A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=837531#post837531][b]Szávay Edmund - 2021.09.30. 21:43[/b][/url]

A szünetben ugyan nem tudtam a tanoncokkal értekezni, de ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztam velük, legalább fejben. Ugyan van, amit majd egyeztetnem kell, illetve, elrendezni, de a magánéleti hülyeségeim nem kell, hogy befolyásoljanak bármit. Ugye nem? Frissen érkezem inkább a falak közé ismét. Egyelőre a diákokat hagyom pihenni, pár jegyzetet, iratot készülök leadni és mára itt sem vagyok. Mostanság a munkával foglalom le magam, mert vannak dolgok, amiket úgy cseszek el, mint annak a rendje, legalább azt nem. A minisztérium így is több hullámvölgyem tolerálta, mint illene. Ha rajtam múlna, már rég nem ott lennék, de ők nem voltak restek annak idején ismét esélyt adni és ugyan más pozícióban, de alkalmazni. A következő kör később velük lesz, addig is, van időm kényelmesen lépkedve haladni. Utálom a sietséget, már nem vagyok mostani darab hozzá és minek. Semmi értelme. Mégis, szaporábban szedem a lábaim, mert minden előtt még valahova, valakihez be szeretnék nézni. Tudom, hogy látni sem kíván, de talán most már hajlandó lesz beszélni? Ha nem, akkor talán jobb lesz, ha feladom és nem ülök a nyakára.
Bekanyarodok a tanárihoz vezető folyosóra, átvágok rajta, ruganyos léptekkel. Vegyesen diákok és további kollégák sora van jelen erre, csak biccentek feléjük, nem állok le egyikükkel sem. Amint beérek, kinézem az asztalt, ahova a papírok kívánom tenni, majd gondolok egyet. Kávé. Nos, az most jól esne. Már indulok is készíteni, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, de hátra sem nézve ügyködöm tovább. Ez egy átjáróház, hiszen azért van, főleg most, hogy a régiek és az újak keresik a helyüket, így nem meglepő, hogy se most, sem később nem lennék egyedül. Megkevergetem a fekete nedűt és hátrébb lépkedve engedem oda egy mást most nyúzott arcú, fiatal suhancot. Szerencsétlen, talán most végzett és még benne van a vérében a mulatás, amit túl is tolt vagy beteg. Mindenesetre, mivel nem esik össze, az én dolgom itt véget is ért és fordulok. Ekkor koccanok valaminek.
- Hogy azt a drótos jó istenit – káromkodom el magam, mert a kávé a kezemre löttyen, jó forrón és már égeti is a bőröm. Nem akarom eldobni a bögrét, mégis rászorítok, így ahogy rántok kezemen, újabb adag fröccsen, sziszegve teszem le az első üres helyre, majd rázom kézfejem. Arra nézek, aminek ütköztem: doboznak. Hogy a jó életbe.
- Kicsit tessen már óvatosan becuccolni nagysága – nem nézem, hogy kié és mit akar ezekkel, próbálom egy zsebkendővel letörölni a kezem. Remek. Ha még a lábamra is ejti, meg a bűbáj megtörik, lehet, hogy lenyelem keresztbe. Jól ismerkedem én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=837536#post837536][b]Erdődy Hella - 2021.09.30. 22:25[/b][/url]

Most komolyan? Ilyen kétbalkezes fajankókat is felvesznek ma már ebbe az iskolába tanárnak? Gondolja, ahogy a káromkodásra hátrapillant és felméri a helyzetet. A férfi úgy tűnik, hogy nekiment a dobozának és magára borította a kávéját. A forró fekete meg biztos leégette a szőrt a kezéről, mert úgy hisztizik, mint egy ötéves. Tiszta szégyen, ahogy viselkedik. Merlin szent szakállára, hová lett a tartás a teremtés koronáiból, de tényleg. Gondolatai nem tartják vissza attól, hogy nemes egyszerűséggel hátat fordítson és folytassa megkezdett útját a kiszemelt asztal felé. Meg kell szereznie és kész.
- Ön uram, most hozzám beszél? - szólal meg Hella, kimért hűvösséggel, miután hallja az alak beszédét. Pillantásra sem méltatná legszívesebben, de már kecses jobbját rátette az asztal szélére és az egyik doboz is szép lassan leereszkedik rá, rövid zörgés kíséretében, így mégis felé fordul. A másik dobozra várnia kell, mert az késében van az ütközés miatt. Nem fog leesni. Emiatt egy cseppet sem aggódik. Jól tart a bűbáj. A tanárnő nagy erejű boszorkány, de ezt a férfi persze, biztosan nem feltételezi róla. Nem szokásuk.
- Maga volt az, aki majdnem kárt tett a holmimban - jegyzi meg metsző pillantást vetve a kávéfoltra a második doboz oldalán. Ezután már fordul is vissza és pálcájának pár intésével letakarítja a poros felületet. A kipakolással fog a legtöbb időt eltölteni. Mindennek meg kell találnia a tökéletes helyet. Elvágólag fogja lerakni a szakkönyveit. Precízen teszi melléjük az értékes, lopás és sérülésgátló bűbájjal védett eszközeit.
Két dolgot viszont nem fog itt tartani. Bögrét és családi fényképet. Úgy ítéli meg, hogy senkinek semmi köze a magánéletéhez és ahhoz sem, hogy mivel oltja a szomját. Az igazgatón és helyettesén kívül senki sem tud arról sem, hogy hidromágus. Ez majd úgyis ki fog derülni. Egy olyan munkahelyen sincsenek titok, ahol kettőnél többen dolgoznak. Nem újdonság. Az előző pozíciójában, amikor ispotályi tanácsadó volt is hamar híre ment, hogy azért olyan hatékony, mert a köveket képességének segítségével tisztítja. Itt is így lesz.
Óvatosan emeli ki spektroszkópját és teszi a legvilágosabb területre. Aztán mellé rakja a mikroszkópot is és a karctű készletét. Méregzöld bőrtokján családjuk címere és nevének monogramja látszik. Minden tulajdonán ott van ez a két jelzés. Van amin látható és van amin rejtett formában. Ezek alapján azonosíthatók, ha valaki mégis megpróbálná ellopni őket az asztaláról. Fenntartásokkal kell kezelnie mindent, mert sosem lehet tudni kinek épp mi forog a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838237#post838237][b]Szávay Edmund - 2021.10.17. 16:05[/b][/url]

Itt már csak fővesztés terhe mellett lehet létezni? Lehetséges, hogy én vagyok utóbbi időben harapósabb, sokkal jobban, mint kellene, de na. Legalább próbálok nem akkora pokróc lenni, mint amennyire tudnék lenni. Egy nagy adag levegő be és ki, ezzel kezdeni az itteni létezést, nem éppen a legjobb, viszont lehetne rosszabb is. Az, hogy itt sem lehetnék. Erre azonban inkább nem is gondolok, mert akkor biztos, hogy olyan fancsali képek fogok vágni, mint akinek elvették a játékát.
Tehát, a tőlem telhető legnagyobb pozitivitással vágok bele a rövid mai ittlétemnek, erre, persze, hogy kifogok valami olyasmit, amit jobb lett volna, ha nagyon elkerülök. Mert beszélni unalmas dolgokról, még semmi. Hallgatni azt sem, vagy épp bármit, de ennek a napnak a forgatókönyve más szart takar. Remek. Ezek szerint tényleg meg lettem átkozva és le sem tudom magamról vakarni. Azonban ettől a nőtől nem kapok újabb szitkot, csak rám néz, mintha egy darab rongy lennék és mintha mi sem történt volna, megy is tovább. Ez miért irritál jobban, mintha azt tenné, hogy semmis arccal, kamu-bocsánatot kérve elfelejtjük egymást? Fene se érti.
A kezemet törölgetve emelem vissza rá a tekintetem, amikor leesik neki, hogy maradtam néma és a káromkodásokon kívül más szavakat is formáltam.
- Nem, a Szűz Anyához – mégis kihez? Lehet süket vagy kicsit visszamaradt az értelme? Lepakolta az egyik dobozt, míg a másik miattam akadt fenn. Nem zuhant le, aminek nagyon örülök, mert pont a lábam találta volna el és annak nagyon de nagyon nem örülnék. Megúszom, sőt, még félre is állok, hogy a doboz tudja folytatni az útját, nehogy még ez is rajtam múljon. - Igen, magához beszéltem az előbb – váltok egy kicsit nyugodtabb, normálisabb hangra, már csak azért is, mert nem kéne mindenki előtt taplónak beállítani magam. Megint veszek két mélyebb levegőt, biztos ami biztos alapon, de már a következő mondata megint felhúz. Szemöldököm szökken magasabbra, ahogy látványosan a dobozra nézek.
- Már megbocsásson, de egy kávéfolt a dobozon semmiség. Ellenben az égési sérülés kellemetlen – jó, nem lett hólyagos a kezem, ennek örülök, de elég vörös és égő ahhoz képest, amilyennek lennie kellene. Lerázom megint, hátha ettől jobb lenne. - De, igaza van. Én kérek elnézést, hogy nem gondolok  a lebegő dobozokra – persze, egyáltalán nem vagyok őszinte. Ledobom magam az asztalhoz, hogy ameddig a húzódó vörös bőrréteg jobb lesz, elrendezzem, amit akartam eleve. Fél szemmel figyelek arra, amiket kipakol, kész garmada, és ha két doboza van, még több is lesz. Jesszusom, minek?
- Nem félti a csecsebecséket, hogy olyan béna szerencsétlenek leverik, mint én?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838434#post838434][b]Erdődy Hella - 2021.10.22. 09:51[/b][/url]

Ugyan, ez csak egy szokásos, soviniszta hím, kontra értelemmel rendelkező nő, típusú nap az életében. Aminek fénypontjaként egyenesen a mennybéli Máriát emlegeti a másik. Szemöldökét rosszallóan vonja fel. Döbbenet, hogy mekkora tuskók vannak ebben az erdőben. - Szegény Miasszonyunk...nem csoda, hogy lassan teljesen elfordítja tekintetét rólunk - jegyzi meg gúnyosan majd folytatja kiszemelt asztala befoglalását. Az idegesítő alak viszont, csak nem hagyja abba a sápítozást. Jellemző. Az erősebbik nem. Ja, nem. Gyengék ők, csak jobb a marketingjük, Ádám óta sajnos. Azért látszik, hogy a világ akkorát mégsem változott az eltelt évezredek alatt, ami szánalmas. Meglett férfiak viselkednek gyerekesen és gyerekek meg úgy mintha mindenki felett állnának. Ezzel szembesült mindenütt és ma itt is ezzel kénytelen. - Már megbocsásson, de egy többszáz galleon értékű, felrúnázott elektro mikroszkóp és egy hasonló értékű spektroszkóp valamint egy igen ritka csakra és aura leképező berendrzés lekávézása nagyobb kár, mint egy kis bőrpír, amit akár Strakhova professzor is pillanatok alatt helyre tud hozni a gyengélkedőn - veti oda, türelme elfogyta után, majdnem foghegyről szavait, amik mégis udvariasnak hangoznak. Nem mellesleg igazak is teljesen.
Az eddigiektől eltérően, Hella tudományos alapokra fogja helyzeni a gemmológia oktatását, amikhez ezek az eszközök nélkülözhetetlenek. Beszerzésük pedig költséges és nehézkes. Apja támogatta meg velük az Erdődy család vagyonából az iskolát. Erre ez a figyelmetlen vadember a bibis keze miatt toporzékol, mint egy óvodás. Elképesztően hisztisek a hímek manapság. - Bűbájt fogok vetni az egész asztalra, ha ez megnyugtatja - válaszol tömény cinizmussal és akvamarin szín szemeit felpillantva a férfiéba vájja. Ha volt olyan bolond, hogy saját magát lejáratta, hát viselje a következményeit. Azt már nem is reméli Hella, hogy mindezt méltósággal teszi majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838630#post838630][b]Süveges Lili - 2021.10.27. 21:22[/b][/url]

Mielőtt elindult, belenézett a tükörbe, és megigazgatta magán egyenruháját. Furcsán állt, mintha lepattintották volna a fejét, és egy másik testre nyomták volna vissza. A barbijaival néha csinált ilyet - mármint még régen! - úgyhogy most pont így érezte magát. Pedig szerette a piros színt is, néha el is kérte Polli talárját heccből, de az más volt. Most már ez a sajátja volt, ami kifejezte hovatartozását. Sőt, annál többet is. Például azt is, hogy eddig nem jó helyen volt.
Pedig ő úgy érezte, de hiába, tudta, hogy ő jóval nagyobb valószínűséggel téved, mint szülei, vagy tanárai, akik a váltást javasolták. Nem tehetett mást, minthogy bízik bennük, mert azt tudta, hogy valami nincs a helyén, csak nem hitte volna, hogy épp ő lenne az.
És jó volt a főnixek közt, szó se róla, sőt. Olyan fogadtatást kapott, amit el sem fog egyhamar felejteni, és ott volt a házban neki Pollin kívül Sári is meg Elijah, és persze az újabb ismerettségekről nem is beszélve. Szóval nem ez volt a baj, sőt, talán nem is volt baj. Mégis olyan furcsa volt ez az egész. Nem tudta, kivel beszélhetne róla, de Rudi bát nem akarta aggasztani, meg hogy attól féljen, nem érzi jól magát itt. Így jutott arra, hogy felkeresi az igazgató urat, neki bizonyára jó rálátása lehetett az ilyesmire, és független, semleges véleménye. De aztán az is eszébe jutott, hogy inkább egy nővel osztaná meg a gondolatait.
Nem azért, mert kevésbé bízott a férfiakban, csak azt tapasztalta, hogy kevésbé reagáltak jól az ilyesmire, esetleg zavarba jöttek vagy - és itt jött közbe, hogy már első nekifutásra inkább Rosales tanárnőt nézte ki magának, aki ezévtől már igazgatóhelyettesi pozíciót tölött be - azt javasolták, hogy egy nőhöz forduljon inkább. Az igazgató úr bizonyára el is van nagyon foglalva valami igazgatással, mondjuk a hegyezőjének keresi a helyét az asztalán, vagy ilyesmi, és a mugliismeret tanárnő úgyis rettentő cuki. És már régóta ki akarta faggatni arról is, hogy Kállay tanár úrral végül is csak kavarnak vagy már kezdheti nézni, milyen ruhát vegyen fel az esküvőjükre.
Bekopogott hát a tanáriba, majd amint valaki beszólította, köszönt, tekintetével gyorsan megkereste a professzort, majd integetve kettőt-hármat és vigyorogva odasietett hozzá.
- Csókolom, Tanárnő! Zavarhatom? Ugye most már tökre igihelyettesnek tetszik lenni? - Ezt azért nem ártott tisztázni, mert nem egészen muglis problémája volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838634#post838634][b]Nadia Rosales - 2021.10.28. 10:09[/b][/url]

Még mindig terjengtek pletykák annak kapcsán, hogy Robi vajon miért is mondott le a pozíciójáról, volt olyan kolléga, aki engem támadott le a folyosón, és nyíltan rákérdezett, hogy igaz-e a hír, miszerint egy másik intézmény igazgatója lett, s tényleg emiatt távozott-e. Mit ne mondjak, az efféle kérdések kényelmetlenül érintettek, egyrészt azért, mert nem éreztem úgy, hogy enyém lenne a válaszadás joga, másrészt nem kedveltem a pletykákat sem. Ezért ki is kerültem ezeket a kérdéseket, s inkább próbáltam az előttem álló feladatokra koncentrálni. Mert hogy akadtak bőven, bizony. Aki azt hitte, hogy a helyettes eddig csak lógatta a lábát, tévedett, a háttérben nagyon is sok teendője akadt.
Most is, iratok felett görnyedtem, külföldi iskolák ösztöndíjprogramjait tanulmányoztam, és írogattam össze azokat az intézményeket, akik esetlegesen partnerként fogadnák diákjainkat egy félév, esetleg egy teljes év erejéig. Az ilyen cserék nem egyszer hasznosnak bizonyultak, hisz a diákok egy ilyen ösztöndíj segítségével nem  csak, hogy megismerhettek egy más országot és kultúrát, de még egy idegen nyelv elsajátítására is volt lehetőségük. Szóval igyekeztem összeírni ezeket a szomszédos iskolákat, egy kicsit bele is merültem a feladatba. Nem is hallottam, hogy valaki kopogott, egy kolléga nyitott ajtót, aztán be is engedte a diákot, s én már csak arra figyeltem fel, hogy Süvegesék lánya vigyorogva érkezik hozzám. - Szia Lili! Engem? - egy picit meg is lepődtem, mert a lány már ügyesen teljesítette az óráimat, ezért hirtelen nem is tudtam hová tenni az érkezését. - Öhm, igen. Miért? - kíváncsian pillantottam rá, aztán valahogy kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez a feladatkör bizony azzal is jár, hogy fogadjam a diákokat különféle kérdéseikkel. Kicsit még tapasztalatlan voltam ilyen téren, ám azonnal mosoly szökött az arcomra, félre is toltam a papírmunkát, s hellyel kínáltam a lányt.
- Ülj csak le. Miben segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838695#post838695][b]Süveges Lili - 2021.10.30. 19:02[/b][/url]

Az újdonsült igazgatóhelyettes már csak azért is jó döntésnek tűnt, mert ő még nem töltötte be ezt a pozíciót, mikor Lili feje felett összeültek és a váltásról beszéltek. Szóval nem volt érintett semmilyen szinten, nem vezette még sem az iskolát, sem valamely házat, amelyből távozott vagy amelybe érkezett a szőke. És most Lilkónak olyanra volt szüksége, aki nem húz egyik vagy másik oldal felé.
Jól meg is lepte láthatóan Rosales tanárnőt, talán nem volt hozzászokva még, hogy valaki odaáll zaklatni őt az asztala mellé.
- Igen, igen, önt - bólogatott a Süveges lány. - Tanácsra vagy ilyen nem is tudom mire lenne szükségem.
Tényleg nem egészen tervezte még el, mit is fog mondani vagy kérdezni, hogyan is adja elő a problémáját, de ebben nem volt semmi új, sosem készült fel előre semmire, maximum a vizsgáira, de azokra se épp a legalaposabban.
Mosolyogva elfogadta a felkínált helyet, és le is tette a hátsóját, és hogy még több időt nyerjen összeszedni a gondolatait, igazgatta is kicsit maga alatt a széket, meg a talárt. De mivel eközben azon tűnődött, hogy igen, ez egy jó taktika nyerni néhány pillanatot, csak a problémára nem koncentrált, így aztán pár másodperccel később megállt a mozdulatban és nevetgélve felnézett az igazgatóhelyettesre.
- Izé, szóval az van, hogy házat váltottam. Eddig levitás voltam, most meg már nem. Tetszik látni? - bökött az eridonos felvarróra. - És hát tök jó a pirosaknál, meg minden, kedvesek meg jó fejek, és sokkal kevésbé uncsik, mint sok levitás.. már persze őket is imádom, csak hát na, egy csomóan szeretnek ülni csak és betűket nézegetni, az meg csak nekik izgi. De amit mondani próbálok, hogy olyan furi érzésem van. Mint mikor sokáig nem megyek haza és valahogy egyik ágy sem olyan kényelmes, mint az enyém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838749#post838749][b]Nadia Rosales - 2021.11.01. 17:50[/b][/url]

- Értem, bármire is, csüccs le, és beszélgessünk - tényleg meglepett a diáklány érkezése, de egy részem nagyon is örült ennek, mert valahol mindig is szerettem volna segítséget nyújtani a diákoknak, ha volt erre lehetőségem. Mindig is közvetlen voltam velük, a mugliismereti órákon is beszélgettünk jókat, sőt, akadtak diákok, akikkel még a szünetben is váltottam pár hasznos szót. Most viszont egészen más volt a helyzet, nem csak azok kereshettek meg, akiket tanítottam, de olyan diákok is jöhettek hozzám, akik már egy ideje nem jártak az óráimra. Volt ebben a feladatban egy kis kihívás, bennem meg egy adag kíváncsiság, mert nagyon is érdekelt az, hogy vajon mi szél sodorhatta elém Lilkót.
- Házat váltottál?- ez meg is lepett, hisz jól emlékeztem a levitás lányra, és tényleg! Megláttam ruháján a ház jelvényét, már csak az volt a kérdés, hogy ez miért is történt meg. Nem sűrűn váltottak a diákok házat, így igen komoly oka lehetett ennek, s emiatt csak még jobban fúrta oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért is kereshetett meg a lány. - Ühüm, már látom - bólogattam, közben összefűztem ujjaimat egymásba, s kíváncsian fúrtam pillantásomat Lilkó tekintetébe, majd figyelmesen végig is hallgattam a lányt.
- Aha, most már értelek, szóval bár kedveled a pirosakat, azért egy kicsit mégis hiányoznak a kékek, és egyelőre nem találod a helyed, ha jól értem. Ilyen előfordul ám egy házváltás során, de emiatt ne aggódj kérlek, mert csak egy kis idő kérdése, és be fogsz illeszkedni a pirosak közé. Kell néhány hét, míg megszokod az új helyed, addig pedig biztosan hiányozni fog a régi. Azt tudnám javasolni, hogy barátkozz a pirosakkal, csináljatok sok közös programot, de mellette fuss össze a kék barátaiddal is és velük is tölts időt. Mesélj nekik az új szobádról, a szobatársaidról, ilyesmi, hidd el, hogy idővel jobb lesz - bátorítottam szavaimmal, mert ez nem is volt olyan nagyon komoly probléma, mint amire számítottam, ellenben Lilkónak biztos sokat számított ez a dolog, és ezt tiszteletben is tartottam. - Megkérdezhetem, hogy miért váltottál házat? Volt valami oka? - hogy megtudjam, pontosan mi is áll a háttérben, úgy gondoltam, egy picit még puhatolózok, hátha fény derül valami másra is, ami esetleg problémát okozhat Lilinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838946#post838946][b]Süveges Lili - 2021.11.07. 11:47[/b][/url]

Nem igazán tudta, mit remélhet ettől a beszélgetéstől, de bízott benne, hogy Rosales tanárnő nem ugyanazokat a dolgokat fogja ismételgetni, mint a többiek. Hogy az ő érdeke, és jót akarnak. Meg ki kell bontakoznia, satöbbi. Koncentrálnia. Ilyesmik. Nem értette, ezeket másik színű talárban miért könnyebb véghezvinnie, de sok mindent nem értett az életben, és ilyenkor az okosabbakra hagyatkozott. Tudta, hogy nem az ő feladata jobban tudni. Mert nem tudta.
A kérdésre bólintott, miközben ujja még a felvarrón pihent. Tényleg jó helyre jött, az új igihelyettes annyira új volt, hogy még nem is hallott a váltásról, szóval senki nem rágta még a fülébe a dolgot úgy, mint Lilinek. Svájc volt, vagy mi a manó.
- Ühüm - nyugtázta bólogatással a nő szavait, miközben az a tanácsait mondta, és időnként el is mosolyodott. Nem kellett őt félteni, hogy nem barátkozik, nem ezzel volt a gond. - Tudom, hogy idő kérdése, mindenre azt mondják, akik már sok ideje vannak a világon. Már izé.. nem leöregezni akartam ezzel az igihelyettes nénit!
Csak lassanként fogalmazódott meg benne, hogy mi is nyomja a lelkét, és sokat segített ebben Rosales tanárnő kérdése. Megrázta a fejét, és tiltakozni akart, hogy ő ugyan nem váltott házat, hanem házat váltattak vele, és ez a csúnyaság gondolkodtatta el kissé, mert mintha közben valaki szíven ütötte volna egy gurkóval. Nem honvágya volt, mert ő bárhol otthon érezte magát, igazából csoda volt, ha a saját ágyában nyomta el az álom. Valami más volt itt.
- Azt mondták, hogy nem tudok a Levitában kiteljesedni. Nem olyanok vesznek körül, akik inspirálnának, meg ilyesmi. Szóval hogy nem vagyok jó helyen. - Széttárta karjait, és összepréselte ajkait, tanácstalanságát kifejezendő. - Nem nagyon értek hozzá, de lehet igazuk van, levitás létemre nagyon rossz tanuló voltam. Bár nem tudom, hogy ez itt mitől változna meg, csak tudja...
Sóhajtott egyet, és elnézett a tanári egy másik pontja felé. Nem volt bent, akinek az asztalát fixírozta, de egy pillanatra elképzelte a férfit ott, papírok fölé hajolva.
Visszanézett Nadia tanárnőre, és szomorkás mosolyra húzta száját.
- Úgy érzem, nem kellek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=842857#post842857][b]Oláh Milán - 2022.01.27. 00:01[/b][/url]

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843397#post843397][b]Zámbori Ezra Valdemár - 2022.02.12. 17:51[/b][/url]

Csípőre vágott kezekkel figyelte, amint az utolsó diákja is elhagyta az elméleti tanterem óráját. A hangsúly azon van, hogy elmélet, mégis az egyik elemista tanonc hatalmas lelkesedéssel megmutatta milyen az, amikor képes a tolltartót röptetni. Az óra közepén. A tárgy cipzárja elengedett és abból minden toll, radír és egyéb holmi hangos csatamással szanaszéjjel szóródott a székek és padok között. A diák szerencséje, hogy a férfi nem egy csapkodós, temperamentumos alkat. Semmi gond, erre is vállalkozott, azért cserébe, hogy a kölyköknek segítsen végighaladni a nem túl sima, de legalább kalandos úton. Ujjai bőrövére fonódtak, hogy megerősítse magán, mielőtt még magához vette a bőrkötésű mappáját, és megindult volna a tanári szobába. Kellett neki egy kávé. Ahogy pedig az keze ügyébe került, barna pettyes pillantása a kollégájára esett. Mindössze köszönőviszonyban voltak addig, így némi vacillálás ütötte fel a fejét Ezrában. Érdekes ez. Pozitív aura ide vagy oda, még mindig tart néha az interakcióktól. Azzal a különbséggel, hogy immáron felnőtt ember, - mégha kicsit férfiús természete meg is látszik rajta - így kortyolt egyet, majd szabad kezét zsebébe süllyesztve közelebb lépdelt a férfihoz. Út közben biccentett egy aprót Ardai tanárnőnek, majd állt meg a másik mellett.
- Húzós nap? - mosolyodott el kedvesen, de inkább megértően, magából némi nyugalmat sugározva. - Én jelenleg úgy érzem, hogy az arabok összes kávéja is kevés lenne - pedig még csak nem is tudta, hogy a másik nála mennyivel jobban a koffein rabja. - Nem igazán beszéltünk még. Zámbori Ezra Valdemár vagyok, az elemisek vezetője - nyújtotta kezét egy kézfogásra. Mégsem ronthatott pusztán ajtóstól a házra. De egészen biztos volt benne, hogy ő a lovári anyanyelvű kollégája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843684#post843684][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.02.20. 08:07[/b][/url]

Nem is tudom, hogy nevessek-e, vagy éppen dühös legyek, esetleg sírjak. Mondjuk, mindegyik teljesen jogos lenne, egyrészt, másrészt pedig hozzám illő, hiszen ahogy az én hangulatom változni képes, úgy nem változik semmi más sem. Mos, ahogy a tanári felé haladok, még nem döntöttem el, hogy igazán melyiket is szeretném. Talán mindegyiket egyszerre, de az biztos, hogy Brightmore meg fog halni, mert megölöm, esküszöm. Lassan azért fogom festeni a hajam, mert megőszülök tőle. Fun fact, a múltkor láttam egy őszes csillanást benne, így most az egész hajam hidrogénszőke, melyet drámai hullámokkal bolondítottam meg, és mely így csak a hátam felső harmadát takarja. Imádok szőke lenni, de a vörös az én örök szerelmem.
- BRIGHTMORE!
Tudtam én, hogy itt van! Jó, láttam erre jönni, és nem volt kedvem a folyosón találkozni vele, éppen ezért meghagytam az a béke illúziójába ringató három percet neki, amíg visszaér, lepakol, leül, és azt hiszi, hogy ez a mai is csak egy unalmas nap. Hát nem az kisbarátom, el kell, hogy mondjam neked, nem az. A szememben lévő bosszús csillanást szerintem jobban ismeri, mint én magam, és bár látom, hogy mások is vannak bent, most fontos, hogy rá koncentráljak csak, mert különben elszáll a dühöm, amit érzek iránta. Így is komoly problémáim vannak, mert a hullámzás a "ki tekerem a nyakad, te gyökér"-től egészen a "de szexik vagyunk ma is"-ig terjednek, és elég nehéz koncentrálni, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy szeresse vagy gyűlölje. Esküszöm, hogy a Netflix összes nőknek szóló romantikus filme vagyok egy személyben ilyenkor.
- Ez mi?!
Az asztalára csapok egy láthatóan más kezéből kitépett dolgozatot, de már javítva volt, és az aki a mennydörgőhöz hasonlított. ENGEM?! Nem vagyok olyan, mint egy magyar mennydörgő, csak szólok.
- Négy pont? NÉGY? Én neked csak NÉGY PONTOT ÉREK?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843736#post843736][b]Denis A. Brightmore - 2022.02.21. 12:04[/b][/url]

Az előkészített dolgozatok felett görnyedek a tanáriban minimum negyven éve - Payne jól mondja, három perce maximum -, ahol halkan megy a duruzsolás. Ez az év vége valahogy sokkal jobban megviseli az idegrendszeremet, mint az előző, és még hat évfolyamot le kell vizsgáztatnom, amikbe beletartoznak a végzősök is. Persze a kérdés ott van fölöttem, hogy a kérdéssor így túl egyszerű, egy kis szívatás nem árthat, hogy küzdjenek meg az átmenőért, de közben meg... végzősök. Tökömnek csináljak plusz munkát, amikor megszabadulhatok tőlük. És pontosan ez az érv az, ami megadja a végső löketet és kihúzok két húsz pontos kérdést. Na tessék! Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok kurva jó fej!
Bár a nevemet ordítva meghallva, szerintem Payne ezzel éppenséggel vitatkozna. A pennát nyugodtan leteszem, kissé hátradőlök, majd hajolok ki, hogy a hang irányába tudjak nézni. Amit meg is bánok, ahogy tekintetünk találkozik egy pillanatra, ami éppen elég ahhoz, hogy még a székemet is hátrébb toljam az asztaltól. Ajaj, itt vér fog folyni. Lassan pislogok az elém lecsapott dolgozatra, amin egyébként egész szép eredmény villog, ahogy elnézem a tetején az összpontszámot.
- Ez egy Várakozáson felüli vizsgalap egy nyolcadikostól - felelem a feltett kérdésre, majd nézek fel rá, ahogy fölöttem tornyosulva áll, és rá kell jönnöm, nem ez volt a helyes válasz. Mármint de, csak ő nem erre gondolt, de úgy szeretem, amikor szívhatom a vérét.
- Vigasztaljon a tudat, Payne, hogy a hetedikeseknél ötöt. Tiszta jó fej vagyok, nem tudom mit vagy úgy oda - vonom meg vállaimat nemtörődöm stílusban, majd nézek ismét a lapra. - És még el is baszta. Nem is a Mennydörgő vagy. Látod? Még pontot sem kapott rá - bólogatok lehunyt szemekkel ahamozva, végül ismét felfelé nézek rá, ujjaim lustán dobolnak az asztalon, ahogy hátradőlök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843745#post843745][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.02.21. 14:16[/b][/url]

- Rohadtul vicces fiúnak gondolod magad, ugye Brightmore?
Mert valljuk be, az. De jelen pillanatban, itt és most, rohadtul irritál. Ez a szép a szerelemben, hogy megőrülsz a másikért, majd a másiktól. Hát nem csodálatos, ahogy az őrület szélén egyensúlyozva, állandóan karban tartja az agyad és a figyelmed? Nem, egy pillanatig sem lankad. Pedig vannak helyzetek, amikor remek lenne. Mint most, amikor ki vannak élezve a receptoraim arra, hogy miként cselekedik, és amint meghallom a szemtelenséget a hangjában, úgy vágom tarkón. Nem nagyon, de érzékletesen. Mielőtt bárki megsajnálná, szereti, és ha nem, akkor majd megszereti ezt a bánásmódot.
- Öt pont? ÖT! Istenem, mekkora szerencsés ember vagyok, hogy ilyen csodálatosan nagylelkű férjem van nekem, hát az öt pont, az valami frenetikusan fantasztikus. Komolyan Denis, hát most volt egy mini orgazmusom, a négy még csak a vágyat keltette fel, de az öt… na az feltette az í-re a pontot.
Jó, hát az ilyen dolgokat akár kettesben is megbeszélhetnénk, de olyan mindegy, mert ebben a kastélyban mindenhol van egy szem, ami mindent lát, meg egy fül, ami mindent hall, csak azt tudnám, hogy mégis hogyan tud közlekedni, mert az orra már biztos hatalmasra dagadt attól, hogy mennyi mindenbe beleütötte már.
- Ó nem? És akkor mégis mi vagyok Denis? Melyik imádott sárkányhoz hasonlítod a hárpia feleségedet? Ez a megoldás, ugye? A feleséged nem is sárkány, hanem hárpia.
Bosszúsan fonom össze magam előtt a kezeimet, mert az biztos, hogy mondjuk vele ellentétben Reményi Tivadar nem azzal szórakoztatja a diákjait, hogy a feleségét írja bele a vizsgájába. Milyen ízléstelenség már, de tényleg! Méghogy én sárkány! A felháborodáson túl jelen pillanatban egyáltalán nem kívánom meglátni a romantikus összefüggést, mely szerint a legjobban a sárkányokat szereti, és én vagyok az ő sárkánya. Jelen pillanatban csak kapja be, keresztbe, de tövig. Köszönöm szépen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843784#post843784][b]Hegedüsh Marcell - 2022.02.23. 08:45[/b][/url]

Bútor- és pergamenillat jellemzi általában a tanári levegőjét. Ám az év végi stressz visszafogása végett néhány kolléga levendula illatú gyertyákat tett az iroda legindokolatlanabb pontjaira. Az aroma ugyan nyugtató hatású, mégsem a legjobb módszer, hiszen álmosít is. Én pedig nem aludtam túl sokat előző éjszaka. Forgolódtam, hogyan is jelenek meg újra a nagynyilvánosság előtt. Visszatérésem óta csupán az Eridon tornyáig voltam hajlandó mutatkozni. A tanárit még megpróbáltam elkerülni. Most mégis itt ülök az asztalomnál, az émelyítő levendulaillatban, és a fölém magasodó Rudolfra emelem fekete szemeimet. A szemüvegem visszatükrözi a mennyezeti világítás fényét, s én magam is némiképp hunyorítva intézem szavaimat barátom felé. – Tehát… a következő év – kezdem kissé vontatott hangnemben. – Azt hiszem, hogy lesz néhány dolog, amibe érdemes lenne belenézni, mielőtt bármilyen új intézkedést bevezetnénk – folytatom karcos hangomon, miközben fészkelődni kényszerülök székemben, hogy meggörnyedve elérjem fiókomat. Kissé megakad először a régen használt asztalzseb, de rántok rajta egyet, így egy halk nyögést hallatva máris kezembe kerül egy boríték, amit először Rudolf felé mutatok, majd elé is helyezek. – Az ilyenekhez hasonló esetek ellen kellene valami komolyabb „dekrétum” – beszéltem neki ugyan valamelyik nap erről az esetről, de mondtam, hogy akkor fogja igazán érteni, hogyha megmutatom neki a levelet is. – Ezt egy anyuka írta nekem. Azt állítja, hogy a gyermekét annyira megviselte az iskolában terjengő halálhír… itt gondolom, rám célzott… hogy Julcsika Carrie White-tá változott, és ezért gyújtotta rá majdnem a társaira a Bagolyházat – forgatom meg a szemeimet, majd nagyot puffanva dőlök hátra a székemben. Jobb kezemmel leveszem szemüvegemet, a balnak ujjaival pedig orrnyergemre csípek. – Valamivel le kell foglalni ezeket a kölyköket, mert úgy néz ki, hogy túl sok a felesleges energia – fejezem be végül a dolgot, amikor is hatalmas hangzavarra leszek figyelmes. Ha bejön ide az anyuka, akiről az imént beszéltem, akkor máris bátran ugrok Rudolf mögé, hangosan sikongatva védelméért. Azonban ez csak Cath. Vagyis… elnézést, nem úgy értettem, hogy „csak”. Kérlek, ne bánts! Szemüveget tartó kezem a levegőben marad, és értetlenül táguló pupillákkal figyelem őket. Szótlanul, tekintetemmel kérdezve nézek újra Rudolfra, amolyan „mi a fene folyik itt” módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843787#post843787][b]Farkasházy Rudolf - 2022.02.23. 09:52[/b][/url]

Érdeklődve pillantok fel rá a dekrétum szónál, és nem azért, mert nem hittem volna, hogy ismeri a dekrétum szót, hanem mert meglepett, hogy egy átlagos évtervezésnél használja a dekrétum szót. Mondjuk, jobb lenne, ha én nem lepődnék meg semmin, tekintve, hogy még mindig nem fejtettem ki azt a verziót, hogy elképzelhető, hogy talán a dániai út nem csak egyetlen hónap lenne, hanem évek. Mert ha így lenne, akkor neki kéne tovább vinnie a házat, és megoldani mindent. Valljuk be, sem ő, sem én nem tudtunk olyanok lenni, mint amilyen Sárközi vagy Emily voltak, az ő attitűdjük, közvetlenségük, gyerekszeretetük és kamaszkezelési módszereik példaértékűek, de saját magam nem tudok olyan lenni, mint ők.
- Hm. Nos, véleményem szerint, ha az elkövetkezendő időben arra törekszünk, hogy ne legyél újra átmenetileg halott, az egy jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy a gyermekeink ne váljanak ön-és közveszélyessé.
Tudom, hogy amit Julcsi csinált nem éppen szerencsés, és hatalmas mázli, hogy nem történt nagyobb baj, de annak a kislánynak eleve egy komolyabb pszichológusi körre lenne szüksége, és nem csak azért, amit Hege feltámadását követően csinált. Valahogy az egész gyerekből az az attitűd jön le, hogy ő nem igazán van rendben, de az anyja ezt soha életében nem vallaná be.
- Emma talán beszélhetne vele.
A nőre pillantok, aztán akaratlan is Cathre, aki éppen csak nem rúgta be az ajtót. Vihar a paradicsomban? Szeretnék a saját dolgommal foglalkozni, de valljuk be, az életem éppen annyira sivárrá vált, hogy kell ez a kis plusz, amit egy ilyen dráma jelenthet.
- A nők nem szeretik, ha a szenvedélyünk tárgyaként azonosítjuk őket?
Bukik ki belőlem az őszinte kérdés, és mivel én is megtettem, és lám csak van is egy félresiklott kapcsolatom... volt kapcsolatom a történetből, sose késő tanulni. Na nem mintha sorban állnának a nők, vagy, ha sorban is állnak, én vagyok banálisan alkalmatlan, hogy ezt észrevegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843791#post843791][b]Szigethy Sándor - 2022.02.23. 11:18[/b][/url]

A vizsgaidőszak kezdete óta végre egy nyugodt nap. Kényelmesen ülök a tanári szoba jobb sarkában elhelyezett kis asztalomnál. Nem sokat beszélgetnek ezen a részen. Csendes. Éppen ezért is kedvelem annyira. Ettől az évtől kezdve új szembe szomszédot kaptam, akivel ugyan néha egymásra tekintünk, eddig még ennél több kontakt nem volt közöttünk. Én nem vagyok egy szószátyár; nem szeretek az időjárásról vagy éppen az előző napi kviddics mérkőzésről beszélni. Az előbbit felesleges témának tartom, míg az utóbbi hidegen hagy. Most is éppen egy Rejtő Jenő könyv foglal le, amíg vissza nem térek a számmisztika világába. Ebédelni nincsen kedvem még; egy hatalmas adag szalonnás tojásrántottával indítottam a futás után a mai napot. Iszom is a vizet azóta, mintha testem kilencvenkilenc százaléka ebből állna, s minden pillanatban a pótlásán lennék. Ezért is dőlök előre eddigi pozíciómból az asztal irányába – szokásos olvasó pozitúra; hátra dőlve, lábaimat keresztül vetve, kissé lejjebb csúszva a széken, s jobb kezemet a karfán könyököltetem. Annak ujjai ajkaimat takarják, eközben bal, méretes tenyeremben tartom az aprócska kötetet. Ebből hajolok a vizeskancsó irányába, de nem érem el, így – ráfogom a reggelre és varázsló mivoltamra a dolgot – inkább visszadőlök, és amíg befejezem az oldalt, addig jobb kezem ujjaival intek, fejben elmormolva a varázsigét. A kancsó megemelkedik, megdől, és egyenesen kissé vízköves vizespoharamban landol annak tartalma. Szemeimet hunyorítom szemüvegem hiányában, majd gyermeki módon felkacagok, amikor a párbeszéd utolsó mondatához érek a Piszkos Fredben. „Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.” Ritka pillanat, hogy ilyen derűsen ücsörgök itt, de most tényleg nem történt semmi olyan, ami zavar…hatna… Nyílik az ajtó, és hurrikánszerűn veti be magát Catherine, hogy aztán az említett állatok összesét varázsolja lelki szemeim elé. Hátra hőköl a fejem. A vízről is elfeledkezek, csak könyvem mögül pillantok ki egy másodpercre ebben a kissé meggörnyedt testtartásban, hogy smaragdzöld tekintetem találkozzon a velem szemben ülő Helláéval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843796#post843796][b]Erdődy Hella - 2022.02.23. 11:59[/b][/url]

Minden nap itt ülnek, egymással szemben a tanári legvilágosabb sarkában. Csendben. Nem fecsegnek, nem diskurálnak. Mert a férfi elvan a maga dolgával. Olyan ritka, kivételes tulajdonsága ez az erősebbik nem eme szemnek sem kellemetlen és hatalmas példányának, mely imponáló. Hella sem szeret cseverészni, azonban eljutott arra a pontra, hogy talán mégis jó lenne, ha valamit megtudhatnának egymásról, a másik nevén és szakosodásán kívül. Ezért egy ideje tanulmányozni kezdte az asztalaik túlfelén ülőt. Akvamarin szín írisze most is rajta pihen, ahogy visszafelé sétál az ablak mellett álló polc felől. Kezében teáját tartja, melynek kardamom illata jellegzetes. Earl Gray van a jellegtelen edény mélyén. Leül székébe, amit maga alá húz és egyenes háttal, szigorú tartással kortyolgatja az innivalót. Figyeli. Látja, hogyan dönti magába a vizet a férfi úgy, mintha ezer sivatag volna a gyomra helyén. Szomját oltja és olvas. Felkuncogására Hella csak rosszallóan megrázza fejét. Aztán berobban a hurrikán és a békés percek szerte foszlanak. Kolleginájuk csap perpatvart és folytat állóháborút, hogy a helyiség zeng belé. Hella szemeit forgatva fordul el az egésztől, mivel hidegen hagyják az efféle drámák. Eleme azonba hirtelen küld számára figyelmeztetést, hogy ez nem csak vihar egy kis kanál vízben. Valami történik, vagy inkább történni fog, aminek kapcsolata van a vízzel. Odakapja pillantását az érzet forrása felé. A másodperc tört része alatt szembesül azzal,  hogy a Sándor által megbűvölt kancsóból ömlik a víz, egyenesen mindkettejük iratai felé tartva. Eláztat mindent, mert kollégája nem figyel oda arra, amit csinál. A professzornő gyorsan cselekszik. Ujjainak kecses mozdulatával felemeli a folyadékot, majd visszaparancsolja a kannába, de úgy hogy egy pár cseppet a férfi arcára fröcsköl. - Felettébb örömömre szolgálna, ha arra koncentrálna, amit éppen tesz - jegyzi meg szigorúan - Szerencséje, hogy közbe tudtam lépni, még időben. Így egyikünk holmijában sem esett kár - teszi hozzá, kritikusan préselve össze, sötétvörösre festett ajkát. Sosem tudta megérteni, hogy miért tudja ennyire lekötni az embereket más emberek vitatkozása. Mértéktelen exhibicionizmus ez a kollegina részéről, sőt egyenesen neveletlenség, hogy nyílt színen rendez jelenetet. Hová fajult a világ, hogy így intézi a másokra nem tartozó ügyeket. Döbbenet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843798#post843798][b]Denis A. Brightmore - 2022.02.23. 15:36[/b][/url]

A kérdésre csak totális egyetértéssel arcomon bólogatok. Most mit tagadjam? Bár le akarnám szögezni, hogy nem viccnek szántam egyébként, hiszen látja, ott van a papíron a kérdés, de hát hadd adja ki magából, amit annyira akar. Úgyis megvárom. Leginkább azért, mert nincs más választásom, másrészt meg azért, mert pár órán át még nem hagyom el a kastély falait. Remek nekem. Még csapkod is. Automatikusan húzom össze magam a tarkómat ért csapásra.
- És ha fájt volna?! - csattanok fel drámaian, tenyerem is csattan az asztalon, de egyáltalán nem olyan erősen, mint alapvetően csinálnám, ha a helyzetet komolyan lehetne venni. De nem lehet. Merlinre, zseniális a műsor, amit Payne letol, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a körülöttünk lévőek is minimum annyira élvezik ezt, mint én. Ja, mert én nagyon. Talán túlságosan is.
- Na, ugye? Szívesen - bólogatok vigyorogva immár hátra dőlve, arra, hogy mennyire remek férj vagyok, majd akadok meg. - Szeretnél rendes orgazmust is, nem csak minit? Megoldhatjuk - dörzsölöm meg arcomat szemtelen vigyorral, ujjaim továbbra is asztallapon járnak, mintha csak teljesen hétköznapi témákat beszélnénk meg a tanári közepén. Mintha senki nem lenne körülöttünk. Ember, most mit szégyelljem magam? Pazar vagyok, ez nem titok, és büszkén fel is vállalom.
De mondjuk lehet a türelmem hamar elfogy. Megállok minden mozdulatban, villanó kékjeimet emelem Payne arcára.
- Niamey-t ebből hagyd ki! - lesz erőteljesebb a hangom, hogy pár pillanattal később, mély levegőt véve ismét felvegyem az előző stílust. - De ha ennyire érdekel, Perui viperafogú vagy. Remélem a diákok is látják ezt most, mert tényleg úgy visítasz jelenleg - vakarom meg államat. - Nincs kedved bejönni valamelyik órára szemléltetni? - dőlök hátra még jobban, karomat vetem át a szék támláján, és ugyanúgy szemtelenül vigyorgok a feleségemre. Ha tudom, hogy ez ennyire tetszik neki, esküszöm előbb beletettem volna vizsgakérdésnek. Minden pillanatot megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843799#post843799][b]Helvey Belián Balázs - 2022.02.23. 16:02[/b][/url]

Ülj egy székkel arrébb. Nem, itt már egy új tanári kell.
Adott egy békés, unalmas nap, dolgozatokkal, jegyzetekkel és minden csodálatos tanári feladattal. Lakótársa később érkezett, Belián gondolatban addig pedig már hatszor megbánta, hogy ma nem jelentett beteget, mert szeme előtt összemosódott már minden, a szemüveget pedig nem hozta be. Pech. Eszébe ötlött egy pillanatra, hogy bedobja, egyenek inkább csirkét, mert az mindennél fontosabb - mármint az evés, amikor berobbant Cath. Fejét felemelve készült köszönni, kis vidáman, ahogy szokott, de torkára fagyott a szó.
- Mi a szar...? - mormogta maga elé és teljesen abban a hitben van, hogy ez itt egy április elsejei poén. De nem. A köszönés végül valami nyüsszenéssé válik, miközben szeme sarkából pillant csak lakótársa felé. - Öröm volt téged megismerni, emléked szívemben él majd és hasonlók - gondolja szépen, erősen, hogy olvassa ki, ha akarja, mert amilyen vehemenciával esik neki Cath, ezek után már a parcellán illik gondolkodni. Pedig neki gondja a nővel nincs és nem is akadt, de most komolyan retteg tőle. Kábé úgy, ahogy a férjének kellene. Kihordja más szívrohamát, ilyen lehetséges?
- Micsoda szép napunk van - billen Sankó felé, aki mellé becuccolta magát. Ez a helyzet nagyon fura, nagyon kellemetlen, Denis pedig úgy húzza azt az ideget, mintha muszáj lenne. A fejét csóválja, de nem, nem szól bele, ehhez semmi köze.
- Eleve az anyóst szokás házisárkánynak nevezni - mormogja ezt is Sándornak, de érzi, még így is hangos volt. A műsor persze nem csillapodik, sőt, egyre rosszabb. Nyel egyet, pótcselekvésként a bögréjéért nyúl, hogy igyon a már kihűlt kávéból, pechjére akkor dobja be Denis az orgazmust. Félrenyelve prüszköl egyet a tenyerébe, majd köhécselve dobja be a törülközőt. Ez a pali kész. Zavarában előre nyúl, miután nadrágjába törli a kezét és felkap egy random könyvet - pontosabban Hella egyik kötetét -, meg sem nézve a címet, kinyitja, lesüllyed a székben és elbújik a borító mögé. Ő nincs itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843802#post843802][b]Orbán Gábriel - 2022.02.23. 21:37[/b][/url]

Négy gyerekkel az élet egészen más. A lányok persze tüneményesek, nagyon sokat segítenek a kicsikkel, de azért más. Armand és Andris kitesznek azért, hogy mindenki tudja, jelen vannak az életünkben, na nem mintha ne ekörül járna a legtöbb gondolatom. Vagyis, majdnem. A két nagyobbat se felejtem el, és annak ellenére, hogy felajánlották, nyugodtan elmehetek én is szabadságra, az így jött extrákat inkább a vészterhesebb napokra tartogatnám. Lesznek olyanok is, bőven.
Éppen ezért, mert most minden szép és jó, vagyok én is itt bent, meg azért, mert az egyik másodéves kislány teljesen összeomlott, amikor kiderült, hogy nagy lelkesedésében túletette a futóférgét. Már évközben is szóltam neki, sőt, elkezdtük a diétás menüztetést, meg a fogyókúrzást is, de sajnos már nem lehetett megmenteni az életét. Így hát persze a mai vizsgán sem remekelt. Adtam neki két órát, hogy gyászoljon, pihenjen kicsit, és ha összeszedte magát, akkor nekiugrunk újra. Nekem sincs kőből a szívem, a síró nők egészen puhánnyá tudnak tenni. Meg amúgy is, mostanában sokat szelidültem. Szóval a tény miatt, hogy éppen várakozom, vagyok itt, és miközben várakozom, teljesen jól elszórakoztatom magam, éppen egy augurey-t rajzolok, talán már egy órája is. Szeretem, ha a képeimnek teltsége és mélysége van, ha jók a méretarányok, és olyan az egész, mintha szinte bármelyik pillanatban kireppenhetne. Akkor van készen. Szóval, ami engem illet, én nagyon jól elvagyok, éppen ezért csak fáziskéséssel kapcsolok, hogy volt egy ajtóberúgás, de, amikor hallom a hangokat, akkor azért, jó magyar ember módjára kulturáltan és leplezetlenül megkezdem a bámulást. Magyar vagyok, kell ennél több?
- Jót válaszolj haver, mert ki fognak nyírni.
Motyogom magam elé, de a körülöttem ülök, Hella, Belián, Sándor valószínűleg hallani fogják, amiket itt kommentálok, persze nem a show a célom, azt ők elintézik, de a kommentálás is olyan magyar dolog.
- Mondd a walesit. Azokat szereted. Vagy az opálszeműt, a leggyönyörűbb sárkányt. Legyen eszed, fiam.
De nincs. Óóó, de még mennyire, hogy nincs, hiszen konkrétan most közölte a saját nejével, hogy hobbi gyilkos. Csak így simán, a szemébe. Beliánra pillantok érdeklődve.
- A srác szuicid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844029#post844029][b]Szigethy Sándor - 2022.03.03. 16:05[/b][/url]

Nem a cirkusz érdekel. Nem az vonja el a figyelmemet. Általában a csendet és a nyugalmat kedvelem. Ám ami emellé párosul, az már kicsit zavaró. Figyelemhiányból kaphatnék egy szépen ívelt „K”-t, hiszen amint egy helyzetben új, hirtelen érkező inger ér; azonnal elfelejtem azt is, hogy egy másodperccel a történés előtt mit tettem. Olvastam erről valamelyik nap. Kezdetleges ADHD tüneteknek írta a szerző, de én inkább a legegyszerűbb opcióval szeretnék élni, miszerint egyszerűen férfiból vagyok, és képtelen egyszerre több dolognak figyelmet szentelni. Catherine alakját követem könyvem mögül, miközben elengedem Hella tengervíz-szín szemeit. Ha valaki jobban figyeli smaragd íriszeimet, láthatja benne, hogy alig észrevehetően, de elmattul. Megállok a mozdulatban, távolba révedő tekintetemhez szemöldökráncolás párosul. Szemeimben értetlenség. Megzavartak. Mit is csináltam? Ekkor érzem meg nadrágomon a hűs nedvességet, aminek nem más az okozója, mint a kancsó tartalma. Amit felügyelet nélkül hagytam. Omló hegyként rengetem meg a padlót, amint felpattanok. A könyvet belsőjével a parkettára ejtem, s még mielőtt mormolhatnék valamit varázslatot, Hella már cselekszik is. Beszélő szempárom újabb arculatát mutatja; az izgalmas rácsodálkozás. Pupillám kitágul, ahogyan a nő ujjai rendre utasítják a folyadékot, és az ismét a kancsóban találja magát. Közben lassan visszaereszkedek székembe, amikor is arcomra kapok néhány cseppet. Szemeimet ösztönösen szorítom össze arra az egytized másodpercre, majd először balt, végül a jobbat is ki merem nyitni. Így meredek az engem feddő nőre.
– Ne haragudjon, Hella – terítem szét méretes tenyeremet arcomon, hogy vaskos ujjaimmal letöröljem azt a néhány csepp vizet. Ajkaimat papírvékonnyá szorítom össze tehetetlenségemben, majd zavartan kopogtatok néhányat bal kezem ujjaival az asztallapon. – Igen – bólintok a „szerencsés” szóra. – Köszönöm – furcsa lehet, amikor egy hozzám hasonló, óriás felmenőkkel rendelkezhető figura ennyire elcsendesedik egy törékeny nőtől. Anyám megtanított a nők tiszteletére annak idején. Vagy inkább traumatizált. – Nem láttam még hidromágiát élesben dolgozni – teszem hozzá egy halvány mosollyal, hogy valamennyire oldjam a feszültséget. – Lenyűgöző látvány – cseng baritonom, s közben tekintetét már el is engedtem. Mintha magamnak motyognám. Ekkor bújik közelebb Belián, amire csak egy pillanatra tekintek felé. Aztán Catherine-re. Végül vissza a kissé eláztatott könyvemre. – Ne is mondd – húzom apróbb grimaszra vékony ajkaimat. Ekkor hallom a félrenyelést. Szemöldök-ráncolva nyújtom ki karomat felé, hogy hátára verjek egyet, majd még egyet széles tenyeremmel.  Annyi inger ér hirtelen, hogy mintha rángani kezdenem a jobb szemem sarka. Hellára pillantok, majd a motyogó Gábrielre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844033#post844033][b]Erdődy Hella - 2022.03.03. 20:01[/b][/url]

Kedvét leli a kolléga reakciójában, még akkor is, ha ez nem látszik meg rajta. Rideg tekintete csak arra a pár pillanatra csillan fel, amikor a nevezett tekintete az elvarázsolt meglepettség állapotába vált, az eddigre már jól kiismert víz színén, békésen sodródó palackzöldből. Amikor valakit naponta többször látunk, annak egy idő után kitanuljuk a rá jellemző szokásait. Nincs ez másként ebben az esetben sem, amikor egy halvány mosoly átsuhan sötét vörösre festett ajkán. - Valamint igen hasznos is, nemde? - kérdezi tudatában az igenlő válasz tényének. Ujjaival pedig bizonyítandó ezt, elhívja a vizet Sándor ruhájáról és a cseppekből mini esőt igézve, meglocsolja asztalán álló cserepes rózsáját. Szeretett öccsétől kapta pár hete, aki örömmel emlékezteti ilyen módon második keresztnevére, a Rózára. Ezután már épp ismét a kollégához akar szólni, hogy folytassák a beszélgetést, ha már a kiömlő víz megtörte kettejük közt a jeget, amikor még jobban eldurvul a mellettük dúló perpatvar. - Csodálkozom a diákok viselkedésén, amikor ilyen, úgynevezett "tanáraik" vannak... - jegyzi meg magában, miközben fejét elegánsan kimért mozdulattal fordítja, az épp nemi életükkel vagdalkozók felé, s arca az egyértelmű undor vonásainak ad helyet. Nem hisz a fülének, mert hallja a többieket maga körül. Hiába várja, hogy talán végre valakinek lesz mersze gátat szabni, ennek az ordenáré acsarkodásnak. De persze mindenki néma marad. Nagyot szusszan, s ujjaival ő is megkopogtatja az asztal lapját mielőtt felemelkedne ültéből. - Nem tennék meg nekünk, és a közízlésnek azt a szívességet, a kedves kollégák, hogy ezt a vitát a lakrészükben folytatják? - kérdezi enyhén emelt, figyelemfelkeltően rideg hangon, és fagyos pillantását végig vezeti a kettős tagjain. Nem fél tőlük, bár sejti ezzel most magára hívta az ádáz fúriákat, akik ugye, jelen esetben a Brightmore-ok személyesen. Egy nemes minden esetben kész elviselni a népharagot, amennyiben az rázúdulna, ha igazat szól. Az bántja csupán legbelül, hogy egyedül neki volt bátorsága kimondani, azt amire valószínűleg mindenki vágyik a tanáriban. Ennyi nyápic férfi közt, mert ők vannak többségben, mégis a törékeny nőnek kellett hallatnia a hangját. A többiek pedig csak susmorogtak, vagy épp bámész, szájtáti módon, de persze félve talán még élvezték is az előadást. Szégyen. Szavai elhangzását követően állva marad, de könnyed kifinomultsággal és egyenes tartással nekitámaszkodik asztala szélének. Karjait teste mellett leengedve fogja a kemény falapot. Nem szól sem többet, sem mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844034#post844034][b]Denis A. Brightmore - 2022.03.03. 22:24[/b][/url]

A Payne-nel való kapcsolatomat mindig is a hevesség jellemezte leginkább. Mármint mindenhol. Nem csak a mindennapokban, de az éjszakában is leginkább, bár abba nem sok mindenki kapott belátást, ami elméletileg a világ rendje. Mármint, hogy nem teregeted ki a szennyest a nagy világ elé. Na, ez faszság. Mindenki szexel, most mit kell szégyenlősködni? Tökömet a prűdségbe.
- Helvey, megtisztelő az aggodalmad, de ne specifikusan rám koncentrálj, mert éppen a feleségemmel beszélek orgazmusról és különös érzés, ha téged hallak közben a fejemben. Moderáld magad, majd otthon lerendezlek téged is - villannak rá kékjeim, szemtelen, mégis ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat villantom meg mellé, ahogy ránézek. A tanáriban még tartózkodókat egészen egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hiszen lássuk be: aligha van szórakoztatóbb bárkinek, mint egy kis dráma. Mondjuk ezt a drámát jelenleg csak egy valaki veszi véresen komolyan, és az Payne, de ez ne tántorítson ez senkit. Mégis ki gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz egyetlen vizsgakérdésnek? Vagyis kettőnek, ha szigorúan vesszük.
De az igazi izgalom még csak most kezdődik. Merlinre, de élvezem ezt.
Payne mögött, kissé homályosan ugyan, de csak-csak észreveszem a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel hajolok ki oldalasan, lassú mozdulattal tolom arrébb feleségem csípőjét, tényleg csak minimálisan, hogy láthassam a felálló... nem tudom kit. Úgy néz ki, mint egy hulla, aki beszél. Megteszi, mert mozog a szája, és miközben teszi, elégedetten dőlök hátra, térdemre csapom lábamat, vigyorom pedig levakarhatatlanul ékesíti arcomat.
- Nem tenné meg nekünk mindenki jóléte érdekében, hogy távozik a tanáriból, ha valami Önt zavarja és mások nem emeltek hangot nem tetszésüknek? - billen oldalasan fejem, ahogy végig mérem. - Vagy esetleg féltékeny az orgazmusra? Megérteném, amilyen kielégületlen az arca, gondolom régen nem volt benne része, de ne aggódjon, vannak olyan férfiak is, akik a... - mérem végig ismét zavartalanul a nőt. - Nos, akik a kicsit merevebb nőket kedvelik. Csak kicsit jelző nélkül. Ne adja fel a reményt, még ha ennek a jelzőnek a férfit is kellene inkább jellemeznie - ha érti mire gondolok. És, ha most megbocsájt, fontos megbeszélnivalóm van a feleségemmel, amihez egyébként semmi köze, úgyhogy nem is értem miért hallgatózik - biccentek a nőnek, majd pillantok felfelé Payne-re, mosolyom ismét felkerül arcomra, mondjuk éppen előnyös, hogy most legalább nem lenéző és még őszinte is. - Ott tartottunk, hogy utálsz - segítem ki, ha esetleg nem tudná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844039#post844039][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.03.03. 22:55[/b][/url]

- Az élet veled, az fáj.
Közlöm sértetten, és ha valamit, hát akkor az orgazmus okozására tett mindennemű kijelentését tudom profi módon üveges, de mégis szánakozó tekintettel, és olyan fa arccal lereagálni, hogy annak receptjéért a porcelánbabák sírva könyörögnek. Millió érzés van bennem, ő pedig ezt pontosan tudja, ismer, és ezt imádom benne, meg azt, amikor spontán. Na nem olyankor, amikor Belián "lerendezéséről" beszél, mert olyankor túl vizuális vagyok, és az, ha a férjem mással van, nem zavar, hiszen én se csak vele vagyok, de valahogy vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék belevinni az életünkbe. Ilyen az a kép, hogy férfiakkal van együtt. Nem, nem vagyok elítélő, egyáltalán nem, csak ne az én férjemmel, mert Denis az enyém, és a kis beteges birtoklásvágyamat felpiszkálja. És itt szeretném megjegyezni, minden ember - és állatvédő szervezetnek, akik már felfegyverkezve rúgnák rám az ajtót, hogy ez a beteges birtoklás ez benne is benne van. Igen, a mi kötelékeink erősek, biztos alapokon nyugszanak, biztosabbakon, mint sok más házasság. Jó, hát az nem titok, hogy Reményiék a favoritok, szeretnék én is olyan jó nő lenni, mint Emma, és csak remélni tudom, hogy ennyi évtized után Denis még mindig humoránál lesz.
Szólásra nyitnám a szám, de ekkor három dolog történik. Egy beszólás, egy csípőmnél finoman arrébb tessékelés - sosem voltam az a fajta lány, aki akkor se feltűnő, ha beáll egy tv elé, szóval megértem -, és egy visszaszólás. Hirtelen olyan sokszor szerepel az orgazmus és a merevség, hogy már nekem is hátra kell fordulnom, hogy megnézzem, mégis mi a fene van most akkor, és szembe találom magam Hellával. Igen, én tudom a kollégáim nevét. Hát basszus, tök nehéz úgy pletykálni, hogy az arc + név + ki-kivel szentháromság nincs meg. Nem azért tudom a diákjaim nevét, mert annyira jók, hanem mert a pezsgő kis életük olyan mókás. Nekem is volt ilyen, és mi lett a vége, a férjem körbeorgazmusozza a tanárit, meg nyomorult minimál pontokért hasonlíttat engem sárkányokhoz. Éljetek gyerekek, és sose legyetek olyan elkeseredettek, hogy engedtek az aranyvérű apukátoknak. Akkor sem, ha életetek nagy szerelméhez kell hozzámennetek.
- Ja igen, meg foglak ölni. Hamarabb, mint terveztem, de most egy picit kizökkentettél, össze kell szednem magam, rendesen öregszem.
Nem, valójában nem tudok napirendre térni afelett a kép felett, ami megjelent a fejemben, ahogy Hella férfiasan megfektet egy férfit, aki meg nőiesen megpróbál viszakozni és, hogy ki és hol merev, nos, abba már bele se merek gondolni. Hát ez... na ez durva volt.
- Mi a franc?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844050#post844050][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.03.04. 13:14[/b][/url]

Imádja, ha körülötte dráma folyik és meg kell mondja az őszintét, ha pletykáról van szó, sohasem lel méltóbb társra senkiben Catherine-nél. Éppen ezért, mikor Denistől megtudta, hogy mit fog tartalmazni a vizsgája, már előre somolygott. Hogy miért vannak jóban? Talán azért, mert az ex-rellonos rendszeresen visszajár diákjai közé, ezen felül minden létező bulin tiszteletét tesz, aminek balhék híján a vezetőség is kimondottan örül. Talán ez a ház az egyik legösszetartóbb mindközül, s ezt a töretlen hagyományt nem ők kívánják felszámolni.
Most, amikor a balhé kirobban, az éppen javított dolgozat felett ücsörög és próbálja kitalálni, mégis hány pontot adhatna, hogy átrugdossa a delikvenst. Elégedetten dől hátra, s hagyja maga mögött az eddigi dilemmáját, hogy páholyból hallgathassa végig mindazt, amit kedvenc házaspárja leművel a tanári közepén. Nem kétséges, hogy kollégáinak többsége inkább kifordul a helyiségből, vagy szimplán döbbenten figyeli és hallgatja a jelenetet, néhányan pedig orruk alá mormolnak pár szót. Gábriel kérdésére, mivel nem érkezik válasz, ezért megbökve a vállát úgy dönt, majd ő tolmácsol. - Ha Denis el akarta volna kerülni a balhét, nem intézi így a vizsgát, de lássuk be, belehalna, ha nem kergethetné az őrületbe Cathrine-t. Egyébként pedig ezen a ponton teljesen mindegy, milyen sárkányt mond, menthetetlen a helyzet. Talán már csak egy valódi orgazmus segíthet - töprengőn fonja keresztbe karjait, ahogy sejtelmes mosollyal figyeli a civakodókat. Természetesen olyan nem fordulhat elő, hogy egy savanyú kolléga ne avatkozzon közbe, így maga is érdeklődve fordul Hella felé, aki nagyasszonyként kéri ki magának mindenki nevében ezt a felháborító viselkedést.
Nora tekintete először Sándorra, majd Beliánra vetül és máris érti, miért szólal fel Hella. Sándor ugyan igazán jó pasi és Jules-szal jár, de állandóan úgy viselkedik, mint egy szemérmes aggszűz, Belián pedig igencsak mélyen érintett Denis által a témában, neki szimplán kellemetlen a diskurzus. Ami viszont Hellát illeti... Nos, az ő személyes érintettsége inkább abból fakad, hogy jószerével csak tankönyvben hallott az orgazmusról, már amennyiben nemesi orrát képes néha a plafonról lehúzni, hogy ilyen halandó dolgokkal is foglalkozzon. Lehet inkább Őt kellett volna a vizsgába berakni, mint kielégítetlen sárkány. Noha Nora szóra nyitja száját, Denis elsöprő teljesítménnyel zárja rövidre a kérdést. Nem mintha a nő nem az lenne, aki rátesz egy lapáttal, amikor a másik megsemmisült. A hamvait is el kell takarítani.
- Ne aggódj drágám, amint lesz szexuális életed, sokkal könnyebb lesz meghallgatni másokét. Viszont tényleg merev vagy, amit utálnak a férfiak, lazítanod kéne - nem rest kacsintani is egyet. Tény és való, hogy Eleanora szexuális élete nem túl... eseménytelen? Volt már fiatalabb, vele egykorú és idősebb partnere is, ráadásul ő nem köti gúzsba olyan fennkölt dolgokkal a kezét, mint a házasság. Élvezi az életet, de meg is válogatja azt, akivel ágyba bújik - s mégsem zavarja, ha mások ribancnak tartják. Amennyiben a saját testének ismerete és az azzal való önrendelkezés, valamint az élvezetek és lehetőségek kihasználása azzá teszik, bátran akasztja magára e címkét. Még mindig jobb, mint a merev, prűd picsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844228#post844228][b]Szigethy Sándor - 2022.03.09. 13:24[/b][/url]

A kialakuló helyzet a tanáriban minden, csak nem megszokott. Alapvetően történnek itt érdekes dolgok, azonban nem emlékszem rá, hogy olyan hatalmas drámák lettek volna itt. Vagyis… szemeim elgondolkodón, s mégis bambán nőnek kétszeresükre, miközben kirajzolódik előttem az a bizonyos nap, amikor én is hasonló vehemenciával rontottam be ide, hogy Jules-nak jól megmondjam a magamét az innen nyíló gazdasági irodában. Mennyi idő eltelt azóta, és mennyi minden nem változott. Ezt már szeretem. Mert a változást azt nem. Ha valami jól bevált és működik, akkor minden is változtatna rajta az ember, nem igaz? Felrázom magam ezekből a gondolatokból, és óvatosan tekintek a többiek irányába. Hella felszólal, s kifejezi nemtetszését, amire természetesen a többiek azonnal rá is harapnak. Mint egy lakógyűlés-paródia. Óvatosan tolom magam hátra a székkel együtt, ami persze nyikorog egy jó nagyot, s ha esetleg valaki rám nézne, akkor csak karjaimmal bocsánatkérőn intve odatátogok egy elnézést A feszültség már számomra eléri azt a bizonyos szintet, amikor elveszítem a fonalat. A szüleim veszekedése járt ilyen mértékű hangzavarral, ami sajnos még vénülő fejemben elevenen él. Túlságosan intenzív a trauma, amit gyermekkorom óta cipelek, és még most, így egyre közelebb a negyvenhez is meg-megrettenek, amikor a régmúlt képei felelevenednek lelki szemeim előtt. Óriástestem hangyaméretűre zsugorodik a botrányos civakodásban. Szexről és kielégültségről üvölt a tantestület? Ez… komoly? Nem prűdségem beszél most – vagyis nem teljesmértékben – belőlem, hanem inkább maga a tény sokkoló számomra, hogy ez megtörténik. Brightmore csípős nyelve, Hella kimért hűvössége, Catherine értetlen dühe. Aztán még itt van Eleanora is. Az utóbbi tanerőt soha nem kellett félteni, hogyha ilyen téma kerül a levegőbe – vagyis… így hallottam, khm. A helyzet durvul, én pedig már tényleg nagyon kellemetlenül kezdem érezni magam. Nem uralkodik rajtam pánik, illetve semmi ilyesmi. Egyszerűen, természetemből adódóan nem vagyok kíváncsi az ilyen jellegű dolgokra. Ezért egy hitem-vesztett fintorral dőlök hátra, és egy intéssel varázsolok képzeletbeli füldugót a fülembe, hogy tovább élvezhessem Rejtő Jenő egyik legkedveltebb főhősének rendkívüli humorát. Én kiszálltam. De azért még egy pillantást vetek Hella felé. Aztán Eleanorára kúszik zöld tekintetem. Nem gyáva vagyok – és nem is védeni akarom magam –, csupán nem akarok részt venni semmi ilyesmiben. Felszólalhatnék én is, hogy hagyják már abba. Azonban ennyire nem is érdekel a téma, hogy beleszóljak. Amúgy is… ki lennék én, hogy akárkinek is számítson, hogy mit gondolok ebben a helyzetben? Nagyjából senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844232#post844232][b]Erdődy Hella - 2022.03.09. 14:47[/b][/url]

Leperegnek róla a rávetett szavak. Magabiztosan és hűvös tekintetettel állja őket, olyan emberként, aki tudja magáról milyen érdemei vannak. Ezen felül pedig, ahogy mondják, egy szint fölött nem ereszkedik le, egy bizonyos szint alá, soha. Eleme ezzel szemben zúgolódik véredényeiben és ösztöneit arra sarkallja, hogy tükröt tartva a nekirontó férfinak, ő is felvegye a kesztyűt és visszatámadjon. Miért ne tehetné meg? Hiszen becsületét sértette az imént a másik. Azonban ő elvhű, s még ilyen helyzetben sem fog szégyent hozni sem önmagára, sem családjára. Így ahelyett, hogy teret engedne a benne tajtékzó víznek és az általa felkorbácsolt gondolatoknak, elengedi az egészet és egy békés vízfelszínre gondol. Ha nem tenné, akkor most épp azon elmélkedne, hogy bár sohasem próbálta, és nem is áll szándékában, de ha akarná, kegyetlenül meg tudná leckéztetni az őt szapuló kollégát. Képességét latba vetve, a fiatalembert -saját szervezetének folyadék háztartását használva ellene- önnön testnedveibe tudná fojtani, majd helyreállítani, még épp időben a kényes egyensúlyt. Olvasott efféle sötét praktikákról. Titokban. De nem! Nem ér annyit az egész, hogy ideáig fajuljanak a dolgok. Egyetlen arcizma sem rezdül ezalatt. Egy igazi nemes, aranyvérű mindent kibír és teszi mindezt méltósággal. Erre tanították születése óta, ő pedig tökéletesen elsajátította a leckét. Meg sem látszik rajta, hogy mit érez és a fejében sem fordul meg semmi, egy villanás erejéig sem, hála hűvös vérmérsékletének. Gondolatai teljesen semlegessé válnak. Minden szó az egyik fülén be, a másikon ki alapon halad át rajta. Hella valóban hidegvérű, a szó legszorosabb értelmében, így a merev kifejezést még talán dicséretnek is veszi a munkatársa szájából. Úgy van ő ezzel, hogy hajlongani csak azok szoktak, akiknek egy igen fontos részük hiányzik, s az nem más, mint a gerinc. Erdődy Hella viszont rendelkezik vele, méghozzá egy igen egyenessel. Tehát szó sem lehet visszakozásról, vagy leereszkedésről. Tartja magát, s fejét csak akkor fordítja a hozzá beszélő Eleonora-hoz, amikor az próbálja befejezni, amit a férfi elkezdett. - Majd akkor fogom kikérni a véleményét, Drágám... - hangsúlyozza kifinomultan, -de skorpió módjára, tüskéjeként szúrva oda vele- az őt lealacsonyítani szánt megnevezést a nőnek - Ha meg tud tartani egyetlen férfit is, néhány éjszakánál tovább, a könnyed erkölcsével - mosolyog olyan diplomatikus kedvességgel, hogy abban még maga Merlin sem találna kivetnivalót. Ezután több figyelmet nem szentel a kolleginának. Helyette lepillant Sándorra és példát véve róla, elégedett ajakgörbével, büszkeségének csorbítatlan tudatában, kecsesen helyezkedik vissza székébe. Nem csalódott magában, s végtére is a tisztelt kollégákban sem. Ellenben ez rájuk nézve inkább sajnálatos. Szegénységi bizonyítványért mind beállhatnának, egy hosszú sorba. Nem csak a vitázók, de azok is, akik nem tesznek semmit a nevelőtestület erkölcsi színvonalának ilyen mértékű zuhanása ellen. Nem adja meg senkinek azt az örömöt, hogy távozzon. Helyette inkább belemerül a munkájába. Inkább ezer kő kielemzése, minthogy tovább hallgassa ezt a szánalmas és nevetséges kabarét, amit magukat tanároknak nevező, minősíthetetlen stílusban acsarkodó és álságos ösztönlények előadnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=844626#post844626][b]Helvey Belián Balázs - 2022.03.20. 20:11[/b][/url]

Ez egyre rosszabb. Komolyan nem hitte, hogy ez lehetséges, mégis, már-már komikus valahol. Nem akar hangosan nevetni, mert félő, hogy az eddigi nagyszerű viszonya Cath-el igen hamar átcsapna kellemetlenbe, vagy úgy esetleg ő is a halállistára kerül, de nem tud nem somolyogni azon, hogy ezt Denis hogyan kezeli. Igazából, nem is kellett volna kérdésként szerepeltetnie a nejét, azonban ha ezt mondja neki, akkor meg onnan kap egy nagy „sallert”. Rohadt nehéz a demarkációs vonalon ülni és úgy tenni, mint aki nem is létezik jelenleg. Persze, ez nem ilyen egyszerű, eleve, mert mások is vannak körülötte és látják is, a szellemesdi nem működik. Fejét fordítja Gábriel felé és nem tud nem bólogatni, hogy ha már válasz, abból lehetne jobb is. De nincs. Gyönyörű. A kérdésre hümmög párat.
- Eddig nem tudtam róla, azonban lehet nincs kizárva, hogy új hobbi után nézett és így növeli az adrenalint – van, aki hegyet mászik, van, aki kiakasztja a feleségét. A hegyet választaná, akkor is, ha lenne felesége, mert onnan egyszerűbb leugrani és csendben meghalni, mint ez a műsor most.
El is lenne a könyvéve, amit szerez, amikor Denis kicsit kiszakad és felé intézi a szavait. Nagy szemekkel mered felé, mondhatni, van benne most annyi „illem”, hogy zavarba jön és mintha még pirulást is produkálna, belül azonban röhög. Hogyne.
- Pedig azt hittem rég túl vagyunk az illemen. Rendben, majd a kedvencedet főzöm és meztelenül várlak, mint péntekenként – pillázik is egy sort, talán valahol tényleg van benne zavar, de Denisről van szó, ez a „fenyegetés” felér egy fogatlan kutya harapásával, hiszen még mindig nem rendelkezik női paraméterekkel. Kivigyorogja magát, kacsint is egyet a szavai végeztével, majd Cath felé pillant, hogy ne is vegye komolyan, sőt, soha. Ezzel az irammal térne vissza a könyv felé, aminek a felét nem érti, de olyan lelkesen olvassa, öröm nézni. Azonban a mondatokra, amik repkednek, sértések címén, olyan alacsonyan repkednek, hogy nem tud koncentrálni. Sóhajt egyet, forgatja a könyvet, mintha képes magazin lenne, majd feladja. Arca egyszerűen semleges és nem is akar belemerülni ebbe annyira.
- Kicsit eltértünk a sárkányoktól, úgy hiszem – jegyzi meg, hangosan, mert az még mindig érdekesebb volt, mint ami most megy. De tuti ő van rosszul összerakva. Azonban Hellát, senki se kell félteni, ütik azt a bizonyos vasat, mintha muszáj lenne. Hol erre, hol arra forgatja a fejét, csak pislog, hogy már ott tartanak, hogy két másik ember „esik egymásnak” verbálisan.
- Szerintem semmi értelme a személyeskedésnek, bár addig sem hal meg senki. Biztos erre van szükségünk, nem egy jó erős kávéra? - meg vélhetően koporsóra, iszapra a hölgyeknek és kenyérre, mert az kell a népnek. A cirkusz már megvan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=845599#post845599][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.04.17. 21:30[/b][/url]

E l e a n o r a
Az első két hét gyorsan elrepült, bár igaz ami igaz, ez a repülés néha igencsak hasonlított arra kecses pillanatra, amikor a sirályok bukórepülést vesznek a víztükör felé... És Irving inkább érezte magát a felpislogó pontynak mint vérszomjas ragadozónak... De! A diákok előtt ezeket a megingó pillanatokat úgy érzi, sikeresen leplezte.
Elbújt az orra másik oldalára.
Az ablak mellé tolt, saját ízléséhez mérten diszkréten elbarikádozott íróasztala a tanári szoba egy kevéssé stratégiai pontján helyezkedik el - távol a kávéfőzőtől és az ajtótól -, így nem nagyon kellett küzdenie érte, mégis, neki tökéletes. Munkájára mások nem látnak rá, és neki ez a privát szféra sokkal többet jelent, mint az a pár extra lépés a székéig. Asztalán katonás rend uralkodik, hiszen a laborban megszokott munkamorállal végez ki minden beeső apró feladatot, nem hever felragasztva színes post it, nem kallódik penna a lapok alatt.
Fehér mappák, asztali rendszerező, és könyvek, de még azok is oldalra igazítva. Steril, ha egyetlen találó jelzőt kellene aggatni rá. Laptopja, amelyen keresztül a kutatócsoport előrehaladásába tekint bele néha, most táskájában hever, de ha arra vetne valaki egy óvatos pillantást, ott is hasonló rendet találna: nulla olvasatlan e-mail, nulla kallódó fájl.
Fekete tintája épp az utolsó szorgalmi feladatot tartalmazó kiíráson szárad, amit a laborba szándékozik kitűzni; fekete tincsei az aranyóra napsugarait keverik maguk közé. Ásít, állkapcsa kattan egyet, ahogy nyújtózkodva dől hátra székén, pillantása pedig az ablakon át az udvarra réved. A csönd neszeibe keveredő magassarkú határozott koppanásait hallva feje leheletnyit rezdül az ajtókeret felé, de tekintete mégis kint ragad, még nincs ami magára vonzza. Még.