34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 92 93 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 17:55 | Link

                           Catherine Alexis Rawen

-Az ember azt hinné, megijesztenek, vagy valami...-mondta, s mindketten körbenéztünk. Inkább nevettem, mint féltem az életre keltett díszlet elemeken.
-Igen, biztos rengeteg diák, és tanár dolgozhatott egy ilyen vég kifejletten.-próbáltam túlkiabálni az üvöltő zenét. Rengetegen voltak. Hirtelen kaparni kezdett a torkom. Felszínre tört a félelmeim egyike, a tömegiszony. Igyekeztem leplezni Cathy előtt. A lány könnyített ezen a kérdésével. Az idegesség legkisebb jele sem látszott kirajzolódni az arcán.
-Hát, nem vagyok jó faltörő kos.-mondtam. Hát, ez a poén fejben jobban hangzott.
-De ha szomjas vagy, hozhatok neked inni?-ajánlottam fel. A fekete-fehér fény szépen megvilágította a termet. A csontvázzenekar muzsikájára diákok százai rázták a rongyot. A kísértetek is jól szórakoztak. Éreztem, ez lesz eddigi életem legjobb Halloweenje!
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dr. Mácsai Zója
KARANTÉN


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 30. 18:37 | Link

Simfel Cowboy

Az utolsó simításokat is elvégezte a jelmezeken, mielőtt elindultak. Tény, hogy Minnie egér, mely eredetileg az övé lett volna, több időt vett igénybe, de azért a macskanő se volt semmi. Leginkább az a része, hogy találjon egy olyan fekete nadrágot, és hozzá egy topot, amelyek kellőképpen feszülnek, és igen felül egy kicsit domboríthat is. Aztán a nadrághoz egy cicafarkat varrt, melyet egy nála jóval tehetségesebb boszorkány megbűvölt úgy, hogy néha lomhán megmozduljon, illetve a top esetében igyekeznie kellett olyat választani, ami betűrve szinte eggyé válik a nadrággal. Összevarrni őket azért nem volt szíve, hiszen ezt a topot még olyan sok mindenre lehet majd használni. Aztán megcsinálta a füleit is, majd Mináé után a saját sminkjét és végül elindult vele a faluba.
A bejárati csarnokban aztán elköszönt a lánytól, mert még néhány aktát el kellett tennie és át kellett vinnie az igazgató úr asztalára, csak utána sétálhatott vissza teljes nyugalommal addigra már várakozó partneréhez. Erre a napra igazán kitettek magukért mind a ketten, hiszen a férfi is sármosabb, mint valaha. Amióta pedig a cukrászda alkalmazásában áll, egész jól összehaverkodtak. Felé sétálva megáll egy pillanatra, csípőjét oldalra kibillentve, mint egy igazi cica karmol mancsokkal díszített körmeivel a levegőbe, majd nevetve sétál oda a másikhoz, hogy egy puszit nyomjon az arcára.
- Partira fel. Azért ne diáklányokkal kezdj. Van pár fiatalabb kolléganőm, akik biztos szeretnének már egy kicsit bulizni egy jó pasi társaságában.
Felfelé haladva ő is nézi a jelmezeket, majd a nagyterembe lecövekelve szinte a bejáratnál, elneveti magát arra, hogy a férfi milyen lelkesen áll az egészhez.
- Igen, Frodó nekem is nagyon tetszik, és úúú azok a csajok, milyen jó már a sminkjük. És a ruhájuk. Azt nézd, Adammel a lány, mintha egy régi filmből léptek volna ki.
Tekintete egy pillanatra elidőzik Dwayne öltözetén is, akit épp elkapott Mina. Egész jól sikerült ez a Minnie jelmez. Magát gondolatban vállon veregetve és nehéz szívvel ugyan, de leveszi a tekintetét a hármasról, hiszen az Eridon házvezető asszonya is ott van velük.
- Eszünk, iszunk, táncolunk?
Bármi jöhet, elvégre bár tanár, de azért kicsit most ő is szórakozhat. A munkája és a gyerek mellett ezer éve nem mozdult ki, így hát itt az ideje kicsit kikapcsolni, és úgy csinálni, mintha tudná még milyen az, amikor valaki élvezi az életet.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 19:00 | Link


Jelmezem

Szemléltem a tömeget épp úgy ahogy ő tette, azonban a nevetés miatt újra ő volt a figyelmem középpontjában. Felnéztem a díszletekre, majd visszapillantottam rámosolyogva. Engem annyira nem lepett meg a díszítés mert én tudtam mire számítsak, de az ő reakciója miatt rám is átragadt némi izgalom, na meg mindig is értékeltem azt ami érdekes volt, legalábbis a számomra biztosan. - Az egész Dök benne volt. - bólintottam egy aprót és hozzátettem. - Igen a tanárok is, tudtommal. De a végeredmény csodálatos. Én még egy ilyen Halloween bálon sem voltam a suliban, de gondoltam, hogy jó lesz. - mosolyogtam rá, majd az arcát figyeltem, ahogy egy kissé elgondolkozva meredt maga elé. Ugyan semmit sem tudtam leolvasni róla, de úgy tűnt, mintha zavarná valami, de nem tettem szóvá, inkább áttértem arra, hogy igyunk valamit, hátha sikerül rávennem, hogy újra engem figyeljen. A felszólalásán jót nevettem, pedig láttam, hogy nem tartja túl viccesnek. - Azt gondolom egy faltörőre nem lesz szükségünk, ha pedig mégis akkor elkiáltom magam, hogy egy igazi pók van elrejtve az egyik sütiben, vagy azt mondom, hogy… - elgondolkoztam rajta, de hamar beugrott. - Sikló van a töklében! - mondtam neki komoly arcot vágva hozzá, de nem bírtam sokáig, így újra mosoly váltotta fel a komolyságot. - Amúgy, a viccet félretéve jól esne egy ital. - néztem őt, majd a kezét megszorítva nem túl erősen, a szemébe néztem. - Nem tudom, hogy csak én képzelem be, vagy tényleg igaz, de egy kicsit frusztráltnak tűnsz. Ne aggódj, nem harapja le senki a fejed, ha pedig megpróbálja akkor megverem! - nevettem fel és biztatóan néztem őt, majd elindultam vele kézen fogva az italok felé. Odaérve végignéztem az italokon, vagyis a palackokon, majd kiválasztottam egyet és miután megbizonyosodtam róla, hogy iható, azután beleittam és elégedetten az ízével, emeltem el az ajkamtól az italt. - Ez Ghúl koktél! - néztem a palackot szórakozottan, aztán visszapillantottam Matre. - Tudsz táncolni? - kérdeztem kíváncsian őt szemlélve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 19:28 | Link

                           Catherine Alexis Rawen

Egyesek azt mondják, jó dolog, hogy rosszul hazudok. Ráeszméltem, hogy a parázásom tönkre vághatja a bulit, így felhagytam vele.
-A siklóval engem is futásra lehet bírni.-vallottam be őszintén, egy mosoly keretében. Az  eszt követő komoly mondata tényleg jót tett. Az italokhoz érve felkaptam egy fekete löttyöt tartalmazó üveget, és beleittam. Kitanultam a festett arccal ivás technikáját, emiatt sem volt okom aggódni, habár nem is akartam. Láttam, Cathynek is ízlett a "Ghúl" koktél, majd rám helyezte tekintetét.
-Naná!-mondtam, mosolyogva.-Menjünk, de csak ha még nem vagy szomjas?-kérdeztem, szüntelen mosollyal tásítva a mondatomat.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 30. 19:31 | Link

Gregor H. Polter úr

Ahogy magányosan ácsorog a pultot támasztva többször is megfordul a fejében a gondolat, hogy, ha megitta a vér-löttyöt észrevétlenül távozik a partiról, ami azt illeti nincs nagy kedve a rémségesebbnél rémségesebb, de annál jobban romantikázó párokat lesegetni. Inkább felslattyog a szobájába, és keres valami jó könyvet, ami feledteti –legalább is egy időre- minden búját, baját. Annyira belemerül a tervezgetésbe, hogy teljesen kiesik a jelenből, ami nem is csoda, elvégre fél lábbal képzeletben már az ágyában van, mikor valami, vagy inkább valaki van olyan kedves, és majdnem felborítja. Tény és való, hogy a maga 153 centijével alig látszik ki a földből, bár most magas sarkúval azért megüti a 160-at is, de az nem azt jelenti, hogy el kell dózerolni. Magában puffog egy kicsit, pláne azért, mert a maradék innivalóját még szerette volna elfogyasztani, de hála az arc nélküli, rózsaszín nyakkendős figurának, az a földön kötött ki. Szerencséje a fickónak, hogy nem Lina ruháján landolt, mert akkor talán nem lenne vele ilyen elnéző. Na jó, de, elvégre vajszíve van, de erről nem kell mindenkinek tudnia.
-Semmi baj! Igen azt veszem észre…- Elvigyorodik -És, ha szabad kérdeznem minek öltöztél?
Szemeit tágra nyitja, hogy jobban szemügyre tudja venni az előtte álló jelmezét. Nem akar hangosan találgatni, nehogy megsértse a fiút, bár azért lenne egy-két ötlete, például fej nélküli lovas, csak épp hiányzik a ló, vagy arc nélküli mumus, csak ahhoz meg a rózsaszín nyakörv, izé, nyakkendő nem stimmel. Jót vigyorog saját elképzelésein, de igazából jobban érdekelné a valóság. Miközben a válaszra vár, üres poharát az asztalra helyezi, majd tekintetét a srác és az egyre nagyobb számban megjelenő zombi jelmezeseken ingáztatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 30. 19:42 | Link

Várkonyi tanár úr



Én tiszta hülye vagyok. Mégis hogy képzeltem, hogy hihettem azt, hogy szépen el fogok vegyülni a tömegben, teljesen el fogok tűnni, és senki nem fog hozzám szólni. Úgy terveztem, hogy körbenézek, hogy mik vannak itt, és lelépek. De persze, hogy terveimet  keresztülhúzza egy tanár. Igaz, nem szándékosan, hanem néhány neveletlen diák segítségével, de sikerült neki, Úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna azon, hogy ne eresszem el.  Egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben - bár belegondolva, mikor is vagyok én olyan kedvemben? Soha. - Így a tanár úr vicceskedő megjegyzésére sem mosolyodom el, pedig egy normális ember talán még nevetne is, de én nem. Arcizmaim még csak meg se rezdülnek, ha nem a padlót nézném, és nem húztam volna a fejemre teljesen a csuklyát, akkor arcomon semmiféle érzelmet nem fedezne fel az előttem álló férfi.
- I-Igen... Igen, köszönöm az j-jól esne... - hangom halk, és remegős, alig hallható, de mellette még bólintok is, ebből, ha a szavamat nem is hallotta Várkonyi tanár úr, de ki tudja találni a kérdéseire adott válaszom.
Miért ilyen kedves velem? Jó, tudom, hogy tanár, és kötelessége nem bunkónak lenni a diákokkal, de akkor is. Simán megtehetné, hogy elmegy, nem foglalkozik az ilyen szerencsétlenségekkel, mint amilyen én vagyok, és az este további részében jól szórakozik, amit, ha velem marad, nem fog tudni megtenni.Még mindig ideges vagyok, és ez valószínűleg nem is fog változni, egészen addig, míg az ágyam biztonságot nyújtó kényelmében nem leszek. Egyszer nézek körül, hogy megnézzem, hányan, és kik jöttek el, bár közülük senkit nem ismerek, de azok a jelmezek... Mindenki nagyon jól kitett magáért, és mindenki olyan szép... csak én vagyok ilyen ronda. Idegesen húzogatom a kapucnim szélét, mintha nem lenne így is eléggé a fejemen, vagy mintha attól tartanék, valaki bármelyik pillanatban leszedi rólam.
- De... Nem kell értem fáradnia... Menjen sz-szórakozni, é-én megleszek e-e-egyedül is... - most nézek fel először a tanárra, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél, s máris ismét a padlót tanulmányozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 19:44 | Link

Dr. Macskalány

Jelmez Cool


Zója levegőben karmolós köszöntésére azért szó szerint megáll benne az ütő. A nő kivételes szépségéhez ez a testhezálló ruci szinte követeli az embertől, hogy most azonnal ereszkedjen elé féltérdre és kérje meg, hogy mossa ki az alsógatyáját. Ez ugyanis a férfiaknál már egy erős kötődés jele. Jó, ha nem is az összesnél, Simfelnél már biztos.
- Dorombolni is tudsz? - kérdezi a férfi elvigyorodva, bár valódi választ nem vár, ez amolyan zeneszerzői kérdés volt. Költői, na.
Felérve az extradíszesen kicicomázott ~ hmm, cica, micsoda szófordulatos vagyok ~ nagyterembe először ámulatának ad hangot, amit Zója ezek nem bán, sőt mi több, ő is kezd lelkesedni az est részvevőinek ruhájától.
- Adam? Hol? - pillant az abszolút másik irányba, tekintve, hogy névről fogalma sincs, ki is az illető. Nem mintha nem lenne feltűnő a vámpír és partnere öltözéke, csakhát a mi Kristófunk kifejezetten bamba egy állatfaj. Jó pasi? Ezt csak most fogta fel, méginkább fülig ér a megjegyzéstől a szája. Ezen kívül halvány lepkét sem tud arról, hogy Zója kislányának az apja is jelen van a bálozók között, ezért nem zavartatja magát, alkarját a nő vállára teszi, száját szilveszersztalónésan oldalra húzza, kalapját felpöckölve szól "becserkészett" macskájához:
- Naná.
Eredetileg "a sorrend jó" mondattal akarta lezárni, de ez a végszó jobban illik a karakteréhez. Kár, hogy nem tanult meg sok vadnyugati szavajárást, a texasi beszédről is csak annyit tud, hogy hasonlatokban beszélnek. Persze ezzel kapcsolatban sem volt nagy utánajárása, egy shaolin papoknak tanuló mesében hallotta őket leginkább. Bár a saját jelmeze nem áll sokból, most egy kis "a lovam feltörte a sejhajom" járásban beljebb lép, és elindul az italospult felé.
- Igyunk akkor, akár a három napja szomjazó tehenek. Arr.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
KARANTÉN


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 30. 20:16 | Link

Simfel Cowboy

A kérdésre, hogy tud-e dorombolni nem válaszol, csak a mosolya lesz szélesebb, és oldalpillantással illeti a férfit, miközben haladnak. Nem zavarja az ilyesfajta, udvarias közelség, és nem is gondolja, hogy a férfi bármit is tenne vele. Egyrészt mert megtanult védekezni, másrészt mert emlékszik még arra, hogy a nyílt színen Tamás is olyan tökéletes volt, hogy mindenki, aki csak találkozott velük, irigyelte, hogy milyen szerencsés. Az meg, hogy Mina más ember gyereke volt, mégsem vetett gátat a házassági szándéknak, csak még erősebbé tette az emberek meggyőződését, hogy egy tökéletes házasság szemlélői.
- A másik irányban.
Az állánál fogja meg a férfi fejét, és fordítja el a másik irányba, oda, ahol Adamék párosa van, hogy megszemlélhesse ő is. Igaz Kristóf fiú, más szemmel nézi, de Adam igen jól néz ki így, a partnere ruhája pedig egyszerűen meseszép. Gyerekként mindig azt remélte, egyszer kiderül róla, hogy hercegnő, és elkerül majd egy kastélyba, ahol egész nap játszani fog és szép ruhákban lesz. Ilyenkor az ember lánya nem gondol arra, hogy milyen lesz a szülőknek, ha ez tényleg igaz, pedig neki kifejezetten jó kapcsolata volt a felmenőivel, egészen addig, amíg össze nem vesztek azon, hogy húszévesen házasság nélkül egy gyereknek adjon életet. Sóhajtva veszi le a szemét a ruháról, majd pillant fel a mellette állóra, szélesen vigyorogva. Mostanában túl nosztalgikus lett, jót fog tenni, ha ma sikerül kikapcsolnia. Mondjuk mostantól. Be kellett volna nyomni egy kis erősebbet, hogy ne legyen úgy befeszülve, vagy csak elmenni egy masszázsra, hogy kicsit lazítson.
- Három napja szomjazó tehenek? Ennél jobb nem jutott eszedbe?
Nevetnie kell ezen a hasonlaton. Nem mintha lenne itt bármi alkoholos, de azért választék van rendesen.
-  Én szerintem azt a világosat kóstolom meg. Az néz ki a legbetegebben, az üvege is pókhálós. Te melyiket választod?
Elengedve a férfit nyúl a még fel nem használt poharak felé, hogy vegyen maguknak egyet – egyet, majd részéről azt a furát bele is tölti a poharába. Legalább nem füstölög, már az is nagy eredmény. Bátran emeli a poharat a szájához, amikor a férfi is választott, majd egy korty után mosolyogva nyugszik meg. Nincs semmi fura íze.
- Húúú, nézd, fülsüti. De undorítóak. Együnk egyet!
Hihetetlenül rá tud izgulni a legapróbb vicces dologra is, így ez a süti most mindent visz. Fel is kap egyet, és az asztal tiszta részének dőlve végignéz a bálozókon.
- Melyik a kedvenc jelmezed?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 20:31 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

A szerencsekívánást vigyorral fogadtam. Én már a kapcsolataim elején tisztázom, hogy nem egyedül lesznek, és ha saját plüssmackót akarnak, azt ne nálam keressék. Mondjuk szeretek aludni is velük, nem mondom, azért általában a legtöbben ébredés után is nagyon szépek.
Valahogy nem volt kedvem megkóstolni semmit, amiről nem tudtam, mi, úgyhogy nemet mondtam az italra. Amúgy a festéket sem akartam volna elkenni a fejemen, meg is fordult a fejemben, hogy milyen lesz így megcsókolni valakit. Apropó megcsókolni valakit... Grace-nél nem tudtam, mit akar tőlem, akar-e egyáltalán valamit. Csak a remény élt bennem egész végig, még akkor is, amikor az asztalhoz sétáltunk, és a szemgolyó bekapása után kaptam egy cuppanós puszit az arcomra. Nagyot nyeltem, szemem megakadt a lány ajkán.
- Tiszta kék lett a szép kis szád - nem bírtam nevetés nélkül mondani, és már emeltem az ajkához az ujjamat, hogy letöröljem, de inkább mégis megálltam. - De jól áll, ez bizonyítja, hogy velem vagy.
- Hát...nem is azért jöttünk, hogy megegyünk mindent a svédasztalról - vigyorogtam rá, vállat vontam. Jól esett, ahogy megszorította a kezemet, és amit utána mondott. Kissé olyan érzésem volt, mintha tényleg párként érkeztünk volna.
- Az nem lenne jó, mert nincs bejárásom a Levitába - csóváltam meg a fejem ciccegve. Kezemet lassan kihúztam az övéből, és a derekára csúsztattam, lassan közeledve hozzá. A fejéhez hajoltam, és egy puszit nyomtam a fejére. Szerettem volna elkerülni a festékeink még erősebb keveredését, a haja pedig jó célpont volt.
- Van kedved táncolni velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 21:30 | Link


Harley Quinn jelmez

Ahogy vártam, a szerencsekívánást egy vigyorral viszonozta, ami kifejezetten jól állt neki, aranyos volt tőle. Annak ellenére, hogy nem különösebben akartam vele olyan kapcsolat félét, attól még bírtam a srácot. Az még a szerencsésebb, ha a kapcsolat elején megmondja, hogy nem vagy egyedül kisanyám. Az a balhés, ha a közepén jelenti be, hogy: Ja bocsi, kisszívem, de ma nem érek rá, mert randim van a menyasszonyommal". És akkor te: "Miiii?!"
Az italra nemet mondott, mire én csak kis vigyorral vállat vontam és inkább húzóra megittam a maradékot. Ez volt a kedvenc italom az egész kerek varázsvilágban. A legjobb dolog. Egy elegáns mozdulattal letettem az üres üveget, majd ismét visszanéztem rá. Nagyon úgy tűnt, hogy elgondolkozott valamin, amire egy fürkésző pillantás volt a válaszom. Nagyon remélem, hogy nem sántikál rosszban, nem szeretnék már év elején balhéba keveredni. A puszim után enyhe döbbenet látszott a srácon vagy az is lehet, hogy inkább vágyakozás? Nem tudtam pontosan megállapítani, de az tuti, hogy a pillantása megakadt az ajkaimon, amitől egyszerűen muszáj volt elvigyorodnom. Mindezek után nevetve közölte, hogy szép ajkam van - elsősorban erre figyeltem fel -, illetve azt, hogy kék lett. Vállat vontam kis mosollyal, mikor nyúlt, hogy letörölje, de aztán megtorpant a mozdulat kellős közepén. Hozzá tette, mintegy magyarázatként, hogy jól áll, mert így látszik, hogy vele vagyok. Az ajkamba haraptam kis mosollyal, halványan elpirulva, sokadszorra a mai este folyamán. Imádlak Harley, téged, meg a hulla színű festékedet! Azért sokat rontana az imidzsemen, ha játszanám a szende szüzet, aki mindenen elpirul. Még mindig egy kicsit zavart voltam, így alig tűnt fel, hogy mondott valamit. Megráztam a fejem, majd totál hülyén érezve magam visszagondoltam, hogy mit mondott.
- Tessék? Ja igen, igazad van - nevettem fel, totál kínosan érezve magamat attól, hogy megint zizi vagyok. - Ne haragudj, elkalandoztam egy kicsit.
Zavartan tekergetni kezdtem ezúttal a fekete copfomat az ujjam körül. Furcsa volt ezt a saját számból hallani, elvégre az esetek kilencvenöt százalékában nem szoktam bocsánatot kérni, még akkor sem, ha az indokolt lenne. Most pedig nem volt az, mégis megtettem. Jókedvűnek tűnt, aminek örültem. Annak viszont, hogy utána kijelentette, hogy az azért nem lenne jó, mert nincs bejárása a levitába, még ennél is jobban örültem. Éreztem, hogy el akarja húzni a kezét, szóval elengedtem, megigazítva a kesztyűmet, így már csak az tűnt fel a közeledéséből, hogy a keze a derekamra csúszik, aztán az ajkát éreztem a buksimon. Ez határozottan előzékeny és édes volt tőle, amit én viszont nem igazán szoktam meg. Csak szélesen elvigyorodtam és próbáltam nem úgy kinézni, mint aki be van lőve. Azt hiszem nagyjából sikerült úgy tennem, mintha csak magabiztos és vidám lennék. Az ajánlatára felpillantottam kis félmosollyal.
- Ki nem hagynám - vigyorogtam szélesen és megcirógattam a kezét ismét. - Ha már egyszer ilyen szépen megkérdezted...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 30. 21:48 | Link

Renée...

Gyalázat

- Akkor jó. – bólintottam nagyot, majd megeresztett egy mosolyt. Miért ne?
Az út eleje, míg nem értek ki a faluból némán telt el, utána pedig Jeremy törte meg a csendet, először a fényt hozó varázsigével, majd a bemutatkozással, és a szabályokkal.
- Amelia? Szép név. Eridon, elsős… Valahogy éreztem. – a kislány vehette sértésnek, vagy nem, nem nagyon érdekelte. Próbált lassítani, visszavenni a megszokott hosszú lépteiből, hogy a gólya tudja tartani a lépést.
Az iskolába érkezéskor egy csontváz nyitotta nekik a terem ajtaját, Jeremyre emelte üreges semeit. A fiú valamiért úgy érezte, hogy vigyorog a megbűvölt csontváz, így morgott egyet, és ő is tartotta az ajtót. Ha ő szervezte volna ezt az egészet, akkor biztos félúton elengedte volna.
A lánnyal karöltve egyből az asztalokhoz ért. Az italokat már-már kínosan ijesztőnek beállított palackokba töltötték, Jeremy fel is kapott egyet egészen kicsi fiolát, és megitta az egészet, nem törődve a benne mozgolódó pókkal. Persze hogy nem jött ki az álpók az üvegből, ezt az egész bulit életképteleneknek tervezték, még véletlenül se kelljen valakin heimlich-fogást alkalmazni. Az ujjai ról leszedte a port, és a pókhálót. Sajnos nem alkoholtartalmú olt az ital, valami mélylila színű, mentolos ital volt. Legalább nem rontotta el a szájízét.
Színpadiasan végighúzta a karját a kínálat felett, jelezve vegyen a lány valamit.
És megszólalt a kis törpe. Szíve szerint azt mondta volna, „Bizony nem ilyenre számítottam, szóval essünk túl rajta.” De egy nagy sóhaj után válaszolt. Persze a megjátszott kedvességgel.
- Próbáljuk. Van valami ötlet?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Tanár, Illúziómágus, Végzett Diák, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 672
Összes hsz: 2337
Írta: 2014. október 30. 22:00 | Link

Ma egy pillanatra sem hagyták, hogy elfelejtse, milyen nap is van - reggeltől folyamatos emlékeztetőket kapott, ahányszor csak körbenézett, nem csak a kastély díszítései, de a diákok nagy része is teljesen halloweeni hangulatot sugárzott. Még őt is sikerült megfertőzni, pedig alapból úgy volt vele, hogy inkább elkerüli az ilyen össznépi mulatságokat, tekintettel arra, hogy nem rajongója a tömegnek, na meg az öccsét hat ökörrel se lehetne levontatni a Nagyterembe. Az Eridonban azonban gőzerővel ment a készülődés és olyan jópofa jelmezeket látott, hogy végül győzött a kíváncsisága. A belépéshez szükséges saját jelmez beszerzése viszont már jóval nagyobb kihívásnak bizonyult, mint elsőre gondolta volna - feltalálóság ide vagy oda, varrni nem tudott, így a folyosókon lődörögve keresett ihletet, azon tallózva, vajon ha beállít köznapi ruhában és közli, hogy ő egy vérfarkas újhold idején, azt elfogadják-e. Úgy tippelte, nem díjazták volna igazán kreativitása ilyetén megnyilvánulását, így tovább ballagott, a portrékat nézegetve, mígnem jóformán homlokon csapta magát, visszatolatva az imént elhagyott sarokhoz, végigmérve az eddig figyelmen kívül hagyott tárgyat. Tökéletes.

Nagyjából fél órával később már lefelé zörgött a lépcsőkön, remélve, hogy addig a kis ideig, amíg elvegyül a forgatagban, senkinek sem tűnik fel, hogy kölcsöngúnyában kénytelen menni. Ugyanis az egyik lovagi páncélt lovasította meg roppant lovagiatlan módon az imént. A készülődés egyébként az arcfestés miatt tartott sokáig - még sosem csinált ilyet, de ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, bár kicsit furán néztek rá, amikor körbekopogta a lányszobákat, fehér alapozó után érdeklődve. Az eredménnyel elégedett volt, szinte a felismerhetetlenségig elváltoztatta arcát, ráadásul Jaredre is sikerült ráijesztenie, amikor a fürdőből előbukkant, immár teljes harci díszben. Még most is vigyorgott, ahogy sisakját egyelőre hóna alatt tartva, az utolsó fokokat szedte. Amikor már látótérbe került a Nagyterem, feltette a fejére és miután az ajtónálló csontvázak bebocsátották, meglepve torpant meg - odabent finoman szólva kriptásra vették a fazont, de a tetejébe még fekete-fehérré is változott minden. A kezdeti sokk után már nyugodtabban sétál beljebb, nézelődve, előbb a dekorációt, utána a bulizókat véve szemügyre, és csak legvégül áll meg az asztaloknál, picit elhúzva a száját. Édes, édes meg még édesebb. Á, mégis akad némi sós, de a kínálat java olyasmi, ami inkább a testvére kedvére lenne - majd visz neki pár darabot, békepipa gyanánt, mielőtt rá találja uszítani a macskafajzatot. Mindenesetre, egyelőre csak gyanakvó pillantást vet az üvegekre, mielőtt megfordul, hogy társaság után nézzen, a tömeget pásztázva, hátha akad hozzá hasonlóan magányosan álldogáló még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 22:03 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

Levett a lábamról a mosolyával, állandóan látszott az arcán, hogy jól érzi magát, amitől büszkének érezhettem magam. Már egyszerre három dolog miatt vertem volna a mellem. A jelmezem, ami miatt sok csajt kaptam rajta idő közben, hogy bámulnak; Grace, amiért mestertanonc létére igent mondott a meghívásomra, és persze amiért még jól is érezte magát a társaságomban. Legalábbis ezt reméltem, mert rohadtul gáz lett volna, ha csak játssza az egészet.
- Azt látom - nem mondom, kicsit ütötte az egómat, hogy sikerült úgy elvonnia valaminek a lány figyelmét, hogy rólam szinte el is feledkezett. Szusszantam egyet, de megnyugtatott a tény, hogy a kezemet fogta, és megpuszilhattam, nem húzódott el, és nem rohant fejvesztve kifelé.
Az arckifejezésén ezután elnevettem magam, gondolom nem tudta hova tenni a puszit. Szomorú, hogy a mai lányok többsége nincs ehhez hozzászokva. Pedig én imádom a testi érintkezést, ha tehetném, végigmennék a világon, és minden lányt megpuszilnék - meg megcsókolnék... -.
- Mi volt abban az üvegben amitől így nézel? - kérdeztem még mindig vigyorogva, ezután pedig a táncparkett felé indultam mellette, a kezét fogva. Az irigykedőkre vigyorogtam, az olyan csajokra kacsintottam, majd tőlem kitelő legnormálisabb módon mozogni kezdtem a zene ritmusára.
Nem erősségem a tánc, de tudom jól érezni magam. Igazából leginkább azt vártam, hogy valami lassabb szám jöjjön végre...
És amikor eljött, szemöldökömet húzogatva néztem Grace-re, és választ nem várva léptem hozzá közelebb, hogy kezeimet a derekára helyezzem.
- Mondtam már, hogy milyen szép vagy? Még így a negyven réteg smink alatt is - őszintén mosolyogtam rá, miközben lépdeltem vele. Ez mindjárt jobban ment, mint a tombolás, meg egyet jobbra, egyet balra tánc.
Szerettem volna kihasználni az alkalmat, szemeimet le se vettem az övéiről, és amikor úgy éreztem, hogy mehet, lehajoltam hozzá, homloka helyett a szájához, és lágyan megcsókoltam. Nem tudtam, mi lesz a reakciója, csak reméltem, hogy nem egy pofont kapok viszonzásul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 30. 22:42 | Link

Gareth S. Nightingale
•jelmez•

 Halloween. Nem az én ünnepem. Az egész kastély egy borzalmasan kísérteties hellyé változott. Nem mondanám magam annyira nagyon ijedősnek, de az tény, hogy nem szeretem a túl sok félelmetes dolgot, meg teleaggatott csontvázas folyosókat. Persze, izgalmas és borzongató egész nap ilyen díszletek között járni, de örülök, hogy nem minden egyes nap ilyen a kastélyban. Igazából nem is voltam biztos benne, hogy el akarok menni az esti bulira. De persze, gólyaként egy ilyen lehetőséget kihagyni valóságos öngól. Nem elég, hogy alig ismerek valakit, de még én lennék az is, aki kihagyta azt a bizonyos bulit. Tehát mindenképpen el kell mennem. Igazából a nap végére már egy kicsit kíváncsi is vagyok, hogy ugyan mégis mit tartogathat számunkra a Nagyterem, mit találtak ki az estére? Az tény, hogy a jelmezzel elég nagy bajban vagyok, ugyanis eddig egyszer sem öltöztem be Halloweenkor, persze erre is a legjobb megoldást tudom. Kornél. Ő már régebb óta itt van, és ha van az embernek egy bátyja, bizony sok mindenben a segítségére lehet. Az első utam hozzá vezet, és segít is szerezni egy jelmezt, aztán persze lelép, mert neki találkája van.
 A szobában a tükör előtt belebújok a ruhába. Hát, elég furán festek halott menyasszonyként, de ez van ezt kell szeretni. És különben is a bőrszínem bőven elég sápadt hozzá, de azért előszedem a sminkes dobozt is, és nekilátok, hogy valamiféle maszkot sikerüljön varázsolnom magamra. Nem kell túl sok idő, és elkészülök, majd elindulok a nagyterembe. Kicsit sután vonszolom magam után a fátylat, de ha sikerül nem beleakadni mindenbe, akkor megérkezem a célhoz.
 Belépve a terembe teljesen elámulok. Minden fekete-fehér, mintha valami régi némafilmbe csöppentem volna. Hát, az biztos, hogy ezt nem lett volna szabad kihagyni. Odalépek az asztalokhoz, hogy megnézzem a finomságokat, de annyira nem tűnnek étvágygerjesztőnek, inkább valami italt próbálok ki, és belekortyolok az egyik üvegcsébe. Kicsit édeskés íze van, nem is tudom mihez hasonlít, de finom. Körbepásztázom a termet, hátha itt van a bátyám, de egyelőre nem látom. Kicsit kínosan érzem magam így egyedül álldogálva a sok felismerhetetlen, maszkos-jelmezes diák vagy éppen tanár között.
 Megakad a tekintetem egy srácon, akinek az arca szépen ki van festve, de a jelmeze nagyon ismerős. Pont úgy néz ki, mint az a páncél, amiben két napja hasra estem a folyosón, mert valaki ledöntötte. Megismerem a vállrészét, de persze lehet, hogy tévedek, ki tudja mennyi páncél van ebben a kastélyban. Megeresztek egy mosolyt magamban, mert érdekes a jelmeze, majd inkább beleiszom még egyszer az italomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 22:45 | Link


Harley Quinn jelmez

Nekem az volt furcsa, hogy megpuszil, neki pedig az, hogy nekem ez furcsa. Paradox helyzet, azt hiszem. Felnevettem, majd az arcára sandítottam kis mosollyal, még egyszer megsimítva a kezét. Mikor kinevetett, akkor viszont azon voltam, hogy már vállba vágásra emeltem a kezemet, aztán inkább csak leengedtem. Tonyt már kétszer megvertem volna érte, de Diomédet nem akartam bántani, mert ő még nem ismer annyira, hogy tudja, nem bántásból teszem, csak megszokásból. Megkérdezte, hogy mi volt abban az üvegben, mire csak ismét felnevettem.
- Vajsör volt benne, de a neve kissé megtévesztő, mert nincsen benne semmiféle alkohol - kuncogtam a szemébe bámulva, aztán mentem vele a táncparkettre, ugyanúgy fogva a kezét, mosolyogva. Meg kell mondjam, hogy azért megnéztek minket páran, de nem zavart, sőt, igazából vicces is volt a dolog. Már készültem rá, hogy átokhoz húzzam a pálcámat, ha valamelyik eszetlen kis csitri esetleg nekem akarna esni, de azt hiszem annyira azért nem volt barátságos fejem, még a cuki, bohókás bohóclány sminkje alatt sem. Szóval az átkozás, amire annyira bizseregtek az ujjaim, sajna elmaradt, de helyette táncolhattam Dioméddel, ami azért kárpótolt érte. Az erre a zenére való tánc sajnos nem volt annyira az erősségem, de mint láttam, neki sem és ez azért megnyugtatott. Szinte lelki megnyugvást éreztem, mikor a zene végre lassabbra fordult és olyan táncot is lehetett rá táncolni, amit tudok. A szemöldökhúzogatásra persze rögtön nevetnem kellett, de hagytam, hogy a kezét a derekamra tegye és táncoltam vele. A bók viszont még mindig meglepő fogalom volt a számomra, pedig Diótól számíthattam volna rá.
- Nem, nem mondtam... de nagyon köszönöm... Az pedig negyvenöt réteg smink! - nevettem fel grimaszolva, de csak a poén kedvéért szőrszálhasogatóskodtam. Ez a fajta zene belőle is jobban kihozta a táncolhatnékot, mint az előbbiek, aminek a részemről én nagyon örültem. Én sem szakítottam el a pillantásomat az övétől, mélyen a szemeibe bámultam. Arra viszont, hogy közelebb hajol, aztán megcsókol, nem számítottam. Mondhatni kissé sokkolt, de viszonoztam majdnem az arcára téve a kezem. Csak majdnem, mert észbe kaptam és így az arcától nem messze megállítottam a kezem a levegőben. Aztán rémesen bűntudatom támadt, így elhúzódtam lesütött szemmel és a padlóra bámultam.
- Én... nekem ez nem megy... Ne haragudj, Dioméd, te helyes vagy meg kedves és jófej is... Csak én... én szeretek valakit. - pillantottam Tony felé csüggedt arccal. Már majdnem azon voltam, hogy elbőgöm magam, amiért ilyen szerencsétlen egy nőszemély vagyok, de nem engedhettem meg ezt a luxust magamnak.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. október 30. 23:31 | Link

Mesélői hozzászólás

Önzönlenek befelé az emberek, a zenekar nem győzi váltogatni a dalokat. Nagy a pörgés, megy az evés, ivás, táncolás, vannak akik a sarokba húzódva várakoznak, vagy a társaság közepeként mesélnek vicceket.
A zene csendesebben szól, az egyik énekes csontváz pedig a következővel vezeti be a felcsendülő dalukat.
- Cyanne North a következő dalt kérte az imént, ki még nem táncol, gyerünk hát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 23:51 | Link

Dwayne Warren
Jelmez


Nem kell túl sokáig egyedül sétálgatnom, Dwayne valahol félúton becsatlakozik hozzám, és a nagyterembe már együtt lépünk be. Az ajtót egy igazán szimpatikus és udvarias csontváz kezeli ma este, kicsit olyan, mintha bámulna ránk a jelmezünk miatt, de kitudja. Lehet, hogy egy kicsit túl sokáig ültem a papírmunka felett már megint... Csak a szokásos Gréta, nem kell aggódnod.
Odabent teljesen elveszítem a színlátásomat, ami hirtelenjében nagyon furcsa, de néhány gyors pislogás után egészen megszokom, már-már elviselhető lesz a dolog. A szélen álló hosszú asztal felé navétázunk, közben pedig hallgatom, amit Dwayne mesél.
- A családod eléggé fura emberekből állhat - mondom, miközben megeresztek egy halk kuncogást. Azért nem semmi élmény lehet, mikor a tulajdon bácsikád vadászik rád, mert konkrétan medvebocsnak néz. Elmesélve nagyon vicces, átélni lehet nem volt ennyire vidám.
Hirtelen egy kéz nyúl előre Dwayne szemei felé, majd egy hangocska is párosul hozzá. Hátrapillantok, és a lánya, Mina áll mögötte. Elmosolyodom az ifjonc Levitás érkezésére.
- Magatokra hagyjalak benneteket? - kérdezem a férfitól. Igazán nem nagy dolog, szívesen kettesben hagyom őket, ha szeretné, addig maximum leellenőrzöm a sütis pult minőségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Tanár, Illúziómágus, Végzett Diák, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 672
Összes hsz: 2337
Írta: 2014. október 30. 23:53 | Link

Váradi Fanni

¤ jelmez - lopott páncél és festett arc*

Kicsit fucsa üres kézzel szobrozni a terem peremén. Lehet, hogy el kellett volna hoznia a páncél kardját is? A gondolatot azonban szinte azonnal el is hessegeti - be se engedték volna a kétkezes szablyával, arról nem is beszélve, hogy azzal a súllyal azért nem egy élmény lejteni. A zenekart hosszasan nézegeti, azon gondolkodva, vajon illúziómágiához van-e szerencséje, vagy csak valamiféle bonyolult, mozgó szerkezethez, mert képtelen eldönteni, elő zenét hall-e. Jared tudná, neki sokkal finomabb a hallása. Mégis le kellett volna hoznia, ha megfelelő öltözéket eszkábálnak, akkor még élvezné is a megfigyelő szerepét, bár le merné fogadni, hogy nem ismerné be. Morfondírozás közben azért nyitva tartja a szemét, figyelve a belépőket is, de azok többsége párban érkezik, vagy rövidesen megtalálja a partnerét - úgy tűnik, egyike azon keveseknek, akik utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy mégis lejönnek, míg mások már előre meghívták kiszemeltjeiket.
Megakad a pillantása a kissé elveszettnek tűnő, oszladozó hölgyön, aki az asztaloktól nem messze iszogat - magányosan. Fogalma sincs, maga találta-e ki ezt az öltözéket, vagy valamilyen létező szereplő bőrébe bújt-e, de tetszik neki, bár az uszály kissé extravagánsnak hat. Mondjuk, pont ő nem szólhat semmit, ha nem bűvöli meg a páncélt, akkor csakhamar roskadozna a súlya alatt, pedig a nagyobbik része csak láncing. Nem csak a jelmez tetszetős azonban, állapítja meg, ahogy feltűnésmentesen végigméri a kisasszonyt, mert bár helytelen csupán külső alapján ítélni meg bárkit is, ami szép, az szép. Nem tudja megmondani, vár-e valakire, de egy próbát megér, elvégre, egy beszélgetés is jobb a semminél, ő pedig határozottan el tudná viselni a társaságot. Ha lenne kopjája, most előreszegezhetné, rohamra indulva, nélküle csak a jövő-menőket kerülgetve odasétál hozzá. Térdre ugyan nem ereszkedik, de szereléséhez mérten elegáns meghajlást mutat be, igyekszik hangjával és mozgásával ellensúlyozni esetleg ijesztő felbukkanását - valljuk be, azért nem mindenki repes, ha egy magas, csontvázarcú, acélvértes alak áll meg előtte.*
- Szép estét! Felajánlhatom szolgálataimat a nemes hölgynek?-*Ki tudja, a túlvilágon is ugyanazok-e az illemszabályok, mint ideát, de némi jólneveltség csak nem árthat - lehet, hogy nincs már bőr a képén, ám ettől még nem kell rögtön olyan feslettnek lennie, mint a hölgy ruhájának.*
- Ha zavarnám kegyedet, küldjön csak nyugodtan el, akár a túlvilág végére is!-*Teszi hozzá, menekülési útvonalat biztosítva a lánynak, bár felette sajnálná, ha azonnal kosarat kapna, még ha ennyit nagyobb csorba nélkül is elbír az önérzete (főleg így, maskarásan). Stílusát egyébként ahhoz igazítja majd, amilyen választ kap, de kezdetnek valahogy ez tűnt kézenfekvőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 31. 00:27 | Link

Gareth S. Nightingale
•jelmez•


 Kezdem magamat egyre kínosabban érezni, amiért egyedül álldogálok. Mindenkinek van párocskája, társasága, csak nekem nem nagyon. Lehet, hogy a menyasszony helyett mondjuk egy özvegy jelmez jobban passzolt volna? Végül is a szín nem tűnt volna fel, itt minden színtelen, csak a különböző sötétségek érdekesen sok árnyalatát figyelhetem meg. De örülök, hogy például nem Piroskának öltöztem, nem lett volna sok értelme a pirosnak. Kicsit megigazgatom a ruhámat, helyére rántok egy-két szakadást, mégiscsak jobb a békesség, ha már csinosba vágtam magam, legyen tökéletes. Felpillantok a ruhámból, amikor hirtelen a páncélos fiút pillantom meg magam előtt. Egy icipicit ugrok hátra ijedtemben, mert kissé váratlanul ért a felbukkanása; de persze én vagyok az aki egy Halloweeni bulin is egy páncéltól ijed meg. Jó, azért az arcán a smink elég profi lett. És rémisztő. Tényleg!
 A meghajlást külön díjazom, és egy kissé elfojtott mosoly is játszik a szám sarkában. Mulattat, hogy ilyen komolyan veszi a jelemezesdit, ez tetszik; ha én tudatosan készültem volna, elrángatok valakit magammal vőlegénynek. Észbe kapok, hogy valamit reagálnom kéne, így megfogom a ruhám szélét – remélve, hogy nem most fog szétesni – és egy tökéletes kis elegáns pukedlit mutatok be válaszként a meghajlásra.
- Örömmel venném a társaságát, lovag úr! - válaszolom, igyekezve felvenni a fiú stílusát. Szeretem a játékot, már gyerekként is mindig jelmezekbe bújtam, és a testvéreimmel szerepeket játszottunk, most valahogy mégis egészen más, mint régen.
- Azt hiszem a túlvilág másik vége nem segítene, még az is közel lenne – mondom aggódóan összeráncolt homlokkal. - De szerencséjére nem zavar, maradhat! – jelentem ki határozottan, bólintva egyet, ezzel is megerősítve első mondatom, és most már rá is mosolygok a páncélos illetőre. Kicsit még zavar, hogy nem látom az igazi arcát, de majdcsak megszokom ezt a helyzetet is. Bár kérdés, hogy ha ezek után szembe jönne a folyosón, vajon megismerném-e.
- Mondja kedves lovag úr, szabad megtudnom a becses nevét. Vagy meg kell hozzá keresnem a sírkövét? Mert akkor felettébb örülnék valamiféle térképnek. Tekintve, hogy nem tudom melyik tájékról is való uraságod. – Igen, még mindig mániám, hogy utálok úgy beszélgetni valakivel, még akár csak pár mondatra is (mert lehet, hogy ezek után faképnél hagy), hogy tudom a nevét. Mindig szeretem a nevén nevezni az embereket. Ezért tehát érdeklődve fordulok felé, kissé kérdőn megemelve a jobb szemöldökömet, de a tekintetemben ismét mosoly játszik. Nem is tudom mi van velem, hogy hirtelen ilyen jókedvem lett. Biztos a társaság teszi.
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2014. október 31. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. október 31. 00:50 | Link

Evelin



Jelmezem

Hát ez a nap is eljött, bár előző napokban szerveztem. Evelinnel megbeszéltük, hogy együtt megyünk a bálra. Nagy izgalommal kapkodtam magamra jelmezem minden darabját, majd csörömpölve, de sikeresen útnak indultam. Fél méterenként a rostély lecsukódott, így kénytelen voltam, egyik kezemmel tartani. Így végre láttam rendesen. Nagy nehezen és csörömpölve megérkeztem a Nagyterem ajtaja elé és felvettem egy várakozó állást. Tulajdonképpen a kastély páncéljaihoz hasonló pózba álltam és mikor mozgást hallottam, akkor természetesen fel-felemeltem a rostélyt. Természetesen egyetlen embert vártam.
Amint megérkezett, hangos csattanással csaptam össze bokáim, bentről szinte éreztem, hogy sokak szeme fürkészi az ajtót!

- Szép estét!

Hajoltam meg a lány előtt, persze amennyire tudtam. Mikor felegyenesedtem, hangos csörömpöléssel ejtettem el a kardom és a pajzsom egyszerre. Csörögve ugyan, de minden igyekezetemmel nagy nehezen sikerült felvennem. A rostélyom persze végig lent volt így hiába mosolyogtam és elvörösödtem a zavaromtól, nem láthatta senki.

- Nos bemegyünk?

Kérdeztem tőle kicsit félénken, főleg a tömeges szemmel veréstől tartva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 31. 01:09 | Link

Annelie


Soha nem fogom megszeretni a kandallón át való közlekedést. Gyomorforgató és nem mellesleg teljesen hamus lesz tőle az ember ruhája. Ez még nem is zavarna, ha átlagos cuccban lennék, de ma van Halloween buli a suliban, így a jelmezem –ami roppant egyszerű, mert csak egy öltöny, így hihet bárki bármit– nem úszta meg egy adag rétegtől. Morgolódni se volt időm, mert egyébként már rég elkéstem. Így vagy úgy, de muszáj volt megszaporáznom a lépteimet, amit úgy tudtam elérni, hogy felvettem az animágus alakomat, és négy lábon indultam meg az iskola irányába. Hogy miért vagyok késésben az már más téma, mert a faluba időben megérkeztem, csakhogy még volt elintézni valóm. Beugrottam két helyre is: elsősorban Amiráékhoz, hogy megnézzem hogy vannak, na meg a Keresztfiamat is szerettem volna látni. Kis lurkó mekkora lett már… Utam Jamiehez vezetett tovább, mert azt is megtudtam, hogy ő meg most lesz apa. Szép… egyszer hagyom itt az iskolát, minden fenekestől megváltozik. A gratuláció után jött az ötlet, hogy tigrisként caplassak át a lakósoron, vágjak keresztül a téren, és jussak el a suliig. S most újra szemeim elé tárultak az iskola magasodó tornyai, orromat pedig megcsapták az ismerős illattok… Hiányzik, de jelenleg összeférhetetlen a kviddiccsel, így nélkülöznöm kell egy ideig. Persze ez nem azt fogja jelenteni, hogy nem látogatok el, mert ha azt nézzük, most is itt vagyok. Közben kikerültem néhány diákot, akik megszeppenve vagy megrémülve álltak odébb az utamból. Felcaplattam az első emeletre, majd be a nagyterembe. Miközben Annelie felé közeledtem, érdeklődve tekintettem körbe, hogy miért is fekete-fehér itt minden. A díszítéstől kezdve, a bent lévő diákok öltözék bezárólag minden. Kitettek magukért a DÖK tagok, de a dicséretet az elnök érdemli. Mikor mellé érkeztem, leültem a lábánál, orrommal böktem meg, hogy figyeljen rám, és érdeklődően néztem, mikor is vesz észre. Egyelőre eszem ágában sem volt visszaalakulni, kíváncsi vagyok, hogy felismer-e így is a volt Prefektus társam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gareth S. Nightingale
Tanár, Illúziómágus, Végzett Diák, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 672
Összes hsz: 2337
Írta: 2014. október 31. 02:58 | Link

Váradi Fanni
¤jelmez - lopott páncél és festett arc¤


Na igen, most igazán kapóra jött a rajztehetsége, bár utoljára akkor művelt ilyesmit, amikor Jaredet pingálta ki álmában, még hosszú évekkel ezelőtt. Ritkán tört szándékosan borsot az orra alá, de kisebb nézeteltérések előfordultak és egyikük sem bírta ki, hogy ne torolja meg vélt vagy valós sérelmeit - aztán idővel egyre fogyatkoztak az ilyen esetek, míg végül teljesen elmaradtak. Ez a vállalkozása jóval bonyolultabb és igényesebb volt, de mivel mindössze fehéret és feketét kellett használnia, jól tudta leplezni a kisebb hibákat és tökéletlenségeket, főleg ilyen világítás mellett.
Tényleg sikerült megijesztenie a lányzót, bár egyáltalán nem szándékosan - nemhogy összerezzen, de egyenest megugrik a megszólítás hallatán, ami az apró mosolyfodrot Damoklész kardjává változtatja. Ez az apró görbe függ feje felett és képtelen megmondani, gúnyos vagy rokonszenves-e, pedig ez fogja eldönteni, mi lesz a folytatás. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy hagyja az egész színpadias marhaságot a fenébe és elnézést kér, hogy ne vágja tovább maga alatt a fát, azonban a kisasszony elég gyorsan összeszedte magát, viszonozva a meghajlását. Remekbeszabott pukedli, állapítja meg önkéntelenül - alighanem egy gondos neveltetésű hölgybe botlott, akinek nincs túlzottan ellenére közeledése. A most ezüstösnek tűnő szempár egy villanással, némán nevet fel, folytatva a játékot.*
- Parancsoljon hát velem!-*Első lépés pipa. Még szokatlan, hogy mindaz, amit meg kellett tanulnia, játék is lehet, könnyed szórakozás, aminek nincs igazán tétje, néhány kellemes, szórakoztató percet leszámítva. Senki sem ellenőrzi, nincsenek elvárások, amiknek meg kell felelnie, csak azért csinálja, mert úgy tartja kedve... Megválaszthatja, kivel elegyedik szóba, szabadon... Rá kell éreznie, ami némi időbe fog telni, de nem reménytelen.*
- Úrnőm kegyes hozzám! Ha még lenne szívem, most repesne.-*Talán jobb is, hogy a bájos mosolyú leányzó elől legalább némiképp rejti a festék, nehéz lenne rezzenéstelen arccal, hitelesen adni elő a rozsdás fémben zörgő csontok elragadtatását, ami rontaná az összképet. Így is felsejlik egy kicsit kihívó, de barátságos mosoly valahol a fekete és fehér vonalak határán, árnyékukban lapulva. *
- Eridonházi Gareth Nightingale, szolgálatára.-*Meglehetősen kevés időt töltött kortársai között, mielőtt a kastélyba érkezett volna, így jókora hátránnyal küzd, de a lány arcáról most egy dolgot világosan le tud olvasni - derű bújkál vonásaiban, ami jó jel. Ugyan szerencséjét kísérti, de folytatja a megkezdett játékot, változtatás nélkül, bízva benne, hogy ha a másik elunja vagy soknak tartja, akkor értésére adja.*
- Mit tehetek önért, szép hölgy? Csak egy szavába kerül - csak árulja el a nevét, és megteszek bármit.-*Esdeklő pillantás, holtsápadt orcák, szív fölé helyezett csontkéz. Nehéz megmondani, mennyi valós a látszatkomolyságából, de egyfajta biztosíték is - ha netán túl messzire menne, még lehetősége van elviccelni az egészet. Egyelőre feszegeti a korlátokat, apránként tapogatózva, hogy kicsit kiismerje a másikat és merészebben is léphessen, ha épp jó ötlete támad a szórakoztatására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. október 31. 07:42 | Link


- köszöntőbeszéd, majd Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Jókedvűen cseverészett a DÖK elnöke a közelebbi ismerőseivel, miközben gyakran pillantgatott a bejárat felé. Részben várta a partnerét, részben pedig tanulmányozta, mennyien özönlenek be a Nagyterembe a lehető legfurcsább jelmezekben.
Többek között kiszúrta pár volt mentoráltját, Dió öltözetén meg sem lepődött, csak vigyorgott egy sort, Laviának és Catnek pedig intett. Ők az új szobatársai, és egészen jól ki is jön velük.
Az idő úgy fél kilenc felé járt már, mikor Annelie odaszólt a zenekarnak, hogy menne elmondani a köszöntőjét. Stóláját megigazgatva fellépdelt az emelvényre, és megállt középen.
- Szép estét! Örömmel tölt el bennünket, hogy ennyien részt vesztek, illetve vesznek a Halloween bulin. Ahogy látom, jó kis jelmezeket találtatok. Ha már jelmezek, szeretném megragadni az alkalmat hogy kihirdessem, a buli alatt folyik a jelmezverseny, voksaitokat a bejáratnál kihelyezett doboznál tudjátok leadni. Körülbelül másfél óra múlva lezárul a szavazás, és kihirdetem Halloween legrémisztőbb királyát és királynőjét - mosolyogva nézett szét a tömegen, innen fentről több ismerős arcot is kiszúrt.
- Egyes asztaloknál, mint ahogy azt már észrevehettétek, lehetőségetek nyílik különböző feladatokban részt venni. Egy tábla hirdeti, hogy a réten thesztrálsimogatás zajlik, ehhez jelentkezzetek nálam, illetve Ágostonnál, és intézkedünk. Ó, sokan kérdeztétek, mik vannak a svédasztalon. Megnyugodhat mindenki, az összes étel és ital emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas, és egyébként finomak is. Szóval jó szórakozást kívánok mindenkinek! - ezzel pedig lezárta köszöntőbeszédét, és hagyta, hogy a zenekar újra belecsapjon a buli közepébe, ő maga pedig lassan lesétált az egyik közeli asztalhoz.
Igazából már teljesen elvetette azt, hogy az estét Domival tölti, próbálta a lehető legkedvesebb arckifejezést magára erőltetni, és nézegetett körbe. Már nem volt különösebben semmi dolga, fogalma sem volt róla, mit fog kezdeni egyedül.
Már vagy egy negyed órája csak az arra tévedőkkel folytatott párperces csevejt, amikor valami hozzáért a kezéhez. Automatikusan nézett oda, de nem azt várta, hogy egy állat üljön a lábánál.
- Komolyan, Domi? Ez lesz a jelmezed? - fejét csóválta és nevetett, majd kissé lehajolt hozzá, és megölelte a tigris formában érkezett fiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Navine, Animágus, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1619
Összes hsz: 3657
Írta: 2014. október 31. 09:21 | Link

Mészáros Gréta & Warren Mina




Hallotta innen- onnan, hogy a DÖK nem kis erőfeszítésébe került ennek a fekete-fehér varázslatnak a helyére bűvölése, így az illúzió, bár meg kell hagyni, lenyűgözi a maga nemében, de nem lepi meg. Belegondol azonban, hogy ha több időt töltött volna a jelmeztervezéssel, mint hogy felkapta ezt a meglepően kényelmes kezes-lábas pizsamát, mist biztosan nagyon, de nagyon ingerült lenne - hát feketén mégis hogy mutat a művér? Mintha simán lef...
   -  Nem furák, csak megvan a stílusuk. No meg a szabad fegyverviselés.
Az eltelt két évtized jótékonyn finomított a lövöldözős emléken. Mára inkább röhögve emlékszik vissza rá, megfeledkezve az apró, ám annál jóval fontosabb tényről, hogy mennyire be volt rezelve abban a pillanatban. Na nem ő lett volna z első a családban, akit fenékbe lőnek, de mégis, egy medvejelmezért?
Nem lenne annyi hálaadás, amennyi alatt a rokonság megunná ezt a fergeteges történetet.
A vállánál fogva állítja meg a nőt egy pillanatra, ahogy egy - mi a fene - ormótlanul nagy, böszme tigris elballag egyenesen az orruk előtt. Megütközve néz utána, a keze lecsúszik Gréta karjáról, vissza, az oldala mellé, épp a száját nyitná a megjegyzésre, mikor... sötét lesz.
Talán néhány elfeledett gyerekkori bántalmazás, talán a munkája, talán bármi más okán, Dwayne Warren a szíve mélyéről fakadóan rühelli, ha a háta mögül rátámadva hozzáérnek, sőt, egyenesen befogják a szemét. Ha Gréta és a közelben állók nem láttak még felnőtt férfit egész testében összerezzenni, végre megcsodálhatják a szürreális látványt.
   -  Kössz, Kiscsillag, most rám hoztad a frászt.
Ahogy megrémül, felismerve a hangot viszonylag hamar, nyomtalanul enyhül meg. A lány kezeit lehúzza a szeméről, megfordul, hogy egyszer, felszínes alapossággal végignézzen a jelmezén.
Halloweenkor kétféle lány létezik: az egyik, ami egyrészes pizsamába bújva öltözik szürke egérnek. A másik rövid szoknyában és kivágott felsőben lesz szexi kisegér. Neki ugyan nincs szeme ehhez  - hjaj, ne is legyen! - de Mina egész ügyesen belőtte azt a bizonyos arany középutat ezzel. Bólint egy aprót, a fejét kissé megemelve a tekintete végigsiklik a tömegen, talán keres valakit, talán...
   -  Nem kell, Mina nem az apjával akar bandázni ma... igaz, Kicsi Lány? - felel Grétának, végül elszakítva a tekintetét a tömegről, visszapillantva rá.
Az emelvényre mindeközben az egyik rellonos prefektus hölgy ballag, hogy megkezdje a köszöntő beszédét. Blablabla, thresztrálok, blablabla svédasztal - ennyit ért meg a magyar nyelvű szövegből. Ám, a lényeg legalább megvan.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. október 31. 09:53 | Link

Érkezésem
Öltözékem - képzeld el mindezt fehérben

 Mint a világ legnagyobb fehér bálnája úgy libegek be a Nagyterembe, persze Halloweenhoz illőn hullaszínre festve. Na jó ez azért barokkos túlzás. Nagyságom oka jókorára nőtt pocakom, de nem zavartatom magam miatta különösebben. Egy fehér ruha van rajtam, mely kicsit úgy fest mintha megszaggatták volna, a szemem alá pedig az összhatás kedvéért vörös-szürke karikát pingáltam. Szellemesen nézek ki, azt hiszem. Csinosnak most úgysem kell éreznem magam, de szabadnak mindenképp. Végre ugyanis tudtam adni magamnak némi kimenőt, aminek nagyon örülök. Elegem lett már az ágynyugalomból és a heti egyszeri Kastély vizitből, pedig Ádám fogadott leánykája Runa ott van velem és nagyon kedves hozzám, ám ez mégsem igazi szabadság.
 De most, itt vagyok, ünneplésre készen, s partnerem egy kivételes ember, egy új kolléga Rothman Anton. Legutóbbi látogatásomkor ismerkedtünk össze, amikor bejöttem, hogy Dettinek segítsek egy nagyobb csapatnyi kő beprogramozásában, a mestertanoncok képzéséhez. Anton odajött bemutatkozott, s nekem rögtön felcsillant a szemem. Az egyetemen az Aurorok által tartott önvédelmi és harctéri elsősegély nyújtási gyakorlatok voltak a kedvenc fakultációim. Szóval, ha ma este mást nem is de beszélgetni biztos fogunk, bár szívem szerint többet is tennék, táncolnék például.
 Minden esetre most megállok nem messze az ajtótól és várom őt. Hogy hol van a férjem, nos elutazott. Haza a szüleihez, de azt mondta nekem nem kell jönnöm, nehogy megterheljem magam. Chö...Majd azt én tudom Kedvesem, hogy mi terhel meg és mi nem. Kuncogtam amikor kitette a lábát a küszöbön túlra, alig tűnt el a látóhatáron én már szedelődzködtem is, hogy ideiglenesen visszaköltöztem a saját lakrészembe. Ez volt két napja, azóta persze beszéltünk és elmondtam mit tettem és hová megyek ma. Nem engedélyt kértem, csupán jeleztem, mondtam mosolyogva. Pár perc csönd után szusszant egyet és csak annyit kötött a lelkemre, hogy vigyázzak a helyes Kollégákkal.
Ez csak természetes...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. október 31. 11:18 | Link

Kornél
Jelmez


Akármennyire is igyekeztem kerülni a nagy tömegeket, és a túlontúl sok ember jelenlétét egy helyiségben, a halloweeni bál a kedvenc eseményeim közé tartozott. Már gyerekként is szerettem ezt az ünnepet, bár mindig is Magyarországon éltem, tehát sosem vehettem ki teljes mértékben a részemet a beöltözősdiből. Mikor aztán bekerültünk az iskolába, rögtön előtérbe lépett az egész rendezvény, aminek határozottan örültem. Tetszett, hogy ilyenkor egy kicsit mindenki más lehet, mindenki kibújhat magából és valaki - vagy valami - más bőrébe bújhat egy éjszaka erejéig. Anno, mikor a tanulmányainkat kezdtük Zoéval, még ennél is sokkal nagyobb volt a felhajtás így október vége körül. Akkoriban még rendeztek Halloween-heteket, más-más programokkal minden nap, és tényleg egy kicsit felbolydult az egész kastély élete - a jó irányba. Persze, mostanra az ember azt hinné, hogy kinőttem ebből az egész maskarázás bálozásból, de ez egyáltalán nem így van. Az arcomról nem tudom letörölni a festett mellett az igazi széles mosolyt sem. Elmondhatatlanul örülök neki, hogy Kornélt sikerült rávenni az egészbe, sőt, még kreatív társként is viszonylag lelkesen szállt be a jelmezkreálásba. Nem mintha máshogy el tudtam volna képzelni őt. Nem éppen egy tipikus királyfi alkat. Az elején még idegenkedtem a csontvázas testfestéstől, de aztán egészen belejöttem. Imádtam azt a jónéhány órát, amit ezzel "szenvedve" töltöttünk el együtt. A tükörbe nézve a rózsaszín paróka is furcsán állt, de a jelmezünkhöz tökéletesen illett ez az apró másság is.
Egy utolsó simítással befejezem Kornél csokornyakkendőjének a megkötését, majd rámosolygok, jól szórakozva a türelmetlenségén. Hogyha nem tudnám, hogy mennyire utál az emberek között lenni, még azt hinném, hogy élvezi, és várja ezt az egészet. Egy gyors pillantást vetettem a vállam fölött az agyoncicomázott nagyteremre, és a benne már most gyűlő tömegre. Persze, nem az elsők között vagyunk, valahogy a pontosság sosem volt az erősségünk, de nem is nagyon számított. Sok minden történt az elmúlt hetekben - kezdve az ismételt prefektusi kinevezésemmel -, jól esett tehát kiszakadni egy kicsit a mindennapokból.
- Kész - simítok végig mosolyogva a mellkasát takaró zakóján, majd egy lépéssel mellé állok és belekarolok a karjába. Mondanom sem kell, hogy az embertelenül hosszú - legalábbis számomra - körmeim máris odavonzzák a pillantásomat. Tartósan biztos, hogy nem tudnám viselni őket, éppen ezért mázli, hogy manapság a Halloween már csak egy estés esemény a kastélyban.
- Szólj, ha menni akarsz, és kinézhetünk a rétre. Biztos az is ki van világítva - mosolygok rá Kornélra, bár az agyonfestett arcom alatt nem hiszem, hogy annyira jól látható ez az arckifejezés. Finoman kezdem el a Nagyteremben ünneplő tömeg felé húzni, hogy végre belevessük magunkat a rémségek éjszakájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 31. 12:48 | Link

Apa & Gréta néni, Anya & Kristóf

- Ne haragudj.
Érzem, ahogy apa összerezzen, és egy kis bűntudat is urrá lesz rajtam, elvégre nem kellene ijesztgetnem, főleg most, mégis nem hagyhattam ki. Érzem, ahogy végignéz rajtam, és elmosolyodva fordulok körbe, mint a filmekben. Hát a várt hatás elmarad. Azt hittem hamupipőkés, rózsaszín köd lesz, de helyette kicsit idiótán érzem magam. Mindegy, visszacsinálni már nem lehet.
- Anya varrta.
Ösztönösen kibukik belőlem, naná, hogy nyomom anyát, mintha egy rossz marketinges veszett volna el bennem. A feltételezésére pedig, hogy nem akarok egész este az apámmal lógni, jó nagyot bólintok.
- Nem Gréta néni, sokat szeretnék táncolni, meg enni. Azt mesélték a szobatársaim, hogy nagyon furcsa és különleges sütik lesznek itt, amiket nem szabad kihagynom. Csak köszönni akartam apának és megnézni, hogy áll a jelmeze.
Mert bizony nem áll rosszul neki az együtt választott darab, és tudom, hogy mivel nincs, amivel szembeállítsam, nem mondhatom elfogulatlanul, hogy tökéletes választás, pedig az. Semmi másban nem tudtam volna elképzelni az én apukámat, mint ebben. Ez annyira ő.
- Anyának és Kristófnak is köszönnöm kell még. Tök jó, hogy anya elhívta ide, nagyon mókás figura.
Bár még csak párszor beszéltem vele, mindig nagyon sokat nevettem. Elég sok időt töltök a cukrászdába, és amióta felvették oda, anyáék is sokat járnak Krisztával, hogy kikapcsolódjanak. Anyát még megértem, az apával való furcsa kapcsolata miatt, de Kriszta? Ő mindjárt megint anyuka lesz. Lehet persze, hogy csak viccelnek. Nem mindig értem a felnőtt humort.
- Nagyon vagányul tetszik kinézni tanárnő, szerintem az órákat is így kéne tartania. Bár én simán tartva is nagyon szeretem.
Főleg azért, mert a néninél még nincs se hitványom, se trollom. Nem feltétlenül könnyű ez az iskola dolog. A teljesítményem hullámzik, amin apa jót szórakozik, anya meg csak sóhajtozik. Viszont ideje tovább állnom, éppen jó helyen vannak ahhoz, hogy a tömegen átverekedve köszönhessek nekik is. Apát azért átölelem, mielőtt indulok.
- Jó szórakozást kívánok!
Intek egyet, majd ugrálva elsuhanok az asztalok irányába, hogy átöleljem anyut, majd Kristófot is.
- Nagyon vagányul festesz ebben a jelmezben. Pisztolyod is van?
Érdeklődöm, félig-meddig a köszöntőre is figyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 31. 14:23 | Link

Annelie


Az ölelkezés tigris alakban nem éppen lehetséges, de még mindig nem volt se kedvem, meg jelenleg alkalmam sem a visszaalakulásra. Arcomat a lányéhoz dörgöltem, valamiféle módon jelezve az ölelés viszonzását. Még a végén feldönteném, ha az egyik mancsomat helyeztem volna a vállára, vagy éppenséggel más úgy gondolta volna, hogy meg akarom támadni. Igaz, a helyzet abszurd lenne, hiszen Annelie csak nem ölelne meg egy vadidegen tigrist, így nyilvánvaló, hogy a környezete felfigyelhetett arra, hogy ismerős számára az állat. Miután Annelie elengedett, pár lépést hátráltam, hogy akadály nélkül vissza tudjam ölteni az emberi alakomat. Kiropogtattam a végtagjaimat, utána rajtam volt a sor, hogy megöleljem a lányt. Így mégis csak hitelesebb a köszöntés, és még puszit is nyomtam az arcára.
– Gondolkodtam rajta, hogy igen, mert tök egyedi és utánozhatatlan lett volna, de akkor nem lett volna lehetőségünk beszélgetni. –ha csak titokban nem vált legilimentorrá, amit azért kétlek, mert azt a képességet rengeteg idő kitanulni. – Sajnálom, hogy késtem, csak beugrottam még Amirahoz, hogy megnézzem mi újság van feléjük. –közben végignéztem rajta, hogy megcsodálhassam a jelmezét. Egész szép darab, kitett magáért ez a lány. Az ácsorgás viszont nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, így ha Annelie engedte, akkor az egyik asztalhoz invitáltam. Úriember módjára kihúztam neki a széket, megvártam ameddig leült, majd én is helyet foglaltam vele szemben. Mosolyogva néztem rá, némiképp szavakat is kerestem, mert nem tudom, hogy mit mondjak el neki elsőnek. Talán a díszítést kellene megdicsérnem, de nem hinném, hogy erre kíváncsi.
– Tetszik a tematika. Fura mindent fekete-fehérben látni, de egy idő után megszokható. Mesélj, hogy telnek a napok? –dobtam fel egy témát, mert legalább ameddig ő válaszol, addig én is kiagyalhatom, mit is mondjak majd következőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 31. 14:38 | Link


Jelmezem

A fiú bevallotta, hogy fél a siklótól ami miatt az ajkamba kellett harapnom erősen, nehogy hamarabb járjon el a szám, mint az eszem, ami gyakran megesik velem. Átgondolva a dolgot én nem féltem tőlük, habár ha tényleg lenne benne, biztosan nem ittam volna meg, még én sem. Maximum akkor, ha az egy gumicukorból készült és elvarázsolt sikló lenne. Az mondjuk finoman hangzik!
- Engem azzal lehetne, ha pókokat tennének bele... akkor biztosan nem mernék odanyúlni. De ne áruld el senkinek! - kacsintottam, majd ittam az italomból. Finom volt, de azért még új dolog, mert ilyet eddig nem nagyon ittam, inkább csak a jól megszokott töklevet, amiről tudtam milyen. Megkérdeztem, hogy akarna velem táncolni, amire igent mondott én pedig elmosolyodtam.
- Szuper! Nem, nem vagyok szomjas, azt hiszem, hogy egy tánc erejéig nem fogok belehalni, ha esetleg mégis az lennék még. - mondtam és a kezét fogva elsétáltam vele táncolni. A parketten voltak már páran, a zene viszont számomra olyan volt, amit nem igazán ismertem, pedig elég sokféle stílust el tudtam táncolni.
- Te erre tudsz táncolni? - kérdeztem a fiút körbepillantva eközben a tömegen. Pár embert felismertem itt is, köztük volt diák és tanár egyaránt. Volt egy két eléggé érdekes figura, akiken törnöm kellett a fejem, hogy vajon minek is öltöztek be, de nem lettem sokkal okosabb a megfigyelésük alatt sem, így visszatekintettem a partneremre.
- Akkor táncoljunk, vagy legalábbis próbáljuk meg! - mondtam neki, várva mit lép erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 31. 15:26 | Link

                           Catherine Alexis Rawen


-Nyugi, lakat a számon.-legyintettem, tudatva vele, hogy velem megoszthatja a titkait. Még egyet hörpintett az üvegcséből. Én körbetekintettem, ismerősöket keresve. A zene tombolt, ami mindenkinek meghozta a kedvét a tánchoz.
-Reméljük, nem hunysz ki!-vigyorogtam. A táncparkettre léptünk, követve sokak példáját.
-Igen, hacsak nem kezdenek flamencót nyomni.-próbáltam poénos lenni. Láttam, hogy fejtegetni próbálja a jelmezek, és viselőik kilétét,több kevesebb sikerrel. Rám nézett, jelezve, hogy táncolni akar.
-Persze, gyerünk!-feleltem. A zenekar megállás nélkül tolta a talpalávalót, sokak szórakozását biztosítva ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 92 93 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet