Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861048#post861048][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 18:25[/b][/url]

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861320#post861320][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.26. 00:26[/b][/url]

Én úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés volt ez az év, és mivel a maximumot hoztam ki magamból, ezért ennél jobb nem is lehetett volna. Persze, ha a tökéletességre törekszik az ember, akkor mindig van feljebb, de én nem gondolom, hogy ekkora nyomást kellene helyezni magára az embernek. Legyél a lehető legjobb önmagad, figyelj az igényeidre és arra, hogy milyen vagy másokkal, és a világ meghálálja. Egészen máshogyan fog sütni a nap, ha érzed, hogy megtölti a lelked és táplálkozol belőle.
Ezért is jöttem ki az erkélyre, hogy magamba szippantsam az utolsó napsugarakat, a friss tavaszi levegőt és szünet mindsettel induljak haza a családomhoz.
Mézga is bizonyosan hasonló okokból jött ki a gitárjával, egészen más ilyen miliőben írni, mint egy sötét szobában.
- Tetszik, amit az előbb játszottál. Mi volt az?- Kérdem érdeklődve pislogva. Remélem, hogy nem zavartam meg nagyon, figyelem a reakcióit. Hallottam már olyat, hogy valaki soknak tart, de nem tehetek róla, ez vagyok én. Azért persze próbálkozom, én tényleg.
- Örömmel hallom, gratulálok! - Felelem nevetve. Biztos voltam benne, hogy nem bukik meg, hiszen levitás. Nekem meggyőződésem, hogy ők képtelenek rá.
- A levitában szerintem rituális emberáldozat van azokra, akik rontják a tanulmányi átlagot. - Helyeslek bólogatva, majd megeresztek egy félmosolyt jelezvén, hogy ez a vicc helye volt.
- Én is kaptam egy elfogadhatót, de többnyire K-t és V-t. Én is teljesen elégedett vagyok, és örülök a szünetnek. - A legnagyobb dicsőségem, hogy megdicsérték az éneklő dementorokról szóló esszém SVK-ból.
- Holnap indulok haza Szentegyedre, nagyon várom már. Elmegyünk együtt a családdal a hegyekbe feltöltődni. - Magyarázom izgalommal a hangomban. Azok a legjobb programok, amikor csak mi négyen vagyunk és rengeteg időt töltünk együtt, miközben foglalkozunk a lelkünkkel és varázserőnkkel. Ezektől mindig jobban indul az új tanév, szinte kicserélve érzem magam.
- Neked mi a terv? - Érdeklődöm fejem kissé oldalra biccentve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861923#post861923][b]Winkler Ábel Julián - 2023.04.01. 23:20[/b][/url]

Azt hittem, hogy többet fog mesélni a szerzeményéről. De megértem, hogy amíg nincs kész, addig nem mutogatja, elvégre még sokat változhat a mű.
- Biztos klassz lesz, majd mutasd meg, ha készen van. - Felelem bátorítva. Én sosem tudnék zenét írni a zongorámon, ahhoz nagyon kevés gyakorlatom van. Amennyit volt lehetőségem az utóbbi időben játszani rajta, örülök, ha normálisan tudok kottát olvasni.
- Hehe, azt elhiszem. A másik oldalon mindig jobb állni. - Ezzel a viccel azért eléggé súrolom a határt, de nem vezérel rosszindulat. Néha nem is tudom, hogy hogyan lehetnék olyan, hogy ne lógjak ki a többiek közül, de megtartsam az értékrendet, amiben felnőttem.
Helyeselve bólogatok arra, hogy örülök. Bizony, keményen megdolgoztam ezért az eredményért, igaz lehettem volna elszántabb, de így is elégedett vagyok.
- Oh, sajnálom. Azért remélem fogsz tudni egy kicsit kikapcsolni is, az ráfér az emberre két tanév között. - Számomra nagyon fontos a feltöltődés, anélkül igencsak nehezen bírja az ember a gyűrődést. Meg ez nem is mindig szórakozást jelent, nagyon sokszor elmélkedést a mindennapokról, a világ és önmagad kapcsolatáról.
- Örömmel meglátogatunk, ha nem zavarunk! Köszi a meghívást! Még megkérdezem otthon, hogy mit szólnak hozzá. - Felelem mosolyogva. A szüleim mindig is támogatták, hogy barátkozzunk más családokkal, így szerintem maximum csak a szabadidő szólhat közbe.
- Képzeld, Geri jövőre elsős lesz! - Újságolom büszkén. Nagyon örülök, hogy az öcsém is végre a közelemben lesz. Szerintem ő is navinés lesz, akárcsak én!
- A húgaid mikor is kezdik a középfokú tanulmányaikat? - Kérdem érdeklődve pislogva.