Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840296#post840296][b]Machay Adél - 2021.12.17. 00:46[/b][/url]

Dwayne Warren
- Éjszaka, az eljegyzés után, december 18. -

Terjedelmes kortyokban nyeli a levegőt, miközben próbálja legyűrni a mélyről jövő, undorító hányingert. A mai nap csak arra volt jó, hogy több szempontból is felkavarja: egyrészt, most már hivatalosan is menyasszony, másrészt megviselte a stressz, harmadrészt ide-oda utazgatott az elmúlt két napban, előbb haza, majd a birtokra Hévízre, végül ismét vissza az iskolába, és ez a folyamatos rosszulléteivel nem egy túl szerencsés koncepció.
Őszintén szólva az borzalmasan nem érdekli, hogy rajtakaphatják a prefektusok, mert mégis mit tennének vele? Büntetőmunka? A vélatehetsége működik majdnem mindenkin, kivéve a nálánál erősebbeken, és akik bizonyos immunitást élveznek az erőszakos bájolás ellen. Még mindig cinikus félmosolyba fordul a szája, ha eszébe jutnak Will félelmetesen szexi, ellágyuló vonásai, amikor hozzáért a csuklójához. Óh igen, ha nem lenne Jean-Paul, elgondolkodna, hogy komolyan veszi ezt a házasságot, és magába bolondítja a leendő hites férjét, de mivel már a gyerek is úton van, eszében sincs ilyet tenni. Noha félrelépett egyszer-kétszer, mióta a faluba jött, ettől függetlenül hűségesnek érzi magát Jean-Paulhoz. Neki megengedett a félrekacsintás, a leendő férjének nem.
- Tekintettel lehetnél rám. - Morogja alig érthetőn, lefelé irányuló pillantással a hasának. Mintha az a kis sejthalom bármit is értene az anyja morgásából; csak ahhoz konyít eleget, hogy folyamatos hányingert és hányási rohamokat kreáljon a gazdatestének.
A hátán levő vastag kabát, és a nyakára tekert téli sál jócskán megvédik a megfázástól, de azért még jobban összehúzza magán az anyagot, biztos, ami biztos. Újabban a friss levegőtől csillapodni látszik a rosszulléte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840343#post840343][b]Machay Adél - 2021.12.17. 21:51[/b][/url]

Nagyon minimálisat javul a közérzete. Sajnos az újabb és újabb hullámok nem akarnak alábbhagyni, maximum időről időre gyengébben támadják meg az agyát és a nyelőcsövét, de igenis bármikor le tudna térdelni és teleokádni az első sík felületet, amivel találkozik. Valószínűleg csak a makacs önuralma tartja vissza, meg főleg az apja bájitalának maradék hatása, hogy megjelölje területeként az erkélyt. Nincs kedve még visszamenni a szobába a borzalmas szobatársa mellé. Eleve miért is ne mehetett volna külön szobába? Minimum egy lakrészt adhattak volna, hiszen a családja biztos benne, hogy rengeteg pénzt pumpált ebbe a tetves iskolába.
- Tessék? - Olyan hirtelen és tolakodóan cibálja ki a bárdolatlan utasítgatás a gondolatai közül, hogy csak a leplezetlen megrökönyödésre van ideje, miközben szembefordul az alakkal. Úgy néz ki, mint valami ápolatlan, rusnya kutya.
- Inkább nem. A friss levegő jót tesz a tüdőnek. - Szinte automatikusan szegi fel az állát és dől neki az erkélykorlátnak semmi jelét nem mutatva, hogy ő innen el akarna menni. Mivel alig hajlandó bárkivel is szóba állni, és nem fordít elég figyelmet a hivatalos hirdetésekre, hacsak nem érintik őt közvetlenül, nyilván nem jegyezte meg, hogy nem is olyan régtől van egy újabb házőrző vérebe az iskolának egy Warren személyében. Warren... Nehéz lenne elfelejteni, mennyi tömény undor ült az apja arcára valahányszor szóba jött odahaza a nagynénje, és annak a 'fattya attól a...' . Valószínűleg az ő gyerekéről is hasonlóan kellemesen fog megemlékezni a saját nagyapja, ha valaha megszületik.
- Különben is, felnőttek vagyunk. Az óvoda a faluban van. - Véleménye szerint Bogolyfalva még mindig egy olcsó koszfészek, ami a lába érintésére sem érdemes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840347#post840347][b]Machay Adél - 2021.12.17. 22:14[/b][/url]

Bár a romantika verte volna ki ide, nem a natúr közérzetjavítás. Előrébb ballag, hogy a holdfény mellett jobban láthassa ez a rakás szar, aki egyáltalán ki meri oktatni arról, hol és mikor tartózkodhat. Az idegei mostanában nem szuperálnak valami jól.
- Azért jöttem ki ide, hogy ne hányjak nyakon senkit, de kezdem úgy érezni, nem lenne kár, ha magát megajándékoznám egy kis csomaggal. - Sziszegi a fogai között szűrve a levegőt, miközben megáll a férfi orra előtt közvetlenül. A röpke kis százhatvan centijével szinte eltörpül a robusztus testalkat mellett, mégis a pattogó, fennhéjázó természete csöppet emel a hiányzó fizikumán.
- Mellesleg egyáltalán ki a franc maga, hogy itt osztogatja a parancsokat, mintha valaki lenne? - Talán jobb taktika volna magába bolondítania ezt a félkegyelműt... ha nem lenne istentelenül rossz kedve a mai események után. Nem kellett volna összeakaszkodnia Willel, kockáztatni, hogy otthagyja a férfi a baj kellős közepén. A stressz tényleg kezdi megviselni az agyát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840352#post840352][b]Machay Adél - 2021.12.17. 23:18[/b][/url]

Az arca csak egy ellenséges fintorba fordul a gyengélkedő említésére. Nem, meg sem közelíti azt a helyet, hogy aztán kipletykálják a terhességét. Így is sürgeti a körülmények okozta kényszer, hogy találjon egy megbízható bájitalost, akitől hányás elleni főzetet vehet helyben. Biztos nem fog a gyógyítótól segítséget kérni.
Amire nem számít, az a név. Dwayne. Warren. A lábai ösztönösen hátrébb viszik két lépéssel, még a döbbenet is bőven kiül az arcára. Nyoma sincs a dacnak, a vagánykodásnak, az epés pöffeszkedésnek. Kutatóan, és igen távolságtartóan fürkészi a másik arcát, szemei ide-oda cikáznak a markáns vonalakon, mintha próbálna leolvasni róla valamit, bármit, keresni valami kapaszkodót.
- Maga... Maga miatt dobták ki otthonról a nagynénémet évekkel ez előtt... - Azt nem teszi hozzá, hogy a Warren-féle vélakezelésről is kapott fejtágítást mind az apjától, mind a nagyanyjától. 'Kerüld őket. Féktelen állatok mind. Nézd meg, mit tettek a nagynénéddel. Nézd meg, mit tettek sokunkkal!'. Szaporán jár fel-alá a mellkasa, a neve pedig már csak egyfajta reflexként bukik ki a száján, mintha egy nyíltan el nem hangzott parancsnak engedelmeskedne.
- Machay Adél. - Itt már egy kicsit jobban visszarázódik a szokásos, élénkebben figyelő tempójába. Voltaképp fogalma sincs, mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Kicsit ironikusnak tartja, hogy Zója nem egyszer jutott eszébe mostanában, mióta a teszt feketén-fehéren közölte vele, hogy gyereket vár, és lám, most a férfi, aki felcsinálta a nagynénjét, épp itt áll és büntetőmunkáról papol neki. Kicsit össze van még zavarodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840355#post840355][b]Machay Adél - 2021.12.17. 23:49[/b][/url]

A fejfájása már eddig is ott dübörgött valahol a halántéka mélyén, de most már a szeme mögött érzi lüktetni a végtelenül idegesítő ütemet. Valahányszor szavak hangzanak el, tök mindegy, hogy Dwayne Warrentől vagy az ő szájából, a lüktetés még jobban és állhatatosabban kopogtat a szemgolyóin. A torka már összeszűkült, hogy visszatartsa a hányingerét.
Az utolsó mondatra akarva-akaratlan felnevet, de azért ismét közelebb araszol, ezúttal tartva azt a két lépés távolságot, és csak fél szemmel nézve fel a colos defenzorra.
- Adja át nekik maga az esküvőmön. Galina és a drágalátos apám oda meg vissza lennének érte, ha beállítanának Zójával, biztos vagyok benne. Maguk már kész tanmesének számítanak. - Kelletlenül beljebb megy a folyosószakaszra, de a testtartása semmit sem enyhül. A legtöbb idegszála azzal van elfoglalva, hogy visszatartsa magában a vacsoráját és csillapítsa a kínzó fejfájását. Az arca hozza a szokásos hullasápadt színét így, smink hiányában. Talán még jó is, hogy a haja ki van eresztve; valamennyire elfedi a borzalmas ábrázatát, miközben további különösebb kommentárok nélkül követi Warrent, de eldöntötte, bemenni bármiféle helyiségbe ezzel a férfival együtt biztos nem fog. Ha valamit elért Galina a rémmeséivel, az az, hogy Adél próbál óvatos távolságot tartani, hogy legalább pár másodpercig küzdhessen a nyomorult bőréért, ha ez a Warren-szörnyeteg megpróbálna végezni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840383#post840383][b]Machay Adél - 2021.12.19. 01:37[/b][/url]

Jó lenne, ha inába szállna a bátorsága. Jó lenne, ha leesne neki, mikor kell befogja a száját és eltakarodni annak rendje és módja szerint. Nem képes mindezen alapvető készségek elsajátítására.
A defenzor keze egy ernyedt kart ér, a lány feje lelóg, mintha szégyenében a padlót bámulná. Nagyon küzd, tényleg, őszintén próbálja megkímélni önmagát a megaláztatástól, de képtelen rá. Egy-két másodperccel azután, hogy Warren megfogja a karját, a maradék erejével megpróbálja azt kirántani, és elfordulni a falat támasztva két tenyerével, hogy a következő másodpercben istenesen hányni kezdjen. Ha pedig nem tudja mindezt megtenni, sajnos Warrent fogja cipőn hányni, és persze saját magát. Egyik végkimenetel sem túl gusztusos.
A torkát érő megterhelés több, mint kellemetlen, az erek kidagadnak a nyakán, az arca vöröses árnyalatot ölt az agresszív kényszertől, hogy mindent kiadjon az üres gyomrából. Köhögve-csukladozva próbálja minél előbb abbahagyni, de legalább három hullámot él meg, mire két-három perc elteltével képes abbahagyni a gusztustalan folyamatot.
- Én megmondtam... - A hangja síri és minimum cérnavékony, a homloka pedig úszik a hideg verejtékben az erőlködéstől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840385#post840385][b]Machay Adél - 2021.12.19. 02:24[/b][/url]

Semmilyen ellenállást nem tanúsít, nincs is ereje hozzá. Örül, hogy nem rogy térdre helyben és nyalja fel a saját nadrágjával egyúttal a kisebb tócsányi hányást, amit kitermelt magából. Így aztán a padot érésekor csak nagy kortyokban képes újból szedni a levegőt, miközben próbálja feldolgozni, mit kérdeztek tőle.
De miért nem akarja ez az -elvileg- vadállat megölni? Mindig azt mesélték neki, hogy féljen minden Warrentől, mint a tűztől, mert lehet, nem éli meg a holnapot, ha találkozik eggyel is. Miért nem használja ki a kínálkozó alkalmat? Bár most az is megfordult a fejében, hogy miért is szült még két gyereket a nagynénje Dwayne-nek, mikor elvileg Dwayne veszélyeztette a testi épségét? Nem érti.
Azt viszont tudja, hogy a dac még mindig ott munkál benne, elvégre még mindig fogalma sincs róla, hogy ez a férfi nem akarja bántani, nem egy közveszélyes gyilkos, hanem csak egy defenzor, aki általában részeg kölyköket hajkurász fizetésért a kastélyban, és kioszt egy-két büntetőmunkát. Mint valami fogatlan, vén oroszlán.
Csúfos vigyorra húzódik a nyomorultul remegő szája széle. Még mindig hideg verejtékben úszik az arca, egy-két tincse hozzá is tapadt a halántékához. Már annyira megviseli ez az egész hányás téma, hogy naponta át kell élje, hogy a folyamatosan, mágiával barnára színezett haja is átvedlik vissza szőkébe.
- Csak azzal, ami a nagynénémmel történt évekkel ez előtt... semmi mással... - Továbbra is csak suttogni bír, mert a torka eleven az előbbiektől. Egy pillanatra talán elveszítette most a józan eszét, hogy kiböki az igazságot, de szokott lenni az a ritka momentum, amikor helyesnek érzi az ember kimondani a tényeket. Talán az sarkallja rá, hogy Dwayne is teherbe ejtette Zóját, az unokatestvére házasságon kívül született meg, Zója egyedül nevelte fel a gyerekét végül... A körülmények ijesztő hasonlósága meggyengítette egy pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840387#post840387][b]Machay Adél - 2021.12.19. 02:53[/b][/url]

Még mindig lüktető szemekkel mustrálja Warrent, várja, hogy leessen neki a tantusz. Valószínűleg most először és utoljára hagyta ezzel kapcsolatban eljárni a száját, és így utólag összvissz csak reménykedhet, hogy tényleg köztük marad ez az -egyelőre- aprócska információ.
A kérdés ahelyett, hogy normális válaszra sarkallná, inkább köhögő nevetést csikar ki belőle a jóízű fajtából. Úgy néhány másodperc múlva sikerül abbahagynia, hogy megingassa a fejét, és továbbra is erőtlen hangon suttogjon neki.
- Most... rángattak ki egy... előnytelen kapcsolatból... Maga szerint... elmondtam nekik? Az anyám... lehet, hogy rájött... Anyák... De, ha az apám... megtudja... Ha megtudná, ő maga... a saját két kezével... szedné ki belőlem a gyerekem. - Szusszant egy mélyet, lehunyja a szemeit, úgy folytatja.
- Ezért megyek férjhez... Mentem, ami menthető... Nem vagyok tökös, mint... Zója. Kell, ami jár nekem... És, ha ehhez alá... kell írnom néhány papírt... akkor legyen. - Az a már-már tébolyult elszántság, ami egy ideje átszövi az egész életét, megfeszíti most az állkapcsát is. Megköszörüli ugyan a torkát utána, de már nem folytatja. Voltaképp nincs mit taglalni ezen, hozott egy döntést. És abból, amit előadott, nagyon sokféleképp lehetne értelmezni a jelenlegi helyzetét változatosabbnál változatosabb eredményekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=840564#post840564][b]Machay Adél - 2021.12.22. 20:06[/b][/url]

Lassacskán lenyugszik a szervezete annyira, hogy már ne remegjen, csak a gyomra érezze kellemetlenül magát továbbra is. Egyfajta kellemes bizsergés indul ki az ujjbegyeiből, és mászik végig a karjain, a mellkasán; érzi, ahogy az izmaiból kienged egy eddig nem is realizált feszültség, és elernyednek az erőlködés megszűnése után. Szeretne így maradni még egy darabig, hogy kizárhassa a szervezete belső és külső változásait. Egyszerűen csak nagyon de nagyon vágyik már egy rohadt válaszra Jean-Paultól, hogy végre megszabaduljon az állandó pániktól, ami naponta többször megtalálja. Olyan, mintha egyedül navigálna a koromsötét éjszakában, és nem lenne mellette a társa. Borzalmas. Talán ideje lenne elmondania neki a gyerek tényét, de jobbszeretné élőben, hogy láthassa a férfi csillogó szemeit.
Dwayne hangja szinte otrombán rángatja vissza a jelenbe. Szüksége van pár másodpercre, hogy feldolgozza, mit mondtak neki, és lassan bólintással jelzi, hogy felfogta, tudja, itt biztonságban lesz. Nem, valójában képtelen elhinni; az apja keze az agyában élő paranoia szerint olyan messzire elér, hogy határokról, korlátokról nem is tud beszélni esetében. Nevezzük a gyermeki megfélemlítettségnek vagy esetleg valós alapokon nyugvó feltételezésnek, de Machay Ilyát szerinte semmi nem tudná megfékezni, ha a saját gyerekét vagy annak ivadékát akarná eltörölni az életből.
Mélázásából Dwayne újabb, már-már lovagias szavai rázzák fel. Egy másodpercre elgondolkodóan bámul bele azokkal a valószínűtlenül zöld szemeivel a defenzoréiba, hogy aztán szinte pökhendin, Machaysan vigyorodjon el a következő másodpercben.
- Nem ilyen tragikus a helyzet, maradjon már. Ő is akarta a gyereket, természetesen. - Mármint Jean-Paul. Aki nem a férje lesz. De nyilván akarná, ha tudna róla, mert Adél rávenné, hogy akarja, még ha nem is akarja. - Voltaképp minden sínen van. És a gyereknek jó apja lesz. - Jó börtönviselt. Egyébként pedig tényleg sínen lesz minden, ha Will is és ő is megkapják a jussukat, és cirka három év múlva rendben különválhatnak. Addig pedig nagyon szeretne mindent csendben megoldani, lehetőleg Will tudta nélkül megszülni a babát és minél több időt tölteni Jean-Paullal. Biztos benne, hogy a párja meg fogja érteni ezt a különleges helyzetet, amibe beleerőszakolták a szülei.
- Nos? Még mindig meg akar büntetni? - Igen, most már határozottan pofátlan a mosolya. - Legitim okom volt levegőzni, láthatja. - És érezhetően témát terel. Volt az előbb egy pillanatnyi megingása, de már egyáltalán nem biztos benne, hogy erről beszélnie kell, hogy van ideje és luxusa gyengének lenni. Nem fog ez az ember semmiben sem segíteni, hiszen nem is ismeri. Csak magára, és majd Jean-Paulra számíthat, és ez így van jól. Értelmesebb most elaltatni Dwayne figyelmét, semmint később akár magyarázkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841345#post841345][b]Machay Adél - 2021.12.30. 21:32[/b][/url]

Mit mondhatna? Hogy pengeélen táncol? Már így is túl sokat járt a szája teljesen feleslegesen. Hozzá fog menni Willhez, hogy megkapja a pénzét, ami őt illeti, ami az új élete záloga az igazi szerelmével. Majd szép csendben elválnak, ahogy megegyeztek, és mindenki megy a maga útján tovább. Addigra megszüli a gyermekét, és ha minden jól megy, az első három évben Jean-Paul fog vigyázni rá, míg össze tudnak házasodni.
- Alapesetben igaza van. De az aranyvérűek nem a huszonegyedik században élnek. Nekik még mindig a fajtisztaság a fontos. Az apám a legjobb példa erre... Akármennyire szépen csomagolja a mondandóját, mindenki tudja: ő az egyik legelkötelezettebb védelmezője az aranyvérnek. Ha férjhez megyek, az csakis aranyvérű jelölttel tehetem meg. - Nincs választása, valószínűleg Dwayne is hamar rájönne erre, ha el kellene merüljön egy napig az aranyvérű pocsojában. Ilyen szempontból Dwayne kifejezetten szerencsés: nem kötik a felső tízezer őrült szabályai.
Jólesően szusszant egyet a számára abszolút kedvező válaszra. Az ártatlan félmosoly ott játszik az arcán, ahogy felnéz Dwayne-re, inkább elégedetten semmint hálásan. Nem tudja, mit gondoljon róla. Még mindig ott motoszkál az agyában Ilya hangja: ne bízz bennük. Gyilkosok. Talán csak Dwayne másként dolgozik, mint a családja többi tagja. Nem árt résen lenni vele kapcsolatban, akármilyen más benyomást tett rá, mint amivel a családja ijesztgette gyerekkora óta.
- Köszönöm. - Az biztos, hogy egy Warren felajánlott jóindulatát nincs oka egyelőre visszautasítani, de készpénzre venni sem. Elraktározza magában, hogy alkalomadtán talán beválthatja ezt a futólag tett megjegyzést.
Mindenesetre megfogadja Dwayne tanácsát és tényleg nem időz itt tovább az erkélynél. Lassan visszasétál a hálójába a Rellonban még kissé ingatag lábakon, de egyenletesen haladva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845006#post845006][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:13[/b][/url]

Mr. Selwyn
- a Willel való kibékülés után -

Már levitte a holmija nagyját a házba hajnalban. Nem volt szüksége a pletykás-árgus tekintetekre, de valószínűleg a túlnyomó részét beképzeli - szinte egy ember sem elég érdekes, hogy sokáig róla beszéljenek, csak a figyelemhajhászokat szeretik csak azért is kínozni és verbálisan keresztre feszíteni az emberek. Jelenleg a háta közepére sem kívánna egy ilyen kínzatást.
Gondolataiba mélyedve támaszkodik az erkély korlátjára, pont ott, ahol a múltkor Dwayne rajtakapta záróra után. Ezúttal sem zavartatja magát túlságosan, hogy arrébb menjen, elvégre holnaptól már odalent fog időzni többnyire a házban. Az egyetlen zavaró tényező talán a fel-le mászkálás, de ha cserébe nyugalmat kap és nulla kíváncsi tekintetet, akkor ez egy nyerő döntés. Csak Willt kell elkerülnie, főleg a tegnap és tegnapelőtt lezajlott beszélgetéseik után. Futólag átszalad a fején, hogy a kastély milyen hihetetlenül csöndes, pedig általában egy-két prefektust, vagy Dwayne-t, esetleg a gondnokot ki kell kerülni, ha csendes levegőzésre vágyik egy tilosban járó diák. Apropó a gondnok...
Mr. Selwyn csöppet sem olyan, mint amilyennek a lányok fantazmagóriáiban gondolta.
A talpig úriember tükre, visszafogott, stabilitást sugárzó kiállással bír. Sokkal... nyugodtabb? Talán ez a jó szó rá, igen. Szóval sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint azt elképzelte. Aki feladja a saját apját, valamiért úgy hitte, sokkal vadabb vérű, sokkal lobbanékonyabb, valamiféle morbid igazság bajnoka, feltűnési viszketegségben szenvedő alak.
De nem, abszolút nem ezt az érzetet kelti benne a nálánál egészségesen idősebb férfi. Jobban belegondolva talán a nyugalom az első szó, amire asszociál vele kapcsolatban. Vajon ma este is kint járkál? Néha látja az iskolában, de borzasztóan ritkán, belegondolva. Éjszaka úgy emlékszik, csak egyszer hallott susmust, hogy a gondnok is járőrözik, de nem futott bele. Azon kevés alkalomkor, amikor találkozik a tekintetük, akarva-akaratlanul is udvariasan biccenti meg a fejét köszönésképpen felé. Érdekes ember, de hallgatag. Vagy pont ez az érdekes benne, hogy alig lehet kihúzni belőle két szót harapófogóval. Vajon egyszerűen nem tud társalgást fenntartani, vagy inkább jó hallgatóság és ismeri a 'lakat van a számon' fogalmát?
Elég messze elröppennek a gondolatai, még a figyelme is kihagy a bentről érkező potenciális zajok iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845008#post845008][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:31[/b][/url]

Mélázásából egy kellemes, udvarias hangszín rázza fel. Azt hitte, megúszhatja az estét egyedül, de ezek szerint a kastély sosem alszik, a magányos lelkeket mindenképp utol kell érje valaki.
Kisvártatva megfordul, csak hogy a közönyt meglepettség váltsa fel az arcán egy pillanatra, majd a csintalan tinédzserlány félmosolya.
- Mr. Selwyn. Hát ismét összefutunk... - Micsoda egybeesés, hogy pont a hallgatag gondnok járt az eszében, s lám, meg is jelent, mintha megidézte volna. Micsoda klisé lenne. Teljesen természetes, hogy Seth-nek dolga van éjszakánként az iskolában, elvégre, amit a diákság nappal szétver, az javarészt neki köszönhetően válik elérhetővé reggelre újból. Mondjuk a gondnok kezében fityegő furcsa szemüveget nem tudja, mire vélni, de azt diktálja az újkori gondolkodás, hogy senki ízlésére nem lehet egyenes kritikát tenni, maximum ügyesen becsomagolt észrevételt, ha nagy ingerenciát érez rá.
- Dehogy, dehogy, csatlakozzon nyugodtan, elég nagy az erkély mindkettőnknek. - Művidámság, az évek alatt begyakorolt rutin eredménye. Akik nem akkora társasági pillangók, mint az a néhány tucat aranyvérű, akik ebben a kastélyban mozognak, aligha jönnek rá, hogy épp szemernyi vidámság sincs sem a hangjában, sem a szemében. Seth érzékeiről csöppet sem tud, így könnyen lehet, hogy számára nyitott könyv a viselkedése.
- Szokásos éjszakai helyzetfelmérés? Mennyi mindent tettünk tönkre a mai napon? - A humor a legjobb hangulatkeltő, szokták volt mondani, sőt a legegyszerűbb csevegési formák egyike is

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845010#post845010][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:42[/b][/url]

Nincs épp olyan késő, Bogolyfalva távolinak tűnő fényei valószínűleg a még nyitva tartó pubtól, éttermektől származnak, meg a közvilágítástól. Vajon Will ma dolgozik? Fel kellett volna pofozza, így utólag belegondolva. Vagy mégsem. Csak abban biztos, hogy felzaklatta az egész beszélgetésük.
- Mhm, érthető. De biztos akad egy-két próbálkozó zsenipalánta, aki mégis játszadozna a varázslataival? - Mindig vannak, akik feszegetik a határaikat és megpróbálnak benyúlni az oroszlán tátott szájába is. Bátor vagy botor, azt a végkimenetel dönti el többnyire.
A felajánlás kissé meglepi- ezek szerint tovább bámulta az illendőnél azt a szemüveget.
-  Szabad? - Már csak reflexből is megkérdezi, mielőtt utánanyúlna és egy 'Köszönöm' keretén belül az orrára illeszti.
Először természetes kíváncsiságból adódóan a férfit veszi szemügyre vele. Egyenletes struktúrát mutat a szemüveg, talán némi disszonancia, de az lehet fáradtság is, ki tudja, talán ott sincs valójában, csak úgy fordította a fejét, rossz szögben. Viszont saját magára átirányítva a pillantását már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Szétesett szálak, foszlányok, néhol összegabalyodott csomók, zilált szerkezet. Ez adódhatna a vélaságából is, azzal tisztában van, de most, hogy terhes, vannak napok, amikor egy papírszél okozta vágást sem tud meggyógyítani rendesen, vagy sehogy.
Más napokon pedig tökéletesen kiegyensúlyozott.
Lassan lehúzza magáról a szemüveget, és visszanyújtja Seth-nek enyhén elkomorult arckifejezéssel.
- Nos... Akár lehetne rosszabb is. - Valójában sokkal rosszabb. Tehetetlen türelmetlenséggel tűri hátra az egyik arcába lógó hajtincsét, miközben kiereszti a bent rekedt levegőt.
- Ha megkérhetem, ne említse a gyógyítónak. Nemsokára ... megoldódik úgyis. - Fűzi hozzá csendesen, visszafordulva inkább Bogolyfalva fényei felé, most már nem is próbálva leplezni a fáradtságát, fásultságát, a reménytelenségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845012#post845012][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:47[/b][/url]

- Ez amolyan inspiráló-tanárosan hangzott. - Nem bírja ki, hogy ne kuncogjon egy kicsit. A jó mentor ismérve a szaktudása, és hogy képes ezt szórakoztatóan, megihletően átadni a jövő generációjának. Seth olyan nyugodt magabiztossággal képes nyilatkozni, hogy akarva-akaratlan felruházza őt ezzel a jó mentor sztereotípiával fejben.
A jókedve sajnos csak addig tart, amíg a saját, totál káosz manaáramlásával nem szembesül. Titkon nagyon reméli, hogy nem szaladgál szabadlábon még néhány ilyen eszközzel bíró diák vagy tanár ebben az iskolában, mert akkor már lenne legalább egy erős gyanúja, miért tudja minden második nyomorult, hogy terhes.
Hosszú másodperceken keresztül hagyja megülepedni a csendet maguk között, de végül Seth felé fordul, kifújva az eddig bent rekedt levegőt.
- Ismer ellenszert genetikai betegségekre? Mert az lenne most a legnagyobb segítség... egy számomra fontos személynek. - Színtelen a hangja, mégis a szemei tökéletesen érthetően tükrözik a fáradtságot, a félelmet, és a haldokló reményt, amit a gyógyítók minduntalan megpróbáltak elfojtani, még Will is. Mégis, ha megkérdezik, segíthetnek-e, kibukik a kérdés akarva-akaratlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845014#post845014][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:55[/b][/url]

Valószínűleg, ha olyan tanárai lettek volna a kezdetektől, mint Seth, még idejében esélye kínálkozott volna, hogy jobb mederbe kormányozza az életét, de még innen sem késő visszajönni.
Nehezen rángatja elő a szavakat, meg kell rágnia, hogy aztán szabadon ereszthesse a mondat teljes súlyával őket. Szonja beteg. Szonját nem tudják megmenteni, az Edwards nem kegyes és idővel meggyógyítható dolog, ezt Will is megmondta. Van, hogy nyersz a lottón, van, hogy veszítesz. Ő most vesztett, mégis képtelen ebbe csak úgy beletörődni. Hiába várja ezen a ponton mindenhonnan a segítséget, csak nem akar megjönni, csak nem akarja senki újraírni a varázslás szabályait. Egyszerre keseríti el és... valami, amit sose bírna kitapintani magában, de ott van, a természetéből fakad: megkönnyebbül tőle. Nem kell elgondolkodnia rajta, hogyan vállalná a felelősséget egy beteg gyermekért, hogyan idomulna az élete, a mindennapjai Szonja speciális helyzetét követve. Egyszerűbb, hogy a természet megoldotta helyette a felelősség kérdéskörét.
Melengető belenézni a hasonlóan szomorú szemekbe, mert egy kevéssé ismert személy olyan mélységű megértést sejtet, amire nem számított. Egy pillanatra átmelegednek tőle az ujjbegyei. Sajnos Seth sem mindenható, hogy felülírja a természet törvényeit, és megszüntessen egy eredendő hibát a gépezetben. Fakóvá tompul a tekintete, miközben visszafordul a falu távolinak ható fényei felé.
- Lehet, élnem kellene a lehetőséggel... - Csak úgy motyog, maga elé, szinte szórakozottan könyökölve a kőkorláton. - Tudja... - Noha nyitva a szája, nem jön a mondandója folytatása. Még néhányszor ki-be csukja, hogy végül ismét visszaforduljon tétován Seth felé. Mint aki nem találja a helyét.
- Valójában ez borzalmas... mert... A muglikhoz képest annyira fejlettek vagyunk, ezen mégsem tudunk változtatni! - Pengevékonyra préselődik a szája, keserű csalódottság itatja át a szavait. - Sosem fogom megérteni ezt... - Igyekszik nem arra gondolni, hogy előtte áll a döntés: két hét múlva vállalja az önkéntes abortuszt, vagy megszüli a gyerekét, és végignézi, ahogy meghal? A döntés az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845016#post845016][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:00[/b][/url]

Törékeny... Seth tökéletesen rátapintott egyetlen szóval a dolog lényegére. Gyerekkora óta ideges, izgága, őrültségeket csinál, _neurotikus_ . Ez utóbbit roppant mód szeretik felhozni a származásával egybekötve, a negyedvélák keresztje, hogy hajlamosak pszichiátriai esetekké válni szépség, tökéletesség, vágy ide vagy oda. Még, ha nem is dörgölik úton-útfélen az orra alá, _tudja_ , miket suttognak róla, a paranoid bebeszélése megérzi. Sokszor látja a szemükön, a családjáén, másokén, hogy mennyire... irtóznak tőle. Idegesíti őket. Valószínűleg Seth nem erre célzott, még csak nem is így fejezte ki magát, de neki rögtön ez fut át az agyán, amit megfeszül a kézfején a bőr egy pillanatra, ahogy erősebben markol a korlátra.
Az sem segít sokat az eleve elcsigázott idegein, hogy reménysugár helyett csak újabb megerősítést kap: ami jelenleg lehetetlen, az bizony lehetetlen. Mégis, egyelőre képtelen elhatározni magát, hogy elébe menjen a dolognak, ne várja ki a két hetet, és essen túl az egészen. Még két hét... Ismét nagyobbra nőne a méhében a kislány, de közelebb is kerülnének a megmásíthatatlanhoz.
- Hogy lehet egyáltalán megemészteni, hogy a leghumánosabb döntés szerint megöletem a saját lányom? – Nincs vád a hangjában, inkább őszinte segítségkérés egy hosszú, főleg önismereti folyamat során megválaszolható kérdéshez. Fogalma sincs, hogyan közelítsen a kérdés felé. Őszintén szeretné megmenteni Szonját, de bármerre tekint, nem lát erre módot, csak az összecsapó hullámokat a feje fölött. Hogyan lehet ennek bármilyen értelmet kölcsönözni? Nem hisz az olyan fellengzős gondolatokban, mint a ‘Nagyobb cél’, meg ‘Magasabbrendű terv’, mert itt egész egyszerűen nincs ilyesmiről szó szerinte. Voltaképp az egész egy rohadt nagy arcon csapás.
Először kissé értetlenül tekint le Seth felfordított tenyerére, de szó nélkül helyezi bele a sajátját. Életidegen számára ez a fajta gesztus. A saját anyja nem viseli el hosszú ideig a kiborulásait, az agonizálását, és nem sokszor tapasztalt együttérzést sem mások részéről. Először nem is nagyon tudja, mihez kezdjen vele, érzik a kezein az enyhe feszengés, hogy akár ki is kapná az ujjacskáit Seth nagyobb, markosabb tenyeréből, mégsem teszi. Ott tartja az emberi test melege, a közelségérzet, a fura, pillanatnyi megnyugvás, hogy nincs egyedül. Végül elernyed, tovaszáll az a kis szorongás is, ahogy másodpercről másodpercre nyugszik meg.
- Volt már hasonló helyzetben, Mr. Selwyn? – Mintha keresné a receptet másokban. Annyira gyerek még, és annyira tapogatózó, botladozó, noha előszeretettel játssza el a közönség előtt az úrinőt, valójában csak egy totyogó, akaratos, esetlen gyerek, aki borzasztóan makacs és szeretetéhes, nehezen kezelhető, és jelen pillanatban fáradt, hálás a mellette álló stabil nyugalom jelenlétéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845018#post845018][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:06[/b][/url]

Mérhetetlenül jóleső az ítéletektől mentes emberi közelség, hogy valaki nem akarja felhánytorgatni, hol rontotta el, mit rontott el. Seth ezen oldala emlékezteti Willre. Nem kell a pódiumon felelnie a bűneiért, mert nem hibáztatják.
- Mégis annak érzem. – Megremeg a hangja, ahogy kiereszti a tüdejéből a levegőt, de továbbra is a férfi kezébe kapaszkodik, már-már fuldoklóként a szalmaszálba. – Tudja... Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne magamhoz ölelni. Láttam már kisbabákat az anyjuk karjában, a pihés kis fejüket... ahogy az anyjuk mellkasához simul. Azon tűnődtem, van a lányom megnyugodna, ha hallaná a szívdobogásom? Állítólag megnyugtatja őket. – Észre sem vette, mikor csordultak ki a könnyei. Csak elindulnak leperegni a porcelán bőrén a maguk komorságával.
Seth szavaira teljesen felé fordítja a fejét, s ugyan az elején valóban szinte felháborítónak tűnhetne a hasonlat, nagyon rövid idő alatt végigömlik a felismerés az arcán. Nem feltétlen érzi át, vagy érti meg teljesen, de a kapcsolódás, a párhuzam számára is nyilvánvalóvá válik főleg annak tükrében, miket hallott Seth Gareth Selwynről pletykák szintjén. Eltűnt pár évre, és mióta visszajött sem a régi.
- Ha visszaforgathatná az időt, és elölről kezdhetne mindent, megtenné? Átírná a saját történetét? – Néha foglalkoztatja a kérdés. Szeret eljátszani a fantazmagóriáiban, mi lenne, ha az apja szeretné, ha az anyja dédelgetné, ha megértésben nőtt volna fel, ha lennének barátai... Ha gyermeke egészséges volna... Ha az apja nem Jean-Paul lenne, hanem mondjuk... Mindegy, abszurdum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845020#post845020][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:12[/b][/url]

Először meglágyul az arckifejezése, aztán a ‘szenvedés’ szó megfagyasztja a gyorsan jött, gyorsan ment melegséget benne. Egyre-másra visszacseng a fülébe Will utolsó mondata: ‘Adél, ennek a gyereknek nem szabad megszületnie, érted amit mondok?’ Akkor is értette, most is érti. De nem érzi. Amikor esténként most már elkalandoznak a gondolatai, és azon kapja magát, hogy gyerekdalokat elevenít fel az elméjében, próbálván megkeresni a rég elfeledett dallamot, amit még Eliza tanított neki talán... amikor játékok jutnak eszébe, a csapd-le-csacsi, az ec-pec-kimehetsz számolós... Nem tud szembenézni a gondolattal, hogy ezeket sosem fogja megtanítani a gyerekének.
- A racionális döntést kellene meghoznom. – Suttogja összepréselt ajkain keresztül. – De valami még visszatart. Nem... olyan könnyű belenyugodni. – Pedig ő is sejti, meg fogja hozni a helyes döntést, de ahhoz kell még egy löket, egy más helyről érkező. Seth remek társa a gyászban, de a döntés meghozatalához talán... igen, talán ideje lesz a nagynénjét meglátogatnia. Azt az embert, aki majdnem pontosan ugyanezt az utat járta végig évekkel ez előtt, és végül kitagadta a család, hozzáment a vélairtó férjéhez, és szült még neki két gyereket. Az egész családjuk egy elmebeteg mesehalom lehetne...
Mélázásából a pillanatnyi csend rázza fel. A fejét Seth felé fordítja, s már majdnem elnézést kérne a tapintatlan, lehetetlen kérdésért, de csak a szája kinyitásáig jut- hogy aztán rögtön bezárja a nagyon is kézenfekvő válaszra. Ne pazarolja menekülésre az erejét... Mikor változott gyávává? Mit tett vele ez az elmúlt néhány hét, hónap, ami így megtörte és undorító, fülét-farkát behúzó nyomorulttá tette? Érzi a bőrt megfeszülni az állkapcsán.
- Nem vagyok az a fajta. Tudja... a családunkban dekorelem szerepét töltöm be. – Nincs a hangjában neheztelés vagy különösebb érzelem. Tudja, amit tudnia kell, az ehhez kapcsolódó fájdalmát pedig gondosan el szokta zárni. Will persze nagy érzékkel bele tudott gyalogolni már néhányszor. Valahogy az az ember ráérez, hogyan tudja ott megrúgni, ahol igazán fáj. – Az ideális család az apám fejében egy intelligens feleségből, és egy csodás jövővel bíró fiúból áll. Én voltam a szépítés. A bátyám születése előtt az anyám kétszer elvetélt... Mindkétszer lánygyermeke lett volna. – Nem szeretne összeesküvés-elméleteket szőni, de ismerve az apja elveit, nem tud nem arra gondolni, hogy a meg nem született nővérei Ilya keze által lelték haláluk az anyaméhben.
- Miután Dominik világra jött, már teret adhattak az idealizált ‘egy idősebb fiú, egy fiatalabb lány’ modellnek, és lám, megszülettem én. Nagyon korán tudatosították, hogy nem töltök be fontos szerepet a családban. ‘Szép vagy, használd is. Légy túlélő, másképp nem fogsz boldogulni a társadalmunkban.’ Erre tanított az anyám, és ugyan szeret... Tudom, amit tudok. Hogy csak azért szeret, mert az ő testéből fakadok, de egyébként a gyermekideáljától nem is állhatnék messzebb. Kötelességből érez bármit is irántam. – Szusszant egyet, hogy a szürke, színtelen hangjának esélyt adjon pihenni egy másodpercre.
- Azért mondom el ezt, hogy értse, gyerekkortól megtanultam inkább szembemenni a csatával, semhogy védekező pozícióba kerüljek. – Az arca ugyanazt az elszánt, makacs határozottságot tükrözi hirtelen, mint a szavai. Azt a megveszekedett élni akarást és dacot, ami folyamatosan jellemezte sok cselekedetét, mióta jár és gondolkodik. – Abból már nehezebb kijönni, mint ha nem számítanak a támadásra, mert azt hiszik, túl beletörődő vagyok hozzá. Nem, ha a Machay-családba születsz, tanuld meg kitekerni a viperák nyakát. Mindannyian azokká válunk egy adott ponton, de nem szégyellem. Muszáj volt ott beléjük marni, ahol fájt. De... – Itt ismét visszaköltözik a bizonytalanság, az elesettség az arcára. - ... a lányomat érintő kérdés más. Ez olyasmi, ami egy átugorhatatlan fal. Ha tehetném... lehet, hogy visszaforgatnám az időt, hogy... vagy ne foganjon meg, vagy hamarabb meghozzak egy döntést, ami megkímélt volna ettől a fájdalomtól. – Nincs miért tagadnia. Ez is megfordult a fejében. Ha akkor, ott, Jeremy lakásán megissza az abortáló főzetet, sosem tudta volna meg, hogy beteg a lánya. Sosem kezd el kialakulni felé a kötődése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845022#post845022][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:16[/b][/url]

Mondaná, hogy senki sem segít, nem tudnak, mert az a fajta segítség, amit Adél annak hisz, levenné a döntés súlyát teljes egészében a válláról, és megoldaná a problémát helyette. Nem segítség volna valójában, hanem babusgatás, hárítás, túlféltés. Csak azt ismeri, hogyan kell elkapni a pofont, aztán visszaadni, de megélni a fájdalmat és a sebeket, azt nem. Feldolgozni őket? Végképp nem. Ezért sem mond semmit Seth szavaira – túl fiatal, tudatlan saját magával szemben ahhoz, hogy megértse az üzenet igazi jelentését. De valamicske mégis átszivárog belőle a tudatán, saját értelmezésének határait jótékonyan feszegetve már pusztán az ellágyuló vonások és az empatikus szavak hatására. Nem mer rákérdezni, mi történt Seth-tel, túl intim, túl személyes lenne, mégis érdekli, és elraktározza magában csendben egy másik alkalomra, hogy ha már úgy érzi, biztonságos megkérdeznie, megtegye.
Marad még úgy fél órát, csendes visszafogott beszélgetéssel töltik az időt semmitmondó dolgokat előhozva a súlyos témák helyett. Némileg talán oldódik is a légkör... vagy nem. Elég nehéz megmondani ezek után, de mikor végre elválik a férfitől, valamilyen szintű megkönnyebbülést érez. Nem lett jobb a hangulata, nem változott semmi, inkább megtapasztalta, milyen, ha meghallgatják az embert, és nem süket fülek előtt sír, ordít, hisztériázik... könyörög. Egészen új élményként ragad meg benne a tapasztalás.