31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Farkas Kamilla hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 10:22 | Link



árja bókjára úgy érezte, elcsorog mint egy égő gyertya. Ha nem befolyásolná valami, most minden esetre hányna magától. Elvégre gondoljunk csak bele, ő a lány aki bár hiperaktív, és mindenkivel igyekszik kapcsolatokat kötni, de mégsem hisz a szerelemben. Főleg nem ebben a hirtelen jöttben, ahol egyik pillanatban még teljesen normális, a másikban pedig már a nevét sem tudja, csak hogy Viktor. Igen, határozottan kidobná a taccsot. Ujjaiban mint apró villámcsapások, s még az sem igazán érdekli, hogy minden ilyen helyzettől izzadni kezd a tenyere. Amikor ír, akkor is, amikor huzamosabb ideig kell fognia valamit, vagy ha öt percig rajta tartja a kezét valamin, ami meleg. És lássuk be, a férfi keze mindegyik felsoroltnak megfelel. Undorító lehet ugyan, de ez a valóság, és ők, legfőképp a szőke leányzó- a pasiról fogalmam sincs- most annyira sincs magánál, hogy mindezt belássa. Csak a közelében akar lenni, és minden egyes másodpercet vele tölteni, rácsimpaszkodni mint egy pióca, majd ölelgetni, akárcsak egy lajhár. Vagy koala. Mindkettő felettébb édes. 
A másik felszólítására igyekezett mindent tudatni magáról, ami csak eszébe jutott. Hogy nem ápol valami jó viszonyt az anyjával, hogy van két vadászgörénye, ismertette a félelmeit, beszélt arról, amiket szeret, könyvekről, a kedvenc számáról, a kaktuszáról. A vágyait nem tudta egészen reálisan felvázolni, mert amikor oda ért, csak annyi jutott eszébe, hogy "Mindörökké veled". Mint valami rossz török szappanopera. Vagy spanyol, esetleg olasz. Észre sem vette mikor értek a tóhoz, szóval ecsetelnem sem kell, magát az utat fel sem fogta. Viktorral akár bele is gyalogolhatott volna egy késbe, ő még azt sem vette volna észre, annyira el volt kábulva.
- Most te jössz. Mesélj el mindent, mindent.- zárta le az önmagát illető témát. Szemei izgatottan csillogtak, s ajkaira önfeledt, gyermeki vigyor ült ki ahogy megállt, s felpislogott felettébb új lovagjára.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 22. 14:21 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 23. 11:01 | Link

Viktor Szívem Szerelme
riciruci


Teljesen el van szállva magától, úgy érzi magát mint egy koffeintúltengéssel rendelkező héliumos lufi. Egy csomó minden van benne, mindent egyszerre szeretni megtenni, és mégsem csinálhatja, elvakítja az a cukormázas akármi ami egy nyíl kíséretében szállta meg. Szegény Kamillánk, soha nem volt ilyen- ami azt illeti nem is lesz- csak most megszállódott, belerepült ez az akármi és nem tud ellenállni. Nem azt mondom most, hogy undorodik a szerelemtől, egyszerűen csak nála más jelentést kap ez a szó. Ő sosem ilyen csöpögős mályvacukormázban fejezte ki érzéseit, és most.. Valószínűleg ő sem tudja mi van vele. Felsőbb hatalmak parancsára cselekszik bár valljuk be, nincs ellenvetése, nagyon is élvezi a dolgot. Belül közben mintha felrobbanna, érzi a hasában a fájdalmat, mintha összepréselték volna a gyomrát és mégis csodálatos ez egész. Számára ezek eddig ismeretlennek titulált megnyilvánulások, reakciók, és ha képes lenne gondolkodni, most halálra rémülne. Hogy gyerekes-e ilyen téren? Fogalmazzunk úgy, hogy egy egytől tízig terjedő skálán ötvenet kapna. Csüngött a férfi szavain mint maci a mézen, méhecske a virágon, vámpír a nullás véren. Itta minden mondatát, remélve, hogy meg is fogja jegyezni őket, megrészegült a másik hangjától. Teljesen.. Más lett, és nem, ez nem az "a végtelen szerelem megváltoztat gyökerestől" dolog, mert biztos vagyok benne, hogy amint letelik a négy nap vissza fogjuk kapni az eredeti Kamillát, aki nem csöpög viasz módjára a kemencében. Gyorsan le rázta meg fejét szívszerelme kijelentésére, valóságos csoda, hogy a szőke kobak le nem esett a helyéről.
- Ez nem igaz!- kezdett ellenkezni. Jaj ne. Még csak az kéne, hogy ezek ketten elkezdjék a "te vagy a jobb, én szeretlek erősebben" játékot. Kamilla, kérlek, ne tedd ezt.- Csinálunk valamit?- jelent meg egy hatalmas, boldog vigyor arcán. Köszönöm Kámikáze.- Üljünk le, és nézzük a naplementét, és beszélgessünk, és bújjunk össze, és nevessünk, és minden.- na jó, lehet, hogy mégsem köszönöm. Nem vagyunk egészen a helyzet csúcsán, vagyis Kamilla biztos nem, és most egyszerre mindent meg szeretne tenni, és mégsem tudja, mit kéne csináljon. De ettől függetlenül csinálná. Ez.. Nagyonjó
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 17:35 | Link


So what we get drunk
So what we smoke ...
We're just having fun
We don't care who sees


Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. július 23. 17:36 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 18:31 | Link


Ha nem tudnám, hogy csak viccel, és ha nem lenne az egyik legjobb barátom, most biztos komolyan venném és tényleg elkezdenék félni. Fogalmam sincs mikor alakulhatott ki ez a fóbiám a sok mennyiségű hideg víztől, vagy, hogy miért, egyszerűen csak tudom, hogy félek tőle és akárhányszor arra gondolok, hogy belemászhatnék, vagy elsüllyedhetnék alatta, végigfut a hátamon a hideg és összeszorul a mellkasom, mintha meg akarnék fulladni. Szóval nem. Egyszerűen csak nem.
- Elfelejted, hogy lány vagyok - suttogom vissza, ahogy elvigyorodom - soha ne érezd magad teljesen nyeregben egy lány mellett - kacsintok, amit szerintem nem lát, de én azért megteszem. Ilyen ösztönös gesztus, mint mikor elmosolyodunk telefonbeszélgetés közben, vagy mikor megsimogatjuk egy alvó ember arcát.
- Ssssssh - nevetve intem csendre, miután abbahagyom a forgást - látod megvagyok. Csak semmi pánik - megrázom fejem, megvárom, amíg ő is felér, hogy ketten folytathassuk utunk az építmény végéig. Roppant kedves vagyok, roppant kedves.
És akkor Balász és Nina, egy helyen emlegetve. Ez annyira szokatlan amúgy nekem, az Edictum cikkek ellenére, hogy egy pillanatra még arról is megfeledkezem, mennyire idegenül hangzik az, hogy Balázs az apám. Persze, hogy amúgy az apám, csak maga az, hogy kimaradt az eddigi életem több mint feléből, aztán meg most együtt lakunk mint egy olyan rendes csonka család, olyan.. furcsa. Mert próbálgattam már én is ezt e az Apa- Balázs párosítást, ízlelgettem, csak még mindig nem tudom elfogadni.
- Hát. Nem tudom - megvonogatom vállaim, lehuppanok a fára. Kinyújtom lábaim, hagyom, hogy térdből lelógjanak a semmibe.
- Nem igazán beszél nekem az ilyen dolgairól - elhúzom szám, ahogy elveszem a Mindenízű drazsés csomagot, kibontom.
- De hidd el, én lennék a legboldogabb, ha igaz lenne.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 19:34 | Link


És vigyorog, és én is vigyorgok, ahogy fények nélkül is tudom, hogy mit csinál. A mozdulatai, a reakciói már rég beleolvadtak a tudatomba, és bármikor fel tudom őket idézni. Most is.
Közli velem, hogy hideg a víz, mire átfut egy grimasz az arcomon.
- Látod, ezért jó, ha az ember nem nő túl nagyra - szemtelenül még meg is lóbálom a lábaim, annak ellenére, hogy ha egy kicsit lejjebb csúsznák, vagy lenyomnám a lábfejem, már én is a vízben lennék. Ez már csak ilyen.
A meglepett kérdésre megvonogatom vállaim, kitartóan nézem továbbra is a csillagokat. Csendesek, mégis többet láttak már, mint azt el tudnám képzelni.
- Szeretem Ninát - jelentem ki. És bár nem mondanám, hogy minden második percben elképzelem őket együtt Balázzsal, az Edictumos cikkekben jól mutatnak együtt, akár igaz, akár nem.
- Jó lenne egyszer arra felkelni, hogy van egy családom. Egy olyan igazi, testvérekkel, Balázzsal.. Hogy tudom, hogy van egy anyám aki szeret és.. Érted - a hangom többször is elakad, elcsendesül. Nem beszélek gyakran ilyenekről, mert legtöbbször nincs kinek, vagy ha mégis, egyszerűen nem merem. Inkább megtartom magamnak a saját kis dédelgetett, gyerekes álmaim biztonságban, a fejemben, ahol van jelentésük. Viszont Noel át tudja érezni. Tudom, hogy át tudja érezni mert meséltem neki Melindáról - vagyis azokról a dolgokról, amiket fel tudtam dolgozni annyira, hogy elmondhassam őket valakinek.
- Mindegy. Felejtsd el - megrázom fejem ahogy felülök, tenyerem élével törlöm meg az arcom. Nem azért jöttem ide, hogy szomorú legyek és olyan dolgokról beszéljek, amikért nem tehetek, amik valószínűleg már úgysem fognak teljesülni. Nem lesz anyám. Már beletörődtem.
Elveszem a felém nyújtott üveget, egy kicsit még meg is lóbálom, csak, hogy érezzem a folyadék himbálózását benne. Balommal a hátam mögött támasztom meg magam.
- Sok mugli film van, remélem tudod - nevetve csóválom meg a fejem, ahogy az üvegem nyakát hozzákoccintom az övéhez, majd a száját a sajátomhoz emelem, hogy igyak is belőle. Elég jó.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 20:58 | Link


Csendben hallgatom végig Noel drámázását a magasságról, meg a mi elvárásunkról a magasságával kapcsolatban. Komolyan, a férfiak néha - mindig - annyira nem értik a nőket, hogy az már fizikailag fáj. Attól még, hogy két lány azt tárgyalta, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is gondolják. Mert van az a szép betegség amit úgy hívnak, hogy szerelem, és az ilyen kóros dolog. Szóval ha egyszer megfertőződnek, akkor már ugyan mindegy a magasság, akár tetszik nekik, akár nem. Persze a pár centis különbség megnehezítheti, meg lassíthatja a dolgokat, de ha el kell kapniuk, akkor elkapják, ellenkezés ide vagy oda.
- Ombozi Noel - komolyan, tárgyilagosan ejtem ki a nevét, mint egy ügyvéd, vagy bíró - menstruáltál már valaha? - tudom tudom, minden lány ezzel hozakodik elő, ha meg kell győzni a másik nemet, hogy valójában mennyivel is rosszabb nekünk, de tény és való, hogy ez a valaha volt legjobb indok. A másik a szülési fájdalom lenne, de arról, hála az égnek, fogalmam sincs milyen. Csak annyit tudok róla, hogy rossz.
- Remélem, hogy nem. Mert egyrészt már háromszor belehaltál volna, másrészt meg elég nagy problémák lehetnek ott lent, ha mégis - megemelve egyik szemöldököm beszélek, és véleményem szerint támadhatatlan érveket sorakoztatok fel.
Majd ez után jön a komoly téma, a mély pont, az emelkedő utáni lejtő. Mintha csak a karma játszadozna velem. Szomorúan elmosolyodva pislogok rá nagy, szürke szemeimmel, majd homlokom a vállának támasztva hajtom le fejem. Nem fogok sírni, annál sokkal erősebb vagyok, mint, hogy itt pityeregjek mint a gimnazista filmekben a lány, akit elhagyta élete szerelme.
Ismét hallgatom, csendben szuszogva, az elmém, két gondolat kivételével szinte teljesen kiürül. Az egyik, hogy Balázs addig örülhet, amíg csak a lelkiismeret marcangolja éjjelente. Nem azt mondom, hogy az nem lehet rossz, viszont teljes biztossággal kijelentem, hogy messzemenőleg szerencsésebb eset, mint álmodni. Minden egyes éjjel ugyan azt, mindig erősebb és erősebb intenzitással, élénkebben, addig, amíg - jobb esetben - arra a saját zokogásodra kelsz.
- Nekem már az is tökéletes lenne, ha beszélne magáról - nem akarok szemrehányást tenni, mégis kicsúszik. Pedig félreértés ne essék, én tényleg kezdem megszokni, meg kicsit megkedvelni is, egyszerűen csak nem tudom beérni annyival, amennyi van. Azt kívántam, hogy legyen apám. Meglett, erre egyből kívánok egy anyát is, egy egész családot, azt, hogy az apám beszéljen a magánéletéről, hogy ilyen apró dolgokat osszon meg velem, amik nekik fontosak. Nem azt akarom mondani, hogy rossz apa, és lényegében nem is tudom, mert fogalmam sincs milyen egy jó apa valójában. Én csak.. Nem tudok betelni ennyivel.
- Noel - felpillantok rá, iszok egy kortyot - köszönöm, hogy vagy - halványan elmosolyodok, és most halálosan komolyan gondolom. Ugyan akkor idegesít is, hogy ennyire bután hangzik, ennyire elcsépelten és semmilyenen, amikor nekem tényleg sokat jelent.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 18:48 | Link



Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. augusztus 25. 18:49 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 19:39 | Link



Amikor a fej kibukkan mellettem összerezzenek, már nem azért, mert olyan félelmetes lenne, de azért pont nem számítottam semmi ilyenre, pont a nagy kutyasimogató bambulásom közepén.
- Szia - kieresztve a beszorult levegőt mosolyodom el, ahogy lenézek rá, majd inkább megrázom fejem - nem tudok úszni - megvonva vállaim húzom el szám. Nyilván tudok - vagyis régen tudtam, azóta nem nagyon kamatoztattam -, de egyszerűbb ez, mint az, hogy félek a víztől, de amúgy tudok úszni. Ez bonyolult. Meg hosszú mese. Meg nem akarom a saját bajaimmal terhelni. Bár a lovardában is megtanított lovagolni, szóval nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentene neki az, hogy nem tudok úszni.  
- Szabadnapot vettél ki magadtól? - felhúzom térdeim, s átölelve lábaim támasztom rájuk állam, ahogy rá pislogok szürke szemeimmel. Ötödikes, meg VAV, meg vizsgák.. Bár lehet, hogy neki több esze volt mint nekem, és nem így utolsó pillanatra hagyta az egész tanulását. Amikor a legtöbb szerencsétlenségi történik, és lassan én se tudom fiú vagyok-e vagy lány. Bár úgy tűnik lány vagyok, mert hosszú hajam van meg minden.
- Ő Maya - amúgy akkor már bemutatom neki a kutyám, felemelve a husky fejét. Nem vagyunk neveletlenek ám. Azt hiszem kezdek amúgy megbolondulni, hogy úgy gondolok erre a kutyára, mintha egy ember lenne. Megyek Ákos után az ELMÉ-be, aztán majd kézen fogva ugrálunk az udvaron, szép is lesz.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 20:47 | Link



Ahogy visszakérdez érzem, hogy szépen gyorsan forróság kúszik fel a nyakamon keresztül az arcomra, hogy a bőröm szépen bele is olvadhasson a hajamba. Hiába az alapozó, annyit éppen nem használok.
- Hát.. Nem... Nem igazán... - lesütöm szemeim, a zavartól kisebb megszakításokkal beszélek, hagyom, hogy tincseim elfedhessék arcom. Mint valami gyerek, aki szégyell valamit. Lényegében van is mit. Így arról is lemaradok, ahogy kiemeli magát a vízből, csak a hangokból tudok rá tippelni - és lám, a hajam mögül kipillantva rá kell jönnöm, hogy milyen zseniálisan tudok tippelni. És bár általában nem szoktam meglepődni az ilyeneken, mert könyörgöm, kviddicsezem, meg rellon, meg még mit tudom én, de azt kell mondanom, hogy csak még vörösebbé válok. Én komolyan nem tudom mi van velem, mint valami rossz cheerleader lány aki épp élete crushját lesi meg a tusolóban. Borzalmas.
- Ühüm... Az.. Az tök jó, izé... rád is fér - én amúgy tök jól eldadogok itt magamnak, ameddig ő elvan a kutyámmal. Közben fejem felé fordítom, így fektetem térdeimre, miközben hajam még továbbra is szigorúan takarja arcom. Szóval tulajdonképp csak a szemeim vannak kint, ami tök jó, azok nem tudnak bevörösödni.
- Öhm - megköszörülöm torkom, ahogy erősebben kezd fújni a szél, meg picit, mintha felhősebb is lenne az ég - nem fogsz megfázni? - most valamiért egész vékony a hangom, na nem mintha én bánnám, hogy most így itt üldögél mellettem, tényleg. Felőlem akár örökké is lehet így póló nélkül, vizesen, tökre tetszik, meg minden. De rossz lenne, ha tényleg megbetegedne.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. augusztus 25. 20:56 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 21:42 | Link



Egyetértően bólogatok, ja, szerintem is meg kéne tanulnom. Mondjuk ő pont megtaníthatna. Már nem azért, tényleg, most ha ő tud úszni, én nem tudok, tökéletes alkalom, ja.
Elhúzva szám pislogok rá. Azt hiszem tökéletesen meg tudom érteni, nekem is hiányzik az olyan egy hónappal ezelőtti életem. Amikor az apám nem roppant össze, lakhattam a saját házamban mindenféle félelem nélkül és épp semmit nem tudtam arról, hogy Nina öccse szociopata. Szó nélkül, némán nyújtom ki a felé kezem, s amennyiben engedi meg is fogom azt, s enyhén meg is szorítom - és kivételesen nem is húzom el azonnal. Most jó. Vicces, hogy amúgy nincs kifejezetten kicsi kezem, de az övé mellett olyan, mint egy gyereké.
- Jó neked - kissé keserűen elmosolyodva emelem fel fejem, továbbra sem fordítva el tőle. Hát igen, nekem azért bőven kijárt a jóból ilyen értelemben is. Elég nyomorék gyerekkorom volt, csodálkozom, hogy belőlem nem lett pszichopata.
Hagyom, hogy nézze magát a vízben, a szép embereknek hagyni kell az ilyesmit. Aztán ahogy cseperegni kezd én is felfelé fordítom a fejem, és már épp rákészülnék, hogy akkor a rövid kis találkánknak ezennel be is fuccsolt, vége, kész, amikor kijelenti, hogy ilyenkor amúgy tök jó fürdeni. Megemelve szemöldökeim nézek vissza rá, majd le a kutyára, majd fel az égre, majd vissza rá. Én félek a víztől. Úgy igazán.
- Vigyázol rám? - ez nyilván elég hülye kérdés de komolyan, én mindjárt elsírom magam még a gondolattól is, hogy ebbe belemenjek. Vagy beleugorjak. Vagy bármit is csináljak benne. Mondjuk az is tény, hogy nyilván nem hagyna megfulladni, szóval.. Szóval nem tudom.
Veszek egy nagy levegőt, összeszorítom ajkaim, aztán inkább én is vetkőzni kezdek. Ez tulajdonképp olyan, mintha fürdőruhában látna, meg edzések után sincs külön lány, meg külön fiú öltöző, szóval ja. Sokkal inkább a tó miatt görcsölök.
- tényleg vigyázz rám - sóhajtok, ahogy leülök a stég szélére. Nézem a vizet, aztán nézem őt, közben arra gondolok, hogy még nem késő, és tök jól elszaladhatnák, de aztán csak megrázom a fejem. Maya ha nagyon átázik - amit kétlek, hatalmas bundája van -, akkor haza tud menni magától is. Meg Gergő nem Melinda. Ez elég fontos tény. Szusszanok egyet, aztán megfogva a kezét veszek nagy levegőt, s csúszok be a vízbe, hogy azzal az erővel el is merüljek benne.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 23:13 | Link



Most valahogy nem beszélek túl sokat. Nem mintha máskor ömlenének belőlem a szavak, de most elég kevés jut belőlük. Szóval többnyire csendben hallgatom, most ez jól esik. Hogy valaki anélkül is kedves velem, hogy különösebben tisztában lenne a nyomorommal - mert nem, nem hangoztatom, és szerintem ezt meg lehet érteni.
Nem kell különösebb nyomást gyakorolnia rám ahhoz, hogy bemenjek mellé a vízbe, gyakorlok én eleget magamtól is. De végül mint egy jó kislány, engedelmeskedem, s el is merülök, ám mielőtt elkezdhetnék pánikolni, már jön is a felmentő sereg. Mélyeket lélegezve pislogok rá, ahogy egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, a másikkal pedig hátratúrom vizes hajam az arcomból. Aztán azzal is belé kapaszkodom. Aztán ahogy felfogom, hogy nem akar senki belefullasztani a vízbe elnevetem magam, szinte már megkönnyebbülve.
- Még soha nem csináltam ilyet - nem mintha nem lenne egyértelmű. Ha nem tudok úszni, nyilván nem ugrálok az esőben fiúkkal a tóba. Nem mintha valaha is lett volna alkalmam rá. Igyekszem olyan hangerővel beszélni, hogy a becsapódó vízcseppek ne mossák el a szavaim, de azért ne is visítsak a fülébe. Gergő tulajdonképp egy csomó dolgot ad nekem, amit eddig nem éltem meg. Elvégre megtanított lovagolni, a nagy átlaggal ellentétben rendes volt velem a gyengélkedőn, és most itt vagyunk. És valószínűleg épp most rángat ki a mélypontomból, a tudta kívül. És ebbe belegondolva én most annyira hálás vagyok neki ezért az egészért, és annyira nem tudom kifejezni, hogy legszívesebben elsírnám magam. Minden esetre köszönetet biztos nem fogok mondani.
- Szóval.. Neked ez a hobbid? - újra elmosolyodom ahogy rá nézek, s egyik kezemmel megtörlöm arcom, szóval ha ki is szökött pár hülye könnycsepp, akkor annak már rég vége. A kérdést magát pedig többféleképp is lehet értelmezni. És speciel arra értettem, hogy értelmevesztett lányokat csalogat-e a vízbe, de félek, hogy ezt kimondva csak rondítanék a helyzeten. Szóval maradjunk ennyiben.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 26. 00:26 | Link



- Szerintem is - bólintok, az eső függönyén keresztül nézem arcát. Mellkasomra leülepszik ez az érzés, mintha valaki ráülne, és bár ezt ráfoghatnám a vízre, nem akarom. Másra akarom.
Ahogy kibillent a tök jó függőleges állapotomból, egy pillanatra megijedek, de végül is bízok benne annyira, hogy hagyjak neki ilyen dolgokat. Ez az egyik leg alapvetőbb probléma velem. Még most is képes vagyok túl hamar megszeretni bizonyos embereket. Nevetve forgok, ez az egész olyan, mintha élnék. Mintha boldog lennék, de ilyen merész kijelentéseket azért nem merek megtenni. A boldogsággal nem hadonászunk csak így. Ahogy megállunk és újra felegyenesedem, érzem, ahogy valami változik. A tüdőmön erősödik a nyomás, a gyomrom egyetlen, apró, de annál fájdalmasabb görcs húzza össze. Próbálok nyelni, ami a torkomba gyűlő gombócnak köszönhetően egész nehézkes feladat, ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy először a szemeire, majd az ő ajkaira pillantok. A bőröm bizsereg az érintése nyomán, mint ezernyi, apró áramütés, a hideg esőcseppek ellenére érzem, hogy lángol az arcom. Szeretném, annyira szeretném, hogy abba az egész testem beleremeg, a zuhogó eső elhalkul, helyette a szívem ritmustalan, gyors dobogása tölti be hallócsatornáim. És akkor jön a kutyám. Az apám kutyája. Mint valami atombomba, vagy inkább egy meteorit. Hirtelen nyitom ki szemeim, először fel sem fogom mi történik, mintha épp most élesztettek volna fel, úgy kapok levegőért. Kissé hitetlenül nézek Mayára, hogy most komolyan, később nem tudott volna beugrani? Vagy mondjuk máshova. Vagy tudom is én. Elmosolyodva rázom meg fejem, megtörlöm arcom, nézem a kutyát. Aztán kérdőn pillantok Gergőre, talán még egy kicsit zavartan is. Elvégre.. Tulajdonképp meg akart csókolni, én pedig különösebben nem ellenkeztem, szóval.. Szóval ja. Fogalmam sincs mi történik épp.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 29. 17:53 | Link


And it's just my soul responding
To the heavy heart I'm holding
And it's just my soul responding
To the love you took from me


Ez az a pillanat, amikor legszívesebben elsírnám magam. Szegény, kicsi, buta Kamillácska, hát mikor szokod már meg, hogy nincsenek mesék? Nincs megmentő királyfi, aki kihúz a gödörből és színt hoz az amúgy fekete és ingatag életedbe. Egy pillanatra megrándul az arcom, de végül inkább csak nagy levegőt veszek, és tudomásul veszem, hogy ez a helyzet. Vonásaimat rendezetté varázsolom, ahogy lesütöm szemeim. Hát persze. Lila a szám. Milyen jó neki, meg milyen jó nekem.
- Aha - motyogva nézek rá, majd inkább el az arca mellett, akárhova. Komolyan, hogy gondolhattam volna egy percig is, hogy meg akar csókolni? Elvégre nem vagyok az a fajta lány, akit az emberek szívesen megcsókolnának. Miért is lennék. Csak fogalmam sincs ez nekem miért fáj. Mármint nyilván nem olyannak születtem, akit szeretnek, nem is úgy nőttem fel, és igazából hazudni sem akarok magamnak azzal, hogy majd egyszer. Viszont azt hiszem mégis szükségem lenne rá. Arra a meleg, kellemes érzésre amiről a boldog emberek mesélnek, amikor megnyugszanak, amikor biztonságban vannak. Azt hiszem eddig még egyszer sem éreztem igazán magam biztonságban. Lehet nem is fogom.
A görcs a torkomban növekszik, egyre fájóbban és egyre fojtogatóban, mintha csak ki akarná préselni belőlem az összes hülye sós cseppet.
- Ne haragudj amiért.. Feltartottalak. - a szavak keserű, fájó ízt hagynak a számban, és ettől is sírhatnékom van. Kitolom magam a vízből, az eső még mindig esik, felállok a stégen, s a ruháimhoz sétálok. A pálcám elővéve megszárítom magam, meg az öltözékem is - aminek igazából nincs is sok értelme. Az utóbbi időben elég sok hülyeséget csinálok. Tényleg kezdhetek begyogyózni. Szipogva törlöm meg szemeim, remélve, hogy Gergő ezt betudja némi megfázásnak.
- Akkor majd... Majd még biztos találkozunk - immár felöltözve fordulok hátra, hogy rá nézzek - bármit is csinál. Kihívom a kutyám a vízből, hagyom, hogy megrázza magát, rácsatolom a pórázt. Ismét veszek egy mély levegőt, erőltetve magam, hogy el tudjak fordulni és haza tudjak menni. Bárhol is legyen az.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 5. 14:24 | Link


we are scared to be lonely

Este van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét.
Csend van.
Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre.
A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember.
Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség.
Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 15:52 | Link


Maya felemeli a fejét, megcsóválja a farkát, majd, ahogy Noel leül, vissza is fekteti kobakját a combomra. Mély levegőt veszek, kinyitom a szám, hogy beszéljek, aztán visszacsukom, és hagyom, hogy ő szólaljon meg először. Hosszan kifújom a levegőt, felülök, a karja alá bújok. Felhúzom a lábaim.
- Nem akarom, hogy rosszban legyünk, és haragudjunk egymásra - a fejem a mellkasába fúrva motyogok bele a kabátjába. Ő a legjobb barátom. Ez előtt is a legjobb barátom volt, most is a legjobb barátom, és nagyon remélem, hogy ez után is a legjobb barátom lesz. Mert szükségem van rá. És szükségem is lesz rá még nagyon sok ideig. Ha tetszik neki, ha nem. Egy picit megemelem a vállaim, aztán hagyom, hogy visszaessenek.
- És.. Nem tudom - már kicsi korom óta nem vagyok képes kifejezni magam. Ez részben köszönhető Melindának, de részben magamnak is, amiért nem akartam róla beszélni. Senkinek. És bármennyire is van most sok minden a fejembe, túl összetettek, túl sokan vannak, és túl nehezek ahhoz, hogy szavakká formálhassam őket. Pedig szeretném.  
Becsukom szemeim, megint megvonom a vállam, aztán veszek még egy nagy levegőt, hogy beszéljek, de végül megint csak becsukom a szám, megrázom a fejem, és, amennyire lehetséges, még közelebb mocorgok hozzá.
- Nem akarom, hogy te is elmenj - a hangom még nyüszítésnek is alig mondható. Halk, vékony és gyenge, viszont volt már rosszabb is. És ezt Noel is pontosan tudja. Én is pontosan tudom.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 19:59 | Link


a világ egyszerűen ilyen,
ilyen, amikor jó.


Nem szoktam hozzá az ilyen komoly témákhoz. Persze, Balázzsal szoktunk így beszélgetni, viccelődés és elterelés nélkül. Nem gyakran, de szoktunk. De vele valahogy könnyebb, mert tudom, hogy a végén még mindig szeretni fog, nem számít, mi történik. Vagy ott van az a láthatatlan kötelék is, hogy ő az apám, és ez az egész egyre valóságosabb.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem haragszom rád - Lehet, hogy más haragudna. Vagy legalábbis meg lenne sértődve. Jó, én is meg vagyok egy kicsit sértődve, mert lány vagyok, és a sértődés be van építve a génjeimbe, ezzel járok. De tényleg csak egy kicsit. - Nem nehéz, és éppen ez a baj. Túl könnyű, és túl jó, és amikor a dolgok túl jók, amikor a világ túl jó, akkor tudom, hogy fog lenni valami, ami elrontja az egészet - a kezeimmel magam előtt mutogatva kezdem magyarázni, ahogy tudom, és remélem, hogy érti is, amit itt hadonászok. - Tudom, Noel. Ebben neveltek fel - kifújva a levegőt nézek fel rá, a vállaim megereszkednek, elhúzom a szám. - És nem akarom, hogy bármi is, ami most van, hasonlítson arra, ami akkor volt. Egy kicsikét sem - megrázom a fejem, a körmömmel piszkálni kezdem az egyik ujjam.
- Tudom - a válaszom halk, olyan, mintha egy ötéves épp most fogná fel, hogy hiába igyekezett. - Ahhj, én nem akarok ilyen lenni - lehunyom szemeim, arcom a tenyereimbe ejtem, megrázom a fejem. Nem akarok ilyen hisztis lenni, olyan, aki minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy drámázhasson, és sírhasson, és egyszerűen.. Olyan.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 17. 21:09 | Link



Hagyom, hogy felemelje a fejem, az ujjaimról tekintetem átvándorol az arcára. Halványan elmosolyodom, oldalra billentem fejem. Egyik kezem a nyakára simul, a másik a borostás arcára, és kivételesen nem beszélek közbe, nem rontom el. Beszívva a levegőt emelkedem meg egy kicsit, aztán vissza is ülök a helyemre, elvigyorodva harapom be alsó ajkam, ahogy felnézek Noelre.
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni - továbbra is vigyorogva beszélek, ujjaim összefonva az övéivel kapaszkodok bele a kezébe, s nyomok egy puszit az arcára. Aztán felállok, és amennyiben ő is méltóztatok felemelni magát, szólok Mayának, és a rellonossal együtt indulok el. Nem akarok itt maradni, viszont aludni sem akarok még, szóval valószínűleg visszakísérem a kastélyba, vagy akármi, hazasétálok, kiülök a teraszra. Fogalmam sincs. Viszont a hideg ébren tart, és én nem akarok még aludni. Mert ha alszom, rémálmaim vannak, és félek. És nem szeretem sem a rémálmaim, sem a velük járó félelmet, ahogy azt sem, hogy akaratlanul is felkeltem vele Balázst. Jobb esetben csak Balázst.
Szál megtekintése
Stég - Farkas Kamilla hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa