A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=828936#post828936][b]Oláh Milán - 2021.04.05. 17:52[/b][/url]

Valahogy nehezen képes felfogni, hogy a zárt ajtók feltárulnak előtte, hogyha belépne a tanárba már nem kell kopognia. Elvégre ezért van, hogy ott töltse az idejét az órái közt, hogy biztosítson egy nyugodt helyet ha javítani szeretne, vagy felkészülni a következő órájára. Egészen szereti azt a termet, valahogy olyan otthonosan érzi magát itt a többiekkel.
A harmadik kávéját iszogatva ül asztalánál, átnézi a jegyzeteit. Ötödikesekkel lesz órája, össze kell kapnia magát, hogy képes legyen egész végig fenntartani a figyelmüket. Velük már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az elsősökkel, akik még rácsodálkoznak a jóslás tudományára. De szereti a kihívásokat, a nehezebb eseteket, mert olyankor igazán úgy érzi, hogy van értelme annak amit csinál, ha meggyőzi őket arról, hogy igenis van értelme ott ülni az óráin.
Sosem zárkózik egészen magába, legfeljebb akkor, mikro elmekertjével foglalkozik. Olyankor szüksége van a teljes csendre és kizárásra, de egyébként jobban szeret együtt létezni a környezetével. Ezért tűnik fel neki a lány az ablakban. Tudja, hogy kollégaként kellene rá hivatkoznia, de olyan hihetetlennek tűnik számára, hogy taníthat. Mindenesetre most jobban foglalkoztatja, hogy olyan idegesnek látszik, mintha félne valamitől.
Lassan áll fel helyéről, úgy közelíti meg, mint egy sérült állatot szokás. Lassan és jól lázhatóan, nehogy azt higgye, valami rosszat akar. Tenyere finoman simul a lány vállára, mielőtt megszólalna. – Minden rendben? – Azt még nem tudja, hogyha tud segíteni, akkor hogyan és miben. Azt viszont tudja, hogy segíteni szeretne. Bár jobban néz ki, mint ezelőtt néhány perccel, de azért még mindig nem egészen az igazi. Talán nincs baj, csak túl érzékeny mióta gyereke van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=829336#post829336][b]Oláh Milán - 2021.04.09. 22:40[/b][/url]

Sokakat zavar, hogy ennyire közvetlen és nyitott az emberek felé. Olyan családban nőtt fel, ahol ez mindennapos, a közvetlen érintések, a baráti és kéretlen tanácsok. Mindennapos és nem szokatlan, a többieket azonban zavarhatja.
Úgy tűnik a lány inkább csak kíváncsi, nem rémül meg és nem idegenkedik tőle. Kezdetnek jó, kezdetnek jó. Türelmesen vár, tudja milyen az, ha valakit megzavarnak a meditációjában. Ő is mindig ilyen, mikor valaki kéretlenül rángatja ki elmekertjéből. Néhány percig csak ül és néz, késlekedik a reakcióval, válasszal. Kellenek azok a percek míg elméje is visszatér a valóságba, nem csak a teste.
- Nem szükséges. Nincs miért aggódni – mondja ezt ő, a nagy tapasztalatával. Persze, a gyakorlati év alatt tanított már, de az közel sem volt ugyanolyan, mint most, mikor élesben megy majd a dolog. Más a korosztály, mások az elvárások, más a tananyag. Minden más. Beszélni meg ugye könnyebb, mint cselekedni. Talán neki is csak a szája nagy, mindenesetre próbál megnyugtató lenni.
- Valóban – mosolyodik el szórakozottan. Nem tudja mire vélni, talán nem látott még ilyen embert? Általában azért nem vált ki ilyesfajta reakciót az emberekből csak azért, mert egy hangyányival sötétebb a bőre, mint másoknak. A kérdésen sokkal jobban meghökken, valahogy ez még váratlanabbul éri, mint az előző kijelentés. – Ha szeretnéd, persze. – Bár nem tudja, mire lesz ez jó, de hagyja, tegye csak. Kárt nem okoz vele, sem testileg sem lelkileg nem sérül, hát miért ne érinthetné meg? Még akár bóknak is tekinthetné, ha nem lebegne valami furcsa atmoszféra a lány körül. Ő megérzi, ha valaki furcsa. Elvégre ő maga is az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=829482#post829482][b]Oláh Milán - 2021.04.11. 23:23[/b][/url]

Jobb híján karját tudja felajánlani, azért az már nála is túlmenne egy bizonyos lélektani határon, ha mondjuk az arcát kezdenék el felfedezni az aprócska ujjak. Feltűri ingujját így egész alkarja szabad prédává válik, amira a fehérhajú nem restell lecsapni azonnal. Eleinte csak óvatosan és finoman egy ujjal, majd hárommal csap le a kisasszony, alkarjáról egészen az ujjvégekig vándorol a puha érintés. Valahogy nem így képzelte azt, hogy megismerkedik az új kollégákkal. Sokkal inkább egy jó kávé mellett beszélgetve és nagyokat nevetve. De tudja, hogy mindenkit úgy kell megközelíteni, amilyen forma vagy stílus illik hozzá. Ha Asztridot alkarsimogatással lehet megvenni hát csak tessék, áll elébe. Valószínűleg átélt már ennél vadabb dolgokat is, csinált nagyobb hülyeségeket is, ez igazából semmi ahhoz képest. Azért nem bánja, hogy vége szakad ennek a különös szeánsznak.
- Készülök a következő órámra – mosolyog le a lányra kedvesen. Mégis mit csinálna itt? Talán diáknak néz ki? Nem, annyira azért már nem fiatal, be kell hogy lássa, eljár felette az idő és lassan vénül. Hiszen Flóri már lassan négy éves! Elképesztő, hogy szaladnak az évek, de a legszebb hogy ő mit sem bánja. – Te pedig ha jól láttam nos… meditáltál? – tippel kérdő hangsúllyal. Nem olyan biztos, bár ha magából indul ki, akkor de, szinte egészen biztos. Bár még sosem látta magát kívülről, mikor az elmekertjében ténykedik, de valahogy így tudja elképzelni a látványt. Ül, egyenletesen mélyeket lélegez és üveges tekintettel bámul a semmibe, míg gondolatai közt igyekszik megszüntetni a káoszt s a helyére rendet teremteni. Nem egyszerű feladat, tényleg elképesztő koncentrációt tud igényelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=830020#post830020][b]Oláh Milán - 2021.04.23. 15:56[/b][/url]

Helyet ad a lánynak ahelyett, hogy megkérdőjelezné a döntést. Nem kíváncsiskodik ő, csak csendben elfogadja a tényeket és kedvesen mosolyog. Ennyit tehet, és meg is teszi, mikor lehetősége van rá. Eleget nézték ki őt, hogy ezt megtanulja, hogyha csak ennyi empátiával és odafigyeléssel segíthet, akkor tegye meg.
- Azt hiszem a tenyérjóslásról fogok beszélni, de meglátom mihez lesz kedvem. – Nem feltétlenül a legpéldásabb tanári magatartás, de nem ragaszkodik szorosan a tanmenethez. Megpróbál logikus maradni, ha az előző órán feljött témának valami olyan, amit mondjuk abban az évben de csak később vennének akkor nem szórakozik, leadja azt simán. Mert neki is ilyen jó tanárai voltak, és arra biztatták, hogy nem kell feltétlenül mindig ragaszkodni valami olyanhoz, ami nem biztos hogy a legjobb. Elvégre a diákjai így többet és jobban tanulhatnak, ha valami olyanról hallanak, ami érdekli őket. Főleg most, hogy ezek amúgy is csak ismétlő órák leginkább így a VAV előtt.
- Ez lesz az első órád, avagy tartottál már korábban is? – Biztosan ez az első éve tanárként, mert annyira kis fiatalkának néz ki. De az első óra mindenhol váratlan és izgalmas, és igen, néha stresszel is jár. Hiába, hogy neki már nagyobb rutinja van ebben, elvégre ott volt a gyakorlata, de minden első óráján, amikor ismerkedett a csoportjaival, ő is ideges volt ám. – De biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz – pislog rá melegbarna pillantásával, biztató mosolyra húzva ajkait. Elvégre mi mást mondhatna, ha nem ezt? Ha nem lenne alkalmas arra, hogy tanítson, most nem állna itt mellette, ebben egészen biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833528#post833528][b]Oláh Milán - 2021.07.01. 17:03[/b][/url]

Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=842857#post842857][b]Oláh Milán - 2022.01.27. 00:01[/b][/url]

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=847509#post847509][b]Oláh Milán - 2022.06.10. 15:06[/b][/url]

Mélyeket lélegzik, mint mikor készül lemenni alfába. Szereti, hogy ennyire tudatosan képes kontrollálni a testét és az elméjét is, és szívesen emlékszik vissza azokra az elképesztően küzdelmes diákévekre is, amikor napi több órát töltött gyakorlással. Legalább hozzászokott a koffeinfüggőséghez és a kialvatlansághoz, ami akkor tetőzött, mikor a gyereke kisebb volt. Most már legalább emberi időben kel és fekszik.
Kicsit a frász jön rá, mikor tökéletes bambultságából visszarántja a földre a kollega hangja, de az arcán rezdülő izmokon kívül nem árulkodik semmi ijedtségéről. – A húzós nem elég találó. – Brutális, katasztrofális, már-már angsti. – És valóban, nincs az a kávé, ami ezen javítani tud. – Igen, aludni kéne ahelyett, hogy dönti magába a koffeint, de hát egyrészről nincs neki ideje ilyen luxusokra, másrészről szereti az ízét. Már többször elhatározta, hogy időszerű lenne legalább a mennyiséget csökkenteni, ha nem is tud leszokni, de aztán mindig közbejött valami olyasmi, mint ez a nap is, amikor nem tudja megállni és csak lecsúszik az a negyedik is.
- Oláh Milán, a mindenféle jósok és látók koordinátora. Legalábbis próbálom őket kordában tartani. – Több, de inkább kevesebb sikerrel. Néha elgondolkozik azon, hogy mi a fenét keres a tanári pályán.