37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Új ismeretség
Írta: 2014. november 12. 22:31
 | Link
Mikor kijut a teraszra nagyot néz. Amit idáig látott az iskolából annyira lenyűgözte, hogy teljesen elfelejtkezett mindenről és észre se vette, hogy már majdnem két órája járkál a különböző termekben és folyosókon. Volt ugyan olyan rész, amit jobbnak látott elkerülni, sötétsége, vagy lezártsága esetleg tanár lakta mivolta miatt. A beszűrődő fényt követve most megint egy nagyon vonzó helyhez érkezett, a terasz amire kilépett gyönyörű. Elégedetten szemléli meg a kilátás adta környéket. Csipet végig a nyomában volt, persze itt ott lemaradt, vagy előre futott, de hűségesen követte mindenhová. Ami őt illeti köszönt  mindenkinek, akivel csak összefutott, de egy illedelmes köszöntés, vagy biccentés után mindenki ment a dolgára, vagy sietett tovább. Hiába látszik, hogy folyik a tanév és mindenki nagyon elfoglalt. Az egyik székre lehuppan miután a megfelelő látvány felé irányította azt. Igaz, így háttal van a bejáratnak, de nem vár ugye senkit. Elgondolkodva nézi a tájat, ami innen nagyon is jól látszik. Vajon milyen órákat kell, majd felvennie? Jó lenne megtanulni hoppanálni, de azt még biztosan nem fogják engedni, ahhoz még nem elég idős. ilyen és hasonló hasznos dolgokon töri a fejét és közben felhúzza lábait a fotelba maga elé, hogy kényelmesebben tudjon ülni. Csipet a növények között babrál, elképzelése sincs, hogy miért, de jól érzi magát itt és ez a lényeg. Akaratlanul is elhagyja száját az apró sóhaj, ahogy eszébe jut otthon lassan anya teríti az asztalt és megeteti az ikereket. Úgy tűnik ezen a békés helyen rátört hirtelen a honvágy.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 12. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 18:50 | Link
Dereknek

Szép vagy... mint egy angyal. Ezt csak ilyen egyszerűen mondja, mint egyszerű tényt, mégis sikerült zavarba hoznia vele. Ha kicsivel nyomulósabb lenne a hangsúly, vagy tolakodó, akkor tudna vele mit kezdeni, rögtön visszavonulásra késztetné, de így olyan őszintének hangzott. Kicsit bele is rózsaszínedik az arca, hogy megállapodjon valamivel sötétebb árnyalatban. Zavarában egy kicsit elmosolyodik.
-Aranyos tőled. Szólíts csak Kirának egyszerűen, a Kiranella szép, de kicsit hosszú. A szüleim is, így hívnak néha.
Szóval mugli a srác, akkor ezért van egy kicsit elveszve, vagy nem is elveszve, de elvarázsolódva mindentől.
-Akkor tényleg nagyon új lehet neked minden. Tudod az apám varázsló, így nekem már nem annyira idegen ez a világ. Ha szeretnéd segíthetek neked, ha valami nem tiszta elsőre. Igaz a helyről, azért én sem tudok sokat, most járok itt először, bár sokat hallottam róla.
Már megint, úgy találja túl kimért és udvarias. Akár az időjárásról is cseverészhetnének ilyen alapon.
-Nyugodtan simogasd meg, Csipet nem szokta kéreti magát, ha erről van szó.
Valóban a mókus jókedvűen tűri a simogatást és át is költözik hamarosan Derek vállára.
-Tudod már milyen órákat szeretnél felvenni? Tényleg ismered a Kviddics játékot? Nagyon jó, szerintem tetszeni fog.
Persze egy mágus családba születettnek nem kell bemutatni a kviddicst, de lehet Derek nem ismeri még.  
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 17. 18:13 | Link
Grace Erin Green


Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 23. 11:29 | Link
                          Catherine Alexis Rawen

Igaza volt. Mindketten jól szórakoztunk, és ez volt a lényeg. Kicsalingáztunk a teremből és azt hiszem véletlenül nekimentem valakinek. Miután elsütöttem egy bocsánat féleséget, végre valahára sikerült kijutnunk a teremből. Eléggé megkönnyebbültem, mikor becsukódott mögöttem az ajtó. A zaj elhalkult, és végre tudtunk normál hangerővel is társalogni.
-Végre...-sóhajtottam fel én is. A rellonos lány rám pillantott, majd a kijárat felé lépett, de valamilyen -fogalmam sincs milyen- elgondolásból visszafordult.
-Nekem sem biztos tenne jót egy rövid ujjas séta.-gondolkodtam el a dolgon.
-Remek ötlet. Úgy sem jártam még arra.-helyeseltem az erkélyes ötletre.
-Akkor én is elszaladok egy pulcsiért!-kiáltottam utána, de a lány már rég eltűnt a sarok mögött. Ráébredtem, hogy nincs vesztegetni való időm. Rohantam is a hálókörlet felé. A Navine kastélyszárnyának küszöbében azonban -már sokadik alkalommal- sikerült megbotlanom, azonban egy gyors cigánykerék megmentett a fájdalomtól.
-Mázli, hogy gyakoroltam.-mondtam elégedetten. Felkaptam a fekete-fehér csíkos, halálfejes pulóverem, és rohantam vissza. Még a sminket is sikerült levakarnom az arcomról. A pulcsimmal, és a szemüvegemmel a kezemben rohantam vissza a nagyterem elé. Kivételesen gyorsan odaértem, így volt időm kilihegni magam. Egy perc sem telt bele, megérkezett Cathy.
-Igen.-adtam szűk szavú választ. Megpróbáltam lépést tartani a lánnyal, ami sikerült is. Amikor odaértünk, kinyitottam előtte az ajtót, és befelé tessékeltem, persze csak mértékkel, mert a világért sem akarnék bukónak tűnni senki előtt, pláne nem Cathy előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Márton Teofil
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 31. 17:28 | Link
Norcsi

Mióta a Bagolykőbe érkeztem, rengeteg időmet felette a beköltözés és beilleszkedés. Anyám szerint kiskoromtól kezdve könnyen megszoktam a területváltást. Mondjuk Bogolyfalvából sosem költöztünk el.
Mikor Norina megtudta, hogy átiratkoztam a Bagolykőbe, teljesen odavolt. Annyira szeretem. Furcsa belegondolni, hogy egészen pelenkás korunk óta barátok vagyunk, és most már nem csak azok.
Kevés időt töltöttünk együtt, mióta megérkeztem, úgyhogy minél hamarabb kettesben akartam maradni vele. Meg is üzentem neki bagolyban, hogy az erkélyen találkozzunk. Ez végülis egy meghitt hely.
Körülnéztem, és örültem, hogy nem volt itt senki. Így könnyebben elkészülhettem.
Elhelyeztem az utolsó gyertyát is az asztalon. Mindenhol gyertyák voltak. Az asztalon, a korláton, a padlón. Már csak remélhettem, hogy nem fog lángra kapni valami.
Izgatott voltam. Alig vártam, hogy együtt tölthessünk egy estét. Úgy terveztem, hogy nem is megyünk le vacsorázni a Nagyterembe. A konyháról a manók örömmel adtak két tányér ételt, és talán nem is lesz feltűnő ha két diák nincs ott az asztalnál...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. január 18. 20:46 | Link

Dehlya

Ruha

Szép reggel van, még ugyan mindig havazik és hideg van, de akkor is szép a reggel. Jó lenne most kint iszogatni egy forró kakaót. Hallottam, hogy valahol van egy erkély, azt hiszem a Déli szárnyban. Elmondták mikor idejöttem, de nagyon nem szoktam figyelni ilyenkor. Miért is ne figyelnék? Nehogy véletlenül odataláljak bárhova is akadálymentesen. Neem... jó nekem úgy, ha előtte hatszor eltévedek, vagy oda se találok, mert feladom. Anélkül nem lenne értelme bárhová is elindulni, nem igaz? Azért készíthettek volna valami térképet az olyan idiótáknak, mint amilyen én vagyok. Mert hát miért ne...
Felöltöztem és elindultam a Déli szárny felé. Azt sem tudom, hogy az emeleten van vagy a földszinten... Na mindegy, elindulok a folyosón, úgy sincs messze a klubhelyiségtől. Valamerre majd csak megtalálom. Biztos feltűnő lesz, mert gondolom beáramlik majd a fény kintről a folyosóra. Na mindegy, sétáljunk tovább... Kezemben a pohár forró kakaóval óvatosan sétáltam végig a folyosón. Á, meg is van! Kinyitottam az ajtót, majd körülnéztem. Gyönyörű volt maga az egész erkély. Tele azzal a rengeteg növénnyel, olyan friss és üdítő hangulata volt annak ellenére, hogy majd meg lehetett fagyni odakint. Leraktam a bögrémet, majd kinéztem a korláton. Onnan egész Bogolyfalvát be lehetett látni. Elámulva a csodálattól, lassan és biztosan leültem a bögrém elé, majd bámultam tovább a tájat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laurena Aquamarine
INAKTÍV


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3203
Írta: 2015. február 13. 22:34 | Link
Egerszegi Nina Viktória Angel


Áh, a Bagolykő. Újra...ugyanis Laurena már majdnem fél éve végzett az iskolával, azóta pedig járja a világot és mindenféle varázskurzusokon és konzultációkon vesz részt. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis három kontinens négy országának öt továbbképzését végezte el kevesebb, mint hat hónap alatt. Kell ám a tanulás, szükség van további ismeretekre és tapasztalatokra, hogy elérhesse majd a mára már félig titkos álmát. No meg hát a mágustanoda elvégzése nem mindig a vég, sokan döntenek úgy, hogy továbbtanulnak még valahol például külföldön.
Lau az elmúlt másfél hónapot éppen Ecuadorban töltötte, azon csodás helyek egyikén, ahová már nagyon régóta elszeretett volna jutni. Amint rátalált erre a mágiaügyi mesterkonzultációra, amit világhírű varázslók és kiváló professzorok tartanak mindig valami érdekes helyen, egyből beadta jelentkezését és rövid időn belül jött is a válasz, hogy szívesen látják a leányzót, eddigi képzettségei alapján megfelel a részvételi elvárásoknak. Eddig nagyon tetszik neki a dolog, erre a hétre pedig adtak neki egy kis szünetet, elég komolyak és nagyon fárasztóak az ilyen konferenciák, aztán majd jövőhéten folytatódik, lassan le is zárul ez is.
Nagyon jól jött neki ez a kis szabadság, ugyanis az anyukájának két nappal ezelőtt volt egy hatalmas divatbemutatója Párizsban, amit semmiképpen sem akart kihagyni. Elég fontos rendezvény, sokat jelent a család támogatása, no meg persze a leányzó is imádja a divatot, édesanyja munkái pedig csodálatosak, minden varázsló ás mugli odavan értük.  Aztán ha már úgyis a közelben volt, hónapok óta először, gondolta beugrik kicsit a magyar mágustanodába, ahol az elmúlt hét évét töltötte. Körülnéz, beköszön a régen látott barátainak, meg ilyesmik.
Amint megérkezett, a kedvenc helye felé vette az irányt a déli szárny első szintjére, hogy nosztalgiázzon egy jót, összeszedje gondolatait és hogy megpihenjen kicsit egy kényelmes ülőhelyen, mert fárasztó napja volt ma amúgy. No és mi más is lehetne ez, ha nem az erkély?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."
Navinés Nagyfiú
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. április 2. 19:39 | Link
-- A kisiparos csokigyáros Cheesy --


A kastély kövei nagyokat nyögnek egy igencsak súlyos test tömege alatt, majd ugyanekkora megkönnyebbült sóhajt hallatnak, mikor a cseppet sem kisméretű tulajdonos átteszi a lábát egy másik kőlapra. Majd az egész folyamat kezdődik ismét előröl. Az óriás származású fiú már igencsak hozzászokott ahhoz, hogy még a masszívabb épületek is így reagálnak a közlekedésére, de még mindig fél, hogy bármiben kárt tesz. Félénken pillantgat egyik oldaláról a másikra, vizslatja, hogy vajon hányan bámulják meg a mellette elhaladó csekély számú diáktársakból. Hozzászokott már, hogy mindenhol csak nézik, és egyre csak nézik, ő meg ettől roppantul kellemetlenül érzi magát, mert szerinte a cirkuszi látványosságokat nem csodálják akkora hévvel, mint amivel őt szokták. De most csak kevesen pislantanak rá, ettől függetlenül szeretne minél hamarabb kikerülni a többiek látóköréből, és nem úgy érezni magát, mint egy múzeumbeli tárgy. Alig ismeri még a kastélyt, fogalma sincs arról, hogy hova mehetne, ahol nincsenek sokan, és még kellemesen is érzi magát. Így hát céltalanul bolyong a hatalmas épületben, ami már egy hete az otthona - legalább is annak kellene tekintse most egy ideig. Egyelőre még nem megy neki, hogy teljesen feldolgozza az életében beállt környezeti változást, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy minél gyorsabban, minél jobban érezze magát az új helyen.
Számolatlan mennyiségű ajtó és boltív mellett halad el, de egyiknél sem szállja meg a kényszer, hogy megnézze, mi van a másik oldalon. Végül a kastély déli részének emeletén akad rá a kétszárnyú ajtóra, amit végül kinyit, hogy átlépje a küszöböt és a másik oldalon megérkezzen valahová. A valahová kissé hűvös, de egészen kellemes kis erkélyféle hely, ami elnyeri a behemót ifjú tetszését. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót, és a korláthoz sétál, hogy onnan szemlélődjön.
Utoljára módosította:Matthew Bloomer, 2015. július 27. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha álmod nincs, csak remény kell.
Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 2. 22:25 | Link


Hétvégéhez képest elég korán felébredtem és nem tudtam mit kezdeni magamma, ezért felfedező-útra indultam a kasélyban. Mindenféle kis apróságot magamra aggattam vagy a táskámba dobtam. Megint sok ékszer virítótt rajtam több, mint aminek kellett volna, de nem baj. Mmindig is ilyen voltam. Szerettem, ha sok jó kis gyűrű van a kezemen.
   Folyosókon mentem át nézelődtem, míg végül eljutottam az erkélyre. Elfogott egy kis lustaság, ezért nem mentem ki a kastélyból, de ettől függetlenül szerettem volna egy kicsit a természet közelében lenni. A táskámban a szokásos túlélő felszerelés: egy kis régcsa, egy kis ital és egy könyv. Rellonba kerültem, de attól függetlenül eléggé szeretek olvasni.
   Kicsitom az erkélyre vezető ajtót és megcsap a friss levegő illata. Nem gondoltam volna, hogy a levegőnek lehet illata, de most, majd nem három nap folyamatos bent lét, elzárkózva a természettől, máris nagyon jó volt kicsi kiülni.
   Körülnéztem kicsit és közelebb léptem a kerti korláthoz. Végig pásztáztam a virágokat, majd leültem az egyik fotelbe, és elővettem a készleteim. Törökülésbe húztam a lábaimat, majd fellapoztam a könyvet. Nem nagyon tudtam rá figyelni, ezért két-három oldal múlva becsuktam. Leraktam az asztalra és falatozni kezdtem, miközben a gyönyörű kertet figyeltem, ami pillanatok alatt megnyugtatott.
   Kicsit a másik oldalra is elnéztem, arra pedig Bogolyfalva utcáit láttam tekergőzni. Csend és nyugalom honolt. Gondoltam oda is költözöm, olyan jó volt kicsit egyedül lenni. Általában legszívesebben pörögtem volna, vagy legalább sportoltam volna. Ilyenkor a reggeli rituálé részét képezi, hogy elmegyek futni, de ma ezt hanyagoltam. Így már majdnem négy napja nem végeztem testmozgást, amitől dühös lettem magamra, hogy ahelyett, hogy mozgok és ne hagyom magam eltunyulni inkább üldögéltem ott, mint hogy fussak. Megnyugtattam magamat, azzal, hogy mivel már majdnem négy éve futok kihagyán nélkül nem ettől a pár naptól fogok ellustulni.
   Hamar elfogyasztottam mind a kettő gofrit és a narancslé is hamar eltűnt a hasamban. Újra magamhoz vettem a könyvet és olvastam. Már nyugodtan tudtam olvasni, nem zavart semmi. Megnyugtatott a táj és a csend.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 14. 20:43 | Link
Camerooooon


Vééégre, soha nem örültem annyira a visszatérésnek, mint most, de komolyan. Jó, jó volt a sziget, de mégis csak ez az otthonom, és hiányzott is nagyot.
Nem is csoda hát, hogy a padlásra cuccolva, visítottam egy akkorát, hogy csoda, nem özönlöttek oda a navinések.
Na, de a kedélyek lenyugodtak, és már én is nyakamba veszem a kastélyt. Első utam  a konyhába vezet a kávémért, amit a kedvenc manóm, elég lelkesen is ad a kezembe, hisz nem hiába a kedvencem. Már annó megtaláltuk a közös nevezőt, így nem kevés protekcióval rendelkezem, legalább is nála. Kezdve azzal, hogy hallgat, mikor én tilosban mászkálok, míg a többiek alszanak. Bár szerintem ezt a kártyát majdhogy nem az összes diák ellövi, így annyira vétkesnek mégse érzem magam.
Bögrémmel a kezemben haladok az erkély felé, hogy jó féle magyarországi levegőt szívhassak, mert szó mi szó, az is hiányzik.
Így más. Teljesen más úgy járkálni, hogy tudom, nem fognak iderontnai a szüleim, eltoloncolni, és hozzáadni valami idegenhez. Azt a problémát is letudtam, szóval most már száz százalékosan is szabadnak mondhatom magam.
Mondjuk azért nem, hisz a kviddics lett az, amiért élek-halok, és ez máig se változott semmit.
- Véééégre - sóhajtok fel elégedetten, ahogy kiérek, majd fel is pattanok a korlátra. Igen, az ajtónak, és a biztonságot jelentő talajnak háttal, hogy simán nagyot tudjak zuhanni, ha netalántán rám ijesztenek.
Persze ez velem jár, ahogy sokan megmondták már... nem telik el úgy egy nap, hogy én ne nyírnám ki majdnem magam, de persze elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy ezt elkerüljem. Vagyis mások szerint, nekik fogalmuk sincs arról, hogy ennek semmi köze a szerencséhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 13:06 | Link
Leonie Rohr

Misi teljes elégetettséggel járkált már napok óta a folyosókon. Nem volt kétsége afelől, hogy helyesen döntött, amikor elutazott otthonról, hogy ebbe az iskolába járhasson. Amekkora volt az izgalom, annyira pozitívan csalódott. Igaz, hogy az édesapja már korábban is agyba-főbe dícsérte a Bagolykőt, de nála soha nem lehet tudni, hogy valóban, normál emberi szemmel nézve is annyira jó-e az adott dolog, mint ahogy azt ő mondja, vagy csak a saját kis elképzelt világában ilyen szuper. Szerencsére most tényleg igaza volt, és Misi végre megnyugodhatott.
Ebéd után elment keresni egy baglyot, amivel elküldheti levelét az édesanyjának. Ő volt az egyetlen ok, ami miatt Misi mégis kicsit bizonytalan volt a döntésével kapcsolatban. Nagyon féltette az anyukáját, és csak remélni tudta, hogy édesapja most kevesebb jelenetet rendez, hogy ő is elment otthonról.
Egy ideje már kóválygott az épületben, de sehol se talált egy szabad baglyot. Ahogy rótta a folyosókat, egyre messzebb és messzebb került a jól ismert Eridonos környezettől, és fél óra séta után rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs róla, hogy merre van. Akkora ez az iskola, hogy pillanatok alatt totálisan el lehet tévedni benne. Misi kétségbeesetten körbepillantott maga körül, de senki se járt arra. Eszébe jutott, hogy biztos mindenki az ebédlőben van még, ugynis ő direkt gyorsan befejezte az étkezést, hogy még időben elküldhesse a levelét. Most viszont azt sem tudja, hogy az Ebédlőt merre keresse.
A fiú nem az a fajta volt, aki ilyenkor teljesen elveszettnek érzi magát, vagy magába zuhan. Figyelmesen körbenézett, majd megkereste a számára legszimpatikusabb irányt, és elindult felfelé egy lépcsőn. Néhány lépéssel fönt volt a tetején, majd befordult az egyik sarkon, utána  a másikon, és egyszer csak egy Erkélyen találta magát.
- Na mesés... Innen akár el is repülhetek.-
Elgondolkozva szemlélte az alatta elhelyezkedő parkot, de hamar elvetette a "repülés" ötletét, ugynis abból egy hatalmas zuhanás lenne, azzal pedig senki nem járna jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 22:02 | Link
Taylor Stark

Fáradt volt, de mégsem tudott elaludni. Lassan felült az ágyban, és beledugta lábát a papucsba. Nesztelenül ment le a klubhelyiségbe, onnan pedig lassan ki a folyosóra. Néha jobbra, néha balra fordult az útelágazódásoknál, nem félt attól, hogy lebukik. Sietve szedte a lépcsőfokokat, majd egyszer csak az erkélyen lyukadt ki. Nem volt ott senki rajta kívül, bár ezt nem csodálta, hisz már rég elmúlt éjfél is, nem hogy takarodó. Ábrándozva nézte a csillagokat, és a szép kilátást, ami inkább sötét volt, mint szép. Egészen hosszan kihajolt az erkélyen, és végül csak a jobb kilátás érdekében rá is ült a korlátra. Kb. 5 perc telt el helyváltoztatással, és szépen, lassan telt az idő, míg Emily a korláton elaludt. Egy-két órát aludhatott, mikor fordulni támadt kedve. Meg is fordult. Csak hogy nem volt alatta korlát továbbá. Gyorsan, reflexből megkapaszkodott, bár nem sokat segített a gyenge keze. Hány méter magasan is lehet? Nem is lehet tudni, 200-250 m magas? Könnyek gyűltek lassan szemében, de nem mert kiáltozni, mert akkor lebukik, hogy éjjel takarodó után mászkált.
- Segítség... Segítsen valaki... - Könyörgött nyöszörögve, de hát még is, ki hallaná meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. július 27. 21:43 | Link
Fanni
A Madagaszkárról való hazatérés napján


  Végre itthon! Nem kellett sok idő, amint visszaérkeztünk Madagaszkárról, a cuccaim nagy részét ledobáltam a gólyalakban, - csupán a művésztáskámat hagytam a hátamon - és izgatottan rohantam az Eridonos klubhelyiség felé. Néhány főnixet út közben megszólítottam, mosollyal az arcomon megkérdeztem, hogy vajon jó irányba haladok-e, ami valljuk be... egészen szokatlan volt. Mármint igen, egyrészt az volt különös, hogy hajlandó voltam a kastélyt visszafoglaló diáktömegbe vetni magamat. Én, akinek tömegundora van. A másik érdekesség az volt, hogy még képes is voltam beszélni hozzájuk. Mosolyogva! Mitagadás, az arckifejezésem mindent elárult arról, hogy hogyan viszonyultam a "rövidke kis" nyaralásunkhoz. Persze sok jó élménnyel gazdagodtam ott; festhettem, gyűjtögettem, győzelemmel zárult életem első kviddicsmeccse. De... sajnos több hónapot kellett eltöltenem ősellenségem, a napfény közelében. Mondanom sem kell, hogy többször is leégtem, nem egyszer ájultam el órák alatt a melegtől és a hangulatom sem volt mindig olyan, amit derűsnek, vagy kedvesnek lehet nevezni.
 De most, itt, a kastély hűvös folyosóin az sem érdekelt, hogy hány ember jön velem szembe. Kellet valaki, akivel osztozni tudok a hazatérés örömén. Ki más lenne ez, ha nem a kerge barátnőm?
 Mázlim volt, pont akkor lépett ki az Eridon klubhelyiségéből, amikor én odaértem hozzá.
 - Jössz velem alkotni? - ez igazából nem is volt kérdés, még szép, hogy jött velem. Nem tudtam pontosan, hogy merrefelé kujtorgunk a kastélyban, de egyszer csak az egyik erkélyen kötöttünk ki. A napot most kicsit sötétebb felhők takarták el, enyhe nyári zápor illat volt a levegőben. Megkönnyebbülten huppantam le az egyik székre és a táskám tartalmát a mellettem lévő asztalra borítottam. Bólintottam Stephnek, hogy bátran válogasson abból, ami kell neki. Már-már ijesztően jó kedvem volt, de tudtam, hogy a főnixlányt még ezzel sem tudom elrettenteni magam mellől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 29. 00:28 | Link


Légy a cinkosom, és megsúgom a titkom. De tudod, mit kérek érte? A nyelved, az agyad, a szemeid, és a kezeid. Nem szabad elmondanod senkinek. Nem sejtethetsz, csak nekem válaszolhatsz, csak én kérdezhetek tőled, csak, csak csak... Érted? Amikor rád bízom a titkom, te a részemmé válsz. Akár akartad, akár nem.
Minden porcikája remeg a ki nem mondott undortól és haragtól. Ennyire még soha életében nem akarta Őt megölni, mint most. Lassan és fájdalmasan bevégezni a lényt, ami a legtöbb rémálmát okozta. De most elérte a tűréshatárát! Úgy tervezte, hogy rátöri az ajtót első impulzusában, mikor megszületett benne a kétely. Aztán leült, elszívott egy cigit, és elkezdett gondolkodni. Hagyta, hogy a nyugodtabb, hidegebb énje bukjon felszínre, és vegye át az irányítást felette. Az impulzív kölyök elment aludni. Annyira előtte volt, ahogy pozdorjára töri a csontokat, szétszaggatja az inakat perzselő bosszúból, amiért ezt meg merte tenni vele, és egyre csak dagadt és dagadt a benne élő vadállat vérszomja. Lassú, komótos mozdulatokkal haladt a folyosókon éjnek idején fejében pörgetve a ronda rémképeket, melyek mindegyike kuzinja végét jósolta.
Szereti a szunnyadó kastélyt a nyugodt lakóival, kitartó diákjaival, a lusta kölykökkel, a lefitymáló, vagy épp lelkes tanárokkal. Az egész olyan, mint egy miniatűr szociális atom. Mert az is. Az iskolákban -mint a többi, kicsinyke társadalmi modellben- az a szép, hogy szinte tökéletesen le lehet modellezni az emberi viselkedést. Így az étlapon ott foglal helyet az érdekütközés, az érdekegyezés, az árulás, a kitartás, és az aljasság is. Többek között. Ez csak néhány példa a megannyi közül. Amit most készül felhánytorgatni, az az aljas árulás kategóriában versenyzik nála. Hogyan fogja kezelni? Fogalma sincs még. Egyszerre akarja kitépni annak a szemétnek a beleit, és vonni kérdőre. A furcsán hűvös szellő, mi bensőjét nyalogatja, néha megérinti a benne forrongó vulkánt is. Percről percre más jövőképet vizualizál maga elé, s amikor elér az erkélyre, még akkor sem biztos benne, hogyan fog reagálni, ha megtalálja. Hogyan? Ahhoz előbb maga a kiszemelt is fel kellene bukkanjon a porondon...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 12:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 30. 07:44 | Link
Martin R.
KATT


Nehéz nekem a nyári időszak, ezért nagyon megörültem amikor mondták a többiek, hogy hűvös van odakint, nem süt hét ágra a Nap és kimehetek én is anélkül, hogy az életemmel játszanék.
Az eső kopogását minden ablakon hallani lehetett. Széles vigyor terült el az arcomon ezt hallva és arra gondolva, mennyire tud örülni az ember egy-egy ilyen apróságnak is.
Ujjaimat a kőfalakon húztam végig szórakozásból és nem siettem el a sétát. Volt célom, az erkélyre igyekeztem csak úgy, kiélvezni a rossz idő nyújtotta lehetőségeket és még talán valakivel sikerül is termen kívül összefutnom.
Fütyörészve léptem ki a kis területre, ahonnan ellátni egészen a faluig. Mélyet szippantottam a friss, esőillatú levegőből, ezt követően ledobtam magam a szabad székek egyikére. Fejemet néhány percre hátra döntöttem, közben pedig kitaláltam, hogy otthonosabbá kellene tenni a helyet.
Kezemet feltartva a korlát irányába néztem, ahol szépen kezdett megjelenni a színtiszta, csillogó, nagyjából egy-két centiméter vastagságú jégtakaró, szépen lassan körbevéve az egészet, folytatva lefelé, minden részletet befedve. A korlát csak a kezdet volt. Néhány perccel később már az alattam levő szék is vékonyan havas volt, én pedig elégedetten dőltem hátra és néztem meg a művemet.
Utoljára módosította:Jeges Kventin Dioméd, 2015. július 30. 07:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 21:50 | Link



Az élet nagy dolgain gondolkodva álltam kint az erkélyen tanítás előtt, amikor még a kastély csendes volt. Jó, ez enyhe túlzás, baromira nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből és próbáltam észhez térni egy bögre langyos kávéval a kezemben.
Szürcsölve ittam bele a túlédesített ébresztőbe, hogy aztán szürke kötött, nagyon lógós pulcsim ujjával töröljem meg a szám és a bögre szélét. Hűvös volt kint, még elég sötét is. Egyáltalán...hány óra van? Én csak felébredtem arra, hogy már testileg nem vagyok képes ágyban maradni, aztán sebtében összeszedtem magam és a konyhából kértem a kávét a manóktól. Elmaradt az órára való figyelés. Talán ezért nincs még senki a folyosókon? Lehet, hogy még csak hajnali öt van és már kint ácsorgok?
A korlátra hajoltam, karjaimon támaszkodtam meg és a szememet lehunyva dúdolni kezdtem azt a dalt, amit a Dorottyában kellett énekelnünk a legutóbbi tanításon. Bogolyfalva sem volt még fényes, csak egy-egy helyet láttam ahol idő közben felkapcsolódott a lámpa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 17. 19:32 | Link
Szenvenánt Michelle
♥ Rajzolok neked szépeket 🐘


Minden gyorsan történt. Az előbb még csak üldögélt meg minden, utána a következőben meg már ott térdelt, és mugli vízfestékkel pingált a falra. Öltözete egy szinte már fehér farmernadrágból és egy kék ingből állt, aminek feltűrte az ujját. Szőke haját kontyba fogta, pár babatincs és rövidebb hajszálacska kiállt, úgy lebegték körbe, mint Szimbát a sörénye. Belemártotta az ecsetet a vizespohárba, majd elintézte, hogy piros legyen, majd húzott egy görbe vonalat. Szóval szivárvány. Igazából nem igazán tudta, hogy milyen színek vannak pontosan a szivárványban, csak úgy csinálta, és minél csíkosabb annál jobb. Meg van itt egy ""unikornis"" is, ami leginkább egy krumplira hasonlít amiből állnak ki pálcikák, és a fejénél meg van két fekete pötty. Azok a szemei. Halványan csücsörítve billentette oldalra fejét, majd belátva, hogy ezzel a testhelyzettel csak feltöri a térdét, egyik kezével megtámaszkodva pakolta le fenekét, húzta törökűlésbe lábait. Ismét megtisztította az ecsetet, majd belenyomta a barna festékbe. Akkor most rajzol egy fát. Illetve még napocskát, felhőket, egy cuki kis emeletes házat pálcikaemberkékkel és pálcikakutyával, fog még csinálni egy minielefántot is, megőő... Még ezeken kívül nem határozta el, hogy mit fog csinálni még, de valamit fel fog még ide pingálni. Hogy legyen minél színesebb ez az erkélyfal, és amikor valaki belép, akkor egyből jókedve lesz, még akkor is, ha épp szomorú, vagy elkeseredett, vagy akármi. És még ha ölni akar, akkor is megszállják lelkét a gumicukrok, hirtelen olyan lesz mint valami gumicukor maci, és boldog lesz, lelkét megszállja a békesség satöbbi.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 18. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levi Ferrari
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 22. 17:33 | Link
Podmanicky Anna, Farkas Kamilla

Összefont karokkal áll a korlát előtt. Szeme Bogolyfalva innen aprónak tűnő épületeit fürkészi. A fiú első ránézésre muglinak néz ki, pedig nem az.  Ez az első napja a kastély falai között, semmittevésre szánta az egész napot, öltözéke tehát egy fekete hosszított pólóból, egy kék színű szűk farmerból és muglis sport cipőből áll. Nyakában ezüst nyaklánca található édesanyja medáljával. A fiú tekintete szomorúnak tűnik. Fel-fel néz az égre, és arra gondol vajon ugyanazokat a felhőket látja legjobb barátja Londonban, mint ő itt a kastélyban?
- A sírás ráncokat okoz és táskássá teszi a szemeid, Levi. - Mondja rekedt hangon magának. Senki nincs körülötte, egyedül van a teraszon. Az otthon hiánya és az ismeretlenben lévő magány miatt a fiú a sírással küszködik mióta felkelt. Felkelt? Nem is aludt sokat az éjjel. Hirtelen egy szellő tűnik fel a semmiből összeborzolva Levi egyébként precízen belőtt haját. Ha valaki a fiú körül állna a szellő miatt édeskés parfüm illata csapná meg az orrát.
- I miss you, mum... - Mondja elcsukló hangon majd az ajkához emeli nyakláncán lévő medálját, és csókot lehel a medálon lévő képre. Ahogy ezt teszi, lépteket hall. Gyorsan letörli arcán legördülő könnycseppjeit, majd az ajtó felé fordul felvont szemöldökkel, kíváncsian ki közelít.    
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 24. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. augusztus 31. 15:52 | Link
Lillith

Vége a napnak, juhuuu! Vagyis majdnem. A mai napra hirdetett asztronómia vizsgáján átesett, Emma néni nagyon rendes volt vele és még azért sem haragudott, amiért banán alakú holdakat rajzolt. Egyébként volt benne egy legkedvencebb feladata: ki kellett találni egy saját bolygót. Ezekről is, mint mindenről, képes volt kisregényt írni. Elképzelte, ahogy látképen egy gömb alakú égitest lebeg, zöldnek tűnik a sok növénytől, ami borítja és egy vörös gyűrű vonja körbe. Pont ellentétesen, mint egy dinnyét. Az belül piros jó esetben, hiszen akkor érett! Mondjuk a sárgadinnye nem, de az is finom, most csak a görög jutott eszébe. Előkapta vizsgán is a színeseit és le is rajzolta az ötletét rengeteg nyíllal, hogy mi s miért van rajta. Ebben a nagy koncentrációban viszont megéhezett, így kijőve a vizsgáról első útja a konyhába vezetett, ahol egy kedves manó szerzett neki egy szelet dinnyét! Kincs az a kis cukiság. Adott neki cserébe egy csudi szép követ, amit nagyon értékelt, gyűjti őket, mesélte Izzynek.
Viszont a gondolatai a Manóról hamar másfelé kalandoznak. Még mindig a kitalált bolygón agyalt, eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha ott az élőlények buborékokban repülve közlekednének. Csak jókat vigyorgott, azonban az utolsó falat dinnyét követően se szó, se beszéd felpattant és megrohamozta a szertárat. A cél egyértelmű volt! Ő házi buborékfújót akar gyártani. Talált egy nagy vödröt, ami vélhetően jó lesz, meg folyékony szappant, magához is vette. Ekkor azonban újabb problémája akadt. Mi lesz a fújóka? Látott egy lepkehálót is, ami alig volt egyben, teljesen jó lesz megfogta azt is és átcipekedett az erkélyre, leült a vödör elé, minden mást maga köré pakolt, majd elővette a pálcáját.
- Wasser.
Elkezdte megtölteni a fogalma sincs milyen -amúgy felmosó - vödröt folyadékkal, hogy majd haladhasson tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. szeptember 22. 20:38 | Link
Rebecca  Love


Medimágia vizsga. Többnyire fel is volt készülve a hölgy, már amennyire az egyszer átfutotta a szöveget lefedi a némi készülés fogalmát. Abban azért bízott, hogy egy E-t legalább kap, talán átlökdösik a következő évfolyamba, mert aztán a munkahelye nem lesz épp elragadtatva a teljesítményétől. Az is igaz, hogy valahogy egyetlen idegszála sem tudott a medimágia varázslatos tudományára koncentrálni, mikor a férje félig kábán, begyógyszerezve pihente ki odahaza a lakásukban az elmegyógyintézet fáradalmait. Persze, hogy pont ezen a napon kell az egyik szaktársának idegesítenie a lányt, még ha nem is állt okvetlen szándékában. Épp mögötte ült. Eleinte csak dobolt az asztalon, ami már önmagában hergelte a belgát, de mikor a lábával nekiállt rugdosni szénaboglyánk székét, akkor felállt, széke a legközelebb eső padnak esett, franciául káromkodott egy szépet és istenesen Rebecca padjára csapott. Nem hagynád már abba?! Nos, a másik Rellonos hölgyemény nem teljesen úgy viselkedett, mint ahogy azt Roxy elvárta volna: egy radírt hajított az arcába. Belgánk már épp készült volna a padon átvetődve megragadni a másikat a torkánál fogva, mikor Jimnie professzor úr határozottan és tömören beközölte velük, hogy köszöni szépen a részvételt, próbáljuk meg jövőre ismét. Összepakoltak mindketten (az utasításra), majd kiballagtak. Nem voltak messze az erkélytől, és mintegy néma megegyezés alapján abba az irányba nyomultak. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Roxy elhajított mindent a keze ügyéből és indult, hogy egy olyan lekeverjen a másiknak, hogy a parketta adja majd a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. szeptember 26. 15:40 | Link
Drága;;



Csini, boldog, pörgős... Luca.
Szokatlan. Ez az a szó, amivel mindent jellemezni tudna, ugyanis, bár egyszer biztos mindenki elér ide, Luca közel sem érzi úgy, hogy megérett volna a felnőtté válásra. Azonban most, itt áll, elvégezte az alapképzést, ráadásul mestertanoncnak mondhatja magát. Bárki el tudja képzelni a Törpéről, hogy komoly tanulásba fog,megtervezi az életét, kijelöli a rövid é hosszútávú céljait, majd nekikezd ennek szorgosan? Na ugye, senki. Még az ismeretlenek is csodálkozva tekintenek az eredményeire, amit amúgy ő is csodál. Sosem volt egy kiemelkedő tanuló mindig más volt az érdeklődése középpontjában.
Első körben a művészetek, főleg a festés és a rajzolás. Utána jött a kviddics, belecsöppent, és azóta is beszippantotta őt, amennyire csak lehetett. Töretlen a hite ebben, bárhogy is omoljon a fal körülötte, mindig van miből motiválódjon. Végül pedig Vince. Jelen? Jövő? Csak olyan jó és ne múljon el soha. Legalábbis így érzi, fogalma sincs, hogy a képessége miatt van-e az, hogy nem érzi halványulni, vagy változni az érzelmeit, inkább csak újra és újra fellángol, mikor valami szuper történik velük. Ennek az elvarázsolódásnak köszönheti azt is, hogy észre sem veszi, és nincs ideje ha mégis letörni, ami körülötte történik. A pillangók nem szűnnek a pociból, a mosoly csak szélesedik, az ölelések egyre hosszabbak és többek. A szavak meg... Luca sosem fogja be, de ezt Vince olyan lovagiasan jól viseli, mint senki más. Mióta a nagy iskolai nyaraláson olyan komolyan is beszélgettek, Luca is elkezdte egy picit összeszedni magát.Jobban idefigyel, tudja, hogy már nagy kislány, na meg azt i, hogy innentől igenis komolyan kell mindent venni, bár ez még fejlesztés alatt van.
Most is ilyeneken jár a fejecskéje, miközben Kiballagott Emma néni irodájából kivételesen nem egy alapos fejmosás után, bár inkább tőle viselné el, mint Zoétól. Kapott pár biztató szót meg elkérte a csapatkapitány helyettesi jelvényt, hogy átadhassa majd azt a megfelelő személynek. Elköszönt, majd elhagyta a szobát. Út közben nagyon vigyorogtak rá páran, lelkesen intett is nekik, majd nagy vidáman sétált ki végül az Erkélyre, ahonnan kifelé nézegetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 17:52 | Link
Schlett E. Lilla


Túl sok az inger, túl sok az ember, akik éjjel-nappal különböző energiaszintet mutatva rohangál a kastélyban. Bárhová megy, biztos, hogy talál egy andalgó párocskát mézes-mázaskodni, idétlenül vihorászó lánycsoportot, vagy csak az élet súlyos problémáit megvitató festményeket. Mégis eddig nem is volt ezzel túlzott gondja, ez most sem mondható el igazán. Úszott az árral, hozzácsapódtak emberek, sőt, olykor a szituáció úgy követelte meg, hogy ő nyissa először szóra a száját. Hatalmas előrelépések ezek, meg kell alapozni a következő éveket, jól tudja ám. Viszont olykor szüksége van -mint talán minden épeszű emberi lénynek- magányra. Így kötött ki az erkélyen végül, utolsó utána lehetőség gyanánt. A lehűlő idő miatt úgy sem preferálja a diáksereg most. Viszont kellett neki némi felkészülési idő, míg rávette magát, hogy a korláthoz csoszogjon. A fantasztikus agytekervényeit elég sok mindennel kiegyensúlyozta az élet, köztük a tériszonnyal is. Repüléstant se fog tanulni soha, ha rajta múlik és a magasban előadott egércincogást megszégyenítő hangján történő jajkiáltásain. De ez a veszély most nem áll fent. Ha igazak a pletykák, innen képtelenség leesni. De erről természetesen meg is kellett bizonyosodnia. Halált megvető bátorsággal mászott a korlátra és pánikrohammal küszködve, néma csatakiáltással dőlt a végtelenbe... mire háton fekve kötött ki a padlón. Zakatoló szívvel tápászkodott fel és nyugtázza magában, hogy legalább egy tételt már kihúzhat a bakancslistáról. Ez volt az első pontja, az... egy pont közül, ami eddig megszületett.
Az egyik szék felé vette az irányt és egy pennát, s papírt előhalászva a zsebéből nagy tanakodások közepette ró olykor-olykor pár ötletet, hogy gyarapodjon a lista. A nulladik pontja ugyanis az volt mielőtt a kastélyban kötött ki, hogy ír egy Bakancslistát. Lehet nem látszik rajta a lelkesedés, de ki akarja élvezni ő is azt itt kínálkozó lehetőségeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 10. 23:37 | Link

Még azzal sem foglalkozott, hogy belessen új szobájába, tesztelje a matrac keménységét, vagy úgy egyáltalán, vessen egy pillantást a hosszú és rettentően unalmas útja után a kinézetére. Nem, ő azonnal azzal nyitott, hogy meg akarja keresni a nővérét. Ha valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz, senki nem tántorítja el terveitől, persze aki ezzel nincs tisztában, próbálkozik. Vagy a zöldjeiből áradó eltökéltség, vagy az egyre hisztérikusabb visszautasítás készteti aztán visszavonulásra a másik felet, nem tudja, és őszintén? A legkevésbé sem érdekli.
Akitől csak tudta, megkérdezte, ismeri- e Rebekát és esetleg tud- e bármit a hollétéről. Nem hinné, hogy szombat délután a testvére a klubhelyiségben lustálkodna, még inkább csak reméli, hogy igaza van, mert oda aztán egész biztosan nem jut be egyhamar. Pedig az lenne az igazi meglepetés, bekopogtatni a lány szobájának ajtaján, és tá-dá!
Nem könnyítik meg túlságosan a dolgát, ami azt illeti, jó ideje csatangol már fel-alá, és már minden olyan lehetséges helyet kilőtt, ahol számítana nővérére. Arról azért érdemes említést tenni, hogy csupán most érkezett az iskolába, körülbelül négyszer el is tévedt kapásból és kezd veszteni a kezdeti lendületéből is. Mosolya lassan lehervad arcáról, és átveszi a helyét valami elkeseredett, „demárcsakazértis” fintor. Odett hírhedten forrófejű, ha az elképzelései csúfos kudarcba fulladásáról van szó, pedig nem az a típus, aki az első sikertelen próbálkozás után rögtön feladja. Most, ahogy a folyosón bandukol, már nem is kizárólag a vörös hajkoronát keresi, komótosan nézelődik, majd megvonja vállát: talán nem lesz oda a meglepetés akkor sem, ha csak a vacsoránál ejtik meg a nagy találkozást.
Kíváncsian néz ki az erkélyre, ahogy elhalad mellette, és nemes egyszerűséggel tovább is sétálna, hacsak… Hacsak! Visszalép kettőt, aztán olyan erővel lendül ki az ajtón, csoda, hogy nem esik orra. Na, az szép belépő lett volna.
- Rebi?! Már azt hittem, hogy elnyelt a föld – mintha egy cseppnyi szemrehányás bujkálna hangjában, széles mosolya azonban talán ellensúlyozza némileg. Reméli, hogy senki sem értesítette korábban nővérét, hogy érkezik. Pont ma. Pont most.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 26. 00:15 | Link
Ward
a bál alatt


Nem értem, mi történhetett... talán az ital? Tényleg fogalmam sincs, de az opciót egyből kilövöm, mikor látom, hogy a többiek jól vannak. Szóval mégse ez a finomság a kiváltó ok, na de akkor mi?
Időm sincs ezen agyalni, mivel Ward olyan hirtelen tűnik el, hogy konkrétan pislogni is alig tudok. Azért mielőtt a nyomába erednék, még szerzek két pohárral ebből a... hirtelen még a neve se jut eszembe, pazar.
Nem olyan sietősen ugyan, de én is kiindulok az erkélyre, mondván most, így tuti, hogy nem hagyom magára, ha tetszik neki, ha nem. Persze valahol mélyen tudom, nem én vagyok az, akivel lógnia kéne, mégis tök lazán képes vagyok szemet hunyni felette, talán az aggodalom miatt, mert igen, én képes vagyok olyat is érezni.
Ahogy nagy nehezen sikerül kiérnem - küzd magad végig a folyosón, két pohárral a kezedben -, szemeimmel egyből a fiút keresem, s ahogy meglátom, lassan, óvatosan lépkedek felé, nem tudom, hogy mire számítsak.
- Lélegezz mélyeket, az is be szokott jönni - persze könnyebb lenne úgy tanácsokat osztogatni, ha tudnám, mi valójában a probléma kiváltó oka, mert így csak vaktában tapogatódzok, ami nem kicsit idegesít, mármint a puszta tény, hogy valamit nem tudok.
A szuperagyam mellékhatása egyébként, amit már profi mód le tudok küzdeni, bőven elég, ha egyikünkkel nincs valami rendben.
A korláthoz érve, lerakom a két poharat, majd felpattanok rá, persze vigyázva arra, hogy ne essek le. Otthon is mindig ezt csináltam, szóval még csak nem is idegen tőlem ez a mozdulatsor.
- Jobb? - tekintek a mestertanoncra, most már tényleg aggódva, mert hogy így se láttam még rövid ismertségünk során soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 12:29 | Link
Jeges asszonyság
- kinézet -

Szóval megbeszélni. Dolgokat. Ez sosem hangzik jól, főleg, ha két lány kell megbeszéljen dolgokat. Kamilla lehuppan az egyik fotelszerű székbe, felhúzza térdeit, kézfejei eltűnnek a bordó felső ujjaiban. Fogalma sincs arról, mit kéne megbeszélni, közte meg Dió között soha nem is volt semmi, kivéve azt az esetet a medencénél - viszont azt máig sem tudja, hova rakja. Megkérdezni a fiút nem meri, valószínűleg nem is lenne értelme. Megtörtént, és kész. Biztos abban, hogy volt olyan, akivel sokkal, de sokkal több minden történt. Felsóhajt, ajkai között lassan engedi ki a levegőt, figyeli, ahogy lehelete meglátszik, s akár valami füst, száll a bogolyfalvi házak felé.
Rémi tablettái használnak. Ha nem is száz százalékosan, de használnak. Vannak még rémálmai, rövidebbek, kevesebben vannak, és ez meg is látszik rajta. Már nem annyira kimerült, a szürke szemek alatt nem húzódnak táskák, vagyis jól láthatóan nem.
És Rémi. Na vele kifejezetten lenne mit megbeszélni, a legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobbra. Viszont még nem mert beállítani a könyvtárba. Látta a szemeiben azt a villanást, megijesztette, sőt, halálra rémítette, és fogta magát, és eltűnt. Ő pedig még állt ott percekig, a szíve biztos kihagyott egy ütemet, és először még levegőt sem volt képes venni. Pedig nem akart rosszat. Egyáltalán nem akart rosszat. Csak.. Segíteni szeretett volna.
Lehunyja szemeit, újabb sóhaj, ujjaival végigszánt a szőke tincseken, melyek arcába lógnak. Nehéz, az egész annyira nehéz. Mikor újra szemlélni kezdi az alatta elhúzódó világot, már inkább türelmetlen, ám ez kívülről nem tűnik fel, aki rá néz, csak annyit lát, hogy pislog a siető emberkékre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. november 12. 18:27 | Link
Matt-rac ♡
-otthagytuk a bált- #NoMatterWhat


Fanni a hős, avagy Fanni, aki jókor volt jó helyen, ez esetben Matt mellett. Amint meghallottam, hogy a hullapajtásom igen intenzíven kezdett fuldokolni, azonnal oda ugrottam mellé és pár erős hátba veregetéssel könnyítettem a fájdalmán. Szerencsére jobban lett, így kísértve a sorsomat én is beleittam abba a löttybe, ami tulajdonképpen majdnem kinyírta Matt-racot. Ettől nem lehetett csak úgy félrenyelni, gondoltam magamban. Amint végeztem, lecsaptam az asztalra a poharat, először a fiúra aztán a többiekre pillantottam. Láttam Lanettát, aki bekötözött szemmel flangált  ide-oda segítség nélkül, egy szőke lányt, aki az asztalnál őrülten habzsolt és Gwent is, ahogy a tűztáncosok körül nyüzsgött. Én is kipróbáltam volna a tüzeskedést, de valahogy... valamiért nem szerettem volna a hirtelen jött partnerem mellől elmozdulni. Jobban éreztem vele akkor magamat, mint bárki mással. Sokkal jobban.
Pár percig még ott ácsorogtunk egymás mellett, némán figyeltük a környezetünket és egymást egy-egy pillantás erejéig. Hirtelen nem tudtam mit kinyögni, semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe, amiről lehetett volna beszélni. Aztán, mintha megszállt volna valami, beszélni kezdtem. Felajánlottam, hogy táncolhatnánk, vagy leléphetnénk, mert már egyre több volt az ember és egyre kevesebb az oxigén.
- Jó, akkor menjünk az erkélyre. - mosolyogva válaszoltam neki, ezzel párhuzamba felmarkoltam két sütit, amiket egy-egy szalvétába belecsomagoltam és belegyömöszöltem a vérfoltos köténykémbe. Közben Mattet megvártam és kivonultunk a teremből.
Nem akartam a folyosón csak úgy sétálni mellette, mint egy idegen. Megvártam, amíg nem figyelt addig én leparkoltam pár pillanat erejéig. Ha nem vette észre, hogy eltűnt mellőle az Alízkosztümös eridonos, akkor már csak arra eszmélhetett fel, hogy valaki hátulról belekapaszkodott a nyakába és a hátára ugrott.
- Meeeeeg vaaaagy! - belenevettem a fülébe. - Vigyél a hátadon, te leszel az én.. őhm... eccavúúm! – eleresztettem egy széles, gyerekes vigyort és nem eresztettem a nyakát, persze nem szorítottam meg neki, nem szerettem volna kinyírni véletlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 20:12 | Link
Mr. Kens
- magamra aggatott cucc
Naplemente után


Annyira nincs kedvem még visszamenni, egyszerűen ma nincs kedvem az emberekhez sem. Előszokott ez fordulni velem, ennek ellenére nem mondhatom depressziósnak magam.
Igen, még egy navinés is képes besokallni, főleg a vizsgák közeledtével, mégis... egyetlen negatív dolog sem fogalmazódik meg bennem, hisz tudom, párperc, óra a friss levegőn csodára képes. Így hát a hegedűmmel együtt szelem a folyosókat az erkélyig. Nem is számítok rá, hogy bárki tartózkodna ott, lévén nem sok olyan elvetemült van, aki állja a mínuszokat a lelki béke elnyerésének érdekében. Én viszont így oldom meg, nem hisztizek, nem vágom földhöz magam, és nem hullajtok krokodilkönnyeket sem. Inkább átrágom a dolgaim, és próbálom kiiktatni a negatív tényezőt, ha pedig nem lehetséges ez, adózok a zenének, mert igen, én hiszek abban, hogy a hangok kellemes játéka, gyógyír is lehet, na meg... már-már a szenvedélyemmé nőtte ki magát, még ha nem is vágok fel ezen tudásommal úton-útfélen.
Most mégis a sarokba helyezem a tokot, majd kiveszem belőle Abigélt - nem, cseppet sem meglepő, hogy nevet is adok neki, legalább is annak nem, aki egy kicsit is ismer -, majd némi hangolás után, játékba is kezdek .
Valahogy sikerül kizárnom mindent a fejemből, valahogy nem érdekelnek a mínuszok, sem az, ha esetleg még egy mazochista jellem meghallja. Tudom magamról, hogy nem fülsértő, amit művelek, s ez nekem bőven elég ahhoz, hogy ne rejtegessem ezen hobbim szégyenkezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 18:53 | Link
Dorothy


És ezt is megéltük. Natika egyedül kimerészkedett a klubhelyiségen kívülre, ám eléggé bizonytalan, és bátorsága is megcsappant jó alaposan. A kis unikornis-csikólány valóban olyan, mint háza jelképállata: a saját kis szűk körében még jól elvan, de ha a megszokott, természetes helyén kívülre kerül, bizony nehezen szelídül és bizalmatlanná válik. Elvégre ki tudja, mikor ugrik elő valamelyik vicces kedvű felsőbb éves lovagi páncélba öltözve, hogy játszásiból jól ráijesszen szegény, „ártatlan” járókelő alsósokra és gólyákra.
Első nekifutásra jól el is tévedt a lelkem, méghozzá a Erkélyen kötött ki. Semmi vész, nem pánikolt – annyira, hiszen takarodóig elvileg még rengeteg az ideje, és szépen vissza tud vánszorogni a klubba, amennyiben nem méltóztat eltévedni a „hazaúton” is.
A kilátás valami eszméletlenül szép innen, ezt azonnal beismeri. A levegő tökéletes minőségű, szóval kiülhet nyugodtan egy kis rajzolgatásra, olvasásra, na, meg tanulásra, hogy azért jól teljesítsen a vizsgákon, hiszen már elkezdődött az is. Az LLG-n túl volt, szerencsére könnyedén vette azt az akadálypályát, elvégre szereti is az állatokat, ergo szívesen is tanult róluk.
Kicsit sajnálta, hogy egyelőre csak egymaga ücsörgött kint, de nem csodálta, a hétvégét a legtöbb diák henyéléssel töltötte, vagy faluban csámborgott valamerre, neki azonban egyik opcióhoz sem volt kedve.
Ezúttal inkább csak lazulgatott, olvasgatott, a tervezést a pergősebb óráira hagyta. Ilyenkor nem tudta úgy munkába fogni a kreativitását, inkább volt reggeli pacsirta. Korán kelt és korán is ment aludni, és délelőtt tanult jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2016. április 1. 21:57 | Link
Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Pár nappal ezelőtti találkozásukat követően azonnal át is nézte Sebastian aktáját. Azóta már pontosan tudja, hogy nem csak a prefektusok listájáról volt ismerős a fiú neve, hanem az apja miatt is. Tavaly tele voltak az újságok a Selwyn névvel, már csak azt nem érti, hogy nem ugrott be ez akkor és ott. Sebaj. Majd most rákérdez, ahogy arra is, hogy az aktája szerint fiatal kora ellenére máris bejegyzett legilimentor. Ráadásul a bátyja is itt tanult. Szinte sajnálja, hogy az idősebb Selwyn tavaly végzett tanulmányaival, és elhagyta a Tanodát. Innen nézve kifejezetten örül, hogy Sebastian a mesterképzés mellett döntött és nem követte a bátyját ki tudja hová. Írt is neki levelet még találkozásuk másnapján, miután megnézte az iskolai órarendet is a biztonság kedvéért, hogy szeretne vele találkozni. A válaszból ugyan nem tűnt úgy, hogy a fiú örömmel tesz eleget a kérésnek, bizonyára azért, mert megemlítette, hogy kérdései lennének, de azért bízik benne, hogy eljön. Az erkélyt a kellemes időre való tekintettel választotta, meg mert továbbra sem szeretne kifejezetten ráijeszteni a fiúra azzal, hogy beszélgetésük formális kihallgatásra emlékeztető kereteket kap. A rengeteg növény mégiscsak kevésbé feszélyező, mint a papírok tömege az irodában. Bár nem szokása korábban érkezni sehová sem, ezúttal mégis néhány perccel korábban ér ide. Egész pontosan öt perccel négy előtt lép ki az erkélyre, hogy aztán az egyik széket kihúzva helyet foglaljon az asztal mellett és kinyissa a magával hozott aktát, és beleolvasson mellékelt jegyzeteibe, amíg a fiú is megérkezik.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 1. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 13. 22:34 | Link
Michael Brooks

Reszket a Hold a tó vizén…ja, nem, ez nem az a rész! Ám, annyi igazság tartalma van, hogy tényleg látni innen a Holdalt. És milyen gyönyörű! Szinte bevilágítja az egészet, amíg nem jártam ide az iskolába, nem is gyakran találkoztam a Holddal, természetesen most se futunk össze az utcán vagy nem ülünk be egy kávéházba, de eddig nem néztem még fel sötétben az égre. Pedig annyi mindent rejt, egy igazi varázsvilág! Mai rohanó világunkban észre se vesszük, hogy mennyi titkot rejtenek a felhők, s mennyi csoda vesz minket körül nap, mint nap. Csak rohanunk, belekötünk az élőfába is, keresztbe teszünk egymásnak és törünk fel a csúcsra. S mikor már fent vagyunk az élet legtetején, akkor körbe se nézünk, hogy mennyi szép pillanatot hagytunk ki, amíg saját magunkkal törődtünk.
De, nem azért vagyok itt, hogy dokumentumfilmet forgassak „Világunk ezer titkai” címmel, hanem, hogy ne a négy fal között üljek. Bátor gyerek vagyok én, de nem annyira, hogy ilyen sötétben kimerészkedjek az iskola falai közül. Ám, sajnos már alig kapok levegőt bent az intézményben, a folyosókon, a klubhelyiségben és úgy találtam jónak, ha egy olyan helyre megyek, ahol kevés az esély arra, hogy bárki is elkaphasson, de mégis nyitott. Ez nem más, int az erkély! Innen látok mindent, de félő, hogy engem is megláthatnak és már kijárási tilalom van, bármelyik felügyelő rajtakaphat, hogy ilyen későn itt kolbászolok.
Viszont nagy piros pont jár nekem, mert tudtam, hogy sötét lesz, ezért nem ritkító színű ruhákat vettem fel, hanem olyanokat, amivel beleolvadok a tájba. Csak állok, támasztom a korlátot és bámulok az eget, a csillagokat, a Holdat és az egész festői tájat. Merengek az élet nagy dolgain, s közben nem is nézek a hátam mögé, pedig bármikor, bárki meglephet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint