogy valóban szeressem is az úgy két-három éve alakul ki azt hiszem. előtt inkább csak nyűg volt és stressz, mind az, ami manapság inkább kellemes izgalommal tölt el. Egy utolsó harapással végérvényesen elpusztítom az eddig majszolgatott süteményem, hogy aztán elégedetten hátradőlhessek. Ez kifejezetten jó volt.
- Dehogy! Tudod, hogy apa mennyire rajong mindenért ami mugli. Egyébként szerintem nincs kedvencem, de a teás tényleg nagyon finom. – A legtöbb ízesítést valóban szeretem, és a teás tényleg tök jó. Meg a narancsos. Azt is tökre szeretem. – Abból viszont egyértelműen a málnás a kedvencem. Te melyiket szereted a legjobban? – Kifejezetten hasznos információ, hiszen mind a szülinapján mind karácsonykor jó lehet, ha meg akarom lepni valami aprósággal.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. december 20. 22:07 Ugrás a poszthoz

Polka
egy dal neked


Bólintok néhányat, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy ki utazik kivel és hova, minden évben máshogy alakul a program, attól függően, hogy a szüleink hogy döntenek. A helyszín és az időpont változó, de a hagyomány örök. Én nem értem hogy voltak képesek még kisebb korunkban kilenc gyereket elviselni. Ez azért szerintem az a szint, ami még négy felnőttre is sok. Vagy csak szerintem? Bár imádom a gyerekeket, de én biztos kiakadnék ettől.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan ügyes vagy, mint mikor legutóbb hallottalak. A művházba beszoktak engedni gyakorolni? – kíváncsiskodom. Mert azzal nem sokra megyünk, ha van zongora, de minket nem engednek be oda. Az igazából olyan, mintha nem is lenne. Bár én szerencsés vagyok, mert hétvégente a művészetiben tudok gyakorolni, ha úgy van, és nem szorulok rá, hogy víz alatt meg itt-ott játsszak. Bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktam zongorázni, mert bár tudok valamelyest, de annyira nem áll közel hozzám. Az inkább csak azért kell, mert zenei irányban akarok továbbtanulni, és minden valamire való zenész tud a saját hangszere mellett zongorázni. Ez nagyjából olyan, mint a szolmizálás. Ha nem megy, akkor inkább engedd el ezt a pályát.
- Ezt én is így látom. – Olyan, mint egy aprócska virág, ami lassanként nyílt ki, és most a teljes pompájában virágzik. Születése óta ismerem, így persze könnyű meglátnom rajta a változást. Aki nem ismeri ennyire régen és behatóan, annak talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindenben fejlődött hatalmasat. Nagyon büszke vagyok rá, amit a szüleinek néha meg is szoktam írni.
- Ha odafigyelsz arra, hogy megfelelően rendben tarts a kezed és jól csinálod amit kell… akkor nem – mutatom felé én is az övénél jóval nagyobb kezem. Ujjaim vége tényleg olyan, mint bármelyik másik emberé. Persze, ez közvetlenül gyakorlás után nem mondható el rólam, olyankor megesik, hogy mély árkok képződnek a barázdákból, és előjön néhány bőrkeményedés is. De oda kell figyelni a megfelelő bőrápolásra és akkor nem lesz semmi probléma. – A klarinét is csodás hangszer – erősítem meg, hogyha esetleg egy utolsó lökés hiányozna akkor most megadjam. Bár nehezen tudom elképzelni vele, mert ő olyan pici, és vele ellentétben egy klarinét azért nem az. De végül is bátraké a szerencse, a végén lehet, hogy tök jól fog elsülni.
- Sajnos nem. Dolgoznom kellett rajta, de látod sikerült. Egyébként ha úgy éred, hogy nem szeretnél színpadra állni bármikor mondhatsz nemet. Bár én kifejezetten szeretem hallgatni ahogy játszol, hiszen tök ügyes vagy, de ez a te döntésed kell hogy legyen. – Nem tartom jónak, ha a szülei ráerőltetik, mert bár oké, hogy jótákonysági koncert meg jótékony célok meg minden, de azért nem kell mindenáron elérni a célt. Ha nem szeretne fellépni hát ne tegye.
- Mit szólnál, ha elindulnánk visszafelé? Úgyis befejeztük már mindketten, szóval szerintem mehetünk, ha gondolod. – Ismerem ezt a tekintetet, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy egyre többen vagyunk idebent és meg akarom kímélni ettől. Így amennyiben elfogadja ajánlatomat komótosan visszasétálunk a kastélyba, ahol aztán visszakísérem az Eridonhoz, ahonnan utam egyenesen a szobámba vezet.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. január 31. 18:47 Ugrás a poszthoz

Polli
egy dal neked


Kész csoda, hogy néha engem is itt látni. És még büntetésben sem vagyok! Bár múltkor majdnem sikerült, de kidumáltam magam Kazanovnál. Rendes fickó, tudtam én mindig. Szóval nem tudom, néha azt hiszem kell egy kis változás, meg talán abban bízom, hogy a környezet motiváló hatással lesz rám. Igazából csak sehol nem tudtam megmaradnia  fenekemen a bájitaltan beadandómmal együtt, így itt kötök ki. Rejtély. Mindenesetre leülök az asztalhoz, és szorgos körmölésbe kezdek. A tankönyvemből próbálom kinyerni azokat az információkat, amiket amúgy valószínűleg tudnom kellene, de mégsem tudok. Hát na, én meg a koncentráció nem szeretjük egymást. Még úgy csak-csak megfőzögetem az órán a bájitalokat - általában bájos segítőim segítségével - de az elmélet az... hagyjuk is. Az elmélet sosem ment jól semmiből. De tényleg. A zeneelmélet is csak úgy volt képes a fejembe menni, hogy rengeteget gyakoroltam. Bár ott azért megvolt az akarat is, nem csak a kényszer, hogy tanuld meg fiam, mert megbuksz. Itt viszont nem érzek semmiféle motivációt ezen kívül, szóval így küzdök rendesen ezzel az egésszel. Ha legalább az lenne, hogy nem zenével akarok foglalkozni, hanem valami rendes, fogjuk rá hogy civil szakmát választanék akkor oké, biztos kicsit lelkesebb lennék, de így olyan... semmilyen ez az egész.
Az utolsó két bekezdés előtt úgy döntök, ideje szünetet tartani egy kicsit. Minden cuccom ott hagyom az asztalon, nem félek attól, hogy bárki is a dolgozatomra pályázna, ha meg igen... hát vigye csak. Átmozgatom elgémberedett tagjaimat, majd az éppen felszabaduló széles ablakpárkányt foglalom el. Homlokomat az üvegnek nyomom, ahogy megpróbálom felfedezni a kinti világot.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. február 15. 17:22 Ugrás a poszthoz

Polli
egy dal neked


Tiszta ideggyengítő ez a vizsgaidőszak. Amúgy semmi baja nincs az embernek, ezért csinálnak. Tiszta jó, nem? Hát nem annyira. És látom  többieken, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával, hanem körülöttem mindenki idegösszeroppanást kap a vizsgák súlya miatt. Kéne valami új, jobb rendszert találni talán, ami kevesebb nyomást helyez az ember fiára és lányára. Vagy nem tudom, lehet a rendszer jó, csak mi vagyunk túl hülyék hozzá. Igazából, ez a valószínűbb. Mármint oké, ez most még nem vizsga, meg még messze van  vizsgaidőszak, de azért annyira mégsem. És ha nem sikerül ez a beadandóm, akkor valószínűleg a vizsgámnak is lőttek. Szóval , ezért is döntök úgy, hogy kell öt perc szünet, amíg lehűtöm a forrongó gondolataim.
Homlokomat az üvegnek támasztom és totálisan kiürítem a fejem. Néhány percre megszűnik a külvilág, kicsit olyan, mintha nyitott szemmel aludnék. Valószínűleg ezért sem hallom meg, ahogy kis barátnőm tappancsai a hátam mögött állapodnak meg, hogy hirtelen két vékony kar ölelje át a derekam. Meghökkenek kissé, ám mielőtt a lány felé fordulnék rendezem arcvonásaimat. Elvégre a köszönésből már tudom, hogy Pollika zavarta meg a kis délutáni szeánszom. Széles vigyorral hajolok le, hogy derekánál elkapva felemeljem, és magamhoz öleljem. Nem vagyok egy erő ember, de Pollika negyven kilójával még elbírom. Amint kiölelgettem magam visszateszem a földre, hogy utána szabadon tehessen bármit. Lehet, most kiveri a balhét, vagy megüt, de remélem hogy inkább nevetni fog. Az jobb lenne.
- Nem jellemző. Minden dögunalom és nyugalom – nevetem el magam még egyszer hátrapillantva egyenesen ki az ablakon. Igazából tényleg nem láttam semmi érdekeset, bár ez nem zárja ki azt, hogy tényleg nem történik semmi.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. március 23. 22:47 Ugrás a poszthoz

Polli
egy dal neked


Nem sikít, nem sír, nem hisztizik, hanem megölel. Ó hála Merlinnek, hogy nem csináltam magamból totális idiótát. Persze a belső megérzéseim alapján tudtam, hogy ez lesz a vége, mert hát hány ezer éve ismerem már Pollit? De mindig ott van benne a kis félsz, hogy mi van, ha. Persze legtöbbször semmi, mert nincs is ha, csak mégis. rettegek attól, hogy elrontok valamit valakivel, aki fontos nekem.
- Látod, hogy mégis – vigyorgok rá, és csak azért nem borzolom össze a haját, mert tudom, hogy utálja ha valaki hozzáér a fényes tincsekhez. Az én hajam szabadon taperolható, annak ugyan már édes mindegy, hogy hány koszos mancs tűnik el benne. Úgyis olyan megzabolázhatatlan. – De értettem, legközelebb engedélyt kérek – szalutálok bohókásan. Mindketten tudjuk, hogy nem fogok, de ha ettől megnyugszik a kisszíve, hát nem fogom elrontani a pillanatot.
A legjobb emberbe kapaszkodik bele, mármint komolyan, olyan nyüzöge vagyok, hogy a szél majd’ elhord, de azért igyekszem megtámogatni, hogy sikerélménye legyen. Amennyiben úgy látom, hogy esni készülne kapok is utána, hogy ne legyen nagy baj. Az hiányozna, hogy betörje itt nekem valamiét a nagy erőfitogtatásban. Nincs kedvem a gyengélkedőn dekkolni mellett, ahogy szerintem neki sincs kedve egy törött karhoz vagy lábhoz. Elvégre akkor nem tudna zongorázni és úgy vélem, abban szabályosan belehalna. Lelkileg legalábbis.
- Ez egy ilyen időszak, most mindenhol unalmas. – És valóban, se kint, se bent nem történik semmi érdekes. Csak megy az élet, ahogy mindig, mindenféle szín és izgalom nélkül. Bezzeg a művészetiben, ott állandó a pezsgés! – Ki lehetett az a galád, akinek még néhány ártatlan hóember is útban volt? – Esküszöm, hogy nagyon ki tud akasztani az ilyen. Mit ártott az a pár vicces hófigura? Ráadásul arról nem is beszélve, hogy valaki rengeteget dolgozott belőle. Gyűlölöm, mikor más munkáját ennyire semmibe veszik.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 6. 18:00 Ugrás a poszthoz

Polli
egy dal neked


Pollika tényleg olyan nekem, mintha a hetedik testvérem lenne. Nagyon hálás vagyok a szüleinknek, amiért már kiskorunkban összehordtak minket, elvégre ha nem tették volna, most egy ilyen baráttal szegényebb lennék. Márpedig nagyon kár lenne érte. Szeretem Pollit, mert értelmes, mindig megérti, vagy ha nem is érti akkor is elfogadja az érzéseimet. Szeretem hogy máshogy látja a világot, ezzel olyan nézőpontokat tár fel előttem, amiket magamtól sosem látnék meg. Türelemre é elfogadásra tanít, cserébe pedig annyi szeretetet ad, hogy csak győzzem feldolgozni. Mindig különleges helye lesz a szívemben.
- Hát így már értem a helyzetet – bólogatok komoly képpel, mielőtt elnevetném magam én is. Olyan bolondok vagyunk mindketten, képesek vagyunk a semmin is órákig nevetni, aztán együtt sírni ki magunkat. Varázslatos ez az összhang, ami köztünk van, én mondom.
Tartom a karom, mert látom milyen boldogságot jelent ez neki. Ha ő boldog ettől segítem benne, mert ha ő boldog én is az vagyok. Ez a legtöbb barátommal így van, hogyha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Elég érzékenyen érintenek mások érzései is, nem csak a sajátjaim, ami olykor jó, máskor kevésbé, mert így a negatív érzelmek is ugyanannyira megviselnek, mint amennyire a pozitívak feldobnak. – Látom, látom – bólogatok szorgosan, hogy valóban nagyon erős. Csak épp talán nem úgy, nem ebben a kontextusban, hanem másként. De valóban elképesztően erős csaj és ezért minden tiszteletem.
- Igen, lehet hogy igazad van. – Elvégre ha sehol nem történik semmi akkor mindenki sokkal könnyebben szánja rá magát a tanulásra mint akkor, ha tele van izgalommal az élet. Az unalom tényleg jó motiváló erő.
Kérdőn pillantok rá, hogy honnan ilyen biztos ebben, a kérdés maga azonban nem hangzik el. Ha akarja majd megválaszolja így is. – Azt hiszem nem lehet megjavítani – nézek ki szomorúan a hóemberek hűlt helyére. Esküszöm nagyon szomorú ez az egész.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 23. 15:40 Ugrás a poszthoz

Polli
egy dal neked


- Értettem, értettem. – Megpróbálok én is komolyságot erőltetni magamra, de ajkaimon finom mosoly játszik, ezzel elárulva magam. Nekem nehezen megy a komolykodás, mert alapvetően nagyon vidám és közvetlen természet vagyok. így általában hacsak a téma nem követeli meg, akkor igyekszem ezt az oldalam mutatni. Önkéntelenül is állandóan vigyorgok azt hiszem, bár én nem látom magam kívülről, de a legtöbben ezt mondják. – Kíváncsian várom, hogy mivel. – De tényleg, szerintem tök érdekes lesz. Mert ha megígéri, hogy meglep majd, akkor az bizonyosan úgy is lesz, egyszóval tehát számíthatok arra, hogy nem csak azért mondja, hogy most visszavágjon, vagy éppen féljek attól, hogy majd visszavág. Szerintem majd valami cuki dologgal lep meg, mert ő maga is olyan cuki, hogy más nem is lehetséges talán.
- Lehet, nem tudom – vonom meg vállaimat mosolyogva. Szerintem nem vagyok kimondottan erős, és lássuk be, nem is teszek érte semmit. Mert eljárhatnék edzeni, vagy kviddicsezhetnék, vagy én nem tudom, de őszintén, rettegek a balesetektől. Na, nem a lábtöréstől vagy ilyesmi, az nem izgatna, de ha a kezeimben megy szét valami, akkor oda lenne az egész életem és a jövőm, így igyekszem minél kevesebb kockázatnak kitennem magam. – Szerintem senki. Olyan frusztráló. – Mármint nem tudom, nekem kicsit olyan mintha valaki állandóan ott állna felettem, és figyelne, hogy tényleg tanulok-e, és ez engem kifejezetten nagyon bosszant.
Csalódottan rázom meg göndör fejem, hogy nem, azt hiszem itt már nincs megoldás. Legfeljebb az újraépítés, de akkor sem lesznek ugyanolyanok. – Nem is rossz ötlet. – Nekem mondjuk sajnos nincs ilyenekre se időm, se energiám, de ha ő belevágna csak hajrá, tényleg. Én támogatom valahonnan a bűbájtan könyvem felől. Kitör belőlem a nevetés, ahogy megpróbál fenyegetően nézni rám, de igyekszem hamar rendbe hozni arcvonásaimat. – Nem tudom, még sosem láttam ijesztő hóembert – vallom meg az őszintét.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. július 19. 18:42 Ugrás a poszthoz

Fanni
egy dal neked

Hetekre, hónapokra eltűntem. De hát egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki, hiszen az ajánlat, amit kaptam... akármelyik zenészpalánta megragadta volna a helyemben is. Döntenem kellett, hogy most vagy soha, és én a mostot választottam. Az élet rövid, meg kell ragadni az ilyen ajándékait. Margarétától és Pollitól elköszöntem, Fanncsinak azonban nem volt merszem elébe állni. Így hát levelet írtam neki, amire szerencsére válaszolt. Aztán az egy levélből kettő lett, a kettőből három, végül eljutottunk oda, hogy közel mindennap beszéltünk, és ezzel a végkimerülésig hajszoltuk szegény állatainkat. És esküszöm, csak még közelebb kerültünk egymáshoz ezzel a kellemes régimódi romantikával. Mert lássuk be, hogy ennek abszolút megvolt a maga romantikája, ahogy a kézzel írt sorok felett ültünk, és a válaszunk fogalmaztuk. Kihúztuk, ha nem tetszett, talán az egész papírost a kukába dobtuk. Minden levelét eltettem, egy dobozban őrzöm őket, az ágyam mellett.
Nem szóltam neki, hogy hazajövök. Nem, nem. akkor nem lett volna akkor a meglepetés, mikor felbukkant az első madár, a cuccai közt. Azt természetesen nem én tettem oda, hiszen mikor megtalálta, még nem voltam itthon, de nem kell tudnia hűséges segítőtársam létezéséről és kilétéről. Az első napra hívtam találkozóra, az első napra, amit az iskolában töltök. Egész nap kínosan ügyeltem rá, hogy ne találkozzunk, ha megláttam egy libegő vörös hajkoronát már tűntem is valahová, akárhova. És azt hiszem, sikerült is tökéletesítenem a meglepetést. A Fénylő lelkek udvarára szólt a meghívás, én pedig a megbeszélt időpont előtt jó pár perccel megjelenek. Kell nekem ez a kis csend és nyugalom, hogy felkészülhessek. Kezemben egy szál rózsával várom a lányt, aki visszavonhatatlanul és véglegesen elcsavarta a fejem, ha akarta, ha nem.
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. július 20. 17:43 Ugrás a poszthoz

Fanni
egy dal neked

Egyik lábamról a másikra állok, néha a karórámra pillantva. A percek egyszerre vánszorognak ólomlábakon, és rohannak, mint valami űzött vad. Nem is tudom, minden pillanatot ural a várakozás izgalmának és az idegesség gyomorszorító érzésének kettőssége. Imádom és utálom ezt az érzést, mert még mindig nem vagyok képes megszokni mindezt, pedig ideje lenne megbarátkoznom vele. Pedig volt időm barátkozni a gondolattal és átgondolni azt, hogy mi is van most velünk akkor tulajdonképpen. Mert ez egy kardinális kérdés, nem lehet letudni annyival, hogy van valami és kész. Meg kellene beszélnünk végre, de ehhez meg ugye szükségem lenne arra a bátorságra, ami nincs meg.
Ismét lepillantok bal csuklómra, még le sem ereszthetem a kezem, mikor a hátam mögött léptek dübörgése hangzik fel, és valaki hirtelen landol a hátamon. Először a hangját hallom meg, aztán illatát érzem és kezét nyakamon. A rózsa a földön landol, mert kezeimmel automatikusan nyúlok hátra, hogy megtámaszthassam ahol érem. Janka túl sokszor csinálta - sőt, csinálja mindezt a mai napig - ahhoz, hogy a tudatalattim cselekvésre utasítsa a karjaim. - Épp annyira mint te nekem - fordítom oldalra fejem, hogy megkíséreljek puszit nyomni a vörös arcára. Amennyiben sikerül, széles vigyorra húzódnak ajkaim, amennyiben nem úgy helyezkedik, hogy megvalósíthassam ezt a tervem, úgy marad az, hogy megcsodálom. Komolyan, hogy lehet ennyire szép? - Ideje lenne leszállnod, mert ha így akarunk beszélgetni hamar beáll majd a nyakam - nevetek rá, térdem finoman berogyasztom, hogy ezzel segítsek neki. Tudom, ez a tíz centi ide vagy oda sokat nem számít, szóval igazából ez csak gesztus, ha már a virágomnak annyi lett. De hát na, ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagybátori-Szabó Márton összes RPG hozzászólása (28 darab)

Oldalak: [1] Fel