Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=824357#post824357][b]Nyusha Rasskazov - 2021.01.12. 18:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=825599#post825599][b]Lóránt Bence - 2021.01.31. 16:04[/b][/url]

Nemsokára takarodó, és habár rám talán nem igazán vonatkozik ez, általában megszokásból már én is elmegyek aludni. Mostanában szerettem ezt a csendet, mivel a buli óta igen sokszor csak ilyenkor hagytam el hálókörletet, inkább, mint emberek közelébe menjek. Babettnek azóta sem szóltam, szerencsére ő sem keresett meg sem ezzel, sem másmivel, így ahelyett, hogy őrlődtem volna, tanultam. Márk biztos büszke lenne rám most, de az ő véleményére sem voltam kíváncsi, ahogy kábé senkiére sem, Karola már úgyis mindent elmondott az edzőteremben. Mondjuk Babu a sátras mókáról sem tud, vagy még az is lehet, hogy már előre lejátszotta az egészet, vagy elkapott néhány pletykát, nem tudom. Mindenestre jó mostegyedül, ki is fogok menni az erkélyre, hogy nézelődjek a sötétbe. Okos. Mindegy, ki kell mozdulni, mert kell a semmi, hogy a sok tantárgy a fejembe másszon. Holnap szerintem kimegyek a baglyokhoz is, akkor sem kell a csajokra gondolnom, ha már mindennek ők az okozói. Ami fura, hogy Diára egyáltalán nem haragszom, sőt, ő a legmegértőbb csaj, akit ismerek. De lehet, hogycsak azért, mert Karcsi vonzódik hozzám, én meg hozzá, egy kicsit jobban, mint más lányokhoz. Valami nem jó, talán beszélnem kéne rről valaki semlegessel. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan valóra válhat, mert odakint találok egy lányt, aki ugyan háttal van nekem, de biztosan semleges. Mi lenne, ha csak úgy elmondnék neki mindent, ő meg elhordana aminek csak kell és helyreállna a világ. Nem rossz mi? Ja, nem, de két lépés múlva felismerem immár közelebbről a tesómat, és azzal a lendülettel fordulok vissza, remélem nem vesz észre. Sajnos már elég közel vagyok hozzá, hogy ha nincs elmélyedve nagyon a gondolataiba, akkor meghalhatta. Mindenesetre én elindulok kifelé, mintha már elég álmos lennék, és amúgy is mindjárt takarodó. Most, hogy így mondom, tényleg ásítanom kéne. A fenéket!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=826005#post826005][b]Csonka Zsombor - 2021.02.10. 23:55[/b][/url]

Ahogy kilépett a tanári ajtaján, a sok tanár máris úgy áramlott vissza. Némelyek azért még vetettek egy-egy aggódó pillantást Zsomborra, de a legtöbben már a következő óravázlatukat írták meg fejben. A göndör pedig csak ment. Fel a lépcsőn, ki a kétszárnyú ajtón, csak hogy végre eltűnjön az őt leső pillantások elől. Arra se szentelt energiát, hogy rendesen becsukja maga mögött a nyílást, lendületből próbálta becsapni, ami miatt visszapattant a retesz a helyéről. Hatalmasat üvöltött bele a semmibe. Mélyen a mellkasából jött az érzés, s mintha milliónyi kis tűként szúrnák folyamatosan a tüdejét, egyre csak szűkült össze a hely a levegőjének.
Levegő, Zsombor. Big Jim hangja szólalt meg a fejében, mintha csak mindig ott lenne a férfi, hogy figyelmeztesse a túlélésre, az alapvető életösztönre, amelynek fénye évekkel ezelőtt kihunyt benne. Reszketegen jutott újra oxigénhez az agya, teste beleremegett a benne található ellentmondásokba. Keze anélkül lendült, hogy érzékelte volna, és mindent söpört ami csak az útjába akadt. Először az asztalt döntötte fel, majd egy két cserépnek is oda lett. Az érzelmek sodorták, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne ma. Fejében újra és újra lezajlott a rövid beszélgetés, a visszautasítás újabb hulláma. Mégis hogy lehetne normális, ha mindenki csak a szörnyet látja benne? A potenciális veszélyt, egy bombát, ami bármikor robbanhat. S jelenleg úgy is érezte, hogy a bordái közé dinamit szorult, és képtelen megszabadulni tőle.
A végtagjai elfáradtak, ahogy a szíve is. Lábai is cserbenhagyták, és úgy roskadt össze, mint egy rongybaba. Hátát a korlátnak vetette, és összehúzta magát. Homlokát térdére hajtotta, és lehunyta pilláit. Azt kívánta bár minden csak egy rossz álom lenne. Bár vége lenne ennek az életnek, melybe sehogy sem illik bele. Összeszorított szemhéja mögött szülei sziluettje rajzolódott ki.
- Bárcsak még itt lennétek. Nem tudom mit csináljak - suttogta maga elé, és hagyta, hogy szemeiből lassan, halkan hulljanak alá a bánatos könnycseppek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=831437#post831437][b]Süveges Lili - 2021.05.18. 20:43[/b][/url]

Éppen az Eridon toronyból tartott visszafelé, amikor kiszúrta a madarat. Nem nagyon ismerte Lili a szárnyas állatokat, nem tudta, mit kell nézni rajtuk, a szárnyuk hossza, vagy a fejükön lévő taraj, vagy a tollaik színe határozza-e meg őket, vagy egyszerűen csak az, hogy tudnak-e hátrafelé nézni, mint a baglyok, és hogy akkor ettől már bagolynak minősülnek-e, vagy ahhoz tudniuk kell levelet kézbesíteni, mindenesetre kíváncsiság fogta el. Mert hát még a diákok és tanárok üzeneteit oda-vissza cipelő szárnyasok se igazán repkedtek a folyosókon, többnyire inkább az ablakokon jöttek-mentek ugye, ez meg akkor nyilván eltévedt, vagy nem találja a kiutat.
Ez az elmélete csak addig állta meg a helyét, amíg a sárgás színű madár el nem reppent több, látványosan nyitott ablak előtt, ráadásul látszólag nagyon igyekezett lerázni a nyomában szaladó szőke levitást. Néha, ahol volt hely, még kicsit vissza is fordult, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy Lili még mindig a nyomában van, és úgy tűnt, a szőke meg mert volna rá esküdni, mintha egyre bosszúsabb lett volna, és egyre inkább rákapcsolt volna, hogy lerázza.
Végül aztán csak elvesztette, az egyik erkélyen át távozott. Lili kiszaladt utána, de az égbe már nem tudta követni. Csak figyelte a korlátnak támaszkodva a távolodó madarat, ami végül tett egy nagyobb ívet, és egyenesen megcélozta a Levita tornyát. Legalábbis onnan úgy tűnt, arra tart. Vagy csak elrepült mellette, ki tudja? Mindenesetre Lili még ácsorgott ott egy darabig, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva, hátha kiszúrja ismét. Nagyon különös volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=833495#post833495][b]Kiss-Herczeg Domonkos - 2021.07.01. 09:29[/b][/url]

A cigaretta füstje lustán tekeredik az éjszakai ég felé, hogy elérve a magaslatokat, vonja fátyolos ölelésbe a csillagok milliárdjait. Feketéi komoran bámulnak bele a sötétségbe, holott régebben nem szalasztotta volna ez az alkalmat, hogy a csillagképek állását figyelje a tiszta égbolton. Könyökei a még mindig langyos korláton pihennek, a vas kényelmetlenül simul bőréhez, de nem próbál kényelmesebb fogást találni rajta. Görnyedt háttal támaszkodik, bal lába lezseren átvetve lóg a jobb előtt, míg baljának ujjai között fityeg a vörösen izzó szál. Nincs benne semmi különseges, illatát nem fűszerezi semmi, csakis a dohány maró szaga ülepszik meg az erkély zárt részén. Sosem próbálkozott korábban a spanglival, de most szinte bármit megadna érte, hogy csak egy kicsit oldódjon a feszültség a tagjaiból és a lelkét tépázó fájdalom, ami, mintha nem akarna múlni egyáltalán. Zsombi különleges csokoládéja sem hoz már elegendő megnyugvást. Azóta nem, hogy…
Csuklója moccan, ajkai közé illeszti a füstölgő szálat, ami mintha csak szabadulni akarna, billen lefelé köztük, de nem esik ki szájából. Kezét leengedve szívja meg a cigarettát, vége erőteljesen izzani kezd, miközben tüdejét szétfeszíti a torkán lecsúszó füst. Feketéit lecsukva hagyja bent, majd orrán keresztül engedi ki lassan az elhasznált anyagot. Szabadon maradt balja túr végig göndör fürtjein, majd emeli fel fejét a csillagok irányába, hogy úgy tekintsen le a jobbjában szorongatott fiolára. A Hold fénye megcsillan a sötétlila bájitalon, amiből alig fogyott még, holott már néhány napja üresnek kéne lennie. Kisvirág távozása óta ismét hanyagabbul kezeli az altatót, amit most is csak ujjai közt forgat, a korláton túl, ahol egy könnyedebb mozdulat miatt zuhanhat alá. Talán pont arra vár, hogy akaratán kívül szűnjön meg a kényszer, ami a fogyasztására sarkallná, hogy ne kelljen álomba merülnie, a kéretlen álmok közé, amik immár az ital mellett is kínozni akarják. Ujjai mégsem engednek a szorításából, mintha még volna remény, hogy felállhat a földről, ahova a körülmények taszították. Mintha még mindig hinne abban, hogy jobbra fordulhat minden, mintha abban reménykedve, hogy még számít bárkinek is…
Számít még bárkinek is a jelenléte?
A szál ismét felizzik ajkai között, lágy fénybe borítva arcát, ami már nem árul el semmit. Se fájdalmat, se szomorúságot, csak a beletörődés komorsága ül a megfáradt vonásokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840296#post840296][b]Machay Adél - 2021.12.17. 00:46[/b][/url]

Dwayne Warren
- Éjszaka, az eljegyzés után, december 18. -

Terjedelmes kortyokban nyeli a levegőt, miközben próbálja legyűrni a mélyről jövő, undorító hányingert. A mai nap csak arra volt jó, hogy több szempontból is felkavarja: egyrészt, most már hivatalosan is menyasszony, másrészt megviselte a stressz, harmadrészt ide-oda utazgatott az elmúlt két napban, előbb haza, majd a birtokra Hévízre, végül ismét vissza az iskolába, és ez a folyamatos rosszulléteivel nem egy túl szerencsés koncepció.
Őszintén szólva az borzalmasan nem érdekli, hogy rajtakaphatják a prefektusok, mert mégis mit tennének vele? Büntetőmunka? A vélatehetsége működik majdnem mindenkin, kivéve a nálánál erősebbeken, és akik bizonyos immunitást élveznek az erőszakos bájolás ellen. Még mindig cinikus félmosolyba fordul a szája, ha eszébe jutnak Will félelmetesen szexi, ellágyuló vonásai, amikor hozzáért a csuklójához. Óh igen, ha nem lenne Jean-Paul, elgondolkodna, hogy komolyan veszi ezt a házasságot, és magába bolondítja a leendő hites férjét, de mivel már a gyerek is úton van, eszében sincs ilyet tenni. Noha félrelépett egyszer-kétszer, mióta a faluba jött, ettől függetlenül hűségesnek érzi magát Jean-Paulhoz. Neki megengedett a félrekacsintás, a leendő férjének nem.
- Tekintettel lehetnél rám. - Morogja alig érthetőn, lefelé irányuló pillantással a hasának. Mintha az a kis sejthalom bármit is értene az anyja morgásából; csak ahhoz konyít eleget, hogy folyamatos hányingert és hányási rohamokat kreáljon a gazdatestének.
A hátán levő vastag kabát, és a nyakára tekert téli sál jócskán megvédik a megfázástól, de azért még jobban összehúzza magán az anyagot, biztos, ami biztos. Újabban a friss levegőtől csillapodni látszik a rosszulléte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841078#post841078][b]Mikes Marcell Flórián - 2021.12.27. 22:16[/b][/url]

Borzasztóan unta a táncos felhajtást, tekintve hogy nem volt végzős és nem kapott főszerepet a parketten. Akkor valószínűleg most is ott pörögne vidoran, kiélvezve a rá szegeződő szempárokat, mert hát valljuk meg, ifjabb Mikesünk biztos volt abban, hogy mást már nem is nézhetnének. Nagyot tévedett. Akadtak nála szebbek is, meg jobbak is, de erről tudomást sem vett. Amúgy is még új volt ezen a nem mindennapinak nevezhető szemétdombon, ahová nem húzta se a szíve, sem pedig az elméje, mégis, apja jóvoltából jelenleg ezt kellett kiélveznie. Egy ideig azért ellötyögött ott a többiek között, lecsekkolta a finomságokat és a csajokat, utána az italokba is belekóstolt és alkohol híján inkább belső zsebébe rejtett flaskájából kortyolt. Nem is örvendett épp népszerűségnek, ahhoz még túl friss volt, jóformán alig ismert valakit, úgy látta, a magyarok nem annyira kedvesek az amerikából jött emberekkel. Mintha lett volna bennük némi irigység. Mit némi? Pokolra kívánták az összes nyugatit, amiért nekik megadatott a kánaán. Mikes Marcellnek is megadatott egykor, most viszont jobb híján be kellett érnie azzal, ami volt. Még csak a zenék sem voltak ínyére valók, meg is jegyezte magában, hogy a dj bedobhatott volna sokkal jobb számokat. Aztán inkább úgy döntött, hogy mielőtt adna még egy esélyt ennek a karácsonynak, egy kicsit kiszellőzteti a fejét és elszív egy blázt valamerre a szabad ég alatt.
Sikerült is kitévednie az egyik erkélyre, menet közben már illesztette ajka közé a szálat, jobbjával meg húzta is ki zsebéből az ezüst öngyújtót, amit mugliországban zsákmányolt az egyik kirándulása alatt. Ekkor vette észre szeme sarkából, hogy mintha valami csaj tehénkedne - pardon’ - támaszkodna a korlátnál. - Cigit? - mellé lépve máris kínálta, mert úriember ugye, közben végig is mérte a csajt, hogy behatárolja, ő most vajon bálozó-e, vagy csak nem tud aludni és kijött, hogy a mélybe vesse magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845006#post845006][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:13[/b][/url]

Mr. Selwyn
- a Willel való kibékülés után -

Már levitte a holmija nagyját a házba hajnalban. Nem volt szüksége a pletykás-árgus tekintetekre, de valószínűleg a túlnyomó részét beképzeli - szinte egy ember sem elég érdekes, hogy sokáig róla beszéljenek, csak a figyelemhajhászokat szeretik csak azért is kínozni és verbálisan keresztre feszíteni az emberek. Jelenleg a háta közepére sem kívánna egy ilyen kínzatást.
Gondolataiba mélyedve támaszkodik az erkély korlátjára, pont ott, ahol a múltkor Dwayne rajtakapta záróra után. Ezúttal sem zavartatja magát túlságosan, hogy arrébb menjen, elvégre holnaptól már odalent fog időzni többnyire a házban. Az egyetlen zavaró tényező talán a fel-le mászkálás, de ha cserébe nyugalmat kap és nulla kíváncsi tekintetet, akkor ez egy nyerő döntés. Csak Willt kell elkerülnie, főleg a tegnap és tegnapelőtt lezajlott beszélgetéseik után. Futólag átszalad a fején, hogy a kastély milyen hihetetlenül csöndes, pedig általában egy-két prefektust, vagy Dwayne-t, esetleg a gondnokot ki kell kerülni, ha csendes levegőzésre vágyik egy tilosban járó diák. Apropó a gondnok...
Mr. Selwyn csöppet sem olyan, mint amilyennek a lányok fantazmagóriáiban gondolta.
A talpig úriember tükre, visszafogott, stabilitást sugárzó kiállással bír. Sokkal... nyugodtabb? Talán ez a jó szó rá, igen. Szóval sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint azt elképzelte. Aki feladja a saját apját, valamiért úgy hitte, sokkal vadabb vérű, sokkal lobbanékonyabb, valamiféle morbid igazság bajnoka, feltűnési viszketegségben szenvedő alak.
De nem, abszolút nem ezt az érzetet kelti benne a nálánál egészségesen idősebb férfi. Jobban belegondolva talán a nyugalom az első szó, amire asszociál vele kapcsolatban. Vajon ma este is kint járkál? Néha látja az iskolában, de borzasztóan ritkán, belegondolva. Éjszaka úgy emlékszik, csak egyszer hallott susmust, hogy a gondnok is járőrözik, de nem futott bele. Azon kevés alkalomkor, amikor találkozik a tekintetük, akarva-akaratlanul is udvariasan biccenti meg a fejét köszönésképpen felé. Érdekes ember, de hallgatag. Vagy pont ez az érdekes benne, hogy alig lehet kihúzni belőle két szót harapófogóval. Vajon egyszerűen nem tud társalgást fenntartani, vagy inkább jó hallgatóság és ismeri a 'lakat van a számon' fogalmát?
Elég messze elröppennek a gondolatai, még a figyelme is kihagy a bentről érkező potenciális zajok iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845552#post845552][b]Ombozi Boróka - 2022.04.14. 20:22[/b][/url]

Döntöttem. Döntöttem már akkor, mikor szülői nyomásra hazatértem, hogy elvégezzem a mestertanonci képzést. Akkor, mikor a függőségem szabta meg a határaim, mikor az aranyos legmélyebbre taszított és Payne emiatt lökött el magától. Akkor, mikor a sikátorban remegve álltam a törött üvegcse felett és ennek köszönhetően kiteljesedhettem a pyromágia által. Akkor, mikor fogcsikorgatva ugyan, de fejet hajtottam apám akaratának és Fenyvessy börtönében kellett raboskodnom. És akkor, mikor mindennek vége lett...
Örökké hírnévre vágytam. Arra, hogy én lehessek minden idők legjobb ereklyevadásza és egyszer saját nevemet viselhesse egy általam létrehozott mágikus tárgy. Évekig, sőt évtizedekig babusgattam ezt az álmot, amit végül nehezen láttam be, hogy saját magam fosztottam meg tőle azzal, hogy beengedtem az életembe mindazokat, akik részesévé akartak válni. Nos, még egyszer nem fogom elkövetni ezt a hibát.
Kékjeim a sötétségbe merednek, miközben arra a személyre várok, aki még ehhez az átkozott helyhez köt. Őt hagytam utoljára. Csomagom is útra készen áll Noel kúrájában, ahogy Daisy is türelmetlenül vár. Az öreglány megérdemli, hogy világot lásson, mielőtt utoléri az elkerülhetetlen.
Amint kiléptem pár perce az erkélyre, megrohantak az emlékek. Itt kezdődött minden és úgy szép, hogy itt is érjen véget. Ujjaim között apró láng jelenik meg, azzal játszadozom, becézgetem. A láng megnyúlik a levegőben, majd akaratomnak engedelmeskedve kezd táncolni körülöttem, egyre vadabb és szenvedélyesebb ütemre. A mágiám is Darikra vár epekedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=846331#post846331][b]Denis A. Brightmore - 2022.05.11. 10:54[/b][/url]

A szék támlája a korlát felé fordítva, szemből ülök rajta, miközben nyugalomban szívom az egészségesnek nem mondható, de legalább "megadomazötpercpihit" érzést keltő nikotinrudat. Hamarosan össze kell kapnom magam és megindulni gyászos órát tartani az elsősöknek. Bármennyire szeretem a tárgyam, a kölykök attól még elviselhetetlenek, és hiába mondják nekem, hogy új év, új gyerekek, új minden tököm, nem vigasztal. Aki hülye, az most is hülye, és valahogy az elsősök mindig rosszabbak.
Erőszakos mozdulattal dörzsölöm meg szemeimet, a korlátra könyökölve szívok mélyet a cigarettámból. Cortez halkan szuszog a nyakamba, amire koncentrálni próbálok elég erőteljesen, hogy ne idegroncsként menjek be órára. Ó, nagy faszt. Szerintem már mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=849529#post849529][b]Vattai Júlia - 2022.07.20. 00:00[/b][/url]

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

A nyári hőség lassan csökken az idő múlásával, így délutánra az erkély kellemes, hűvös árnyékba borul. Ezt kihasználva ücsörgök a korlát tetején néha le-lenézve a mélybe. Mókás a tudat, hogy ha megbillennék egy erő azonnal visszarántana. Lehetetlen lezúgni. Bezzeg máshol, a kastély magasabb pontjain is sokszor nincs ilyen védőbűbáj. Úgy tűnik csak az erkélyről nem szabad zakózni, bár megjegyzem a leni rózsabokrokat elnézve nem soknak jutna eszébe innen a másvilágra kúszni.
Visszatekintve odaát a nyitott üvegajtón túl üres a folyosó. Hirtelen elfog az érzés, hogy egyedül vagyok az egész kastélyban, sőt talán az egész világon. Minden mozdulatlan és dermedt. Ha pedig átsétálok az örökkévalóságba fagyott festmény előtt, hát majd értetlenkedve mélázik el azon, hogyan is szabad léteznem.
Mintha ez a séta gondolata varázsige volna, úgy idéz meg egy diákot. Az alakot gyorsan felismerem, ajkam kaján vigyorra görbül.
- Hé Zalán, hogy van a csajod? - elég kicsit felemelnem a hangom, hogy a folyosón elsétáló hallhassa. Amit akkor Winternél hallottam valahogy a feledés homályába veszett, mindaddig, amíg most elém nem került szerencsétlen. Lehet hiba volt a legényke részéről ma nem kitérővel tenni az utat, amerre siet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=850757#post850757][b]Polaris Jomana - 2022.08.10. 15:44[/b][/url]

Kornis

A vizsgaidőszak itt a nyakunkon, hohó, de még hogyan. Kettőt pillogunk és már szét is fogja rúgni a seggünket, annak ellenére is, hogy se fizikai teste, ennek okán meg nyilván lába sem. Én napok óta nyughatatlan vagyok, és ezen se a zöld, se az altatópirula nem segített, de még a friss levegő sem, szóval társaságra volt szükségem. Túlzás azt mondani, hogy egy kopó képességeivel rendelkezem (tetszik tudni az egy olyan kutya, aki nagyon jól tud nyomozni.), de pár kérdésbe telt csak a folyosón lébecoló diákoktól és már tudtam is, hogy merre keressem Kornélt.
- Jaj, mássz már ki azokból a jegyzetekből, hallod? Nem kell, okos vagy, átmennél úgy is a vizsgán, ha semmit nem tanulnál rá - fújtattam egy nagyot, ahogy berobbantam az erkélyre és megpillantottam a papírok fölött görnyedő Levitást. - szünet. Beszélgessünk, próbáltalak utolérni a napokban, de nagyon elfoglalt embernek látszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=858533#post858533][b]Hollósi Zalán - 2023.01.20. 19:59[/b][/url]

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861048#post861048][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 18:25[/b][/url]

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=863763#post863763][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.04.28. 19:42[/b][/url]

Összeráncolt szemöldökkel ül egy katalógus felett, mely seprűket sorol fel. Ötlete sincs, hogy melyik az, amit érdemes megvenni. Azt meg pláne nem tudja, melyikre lesz pénze. Na és hogy fog rá pénzt szerezni? Ez még egy nagyon jó kérdés. Abban viszont biztos, hogy ha beválogatják a csapatba, szüksége lesz egy saját seprűje. Az eszébe sem jut, hogy megkérhetni a szüleit, vegyék meg neki. Vagy inkább nem is mer ilyesmibe belegondolni. Még mindig nem szokott hozzá a helyzethez.
Unottan fúj egyet és dől hátra a széken. Még sapkás fejét is hátra ejti. Kezei csúsznak kapucnis pulcsija zsebébe, ahogy lassan ismét előredől. Eddig nem törődött azzal, hogy van-e forgalom az erkélyen, ekkor konstatálja, hogy egyedül van. Talán másokat elriasztott a hűvös idő. Timi inkább csak félig lecsúszik a széken, tekintete úgy vándorol vissza a katalógusra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=863990#post863990][b]Létai Roland - 2023.05.09. 15:53[/b][/url]

Nem tudom mit történt. Egy hete voltam lett az egyik üvegházban, és talán akkor csikarhatott meg valami növény. Bevetettem a tanulmányaimat, egy vettem mindenféle égés elleni kenőcsöt, de egyelőre egyik sem használt. Illetve, de, mert már nem ég. Most épp egy nagy vörös folt terjed inkább helyette a bal felkaromon azóta. Ciki lenne gyógyítóhoz menni, nem igaz? "Még azt sem tudja, hogy mit kezdjen az xy növény karcolásával? Hogy végezte el a VAV-ot, ki a maga tanára?" A fenének sincs kedve ezzel bajlódni, ráadásul, mi van ha ez másfajta cucc. Nem akarom, hogy bedugjanak valami ispotályba, vagy bárhová. Először egy szakértő valaki kell, egy ilyet ismerek, Salikát. Mármint Salamon Grétát, tudom, hogy ő jó fej és nem kérdezősködik. Legalábbis az én sztereotip elképzelésemben pont így van benne. De hát persze természetesen Eridonos - tuti nem kérek meg senkit, aki Rellonos még elfertőzné jobban poénból, mint Diaboli -, szóval fel kell kajtatnom érte a kastélyt. Nem tudom, hogy miért pont őt pécéztem ki, még az is lehet, hogy konzolos. Na, mindegy megkértem Korit, hogy nézzen utána az órarendjének, vagy hogy hol szokott lebzselni, ha éppen nincs dolga, és ő az erkélyt ajánlotta a második szünetben. Na, felvetődik a kérdés, hogy az ilyeneket honnan tudják a csajok? Mindegy, megpróbálom most. Tök mákom van, vagy éppen Korinak, hogy ott találom. Aztán lehet, hogy megbeszélték ezt, erre mondjuk pont nem gondoltam. Villantok egy mosolyt, mert fontos a jó hangulat és hogy ne ijesszem el. Szerencsére pont kettesben vagyunk most csak, szóval nem lesz baj, ha egy kicsit vetkőzök neki.
- Szia Sali! tudsz nekem segíteni egy kicsit... nagyon? - állok meg előtte, és talán egy kicsit túl közel is. Amikor ezt érzékelem, gyorsan ellépek egyet hátra, mert fontos az illedelmesség.
- Amúgy Roland vagyok - nyújtok neki kezet, mert még max így látásból találkoztunk, ha van ilyen képzavar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=872589#post872589][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.22. 21:05[/b][/url]

Úgy szökdécselek azt a nyamvadt lapot szorongatva, mint aki most tudta meg, hogy elő lehet regisztrálni az új Jimmy Choo tasira. Amúgy igen, meg is tettem már tegnap. Egész nap nem lehetett hozzám szólni, mert rá voltam függve. Ha közbe jött volna a suli, még beteget is jelentettem volna, de szerencsére erre nem volt szükség.
De most is nagyon boldog vagyok, és miután megtudtam, hogy Kevin levegőzik, masírozok is az erkély felé, hogy rázúdítsam azt a boldogság cunamit, ami épp bennem gyűlik. Hát ilyet én még nem tapasztaltam. Ez egyszerűen... Hát ez egyszerűen marha jó.
- Nézd - tök büszkén tolom a képébe a pergament, amin a hatalmas K betű díszeleg, és még csak nem is nekem kellett megmismásolni. Ez original. És ott a nevem. Ezt én kaptam. Úristen. Lehet tudós leszek, vagy nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876930#post876930][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 19:58[/b][/url]

Hiába vásároltam be a városban a hétvégén, szabályosan kiborulok, miután nem találok egy rongyot se, amit felvehetnék! A szobatársam már fújtatva magamra is hagyott, mondván ő ezt nem tudja kivárni, pedig aztán a sminkeléshez hozzá se fogtam. Hát komolyan, hova kell úgy sietni? Csak órára megyünk. Duh.
Szóval pár perccel később egymagam kopogok fel a lépcsőkön a csillagvizsgáló felé tartva, de évfolyamtársaim már szembe jönnek, szóval gyanítom, kicsit tovább készülődhettem, mint pár perc. Na sebaj, lesz még következő órán is lehetőségem tanulmányozni azokat a bolygóállásokat!
Visszafelé tartva megállok, és leveszem az undi fekete talárt, majd rádobom egy lovagi páncél karjára.
- Megfogná egy pillanatra, kedves uram? - kérdem tőle kuncorászva, majd táskámban könyékig kotorászva vadászni kezdek az órarendemre, mert bizony fogalmam sincs, most mi jön. Lehet meg kellett volna kérdezni a szembejövőktől?
Ám mielőtt megtalálnám, hova is tovább, megpillantok közeledni egy ismerős arcot. Ó, hát csak nem az a fiúcska, aki felültetett, és mást kellett elcsábítanom, hogy elkísérjen városnézésre? És az összes bőr ott van a képén!
Gyorsan kisurranok az erkélyre, mielőtt ő is észrevenne, és a korlátnak támaszkodva elrévedek a távolba. Aztán amint meghallom az ajtó közelében lépteit, hangosan, remegősen felsóhajtok, mint akit a sírás kerülget.