A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=842857#post842857][b]Oláh Milán - 2022.01.27. 00:01[/b][/url]

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=843397#post843397][b]Zámbori Ezra Valdemár - 2022.02.12. 17:51[/b][/url]

Csípőre vágott kezekkel figyelte, amint az utolsó diákja is elhagyta az elméleti tanterem óráját. A hangsúly azon van, hogy elmélet, mégis az egyik elemista tanonc hatalmas lelkesedéssel megmutatta milyen az, amikor képes a tolltartót röptetni. Az óra közepén. A tárgy cipzárja elengedett és abból minden toll, radír és egyéb holmi hangos csatamással szanaszéjjel szóródott a székek és padok között. A diák szerencséje, hogy a férfi nem egy csapkodós, temperamentumos alkat. Semmi gond, erre is vállalkozott, azért cserébe, hogy a kölyköknek segítsen végighaladni a nem túl sima, de legalább kalandos úton. Ujjai bőrövére fonódtak, hogy megerősítse magán, mielőtt még magához vette a bőrkötésű mappáját, és megindult volna a tanári szobába. Kellett neki egy kávé. Ahogy pedig az keze ügyébe került, barna pettyes pillantása a kollégájára esett. Mindössze köszönőviszonyban voltak addig, így némi vacillálás ütötte fel a fejét Ezrában. Érdekes ez. Pozitív aura ide vagy oda, még mindig tart néha az interakcióktól. Azzal a különbséggel, hogy immáron felnőtt ember, - mégha kicsit férfiús természete meg is látszik rajta - így kortyolt egyet, majd szabad kezét zsebébe süllyesztve közelebb lépdelt a férfihoz. Út közben biccentett egy aprót Ardai tanárnőnek, majd állt meg a másik mellett.
- Húzós nap? - mosolyodott el kedvesen, de inkább megértően, magából némi nyugalmat sugározva. - Én jelenleg úgy érzem, hogy az arabok összes kávéja is kevés lenne - pedig még csak nem is tudta, hogy a másik nála mennyivel jobban a koffein rabja. - Nem igazán beszéltünk még. Zámbori Ezra Valdemár vagyok, az elemisek vezetője - nyújtotta kezét egy kézfogásra. Mégsem ronthatott pusztán ajtóstól a házra. De egészen biztos volt benne, hogy ő a lovári anyanyelvű kollégája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=847509#post847509][b]Oláh Milán - 2022.06.10. 15:06[/b][/url]

Mélyeket lélegzik, mint mikor készül lemenni alfába. Szereti, hogy ennyire tudatosan képes kontrollálni a testét és az elméjét is, és szívesen emlékszik vissza azokra az elképesztően küzdelmes diákévekre is, amikor napi több órát töltött gyakorlással. Legalább hozzászokott a koffeinfüggőséghez és a kialvatlansághoz, ami akkor tetőzött, mikor a gyereke kisebb volt. Most már legalább emberi időben kel és fekszik.
Kicsit a frász jön rá, mikor tökéletes bambultságából visszarántja a földre a kollega hangja, de az arcán rezdülő izmokon kívül nem árulkodik semmi ijedtségéről. – A húzós nem elég találó. – Brutális, katasztrofális, már-már angsti. – És valóban, nincs az a kávé, ami ezen javítani tud. – Igen, aludni kéne ahelyett, hogy dönti magába a koffeint, de hát egyrészről nincs neki ideje ilyen luxusokra, másrészről szereti az ízét. Már többször elhatározta, hogy időszerű lenne legalább a mennyiséget csökkenteni, ha nem is tud leszokni, de aztán mindig közbejött valami olyasmi, mint ez a nap is, amikor nem tudja megállni és csak lecsúszik az a negyedik is.
- Oláh Milán, a mindenféle jósok és látók koordinátora. Legalábbis próbálom őket kordában tartani. – Több, de inkább kevesebb sikerrel. Néha elgondolkozik azon, hogy mi a fenét keres a tanári pályán.