HALLOWEEN BULI
október 31.


Eljött a rettegés éjszakája, a kastélyt sűrű köd övezi, az égen a Hold teljes. Egész nap borús volt odakint az ég, a kedvet is csak a kastély berendezése, díszítése dobta fel. Ugyanis a diákok arra ébredtek, hogy az egész kastély kicsit kísértetkastély jelleget vett fel. Nincs is annál jobb ébresztő, mint mikor a falból hirtelen előugrik egy levágott babafej, sikoltva, rémisztően.
Az órák normál idő szerint meg lettek tartva, a Halloween ünneplése csak este kezdődött. Ha már az egész kastély tele van rakva töklámpásokkal, pókhálókkal, és mindenféle díszítéssel, a helyszín, a Nagyterem se maradhat ki. Már a vacsora alatt is átfutott mindenkin az a bizonyos borsódzás, amit az élethű csontvázak, mennyezetről lelógó akasztott bábuk, és a többi érdekesség okozott.
Hát még ezután...
A közös vacsora után egy óra van hátra a buli kezdetéig. Pontban 8 órakor tárul fel először a Nagyterem bejárata, melyet egész este két udvarias csontváz nyit és zár a be-, és kilépőknek. Ekkora alakul ki egészében a díszítés, ami egy sötétebb, kísértetiesebb csarnokot idéz.
Amint átléped a Nagyterem ajtaját varázslatos látvány tárul a szemed elé. A terem ünnepi díszt öltött, hogy méltó legyen Halloween szelleméhez.
A színek eltűntek, mintha egy varázslat szippantotta volna ki, minden fekete-fehér, titeket is beleértve.  A mennyezet a megszokott látványt nyújtja, vagyis csak majdnem, mivel a gyertyák egy-egy töklámpásban kaptak helyet ezúttal.
Hosszú asztalaink eltűntek, sok kisebb, négy-öt, illetve két személyes asztal vette át a helyüket. Egy hosszú asztal húzódik a terem bal oldalánál, ez tele van italokkal, ételekkel, hátha a vacsora nem volt elég. A rengetegféle édesség és sós rágcsa között vannak olyanok is, mint a szemgolyó cukorka, mely ha kibontod, forogni fog még a szádban is, gazdáját keresve, és akár a szemedbe is ugorhat, ha nem fogod rendesen. Aztán van agysüti, fülsüti, és persze cseppet sem ihatónak kinéző, de annál finomabb, palackba zárt italok. Legyetek felkészülve, ugyanis bármelyik pillanatban előbukkanhat az ételek közül valamelyik szellemünk, esetleg életre kelt gumicukorkukacok.
Persze ha már buli, az teljes. Van egy nagy táncparkett is, a tanári emelvényen felszerelkezve szolgáltatja a buli jó zenéjét egy nem túl híres, csokornyakkendős csontvázakból álló zenekar.

Persze erre a bulira a belépés csak jelmezben lehetséges, az est folyamán pedig jelmezversenyre kerül sor, melyhez a bejárat mellett elhelyezett dobozra lesz szükségetek, ide dobhatjátok be a jelöltek nevét.

A teremben lehetőségetek lesz többfajta tevékenységben is részt venni, ilyen a tökfaragás, kvízkitöltés, rémbedobás, almahalászat, kint a réten pedig thesztrálsimogatásra mehettek.

Jó szórakozást kíván a DÖK minden tagja!

Álmodói időpont: okt. 29-től nov. 19-ig.

//Álmodói információk: Aki részt vesz a bulin, vagy a játékban, szeretnénk, ha ez idő alatt avatarnak is fekete-fehéret választana. Ez lehet a saját alanyodról bármilyen, illetve jelmezes is.
Szavazni az Álmodói részleg >> Szavazások témában tudtok majd, a jelmezversenyen mindenki részt vesz, aki a hozzászólása elejébe berakja a jelmezét.
A Halloween másik része, a rémtörténetes ezzel egy időben, egy estén zajlik, aki nem a Nagyteremben tartózkodik, bármikor belecsöppenhet a meséjébe (akik jelentkeztek).
További információért keressétek a Szervezői Mesélőt!

Kérünk benneteket, mivel ez egy esemény, mindig az utolsó eseményhez érkezett hozzászóláshoz szálazzatok!//

Harley Quinn jelmez
Ahogy vártam, a szerencsekívánást egy vigyorral viszonozta, ami kifejezetten jól állt neki, aranyos volt tőle. Annak ellenére, hogy nem különösebben akartam vele olyan kapcsolat félét, attól még bírtam a srácot. Az még a szerencsésebb, ha a kapcsolat elején megmondja, hogy nem vagy egyedül kisanyám. Az a balhés, ha a közepén jelenti be, hogy: Ja bocsi, kisszívem, de ma nem érek rá, mert randim van a menyasszonyommal". És akkor te: "Miiii?!"
Az italra nemet mondott, mire én csak kis vigyorral vállat vontam és inkább húzóra megittam a maradékot. Ez volt a kedvenc italom az egész kerek varázsvilágban. A legjobb dolog. Egy elegáns mozdulattal letettem az üres üveget, majd ismét visszanéztem rá. Nagyon úgy tűnt, hogy elgondolkozott valamin, amire egy fürkésző pillantás volt a válaszom. Nagyon remélem, hogy nem sántikál rosszban, nem szeretnék már év elején balhéba keveredni. A puszim után enyhe döbbenet látszott a srácon vagy az is lehet, hogy inkább vágyakozás? Nem tudtam pontosan megállapítani, de az tuti, hogy a pillantása megakadt az ajkaimon, amitől egyszerűen muszáj volt elvigyorodnom. Mindezek után nevetve közölte, hogy szép ajkam van - elsősorban erre figyeltem fel -, illetve azt, hogy kék lett. Vállat vontam kis mosollyal, mikor nyúlt, hogy letörölje, de aztán megtorpant a mozdulat kellős közepén. Hozzá tette, mintegy magyarázatként, hogy jól áll, mert így látszik, hogy vele vagyok. Az ajkamba haraptam kis mosollyal, halványan elpirulva, sokadszorra a mai este folyamán. Imádlak Harley, téged, meg a hulla színű festékedet! Azért sokat rontana az imidzsemen, ha játszanám a szende szüzet, aki mindenen elpirul. Még mindig egy kicsit zavart voltam, így alig tűnt fel, hogy mondott valamit. Megráztam a fejem, majd totál hülyén érezve magam visszagondoltam, hogy mit mondott.
- Tessék? Ja igen, igazad van - nevettem fel, totál kínosan érezve magamat attól, hogy megint zizi vagyok. - Ne haragudj, elkalandoztam egy kicsit.
Zavartan tekergetni kezdtem ezúttal a fekete copfomat az ujjam körül. Furcsa volt ezt a saját számból hallani, elvégre az esetek kilencvenöt százalékában nem szoktam bocsánatot kérni, még akkor sem, ha az indokolt lenne. Most pedig nem volt az, mégis megtettem. Jókedvűnek tűnt, aminek örültem. Annak viszont, hogy utána kijelentette, hogy az azért nem lenne jó, mert nincs bejárása a levitába, még ennél is jobban örültem. Éreztem, hogy el akarja húzni a kezét, szóval elengedtem, megigazítva a kesztyűmet, így már csak az tűnt fel a közeledéséből, hogy a keze a derekamra csúszik, aztán az ajkát éreztem a buksimon. Ez határozottan előzékeny és édes volt tőle, amit én viszont nem igazán szoktam meg. Csak szélesen elvigyorodtam és próbáltam nem úgy kinézni, mint aki be van lőve. Azt hiszem nagyjából sikerült úgy tennem, mintha csak magabiztos és vidám lennék. Az ajánlatára felpillantottam kis félmosollyal.
- Ki nem hagynám - vigyorogtam szélesen és megcirógattam a kezét ismét. - Ha már egyszer ilyen szépen megkérdezted...

Renée...

Gyalázat

Ma egy pillanatra sem hagyták, hogy elfelejtse, milyen nap is van - reggeltől folyamatos emlékeztetőket kapott, ahányszor csak körbenézett, nem csak a kastély díszítései, de a diákok nagy része is teljesen halloweeni hangulatot sugárzott. Még őt is sikerült megfertőzni, pedig alapból úgy volt vele, hogy inkább elkerüli az ilyen össznépi mulatságokat, tekintettel arra, hogy nem rajongója a tömegnek, na meg az öccsét hat ökörrel se lehetne levontatni a Nagyterembe. Az Eridonban azonban gőzerővel ment a készülődés és olyan jópofa jelmezeket látott, hogy végül győzött a kíváncsisága. A belépéshez szükséges saját jelmez beszerzése viszont már jóval nagyobb kihívásnak bizonyult, mint elsőre gondolta volna - feltalálóság ide vagy oda, varrni nem tudott, így a folyosókon lődörögve keresett ihletet, azon tallózva, vajon ha beállít köznapi ruhában és közli, hogy ő egy vérfarkas újhold idején, azt elfogadják-e. Úgy tippelte, nem díjazták volna igazán kreativitása ilyetén megnyilvánulását, így tovább ballagott, a portrékat nézegetve, mígnem jóformán homlokon csapta magát, visszatolatva az imént elhagyott sarokhoz, végigmérve az eddig figyelmen kívül hagyott tárgyat. Tökéletes.

Nagyjából fél órával később már lefelé zörgött a lépcsőkön, remélve, hogy addig a kis ideig, amíg elvegyül a forgatagban, senkinek sem tűnik fel, hogy kölcsöngúnyában kénytelen menni. Ugyanis az egyik lovagi páncélt lovasította meg roppant lovagiatlan módon az imént. A készülődés egyébként az arcfestés miatt tartott sokáig - még sosem csinált ilyet, de ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, bár kicsit furán néztek rá, amikor körbekopogta a lányszobákat, fehér alapozó után érdeklődve. Az eredménnyel elégedett volt, szinte a felismerhetetlenségig elváltoztatta arcát, ráadásul Jaredre is sikerült ráijesztenie, amikor a fürdőből előbukkant, immár teljes harci díszben. Még most is vigyorgott, ahogy sisakját egyelőre hóna alatt tartva, az utolsó fokokat szedte. Amikor már látótérbe került a Nagyterem, feltette a fejére és miután az ajtónálló csontvázak bebocsátották, meglepve torpant meg - odabent finoman szólva kriptásra vették a fazont, de a tetejébe még fekete-fehérré is változott minden. A kezdeti sokk után már nyugodtabban sétál beljebb, nézelődve, előbb a dekorációt, utána a bulizókat véve szemügyre, és csak legvégül áll meg az asztaloknál, picit elhúzva a száját. Édes, édes meg még édesebb. Á, mégis akad némi sós, de a kínálat java olyasmi, ami inkább a testvére kedvére lenne - majd visz neki pár darabot, békepipa gyanánt, mielőtt rá találja uszítani a macskafajzatot. Mindenesetre, egyelőre csak gyanakvó pillantást vet az üvegekre, mielőtt megfordul, hogy társaság után nézzen, a tömeget pásztázva, hátha akad hozzá hasonlóan magányosan álldogáló még.

Grace Erin Green
Az erdők ura

Levett a lábamról a mosolyával, állandóan látszott az arcán, hogy jól érzi magát, amitől büszkének érezhettem magam. Már egyszerre három dolog miatt vertem volna a mellem. A jelmezem, ami miatt sok csajt kaptam rajta idő közben, hogy bámulnak; Grace, amiért mestertanonc létére igent mondott a meghívásomra, és persze amiért még jól is érezte magát a társaságomban. Legalábbis ezt reméltem, mert rohadtul gáz lett volna, ha csak játssza az egészet.
- Azt látom - nem mondom, kicsit ütötte az egómat, hogy sikerült úgy elvonnia valaminek a lány figyelmét, hogy rólam szinte el is feledkezett. Szusszantam egyet, de megnyugtatott a tény, hogy a kezemet fogta, és megpuszilhattam, nem húzódott el, és nem rohant fejvesztve kifelé.
Az arckifejezésén ezután elnevettem magam, gondolom nem tudta hova tenni a puszit. Szomorú, hogy a mai lányok többsége nincs ehhez hozzászokva. Pedig én imádom a testi érintkezést, ha tehetném, végigmennék a világon, és minden lányt megpuszilnék - meg megcsókolnék... -.
- Mi volt abban az üvegben amitől így nézel? - kérdeztem még mindig vigyorogva, ezután pedig a táncparkett felé indultam mellette, a kezét fogva. Az irigykedőkre vigyorogtam, az olyan csajokra kacsintottam, majd tőlem kitelő legnormálisabb módon mozogni kezdtem a zene ritmusára.
Nem erősségem a tánc, de tudom jól érezni magam. Igazából leginkább azt vártam, hogy valami lassabb szám jöjjön végre...
És amikor eljött, szemöldökömet húzogatva néztem Grace-re, és választ nem várva léptem hozzá közelebb, hogy kezeimet a derekára helyezzem.
- Mondtam már, hogy milyen szép vagy? Még így a negyven réteg smink alatt is - őszintén mosolyogtam rá, miközben lépdeltem vele. Ez mindjárt jobban ment, mint a tombolás, meg egyet jobbra, egyet balra tánc.
Szerettem volna kihasználni az alkalmat, szemeimet le se vettem az övéiről, és amikor úgy éreztem, hogy mehet, lehajoltam hozzá, homloka helyett a szájához, és lágyan megcsókoltam. Nem tudtam, mi lesz a reakciója, csak reméltem, hogy nem egy pofont kapok viszonzásul.

Gareth S. Nightingale
•jelmez•

 Halloween. Nem az én ünnepem. Az egész kastély egy borzalmasan kísérteties hellyé változott. Nem mondanám magam annyira nagyon ijedősnek, de az tény, hogy nem szeretem a túl sok félelmetes dolgot, meg teleaggatott csontvázas folyosókat. Persze, izgalmas és borzongató egész nap ilyen díszletek között járni, de örülök, hogy nem minden egyes nap ilyen a kastélyban. Igazából nem is voltam biztos benne, hogy el akarok menni az esti bulira. De persze, gólyaként egy ilyen lehetőséget kihagyni valóságos öngól. Nem elég, hogy alig ismerek valakit, de még én lennék az is, aki kihagyta azt a bizonyos bulit. Tehát mindenképpen el kell mennem. Igazából a nap végére már egy kicsit kíváncsi is vagyok, hogy ugyan mégis mit tartogathat számunkra a Nagyterem, mit találtak ki az estére? Az tény, hogy a jelmezzel elég nagy bajban vagyok, ugyanis eddig egyszer sem öltöztem be Halloweenkor, persze erre is a legjobb megoldást tudom. Kornél. Ő már régebb óta itt van, és ha van az embernek egy bátyja, bizony sok mindenben a segítségére lehet. Az első utam hozzá vezet, és segít is szerezni egy jelmezt, aztán persze lelép, mert neki találkája van.
 A szobában a tükör előtt belebújok a ruhába. Hát, elég furán festek halott menyasszonyként, de ez van ezt kell szeretni. És különben is a bőrszínem bőven elég sápadt hozzá, de azért előszedem a sminkes dobozt is, és nekilátok, hogy valamiféle maszkot sikerüljön varázsolnom magamra. Nem kell túl sok idő, és elkészülök, majd elindulok a nagyterembe. Kicsit sután vonszolom magam után a fátylat, de ha sikerül nem beleakadni mindenbe, akkor megérkezem a célhoz.
 Belépve a terembe teljesen elámulok. Minden fekete-fehér, mintha valami régi némafilmbe csöppentem volna. Hát, az biztos, hogy ezt nem lett volna szabad kihagyni. Odalépek az asztalokhoz, hogy megnézzem a finomságokat, de annyira nem tűnnek étvágygerjesztőnek, inkább valami italt próbálok ki, és belekortyolok az egyik üvegcsébe. Kicsit édeskés íze van, nem is tudom mihez hasonlít, de finom. Körbepásztázom a termet, hátha itt van a bátyám, de egyelőre nem látom. Kicsit kínosan érzem magam így egyedül álldogálva a sok felismerhetetlen, maszkos-jelmezes diák vagy éppen tanár között.
 Megakad a tekintetem egy srácon, akinek az arca szépen ki van festve, de a jelmeze nagyon ismerős. Pont úgy néz ki, mint az a páncél, amiben két napja hasra estem a folyosón, mert valaki ledöntötte. Megismerem a vállrészét, de persze lehet, hogy tévedek, ki tudja mennyi páncél van ebben a kastélyban. Megeresztek egy mosolyt magamban, mert érdekes a jelmeze, majd inkább beleiszom még egyszer az italomba.

Harley Quinn jelmez
Nekem az volt furcsa, hogy megpuszil, neki pedig az, hogy nekem ez furcsa. Paradox helyzet, azt hiszem. Felnevettem, majd az arcára sandítottam kis mosollyal, még egyszer megsimítva a kezét. Mikor kinevetett, akkor viszont azon voltam, hogy már vállba vágásra emeltem a kezemet, aztán inkább csak leengedtem. Tonyt már kétszer megvertem volna érte, de Diomédet nem akartam bántani, mert ő még nem ismer annyira, hogy tudja, nem bántásból teszem, csak megszokásból. Megkérdezte, hogy mi volt abban az üvegben, mire csak ismét felnevettem.
- Vajsör volt benne, de a neve kissé megtévesztő, mert nincsen benne semmiféle alkohol - kuncogtam a szemébe bámulva, aztán mentem vele a táncparkettre, ugyanúgy fogva a kezét, mosolyogva. Meg kell mondjam, hogy azért megnéztek minket páran, de nem zavart, sőt, igazából vicces is volt a dolog. Már készültem rá, hogy átokhoz húzzam a pálcámat, ha valamelyik eszetlen kis csitri esetleg nekem akarna esni, de azt hiszem annyira azért nem volt barátságos fejem, még a cuki, bohókás bohóclány sminkje alatt sem. Szóval az átkozás, amire annyira bizseregtek az ujjaim, sajna elmaradt, de helyette táncolhattam Dioméddel, ami azért kárpótolt érte. Az erre a zenére való tánc sajnos nem volt annyira az erősségem, de mint láttam, neki sem és ez azért megnyugtatott. Szinte lelki megnyugvást éreztem, mikor a zene végre lassabbra fordult és olyan táncot is lehetett rá táncolni, amit tudok. A szemöldökhúzogatásra persze rögtön nevetnem kellett, de hagytam, hogy a kezét a derekamra tegye és táncoltam vele. A bók viszont még mindig meglepő fogalom volt a számomra, pedig Diótól számíthattam volna rá.
- Nem, nem mondtam... de nagyon köszönöm... Az pedig negyvenöt réteg smink! - nevettem fel grimaszolva, de csak a poén kedvéért szőrszálhasogatóskodtam. Ez a fajta zene belőle is jobban kihozta a táncolhatnékot, mint az előbbiek, aminek a részemről én nagyon örültem. Én sem szakítottam el a pillantásomat az övétől, mélyen a szemeibe bámultam. Arra viszont, hogy közelebb hajol, aztán megcsókol, nem számítottam. Mondhatni kissé sokkolt, de viszonoztam majdnem az arcára téve a kezem. Csak majdnem, mert észbe kaptam és így az arcától nem messze megállítottam a kezem a levegőben. Aztán rémesen bűntudatom támadt, így elhúzódtam lesütött szemmel és a padlóra bámultam.
- Én... nekem ez nem megy... Ne haragudj, Dioméd, te helyes vagy meg kedves és jófej is... Csak én... én szeretek valakit. - pillantottam Tony felé csüggedt arccal. Már majdnem azon voltam, hogy elbőgöm magam, amiért ilyen szerencsétlen egy nőszemély vagyok, de nem engedhettem meg ezt a luxust magamnak.

Mesélői hozzászólás

Önzönlenek befelé az emberek, a zenekar nem győzi váltogatni a dalokat. Nagy a pörgés, megy az evés, ivás, táncolás, vannak akik a sarokba húzódva várakoznak, vagy a társaság közepeként mesélnek vicceket.
A zene csendesebben szól, az egyik énekes csontváz pedig a következővel vezeti be a felcsendülő dalukat.
- Cyanne North a következő dalt kérte az imént, ki még nem táncol, gyerünk hát!

¤ jelmez - lopott páncél és festett arc*

Kicsit fucsa üres kézzel szobrozni a terem peremén. Lehet, hogy el kellett volna hoznia a páncél kardját is? A gondolatot azonban szinte azonnal el is hessegeti - be se engedték volna a kétkezes szablyával, arról nem is beszélve, hogy azzal a súllyal azért nem egy élmény lejteni. A zenekart hosszasan nézegeti, azon gondolkodva, vajon illúziómágiához van-e szerencséje, vagy csak valamiféle bonyolult, mozgó szerkezethez, mert képtelen eldönteni, elő zenét hall-e. Jared tudná, neki sokkal finomabb a hallása. Mégis le kellett volna hoznia, ha megfelelő öltözéket eszkábálnak, akkor még élvezné is a megfigyelő szerepét, bár le merné fogadni, hogy nem ismerné be. Morfondírozás közben azért nyitva tartja a szemét, figyelve a belépőket is, de azok többsége párban érkezik, vagy rövidesen megtalálja a partnerét - úgy tűnik, egyike azon keveseknek, akik utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy mégis lejönnek, míg mások már előre meghívták kiszemeltjeiket.
Megakad a pillantása a kissé elveszettnek tűnő, oszladozó hölgyön, aki az asztaloktól nem messze iszogat - magányosan. Fogalma sincs, maga találta-e ki ezt az öltözéket, vagy valamilyen létező szereplő bőrébe bújt-e, de tetszik neki, bár az uszály kissé extravagánsnak hat. Mondjuk, pont ő nem szólhat semmit, ha nem bűvöli meg a páncélt, akkor csakhamar roskadozna a súlya alatt, pedig a nagyobbik része csak láncing. Nem csak a jelmez tetszetős azonban, állapítja meg, ahogy feltűnésmentesen végigméri a kisasszonyt, mert bár helytelen csupán külső alapján ítélni meg bárkit is, ami szép, az szép. Nem tudja megmondani, vár-e valakire, de egy próbát megér, elvégre, egy beszélgetés is jobb a semminél, ő pedig határozottan el tudná viselni a társaságot. Ha lenne kopjája, most előreszegezhetné, rohamra indulva, nélküle csak a jövő-menőket kerülgetve odasétál hozzá. Térdre ugyan nem ereszkedik, de szereléséhez mérten elegáns meghajlást mutat be, igyekszik hangjával és mozgásával ellensúlyozni esetleg ijesztő felbukkanását - valljuk be, azért nem mindenki repes, ha egy magas, csontvázarcú, acélvértes alak áll meg előtte.*
- Szép estét! Felajánlhatom szolgálataimat a nemes hölgynek?-*Ki tudja, a túlvilágon is ugyanazok-e az illemszabályok, mint ideát, de némi jólneveltség csak nem árthat - lehet, hogy nincs már bőr a képén, ám ettől még nem kell rögtön olyan feslettnek lennie, mint a hölgy ruhájának.*
- Ha zavarnám kegyedet, küldjön csak nyugodtan el, akár a túlvilág végére is!-*Teszi hozzá, menekülési útvonalat biztosítva a lánynak, bár felette sajnálná, ha azonnal kosarat kapna, még ha ennyit nagyobb csorba nélkül is elbír az önérzete (főleg így, maskarásan). Stílusát egyébként ahhoz igazítja majd, amilyen választ kap, de kezdetnek valahogy ez tűnt kézenfekvőnek.

Gareth S. Nightingale
•jelmez•

 Kezdem magamat egyre kínosabban érezni, amiért egyedül álldogálok. Mindenkinek van párocskája, társasága, csak nekem nem nagyon. Lehet, hogy a menyasszony helyett mondjuk egy özvegy jelmez jobban passzolt volna? Végül is a szín nem tűnt volna fel, itt minden színtelen, csak a különböző sötétségek érdekesen sok árnyalatát figyelhetem meg. De örülök, hogy például nem Piroskának öltöztem, nem lett volna sok értelme a pirosnak. Kicsit megigazgatom a ruhámat, helyére rántok egy-két szakadást, mégiscsak jobb a békesség, ha már csinosba vágtam magam, legyen tökéletes. Felpillantok a ruhámból, amikor hirtelen a páncélos fiút pillantom meg magam előtt. Egy icipicit ugrok hátra ijedtemben, mert kissé váratlanul ért a felbukkanása; de persze én vagyok az aki egy Halloweeni bulin is egy páncéltól ijed meg. Jó, azért az arcán a smink elég profi lett. És rémisztő. Tényleg!
 A meghajlást külön díjazom, és egy kissé elfojtott mosoly is játszik a szám sarkában. Mulattat, hogy ilyen komolyan veszi a jelemezesdit, ez tetszik; ha én tudatosan készültem volna, elrángatok valakit magammal vőlegénynek. Észbe kapok, hogy valamit reagálnom kéne, így megfogom a ruhám szélét – remélve, hogy nem most fog szétesni – és egy tökéletes kis elegáns pukedlit mutatok be válaszként a meghajlásra.
- Örömmel venném a társaságát, lovag úr! - válaszolom, igyekezve felvenni a fiú stílusát. Szeretem a játékot, már gyerekként is mindig jelmezekbe bújtam, és a testvéreimmel szerepeket játszottunk, most valahogy mégis egészen más, mint régen.
- Azt hiszem a túlvilág másik vége nem segítene, még az is közel lenne – mondom aggódóan összeráncolt homlokkal. - De szerencséjére nem zavar, maradhat! – jelentem ki határozottan, bólintva egyet, ezzel is megerősítve első mondatom, és most már rá is mosolygok a páncélos illetőre. Kicsit még zavar, hogy nem látom az igazi arcát, de majdcsak megszokom ezt a helyzetet is. Bár kérdés, hogy ha ezek után szembe jönne a folyosón, vajon megismerném-e.
- Mondja kedves lovag úr, szabad megtudnom a becses nevét. Vagy meg kell hozzá keresnem a sírkövét? Mert akkor felettébb örülnék valamiféle térképnek. Tekintve, hogy nem tudom melyik tájékról is való uraságod. – Igen, még mindig mániám, hogy utálok úgy beszélgetni valakivel, még akár csak pár mondatra is (mert lehet, hogy ezek után faképnél hagy), hogy tudom a nevét. Mindig szeretem a nevén nevezni az embereket. Ezért tehát érdeklődve fordulok felé, kissé kérdőn megemelve a jobb szemöldökömet, de a tekintetemben ismét mosoly játszik. Nem is tudom mi van velem, hogy hirtelen ilyen jókedvem lett. Biztos a társaság teszi.

Evelin


Jelmezem

Hát ez a nap is eljött, bár előző napokban szerveztem. Evelinnel megbeszéltük, hogy együtt megyünk a bálra. Nagy izgalommal kapkodtam magamra jelmezem minden darabját, majd csörömpölve, de sikeresen útnak indultam. Fél méterenként a rostély lecsukódott, így kénytelen voltam, egyik kezemmel tartani. Így végre láttam rendesen. Nagy nehezen és csörömpölve megérkeztem a Nagyterem ajtaja elé és felvettem egy várakozó állást. Tulajdonképpen a kastély páncéljaihoz hasonló pózba álltam és mikor mozgást hallottam, akkor természetesen fel-felemeltem a rostélyt. Természetesen egyetlen embert vártam.
Amint megérkezett, hangos csattanással csaptam össze bokáim, bentről szinte éreztem, hogy sokak szeme fürkészi az ajtót!

- Szép estét!

Hajoltam meg a lány előtt, persze amennyire tudtam. Mikor felegyenesedtem, hangos csörömpöléssel ejtettem el a kardom és a pajzsom egyszerre. Csörögve ugyan, de minden igyekezetemmel nagy nehezen sikerült felvennem. A rostélyom persze végig lent volt így hiába mosolyogtam és elvörösödtem a zavaromtól, nem láthatta senki.

- Nos bemegyünk?

Kérdeztem tőle kicsit félénken, főleg a tömeges szemmel veréstől tartva.

Na igen, most igazán kapóra jött a rajztehetsége, bár utoljára akkor művelt ilyesmit, amikor Jaredet pingálta ki álmában, még hosszú évekkel ezelőtt. Ritkán tört szándékosan borsot az orra alá, de kisebb nézeteltérések előfordultak és egyikük sem bírta ki, hogy ne torolja meg vélt vagy valós sérelmeit - aztán idővel egyre fogyatkoztak az ilyen esetek, míg végül teljesen elmaradtak. Ez a vállalkozása jóval bonyolultabb és igényesebb volt, de mivel mindössze fehéret és feketét kellett használnia, jól tudta leplezni a kisebb hibákat és tökéletlenségeket, főleg ilyen világítás mellett.
Tényleg sikerült megijesztenie a lányzót, bár egyáltalán nem szándékosan - nemhogy összerezzen, de egyenest megugrik a megszólítás hallatán, ami az apró mosolyfodrot Damoklész kardjává változtatja. Ez az apró görbe függ feje felett és képtelen megmondani, gúnyos vagy rokonszenves-e, pedig ez fogja eldönteni, mi lesz a folytatás. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy hagyja az egész színpadias marhaságot a fenébe és elnézést kér, hogy ne vágja tovább maga alatt a fát, azonban a kisasszony elég gyorsan összeszedte magát, viszonozva a meghajlását. Remekbeszabott pukedli, állapítja meg önkéntelenül - alighanem egy gondos neveltetésű hölgybe botlott, akinek nincs túlzottan ellenére közeledése. A most ezüstösnek tűnő szempár egy villanással, némán nevet fel, folytatva a játékot.*
- Parancsoljon hát velem!-*Első lépés pipa. Még szokatlan, hogy mindaz, amit meg kellett tanulnia, játék is lehet, könnyed szórakozás, aminek nincs igazán tétje, néhány kellemes, szórakoztató percet leszámítva. Senki sem ellenőrzi, nincsenek elvárások, amiknek meg kell felelnie, csak azért csinálja, mert úgy tartja kedve... Megválaszthatja, kivel elegyedik szóba, szabadon... Rá kell éreznie, ami némi időbe fog telni, de nem reménytelen.*
- Úrnőm kegyes hozzám! Ha még lenne szívem, most repesne.-*Talán jobb is, hogy a bájos mosolyú leányzó elől legalább némiképp rejti a festék, nehéz lenne rezzenéstelen arccal, hitelesen adni elő a rozsdás fémben zörgő csontok elragadtatását, ami rontaná az összképet. Így is felsejlik egy kicsit kihívó, de barátságos mosoly valahol a fekete és fehér vonalak határán, árnyékukban lapulva. *
- Eridonházi Gareth Nightingale, szolgálatára.-*Meglehetősen kevés időt töltött kortársai között, mielőtt a kastélyba érkezett volna, így jókora hátránnyal küzd, de a lány arcáról most egy dolgot világosan le tud olvasni - derű bújkál vonásaiban, ami jó jel. Ugyan szerencséjét kísérti, de folytatja a megkezdett játékot, változtatás nélkül, bízva benne, hogy ha a másik elunja vagy soknak tartja, akkor értésére adja.*
- Mit tehetek önért, szép hölgy? Csak egy szavába kerül - csak árulja el a nevét, és megteszek bármit.-*Esdeklő pillantás, holtsápadt orcák, szív fölé helyezett csontkéz. Nehéz megmondani, mennyi valós a látszatkomolyságából, de egyfajta biztosíték is - ha netán túl messzire menne, még lehetősége van elviccelni az egészet. Egyelőre feszegeti a korlátokat, apránként tapogatózva, hogy kicsit kiismerje a másikat és merészebben is léphessen, ha épp jó ötlete támad a szórakoztatására.

- köszöntőbeszéd, majd Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt

Jókedvűen cseverészett a DÖK elnöke a közelebbi ismerőseivel, miközben gyakran pillantgatott a bejárat felé. Részben várta a partnerét, részben pedig tanulmányozta, mennyien özönlenek be a Nagyterembe a lehető legfurcsább jelmezekben.
Többek között kiszúrta pár volt mentoráltját, Dió öltözetén meg sem lepődött, csak vigyorgott egy sort, Laviának és Catnek pedig intett. Ők az új szobatársai, és egészen jól ki is jön velük.
Az idő úgy fél kilenc felé járt már, mikor Annelie odaszólt a zenekarnak, hogy menne elmondani a köszöntőjét. Stóláját megigazgatva fellépdelt az emelvényre, és megállt középen.
- Szép estét! Örömmel tölt el bennünket, hogy ennyien részt vesztek, illetve vesznek a Halloween bulin. Ahogy látom, jó kis jelmezeket találtatok. Ha már jelmezek, szeretném megragadni az alkalmat hogy kihirdessem, a buli alatt folyik a jelmezverseny, voksaitokat a bejáratnál kihelyezett doboznál tudjátok leadni. Körülbelül másfél óra múlva lezárul a szavazás, és kihirdetem Halloween legrémisztőbb királyát és királynőjét - mosolyogva nézett szét a tömegen, innen fentről több ismerős arcot is kiszúrt.
- Egyes asztaloknál, mint ahogy azt már észrevehettétek, lehetőségetek nyílik különböző feladatokban részt venni. Egy tábla hirdeti, hogy a réten thesztrálsimogatás zajlik, ehhez jelentkezzetek nálam, illetve Ágostonnál, és intézkedünk. Ó, sokan kérdeztétek, mik vannak a svédasztalon. Megnyugodhat mindenki, az összes étel és ital emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas, és egyébként finomak is. Szóval jó szórakozást kívánok mindenkinek! - ezzel pedig lezárta köszöntőbeszédét, és hagyta, hogy a zenekar újra belecsapjon a buli közepébe, ő maga pedig lassan lesétált az egyik közeli asztalhoz.
Igazából már teljesen elvetette azt, hogy az estét Domival tölti, próbálta a lehető legkedvesebb arckifejezést magára erőltetni, és nézegetett körbe. Már nem volt különösebben semmi dolga, fogalma sem volt róla, mit fog kezdeni egyedül.
Már vagy egy negyed órája csak az arra tévedőkkel folytatott párperces csevejt, amikor valami hozzáért a kezéhez. Automatikusan nézett oda, de nem azt várta, hogy egy állat üljön a lábánál.
- Komolyan, Domi? Ez lesz a jelmezed? - fejét csóválta és nevetett, majd kissé lehajolt hozzá, és megölelte a tigris formában érkezett fiút.

Érkezésem
Öltözékem - képzeld el mindezt fehérben

 Mint a világ legnagyobb fehér bálnája úgy libegek be a Nagyterembe, persze Halloweenhoz illőn hullaszínre festve. Na jó ez azért barokkos túlzás. Nagyságom oka jókorára nőtt pocakom, de nem zavartatom magam miatta különösebben. Egy fehér ruha van rajtam, mely kicsit úgy fest mintha megszaggatták volna, a szemem alá pedig az összhatás kedvéért vörös-szürke karikát pingáltam. Szellemesen nézek ki, azt hiszem. Csinosnak most úgysem kell éreznem magam, de szabadnak mindenképp. Végre ugyanis tudtam adni magamnak némi kimenőt, aminek nagyon örülök. Elegem lett már az ágynyugalomból és a heti egyszeri Kastély vizitből, pedig Ádám fogadott leánykája Runa ott van velem és nagyon kedves hozzám, ám ez mégsem igazi szabadság.
 De most, itt vagyok, ünneplésre készen, s partnerem egy kivételes ember, egy új kolléga Rothman Anton. Legutóbbi látogatásomkor ismerkedtünk össze, amikor bejöttem, hogy Dettinek segítsek egy nagyobb csapatnyi kő beprogramozásában, a mestertanoncok képzéséhez. Anton odajött bemutatkozott, s nekem rögtön felcsillant a szemem. Az egyetemen az Aurorok által tartott önvédelmi és harctéri elsősegély nyújtási gyakorlatok voltak a kedvenc fakultációim. Szóval, ha ma este mást nem is de beszélgetni biztos fogunk, bár szívem szerint többet is tennék, táncolnék például.
 Minden esetre most megállok nem messze az ajtótól és várom őt. Hogy hol van a férjem, nos elutazott. Haza a szüleihez, de azt mondta nekem nem kell jönnöm, nehogy megterheljem magam. Chö...Majd azt én tudom Kedvesem, hogy mi terhel meg és mi nem. Kuncogtam amikor kitette a lábát a küszöbön túlra, alig tűnt el a látóhatáron én már szedelődzködtem is, hogy ideiglenesen visszaköltöztem a saját lakrészembe. Ez volt két napja, azóta persze beszéltünk és elmondtam mit tettem és hová megyek ma. Nem engedélyt kértem, csupán jeleztem, mondtam mosolyogva. Pár perc csönd után szusszant egyet és csak annyit kötött a lelkemre, hogy vigyázzak a helyes Kollégákkal.
Ez csak természetes...  

Kornél
Jelmez

Apa & Gréta néni, Anya & Kristóf

Jelmezem
A fiú bevallotta, hogy fél a siklótól ami miatt az ajkamba kellett harapnom erősen, nehogy hamarabb járjon el a szám, mint az eszem, ami gyakran megesik velem. Átgondolva a dolgot én nem féltem tőlük, habár ha tényleg lenne benne, biztosan nem ittam volna meg, még én sem. Maximum akkor, ha az egy gumicukorból készült és elvarázsolt sikló lenne. Az mondjuk finoman hangzik!
- Engem azzal lehetne, ha pókokat tennének bele... akkor biztosan nem mernék odanyúlni. De ne áruld el senkinek! - kacsintottam, majd ittam az italomból. Finom volt, de azért még új dolog, mert ilyet eddig nem nagyon ittam, inkább csak a jól megszokott töklevet, amiről tudtam milyen. Megkérdeztem, hogy akarna velem táncolni, amire igent mondott én pedig elmosolyodtam.
- Szuper! Nem, nem vagyok szomjas, azt hiszem, hogy egy tánc erejéig nem fogok belehalni, ha esetleg mégis az lennék még. - mondtam és a kezét fogva elsétáltam vele táncolni. A parketten voltak már páran, a zene viszont számomra olyan volt, amit nem igazán ismertem, pedig elég sokféle stílust el tudtam táncolni.
- Te erre tudsz táncolni? - kérdeztem a fiút körbepillantva eközben a tömegen. Pár embert felismertem itt is, köztük volt diák és tanár egyaránt. Volt egy két eléggé érdekes figura, akiken törnöm kellett a fejem, hogy vajon minek is öltöztek be, de nem lettem sokkal okosabb a megfigyelésük alatt sem, így visszatekintettem a partneremre.
- Akkor táncoljunk, vagy legalábbis próbáljuk meg! - mondtam neki, várva mit lép erre.

                           Catherine Alexis Rawen


-Nyugi, lakat a számon.-legyintettem, tudatva vele, hogy velem megoszthatja a titkait. Még egyet hörpintett az üvegcséből. Én körbetekintettem, ismerősöket keresve. A zene tombolt, ami mindenkinek meghozta a kedvét a tánchoz.
-Reméljük, nem hunysz ki!-vigyorogtam. A táncparkettre léptünk, követve sokak példáját.
-Igen, hacsak nem kezdenek flamencót nyomni.-próbáltam poénos lenni. Láttam, hogy fejtegetni próbálja a jelmezek, és viselőik kilétét,több kevesebb sikerrel. Rám nézett, jelezve, hogy táncolni akar.
-Persze, gyerünk!-feleltem. A zenekar megállás nélkül tolta a talpalávalót, sokak szórakozását biztosítva ezzel.

Grace Erin Green
Az erdők ura

Minden a terveim szerint alakult az elején. Szuperül elszórakoztunk, most is bebizonyítottam, hogy nem kell sokat teperni ahhoz, hogy a lány szívesen fogja az ember kezét, mindössze kedvesnek kell lenni. Jó persze jó hozzá a mindenre kapható partner is, de Grace-t nem ismertem korábbról, így szinte semmit nem tudtam róla.
A jó társaságban jó csajok is vannak általában, de azért igyekeztem a partneremen legeltetni a szemem, nem pedig a többieken. Pedig hmmm de dögös jelmezekbe bújtak sokan...
A szemgolyó evészet után nem sokkal felkértem táncolni a lányt, hát meg kell, hogy állapítsam, a mozgása se rossz, kifejezetten vállalható. Hozzám képest még világbajnok táncosnak is mondanám. Egyébként nagyon jól esett, hogy közben ő is végig nézett, ahogy a lassúzás közben is. Egyértelmű jelnek vettem, hogy szabad a pálya, de nem biztosra, na de ha az ember nem próbálja meg...
Az első pillanatokban viszonozta a csókomat, aztán elhúzódott. Értetlenül álltam meg, kezeim a derekáról lecsúsztak, úgy álltam ott, mint valami elcseszett fabábú. Felvontam a szemöldököm, mire jött is a válasz. Pillantásom követte az övét, majd felnevettem, és finoman a hajamba túrtam, vigyázva a festékre meg az ágakra.
- Ez az én szerencsém - ráztam a fejem még mindig nevetve. - Elnézést, nem tudtam, azt hittem szabad a pálya... - kissé megvontam a vállam. Az volt az egészben a rossz, hogy én kiterítettem neki a lapjaimat, tisztában volt már az elejétől a lányokkal, ő azonban szóvá sem tette a barátját.
- Hogyhogy nem együtt jöttetek? - tettem fel a kérdést, ami előtt értetlenül álltam.

- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt

Öröm, és egy kissé izgatott pillangók a gyomorban érzés futott át végig a lányon, amikor megpillantotta a mellette ülő tigrist, és ahogy egyébként soha nem csinálná, megölelte. Ezután hagyta, hogy Domi a saját bőrébe bújjon, az eredményt pedig az követte, hogy belülről ráharapott ajkára. Nem elég, hogy régen találkoztak, így még nem is látta. Elegáns, és jól nézett ki abban az öltönyben.
Az ölelést viszonozta, a pusziba pedig talán még bele is pirult. Szerencse, hogy utóbbi nem látszott a fekete-fehér teremben. Nem szívesen vallotta volna be még saját magának sem, hogy van egy fiú, aki képes egy puszival zavarba hozni.
- Na persze - vigyorodott el. Valahogy már a gondolata is rossz volt annak, hogy csak szőrös hatalmas macskaként lehetne vele egész este.
- Áh, értem - udvariasan elmosolyodott, mintha nem is zavarta volna, hogy jócskán a beszéde után futott csak be. Persze a régi ismerősök fontosak, és a kicsi...tudja Anne jól, hogy Domi a kicsi Domi keresztapja, de arra soha nem kérdezett rá, miért.
Természetesen egy szó nélkül elfogadta az asztalhoz hívást, és egy halk köszönömmel foglalt helyet a széken. Lábait keresztbe téve helyezkedett el, és volt háztársára nézett, szintén mosolyogva. Azt hitte, hogy nem lesz ilyen kellemetlen a csend kettejük között ha bekövetkezik, de mégis.
- Köszi. Kis újítás, a színek mindenhol ott vannak, ez meg olyan...Halloweenes - vonta meg a vállát. Nagyon tetszett neki is, amit a Nagyteremmel műveltek, teljes mértékig elégedett volt. - Minden rendben, nem sok minden változott mióta elmentél. Csak jobban vigyázok az erdőben - tekintete utolsó szavainál a szemben ülő nyakára siklott, ahol ott lógott a nyaklánc, amit tőle kapott, bár csak a láncot látta, de felismerte, mivel az imént nyakörvként is viselte.
- Milyen neked Bagolykő nélkül? - nézett ismét vissza szemeibe.

Losonczy kisasszony
Jelmez

Zora
Jelmez

Harley Quinn jelmez
Azért láttam, hogy megnézett magának pár csajt, de nem zavartattam magamat, ha mozizni akar, mozizzon. Ha fiú lennék, én is azt tenném, ez egyszer már tuti. Szóval hagytam nézelődni, mint egy jó lány. Aztán jött a csók, az az átkozott csók, amiből én hülye elhajoltam! A srác totál lefagyott, na nem szó szerint, pedig azt is kinéztem volna belőle, elvégre ő ilyen jeges fazon. Szegényem csak állt ott és nézett rám értetlenül, mire megpróbáltam elmagyarázni a dolgokat. Persze elég rosszul jött ki a dolog, szóval én úgy éreztem magam, mint a legborzasztóbb ember a földön. Követte a pillantásom, szóval már legalább egy valakivel megosztottam azt a titkot, amit hat éve őrizgettem. A hajába túrt, nagyon ki lehetett rám akadva, amit pedig csak megérteni tudtam, én is kiakadtam volna rajta, ha egy csaj elhajol és megmondja, hogy szerelmes valakibe. Azután, hogy egész este velem lógott! Felnevetett, de ettől még nem láttam vidámnak... már én sem voltam az. Nagyot nyelve néztem rá bocsánatkérőn, mikor megjegyezte, hogy ez az ő szerencséje. Még mindig nevetett, nekem viszont akkor is rossz érzésem volt a dologtól. Aztán még ő kért elnézést, szóval a kezembe temettem az arcomat, amolyan "Istenem Grace, ha ennél is hülyébb lennél, díjat kéne adni neked" - gondolattal. Ránéztem az ujjaim közül és az ajkamat kezdtem rágcsálni, mint egy hülye.
- Nem a te hibád, nekem kellett volna szólnom, mármint... - a homlokomra tettem inkább az egyik kezem, a másikat pedig a csípőmre. Nem tudtam, hogy fogalmazzam meg a dolgot, pedig nagyon el akartam neki magyarázni a dolgot. Vállat vont, de láttam rajta, hogy bántja, amiért nem szóltam. Engem is bántott volna, szívem szerint felpofoztam volna magamat. Az ujjaimra néztem, de a bűbáj működött, nem kenődött el a festék az arcomon még a masszív kirohanásom után sem.
- Nem láttam értelmét, hogy elmondjam, mert kettőnk közt... nincsen semmi. Ő megpróbált felszedni még pár évvel ezelőtt, de én nem akartam elveszíteni az egyetlen barátomat és ezért elutasítottam. És most is a legjobb barátom, csak úgy amúgy azt hiszem elástam magam a szemében. Ő meghívott egy másik lányt, én pedig nem akartam azt mondani, hogy: Mondd vissza, velem kell jönnöd... - túrtam a hajamba, majd a földre bámultam, vadul pislogva. Rémesen éreztem magam amiatt, hogy elszúrtam szegény srác estéjét. Az ujjaim kezdtem tördelni, majd visszanéztem rá kissé félve. - Ha akarod, lelépek, megértem a dolgot.

Cyanne

 Belépésem után szinte azonnal sikerült belebotlanom Saint-Venanték idősebbik hím tagjába, egy kedves anyázást követően pedig gyorsan egy pohár valami _nem alkoholos italt és még mielőtt odaértem volna partneremhez, sikerült is meginnom majd egy közeli asztalra helyezve sorsába hagytam. Hamarosan elkezdett püfölni két babával sz imént említett hölgy, amit hanyag mosollyal fogadtam és halálos nyugalommal tűrtem a bántalmazást.
- Ne haragudj, az a másik jelmezemben maradt. De ha gondolod, akkor elmehetünk valahova megünnepelni nagykorúságodat.
 Pillantottam rá szemöldököm alól majd követtem az ő tekintetének irányát a bejárat felé. A megvető kifejezés mindkettőnk arcára kiült, holott egyszer sem fordultam felé. Lenéző fejmozdulattal követtem a lányok ringó mozgását, amely főleg a csípőjük alatt látszódott majd hümmögve értettem egyet partneremmel, aki szépen megfogalmazta az én érzelmeimet is.
- Kinek a pap, kinek a papné.
 Orosz akcentusom kezdett megvillanni, mert eddigre már talán a második pohár _alkoholmentes vajsört iszogattam és a felszabadultság érzettel együtt a szülőhelyemre jellemző beszédstílus is előjött. Eztán végül mégis sikerült végigmérnem a lányt tetőtől talpig, hogy már szemben állt velem. Fejszém élét sóvárgó tekintettel méregette, majd talán elkalandozva meg is érintette az élét - amely mint már említettem, körül volt véve varázslatokkal. Kaján félmosollyal néztem végig a mozdulatsort, ami valami furcsa borzongást keltett bennem. A bókját ezek után pedig nagyon értékeltem, mivel egyrészt nem szokása csak úgy szórni a kedves megjegyzéseit, másrészt a fizikai kontaktus után még ilyenre is méltatott.. Elismerően bólogattam s én is megjegyeztem, hogy nagyon eltalálta a stílust és az öltözetet. És.. felismerte az alakot, akinek a bőrébe akartam belebújni. Szemöldököm felkúszott egészen a homlokomig és mosolyom most már elszélesedett.
- Mi az, hogy! Fantasztikusan képes utalni a szavakat és olyan könyvei vannak, amiktől mindig feláll az összes szőr a hátamon.
 A zene egyszer csak hirtelen abbamaradt, és egy tipikus halloweeni dallam csendült fel a csontvázak jóvoltából. Érdekes.. más stílusban játszottak eddig, de ez jobban kedvemre való volt.
 Gondoltam egy merészet. Kihörpintettem a maradék "sörömet" - mostanra az volt nálam - és hanyag mozdulattal jobb karomat lovagiasan a lány felé nyújtottam, kicsit még talán meg is hajoltam előtte , na persze nem a földig.
- Nem táncolnál velem? Kérlek.
 Orosz stílusom egyre jobban kiütközni látszott a magyar szavaimból, és egyáltalán nem voltam biztos a hölgy válaszában. Vagy ismét elkezd püfölni a babáival, vagy esetleg elfogadja a karomat? Áh.. habár sose lehet tudni. Az egész akció előtt már a szemgolyós tál mellé leraktam (inkább csaptam) a poharat és kíváncsian vártam a továbbiakat.

~ A JELMEZ ~

Jeremy.

Jelmez

Cyanne

 Gyakorlatilag elhalmoz a mai este folyamán kedvesebbnél kedvesebb mondatokkal, nem is értem, hogy mi ütött ebbe a lányba.
- Akkor bátorkodnálak szombat este meghívni valahova. Teszem azt Pestseholse vagy Budanekeresd.. Már ha nincs holnapra semmi egyéb programod.
 Meghúztam egy kicsit az ingem gallérját és a legfelső gombot ki is iktattam, tekintve, hogy vagy nekem kezdett egyre jobban melegem lenni, vagy a levegő hőmérséklete konvergált egyre inkább 30 fok felé. Valószínűleg az is rájátszott eme fura érzetemre, hogy látni véltem valami .. félelmetes csillanást Cyanne szemében, amit egyszerűen képtelen voltam bárhova is tenni. Szemöldököm alig láthatóan megrezdült, szám jobb széle azonban egy pimasz félmosolyra húzódott azon felismerést követően, hogy valamivel imponáltam neki. Csak tudnám mivel..
 Következő témához érve mindketten megörültünk a másiknak, mert azért manapság nem túl sokan ismerik Kinget és a műveit. Egész felvillanyozódtam én is, de még mielőtt jobban belemerültünk volna ebbe a beszélgetésbe - és teljesen hülyének tituláltak volna minket a Levitásoktól elkezdve minden thesztrál - lezártam a dolgot és más felé tereltem a szót.
- Az is tényleg egy kegyetlen alkotása. Nekem egyik kedvencem a Rémkoppantók.. nem tudom, hátha jobban ismered az angol nevén. Tommyknockers.
 Fogaim egy pillanatra megvillantottam egy egészen átszellemült tekintet kíséretében, és ekkor - talán miközben válaszolt - leraktam a cukros tál mellé az üres poharamat és mellé a fejszémet, majd a meghajlást követve a kezemet nyújtottam felé és magamban imádkoztam, hogy a babáit most hagyja ki a jelenetből. Na és az ami történt, az eddigi meglepetések után a legnagyobb volt. Azt hiszem. Úri hölgyhöz méltóan pukedlizve elfogadta a kezemet, sajátját pedig a karomra téve engedte, hogy az üres parkettre vezessem. Az emberek egy része megdermedve követte kettőnk alakját, ahogy a nagyterem felén lassan átsétálva az irányt a táncos részleg felé vettük. A csontvázak nagyon kitartóan tették a dolgukat és hamarosan megérkeztünk a parkettre. Megálltam a párommal együtt és elegánsan befordultam elé. Volt közöttünk vagy egy fél.. nem, talán egy egész fejnyi különbség is. Bátorítóan mosolyra húztam a számat és finoman, óvatosan, vigyázva a nőiességére és a büszkeségére egyik kezemet lassan a derekára csúsztattam. Inkább a háta felé haladt a kezem, nem akartam a személyes buborékjába tolakodni semmi esetre se, úgy meg főleg nem, hogy nem csak 2 szempár szegeződött ránk. A Rellon hős terelőinek tánca fog következni, amelyet előad Cyanne North, a villámmágus és David Bennett, a gyilkos. Bal kezem valahova az ő jobb válla fölé emeltem tenyérrel a lány felé, kissé behajlítva, hogy oda tudja csúsztatni a kezét - és így meg tudjon kapaszkodni valamibe. Nekem is megemelkedett a pulzusom egy kicsit, de ahogy elnéztem őt, azok alapján őt a szívroham kerülgeti. Vagy csak jól játssza meg a dolgot.
- Mehet?
 Súgtam neki oda halkan, orosz akcentussal.