36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Irving Schnelsen összes hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. április 17. 21:30 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Az első két hét gyorsan elrepült, bár igaz ami igaz, ez a repülés néha igencsak hasonlított arra kecses pillanatra, amikor a sirályok bukórepülést vesznek a víztükör felé... És Irving inkább érezte magát a felpislogó pontynak mint vérszomjas ragadozónak... De! A diákok előtt ezeket a megingó pillanatokat úgy érzi, sikeresen leplezte.
Elbújt az orra másik oldalára.
Az ablak mellé tolt, saját ízléséhez mérten diszkréten elbarikádozott íróasztala a tanári szoba egy kevéssé stratégiai pontján helyezkedik el - távol a kávéfőzőtől és az ajtótól -, így nem nagyon kellett küzdenie érte, mégis, neki tökéletes. Munkájára mások nem látnak rá, és neki ez a privát szféra sokkal többet jelent, mint az a pár extra lépés a székéig. Asztalán katonás rend uralkodik, hiszen a laborban megszokott munkamorállal végez ki minden beeső apró feladatot, nem hever felragasztva színes post it, nem kallódik penna a lapok alatt.
Fehér mappák, asztali rendszerező, és könyvek, de még azok is oldalra igazítva. Steril, ha egyetlen találó jelzőt kellene aggatni rá. Laptopja, amelyen keresztül a kutatócsoport előrehaladásába tekint bele néha, most táskájában hever, de ha arra vetne valaki egy óvatos pillantást, ott is hasonló rendet találna: nulla olvasatlan e-mail, nulla kallódó fájl.
Fekete tintája épp az utolsó szorgalmi feladatot tartalmazó kiíráson szárad, amit a laborba szándékozik kitűzni; fekete tincsei az aranyóra napsugarait keverik maguk közé. Ásít, állkapcsa kattan egyet, ahogy nyújtózkodva dől hátra székén, pillantása pedig az ablakon át az udvarra réved. A csönd neszeibe keveredő magassarkú határozott koppanásait hallva feje leheletnyit rezdül az ajtókeret felé, de tekintete mégis kint ragad, még nincs ami magára vonzza. Még.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. április 17. 23:19 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

A felbukkanó alakra ugrik tekintete, szája sarkába érdeklődő mosoly árnyéka kúszik, de megállja, hogy szemöldöke kíváncsian ugorjon a magasba. Pillantása rögtön, már-már ijesztően kontrolláltan fixálódik a nő szemeire, és bármennyire kísértő is a hívás, hogy pásztázza végig az ajtófélfának támaszkodó alakját, nem teszi meg, inkább baráti szavaira koncentrál. Baráti. Szavaira.
Természetes, hogy ha valaki új környezetbe, új helyzetbe kényszerül, akkor akadályokkal néz szembe, és az is természetes, hogy ezek megingathatják az ember önmagába vetett hitét. Ugyanakkor a férfitől meglehetősen idegen lenne, ha ezeknek a pillanatoknak a meglétét beismerné. Nem tart mindent úgy kézben, mint tervezte - ami nyilván valahol várható volt, hiszen élőlényekről beszélünk, nem pedig olyan feladatokról, ahol egyértelmű minden végkimenetel -, de nem is áll... borzasztóan. Leginkább átlagos tanárként viselkedik, ami köznapi értelemben véve pompás, Irving szemében azonban igencsak... szégyenletes.
Kérdésre kérdésre felel hát, jobb könyökét a karfán pihentetve emeli tenyerét komótosan arcához, hogy aztán állát ujjainak támasztva biccentse félre a fejét némiképp feladva valamit karótnyeltségéből. - Mondd, hogyan vetted rá őket, hogy érdeklődjenek?
Az elmúlt években megszokta, hogy környezetével lehet vitázni, vevők az ötleteire, sőt, SŐT, vannak sajátjaik, kérdeznek, feltételeznek, kutatnak, és nyitottak a párbeszédekre. De a diákok - tisztelet annak az egy-két kivételnek - nem ilyenek. Fáradtan esnek be, fáradtan pislognak, érdeklődésnek halvány szikrája sem látszik olykor, csak néznek ki a fejükből, és várják a csengőt. Ijesztő váltás ez a férfi számára, kicsit olyan mint amikor az embert két tudományos cikk között egy rokon áthívja vigyázni a totyogósra, és estimesét kell olvasnia. Szokatlan betűméret, szokatlan betűstílus, szokatlan központozás, téma, mondathossz. Tudja, hogy nem kezelheti úgy a diákjait mintha kollégái lennének, mert nincs meg az a tudásuk (és sajnos érdeklődésük sem), de hülyére se veheti a bagázst, mert akkor ennyi erővel akár már csomagolhatna is.
Vékony jég, még maga sem tudja hogyan fogalmazza meg a nőnek a problémát. Száját kinyitja, mintha forgatná tovább a kérdést, majd inkább összezárja ajkait. Szemei lehelletnyit összeszűkülnek, ahogy saját szavait analizálja, mennyire volt érthető... vagy éppen érthetetlen.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. augusztus 30. 21:51 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Második leg-érzelemkifejezőbb testrésze, szemöldöke kúszik fel ráérős finomsággal a burkolt célzás hallatán. Tekintete azonban nem rebben meg, vasakarattal ellenáll a késztetésnek, hogy a mutatott módon végigmérje kollégáját (volt kollégáját), elidőzve olyan pontokon, amik nem egy férfit bolondítottak már nyálcsorgató szobanövény pózba. Persze Irvinggel ez sosem eshetne meg, őt nem abból a fából faragták. Szája széle megrándul ahogy felsóhajt, vállai amolyan "hogy is kérdezhettem" módon rebbennek meg az elgondolkozó hümmögés megkoronázásaként. Tisztázzuk, ha nem állna mellette üresen egy szék, és nem ismerné már Eleanora szokásait annyira, hogy tudja, élvezi, ha ő lehet domináns pozícióban, pattant volna, hogy átengedje helyét. Így azonban csupán helyet csinál, kissé arrébb mozdítja a bőrkötéses könyvet asztalán, elnyúlva a másik mellett. Tisztes távolságból, természetesen, de még így is érzi a nő bőrének melegét, és ezt tudatosítva döbben csak rá, hogy a finom illat, ami észrevétlen fonta magát köré, vele érkezett.
A barát kifejezés elhangzásánál meg sem kísérli elfojtani az enyhe grimaszt, és megléte valahol érthető is: a Durmstrang nem pont arról híres, hogy a tanárok baráti viszonyt ápoltak volna diákokjaikkal, így hát Irving előtt nem a legjobb példa magaslik gránittömbként. - Igazából az évnek ezen pontján... Még én sem tudom, mi lesz a vizsgában, szóval teljesen ráérnek pánikolni miatta, tanulni rá. - Kezeit maga elé téve hárítja a gondolatát is annak, hogy valami lehetetlent kérne. - De annyival szívesebben tartanék órát... Ezer kémcsőnyi békalencsének, még ők is lelkesebben figyelnek.
Én pedig nem szeretném erőszakkal kivívni a figyelmüket, teszi hozzá, de már csak magában. Talán észre sem veszi, hogy a futó emlék árnyéka beköltözik tekintetébe. - Lehet, hogy csak időre van szükségük. Talán csak túlságosan hiányolják a kedvenc tanárukat, ezért morcosak. Ajánlottam már, hogy tarts "vendég"órát? - enged meg magának egy meleg félmosolyt, elűzve a beszélgetés komor és hivatalos hangvételét. Az ötlet maga egyébként tényleg nem lenne ellenére... Eleanorával mindig is jól tudtak együtt dolgozni. Nincs így?
Utoljára módosította:Dr. Irving Schnelsen, 2022. augusztus 30. 21:51
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 20. 16:52 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Jé, egy közös pont, végre. A diákokat nem érdekli a vizsga - őt sem. Persze most; ha majd annak alapján értékelné a vezetőség a teljesítményét, ez biztosan változni fog. Egyelőre azonban Irving inkább dolgoztatni szeretné őket - és nem, nem rabszolgamunkát képzelj magad elé, nem is érti, hogy kapott szárnyra a folyosókon az a pletyka, hogy majd ő katonai iskolát csinál itt, abszurd; hanem, hogy amit csak lehet, próbáljanak ki, legyenek kis projektjeik, figyeljék és kövessék őket figyelemmel. Terjesszenek békalencsét! Tudják csak meg, milyen nehéz életben tartani őket egy fiolában! Valószínűleg sokkal többet is tanulnak belőle mint a tankönyvekből - Merlin bocsássa ez természetesen nem úgy értendő, hogy akkor a kábítószereket is saját magukon próbálják ki. Irving megrázza a fejét, ahogy kiszakad gondolatai közül, és bár bólint, idealista lelke nem tudja teljesen elengedni a képet, ahol bizony mind a negyvenen feszült figyelemmel hajolnak a munkaasztalok fölé. - Harminckilenc? - szűkíti össze szemeit, de választ már nem vár, vállai picit megemelkednek, majd kényelmesen visszasüppednek. Lapockái a szék háttámláján pihenek, és feszülnek meg enyhén a viszonzott mosoly láttán.
- Tehát hagysz szenvedni - sóhajt fel elkínzott arccal, és bár a rövid  mosoly megszűnik, komor arca és szavai mögött nem bújkál az az él, ami azt jelezné, valódi sérelem mondatta ezt vele.
- Tudod - fordul némiképp oldalrább, hogy vállai teljesen szembekerüljenek Eleanoráéival, miközben keresi a szavakat. Balja halkan koppan az asztallapon, ujjai öntudatlanul kezdenek elgondolkozó ritmust járni, ahogy tekintete végigcikázik a termen. Megakadt természetes válaszában, és valami azt súgja ösztöneinek, hogy tudna itt most nagyon rosszul felelni... De hát az mégsem járja, hogy csak így egyszerűen azt mondja, persze, szívesen találkozna a nővel? Terel hát: - ha attól félsz, hogy rontanád velük a kapcsolatom, ne tedd; főleg a hatodéveseknél volt nagy zúgolódás, amikor én léptem be a terembe. Tudtad, hogy néhány rellonos volt elég bátor hozzá, hogy számonkérjen, miért tartalak távol tőlük? - csillan szórakozottság a tekintetében. Utólag is jól szórakozik a szőke srácon, akitől óra közben padtársa felé elcsípett egy cetlit, amely kolléganője musculus gluteus maximusának íveit firtatta. Nem feltétlenül ezekkel a szavakkal, Irving igyekszik hát gyorsan ki is verni a fejéből.
Utoljára módosította:Dr. Irving Schnelsen, 2022. szeptember 20. 17:11
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 20. 17:38 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Nem reagál, még orra se rezzen, pedig a mesebeli strófa nagyon küzd figyelméért. És nem ám, hogy egyszerűen hagyja szenvedni, a kis boszorka még élvezi is! De Irving szeme ehhez túlságosan férfiasan vak, a cicázásra csak leheletnyit feljebb emeli állát, és határozottabban igyekszik tartani a szemkontaktust, hogy tekintete véletlenül se kalandozhasson más irányba.
- Nos, tolmácsolom feléjük a szavaidat - akad fent szeme egy pillanatra, ahogy az automatikus szemforgatást az utolsó utáni pillanatban fékezi meg. Kölykök. Persze, tök érthető, de akkor is. Kölykök.
- Nem hiszem, hogy lenne olyan oldalam, amit ne láthatnál itt. Persze, ha a kutatással van valamilyen gond, amiben segítségemet vennéd - vált át selymesen könnyed, évődő baritonjára, ellensúlyozva a nő nyílt szavai nyomán ébredt meglepettséget -, esetleg így, tanári belépő híján körülményes lenne számodra a kastélyba való bejutás - artikulál szépen további lehetséges indokokat, segítőkészen - , kereshetünk más alkalamat arra, hogy tanácsot kérhessek a diákjaink ügyében. Természetesen, csak amennyiben továbbra is számíthatok nagylelkű segítségedre velük kapcsolatban.
Ezen a szinten már nem mondható, hogy Irving ne vette volna észre a felé hajoló test által küldött jeleket, ám tudatosan dönt úgy, hogy ezeket figyelmen kívül is hagyja. Azazhogy dehogy hagyja figyelmen kívül, hiába szegeződik pillantásra szigorúan a nő arcára, látótere szélesebb ennél. Ám önuralmának határait sem tanácsos lebecsülni, így lassú pislogás után ujjai tovább dobolnak egy valamivel lassabb ritmust, amelyeket rövid megfontolás után mégsem vett el az asztalról. - Jó, mit szeretnél hallani?
Tudja már, hogy nincs értelme Eleanora kíváncsiságának, terveinek, elképzeléseinek, játékainak útjába állni, így ha nem szeretné veszélyeztetni józan eszét, úgyis ő fogja megadni magát a nőnek. Még elgondolkozik azon, mennyire bánja a dolgot, a reklám után visszatérünk, maradjanak velünk!
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 20. 18:23 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Nos valóban, ha Irving tudna azokról a bizonyos magánórákról, most nem ülne ilyen nyugodtan a nő előtt, és nem húzna magára a kényelmes nyugalom látszatát. Nem az ő műfaja a megfutamodás, de bármennyire igyekszik is kapcsolatukat a kollegiálisan baráti, vagy barátian kollegiális címke alatt tartani, lehet ehhez egyedül ő kevés lesz, ha Eleanora egészen mást akar. A férfi sejti, hogy könnyen áldozatául válhat a kísértésnek, de nem tudja, egészen pontosan mire képes a másik - amíg nem repülsz elég közel a lánghoz, nem tudod, hogy megperzseli a szárnyad, mondta a molylepke, majd lángra lobbant. Így hát hogy, hogy nem, a kísértés - maradjon Irving látszatra bármennyire is higgadt - tagadhatatlanul közéjük simul puha ábrándjaival.
Persze, hogy tévedett - merőben le merte volna fogadni, hogy helytelenségét a nő ki fogja még emelni ma, ám önérzetében akkor is mélyre fúrja magát a kis tüske. Engedi, hogy az álla alá sikló ujjak kedvük szerint mozdítsák állát, így aztán Eleanora akár ujjbegyein is érezheti a rezzenést, amelyet a "felszabadult oldal" emlegetésére feltörő diszkrét felmorranás vált ki. Nem húzódik el, tekintete tiszta, ahogyan tudata is az elhangzó szavakra koncentrál, meghátrálás nélkül. Az nem, már nagyon régen nem stílusa, és nem is szándékozik visszatérni hozzá. Szemöldöke lassan kúszik fel, ahogy a másik mozgását követve, a nő távolodásakor kissé előre dől, csak hogy ültében kissé oldalra mozdulva rendezze vissza tagjait eredeti helyzetébe. Lassan. Odafigyelve. Fegyelmezetten. Lehet mozgásából adódik a katonai iskola rémképe? - Honnan gondolod, hogy egyáltalán rendelkezem ilyennel? - hangzik fel a költői kérdés, mielőtt megadná magát a kíváncsiságnak.
Irving pontosan tudja, mit szeretne Eleanora hallani. Irving pontosan tudja, hogy ezt a választ nem adhatja meg neki, ha meg szeretné őrizni jelenlegi jó kapcsolatukat, hiszen abba még a legkisebb (bal?)lépés is bezavarna. Irving azt is pontosan tudja, szíve szerint mit felelne, azonban Irving két dolgot nem tud: azt, hogy Eleanora meddig hajlandó elmenni a válaszáért, és hogy jelenlegi helyzetében a - bármikor szívesen bocsájtom a tudásom rendelkezésedre, hisz tudhatnád - szavak csak olajforgácsként ömlenek a tűzre.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 20. 21:10 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Tisztázzuk, nem azért nem hátrál meg, hogy ezzel bárkit vagy bármit is felkorbácsoljon, sőt, pont azért nem hátrál, nehogy úgy tűnjön, hatással van rá a dolog, és így bíztatásnak érződjön... De hát Irving tervez, Eleanora végez. Csak nehogy az a tapasztalat cserben hagyjon, terelné tovább évődésüket, de egy bizonytalan hang ekkor szólal meg belül: nem kéne tovább hergelnie a nőt. Természetesen, ekkorra már teljességgel mindegy mit kéne, vagy nem kéne, ahogy a hal sem veszi észre, hogy a halászháló fölé úszik, Irving tudatára is prémes puhasággal olvad a vélamágia.
Bőre bizseregni, csontjai kocsonyásodni kezdenek, mintha egész lénye át akarna formálódni a rá ható erő hívó szavának engedelmeskedve, tekintete, mely eddig büszkén, tisztán ragyogott, most egyre inkább opálosodni kezd, veszítve fókuszából.
Most először néz végig úgy igazán az előtte támaszkodó női testen. Eddig mindig kínosan ügyelt rá, hogy ne tegye, hogy tiszteletben tartsa azt, hogy elsősorban a másik is ember, személy, egy tudat és rengeteg érzelem, akit nem bámulunk csak azért, mert kedvünknek tetsző módon mozdul, lép, lélegzik. Kollégaként, barátként nem engedhette meg magának, hogy a nőt nézze, keresse, űzze benne, és bizony nem csak Eleanorától tagadta meg ezzel az elismerő pillantásokat, de magára is kemény határokat kényszerített. Nos, ezek most határozottan feloldódni látszanak. Mély lélegzet kíséri tekintete útját, amely most, a szavakra alig fordítva figyelmet türelmesen végigpásztázzák a kihívó alakot, a nem kirívó, mégis pont ezért sokat sejtető felső rejtette idomokat, a csípő asszimetrikusra döntött, kecses ívét, az előtte hosszan elnyúló igéző, formás lábakat.
Felkel ültéből, a mozdulat nem hirtelen, ám annál határozottabb. Tekintete úgy kúszik fel a szemrevételezett testen, ahogy legszívesebben jobbja tenné, az azonban egyelőre csak a levegőben húzódik kettejük közé az ütemre, hogy aztán egyet lépve ezúttal ő érinthesse meg a másikat. Nem rohanja le, nem válik nyöszörgő, kérlelő kupaccá, nem, tartása és határozottsága olyan mélyen lényében csörgedezik, hogy a felébredő vággyal és rátörő befolyással tökéletes összhangot alkotva irányítja Irvinget a nő felé. Mozgása kontrolláltnak tűnik, de ha így is van, maximum a mágia áll mögötte, nem Irving gondolatai. Lényének ez az annyira mélyen gyökerező, határozott része ugyanolyan kéjes táncba fonódik az ereit kitöltő vélamágiával, ahogyan tenyere simul Eleanora arcélére, balja pedig a kettejük közt támaszkodó tenyérre. Csípője, dereka, felsőteste szorosan a másik mellé simulva húzódik közelebb, és miközben arca egészen közel kerül, orruk összeér, lélegzetük keveredik, egészen addig, míg a belsejéből előgyűrűző vágy egy pillanattal később arra nem készteti, hogy ajkai finoman végigcirógassák az előtte ülő nő mosolyát.  - Igen. - Minek ragozza túl? Nem is emlékszik a kérdésre, csak a mélyen belül megszülető választ égeti kettejük közé.
Utoljára módosította:Dr. Irving Schnelsen, 2022. szeptember 20. 21:30
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 12:57 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Irving nem szeretne találkozni erősebb vélákkal, köszöni, ez most szépen eldőlt. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy nem egyedül a vélamágia lenne ilyen erős hatással rá, hanem minden befolyásoló bűbáj... Ha porszem kerül abba a komplex, szorosan összezáródó védfalra, amelyet magában és maga körül folyamatosan felhúzva tart, puff, könnyedén omlik össze, mint a legártatlanabb kártyavár tenné. Reakciói, válaszai olyan előre megkomponált, gondos tervezés és határozott fegyelem eredményei, hogy nélkülük villámgyorsan válik teljesen védtelenné. Ennek eredményét láthatjuk most is: a vélacsábítás legenyhébb szele is összezavarja ösztöneit, így ami benne él, most korlátok nélkül szabadul fel, összefonódva egy-egy ismert viselkedésmintával.
Némán mozdul bele a csókba, hiszen nem csak várta, de vágyta is azt. Törzse oldalvást biccen, hogy kényelmesebben férjenek egymáshoz, készülne még közelebb húzódni, ujjai már majdnem megindulnak felfelé a támaszkodva megfeszülő karon...
Az elhúzódást zsibbadt vággyal veszi tudomásul. Utoljára még önkéntelenül mozdul Eleanorával, enyhén felé dől, így mielőtt a lassan bombló mágia teljesen elhagyná, feje a nő válla, nyaka felé biccen. Lélegzete elvész a garbó vastag anyagának redői között, ahogy a valóság darabkái lassan visszakúsznak a helyükre. Szinte hallható az a pillanat, amikor tudatába kerül helyzetüknek, bár nem mozdul azonnal, gerince mentén végigfut a jól ismert, rideg tartás, csigolyái egymás után merevednek meg, a meleg illatot árasztó nyaktól már nem túl távol érzi ajkait, hanem éppenséggel veszélyesen közel. Ádámcsutkája hűségesen követi a kényszerű nyelést, ahogy a hosszúra nyúlt pillanat után felegyenesedik, s hátralépve néz ismét a nő szemébe.
Látszólag minden ugyanolyan mint előtte volt, tekintetében nem ül düh, harag vagy megbánás, vállait megmozgatva kényszeríti magára a nyugodt tartást. - Te boszorka - sóhajtja maga elé, alig látható fejcsóválással, de szavai élét teljes mértékben ellopja, ahogyan nyelvét önkéntelenül végigfuttatja saját, elárvult ajkán. Látszólag minden ugyanolyan mint előtte volt, azonban tekintete újra és újra az arcélre villan; megacélozza magát, nem. - Ezt kérlek még egyszer ne játsszuk el - hangzik a kérés puhán, mindenféle köntörfalazás nélkül, de többes számban fogalmaz, hiszen érzi és tudja, a történtekért nem teheti felelőssé egyedül Eleanorát. Barnáiban talán akkor villan először frusztráltság, amikor parancsolni képtelenül megengedi nekik, hogy még egyszer, utoljára, komótosan végigfussanak a másik ívein. Igyekszik elnyomni maga ellen ébredő idegességét, amiért legszívesebben visszalépne az asztalhoz, és immár cselekedetének teljes tudatában vonná magához a nőt. Közelebb is lép, ám a kísértésnek határozott megálljt parancsolva elnyúl mellette, hogy a kissé túl hosszúra sikerült, és túlságosan Eleanora-illatú pillanat után a szorgalmi kiírás zizzenjen meg ujjai között, azt csavarja fel körülményesen, a kelleténél jóval szigorúbb fegyelemmel és precizitással fókuszálva a pergamenre. - Így ne.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 14:51 Ugrás a poszthoz

E l e a n o r a

Amellett, hogy szavainak élét igyekszik meg sem sejtetni, a vélamágiára vonatkozóan komolyan gondolja kérését. Nem szereti, amikor kiragadják kezéből az irányítást, de ki is hibáztathatná ezért? Értékeli hát az ígéretet, és tekintve, hogy egyelőre nincs oka azt feltételezni, hogy Eleanora megszegné szavát, magában lezártnak tekinti a kérdést, borítékba suvasztva szépen elzárja a többi mellé, mentális iratszekrényébe. A rend kezd visszatérni. Az ablakon át bekacsintgató napsugarak lassan kezdik elveszíteni élőarany színüket, itt az ideje összepakolni és hazamenni, Irving kényszeríti magát, hogy az előtte álló teendőkre összpontosítson, kitűzze a szorgalmit, és otthon még megválaszolja német kollégáitól érkezett leveleit.
Ismét alábecsüli a mellette támaszkodó nőt. Igaz ami igaz, eddig még egyszer sem lépték át kapcsolatuk határait, sem egyetem alatt, sem később nem keveredtek hasonló helyzetbe, így hát nem csuda, ha a férfi nem méri fel racionálisan, mi mindent válthat ki Eleanorából az ő visszafogott viselkedése. Két kezével igyekszik megragadni a biztonságos viszonyukat jelképező kordont, és húzni magukat ki a partra, mielőtt elöntené tudatát egy rázúduló hullám.
Azonnal megfagy, ahogy megérzi a bőrén végigsurranó ujjak érintését, nem kap a papír után, csak tekintete követi zavarodottan. Hiba a mátrixban, zavar az erőben. Felpillant, és hátralépne, de összefonódó tekintetük kényszerűen bénítja le. Most nem úgy reagál mint korábban - az ösztöneit és vágyait előcsalogató mágia hiányában mozgása nem idomul természetesen a húzó-vonó erőhöz, az érintések nyomán megfeszül, nem lép előre, és legfőképpen nem vesz fel kezdeményező attitűdöt. Tartása a nőéhez képest most disszonáns, valami elcsúszott és félrement, nem készséges, nincs benne semmi érzéki vagy magával ragadó, hiszen a falak, és velük együtt a gátak is eredeti helyükre kúsztak vissza. Hiába érzi, már nem hajlandó tudatosítani magában Eleanora illatát, érintéseit, barnái távolságtartóak, és ismét hajthatatlanul csupán a nő ívelt szemeire szegeződnek. - Ne haragudj, de ezt most így - nyúl ki a tarkójára simuló tenyér felé, hogy azt finoman, ámde annál határozottabban vonja vissza kettejük közé. - Ez így nem helyes - húzza meg a határokat, a jellegzetes, apró, önigazoló bólintásával. Káosz uralkodik benne, amit rendeznie muszáj, de egyelőre csak annyit tehet, hogy napirendjéhez, és iskolai feladataihoz kényszeresen ragaszkodik. - Nem fejezhetnénk be ezt a beszélgetést egy másik alkalommal?
Még úgy is, hogy azt se tudja merre áll a feje, igyekszik a lehető legkészségesebben állni a nőhöz, és ha legszívesebben egyedül is maradna gondolataival, az iránta érzett tisztelete és megbecsülése végett nem engedi, hogy a zavarából keletkezett gorombaság akár csak megcsillogtassa magát szavai mögött.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 15:48 Ugrás a poszthoz


Schwerin

Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)
Utoljára módosította:Dr. Irving Schnelsen, 2022. szeptember 21. 16:32
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 17:06 Ugrás a poszthoz


Schwerin

Nos, ezek szerint hasonló elképzeléseik lehetnek a kellemes vacsoratémákról. Irving szándékosan hallgatott eddig, de épp ennyire állt szándékában beszélgetést kezdeményezni az elmúlt egy év macska-egér játékával kapcsolatban. Amolyan visszatekintésként, természetesen. Meglepődik, amikor hirtelen hasonló kérdések szegeződnek torkának, de egy pillanatra sem esik kétségbe, szalvétáját élére simítva teszi félre, csak hogy könyökeivel a karfán megtámaszkodva dőlhessen hátra, teljességgel beleereszkedve a feldobott témába.
- Sosem voltam közömbös - válaszol kertelés nélkül, felszegett állal, a nyugalom mintaképeként tekintve vacsorapartnerére. - De nem szeretek játszani a lehetőségeimmel, és ha teljesen őszinte szavakat szeretnél hallani: sosem kockáztatnám meg, hogy egy ilyen kiemelkedő személyt haragítsak magamra, bármilyen módon.
Irving nem az az ember, aki elsősorban nőként tekint Eleanorára. Nem helyezi fontossági sorrendjében hátrébb vagy előrébb csak azért, mert térde, egyetlen csábos mosolyától elgyengülne; ötleteit, eredményeit azok tartalmáért, nem hangzásáért hallgatja érdeklődve. Az együtt töltött idejük kilencven százalékában Irving saját maga szúrja ki a szemét, hogy a lehető legtisztességesebb és korrektebb viszonyt tartsa fent kettejük között, azonban kezdi elveszteni a csatát az árral pontosan szemben evező nővel szemben.
- Mégis, néha úgy érzem, minden ilyen irányú törekvésemet szánt szándékal söpröd félre. Miért játszol ezzel a törékeny egyensúllyal? - vált át ezúttal az őt érdeklő kérdésre, miközben a mellé lépő pincérnek udvariasan jelzi, hogy egyben szeretné kiegyenlíteni a számlát, mielőtt indulnának.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 26. 20:34 Ugrás a poszthoz


Schwerin

Látszólag úgy ülnek itt, mint akiknek legizgalmasabb témájuk a másnapi időjárásig terjed, aztán tessék, nyugalmuk mögött mégis milyen provokatív kérdések lakoznak!
- Előbb vagy utóbb feltétlenül. - Egyiküket sem álltatja hazugságokkal, a szavak olyan könnyedén gördülnek le ajkairól, hogy azt meg lehetne festeni. Az emberek csupán addig nem zördülnek össze, amíg elég biztos távolságból szemlélik egymást, de amint ez szakadozni kezd, netán el is tűnik; Merlin irgalmazzon a békének, mert írmagja sem marad. Az pedig Irving fejében teljesen egyértelmű, hogy csak azért mert lehetősége adódik rá, nem fogja kihasználni Eleanorát. Kivéve persze, ha józanságát fejbevágják egy csipet vélamágiával ösztönzött felszabadult vágyaival, ugye - a bevillanó emlékképre elmélyülő tekintete egy pillanatra oldalra ugrik.
Egy szemöldökfelvonás, ennyi érkezik első blikkre. Kivár. Az elhangzó szavak közé keveredő töprengő mosoly alig akar szűnni, de a férfi nem mintha ezt egy pillanatig is bánná, észrevételét már-már lopva kezdi megengedni magának. Belsejében visszhangzik a megerősítés amit eddig is sejtett: komolytalan kedvtelés, szórakozott játék ígérete vonzotta felé a másikat. Nem mintha meg kellene ezen lepődnie. Mégis; mégis egy apró, szúrós tüskét hagy maga után, amiről bár a következő pillanatban már tudomást sem vesz, büszkeségének kétségtelenül nem esik jól, és motoszkálása cselekvésre sarkallja. Egyelőre csupán karját emeli fel, hogy megigazítsa az enyhe szellőben felfodrozódott terítő ráncait.
- Másszóval belevágnál egy komoly kapcsolatba, ha arra invitálnálak? - csendül a kérdés, ahogy az a bosszantóan feneketlen pohár az asztalra koppan. Kicsit hitetlen, de nem kétkedő; hinne ő a másiknak, de nem biztos benne, hogy jól átgondolt szavakat hallott-e, vagy Eleanora oly híresen kedélyes hangulata fordult éppen szerencsésen. Persze, annyira átgondolt választ, mint amilyenekre ő szeret készülni, valószínűleg az égvilágon senki nem tudna adni, hiszen rajta kívül nincs olyan mazoista, aki azzal kínozná magát üres perceiben, hogy talán soha be nem következő beszélgetések párbeszédeit fogalmazná tökéletesre. - Annak minden aspektusával együtt?
Mindketten felnőtt emberek, akik sok tekintetben csak magukra számítanak, és bizony már régen elszoktak attól, hogy másokhoz igazítsák az életük kitüntetett területeit. Irving tudja, hogy már-már kényszeres rendszeretésével, merev erkölcsi iránytűjével nem egy egyszerű partner, sőt, ember - nem törné az össze az összhangjukat, ha ennyire eltérő értékrendeket próbálnának meg összehangolni?  Nem törné össze Eleanora... mindennapjait? Nem az tartja vissza, hogy elveszítheti a nőt, inkább az, ha miatta ő veszítheti el saját magát.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:34 Ugrás a poszthoz


április

Megrezzenve fordul az érintés irányába, már készülne fagyos, meglepett tekintettel levetni magáról a tolakodó diák mancsát, ám amikor meglátja ki is áll mellette, megakad a mozdulatban, és végül kis habozás után nem lép fel ellene, helyette az évődésre felhorkan.
- Bevágtam egy Trollt egy értékelhetetlen feleletre, és az alvóknak feladtam egy extra fejezetet - fordul Eleanora felé könnyedén -, ha ezt nevezed lehengerlőnek, akkor valóban, azt hiszem, nem tiltakozhatok. Mi járatban? - Egyetértésének jelét keresve felvonja szemöldökét, majd a nyilvánvalóan érkező riposztot várva, gondolatait visszatereli papírjai rendezgetése felé. Püff. Püff. Püff-püff.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:36 Ugrás a poszthoz


április

Legalább valami impozáns - az orrát leszámítva természetesen. Felkarja furcsán megragad a mozdulatlanság és a természetesség látszata között: egyrészt igyekszik nem elhúzni, nehogy azzal provokálja merészebb húzásokra a nőt, másrészt ahhoz, hogy a könnyedség látszatát fenntartsa, rendezgetései közben mozdulnia kell... Najó. Abbahagyja a terelést, és egy pillanat szünetet engedélyez mindkettejüknek, mert érzi, egyre csak zavarosabb, ahogy próbálkozik tettetni a semmit. Eleanora felé fordul, s csípőjével az asztalnak támaszkodik, így egyben válla is távolabb kerül a másiktól, de célja lehet akár pusztán az is, hogy jelezze, figyelmét teljesen a másikra irányítja.
- Nem szigorúbb a szokásosnál - von vállat - ez már egészen... Haladásnak nevezhető? - mereng az utolsó kislisszoló diák után, enyhe töprengéssel a hangjában.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:39 Ugrás a poszthoz


április

Zavartan, torkát köszörülve rázza meg kissé fejét, hogy korrigálja az apró tévedést.
- Úgy értettem, hogy igyekszem puhítani. A tanácsodnak megfelelően. Ezek szerint nem látszik.
Szakadozott mondatai a benne kattogó gondolatörvényt tükrözik, értékeli saját magát, az előtte álló mintákat, saját tapasztalait, Eleanora finomság-
Veszélyes terep, húzza ki magát kissé, elkapva a nő elkódorgó, selymes pillantását, tárgyaként ismét egyetemista suhancnak érezve magát. Már megint játszik vele, sóhajt magában, a barnáiban ülő melegség kegyelemért könyörögve mélyül el, tágra nyílt pupillái kereteként. Nem számít a rezzenésre, ami gerincén fut végig a futó gondolatnak is alig nevezhető emlékképre, de villámgyorsan igyekszik is lehűteni magát - ádámcsutkája megugrik, ahogy kiűzi az oda nem illő gondolatokat. Nem pillant lejjebb.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:42 Ugrás a poszthoz


április

Bánatos következtetés. Mindent azért csak nem adhat fel, akkor mégis végső soron ki lenne a tanár és ki a diák? Neki kell diktálnia az órák ütemét, neki kell tartania a hátát értük és a szorgalmukért.
Nem fúj menekülőt a további közeledésre, de a helyzet egyre inkább kezd kicsúszni az irányítása alól, és ezt addig kellene megakadályoznia, amíg többségben vannak a józan hangok a fejében a kábultakkal szemben.
- Értékelem az önfeláldozásod - igyekszik magának elfogadható mederben tartani a társalgás menetét, s az udvariasság kereteit némiképp átlépve ugyan, de több is veszett mohácsnál címszó alatt jobbjával fogjul ejti a mellkasára kúszó finom, nőies ujjakat. Nem erőszakosan, ám határozott kérleléssel húzza őket feljebb, fejét megdöntve lehel pótló kézcsókot, ajkaival éppen csak megérintve az édes illatú ujjperceket. - De mindent nem szeretnék feladni, úgyhogy még alkudozok velük, keresve a megoldást.
Komoly válaszával vontatottan bontakozik ki a csábításból, de az illem határait így is pillanatonkkal lépi át, mire Eleanora kezét elengedve végre hátralép.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:45 Ugrás a poszthoz


április

Ezen a ponton rég kár lenne tagadni a valót: a férfi vérében kristálytiszta pontossággal zubog múltkori találkozójuk emlékképe, és mintha minden kis vörösvértest őrizné a pillanatot, amikor ajkuk egymáséhoz ért; ezerszer is lejátszódik előtte az ismétlés.
- Eleanora, nem szeretnélek elutasítani -, így hát ne kérlelj ilyen nyíltan. Szavai szinte könyörgésként szelik át a köztük húzódó, inkább erkölcsi mintsem fizikai távolságot. Csábul, tagadhatatlanul, és még rosszabb, hogy jelenleg a vélamágiára sem foghatja. Mellkasán, hasán, ágyékán, combjain, mindenütt a nő testéből áradó hőt érzi remegni, tekintetük összefonódva számolja a másodperceket, ahogy balja végre a derék íve felé mozdul...
Majd az utolsó pillanatban lehanyatlik. A pillanat úgy törik meg ismét, mint legutóbb, hirtelen; Irving elmozdul, távolodik, ujjai meglazulnak a tenyér körül, cipősarkai kiábrándítóan élesen koppannak hátra a kövezeten. Lapockái pillanatok alatt húzódnak hátrébb, zártabb, feszesebb tartást adva az egyébként sem görbe testnek, s ezúttal bizony kérlelhetetlenül ellépve kerüli meg a tanári asztalt, előretolva egy papirost, rámutatva a tanmenet egy kérdéses pontjára. Nyakkendőjét hiába érzi fullasztónak, nem nyúl oda, hogy meglazítsa, ajkain csábító szavak, netán sóhajtól terhes hangok helyett tárgyilagos kérdések furakodnak elő.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 13:48 Ugrás a poszthoz


április

Mert nem hagysz más választást. Nem teheti, kénytelen lesz rendezni magában a vágyait, mert ez így nem állapot. Egyikük számára sem. Épp ezért mozdul olyan gyorsan, épp ezért vált oly hirtelen témát, most tisztán menekül, mert nem bízik magában és abban, hogy ne tenne olyat, aminél már a megbánást is feladhatja.
- Igyekszem ezutóbbit is helyretenni mindkettőnk érdekében. - A szavak idegenül gördülnek le ajkairól, ahogyan a papírok fölé dermedve, az igazság előtt megrogyva, lassan fejet hajt Eleanora előtt. - Elnézésedet kérem a modortalan közeledésért.
Ha fáj is kimondani a szavakat, és önnön gyengesége által felerősödő szégyenérzete tovább sebzi is; ha megelőzni nem tudta, a legkevesebb, hogy őszintén bocsánatot kér, és nem söpri szőnyeg alá a kavarodásban vállalt saját szerepét. Még akkor is, ha csupán bátorító és szenvedélyét felkorbácsoló impulzusokat kapott is, nincsenek együtt, se kimondva se kimondatlanul - helytelen tehát bármi, ami  történt, és történhetett volna. Tekintete hosszan szegeződik maga elé, mielőtt kiegyenesedne, tekintetét Eleanora arcára függesztve keresné, mekkora károkat okozott lényének ez a - nem véletlenül - bújtatott fele.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 1. 20:52 Ugrás a poszthoz


Schwerin

Nos, ebben is van valami. Nem felel, ám megadóan bólintva ad igazat a gondolatmenetre, hiszen nem egyszer érezte magát már ő is kellemetlenül pontosan amiatt, hogy visszautasította Eleanora közeledését. Mégis, akkor és ott, mindig úgy érezte, hogy így cselekszik helyesen. Nem az a fajta aki szavak vagy megbeszélés nélkül bármibe beleugrik. Őt nem érdekli egy-egy szórakozás, vagy felhőtlen randevú, Irving ezekre akkor és csakis akkor vállalkozik, ha komolyan érez valamit a másik iránt, és teljesen biztos, hogy ezt viszont is érzik. Néhány embernek az a kínos, ha valamit le kell ülni megbeszélni, ha a viszonyokat ki kell mondani, a férfi számára a véletlenek és meglepetések jelentik ugyanezt a bizonytalan zavartságot.
Örül, mégis álmélkodva hallja az egyenes válaszokat, amelyekkel a nő kedvez neki. Igen, ezzel már tud mihez kezdeni, igen, ez egy kényelmes terep, olyan, ahol mer Irving is kérdezni, válaszolni. Játékok nélkül, őszintén, szókimondóan. Nem rá van véve, hogy mondjon valamit, hanem meg van hallva, és ki van várva. Így egyáltalán nem esik nehezére egyenértékű félként vinni előre a beszélgetést. Ehhez képest még mindig maximum feleannyit beszél mint a nő, de ezt most tegyük félre.
Felvont szemöldökkel várja a feltartott ujj leereszkedését, természetesen eszébe sem jut a másik szavába vágni, ám amikor elhangzik a mondat... Irving nem tehet róla, teljes testében megrándulva nevet fel. Hangosan, úgy, hogy még a mellettük lévő asztaltól is megránduló szájszéllel pislognak feléjük. Nem tudom, hallotta-e már ezt a jóízű mosolyt tőle Eleanora, de ha nem, valószínűleg nem gondolta volna, hogy pont most, pont így érdemli majd ki. - És nem én öltem meg - ismétli hitetlenül a nő szavait, lassan de biztosan csillapítva le a bensőjében forrongó jókedvet. - Köszönöm, ez... Megnyugtató - teszi hozzá kicsit akadozottabban megszokott beszédénél. - Ahogyan a vallomást is köszönöm. - Szavai köré fokozatosan úszik vissza a komolyság, de a csillogás ott marad tekintete szélén, nem tér vissza a teljes merev, távolságtartó szemlélődés, ami eddig jellemezte.
- Bevallom - sóhajt -, ha ezért bocsánatot is kell kérjek, de... Eddigi tapasztalataim alapján nem gondoltam volna, hogy Te - szemével határozottan a másik tekintetét figyelve keresi a szavakat -, elsősorban ilyen kapcsolatot keresnél, igen. Én sosem állnék a kívánságaid és... vágyaid útjába, ha nem egy ilyen tartós elköteleződést keresnél; de ha úgy döntünk, hogy a mai este után komolyabbra szeretnénk fordítani a kapcsolatunkat, akkor... Belülről már nem fogom tudni ezt olyan könnyedén venni, mint így. Mert akkor érdekelni fog, hogy mit szeretnél, és félek attól - megtorpan - tartottam attól, hogy számodra az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen nem jelentene eleget. Akármilyen téren.
Persze a legegyszerűbb lett volna erről megkérdezni Eleanorát, de utólag könnyen okos az ember. Így azonban vacsorájuk végeztével fizet, s ellenkezés hiányában magukat a vízpart körüli sétányra vezeti.
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. október 2. 22:26 Ugrás a poszthoz


Schwerin

Szeretném azt hinteni el, hogy Irving minden aspektusában tökéletes, azonban a valóság ennél árnyaltabb, ő pedig, mondjuk ki, emberibb. Nem terjed hát odáig mindent behálózó figyelme, hogy észrevehesse a nő szavai mögött a mélyben rejló fájdalommorzsákat, csak fején ingat egyet, kettőt. Miután előáll a farbával, jelentőségteljes csend telepszik közéjük, Irving nem szól vagy kérdez vissza, tudja, hogy szavai valahová célbaértek, így hát vár, hogy azokra valamilyen módon reakció érkezzen. Nem bánja, hogy ezt a részt már némileg privátabban, kevesebb fül között folytatják, így pláne nem sürgeti a másikat.
- Badarság - morogja maga elé könnyedén, de hangsúlyából és színéből érezhető, hogy nem megakasztani kívánja a másikat, csupán kommentál, a kavicsos ösvény csikorgásához hasonlóan háttérbe olvad, a figyelemmel kísért szavakra való odafigyelés közben. Kénytelen nyelni egyet, mielőtt meg tudna szólalni; ha nem is a cica, de valaki elvitte a nyelvét. Ezúttal rajta a sor, hogy pár lélegzetvételnyi időre szünetet ékeljen a társalgás menetébe, ám ezen a ponton nem érzi kellemetlennek, hogy erre, az őszinte és tiszta szavak megfogalmazásának érdekében bizony szüksége van.
- Mindig is érdeklődtem irántad, amióta csak ismerjük egymást. - Vallomásért vallomást, még ha utalt is korábban hasonlóra, kimondásra nem került. Irving, bár alapvetően előre tekintve sétál, e szavak erejéig mindenképpen Eleanora arcára emeli tekintetét, s igyekszik elkapni a nő pillantását: ezzel is közvetítve azt az őszinteséget, határozottságot, amellyel felvállalja szavait. - Ezért mondtam, hogy nem szeretnélek visszautasítani, és ezért viseltem kissé... Mereven a próbálkozásaidat. Ez a többéves berögződés biztosan nem fog egyik napról a másikra elmúlni, de ha - egy pillanatra fel kell tekintenie a csillagokkal lassan telítődő égboltra - megtisztelnél egy második randevúval, talán kitalálhatnánk együtt, hogyan is működtessük azt a bizonyos kapcsolatot. A kettőnkét; és nem csak mint kollégák, vagy barátok, hanem mint egy pár is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Irving Schnelsen összes hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel