31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 301
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. március 16. 14:25 | Link

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Hihetetlen sebességgel indultak be a gondolataim, ahogy találgatni kezdtem. Szinte minden navinéshez találtam valamit, ami miatt bajba kerülhetett volna, és már írtam is a minibeszédeket a fejemben, hogyan fogom őket kiszedni a slamasztikából. Na meg persze azt is rögtön írtam fel a lelki papíromra, hogy őket hogyan korholom majd le. De mindez egy pillanat alatt futott ki a fejemből, amit meghallottam Misha mit morog maga alatt.
- Hogy mit mondtál neki? – tágultak ki a szemeim a meglepődöttségtől, és az ámulattól. Biztos voltam benne, hogy jól hallottam a szavakat, hiszen nem voltam még annyira öreg, hogy az rámenjen a fülemre, de egyszerűen nem tudtam felfogni. És nem is akartam, mert az azt jelentette volna, hogy Misha valószínűleg sutba vágta mindazt, amit szegény kislány felépített kettejük között – mert hát valljuk be, az orosz nem egy könnyű eset.
- Hogy lehettél ennyire felelőtlen? - kezdtem el korholni a férfit. Úgy tűnik most rajta volt a sor a diákok helyett. - Darya amúgy is ingatag lábakon állt az elmúlt időszakban, és… – sóhajtottam, hogy visszafogjam a maradék indulatomat. Tudtam jól, láttam Mishán hogy ezzel most nagyon nem fogok segíteni. Szóval közelebb húztam egy széket. Az asztalom egyik rejtekéből kihúztam egy kis üveg vodkát, amelyet a nehéz időkre tartogattam, és Mishának nyújtottam. Szinte biztos voltam benne, hogy neki is akkora szüksége van most rá, mint nekem.
- Mégis hogy jutottatok oda, hogy ezt elmondd neki? - kérdeztem lemondóan.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|[
Németh Asztrid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 3. 00:01 | Link

Oláh Milán | ruha


Ez a terem az egyik legfényesebb a kastélyban, amelynek rideg kőfalait még szoknia kell. Eddig a zord belső az egyetlen, ami lelombozóan hat rá itt. Az élményt maga mögött hagyva még azt is inkább szórakoztatónak könyvelte el, amikor eltévedt az eufemizmussal második emeletként hivatkozott szörnyű nagy labirintusban. Persze az is kőből volt, de a homokszín anyag legalább némileg melegnek hatott. Itt a tanáriban olyan, mintha csak egy másik helyen lenne, nem is az ősi kőszörnyeteg hasában. Hogy igazán érezze a szabadság ízét, az ablakban ül, onnan néz kifelé a rétre. Próbálja megnyugtatni magát a látvánnyal, de az arca piros, tekintete zavart: valami kellemetlen foglalkoztatja.
Röpkén megrázza a fejét. Rövid, egyenesre nyírt kleopátrafrizurájából elöl egy-egy tincset hosszúra hagyott meg, ezek most egy-egy fonatként játékosan libbennek az apró, vékony lány arcának a hirtelen mozgás hatására. Ujjai rátalálnak a bal tincsre, módszeresen kibontja a fonatot, majd újra befonja. Ez egy megszokott mozdulatsor tőle, amikor ideges vagy tűnődik. Most inkább ideges, ugyanis nemsokára meg fogja tartani élete első tanóráját. Még utoljára végigkötögeti a fehérbe hajló szőke loknit, azután elengedi. Lassan megszülető elhatározással törökülésbe helyezkedik, és jobban kihúzza magát, csuklóit lazán térdein nyugtatja. Vesz egy mély levegőt. Benntart. Kifúj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2021. április 5. 17:52 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Valahogy nehezen képes felfogni, hogy a zárt ajtók feltárulnak előtte, hogyha belépne a tanárba már nem kell kopognia. Elvégre ezért van, hogy ott töltse az idejét az órái közt, hogy biztosítson egy nyugodt helyet ha javítani szeretne, vagy felkészülni a következő órájára. Egészen szereti azt a termet, valahogy olyan otthonosan érzi magát itt a többiekkel.
A harmadik kávéját iszogatva ül asztalánál, átnézi a jegyzeteit. Ötödikesekkel lesz órája, össze kell kapnia magát, hogy képes legyen egész végig fenntartani a figyelmüket. Velük már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az elsősökkel, akik még rácsodálkoznak a jóslás tudományára. De szereti a kihívásokat, a nehezebb eseteket, mert olyankor igazán úgy érzi, hogy van értelme annak amit csinál, ha meggyőzi őket arról, hogy igenis van értelme ott ülni az óráin.
Sosem zárkózik egészen magába, legfeljebb akkor, mikro elmekertjével foglalkozik. Olyankor szüksége van a teljes csendre és kizárásra, de egyébként jobban szeret együtt létezni a környezetével. Ezért tűnik fel neki a lány az ablakban. Tudja, hogy kollégaként kellene rá hivatkoznia, de olyan hihetetlennek tűnik számára, hogy taníthat. Mindenesetre most jobban foglalkoztatja, hogy olyan idegesnek látszik, mintha félne valamitől.
Lassan áll fel helyéről, úgy közelíti meg, mint egy sérült állatot szokás. Lassan és jól lázhatóan, nehogy azt higgye, valami rosszat akar. Tenyere finoman simul a lány vállára, mielőtt megszólalna. – Minden rendben? – Azt még nem tudja, hogyha tud segíteni, akkor hogyan és miben. Azt viszont tudja, hogy segíteni szeretne. Bár jobban néz ki, mint ezelőtt néhány perccel, de azért még mindig nem egészen az igazi. Talán nincs baj, csak túl érzékeny mióta gyereke van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 6. 18:59 | Link

Oláh Milán | ruha


A második hosszú hasi légzés közben valaki megérinti a vállát. Nem ijed meg, csak tudomásul veszi. Ad magának időt, hogy kifújja a levegőt, majd oldalra, felpillant látogatójára.
Minden rendben?
Asztrid arcáról egyelőre nincs mit leolvasni. Arca pirossága nem múlt el, de tekintete tiszta, talán egy kicsit kíváncsi. Még néhány másodpercig csak nézi, nézi a férfit. Ajka nem mozdul, de legalább derűsnek mondható. Nem azon rágódik, mit mondjon. Egyszerűen csak elmerült, és ilyenkor lassabb kijönni a külvilágba.
- Izgulok - jelenti ki a hosszú hatásszünet után. Talán ennél többel illett volna megajándékoznia az érdeklődőt, ha már ilyen türelmesen kivárta a választ, de ennyi sikerült. És ezzel a lényeget tulajdonképpen el is mondta. Már egészen más vonja el a figyelmét.
- Milyen sötét a bőröd - állapítja meg tárgyilagosan. Az ő világos bőréhez (amin még hófehér haja sem tud egy kicsit segíteni) képest mindenképpen.
- Megérinthetem? - jut egy újabb szünetecske után végre a célhoz.
Kihajtogatja lábait és megpördül ültében az ablakpárkányon. Így már teljes testtel tanártársa felé tud fordulni és ezzel jelzi is, hogy elszakította a figyelmét a vidék látványától. Pedig tényleg nagyon szép és megnyugtató.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2021. április 9. 22:40 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Sokakat zavar, hogy ennyire közvetlen és nyitott az emberek felé. Olyan családban nőtt fel, ahol ez mindennapos, a közvetlen érintések, a baráti és kéretlen tanácsok. Mindennapos és nem szokatlan, a többieket azonban zavarhatja.
Úgy tűnik a lány inkább csak kíváncsi, nem rémül meg és nem idegenkedik tőle. Kezdetnek jó, kezdetnek jó. Türelmesen vár, tudja milyen az, ha valakit megzavarnak a meditációjában. Ő is mindig ilyen, mikor valaki kéretlenül rángatja ki elmekertjéből. Néhány percig csak ül és néz, késlekedik a reakcióval, válasszal. Kellenek azok a percek míg elméje is visszatér a valóságba, nem csak a teste.
- Nem szükséges. Nincs miért aggódni – mondja ezt ő, a nagy tapasztalatával. Persze, a gyakorlati év alatt tanított már, de az közel sem volt ugyanolyan, mint most, mikor élesben megy majd a dolog. Más a korosztály, mások az elvárások, más a tananyag. Minden más. Beszélni meg ugye könnyebb, mint cselekedni. Talán neki is csak a szája nagy, mindenesetre próbál megnyugtató lenni.
- Valóban – mosolyodik el szórakozottan. Nem tudja mire vélni, talán nem látott még ilyen embert? Általában azért nem vált ki ilyesfajta reakciót az emberekből csak azért, mert egy hangyányival sötétebb a bőre, mint másoknak. A kérdésen sokkal jobban meghökken, valahogy ez még váratlanabbul éri, mint az előző kijelentés. – Ha szeretnéd, persze. – Bár nem tudja, mire lesz ez jó, de hagyja, tegye csak. Kárt nem okoz vele, sem testileg sem lelkileg nem sérül, hát miért ne érinthetné meg? Még akár bóknak is tekinthetné, ha nem lebegne valami furcsa atmoszféra a lány körül. Ő megérzi, ha valaki furcsa. Elvégre ő maga is az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 10. 18:30 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Az engedélyt megkapta! Ennél sokkal jobban meg szokta hökkenteni azokat, akiktől hasonlót kér. Különös módon ez még nem tántorította el attól, hogy újra és újra bepróbálkozzon. Legalább előtte rákérdez. Kiskorában ez sem volt jellemző, így hát ő is volt a falu különös lánya. A ritkán látott hófehér kislány, aki beljebb az erdőben él az erdészlakban az apjával meg az őrült anyjával. A faluban a nagymama simította el a dolgokat. No de a férfi példásan veszi a dolgot, ezzel Asztrid rokonszenvét végérvényesen kivívva. Megint egy oldalra felpillantással és egy kis mosollyal "fejezi ki" ezt a szimpátiát, ezzel kell beérni.
Próbál nem mohón nyúlni az előtte álló karjához. A tapintás igenis egy ismerkedési mód. És Asztrid meggyőződése (nem meggyőződése, inkább erős érzése, hogy sokkal jobban működik, mint a csevegés. Pedig csevegni is tud - valamennyire. A fáknál és más növényeknél mindenesetre sokkal jobban beválik, mint a csevegés. Erre még saját kezűleg készített ruháit is rátenné. Még a varázskörök rajzolásához használt fémrúdját is. Hogy a varázspálcáját is, azt meg sem említem, úgysem sok hasznára van a lánynak.)
No de elkalandoztunk. Szóval először is mutatóujját végighúzza a fickó bőrén. Ebből máris meg lehet állapítani, hogy a bőre például nem száraz. Ez éppen pont nem tudatosul Asztridban, de most már három ujjal, a pillangószárnynál alig súlyosabb nyomatékkal simogatja a bőrt és a szőrszálakat azon a karon. De tényleg, mire jó ez?
Arccal is már csak legfeljebb harminc centire van a felülettől, és már nemcsak az alkaron húzza végig bal keze ujjai begyét, de egészen végigsiklik a férfi kézujjain.
Oké, elég. Azért mindennek van határa, és nem kéne játszani a másik tűrésküszöbével. Ezt valahol mélyen tudja, mégis olyan nehéz rá koncentrálni, miért is olyan fontos ez.
- Köszönöm - jelenti ki egészen egyszerűen, és leejti a kezét.
- Te mit csinálsz itt? - kezdeményez ezek után ügyetlenül beszélgetést, miközben baljával jobb karján megismétli azokat a mozdulatokat, amiket imént a férfin. Talán összehasonlítja a kettőt.
Utoljára módosította:Németh Asztrid, 2021. április 10. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2021. április 11. 23:23 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Jobb híján karját tudja felajánlani, azért az már nála is túlmenne egy bizonyos lélektani határon, ha mondjuk az arcát kezdenék el felfedezni az aprócska ujjak. Feltűri ingujját így egész alkarja szabad prédává válik, amira a fehérhajú nem restell lecsapni azonnal. Eleinte csak óvatosan és finoman egy ujjal, majd hárommal csap le a kisasszony, alkarjáról egészen az ujjvégekig vándorol a puha érintés. Valahogy nem így képzelte azt, hogy megismerkedik az új kollégákkal. Sokkal inkább egy jó kávé mellett beszélgetve és nagyokat nevetve. De tudja, hogy mindenkit úgy kell megközelíteni, amilyen forma vagy stílus illik hozzá. Ha Asztridot alkarsimogatással lehet megvenni hát csak tessék, áll elébe. Valószínűleg átélt már ennél vadabb dolgokat is, csinált nagyobb hülyeségeket is, ez igazából semmi ahhoz képest. Azért nem bánja, hogy vége szakad ennek a különös szeánsznak.
- Készülök a következő órámra – mosolyog le a lányra kedvesen. Mégis mit csinálna itt? Talán diáknak néz ki? Nem, annyira azért már nem fiatal, be kell hogy lássa, eljár felette az idő és lassan vénül. Hiszen Flóri már lassan négy éves! Elképesztő, hogy szaladnak az évek, de a legszebb hogy ő mit sem bánja. – Te pedig ha jól láttam nos… meditáltál? – tippel kérdő hangsúllyal. Nem olyan biztos, bár ha magából indul ki, akkor de, szinte egészen biztos. Bár még sosem látta magát kívülről, mikor az elmekertjében ténykedik, de valahogy így tudja elképzelni a látványt. Ül, egyenletesen mélyeket lélegez és üveges tekintettel bámul a semmibe, míg gondolatai közt igyekszik megszüntetni a káoszt s a helyére rendet teremteni. Nem egyszerű feladat, tényleg elképesztő koncentrációt tud igényelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 12. 22:14 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Amikor válaszol suta kérdésére a másik, lenézve rá, hirtelen elkezdi zavarni, hogy ő ül, a másik meg áll. Mi lenne ennek feloldására a legjobb megoldás? Hát az, ha felajánlaná, hogy üljön le ő is.
Úgyhogy Asztrid egy gyors és rugalmas mozdulattal feláll. Hát. Ez is egy módszer.
Most már mindketten állnak, ugyan a férfi így is magasabb, de ez már nem zavaró.
- Mit tanítasz a következő órádon? - kérdezi a lány őszinte érdeklődéssel. Legszívesebben azt is megkérdezné, ő is részt vehet-e rajta, mint diák, de sajnos neki is órája lesz hamarosan. Ráadásul az első! Brr. Csupa olyan diákkal, akik még sosem láttak varázsköröket. Valami csodálatosat kell nekik mutatnia! Valamit, amitől mindenki rögtön megszereti őket!
Talán nem is lehet diákot játszani más óráján. Pedig kinézetre tökéletesen be tudna illeszkedni. Ami azt illeti, egy idős bácsi tegnap ki is küldte Asztridot a tanáriból, mert azt hitte, egy csirkefogó tanulóról van szó. Az öregúrnak valószínűleg nem ért el addig a tudata, hogy megjegyezze, kik lettek bemutatva neki a tanári kar új tagjaiként. Mit volt mit tenni, Asztrid illedelmesen köszönve távozott aznapra a szobából.
Hogy meditált-e? Hát igen. Mondhatni, meditált.
- Próbáltam megnyugodni - magyarázza. - Egy kicsit félek - ismétli el ugyanazt más szavakkal, amit már korábban is elmondott. Beszéd közben újra a karját kezdi babrálni. A fehér bőrön láthatatlanul megbúvó kis fehér szőrszálakat piszkálja, és nagy kék szemekkel néz fel a tanárra. De nem szól egy szót sem.
Utoljára módosította:Németh Asztrid, 2021. június 9. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2021. április 23. 15:56 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Helyet ad a lánynak ahelyett, hogy megkérdőjelezné a döntést. Nem kíváncsiskodik ő, csak csendben elfogadja a tényeket és kedvesen mosolyog. Ennyit tehet, és meg is teszi, mikor lehetősége van rá. Eleget nézték ki őt, hogy ezt megtanulja, hogyha csak ennyi empátiával és odafigyeléssel segíthet, akkor tegye meg.
- Azt hiszem a tenyérjóslásról fogok beszélni, de meglátom mihez lesz kedvem. – Nem feltétlenül a legpéldásabb tanári magatartás, de nem ragaszkodik szorosan a tanmenethez. Megpróbál logikus maradni, ha az előző órán feljött témának valami olyan, amit mondjuk abban az évben de csak később vennének akkor nem szórakozik, leadja azt simán. Mert neki is ilyen jó tanárai voltak, és arra biztatták, hogy nem kell feltétlenül mindig ragaszkodni valami olyanhoz, ami nem biztos hogy a legjobb. Elvégre a diákjai így többet és jobban tanulhatnak, ha valami olyanról hallanak, ami érdekli őket. Főleg most, hogy ezek amúgy is csak ismétlő órák leginkább így a VAV előtt.
- Ez lesz az első órád, avagy tartottál már korábban is? – Biztosan ez az első éve tanárként, mert annyira kis fiatalkának néz ki. De az első óra mindenhol váratlan és izgalmas, és igen, néha stresszel is jár. Hiába, hogy neki már nagyobb rutinja van ebben, elvégre ott volt a gyakorlata, de minden első óráján, amikor ismerkedett a csoportjaival, ő is ideges volt ám. – De biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz – pislog rá melegbarna pillantásával, biztató mosolyra húzva ajkait. Elvégre mi mást mondhatna, ha nem ezt? Ha nem lenne alkalmas arra, hogy tanítson, most nem állna itt mellette, ebben egészen biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 166
Írta: 2021. április 24. 17:34 | Link

Nadia
Január végén

Szerencsére kikérte magát a 8. évfolyam a mai napról, mert szerették volna megnézni a Sárkányölő Egyetem nyílt napját. Eredetileg nem mindenki ment volna, azonban úgy gondolta, hogy a fél csoportnak nem éri meg órát tartani, a többiek majd csak jól lemaradnak és még a vizsgán is arra fognak hivatkozni, hogy nem sikerült megszerezni a jegyzetet. Legyen csak mindegyiknek szabad, aztán majd jól bent tartja őket, amikor mindegyik méltóztatik befáradni az iskolába.
Persze jó hely lehet az az akadémia, de valahogy sosem vonzotta. Ennek ellenére fivére és apja történeteiből nagyon sok mindent tud róla. Lehet épp azért nem érdekelte annyira soha… mindig a híresen nagy fegyelem és társai.
Nem lehet azt mondani rá, hogy fegyelmezetlen, elvégre most is szépen, rendezetten vonul be a tanáriba, noha két lyukasa is lett így. Hóna alatt egy vaskos mappa, amiben a minisztériumi esettanulmányok szerepelnek. Most, hogy beállt dolgozni nagyon sokat kell olvasson, hiszen olyan ügyeken is kapott munkát, amivel már hónapok óta foglalkoztak a többiek.
Az ajtón belépve épp belefut a távozó Lainesbe, így a tanári majdnem teljesen kiürült. Tekintete megállapodik Nadián, akivel már egy ideje kerülik egymást. Nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen ezzel az egésszel, meg hogy lehet-e neki komoly kapcsolata. Akkor is mindig felsült ez a dolog, amikor csúcsformában volt, most meg? Ki akarna egy ilyennel összejönni? Nadia sem, hiszen más férfiakkal próbálkozott randevúzni, ám ahogy tudja sikertelenül. Meg aztán Nati apja is itt a színen, aki nagyon részt akar venni az életükben. Az elmúlt időkben nem nagyon beszélgettek, főleg azután nem, miután egy elborult pillanatában elhívta a nőt és a kislányát kirándulni és nemet mondott. Ezzel beigazolódott a gyanúja, miszerint nem kell erőltetnie ezt az egészet.
Fáradtan ül le a helyére, ami nagyon közel helyezkedik el Nadiáéhoz. Régebben még el is beszélgettek, ám november óta sok a kínos csend és félrerántott pillantás kettőjük között. Úgy érzi, mintha még közelebb lenne a szék meg asztal, mint korábban, pedig ez nem igaz.
- Szia Nadia! – Köszönti felé fordulva, ám tekintetét kerülve. Kényelmesen hátradől a székében, mostanság sokat sajog a háta a görnyedéstől, muszáj megtámasztania azt. Nagyon egyszerű könyvjelzője van, egy kekszes doboz eleje, viszont így tudja, hogy merre járt. Múlt éjjel sokáig bújta az esetet, kis jegyzeteket is készített, amiket kikészít maga mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 108
Írta: 2021. április 24. 20:45 | Link

Ákos

Még nem szoktam meg igazán az olvasó szemüvegem, korábban soha nem volt rá szükségem, most azonban kénytelen voltam használni, ha el akartam olvasni a beadandók szövegét. Szegénykéim olyan apró betűkkel írták tele a lapot, hogy alig tudtam még így is kihámozni a sorokat. Ennek ellenére próbálkoztam, hol feljebb toltam az orromon az okulárét, hol távolabb húzódtam, aztán meg a papírt emelgettem a magasba, előre húztam, hátra toltam, a fény felé fordítottam, csak hogy ki bírjam olvasni a sorokat. Agyrém. Nem kedveltem a szemüveget, s bizony sokkal nehezebb volt így javítani bármit is, mint annak idején, amikor még sasszemmel rendelkeztem. A kislányom édesen meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint a nagyi, hát ennek igazán örültem. Egyelőre még nem éreztem magam hatvannak, s reméltem, hogy még annyira azért nem ráncosodom.
- Mit akartál ideírni Dezsőke? - halkan motyogtam magam elő, próbáltam kihámozni a fiatalember szavait, mikor váratlanul rám köszönt egy ismerős hang. Felemeltem a pillantásom, a szemüvegnek hála azonban csak torz pacaként láttam meg Ákost, így próbáltam lejjebb tolni az orromon az eszközt, hogy normálisan is szemügyre vehessem a férfit, drága kollégámat, akit annak ellenére is kedveltem, hogy az elmúlt időszakban megcsappant közöttünk a kommunikáció. Sőt, azt is mondhatnám, hogy egyenlő lett a nullával.
Történt, ami történt köztünk, de azt hiszem, hogy Őt zavarta a dolog, mert kerülni kezdett. Szerintem kellemetlenül érintette, hogy kollégák vagyunk, meg aztán…magam sem tudom, de elkerültük egymást. Pedig nem raktam a nyakába kötelezettséget, nem kértem, hogy járjunk, hogy nevelje fel a gyerekem, mégis, mintha menekült volna előlem. Ez egy kicsit azért rosszul esett, de tudomásul vettem, s tovább léptem. Furcsa, mert nem is olyan rég viszont elhívott egy kirándulásra, s igazán nem is tudtam hová tenni a meghívását akkor, ráadásul rettentően rossz passzban voltam, így elutasítottam őt. Onnantól kezdve megint nem alakult ki közöttünk kommunikáció egy-két kósza köszönésen kívül. Hetek teltek el már azóta, s őszintén, hiányoltam Őt. A társaságát, hogy csak röhögjünk valami hülyeségen, vagy bedobjunk egy sört, vagy akármi. - Szia Ákos - köszöntem vissza, de mivel benne voltam a munkában, s nem akartam elrontani a pontozást, visszatereltem gondolataimat a munkára, s igyekeztem befejezni a beadandó javítását. Ezzel úgy tíz-tizenöt perc alatt végeztem is, végre levehettem az olvasószemüveget, kifújhattam a levegőt, s kortyolhattam a kávémból. Egy ideig csak csöndesen ücsörögtem Ákos mellett, figyeltem, gondoltam, ha elkapja a pillantásom, akkor majd talán szóba áll velem, felém fordul, és mondjuk megkérdezi, hogy mi újság, vagy hasonló. Ez azonban nem történt meg, egy kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy olyan, mintha az oviban lennénk, s tekintve, hogy senki sem volt rajtunk kívül a tanáriban, hát úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy kicsit felém terelni a figyelmét.
Az előttem heverő üres papírból gyúrtam galacsinokat, s kényelmesen hátradőlve a székemben, keresztezve egyik lábamat a másikon, látványosan kezdtem el Őt dobálni a galacsinokkal, tudva, hogy nem vak és nem ostoba, úgyis rájön majd, hogy én bombázom.
Azonban a negyedik-ötödik lendítés után még mindig úgy tűnt, mintha ignorálna, ezért végül csak megtörtem a csendet. - Ne zavartasd magad drágám, olvasgass tovább….ja, amúgy terhes vagyok - mondtam komoly hangszínnel, próbáltam nem elnevetni magam, s vártam, hogy végre hagyja a francba azt a fránya könyvet, és végre velem foglalkozzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 166
Írta: 2021. április 25. 13:42 | Link

Lady PrregantePlease don't be trueareyousure

Régebben nagyon nagy önbizalma volt a párkapcsolatok terén, azonban ez az utóbbi időben kezdett alábbhagyni, amikor valahogy semmi nem tudott működni. Futó kalandokat, rövidtávú kapcsolatokat bármikor képes volt szerezni, azonban az, hogy megmaradjon mellette hosszútávon egy hölgy, nos nem volt a legkönnyebb. Pedig nem bántott ő senkit, nem csalt meg senkit, így nem igazán értette, hogy mi a gond vele. Nem jött rá, hogy a nem megfelelő kommunikáció, a kevés figyelem volt az oka. Az apjától nem sok olyat látott az évek alatt, ő maga pedig suta volt arra, hogy rájöjjön mi is az a szeretetnyelv és mik azok az apró gesztusok, amik egy kapcsolatot működővé tesznek hosszútávon.
Persze rendezett házassága bármikor lehetett volna, azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy majd ő megtalálja, nem szükséges helyette találni egy lányt sem. Volt, hogy mondták, próbálja meg, randevúzzanak és meglátja beleszeret. Néhány alkalommal be is adta a derekát, azonban lehetett bármilyen jó modorú, kedves nő, akivel találkozott, túlzottan hamar jött szóba az esküvő, amitől a frász kiverte és újból kényszernek tűnt az egész. Így szép lassan a gyerekektől is lemondott, az eleve kósza gondolat inkább viszolygássá vált, noha egyébként nem utálja őket. Vagyis most már idegesítőnek érzi legtöbbet, de valahogy mindig a jó fej nagybácsiként gondolt magára, hogy ha testvéreinek előbb születne kisbabája. Ezért is aggódott attól, hogy mi lenne, ha…? Hogyan birkózna meg a helyzettel? Ráadásul az apja mit szólna, hiszen nagyon nem illő házasságon kívül gyereket vállalni a családjukban. De hogy ráparancsolt volna, hogy legyen férfi és vegye el a nőt, vagy pont, hogy látni sem akarta volna őket? Ezt nem tudja, viszont szerencsére nem is derült ki. Emiatt persze nagyon kínosan érezte magát, mindenféle gondolat kavargott a fejében az önvádtól kezdve a kínosságon át. Normális esetben nincs ebben az időpontban a tanáriban, hiszen órát tart, így kellemetlenül érinti, hogy négyszemközt vannak, azonban már csak nem fog kifordulni, ha meglátja.
Professzionálisak, mind a ketten dolgoznak.
Azt hitted, Ákos?
Egy galacsin repül felé néhány percnyi tanulás után, mely a könyvén landol. Óvatos mozdulattal lesepri, azonban nemsokára egy újabb húz el a bal füle mellett. Majd egy újabb érkezik a homlokára, mely onnan átpattan a szomszédos asztalra, egyenesen Tánya dolgai közé. Reméli, hogy nem valami gyerekes dolog ez, hogy szavanként dobál valami üzenetet. Nem hallja a tollsercegést, így reméli, hogy csak galacsin. Lapozás után azonban Nadia megtöri a csendet. Épp emelné fel a fejét, hogy szólásra nyissa a száját a munkája fontosságáról, ám ’útközben’ Nadia befejezi a mondatot. Arcára ráfagy minden érzelem, ahogy fokozatosan feldolgozza az utolsó két szót. Kissé a szája is nyitva marad, hiszen épp szólni készült, azonban a nem, hogy a szavak, de még a levegő is a torkában reked egy hatalmas gombócként. Átfut előtte az összes lehetséges katasztrófa-forgatókönyv, ami csak eszébe jut, ettől a pillanat alatt sápad le. Meg merne esküdni, hogy egy pillanatra a remegése is elmúlt, annyira lefagy az egésztől, bár valószínű, hogy csak az a legkevesebb most. – Hogy mi vagy? – Préseli ki végül bajusza alól rekedt hangon. Az a gombóc nem nagyon engedi beszélni, hiába próbálja a torkában dobogó szíve kikergetni onnan. De miért csak most szól?
Ösztönösen engedi le tekintetét Nadia hasa irányába, azonban zsákutcába fut, hiszen az asztal mindent takar. Hány hete is volt? – Biztos vagy benne? – Szólal meg egy nagyot nyelve, hátha szabadul a torkából az a fránya blokk, ám szája teljesen kiszáradt, nem képes leöblíteni azt a szart onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 475
Írta: 2021. május 27. 19:38 | Link

Ардаи Танья
Проблемы


A kijelentés után azonnal jött is a tanárnőhöz illő leszidás. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, aki valami nagyon komoly bajt csinált és ez csak még inkább arra sarkalt, hogy soha ne akarjak felkelni az székből vagy felemelni a fejem az asztallapról. Megérdemlem, hogy kioktassanak. Minden szót megérdemlek, amit fájón hozzám lehet vágni. Ismerem a lehetséges következményeket. Bármelyik is fog bekövetkezni, nem lesz kisebbik rossz csak nagyobbik.
Meglepett, hogy viszonylag gyorsan abba maradt a hegyi beszéd. Hát ilyen engedékeny a diákokkal is? Nem csoda, hogy mindenki mindent könnyen megúszik. Azért az italt elfogadtam, ugyan az megkérdőjelezhető, itt és ilyen időbe mennyire szabadna inni. Valószínűleg semennyire, úgyhogy inkább gyors lehúztam. - Le akartam szidni, amiért romlottak a jegyei, meg amiért több tanár is panaszkodott rá. Ő meg visszakiabált és ahogy így egymásnak passzolgattuk a magas labdákat valahogy kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy erről tudjon. Vannak gondolatok, amiknek soha nem szabad napvilágot látniuk. - mélyet sóhajtottam, ahogy ránéztem a nőre, hogy lássam arcán mire gondolt.
- Ugye soha nem fog már velem beszélni? Talán így is lesz a legjobb. Nem vagyok egy apuka típus, amúgy is egy vicc volt amit itt lejátszottunk. Igazi cirkusz - kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. - Talán visszamegy Oroszországba. Azt hiszem, az volna a legjobb. Ott sokan szeretik. Kellő távolságra lesz tőlem, boldogan élhet és már az apját se kell kutatnia, mert tudja, hol van és mekkora egy gyökér. - vontam meg a vállam.
- Önts még egy kicsit - toltam oda a poharat- Lehet haza kellene menni. Kivenni pár napot.  Addigra talán ő is elköltözik a kastélyból. - akkor úgy tehetnék, mintha nem történt volna semmi. Minden sokkal könnyebb lenne, ha úgy tehetnék. Nem kéne megoldást találni, csak elfelejteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 301
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. május 29. 23:07 | Link

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|[
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 475
Írta: 2021. június 3. 21:13 | Link

Ардаи Танья
Проблемы



- Nem tudom, azt hiszem. Az agyam tudja, hogy egy kétéves gyereket hibáztatni marhaság, a szívem...nem - vallottam be őszintén. Gondolkodnom se kellett rajta, azonnal rávágtam. Eleget gondolkodtam rajta a baleset óta és szörnyülködtem azon, hogy akármennyire is ostobaságnak hangzott a vádolás, sosem tudtam kiirtani a fejemből.
A megállapításra csak mordultam egyet. Poénnak éreztem, amin akkor nem tudtam nevetni.
- Igaz. Bár még így is én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de mindegyik sárgaságot nagyon szeretem. És ott van Odett és Hayden, akikkel annyira könnyen képes vagyok lelkizni, meg mellettük állni ha kell ha nem. Ott nem érzem ezt kötelességnek, Daryanal igen. Pedig ő is megérdemelné, hogy pátyolgassák. Jött is, én meg mint a zsémbes mackó elkergettem. - ráztam a fejem. Sajnáltam őt, annyira nagyon. Ha egy diákom lenne és más volna az apja, valószínűleg már rég felkerestem volna a kedves papát és felvilágosítottam volna, mekkora egy retek ember.
- De mit kezdjek fele? Mármint, verjem meg a barátját? Hát kirúgnának - pillogtam a nőre, mert ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
 -Olyan, mintha egy ötévesnek lenne barátja, de nem tekerhetem ki a nyakát, mert megharagudna Dashenka. Mondjuk ennél jobban valószínűleg már úgysem tudna - azért az állásomat még jó lenne megtartani, amit egy diák fejére ülés után valószínűleg elég nehéz lenne.
A tanácsa nem volt rossz. Megkeresni mielőtt megutálna túlzottan. Tervnek nem rossz, azonban vannak kérdőjeles pontok benne.
- És mit mondjak neki? Boccs, hogy hangosan is kimondtam amit gondoltam? - volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem lett volna az igazi. Elhúzva a szám húztam meg az újratöltött poharamat. Mi van, ha csak még jobban elmélyíteném kettőnk között a távolságot ha újra megkeresném? Benne van a pakliban, sőt, amilyenek az eddigi beszélgetéseink voltak elég nagy eséllyel megtörténhet a dolog. Nem szerettem volna még több kárt okozni, amit lelkében kell viselnie élete végéig Daryanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. június 9. 22:03 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Ez nagyon érdekes! - üzeni Asztrid szeme, amikor meghallja, hogy tenyérjóslás lesz a téma a következő órán. Eddig matató kezét most tenyérre felfordítja finoman, észrevétlenül, és lenéz rá.
A tenyér valószínűleg nem mondja el, hogyan fog sikerülni az első nap, az első hét. De bizonyosan minden rendben lesz - érti meg, és ezt visszhangozzák a férfi kedves szavai és a meleg barna szemei is.
Csak ez az izgalom nem tud elmúlni, még ha a fejével tudja is, hogy nem történhet nagy baj. És ha nagy baj történik, még mindig elvarázsolhatja az egész csoportot, vagy magát! Erre persze nem fog sor kerülni.
- Ez lesz az első - erősíti meg azt egy kicsivel később, amire a másik már magától is rájött.
Most jobb hüvelykujjával a bal tenyere közepét simogatja.
- Hogyan működik a jóslás? - kérdezi. A válaszra viszont lehet már nem lesz lehetőség. A tanárok megindulnak az ajtó felé. Itt az idő elindulni az első órákra. Ő már megjegyezte az odautat lépésről lépésre a tanáriból a tanteremig, ezért azzal nem lesz baj,
- Mennünk kell! - figyelmezteti tanártársát kedvesen, de nyomatékosan, még talán valamennyi játékossággal is: mintha egy kalandra invitálná a másikat. Egy tánclépéssel kikerüli a férfit, és felvesz egy vaskos könyvet az egyik asztalról. - Itt az idő! - fordul még hátra vidoran, és megindul ő is a többiek nyomában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
online
RPG hsz: 236
Összes hsz: 334
Írta: 2021. június 11. 18:46 | Link

Mágusjogi ügy
[Csonka Zsombor / ne less]

Fontos dolgom van. dr. Laines egy elég komoly feladatot bízott rám, ami a felsőbb évesek tananyagára vonatkozik, tehát pontosnak kell lennem és egy kis kutatómunkát is igényel. A könyvtárban már előre szétnéztem, hogy mit és hol fogok megtalálni, az egyedüli akadály néhány kiolvashatatlan szó volt a papíron, amire rávetett pár sort, amolyan iránymutatásként. Így vezet utam a tanáriszoba felé, nem ritka látogatónak számítok itt, így az odavezető utat tökéletesen tudom úgy is ha orrom a papír fecnibe van esve.  Apró szusszanással engedem le magam mellé és emelem meg állam, hogy megpillantsam a magas, göndör hajú alakot velem szembe jönni. Nem, nem a Tökfej. Ez az alak navinés, és sötét. Már a haja. Aprót ugrik a szemöldököm, meg sem toppanok, ahogy csak jobban kihúzom magam és éles fordulattal kerülök szemtől szembe a tanári ajtajával. Nem nézek felé, így csak sejtem, hogy szinte egy időben érjük el. Karom hátrahúzott vállakkal nyúl előre a kopogtatás céljával, ám a Rúnatan tanárunk épp kilépőben van. Béliveau kedves ember, apró mosollyal kérem meg, hogy szóljon legyen szíves dr. Lainesnek, de a válasz lehangol. Nincs bent. Lehetséges, hogy rosszul írtam fel mikor tartózkodik a kastélyban? Nem, az lehetetlen. Tekintetem tanácstalanul néz utána, majd le a kezeim közt tartott cetlire. Sürgősen ki kell találnom valamit! Már lépek is, mennék tovább, de a terelő jelenlétéről egy pillanatig meg is feledkeztem. – Zsombor – biccentek köszönésnek szánva, mégse legyek bunkó, majd indulnék tovább. Két nap és kész kellene lennem. Ez kész katasztrófa! Nem baj, Amélia. Nem baj! Kész leszel határidőre és pont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. június 24. 16:48 | Link

Amélia
Újra találkozunk


Ruganyos léptei nyomán csattogott a kihalt iskolafolyosó köve. Minden diák szétszéledt az órák befejeztével, legtöbben valahol a szabadban szabadultak meg iskolai köpenyüktől, vagy épp a hideg szobákba bújtak be, mint a kisegerek eső közeledtével. Kivéve egy embert, aki egyenesen felé közelített. És akit keresett. Általában nagyon is szeretett Reece-el együtt dolgozni, arról nem is beszélve, hogy így nem csak a gyógyszereire volt pénze, de már az örökség megszerzéséhez is egyre közelebb ért. Az más kérdés volt, hogy ennek a lelke mennyire örült. Tudta, hogy szülei nem örülnének, ha nem küzdene érte. Értük tette, és egy kicsit magáért.
Apró, ámbár sietős léptei végett a szöszi előbb ért a tanári bejáratához, és egy kis, önelégült mosoly ült ki az arcára, amikor meghallotta, hogy Amélia Reece-t keresi. Tudta, hogy őt fogja, hogy neki kellene közölnie, hogy a férfi őt küldte maga helyett, de helyette lassabbra vette lépteit, hogy kiélvezhesse Amélia csalódását. Általában nem szokott senkinek ilyeneket kívánni, de a másik kiérdemelte nála. Nagyon is.
- Róza - biccentett vissza. - Reece küldött, hogy adjam ezt át, és azt mondta te is adsz majd cserébe valamit - nyújtott felé egy vaskosabb könyvet a göndör. - Valami óravázlatot vagy mit - nézett érdeklődve a másikra. Sose volt tanársegéd, egyáltalán nem értett ezekhez a dolgokhoz. És ha az igazat meg akarta vallani, nem is nagyon akart. Örült, hogy nagyjából a benti dolgokkal tisztában volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 301
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. június 29. 23:51 | Link

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|[
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 235
Írta: 2021. június 30. 22:15 | Link




Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2021. július 3. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2021. július 1. 17:03 | Link

Drága Emma
egy este a papírok felett


Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
online
RPG hsz: 236
Összes hsz: 334
Írta: 2021. július 1. 20:58 | Link

Mágusjogi ügy
[Csonka Zsombor / ne less]

Nem esem pánikba. Nem szokásom, mert tudom hogy türelemmel és pár jól átgondolt döntéssel hamar sokkal jobb eredményt érhetek fel, mint idegeskedés hatására megcselekedett dolgokkal. Így aztán veszek egy mély levegőt és elkezdem kifundálni mégis hogyan haladhatnék anélkül a feladattal, hogy bizonyos fogalmak hiányoznak. Megoldom. Meg kell oldanom. Ahogy Bettivel is felmerült, ha netán egyszer valóban ügyvédnek állnék, vagy megfontolnám magamban a szakma felé fordulást, azt nem tehetem meg úgy hogy határidőre elbukok már az első megmérettetésnél holmi kiolvashatatlan szavak és információ hiányában. Azt fogom tenni amihez értek és bevetem magam a könyvtárba egy kis háttérkutatásért. A jogi szekció kulcsát Kazanov még oda is adná nekem. Ám lépteim hamar megtoppannak miután a szokásunkhoz hűen a nevével, biccentve köszönök Zsombornak. Akárhogyan is indult az ismerettségünk, nem vagyok bunkó. Ő azonban azon a néven hív, amin szinte már csak édesanyám teszi, csoda ha egyszerre megtoppanva oldalasan nézek fel rá? Magas ő is, sötét, göndör tincsei alatt fürkészem az arcát. Mit akarhat tőlem? Fel sem kell tennem hangosan a kérdést már folytatja is. - Hogyan? - veszem át a könyvet, pillantásom leesik rá. Igen, ezt a kötetet ismerem. - Köszönöm, hogy átadtad - lapozom át gyorsan. Azzal is tisztában vagyok, hogy Zsombor dr. Lainesnek dolgozik, amit bár nem értek nem kérdőjelezem meg az ügyvéd úr döntését. Biztos vagyok benne, hogy okkal van, amihez nekem semmi közöm, nem ütöm bele az orromat. Ez egyszer. Az én feladatom a vázlat, amit a barna szemeibe nézve agyam is elkap. Micsoda? Dehát, még van legalább harmincnégy órám addig. Eszem ágában sincs éppen neki elárulni, hogy csupán félkész. - Annak a dokumentumnak a határideje még nem esedékes - fektetem jobb alkaromnak a könyvnek. - Nem tudom mikor találkozol legközelebb dr. Laines-szel. Figyelj, megoldható volna a holnap. Megkereslek a Nagyteremben reggelikor és átadom - bólintok határozottan. Ez azt jelenti, hogy egész éjjel a tiltott varázsigékről fogok olvasni és körmölni napkeltéig, de megvan az ára mindennek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 235
Írta: 2021. július 3. 15:46 | Link




Lehet sokaknak annyi látszik ebből, hogy odavagyok a tanárért és most jól körülötte akarok legyeskedni. Ez ott nem igaz, hogy a tanári kar jelenlegi felállása igen erős férfi szempontból, és mégsem toporogtam ott mindegyiknél, pedig szívesen megtettem volna. Ne ezen múljon már! Tudom, hogy a görcs évfolyamtársam pont ezt csinálja, addig-addig nyalizik, míg jobbat nem ér el, bár kíváncsi vagyok, hogy az újaknál mennyit fog ez érni. Valahogy sejtem, hogy egyszer nagyon pofára fog esni és én, ha szép, ha nem, ott fogok lenni és nevetni fogok. Nagyon. Addig pedig megoldani a rám hárult plusz munkát. Szeretnék egy jó viszonyt, igen, hogy ne kelljen kínzásnak gondolnom ezt az egészet. Szeretnék jól teljesíteni, mert akárhogy osztottam, szoroztam, lehet, hogy jól fog jönni, illetve, még mindig kellett egy plusz tárgy és szimpatikus volt. Csak nyertem vele, és mondhatni, ő is velem? Fogjuk rá.
Szavaira emelem vissza tekintetem rá és szusszanok egy aprót. Igaza van, itt tényleg vannak olyan válaszok, amik furák, csúnyák, mégis jók lehetnek. Én is hozzá vagyok szokva azokhoz a válaszokhoz, ahol van egy irány és mód, ahogy felelni lehet rá. Ami attól eltér, az már nemigen jó semmire. Kicsit el kell rugaszkodnom, mint az álmok.
- Ahh, rájöhettem volna magamtól is – szusszanok egyet. Lehet az, hogy már egy jó ideje-órája itt ülünk, kicsit kizökkentett mindenből és megülte az elmém. - Köszönöm, akkor így javítom tovább – látni is, ahogy visszahajolok egy lap fölé, gyors átfutom még egyszer és már le is pontozom. Vagyis, pontosabban fel. Ez a kusza, de elfogadható részletes válasz. - Mi értelme van álmokat másolni? Mármint… bármit kitalálhat, körülbelül negyed órát vesz el az életéből – ezt pontosan úgy mondom, hogy alsóbb éves koromban ugyan ezt megtettem. Kiment a fejemből a határidő, ami nem lepett meg senkit sem, engem viszont zavart. Leültem, kicsit logikáztam és már meg is írtam. Nem másoltam sose le senkiét, mert sosem tetszett a gondolat. Akkor elbukom egyedül. De most leteszem a tollat és nyújtózom egyet, mielőtt felhozom a kávét.
- Rendben van, máris hozom – ahhoz képest, hogy mennyire elzsibbadtam, szinte felpattanok és már ott sem vagyok, hogy kávét szerezzek. Nem időzök ezzel túl sokat, végül kettővel térek vissza, remélem jól emlékszem, legutóbb hogy itta a sajátját. Megállok végül az asztal mellett és leteszem elé.
- Tessék – ülök végül vissza és még várok, mert forró. Távolabb teszem, nehogy fellökve a dolgozatokra öntsem. - De ha kviddics jóslás lenne az óra anyaga, nem bírná a terem a létszámot – jegyzem meg mosolyogva, hogy igen, vannak sokkalta „menőbb” tárgyak is. Nem lehet egyszerű így.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2021. július 3. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 475
Írta: 2021. július 4. 22:45 | Link

Ардаи Танья
Проблемы


Nem számítottam arra, hogy Tánya ennyire harciassá válik és füzettel kezd el csapkodni. Először megrezzentem, rátekintve, hogy mi a fene van, aztán csak beletörődve hagytam, hogy folytassa amíg meg nem unta. Ezzel úgysem tud megölni, maximum ha lenyomja a torkomon.
- Hát épp ez az - rázom meg a fejem, megvárva, hogy abbahagyja, csak utána szólalok meg - igaz ennek semmi köze a hibáztatáshoz, de rátesz egy lapáttal. Amikor kicsiként is volt hasonlóság, mára meg szinte az arcát viseli. Katya de mégsem Katya, mint egy hamisítvány, aki az emberek szemét becsapja, és ha meglátom, mindig arra emlékeztet, akit soha többé nem karolhatok át. Mint mikor leég a házad és naponta a pofádba nyomnának róla egy képet, hogy nézd mit vesztettél, nézzed! - gesztikulálásom kicsit talán túlzás volt, ahogy mindent szóról szóra mellé el is mutogattam.
- Orosz? - lepődtem meg a kijelentését. Fejemet oldalra billentettem, nem tudtam, hogy a kijelentésem melyik része volt " Annyira orosz ". Tánya Daryaért kampányolt, teljesen érthetően. Én voltam az öregebb, nekem kellett volna félretennem a sérelmeimet, hogy segíthessek a lányomon, mégis...
- Annyira nehéz félretenni a sérelmeidet...továbblépni. Nálam tíz éve megállt az idő, amiket te mondasz az mind szép és jó, csak nem tudom megtenni, vagy lassan, vagy nem tudom   - homlokomat újra a padra érintettem. Nem tudtam, hogyan kellene elmagyaráznom neki, hogy mennyire idegen számomra játszani a szerepemet, mintha mi sem történt volna. Katya halála után a boldog családot játszani őt kihagyva, árulás lett volna.
- Tudom, hogy nem ötéves, de az ember a saját gyerekét nem tudom mikor fogja felnőttnek látni, de nem huszonévesen az is biztos - kértem ki magamnak sértődött hangéllel. Vágtam, hogy hány éves, tisztában voltam vele, hogy valószínűleg Somogyival ők, hát igen. Bár ez a rész nem tetszett. Egyáltalán nem tetszett. Mégis, mindennek ellenére, hiába karcsú a csípője, meg formás a melle, meg tudjam is én mik szoktak lenni a felnőtt nők jellemzői, az én szememben egy kislány macival a kezébe, felkötött kikákkal, vigyorában hiányzó fogakkal.
A következő két kérdés után sokáig csend telepedett közénk. Gondolkodtam. Mindig úgy voltam vele, hogy ha Katya lenne a helyebe, minden szép volna és jó, de hogy Katya mit szólna ehhez a kapcsolathoz...
- Azt hiszem olyasmit mondana mint te csak oroszul, meg  füzet helyett valami fájdalmasabb fegyvert választott volna. Talán azt, hogy ha készen állok menjek és beszéljek vele
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. július 8. 23:36 | Link

Amélia
Újra találkozunk


A munka valahogy most egészen új perspektívákat nyitott a göndör számára. Nem voltak már számlák, amikre nem futotta pénzből. Kevéssé aggódott már a szülei végrendelete miatt is, és habár a gyerekkori ház képe egyszerre töltötte el vágyakozással és félelemmel, szinte biztos volt benne, hogy ha valaki képes lesz egyszer újra bejuttatni őt a régi vasajtón, az Reece lesz.
- Én nem tudom, hogy ti miben egyeztetek meg. Mondjam azt neki, hogy még nincs kész? - kérdezte a göndör tényszerűen, de egy kis féloldalas mosoly megjelent a szája sarkában. Jellemző volt rá ez az ábrázat, régebben Rara kapott sokat belőle, mikor az érzelmeit akarta elrejteni. Mostanra azonban már nem volt mit rejtegetni. Senki elől. Amélia elől a legkevésbé. Biztos volt benne, hogy ha valamire felkapná a fejét a szőke, akkor addig meg se nyugodna, amíg az összes információt meg nem tudná. Akkor meg?
- Hát, ha most odaadtad volna, akkor még visszavittem volna, de legyen reggel. Viszont ne a nagyteremben - szögezte le a nyurga srác, ahogy a gondolatra még a kézfején is felállt az összes szőr. - Odamegyek a Levita ajtaja elé. Csak át kell adnod. Mondjuk legyen hét - javasolta a srác tényszerűen. Most szívességet tett Rózának, és ezt tökéletesen tudta. De mégis ahogy ránézett a szöszke nyúzott képére, bármennyire is utálta a nagy száját, egyszerűen nem volt képes több fájdalmat okozni neki. Hiszen kinek nincsenek meg a saját démonai?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 301
Összes hsz: 1248
Írta: 2021. július 9. 00:18 | Link

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Az igazat megvallva bármennyire is próbálkoztam jó tanácsokat adni Mishának, az igazság az volt, hogy fogalmam se volt róla, hogyan kéne gyereket nevelni. Voltak óvodásaim, kisiskolásaim és kész tinédzsereim is. De csak és kizárólag az iskola falai között. Nem tudtam hogyan kell rendes kapcsolatot kialakítani, elérni, hogy a gyerek hallgasson rád, de el is mondjon dolgokat. Igen, a sárgák számára mi olyanok lehettünk, mint a szülőpótlékok, de emellett első sorban a tanáraik voltunk. És ezt mi is tudtuk. A felelősség nem teljesen nyomta a mi vállunk. A tiszteletről, amelyet pedig anélkül kaptunk, hogy bármit szóltunk volna nem is beszélve. Minden amit Misha most mondott egyszerűen idegen volt számomra.
- Rendben, akkor ne lásd felnőttnek. Lásd annak, ami. Saját akarata van, de attól még ugyanúgy szüksége van az apukájára. Az édes ég áldjon meg, még nekem is van, hogy szükségem van rá, pedig huszonhét éves vagyok. Azt hiszem - bizonytalanodtam el egy pillanatra, és számolgatni kezdtem, csak hogy utána egy pillanattal később sutba dobjam az ötletet is. Túl öreg, és kész. Inkább feltettem neki két kérdést, ami látszólag egy kicsit észhez térítette. Végre.
Elmosolyodtam kedvesen a válaszára, és megsimítottam a karját. - Akkor menj, és beszélj vele. Mielőtt késő - biztattam, és vissza tekertem a vodka kupakját. Tudtam, hogy jó szolgálatot fog tenni, mikor eljön az ideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|[
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
online
RPG hsz: 236
Összes hsz: 334
Írta: 2021. július 31. 19:41 | Link

Mágusjogi ügy
[Csonka Zsombor / ne less]

Csonka Zsombor. Sokat hallottam róla, - Egyedül lennék ezzel? Nem hinném. - aztán annál többet próbáltam utánanézni hogy vajon mi lehet abból igaz vagy sem. Nem mintha annyira ráérnek, szóval éppen csak a veszekedésünk után egy pár napig foglalkoztam azzal, amit róla suttognak a kőfalak között. A legtöbbet nem is hiszem el. A veszekedésünk hátterében is igazából a felszínes információ továbbítás állt. Tulajdonképpen ki voltam akadva pletykákra most pedig itt állunk a köztünk lévő feszültséggel és azokkal az ellenszenves pillantásokkal a másik felé. Aztán valahogy hirtelen mégis elnézi nekem a dolgokat. Hm.
Összefonom magam előtt karomat immáron a könyvvel a kezemben, amit Zsombor hozott nekem. Reece-nek megfelelő kommunikációval kell átadni azt, hogy fókuszálok és figyelek a határidőkre, amiket megad. Tehát nem az a lényeg, hogy nincs kész, hanem, hogy még nem esedékes a határidő szerint. Ennyi.
Ellenkezik a Nagyterem ötletével. Nem reagálom le ellenszenvesen, pusztán megemelkedik szemöldököm. - Rendben. Legyen az szfinx portréja előtt, hétkor. - tulajdonképpen ha ma Zsombor nem jön hajkurászni, akkor mindenféle probléma nélkül időre készen lettem volna. Anélkül hogy bárki megkérdőjelezi azt. Zsombor mégsem szúrja ez el nekem, így zavartan egy apró mosolyt erőltetek magamra, amit annyira talán nem is kell hogy erőltessek. Ezt szánom köszönetképpen.
- Mire találkozunk, lehet hogy vissza tudnám szolgáltatni a könyvet. Szerintem reggeli előtt még ki tudom jegyzetelni - bólintok, miközben arrébb lépek. - Oké, azért furcsa, hogy éppen mi ketten segítünk dr. Laines-nek, de részemről ez nem akadály - közlöm és kíváncsian várom ő vajon mestertanonc létére elég érett-e ehhez a hozzáálláshoz. Semmi, avagy senki nem akadályozhatja a gördülékeny munkát, a mágusjog terén ez kifejezetten érvényes.
- Akkor holnap, Zsombor - sarkon fordulva kezdek el lépkedni a Levita felé ezzel jelezve Zsombor számára, hogy amit kellett azt elrendeztük.
Arról is mindenféle pletykák szólnak miért Zsombor, dr. Laines aszisztense. Én úgy vagyok vele, hogy a férfi biztos okkal vette fel, amit nekem vagy másoknak nincsen oka megkérdőjelezni. Az ügyvéd Úr, okos, intelligens és ha Zsombor segítségre szorult mondjuk, akkor ő gálánsan felajánlotta hogy kihúzza a csávából. És ennél többet nem is foglalkozom vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium