Dr. Macskalány

Jelmez

Ki gondolta volna, hogy ismét elkerül egy iskolai rendezvényre? Ráadásul beöltözősre! Lassan annyira kiismeri itt magát, hogy a végén még beáll tanítani. Jólvan Kristóf, és mégis mit? Életművészetet.
Persze ezúttal nem diákkal érkezik majd a buliba, ciki is lenne, bár Ella különösen a kedvencei közé tartozik, mégis illendő azért most egy idősebb személlyel mennie. Idősebb személy alatt azonban nem egy bájitaltan tanárt, vagy éppenséggel az új igazgatót érti, hanem Zóját, azt a bombázó, belevaló nőszemélyt, akivel a faluban gyakorta összefut. Pláne most, hogy a cukrászdába felvették pincérnek. Csak el ne szólja magát, hogy idősebb személyként gondolt rá, mert biztos kikap.
Egyszerű farmerben, bőrdzsekiben, pár hasznos kiegészítőt magára aggatva képzeli magát igazi cowboynak. Ezt a szerkót egyszer már próbálta csajozásra használni, de az visszafelé sült el, mert a szöszről kiderült, hogy texasi, és megszégyenítő módon leégett előtte. Mellén még egy szép aranycsillag jelvény is van, amit egy mugli játékboltban Toy Story kellékként árultak. Teljes az összhatás.
Az előcsarnokban hosszúnak tűnő várakozás izgalmakkal telik, merthogy odalentről látja a beérkező tömeg változatos jelmezét. Néhányon felcsillan a szeme, félvér lévén sok karaktert felismert. Aztán szép lassan megérkezik a Mácsai-macsek és miután száját eltátva bókol a kirívó ruhának a csinosságnak, karját nyújtja, hogy felkísérhesse partnerét a nagyterembe. A lépcsőn még morog egy sort (ami valami vadnyugati akart lenni, de inkább kalózosra sikerült), aztán beérve a hatalmas ajtón, méginkább eltátja a száját a díszleten és a sokaságon. Amíg itt tanult, nem igazán volt alkalma a nagyteremben étkezni, a levelezősök ugyanis csak jönnek és mennek.
Izgalmában elfelejt mindenféle etiketti szabályt és a felismert karakterek felé kezd mutogatni nagy lelkesen.
- Hűűűűűű nézd, Mary Poppins! Anyám mindig várta, hogy megérkezzen hozzánk és neveljen engem meg.... Aztaaaaaa, az a srác meg totál olyan, mint Frodó! Azt a mindenit, mennyit dolgozhatott vele? Áááá nézd, steampunk!!
Tinédzserlányt földhöz vágó viselkedésére ráeszmél a végén, majd megköszörüli a torkát és inkább lemélyítve a hangját megkérdezi a nőt, nem óhajt-e valami italt ha már itt vannak. Nem kéne megállni a bejáratnál.

Dr. Macskalány

Jelmez


Zója levegőben karmolós köszöntésére azért szó szerint megáll benne az ütő. A nő kivételes szépségéhez ez a testhezálló ruci szinte követeli az embertől, hogy most azonnal ereszkedjen elé féltérdre és kérje meg, hogy mossa ki az alsógatyáját. Ez ugyanis a férfiaknál már egy erős kötődés jele. Jó, ha nem is az összesnél, Simfelnél már biztos.
- Dorombolni is tudsz? - kérdezi a férfi elvigyorodva, bár valódi választ nem vár, ez amolyan zeneszerzői kérdés volt. Költői, na.
Felérve az extradíszesen kicicomázott ~ hmm, cica, micsoda szófordulatos vagyok ~ nagyterembe először ámulatának ad hangot, amit Zója ezek nem bán, sőt mi több, ő is kezd lelkesedni az est részvevőinek ruhájától.
- Adam? Hol? - pillant az abszolút másik irányba, tekintve, hogy névről fogalma sincs, ki is az illető. Nem mintha nem lenne feltűnő a vámpír és partnere öltözéke, csakhát a mi Kristófunk kifejezetten bamba egy állatfaj. Jó pasi? Ezt csak most fogta fel, méginkább fülig ér a megjegyzéstől a szája. Ezen kívül halvány lepkét sem tud arról, hogy Zója kislányának az apja is jelen van a bálozók között, ezért nem zavartatja magát, alkarját a nő vállára teszi, száját szilveszersztalónésan oldalra húzza, kalapját felpöckölve szól "becserkészett" macskájához:
- Naná.
Eredetileg "a sorrend jó" mondattal akarta lezárni, de ez a végszó jobban illik a karakteréhez. Kár, hogy nem tanult meg sok vadnyugati szavajárást, a texasi beszédről is csak annyit tud, hogy hasonlatokban beszélnek. Persze ezzel kapcsolatban sem volt nagy utánajárása, egy shaolin papoknak tanuló mesében hallotta őket leginkább. Bár a saját jelmeze nem áll sokból, most egy kis "a lovam feltörte a sejhajom" járásban beljebb lép, és elindul az italospult felé.
- Igyunk akkor, akár a három napja szomjazó tehenek. Arr.