36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 8. 17:41 | Link

Pearl Wildheart



Érzi, ahogy a nő teste szinte pillanatok alatt átáztatja a pulóverét a falu széli tó hideg, állott és békaszagú vizével, őt pedig elfogja a borzingás. Részben a nedvesség, részben pedig pusztán annak az okán, hogy a nyakában csimpaszkodnak. Komoly mentális erőbefektetés szükséges hozzá, hogy ne taszítsa el magától, vissza a vízbe, ahová a nő való, helyette csak az izmai feszülnek meg, ahogy pedig Pearl elhátrál tőle, egy indokolatlan eltolással még rásegít a mozdulatra. Csak, hogy nyilvánvalóvá tegye az álláspontját.
Ezek után ösztönösen sem kap utána, hogy tompítsa az összekócolódott hajú, átázott ruhájú hölgyemény esését, tétlenül nézi végig, ahogy a fényképezőgép nyakpántja a bokája köré kulcsolódik, Pearl pedig a stég deszkáig megrengető lendülettel esik a szebbik felére. A szemöldöke feljebb szalad a haja alatt, a kezeit visszaereszti maga mellé, a tekintete pedig a nőről először a fényképezőgépre... majd a szétszóródott, vízcseppek- áztatta fényképekre.
   -  Hhhmmm...?
A szája összeszűkül, mielőtt a nő bármit tehetne - ha akarna -, lehajol a fotók egyikéért, felkapja onnan, felegyenesedve a fény felé emeli. A papíron átsütő napfény a saját alakja körvonalainak inverz képét szűri át, ő hosszú, nagyon, de nagyon hosszú másodpercekig egyáltalán nem mozdul. A kép meglibben a két ujja közt, a szeme fókuszt vált, vissza a nőre.
   -  Mit akarsz te tőlem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 8. 20:31 | Link



Minden túl gyorsan történt. Az egyik pillanatban még önfeledten fotózta a tájat, az állatokat, a másikban pedig már kissé közeli viszonyba került egy abszolút nem szimpatikus férfival. Vagyis, a nem szimpatikus meglátása, csak a második benyomása volt. Az elsőnél még tetszett neki, már ami a tetszés, eme különös formáját illeti. Hiszen soha nem volt oda a férfiakért, kivéve persze a bátyját, és az iránta való viszonzatlan érzelmeit, melyek hatalmas burát képeztek körülötte és elzárták mindennemű ismerkedési lehetőségtől.  Igaz azonban az is, hogy mivel már fiatalon sem tudott különösképpen mit kezdeni a túlzott érdeklődéssel, inkább bezárkózott. Az pedig, hogy most mintegy feldobva az eddigi eszméit vetette bele magát egy ismeretlen karjaiba, nos kellően zavarba hozta. Az arcán játszó pír egészen a válláig terjedt, és talán pont ennek is köszönhető, hogy mikor hátra lépett, felbukott a fényképezőgépébe is. Ekkor találkozott a földdel immár másodjára a délután folyamán ilyen fájdalmasan, és nem tudta visszafogni a nyöszörgést, mikor nagy nehezen feltápászkodott.
Szemöldökét összeborzolta, úgy nézett a férfira, aki immár a fényesen sütő nap sugarai alatt fölé tornyosult. Most nézte meg először úgy igazából, és mikor tekintete megállapodott az ujjak között tartott képeken ismét csak sikerült zavarba jönnie.
A kérdés persze teljesen jogos volt, hiszen tök ismeretlenül, az engedélye nélkül fotózta le, de egyszerűen úgy érezte, hogy a kép kihagyhatatlan és a pillanat könnyedén elrepül, akár csak egy tollpihe, ha nem cselekszik gyorsan.
- Nos, Pearl Wildheart vagyok, könyvkiadó. És az a kép az én képem... - mondta a lány, miközben egyik kezével kissé remegve simította ki a kusza tincseket az arcából, és a másikkal próbálta kikapni a férfi ujjai közül legféltettebb munkáját.
- A képet egy könyv illusztrációjához készítettem, mint amolyan ötlet és lehetséges grafikai megoldás, és mivel nem látszódik rajta csak a körvonalai, gondoltam nem sértek személyiségi jogokat. - hadarta, majd a kérdésre szinte már döbbenten vonta fel a szemöldökét. Oké, hogy általában üzleti kapcsolatai vannak, de azért a férfi sem gondolhatta komolyan, hogy valamit akar tőle...
- Tessék? Ki is maga? - kérdezett vissza a mit akar kérdésre, majd a férfi lélektükreit kezdte vizslatni.  Na meg nem utolsó sorban, abban a pillanatban eldöntötte, hogy nem szimpatizál.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 8. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 9. 13:05 | Link

Pearl Wildheart



Arrébb kapja a kezét, amikor a nő a fénykép után nyúl, nem veszi le a szemét a papírról, hitetlenkedve bámul rá, mintha még sosem látott volna hasonlót. Megnedvesíti az alsó ajkát, hosszasan kifújja a levegőt, amikor legközelebb megszólal, a hangja rekedtes és mély, a kezét, melyben a fényképet tartja, visszaereszti az oldala mellé, de látszólag esze ágában sincs visszaadni.
   -  Szóval Pearl Wildheart könyvkiadó - lassan ismétli meg a szavakat, melyek furcsa hangsúlyt kapnak a maga erős amerikai kiejtésű hangját, mintha a nő mondatának groteszk paródiája lenne - ha még egyszer itt kattintgatsz rólam letépem az ujjaidat és a gépeddel együtt beszórom a tóba halcsalinak.
Hogy szavainak plusz nyomatékot adjon, a tenyerébe gyűri a képet, majd egy könnyed lendítéssel pottyantja a vízbe, megfodrozva annak zavartalan, csillogó tükrét. A nő valójában nem szegett meg írott, komoly szabályokat, egyetlen hibáját azonban, hogy történetesen őt fényképezte le, nem teheti semmissé. Az idők során minden aurorban kialakul a megfelelő paranoia, az ételüket szagolgatni és bizalmatlanul méregetni kezdik, mindig benéznek a hátsó ülésre indulás előtt és igen, azonnal elkapják az arcuk, ha a vaku villanását látják. Ezért vannak életben.
   -  Na vége a műsornak, oszolhatsz.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. április 9. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 22:02 | Link


- Ezt mondtam, nem? – kérdez vissza immár kissé talán sértettebben, mint ahogy kellene. Hiszen csak most menekült meg egy hattyú elől, bukott fel a sekély vízben, és szinte már Murphy törvények közé illően vágódott el az ismeretlen férfi előtt. Na nem minta ezek után túlzottan érdekelné a neve, hiszen miért is akarja tudni egy olyan valaki nevét, aki még arra sem képes, hogy segítsen neki. Nem várt pedig nagy dolgot, csak annyit, hogy segítsenek neki, de ha már emberek között ez nagy kérés, akkor inkább fog egy állattal barátkozni, mint hogy valaki ilyennel.
Keze lassan a fenekére téved, kissé megnyomkodja meghúzódott izmait, majd miután a kép után hiába kap,  kissé szúrós tekintettel és sértetten kulcsolja össze a kezét a mellkasa előtt.
- Igen, az enyém a Kalamáris Kiadó, és nyugodtan lenyomozhatja, ha szeretné. Bár nem hiszem, hogy ki kellene találnom ilyen dolgokat ahhoz, hogy kimagyarázzak egy olyan képet, ami a munkámhoz kell, és amin még az arca sem látszik. – mondja immár dühösen, majd mikor a férfi a képet gyűrötten a vízbe hajítja Pearlben kicsit elszakad a cérna.
- Mit csinál?! Ez a munkámhoz kellett volna! – borul ki, és már-már majdnem a kép után veti magát, mikor is rájön, hogy teljesen felesleges kapálóznia. A víz hideg, úszni sem úszik olyan jól, nincs váltás ruhája, és ha még ennél is jobban vizes lesz, talán egy kiadós tüdőgyulladást is összeszed. A hideg pedig már így is átjárta annyira, hogy reszketni kezdjen, és teste, na meg átázott ruhája és fehérneműje kellően egyértelművé tegye a hőmérséklettel kapcsolatos problémáit. Szinte már görcsösen szorítja össze a kezét a mellkasa előtt, fogai csattognak, úgy néz a férfire, és próbál vele szemkontaktust tartani.
- Mi maga? Katona, vagy valami kommandós? Ezért nem bírja a fényképezőgépeket? Higgye el, a maga arca nem olyan szép, hogy az ember azt akarja megörökíteni. Engem a körvonala jobban érdekelt, pont olyan volt mint a kiadásra váró könyvem szereplője. Hálistennek tönkretette a munkámat. – rosszallóan megcsóválja a fejét, majd immár vacogva próbál elindulni, azonban sem a lábai nem akarják megtartani, sem a keze nem akar a remegés miatt normálisan működni.
- Legalább segítsen összeszedni ezeket!
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 9. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 13. 20:27 | Link

Pearl Wildheart



A papírfecnik szomorúan úszkálnak a tó felszínén hullámzó tükörképe mellett, ő azonban már a nőt nézi. Átázott, reszket, szinte már szánni való, mint egy kukába dobott kölyökkutya, ám ez benne egész másfajta érzéseket generál. Nem túl... tisztességes és egyáltalán nem helyénvaló érzéseket, amiket a lehető legmélyebben, de nyomban lakat alá rejt magában.
Megforgatja a szemét, mormog valamit, lehajol, először olybá tűnik, a szétszóródott fényképek összeszedésében segít, ahogy egy úriemberhez illik, ám végeredményben a kabátja után nyúl. Meglökdösi, amíg a zsebét szabaddá teszi, hogy előhúzhassa belőle a kopottas, jócskán polírozásra szoruló eperfa vesszőt, azzal egyenesedik föl, miközben a nő csak beszél, csak beszél, csak...
   -  Hallgass már el egy kicsit.
Nem érdekli. Egy kicsit sem. Hogy hol dolgozik, hogy milyen kiadónak a kicsodája, de ha azt jelentené be, hogy körözött fekete mágus, akkor is csak flegmán megrántaná a vállát vagy elhajtaná a francba. Ezek a némberek rengeteget beszélnek, ami fárassza ő, leszívja az erejét és tompa zsongást indukál az agytörzse táján, ettől pedig feszült és türelmetlen lesz. Zója is mindig csak mondja, mondja, Nina is, Léna is...
A bal kezét tenyérrel fölfelé maga elé tartja, a pálcával apró mozdulatot ír le, mire csöppnyi, narancssárga láng jelenik meg a kezében, mintha öngyújtóval idézte volna. A bőrt nem égeti, mégis meleg, olyan ez, mint valami... varázslat.
   -  Megfagysz és megdöglesz. Nesze, vedd el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 14. 08:33 | Link

Természetesen a pakolásból Mr. Tahó nem veszi ki a részét, így a lány kénytelen egyedül boldogulni a vizslató tekintetek kereszttüzében. Keze reszketve dobálja be a táskájába a földre hullott papírokat, de legalább annyira lefoglalja magát, hogy ne vegye észre a férfi esetleges érdeklődő pillantását. Mondjuk a közös "szimpátia" miatt ez biztos nem jutna Pearl eszébe hiszen kinek hiányozna még egy kellemetlenség a már meglévőek mellé?! Hát a lánynak semmiképp se. Pláne azok után hogy ilyen kedvesen szólnak hozzá. Döbbent, néma pillantással mered a férfira és most az egyszer hallgat a felszólításra. Csendben marad. Na nem azért mert felszólították, hanem mert az  ő ereiben bizony igazi, makacs Wildheart vér csörgedezik és hamarabb fosztja meg a másikat a társaságától mint hogy behódoljon. Most legalább is úgy érzi. Szája vonallá préselődik zöldes íriszei pedig a férfira villannak. Gondolja, hogy ha ez a másiknak feltűnik, akkor sem fogja meghatni, hisz nem kebelbarátok hogy hatással legyen a másikra. Viszont azérz hatalmas elégtételt érezne ha látná az ismertelen megvilágosodását azzal kapcsolatban, hogy milyen hatalmas modorbéli problémái vannak.
A varázslatra csak felvonja a szemöldökét és pakol tovább. Ő bizony inkább megfagy, minthogy elfogadja ennek a férfinak a segítségét akárhogy is beszél arról, hogy meg fog dögleni. Legalább lesz valami ami a lelkét kapirgálja, mert jelenleg úgy gondolja új barátjával nem túl sok pozitív dolog történik.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 14. 08:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 14. 21:30 | Link

Inzulin
Úgy tűnik, ennek is elérkezett az ideje. Nagyon régen találkozott már Izabellával, ami több dolognak is betudható: a Saint-Venantok ellepték az iskolát, ami kissé kizökkentette napi rutinjából, aztán ott volt a Beauxbatons-nal folytatott hosszas levelezése, a visszaköltözés és... Vasil. Akivel épp megpróbálják. Hogy is mondták egészen pontosan a Star Warsban? Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ettől függetlenül ők mégis nekiveselkednek ennek a dolognak, egyelőre semmilyen eredménnyel. A romoknál történt kiruccanásuk után a bolgárt lepedőbe rázogatták, ez pedig jelentett némi nemű problematikát, már ami a kapcsolatuk virágzását illeti - egyáltalán létezhet ilyesmi? Kétlem. Na de szóval, szőkénk elérkezettnek látja a csajos gyűlés időpontját, így egy kezébe akadó szerencsétlen tollast a kastélyig repít, hogy bizony méltóztasson a barátnője lefáradni a stéghez, ha már nincs jobb dolga - mert miért lenne?
Maga sem teketóriázik sokat, felkap egy rövid gatyát, bő vállpántost, sarut, haját kiengedi és uccu neki a vadonnak. Illetve tudjátok, a falunak. Ez a madagaszkári tartózkodás teljesen felborította a bioritmusát, már az erdőt is dzsungelnek hallucinálja, nem csoda hát, hogy messze ívben, tisztesen kerüli. Megérkezve a deszkák ropognak a talpa alatt, a találka helye üres. Sebaj, épp csak három perccel érkezett előbb, tehát ennyi ideje van Izának ideérni, mielőtt a rellonos előrángatja a föld alól, kicsipkézi a fülét, elmesél mindent, majd - természetesen a késés miatt - karácsonyfadíszt csinál belőle. Amúgy türelmes típus. Lehuppanva keresztbe teszi kinyújtott lábait és sütkérezik a lemenő nap fényében, élvezi, hogy az éjszakák lehűlést hoznak és végre itthon van. Annyira ráfért már ez, a megszokott közeg. Nincs is más, ami hiányzott neki, talán csak az ágya. Semmire se cserélné le...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. július 14. 21:58 | Link

Mich


Az utolsó Madagaszkáron töltött egy hét alatt semmit se vártam jobban a hazatérésünknél, amikor is ez pedig bekövetkezett, csak becsaptam a szobaajtóm és bedőltem az ágyamba. Konkrétan átaludtam egy egész napot, és ez még nem is lett volna baj, hiszen szombat volt. Arra ébredni viszont szombat késő délután, hogy egy bagoly kopogtat az ablakodon és te a megérkezése után csak öt perccel később tudsz kikászálódni az ágyból, felébredni annyira, hogy eltudd olvasni, majd értelmezni a sorokat és rájönni, hogy van körülbelül tíz perced a elkészülésre és a lemenetelre a faluba, hát nem volt kellemes. Fél percig azt se tudtam ki az isten az a Michelle, meg hogy mit akar tőlem pont akkor amikor én alszom, aztán mikor leesett ki is az a Michelle, csak pislogtam a bagoly hűlt helyére - mert hogy az időközben megunta a buksimire való várakozást és tovább állt. Jól tette.
Másfél perces csúszásban voltam, de ez egy kicsit sem érdekelt. Hangulatom morcos volt az ébresztés miatt, nem is siettem annyira a készüléssel sem, ami egyébként csak abból állt, hogy a szekrényem legfelső darabjait magamra rángattam, aztán füttyentettem a kutyámnak, és szépen lassan elindultam a találkahely felé. Útközben ásítoztam is rendesen, még a naplemente sem tudta elvonni a figyelmem. Nagyon reméltem, Michelle-nek jó indoka lesz amiért felkeltett, jelen esetben semmi olyan dolog nem volt, amire azt mondanám, hogy oké, ezért érdemes volt felkelni. Tehát, körülbelül másfél perces késéssel érkeztem meg a falu széléhez, a szőke prefektus természetesen már a stég szélén üldögélt, és rám várt. Na jóó, talán kicsit sietni kellett volna.
- Felébresztettél - Közöltem vele durcásan összefont karokkal a mellette lévő helyre való letelepedést követően. A collie a másik oldalamra feküdt le, izgatottan figyelte a naplementét, amíg én Mich-re bámultam. - Nos, mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt iderángattál?
Talán még egy kis szarkazmus is érződött a hangomban, de nem igazán törődtem vele. El voltam foglalva a világ és főleg Mich utálásával. Mert hát mi lehet fontosabb az alvásnál? Egyáltalán ki mer olyat tenni, hogy felébreszt... miközben alszom?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 14. 22:35 | Link

Inzulin
Késik. Ezt mégis most miért kell? Adott majd egy órát a lánynak, hogy elkészüljön, ennyi idő alatt egy esküvőt is le lehet bonyolítani, ha felturbózzuk az eseményeket még a nászút is belefér. De neeeem, Izabella természetesen direkt késik. Mellesleg ez a dolog nem dühíti fel Michelle-t, ő most túlságosan elmerült a gondolataiban. Csak a léptek zajára lesz figyelmes, azonban fel nem pillant a levitásra.
- Ideje volt - végre ráemeli a tekintetét és közönyösen felel. A durcázással és hisztivel sohasem tudott mit kezdeni, ahogyan a sírással is akadtak problémák. Azért nem paraszt ő, ha normálisan közli a lány, hogy felébresztették, szőkénk még elnézést is kért volna, így azonban puszta vállrándítással tudja csak nyugtázni ezt a tényt.
- Amennyiben hajlandó vagy normálisan viselkedni, hamar ki fog derülni - kékjei rávillannak Izára, a legkevésbé se kedvesen, sőt, inkább fenyegetően. Talán hiba volt lehívni a lány, felesleges azt gondolni, hogy érdekelhetik ezek a dolgok. A rellonosnak végső soron mindegy, csak ha már egyszer barátnő félék, akkor gondolta megosztja vele az újdonságokat. Viszont, ha a levitás nem hagyja abba ezt a műbalhét, esélyesen a vízben köt ki, hogy végleg magához térjen, mert Michelle bizony nem fogja ezt elviselni. Végre egyszer ő lenne normális, erre a másik kattan meg, szörnyű.
- Egyébként, ha érdekel, csak gondoltam megosztom veled, hogy mágikus tárgyak készítésére szakosodom a Beauxbatons-ban jövő évtől, úgyhogy fele annyit leszek itt mint eddig - hűvösen közli a tényt, de nem teketóriázik sokat, valójában minden mindegy alapon folytatja mondandóját. A legrosszabb, ami történhet, hogy Iza elviharzik, és akkor tudni fogja, hányadán állnak. - A másik meg, hogy Vasillal járunk... Asszem' - megvonja vállát és a vizet kezdi fixírozni. Ez a kicsit neccesebb téma, amit nem véletlenül nem részletez. Izabella még nem tudja, mi történt egy hónapja a francia és a bolgár között, ez pedig lehet így is marad. Ki tudja...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. július 14. 23:07 | Link

Mich


Fogalmam sincs mennyi idő telt el a bagoly elröppenése óta, de biztos voltam a késésemben. Ennek ellenére nem siettem, habár nem is szerettem késni sehonnan. Szörnyű vagyok, néha még én sem tudom pontosan mit akarok. Mindegy, végül csak odaértem a stéghez, és sikerült is bejelentem a durcásságom okát.
- Jól van na. Mesélj - Megijedtem a rám villanó kékjeitől, a végén még leszúr az övéből előrántott késével és bedob a vízbe, a kutyámat meg hát biztos nem viszi haza magával. Bár igazából nála sosem lehet tudni, nem ismertem még annyira, hogy bármit is elmondhassak róla - tudom a születésnapja időpontját, ha az egy kicsit számít. Nem terveztem viszont elhalálozást a mai napon, szóval inkább csak befogtam és a csillogó víztükörre emeltem pillantásom. Vártam, hogy végre kinyögje miért is kellett kimásznom a puha ágyikómból, miatta még a vattacukorról álmodást is megszakítottam. Michelle, dupla bűnt követtél el.
- Micsoda? - A francia iskola nevére, na meg a 'fele annyit leszek itt mint eddig' említésére felkaptam a fejem, és tágra nyílt szemekkel meredtem a lányra. - Izé... azt hiszem most gratulálnom kellene.
Oldalra döntött buksival, érdeklődő arckifejezést magamra öltve fókuszáltam a szemeire, még nem végzett. Már a fiú nevének elhangzásakor kíváncsian dőltem picit közelebb hozzá, de azért nem másztam bele az arcába, csak hát ugye a múltkor is halkan említette meg a csávót. Még a végén ezt is suttogni fogja, mi van, csak nem kinyírta és ezt nem hallhatja senki? Mert hát oké, hogy egy gyilkosság bevallását nem kéne szétkürtölni, de nem. Nem nyírta ki. Azonban a dolog említése ugyanannyira lesokkolt, mint az első alkalommal közölt csók.
- Hááát még mindig nem tudom ki az a Vasil - Elhúztam a szám szemeimet még mindig a lányon tartva, hátha van még más is. De nem volt, én pedig emészthettem meg a dolgot. - De gratulálok. Sok boldogságot, meg minden. És egyébként mióta tart a dolog? Egyáltalán hogy jött ez össze?
Hazudnék ha azt mondanám nem lepett meg, bár őszintén szólva fogalmam sem volt róla ki a pasi, de hát biztos rendes. Meg kicsit idióta, hogy kitartott a lány mellett, de akkor ennyi erővel én is nagy idióta lehetek. Elvégre én sem menekültem Mich elől mindjárt az első találkozásunk után, sőt... Na tessék, máris szimpatikusabb a csávó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. július 18. 20:18 | Link

Tükör ♥
ruha

Nem volt boldog, sőt, kifejezetten morgott és veszekedett egész reggel. Nem Greg ellen irányulóan, de azért vele is sikerült a szokott kis szóváltásaikon túlesnie. Ő esküszik nem direkt csinálja, egyszerűen zsigerből jön egy-két megszólalás, a természetéből fakad, mindenesetre most extrán feszült volt. Angelina visszatért, ráadásul pont most, pont ide. Mondhatni van némi elintéznivalójuk. Leginkább minden. Egyszerűen függetlenül a harci állástól nem tudta őt utálni, egyszerűen csak mérges volt, hogy megint egy rohadt szó nélkül elhúzott a fenébe. Az más kérdés hogy kölcsönös titkolózás és elhidegülés előzte ezt meg. Szereti ezt nem bevallani magának sem. De szinte teljesen biztos benne, hogy kegyetlen tekintet fogja várni, ami majd megpróbál kellő elszántsággal elhitetni megint valami olyat, hogy "jó okkal ment el", meg hogy "mindkettejüknek ez a megoldás", vagy éppen a makacsság és agresszív szurkálás kezdődik meg. Philips vér, egymás ellen a legveszélyesebb.
Egy órára annyira megnyugodott, hogy Lilivel a kis séta végén összefusson Kornéllal, akinek mondania se kellett mi a helyzet, ránézésből tudta. Átvette a kislányt, hogy ha túlesett a nagy testvéri eszmecserén, majd összefutnak újra. Lina nem kedveli a gyerekeket, Mandánál meg bárhogy is vesszük, Lili volt akkora fordulat, hogy testvére után képes volt érzelmileg valami kapcsolatkialakításra, ráadásul nem is akármilyenre.
- Csak nem valakinek eszébe jutott, honnan lép le folyton?
Már méterekről felismeri, háttal is testvérét. Akarva is cinikus vigyor kúszik a szájára. Ó igen, ez a találkozás még tartogat némi feszültséget. De békés, vagyis békéltető szándékkal jött, ha nem is látszik. Nyilván szüksége van arra, hogy tudja mi a helyzet a nővérével, érte ölne, ha csak haja szálát görbítenék.
- Mi a helyzet? Régen hallottam rólad.
Mintha csak bájcsevegne, karjait összefonja, megáll és figyel. Igazából nyilván neki lehetne több mesélni valója. Tekintve hogy az utolsó információ, amivel Angelina tisztában van, az, hogy Krise a gyerek apja és ő pár napra felszívódott mikor megtudta. Majd rá-rá nézett a lányra. Viszont, hogy újra lelépett, hogy Manda Spanyolországba költözött pár hónapra, hogy itt van Greg, meg a nyakláncán hordott gyűrű... Ezekről elképzelése sincs, mennyi jutott el hozzá.
Ó Lina, ha most kóstolgatjuk is egymást, azért a vér nem válik vízzé.
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. július 21. 17:41 | Link

Iparisék

- Wíííí! - zúgok le a lépcsőn, az éppen megalkotott jégcsúszdán magamhoz szorítva a hatalmas fekete kandúrt. Egy kicsit kemény, egy kicsit hideg, de legalább az enyém. Útközben majdnem elkaszálom az egyik háztársam lábát, de szerencsére nem ismerem, így csak nyihogva folytatom utamat. Mikor a padlóhoz érek, elterülök, és egy rövid pihegés után felpattanok. Eltüntetem a közlekedésem nyomait. Ser Karom nyávogva, de dorombolva értékeli a hullámvasutat. Kicsit megdögönyözöm, de utána hamar folytatom utamat, hisz egy kicsit késésben vagyok, nem is akárkitől. Akárkiktől.
Cat unokatestvére érkezik az iskolába, mivel nála is megjelent a varázserő. Emlékszem, milyen is volt nekem az első nap, ezért elterveztem mindent. Lemegyünk a stégre, viszek fagyit, cicát, lesz minden, ami kell. A nap is süt, az ég is kék, és ez nagyon csudi.
Lefékezek a bejárati csarnokban, ahol éppen nemezisem, az a bunkó rellonos toppan be. Tekintetünk találkozik, egy pillanatra leomlik a körülöttem létező világ, és csak őt látom. ujjai a pálcára fonódnak, majd... a táskáira szegezi. a poggyászok a levegőbe emelkednek, és elindulnak a folyosón a Rellon felé. Jeremy, a félelmetes exprefektus... továbbsétált. Nos, azt hiszem az emberek változnak. Kilépek a hatalmas tölgyfaajtókon arcomat megcsapja az erdőből erre szálló fenyőillat keveredve a mezei virágokkal. Lépteimen felgyorsítok, vigyázva, hogy ne essek el. Ma már megesett kétszer, kihagynám a többit.
Nem térek be a falu macskaköves utcáira, szélén sietek az egyik kitaposott ösvényen. Azon gondolkozok, vajon miként érez most Dexter. Tegnap beszélgettünk róla Cattel, de nem jutottunk sokra, mert öt perc után inkább ugráltunk az ágyon. Ha ez nem szerelem, akkor semmi!
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. július 21. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. július 21. 21:05 | Link

My boys

Nagy nap ez a mai.
Az én régen látott unokatesómnál jelentkezett a varázsereje, és úgy döntött, idejön, Bagolykőre. Nagyon izgatott voltam, mióta megtudtam a hírt, azóta még gyorsabban pattogtam össze-vissza, mint általában. Dexterrel mindig is közel álltunk egymáshoz, a szüleink közti jó viszonynak hál gyakran találkoztunk, szinte már a harmadik testvéremként tekintettem rá.
Bran tegnap átjött a szobámba, amíg Cory azzal a nagy, gonosznak látszó, de biztosan nagyon aranyos fiúval – elvégre miért lenne vele Cory, ha nem kedves? – ment el valahova. Azon gondolkoztunk, vajon hogyan érzi magát Dexter. Ezt a rettentően komoly témát viszont nem boncolgattuk sokáig, mert rájöttünk, hogy az ágyon ugrálni sokkal mókásabb.
Szóóóval, Bran azt találta ki, hogy menjünk a stégre, merthogy vúúú, jó idő, tiszta ég, ami majdnem – de csak majdnem – olyan gyönyörű kék, mint az ő szemei, verőfényes napsütés, madárcsicsergés... A piknikhez észítettem pár sonkás, meg sajtos szendvicset, és Bran elengedhetetlen fagyijához sütöttem dupla csokis browniet. Minden adott egy jó kis naphoz.
- Gyere, Simi, indulás! – Az én kis imádnivaló szőrpamacsom nyüffögve ugrándozott mellettem.
Már három perce ácsorogtam a stégnél a két fiú felbukkanására, mikor megpillantottam Dextert. Piknikkosaramat elengedve futottam oda hozzá, hogy megöleljem.
- Szia, Dex! Jaj, képzeld, annyi sok mesélnivalóm van, el sem fogod hinni! De előbb mesélj te. Mi újsás otthon? Hogy vagy? Izgulsz? Jó helyed lesz itt, meglátod! – Mosolyogtam rá. Simi ekkorra ért be minket, a drágám annyira sietett, hogy majdnem elgurult. – Ó, igen, őtt itt Simerius, röviden csak Simi, egy golymók. Hát nem édes? – Emeltem fel a lila szőrgombócot.
Néhány perc múlva megláttam Brant, aki nagyban sietett felénk. Arcomon hatalmas mosollyal odarohantam hozzá és szorosan magamhoz húztam, majd kézen fogtam, hogy együtt sétáljunk vissza Dexhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 17:26 | Link

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 23. 18:25 | Link

Állia

Sétálok a parton, majd meg sülök. Egy térdig érő, egyszerű sárga-fehér csíkos ruha volt rajtam. Alatta pedig egy fekete alapon fehér csillagmintás úszódressz. A meleget, hogy mennyire meleg van azt képtelenség elmondani.
Kiérek a stéghez, elkezdek rajta sétálni. Először egy kicsit félek, hogy le fog szakadni, de végül mégsem szakadt le. Leveszem a ruhát, össze hajtom és leteszem magam mellé. Én meg ülök a stégen és bámulom a vizet. Mégis, hány élőlén van benne? Egy kettő, vagy több tíz-, százezer? Jó kérdés. Várok egy kicsit és bemegyek a vízbe. Megnézem, van-e kagyló.
 De, amint meglátok egy ismerős alakot az összes tervemnek annyi. Még élénken él az egy héttel ezelőtti dolog. A zongorás lány. Nem nagyon Kerestem, bár azért jó lett volna megkeresni. Gyönyörűen tud zongorázni.
Úgy tűnik, ő is meglátott engem. Felállok és elkezdek integetni.
-Szia, Állia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 20:01 | Link

Lilith

Csalódottan veszem észre, hogy ő is arra indul, de most már nem változtatok irányt. A lányt figyelve könnyedén szelem a vizet.
Amikor elérem a stég szélét meg állok és egy helyben úszok. Rá pillantok Lilithre és enyhe megrökönyödéssel mérem végig a fürdődresszét. Hát, ez biztos nem mai darab, de ezt egyenlőre nem jegyzem meg neki.
A köszönésre, mosolyt erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia törpe.
Eltávolodom a stégtől és elindulok a tó másik végébe. Körülbelül három méter után lebukok és egy métert a víz alatt úszom, aztán feljövök a felszínre, némi habozás után hátra pillantok, hogy vajon a furcsa elsős is csatlakozik-e hozzám. Aztán csak haladók tovább.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 26. 14:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 23. 20:37 | Link

Állia

Elkezdett felém jönni. Az úszóruhámat enyhén megrökönyödve nézte. Köszönt nekem, majd elkezdett a tó másik végére úszni. Beugrok egy fejessel a vízbe, majd elkezdem követni. Felnevettem, ahogy a vízcseppek végig mennek a hajamon. Nagyon jó érzés volt. Miközben úsztam utána, azon gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék neki. Volt egy olyan érzésem, hogy egy elkényeztetett fura lánynak tart. Na, ebből csak az egyik igaz.
Mikor beértem megérintettem a vállát majd megszólaltam.
-Állia! Néha az az érzésem van, hogy félre ismertél. Szerintem jogosan ismerhettél félre, mert egy kicsit más vagyok, mint a többi gyerek. Még azt sem tudom, hogy hogy kell kapcsolatot kialakítani másokkal. Ezért kérlek szépen, ha bármi zavar, nyugodtan mond meg. Végül is, te biztos nem tudod milyen az, amikor a szüleiddel évi 2-2,5 hetet találkozol. Ha 10 éves voltál, mikor utoljára együtt voltál velük a munkájuk miatt. Ha a kilencven éves dédid nevelt fel jószerivel. Te neked biztos sokkal jobb. Ezért kérlek, ne ítélj el!- Mire befejeztem, már sírtam és megöleltem. Komolyan kezdtem, de valahogy érzelgőssé váltam. Nem értem miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dexter Iparis
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Új kezdet
Írta: 2015. július 24. 23:23
| Link

Bran és Cat

Sétálok a füvön. Ez a hely kifejezetten érdekes. Érdeklődésem az itteniek kis apró cseprő dolgai után már-már zavaró számomra. Caitlyn. Rég nem hallottam ezt a nevet. Persze csak ha nem vesszük az utóbbi napokat. Feldob a tény, hogy végre láthatom mert kifejezetten kedvelem. Kit akarok átverni, tök jóban vagyunk. Magam mögött kell hagynom a Seattle-i szürkeséget. A csomagjaimról intézkedtek szóval zsebretett kézzel baktatok a megbeszélt hely felé. Teleszívom a tüdőm egy adag friss levegővel és halvány mosolyra húzódik a szám. Izgulok egy csöppet, igen. De aki ilyenkor nem izgul az nem is ember. Ismerős alak ácsorog a stégnél. Felé veszem az irányt. Eldobja a kezében tartott kosarat ami arról árulkodik, hogy ő is észrevett. Felém fut és a becsapódás erejét emberi ésszel alig lehet felfogni. Valósággal lerohan engem ölelésével. Kérdésekkel kezd bombázni, de nem idegesít. Tőle nem. Az arcomon lévő mosoly kezd kellemetlenné válni. Az is, hogy nem tudom abbahagyni a vigyorgást. Persze a helyzet sokkal örömtelibb minthogy ez komolyan befolyásoljon. Minden kérdésére boldogan válaszolok. Egy érdekes állat is van vele. Egész aranyos. Meglátok egy felénk közeledő srácot. Várunk még valakit? Cat reakciójából ítélve igen. Kézen fogva jönnek oda hozzám míg én csak mosolygok mint egy gyogyós.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 26. 14:28 | Link

Lilith

Most sokkal normálisabbnak tűnik a lányt. Ha nem nézzük a szörnyű fürdőruhát akkor most olyan, mint egy normális elsős.
Nem sokkal az után, hogy én elindulok a tó másik végébe ő is beugrik a vízbe és meglepő módon könnyedén utol ér.
Mivel ezen eléggé meglepődöm nem reagálok azonnal a szóáradatára, de amint összeszedem magam újra ledöbbent. A nyakamba borul és elkezd bőgni én pedig kővé válva kezdek elsüllyedni a vízben. Mivel a lány nem akart akkor sem elengedni amikor már alig ért a szám a víz fölé eltoltam magamtól és feljebb úszok, aztán amint elég magasan vagyok csak egy helyben tartom magam.
Némán nézem Lilithet és próbálok valami választ kitalálni.
-Izé....
Hirtelen ennyi telik tőlem, zavartan pillantok körül. a közelben lévő part ötletet ad nekem.
-Figyelj, ha ennyire lelkizni akarsz akkor inkább menjünk ki a partra...
Hát ez így érdekes lesz. Egyel talán nem szeretem az érzelmes beszélgetéseket, főleg nem egy idegen csajjal, de más ötletem nem volt. Egyszerűen túl fura nekem ez a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 26. 17:26 | Link

Állia

Nyeltem egyet. Hallottam, hogy mit mond, de nem nagyon figyeltem. Majd megtöröltem a szememet.
- Bocsi, Állia. Egy kicsit elragadtattam magam. Gomen'nasai*. Bocsánat - ezt már a parton mondtam.
Nagyon-nagyon szégyelltem magam, hogy ezt csináltam. Nem akartam sírni, de hiába. Egyszerűen kitört belőlem. A térdemet felhúzva ültem, közben arra gondoltam, hogy mit is tehetnék. Az első az volt, hogy elmegyek és elfelejtek mindent. A második, hogy felajánlom a barátságomat. Vagy szimplán önmagamat adom.
- Tudod, amióta az eszemet tudom, a Bagolykőre akarok járni. Szeretnék beilleszkedni, viszont nem tudom, hogy mit tegyek. Tudom, hogy makacs, egy kicsit önző és néha nagyon gyerekes vagyok. De mégis, teljesen tanácstalan vagyok ezen a téren. Lehet, hogy úgy tűnik de azért nem vagyok elkényeztetve. Bocsánat még egyszer az előbbi kirohanásomért - az utolsó mondatnál már gy kicsit elmosolyodok. Remélem, nem haragszik. Komolyan, egy kicsit szomorkásan mondtam egészen az utolsó mondatig.

*Bocsánat, japán
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 16:05 | Link

Lilith

Az ajánlatomat elfogadja a lány és kiúszunk a partra. Leülök a partól nem messze, aztán némán hallgatom Lilith újabb szóáradatát. Közben magamban szitkozódom, egyszerűen nem tudok mit kitalálni erre.
A bocsánat kérésre nem reagálok, bár nem is tudom mit kéne tennem vagy mondanom. Egyszerűen nem értem őt. Úgy hogy csak értetlenül pislogok a csajra, amíg gondolkozom valami értelmes válaszon, de az agyam leblokkolt ettől a bizarr helyzettől. Pedig meg kellene szólalnom vagy inkább mégsem?
Lilith érdeklő tekintettét látva biztos leszek abban, hogy mondanom kéne valamit. Fejben megpróbálok összerakni egy értelmes mondatott, de nem tudom megfogalmazni, mit is?
Sóhajtok, hát akkor marad az improvizálás.
-Hát...izé...
Legyintek.
-Mindegy.
Ennyi az összes mondandóm. Felállok és elindulok a víz felé, amikor már csap egy lépést választ el a sekély medertől hátra szólok a lánynak.
-Mennem kell, szóval szia.
Begázolok a tó vízébe, aztán amint lehet elkezdek úszni. Megkönnyebbülés végre kikerülni ebből a furcsa helyzetből. Igaz, hogy nem méltó egy Rellonoshoz a megfutamodásom, de ennél jobb ötlettel nem tudtam ellő állni. A suliban nem tudom, hogy hogyan fogom elkerülni a csajt, de majd biztos megoldom.
A stéghez érve gyorsan megtörülközöm, aztán felöltözöm és vissza sétálok a suliba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 10:22 | Link



árja bókjára úgy érezte, elcsorog mint egy égő gyertya. Ha nem befolyásolná valami, most minden esetre hányna magától. Elvégre gondoljunk csak bele, ő a lány aki bár hiperaktív, és mindenkivel igyekszik kapcsolatokat kötni, de mégsem hisz a szerelemben. Főleg nem ebben a hirtelen jöttben, ahol egyik pillanatban még teljesen normális, a másikban pedig már a nevét sem tudja, csak hogy Viktor. Igen, határozottan kidobná a taccsot. Ujjaiban mint apró villámcsapások, s még az sem igazán érdekli, hogy minden ilyen helyzettől izzadni kezd a tenyere. Amikor ír, akkor is, amikor huzamosabb ideig kell fognia valamit, vagy ha öt percig rajta tartja a kezét valamin, ami meleg. És lássuk be, a férfi keze mindegyik felsoroltnak megfelel. Undorító lehet ugyan, de ez a valóság, és ők, legfőképp a szőke leányzó- a pasiról fogalmam sincs- most annyira sincs magánál, hogy mindezt belássa. Csak a közelében akar lenni, és minden egyes másodpercet vele tölteni, rácsimpaszkodni mint egy pióca, majd ölelgetni, akárcsak egy lajhár. Vagy koala. Mindkettő felettébb édes. 
A másik felszólítására igyekezett mindent tudatni magáról, ami csak eszébe jutott. Hogy nem ápol valami jó viszonyt az anyjával, hogy van két vadászgörénye, ismertette a félelmeit, beszélt arról, amiket szeret, könyvekről, a kedvenc számáról, a kaktuszáról. A vágyait nem tudta egészen reálisan felvázolni, mert amikor oda ért, csak annyi jutott eszébe, hogy "Mindörökké veled". Mint valami rossz török szappanopera. Vagy spanyol, esetleg olasz. Észre sem vette mikor értek a tóhoz, szóval ecsetelnem sem kell, magát az utat fel sem fogta. Viktorral akár bele is gyalogolhatott volna egy késbe, ő még azt sem vette volna észre, annyira el volt kábulva.
- Most te jössz. Mesélj el mindent, mindent.- zárta le az önmagát illető témát. Szemei izgatottan csillogtak, s ajkaira önfeledt, gyermeki vigyor ült ki ahogy megállt, s felpislogott felettébb új lovagjára.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 22. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 9. 21:53 | Link

Állia Szipenni


Misi már három hete itt van Magyarországon, azon belül is a Bagolykő Mágusiskola falai között. A hely nagyon tetszik neki, azonban az elmúlt két hétben mégis végig azon járt az agya, hogy miként juthatna haza, lehetőleg minnél előbb. Nem azért akart menni, mert itt nem érezte jól magát, nem is azért, mert nem találta a helyét. Az ok az édesanyja volt. Ugyanis pontosan két héttel ezelőtt Misi kapott egy igen aggasztó levelet otthonról, amiben persze őt arra kérték, hogy maradjon nyugton, és koncentráljon a tanulásra, de hát ezt senki nem várhatja el tőle ilyen állapotban. Azonban a helyzet egyre inkább reménytelennek tűnt, és Misi kezdte belátni, hogy egyelőre esélye sincs az utazásra.
Így hát az egyik este fogta magát, és úgy döntött, hogy ellátogat a faluba. Még úgysem járt ott, és érezte, hogy szüksége van egy kis friss levegőre és helyváltoztatásra.
Ebben az időszakban, augusztus közepén az esték is fülledtek voltak, így Misi térdnadrágban és pólóban indult neki a felfedező körútnak. Mielőtt kilépett volna a szobából, még gyorsan visszafordult a seprűjéért, hátha szüksége lesz rá. Bár repülésre kevés esélyt látott, de egy kviddics fanatikusnál alap dolog, hogy ha lehet magánál hordja a seprűt.
A falut elérve úgy érezte, hogy most nem bírja a nagy fényáradatot, a rengeteg embert, kirakatot és csillogást, ezért fejét lehajtva haladt előre egy csendes zugot keresve. Hamar rá kellett jönnie, hogy ez a falu még az ő otthonánál is kisebb, és egy fél órán belül el is érte a határát. Ott körbepillantott, majd észrevette, hogy eltűntek az emberek körüle, és csak egy kis tavacska terült el előtte. Közelebb lépett, és rögtön meglátta a számára ideális helyet. Egy kisebb stég nyúlt be a vízbe, ahonnan tökéletesen be lehetett látni a tavat és a falut, de elég távol is volt a nagy élettől, hogy el lehessen csendesedni. Misi odasétált a strégre, maga mellé helyezte a seprűt, ledobta a cipőjét és belemártotta mindkét lábát a hideg vízbe. Nagyon jól esett neki a forróságban, és úgy érezte, hogy bármeddig ott tudna maradni.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 9. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 10. 13:53 | Link

Fodor Mihály
Ruha

Unatkozom, nagyon. Most, hogy nem kell annyit tanulnom rengeteg szabadidőm lett. Amivel nem tudok mit kezdeni. Egyenlőre egy kviddics magazint olvasok és lustálkodom.
A legtöbb csapat a bajnokságra készül, ami eszembe juttatja, hogy ebben a szezonban már a Rellon nem fog játszani a suli "bajnokságon". Erről pedig eszembe jut, hogy elmehetnék repülni. Ez az ötlet teljesen felvillanyoz, ledobom az éjjeliszekrényemre az újságot. Felkapom a seprűm, majd kis habozás után a napszemüvegem is.
A kapuig sétálok, ott viszont már seprűre ülök és a levegőbe emelkedem magasan a házak fölé. Először csak lassan repülök, aztán egyre gyorsabban. Így kb. 10-15 perc alatt a hátam mögé kerül a falu. Itt már lejjebb ereszkedem, hogy kiderítsem hol vagyok éppen. Nem meglepő módon a tóhoz közeledem.
A víz fölé érve ráhasalok a seprűmre és a sötétben csillogó víztükröt nézem. Feltolom a fejem tetejére a napszemüvegem, de úgy látszik lazán helyeztem csak el. Mert a következő pillanatban már a tó felé zuhan. Szitkozódva nyomom le a seprűm orrát, majd miután elég közel kerülök a szemüveghez kinyújtom a jobb kezem és megpróbálom elkapni. Meglepő módon sikerül, a markomba szorítom, de elégedettnek lenni nincs időm. Mivel a következő pillanatban eszembe jut, hogy nagy sebbésségél közeledem a víz felé. Az előbb vissza szerzet napszemüveggel mit sem törődve két kézzel rántom fel a seprűm orrát, ezzel egy időben pedig mély levegőt veszek és becsukom a szemem. A becsapódást nem tudom elkerülni, de csak néhány pillanatra merülök el a habokban. Félperc sem kell és már az ég felé szállok. Bosszúsan kifújom a levegőt és megállítom a seprűm. Egy darabig csak egy helyben lebegek, közben pedig szitkozódva áldom a szerencsém amiért sérülések nélkül meg úsztam ezt az egészet. Miután valamennyire elpárolog az adrenalin a szervezetemből és kevésbé remegek, a stég felé irányítom a seprűm. Az ott ülő sráccal mit sem törődve leszállok. Csak most veszem észre, hogy a napszemüvegem összetört amikor felrántottam a seprűm orrát. Vágok egy fintort és ledobom a deszkákra. Most már mindegy. Lerakom a seprűm, aztán elkezdem kicsavarni a pólómból a vizet. Ami csak részben sikerül, mivel nem veszem le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 11. 10:06 | Link

Állia Szipenni

Misi percről percre egyre felszabadultabbnak érezte magát. A hideg víz és a forró nyári nap együttese megnyugtatta őt, kicsit sikerült maga mögött hagynia a negatív gondolatokat, és pillanatnyi kiegyensúlyozottságot érzett.
Figyelmét teljesen lekötötte a természet szépsége, amit ezen az estén a tóban, és a körülötte elterülő világban fedezett fel. Csodálatosnak tartotta, hogy milyen sima, és nyugodt a felszíne, de senki se tudja, hogy mi játszódik a mélyben. Kicsit olyan ez mint ő maga. Ő is egy tó, vagy legalábbis egy pocsolya... A felszínen nem látszik a zavara, az emberek nem veszik észre, hogy belül egyáltalán nincs meg a harmónia és a rendezettség, sőt néha még önmagát is sikerül megtévesztenie ebben az egész békesség dologban.
Most azonban teljesen tisztán és világosan látta a hasonlóságot. Látta, felismerte és hosszan elgondolkozott rajta. Nem tudta eldönteni, hogy ezt az egybeesést pozitív vagy negatív dolognak könyvelje el. Valószínűleg nem szép dolog eltitkolni a környezete elől az igazi gondolatait, érzéseit és hangulatvilágát, viszont ez hatalmas biztonságot ad neki. Így senki nem tud visszaélni az ő gyengeségeivel, nem tudják azokat kihasználni, és ellene fordítani. Tehát a kérdés egyelőre megválaszoltalan marad, de lehet, hogy nem is kellene rá választ várnia. Vannak dolgok, amikra nincs magyarázat. Csak úgy vannak, és kész.
Ahogy bámulta a tükörképét a vízben, Misi egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy ismeretlen árnyék jelent meg a képen. Hunyorogva felnézett a magasba, majd kezét a szeme elé tartva meglátta az árny gazdáját. Egy napszemüveg repült a víz felé, és pillanatokkal később a gazdája is követte őt. A lány hihetetlen vakmerőséggel nyúlt a szemüveg után, majd az utolsó másodpercben rántotta vissza a seprűt, megmenekülve a totális becsapódástól. Egy pillanatra így is elmerült a tó vízében, de nagy szerencséjére ez a művelet nem volt végzetes számára.
Misi csodálta a bátorságát, de ennél is jobban lenyűgözte a repülési manőver.
A lány szitkozódva ért földet Misi mögött, majd elhajította a szemüveget, ami időközben ripityára tört, és elkezdte csavargatni a pólóját.
Misi először visszafordult a tó felé, de hamar meggondolta magát, és megszólította a kviddicshőst.
- Szia! Bocsi, csak láttam a manőveredet. Elég merész volt, de nagyon tetszett! Kviddicsezel? Ja... És amúgy jól vagy?-
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 11. 10:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 11. 11:18 | Link

Fodor Mihály

A pólóm csavargatása közben abba hagyom a szitkozódást és elmosolyodom. Végül is most hajtottam végre egy iszonyat jó mutatványt. Az már mellékes, hogy nem terveztem, de fényes nappal szívesen megismételném. Mondjuk akkor nem egy hülye napszemüveg miatt...
Elengedem a felsőm, aztán kiveszem a zsebemből a pálcám. Ezzel egy időben megszólal a srác aki mellet landoltam. A monológ közepén körülbelül megunom hallgatni, a törőt szemüvegemre irányítom a pálcám.
-Reparo!
Vissza csúsztatom a pálcám a zsebembe és felveszem a napszemüvegem. A varázslat sikeres volt, pont olyan mint a manőver előtt. Megszokásból felveszem, aztán feltolom a fejem tetejére. Ezután a fiúhoz fordulok. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, jó tudni, hogy szuper volt előbbi mutatványom.
-Szia. Igen.
A hirtelen fáradság tör rám, ami azt jelzi elmúlt az adrenalin hatása. Leveszem az átázott szandálom és leülök. Észreveszem, hogy az én seprűmtől nem messze van egy másik seprű is amit eddig nem vettem észre. Eddig nem igazán érdekelt a srác, de ez most felkeltette a kíváncsiságom. Kicsit oldalra fordulok.
-Az a te seprűd?
A fejemmel kicsit az enyém mellet látott repülési eszköz felé biccentek. Ha tényleg az övé, akkor még érdekes is lehet ez a találkozás.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 11. 19:15 | Link

Inzulin
Nem mérges ő úgy egyébként a lányra, hiszen kedveli, csak néha olyan könnyen ki tudja őt hozni a sodrából. Csak sóhajt a felszólításra. Így is lehetett volna kezdeni, felesleges plusz körök nélkül, hiszen a madagaszkári időeltolódás - mit ad isten - őt is érinti. És nem, nincs a toppon, hiába aludt most nem keveset. Mindenki egy kész hulla lesz az elkövetkezendő napokban, így megérti, hogy Iza elaludt, de nem akart tovább várni. Talán az ő hibája, hogy önző módon lerendelte a lányt, de nem erre valók a barátnők? Na ugye.
- Régóta terveztem, de azt hiszem, itt volt az ideje, hogy végre lépjek is valamit - felé fordul és egy halvány mosolyt küld Izának. - Ne nézz már ilyen rémülten, nem a világ végére megyek te lány - vállával óvatosan meglöki a levitásét, hogy ne vágjon ilyen arcot, mert attól, hogy ő azt hiszi, nincsenek a fejére írva a gondolatai, attól még de. Furcsa lesz, ha felveszik majd és tényleg elmegy, senkit sem lát majd annyiszor, minden idő, amit a jelenlegi szeretteivel tölthet meghatározó. Ki kell használnia, akkor is, ha nem örökre szól a dolog.
- Még mindig nem futottál vele össze egyszer sem? - döbbenten néz rá, végtére is Michelle a faluban lakik, ők meg mindketten a kastélyban, százalékosan mennyi esélyük van arra, hogy most már több, mint egy éve elkerüljék egymást? Körülbelül nulla. Most persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresniük kéne éjjel-nappal egymást, de az egészen nonszensz, hogy eddig egyszer sem sikerült belebotlaniuk egymásba - ráadásul, ha ezen a két jómadáron múlik szó szerint.
- Nem tudom pontosan. Vagyis... Azt hiszem az ősi romoknál kezdődött komolyan és a javasasszonynál, mikor ott feküdt agyrázkódással - nem, ne is kérdezd -, egyszerűen csak bedobta, hogy próbáljuk meg. Én meg igent mondtam - most esik csak le neki, hogy ez nagyon durva így kimondva. Egyszerűen csak smároltak egy csomót, majd rábólintott egy párkapcsolatra. Úristen, mi történik itt? A felismerés villámcsapásszerűen tűnik fel agyában, de úgy dönt, késő bánat. Vagyis nem. Nem bánta meg. Legalábbis azt hiszi...
- Veled mi újság? Jó ideje nem beszéltünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 11. 20:47 | Link

Michelle
Igen, tudtam, tisztában voltam vele, hogy kedvesebben is viselkedhettem volna, de hát kérem szépen, én alvás után mindig holdkóros állapotba kerültem, és ezen sajnálatos módon semmi sem tudott segíteni. Az ugyanolyan kómásan kinéző bagoly sem segített az állapotomon, ahogy a szintén morgós Michelle sem. De nem hibáztattam, igazából még örültem is, hogy nem ugrott a nyakamba és ölelte belőlem ki a szuszt. Mert akkor csak néztem volna rá amolyan "ki a fene vagy és mit tettél Michelle-l?" arccal. Talán még rá is kiabáltam volna amilyen állapotban megérkeztem, de ez utóbbiban nem voltam biztos.
- De...De hát Franciaország elég messze van, és.. - Az érdeklődés eltűnt az arcomról, helyette csak pislogtam magam elé meredve, közben pedig próbáltam a lehető leggyorsabban feldolgozni az előbb kapott információt, hogy aztán valami értelmeset is hozzá tudjak érdemben szólni a dolgokhoz. Mert azért gondoljunk bele, az előbbi dadogásom nem volt valami értelmes.
- Biztos láttam már, csak nem tudtam arcot párosítani a névhez, de ha ez így folytatódik tovább, kénytelen leszel bemutatnod nekem. Vagy engem neki, igazából mindegy - csak tudjam, ki a csóka. De nem, ez utóbbit természetesen nem tettem hozzá, így is eléggé lesokkolódtam, nem volt szükségem egy mérges Michelle-re. Akkor aztán tényleg nem tudtam volna mást tenni a dadogáson kívül, az meg, mint tudjuk, nem igazán a barátom.
- Szóval még Madagaszkáron - Biccentettem halvány mosollyal az arcomon, aztán végül leesett, ez mit is jelentett. - Még Madagaszkáron és csak most szóltál?! - Kiborulhattam volna jobban is a szemforgatásnál, de egyrészt álmos voltam, másrészt az előbb már rájöttem, hogy semmi értelme sem lett volna. De azért kicsit csalódtam, hogy ilyen későn tudtam meg a hírt, közben meg mégis örültem, hogy elárulta, mert ezzel még közelebb kerültünk ahhoz, hogy a barátomnak nevezhessem a lányt. Igazából fogalmam sem volt róla, mégis minek nevezzem. Egyszer üvölt velem, egyszer nem, aztán majdnem megint kiabál, aztán mégsem. Fene abba, aki ki tud rajta igazodni.
- Hát, látod, még élek. Az elkövetkezendő kviddics meccsig ez még így is lesz, aztán utána nem tudom. Lehet, legközelebb már a temetésemen fogsz állni, és a koporsómat bámulod - Ciccegve megráztam a fejem, hogy utána rögtön elmosolyodjak és a lányra pillantsak. Nos, ez volt az a pillanat, mikor valami nagy butaságra gondoltam. Aztán ki is mondtam. - Nem lenne kedved kiülni a következőre? Az Eridon ellen fogunk játszani, ez lesz az idény utolsó meccse, és talán nem kell majd sírnod a temetésemen, ami tudom, nem fog bekövetkezni - Mármint, az, hogy Michelle sírjon, a temetésből igazából még bármi lehet.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2015. augusztus 11. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 13. 08:26 | Link

Inzulin
Kérdőn pillant a másikra, de nem igazán tudja, mit kéne erre mondania. Nem Kínába vagy Amerikába készül, csak Franciaországba. Még mugli úton és elég hamar oda lehet érni, nemhogy varázslóként. Nem igazán tudja, hogy most veregesse-e meg Iza hátát, vagy hagyja a fenébe, végtére is meredek helyzetnek tűnik, hogy ő utazik el, de az itthon maradó van kiakadva rajta. Csak vállat von válaszként. Őszintén szólva hiányzik neki az anyaországa, így őt nem feszélyezi különösebben a költözés gondolata.
- Ha gondoljátok, elmehetünk hármasban valahová - rámosolyog a levitásra. Igen szokatlan felajánlás ez tőle, de miért is ne? Nem kell állandóan extra menő programokat gyártani, vagy a Sakáltanyán kuksolni, ami tulajdonképpen mindennek a központja lett. Vasil általában átjön. Izabella általában ott látogatja meg, valójában minden ott zajlik. Elege van már abból, hogy a Mihaellel közös házuk egy kész átjáróház: eredetileg sem annak készült, jó lenne nem úgy használni.
- Nyugalom kicsi tigris, a hazautazás előtt körülbelül három nappal történt - feltartja kezeit védekezésképp, bár nem kéne szabadkoznia, hiszen akkor beszél róla, amikor neki tetszik. Arról nem is szólva, hogy bejárt a javasasszonyhoz a szigeten és a fiúval volt elfoglalva, meg hát a visszaköltözés megőrjített mindenkit, esélye se lett volna összefutni a kékek képviselőjével. Egyszerűbbnek tűnt itthon koccanni egyet, semmint odaát szenvedni, mint malac a jégen. - Így is te tudod elsőként - teszi hozzá még amolyan megnyugtatásképp, de továbbra is fenntartásokkal. Az ő magánélete, nem tartozik beszámolóval - néha még magának sem.
- Ne temesd magad, túl fiatal vagy - legyint egyet és oldalba böki a lányt, viszont érdekes teória. Ugye nem bántotta valaki? Jó, ez egy berögzült rossz szokás, hogy ha bántják a szeretteit, akkor kiereszti a karmait. Így is kicsit nehezen fogadta el, hogy Misi már nem az a kisgyerek, akit szénné tudott ölelgetni és akit adott esetben megvédett. Nem, egyszerűen csak felnőtt, felesége van, tud magára vigyázni. Gondolataiból a következő kérdés zökkenti ki és pislogva mered Izára.
- Szívesen megnézem a meccseteket. De ez hogy jutott eszedbe? - igen, anno a szőke is űzte ezt a sportot, de amióta abbahagyta meccsre se jár ki. Nem véletlenül. Köszöni, elég volt belőle, bár nem volt rossz. Egyszerűen csak rájött, hogy neki erre nincs szüksége. De ha ez Izabellát megnyugtatja, ki fog ülni és megnézi, nem nagy áldozat. - És mi ez a temetés téma? Eltemettétek a nyulatokat, hogy ennyire ezen filozofálsz? - elvileg nincsen nyula és amúgy sem viccelne ilyesmivel, de egyszerűen kicsúszik a száján. Ha nagy baj lenne, a levitás már valószínűleg ki lenne borulva, ehelyett csak hülye. Nem mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
400. Köszönöm <3
Írta: 2015. augusztus 13. 14:56
| Link

Michelle
Szomorkodva bámultam az összefont és combjaimon pihentetett ujjaimat, közben a másik oldalamon a kutyám is megmozdult néha, akkor például az ölembe fektette a fejecskéjét, és hol rám, hol pedig Michelle-re nézett azokkal a nagy, bánatos szemeivel. Pedig ő nem is értette annyira, hogy miről esett szó.
- Mindenképp. Furcsa hallani róla, miközben azt sem tudom, kiről beszélsz - Gyanúsan méregettem a mosolyát, de végül nem kérdeztem rá, elintéztem egy vállvonással, és inkább a sokat hallott Vasilra kentem. Egészen biztos voltam benne, hogy a srác miatt volt ennyire boldog, aminek természetesen én is örültem, csak furcsa volt így látni a lányt. Mármint, hát végül is nem üvöltött, meg kés sem volt a kezében. Ezt a kettőt tudtam így hirtelen - állandóan - hozzákapcsolni.
- Három nap. Azért az sok idő, ha belegondolsz - Nem, még mindig nem hisztiztem. Igazából ha a földhöz vertem volna magam, ez akkor sem változtatott volna a dolgon, nem értesültem volna előbb a hírről, és azon kívül, hogy Michelle valószínűleg belök a tóba - vagy rosszabb esetben kiköt egy fához a hajamnál fogva -, majd dühösen elviharzik és megutál, semmi sem változna. Inkább csak csendben örültem és bólogattam mondandója folytatásán, aztán mivel a kutyám úgy döntött, hogy ő megunja az egy helyben fekvést, és lelépett valahova a stég széléhez, kicsit oldalra csúsztam törökülésbe húzva a lábaimat.
- De ez a gurkót nem érdekli - Elkeseredetten mosolyogva megvontam a vállam, holott egyáltalán nem vágytam egy újabb vas általi halálra. Inkább hagyom, hogy valaki megkínozzon. Még az is jobb. Talán.
- Nem tudom. Csak úgy... jött - Még magamat is megleptem ezzel a semmilyen válasszal, de hát tényleg nem volt semmi előzménye a felkérésnek - ez az volt? -, de mivel már belement, nem is kell ezt tovább boncolgatni. Főleg nem amiatt, mert Michelle-nek valószínűleg boncolásra alkalmas kése is volt valahol. Nem akarom tudni. - Hát, tudod, mikor eltalál egy gurkó, az fáj. Nekem főleg, elég...alacsony a fájdalomküszöböm, őszintén szólva olyan, mintha a hét pokolban kínoznának, aztán megpiszkálnának egy tüzes vassal. Nem éppen kellemes érzés, olyankor tökre meg akarok halni érzésem van. De aztán ránézek Dashára, és rájövök, hogy elvitték a kvaffot. Ehh - Roppant bölcs okfejtésem végén szusszantottam és nagyra nyitott, érdeklődő szemeket meresztettem Michelle-re. Mintha ezzel el tudnám kerülni a gyilkos halált.
- Na és Vasilon kívül mi újság veled? Lemaradtam más roppant fontos dologról is az életedben, vagy csak ez volt az? - Őszintén szólva elég keveset tudtam róla az alap cuccosoktól eltekintve. Rellonos, szereti a késeket, valamiért megtűr maga mellett - és még a kutyámat sem fejezte le, hah! -, még mosolyog is rám néha, igazából félnem kéne tőle, van egy ikre, kviddicsezett, és mindezektől eltekintve szinte semmit sem tudtam róla. It's so sad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa