Grace Erin Green
Az erdők ura

Bírom ezeket a beöltözős bulikat, be kell, hogy valljam. Kissé felidézik a gyerekkoromat, habár nekem a meseszereplős volt az első beöltözős dolgom. Nálunk jégvarázslóknál ez nem divat, maximum a jelmez nélküli (értsd: pucér) party. Tetszik ez az ország, ez az iskola, és a csajok. Ó te szent jegesmedve, ezek a csajok! Már ha rájuk gondolok is tűzbe jövök. Hahh. Van is három kis barátnőm Karinán kívül. Csaj egy, csaj kettő, csaj három... No, tudom ám a nevüket, Catherine, Alíz, meg Anna. Remélem ez csak a kezdet.
Aztán erre a bulira összeszedtem egy dögös, most figyelj, mestertanonc csajszit. Jaj azok a szemek! Meg az a száj! A testéről nem is beszélve, ami, mint egy szobor, olyan precizitással van kidolgozva. Hamar felkértem partnernek, azzal nem is törődve, hogy lett volna három olyan partnerjelölt, akiknél a csókért meg sem kell küzdenem az este folyamán...az nem lenne az igazi.
Természetes, hogy nem én választottam jelmezt. A menyasszonykám tette a javaslatokat. A nagy fenéket fogok pávának öltözni! Iskolánk szabályzatának megfelelően a minimális ruhamennyiséget felvettem, ez egy boxer volt, amit teljes mértékig eltakart a profin rám operált anyagdarab. Kék és zöld színekben pompáztam, leginkább azután, hogy megkaptam a testfestésemet - gondolhatjátok, mennyire élveztem -. A hajamba is ágak meg levelek kerültek, a tükör előtt meg már bókoltam Az erdő urának.
Kicsit elfeledkeztünk az időről, kapkodva csúsztam végig a folyosókon a magam elé fagyasztott úton. Ismét sokakat fellöktem, de nem izgatott. Még a nagyterem előtt megálltam, kék hajamba túrtam, és felmértem a terepet. Nagyjából minden lány párral volt odakint, de az ácsorgók között nehezen jöttem rá, melyik lehet Grace. Odamentem kettőhöz is, akik nevetve közölték, hogy ők nem azok, míg végül megtaláltam a páromat.
- Reméltem, hogy itt leszel. Dögös vagy - villantottam rá ezerwattos mosolyt. - Minek öltöztél? Én az erdők ura vagyok - mutattam végig a "ruhámon". Ezután kinyújtottam a karom, hogy belém karolhasson, és fejemmel az ajtó felé intettem, hogy mehetünk-e.

Grace Erin Green
Az erdők ura

Megörültem amikor a jó partnert találtam meg, Grace jól nézett ki, simán megszavaztatom a legdögösebb jelmezes csajnak.
- Hű, az igen! Részemről az öröm, Harley, de ha kérhetlek...ne ölj meg ma este - suttogtam el a kérésemet, a nevetése pedig engem is nevetésre késztetett. Már jól indult az este, éreztem, hogy jól fog elsülni, és nagyon jó társaságot találtam.
Szerencsére nagyon közvetlennek bizonyult, el is fogadta a karnyújtásomat, úgyhogy az ezerwattos vigyorommal büszkén elindultam vele a csontvázak által feltárt ajtó felé. Ott még körbenéztem, a lányokat vizslattam, így láttam meg az egyik barátnőmet. Catherine várt valakit, örültem is, hogy nem egyedül érkezik. Láttam ám az arcán, hogy féltékeny lett, de csak megrántottam a szemöldököm felé nézve, és egy kacsintást is küldtem neki.
- Ágakat kerestem a hajamba - válaszoltam elviccelve az egészet. Szokás szerint csak hülyéskedtem, csajoztam, meg órákon voltam. - Tényleg? - elkerekedtek a szemeim, meg is álltam vele amint beértünk tisztes távolságba az ajtótól. Szemeimet legeltettem rajta egy ideig, majd fütyüléssel és bólogatással fejeztem ki gondolataimat. - Elismerésem. Fekete-fehérben is rohadt dögös vagy. Pedig jelmez nélkül is levettél a lábamról - rákacsintottam, majd kezét a kezembe csúsztattam, és lassan a svédasztal felé húztam.
- Fuj, ezekben mi lehet? - emeltem meg egy üveget fintorogva, felé tartva.

Grace Erin Green
Az erdők ura

- Aha - válaszoltam minden érzés nélkül, kicsit mosolyogva. - Nem Ő az egyetlen, menyasszonyom is van, meg még másik két barátnőm - adtam a tudtára, bár tudom, hogy nem kérdezte.
- Te is ágakkal turbózod fel a hajad? - értetlenül álltam a dolog előtt. Valahogy nehéz volt elképzelni, amint reggel megy a fürdőbe, és a tükör előtt két órát azzal tölt el, hogy minden ágacska megfelelően meredjen az ég felé szépséges hajában. Apropó a haja. Komolyan mondom, ebben a lányban minden tetszik, igazi főnyeremény.
Kinézete és viselkedése egyaránt nagyon bejött, ezt pedig nem fojtottam el magamban. Szeretem hangoztatni, ha valami tetszik a lányon, hát még ha minden!
- Nekem nem volt baj vele, fehéret kékre nagyon könnyű - szemeimet felfelé emeltem, mintha így látnám a hajamat. Pedig nem. Minden esetre, Karina ügyes volt, nem is tudom, ő egyáltalán eljött-e a bulira.
Kezét úgy fogtam, hogy ne csússzon ki az enyém közül, de azért igyekeztem nem elszorítani a vérkeringését. Az asztalon megannyi undorító étel volt, de voltak ötletesek, szépen díszítettek is. Ami elsőre szemet szúrt, az a lötty volt az üvegekben, a partnerem felé is tartottam, kíváncsi voltam az ő véleményére.
- Ugh... - fintorogva tettem vissza oda, ahonnan elvettem. Majd talán ha lesz pár szabad másodpercem, megkérdezem az elnök asszonyt, és "jóanyámat", hogy mégis miket rejtettek az üvegekbe üdítő gyanánt. - Hát ez...egy próbát megér - kivettem én is egy cukorkát, ami már a csomagolás kezdetekor mocorogni kezdett. - Ez mozog! - szemeim elkerekedtek, ujjam közt szorosan kellett tartanom, hogy ne ugorjon el valahova. A számba dobtam, de erőset kellett harapnom, hogy ne akarja kitörni a szájpadlásomat a pattogásával, közben elég érdekes fejeket vágtam. - Remélem a többi nem ilyen...

Grace Erin Green
Az erdők ura

A szerencsekívánást vigyorral fogadtam. Én már a kapcsolataim elején tisztázom, hogy nem egyedül lesznek, és ha saját plüssmackót akarnak, azt ne nálam keressék. Mondjuk szeretek aludni is velük, nem mondom, azért általában a legtöbben ébredés után is nagyon szépek.
Valahogy nem volt kedvem megkóstolni semmit, amiről nem tudtam, mi, úgyhogy nemet mondtam az italra. Amúgy a festéket sem akartam volna elkenni a fejemen, meg is fordult a fejemben, hogy milyen lesz így megcsókolni valakit. Apropó megcsókolni valakit... Grace-nél nem tudtam, mit akar tőlem, akar-e egyáltalán valamit. Csak a remény élt bennem egész végig, még akkor is, amikor az asztalhoz sétáltunk, és a szemgolyó bekapása után kaptam egy cuppanós puszit az arcomra. Nagyot nyeltem, szemem megakadt a lány ajkán.
- Tiszta kék lett a szép kis szád - nem bírtam nevetés nélkül mondani, és már emeltem az ajkához az ujjamat, hogy letöröljem, de inkább mégis megálltam. - De jól áll, ez bizonyítja, hogy velem vagy.
- Hát...nem is azért jöttünk, hogy megegyünk mindent a svédasztalról - vigyorogtam rá, vállat vontam. Jól esett, ahogy megszorította a kezemet, és amit utána mondott. Kissé olyan érzésem volt, mintha tényleg párként érkeztünk volna.
- Az nem lenne jó, mert nincs bejárásom a Levitába - csóváltam meg a fejem ciccegve. Kezemet lassan kihúztam az övéből, és a derekára csúsztattam, lassan közeledve hozzá. A fejéhez hajoltam, és egy puszit nyomtam a fejére. Szerettem volna elkerülni a festékeink még erősebb keveredését, a haja pedig jó célpont volt.
- Van kedved táncolni velem?

Grace Erin Green
Az erdők ura

Levett a lábamról a mosolyával, állandóan látszott az arcán, hogy jól érzi magát, amitől büszkének érezhettem magam. Már egyszerre három dolog miatt vertem volna a mellem. A jelmezem, ami miatt sok csajt kaptam rajta idő közben, hogy bámulnak; Grace, amiért mestertanonc létére igent mondott a meghívásomra, és persze amiért még jól is érezte magát a társaságomban. Legalábbis ezt reméltem, mert rohadtul gáz lett volna, ha csak játssza az egészet.
- Azt látom - nem mondom, kicsit ütötte az egómat, hogy sikerült úgy elvonnia valaminek a lány figyelmét, hogy rólam szinte el is feledkezett. Szusszantam egyet, de megnyugtatott a tény, hogy a kezemet fogta, és megpuszilhattam, nem húzódott el, és nem rohant fejvesztve kifelé.
Az arckifejezésén ezután elnevettem magam, gondolom nem tudta hova tenni a puszit. Szomorú, hogy a mai lányok többsége nincs ehhez hozzászokva. Pedig én imádom a testi érintkezést, ha tehetném, végigmennék a világon, és minden lányt megpuszilnék - meg megcsókolnék... -.
- Mi volt abban az üvegben amitől így nézel? - kérdeztem még mindig vigyorogva, ezután pedig a táncparkett felé indultam mellette, a kezét fogva. Az irigykedőkre vigyorogtam, az olyan csajokra kacsintottam, majd tőlem kitelő legnormálisabb módon mozogni kezdtem a zene ritmusára.
Nem erősségem a tánc, de tudom jól érezni magam. Igazából leginkább azt vártam, hogy valami lassabb szám jöjjön végre...
És amikor eljött, szemöldökömet húzogatva néztem Grace-re, és választ nem várva léptem hozzá közelebb, hogy kezeimet a derekára helyezzem.
- Mondtam már, hogy milyen szép vagy? Még így a negyven réteg smink alatt is - őszintén mosolyogtam rá, miközben lépdeltem vele. Ez mindjárt jobban ment, mint a tombolás, meg egyet jobbra, egyet balra tánc.
Szerettem volna kihasználni az alkalmat, szemeimet le se vettem az övéiről, és amikor úgy éreztem, hogy mehet, lehajoltam hozzá, homloka helyett a szájához, és lágyan megcsókoltam. Nem tudtam, mi lesz a reakciója, csak reméltem, hogy nem egy pofont kapok viszonzásul.

Grace Erin Green
Az erdők ura

Minden a terveim szerint alakult az elején. Szuperül elszórakoztunk, most is bebizonyítottam, hogy nem kell sokat teperni ahhoz, hogy a lány szívesen fogja az ember kezét, mindössze kedvesnek kell lenni. Jó persze jó hozzá a mindenre kapható partner is, de Grace-t nem ismertem korábbról, így szinte semmit nem tudtam róla.
A jó társaságban jó csajok is vannak általában, de azért igyekeztem a partneremen legeltetni a szemem, nem pedig a többieken. Pedig hmmm de dögös jelmezekbe bújtak sokan...
A szemgolyó evészet után nem sokkal felkértem táncolni a lányt, hát meg kell, hogy állapítsam, a mozgása se rossz, kifejezetten vállalható. Hozzám képest még világbajnok táncosnak is mondanám. Egyébként nagyon jól esett, hogy közben ő is végig nézett, ahogy a lassúzás közben is. Egyértelmű jelnek vettem, hogy szabad a pálya, de nem biztosra, na de ha az ember nem próbálja meg...
Az első pillanatokban viszonozta a csókomat, aztán elhúzódott. Értetlenül álltam meg, kezeim a derekáról lecsúsztak, úgy álltam ott, mint valami elcseszett fabábú. Felvontam a szemöldököm, mire jött is a válasz. Pillantásom követte az övét, majd felnevettem, és finoman a hajamba túrtam, vigyázva a festékre meg az ágakra.
- Ez az én szerencsém - ráztam a fejem még mindig nevetve. - Elnézést, nem tudtam, azt hittem szabad a pálya... - kissé megvontam a vállam. Az volt az egészben a rossz, hogy én kiterítettem neki a lapjaimat, tisztában volt már az elejétől a lányokkal, ő azonban szóvá sem tette a barátját.
- Hogyhogy nem együtt jöttetek? - tettem fel a kérdést, ami előtt értetlenül álltam.

Grace Erin Green, Návay L. Viktor
Az erdők ura

Nem mondom, nagyon is idegesített, hogy egész este flörtöltünk, és akkor mikor már ott tartottunk, hogy kezdődjön az este, közli, hogy szeret valakit. Persze el is kezdte magyarázni a dolgot, amire én csak bólogattam, de őszintén megmondom, semmit nem fogtam fel belőle, igazból annyit hallottam, hogy blablablablablaaa, blablablaaa... Az ezerről nullára csökkent az érdeklődésem iránta, de jó fiú vagyok, kedvesen mosolyogtam, mit sem mutatva abból, hogy fogalmam sincs mit magyaráz, és hidegen is hagy ezek után.
- Hááát... - tarkómra téve a kezemet igyekeztem olyan választ kiötölni, ami nem sérti meg, de én is jó helyzetbe kerülök. És körülbelül ekkor jött a felmentősereg, válaszomat nyitva hagyva néztem a hozzám szóló srácra.
Elvigyorodtam, és büszkén kihúztam magam, bár azt nem értettem, kihez hasonlított.
- Kösz. Az erdők ura - kezemet nyújtottam a vörös hajú srác felé. Ilyet még nem is láttam, hogy nem egy lány volt vörösen, hanem hímnemű. Annyi még a furcsaság itt, de szeretek megismerkedni minden ilyennel.
Testemmel is a köpenyes felé fordultam, Grace most már csak másodlagos volt. Nem volt vele célom több, a lelkesedésem is elfogyott. Talán ez bunkó, de jobban érdekelt ezekben a pillanatokban az ital, ami ennek a vörösnek a kezében volt.
- Mi az? Mered inni? - vigyorogva néztem, amint a poharat a szájához emelte, és teljes biztossággal kortyolt belőle. Mondjuk hallottam, mikor volt mentoranyám erről beszélt az imént, azért én mégsem bízok semmiben, aminek ilyen színe van.
- Kedved lenne menni el? - a srácnak mutogattam a svédasztal környékére, hogy értse, mit akarok kinyögni, még ha a beszéddel gondjaim is vannak.

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Mivel a magyart erősen töröm, és sok mindent nem értek, így a srác feltételezésére is csak értetlen arccal ráztam meg a fejem, vontam fel a vállam. Egyből sokat beszélt, mintha már régről ismertük volna egymást, de semmi kivetnivalóm nem volt az ellen, hogy haverként indítsuk az ismeretséget.
- A menyasszonyom jó - a menyasszony kifejezés tetszett magyarul, könnyen meg is tanultam. Végignéztem magamon, és már csak azt sajnáltam, hogy a kék nem látszott rajtam ebben a fekete-fehér térben.
- Mekkora vagy? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet, és még egy gyanakvó pillantást vetettem az italára. Aztán végül bólintottam egyet. Nekem ezek a furcsa csomagolásba rejtett jó dolgok sosem voltak a kedvenceim, nem vagyok elég naiv. Annelie-nél sose tudhatom, mikor kever bele valami löttyöt az italomba, és ha az egész DÖK a háta mögött van...még rosszabb. - Én ahol jött, tiz...nyolc...tiiizenynyolc a kor, én decemberben lesz - nehezen, de remélem sikerült érthetően elmotyognom neki a nálunk levő szabályokat. Tetszik, hogy a varázsvilágban általában már tizenhéttől nagykorúnak számít az ember, úgyhogy ezt most már ki is használom.
Gyanakvásom még mindig nem múlt el teljesen, de azért megkérdeztem, hogy elnézünk-e az asztalok felé. Valószínű, hogy én csak jégkockát fogok eszegetni az este folyamán a szemgolyó után, de elég kellemetlen volt a táncparketten ácsorogni, főleg mikor megéreztem egy könyököt a gerincemben.
- Ember, vigyázz már, jól nézek ki kékre festve, de nem kell, hogy foltom is legyen - morrantam rá a mögöttem állóra, persze az anyanyelvemen szólva. Még annyit se mondott, hogy bocs, szóval kapott egy kellemetlen jégbilincset a lábaira...na így táncolj haver.
- Bocs... Dioméd - kezemet nyújtottam felé. Hümmögtem, aztán elindultam vele az asztalok felé. - Én nyár jött, itt tanul. Te? - kíváncsi voltam rá, mert nem volt ismerős az arca. Aztán lehet, hogy itt van babakora óta, csak még nem futottunk össze a pár hónap alatt.
Az asztalról elvettem egy poharat, és belevarázsoltam pár kocka jeget, és úgy emeltem a számhoz, mintha természetes lenne pohárból jégkockát enni.

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Egy szimpla kérdést tettem fel a srácnak, erre köhögőrohamot kapott. Kissé tehetetlenül álltam előtte, és megveregettem a hátát, hogy rendbe jöjjön. Én nem érzékeltem semmit, ami ezt kiválthatta belőle, úgyhogy csak értetlenül pislogtam.
- Fiatalabb lát én, kicsi - ujjammal is mutattam neki a picit, de nem voltam meglepődve. Engem általában idősebbnek néznek, szerintem meg a kor nem számít.
Ismeretségünk jól indult, nekem már fel sem tűnt, hogy a lány nincs mellettem. Talán még jól végződik az este egy új ismerőssel.
A beszélgetés tovább folyt, meg is tudtunk egymásról pár dolgot. Megtudtam például azt is, hogy a Levitába tartozik, ami nekem azért tetszett, mert ők a kék ház. Nekem pedig a kék a kedvenc színem. Erre a zöldekhez raktak...mondjuk nem azért, mert jobban áll a zöld, mint a kék, de biztos, hogy a tornyokban megsültem volna.
- Auror mit csinál? - felszaladt kissé a szemöldököm, ezt a kifejezést nem hallottam még, vagy nem tudok róla (rossz az emlékezetem).
- Én tanul pálcát használ, elsős. Grönlandról, én tud ilyet - felemeltem a poharamat, és meglötyögtettem benne az olvadozó jeget. Láttam az arcán, hogy meglepődött, én meg erre elvigyorodtam. - Én van jégvarázsló.
Amikor rákérdezett, hogy lelépünk-e, csücsörítve néztem körülbelül két másodpercig, hogy biztos jól értettem-e. Válaszra nyitottam a számat, amikor a nevemet hallottam meg a hátam mögül. Értetlenül pislogtam körbe, aztán észrevettem, hogy Annelie szólít. Leesett, hogy volt ez a jelmezes szavazás. Hatalmas vigyorral néztem körbe, és elindultam a lány felé.
- Vár! - szóltam vissza Viktornak, mert nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerkedjünk.
Végig vigyorogva mentem, lehajoltam, hogy a drága anyám a fejemre tegye a koronát, és kíváncsian néztem körbe a teremben a királynő után kutatva. Nálam jó néhányan nyertek volna, de egy tanárnő...na erre nem számítottam. Azért persze a vigyor nem tűnt el a képemről, büszkén feszítettem.
Amint lehetett, én néhány kézfogás közepette visszasiettem a svédasztalhoz, remélve, hogy a srác megvárt.

Cath
nekem való

Ennek az időszaknak csak azt a részét vártam, hogy végre hazautazzunk Karinával, és újra láthassam a családot, meg a barátokat. Tetszetős Magyarország, a csajok főleg, de még a legjobb barát sem pótolja a több hónap alatt felgyülemlő hiányt, ami kialakult bennem. Valószínű, hogy napokig fogunk bulizni egyhuzamban, mert most ünnepeltem a születésnapomat, a héten pedig megejtjük az esküvőt, amire nagyjából az egész világ meg van hívva.
Hatalmasat sóhajtottam a tükröm előtt állva. A nyakkendőkötéshez kellett volna segítő, de nagy nehezen megoldottam, és talpig fehérben álltam saját magammal szemezve. Homlokomat ráncoltam, nehezen állapítottam meg magamról, hogy mi bajom, de aztán rájöttem. Nagyon vártam a pillanatot, amikor nagyjából negyed óra múlva megpillantom első számú barátnőmet a Nagyteremnél, de egy láthatatlan szál valahogy húzott vissza, állandóan Karynt láttatta velem a tudatalattim. Betudtam az izgalomnak az egészet, és mielőtt lementem volna, megnéztem, hogy van. Nem akart bálozni, neki még nagyobb trauma az, hogy hozzám kell jönnie nagyjából négy nap múlva, mint nekem.
Zsebre dugott kézzel sétáltam el a helyszínig, nem sietve. Ott jól látható helyen megálltam - nem mintha amúgy nem venne észre nagyjából mindenki - és kedvtelenül nézelődtem, vártam.
Amikor megpillantottam a partneremet, azt hiszem minden gondom elszállt, elmosolyodtam, és várakozva néztem Cath-et. Amikor odaért hozzám, a kezénél fogva húztam magamhoz, hogy beszívjam illatát, és rövid üdvözlőcsókot adjak.
- Gyönyörű vagy - mit érdekelt engem, hogy mennyit vártam rá, mikor ilyen gyönyörűségként állt meg előttem. - Komolyan - tette hozzá nagyon bólogatva, majd átkaroltam a derekát, és a hajába puszilva megindultam vele a terembe, hogy ne kint ácsorogjunk.
- Hogy érzed magad?

Cath
nekem való

Mikor a barátnőmet megláttam, elszálltak az aggályaim. Csak őt láttam, még a fehér ruhában is csak őt, és nem a jövőmet láttam. Jó érzés volt átölelni, és bevezetni a terembe, csak az volt rossz, mikor felhozta a kényes témát. Elhúztam a számat, kissé bűnbánó arccal pillantottam le rá, majd körbenéztem, hogy addig se kelljen válaszolnom.
- Inkább félek. Nem akarok gyűrűt, sem felhajtást... - vállaimat felhúztam, mintha ezzel védekezhetnék bármi ellen is.
Szerencse, hogy elterelte a témát. A forrócsokinál felhúztam a szemöldököm amolyan "komolyan?" arckifejezéssel és nagyokat pislogtam.
- Ha olyat akarsz belém önteni, meghalok mielőtt a vesztembe rohannék - mondtam teljes komolysággal.
Idő közben eloldalaztunk az asztalokhoz. Én ital helyett pár sütivel szórakoztattam el magam, meg egy pohár vízzel, amit szépen lehűtöttem amíg a kezemben tartottam.
Tetszett a díszítés, meg a hóesés, végre teljesen otthonosan éreztem magam.
Az idő telt, Cattel nagyon jól éreztem magam, amikor pedig a végzős bál kezdődött, odavezettem a tömegbe, és hátulról öleltem át. Jó volt így nézni a táncolókat, aztán mikor többen lettek, megfogtam a kezét, és szó nélkül vezettem be a többiek közé.
- Ez elég...romantikus - mondtam vigyorogva, mondjuk inkább a nyálas jelzőt használtam volna. - Örülök, hogy velem jöttél. Mással nem lennék szívesen itt.

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Míg a többiek Madagaszkáron voltak, mi Karinával hazautaztunk Grönlandra. Alig vártam, hogy jöjjön a hír, miszerint visszamehetünk a kastélyba. Az utóbbi időben rengetegszer gondolkodtam rajta, hogy talán itt maradnék életem végééig és ebből volt is nagy veszekedésünk a feleségemmel. Vissza se jött velem, jelenleg otthon tartózkodik és nem érdekli a tanulás.
Hogy mennyire zavart engem ez? Semennyire. Nem értem a női hisztériákat, szóval azt mondom, jobb kimaradni belőle és ezzel megőrizhető a boldogság. Na, hát én boldog vagyok, főleg mivel egyből meglátogattam néhány ismerős lányt a visszatérésükkor. Számomra meglepő volt, hogy alig értek vissza, máris bálra készülnek, de hát egy ilyet kihagyni? Ugyan, ugyan, az erdő királya elmegy a bulikra.
Van az a csaj, amelyik olyan...fura, Eris. Jó ideje volt egy kis egyezségünk amit most készültünk lerendezni és hát nem terveztem, de reménykedtem benne, hogy nem lesz vele egy rémálom az este. Ahogy a vele való alakulást, úgy a ruházatomat sem terveztem meg. Mi a jó hóember az a bohém? Én ismerem azt, hogy pucér meg azt, hogy felöltözött... Végül kikaptam jégszekrényemből az első ruhadarabokat és azokat aggattam magamra egy "cuki" csokornyakkendővel. Azzal a fajtával, amit kötögetni se kell, mert nincs Karina, hogy felöltöztessen, nehogy bohóc módjára lépjek ki az ajtón. Még cipőt is vettem a prefektusasszony kedvéért.
Virág meg minden nélkül, de időben érkeztem a megbeszélt helyre, ahol a karomat felajánlva fogadtam. Csinos volt, ennek finoman hangot is adtam és ki gondolta volna, hogy mi egyszer együtt, békében fogunk bevonulni a nagyterembe? Te sem? Én sem. Szerintem Ő sem.
- Fejemben tart - bólintottam neki hatalmas vigyorral a "nincs tapi" felszólításra. Mióta nem találkoztam az iskolatársaimmal, nagyon elfelejtettem szépen kifejezni magam magyarul, de a gyakorlásnak most nekiestem rendesen. Majd csak visszajönnek a hónap alatt kiesett kifejezések.
- Te végző vagy? Kell táncol? - eszembe jutott a gyülekező táncospárok láttán, hogy a hirdetményben az állt, az első tánc a végzősöké, de hogy Eris az-e...? Passz. Miközben a választ vártam, finoman elirányítottam az asztalok felé. Kíváncsian vettem a kezembe egy mintás párnát, majd eltátva a szám jöttem rá, nagyjából mit jelenthet a bohém.

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Nekem tetszett a hangulat amit a nagyterembe teremtettek, Erisnek kevésbé. Pedig a Hold bevilágította a termet, nem volt tök sötét de vakító fény sem, én meg személy szerint szeretem a vidám dolgokat.
Elvigyorodtam a lány szúrós megjegyzésein de jobbnak láttam nem válaszolni, hiszen mindenkinek megvan a saját véleménye. Visszatettem a párnát a helyére és eljutottam addig, hogy rendesen körbenézzek a teremben. Kicsit kellemetlen volt a nyakamat vágó inggallér, azt húzogattam amíg partnernőm a többieket nézte. Nekem is feltűntek eközben a csinos lányok lenge ruhácskákban, de most nem ők voltak az elsők. Mármint nem a többi, mert hát akivel érkeztem, ő is közéjük tartozik.
- Inni valami? - kérdésre kérdéssel felelni nem épp a legjobb, tudom. Segáz, a színes italok felé mutattam, ahonnan már fel is emeltem egy kancsót és töltöttem a lánynak egy pohárba, aminek az aljára jégkockát dobtam, saját kézből. Az én poharamba csak kevés került, amit aztán kisebb kockákká formálva dobáltam a számba. Olyan volt ez az ananászos fagyasztott szörp, mint a rágcsálnivalók, amik amúgy voltak szintén az asztalon.
- Sokáig akar marad? Vinnélek...tudod... - a kezemből kikerült már a pohár, csípőmet kicsit megrázva, karjaimat behajlítva mutattam neki, hogy a táncra gondolok, csak nem jut eszembe a kifejezés magyarul. - Nem, nem, mindegy, amit te szeretsz.
 

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Tök átlagos volt nekem ez a néhány jégkocka amit beledobtam az italába, de Eris nem így volt ezzel, ezt elárulta az arckifejezése. Rápillantottam a rágcsámra, aztán vissza rá, hátha megértem a reakciót. Értetlenül pislogtam rá, nem igazán tudtam, hogy miért olyan meglepő és hogyan tanítsam meg, egyáltalán minek.
- Hogy? - értetlenkedésemnek hangot adtam végül, aztán elvigyorodtam a próbálkozását látva. Valami kis csápot csinált az italában. - Te tudod ez? Mi ez? Képes anyag formálod? - felciccentem a kérdéseim végén, mert nem tudtam normálisan feltenni a kérdéseimet a lánynak, ami csak arra irányult, hogy milyen képessége van, amivel tudja pálca nélkül irányítani a vizet. Kezdtem kicsit haragudni magamra amiért ennyire töröm a magyart.
Úgy döntöttem, inkább elterelem a témát és faggatni kezdtem, szeret-e táncolni, mi az amit még bevállal velem itt a bálon. Eszembe sem jutott más a táncon kívül vele, de csak mert tudom, hogy ő nem az a lány, akivel majd le fogunk együtt, röhögcsélve lépni a szobám felé.
- Oké, oké - bólintottam párat immár vigyorogva. Nem is kellett sokat várnunk, mert nagyjából egy-két perccel később az egykori mentorasszonyom bejelentette a keringőt, amivel a szebbnél szebb hölgyikék és a srácok bevonultak. Számomra ismeretlen zene csendült fel, de a parketten mindenki egyszerre mozdult meg rá. Nem titkoltam, a fejemmel ide-oda táncikáltam és amint megláttam, hogy a többieknek is szabad útjuk van a tánctérre, leraktam a poharamat, Eris kezéből kivettem az övét és meghajolva előtte nyújtottam neki a kezem.
- Szabad? - pislogtam fel rá, aztán a parkettre vezettem, ha akarta, ha nem. Egyáltalán nem akaratosan tettem kezeimet a helyükre és teljesen átlagos tánctudásom bemutatásába kezdtem.

Karácsonyi bálozás asszonykával

Ha még egyszer a nyakamba varrnak valami projektgyereket...én fellógatom magam az első fára amit találok. Dióbél szerencsére épp az anyjánál, Norinánál kötött ki a bál estéjén, ami amúgy nem lett volna annyira fontos, ha Karina nem akar annyira elrángatni, mert ő táncolni akar.
Ha az asszony táncolni akar, akkor táncolni fogunk. Szóval utolsó pillanatban felébredtem a délutáni szunyálásból és a fürdő felé vettem az irányt. A szöszi készítette ki nekem, mit vegyek fel, én pedig mint engedelmes férj, bele is bújtam. Nyakkendőt viszont nem voltam hajlandó kötni, így is utálom amikor nem hogy cipő, még ing meg zakó is van rajtam. Korlátoz a mozgásban!
Asszonykával a KH-ban találkoztunk, onnan együtt mentünk le a nagyterembe. Nem érkeztünk túl korán, de el sem késtünk, épp jó időben, amikor már hallottuk, hogy néhányan arról sutyorognak, mit fognak előadni a színjátszósok.

Az asszonnyal a bálon

Végtelen türelmes tudok lenni ha az asszonyról van szó, de az, hogy nagy rajongással a nyakamba csimpaszkodik a nagyterem kinézete miatt...annyira nem jön be. A díszítés tök jó, a fantáziám azonnal beindul, mer hát ebben a sötétségben lehet egyet s mást csinálni, na de még meg kell várni az előadásokat...

Egyáltalán nem voltam képben, hogy mi lesz az este folyamán, csak hallottam, hogy lesznek előadások. Tehát tánc helyett ezeket végignéztük, a végzős keringőt pedig már a táncparketthez közelebb sétálva néztük meg. Szerettem volna legalább egyszer táncba vinni Karinát, ezért az első adandó alkalommal megragadtam és magamhoz húzva a nem nagy tánctudásomat megcsillogtattam előtte.
Nem tartott sokáig, mindössze néhány perc után elhúztam a táncolók közül, hogy a kacsóját fogva elhúzzam a falhoz, ahol az egyik fényesebb csillag alatt nekinyomtam a hideg kőnek.
- Táncoljunk - jelentettem ki széles vigyorral a képemen. Lassan közelítettem arca felé, hogy a csók előtti pillanat minden egyes másodpercét kellőképp kiélvezzük. Lágyan fogtam két tenyerem közé az arcát és erőszakosabban csókoltam meg. Jobbom lassan az arcáról a vállán, majd a kaján át a derekára siklott és fogkrémreklámba illő mosollyal hajoltam hátrébb.
- Szerintem bálkirálynő leszel. Ilyen csókkal...nem lehetsz udvarhölgy.