Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hiába vásároltam be a városban a hétvégén, szabályosan kiborulok, miután nem találok egy rongyot se, amit felvehetnék! A szobatársam már fújtatva magamra is hagyott, mondván ő ezt nem tudja kivárni, pedig aztán a sminkeléshez hozzá se fogtam. Hát komolyan, hova kell úgy sietni? Csak órára megyünk. Duh.
Szóval pár perccel később egymagam kopogok fel a lépcsőkön a csillagvizsgáló felé tartva, de évfolyamtársaim már szembe jönnek, szóval gyanítom, kicsit tovább készülődhettem, mint pár perc. Na sebaj, lesz még következő órán is lehetőségem tanulmányozni azokat a bolygóállásokat!
Visszafelé tartva megállok, és leveszem az undi fekete talárt, majd rádobom egy lovagi páncél karjára.
- Megfogná egy pillanatra, kedves uram? - kérdem tőle kuncorászva, majd táskámban könyékig kotorászva vadászni kezdek az órarendemre, mert bizony fogalmam sincs, most mi jön. Lehet meg kellett volna kérdezni a szembejövőktől?
Ám mielőtt megtalálnám, hova is tovább, megpillantok közeledni egy ismerős arcot. Ó, hát csak nem az a fiúcska, aki felültetett, és mást kellett elcsábítanom, hogy elkísérjen városnézésre? És az összes bőr ott van a képén!
Gyorsan kisurranok az erkélyre, mielőtt ő is észrevenne, és a korlátnak támaszkodva elrévedek a távolba. Aztán amint meghallom az ajtó közelében lépteit, hangosan, remegősen felsóhajtok, mint akit a sírás kerülget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Már veszem a levegőt egy újabb elgyötört sóhajt hallatni, és azon tűnődöm, vajon túlzás volna-e szipogni kezdeni, de jó a füle a srácnak szerencsére, csak az agyával lehet valami gubanc. Talán lyukas neki, mit tudom én.
Rávetem pillantásomat, és megremeg az ajkam, mielőtt elfordítanám arcomat.
- Hogy mi? Semmi! - A legidegesítőbb válasz ez, amivel garantáltan az őrületbe lehet kergetni egy férfit, aki egyértelműen látja, hogy valami van, és az nem semmi. De készítsen csak elő egy feszítővasat, ha ki akarja belőlem szedni.
- Hagyj békén! - Meg ne próbáld!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem kell kiszedje belőlem, mi a műbajom, mert azt kitalálja. De nem az zavart, hogy nem jött el, vagy nem szólt róla, hanem hogy tartozik egy bocsánatért esedezéssel. És úgy kell belőle kisajtolnom? Hát mi ütött ebbe!?
Továbbra se nézek felé, míg nem suttogok el egy vízfakasztó bűbájt. Gyorsan szemembe dörgölöm, megnedvesítve, és a sminkemet is elkenve, és úgy fordulok felé, "könnyáztatta" arccal.
- Tényleg? Az összes bagoly sztrájkol, mi? - kérdem remegő hangon, majd hajamat meglibbentve újra elfordulok. Ennyi idő alatt láthatta az elfojt szemfestéket. - Az meg az én hibám, hogy nem kérted el a számom!
Amúgy tényleg elkérhette volna, de most kapóra jön, hogy nem tette. Vajon mennyire igyekszik majd jóvá tenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mivel épp nem látja az arcom, megengedhetek magamnak egy mosolyt, mivel úgy hallom bevette, hogy sírok miatta. De aztán le is lohad hamar, mert nem egészen azt a reakciót kapom, amit elvárnék. Hol marad a bocsánatért esedezés? És miért csak kifogást kapok?
- És a következő napokban sem jutott eszedbe egyszer sem, amikor már jobban voltál - állapítom meg keserűre hangolva mondanivalóm, és igazság szerint különösen elégedett vagyok vele, mert még full jogos is. Túl könnyű dolgom van.
Megfordulok és elveszem tőle a telefonját, egy gyors mozdulattal eltüntetve az értesítést. Kissé összeszűkül a tekintetem, és most már őszinte kezd lenni a haragom. Hát ez tele van mindenféle ribik számával!
Elfordulok újból a mobillal és sorban kitörlök belőle mindenkit, aki lánynak tűnik, és nem az anyja, aztán bepötyögöm a sajátom, és lazán a hátam mögé hajítom - felé. Ha ügyes, simán elkaphatja.
Aztán megüti fülem az ajánlata, és olyan kerek szemekkel perdülök vissza felé, hogy egy teáscsésze szett kistányérjai megirigyelhetnék.
- Azt mondod, hogy fogynom kéne!? - sápítozom, és bár tudom, hogy tökéletes vagyok, valamiért előfordulhat, hogy Noelnek tévképzetei vannak, talán beverte a fejét a balesetekor, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Miért is kéne érdekeljen, ha eszedbe se jutok!? - háborgok tovább. - Ha meg találtál volna halni, akkor elnézem, hogy még napokkal később se kérsz bocsánatot, de mert sántikálsz picit, na nem!
De azért csak megkapja a számom, és abszolút fair üzlet, hogy cserébe az összes többitől megszabadítom. Még a végén összezavarodna, hát olyan kis együgyű, bőven elég lesz neki rám koncentrálnia.
Kérdésére csak igenlően hümmögök. Már az Sz betűs neveknél tartok, ez a Szilvi is megy a levesbe, aki az előbb üzent neki valamit, de már sose tudjuk meg, mit.
Igazából kicsit meg is lep, mennyi számot kellett törölnöm, aki ilyen dumákat képes egy nőnek elsütni, hogy szerezte meg ennyinek? De ahogy nézegetem az arcát, arra jutok, hogy bizonyára a szép pofija lehet a magyarázat.
- Nem vagyok éhes - húzom fel az orrom.
Aztán látom, hogy nézegeti a telefont, és számolom a másodperceket, míg kiül arcára a felháborodás. Akkor aztán elkámpicsorodom, és a kezembe temetem az arcom.
- Most meg miért kiabálsz veleeem? - játszom el a rívást, miközben mások is felbukkannak a folyosón, és kíváncsian mustrálják a kialakuló jelenetet. Egy lány a fejét csóválva mutogat Noelre, és belesúg valamit a barátnője fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Brazil szappanoperákban kéne szerepelnem, szerintem igazán sokra vihetném. Gazdagság, hírnév... na várjunk csak, hisz ezek már megvannak most is!
De az ő szavai sem maradnak hatás nélkül, nyomban lejjebb tekerem a hisztit, és még oda-oda is pillanatok Noelre. Szóval nem tud kiverni a fejéből!
- Ó, tényleg? - kérdem már-már áhítatosan, és két szipogás után már felköltözik arcomra mosolyom. - És milyen voltam a gondolataidban?
Kezd a helyzet a kedvemre változni, ám sajnos észreveszi, hogy mit műveltem a telefonjával, és olyan hangot üt meg, ami nagyon nincs ínyemre. Nem szeretem, ha számon kérnek, pláne, mikor csak szívességet tettem neki. Bár persze az igaz, hogy fel sem merült bennem, hogy talán nem az összes lányt fűzi, aki a névjegyzékében szerepel.
- Nahát, vannak nővéreid? - lépek el a korláttól, és szoknyám megpörgetve ellibbenek mellette, tekintetem rajta tartva a srácon. Tánclépésekben kezdek mellette körözni, megkerülöm, majd újból ellököm magam az erkélyt szegélyező fémtől. - Sok? És idősebbek, fiatalabbak nálad? Vagy is-is? Fiú testvéred nincs?
Kérdésekkel bombázom, és persze elragadó mosolyommal, előbbi hisztimnek se híre se hamva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bemutatót tartok épp kis közönségemnek, vagyis minden szem rám szegeződik, ráadásul tánclépéseket lejtek, tehát nyilvánvaló, hogy enyém az egész folyosó per pillanat (de akár egyébként is vehetnénk úgy), szóval semmi okom bármi másra figyelni, legkevésbé arra, ki trappol be az útba.
Hátrahőkölök, de nem azért, mert megijedek, inkább csak tartok tőle, hogy ha nekimegyek a nálam nagyobbnak, a földre eshetek, és nem csak összekoszolom magam, de még fel is horzsolom a térdem mondjuk, ami cseppet sem esztétikus.
Hajam ugyan az arcába sodorja lendületem, de megragadja vállaim, ezzel is segítve megállásomat, és így nagy szemeket meresztve tudok az arcába bámulni. Normális esetben ezen a ponton körbenéznék, hogy mégis kihez beszél így, de jelenleg félreérthetetlen, kit sérteget. Fel is fújom az arcom kissé, de igazából nem veszem magamra, csak játszom.
- Minek néznék oda, az érdekes dolgok sosem ott vannak - felelem tekintetemmel végigmérve, miután jószerivel fellök. A lányok a közelben hangosan viháncolnak, és én is mosolyra húzom ajkaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bárkivel megeshet, hogy bal lábbal kel fel, de aki kétballábas, azzal mi a helyzet? Valószínűleg a leírás éppen erre a srácra lehet jellemző, mivel egyáltalán nem a megszokott kitörő boldogsággal fogadja, hogy kis híján az a szerencse érte, hogy belém eshet. Vagy rám, lendület kérdése.
De még hátrál is, mintha ugyan bármi baj lenne velem, a külsőmmel, esetleg fertőző lennék, vagy ilyesmi. Ami, jegyzem meg, elég rosszul esik. Majdnem fel is húzom az orrom, csak nem állna jól, ezért maradok a mosolygásnál. A lányok pedig viháncolva elsietnek, mikor ez a tulok rájuk förmed, hogy inkább Miki egeret szórakoztassák.
- Mi baj van a tündérmesével? - tudakolom, mert tényleg kíváncsi vagyok, miért viselkedik úgy, mint aki citromba harapott. Lócitromba, jobban megnézve ábrázatát. - Másféle meséket szeretsz? Férfiasabbakat, lefogadom - mosolygok tündérien.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egészen tetszik a gondolat, hogy táncoljak a szörnyeteggel, de leküzdöm a vágyat, hogy megkérdezzem: csak nem fel akar kérni keringőre? Hallható ellenérzései ellenére, melyek arcán is visszaköszönnek, mégse lépett még le, nem került ki és hagyott faképnél, bizonyára érdekli, miféle válasszal örvendeztethetem meg.
- Húha, kénytelen leszek komolyan foglalkozni az okklumenciával - nevetek csilingelősen, és megjutalmazom legártalmatlanabb szempilla rebegtetésemmel is. - Lefogadom, az tetszene, ha a sárkány már rég a hercegnő csontjait cupákolná, és a herceg csak a véres bosszúja miatt érkezne, és a végén persze ő is szörnyűséges kínhalált halna.
Ha annyira valósághű sztorira vágyik, tudok én olyat is. És egyébként sem tud rólam semmit, a cuki rózsaszínnel ezt nyilvánvalóvá tette. Persze nem tehet róla, hogy ezt nézi ki belőlem mindössze, hiszen nyilvánvalóan túl gyönyörű vagyok, hogy legyenek cukormáz nélküli gondolataim. De amúgy meg a cukormáz fincsi, és jól mutat rózsaszínben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Túl szép idő van ahhoz, hogy bent kuksoljunk a kastély vastag falai között, ne adja ég, még fázzunk is! Minden egyéb ráér ilyenkor, lesz majd még felhős az ég, lesz eső is, előbb-utóbb a hőmérséklet is harminc fok alá esik, akkor majd nézegetem a könyveket, vagy hallgatom, amint valaki a tartalmát magyarázza nekem. De most fürdőruhába bújtam, szépen fésült hajamba szalmakalapot húztam, napszemcsi fel, papucs a lábra, és egy törölközőt a derekamra kötve már szedem is lábaimat az eridonosok medencéi felé.
Ki is szúrom az ismerős arcot, meg a felsőtestét is láttam már csupaszon, az újdonság varázsát most a számtalan kis színes medence jelenti, és főleg azok, amik valami plusz meglepetést is tartogatnak a gyanútlan fürdőzőknek.
- Nem csak azt - bólintok komolyan, és már veszem is elő a hónom alá szorított táskából a sokfaktoros naptejet. A muglik találmányában jobban bízom, mintsem bájitaltanon összeüssünk valamit. Azt biztos nem kenném a bőrömre, ebben legalább nem tudom, mi van, és sajnos kell is rám bőven belőle, ha nem akarok eridonossá válni külsőleg.
Le is terítem a puha, bolyhos anyagot, és hasra fekszem rajta, feltartva a tubust, és közben tekintetemmel csúszdák után kutatok. Lehet láthatatlanok? Az elég vad élmény lenne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Biztos voltam benne, hogy lesz, aki a számomra nehezen elérhető részeken is beken, az eridonos srác pedig egyből ezzel is kezd, szóval miért is ne nyújtanám felé a lehetőség kulcsát?
Orromon napszemüveggel, de afölött nézelődöm, és pillantok fel rá, miközben dallamos kis nevetést hallatok.
- Micsoda kérdés ez? Hát mindenhol, ahol érsz! - A bikinim felső része pánt nélküli, mondhatnánk, hogy nem sok mindent kell megtartania, így a vállaim, lapockáim is szabadok, a hátamon is találni bőven bőrt, de a combjaimat se szeretném, ha megpirítaná a Nap, és ha a vádlimat is bekeni, elégedett leszek.
Bókját hallva még tovább szélesedik a mosolyom, és felszalad a szemöldököm. A hátam mögött van, így nem tudom, hogy idejekorán piros lett-e az arca.
- Az öltözködésemre még sosem volt panasz. Szeretek mindig csinos lenni, mert tudod, ez is egyfajta művészet.
Mielőtt még nekilátna a munkának, tartom a tenyerem, hogy oda is nyomjon egy keveset, azt pedig az arcomon, homlokomon, és karjaimon oszlatom el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem lehet panaszom a munkájára, alapos, eloszlat a naptejből mindenhol bőségesen, ahol kell, és nem veszem észre, hogy többet időzne a lábaim tövében mondjuk. Ha élvezi is a helyzetet, nem látványosan csinálja.
Szavain azonban ezúttal is megütközöm, emlékszem, a vízesésnél is mondott valamit, amin kiakadtam. Meg is van, a hajápolási szokásain!
- Nem lehetsz ilyen szörnyen lusta! A farmer olyan.. bleh - sóhajtom aprót rázva fejemen, míg ő a combomon ügyködik épp. - Olykor persze jó, átmenetinek, mikor már nincs meleg, de túl nagy hideg sem, de amúgy olyan uncsi! A kedvenc pólód remélem azért nem v-nyakú és fehér.
Még egy aprót kuncogok is a képen, ahogy elképzelem úgy, de nem hiszem, hogy valóban így lenne, csupán ugratom. Meg amúgy bármiféle felső nélkül amúgy is jobb elképzelni, ha már valahogy el kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Csak forgatom a szemeim válaszára, mert menthetetlen eset a srác. De persze tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindenkinek tökéletes, kifinomult ízlése, és ezzel együtt stílusa, valakinek muszáj elrettentő példának is lennie.
Átfordulok, majd felülök, és átvéve az eridonostól a naptejet, kenegetem be mellkasom, hasam, és lábaim is. Ő már türelmetlen, menne a vízbe. Olyan kis gyerek még.
- Egy kicsit várni kell elvileg, hogy beszívódjon, de nem sokat, szóval addig elindulhatunk - mondom, és felállok, és szemüvegem kicsit letolva orromon nézek körbe. - Valamelyik kis medencét vegyük birtokba. Tudod, melyik mit tud? Ti állítottátok őket fel, nem?
Igazgatom kicsit fürdőruhám, és közben felé fordulok. Remélem ha már egy belső emberhez csapódtam, tudja, melyikkel járok a legjobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon kíváncsi természet vagyok, de így, hogy bárki láthatja, inkább nem próbálkoznék be azzal a medencével, ami nem csinál semmit. Mert ugye valamit biztos csinál, erről az eridonos is meg van győződve, márpedig ha mondjuk fejjel lefelé fordít, és a lábaim az égnek állnak, vagy mondjuk kiköp magából, és seggre esek a füvön, azt nem szeretném, ha végignézné a fél suli.
Úgyhogy bár lehetséges, hogy kimaradok valami izgalmasból, egy másik mellett döntök.
- Legyen akkor a sárga. A sima sárga - teszem hozzá, és el is indulok az örvénylő vizű medencéhez. Cukin kuncog is, bizonyára szereti megforgatni az embereket magában. - De ugye nem folyunk le egy nem is létező lefolyón?
Bármi elképzelhető, úgyhogy előreengedem a srácot, aztán ha bent van, és nem nyelte el a víz, akkor kissé felbátorodva utána indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elégedetten vigyorog, és úgy ítélem, megérdemel egy mosolyt tőlem a szellemes poénjáért. Egyébként tényleg eléggé problémás volna, ha lenne rá bármekkora esély is, hogy meghalhatunk medencézés közben. Iskolában vagyunk, felügyelt programon elvileg, szóval hacsak nem csinálunk nagyon nagy hülyeséget, biztonságban kell, hogy érezzük magunkat.
- Szóval nem fogunk sokszorozódni sem - állítom meg. - Bemenne belőlem egy, aztán kijönne hat, most gondold el!
Követem a medence széléhez, aztán felém nyújtott kezébe helyezem sajátom. Ő már bent van, egyelőre nem sodorta el a víz, nem is lett fura színe a bőrének, csak visszafojtott kuncogást vélek hallani. Azt pedig nem az eridonos csinálja.
- Köszi! - lépek be én is segítségével, és mielőtt elcsúsznék, vagy bármi történne, óvatosan bele is ereszkedem a fodrozódó, lustán örvénylő vízbe. Elégedett, sugárzó mosoly szalad szét arcomon és a szemem is lehunyom egy-két pillanatra. Azért igyekszem minél közelebb helyezkedni a másikhoz, ha netán történne valami váratlan, tudjak kiben megkapaszkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kuncog a medence, és mintha picit rázkódna is az oldala, a víz mindenesetre finoman hullámozni kezd, ahogy mindketten elhelyezkedünk benne, emiatt félig-meddig lemaradok az információról, miszerint kettő van belőle.
- Rossz volnál? - kérdezem rápillantva, és kétkedő mosolyt húzva arcomra. - Nem tűnsz annak, sőt, kifejezetten jófiú vibe-od van.
Megpróbálhat meggyőzni persze, de egyelőre arról sem sikerült teljes bizonyossággal biztosítania, hogy bár még életben vagyunk, ez nem biztos, hogy így is marad. Az sem segít, hogy lebukik a víz alá, magamra hagyva egy-két pillanatra. Mikor aztán feljön újra, gyorsan megkapaszkodom karjában, attól tartva, hogy tényleg áldozatot készül szedni a kis furmányos medence, ami mintha most még jobban rákezdene trükkjeire.
- Tényleg szuper a víz, de csak amíg a nyakad alatt van - nyomatékosítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kétkedek ugyan, de hamiskás megjegyzései hatására azért végül is el tudom képzelni, hogy tudja, hogy kell rossz fát tenni a tűzre. De amit felvázol, az sehol sincs ahhoz, ahogy én képzelem a jófiúkat.
- Miért, talán kocka vagy? Legfeljebb a hasad lehetne kockásabb - kuncogok a medencével együtt.
Persze a külsejével így sincs semmi baj, bár már korábban megállapítottam, hogy kicsit jobban is odafigyelhetne a hajápolásra, és felvehetne menőbb cuccokat is, de így, hogy csak fürdőruha van rajta, a haja pedig nedvesen fénylik, nem jut eszembe semmi kritika. És még arra is ígéretet tesz, hogy nem hagy magamra.
A medence ekkor még jobban megrázkódik, és érzem, hogy húzni kezd a belseje felé az örvény, úgyhogy megkapaszkodom a nyakában, és lábam is az övére kulcsolom, hogy biztosan ott maradjak. Nem aggódom azon, hogy esetleg nehezményezné a közelségem, senki sem szokott panaszkodni, általában.
- Mi ütött ebbe, az életemre tör? - nevetek idegesen, de azt el kell ismerjem, tényleg nem hagy ez a hely unatkozni. - Nekem ez már a harmadik sulim amúgy. Nem olyan szuper, mint az Ilvermorny, de határozottan jobban tetszik, mint a Durmstrang. Ott cudar hideg van, tudod!?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Én is szeretek játszani - húzom mosolyra ajkaim, és aztán ebből gondolhat, amire csak szeretne, bár ha jobban megismer, majd megtudja, mire is célzok pontosan. Természetesen nem a képernyőt nézegetve, vagy kis bábukat tologatva egy táblán, bár utóbbira azért ott van a sakk is, és azt történetesen ismerem, és a Papa társaságában, a sok öregúr között olykor villogni is szoktam vele.
Követem tekintetét és szórakozottan figyelem, amint próbálja befeszíteni hasát, eredménytelenül, de ha valóban komolyan veszi a sportot, nincs miért aggódnia. Utána pedig a nyakába kapaszkodok, ő pedig az ölébe húz, hogy nehogy elvigyen a víz. Persze béna kifogásnak nem rossz.
Kuncogok szavain, és hátrasimítom szabad kezemmel vizes fürtjeit.
- Lehet, hogy igazad van, folyton belém szeretnek a tárgyak.
Fejem rázom kérdésére, a feltételezést is elvetve. Még hogy engem kicsapni? Ugyan!
- Nem tetszett egyik hely se, szóval megkértem Zoyát, a nővéremet, hogy fogadjon be és hagy járjak ide suliba, ahol ő is lakik. Vagy hát itt lakott, mármint az országban, most épp nem tudom, merre jár.
Volt azóta egy meghiúsult esküvő, Zoya elszelelt, én viszont valamiért itt maradtam ezúttal. Még nem tudom biztosan, hogy így is fog maradni a dolog, vagy követem őt, esetleg visszamegyek Amerikába, de ezek jelenleg túl bonyolult gondolatok, hogy foglalkozzak velük.
- És amúgy szeretnél smárolni? - kérdem csak úgy mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sejtelmesen elmosolyodom, mert bizony nem érti, mire célzok játék alatt, de azt aligha tudom elképzelni, hogy leüljek apró kis műanyag karokat rángatni az ujjammal, vagy egy olyan görgős patkányt nyomkodjak. Van mobilom, nem vagyok teljesen elzárkózva a mugli világ csodáitól, de vannak bizonyos határok.
Amiket persze egyes esetekben könnyedén át is lépek, mint most például a intim szférájának válaszfalát. Mert én így szeretek játszani, ez szórakoztat.
Mosolygok szavaira, úgy teszek, mintha zavarba hozna, és kicsit el is fordulok ezt a látszatot erősíteni, és nem is mondok semmit megjegyzésére. Milyen édesek ezek a fiúk, ha belém habarodnak!
Tényleg nem szívesen gondolok most a nővéremre, és arra, hogy elment. Egyrészt megértem, hiszen olyasmibe akarták kényszeríteni, amit nem akart, másrészt hiányoltam. Igaz, hogy ő egyike azon keveseknek, akik azonnal átlátnak rajtam, és így manipulálni sem tudtam igazán sose, mégis örültem volna, ha a közelemben marad.
- Igen, el, de tudod ő már felnőtt nő, karrierrel meg minden, és nem tetszett neki, hogy le akarják láncolni. - Derűsen megrántom a vállam, mintha mit sem számítana az egész, és inkább a jelen helyzetre próbálom terelni a figyelmét.
Kicsit fészkelődök ölében, közelebb húzódva hozzá, hogy ha akar, meg tudjon csókolni. Kihívóan nézek rá, ajkamon bujkáló mosollyal.
- Nem is tudom. Ügyes vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem sok könyvet olvasok, filmet pedig még kevesebbet nézek, mégis tudom jól, miről beszél, klasszikus a téma, és mindig működik, mivel az élet írta, és Szesztricska az élő példa rá, hogy a történelem tényleg ismétli önmagát. Talán ezért is akarom kiélvezni életem minden pillanatát, amíg nem lebeg a fejem felett hasonló döntéshelyzet, ami nem is igazán az enyém lesz. Már elhatároztam, hogy nem fogom hagyni magam kiházasítani, de nincsenek illúzióim arról, hogy milyen fontos lehet ez Papának és a családnak. Én is csak áru vagyok, de alaposan felárazott.
Szóval itt vagyunk, a kuncogó medence szélén, egymásba kapaszkodva, és még kicsit meg is emeli lábát, hogy közelebb csússzak ölében, jobban magához húzhasson, miközben keze elveszik fürtjeim közt és hátamat simogatva lehel finom csókot ajkaimra. Lehunyom szemeim, és fejem picit félrebillentve adom át magam a pillanatnak. Veszi a jelzést, mert ami óvatos próbálkozásnak indult, abból aztán szenvedélyes csókolózás bontakozik ki, hosszan, összeölelkezve.
Teljesen hozzásimulok, kezeim nyakáról hajába futtatom fel, és egyelőre félreteszem meglepettségem, hogy kiélvezzem nagyon is ügyes technikáját. Aztán ahogy elválnak ajkaink, én is kicsit eltolom magam tőle, de nem mozdulok lábairól.
- Ejha! - pislogok aztán nagyokat, és nevetek egy aprót. - Ez bizony elismerést érdemlő volt.
Nem is néztem volna ki belőle, olyan kis ártatlannak tűnt. Még mindig csóválom fejem és mosolygok, láthatóan ő is elégedett önmagával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azt hiszem, enyhe kifejezés volt, hogy elégedett. Lehet jobban el van magától most telve, mint amennyire én szoktam egy átlagos kedden. Adja a lazát, mint akit egyáltalán nem hatott meg, ami történt, de kezem még mindig a mellkasán pihen, és érzem, milyen vadul ver a szíve.
Kuncogok, és megforgatom a szemeim.
- Bénázás..? Hát miket gondolsz te rólam? - Még szép, hogy nem volt, nem szoktam szerencsétlenkedni, jól értem a dolgom, azon nincs is mit csodálkozni.
Ami tényleg meglepő, hogy ő sem ügyetlenkedett, sőt, egészen beindított. De ezt jobb lesz megtartanom magamnak, még a végén elbízza itt magát. Mármint ennél is jobban.
Nem látok bele a fejébe, a gondolatolvasáshoz pálcával se értek, így nem tudom biztosan, miért is kérdezi, hogy meddig tervezek itt maradni, mindenesetre megrántom vékonyka vállaim, miközben megkapaszkodva a medencében kimászok öléből, és felegyenesedem.
- Még nem döntöttem el - mondom elrévedve, és még egy halk sóhajt is megejtek. - Meglátjuk, találok-e olyasmit, ami miatt érdemes maradnom.
Lepillantok rá, majd újból mosolyra húzva számat kilépek a medencéből, hogy napozzak egy kicsit, mielőtt vissza kéne indulni a kastélyba. Egy kicsit még élvezni szeretném a bőröm melengető napsugarakat, és persze a rám tévedő tekinteteket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

A barátnők viháncolva szaladnak el mellőlem a mosdó irányába, míg én könnyed léptekkel szelem át az előcsarnokot, hogy megnézzem, mit kaphatnék a büfében. A lányokat az előadás előtt megivott pezsgő hajtja most, de nekem abból nem jutott. A személyzet nem adott, és ez a két irigy dög sem osztozkodott. Tulajdonképpen fel is lehetnék háborodva akár, de nem vagyok. Mint már ezelőtt oly sokszor, most is valahogy szórakoztatónak találom, hogy nem kapom meg azonnal, amit akarok. Mint valami furcsa tréfa, ami egyelőre inkább mulattat, mint bosszant.
De azért csak megpróbálok újból kérni egy pohárral - döntöm el -, mikor látom, hogy nem ugyanaz a férfi van a pult mögött. Olyannyira, hogy ez egy nő. Be is állok a sorba, ami odahaza szintén nem egy bevett szokásom és közben hitetlenkedve nézem az aranyozott díszműveket, amivel a belső tér dekorációját próbálták megoldani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Sajnos nem mehettem kényemre-kedvemre bárhová az országban, még hétvégén sem, hiszen kiskorú lévén, és törvényes gyám, szülői jelenlét híján az iskola felelőssége voltam. Így legfeljebb Bogolyfalvát látogathattam szabadon, és így jött képbe ez a ma esti előadás is. Ami egyébként vitathatatlanul jó volt, egészen színvonalas, már ami az előadásmódot illeti, a díszlet és jelmez meg természetesen a szegényes büdzsé áldozatává lett.
Kikapcsolódásnak megfelelt, és lám, még mást is lehetővé tett!
- Nahát, csak nem egy Flaviu? - mosolyodok el, és fordulok felé, dobva egyet hajamon. - Damian, ha jól emlékszem. - Persze, hogy jól.
- Ne is mondd, ez tragikus! Hol vannak a felszolgálók, akik pezsgővel teli tálcával járnak körbe, és apró, miniszendvicset szolgálnak fel? Úgy innék valamit, de ebben a cipőben ácsorogni ebben a sorban... - Remélem látnak, és jegyzetelnek a szünetben a színészek, mert a sóhajt, amit hallatok, tanítani kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Nem is remélhettem, hogy ilyen szerencsés lehetek, Damian úgy is tökéletes megmentőnek bizonyul, hogy nem ül fehér paripán, vagy épp pegazuson. Egyébként is nagy riadalmat keltene, ha egy hatalmas ló hátán vágna előre a tömegben, nekem így visszafogottan is imponáló.
- Oh, volnál olyan aranyos? Köszönöm! - ajándékozom meg legszebb mosolyommal, és kilépek a sorból.
Megcsóválom fejem, mint aki nem tudja, mire vágyik, és miközben ellépek mellette, finoman megérintem a kézfejét, végigsimítok rajta ujjaimmal. - Lepj meg!
Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen után nem almalével szúrja majd ki a szemem, de később, ha bárki kérdezné, őszintén állíthatom, hogy nem én kértem, hogy alkoholt adjon nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Úgy sétálok el a fal mellé tolt ülőalkalmatosságok felé, hogy ha netán utánam pillantana - ő, vagy igazság szerint bárki -, akkor biztosan rajtam is felejtse a tekintetét. Kecsesen, felszegett állal és egyenes háttal, kezeim magamtól kissé eltartva.
Aztán az egyik szabadon álló kanapénál megállok, megfordulok, és szoknyám magam alá simítva ülök le, majd rakom keresztbe lábaim. Kezeim szépen egymásra helyezem ölemben, és így várom a férfit, aki hamarosan meg is jelenik két maga előtt lebegtetett pohár gyöngyöző pezsgővel.
Nem tudok visszatartani egy arcomra kiülő mosolyt, mialatt leereszkedik elém az asztalra.
- Bol'shoye spasibo! - fonom ujjaim a pohár szárára, amint előrehajolok érte.
Megemelem én is köszöntésképp, aztán ajkamhoz emelem, és lassan belekortyolok. Szemem sarkából ekkor veszem észre a mosdóból érkező lányokat, akikkel jöttem. Kicsit hátrébb helyezkedem, és Damian felé fordulok.
- Teljesen - felelem egyszerre játszva meg nemtörődömséget és szomorúságot, még egy gyors oldalpillantást vetve a lányok felé, akik jól láthatóan nem találnak, és el is indulnak egész más irányba. - És te? Hol felejtetted a kísérőd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Mindketten egyedül vagyunk, milyen szörnyen kellemetlen, és egyúttal rendkívül kézenfekvő! Könnyen lehet persze, hogy ő is letagadja csupán azt vagy azokat, akikkel érkezett, mint teszem én éppen, de az annál jobb. Remélem, hogy nincs igazából egyedül, csak miattam ezt hazudja. Nagyon hízelgő lenne.
- Boldogan csatlakozom hozzád - mosolygok rá mézédesen, tekintetemmel elidőzve vonásain, majd újból kortyolok a pezsgőmből. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy ha már nagy lánynak nevezte magát, ezt meglovagolva hölgyemnek szólítom, de tudom, hogy sokkal vonzóbb, ha elragadó vagyok, mintsem vicces.
De ez a megjegyzése, és valahogy egész kisugárzása is arról árulkodik, hogy sokkal felszabadultabb, mint nyáron volt. Talán némi játszadozásban benne lenne.
- Semmilyen..? Oh, milyen kár..! - somolygok, szemem továbbra sem véve le róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Nincs konkrét szándékom, tervem a folytatásra, mindössze szórakozom. Élvezem a figyelmet, az ő figyelmét, amivel kitüntet, és elégedetten ízlelgetem a nem kifogástalanul jó, de tűrhető pezsgőt, amit hozott nekem. És közben szinte alig veszem le róla a tekintetem, mosolygok rá, és ártatlanul csengő, ám mégis beszédes megjegyzésemmel is igyekszem közvetíteni felé, hogy örömmel fogadok bármilyen szórakoztatásomra bevetett igyekezetet tőle.
Előrébb hajol, mint aki titkot készül megosztani, és én is közelebb húzódom ültemben, kicsit félrepillantva, fülem felé fordítva. Sóhaja kiszélesíti mosolyomat, szememben huncut fény csillan, ahogy gondolatban megjósolom, mi következik ebből.
Mert, hogy valóban, ha nem lennék Dragomirov vagy ő Flaviu, még akkor is biztosan akadna, aki másnap rólunk pletykálna a szomszédainak. Szeretem ha a középpontban lehetek, de csak, ha sütkérezhetek benne, a hátam mögött nincs sok haszna. És jelenleg beérem azzal is, hogy csak ő figyel rám teljesen.
- Nahát, nem is tudtam, hogy van itt ilyen..! - hazudom meglepett, és kíváncsi arcot vágva, majd egy pillanatra ajkamba harapok, mikor felhangzik a csengő, jelezvén, hogy kezdődik a második felvonás, és ideje visszaindulni az előadásra.
Barátnőékkel persze kiváló helyünk van, de egyáltalán nem tervezek csatlakozni hozzájuk most. Helyette a férfire nézek várakozóan, lágy mosollyal arcomon.