31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 14. 21:30 | Link

Inzulin
Úgy tűnik, ennek is elérkezett az ideje. Nagyon régen találkozott már Izabellával, ami több dolognak is betudható: a Saint-Venantok ellepték az iskolát, ami kissé kizökkentette napi rutinjából, aztán ott volt a Beauxbatons-nal folytatott hosszas levelezése, a visszaköltözés és... Vasil. Akivel épp megpróbálják. Hogy is mondták egészen pontosan a Star Warsban? Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ettől függetlenül ők mégis nekiveselkednek ennek a dolognak, egyelőre semmilyen eredménnyel. A romoknál történt kiruccanásuk után a bolgárt lepedőbe rázogatták, ez pedig jelentett némi nemű problematikát, már ami a kapcsolatuk virágzását illeti - egyáltalán létezhet ilyesmi? Kétlem. Na de szóval, szőkénk elérkezettnek látja a csajos gyűlés időpontját, így egy kezébe akadó szerencsétlen tollast a kastélyig repít, hogy bizony méltóztasson a barátnője lefáradni a stéghez, ha már nincs jobb dolga - mert miért lenne?
Maga sem teketóriázik sokat, felkap egy rövid gatyát, bő vállpántost, sarut, haját kiengedi és uccu neki a vadonnak. Illetve tudjátok, a falunak. Ez a madagaszkári tartózkodás teljesen felborította a bioritmusát, már az erdőt is dzsungelnek hallucinálja, nem csoda hát, hogy messze ívben, tisztesen kerüli. Megérkezve a deszkák ropognak a talpa alatt, a találka helye üres. Sebaj, épp csak három perccel érkezett előbb, tehát ennyi ideje van Izának ideérni, mielőtt a rellonos előrángatja a föld alól, kicsipkézi a fülét, elmesél mindent, majd - természetesen a késés miatt - karácsonyfadíszt csinál belőle. Amúgy türelmes típus. Lehuppanva keresztbe teszi kinyújtott lábait és sütkérezik a lemenő nap fényében, élvezi, hogy az éjszakák lehűlést hoznak és végre itthon van. Annyira ráfért már ez, a megszokott közeg. Nincs is más, ami hiányzott neki, talán csak az ágya. Semmire se cserélné le...
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21632
Írta: 2015. július 14. 21:58 | Link

Mich


Az utolsó Madagaszkáron töltött egy hét alatt semmit se vártam jobban a hazatérésünknél, amikor is ez pedig bekövetkezett, csak becsaptam a szobaajtóm és bedőltem az ágyamba. Konkrétan átaludtam egy egész napot, és ez még nem is lett volna baj, hiszen szombat volt. Arra ébredni viszont szombat késő délután, hogy egy bagoly kopogtat az ablakodon és te a megérkezése után csak öt perccel később tudsz kikászálódni az ágyból, felébredni annyira, hogy eltudd olvasni, majd értelmezni a sorokat és rájönni, hogy van körülbelül tíz perced a elkészülésre és a lemenetelre a faluba, hát nem volt kellemes. Fél percig azt se tudtam ki az isten az a Michelle, meg hogy mit akar tőlem pont akkor amikor én alszom, aztán mikor leesett ki is az a Michelle, csak pislogtam a bagoly hűlt helyére - mert hogy az időközben megunta a buksimire való várakozást és tovább állt. Jól tette.
Másfél perces csúszásban voltam, de ez egy kicsit sem érdekelt. Hangulatom morcos volt az ébresztés miatt, nem is siettem annyira a készüléssel sem, ami egyébként csak abból állt, hogy a szekrényem legfelső darabjait magamra rángattam, aztán füttyentettem a kutyámnak, és szépen lassan elindultam a találkahely felé. Útközben ásítoztam is rendesen, még a naplemente sem tudta elvonni a figyelmem. Nagyon reméltem, Michelle-nek jó indoka lesz amiért felkeltett, jelen esetben semmi olyan dolog nem volt, amire azt mondanám, hogy oké, ezért érdemes volt felkelni. Tehát, körülbelül másfél perces késéssel érkeztem meg a falu széléhez, a szőke prefektus természetesen már a stég szélén üldögélt, és rám várt. Na jóó, talán kicsit sietni kellett volna.
- Felébresztettél - Közöltem vele durcásan összefont karokkal a mellette lévő helyre való letelepedést követően. A collie a másik oldalamra feküdt le, izgatottan figyelte a naplementét, amíg én Mich-re bámultam. - Nos, mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt iderángattál?
Talán még egy kis szarkazmus is érződött a hangomban, de nem igazán törődtem vele. El voltam foglalva a világ és főleg Mich utálásával. Mert hát mi lehet fontosabb az alvásnál? Egyáltalán ki mer olyat tenni, hogy felébreszt... miközben alszom?!
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 14. 22:35 | Link

Inzulin
Késik. Ezt mégis most miért kell? Adott majd egy órát a lánynak, hogy elkészüljön, ennyi idő alatt egy esküvőt is le lehet bonyolítani, ha felturbózzuk az eseményeket még a nászút is belefér. De neeeem, Izabella természetesen direkt késik. Mellesleg ez a dolog nem dühíti fel Michelle-t, ő most túlságosan elmerült a gondolataiban. Csak a léptek zajára lesz figyelmes, azonban fel nem pillant a levitásra.
- Ideje volt - végre ráemeli a tekintetét és közönyösen felel. A durcázással és hisztivel sohasem tudott mit kezdeni, ahogyan a sírással is akadtak problémák. Azért nem paraszt ő, ha normálisan közli a lány, hogy felébresztették, szőkénk még elnézést is kért volna, így azonban puszta vállrándítással tudja csak nyugtázni ezt a tényt.
- Amennyiben hajlandó vagy normálisan viselkedni, hamar ki fog derülni - kékjei rávillannak Izára, a legkevésbé se kedvesen, sőt, inkább fenyegetően. Talán hiba volt lehívni a lány, felesleges azt gondolni, hogy érdekelhetik ezek a dolgok. A rellonosnak végső soron mindegy, csak ha már egyszer barátnő félék, akkor gondolta megosztja vele az újdonságokat. Viszont, ha a levitás nem hagyja abba ezt a műbalhét, esélyesen a vízben köt ki, hogy végleg magához térjen, mert Michelle bizony nem fogja ezt elviselni. Végre egyszer ő lenne normális, erre a másik kattan meg, szörnyű.
- Egyébként, ha érdekel, csak gondoltam megosztom veled, hogy mágikus tárgyak készítésére szakosodom a Beauxbatons-ban jövő évtől, úgyhogy fele annyit leszek itt mint eddig - hűvösen közli a tényt, de nem teketóriázik sokat, valójában minden mindegy alapon folytatja mondandóját. A legrosszabb, ami történhet, hogy Iza elviharzik, és akkor tudni fogja, hányadán állnak. - A másik meg, hogy Vasillal járunk... Asszem' - megvonja vállát és a vizet kezdi fixírozni. Ez a kicsit neccesebb téma, amit nem véletlenül nem részletez. Izabella még nem tudja, mi történt egy hónapja a francia és a bolgár között, ez pedig lehet így is marad. Ki tudja...?
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21632
Írta: 2015. július 14. 23:07 | Link

Mich


Fogalmam sincs mennyi idő telt el a bagoly elröppenése óta, de biztos voltam a késésemben. Ennek ellenére nem siettem, habár nem is szerettem késni sehonnan. Szörnyű vagyok, néha még én sem tudom pontosan mit akarok. Mindegy, végül csak odaértem a stéghez, és sikerült is bejelentem a durcásságom okát.
- Jól van na. Mesélj - Megijedtem a rám villanó kékjeitől, a végén még leszúr az övéből előrántott késével és bedob a vízbe, a kutyámat meg hát biztos nem viszi haza magával. Bár igazából nála sosem lehet tudni, nem ismertem még annyira, hogy bármit is elmondhassak róla - tudom a születésnapja időpontját, ha az egy kicsit számít. Nem terveztem viszont elhalálozást a mai napon, szóval inkább csak befogtam és a csillogó víztükörre emeltem pillantásom. Vártam, hogy végre kinyögje miért is kellett kimásznom a puha ágyikómból, miatta még a vattacukorról álmodást is megszakítottam. Michelle, dupla bűnt követtél el.
- Micsoda? - A francia iskola nevére, na meg a 'fele annyit leszek itt mint eddig' említésére felkaptam a fejem, és tágra nyílt szemekkel meredtem a lányra. - Izé... azt hiszem most gratulálnom kellene.
Oldalra döntött buksival, érdeklődő arckifejezést magamra öltve fókuszáltam a szemeire, még nem végzett. Már a fiú nevének elhangzásakor kíváncsian dőltem picit közelebb hozzá, de azért nem másztam bele az arcába, csak hát ugye a múltkor is halkan említette meg a csávót. Még a végén ezt is suttogni fogja, mi van, csak nem kinyírta és ezt nem hallhatja senki? Mert hát oké, hogy egy gyilkosság bevallását nem kéne szétkürtölni, de nem. Nem nyírta ki. Azonban a dolog említése ugyanannyira lesokkolt, mint az első alkalommal közölt csók.
- Hááát még mindig nem tudom ki az a Vasil - Elhúztam a szám szemeimet még mindig a lányon tartva, hátha van még más is. De nem volt, én pedig emészthettem meg a dolgot. - De gratulálok. Sok boldogságot, meg minden. És egyébként mióta tart a dolog? Egyáltalán hogy jött ez össze?
Hazudnék ha azt mondanám nem lepett meg, bár őszintén szólva fogalmam sem volt róla ki a pasi, de hát biztos rendes. Meg kicsit idióta, hogy kitartott a lány mellett, de akkor ennyi erővel én is nagy idióta lehetek. Elvégre én sem menekültem Mich elől mindjárt az első találkozásunk után, sőt... Na tessék, máris szimpatikusabb a csávó.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 11. 19:15 | Link

Inzulin
Nem mérges ő úgy egyébként a lányra, hiszen kedveli, csak néha olyan könnyen ki tudja őt hozni a sodrából. Csak sóhajt a felszólításra. Így is lehetett volna kezdeni, felesleges plusz körök nélkül, hiszen a madagaszkári időeltolódás - mit ad isten - őt is érinti. És nem, nincs a toppon, hiába aludt most nem keveset. Mindenki egy kész hulla lesz az elkövetkezendő napokban, így megérti, hogy Iza elaludt, de nem akart tovább várni. Talán az ő hibája, hogy önző módon lerendelte a lányt, de nem erre valók a barátnők? Na ugye.
- Régóta terveztem, de azt hiszem, itt volt az ideje, hogy végre lépjek is valamit - felé fordul és egy halvány mosolyt küld Izának. - Ne nézz már ilyen rémülten, nem a világ végére megyek te lány - vállával óvatosan meglöki a levitásét, hogy ne vágjon ilyen arcot, mert attól, hogy ő azt hiszi, nincsenek a fejére írva a gondolatai, attól még de. Furcsa lesz, ha felveszik majd és tényleg elmegy, senkit sem lát majd annyiszor, minden idő, amit a jelenlegi szeretteivel tölthet meghatározó. Ki kell használnia, akkor is, ha nem örökre szól a dolog.
- Még mindig nem futottál vele össze egyszer sem? - döbbenten néz rá, végtére is Michelle a faluban lakik, ők meg mindketten a kastélyban, százalékosan mennyi esélyük van arra, hogy most már több, mint egy éve elkerüljék egymást? Körülbelül nulla. Most persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresniük kéne éjjel-nappal egymást, de az egészen nonszensz, hogy eddig egyszer sem sikerült belebotlaniuk egymásba - ráadásul, ha ezen a két jómadáron múlik szó szerint.
- Nem tudom pontosan. Vagyis... Azt hiszem az ősi romoknál kezdődött komolyan és a javasasszonynál, mikor ott feküdt agyrázkódással - nem, ne is kérdezd -, egyszerűen csak bedobta, hogy próbáljuk meg. Én meg igent mondtam - most esik csak le neki, hogy ez nagyon durva így kimondva. Egyszerűen csak smároltak egy csomót, majd rábólintott egy párkapcsolatra. Úristen, mi történik itt? A felismerés villámcsapásszerűen tűnik fel agyában, de úgy dönt, késő bánat. Vagyis nem. Nem bánta meg. Legalábbis azt hiszi...
- Veled mi újság? Jó ideje nem beszéltünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21632
Írta: 2015. augusztus 11. 20:47 | Link

Michelle
Igen, tudtam, tisztában voltam vele, hogy kedvesebben is viselkedhettem volna, de hát kérem szépen, én alvás után mindig holdkóros állapotba kerültem, és ezen sajnálatos módon semmi sem tudott segíteni. Az ugyanolyan kómásan kinéző bagoly sem segített az állapotomon, ahogy a szintén morgós Michelle sem. De nem hibáztattam, igazából még örültem is, hogy nem ugrott a nyakamba és ölelte belőlem ki a szuszt. Mert akkor csak néztem volna rá amolyan "ki a fene vagy és mit tettél Michelle-l?" arccal. Talán még rá is kiabáltam volna amilyen állapotban megérkeztem, de ez utóbbiban nem voltam biztos.
- De...De hát Franciaország elég messze van, és.. - Az érdeklődés eltűnt az arcomról, helyette csak pislogtam magam elé meredve, közben pedig próbáltam a lehető leggyorsabban feldolgozni az előbb kapott információt, hogy aztán valami értelmeset is hozzá tudjak érdemben szólni a dolgokhoz. Mert azért gondoljunk bele, az előbbi dadogásom nem volt valami értelmes.
- Biztos láttam már, csak nem tudtam arcot párosítani a névhez, de ha ez így folytatódik tovább, kénytelen leszel bemutatnod nekem. Vagy engem neki, igazából mindegy - csak tudjam, ki a csóka. De nem, ez utóbbit természetesen nem tettem hozzá, így is eléggé lesokkolódtam, nem volt szükségem egy mérges Michelle-re. Akkor aztán tényleg nem tudtam volna mást tenni a dadogáson kívül, az meg, mint tudjuk, nem igazán a barátom.
- Szóval még Madagaszkáron - Biccentettem halvány mosollyal az arcomon, aztán végül leesett, ez mit is jelentett. - Még Madagaszkáron és csak most szóltál?! - Kiborulhattam volna jobban is a szemforgatásnál, de egyrészt álmos voltam, másrészt az előbb már rájöttem, hogy semmi értelme sem lett volna. De azért kicsit csalódtam, hogy ilyen későn tudtam meg a hírt, közben meg mégis örültem, hogy elárulta, mert ezzel még közelebb kerültünk ahhoz, hogy a barátomnak nevezhessem a lányt. Igazából fogalmam sem volt róla, mégis minek nevezzem. Egyszer üvölt velem, egyszer nem, aztán majdnem megint kiabál, aztán mégsem. Fene abba, aki ki tud rajta igazodni.
- Hát, látod, még élek. Az elkövetkezendő kviddics meccsig ez még így is lesz, aztán utána nem tudom. Lehet, legközelebb már a temetésemen fogsz állni, és a koporsómat bámulod - Ciccegve megráztam a fejem, hogy utána rögtön elmosolyodjak és a lányra pillantsak. Nos, ez volt az a pillanat, mikor valami nagy butaságra gondoltam. Aztán ki is mondtam. - Nem lenne kedved kiülni a következőre? Az Eridon ellen fogunk játszani, ez lesz az idény utolsó meccse, és talán nem kell majd sírnod a temetésemen, ami tudom, nem fog bekövetkezni - Mármint, az, hogy Michelle sírjon, a temetésből igazából még bármi lehet.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2015. augusztus 11. 20:48
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 13. 08:26 | Link

Inzulin
Kérdőn pillant a másikra, de nem igazán tudja, mit kéne erre mondania. Nem Kínába vagy Amerikába készül, csak Franciaországba. Még mugli úton és elég hamar oda lehet érni, nemhogy varázslóként. Nem igazán tudja, hogy most veregesse-e meg Iza hátát, vagy hagyja a fenébe, végtére is meredek helyzetnek tűnik, hogy ő utazik el, de az itthon maradó van kiakadva rajta. Csak vállat von válaszként. Őszintén szólva hiányzik neki az anyaországa, így őt nem feszélyezi különösebben a költözés gondolata.
- Ha gondoljátok, elmehetünk hármasban valahová - rámosolyog a levitásra. Igen szokatlan felajánlás ez tőle, de miért is ne? Nem kell állandóan extra menő programokat gyártani, vagy a Sakáltanyán kuksolni, ami tulajdonképpen mindennek a központja lett. Vasil általában átjön. Izabella általában ott látogatja meg, valójában minden ott zajlik. Elege van már abból, hogy a Mihaellel közös házuk egy kész átjáróház: eredetileg sem annak készült, jó lenne nem úgy használni.
- Nyugalom kicsi tigris, a hazautazás előtt körülbelül három nappal történt - feltartja kezeit védekezésképp, bár nem kéne szabadkoznia, hiszen akkor beszél róla, amikor neki tetszik. Arról nem is szólva, hogy bejárt a javasasszonyhoz a szigeten és a fiúval volt elfoglalva, meg hát a visszaköltözés megőrjített mindenkit, esélye se lett volna összefutni a kékek képviselőjével. Egyszerűbbnek tűnt itthon koccanni egyet, semmint odaát szenvedni, mint malac a jégen. - Így is te tudod elsőként - teszi hozzá még amolyan megnyugtatásképp, de továbbra is fenntartásokkal. Az ő magánélete, nem tartozik beszámolóval - néha még magának sem.
- Ne temesd magad, túl fiatal vagy - legyint egyet és oldalba böki a lányt, viszont érdekes teória. Ugye nem bántotta valaki? Jó, ez egy berögzült rossz szokás, hogy ha bántják a szeretteit, akkor kiereszti a karmait. Így is kicsit nehezen fogadta el, hogy Misi már nem az a kisgyerek, akit szénné tudott ölelgetni és akit adott esetben megvédett. Nem, egyszerűen csak felnőtt, felesége van, tud magára vigyázni. Gondolataiból a következő kérdés zökkenti ki és pislogva mered Izára.
- Szívesen megnézem a meccseteket. De ez hogy jutott eszedbe? - igen, anno a szőke is űzte ezt a sportot, de amióta abbahagyta meccsre se jár ki. Nem véletlenül. Köszöni, elég volt belőle, bár nem volt rossz. Egyszerűen csak rájött, hogy neki erre nincs szüksége. De ha ez Izabellát megnyugtatja, ki fog ülni és megnézi, nem nagy áldozat. - És mi ez a temetés téma? Eltemettétek a nyulatokat, hogy ennyire ezen filozofálsz? - elvileg nincsen nyula és amúgy sem viccelne ilyesmivel, de egyszerűen kicsúszik a száján. Ha nagy baj lenne, a levitás már valószínűleg ki lenne borulva, ehelyett csak hülye. Nem mindegy.
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21632
400. Köszönöm <3
Írta: 2015. augusztus 13. 14:56
| Link

Michelle
Szomorkodva bámultam az összefont és combjaimon pihentetett ujjaimat, közben a másik oldalamon a kutyám is megmozdult néha, akkor például az ölembe fektette a fejecskéjét, és hol rám, hol pedig Michelle-re nézett azokkal a nagy, bánatos szemeivel. Pedig ő nem is értette annyira, hogy miről esett szó.
- Mindenképp. Furcsa hallani róla, miközben azt sem tudom, kiről beszélsz - Gyanúsan méregettem a mosolyát, de végül nem kérdeztem rá, elintéztem egy vállvonással, és inkább a sokat hallott Vasilra kentem. Egészen biztos voltam benne, hogy a srác miatt volt ennyire boldog, aminek természetesen én is örültem, csak furcsa volt így látni a lányt. Mármint, hát végül is nem üvöltött, meg kés sem volt a kezében. Ezt a kettőt tudtam így hirtelen - állandóan - hozzákapcsolni.
- Három nap. Azért az sok idő, ha belegondolsz - Nem, még mindig nem hisztiztem. Igazából ha a földhöz vertem volna magam, ez akkor sem változtatott volna a dolgon, nem értesültem volna előbb a hírről, és azon kívül, hogy Michelle valószínűleg belök a tóba - vagy rosszabb esetben kiköt egy fához a hajamnál fogva -, majd dühösen elviharzik és megutál, semmi sem változna. Inkább csak csendben örültem és bólogattam mondandója folytatásán, aztán mivel a kutyám úgy döntött, hogy ő megunja az egy helyben fekvést, és lelépett valahova a stég széléhez, kicsit oldalra csúsztam törökülésbe húzva a lábaimat.
- De ez a gurkót nem érdekli - Elkeseredetten mosolyogva megvontam a vállam, holott egyáltalán nem vágytam egy újabb vas általi halálra. Inkább hagyom, hogy valaki megkínozzon. Még az is jobb. Talán.
- Nem tudom. Csak úgy... jött - Még magamat is megleptem ezzel a semmilyen válasszal, de hát tényleg nem volt semmi előzménye a felkérésnek - ez az volt? -, de mivel már belement, nem is kell ezt tovább boncolgatni. Főleg nem amiatt, mert Michelle-nek valószínűleg boncolásra alkalmas kése is volt valahol. Nem akarom tudni. - Hát, tudod, mikor eltalál egy gurkó, az fáj. Nekem főleg, elég...alacsony a fájdalomküszöböm, őszintén szólva olyan, mintha a hét pokolban kínoznának, aztán megpiszkálnának egy tüzes vassal. Nem éppen kellemes érzés, olyankor tökre meg akarok halni érzésem van. De aztán ránézek Dashára, és rájövök, hogy elvitték a kvaffot. Ehh - Roppant bölcs okfejtésem végén szusszantottam és nagyra nyitott, érdeklődő szemeket meresztettem Michelle-re. Mintha ezzel el tudnám kerülni a gyilkos halált.
- Na és Vasilon kívül mi újság veled? Lemaradtam más roppant fontos dologról is az életedben, vagy csak ez volt az? - Őszintén szólva elég keveset tudtam róla az alap cuccosoktól eltekintve. Rellonos, szereti a késeket, valamiért megtűr maga mellett - és még a kutyámat sem fejezte le, hah! -, még mosolyog is rám néha, igazából félnem kéne tőle, van egy ikre, kviddicsezett, és mindezektől eltekintve szinte semmit sem tudtam róla. It's so sad.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Inzulin
Furcsa elgondolás, hogy Vasil, Izabella és ő elmennek valahová. Hármasban. Szegény lány biztosan úgy fogja érezni magát, mint valami gyertyatartó. Nem szó szerint persze, csak ezt szokás mondani, mikor van egy x-edik fél is ott, ahol y-nyi elegendő lenne. Ezért is van az, hogy a prefekta, amikor csak teheti, kerüli azokat a szituációkat, ahol párokkal kell együtt lennie. Egyszerűen csak kényelmetlen, mert egyértelmű, hogy nélküle is meglennének.
- Ne aggódj, nincsenek hátsó szándékaim, csak jó lenne kimozdulni valamerre – ezzel pedig két legyet ütne egy csapásra, tenné még hozzá, de nem fogja. Nem muszáj elrontania ezt a szép pillanatot ilyesmivel. Meg hát, eztán jött csak az élménybeszámoló, hogy mikor és mi lett. Meg is van a szemrehányás, ha csak burkoltan is és nem is annak van szánva. Természetesen, mint mindig ilyenkor, most is megvonja vállát, csak azután próbál kiötölni valami normális választ.
- Mondhattam volna előbb, de fogalmam sincs, mennyire lesz ez tartós. Nem lett volna sok értelme beharangozni, ha a fájdalomcsillapító hatása után közli, hogy bocs, mégse – megtehette volna. Nincs olyan sok elmebeteg, aki Michelle-t választaná. Mert hát nézzünk szembe a tényekkel: rellonosunk valóban jól néz ki, sőt, igazából kifejezetten jól néz ki. Egészen addig, míg a szája csukva marad. Utána az addig kellemes összképet lerombolja az amúgy nem épp kedves stílusa. Ez persze nem kéne, hogy problémát jelentsen, de mégis jelent. Grr. Harapós, nehéz jó kedvében találni, de akik közel állnak hozzá – lásd Izabella -, azok ismerik egy konszolidált oldalát is. Na ők se gyakran találkoznak ezzel.
Megforgatja szemeit a gurkós válaszra. Igen, nem érdekli és, akkor mi van? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy ilyen játék. Az emberek hullnak, a csontok törnek, a vér folyik, mi kell még ide? Erre már nem is reagál, inkább csak hallgatja a hosszas okfejtést a vasszörnyekről. És a fájdalomról. És a halálról. Megkockáztatom, hogy Michelle ezt a történetet laza esti mesének is elolvasná, de becsületére legyen mondva, komoly képpel hallgatja a levitást.
- Minek csinálod, ha így érzed magad? Mármint, én sem repestem a gondolattól annak idején, hogy összetalálkozzak egy gurkóval, de így csak bevonzod a végeredményt – tipikus: amitől a legjobban tartasz, egészen biztos, hogy be fog következni. Nem azért, mert a rellonos ekkora genyó, vagy meg összefogott az élettel, ez igazából Murphy kedvessége a kviddicseseknek.
- Beszéltem Aileennel és belevágtam a művészi vénám fejlesztésébe. Ez nagyon hangzatos, de mindössze annyi, hogy különórákat veszek és plusz feladatokat kapok. Talán egyszer az én festményeim lesznek a falakon – nevetséges módon a szívére teszi a kezét és, mintha csak előttük lenne egy téglafal, kinyújtja kezét, hogy végigmutasson rajta. Dramaturgiailag tökéletesen megkomponált jelenetről beszélünk, amely gyorsan véget is ér, hogy aztán ismét a levitásra pillantson. – Mit szeretnél még tudni?
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21632
Írta: 2015. szeptember 19. 21:12 | Link

Misell


Gondoljunk azért bele, mennyire furcsa is lehet a Vasil-Michelle-Iza találka már csak azt figyelembe véve, hogy ha az előbb felsorolt nevekből levennénk az utolsót, simán rá lehetne fogni, hogy a megmaradt kettő randizik egymással. De hát igazából sosem lehet mindig, minden jó, és így előre már csak abban reménykedtem, hogy nem lesz nagyon kínos az a pár órás program, amit velük fogok eltölteni. Ennyi áldozatot viszont igazán meghozhatunk annak érdekében, hogy végre kiderüljön, ki is az a bizonyos Vasil. A rejtélyes fiú, akiről egyre többet hallok, de a jó égért sem tudok vele összefutni. Pedig, ha rellonos, akkor már rég találkoznom kellett volna vele. Minél előbb meg szerettem volna ismerni, mivel kezdtem egyre jobban ragaszkodni Michelle-hez, és kezdtem érezni, hogy tényleg barátok voltunk.
- Most már kezd érdekelni. Mi a frászt csináltatok ti a javasasszonynál? – abban sem voltam biztos, hogy Michelle megúszta a rejtélyes találkozást a nem tudom micsodával, ami biztos nagyon fájdalmas lehetett, ha Vasil agyrázkódást kapott, és úúú, aranyos rész. Mert ez aranyos, akárki akármit is mond, még akkor is –főleg akkor-, ha ezt a szót nem igazán lehetne, illetve nem igazán kellene Michelle-l összefüggésben használnom. De én használom, mert ez a rövid, sejtelmes és semmit sem tudok róla mese igazán aranyos a maga módján, ahogy a kapcsolatuk is. Hát, még ha megismerem a srácot. Egyébként pedig Michelle sem rossz ember, nem kell tőle félni és tudomásom szerint nem evett még embert, ez a kapcsolat Vasillal meg csak még aranyosabbá teheti a rellonost, de nem kell ezért piszkálni; feljegyzés magamnak.
Inkább felvetettem, hogy üljön ki a közelgő meccsünkre, ő meg elég könnyen bele is ment. Tudtam, hogy valamikor ő is kviddicsezett és ugyanolyan poszton volt, mint én, hiszen ha nagyon jól emlékszem még játszottunk is egymás ellen. Én a pálya egyik felében, ő a másikban védte a karikákat. Védte. Múlt időben. Elég régen abbahagyta már a játékot, viszont nem volt merszem megkérdezni, nem akar-e újra csatlakozni. Elég nekem az is, ha eljön a temetésemre.
- Mert szeretem – ennyi. Ezt nem lehet túlmagyarázni, nem is én lennék aki megteszi. Csak szeretem. Ettől függetlenül nem élvezem, ahogy a gurkó valamelyik testrészemnek csapódik, hogy az utána következő fájdalom a gyengélkedőre küldjön. Tudtam, hogy ez a válasz nem fogja kielégíteni Michelle-t de abban is biztos voltam, nem boncolgatjuk tovább ezt a témát. Amúgy is csak a vállam tudtam volna vonogatni, az pedig ismételten nem lett volna normális válasz.
- Mindenképpen szeretnék kérni majd egy festményt, amit külön nekem készítettél – mosolyogva fordultam a lány felé még a válaszom előtt, s épp időben voltam; nem késtem le a mozdulatairól, amelyek miatt tulajdonképpen szélesre húzódott a szám. Nos, ha van valaki, aki el tudja érni, hogy őszintén mosolyogjak, akkor az Michelle. Ilyen pillanatokban szoktam rájönni, hogy tényleg a barátom és, ha egyszer szükségem lesz rá, ő segíteni fog nekem.
- Nem tudom. Mindent. Semmit – esetlenül megrántottam a vállam, tekintetem a csillogó víztükörre emelve. - Jövőre végzel, ugye?  
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa