36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2021. szeptember 30. 20:24 | Link

Szávay Edmund
face


Tökéletesen manikűrözött, mandula formájú körmökben végződő kezeit kosztümje zsebébe csúsztatva sétál végig a folyosón. Mellette két jókora és tisztességesen megpakolt kartondoboz lebeg komótosan, mintha csak láthatatlan hordárok cipelnék őket a nő utasítása szerint. Egyszerű bűbájról van csupán szó, amit kimondott rájuk indulás előtt. Még nem talált megfelelő lakhelyet. A tanoda falai között nem akar élni. Túl zajos és több az egy négyzetméterre eső emberek száma annál, mint amennyit hosszútávon tolerálni képes. Míg rá nem lel új otthonára, addig a Mátra Máguscsárda egyik legszebb szobájába költözött be ideiglenesen.
Onnan jött most is, ezen a párás, koraőszi napon. Kinézett magának egy asztalt és le akarja foglalni, hogy mielőbb a sajátjának mondhassa. A legpompásabb helyet, amit -úgy gondolja- természetesen meg is érdemel. Kijár neki, hogy mindig és mindenből a legjobbat kapja. Itt legalábbis így kell lennie. Állát felszegve halad. Céltudatos lépteit magassarkúja intenzív, határozott és egyenletes ritmusú koppanásai jelzik. Hűvös tekintetét olykor végig hordozza a mellette elhaladókon, akik ösztönösen kitérnek az útjából. Aurája tekintélyt parancsoló, egész megjelenésében van valami magától értetődően felsőbbséges. Elvégre egy igen nagy múltú, aranyvérű, nemesi család sarja. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő tett szívességet azzal, hogy elvállalta a tanítást. Az igazság egy kicsit más, de az maradjon csak titokban. Rajta kívül nem kell tudnia senkinek, hogy mit jelent számára az a tény, hogy itt lehet és oktathat.
Lenyomva a patinás rézkilincset az ajtó hangos nyikorgással enged utat a tanárnőnek. Nem sokat változott a környezet ahhoz képest, amikor még diákként tért be néhanapján. Az ilyen helyeken az idő, mintha mindig megállna töprengeni és az istennek nem akaródzik tovább haladni. Elszaladnak az évek a helyiségek felett úgy, hogy ugyanaz a páfrány van még mindig a sarokban és lehet, hogy a könyvespolc tetejére is rég odakövesedett a húsz évvel ezelőtti pókháló. Nem ő fogja leszedni. Ebben teljesen biztos. A házimanók majd megteszik helyette. Ma már persze ők is fizetett alkalmazottak. Náluk már egy sem szolgál jó ideje.
Hella megindul a kiszemelt asztal felé. Azt is vastag por fedi, már innen látja, ahogy lapján megcsillan a jellegzetes kvarcos réteg. Körülötte már pár kolléga befoglalta a maga területét. Nem fordít rájuk figyelmet. Nem lassít le, hogy megnézze kikkel osztozik a légköbmétereken. Olyan érdektelenek számára ezek az emberek, mint a járókelők kinn a városban. Ahhoz van szokva, hogy egymaga boldoguljon és ez itt sem fog változni. Az önálló munkavégzés egy gemmológusnak olyan, mint másnak a lélegzés. Csak a kövek, meg a műszerek és ő létezik. Senki és semmi más.
Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2021. szeptember 30. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. szeptember 30. 21:43 | Link

Hella
ezt a napot is remekül kezdem
______________________________________


A szünetben ugyan nem tudtam a tanoncokkal értekezni, de ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztam velük, legalább fejben. Ugyan van, amit majd egyeztetnem kell, illetve, elrendezni, de a magánéleti hülyeségeim nem kell, hogy befolyásoljanak bármit. Ugye nem? Frissen érkezem inkább a falak közé ismét. Egyelőre a diákokat hagyom pihenni, pár jegyzetet, iratot készülök leadni és mára itt sem vagyok. Mostanság a munkával foglalom le magam, mert vannak dolgok, amiket úgy cseszek el, mint annak a rendje, legalább azt nem. A minisztérium így is több hullámvölgyem tolerálta, mint illene. Ha rajtam múlna, már rég nem ott lennék, de ők nem voltak restek annak idején ismét esélyt adni és ugyan más pozícióban, de alkalmazni. A következő kör később velük lesz, addig is, van időm kényelmesen lépkedve haladni. Utálom a sietséget, már nem vagyok mostani darab hozzá és minek. Semmi értelme. Mégis, szaporábban szedem a lábaim, mert minden előtt még valahova, valakihez be szeretnék nézni. Tudom, hogy látni sem kíván, de talán most már hajlandó lesz beszélni? Ha nem, akkor talán jobb lesz, ha feladom és nem ülök a nyakára.
Bekanyarodok a tanárihoz vezető folyosóra, átvágok rajta, ruganyos léptekkel. Vegyesen diákok és további kollégák sora van jelen erre, csak biccentek feléjük, nem állok le egyikükkel sem. Amint beérek, kinézem az asztalt, ahova a papírok kívánom tenni, majd gondolok egyet. Kávé. Nos, az most jól esne. Már indulok is készíteni, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, de hátra sem nézve ügyködöm tovább. Ez egy átjáróház, hiszen azért van, főleg most, hogy a régiek és az újak keresik a helyüket, így nem meglepő, hogy se most, sem később nem lennék egyedül. Megkevergetem a fekete nedűt és hátrébb lépkedve engedem oda egy mást most nyúzott arcú, fiatal suhancot. Szerencsétlen, talán most végzett és még benne van a vérében a mulatás, amit túl is tolt vagy beteg. Mindenesetre, mivel nem esik össze, az én dolgom itt véget is ért és fordulok. Ekkor koccanok valaminek.
- Hogy azt a drótos jó istenit – káromkodom el magam, mert a kávé a kezemre löttyen, jó forrón és már égeti is a bőröm. Nem akarom eldobni a bögrét, mégis rászorítok, így ahogy rántok kezemen, újabb adag fröccsen, sziszegve teszem le az első üres helyre, majd rázom kézfejem. Arra nézek, aminek ütköztem: doboznak. Hogy a jó életbe.
- Kicsit tessen már óvatosan becuccolni nagysága – nem nézem, hogy kié és mit akar ezekkel, próbálom egy zsebkendővel letörölni a kezem. Remek. Ha még a lábamra is ejti, meg a bűbáj megtörik, lehet, hogy lenyelem keresztbe. Jól ismerkedem én is.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2021. szeptember 30. 22:25 | Link

Szávay Edmund
face


Most komolyan? Ilyen kétbalkezes fajankókat is felvesznek ma már ebbe az iskolába tanárnak? Gondolja, ahogy a káromkodásra hátrapillant és felméri a helyzetet. A férfi úgy tűnik, hogy nekiment a dobozának és magára borította a kávéját. A forró fekete meg biztos leégette a szőrt a kezéről, mert úgy hisztizik, mint egy ötéves. Tiszta szégyen, ahogy viselkedik. Merlin szent szakállára, hová lett a tartás a teremtés koronáiból, de tényleg. Gondolatai nem tartják vissza attól, hogy nemes egyszerűséggel hátat fordítson és folytassa megkezdett útját a kiszemelt asztal felé. Meg kell szereznie és kész.
- Ön uram, most hozzám beszél? - szólal meg Hella, kimért hűvösséggel, miután hallja az alak beszédét. Pillantásra sem méltatná legszívesebben, de már kecses jobbját rátette az asztal szélére és az egyik doboz is szép lassan leereszkedik rá, rövid zörgés kíséretében, így mégis felé fordul. A másik dobozra várnia kell, mert az késében van az ütközés miatt. Nem fog leesni. Emiatt egy cseppet sem aggódik. Jól tart a bűbáj. A tanárnő nagy erejű boszorkány, de ezt a férfi persze, biztosan nem feltételezi róla. Nem szokásuk.
- Maga volt az, aki majdnem kárt tett a holmimban - jegyzi meg metsző pillantást vetve a kávéfoltra a második doboz oldalán. Ezután már fordul is vissza és pálcájának pár intésével letakarítja a poros felületet. A kipakolással fog a legtöbb időt eltölteni. Mindennek meg kell találnia a tökéletes helyet. Elvágólag fogja lerakni a szakkönyveit. Precízen teszi melléjük az értékes, lopás és sérülésgátló bűbájjal védett eszközeit.
Két dolgot viszont nem fog itt tartani. Bögrét és családi fényképet. Úgy ítéli meg, hogy senkinek semmi köze a magánéletéhez és ahhoz sem, hogy mivel oltja a szomját. Az igazgatón és helyettesén kívül senki sem tud arról sem, hogy hidromágus. Ez majd úgyis ki fog derülni. Egy olyan munkahelyen sincsenek titok, ahol kettőnél többen dolgoznak. Nem újdonság. Az előző pozíciójában, amikor ispotályi tanácsadó volt is hamar híre ment, hogy azért olyan hatékony, mert a köveket képességének segítségével tisztítja. Itt is így lesz.
Óvatosan emeli ki spektroszkópját és teszi a legvilágosabb területre. Aztán mellé rakja a mikroszkópot is és a karctű készletét. Méregzöld bőrtokján családjuk címere és nevének monogramja látszik. Minden tulajdonán ott van ez a két jelzés. Van amin látható és van amin rejtett formában. Ezek alapján azonosíthatók, ha valaki mégis megpróbálná ellopni őket az asztaláról. Fenntartásokkal kell kezelnie mindent, mert sosem lehet tudni kinek épp mi forog a fejében.
Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2021. szeptember 30. 22:25
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. október 17. 16:05 | Link

Hella
ezt a napot is remekül kezdem
______________________________________


Itt már csak fővesztés terhe mellett lehet létezni? Lehetséges, hogy én vagyok utóbbi időben harapósabb, sokkal jobban, mint kellene, de na. Legalább próbálok nem akkora pokróc lenni, mint amennyire tudnék lenni. Egy nagy adag levegő be és ki, ezzel kezdeni az itteni létezést, nem éppen a legjobb, viszont lehetne rosszabb is. Az, hogy itt sem lehetnék. Erre azonban inkább nem is gondolok, mert akkor biztos, hogy olyan fancsali képek fogok vágni, mint akinek elvették a játékát.
Tehát, a tőlem telhető legnagyobb pozitivitással vágok bele a rövid mai ittlétemnek, erre, persze, hogy kifogok valami olyasmit, amit jobb lett volna, ha nagyon elkerülök. Mert beszélni unalmas dolgokról, még semmi. Hallgatni azt sem, vagy épp bármit, de ennek a napnak a forgatókönyve más szart takar. Remek. Ezek szerint tényleg meg lettem átkozva és le sem tudom magamról vakarni. Azonban ettől a nőtől nem kapok újabb szitkot, csak rám néz, mintha egy darab rongy lennék és mintha mi sem történt volna, megy is tovább. Ez miért irritál jobban, mintha azt tenné, hogy semmis arccal, kamu-bocsánatot kérve elfelejtjük egymást? Fene se érti.
A kezemet törölgetve emelem vissza rá a tekintetem, amikor leesik neki, hogy maradtam néma és a káromkodásokon kívül más szavakat is formáltam.
- Nem, a Szűz Anyához – mégis kihez? Lehet süket vagy kicsit visszamaradt az értelme? Lepakolta az egyik dobozt, míg a másik miattam akadt fenn. Nem zuhant le, aminek nagyon örülök, mert pont a lábam találta volna el és annak nagyon de nagyon nem örülnék. Megúszom, sőt, még félre is állok, hogy a doboz tudja folytatni az útját, nehogy még ez is rajtam múljon. - Igen, magához beszéltem az előbb – váltok egy kicsit nyugodtabb, normálisabb hangra, már csak azért is, mert nem kéne mindenki előtt taplónak beállítani magam. Megint veszek két mélyebb levegőt, biztos ami biztos alapon, de már a következő mondata megint felhúz. Szemöldököm szökken magasabbra, ahogy látványosan a dobozra nézek.
- Már megbocsásson, de egy kávéfolt a dobozon semmiség. Ellenben az égési sérülés kellemetlen – jó, nem lett hólyagos a kezem, ennek örülök, de elég vörös és égő ahhoz képest, amilyennek lennie kellene. Lerázom megint, hátha ettől jobb lenne. - De, igaza van. Én kérek elnézést, hogy nem gondolok  a lebegő dobozokra – persze, egyáltalán nem vagyok őszinte. Ledobom magam az asztalhoz, hogy ameddig a húzódó vörös bőrréteg jobb lesz, elrendezzem, amit akartam eleve. Fél szemmel figyelek arra, amiket kipakol, kész garmada, és ha két doboza van, még több is lesz. Jesszusom, minek?
- Nem félti a csecsebecséket, hogy olyan béna szerencsétlenek leverik, mint én?
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2021. október 22. 09:51 | Link

Szávay Edmund
face


Ugyan, ez csak egy szokásos, soviniszta hím, kontra értelemmel rendelkező nő, típusú nap az életében. Aminek fénypontjaként egyenesen a mennybéli Máriát emlegeti a másik. Szemöldökét rosszallóan vonja fel. Döbbenet, hogy mekkora tuskók vannak ebben az erdőben. - Szegény Miasszonyunk...nem csoda, hogy lassan teljesen elfordítja tekintetét rólunk - jegyzi meg gúnyosan majd folytatja kiszemelt asztala befoglalását. Az idegesítő alak viszont, csak nem hagyja abba a sápítozást. Jellemző. Az erősebbik nem. Ja, nem. Gyengék ők, csak jobb a marketingjük, Ádám óta sajnos. Azért látszik, hogy a világ akkorát mégsem változott az eltelt évezredek alatt, ami szánalmas. Meglett férfiak viselkednek gyerekesen és gyerekek meg úgy mintha mindenki felett állnának. Ezzel szembesült mindenütt és ma itt is ezzel kénytelen. - Már megbocsásson, de egy többszáz galleon értékű, felrúnázott elektro mikroszkóp és egy hasonló értékű spektroszkóp valamint egy igen ritka csakra és aura leképező berendrzés lekávézása nagyobb kár, mint egy kis bőrpír, amit akár Strakhova professzor is pillanatok alatt helyre tud hozni a gyengélkedőn - veti oda, türelme elfogyta után, majdnem foghegyről szavait, amik mégis udvariasnak hangoznak. Nem mellesleg igazak is teljesen.
Az eddigiektől eltérően, Hella tudományos alapokra fogja helyzeni a gemmológia oktatását, amikhez ezek az eszközök nélkülözhetetlenek. Beszerzésük pedig költséges és nehézkes. Apja támogatta meg velük az Erdődy család vagyonából az iskolát. Erre ez a figyelmetlen vadember a bibis keze miatt toporzékol, mint egy óvodás. Elképesztően hisztisek a hímek manapság. - Bűbájt fogok vetni az egész asztalra, ha ez megnyugtatja - válaszol tömény cinizmussal és akvamarin szín szemeit felpillantva a férfiéba vájja. Ha volt olyan bolond, hogy saját magát lejáratta, hát viselje a következményeit. Azt már nem is reméli Hella, hogy mindezt méltósággal teszi majd.
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium