Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A Jul első napja van! Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert hiába nem mi vagyunk többségben, a keresztény hagyományok nagyon sokat átvettek a mieinkből, így kicsit olyan, mintha az egész világ megállna egy kicsit és a Yule-ról emlékezne. Gyönyörű fények, csodás illatok, díszek, amik mind azt magasztalják az eljövendő fényt. Ugyan szeretem a sötétet is, hiszen abban tud csak igazán ragyogni a fény, viszont már ideje, hogy elkezdjenek hosszabbodni a nappalok.
Az iskolában ilyenkor mindig kicsit ünnepiesebbek az ételek, ahogy közeleg a szenteste és a karácsony, mindig van valamilyen különleges süti a tálcán, előkerülnek az ünnepi fűszerek és jellegzetes ételek is, ami egészen biztosan sok plusz munkát ró szegény manókra a konyhában.
Tudom, hogy önként dolgoznak itt, de én akkor is szeretném megháláni az éves kemény munkájukat, a Jul és a karácsony is a kedves gesztusokról szól. Áldozatot nem szoktam bemutatni, mint az ősi hit hívői, de ilyenkor minden nap csinálok valami, amivel szebbé tehetem mások napját.
Kihelyeztem egy plakátot az iskolai faliújságra, amiben közös mosogatásra invitáltam a diáktársaimat vacsora utánra, pontban nyolcra. Sajnos nem sokan tették tiszteletüket ezen a háladó eseményen, ami miatt kicsit szomorú vagyok, ám lelkesedésem töretlen. Majd ráérek bánkódni, amikor nincs mit csinálnom!
A konyhába lépek a már megérkezett csapattal, ahol is a manók tüstént hozzánk sietnek, hogy miben segíthetnek.
- Szép estét, barátaim! Nem, köszönjük nem! - Nyújtom oda az egyik manónak tenyeremet, aki azonnal egy forrócsokival kívánt köszönteni, míg mások a többiekez léptek oda.
- Azért érkeztünk, hogy megháláljuk a munkátokat! Nagyon köszönjük az egész éves áldozatotokat, a csodás ételeket, a makulátlan asztalt. És azt, hogy vagytok. -
Egy pillanatnyi szünet után munkára invitálom a kis csapatomat és én magam is hozzáfogok az egyik mosogatónál egyesével suvickusszal tisztítani a zsíros, morzsás tányérokat. Az élet úgy hozta, hogy az egyik Danvers mellé kerültem, akit inkább csak hírből ismerek, sosem volt szerencsém beszélni egyikükkel sem. Mindenesetre meglepett, hogy itt találkoztunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - Szalad ki a számon, ahogy próbálom kirázni a gyűjtőbe az egyik tányérból a maradékot. Ezt még eladományozza az iskola a Bestáriumnak.
- Fontos, hogy visszaadjuk a közösségnek a sok jót, amit velünk tesznek. - Folytatom csevegve, a pálcám a fülem mögé téve, amíg kinyitom a fiókot, ahová a már tiszta tányérok kerülnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Február tizennegyedike, a szerelmesek napja, legalábbis sokan így tekintenek rá. Én ilyenkor egészen más hangulatban vagyok, és bár szeretettel fordulok a kedves embertársaim felé,  én nem érzem szükségét, hogy ezen az egy napon fejezzük ki az egymás iránt érzett szeretetünket. Az én fejemben már sokkal inkább az Ostara jár, ami a következő hetekben lesz. Szalamandrán már készülünk a nagy Ostara ünnepére, amikor Édesapám beszédet fog mondani és végre feltöltődhetünk a tavaszi energiákkal, megtisztul a mágiánk és újult erővel kezdhetem a következő tanévet. Az Ostara a kedvenc ünnepem, ilyenkor érzem magam a leginkább formában, ami a varázserőm illeti.
A mai napon mindenfelé enyelgő párok és rózsaszín maszlag keresztezi az utam, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Materialista világ ez, nincs mit tenni.
A fejetlenség folyosóján visz tovább az utam, ahol a tanári közelsége miatt általában nagyobb a nyugi, azonban ma szokatlanul nyüzsögnek az emberek, még a tanárok is jó kedvűen csevegnek egymással. Mintha valami aura vonzaná az embereket erre a folyosóra. Próbálok rájönni a forrásra, talán ingyen osztanak valamit? Nem tudom, de érezni akarom, tudni szeretném mitől hívogat ennyire ez a hely.  Sétám közben valami rózsaszínes lötty maradékába lépek, de észre sem véve haladok tovább, szinte marionett bábuként szippant magába ez a hely és a belőle áradó boldogság és béke. Kedvem lenne mindenkit szeretni és elmondani, hogy mennyire csodás emberek.
- Kata! - Szalad ki a számon egy bárgyú mosoly keretében, ahogy megpillantom a rellonos prefektust. Futólag ismerem, eggyel alattam jár. Olyan kis magányos farkas, a Nagy Várffy unokahúga. Számon a mosoly szélesebbre húzódik, ahogy gyönyörködöm a látványban. Táskámból hamar előkerül egy papír és soronként egy betűvel felírom a nevét: KATALIN. Milyen elegáns. Ha ránézek a szívem kalapálni kezd. Sóhajtva megrázom a fejem és az egyik padra ülve a K-ebetűhöz leírom, amit érzek: „Kicsi szívem kalapál...“. Tekintetem újból felemelem a szépségre, majd újabb sorokkal töltöm meg a lapot, szinte ömlenek a gondolatok belőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vannak dolgok, amiket sok ember nem tud megérteni. Ilyen a holdvíz, ami mások szerint olyan, mint a napvíz, mert a hold a nap sugarait veri vissza. Azonban azzal nem számolnak, hogy a hold a saját rezgéseivel is feltölti a vizet, sokkal hatásosabb a Myddrin bájitalok hígításra, mintha simán kiengedtük volna a csapból.
Vannak páran az iskolában, akik használják a bájitalainkat, és az egyikük szerette volna megpróbálni holdvízzel higítva is. Úgy döntöttem, hogy adok neki a sajátomból, hiszen én mindig készítek magamnak.
Kezemben a díszes, opálos üvegem, melyet jól lezártam egy parafa dugóval, le is folyattam viasszal, hogy biztosan le legyen zárva. Egy csepp sem mehet kárba.
Utam átvezet a fejetlenség folyosóján, amit nem szeretek, de mivel ez a leggyorsabb módja az épületből való kijutásnak, így ezt választom. Messzebbről látok már csoportosulást, a hangzavart pedig még a bekanyarodásom előtt hallottam. Emberek, emberek.... csóválom meg a fejem mosolyogva. Itt mindig akkora élet van, legutóbb is ott volt az a romantikus történet...
Elrőehaladván megpillantok prefektusokat, felsőbb éveseket, a deszkás srácot nagy bajban, meg kicsiket és Janit. Nagyon gyorsan próbálom felmérni a helyzetet, hogy mi történhetett. Balhés Jankovits és a Teofil nevű, hangos eridonos, ez megvan. A prefektus hajában nyalóka? A kishölgy feje elkenve? A másik prefektus meg a lábán alig bír megállni. Kakasi tanárnő pedig csinosan, de mérgesen, mint mindig. Fogalmam sincs mi történt itt.
- Szép jó napot kívánok! -Szólalok meg oldalról.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - Kérdem csillogó szemekkel. Nem ilyenre indultam, de az ember milyen? Segíteni szeretne másokon, elvégre annyi rossz van ebben a világban, minek vinnénk bele még többet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Számomra mások segítése mindig nagyon fontos volt, hiszen ez ad erőt, ettől leszek jobb ember. Én hiszek abban, hogy mindenki visszakapja a sok jót, amit csinál, a varázserőd is sokkal erősebb lehet, ha tiszta a lelked.
Ettől függetlenül azonban meglepett a társaim negatív fogadtatása, meg a tanárnőtől kapott feladat. Pillanatnyi habozás után megindulok a deszka irányába, azoban egy pillanatra megtorpanok, ahogy hallom az eridonos prefektus fájdalmas jajgatását. Sajnos úgy fest, hogy én sem tudok mit kezdeni a nyalókával, amikor Hollósi Zalán majdnem letarol hátulról a deszkájával, de végül is épp megúszom. Még szerencse, hogy nem lett baja a holdvizemnek, most várhatnék még egy teliholdat, hogy újat készítsek.
 Nem csoda, hogy a tanárnő ennyire mérges, hogy egyből pontokat kezd vonni. Remélhetőleg nem lesz benne sokáig harag, szemmel láthatóan jól tudja kezelni, egészen hamar váltani volt képes, amikor a két idősebb kolléga kérdezte. Én magam csak kapkodom a fejem és próbálom feldolgozni, hogy vajon mi történt ezen a helyszínen, azonban az eridonos Teofil megszólalása azért nekem is rosszul esett. Meg fogok neki bocsátani, nem fekszem le haraggal a szívemben.
Sóhajtva csóválom meg a fejem, ahogy ügyetlenül átveszem a Tanárnőtől a két deszkát.
- Selwyn úrhoz viszem. - Felelem engedelmesen, majd számat elhúzva szánakozva, kissé bocsánatkérően járatom a tekintetem az eridonos és a levitás között. Eskü nem így akartam javítani a helyzeten, de ellent nem mondhatok. Így nehezebb lesz mozognom, hogy felpakoltam az üvegem mellé, de megoldjuk, mindent megoldunk.
A lelkem hirtelen negatív energia járja át, amikor megjelenik a tanár úr és a szerelme. Tudom, hogy a kettőjük kapcsolatából pozitív érzéseknek kellene áradnia, de én mégis akkora negativitást érzek a szavaikból, hogy menten elmormolok egy fohászt magamban, amitől menten jobb lelkiállapotba lendülök vissza. Nem hiányzik ez senkinek, hogy az erejét tönkretegye egy ilyen mélyről jövő, negatív érzelem.
Valahogy menteni kellene a helyzetet, érzem, hogy tennem kell valamit, így a legkézenfekvőbb módon próbálom oldalni a hangulatot.
- Tanár úúr! Kijavította már a vizsgám? - Kiáltom Holló úr után, túl sokáig haboztam, így már nem érte utol a szavam. Azért remélem jól sikerült, rendesen készültem rá.
Szemeim még egyszer körbefuttatom a társaságon, biztatóan rámosolyodok a két pusmogó lányra, de közben majdnem letarol egy cserép paradicsom.
- Merlinre Jacob, jól vagy? - Kérdem ügyetlenkedve lehajolva, de szerencsére más felsegíti.
Minél hamarabb meg akarok szabadulni a pakkomtól, ráadásul a Tanárnő kívánságának is eleget tennék, így rövid búcsúzás után kereket oldok.
Még ilyen őrületet?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyon szeretem a tavaszt, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy megújulok egy kicsit a természettel. Tudom, hogy Imbolckor van a születésnapom, azonban mégis sokkal jobban várom az Ostarát, hiszen az a legszebb ünnep mind közül, ráadásul akkor érezhetően megnő az ember ereje, ha elvégzi a megfelelő rituálékat, amiket ilyenkor ajánl a Myddrin. Én hetekkel előtte készítem a lelkem a tavaszra, hogy a legjobban átjárhasson az Ostara csodálatos ereje.
Hiába március közepe van, egészen kellemes napos délutánt sikerült kifogni így a vizsgaidőszak közepén. A szél kicsit erősebb, mindenfelé fújja a talárom, ahogy a korlátba kapaszkodva állok a kviddicspálya lelátóinál. Szemeim behunyom, élvezem, ahogy az első tavaszi napsugarak simogatják a bőröm. Éppen csak melegedne az orrom hegye, de a tavaszi szellő azonnal a segítségemre siet és lehűsíti.
Lassan kinyitom a szemem, állammal az ég felé pillantok fel a sietősen sikló pehelyfelhőkre. Hiába a vizsgaidőszak okozta nehézségek és a stressz, semmi nem ronthatja el a kedvem, elvégre már csak pár nap és vége, nekem pedig jó eredményeim vannak eddig. Ráczhalmi professzornál örvendtem eddig a legnagyobb sikernek, igazán értékelte a dementorokról szóló esszém.
Úgy hiszem itt az ideje, hogy fohászkodjak a természet erejéhez, hiszen a Legendás Lények Gondozása vizsga kihívása még rám vár, én pedig úgy érzem, hogy többet idegeskedem ezen, mint kéne.
- Istennő, ki az ébredő tavasz és a feltámadó Nap istennője vagy,
Hallgasd meg imánkat ezen az ünnepi napon.
Hozz minket közelebb a lelkünk forrásához,
Engedd, hogy a tavaszi napfény megvilágítsa és felmelegítse a lelkünket,
Hogy megtaláljuk az új életet a magunkban, és megtaláljuk a békét és a harmóniát a világban. -
Mormongom halkan lejjebb engedve az állam. Nem is nagyon figyelek a külvilágra, próbálok a lelkemre és a természet erejére összpontosítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vizsgaidőszak végeztével az addig pörgősen haladó tanév és vizsgaidőszak hirtelen csigatempóba váltott, amikor elfogytak a vizsgáim és egyszeriben nem tudtam magammal mit kezdeni. Még bennem volt a tettvágy, a pörgés és az adrenalin, ami miatt nagyon fura érzés volt megállni és semmit nem tenni, így kínomban nekiálltam rendet rakni, kiválogatni a dolgaimat és takarítani is a végén. Egyébként volt rá szükség, hiszen mindig szeretem rendben tudni a dolgaimat mielőtt visszautazom szünetre, jó érzés, amikor a következő tanév első napján nem a káosz fogad.
Ma kapjuk meg a vizsgák összesítő eredményeit, így egy kicsit talán nyugtalanabb vagyok, mint általában. Tudom, hogy nem kellene, hiszen eleget készültem, kifejezetten rosszul csak a bájitaltan ment, ami elég nagy szomorúság, hiszen a Gyülekezetben rengeteget foglalkozunk velük.
Reggelinél már kevesebb diák fogad a Nagyteremben, mint máskor: sokan már otthon, megint mások nyaralnak és szerintem a legtöbben extrém sokáig alszanak és majd fent a körletben a teakonyhában harapnak valamit gyorsan.
Ma viszonylag korán kidobott az ágy, így nem is csoda, hogy nyolc körül nem tolonganak még a népek idelent.
Szórakozottan huppanok le a Navine asztalához, ahol egy közelebbi ismerőst sem látok, így magam fogok hozzá a zabkásám kiszedésének. Dobálok bele némi friss gyümölcsöt, almaszeleteket, banánt darabolok bele, majd a végén jól meghintem fahéjjal. Éppen a kávéért nyúlnék, amikor a Levita asztalánál megpillantom a jó öreg Kevint magában, akinek nagyon megörülök. Nem is volt lehetőségünk beszélni már hetek óta, így ez az érzés azt váltotta ki belőlem, hogy a kis tányérkámmal a kezemben tüstént átcsoszogjak, a kávét majd a levitásoktól lejmolom.
- Szép reggelt Kevin! - Köszöntöm, ahogy kérdés nélkül mellé huppanok.
- Mi újság? Mit vársz a mai naptól?- Kérdem csevegő hangon, ahogy felemelem a kezembe a látóteremben lévő első csészét, amit oldalról magam elé is kanalazok.
Gimmie kávé.
Tejjel, az fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Én úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés volt ez az év, és mivel a maximumot hoztam ki magamból, ezért ennél jobb nem is lehetett volna. Persze, ha a tökéletességre törekszik az ember, akkor mindig van feljebb, de én nem gondolom, hogy ekkora nyomást kellene helyezni magára az embernek. Legyél a lehető legjobb önmagad, figyelj az igényeidre és arra, hogy milyen vagy másokkal, és a világ meghálálja. Egészen máshogyan fog sütni a nap, ha érzed, hogy megtölti a lelked és táplálkozol belőle.
Ezért is jöttem ki az erkélyre, hogy magamba szippantsam az utolsó napsugarakat, a friss tavaszi levegőt és szünet mindsettel induljak haza a családomhoz.
Mézga is bizonyosan hasonló okokból jött ki a gitárjával, egészen más ilyen miliőben írni, mint egy sötét szobában.
- Tetszik, amit az előbb játszottál. Mi volt az?- Kérdem érdeklődve pislogva. Remélem, hogy nem zavartam meg nagyon, figyelem a reakcióit. Hallottam már olyat, hogy valaki soknak tart, de nem tehetek róla, ez vagyok én. Azért persze próbálkozom, én tényleg.
- Örömmel hallom, gratulálok! - Felelem nevetve. Biztos voltam benne, hogy nem bukik meg, hiszen levitás. Nekem meggyőződésem, hogy ők képtelenek rá.
- A levitában szerintem rituális emberáldozat van azokra, akik rontják a tanulmányi átlagot. - Helyeslek bólogatva, majd megeresztek egy félmosolyt jelezvén, hogy ez a vicc helye volt.
- Én is kaptam egy elfogadhatót, de többnyire K-t és V-t. Én is teljesen elégedett vagyok, és örülök a szünetnek. - A legnagyobb dicsőségem, hogy megdicsérték az éneklő dementorokról szóló esszém SVK-ból.
- Holnap indulok haza Szentegyedre, nagyon várom már. Elmegyünk együtt a családdal a hegyekbe feltöltődni. - Magyarázom izgalommal a hangomban. Azok a legjobb programok, amikor csak mi négyen vagyunk és rengeteg időt töltünk együtt, miközben foglalkozunk a lelkünkkel és varázserőnkkel. Ezektől mindig jobban indul az új tanév, szinte kicserélve érzem magam.
- Neked mi a terv? - Érdeklődöm fejem kissé oldalra biccentve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Én általában pozitív ember vagyok, bárki megmondhatja. A Navinében mindig engem kérnek meg, hogy adjak egy kis motivációt, hiszen én bármiben meg tudom látni a jót. Igazából most is látom, de most valamiért elfogodott a félelem ezzel a vizsgával kapcsolatban. Sok vizsgám volt mostanában, nem tudtam egyformán készülni mindegyikre, és sajnos ez maradt. Valamiért azt hittem, hogy könnyebb lesz, de sok apró részletet meg kell tanulni a bestiákról, ami összeszorítja a gyomrom.
Tudom, hogy nem szabad hagynom, hogy ilyen érzések irányítsanak, hiszen a szorongás, a negativitás és a félelem nagyon ártalmas dolgok, pont ezért mondom el a fohászom, hogy megkönnyebbüljön a lelkem. Apukám azt mondta, hogy ha szívből kéred a természet erejét, akkor meg tudja tölteni a szíved békével és újult erővel tudsz nekivágni a kihívásoknak. Ez a fohász egyfajta varázslat, ami a lelked és a körülötted lévő mágiát összeköti valami sokkal magasabb rendű dologgal.
Épp ezért is lepődök meg, hogy valaki a hátam mögül megszólal. Kissé feszülten szorítom meg a korlátot, azonban lassan leengedem a kezem és megfordulok a hang irányába. Tudom, hogy nem mindenki hisz abban, amiben én, kaptam is már gúnyos szavakat a hitem miatt, de azt sosem veszem fel, még akkor sem, ha rosszul esik. Ők is lesznek majd azon a szinten, hogy belássák, nem helyes így bánni másokkal, addig pedig én vagyok az okosabb.
A bounty csokin azért elmosolyodom, ahogy odafordulok, ajkaim feszesen összeszorítom, hogy ne röhögjem el magam. Meglepetésemre ismerős az árnyékból manifesztálódó lány, bár meg nem mondom hirtelen, hogy honnan. Szemmel láthatóan nem rossz szándékú, a humora pedig díjazandó.
- Dzsennisz? - Vonom fel döbbentem a szemöldököm. - Az milyen becézése az Zórának? - Kérdem érdeklődve, ahogy elfogadom a kézfogását, ami meglepően erős egy ilyen törékeny lányhoz képest.
- Julián, de sokan Ábelnek hívnak. Mert... az is a nevem, Ábel Julián. - Mutatkozom be zavartan elnevetve magam. A Juliánt jobban szeretem, otthon is így neveznek, azonban az iskolában nagyon sok érdekes becenevet szerzett nekem ez a név, így kicsit félve mondom ki.
- Én egyébként csak... tudod, jön a vizsga, aztán gondoltam segítségül hívom a természetet ebben a csodás időben.- Meg aztán miért is ne használnám ki ezt a nagyszerű lehetőséget, nemde?
- Bármit, csak tanulni ne kelljen, ahogy anyukám szokta mondani. Tipik tanár viccek. - Magyarázom mosolyogva, ahogy a háttérben megpillantom a gitárt, majd tekintetem visszaemelem a vörösre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egészen biztos vagyok benne, hogy évről évre nehezebbek ezek a vizsgák, de úgy érzem, hogy jól teljesítettem annak ellenére, hogy Elfogadható is becsúszott a képletbe.
Összességében úgy gondolom, hogy megtettem mindent és megérdemlem a pihenést, ami rám vár. Nagyon sok tervünk van a családdal, alig várom, hogy a Nagymamáékat is meglátogassuk. Ő mindig annyi sok jót tud nekem tanítani, olyan kár, hogy ennyire keveset látom.
Annak ellenére, hogy itt zabkásázgatok, lélekben már otthon vagyok. Emiatt is nem vettem először észre, hogy Kevin egy könyv társaságában készült elfogyasztani a reggelijét.
- Ó, mi jót olvasol? - Kérdem érdeklődve oldalra biccentve a fejem. Nem bámulok bele a könyvébe, sokkal inkább a tekintetét keresem.
- Áh, tuti jók azok is. Maximum nem K, hanem V. - Vonom meg a vállam egy biztató mosoly keretében. Én sem akarok rosszul tanulni, de igyekszem nem túl komolyan venni a sulit.
- Melyiktől tartasz a legjobban? - Érdeklődöm nekikezdve a saját kis elemózsiámnak, amit hoztam magammal a messzi Navine asztaltól.
- Én? Hát.. Bájitaltan és Legendás lények gondozása... szerintem ez a kettő ment legrosszabbul. Az SVK viszont szerintem jó lett. - Igazán jó értekezést írtam a dementorokról, szerintem a tanár úr is értékelni fogja, amire gondoltam.
- Te mikor mész haza? Vannak terveid? - Csevegek tovább, ahogy lenyeltem az első falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azt hiszem, hogy bejött a pozitív hozzáállás: a lány egyáltalán nem tűnik bullynak, sőt egészen humoros is volt, amit csinált. Nagymama nem biztos, hogy értékelte volna, hiszen egyfajta kigúnyolása volt a hitünknek, de szerintem a humor egy bizonyos pontig tolerálható. Nem akarom teljesen elutasítani a többieket, hiszen nem minden dolog rossz, amivel nem értünk egyet.
Jobban megnézve, mintha már láttam volna ezt a vörös leányzót. Talán a Nagyteremben? Vagy valamikor a folyosón? Mindegy is igazából, a nevét úgysem tudtam eddig.
- Reinkarnáció? - Kérdem döbbenten. Hangomból nem tükröződik kételkedés, pusztán meglepett a válasza. Néhányat pislogok, ahogy próbálom feldolgozni a hallottakat.
- És emlékszel az előző életedre? Vagy ez hogyan derült ki? - Kérdezősködöm tovább érdeklődve. Még nem döntöttem el, hogy hogyan fogom nevezni, bár a Zóra talán szimpatikusabb.
Nem is tudok sokáig gondolkodni azon, hogy hogyan nevezzem, ő eldönti, hogy a Julián illik hozzám. Elnevetem magam a magyarázatán, nagyon tetszik.
- Ugye? Csak az emberek szeretnek gúnyolódni a nevemen. - Húzom el a számat kicsit csalódottan. Tudom, hogy nem hétköznapi a nevem, de a szüleimnek nagyon fontos jelentéssel bír.
Kicsit elbizonytalanodom, amikor megint viccelődik a hitemen, fejemet oldalra biccentve próbálom felméri, hogy most mennyi ebből a humor és mennyi a gúnyolódás. Nem szabad rosszat feltételezni másokról, emiatt bűntudatom is van, de annyi bántás ért engem már a hitünk miatt.
- Megpróbálhatod. De nem biztos, hogy elsőre működik. - Magyarázom az alsó ajkamba harapva. Nagyon sok mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy a fohász működjön, és hát... az ember nem mindegy milyen állapotban fog neki. Azok imái nem hallgattatnak meg, akik nem tiszta lélekkel kérnek, hanem pusztán önzőségből. Igazából nem is tudom, hogy én most nem önző vagyok-e ezzel a kéréssel.
- Mióta gitározol? - Csúszik ki a számon, ahogy visszapillantok Zórára a háttérben pihenő gitárról. Én is tanultam valamennyit zenélni, de egyáltalán nem nevezném magam kiemelkedőnek benne.
- Hát... én tanultam pár évig zongorázni, de csak otthon szoktam, ha hazamegyek. Annyira nem vagyok profi benne. - Ismerem be kissé pironkodva. Lehettem volna kitartóbb a hangszertanulásban, de másfelé sodort az élet.
- Mutatsz valamit? - Kérdem kissé kérlelő hangon. Nagyon tisztelem azokat, akik kitartóak valamiben, legyen az hangszer, sport vagy bármi más.
- Írhatnánk. - Felelem mosolyogva bólintva. Igazából ez egy csodás ötlet, a gyülekezetben is szoktunk énekelve dicsőíteni. Nem leszek az év énekese, de nincs borzalmas hangom, persze nem egy Janis Joplin tehetség.
- Működik, de ez kicsit bonyolultabb ennél. - Kezdek bele eltűnődve. Hogyan is fogalmazzam meg?
- Tudod, először békébe kell kerülnöd önmagaddal és a világgal. A hited és az önreflexió nagyon sokat segít abban, hogy ártás nélkülj élj. Minél tisztább szívvel tudsz fordulni a világ felé, annál inkább megtisztul a lelked, onnantól a mágiád is sokkal erősebbé válik. - Magyarázom szenvedélyesen, ahogy felmutatom a képességkorlátozó karkötőmet. Nem vagyok benne  biztos, hogy tudja micsoda, de nagyon sok gondolat kavarok a fejemben, így folytatom.
- Ha egyensúlyba kerülsz a földdel, a varázserőddel utána tudsz kérni. Önzésből nem biztos, hogy fog teljesülni. Tiszta szívből kell kérned, és akkor valószínűleg megadatik. - Fejezem be elmosolyodva. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor még valószínűleg nem álltál rá készen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Azt hittem, hogy többet fog mesélni a szerzeményéről. De megértem, hogy amíg nincs kész, addig nem mutogatja, elvégre még sokat változhat a mű.
- Biztos klassz lesz, majd mutasd meg, ha készen van. - Felelem bátorítva. Én sosem tudnék zenét írni a zongorámon, ahhoz nagyon kevés gyakorlatom van. Amennyit volt lehetőségem az utóbbi időben játszani rajta, örülök, ha normálisan tudok kottát olvasni.
- Hehe, azt elhiszem. A másik oldalon mindig jobb állni. - Ezzel a viccel azért eléggé súrolom a határt, de nem vezérel rosszindulat. Néha nem is tudom, hogy hogyan lehetnék olyan, hogy ne lógjak ki a többiek közül, de megtartsam az értékrendet, amiben felnőttem.
Helyeselve bólogatok arra, hogy örülök. Bizony, keményen megdolgoztam ezért az eredményért, igaz lehettem volna elszántabb, de így is elégedett vagyok.
- Oh, sajnálom. Azért remélem fogsz tudni egy kicsit kikapcsolni is, az ráfér az emberre két tanév között. - Számomra nagyon fontos a feltöltődés, anélkül igencsak nehezen bírja az ember a gyűrődést. Meg ez nem is mindig szórakozást jelent, nagyon sokszor elmélkedést a mindennapokról, a világ és önmagad kapcsolatáról.
- Örömmel meglátogatunk, ha nem zavarunk! Köszi a meghívást! Még megkérdezem otthon, hogy mit szólnak hozzá. - Felelem mosolyogva. A szüleim mindig is támogatták, hogy barátkozzunk más családokkal, így szerintem maximum csak a szabadidő szólhat közbe.
- Képzeld, Geri jövőre elsős lesz! - Újságolom büszkén. Nagyon örülök, hogy az öcsém is végre a közelemben lesz. Szerintem ő is navinés lesz, akárcsak én!
- A húgaid mikor is kezdik a középfokú tanulmányaikat? - Kérdem érdeklődve pislogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az, hogy szeretettel forduljunk a világ felé mindig is nagyon fontos volt a számomra. Nem a karmában hiszek, de abban igen, hogy ha jó ember vagy, akkor sokkal nagyobb dolgokra leszel képes, hiszen spirituálisan megtisztulsz, a mágiád is sokkal jobban tud áramlani és általában egy pozitív lenyomatot hagysz ezen a világon.
Most, ahogy haladok ezen a folyosón rájövök, hogy sosem volt még ennyire számomra fontos a szeretet, a mélyről jövő, átható tiszta jóság, amivel a másik felé lehet fordulni. Legszívesebben világgá kiáltanám, hogy mindenki érezze és értse meg, ami kavarog bennem.
Szeretet? Szerelem! Az pont olyan, mint a szeretet, de igazán megváltoztat, jobb emberré tesz, hiszen a másikért lemondasz a saját lényed egy darabjáról. Mind a ketten a legjobbat adjátok magatokból a másiknak, ezzel létrehozva egy szétszakíthatatlan egységet.
Katalin csodálatos, pont, mint a szerelem. Igazából miért is ne lehetnék belé szerelmes, nem igaz? A nagyúr leszármazottjaként bizonyosan nagyszerű ember és tehetséges boszorkány, akitől sokat tanulhatok.
Szeretem a Várffy Róbertet, olyan nagyszerű ember.
Szeretem Kakasi Gabi nénit, mert annyira bölcs és annyira humoros.
Szeretek mindenkit.
Különös, hogy ez az átható érzés pont most kerít hatalmába, de nem baj. A kezemben lévő toll szinte robotiasan ír, mintha csak imperius átokkal mozgatnák a kezem. A penna hegyes serceg, én pedig hol a prefektusra hol pedig a pergamenre pillantva jegyzetelek.
Látom, hogy lehajol abban a csinos kis szoknyában, ami az egyenruhánk része. Elmosolyodva megcsóválom a fejem és gyorsan lekörmölöm az utolsó sort.
Az egészséges félelemnek vagy feszélyezettségnek csíráját sem mutatva lépek oda a gyönyörű hölgyhöz.
- Drága Várffy Altea Katalin! Van valami, amit szeretném, ha tudnál és ezt versben tudom elmondani neked! - Szólítom meg egy kölyökkutya lelkesedésével, majd a torkomat mardosó bájitalos pára miatt egyet krákogva, de továbbra is rekedt hangon újból szólásra nyitom a számat kezemben a papírral, ahol kiemelem a lány neveinek kezdőbetűit.
-Kicsi szívem kalapál,
Arany lelkünk összezár,
Te magad vagy rózsaszál,
A halál jön, és kaszál,
Legyünk megint hangyapár,
Illatfelhőt visz az ár,
Nem koszolhat be a sár. -
Jó az előadó készségem, így szépen hangsúlyozva, átéléssel tudom átadni az érzéseim. A végén elégedetten mosolyodom el és reménykedve várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hallottam már ezt a kifejezést, alapvetően még elképzelhetőnek is tartottam, hogy igaz lehet, de sosem foglalkoztam ezzel komolyabban, hiszen Apa meg Mama nem sokat törődtek a reinkarnáció kérdésével a beszédeikben. Szerintük ebben az életben kell a lehető legjobbnak lennünk, lefoglal bennünket az, hogy hogyan legyünk jó emberek.
Barnáimmal érdeklődve fürkésztem a lányt, ahogy mesélte miket élt át gyerekként. Mintha erről pletykáltak volna már a klubhelyiségben és nem mondtak túlzottan kedves dolgokat az eridonosról.Magam sem tudom már, hogy kik voltak, hiszen az ilyen negatív dolgokkal nem szoktam törődni - nagyon árt az ember lelkének, ha hagyja, hogy negatív emberek mérgező energiái bekerüljenek a gondolataiba.
- Ez nagyon érdekesen hangzik! - Felelem szélesen mosolyogva a lányra. Igazából miért is ne lehetne igaz? Elvégre mi oka lenne hazudni nekem? Anya többször mondta már, hogy naiv vagyok és ne higgyek el mindent, amit hallok, de a gyülekezetben is hangzanak el olyan dolgok, amik egy kívülállónak nagyon extrémek és mégis igazak. Nyitottnak kell lennünk, legalább nekünk.
Azonban, amikor kitör belőle Janis szelleme én sem tudom elfojtani a nevetést, még ha én magam nem is használok ilyen trágár szavakat. Nincs okom elítélni érte, biztosan eljut egy napon arra a szintre, hogy enélkül is kifejezze magát.
- Ne is törődj velük! Korlátoltan gondolkodnak... Tudod... - Kezdem el kicsit bizonytalanul, majd számmal csettintve folytatnom, elvégre őszinteségért őszinteség jár.
- Tudod Szalamandra-Szentegyeden sem mindenki kedvel bennünket, pedig mi tényleg csak a jót közvetítjük feléjük. Én úgy gondolom, hogy némelyik embernek idő kell arra, hogy eljusson egy olyan érettségi szintre, hogy el tudja fogadni a valóságot úgy, ahogy van. Könnyebb úgy élni, hogy nem figyelsz magadra és a környezetedre, de nem éri meg...- Rázom meg a fejemet. Nem tudom, hogy mennyire zavaros, amit mondtam, mert nem mindenki szokta megérteni. Édesapám jobban beszél nálam, egy napon én is úgy szeretnék prédikálni, mint ő!
- Valaki szerint csak lehúzzuk az embereket, pedig ez nincs így. Rengeteget adunk vissza a közösségnek, ráadásul a bájitalok és könyvek, amiket árulunk valóban jobb mágussá tesznek. Itt vagyok, mint élő példa. Fogantatásom óta ebben nevelkedem és boldog vagyok. Én hiszem, hogy az erőm a hitem gyümölcse.
- Fejezem be elmosolyodva, remélem ezzel megválaszoltam a kérdését. A nővéreink és fivéreink egy része szerint kiválasztott vagyok, aki két csodás embertől fogant és hatalmas dolgokra hivatott. Én ezt nem érzem magamon, én csak Julián vagyok.
- Az is... meg Juli, Juliska... - Vonom meg a vállam lebiggyesztett ajakkal. Otthon a faluban Jancsi és Juliskának csúfolnak minket az öcsémmel, pedig ő nem is János, hanem Gergő.
- A kívánságok termébe kívánhatnánk egy egész hangverseny-termet és játszhatnánk együtt. Janis gitárján. - Amúgy nem tudom, hogy gitározott-e, sajnos egyáltalán nem ismerem a munkásságát. Ha füvezni tudott, remélem gitározni is, az sokkal jobb a tüdőnek.
- Várj, a múltkor ezt a fohászt írtam... szerinted át tudjuk írni közös ima dallá? - A zsebem mélyéről előhalászok egy összehajtott papírt, amin az alábbi sorok állnak:
"Ó, Merlin, aki a varázslatok mesterének számítasz, Kérlek, adj nekem erőt és hatalmat, Engedd, hogy a varázslat áramoljon át rajtam, S mutasd meg nekem az utat a titkok birodalmában.“
Kicsit pironkodom, ahogy átnyújtom a lapot, nem szoktam gyakran megmutatni, amiket alkotok. Nem vagyok költő, csak a szívemből jönnek a sorok.
A karkötőm én mutattam Zozónak, de kicsit attól is zavarba jövök. Szívesen leveszem néha, de olyankor sajnos félek magamtól. Én nem hiszek a saját tehetségemben annyira, mint a testvéreink a közösségben.
- Igen... Időnként leveszem és gyakorlok enélkül. Sosem tanulom meg kezelni, ha nem próbálgatom. - A karkötő jó a veszély elhárítására, de a problémát nem oldja meg. 17 éves vagyok, most már igazán illene enélkül léteznem lassan.
- Magyarázom kicsit szégyellve a saját sutaságom. Nem szabad ilyen módon éreznem, hiszen az erőm gyengülhet az ehhez hasonlatos negatív érzésektől, de néha nem tudom irányítani, amit érzek, pedig nagyon kellene.
- Az apukám a Pásztor otthon, de a Nagymamáék vezetik a Myddrin Közösséget. Több városban jelen vagyunk, nagyon sokan csatlakoznak a közös fohászainkhoz és előadásainkhoz. Ha szeretnéd, eljöhetsz egyre. Bogolyfalván sajnos még nincs Imaházunk. - Felelem a számat elhúzva, ahogy mélyen a szemébe nézek. Pedig biztosan élvezné, mindenki boldogabban jön ki onnan.