Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876930#post876930][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 19:58[/b][/url]

Hiába vásároltam be a városban a hétvégén, szabályosan kiborulok, miután nem találok egy rongyot se, amit felvehetnék! A szobatársam már fújtatva magamra is hagyott, mondván ő ezt nem tudja kivárni, pedig aztán a sminkeléshez hozzá se fogtam. Hát komolyan, hova kell úgy sietni? Csak órára megyünk. Duh.
Szóval pár perccel később egymagam kopogok fel a lépcsőkön a csillagvizsgáló felé tartva, de évfolyamtársaim már szembe jönnek, szóval gyanítom, kicsit tovább készülődhettem, mint pár perc. Na sebaj, lesz még következő órán is lehetőségem tanulmányozni azokat a bolygóállásokat!
Visszafelé tartva megállok, és leveszem az undi fekete talárt, majd rádobom egy lovagi páncél karjára.
- Megfogná egy pillanatra, kedves uram? - kérdem tőle kuncorászva, majd táskámban könyékig kotorászva vadászni kezdek az órarendemre, mert bizony fogalmam sincs, most mi jön. Lehet meg kellett volna kérdezni a szembejövőktől?
Ám mielőtt megtalálnám, hova is tovább, megpillantok közeledni egy ismerős arcot. Ó, hát csak nem az a fiúcska, aki felültetett, és mást kellett elcsábítanom, hogy elkísérjen városnézésre? És az összes bőr ott van a képén!
Gyorsan kisurranok az erkélyre, mielőtt ő is észrevenne, és a korlátnak támaszkodva elrévedek a távolba. Aztán amint meghallom az ajtó közelében lépteit, hangosan, remegősen felsóhajtok, mint akit a sírás kerülget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876933#post876933][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 20:21[/b][/url]

Már veszem a levegőt egy újabb elgyötört sóhajt hallatni, és azon tűnődöm, vajon túlzás volna-e szipogni kezdeni, de jó a füle a srácnak szerencsére, csak az agyával lehet valami gubanc. Talán lyukas neki, mit tudom én.
Rávetem pillantásomat, és megremeg az ajkam, mielőtt elfordítanám arcomat.
- Hogy mi? Semmi! - A legidegesítőbb válasz ez, amivel garantáltan az őrületbe lehet kergetni egy férfit, aki egyértelműen látja, hogy valami van, és az nem semmi. De készítsen csak elő egy feszítővasat, ha ki akarja belőlem szedni.
- Hagyj békén! - Meg ne próbáld!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876940#post876940][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 21:15[/b][/url]

Nem kell kiszedje belőlem, mi a műbajom, mert azt kitalálja. De nem az zavart, hogy nem jött el, vagy nem szólt róla, hanem hogy tartozik egy bocsánatért esedezéssel. És úgy kell belőle kisajtolnom? Hát mi ütött ebbe!?
Továbbra se nézek felé, míg nem suttogok el egy vízfakasztó bűbájt. Gyorsan szemembe dörgölöm, megnedvesítve, és a sminkemet is elkenve, és úgy fordulok felé, "könnyáztatta" arccal.
- Tényleg? Az összes bagoly sztrájkol, mi? - kérdem remegő hangon, majd hajamat meglibbentve újra elfordulok. Ennyi idő alatt láthatta az elfojt szemfestéket. - Az meg az én hibám, hogy nem kérted el a számom!
Amúgy tényleg elkérhette volna, de most kapóra jön, hogy nem tette. Vajon mennyire igyekszik majd jóvá tenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876943#post876943][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 21:54[/b][/url]

Mivel épp nem látja az arcom, megengedhetek magamnak egy mosolyt, mivel úgy hallom bevette, hogy sírok miatta. De aztán le is lohad hamar, mert nem egészen azt a reakciót kapom, amit elvárnék. Hol marad a bocsánatért esedezés? És miért csak kifogást kapok?
- És a következő napokban sem jutott eszedbe egyszer sem, amikor már jobban voltál - állapítom meg keserűre hangolva mondanivalóm, és igazság szerint különösen elégedett vagyok vele, mert még full jogos is. Túl könnyű dolgom van.
Megfordulok és elveszem tőle a telefonját, egy gyors mozdulattal eltüntetve az értesítést. Kissé összeszűkül a tekintetem, és most már őszinte kezd lenni a haragom. Hát ez tele van mindenféle ribik számával!
Elfordulok újból a mobillal és sorban kitörlök belőle mindenkit, aki lánynak tűnik, és nem az anyja, aztán bepötyögöm a sajátom, és lazán a hátam mögé hajítom - felé. Ha ügyes, simán elkaphatja.
Aztán megüti fülem az ajánlata, és olyan kerek szemekkel perdülök vissza felé, hogy egy teáscsésze szett kistányérjai megirigyelhetnék.
- Azt mondod, hogy fogynom kéne!? - sápítozom, és bár tudom, hogy tökéletes vagyok, valamiért előfordulhat, hogy Noelnek tévképzetei vannak, talán beverte a fejét a balesetekor, vagy ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876947#post876947][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.14. 22:25[/b][/url]

- Miért is kéne érdekeljen, ha eszedbe se jutok!? - háborgok tovább. - Ha meg találtál volna halni, akkor elnézem, hogy még napokkal később se kérsz bocsánatot, de mert sántikálsz picit, na nem!
De azért csak megkapja a számom, és abszolút fair üzlet, hogy cserébe az összes többitől megszabadítom. Még a végén összezavarodna, hát olyan kis együgyű, bőven elég lesz neki rám koncentrálnia.
Kérdésére csak igenlően hümmögök. Már az Sz betűs neveknél tartok, ez a Szilvi is megy a levesbe, aki az előbb üzent neki valamit, de már sose tudjuk meg, mit.
Igazából kicsit meg is lep, mennyi számot kellett törölnöm, aki ilyen dumákat képes egy nőnek elsütni, hogy szerezte meg ennyinek? De ahogy nézegetem az arcát, arra jutok, hogy bizonyára a szép pofija lehet a magyarázat.
- Nem vagyok éhes - húzom fel az orrom.
Aztán látom, hogy nézegeti a telefont, és számolom a másodperceket, míg kiül arcára a felháborodás. Akkor aztán elkámpicsorodom, és a kezembe temetem az arcom.
- Most meg miért kiabálsz veleeem? - játszom el a rívást, miközben mások is felbukkannak a folyosón, és kíváncsian mustrálják a kialakuló jelenetet. Egy lány a fejét csóválva mutogat Noelre, és belesúg valamit a barátnője fülébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=876995#post876995][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.15. 21:30[/b][/url]

Brazil szappanoperákban kéne szerepelnem, szerintem igazán sokra vihetném. Gazdagság, hírnév... na várjunk csak, hisz ezek már megvannak most is!
De az ő szavai sem maradnak hatás nélkül, nyomban lejjebb tekerem a hisztit, és még oda-oda is pillanatok Noelre. Szóval nem tud kiverni a fejéből!
- Ó, tényleg? - kérdem már-már áhítatosan, és két szipogás után már felköltözik arcomra mosolyom. - És milyen voltam a gondolataidban?
Kezd a helyzet a kedvemre változni, ám sajnos észreveszi, hogy mit műveltem a telefonjával, és olyan hangot üt meg, ami nagyon nincs ínyemre. Nem szeretem, ha számon kérnek, pláne, mikor csak szívességet tettem neki. Bár persze az igaz, hogy fel sem merült bennem, hogy talán nem az összes lányt fűzi, aki a névjegyzékében szerepel.
- Nahát, vannak nővéreid? - lépek el a korláttól, és szoknyám megpörgetve ellibbenek mellette, tekintetem rajta tartva a srácon. Tánclépésekben kezdek mellette körözni, megkerülöm, majd újból ellököm magam az erkélyt szegélyező fémtől. - Sok? És idősebbek, fiatalabbak nálad? Vagy is-is? Fiú testvéred nincs?
Kérdésekkel bombázom, és persze elragadó mosolyommal, előbbi hisztimnek se híre se hamva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=877661#post877661][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.28. 15:28[/b][/url]

Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=877666#post877666][b]Vanya Dragomirova - 2024.04.28. 16:14[/b][/url]

Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.