36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 12:35 | Link

             Catherine Alexis Rawen


A folyosón álltam. Remegve. Tudtam, a következő kanyarban vár rám Cathy, a párom. A lábam a földbe gyökerezett, de ezt kihasználva végignéztem magamon. Egykori emo stílusom miatt nem volt nehéz kiválasztanom a jelmezt. A szeretett, kill you! feliratú pólómat és a...NYAVAJA! A kesztyüm! Mint a szélvész, úgy rohantam vissza.  
Nem fölöslegesen loptam vissza a húgomtól. Az arcomba csapódott levegő legalább megszárította a sminkemet, viszont a fehér paróka majdnem leesett a kobakomról. A rellonos lány már biztos tűkön ül. Remek! Eltoltam az első halloweenemet a Bagolykőben! Felértem, felkaptam a kesztyűmet és rohantam, rohantam...
Visszaértem, de nem tudtam lefékezni, és beleszaladtam Cathy-be. Én a földre zuhantam, kinyitottam a szemem, és realizáltam a slamasztikát. Jaj!

Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 13:10
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 12:43 | Link


Harley Quinn jelmez

Ameddig Diomédre vártam, volt időm körbenézni. Bőven akadt rá időm. Sajnos jóval többet láttam, mint akartam volna, szóval mikor megpillantottam Tonyt kéz a kézben egy szőke hölgyeménnyel, azonnal más irányba kaptam a fejemet. A mai jókedvről egyelőre ennyit, azt hiszem. Cuki volt így kormos pofival, meg minden, szóval én csak reméltem, hogy nem vett észre engem. Nem akartam vele sem találkozni, sem beszélni jelen pillanatban. A folyosó felé pillantva tökéletes rálátásom volt egy fiúra, aki mondhatni, hogy majdnem Ádám-kosztümben jégen csúszott errefelé. Halkan felkuncogva eltűrtem egy szőke tincsemet és figyeltem, ahogy leszólít egymás után több lányt is, megkérdezve őket, hogy nem én vagyok-e esetleg. Szélesen vigyorogtam a kosztümömhöz híven és vártam, mikor fog majd végre felém is vetni egy pillantást. Az igazat megvallva nem kellett túl sokáig várnom, mert a legtöbb lány már partnerrel várakozott a nagyterem előtti folyosón. Nem is rossz ez a jelmez, vagyis... igen, azt hiszem ezt még nevezhetjük jelmeznek.
- Ugyan, hogy is merülhetett fel a fejedben, hogy nem leszek itt? Én tartom a szavam - nevettem fel egy szemforgatás kíséretében, majd az ajkamba haraptam végigmérve. Kapásból nem sok embert tudok felsorolni, aki képes dögösen kinézni ágakkal a hajában, kéken és zölden, majdnem ruha nélkül, de azt hiszem, hogy Jeges Kventin Dioméd mától felkerül arra a bizonyos listára.
- Ő, hát hatalmas megtiszteltetés, hogy maga az erdők ura kísér el engem a bálba! Örvendek, a nevem Harley Quinn, foglalkozásom szerint szociopata bohóc vagyok. De azért kezelhető vagyok! A bókot pedig köszönöm - nevettem fel meghúzva a copfomat kis vigyorral és a kezére néztem. Aranyos volt tőle a felajánlás, hogy belé karolhatok, hát így is tettem a biccentésére pedig szélesen elvigyorodva bólintottam.
- Még szép, mehetünk. Én készebb nem is lehetnék. - vigyorogtam szélesen és hálát adtam az égnek, hogy emellett a jelmez mellett döntöttem. Vitathatatlan előnyei vannak, olyanok, mint például az, hogy a fehér sminktől nem látszik, ha elpirulok. Na meg jól nézek ki. Még a körmöm is kifestettem, ami meglepő volt, hiszen ilyesmire nem gyakran vetemedtem. Vetettem egy vigyort oldalra, dioméd felé. - Milyen napod volt? Én igazából csak készülődtem egész nap. És ezt most nem azért mondta, hogy kihangsúlyozzam, csak tény.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 12:43
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 30. 13:20 | Link

Arnold
Jelmezünk



Türelem rózsát terem. Így szól az egyik magyar közmondás, amit láthatóan Arnold nem ismer. Csak öt, max tíz percre kellett volna nyugton ülnie, de még erre sem volt képes. Jó, elhiszem, hogy már nagyon menni akar, mert én is, de azért félkész sminkkel csak nem mehetünk. Az hogy nézne már ki. Na de végre készen vagyunk, örülhet ő is, nem kell tovább nyugton maradnia.
Ahogy azt vártam, a DÖK megint kitett magáért, nagyon jól néz ki a Nagyterem. Plusz pont azért, hogy minden fekete-fehér. Ez fantasztikus! Igaz, nem vagyok annyira éhes, de ezeket a süteményeket egyszerűen muszáj megkóstolni. Annyira undin néz ki mindegyik, főleg ez a fülsüti, de az ízük nagyon jó valószínűleg. Gondolom olyat nem raknának ki, ami ízre is undorító, de azért az első falat nem az enyém, hagyom Arnoldnak, hátha a manók raktak bele valami egyéb dolgot, ami nem igazán odavaló. Ki tudja... De nem... Most mondanám, hogy sajnos, de azért annyira nem akarok neki rosszat, de azért vicces lenne, ha valami ideiglenes hatása lenne a sütinek.
Hát persze, tudtam, hogy a rokon után én jövök, és nekem is valamit meg kell kóstolnom, de pont azt? Direkt a legundorítóbbat választotta. Pfej... Nagyon undi. De ahogy látom, most "Ki a bátrabb?" játékot játszunk, szóval most legalább annyira bátor leszek, amennyire nem vagyok az.
- Bleh... - ez a véleményem a löttyről, egyszer még felnézek Arnoldra, arcomon egy olyan kifejezéssel, mintha csak azt mondanám, "Tényleg meg kell igyam?". Gyorsan felhörpintem a palackba zárt italt, lesz ami lesz alapon, és... Nem is olyan rossz. Érdekes az íze, de nem rossz.
- Egész finom... - mosolyodom el, majd körbenézek, kik jöttek el, és meglátom apám is... Ehh, csak ő ne lásson meg. Nincs kedvem ahhoz, hogy elkezdjen nekem itt pampogni, hogy milyen ruhát vettem fel. Ismerem őt, tuti ez lenne.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. október 31. 08:49
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 13:38 | Link


Jelmezem

Nem kis meglepetés volt amikor az érkezők közül, egy ismerős arc jelent meg némi kék és zöld színnel a testén és mondhatni félmeztelenül. Mondhatni majdnem a padlóról kellett felszednem az állam... Én megfojtom ezt a fiút...  Oké nagy levegő! Vettem egy nagy levegőt és körbenéztem vajon kit kereshet, de persze a hírnevéhez híven leszólított vagy hármat. Ez annyira tipikus volt, hogy mosolyognom kellett volna rajta, ha éppen nem megy oda egy nálam vagy 4 évvel idősebb csajhoz, aki eléggé... hiányos öltözetben volt. Na megint kellet pár másodperc, hogy felfogjam a dolgot ép ésszel és ne menjek oda hozzájuk, ami sikerült is. Az ember lánya ne legyen féltékeny, pláne ha a pasija tipikus nőcsábász. Inkább elnéztem a párostól és megpróbáltam őket a lehető legnagyobb mértékben hidegen hagyni, nehogy odamenjek és tényleg hülyeséget csináljak. Abban tuti biztos voltam, hogy Dió kérte fel, nem pedig a csaj őt. Minden esetre megjegyeztem magamnak ezt a lányt is. A folyosóra pillantottam hátha érkezik már a társam, de egyenlőre nyomát sem láttam. Lehet eltévedt volna?... Szórakozottan elmosolyodtam, mivel én is csak azért tudtam hogy kell idejutni, mert Lavia elmagyarázta nekem még régebben és mert már voltam itt, amikor megkaptam, hogy nekem volt a legtöbb kiválóm első évfolyamban és meg is dícsértek érte. Na nem hiszem, hogy idén lesz ilyen, de ki tudja. Az egyik tincsemmel kezdtem játszani és a folyosót kémleltem, várva mikor érkezik meg a párom.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 30. 17:11
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 13:51 | Link

                            Catherine Alexis Rawen


Tengernyi bénázás után végre elértem Cathyt, aki meglepően nyugodtan várt. Odafutottam, és megpróbáltam kimagyarázni magam:
-Te...,Én...,Bocs, hogy...-fulladoztam. Sóhajtottam, majd végre kiböktem egy kész, értelmes mondatot:
-Nem késtem túl sokat?-kérdeztem a lánytól, s miközben a válaszát vártam, végignéztem a jelmezét. A Gotic jelmez rendkívül jól állt neki.
-Az egy igazi holló?!-mutattam a vállán gubbasztó, szárnyas lényre, és kíkapartam egy műanyag tincset a homlokomból.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 14:06 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

Megörültem amikor a jó partnert találtam meg, Grace jól nézett ki, simán megszavaztatom a legdögösebb jelmezes csajnak.
- Hű, az igen! Részemről az öröm, Harley, de ha kérhetlek...ne ölj meg ma este - suttogtam el a kérésemet, a nevetése pedig engem is nevetésre késztetett. Már jól indult az este, éreztem, hogy jól fog elsülni, és nagyon jó társaságot találtam.
Szerencsére nagyon közvetlennek bizonyult, el is fogadta a karnyújtásomat, úgyhogy az ezerwattos vigyorommal büszkén elindultam vele a csontvázak által feltárt ajtó felé. Ott még körbenéztem, a lányokat vizslattam, így láttam meg az egyik barátnőmet. Catherine várt valakit, örültem is, hogy nem egyedül érkezik. Láttam ám az arcán, hogy féltékeny lett, de csak megrántottam a szemöldököm felé nézve, és egy kacsintást is küldtem neki.
- Ágakat kerestem a hajamba - válaszoltam elviccelve az egészet. Szokás szerint csak hülyéskedtem, csajoztam, meg órákon voltam. - Tényleg? - elkerekedtek a szemeim, meg is álltam vele amint beértünk tisztes távolságba az ajtótól. Szemeimet legeltettem rajta egy ideig, majd fütyüléssel és bólogatással fejeztem ki gondolataimat. - Elismerésem. Fekete-fehérben is rohadt dögös vagy. Pedig jelmez nélkül is levettél a lábamról - rákacsintottam, majd kezét a kezembe csúsztattam, és lassan a svédasztal felé húztam.
- Fuj, ezekben mi lehet? - emeltem meg egy üveget fintorogva, felé tartva.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 14:33 | Link


Jelmezem

Dioméd észrevette, hogy feltűnt a jelenléte és rám kacsintott. Nem  is várhattam volna tőle mást, így megajándékoztam egy mosollyal aztán a folyosót szemléltem és nemsokára feltűnt rajta egy hófehér hajú srác sietősen, sőt mondhatni rohanva. Szórakozottan néztem ahogy a párom befékez előttem, majd fulladozva bocsánatot próbál kérni.
- Semmi gond Mat, nem vártam sokat és az időt elütöttem azzal, hogy szemléltem a jelmezeket. Vannak elég érdekesek nem? - kérdeztem kíváncsian nézve rá, hogy neki mi a véleménye erről és őt figyeltem. Végigtekintett rajtam, majd a hollón akadt meg a tekintete amin elnevettem magam.
- Igen, egy igazi holló! A neve Rowen, anyámé. A családunk vezetékneve miatt azt hiszem nem olyan meglepő, hogy kötődünk a hollókhoz valamilyen szinten. -mosolyogtam rá magyarázatot adva a kérdésére és végigsimítottam a madár fejét aki hangot adott annak, hogy tetszik neki. - Tudtad, hogy képesek leutánozni a hangokat amiket hallanak? Okos madarak. - mondtam neki, majd végigpillantottam rajta és megjegyeztem magamban, hogy hasonló stílusú a jelmezünk és még helyes is benne. - Tetszik a jelmezed! Hasonló az enyémhez. - mosolyogtam, majd a kezem nyújtottam. - Szerintem menjünk be mi is. - jegyeztem meg, majd az ajtó felé pillantottam. A csontik remek megoldásnak tűntek, megfelelően ijesztőek voltak, de megfelelőek voltak egy ilyen bálhoz. A teremről tudtam milyen lesz, de kíváncsi voltam Mat reakciójára is, így nem lőttem le előre a poént. Persze engem is érdekelt, mert az elképzelést tudtam, a kinézetét azonban nem láttam, ezért kíváncsian vártam, vajon milyen lesz élőben az elképzelés, de már most tudtam, hogy ha a folyosó ennyire remekül néz ki, akkor a Nagyterem csodálatosabb nem is lehetne. De hát kitettünk magunkért, hogy ez így legyen.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 30. 17:25
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 14:46 | Link


Harley Quinn jelmez

Azért látszott a srácon, hogy tetszik neki, ami lát, mire elégedett vigyorral kihúztam magamat. Hát igen, ő sem volt rossz darab, szóval kifejezetten tetszett a helyzet, legalábbis eddig. Mindössze egy srác volt, aki ennél jobban megmozgatta a sejtjeim, de ő teljesen más miatt. És ő mással volt. Mélyet sóhajtottam, de ismét mosolyognom kellett, mikor kijelentette, hogy részéről az öröm. Elvigyorodva oldalra döntöttem a fejem és ránéztem. Próbáltam úgy kinézni, mint aki nagyon eltűnődött a dolgon, hogy eleget tegyen-e a  kérésnek.
- Hm, hát még meggondolom a dolgot, drága. - nevettem vele, mivel nagyon cuki nevetése volt és ez azért jó dolog, hé! Mikor belé karoltam, ő cserébe rám mosolygott én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra. Elindultunk az ajtó felé, amit csontvázak nyitottak... hát nem mondom, nagyon para volt, pont ehhez a bulihoz illő hangulatot teremtett az embernek, már azelőtt, hogy belépett volna az ablakon. Elismerő vigyorral bólogattam a csontváz felé, aztán inkább visszanéztem még futólag a vállam felett Tonyra, elmosolyodtam és Kventinre sandítottam.  
- Az a csaj a barátnőd volt? - biccentettem a fejemmel a vörös kiscsaj felé, akire az előbb rákacsintott. A lány elég csúnya pillantásokat küldött felém, innen jött az ötlet, hogy szerintem köze lehetett a sráchoz. Nem igazán érdekelt most a lány lelki nyomora, csak nem értettem azt a fejet, amit vágott.
- Meg tudom érteni, én is ezt csinálom minden reggel - nevettem fel a mutatóujjam köré csavarva egy hajtincsemet a fekete végű copfomból. Persze tényleg hasonlóan nézett ki a hajam reggelente, de az a rémálmok miatt volt és nem azért, mert én úgy akartam. Legközelebb majd én is bedobok valami hasonló jelmezt. Azt hiszem, hogy jól állna nekem.
- Aha, hát... nem könnyű fekete hajú csajból szőkét csinálni, még varázslattal sem, mert nagyon makacs hajam van... - nevettem fel zavartan, majd inkább hátradobtam a copfomat és rávigyorogtam, végigmérve immár fekete-fehérben. Be kellett vallanom, hogy kifejezetten helyes volt a srác. Egy estét mindenesetre nekem kifejezetten megért nekem. Mikor bókolt, már tényleg örültem a fehér arcfestéknek, ami alatt nem nagyon látszott, ha elpirultam. Arra nem számítottam, hogy ennyire bejön majd neki a jelmezem.
- Hu, hát... köszönöm, Dioméd! Megtisztelő, hogy jelmez nélkül is jó csajnak lettem szavazva a részedről - vigyorogtam rá megsimítva a pofiját a mutatóujjammal. Jól esett a figyelme, ez tény és való. Még akkor is, ha nem utána csúszok-mászok hat éve. Abból úgysem lesz semmi, tehát Dioméddel simán jól érezhetem magamat. Az ujjaim az övéi közé fűztem, mikor a kezembe csúsztatta az övét. Vele tartottam a svédasztalhoz és én is szemlélni kezdtem a kínálatot. Az üveg amit elém tartott, borzasztóan bizarrul nézett ki, így vágtam egy fintort és elnevettem magam.
- Nem tudom, hogy mi van benne, de azt hiszem, hogy nem is szeretném. Miért, szerinted ez milyen? - mutattam fel egy szemgolyó cukorkát, ami körbe-körbe forgott a csomagolásában. Elég undorító volt, nem hiszem, hogy én azt meg akartam kóstolni.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 14:51
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 30. 15:05 | Link

Az Eridon vezetősége

Véééégre itt a halloween!
Ami azt jelenti, hogy a hosszas küzdelem és keresgélés árán, de végre rajtam van a jelmezem. Apával indultunk el először kutatni, de csak neki találtunk, aztán elmentünk anyával is, de egyikünknek se találtunk, így aztán anyu nekiállt megtalálni a legjobb megoldást mind a kettőnk számára. Vagyis a nagy ötlet azt jelentette, hogy összeírt egy csomó mindent, betette egy sapkába és kihúztuk ki mi lesz, majd amikor elolvastuk, némán cseréltünk. Így ő lett cicalány, én meg Minnie egér. Anya esténként varrta a jelmezem, majd a sajátját is, így teljesen egyedi, aranyos lettem. Megvallom az elején nem tetszett az ötlet, hogy Minnie egeret csinál belőlem, de ahogy egyre több és több részlet lett kész, szimpatikussá vált a téma. Magassarkút ugyan nem húztam. Volt egy, ami ment volna a ruhámhoz, de nagyon is estem benne, így azt inkább piros balerinacipőre redukáltuk, ami tökéletesen jó az egész estét mászkáláshoz, táncoláshoz, játékhoz.
Mielőtt elindultunk, megcsinálta a sminkem, még a számat is kirúzsozta, bár nem olyan vészesen. Ami viszont igazán csúcs, az a szemem kihúzása. Sokkal szebb, mint gondoltam. Anya szemei és hozzá apa szemszíne egy nagyon érdekes és szép párosítást eredményeztek. Olyan nagylányos és már-már vonzó lettem.
A bejárati csarnokba nevetgélve léptünk be, de a nagyterembe már egyikünk se ment. Neki a rendelőben volt valami dolga, azt mondta majd jön, én meg még felszaladtam a szobámba, a Levita toronyba, mert ott hagytam egy füzetet, amiből egyetlen lap kell. A lapot kitépve, és jól elrakva a jelmezembe, hogy még csak véletlenül se hagyjam el, így indultam vissza a terembe, ahol már a legkülönfélébb jelmezek és párok gyülekeznek. Célirányosan indulok egy bizonyos pizsamás emberke felé, osonva a háta mögé jutok, majd lábujjhegyre állva, hátulról befogom a szemeit.
- Találd ki, ki vagyok!
Persze nem nehéz a dolog, hiszen a hangom csak egy kicsit változtatom el, így valószínű, hogy az én apukám igen könnyen kitalálja, kivel hozta össze a sors. Széles mosolyom persze így is megmarad, hiszen ma ünnepelünk, nem szomorkodunk.  

Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 30. 15:33 | Link


A lány megérkezett, így a tekintetemet rászegeztem és eldöntöttem, hogy ez a Mary Poppins, vagy micsoda nem is volt olyan hülye ötlet, sőt neki jól állt. Habár kis fiatal volt, de legalább nem úgy öltözött, mint azok a fiatal leányzók, akik kevesebbnél kevesebb ruhában jelentek meg. Nem kis meglepetésemre azonban feltűnt még valaki a színen, akitől arra számítottam, hogy a szobájában fog kuksolni és hintázik az ágyon ülve, mert nem akar kijönni egyedül, vagy idegennel. Ehelyett most itt virított egy számomra teljesen meglepő öltözetben, amiről tudtam kicsoda, de meglepett az a tudat, hogy nem éppen ebben képzeltem el, ha esetleg be is állít. Mondjuk egy szellemnek öltözve, abba úgyis csak a két szem kell és rajta van egy lepedő, az szerintem számára tökéletes lenne, vagyis azt hittem. Lehet egy kicsit félreismertem a csajszit... Elvigyorodtam és visszapillantottam a partneremre.
- Szuper lesz, már előre látom... a Diákönkormányzatotok minden évben érdekes dolgokkal áll elő. -jegyezem meg, majd a jelmezét megdicsérve elvigyorodtam, amikor ő is megdicsérte az enyémet. - Még szép, hiszen te választottad nekem. - kacsintottam rá, majd belé karoltam és a nagyterem folyosóján vezettem egészen az ajtóig, ahonnan éppen láttam, hogy Grace visszapillant felém és pedig megengedtem magamnak egy mosolyt, hogy tudja, észrevettem őt.
- Jól fogunk szórakozni. - mondtam Izának, majd a csontvázra pillantottam, aki kinyitotta nekünk az ajtót. Átléptem vele a küszöböt és elég nagy meglepetésként ért, hogy minden fekete és fehér. Szórakozottan néztem végig rajta, majd a kezemre pillantottam. - Mindig is tudtam, hogy a némafilmekben és a régi filmekben is jó lennék színésznek, na de te! Csodálatos vagy! - mosolyogtam rá bókolva neki, aztán körbepillantottam. Rengetegen voltak már most, és emiatt a színskála miatt, hogy elveszett minden ami nem ez a kettő eléggé érdekesnek tűnt egy-két jelmez. Érdeklődve néztem meg azokat amelyek megfogtak, de csak pár pillantást érdemelt meg mindegyik. Visszapillantottam a társaságomra és enyhén oldalra döntöttem a fejem. - Egy italt a szép hölgynek? - kérdeztem kíváncsian tekintve le rá. - A mai este bármit kérhetsz tőlem Iza.vagy hívjalak Mary-nek? - kérdeztem, majd egy csókot leheltem a kezére, mivel az előbb elengedtem azt. - Szóval bármit amit csak a szíved kíván és én teljesíteni tudom, azt megkapod. - emeltem el a kezét az ajkamtól, aztán megfogtam és elvezettem a svédasztal felé, ahol körbepillantottam a kínálaton. Meg kellett hogy mondjam, az egyik bizarrabb volt a másiknál.
- Öhm... szerinted melyiktől nem halunk meg azonnali hatállyal? Elég bizarr az összes. - pillantottam rá, aztán vissza az italok és az ételek mindegyikére. Egyenlőre jobban bíztam Iza ízlésében, mint a sajátomban, mert ha rajtam múlna lehet egyik „érdekességet” sem kóstoltam volna meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 16:01 | Link

Németh Kiara


~ Túl sűrűn vannak ezek a rendezvények ~ gondolja még a folyosón. Nem csoda, hisz még az évnyitó megpróbáltatásait sem heverte ki teljesen, ahol majdnem éhen maradt, de hála az új diri és a manók jóindulatának, nem kellett éhesen lefeküdnie. Alig múlt el az, máris itt van a következő, Halloween, ami szerinte csak a Roxfortban lehet jó, de azért kíváncsian várja a fejleményeket, ezúttal mellőzve a szürkét, fekete-fehérbe öltözve. Az ajtónyitogató csontvázak sem bírják az elnyomó tömeget, ezért lehet, hogy Várkonyi szinte beesik egy kislány nyakába, aki viszont őt látja a mentőövének és belekapaszkodik cefetül, hogy alig tudja lefejteni magáról. Kellemetlen ez a helyzet, de elzavarni sem akarja, viszont szorongatni sem, így szelíden lefejti magáról az elfehéredő ujjakat.
- Jól van, azt hiszem, élve maradunk, elmúlt a veszély - vicceskedi el a helyzetet, de a lány mintha kicsit sokkos állapotban lenne. Ha más lenne a szitu, rövid úton ott hagyná, vesződjön vele más, de megint a kötelesség, az ő nehéz keresztje kerekedik felül a kemény szíven, ám valami bezavar a mátrixba. A lány viselkedése és szófukarsága, bűntudata egy pavlovi reflexet idéz Várkonyiban és már-már felteszi az ilyen helyzetekben szokásos kérdést: Nevet, házat, évfolyamot! Idóben észbe kap azonban és helyette mást kérdez inkább.
- Jobban vagy? Adjak egy kis vizet? Gyere, keresünk egy üres asztalt! - Maga előtt vezeti a levitást, ha az hagyja magát, a válaszokat is meghallgatja, aztán tekintetét a teremre veti fürkészve, hogy alkalmas helyet találjon kettejüknek, egyelőre. Ahogy körbe pásztáz, a szeme sarkában valaki ismerőst vél felfedezni, ám az archoz nem passzol az öltözete. ~ Nem, biztosan rosszul láttam, az nem lehetett Keiko, ő nem merne ilyen ruhát felvenni, legalábbis remélem. ~ Nyomasztó rossz érzés kúszik a tudatába, és innentől meg akar bizonyosodni róla, hogy tényleg tévedett-e.
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. október 30. 16:10 | Link


Lavia


Ma egész nap izgatott volt mindenki a kastélyban, hiszen Halloween van, és habár Magyarországon nem nagyon ünneplik ezt az egészet, mi azért mindig is örömmel vettünk rész ebben az ünnepben. Biztos vagyok benne, hogy a szüleink már készítettek faragott tököt, ami holnap örömmel pislákolva fog várni otthon. Hiszen holnap Halottak napja, amire hazalátogatok és talán a bátyámmal is találkozom. Ma azonban a rémisztgetésé és a szellemeké a színpad, és pontban 8 órakor meg is nyitják a bulit. A délután órák után egyből a hálókba siettem és a szobatársaimmal lelkesen próbálgattuk a jelmezeket, és rám hárult a feladat, hogy mindenkit szép, de ijesztő sminkkel lássak el. Az én sminkem nem lett a legjobb, egyszerű pókhálót rajzoltam a szemeim köré, melyet vastagon húztam ki feketével, fekete rúzst raktam fel, az arcomat pedig fehérre, sápadtra mázoltam. Egy magas sarkú bakancsot húztam fel, fekete testhez simuló nadrágot, valamint egy fehér topot és egy fekete csónaknyakú felsőt, aminek bő ujja közé pókhálószerű csipkét varrtam. Nem valami nagy jelmez, de azt hiszem, hogy megteszi. Bulizni szeretnék és nem jelmezversenyt nyerni. Ahogy befejeztem mindenkinek a sminkjét és persze a sajátomét is, karon fogva a lányokat indultunk lefelé a Nagyterembe, ahol két illedelmes csontváz fogadott minket. Meglepetten hahotázunk, majd besétálunk a terembe, ahol már vannak egy páran. Csodaszép és ijesztő jelmezek is sétálgatnak ide-oda, engem mégis az édességes pult az, ami most csábít. Elengedem a szobatársaimat, majd ott hagyva őket egyből a finom italok és ijesztő édességek közé vetem magam, ahol egy ismerőst s meglátok: Lavia-t. Habár ismerem a lányt, mert évfolyamtársam, mégsem tudok róla sok mindent. Úgy gondolom, mivel látszólag ő s egyedül van, nem fog megharagudni egy kis csevelyért, így töltök egy pohárba sütőtök levelet neki és magamnak is, majd megbököm a vállát és felé nyújtom a poharat.
- Szia Lavia! Töklevet? - mosolygok rá kedvesen és remélem, hogy felismer a sminkem ellenére is.
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2014. október 30. 16:12 | Link

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Scarlett először nem akart elmenni a Halloweeni bulira. De amikor egyik nap összefutott Annával, akkor a lánynak nem tudott nemet mondani. Akkor azt hitte ez volt élete legnagyobb baklövése. De ahogy közeledett az idő, és a sulit teljesen ellepte a hangulat, ő is egyre jobban izgult a dolog miatt. Az utóbbi napok során számtalan ötlet felmerült benne, hogy mit húzzon fel.
  A vacsora után alig várta, hogy felölthesse magára a kitalált jelmezt. A ruhába gyorsan belebújt, de a hajjal, és az arca maszkírozásával sok időt elszöszölt. Még jó, hogy amerikából elhozta a smink készletét.
  Végül megállt a tükörben, hogy szem ügyre vegye magát. Elégedett volt az eredménnyel. Egy rakoncátlan tincset még a helyére igazított, és már indult is a nagyterem felé. Lehet, hogy kicsit elkésett már, de az nem jelent semmit. Csizmában volt, ami nem tűnt fel hosszú szoknyájában, a járás mégis kényelmes volt. Gyors, és apró lépésekkel haladt a terem felé. Menet közben kezével felhúzta kicsit a szoknya részt, hogy ne lépjen rá. A két ajtóban álló beengedte a terembe.
  A lány minden érzelmet letörölt az arcáról belépéskor, hogy igazán félelmetes hatást keltsen. Igaz, nagyon mélyen nevetett a sok meglepett arcon. Besétált a terem közepére, és úgy csinált, mintha észre sem vette volna a pillantásokat. Szemével barátnőjét kereste. Úgy tűnt, még nem ért oda, ezért félre állt a fal mellé, és onnan figyelte a többiek kreativitását. Utána az ételek és italok mókás kinézetét figyelte meg. Mikor már legalább tíz perce ácsorgott egyedül, úgy érezte mégsem kellett volna eljönnie. Lehet, hogy Anna nem is fog eljönni, csak a kis elsőst akarta megszívatni.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 16:14 | Link

        Catherine Alexis Rawen

Nagyon örültem, hogy nem várattam meg Cathyt.
-Igen, tényleg ötletesek.- ismertem el a jelmezek szépségét. Öszintén, szégyeltem magam, tudatlanságom miadt a hollókkal kapcsolatban. Amikor megdícsérte a kosztümömet, éreztem arcomon a piros kis csomót.
-Kösz, a te jelmezed is király!-vakrtam meg a homlokomat zavaromban. Kézenfogtam, majd elidultunk a terem felé.
-Azta, de menő dekoráció!-ámultam belépve a terembe. Majd belenéztem Cathy szemébe.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 16:20
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 16:44 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

- Aha - válaszoltam minden érzés nélkül, kicsit mosolyogva. - Nem Ő az egyetlen, menyasszonyom is van, meg még másik két barátnőm - adtam a tudtára, bár tudom, hogy nem kérdezte.
- Te is ágakkal turbózod fel a hajad? - értetlenül álltam a dolog előtt. Valahogy nehéz volt elképzelni, amint reggel megy a fürdőbe, és a tükör előtt két órát azzal tölt el, hogy minden ágacska megfelelően meredjen az ég felé szépséges hajában. Apropó a haja. Komolyan mondom, ebben a lányban minden tetszik, igazi főnyeremény.
Kinézete és viselkedése egyaránt nagyon bejött, ezt pedig nem fojtottam el magamban. Szeretem hangoztatni, ha valami tetszik a lányon, hát még ha minden!
- Nekem nem volt baj vele, fehéret kékre nagyon könnyű - szemeimet felfelé emeltem, mintha így látnám a hajamat. Pedig nem. Minden esetre, Karina ügyes volt, nem is tudom, ő egyáltalán eljött-e a bulira.
Kezét úgy fogtam, hogy ne csússzon ki az enyém közül, de azért igyekeztem nem elszorítani a vérkeringését. Az asztalon megannyi undorító étel volt, de voltak ötletesek, szépen díszítettek is. Ami elsőre szemet szúrt, az a lötty volt az üvegekben, a partnerem felé is tartottam, kíváncsi voltam az ő véleményére.
- Ugh... - fintorogva tettem vissza oda, ahonnan elvettem. Majd talán ha lesz pár szabad másodpercem, megkérdezem az elnök asszonyt, és "jóanyámat", hogy mégis miket rejtettek az üvegekbe üdítő gyanánt. - Hát ez...egy próbát megér - kivettem én is egy cukorkát, ami már a csomagolás kezdetekor mocorogni kezdett. - Ez mozog! - szemeim elkerekedtek, ujjam közt szorosan kellett tartanom, hogy ne ugorjon el valahova. A számba dobtam, de erőset kellett harapnom, hogy ne akarja kitörni a szájpadlásomat a pattogásával, közben elég érdekes fejeket vágtam. - Remélem a többi nem ilyen...
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 30. 16:48 | Link

Scarlett

Jelmez

 A toronyban készülődött, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Amikor feldobta az ötletet, még izgalmasan hangzott, de azóta rájött, hogy bizony neki rengeteg dolga lenne még. Na de hát ez van, nem? Mert hát mégiscsak halloween van, vagy mi a csoda.
 Pesten sosem ünnepeltek ilyesmit, úgyhogy számára ez valahogy egyesült a varázsvilággal. Pedig tisztában volt vele, hogy nem csak az ő szokásuk, de hát asszociál. Még szerencse, hogy van egy-két jó ismerőse, aki kölcsönadott egy-két jelmezt. Úgy gondolta, ha már mégiscsak megígérte, és mégiscsak ő rángatta el a - körülbelül fél órája ismert - rellonost, aki illene beöltözni valami.
 Nem is tudta volna besorolni a ruhát, hova tartozik. A lány, aki odaadta azt mondta, steampunk, de hogy ez pontosan mit takart, arról fogalma sem volt. De nem mindegy? Ha jól áll rajta, akkor minden rendben. Az övében pedig még fiolákat is adott, amikben különböző színű bájitalok voltak. Hogy pontosan mik voltak benne, nem mondta el, csak annyit, hogy ettől biztosan izgalmas lesz majd a buli, úgyhogy mindenképp használja el.
 Felrakta különös kalapját is, ami elég extravagánsan festett vörös hajával. Sóhajtott egyet, majd pálcáját felmarkolva elindult a Nagyterem felé.
 Nem is értette, hogy ki is pontosan a lány, akivel találkozni fog. Elvégre csak útbaigazította a kastélyban. Az mondjuk már más tészta, hogy ügyesen el is tévedtek miatta. Pedig már mióta kastélylakó! Szóval az volt a minimum, hogy elhívja és kárpótolja. Úgyis olyan elveszettnek tűnt.
 Mikor belépett a hatalmas kapun, sűrűn pislogni kezdett. Meg még egy kicsit meg is dörzsölte a szemét, hátha rosszul lát. Pedig még a bájitalokat sem próbálta ki. Akkor mitől ilyen fekete-fehér minden? Lehet, hogy a kiírásban volt valami? Mindegy is.
 Szóval mikor belépett - a csontvázak már meg sem lepték - nem ment beljebb. A tömeget pásztázta, hátha meglátja a lányt. Hogy is hívták pontosan? Scarlett, igen! Szeme megakadt az ínyencségeknek egyáltalán nem mondható édességeken, mire gyomra mocorogni kezdett. Igaz nem evett túl sokat a vacsorából. Hogy őszinte legyen, csak csipegetett. Más dolgok jártak akkor a fejében...
 - Scarlett! - kiáltott oda hangosan a zöldnek (aki jelenleg inkább feketének tűnt), mikor meglátta. Hevesen integetett is hozzá, nehogy véletlenül normálisnak nézze a sok ember körülötte.
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 30. 17:00 | Link

Isabella
Jelmezem

A mai napon még az órák ellenére is pörgős és laza volt. Reggel kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd bedobáltam a cuccaimat a táskámba és a cicámmal a  hónom alatt elcaplattam órára. Kétszer szóltak rám tanárok, mikor észrevették, hogy a kosztümömet rajzolgatva tervezgetem a délutánomat. Már napok óta lázban égtem és pontosan tudtam, mi leszek. Nem akármi, hanem vámpírvadász, még egy mugli filmben láttam a csajszit. A szünetben szereztem magamnak a mugli világban ruhákat, Joli néninek pedig írtam egy baglyot, hogy küldje el az íjamat. Kicsit aggódtam miatta, hogy nem fog időben ideérni, de a baglyom úgy döntött, hogy ma ebéd közben fejbe dob engem vele. Még sosem örültem ennyire puklinak a fejemen. Mihelyst vége lett az óráknak, már futottam is a szobámba és sminkelni kezdtem, begöndörítettem a hajamat, majd felrángattam a ruhákat magamra. Cat úgy döntött,  marha jó poén lenne, ha rám ijesztene, így beugrott a szobába és búú-zott egy hatalmasat. Azt hittem, mindjárt kiugrok a bőrömből, szóval nekivágtam a párnámat és tovább szempillaspiráloztam. Mikor úgy döntöttem, hogy már elég helyes vagyok így, elkezdtem szedni a lábam felfelé a nagyteremhez. Ch! Mit nekem pasi, egyedül is marha nagy buli, ha az ember beöltözhet és riogathat másokat! Ezzel a gondolattal vágtam át a folyosón, néha fel-felnézve az óriási pókhálókra és töklámpásokra. Az ajtóban csontvázak fogadtak, de megleptek, mert kifejezetten udvariasan viselkedtek. Ezeket nem nevezném rosszcsontoknak! Körbesandítottam a teremben. Volt itt minden, Mary Poppinstól elkezdve, Alice és nyalka nyúlon át, egészen a Zombimenyasszonyig és valami majdnem meztelen pasit is beleértve. Durva volt. Még Adamet is láttam, ami azért vigyorgásra adott okot, mert ő vámpír volt, én meg vámpírvadász. Szórakozottan felnevetve léptem az édességes pulthoz és vizsgálgattam a sorakozó finomságokat. Bizarrul néztek ki, de az illatok meggyőztek arról, hogy megkóstoljak egy agysütit. Valami mennyei volt az íze, a kinézet ellenére. Ilyent még ennem kell! Egyszer csak megbökdösték a vállamat, mire megfordultam és meglepetten néztem a "támadómra". A smink nagyon jól nézett ki, de azért sikerült mellette felismernem egy évfolyamtársamat. Navinés volt, ez rémlett. Töklevet kínált, mire mosolyogva elvettem a poharat és fél kézzel megöleltem.
- Oh, szia Isabella! Köszönöm az italt, épp gondoltam rá, hogy kéne... - mondtam és a töklébe kortyoltam őt figyelve. - Tetszik a sminked, nagyon jó lett!
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2014. október 30. 17:16 | Link

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Amikor a lány eljött a bulira, még nem hitte volna, hogy mikor elkésik, még utána is neki kell várakoznia. De egyszer csak a sok bejövő között feltűnt társa. Megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt, és amikor a lány a nevét mondta, akkor rámosolygott. Még csak kevés ideje van itt a kastélyban, máris kiismerte az eridonosok jellegzetes viselkedését.
  Odasétált fekete-fehér barátnőjéhez. Szemét végigjáratta a lányon, és magában megállapította, hogy igazán jól áll neki a csíkos. Közelebb hajolt hozzá, hogy hallják egymás hangját ebben a zűrzavarban ordibálás nélkül.
  - Szia! Jól nézel ki! - dicsérte meg a lány jelmezét. - De mi is akar ez lenni? - kérdezte meg, és látszott az arcán, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy minek tudná beazonosítani. - Csak nem egy kalóz? - kérdezte ami először az eszébe ugrott.
  Egy aranyos kis pár haladt el mellettük, és a lány szeme végigjárt rajtuk, beazonosítva az Alice csodaországban szereplőit. Az egész olyan furcsa volt. Itt egy ismeretlen lány, akivel múltkor csak eltévedni tudott. Ez volt az egyetlen, amit ittléte alatt már sokszor megtett Scar. De előbb-utóbb majd csak megszokja ezt a labirintust.
  - Jó lett a díszítés nem gondolod? - próbált udvariaskodni a lány, de már alig várta, hogy átessenek a  szokásos dolgokon, és belevágjanak az igazi buliba.
  - Nem táncolunk? Vagy talán megkóstolnál egy szemet? - bökött fejével a büfés pult felé, és mind a ketten jobban szemügyre vették az ott felsorakozó ételeket. Egyik undorítóbb volt, mint a másik, és a lány biztosra vette, hogy az italok sem lehetnek különbek.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:55
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 17:24 | Link


Jelmezem

A fiún nagyon látszott a lelkesedés és az öröm, hogy nem váratott meg túlzottan. A húgom miatt persze megtanultam várakozni, így ezzel nem lehetett gondja senkinek, mert a türelmem majdnem végtelen volt. A jelmezek szerintem is remekek voltak, így örültem annak, hogy egy véleményen van velem ezzel kapcsolatban.
- Én is így gondolom. Mindegyik egyedi és van amelyik eléggé rémisztő. Ha jól emlékszem lesz valami szavazás, hogy kié a legjobb. - kíváncsian vártam, hogy ki nyeri majd meg a végén. Biztosan a legérdekesebb jelmez fog nyerni, ehhez nem is kellett töprengenem, hogy tudjam. Mivel megkérdezte Rowenről hogy igazi-e ezért magyaráztam neki róla, na persze láttam rajta a szégyenlését annak, hogy nem tud róla semmit sem mondani. Elmosolyodva néztem rá és az arcán legeltettem a tekintetemet pár másodpercig mivel amikor megdicsértem az öltözetét ő elpirult. Egyszerűen szólva is aranyos volt ez a srác, olyan kis cuki, ha az ember érti mire gondolok... A megjegyzése a saját öltözetemre pedig kedves volt és ide illő, mert elvileg ezt minden fiúnak meg kellene tennie egy lányért, hogy megdicséri a fáradozásait. Na persze a mai fiúk sokasága erre nem képes, legjobb tudomásom szerint. - Köszönöm Mat, ez igazán kedves tőled. - jegyeztem meg figyelve a zavarát. Az övével összekulcsolt kézzel indultunk el a nagyterembe és a csontvázakra pillantottam szórakozottan mivel azok illedelmesen ajtót nyitottak nekünk. - Az ember azt hinné, hogy megijesztenek, vagy valami... - kezdtem bele a mondandómba amikor beértünk és a partnerem ámuldozva megszólalt. Felnevettem és én is körbepillantottam. Azért látszik mire nem képes egy kis varázslat...
- Igen szerintem is csodálatos. Rengeteg munka van benne! - mondtam büszkén arra, hogy Dök tag vagyok én magam is. Mat a szemembe pillantott én pedig visszanéztem az övéibe, majd rámosolyogtam és kivételesen örültem a két színből álló világnak, na és a sminknek az arcomon. Elpillantottam a tömegre amelybe csöppentünk, aztán a diákoktól nyüzsgő svédasztal felé és végül vissza rá. - Hát... ha akarod szerezhetünk valamit inni. - dobtam fel az ötletet szórakozottan – Már ha át tudunk verekedni azokon akik ott élősködnek az italok környékén. - tettem hozzá és újra az arcára emeltem a tekintetemet várva, mit mond majd rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 17:26 | Link


Harley Quinn jelmez

Az érkező párocskára sandítottam, de nem volt kedvem az önostorozáshoz, na meg ennyire mazochista sem vagyok, így visszanéztem Diomédre, aki halál nyugodtan bejelentette, hogy van egy menyasszonya meg két barátnője is. Elismerő arccal bólogattam egy sort, majd felemeltem egy üveg vajsört, ami még ugyan meleg volt, de az üveget pókháló lepte. Ez undi... Azzal a mutatóujjammal porolgatni kezdtem az üveget, aztán kibontottam és Diomédre néztem.
- Nem mondom, tudsz élni. Három nő, az nem kevés. Hát... sok szerencsét hozzájuk - nevettem fel és az arcát néztem oldalra döntött buksival. - Nem kérsz? Igazából ez tudom, hogy micsoda, az illatáról, szóval ebben bízhatsz.
A kérdésem után igazából bunkó voltam, mert beleittam az üvegbe és le nem vettem róla a szememet.  Az értetlen arca majdnem elérte, hogy elnevessem magamat, de nem lett volna túl szexi, ha ráröhögöm az italomat, szóval nagy nehezen megálltam a késztetést. Mikor már elmúlt a veszély, megráztam a fejem kuncogva.
- Nem, csak vicceltem, de igazából pont úgy néz ki a hajam reggelente, mintha ágak lennének benne. Áll szanaszét, mint a szénaboglya. - tettem le az üveget az asztal szélére addig, hogy tudjam mutatni, kb mekkora fejem van attól a hajtól. Elég ijesztő szoktam lenni, mint azok a középkori boszorkány-imitátorok. Utána persze ő is felhozta a haj-ügyet, hogy neki könnyebb volt kékre színezni, mint nekem szőkére. Mély sóhajjal szemügyre vettem a kék hajkoronát, majd két ujjam közé csippentettem egy tincsét.
- Hát ami jól néz ki, az jól néz ki. De mivel neked szerencséd van a hajszíneddel, nem csodálom, hogy könnyű volt átszínezni. Irigyellek egy kicsit... - mosolyodtam elengedve a tincsét és visszaszereztem az üvegemet és a többi édességet kezdtem tanulmányozni. A kezét persze azért még fogtam. Mikor visszatette az üveget, még mindig grimaszolva bólogattam.
- Ez egy jó döntés volt. - állapítottam meg, aztán nagy figyelemmel kísértem, ahogy Dió hatalmas harcot folytat a szemgolyóval és halkan felnevettem. Az az arc, amit vágott... már megérte eljönnöm! - Ez...fujj! Hős vagy!
Nyomtam egy puszit az arcára jutalmul, amiért megküzdött ezzel a rémes édességgel és megmentett engem tőle, hogy megkóstoljam. Én azt hiszem, lehet, hogy helyben rosszul lettem volna, ha egy szemgolyó ugrál a számban.
- Megmentettél! De azt hiszem, hogy egyet kell értsek veled: ha a többi is ilyen bizarr, akkor én ma nem fogyasztok semmit, köszönöm
A hangulatom kifejezetten derűs volt és nagyon tetszett a fekete-fehér megoldás is. Kellemesebb volt tőle az atmoszféra és nem is volt az ember szemének olyan bántó a jelmezek látványa. Mindig fáj a szemem, ha túl sok színes ruha van egy helyen. Diomédre mosolyogtam szélesen, finoman megszorítva a kezét.
- Azt hiszem, ez a mai este egy jó élmény lesz a számomra. Köszönöm, hogy elhívtál, mert ha nem teszed, most azt hiszem otthon kuksolnék és keseregnék - mondtam hálásan és megcirógattam a kézfejét a hüvelykujjammal. Most kivételesen nem ironizáltam, tényleg meg akartam köszönni a fiúnak a gesztust.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 17:26
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 17:46 | Link

Dr. Macskalány

Jelmez Cool

Ki gondolta volna, hogy ismét elkerül egy iskolai rendezvényre? Ráadásul beöltözősre! Lassan annyira kiismeri itt magát, hogy a végén még beáll tanítani. Jólvan Kristóf, és mégis mit? Életművészetet.
Persze ezúttal nem diákkal érkezik majd a buliba, ciki is lenne, bár Ella különösen a kedvencei közé tartozik, mégis illendő azért most egy idősebb személlyel mennie. Idősebb személy alatt azonban nem egy bájitaltan tanárt, vagy éppenséggel az új igazgatót érti, hanem Zóját, azt a bombázó, belevaló nőszemélyt, akivel a faluban gyakorta összefut. Pláne most, hogy a cukrászdába felvették pincérnek. Csak el ne szólja magát, hogy idősebb személyként gondolt rá, mert biztos kikap.
Egyszerű farmerben, bőrdzsekiben, pár hasznos kiegészítőt magára aggatva képzeli magát igazi cowboynak. Ezt a szerkót egyszer már próbálta csajozásra használni, de az visszafelé sült el, mert a szöszről kiderült, hogy texasi, és megszégyenítő módon leégett előtte. Mellén még egy szép aranycsillag jelvény is van, amit egy mugli játékboltban Toy Story kellékként árultak. Teljes az összhatás.
Az előcsarnokban hosszúnak tűnő várakozás izgalmakkal telik, merthogy odalentről látja a beérkező tömeg változatos jelmezét. Néhányon felcsillan a szeme, félvér lévén sok karaktert felismert. Aztán szép lassan megérkezik a Mácsai-macsek és miután száját eltátva bókol a kirívó ruhának a csinosságnak, karját nyújtja, hogy felkísérhesse partnerét a nagyterembe. A lépcsőn még morog egy sort (ami valami vadnyugati akart lenni, de inkább kalózosra sikerült), aztán beérve a hatalmas ajtón, méginkább eltátja a száját a díszleten és a sokaságon. Amíg itt tanult, nem igazán volt alkalma a nagyteremben étkezni, a levelezősök ugyanis csak jönnek és mennek.
Izgalmában elfelejt mindenféle etiketti szabályt és a felismert karakterek felé kezd mutogatni nagy lelkesen.
- Hűűűűűű nézd, Mary Poppins! Anyám mindig várta, hogy megérkezzen hozzánk és neveljen engem meg.... Aztaaaaaa, az a srác meg totál olyan, mint Frodó! Azt a mindenit, mennyit dolgozhatott vele? Áááá nézd, steampunk!!
Tinédzserlányt földhöz vágó viselkedésére ráeszmél a végén, majd megköszörüli a torkát és inkább lemélyítve a hangját megkérdezi a nőt, nem óhajt-e valami italt ha már itt vannak. Nem kéne megállni a bejáratnál.
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 17:55 | Link

                           Catherine Alexis Rawen

-Az ember azt hinné, megijesztenek, vagy valami...-mondta, s mindketten körbenéztünk. Inkább nevettem, mint féltem az életre keltett díszlet elemeken.
-Igen, biztos rengeteg diák, és tanár dolgozhatott egy ilyen vég kifejletten.-próbáltam túlkiabálni az üvöltő zenét. Rengetegen voltak. Hirtelen kaparni kezdett a torkom. Felszínre tört a félelmeim egyike, a tömegiszony. Igyekeztem leplezni Cathy előtt. A lány könnyített ezen a kérdésével. Az idegesség legkisebb jele sem látszott kirajzolódni az arcán.
-Hát, nem vagyok jó faltörő kos.-mondtam. Hát, ez a poén fejben jobban hangzott.
-De ha szomjas vagy, hozhatok neked inni?-ajánlottam fel. A fekete-fehér fény szépen megvilágította a termet. A csontvázzenekar muzsikájára diákok százai rázták a rongyot. A kísértetek is jól szórakoztak. Éreztem, ez lesz eddigi életem legjobb Halloweenje!
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 17:56
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 30. 18:37 | Link

Simfel Cowboy

Az utolsó simításokat is elvégezte a jelmezeken, mielőtt elindultak. Tény, hogy Minnie egér, mely eredetileg az övé lett volna, több időt vett igénybe, de azért a macskanő se volt semmi. Leginkább az a része, hogy találjon egy olyan fekete nadrágot, és hozzá egy topot, amelyek kellőképpen feszülnek, és igen felül egy kicsit domboríthat is. Aztán a nadrághoz egy cicafarkat varrt, melyet egy nála jóval tehetségesebb boszorkány megbűvölt úgy, hogy néha lomhán megmozduljon, illetve a top esetében igyekeznie kellett olyat választani, ami betűrve szinte eggyé válik a nadrággal. Összevarrni őket azért nem volt szíve, hiszen ezt a topot még olyan sok mindenre lehet majd használni. Aztán megcsinálta a füleit is, majd Mináé után a saját sminkjét és végül elindult vele a faluba.
A bejárati csarnokban aztán elköszönt a lánytól, mert még néhány aktát el kellett tennie és át kellett vinnie az igazgató úr asztalára, csak utána sétálhatott vissza teljes nyugalommal addigra már várakozó partneréhez. Erre a napra igazán kitettek magukért mind a ketten, hiszen a férfi is sármosabb, mint valaha. Amióta pedig a cukrászda alkalmazásában áll, egész jól összehaverkodtak. Felé sétálva megáll egy pillanatra, csípőjét oldalra kibillentve, mint egy igazi cica karmol mancsokkal díszített körmeivel a levegőbe, majd nevetve sétál oda a másikhoz, hogy egy puszit nyomjon az arcára.
- Partira fel. Azért ne diáklányokkal kezdj. Van pár fiatalabb kolléganőm, akik biztos szeretnének már egy kicsit bulizni egy jó pasi társaságában.
Felfelé haladva ő is nézi a jelmezeket, majd a nagyterembe lecövekelve szinte a bejáratnál, elneveti magát arra, hogy a férfi milyen lelkesen áll az egészhez.
- Igen, Frodó nekem is nagyon tetszik, és úúú azok a csajok, milyen jó már a sminkjük. És a ruhájuk. Azt nézd, Adammel a lány, mintha egy régi filmből léptek volna ki.
Tekintete egy pillanatra elidőzik Dwayne öltözetén is, akit épp elkapott Mina. Egész jól sikerült ez a Minnie jelmez. Magát gondolatban vállon veregetve és nehéz szívvel ugyan, de leveszi a tekintetét a hármasról, hiszen az Eridon házvezető asszonya is ott van velük.
- Eszünk, iszunk, táncolunk?
Bármi jöhet, elvégre bár tanár, de azért kicsit most ő is szórakozhat. A munkája és a gyerek mellett ezer éve nem mozdult ki, így hát itt az ideje kicsit kikapcsolni, és úgy csinálni, mintha tudná még milyen az, amikor valaki élvezi az életet.  

Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 19:00 | Link


Jelmezem

Szemléltem a tömeget épp úgy ahogy ő tette, azonban a nevetés miatt újra ő volt a figyelmem középpontjában. Felnéztem a díszletekre, majd visszapillantottam rámosolyogva. Engem annyira nem lepett meg a díszítés mert én tudtam mire számítsak, de az ő reakciója miatt rám is átragadt némi izgalom, na meg mindig is értékeltem azt ami érdekes volt, legalábbis a számomra biztosan. - Az egész Dök benne volt. - bólintottam egy aprót és hozzátettem. - Igen a tanárok is, tudtommal. De a végeredmény csodálatos. Én még egy ilyen Halloween bálon sem voltam a suliban, de gondoltam, hogy jó lesz. - mosolyogtam rá, majd az arcát figyeltem, ahogy egy kissé elgondolkozva meredt maga elé. Ugyan semmit sem tudtam leolvasni róla, de úgy tűnt, mintha zavarná valami, de nem tettem szóvá, inkább áttértem arra, hogy igyunk valamit, hátha sikerül rávennem, hogy újra engem figyeljen. A felszólalásán jót nevettem, pedig láttam, hogy nem tartja túl viccesnek. - Azt gondolom egy faltörőre nem lesz szükségünk, ha pedig mégis akkor elkiáltom magam, hogy egy igazi pók van elrejtve az egyik sütiben, vagy azt mondom, hogy… - elgondolkoztam rajta, de hamar beugrott. - Sikló van a töklében! - mondtam neki komoly arcot vágva hozzá, de nem bírtam sokáig, így újra mosoly váltotta fel a komolyságot. - Amúgy, a viccet félretéve jól esne egy ital. - néztem őt, majd a kezét megszorítva nem túl erősen, a szemébe néztem. - Nem tudom, hogy csak én képzelem be, vagy tényleg igaz, de egy kicsit frusztráltnak tűnsz. Ne aggódj, nem harapja le senki a fejed, ha pedig megpróbálja akkor megverem! - nevettem fel és biztatóan néztem őt, majd elindultam vele kézen fogva az italok felé. Odaérve végignéztem az italokon, vagyis a palackokon, majd kiválasztottam egyet és miután megbizonyosodtam róla, hogy iható, azután beleittam és elégedetten az ízével, emeltem el az ajkamtól az italt. - Ez Ghúl koktél! - néztem a palackot szórakozottan, aztán visszapillantottam Matre. - Tudsz táncolni? - kérdeztem kíváncsian őt szemlélve.
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 19:28 | Link

                           Catherine Alexis Rawen

Egyesek azt mondják, jó dolog, hogy rosszul hazudok. Ráeszméltem, hogy a parázásom tönkre vághatja a bulit, így felhagytam vele.
-A siklóval engem is futásra lehet bírni.-vallottam be őszintén, egy mosoly keretében. Az  eszt követő komoly mondata tényleg jót tett. Az italokhoz érve felkaptam egy fekete löttyöt tartalmazó üveget, és beleittam. Kitanultam a festett arccal ivás technikáját, emiatt sem volt okom aggódni, habár nem is akartam. Láttam, Cathynek is ízlett a "Ghúl" koktél, majd rám helyezte tekintetét.
-Naná!-mondtam, mosolyogva.-Menjünk, de csak ha még nem vagy szomjas?-kérdeztem, szüntelen mosollyal tásítva a mondatomat.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 20:19
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 30. 19:31 | Link

Gregor H. Polter úr

Ahogy magányosan ácsorog a pultot támasztva többször is megfordul a fejében a gondolat, hogy, ha megitta a vér-löttyöt észrevétlenül távozik a partiról, ami azt illeti nincs nagy kedve a rémségesebbnél rémségesebb, de annál jobban romantikázó párokat lesegetni. Inkább felslattyog a szobájába, és keres valami jó könyvet, ami feledteti –legalább is egy időre- minden búját, baját. Annyira belemerül a tervezgetésbe, hogy teljesen kiesik a jelenből, ami nem is csoda, elvégre fél lábbal képzeletben már az ágyában van, mikor valami, vagy inkább valaki van olyan kedves, és majdnem felborítja. Tény és való, hogy a maga 153 centijével alig látszik ki a földből, bár most magas sarkúval azért megüti a 160-at is, de az nem azt jelenti, hogy el kell dózerolni. Magában puffog egy kicsit, pláne azért, mert a maradék innivalóját még szerette volna elfogyasztani, de hála az arc nélküli, rózsaszín nyakkendős figurának, az a földön kötött ki. Szerencséje a fickónak, hogy nem Lina ruháján landolt, mert akkor talán nem lenne vele ilyen elnéző. Na jó, de, elvégre vajszíve van, de erről nem kell mindenkinek tudnia.
-Semmi baj! Igen azt veszem észre…- Elvigyorodik -És, ha szabad kérdeznem minek öltöztél?
Szemeit tágra nyitja, hogy jobban szemügyre tudja venni az előtte álló jelmezét. Nem akar hangosan találgatni, nehogy megsértse a fiút, bár azért lenne egy-két ötlete, például fej nélküli lovas, csak épp hiányzik a ló, vagy arc nélküli mumus, csak ahhoz meg a rózsaszín nyakörv, izé, nyakkendő nem stimmel. Jót vigyorog saját elképzelésein, de igazából jobban érdekelné a valóság. Miközben a válaszra vár, üres poharát az asztalra helyezi, majd tekintetét a srác és az egyre nagyobb számban megjelenő zombi jelmezeseken ingáztatja.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 30. 19:42 | Link

Várkonyi tanár úr



Én tiszta hülye vagyok. Mégis hogy képzeltem, hogy hihettem azt, hogy szépen el fogok vegyülni a tömegben, teljesen el fogok tűnni, és senki nem fog hozzám szólni. Úgy terveztem, hogy körbenézek, hogy mik vannak itt, és lelépek. De persze, hogy terveimet  keresztülhúzza egy tanár. Igaz, nem szándékosan, hanem néhány neveletlen diák segítségével, de sikerült neki, Úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna azon, hogy ne eresszem el.  Egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben - bár belegondolva, mikor is vagyok én olyan kedvemben? Soha. - Így a tanár úr vicceskedő megjegyzésére sem mosolyodom el, pedig egy normális ember talán még nevetne is, de én nem. Arcizmaim még csak meg se rezdülnek, ha nem a padlót nézném, és nem húztam volna a fejemre teljesen a csuklyát, akkor arcomon semmiféle érzelmet nem fedezne fel az előttem álló férfi.
- I-Igen... Igen, köszönöm az j-jól esne... - hangom halk, és remegős, alig hallható, de mellette még bólintok is, ebből, ha a szavamat nem is hallotta Várkonyi tanár úr, de ki tudja találni a kérdéseire adott válaszom.
Miért ilyen kedves velem? Jó, tudom, hogy tanár, és kötelessége nem bunkónak lenni a diákokkal, de akkor is. Simán megtehetné, hogy elmegy, nem foglalkozik az ilyen szerencsétlenségekkel, mint amilyen én vagyok, és az este további részében jól szórakozik, amit, ha velem marad, nem fog tudni megtenni.Még mindig ideges vagyok, és ez valószínűleg nem is fog változni, egészen addig, míg az ágyam biztonságot nyújtó kényelmében nem leszek. Egyszer nézek körül, hogy megnézzem, hányan, és kik jöttek el, bár közülük senkit nem ismerek, de azok a jelmezek... Mindenki nagyon jól kitett magáért, és mindenki olyan szép... csak én vagyok ilyen ronda. Idegesen húzogatom a kapucnim szélét, mintha nem lenne így is eléggé a fejemen, vagy mintha attól tartanék, valaki bármelyik pillanatban leszedi rólam.
- De... Nem kell értem fáradnia... Menjen sz-szórakozni, é-én megleszek e-e-egyedül is... - most nézek fel először a tanárra, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél, s máris ismét a padlót tanulmányozom.
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 19:44 | Link

Dr. Macskalány

Jelmez Cool


Zója levegőben karmolós köszöntésére azért szó szerint megáll benne az ütő. A nő kivételes szépségéhez ez a testhezálló ruci szinte követeli az embertől, hogy most azonnal ereszkedjen elé féltérdre és kérje meg, hogy mossa ki az alsógatyáját. Ez ugyanis a férfiaknál már egy erős kötődés jele. Jó, ha nem is az összesnél, Simfelnél már biztos.
- Dorombolni is tudsz? - kérdezi a férfi elvigyorodva, bár valódi választ nem vár, ez amolyan zeneszerzői kérdés volt. Költői, na.
Felérve az extradíszesen kicicomázott ~ hmm, cica, micsoda szófordulatos vagyok ~ nagyterembe először ámulatának ad hangot, amit Zója ezek nem bán, sőt mi több, ő is kezd lelkesedni az est részvevőinek ruhájától.
- Adam? Hol? - pillant az abszolút másik irányba, tekintve, hogy névről fogalma sincs, ki is az illető. Nem mintha nem lenne feltűnő a vámpír és partnere öltözéke, csakhát a mi Kristófunk kifejezetten bamba egy állatfaj. Jó pasi? Ezt csak most fogta fel, méginkább fülig ér a megjegyzéstől a szája. Ezen kívül halvány lepkét sem tud arról, hogy Zója kislányának az apja is jelen van a bálozók között, ezért nem zavartatja magát, alkarját a nő vállára teszi, száját szilveszersztalónésan oldalra húzza, kalapját felpöckölve szól "becserkészett" macskájához:
- Naná.
Eredetileg "a sorrend jó" mondattal akarta lezárni, de ez a végszó jobban illik a karakteréhez. Kár, hogy nem tanult meg sok vadnyugati szavajárást, a texasi beszédről is csak annyit tud, hogy hasonlatokban beszélnek. Persze ezzel kapcsolatban sem volt nagy utánajárása, egy shaolin papoknak tanuló mesében hallotta őket leginkább. Bár a saját jelmeze nem áll sokból, most egy kis "a lovam feltörte a sejhajom" járásban beljebb lép, és elindul az italospult felé.
- Igyunk akkor, akár a három napja szomjazó tehenek. Arr.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 30. 20:16 | Link

Simfel Cowboy

A kérdésre, hogy tud-e dorombolni nem válaszol, csak a mosolya lesz szélesebb, és oldalpillantással illeti a férfit, miközben haladnak. Nem zavarja az ilyesfajta, udvarias közelség, és nem is gondolja, hogy a férfi bármit is tenne vele. Egyrészt mert megtanult védekezni, másrészt mert emlékszik még arra, hogy a nyílt színen Tamás is olyan tökéletes volt, hogy mindenki, aki csak találkozott velük, irigyelte, hogy milyen szerencsés. Az meg, hogy Mina más ember gyereke volt, mégsem vetett gátat a házassági szándéknak, csak még erősebbé tette az emberek meggyőződését, hogy egy tökéletes házasság szemlélői.
- A másik irányban.
Az állánál fogja meg a férfi fejét, és fordítja el a másik irányba, oda, ahol Adamék párosa van, hogy megszemlélhesse ő is. Igaz Kristóf fiú, más szemmel nézi, de Adam igen jól néz ki így, a partnere ruhája pedig egyszerűen meseszép. Gyerekként mindig azt remélte, egyszer kiderül róla, hogy hercegnő, és elkerül majd egy kastélyba, ahol egész nap játszani fog és szép ruhákban lesz. Ilyenkor az ember lánya nem gondol arra, hogy milyen lesz a szülőknek, ha ez tényleg igaz, pedig neki kifejezetten jó kapcsolata volt a felmenőivel, egészen addig, amíg össze nem vesztek azon, hogy húszévesen házasság nélkül egy gyereknek adjon életet. Sóhajtva veszi le a szemét a ruháról, majd pillant fel a mellette állóra, szélesen vigyorogva. Mostanában túl nosztalgikus lett, jót fog tenni, ha ma sikerül kikapcsolnia. Mondjuk mostantól. Be kellett volna nyomni egy kis erősebbet, hogy ne legyen úgy befeszülve, vagy csak elmenni egy masszázsra, hogy kicsit lazítson.
- Három napja szomjazó tehenek? Ennél jobb nem jutott eszedbe?
Nevetnie kell ezen a hasonlaton. Nem mintha lenne itt bármi alkoholos, de azért választék van rendesen.
-  Én szerintem azt a világosat kóstolom meg. Az néz ki a legbetegebben, az üvege is pókhálós. Te melyiket választod?
Elengedve a férfit nyúl a még fel nem használt poharak felé, hogy vegyen maguknak egyet – egyet, majd részéről azt a furát bele is tölti a poharába. Legalább nem füstölög, már az is nagy eredmény. Bátran emeli a poharat a szájához, amikor a férfi is választott, majd egy korty után mosolyogva nyugszik meg. Nincs semmi fura íze.
- Húúú, nézd, fülsüti. De undorítóak. Együnk egyet!
Hihetetlenül rá tud izgulni a legapróbb vicces dologra is, így ez a süti most mindent visz. Fel is kap egyet, és az asztal tiszta részének dőlve végignéz a bálozókon.
- Melyik a kedvenc jelmezed?
  
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 20:31 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

A szerencsekívánást vigyorral fogadtam. Én már a kapcsolataim elején tisztázom, hogy nem egyedül lesznek, és ha saját plüssmackót akarnak, azt ne nálam keressék. Mondjuk szeretek aludni is velük, nem mondom, azért általában a legtöbben ébredés után is nagyon szépek.
Valahogy nem volt kedvem megkóstolni semmit, amiről nem tudtam, mi, úgyhogy nemet mondtam az italra. Amúgy a festéket sem akartam volna elkenni a fejemen, meg is fordult a fejemben, hogy milyen lesz így megcsókolni valakit. Apropó megcsókolni valakit... Grace-nél nem tudtam, mit akar tőlem, akar-e egyáltalán valamit. Csak a remény élt bennem egész végig, még akkor is, amikor az asztalhoz sétáltunk, és a szemgolyó bekapása után kaptam egy cuppanós puszit az arcomra. Nagyot nyeltem, szemem megakadt a lány ajkán.
- Tiszta kék lett a szép kis szád - nem bírtam nevetés nélkül mondani, és már emeltem az ajkához az ujjamat, hogy letöröljem, de inkább mégis megálltam. - De jól áll, ez bizonyítja, hogy velem vagy.
- Hát...nem is azért jöttünk, hogy megegyünk mindent a svédasztalról - vigyorogtam rá, vállat vontam. Jól esett, ahogy megszorította a kezemet, és amit utána mondott. Kissé olyan érzésem volt, mintha tényleg párként érkeztünk volna.
- Az nem lenne jó, mert nincs bejárásom a Levitába - csóváltam meg a fejem ciccegve. Kezemet lassan kihúztam az övéből, és a derekára csúsztattam, lassan közeledve hozzá. A fejéhez hajoltam, és egy puszit nyomtam a fejére. Szerettem volna elkerülni a festékeink még erősebb keveredését, a haja pedig jó célpont volt.
- Van kedved táncolni velem?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet