A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813329#post813329][b]Nadia Rosales - 2020.07.14. 19:27[/b][/url]

- Édesem, meg kell ígérned, hogy itt maradsz és nem mászkálsz el, nem nyúlsz hozzá semmihez, hanem szépen rajzolgatsz, amíg visszajövök, rendben? - a kislányom előtt guggolva, néhány kósza tincset simítottam félre az arcából, majd egy zsebkendővel próbáltam letörölni a maszatot szája sarkából. Pech, de ma sajnos nem sikerült az anyámra hagyni őt, mert kivételesen dolga akadt az egyik múzeum igazgatójával.  - Hát nem is tudom anya, hány sarlót kapok érte? - mutatóujjával az állát kezdte böködni, miközben úgy hunyorított felém, mintha bankár lenne, aki fejben máris számlálja a még nem létező vagyont. Egek, ez tényleg az én kislányom? Mégis, mikor lett ennyire kis zsivány, és miért próbált megzsarolni mostanában állandó jelleggel?
- Ugye ezt most nem képzelted komolyan drágaságom? Lehet, hogy a boltos néniket meg tudod szédíteni, de anyád nem most jött le a falvédőről. Maradjunk annyiban, hogy ha jól viselkedsz, akkor kapsz vacsorát, rendben? - ha valaki csupán ezt hallja, egész biztos, hogy rossz anyának titulált volna, aki éhezteti és kínozza a gyerekét, pedig nem voltam ilyen. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy bántsam Őt, de néha muszáj voltam apró füllentésekre, hogy komolyan vegyen az én kis drágaságom. Sajnos muszáj voltam vele így beszélni, ha már máshogy nem tudtam hatni rá. Szerencsére úgy tűnt, hogy sikerült megriasztanom, mert ezt követően már nem alkudozott tovább, csak lebiggyesztett ajkakkal bólintott, ezzel is aláírva a képzelt szerződésünket arról, hogy ma nagyon is jól fog viselkedni.
- Jól van édesem, tudod hogy szeretlek. Légy jó! És sietek vissza! - adtam egy puszit a homlokára, majd a tanáriból kifelé jövet még az egyik kolleginát megkértem arra, hogy fél szemét azért tartsa az én csöppömön, s lehetőleg ne hagyja őt elvándorolni. Ezt követően hagytam csak magam mögött a tanárit, hogy meginduljak a könyvtár felé egy konzultációra, néhány lépést követően azonban megakadt a tekintetem egy fiatal hölgyön, aki mintha magában morgolódott volna. Furának tűnt, s láthatóan nem érezte jól magát, így nem tudtam elsétálni mellette csak úgy, szó nélkül.
- Halihó, minden rendben van? Segíthetek? - megállva mellette, finoman megérintettem a karját, tényleg nagyon rosszul festett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=814786#post814786][b]Nadia Rosales - 2020.07.30. 20:09[/b][/url]

Nagyon megijesztett a lány, mert hiába szólongattam őt, nem válaszolt, csak meredten nézett előre, mintha engem nem is látna. Látszott rajta, hogy valami nagyon nincs rendben, s hogy talán fájdalmai lehetnek, mert hol a halántékát masszírozta, hol pedig az orrnyergét. Ha én hasonló dolgot tettem, az többnyire a fejfájás kezelésére szolgált, így csak arra tudtam tippelni, hogy talán ez lehet a gond, esetleg egy erősebb migrén. - Nem festesz túl jól, gyere, bekísérlek a tanáriba - hiába beszéltem hozzá, továbbra sem tűnt úgy, mint aki hallaná a szavaimat. Aggodalmasan fürkésztem a lány pillantását, miközben gyengéden szorítottam a karját, ám ekkor, mintha elájult volna, vagy elhagyta volna az erő, elkezdett csúszni a falmentén, én meg eldobva kezemből a könyveket, sietve kaptam a másik karja után, hogy megakadályozzam a földre zuhanását.
- Valaki segítsen! - kiabáltam aggódva, s azonnal visszafordultam a lány felé, ekkor viszont döbbenten láttam, amint a lány vonásai teljesen eltűnnek, s helyüket átveszi egy másik arc. Változik az orr, az ajkak, de még a testalkat is. Nagyon ledöbbentem, hisz az a lány, akit most láttam magam előtt, őt már ismertem, akihez odaléptem segíteni, őt viszont nem.
- Nahát - meglepettség ült ki az arcomra, mert nem sűrűn találkoztam alakváltoztatókkal, így ez egy külön élmény volt számomra, amellett, hogy még mindig aggódtam a diákért, s az továbbra sem tetszett, hogy csak így összecsuklott előttem.
- Hála az égnek Viviana! - szerencsére megszólalt, így máris megkönnyebbültem, s kedvesen mosolyogtam rá, azt pedig nem is említettem neki, hogy jól rám hozta a frászt. Egyelőre az volt a legfontosabb, hogy jól legyen, s összeszedje magát.
- Ne aggódj, semmi bántót nem mondtál. Igazából semmit sem mondtál, csak itt álltál és látszott rajtad, hogy nem vagy jól. Aztán meg összecsuklottál és...szóval nem tudtam, hogy képes vagy így változtatni a megjelenésed, mert az előbb egy teljesen más arcot láttam magam előtt - finoman utaltam rá, hogy láttam mi történt, közben két kézzel fogtam meg jobb karját, hogy felsegítsem őt a földről.
- Gyere, beülünk ide a tanáriba, kapsz egy pohár vizet. Egészen sápadtnak tűnsz, reggeliztél? - kérdően pillantottam rá, s ha követett, akkor betámogattam őt az irodába, ahol egy kolléga volt csak rajtunk kívül, s a kislányom. Mindketten a tanári távolabbi szegletében voltak, Nathalie rajzolt, a kolléganő pedig olvasgatott valamit, talán észre sem vették, hogy bementünk.
- Ide ülj csak - egy közelebbi széket odahúztam, majd sietve léptem egy kancsó vízért, s egy pohárért, azzal tértem vissza a lányhoz. - Tessék, ezt idd meg - nyújtottam felé a poharat, s továbbra is aggodalmasan fürkésztem őt. - El tudod mondani, hogy mi történt? Lehet, hogy jobb lenne, ha megvizsgálna a gyógyító. Szedsz valami gyógyszert?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825631#post825631][b]Nadia Rosales - 2021.01.31. 22:23[/b][/url]

Arra jöttem rá, hogy mióta elkezdtem behozni kütyüket az órákra, azóta a fiatalok, pontosabban egy részük fellelkesült a mugli dolgok kapcsán. Sokkal érdeklődőbbek lettek, szívesen vették kezükbe a ketyeréket, és jókedvűen forgatták. Persze, akadt köztük néhány igazi aranyvérű burzsoá, akiknek már az arcizmuk is megrándult, ha a mugliismeret szóba jött. Ezúton is csókoltatom drága szüleiket!
Szóval mióta így rákaptak az eszközökre, azóta egyre több holmit vittem be az órákra, aminek meg az lett a következménye, hogy végül már egy nagy rekesszel közlekedtem föl, s alá, hogy abban minden elférjen, és még a könyveknek is maradjon némi hely a hónom alatt, na meg a bögrémnek is egy akasztó az ujjamon. Erre egy-két kollégától megint csak jött volna a válasz, hogy miért is nem használom a pálcámat a cipekedéshez, na de kérem szépen, hogy lehetnék hiteles mugliismeret tanár, ha állandóan a pálcámmal kavarnám a levegőt?
- Tanárnő, és mikor megyünk moziba? - az egyik fiatal lelkesen tapadt rám, amivel úgy egyébként nem lett volna probléma, ha a magassarkú ne szorította volna a lábfejemet, ha a bugyim nem vágott volna be, s ha tényleg nem málhás szamár módjára vonultam volna a folyosón.
- Majd igen, megbeszéljük, de most sietnem kell Gyuszika, addig is, írj egy szorgalmit Hollywoodról - hogy ne csalódjon a gyerek, adtam neki egy kis plusz feladatot, s miután végre leakadt rólam, mert az egyik társa valami csokibékát villantott fel neki, végre, megkönnyebbülve szedhettem virgácsaimat a tanári irányába. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha nem kezdődött el az értekezlet, akkor talán majd lesz időm kirohanni a mosdóba, s megigazgatnom azt a fehérneműt.
Az ajtóhoz érve nem volt egyszerű dolgom, hisz mindkét kezem foglalt volt, még a bögrémben is lötyögött némi kávé, így kénytelen voltam ügyeskedve, egyik térdemmel feljebb tornázni kezembe a rekeszt, s aztán könyökkel ránehezedni a kilincsre. Az ajtó nyílt is, végre fellélegezhettem….volna. A kérdés már csak az volt, hogy mi a hétfejű sárkány fújta vihart keres Ardai Tánya hátsója Zétény ágyékánál? És úgy mégis, mi a jó büdös franc folyik itt.
Hogy mit lehetett leolvasni az arcomról azon kívül, hogy abban a pillanatban egy sorozatgyilkos is megirigyelhette volna a pillantásom? Semmit. Jó, egy kicsit behullámzott az arcom az idegtől, s Merlinre, nem értem, hogy miért zavart egyáltalán ez, hisz nem jártunk, vagy ilyesmi. És ha akarja, hát fogja csak meg Tánya tomporát, meg akármijét, mit is bánom én. De akkor is, miéééért?
Lesújtó pillantásom leginkább Zéténynek szólt, bár Tánya is megérdemelt egy misét, máris kiérdemelte nálam a mégis csak lőttünk házinyúlra címet. Hogy vigye magával őt is a Küklopsz az alvilágra.
- Szervusztok. Remélem, nem zavartam meg semmit- a síri csend után végül csak megszólaltam, s még egy mosolyt is villantottam feléjük, ami minden volt, csak nem barátságos. Leginkább frusztrált mosoly volt amolyan erőltetett. Gondoltam, hogy sarkon fordulok, és ki is iszkolok a megpakolt rekeszemmel, de akkor belépett Gideon professzor a hatalmas nagy térképével, amivel akárhogy is forgolódott, vagy arcon csapott, vagy bokán. Ehhh…emiatt nem volt mit tennem, elhallgatva a krahicsolását, kénytelen voltam megindulni az asztalom felé, bár arra kissé bosszúsan érkezett meg az a rekesz. Magamat meg fáradtan dobtam le a székre, a talpaim iszonyúan fájtak, de ez a két teremtmény érdemelt még egy-egy gyilkos pillantást. Őrület. Ráadásul még Ákos sem ült bent, pedig vele legalább megoszthattam volna a kávémat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=830194#post830194][b]Nadia Rosales - 2021.04.24. 20:45[/b][/url]

Még nem szoktam meg igazán az olvasó szemüvegem, korábban soha nem volt rá szükségem, most azonban kénytelen voltam használni, ha el akartam olvasni a beadandók szövegét. Szegénykéim olyan apró betűkkel írták tele a lapot, hogy alig tudtam még így is kihámozni a sorokat. Ennek ellenére próbálkoztam, hol feljebb toltam az orromon az okulárét, hol távolabb húzódtam, aztán meg a papírt emelgettem a magasba, előre húztam, hátra toltam, a fény felé fordítottam, csak hogy ki bírjam olvasni a sorokat. Agyrém. Nem kedveltem a szemüveget, s bizony sokkal nehezebb volt így javítani bármit is, mint annak idején, amikor még sasszemmel rendelkeztem. A kislányom édesen meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint a nagyi, hát ennek igazán örültem. Egyelőre még nem éreztem magam hatvannak, s reméltem, hogy még annyira azért nem ráncosodom.
- Mit akartál ideírni Dezsőke? - halkan motyogtam magam elő, próbáltam kihámozni a fiatalember szavait, mikor váratlanul rám köszönt egy ismerős hang. Felemeltem a pillantásom, a szemüvegnek hála azonban csak torz pacaként láttam meg Ákost, így próbáltam lejjebb tolni az orromon az eszközt, hogy normálisan is szemügyre vehessem a férfit, drága kollégámat, akit annak ellenére is kedveltem, hogy az elmúlt időszakban megcsappant közöttünk a kommunikáció. Sőt, azt is mondhatnám, hogy egyenlő lett a nullával.
Történt, ami történt köztünk, de azt hiszem, hogy Őt zavarta a dolog, mert kerülni kezdett. Szerintem kellemetlenül érintette, hogy kollégák vagyunk, meg aztán…magam sem tudom, de elkerültük egymást. Pedig nem raktam a nyakába kötelezettséget, nem kértem, hogy járjunk, hogy nevelje fel a gyerekem, mégis, mintha menekült volna előlem. Ez egy kicsit azért rosszul esett, de tudomásul vettem, s tovább léptem. Furcsa, mert nem is olyan rég viszont elhívott egy kirándulásra, s igazán nem is tudtam hová tenni a meghívását akkor, ráadásul rettentően rossz passzban voltam, így elutasítottam őt. Onnantól kezdve megint nem alakult ki közöttünk kommunikáció egy-két kósza köszönésen kívül. Hetek teltek el már azóta, s őszintén, hiányoltam Őt. A társaságát, hogy csak röhögjünk valami hülyeségen, vagy bedobjunk egy sört, vagy akármi. - Szia Ákos - köszöntem vissza, de mivel benne voltam a munkában, s nem akartam elrontani a pontozást, visszatereltem gondolataimat a munkára, s igyekeztem befejezni a beadandó javítását. Ezzel úgy tíz-tizenöt perc alatt végeztem is, végre levehettem az olvasószemüveget, kifújhattam a levegőt, s kortyolhattam a kávémból. Egy ideig csak csöndesen ücsörögtem Ákos mellett, figyeltem, gondoltam, ha elkapja a pillantásom, akkor majd talán szóba áll velem, felém fordul, és mondjuk megkérdezi, hogy mi újság, vagy hasonló. Ez azonban nem történt meg, egy kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy olyan, mintha az oviban lennénk, s tekintve, hogy senki sem volt rajtunk kívül a tanáriban, hát úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy kicsit felém terelni a figyelmét.
Az előttem heverő üres papírból gyúrtam galacsinokat, s kényelmesen hátradőlve a székemben, keresztezve egyik lábamat a másikon, látványosan kezdtem el Őt dobálni a galacsinokkal, tudva, hogy nem vak és nem ostoba, úgyis rájön majd, hogy én bombázom.
Azonban a negyedik-ötödik lendítés után még mindig úgy tűnt, mintha ignorálna, ezért végül csak megtörtem a csendet. - Ne zavartasd magad drágám, olvasgass tovább….ja, amúgy terhes vagyok - mondtam komoly hangszínnel, próbáltam nem elnevetni magam, s vártam, hogy végre hagyja a francba azt a fránya könyvet, és végre velem foglalkozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=836056#post836056][b]Nadia Rosales - 2021.08.21. 22:46[/b][/url]

Ha előre tudom, hogy majd milyen arcot fog vágni, valószínűleg már jóval korábban bevetettem volna ezt a kis tréfát, mert őszintén, nagyon vicces volt, hogy szinte lesápadt, s arcára fagyott minden rezdülés. Imádtam látni, hogy egy ilyen hír mit képes kihozni Ákosból, s amikor elhagyta ajkait a rekedtes, már-már alig hallgató kérdés, kipukkadt belőlem a nevetés, s bár a szám elé kaptam a kezem, szerintem már túl késő volt ahhoz, hogy leplezzem a feltörő jókedvet, s ezzel együtt azt, hogy bizony most turpisság áldozatává vált.
- Látnod kellene magad most - fűztem hozzá, kiengedve magamból a jókedvet, önfeledten nevetve szegény meglepett férfin. Azért bíztam benne, hogy talán a nevetésemből már rájött, hogy ez csak vicc, s nem kell ennyire komolyan vennie, de biztos, ami biztos alapon, amíg még nem szökött fel a vérnyomása az egekbe, úgy döntöttem, hogy jobb, ha tisztázom a helyzetet. Nem szerettem volna azt, ha felpattan és elrohan, vagy seprűre ül és messzire száll az országból.
- Annyira könnyű rád hozni a frászt drága, ne aggódj, nem biztos, hanem tuti. Gondterhes vagyok a dolgozatok javítása miatt, némelyiket el sem tudom olvasni - utaltam ezzel Dezsőke remekművére, aminek a javítását igazából félbe is hagytam, s ekkor támadtam be Ákost a galacsinokkal.
- Na, nyugodj meg, töltök egy pohár vizet, jó? Nem kell félned, nem vagyok állapotos - nyugtatva megpaskoltam a vállát, s míg elléptem a vizeskancsóért, mosolyra húztam a számat. Szegény, tényleg jópofa volt, nem gondoltam volna, hogy így meg tudom viccelni őt.
A pohár vízzel fordultam vissza hozzá, amit le is helyeztem az asztalának közepére, a szélére viszont én telepedtem, miután kicsit arrébb toltam onnan a papírjait.
- Csak gondoltam, feldoblak kicsit, mert nagyon elmerültél a papírjaid közt. Meg aztán…mostanában nagyon kerülsz, és gondoltam rákérdezek, hogy minden okés-e? Mert ami történt, az megtörtént, de azért még nem kell egymást elkerülnünk.. - jegyeztem meg, hogy tudja, észrevettem ám, hogy kerül. S ciki vagy nem ciki, valahogy kettőnk közül ezt valakinek már szóba kellett hoznia, arra viszont ügyeltem, hogy ne legyen senki az irodában, mert ez mégis csak kettőnkre tartozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838634#post838634][b]Nadia Rosales - 2021.10.28. 10:09[/b][/url]

Még mindig terjengtek pletykák annak kapcsán, hogy Robi vajon miért is mondott le a pozíciójáról, volt olyan kolléga, aki engem támadott le a folyosón, és nyíltan rákérdezett, hogy igaz-e a hír, miszerint egy másik intézmény igazgatója lett, s tényleg emiatt távozott-e. Mit ne mondjak, az efféle kérdések kényelmetlenül érintettek, egyrészt azért, mert nem éreztem úgy, hogy enyém lenne a válaszadás joga, másrészt nem kedveltem a pletykákat sem. Ezért ki is kerültem ezeket a kérdéseket, s inkább próbáltam az előttem álló feladatokra koncentrálni. Mert hogy akadtak bőven, bizony. Aki azt hitte, hogy a helyettes eddig csak lógatta a lábát, tévedett, a háttérben nagyon is sok teendője akadt.
Most is, iratok felett görnyedtem, külföldi iskolák ösztöndíjprogramjait tanulmányoztam, és írogattam össze azokat az intézményeket, akik esetlegesen partnerként fogadnák diákjainkat egy félév, esetleg egy teljes év erejéig. Az ilyen cserék nem egyszer hasznosnak bizonyultak, hisz a diákok egy ilyen ösztöndíj segítségével nem  csak, hogy megismerhettek egy más országot és kultúrát, de még egy idegen nyelv elsajátítására is volt lehetőségük. Szóval igyekeztem összeírni ezeket a szomszédos iskolákat, egy kicsit bele is merültem a feladatba. Nem is hallottam, hogy valaki kopogott, egy kolléga nyitott ajtót, aztán be is engedte a diákot, s én már csak arra figyeltem fel, hogy Süvegesék lánya vigyorogva érkezik hozzám. - Szia Lili! Engem? - egy picit meg is lepődtem, mert a lány már ügyesen teljesítette az óráimat, ezért hirtelen nem is tudtam hová tenni az érkezését. - Öhm, igen. Miért? - kíváncsian pillantottam rá, aztán valahogy kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez a feladatkör bizony azzal is jár, hogy fogadjam a diákokat különféle kérdéseikkel. Kicsit még tapasztalatlan voltam ilyen téren, ám azonnal mosoly szökött az arcomra, félre is toltam a papírmunkát, s hellyel kínáltam a lányt.
- Ülj csak le. Miben segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=838749#post838749][b]Nadia Rosales - 2021.11.01. 17:50[/b][/url]

- Értem, bármire is, csüccs le, és beszélgessünk - tényleg meglepett a diáklány érkezése, de egy részem nagyon is örült ennek, mert valahol mindig is szerettem volna segítséget nyújtani a diákoknak, ha volt erre lehetőségem. Mindig is közvetlen voltam velük, a mugliismereti órákon is beszélgettünk jókat, sőt, akadtak diákok, akikkel még a szünetben is váltottam pár hasznos szót. Most viszont egészen más volt a helyzet, nem csak azok kereshettek meg, akiket tanítottam, de olyan diákok is jöhettek hozzám, akik már egy ideje nem jártak az óráimra. Volt ebben a feladatban egy kis kihívás, bennem meg egy adag kíváncsiság, mert nagyon is érdekelt az, hogy vajon mi szél sodorhatta elém Lilkót.
- Házat váltottál?- ez meg is lepett, hisz jól emlékeztem a levitás lányra, és tényleg! Megláttam ruháján a ház jelvényét, már csak az volt a kérdés, hogy ez miért is történt meg. Nem sűrűn váltottak a diákok házat, így igen komoly oka lehetett ennek, s emiatt csak még jobban fúrta oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért is kereshetett meg a lány. - Ühüm, már látom - bólogattam, közben összefűztem ujjaimat egymásba, s kíváncsian fúrtam pillantásomat Lilkó tekintetébe, majd figyelmesen végig is hallgattam a lányt.
- Aha, most már értelek, szóval bár kedveled a pirosakat, azért egy kicsit mégis hiányoznak a kékek, és egyelőre nem találod a helyed, ha jól értem. Ilyen előfordul ám egy házváltás során, de emiatt ne aggódj kérlek, mert csak egy kis idő kérdése, és be fogsz illeszkedni a pirosak közé. Kell néhány hét, míg megszokod az új helyed, addig pedig biztosan hiányozni fog a régi. Azt tudnám javasolni, hogy barátkozz a pirosakkal, csináljatok sok közös programot, de mellette fuss össze a kék barátaiddal is és velük is tölts időt. Mesélj nekik az új szobádról, a szobatársaidról, ilyesmi, hidd el, hogy idővel jobb lesz - bátorítottam szavaimmal, mert ez nem is volt olyan nagyon komoly probléma, mint amire számítottam, ellenben Lilkónak biztos sokat számított ez a dolog, és ezt tiszteletben is tartottam. - Megkérdezhetem, hogy miért váltottál házat? Volt valami oka? - hogy megtudjam, pontosan mi is áll a háttérben, úgy gondoltam, egy picit még puhatolózok, hátha fény derül valami másra is, ami esetleg problémát okozhat Lilinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855582#post855582][b]Nadia Rosales - 2022.11.01. 19:48[/b][/url]

Muszáj volt kiszakadnom abból a közegből, és rendbe tennem a gondolataimat, mielőtt bármilyen döntést vagy javaslatot is nyújtanék be az igazgató úrnak. Ő is ott volt, természetesen tapasztalta a történéseket, de úgy mint tanár, s nem mint szülő. Neki nem ült a sorok közt gyermeke, így benne valószínűleg egész másként csapódhattak le az események. Forrtam a dühtől, nagyon sok minden aggasztott tanárként és szülőként egyaránt. Hogyan is vetemedhet egy felnőtt férfi ilyesmire? Normális?
Belegondolni is rossz volt abba, hogy mi lett volna, ha mondjuk épp Natália az, akire kezet emel. Az mondjuk egész biztos, hogy akkor nem hagyta volna el a helyszínt élve. Ahogy azon se tudtam túltenni magam, hogy egy házvezető hogyan volt képes hidegvérrel végig nézni az eseményeket. Merlinre, hálát adtam a sorsnak, hogy Natália nem az Eridon asztalánál ült. A sok gondolattól persze meg is fájdult a fejem, az asztalomhoz ülve elkezdtem masszírozni a halántékomat, hogy picit lenyugtassam magam, amikor észrevettem belopakodni Ákost. Őt mindig jó volt látni, most sem zavart a jelenlétével.
Szavaira csak megráztam a fejem, ezzel is utalva arra, hogy mennyire csalódtam az egyik kollégámban.  - Őszintén? Fel tudnék robbanni a méregtől. - kezdtem bele, miközben felkeltem a székből és odaléptem Ákos mellé.
- A lányom vállalhatatlanul viselkedett, és úgy éreztem, hogy ott helyben leég a bőr az arcomról. Pontosan neki kellene tudnia csöndben maradni, hát mire neveltem? De ha még csak ez lenne. Miksa kihúzta a gyufát. Éppen, mikor kiemeljük a nevét, így viselkedik? Nem fér össze a kettő, érted? Mire jutalmazzuk most mégis? Ezt nem lehet elengedni egy ejnye-bejnyével. Rudolfról már nem is beszélve, szó nélkül végig nézte, hogy mit művel Bontovich. Egy házvezető nem viselkedhet így, erről ha nem én, majd az igazgató úr egész biztos, hogy beszélni fog vele. És nem csak tanárként dühít ez, hanem mint anyaként. Szülőként voltam tanúja annak, hogy egy diákot bántalmaztak. Érted? Ha ez kiszivárog az iskola falain kívülre, ebből oltári nagy balhé lesz. Szóval azt sem tudom, hogy intézzük azt, hogy senkinek ne járjon el a szája, de itt házon belül is rendeződjenek a dolgok - egy szuszra panaszoltam el mindent Ákosnak, majd hozzábújtam. - Mit kéne tennem? - persze ötleteim voltak, de úgy őszintén, azokból semmi sem tűrte a nyomdafestéket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856111#post856111][b]Nadia Rosales - 2022.11.08. 19:08[/b][/url]

- Na siess, nehogy meglássanak - nyomtam egy csókot az ajkaira, aztán mielőtt még lelépett volna, visszahúztam. - Várj már, a nyakkendőd - gyorsan megigazgattam a nyakában fityegő darabot, nem is értem, miért vett fel ma nyakkendőt, de talán nekem akart kedvezni. Mindenesetre nehéz szívvel engedtem el a bozontos tanárurat, aki villámgyorsan távozott az éj leple alatt, én meg villámgyorsan húztam vissza a bugyimat, hogy aztán megigazgassam a szoknyámat, és gyorsan visszagomboljam a blúzom gombjait. Pechemre egy leszakadt, ettől függetlenül még sikerült a küldetést teljesítenem, úgy ahogy sikerült visszarendeznem a felsőmet, mikor meghallottam a füttyögést, így zavartan huppantam le az asztalról, s próbáltam azon gyorsan rendet rakni egyik kezemmel, miközben másikkal a hajamat igazgattam.
- Merlinre, hahó - a szívbajt hozta rám, pislogtam is a hang irányába, mikor a gyertya fényében megláttam Hubát. - Nahát, Te vagy az? - furcsa érzés volt, egyrészt zavart leplezve próbáltam jelen lenni, másrészt viszont megörültem neki, hisz a megérkezése óta nem volt még időm őt normálisan köszönteni. - Ezer éve nem láttalak, na gyere már, mesélj! Hogyhogy ilyen későn még ébren? - kérdeztem mosolygó zavaromban,miközben tovább rendezgettem az asztalon lévő dolgokat. Ezen az estén elvileg én voltam ügyeletben, ezért is lepett meg, hogy Huba csak úgy a semmiből felbukkant a tanáriban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=859313#post859313][b]Nadia Rosales - 2023.02.12. 19:51[/b][/url]

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=861278#post861278][b]Nadia Rosales - 2023.03.25. 13:55[/b][/url]

Voltak a munkámnak olyan részei, melyeket kifejezetten utáltam, olyan dolgok, melyektől mázsás súlyokat éreztem a hátamon vagy inkább a mellkasomon. Többek közt ilyen volt az, amikor valakire panasz érkezett. Nem örültem soha az ilyen eseteknek, de muszáj volt ilyenkor intézkedni, főleg akkor, amikor az igazgató úr házon kívül volt. A kis mázlista. Én is szívesebben vettem volna részt valami kiránduláson, de jelenleg házon belül volt dolgom. Egy kicsit feszélyezett a gondolat, hisz Oshiro kollégát személy szerint kedveltem, azonban egy másik kollégától panasz érkezett rá. Emiatt is hívattam be, s ahogy közeledett az időpont, úgy egyre feszültebb lettem. Egy kicsit ki is nyitottam az ablakot, hogy friss levegővel teljen meg a tanári, szerencsére most épp nem járt erre más, így volt időm egy kicsit gondolkodni. Éppen egy csésze teát töltöttem magamnak, amikor nyílt az ajtó, s megláttam Noát besétálni.
- Szervusz Noa – köszöntem rá oldalról, ahol a teát tartottuk, s befejeztem az ital kitöltését. - Kérsz egy csészével? - attól függően, mit felelt, visszasétáltam az asztalomhoz. - Kérlek, foglalj helyet. Azért hívattalak, mert panasz érkezett rád néhány kollégától, amit szeretnék Veled megbeszélni – nem kerteltem, egyből a tárgyra is tértem, mert biztos voltam benne, hogy izgult, meg ami azt illeti, én is gyorsan túl akartam esni ezen a beszélgetésen.
- Van sejtésed, hogy miről lehet szó? - kíváncsi voltam, hogy ő vajon tudja-e, miért is szólhattak nekem a kollégák.