Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót. Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Csermey Natália Babett Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. május 23. 11:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=595951#post595951][b]Csermey Natália Babett - 2016.05.23. 11:56[/b][/url] Dáliamájus 28. szombat Nyugis napok következtek a lány életében. Natália nehezen viselte a meleg éghajlatot, márpedig egyre inkább a szokásos, magyar nyári idő felé tendált az időjárás, ilyenkor nem szívesen mozdult ki, márpedig bent maradni sem volt sok értelme. A többiek ilyenkor még javában húzták a lóbőrt, agy a másik fele épp a párjával enyelgett, a másik része a tanulóknak egyedül volt, bár ő is szívesen tartozott volna az előbbi kategóriába, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy elrángassa valamerre a főnixét. Natália inkább a gyakorlatban hasznosította magát, azaz csak hasznosította volna, ha nem lett volna problémája a meleggel. Gyakorlatilag ázott ürgének is beállhatott volna nyugodt lélekkel, ha nem lenne félő, hogy nem férne be az ürgelyukba, termeténél fogva. - Szelecskét akaroohook… ilyenkor miért nincs a közelben egy aeromágus? És én miért nem vagyok az? Megoldódna a problémám… - bosszankodott hangosan a sokadik ilyen hideg zuhanya után, mire rájött, hogy ezekre a kérdésekre nem fogja megtalálni a választ.
|
|
|
|
Szőke Gellért INAKTÍV
TeamIronman offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 193
|
Írta: 2016. május 31. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598009#post598009][b]Szőke Gellért - 2016.05.31. 22:47[/b][/url] FlóraA mai reggel sem volt kivétel, aludtam, mint a bunda. Mikor felkeltem, már rég órán lett volna a helyem. Persze, ilyenkor már kedvem sincs bemenni órákra, de azért az összeset mégsem hagyhatom ki. Az első kettőt ki is hagytam, legalább tudtam valamit reggelizni is. Viszont aztán nem volt megállás, óráról órára mászkáltam, míg csak nem untam meg az egészet, és mágiatörténeten folytattam is az alvós projektemet. Sajnos nem megy minden olyan szépen, bár a professzor nem vett észre/nem szólt érte, de a jegyzetelést ma sem úszták meg azok, akik ébren maradtak. Már nem is tudom, hogy ki keltet fel az óra végeztével, de bizonyára ő tolta elém azt a jó néhány pergamenes firkálmányt, hogy holnapra írjam át. Ajj, miért? A késői reggelinek köszönhetően, egyáltalán nem voltam éhes, amikor mindenki a nagyterembe csődült, így én társ nélkül maradtam, és kerestem magamnak valami helyet, ahol leülhetek egy kicsit. Már nyakunkon a nyár, talán ez az oka annak, hogy mostanában állandó jelleggel, reggeltől-estig meg lehet sülni odakint. Így van ez ma is, talán így lesz holnap is, és még azután is. Kora délután tájt nem nagyon szoktam még bemenni a klubhelyiségbe, most se szeretnék. Ezúttal nem is olyan messze a Navine háztól, az erkély felé veszem az irányt, ma még úgysem voltam friss levegőn. Kiérve a kis terasszerű helyre, nyomban megragadok egy kis széket, és közelebb húzva magamhoz, leülök rá. Hát nem is fogok megtenni még egy lépést. Nem, ez így jobb. A széken ülve, csak, hogy ne unatkozzak, előveszem a táskámból a pergament, ami a jegyzetet tartalmazza, és néhány bekezdésbe bele-bele olvasgatok. Te jó ég, hogy ez mennyire hosszú. Biztos elfogja venni kb másfél órámat az este.
|
|
|
|
Kevin Schönfeld INAKTÍV
Invincible offline RPG hsz: 65 Összes hsz: 253
|
Írta: 2016. június 1. 20:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598315#post598315][b]Kevin Schönfeld - 2016.06.01. 20:18[/b][/url] Shayleen.Hetekkel ezelőtt ismét találkozott Vele. Nem értett semmit, csak azt, hogy ez a hirtelen találkozás elindított valamit, egy folyamatot. Feljöttek benne a gyerekkori emlékek, amikor még pisisként hárman játszottak az udvaron, Shayleen, Gwen és Kevin. Azok az emlékei is eszébe jutottak, amikor gyerekként produkálta magát, csak hogy észrevegye őt a lány. Mókás volt visszagondolni ezekre az emlékekre, Kevin csak egy hülye kisgyerek volt, aki fülig szerelmes volt a szomszédlány unokatestvérébe. Most pedig egy nagy gyerek, aki nem találja a helyét a világban. Jelenleg azt érezte Kevin, hogy ez a folyamat a szívében indult el. A régi, elnyomott érzelmek lüktetni kezdtek benne, feléledtek. Megint mintha picit belezúgott volna a lányba, aki tabu volt a számára. Fogalma sem volt arról, hogy mit tegyen. Tartott attól, ha elmondja mindezt a levitásnak, az elszakad tőle. Még a gameboy nyomkodásától is elment a kedve, pedig ilyen sosem fordult még elő. Zsebre vágott kezekkel sétálgatott a kastélyban, úgy érezte megpusztul, ha otthon marad. Ahogy sétálgatott, meg-megállt kinézni az ablakokon, majd az erkélyre keveredett. Mivel üres volt, és nyugodt, úgy gondolta, hogy tökéletes hely lesz a gondolkodásra, és arra, hogy valami megoldást találjon az összes bajára, problémájára. Szemei előtt Shayleen arca lebegett, kezein azt érezte, mintha a puha bőrét tapintaná ismét. Teljesen össze volt zavarodva.
|
Leghelyesebb főnixsrác - 2017
|
|
|
Nikolai Weißling INAKTÍV
Csárdavezető offline RPG hsz: 304 Összes hsz: 2171
|
Írta: 2016. szeptember 10. 22:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=616563#post616563][b]Nikolai Weißling - 2016.09.10. 22:54[/b][/url] SzofiHalvány büdös lila dunsztja nincs róla, vajon sikerültek-e a vizsgái, vagy sem. Egy cseppet felidegesíti ez a tény, a tudatlanság átka, hisz nem egy hülye gyerek és mostanság minden erejével azon van, hogy valami jobbat produkáljon. Jobbá akar válni, legalábbis ennek a látszatát kelteni. A csárdát tökéletesen vezeti, élvezi a munkát, de nem ott akarja leélni ez egész életét. Szofira is gondol, és sokszor jár a fejében, hogy mi lesz, ha komolyabbra fordul a dolog. Még mindig nem mondták ki, hogy ők ketten egy pár. Mindenki tudja, hogy ez kettejük között működik és látják, hogy kézen fogva sétálnak, csókolóznak a folyosó eldugottabb részein. Nikolai nem szereti a szerelmi életét kitárni a nagyvilág elé, senkinek semmi közé hozzá, mit kezd magával miután leteszi a kötényt. Mélyen szippantja be cigarettája füstjét, tüdejében tartja másodpercekig. Az erkélyen ül már vagy negyed órája és csak néz ki a fejéből. Az ébredő falvat figyeli, így korai reggel még ronda ködbe burkolódzik a táj. Szinte semmi mozgást nem észlel, a nyugalom mindent eltölt, a kastélyban is csak azok vannak ébren, akiket büntetőmunkára rendeltek el, vagy munkába igyekeznek a faluba. Kivételes alkalom, hogy Niko fent tartózkodik. Nincs különösebb oka, csupán ráunt a csárda örökös füstszagára. Fent aludt az éjjel, tegnap még vizsgája volt. Karikákban fújja ki a füstöt, s az hamar tovaszáll. Ajkai közé veszi a cigarettát amíg felhúzza fekete pulóverén a cipzárt, majd előre dől. Térdén támaszkodik meg, és vár a nagy semmire. Pihen.
|
- De a szövetséges sose árt. - Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Hunyadváry Borbála Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. szeptember 24. 23:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=621685#post621685][b]Hunyadváry Borbála - 2016.09.24. 23:06[/b][/url] Good Time – majd elválik, mi lesz belőle avagy jóslás Lucy Moonlight-tal Az erkélyen beszélték meg a programot, amit egy jóslástan órából fakadó ihlettel kapcsolatban megbeszéltek. Az órák annyira inspirálták Borcsát, hogy muszáj volt erre a kis kísérletére társat találnia, csak a játék kedvéért. A kíváncsiság, de legfőképp a kalandvágy vezérelte ebben, hogy kivételesen Dr. Szözivé avanzsálja magát egy kis idő erejéig. Mindent összegyűjtött már, ott voltak az asztalon. A tea, merthogy a kávét ki nem állhatja, mert keserű, mint az a bizonyos emésztést segítő szerv, és az minden lehet, csak jó nem. Ő az édesebb dolgokért volt oda, mert hát szerinte ami édes, az jó. Igaz, a környezetének legnagyobb hálájára nem beszélt rímekben, egyébként is pocsék lett volna a költészete, akárcsak az énekhangja. Azt már tesztelte, és nem volt valami hálás a közönsége… Pozitívumként felfogható végül is az esetből, hogy két paradicsomot elkapott, és így megvolt belőle az aznapi nasija, szerencsére nem rothadó parival dobálták meg szó szerint, követve az ógörögök nem túl nemes véleményközlő módszerét. Már alig várta, hogy kedvükre kiszórakozzák magukat jóslástanból. Remek mókának ígérkezett, csak nehogy balul süljön ki. - Szia, Lu! – köszönt Lucy-nek. – Készen állsz?
A tea még jó melegen pihent a kancsóban, illetve a többi jóseszköz is várakozhatott még a sorára, remélhetőleg nem olyan soká már.
|
|
|
|
Samantha Carpetner INAKTÍV
Sam offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 63
|
Írta: 2017. január 14. 15:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=655115#post655115][b]Samantha Carpetner - 2017.01.14. 15:54[/b][/url] Kilt Zoltán Gondoltam felfedezem a kastélyt. Találtam is egy teraszt. Néztem a barna és fehér márványmintás padlót. Felmértem közben az erkély területét. Néhány asztal és fotelek, fekete korlát, és az egyik sarokban egy kis műkert. Nagyon szép ez a hely. Csak gratulálni tudok annak, aki kitalálta, és feldíszítette ezt az erkélyt. Odamentem a korláthoz és bámultam Bogolyfalva utcáit. Gyönyörű volt innen a kilátás. Szép volt ez a hely. Olyan nyugodt és csendes. Lehunytam a szememet egy percre, és álmodoztam. Aztán kinyitottam, és tovább néztem Bogolyfalva gyönyörű táját. Remélem jön hamarosan valaki. Legalább valakivel tudok beszélgetni.
|
|
|
|
Iványi Polett Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. március 9. 15:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=665803#post665803][b]Iványi Polett - 2017.03.09. 15:29[/b][/url] Eliza
Szívesen foglalkoztam a mentoráltammal, ilyenkor legalább nem a vizsgaidőszakban unatkozó, dilis haverok őrült ötleteivel kellett hadakoznom, amibe néhányszor én is beszálltam, jobb program híján. Az unalom veszélyes és ragályos, még az okosok körében is, főleg, ha fáradtsággal is párosul. Akkor aztán menthetetlenek vagyunk. - Szia! – üdvözöltem mosolyogva Elizát, amint felpillantottam a jegyzetemből, ami a büntetőmunkámhoz kellett. Éppen görögül írtam le a nem szót, immár sokadik alkalommal. Na jó, még csak az ötödik, de két hetem volt rá, úgyhogy nem apróztam el. - Hogy sikerült a vizsgaidőszak eddig?Nekem kimondottan szerencsésen, aminek roppant mód örültem, eddig csak egy Várakozáson felüli csúszott be a sok K mellé. Jó tudni, hogy mit sem veszítettem ilyen téren a formámból.
|
|
|
|
Máté Csinszka INAKTÍV
East West offline RPG hsz: 84 Összes hsz: 498
|
Írta: 2017. március 18. 12:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=668407#post668407][b]Máté Csinszka - 2017.03.18. 12:24[/b][/url] [East]Dereka ívének megtartására különösen ügyelve dől az erkély korlátjának, ahonnan Bogolyfalvát figyeli. Hűvös a levegő, de a Nap erőse süt, így a vékony kabátja az egyik széken pihen, ő pedig néha lehunyt szemmel élvezi a jótékony sugarakat. Büszke a testvérére. Hosszú évek után jutott el erre a pontra és a nő már nagyon szeretne tudni, hogy fog alakulni a jövőjük. A közös jövőjük, természetesen. Fél, de ezt nem vallaná be még Southnak sem. Mindig a pozitív oldalát mutatja, kissé anyáskodó és próbálja óvni a férfit. Saját magától azonban nem védheti... Most rá vár, legutóbbi találkozásukkor beszélték meg, hogy meglátogatja és az újdonsült gyakorlótanár elmeséli, milyen az élet egyetemistaként. Kíváncsi, nagyon is az. Míg várakozik, hosszú haját kiszabadítja a kendő alól és hagyja, hogy fekete tincsei a hátára hulljanak. Mély levegőt vesz, kissé türelmetlenül pillant csuklóján ketyegő órájára. Jöhetnél már.
|
|
|
|
Lora Fontaine INAKTÍV
bóbita offline RPG hsz: 204 Összes hsz: 2063
|
Írta: 2017. július 12. 15:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=689934#post689934][b]Lora Fontaine - 2017.07.12. 15:20[/b][/url] Melissa VonSétálás. Hány lépést tettem már meg a kastély falain belül, hol jókedvvel, hol szomorúan, de mégis bandukolva a kívánt cél felé. Rosszul éreztem magam, hányni tudtam volna a tömegtől és a kíváncsi elsősöktől, akik úgy nyüzsögtek a kastélyban, mint apró, kis hangyák eső előtt. Depressziós állapotaimat az is fokozta, hogy mankóval a kezemben kellett kijutnom az erkélyre, így leginkább egy kis bicebócára hasonlíthattam. Útközben pedig egy sietős kisdiák, majdnem fel is borított engem, ami nagyon felháborított. Már-már a pálcámhoz kaptam, amikor sikerült elszámolnom tízig és megnyugodva mégiscsak egy békés megoldáshoz folyamodtam: beletörődtem a saját sorsomba, s úgy haladtam tovább a sötét folyosókon. Minden olyan kiábrándító volt. A festmények is úgy méricskéltek, mintha édesanyám vizslató tekinteteit éreztem volna magamon. Mi van ezekkel? Nem láttak még embert? Vagy sohasem sérültek meg? - bosszúsan felsóhajtottam és rosszallóan csóváltam meg a fejemet. Itt sohasem lehet megnyugodni? - senkivel és semmivel nem volt kedvem találkozni, alig vártam, hogy kiérjek a fényre. Ahogy kijutottam, teljesen megnyugodtam, a napfény és a friss levegő pozitívan hatottak rám. Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy újra otthon vagyok és Florival beszélgetek. Annyira hiányzott. El is határoztam, hogyha megunom az üldögélést, fogom magam és írok egy levelet neki. Beszámolok arról, hogy hogy megy itt a sorom és mennyi minden történt velem. Izgatottan kukucskáltam ki a napszemüvegem mögül, s magamban arra kérleltem minden varázslényt, hogy csak most ne kerüljön senki az aurámba...
|
Minden talajban megterem valamiféle virág. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella offline RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Írta: 2017. augusztus 3. 20:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=693975#post693975][b]Mácsai Ráhel - 2017.08.03. 20:01[/b][/url] DanteValami megváltozott. Egyszerűen már nem érzem, hogy hű de biztos lennék abban, hogy nekem mellette kell lennem. Nem érzem azt a valamit, amit napokon keresztül, és frusztrál a tény, hogy mint azt a csajokkal kiokoskodtuk, vélhetően nem is magam miatt éreztem. Elkeserítő még csak belegondolni is abba, hogy Dante tehetett ilyet, de könyörgöm? Miért ne tehetett volna velem bármit is? Az értékrendje teljesen más, és biztos, hogy ő maga is azt hitte, teljesen oké, ha eléri, hogy ne magam döntsek, vagy érezzek, hanem valami más. De akkor az nem én vagyok. Persze, érthető, a bizonytalanság mindig is ott volt bennem, mert tudom, merre felé húz a szívem, de a problémákat akkor sem így kellene megoldani. Pedig azt hittem megbeszéltük. - Miért? - tárom ki az erkély ajtaját, miután sikeresen kinyomoztam, hogy a rellonos itt van. Nem, nem akarok köröket futni, nem akarom megbeszélni, valószínűleg tisztában van vele, ha tesz valamit, ami múlandó annak előbb-utóbb ez a vége. Nem vagyok dühös. Csalódott igen, értetlen meg annál is inkább, viszont legalább a tudat megvan, hogy ez köztünk tényleg nem működik. Nem is rontok neki egyből, nem hordom le a föld alá, mert felesleges, és marha gyerekes. - Csináltál valamit, tuti, hogy csináltál valamit, mert felszállt a köd... nem érdekel, hogyan és mit... csak... miért? - ezt pedig jogom is van tudni szerintem. Nem egy normális eset ez, az emberek a problémákat megbeszélni szokták, nem valami rafinált dologgal a szőnyeg alá söpörni, mert úgysem lehet, íme itt az élő példa rá. És még én érzem magam rosszul, mert olyan könnyedén beadtam a derekam, nem akartam, nem terveztem, és mégis...
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2017. szeptember 17. 15:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=702177#post702177][b]Denis A. Brightmore - 2017.09.17. 15:43[/b][/url] Natalya Lauwens - lefogok bukniKényszert éreztem arra, hogy sétáljak. Ne túl messze a Rellontól, ahhoz túl lusta vagyok most, hogy sokat battyogjak visszafelé, de egy megfelelő helyre, ahol tudok gondolkodni. Mindenféle külső inger nélkül. Valahogy így lyukadtam ki a déli szárny erkélyén. Gondolataim szinte rögtön előtörtek és megrohamozták az agyam minden egyes részét. Anyámék eltitkolták, hogy dimágus vagyok 11 éven keresztül. Mondom 11 ÉVEN keresztül. Miért? Ha tudom, akkor ma már teljesen ura lehetnék ennek az egésznek és nem kéne aggódnom megint, hogy mikor okozok egy számomra fontos személynek ismételten égési sérüléseket. Meg kell keresnem majd a Házvezetőnket. Ő biztos eltud majd igazítani, hogy kit keressek ilyen ügyben, hiszen mégis csak ez a dolga, nem? Segíteni nekünk. Krsztinának hiába mondtam el, ugyanannyira meg volt illetődve, mint én, akármennyire nem akarta mutatni, egyértelműen látszott rajta. Farzsebemből előveszem a dobozt és kiveszek belőle egy szálat. Rá kell jönnöm, hogy eléggé rászoktam a dohányzásra, már nem csak néha-néha egy-egy szál van a napirendemben. A futást is elhanyagoltam, amire nem vagyok büszke, bár ez betudható a vizsgáknak. Megérte seggelni, hogy a legrosszabb is egy V lett. Anya azt írta, hogy nagyon büszke rám, bár tudnám honnan tudja, hogy jól teljesítettem a vizsgákon. Végig tapogatva a nadrágomon már sokadszorra sem érzem azt, hogy valahol enyhén kidudorodna a zsebem. A fenébe! Nem hoztam öngyújtót, amikor leesik a dolog... Te szerencsétlen. Halkan kuncogok egyet és ujjamat odatartva már szívhatom is a káros szenvedélyemet. Legalább ennyire tudom már használni.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Ardai Tánya Írta: 2017. szeptember 22. 14:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=703330#post703330][b]Gálffy Erik - 2017.09.22. 14:47[/b][/url] Ardai Tánya"Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat." Írja Arany János a Családi kör című versében. Ez akár most passzolhatna is az estéhez, de nem teszi. Az eleje az még oké, este van, bogár is van, de se nyugalom se pedig eperfa a közelben. Egy két büdösbence még fel is kenődik a falra a hátam mögött. Előttem a falu esti látképe terül el, ami valljuk be nem is olyan rossz kilátásnak. Messzebb már csak a sötétség látszik, gondolom ott valami erdő lehet. A mai napom igen érdekesen és "eseménydúsan" telt. Sikerült megismerkednem ma is két illetővel, természetesen mindketten a gyengébbik nemet képviselik. Lassan de biztosan kezdek talán picit, de tényleg csak picit felengedni. Még messze vagyok attól, hogy jól érezzem magam, de kezdem látni a fényt az alagút végén. Sose fogom otthonomnak tekinteni ezt a helyet. Sőt lehet, hogy szeretni se fogom soha, de utálni se. Talán. Hosszas sétálgatás után fedeztem fel ezt a helyet, és arra jutottam, hogy ez pont jó lesz "Dohányzára kijelölt hely"-nek. Ellököm magam a korláttól, majd benyúlok zsebembe, kiveszek egy doboz cigarettát, amit egy gyorsa mozdulattal számba teszek. Nem sokkal később kattan az öngyújtó és már ég is az anyám szerin életem végét okozó bűzrúd. Ha ő tudná... Nagy szippantás, bent tart picit, majd lassan kifúj. Majd újra, nagy szippantás, bent tart, kifúj. Ezt még egyszer megismétlem, majd egy gyors és ügyes mozdulattal kipöccintem a hamut a cigiből. Az szépen lassan alább hullik, majd a maradékot vissza teszem a dobozba, amiből egy újabb szálat szedek elő. Ezt egyelőre csak a fülem mögé helyezem, majd tovább nézelődök, közben pedig az öngyújtómmal játszok.
|
|
|
|
Jeffrey Kai Hampton INAKTÍV
offline RPG hsz: 30 Összes hsz: 63
|
Írta: 2017. október 20. 16:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=706192#post706192][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.20. 16:09[/b][/url] I.M.P.csütörtök éjszakaRohadtul kiakadt, amikor az a rohadék kecske kos többször is ütemesen nekiverte a fejét valamelyik szomszéd szoba ajtajának. Ez lett volna az első este, amikor hajlandó volt lesöpörni a cuccait az ágyról (a földre), felkészülve egy olyan alvásra, amit nem szakít folyton félbe se egy átváltoztatott szobor, se egy lakótárs hajnali kántálása, se az, hogy megnyomja az oldalát egy soha ki nem nyitott tankönyv különösen éles csücske. 11 körül aztán elengedve a kérdést, maga mögött hagyva az ismeretlen rellonost, aki a lábát az ajtófélvának támasztva igyekezett kirángatni a zokniját egy, a személyes teret nem ismerő, korgó hasú kőkos szájából, kimászott a Rellon KH bejáratán. Nyakába vette az egész sötét, balf**z kastélyt. Mivel a haja úgy néz ki, mint Deryck Whibley fellépés előtt és mivel a közérzete se sokban különbözik ettől, egyelőre csak bambán bámul maga elé, Bogolyfalva kivilágított utcáira meredve. A magára rángatott farmernadrág kinyitott övvel és begombolatlanul lóg rajta. Felülre azt se nézte meg, mi kerül, talán valami póló, vagy mi. A hideg segít a fejének kitisztulni egy kicsit. Alkarral neki támaszkodik a korlátnak, néha kicsit mocorogva, néha végigdörzsölve a tenyerével az arcát. Nyomorékok.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2017. november 22. 18:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708724#post708724][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.22. 18:07[/b][/url] Mr. Wolf KinézetemMa egészen kellemes napunk volt. Azt hiszem az időjárás teljesen megbolondult. Sokan el is dobták a télikabátot, és pulcsiban nyomultak egész nap. Megvallom, én magam is így tettem, igen rövid idő alatt. Az első órákban persze nem nagyon akartam hinni neki, de később, ahogy melegedett, úgy hagytam el én is mindent. Sokkal könnyebb volt például legendás lények gondozásán a földön csúszni - mászni pulcsiban. Persze ezzel együtt az is megtörtént, hogy már szerdára elfogyott az összes egyenruhám. De talán ma kapok majd tiszta ruhát, épp csak addig mentem be a szobámba vacsora előtt, amíg leraktam a táskámat, és helyette felvettem a fényképezőgépemet. Ki akartam élvezni a mai nap minden gyönyörűségét. Mondjuk, azt hiszem, egy kabát kellett volna, de ilyen messze az Eridon toronytól, már biztos, hogy nem fordulok vissza. Maximum megfázok, és akkor tüsszögni fogok, és akkor kizavarnak bűbájtanról, és akkor alhatok egy kicsit még. Vagy önként elmegyek a gyengélkedőre, és megpróbálom rávenni az ott tartózkodó emberkét, hogy én nagyon beteg vagyok, így engedje meg, hogy ott maradjak egy kicsit. Rápillantok az órámra, az ebéd még arrébb van, így odamegyek, ahol naplementekor a leginkább lennem kell, az erkélyre. Ott a mágiának köszönhetően, még most is csodálatos zöld minden növény, és olyan romantikus, hogy csak na. Ráadásul a vöröses nap fényében gyönyörűen vannak megfestve a vonalak, az erezetek, így muszáj néhány képet lőnöm róluk. Ilyenkor teljesen elmerülök, kikapcsolok, és úgy érzem, hogy minden tökéletesen rendben van körülöttem.
|
|
|
|
Maróti Fanni INAKTÍV
Noelé, most, mindig, örökké offline RPG hsz: 112 Összes hsz: 731
|
Írta: 2017. december 19. 21:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=710056#post710056][b]Maróti Fanni - 2017.12.19. 21:03[/b][/url] A karácsonyi készülődés mindig megvisel egy kicsit, és nem, nem azért, mert alig várom, hogy a fa körül álljunk és ajándékot bontogassunk. Ez a pár nap az év legpazarlóbb időszaka. Az emberek megveszik azt a rengeteg papírt csomagolóanyag gyanánt, aztán több-kevesebb sikerrel betekerik vele a többségében felesleges cuccokat, hogy aztán a megajándékozott kevesebb, mint öt másodperc alatt leszaggassa és az egész mehessen a kukába. Mindeközben boldogan vigyorogva nézik végig a brutálisan lekaszabolt, majd csicsássá ékített szerencsétlen növény haldoklását. Ez totál borzalom. Szóval az ünnepi készülődés nálam kimerül annyiban, hogy segítek anyámnak a karácsonyi vacsorában, feldíszítjük apámmal a műfenyőt és megajándékozzuk egymást olyasmivel, amire szinte egész évben nincs lehetőségünk: közös pillanatokkal. Ha mégis veszünk vagy netán készítünk valamit egymásnak, azt jól elrejtjük, és az utolsó pillanatban kapjuk elő. A meglepetésfaktor így is megvan, mégsem termelünk egy dekányi felesleges szemetet sem. Idén azonban nem megyek haza, mert apámék külföldre mennek valami rég látott rokonhoz, és csak jóval az után fognak hazaérni, hogy nekem vissza kellene jönnöm, így hát a kastélyban és környékén töltöm a karácsonyt. Így sajna gyakran előfordul, hogy a maihoz hasonlóan kissé kiidegel mások ünnepi készülődése. Amikor ez megtörténik, általában keresek egy csendes zugot, viszem magammal valamelyik félkész festményemet és dolgozom rajta, meg a türelmem visszanyerésén. Az erkély szerencsés választásnak tűnik, rajtam kívül nincs itt senki, bár az orrom kezd lefagyni mire befejezem a vázlatot, és elkezdem kipróbálni a színeket a papagájon. Tudom, hogy nem ez lesz a végleges kép, így hát szabadon kenem össze mindenféle árnyalattal, hogy végül kiválaszthassam a legmegkapóbbat közülük. Lassan el is száll az idegességem, teljesen belemerülök a festésbe. FelsőFélkész kép (KATT) *A kép eredetileg Dimitra Milan munkája.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719656#post719656][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 20:45[/b][/url] - anno domini 24. tanév; előzmény -És… becsöngetnek. Nem értem. Összedőlt a világ, Milán pedig itt sincs? Tán kihagyná az órát? De nem - nyílik az ajtó, hamarosan pedig leül mellém valaki. Nem merek felpillantani egy jó ideig. De nem szól hozzám. Nem szólal meg… Beharapom az alsó ajkam, hogy visszafojtsak valamit - a kitörni készülő kétségbeesést, vagy egy sóhajtást, magam sem tudom. Egy apró pergamendarabot tépek le a sajátomból, hogy lassan, nagyon lassan írni kezdjem a szavakat. “Légyszi, órák után találkozzunk valahol, jó?” - Ha ezt kimondanám, nagyon halkan és kétségbeesve tenném, de most csak átnyújtom neki a pad alatt. És remélem, belemegy. És belemegy. Én meg nagyokat sóhajtozok emiatt, és próbálom visszafogni a könnyeimet gyakorlatilag. Persze nem fogok sírni, mert így tényleg nem tudok, sosem tudtam, nagy tömeg előtt civilben legalábbis. De az egész órát csendben ülöm végig. Aztán az összes órámat így ülöm végig, egész nap. A többiek kérdezgetik, mi van velem, de csak megrázom a fejem és mosolygok rájuk. Óraközi szünetekben ukulelézek halkan, valami félreeső helyen. Aztán a szívem a torkomban dobog, mikor elköszönök a többiektől, hogy elinduljak a megbeszélt helyre. Az erkélyre. Szinte futok, na jó, azért nem, de igencsak gyorsan sétálok, hogy minél távolabb kerüljek az ismerős arcoktól. Leülök egy puffra, a szívem még mindig a torkomban dobog… és megint piros lesz a szemem, érzem. Milán, hol vagy már?
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. április 8. 16:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719968#post719968][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.04.08. 16:44[/b][/url] Hihetetlen boldogság tölti el a hirtelen beköszöntő, szinte már nyárias melegre - ami őt lepné meg a legjobban, ha tudna a saját érzéseivel, érzeteivel foglalkozni. Tudni való, amíg a másoktól eltanult mozdulatokat tudja kritizálni, és úgy alakítani, hogy hozzá illően adja elő őket, addig, amíg valójában belőle fakad, legyen az bármennyire kevés, képtelen elemezni, vagy úgy egyáltalán, észrevenni. De nem is ez most a lényeg. Az erkély egyik székén dől hátra éppen, kényelmesen, mégis nőiesen, ahogy lábait felrakja a korlátra, s leteszi a szívószállal ellátott limonádét az asztalra. Vörös haját összefogta, így csak a babaszálakat kell kisöpörnie vékony ujjaival az arcából, amiket egy kósza, és minden bizonnyal tudatlan, rosszindulatú szellő pakolt oda. Haloványan, elégedetten el is mosolyodik, ahogy lehunyja szemeit egy napszemüveg alatt. Igen, elégedett. Magával, az idővel, a teljesítményével, amiért a többi lány utálja őt az edzéseken, és amiért olyan ügyesen képes volt elültetni a bogarat Adrian fülében. Mert sikerült neki, minden sikerül, amit csak akar, és ez egy extra lapáttal is rárak az önbizalmára. Egy piros, magasított derekú nadrágban van egyébként, nem azért, mert bármit is rejtegetnie kellene a hasán, hanem azért, mert ettől hosszabbnak tűnnek a lábai, és egy hozzá illő topban, meg természetesen szandában, ha már ennyire beütött a napsütés. Az átlagosnál sokkal sápadtabb, fehér bőre szinte visszaveri a napfényt, ahogy ennyi helyen láttatni engedi magát. Talárja a mellette levő széken, szépen összehajtva és lerakva, most úgysincs rá szüksége.
|
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. április 19. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721042#post721042][b]Slivovics Lily - 2018.04.19. 18:42[/b][/url] HédiIlyen az én formám! Miért pont én? Olyan ügyetlen vagyok, hogy még gyakorolni sem tudok! Egy egyszerű varázslatot sem tudok megcsinálni felfordulás nélkül! Hédivel éppen bűbájtant gyakoroltunk, mikor én rosszul mondtam egy varázslatot, és a kedvenc könyvem ami az asztalon volt malaccá változott! Ilyet se hallottam még! Malacot is most látok először, mert Szibériában nincs sok. -Ezt te is láttad? - fordultam az Eridonos lány felé, majd mikor visszapillantottam az állattá vált könyvre, azt láttam, hogy elkezd futni meg ugrálni. -Maradj nyugton Durotan, nem tudtalak még végigolvasni! - kiáltottam a malacra, de ez nem nyugtatta le. Megpróbáltam elfogni, de sikertelenül. Egyfolytában kicsúszott a kezeim közül.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 455
|
Írta: 2018. május 27. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=724109#post724109][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.05.27. 21:22[/b][/url] Lilinek:D- rokonok találkozása -Ma hatalmas dolog történt velem. Olyan jól éreztem, mint még soha. Anyukám írta a legutóbbi levelében, hogy van itt egy rokonom a Bagolykőben, aki az oldaláról rokon velem, a néhai boszi nagyim révén. Orosz származású a csajszi, és még ismerem is, szupi. Legalábbis nem egyszer láttam már, ő is elsős, mint én, csak Levitás, vannak közös óráink. - Szia! - kértem tőle egy találkozót, hogy ismerjük meg egymást, mert megtudtam, hogy összeér a családfánk egy bizonyos ponton. Királyság lenne megismerni jobban az unokatesómat. - Dina vagyok, és remélem, nem baj, hogy ide hívtalak, itt kellemesebben beszélgethetünk. Hoztam magammal a házunk Kuktasarkából egy kis ropogtatnivaló rágcsát, kekszet is, hogy emeljem a hangulatot.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2018. december 8. 21:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=742350#post742350][b]Angelica Black Wing - 2018.12.08. 21:02[/b][/url] Keresztesi AlexandraÚgy döntöttem, körbenézek egy kicsit a kastélyban. A körleten belül kezdtem, aztán átjöttem a déli szárnyba, fel az erkélyre, egy kis friss levegőt szívni. A virágokról eszembe jutott a beadandóm gyógynövénytanból, de aztán eltereltem a gondolataimat. Körbenézek, és megpillantok egy zöld nyakkendős, szőke hajú lányt. Rellonossal még, azt hiszem, nem is beszéltem ebben a tanévben. Meg talán tavaly sem. Mármint Moongason kívül, aki immár a Levitát boldogítja. Szó szerint. Visszaterelem gondolataimat a lányra. Közelebb lépek egy lépést, és köszönök. - Szervusz! Angelica Black Wing vagyok. De szólíts csak Angelicának. -Mosolyogva nézek a szemébe. Mostanában unatkozni szoktam, jól jön egy barát. Remélem, ezt a barátot találom meg a Rellonos gólya személyében. Mármint gondolom, hogy gólya, hiszen eddig még nem láttam. Persze ez nem jelent semmit... Elsőévben ugyanis nem igazán volt időm ismerkedni. Tanultam, és utána jött a toronybeli incidens. Na, mindegy is. Remélem ez a Rellonos nem olyan, amilyennek a zöldeket általában elképzelik. Példa erre a Mardekár. Ami végül is a Rellon elődje. Arról is úgy tartották, hogy "rossz". Ez persze nem volt mindig igaz, mármint az, hogy aki zöld, az gonosz. Mint ahogy nem minden kék okoskodó, nem minden sárga kedves beszélgetőpartner, és nem minden vörös bátor. Egy gólya azonban más helyzet. Ő tiszta lappal érkezik az iskolába, legalábbis az esetek többségében nem tudják az elsőévesek előre, hogy mi a házak pontos jellemzése. Lényeg a lényeg, szeretnék barátokat, és nem akarok előítéletekkel lenni a házakról.
|
|
|
|
Mikecz Emese INAKTÍV
#köszönjükemese offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 106
|
Írta: 2019. április 3. 22:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=754375#post754375][b]Mikecz Emese - 2019.04.03. 22:20[/b][/url] A. BlackHa bárkinek eszébe jut megkérdezni fél órával és négy cigivel ezelőtt, hogy mi bajom van (bár nem értem miért is kérdezne tőlem valaki ilyet), azt hiszem fel tudom sorolni azt a világmindenséget, ami éppen rám szakadt. Kezdve azzal a kicseszett beadandóval, amibe időt és energiát is fektettem, mégsem lett elég jó, így befigyel egy újraírás. Szóval nem mondom azt, hogy ez a megszokott rejtekhelyem a zugdohányzásra, de csak azért nem, mert ezt nem igazán nevezhetjük rejtettnek, amennyiben bárki megtalálhat itt. Mint ahogy ez most is történt. A cigimből csavarodó füstöt figyelem, és tudod van az az fura pillanat, mikor felfogod, hogy hozzád beszélnek, de nem jut el az agyadig, hogy mit. Szóval bocs Black, de meg nem tudnám mondani, miről volt szó az elmúlt három per öt percben. Vagy, hogy egyáltalán mondtál-e valamit. Slukkolok egyet, majd megrázom a fejem. - Nem. Nem nagyon szokott érdekelni - egészen pontosan fogalmam sincs arról, hogy ezt mire feleltem, de valljuk be, hogy amiről az emberek nyolcvankettő százalékban beszélni szoktak, arra részemről ez átlagos reakció. Az arcodra nézek, enyhén összeszűkülő szemekkel, majd elfordulva inkább közelebb rángatom az egyik fotelt a korláthoz (valljuk be, ez azért az én testalkatommal már tényleg teljesítmény, de a világért se segíts!); levetem magam és hátradőlve egy újabb szálat illesztek az ajkaim közé. Egy gyors piroinitio után már fel is izzik a cigi vége, én meg várakozásteljesen pillantok fel. Hogy tulajdonképpen mit várok, talán magam sem tudom, de határozottan több maradt abból a régi kényelmetlenségből mint szeretném.
|
köztünk nincs távolság. csak az el nem érés szívritmuszavara.
|
|
|
|
|
Sárközi Kincső Jázmin INAKTÍV
Kincsem||Mimi||Minnie Manó offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 157
|
Írta: 2019. október 27. 08:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=779111#post779111][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.10.27. 08:50[/b][/url] Apuci
Eléggé unalmasra sikeredett az évem. Konkrétan nem csináltam semmi olyat, amivel úgy igazándiból kitűnnék a többiek közül. Mondjuk ez annyira nem is baj, bőven elég, ha a többiek okoznak ősz hajszálakat apunak. A bizim egész okés volt, és szereztem jó pár barátot. Na jó, azért az elő évi kviddicses húzásom nem volt szép valóban, de Majáékat se akarta cserben hagyni. Azóta rájöttem, hogy nem a kviddics az én sportom, és keresem a nekem való mozgásformát. Nem szeretnék kilendülni a jó kondimból. Egyelőre a rendszeres reggeli futás az, amit beiktattam, annak nincsen sok veszélye, és továbbra is ügyeltem rá, hogy laktóz-mentesen tartsam magam. Ami, valljuk be, jelentős kihívás, tekintve, hogy nem mindig tudom ellenőrizni a koleszos kosztot. Részben ezért i jeleztem apának, hogy jó lenne, ha dumálnánk egy csöppet. Szerettem volna inkább hazajárós lenni, így anyát is többet látnám. Gondolom, örülne, ha néhanapján hazatolnám a képem. És otthon is szerettem volna csöppet átrendezni a szobámat, de ezekhez felnőtt segítségére lenne szükségem. Azért ehhez még csöppet kicsi vagyok, hogy komplett bútorokat lebegtessek át egyik pontról a másikra. - Szia, Apu! – ugrottam vigyorogva a nyakába. Ehhez sose lehet túlkoros az ember lánya. Tudom, hogy bármi is történjék, bármekkora is legyek mindig apuci kicsi hercegnői maradunk Alexával.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2019. december 22. 19:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=784984#post784984][b]Theon Delacroix - 2019.12.22. 19:49[/b][/url] Pai Valamikor az ünnepek után Fájdalmasan szisszenek fel, ahogy fejemet a nap felé billentem. Jól lehet már egy hónap is eltelt, de a szemeim még mindig rettentően érzékenyek. Minden nap napszemüveget kel viselnem és az átkozott migrének végett mentolos cukorkák helyett már a fájdalomcsillapítókat kapkodom befelé. Most is szinte kínzás ez az erős fény, de már annyira nem bírom a kastélyban rostokolást, hogy kellett egy kis friss levegő. Fura hogy tél ellenére mégis olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Rügyeznek a fák, bújik a hóvirág... kész őrület, nem? Mikor egy fél hónapra elvesztettem a szemem világát, azt hittem nekem teljesen végem, hogy nem fogom megérni a tavaszt sem hogy nem tudom megköszönni végül anyámnak azt amit értem tett. Ennek ellenére mégis itt vagyok. Anya - mert most már nem Linnek szólítom - kifizette a műtétem és emellett lelki támaszt és fedelet adott a fejem fölé a procedúra alatt. Miután megtudta, hogy apám miket művelt velem gyerekkoromban, teljesen új arcát mutatta meg nekem. Végre az az édesanya lett, akire mindig is vágytam, akire végre támaszkodhatok. Már bánom, hogy legalább az ő kedvéért nem mentem haza. Ha apám nem lenne, szó nélkül utaztam volna vissza a szünetre Franciaországba. Hogy az igazat megvalljam, nem tudom anyám mit eszik Raphaelen. Jó, értem én, hogy sok pénze van, de ezen kívül egy pöcs. Egy kegyetlen pöcs, aki még a saját gyerekeit is kihasználta. Belenyúlok zsebembe, majd előveszek egy az előbb említett tablettát. Szinte már rájuk szoktam. A fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy egy nap négyet is beveszek, csakhogy jobb legyen. De sosem lesz az, csak rosszabb. Ingerülten túrok bele ezúttal már rövid hajamba. Mert igen, ez is megváltozott rajtam. Hiányoznak hosszú fürtjeim, de áldozatot kellett hoznom. Rájöttem, hogy igazából Raphael kedvéért volt az a hajviseletem, ami és hogy csak neki akartam eddig megfelelni. De már senkihez sem tartozom, a saját magam ura vagyok. A bogyó víz nélkül csúszik le a torkomon, olyannyira rutinos lettem a dologban. Miután ezzel megvagyok, lassan felkelek az erkély egyik asztala mögül, majd megindulok a bejárat felé. Látásom homályos a fény utóhatásai miatt, így imbolygok oda-vissza, mígnem nekicsapódom valaminek. Akarom mondani valakinek.
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
offline RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Írta: 2020. január 15. 09:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789297#post789297][b]Farkas Zétény - 2020.01.15. 09:02[/b][/url] JuliskaEltelt pár nap a Juliskás eset óta, de nem hagyott nyugodni az eset. A papírjaimat visszaküldték, még ki sem bontottam, mert nem akarom a mellékelt leveket elolvasni. Szerencsére azóta összeszedtem magam, és az ilyen helyzetekre fel leszek készülve ezek után. De mindegy is, legalább nem unatkoztunk és bírtam, ahogy kiáll magért és nem érdekli, hogy mi lesz a következménye. Nem vagyok biztos benne, hogy ha hazaírok és a család küld egy panaszlevelet, érdekelte volna az igazgatót, hogy ő mit mond. Eleget jattoltak a Bagolykőbe már, hogy legyen egy kis befolyásuk, de én meg eléggé utáltam mindig is őket ahhoz, hogy soha fel ne használjam ezt a lehetőséget. Most, mivel már ők is utálnak, így még kevésbé van esély arra, hogy hazaírjak egy ilyen kis affér miatt. Az órák már lementek, és mivel tél van már, be is sötétedett, úgy gondoltam hát, hogy látogassuk meg a csillagvizsgálót, és vizsgáljunk csillagokat. De az erkély közelebb volt és ott lehet cigizni is, szóval a Göncölszekér még ráér. Egyébként sem gondoltam komolyan, hogy a sok okoska közé bemenjek. Nem sok idő múlva előkerül az ezüsttartóból a cigaretta és már füstölgök is, nézve Bogolyfalva fényeit. Egész jól néz ki innen messziről, most legalább kikémlelhetem magamnak, hogy hol vegyek lakást, vagy házat. Már, ha itt maradok és ugye az ösztöndíjam is el tudom intézni. Nem hiszem, hogy Iza engedné, hogy náluk csövezzek, vagyis inkább Norbi nem, ezt mondjuk meg tudom érteni. Nem kell nekik egy kisfiú, majd lesz saját, haha. Nyugalomban füstölgök, nem sietek, amikor megcsap egy szellő, tehát valaki szintén az erkélyt nézte ki magának, egy kis éjszakai elmélkedésre. Csak egy pillantást szeretnék rá venni, és elég is lesz. - Áhh, Jules - lehelem halkan, majd visszafordulok és nem hagyom, hogy ez a nőszemély elrontsa a kedvemet és újra azzal vagyok elfoglalva, hogy a Macskabagoly, vagy a Holdfény utca lesz a megfelelő.
|
|
|
|
Süveges Lili INAKTÍV
SÜVILILI ^_^ offline RPG hsz: 508 Összes hsz: 1299
|
Írta: 2020. március 1. 18:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=796326#post796326][b]Süveges Lili - 2020.03.01. 18:02[/b][/url] Ennél hülyébben már nem is érezhette volna magát Lili. Illetve de, csak azt még nem tudta, milyen lesz. Pedig kezdetben még izgalmas volt, hogy nem tudta hol jár, és új helyekre tévedhet, olyan ajtók mögé kukkanthat be, melyeket eddig nem volt alkalma nemhogy kinyitni, de egyáltalán látni, hogy van, de most már azokon a folyosókon is égett a fáklya, melyeket amúgy a természetes fény kellően megvilágított egyébként. Csakhogy közben esteledni kezdett, ha pedig már a Hold fényében caplatott volna a köveken, nem csak bosszús lett volna, de még rendkívül ijedt is, ugyanis olyan későn már büntetést is kap a nyakába, nem csak a frászt, ha egy prefektus vagy tanár elcsípi. Lili pedig szegény csupán más úton szeretett volna visszajutni a Levita házba, erre sikerült úgy belegabalyodni a folyosók és átjárók alkotta rengetegbe, mintha csak valami labirintusba tévedt volna. És így, ahogy sötétedett, már eléggé egyformának is hatott minden. Az egyik fal épp olyan sötét volt, mint a másik, és ugyanolyan hangos hortyogás érkezett a festmények lakóiból is, melyeket szintén nehéz volt felismerni. Mind régi és fura gúnyában feszített, némelyiknek még a haja is olyan volt, mintha valami halott állatot ültetett volna a kobakjára. Nem volt az a könnyen pánikba eső típus, a legtöbb érzelem egész lassan kerítette hatalmába, de most már elég rég nem tudta, merre tovább, és az erkély, melyre kilépett annak reményében, hogy majd onnan lenézve legalább azt be tudja majd talán lőni, az épület melyik részében tévelyeg, sem segített. Illetve nem sokat. Megtudta, hogy az északi szárnyban van, de nem volt elég magasan, hogy innen kikövetkeztesse, merre induljon vissza, ami egyébként sem ment volna, mert tájékozódni nem igazán tudott jól. A tájoló bűbájt megtanították neki ugyan, de nem tudta, mi hasznát veszi, hogy tudja, merre van észak, ha nem tudja, melyik irányba kell mennie. - Mindjárt másodikos leszel, és eltévedsz a kastélyban.. tök ciki, Lili, tök ciki - csóválta a fejét, és tehetetlenségében inkább lekuporodott a földre gondolkodni kicsit. Illetve sajnálni magát, mert az jobban ment jelenleg.
|
|
|
|
Tristan Devereux INAKTÍV
offline RPG hsz: 27 Összes hsz: 127
|
Írta: 2020. március 20. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=799560#post799560][b]Tristan Devereux - 2020.03.20. 19:42[/b][/url] BorókaA korláton könyökölve szív mélyet cigarettájából, miközben bámul maga elé, anélkül, hogy tulajdonképpen felfogna bármit is a tájból. Nem szívbajos a srác, őszintén szólva a legkevésbé sem érdekli, ha valami elsős kis takony beköpi, vagy véletlen pont most tévedne a környékre egy tanár. Jól megdorgálják, hogy mennyire csúnya, rossz dolog és tilos az iskola területén dohányozni – mintha nem történnének ennél sokkal komolyabb kihágások is az orruk előtt. Prefektusként példát kéne ugyan mutatnia, de mivel rámorrant minden alsóbbévesre, akik idekint lebzseltek, mondván, neki most nagyon fontos megtárgyalnivalója van háztársnőjével, aki egyébiránt szintén prefektus, úgyhogy ne is fontolgassák az ellenkezést, mert a végén még jóval több időt tölthetnek el szerény kis társaságukban… az alagsor valamelyik eldugott helyiségét sikálva. A nyelvükkel. Szóval igen, a jelvény jelentette hatalom látszatát kihasználva felszabadította maguknak az erkélyt, már nincs kinek példát mutatni. Shame. Amennyire kényelmes az iskolában elherdálnia az életét, annyira teszi most frusztrálttá a tény, hogy valószínűleg megint évet fog ismételni. Nem mintha kifejezetten ambiciózus célokat űzne egyébként, de kezdi fárasztani ez az egész. - Mi vonz annyira az ereklyékben? – teszi fel a kérdést hosszú percek elteltével, mialatt lehet, hogy a lány beszélt hozzá, Tristan nem igazán reagált, vagy fogott fel belőle bármit is valójában. Van egyfajta tehetsége ahhoz, hogy kiszúrja a hangsúlyt, ami után szükségeltetik egy megerősítő hümmögés, hogy igen, még ott van és tökre figyel is; és általában tényleg odafigyel, még ha különösebben nem is feltétlenül izgatja a happening. Váratlanul hathat az érdeklődése, de nem érdemes a mögötte meghúzódó indíttatást keresni. Ha tudatában van, se fogja megosztani.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 30. 11:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=801660#post801660][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.30. 11:11[/b][/url] outfit|vacsora időbenIgazán nem bánta, hogy néhanapján meglátogatta a szomorúság. Havonta egyszer, vagy félévenként? Ez már csak a lelkiállapotától függött. Mostanában gyakori vendége volt. Kora reggel beszivárgott az ajtó alatt, felébresztette legszebb álmából és egész nap vele maradt. Elkísérte minden órára, követte a szünetekben, még a mosdóban sem hagyta békén. Állandóan ott ült a vállán, kéretlen szavakat suttogott fülébe és nem hagyta élni. Aztán elérkezett a könnyes búcsú ideje. A szomorúság úgy döntött, ideje új barát után néznie és Sári megsiratta az eltűnését. Ilyenkor általában menekült. Menekült a szobatársai kérdései elől, mert ő maga sem tudta volna megmondani, mégis mi baja. Egyszerűen csak néha olyan jól esett sírni, kiadta magából az össze felgyülemlett stresszt és negativitást és utána sokkal jobban érezte magát. De nem akarta, hogy akárki is meglássa így, vörös, duzzadt szemekkel, könnyfoltos arccal és az elfojt szempillaspirál festette pandamaci szemekkel. Magányra vágyott és nyugalomra. Egyetlen percig sem gondolkodott a tökéletes búvóhelyet illetően. Vacsoraidőhöz illendően alig járt valaki a folyosón. Az aprócska erkély üres volt, mikor kilépett az esti sötétségbe. Megcélozta a fekete korlátot, fel akart ülni a tetejére, de a védőbűbáj nem engedte, visszadobta a földre. Mintha csak tudta volna hogy tériszonyának amúgy sem tenne jót ilyen magasan egy ilyenaprócska korláton való ücsörgés. - Jól van már, nem akartam leugrani, nyugi – dohogott a földön ülve. Fel kellett volna öltöznie, meg fog fázni, egy szál rövidujjúhoz azért még nem volt elég jó idő. Karján végigfutott a libabőr, de nemfoglalkozott a hideggel, úgy döntött, ha meg fog fázni, hát majd meggyógyul, nem olyan nagy ügy az. Felállt, leporolta nadrágját és a tólféltő korlátra könyökölt. Csodás volt a kilátás. Elfelejtette levenni szemüvegét, így a legapróbb részleteket is megcsodálhatta. Kivételesen nem bánta, hogy vele van.Mostanában egyre többször hordta, nyilvánosság előtt azonban még mindig nem merte felvállalni. Olyan furán érezte volna magát, ha valaki meglátja szemüvegben. Sekélyes probléma volt, ezt elismerte, de őt akkor is zavarta.
|
|
|
|
Drinóczi Babett Mirtill INAKTÍV
a legkisebb Drinóczi offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 203
|
Írta: 2020. június 29. 19:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=812503#post812503][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.06.29. 19:31[/b][/url] Belián kedd, késő este | kinézetA ma éjszaka még sötétebbnek tűnik, mint az utóbbi hónapok bármelyike. Sokáig csak az ágyamban feküdtem, és csak a mennyezetet néztem, miközben törékeny ujjaimmal a hasamra rajzoltam különböző betűket, neveket és érzéseket. Jó kis terápiának gondoltam, noha egy idő után a betűk széjjel folytak, a nevek erőszakossá váltak az érzések pedig beleégtek a lapos felületre. Szinte felszisszentem, ahogyan valósággá alakultak a gondolataimban megjelenő emóciók, így felhagytam a további rajzolgatással. Kivételes este a mai, hiszen Ivett már nyitott szájjal horkol a mellettem lévő ágyon. Ma igazán jó barátnőként hallgatott engem, miközben mindenféle édességgel szeretett volna kínálni. De az igazat megvallva; nincsen ma sem étvágyam. Hosszan figyeltem őt az oldalamra dőlve, ám miután minden tagom elzsibbadt a nem megszokott pozíciómban, úgy döntöttem, hogy felpattanok az ágyról, és máshol folytatom a mérhetetlen önsajnálatot. Így történik most az, hogy lábaim a folyosó márványpadlójáról tompán koppannak az erkély kövezetén. Át sem öltöztem; csupán piros-kék csíkos papucsomat húztam lábszárközépig érő zoknimmal lábamba. Nem éppen az a stílus, amiben általában megjelenek emberek között, de most… nem is nagyon számítok rájuk. A legőszintébb pedig az, hogy nem is érdekel. Farmerszoknyám rövidebb a megszokottnál, ami arra engedi következtetni azt, aki ismer, hogy ez Ivett tulajdona. És nagyon jól gondolja. Szűk, fehérszín pólóm börtönrácsként szorítja össze vékonyka felsőtestemet, amire én marha még egy kockás inget is magamra húztam; hátha megsülök, mi baj lehet. Bamba tekintettel meredek a Holdra, amivel azonnal szemben találom magam az erkélyen. Sehol egy lélek, elvégre jóval takarodó után vagyunk már. Suta léptekkel közelítem meg a korlátot, aminek nekitámaszkodva figyelem tovább az égitestet. Látom mosolyát, s nevetőgödröcskéit, amire fájdalmasan felhorkanok. Már csak egy kék szempár hiányzik hozzá, és máris levetem magam innen. Ujjaim idegesen szorítják a hideg, szépen megmunkált vasat, majd mélyet sóhajtok. A távolban elterülő Bogolyfalvára tekintek, és közben csak arra tudok gondolni, hogy holnap talán már jobb lesz.
|
|
|
|
Palotás Polli INAKTÍV
Flappy Bird offline RPG hsz: 126 Összes hsz: 327
|
Írta: 2020. július 18. 01:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=813511#post813511][b]Palotás Polli - 2020.07.18. 01:02[/b][/url] Harmat Betti A mai nap is a maga fájdalmasan lassú tempójával, és a maga kis szokásos nehézségeivel telt. Egy-egy kirívó esetet leszámítva be kell vallania, hogy nem olyan borzalmasan nehéz az ittlét. No, nem azért, mert annyira könnyű, meg annyira hű, de nagyon jól érzi magát, hanem egyszerűen csak szokja. Bizonyos dolgok, amik az elején zavarták, most már kevésbé teszik azt. Pontosan ezt mondták, hogy így fog történni. Persze, a hangok, meg az undorító állagú kaják, meg a fények, meg a számtalan olyan dolog, amikről nem tehet, hogy zavarják, azok mindig meglesznek. Meghagyták neki, hogy a beilleszkedését könnyítendő feltétlenül keresse meg az itteni pszichológust is, ne csak Timi néni leveleire hagyatkozzon. Picit vágyott is rá, hogy megismerje, már ki is kereste a nevét, sőt az irodáját is tudja merre találja, már kétszer is elment előtte, ám sosem vette a bátorságot, hogy bekopogjon. Gyanítja, hogy a férfi – hallotta a hangját, egyébként idegen nevű- már tud az ő létezéséről. Nem nézi ki Timi néniből, hogy ne vette volna fel vele a kapcsolatot. A levelekben szerencsére ráhagyják, hogy ő szokott találkozni Rilly bácsival, csak mégis attól fél, hogy tudják a helyzetet. A tanítási nap végén lerótta a szokásos körét: Toronyba fel, talár le, kapucnis pulcsi meg leggings fel, Polli pedig balra el. Múlt héten úgy tapasztalta, hogy ebben az időben nem tartózkodnak olyan sokan az erkélyen, tehát az úticélja ismét ez a hely. Van egy kedvenc kihalt kis része a birtokon, de az annyira messzire van, a leckéje meg rengeteg, így azt ma kihagyná. Nagyon szereti ezeket a fejszellőztetéses időket, ilyenkor szokta kisajnálni magát. Fürge léptekkel fordul be az erkélyre, ahol szerencsére csak szórványosan leli a diáktársait, pont úgy, ahogy szerette volna. Egyből becélozza a többiektől legtávolabbi sarkot, s a friss, kinti levegőből nagyot szippantva rátenyerel a korlátra, mely alatt furcsa dolgot lel. Először hátra ugrik, mert azt hitte, hogy egy hatalmas rágóba nyúlt, de aztán rájött, hogy ez nem is ragad. Lassan, lopakodva közelíti meg a gyanús objektumot. Egy szorosan összehajtott papírlapot pillant meg, ahogy a korlát szegélyében van elrejtve. Nyakát nyújtogatva, tekergetve néz farkasszemet a lappal, majd egy gyors, kicsit sem feltűnő mozdulattal kikapja onnan. Mi ez? Egy puska eltűntetve? Egy titkos üzenet? Üzenet a jövőből? Az ujjai szélsebesen nyitják szét a sokfelé hajtott fehér lapot, a kíváncsiságtól szinte lelkesebben bontogat, mint egy ovis karácsonykor. Egy kusza, fiús írás fogadja a papíron, rajta elvétve pacák, néhány sor áthúzva. - Hmm… - összegzi, ahogy tekintete egyből a címzésre siet. „Kedves Dorottya!!”. Lehet, hogy Dorottya nem kért a titkos imádóból? Lehet, hogy direkt hagyták itt valakinek? Fel kell erre is készülni, így körbe pislog. Ott egy lány nem is túl messzire, még az is előfordulhat, hogy ő a kiválasztott. – Te vagy Dorottya? – Lép oda hozzá a levelet szorongatva.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
|
|
|
Marina Darik Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker offline RPG hsz: 463 Összes hsz: 757
|
Írta: 2020. november 12. 00:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=821067#post821067][b]Marina Darik - 2020.11.12. 00:29[/b][/url] #smellliketeenspirit #nemlehetgond #későiséta #ombozi
Szörnyű ez a pinceélet. No nem azért, merthogy képtelenség megszokni, hanem mert szimplán nehéz onnan felszökni a felszínre. Míg más tornyokból a portré után el lehet indulni minimum három útvonalon, addig Marina még jó ideig kénytelen követni az egyetlen utat, csakhogy aztán végre szívhasson egy kis friss levegőt. És igen. Most az következik, amire mindenki gondol. Ahogy kilépett, és mezítelen lába megérintette a hideg padlót, máris húzta elő zsebéből a jó kis Prince cigarettáját, melyet még otthonról csempészett az utazójába. Egy szálat a szája sarkába illesztett, majd a dobozért nyúlt. A gyufa sercegett az oldalán, és elsőre meggyulladt a gyors mozdulatnak köszönhetően. A jó kis füstös levegő gyorsan megtöltötte Marina tüdejét, és mintha csak először kapna rendesen lélegzethez napok óta, hatalmasakat szívott belőle, és jó ideig bent tartotta, mielőtt félig száját, félig pedig az orrán kifújva engedte volna távozni. Rátámaszkodott a párkányra, és onnan nézte a város fényeit. Azzal játszott, hogy hol elhunyorogott, ezzel nagyobbakká téve a fényfontokat, hol újra kitisztult előtte a kép. Lába szép lassan kezdett átfagyni, ahogy vékony pizsomanadrágja átengedte a hűvös szellőt. - Åh, hvis du kunne se fru Lykke nu...Oh, ha most látna Madam Lykke - ingatta a fejét a lány, ahogy újra anyanyelvén szólalt meg. Ha nem is sok minden, akkor a dán nyelv biztosan egy volt a számára hiányzó dolgok közül. Elnyomta a párkányon cigarettáját, és eldobta valamerre messzire. Aztán újabb szálat gyújtott. Elvégezte ugyanazt a rituálét, csak ezúttal megfogadta, hogy lassabban igyekszik kivégezni a dohányt. Illetve hogy utána visszavonul a hálókörletbe. Elég levegőt szívott mára.
|
ORIGINAL FAMILY DISAPPOINTMENT
|
|
|