38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 18:35 | Link

Állia Szipenni

Úgy tűnik a kviddicsbajnokunknak semmi baja sincs, de lelkesnek se nagyon tűnik. Misi egyelőre nem tudja eldönteni, hogy ez a zuhanás utáni ijedtség miatt van, vagy egyszerűen ilyen a természete és kész. Nem is sokat foglalkozik a kérdéssel, sokkal inkább a varázslat köti le a figyelmét, amivel a lány egy pillanat alatt rendbehozta a szemüveget. Ez volt az első varázsige, amit azóta hallott, hogy itt van Bagolykőben. Nyilván már találkozott varázslókkal, és tőlük sok mindent tanult is, de azért nem volt egy megszokott dolog a számára.
- Hm... Ezek szerint te is a suliból jöttél. Hányadikos vagy? - Misi érdeklődve méregeti a lányt, aki a pólócsavargatás után helyet foglal mellette. Egyáltalán nem ismerős a fiúnak, de ez egyáltalán nem meglepő, hiszen alig pár hete van itt, és abból is az elmúlt kettőt leginkább a szobájában töltötte. Nyilván ez nem a nyitott újfiú mintaképét mutatja, de most nem ment neki se a jópofizás, se az ismerkedés. Meg amúgy is bőven lesz ideje barátokat szerezni, csak elég lesz rá az a minimum öt év, amit itt szándékozik eltölteni.
Közben a lány arcán megjelennek az érdeklődés első jelei, ahogy észreveszi a fiú háta mögött heverő seprűt.
- Igen, az enyém. Fogalmam sincs, hogy minek hoztam, de nem szívesen megyek sehova nélküle. Nevezhettjük fanatikusságnak is, de inkább csak ragaszkodom hozzá.-
Misi hosszasan válaszol a kérdésre, mivel úgy tűnik, hogy ez a téma tényleg érdekli a mellette ülőt. De hát ez nem is megelepő a bemutatkozó művelete után. Nyilván ő is odavan a repülésért.
- Csapatban is játszol, vagy csak hobbi? Mert ha csapatban, akkor adhatnál egy-két tippet, hogy hogy lehet bekerülni a házunk csapatába... Nagyon megköszönném. Ja, és egyébként Eridonos vagyok... És amit még elfelejtettem: Fodor Mihály.-  Szépen lassan beugranak a szokásos illedelmes mozzanatok, amiket eddig ügyesen sikerült kifelejtenie a mondandójából. Sebaj, talán elnézi neki a hölgyemény, ha meg nem, akkor is legalább látott egy szép manővert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. augusztus 14. 20:05 | Link

Már harmadik éve tudja, hogy micsoda-kicsoda, de még csak most képes felfogni ennek a súlyát. Olyan erő birtokában van, amit csak meg kell tanulnia használni - okosan használni, és a fáradozása meg fog bizony térülni. A vízben olyan hatalom rejtőzik, ami mozgásképtelenné tud tenni egy emberi lényt csupán a testében lévő folyadékoknak köszönhetően, vagy akár még tovább mehet. Igen, vérmágus, az akar lenni. Nem sok kor szül ki magából egy ilyen elkorcsult lényt, mint ő. A szeme, az arcára tetovált kereszt, a családi "örökségek", a párszaszájúsága, aminek lehet köze van ehhez a képességhez... ennek mégis mennyi az esélye? Összébb húzza magán a talárt, kezd dideregni. Bár most köszöntött be a nyár, a reggelek még csípősek és ha nem vigyáz magára a diákocska, hamar megfázhat a nagy melegek előtt. Miért is jött ki? Gyakorolni. Ilyenkor? Fejében a kis hang vészjelzést ad, valami kikapcsolt benne amikor ilyen korán felkelt. Várjunk, aludt egyáltalán? Már nem tudja. Minden egybefolyik, félig napközben mintha aludna, közben pedig bent ül órákon, aztán odalent írja a dolgozatait. Összemosódik már mit tett meg és mit nem. De most, a csípős levegő kinyitja a szemét, kénytelen felébredni. Leguggol a nyirkos fadeszkákra és egyik kezét kinyújtja a víz felé. Koncentrálj. Légy eggyé a vízzel. Te vagy maga a tó. Nem megy. Képtelenség. Fáradt és nem képes rá. De igen, képes. Máskor is képes volt. Gyerünk. Gondolataiban halvány fénypont gyúlik, ez pedig egy vízből formázott kézzé alakul, csupán csuklóig, de integet, ökölbe szorul, majd ismét elernyed. Fél szemével a lenti tükörre les, ahonnan valóban előbújt valami, de az nem kézzé alakult, hanem formátlan csóvává. Rendben, nem szabad bedühödni. Mély levegő, relax. Megpróbál ellazulni, de ez képtelenségnek tűnik az adott pillanatban. Sebaj, menni fog. Most a feszültségét próbálja egy pontba sűríteni, ugyanabba ahová az imént. Meg kell próbálnia a dühét, a benne lévő gyűlöletet rákoncentrálni a vízre, mert mindig akkor sikerült valami, amikor harag volt benne. Az érzelemtől ugyan nem tud kidolgozott formára összpontosítani, csak egy nagy csápra ami kitör lentről és kígyó módjára elkapja a csuklóját, aztán berántja a vízbe. Ki se nyitja a szemét, már érzi kezén szorítást és a következő pillanatban a hideg tóba csobban, ő pedig pánikszerűen igyekszik feljutni a felszínre levegőért. Felérve tudatosul csak benne, hogy sikerült amit elképzelt és jóval gyorsabban működik, mint gondolta volna. Sőt, most az is kiderült, hogy mit kell tennie, hogy működésbe hozza, de jelen pillanatban nem vágyik másra, csak hogy megszárítkozzon és lefertőtlenítse magáról a tó koszos vizét a szobájában. Néhány próbálkozás után felkapaszkodik a stég szélére, felhúzza magát és vacogva, ázottan, szipogva eltűnik a kastély felé vezető irányban.
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 14. 20:34 | Link

Fodor Mihály

Mekkora zseni rájött, hogy én a suliból vagyok. Ezt majd nem közlöm is vele, mivel szerintem ez egyértelmű. Ehelyett leülés közben válaszolok.
-Ötödikes.
A kíváncsi tekintetén meg sem lepődök. Végül is az előbb mutattam be egy őrületes műbukást. Ettől persze megint megjelenik az önelégült mosoly az arcom. Ezt muszáj lesz elmesélnem a következő edzésen, nem mintha eddig nem lettem volna megbecsült tagja a csapatnak. Egyszerűen csak jó dicsekedni.
A szememmel megkeresem a seprűm és a sajátom mellet észre veszek egy másikat is. Ez már felkelti az érdeklődésem, rá kérdezek a srácnál.
A választ kicsit furcsának találom. Ugyan mért lenne baj, ha valaki szereti magánál tartani a seprűjét? Én is sokat viszem magammal a seprűm, mivel szeretek repülni. Ez teljesen természetes.
Amíg én ezen merengek a fiú újra beszélni kezd. Egyenlőre felfüggesztem a téma átgondolását és figyelek.
A kérdésre elmosolyodom, na erről szívesen beszélgetek. Talán még tippeket is hajlandó leszek adni. Az Eridon szóra vágok egy kisebb fintort. Még élénken él bennem az ellenük való játék. Főleg az a furcsa hajtó....
Az emlékeimből a piros srác várakozó tekintete ráz fel. Újra elmosolyodom és belekezdek a válaszba.
-Csapatban is játszom. Még fontolóra veszem. Állia Szipenni vagyok Rellonos.
Felállok, felveszem a szandálom. Kézbe veszem a saját és az Eridonos seprűjét. Amit szinte azonnal oda is dobok neki.
-Először mutasd meg mit tudsz.
Ezzel én seprűre ülök, a válasz megvárása nélkül felszállok és a tó fölé repülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 20:55 | Link

Állia Szipenni

A lányt nem igazán hatja meg Misi mondandója, ezért az utóbbi nem is sokat foglalkozik a magyarázkodással. Mostanra megbizonyosodott róla, hogy nem az adrenalin sokk a lány hangulatának okozója, sokkal inkább alaptermészeti dologról van szó. Máskor, egy másik helyzetben valószínűleg kicsit megbántva érezné magát, de a mai napon semmi nem tudja befolyásolni a hangulatát, ami jó ideje alapszinten stagnál.
Az iskolával kapcsolatos kérdéseire a lány egyetlen szóval lerendezi a válaszadást, ezért Misi se firtatja tovább a dolgot. Érdekes beszélgetés lesz ez így.
- Hm...- A fiú csak ennyit reagál a lány fintorára. Miután bemutatkozott a másik, rögtön ki is derült Misi számára, hogy mi volt az oka az előbbi gesztusnak. Sokat hallott már a rellonosokról, bár ő soha nem szerette az előítéleteket, ezért inkább nem kommentálja Állia reakcióját. Nyilván van valami ellenvetése a házával szemben, de talán ő is inkább egyén alapján ítél, és így megvan az esély arra, hogy ha nem is lesznek puszipajások, legalább eltűrjék egymást.
- Rendben, benne vagyok! Mit szeretnél látni? -
Az ajánlat hallatán felcsillan a fiú szeme, és egy pillanat múlva már kezében a seprűvel várja a lány utasításait. Nem igazán tetszik neki, hogy kikötésekhez van kötve egy-két jóindulatú tipp, de megér neki ennyit.
Így hát ő is felpattan a seprűre, és követi Álliát a magasba. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiányzott neki a repülés, csak akkor jön rá, amikor erőteljesen elrúgaszkodik a stégről, arcába csap a hűvős nyári szellő, és újra érzi, hogy miért is ez a kedvenc elfoglaltsága.
Szíve szerint most csak röpködne körbe a falu körül, de egyelőre muszáj visszafogni magát, mert nagyon is szüksége van azokra az információkra, amikkel a lány szolgálhat neki.
- Hát... Nem gondoltam, hogy ezt fogom ma mondani, de köszönöm... Túlságosan régen volt, hogy utoljára repültem.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 14. 21:49 | Link

Fodor Mihály

Ahogy beszélgetünk kezdek hozzá szokni, hogy egy-egy mondatom után furán néz rám a srác. Mivel a suliban sok furcsa diákkal találkoztam megtanultam, hogy ezzel felesleges törődni. Úgy hogy a fintoromon való hümmögést sem teszem szóvá. Higgyen ami akar.
Miután bemutatkozom, látom az arcán a felismerést. De nem válik ellenségessé ami meglep. A legtöbb diák tele van előítéletél a zöldekkel szemben. Aminek a nagy része téves...
Ezt a témát egyenlőre félre teszem, később is ráérjük utálni egy mást. Most kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud, ha tud egyel talán valamit.
Oda adom neki a seprűjét, én pedig felszállok. A srác csillogó tekintetét látva elmosolyodom. Általában az ilyen emberek tehetségesek. A kérdése is ezt támasztja alá. Normálisan kérdez, nincs elszállva magától. Egy icipicit kedvesebben válaszolok.
-Először azt mond meg, hogy milyen poszton akarsz játszani Mihályka.
Ezt nem hagyhattam ki. Tapasztalatom szerint minél jobban cukkolják az illetőt annál jobban akar bizonyítani. Én pedig arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lenne élesben. Ez persze nem teljesen igazságos, de én ilyen vagyok és kész.
A gondolataimból a fiú beszéde zökkent ki. Meglepetten nézek rá. Furcsa ilyet hallani olyantól aki mindig magával hordja a seprűjét. Zavartan elmosolyodom.
-Szívesen, Misi.
Nem tudom mért, de szimpátiát kelletett bennem a srác. Megrázom a fejem, ő valószínűleg az ellen felem lesz. Tudnom kell mire képes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 16. 19:30 | Link

Állia

Egy idő után Misi elfogadta, hogy ez nem az a szokásos jópofizós beszélgetés lesz, amit annyit gyakorolt eddig. Állia egyáltalán nem tűnt olyan embernek, akinek számítana ez a felszínesség, ehelyett inkább csak a lényeg foglalkoztatta. És igaza is volt! Miért mindig a cukormázzal kell törődni, amikor ezerszer érdekesebb az, ami alatta rejlik.
Így hát a fiú se nagyon törte magát, hogy felesleges kérdezősködéssel töltse az időt, és ő is inkább arra koncentrált, ami látszólag mind a kettejüket érdekelte: a kviddics.
A megnevezésre a fiú felvonta szemöldökét, majd huncut kis mosoly jelent meg a szája sarkán. Ha így játszunk, akkor így játszunk.
- Még nem született konkrét döntés, de leginkább az őrző és a terelő felé húz a szívem. Bár hajtó is szívesen lennék... Szóval még tényleg nem tudom. Minden posztban van valami izgalmas, ezért elég nehéz választani. Te hol játszol?-
Misi tényleg nem döntött még a poszttal kapcsolatban, nem is volt kedvence. Mindegyikben talált valami érdekeset, és a helyzettől függően bármit szívesen bevállalt. Azt viszont jól tudta, hogy ha szeretne bekerülni egy csapatba, akkor lassan választania kéne. Ugyanis az ilyen helyeken már nem igazán játszik a joker szerep.
- Akkor figyelek! Taníts mester!-
A fiú ismét elvigyorodott, de egyáltalán nem gúnyosan vagy lenézően. Sokkal inkább lelkes, élettel teli és rettentően izgatott volt ez a mosoly. Hiszen tényleg alig várta, hogy végre repülhessen. Nem is igazán értette magát, hogy eddig hogyan bírta ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 16. 20:08 | Link

Mihályka

Ahogy beszélgetünk változik a stílusa. Lassan, de igazodik hozzám. Ennek örülök, egyel talán nincs kedvem csevegni, főleg akkor ha repülhetek.
szerencsére egy kviddics bolondba botlottam és nem kell a formalitásokkal szenvednem. Ez már egy jó pont a srácnak. Persze ha a pályán találkozunk, akkor nem leszek kedves, de most hajlandó vagyok egy kicsit segíteni.
Mindketten seprűre ülünk. Itt már lényeges kérdések merülnek fel. A fiú hülye vigyora, mondjuk ezt cáfolja. Ami enyhe kétkedést kelt bennem. Igaz, hogy egy picit átalakítottam a nevét, de ez még nem ok.
A válaszra vágok egy fintort, az idióta arc kifejezés egy dolog. Azt viszont elképzelni se tudom, hogy nem tudja milyen poszton akar játszani. De talán jobb is így nem egy álom alapján kell tanácsot adnom.
A rám vonatkozó kérdésre röviden felelek.
-Hajtó vagyok.
Kicsit közelebb repülök Misihez és elgondolkozva nézek rá. Fogónak és őrzőnek nem alkalmas. Azt viszont egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy terelőnek vagy hajtónak lenne jobb, addig amíg nem látom repülni. Ezt közlöm is vele.
-Hajtónak vagy terelőnek lennél jó a test felépítésed alapján, de ha látlak repülni többet mondhatok.
Igaz, hogy nem vagyok szak értő, viszont sokat olvastam erről és sok játékos láttam már. Szóval szerintem elég jól megtudom becsülni.
A srác persze nem igazán hagy gondolkozni. A mester kifejezésével például egészen kibillent a gondolataimból.
Ránézek a mosolygó Eridonosra, kis töprengés után vissza mosolygok.
-Oké, kezdjük valami egyszerűvel.
Megfordítom a seprűm, aztán elindulok felfelé. A fák lombkoronája fölött 10-15 méterrel lenyomom a seprűm orrát és a meccseken sokszor látott műbukásba kezdek. Majd kb egy, másfél méterrel a víz tükör előtt újra felrántom a seprűm orrát, ezzel elkerülve a becsapódást. A csak lábam pár centire van a víztől.
Elmosolyodom és vissza szállok a fiúhoz.
-Most te jössz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 18. 19:16 | Link

Állia

Misinek annyira máshol jártak a gondolatai, hogy egyáltalán nem vette magára a lány fintorait és gúnyos pillantásait. Jelen esetben teljesen hidegen hagyta az illem és a jómodor, ehelyett inkább ő is megpróbált a fontosabb dolgokra koncentrálni. Ez pedig ebben a helyzetben a kviddics volt.
Állia láthatóan nagyon otthon volt a témában, ezért a fiúnak vigyáznia kellett, hogy mit mondd. Most teljesen máshogyan kellett hozzáállnia a tárgyhoz, mint egyébként, ha lányokkal beszélget ilyesmiről. Nem volt hozzászokva, hogy a másik nem képviselői akármennyit is értsenek ezekhez a dolgokhoz, ezért nehéz volt alkalmazkodnia ahhoz a tényhez, hogy Álliával ez teljesen másképp lesz.
Rellonos iskolatársa néhány másodperccel megelőzte őt a felszállással, de Misi se teketóriázott sokat, és határozottan követte a másikat. Lassan tudatosult benne, hogy ez most nem laza kis repkedés lesz, hanem a lány valóban kíváncsi arra, hogy mit tud. Ez merőben megváltoztatta a hozzáállását, de a helyzetet nem. Így is ugyanolyan örömmel ült a seprűn, és ugyanolyan lelkesedéssel hallgatta a szakértői véleményt.
- Szóval hajtó, vagy terelő... Rendben. De mi alapján döntöd el, hogy melyik? -
Misi örült, hogy végre van valaki, aki határozott véleményt tudott neki mondani a kérdésével kapcsolatban. Így legalább megteheti az első lépést a csapathoz tartozás felé vezető úton.
Misi figyelmesen nézi, ahogy a lány bemutatja a feladatot. Szerencséjére pont azt választotta, amit otthon ő is előszeretettel gyakorolt. Szerette ezt a mozdulatsort, mert kívülről nézve hihetetlenül ijesztőnek tűnik, de amikor az ember csinálja, akkor felemelő érzés.
Így hát feljebb repül néhány méterrel, majd jól szemügyre veszi az alatta elterülő tavat. Mikor nagyjából elrendezte a fejében a gondolatokat, átkulcsolta kezeivel a seprűt, és élesen elindult a vízfelszín felé. Arcába süvített a szél, de ez ilyenkor egyáltalán nem zavarta, mert egyedül a közte és a tó közötti, radikálisan csökkenő távolságra koncentrált. Egészen sokáig ereszkedett, majd az utolsó előtti pillanatban hirtelen mozdulattal a magasba rántotta a seprűt, így néhány miliméterrel elkerülte az érintkezést a vízzel. Nagy levegőt vett, majd kifújta, és lassabb tempóban szállt vissza Állia mellé.
- Elment? -Kérdezte óvatosan, majd figyelmesen várta a másik véleményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 18. 20:07 | Link

Mihályka

Elég szerencsétlen akár, amit nem tudok hova tenni. A kviddicsről kicsit könnyebben beszél, de látszik rajta, hogy valami zavarja.
Ahogy beszélgetünk lassan megértem. Én zavarom, vagyis pontosabban az a tény, hogy én lány vagyok.
Hát erre nem tudok mit mondani. Eddig még ilyen gondom senkivel sem volt. Pedig rengeteg fiú kviddics játékkos találkoztam már. Bár igaz, hogy sok egyedi ember volt köztük.
Eszembe jut a legutóbbi meccs az Eridon ellen és a furcsa hajtó srác. azt hiszem Szentmihályinak hívták...
Egy kicsit elveszek az emlékeim között, jó volt az a meccs. Kár, hogy a szerencse nem mellettünk állt.
Magamban legyintek, majd legközelebb elkapjuk a cikeszt is.
Felszállok és nem sokkal ezután követ Misi is. Majd közli, hogy nem tudja melyik poszton játszana. Közelebbről megnézem. Széles a válla, viszonylag magas már most. Erősnek tűnik, de lassúnak.
Miután ezeket megfigyeltem, közlöm az "ítéletet". Amit meglepő örömmel fogad. Arra kérdésre, hogy hogyan döntöm el melyik posztra alkalmasabb szerintem sejtelmes mosollyal válaszolok.
-Ez az én dolgom, nem törődj vele.
Ezután bemutatom neki a feladatott. Egyenlőre nem várok el tőle semmi extrát. Ezzel a reflexeit és a bátorságát akarom felmérni egyenlőre.
Miután meg volt a bemutató intek a fiúnak, ő jön.
Az Eridonos el is indul felfelé, majd kis habozós után megkezdi a műbukást. Gyorsan halad a víz felé és nem sokkal a becsapódás előtt rántotta fel a seprűje orrát. Hümmögve figyelem az akciót. Nem rossz, nem rossz...
Amikor vissza ér hozzám abba hagyom a hümmögést. A kérdésre elgondolkozva válaszolok.
-Hát... egész jó volt...
Ha dicséretet várt csalódni a kell, egyenlőre túlságosan elvagyok foglalva a gondolataimmal.
Vettek egy utolsó eltöprengő pillantást Misire, aztán elindulok a tó másik fele felé. Gyorsan haladók, ezért pillanatok alatt elérem a víz másik szélét, ott egy picit lassítok és éles kanyarban megfordulok. Egyenesbe érve újra felgyorsítok, pontosan úgy repülök, mintha frontálisan akarnék ütközni a sráccal. Aki remélhetőleg nem kap frászt és repül arrébb. Ha nyugton marad, akkor megközelítem annyira, hogy csak más fél méter legyen köztünk. Ott pedig élesen felfelé indulok. Majd kicsit balra indulok és lassan leereszkedem mellé. Aztán nyugodtan közlöm vele, hogy most ezt kell csinálnia.
-Te jössz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 19. 17:37 | Link

Állia

Álliának remek taktikája van arra, hogy felhúzza a fiú agyát, és azzal egyetemben kihozta belőle a maximumot. Misi nem tudja, hogy ezt szándékosan csinálja vagy csak úgy jön, de minden esetre nagyon sikeres a dolog. Pontosan olyan hatást ér el vele, hogy a fiú percről-percre jobban és jobban akarjon bizonyítani.
Be kell látni, ez nem a legaranyosabb stratégia, de a sportban nem mindig az segíti a fejlődést, ami a legjobban esik a léleknek. Ezt is egyensúlyban kell tartani, hiszen csak így érhető el, hogy a játékosoknak a pályán is legyen annyi lelkierejük és öntudatuk, hogy ne lehessen őket egy-két csúnya beszólással a földbe tiporni.
Valószínűleg Állia is világosan látja, hogy ezt a fiút egy kicsit gatyába kell rázni, és meg kell tanítani arra, hogy mikor legyen kemény.
- Hm... Milyen titokzatos valaki! Na jó, legyen. -
Misi megvonja a vállát, majd újra a feladatokra összpontosítja minden figyelmét. Az első nem ment olyan rosszul, de a második már egy fokkal nehezebbnek tűnik. Igyekezett nagyon figyelni, de a sok jobbra-balra cikázás között elvesztette a fonalat, így maradtak a megérzések, amire bízhatja magát.
Megvárja, amíg visszaér a lány, majd belekezd ő is.
Ahogy azt előtte csinálták, ő is átrepül a tó másik felére, majd éles kanyar, és már indul is visszafel. Állia rezdüléstelen arccal ül a seprűn, de Misi fél, hogy nem fog tudni megállni a nagy sebesség miatt, ezért nem várja meg, amíg teljesen közel ér a másikhoz, hanem egy kicsit hamarabb emelkedik a magasba. Ott ugyanúgy végigcsinálja a feladatot, azzal az apró különbséggel, hogy nyilván a távolság miatt nem közvetlenül a lány mellé érkezik, hanem egy jó másfél méterrel az orra elé.
- Bocs, nem akartam neked menni... A tóval más a helyzet, de azért te mégiscsak egy érző emberi lény vagy. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 19. 20:18 | Link

Mihályka

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, a srác egyre mérgesebb és emiatt keményebben próbálkozik. Persze közben biztos szid magában, de ez természetes. Senki sem szereti, ha piszkálják, mégis ez a leghatásosabb módszer.
A gyakorlás mellet ez edz is a meccsekre, mivel az ellenfél nem kedves. Bár lelki sebek helyet inkább sérüléseket szokás szerezni...
A gondolataimból egy rövid, ám jelentős beszélgetés zökkent ki. Aztán egy mást követik az események.
Az első feladatott viszonylag sikeresen hajtotta végre, ez némi reményt add. Talán egy jó játékos lesz...
A második feladat kicsit rizikósabb, ezért amikor elindul felkészülök arra, hogy ha kell időben odébb tudjak repülni. Majd figyelmesen nézem mi csinál. A kanyart jól beveszi és elindul felém gyorsan. Enyhe feszültség hullám megy át rajtam, de rezzenéstelen arccal figyelem Misi minden mozdulatát.
Már csak öt méter, négy, három...
Egyszer csak elindul felfelé, én pedig értetlenül pillantok utána. Hát ez mi volt?
Ellazulok és megvárom míg vissza ér a fiú. A magyarázatra reakcióként lenézően nézek rá.
-Ha ilyen gyáva vagy, ne jelentkezz a csapatba.
hirtelen elindulok a srác felé, közben persze néhány kicsit balra repülök. Így éppen csak súrolom őt.
Amikor mellé érek befejezem a gondolat menetem.
-Ha valaki nem tud repülni, akkor jobb, ha nem ül seprűre, szép fiú.
Felrántom a seprűm orrát és felemelkedem a fák lombkoronájáig. Ott elindulok egyenesen a tó másik vége felé. Nekem itt már nincs dolgom úgy tűnik, ha utánam jön és mond valami értelmeset vissza megyek, de egyenlőre nincs semmi okom maradni.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 19. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 21:58 | Link


A kezemben pörgetve az idősebbik Fresmoon ütőjét, fütyörészve tapostam az utat a kis stég felé. Nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni őket, de a levelem biztosan célba ért. Még az itteni szerencsétlen baglyok is pontosak, így aztán a mandulaszemű biztosan megkapta az üzenetét.
A LEVÉL
Az idő végre megfelelő, bár most is rövid ujjú ingben vagyok, de mellé egy vékonyabb hosszú vászonnadrágot vettem fel, meg egy barna félcipőt. Megpillantom a stéget, szerencsére nincs ott senki. Időben érkezem, ahogy egy igazi úriemberhez illik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lány eljön-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy értéktelen ütő, de az is lehet, hogy Dasha saját pénztárcájához képest sokat költött rá. Nem néztem utána igazán, sőt egyáltalán nem, megadja az első benyomás lehetőségét neki, és ha még a vére is rendben van, akkor megegyezhetünk. Elsőre arra gondoltam, hogy Izabelláról kérdezősködöm, amit csak akkor vetetem el, ha nem lesz jobb ötletem. Egy kicsit megsuhogtatom az ütőt, de igazán nincs érzékem hozzá, viszont a kung-fu miatt elég ügyesen forgatom, mint egy rövid botot. Végül megunom és nézem a vizet, várakozó álláspontra helyezkedem a bejáratnak háttal.

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. augusztus 19. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 19. 23:14 | Link


Ruhám
A múlthéten vettem egy új terelőütőt, mert szerettem volna egy aláírást szerezni Yaristától és nem akartam roncsolt darabot elé vinni. Gondoltam ez az én ütőm, a sajátom. Örültem, hogy van nekem, de nem hittem, hogy mást is érdekelni fogja. Ám nem így lett: egy nap bementem a szobámba és az elszublimált a helyéről. Igaz, hogy nem őriztem annyira - mi a fenének? - mégis meglepődtem, hogy eltűnt. Miután körbenéztem a szobámban és megbizonyosodtam arról, hogy nem a trehányságom miatt veszett el, átkopogtam Izához, de csak Vatta lihegett a képembe. Hát, jó. Kerestem tovább, lementem a klubhelyiségbe. Ott volt néhány elsős valaki, biztos ami biztos megkérdeztem tőlük, hátha látták-e kirepülni az ajtón az én faütőmet. Irtó cikinek éreztem magam, de megérte ugyanis a csodával határos módon az egyik csaj látta kimenni Izát és úgy emlékezett, hogy a kezében volt az általam keresett tárgy. Hoppá, le vagy bukva drágám! Nem volt nehéz, ebben az iskolában elég hangosan csiripelnek a madarak. Vártam, vártam, vártam. Izára vártam. Á, megjött! Rögtön letámadtam, mire közölte, hogy nincs nála. Mi az hogy nincs? Az eszem megállt. Egy ilyen kis vacakért - jesszusom, hogy mondhattam ilyet - miért kell ekkora felfordulást csinálni? Ideges voltam, mert pénzbe került. Nem szeretem, ha bolondot játszanak velem. Aztán jött a levél Zéténytől. Nézetem egy nagyot ahogy elolvastam az aláírást, bár nem tudom, hogy miért furcsálltam. Iza sokat lógott vele, gondolhattam volna. No, sebaj.
Ahogy hír érkezett az ütőm felől már nyugodtabb voltam. Nem érdekelt annyira a dolog, mégis csak egy buta tárgy. Az általa kért időpontban elindultam a stégre. Kezdett már egy kicsit sötétedni, de ez engem nem riasztott el. Nem idegeskedtem valamiért, lehet a levegő ilyen hangulatot teremtett nekem. A stég erős falapjaira lépve már megpillantottam azt a bizonyos srácot, akiről gyakorlatilag sok mindent tudtam; - mégis csak Iza a szobatársam és a legjobb barátnőm - de még sosem beszéltem vele igazán. Haladtam felé, miközben hátát figyeltem. Lépteim egyenletesek és határozottak voltak még a magassarkúban is. Csak akkor álltam meg, mikor mellé értem.
- Miért nem lepődöm meg, hogy pont te találtad meg az ütőm? - Kérdezem, de inkább csak közöltem vele félig gúnyos, félig pedig őszinte mosollyal az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 23:39 | Link


Igazán utálok várni, de még van ideje megérkezni. Unalmas nézni a hülye tavat, ami ráadásul eléggé koszos is, bár állítólag él benne egy szirén, vagy mi. Na persze, pont ebben, hol máshol? A Bagolykőbe járnak a szirének, ha megunják a többieket. Már azon gondolkodtam, hogy bevágom a vízbe az ütőt, akkor legalább lesz egy csobbanás, meg úszik a fa. Érdekes, mi? Hát ennél, ami most van, biztosan sokkal érdekesebb. De úgy tűnik megúszom a dolgot, mert egyenletes kopogást hallok a hátam mögül, valaki érkezik és minden bizonnyal lány. Nem hiszem, hogy pasik kopogós sarkú cipőben tipegnének felém, ha kedves az életük. Lazán megfordulta, és széttárt karokkal támaszkodtam meg a korláton, persze a jobb kezemben az ütővel. Hát meg kell mondjam, hogy kezdem irigyelni azt a szobát. Izabella is nagyon szép, de Dashát sem küldeném ki, ha bekopogna hozzám. Igazi egzotikus szépség, mandulaszemek, pici orr és izgalmas test. Ami pedig a legfontosabb, állítólag kettő van belőle! Az már azért nagyon durva, öcsém! A mosolyát félreértelmezhetném, ha akarnám, de éppen jó kedvemben talál, na meg nagyon gyönyörű. Micsoda mákja van!
- Hellóka! Biztos hallottál már rólam, tehát emberszámba tudlak venni. Azt nem tudom, hogy miért nem lepődsz meg ezen, a faházban volt, ott hevert félredobva – kár, hogy Izabella ezt nem hallja, pedig megnézném a fejét, amit levág. Igazán vicces lenne, öcsém!
- A többit tudod a levélből – fejezem még be a nagy sztorit. Az más kérdés, hogy ugyan nem hazudtam, de nem is mondtam el a teljes igazságot. Tök felesleges lett volna, hiszen a legvége úgyis az, hogy nálam van az ütő és ő visszakéri.
- Nos, mit ér meg neked ez az ütő? Galleonokat? Információt? Feladatot? Randit valakivel? Csókot? – veszélyes vigyorra görbül a szám és kissé megforgatom az ütőt. Nem, azt gondolom senki sem gondolta komolyan, hogy ingyen és bérmentve, jószívűségből visszaadom? Akkor nem írtam volna levelet. Kábé most veszem észre, hogy eléggé megbámulom őt, az izgalmas helyekre kicsit több időt vesztegetve, mint az illedelmes lenne. Hát ez van, ha valaki jól néz ki, már pedig Dasha igencsak észveszejtő. Biztos a keleti vonások a vonzóak benne, gőzöm sincs.
- A tesód is ilyen jól néz ki? – hát, ha nem jön össze az egyikkel, még mindig ott a másik? Ugyan, miket hordok össze? Ez csak színtiszta üzlet! Bár sok minden átszalad az agyamon velük kapcsolatban, és még az sem zavar, hogy Izabella jó barátja. Bár, ha neki sincs pasija, kiábrándulok a Levitából örökre. Legalábbis az ottani srácokból biztosan, a lányok rendben vannak, öcsém!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 10:55 | Link


Ruhám

Nem siettem a stég felé, amolyan egyenletesen nyugodt léptekkel közelítettem meg a helyet. Fölösleges volt bármiért is aggódnom, úgysem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent. Zéténynél volt az ütőm és amilyen makacs a srác, úgyis kitalált valamit, amiért cserébe visszaadja majd nekem. Nem tudtam elbújni ez a játék elől, de nem is igazán akartam, annak ellenére sem, hogy sejtettem, ez nem csak amolyan "csinálj nekem kakaót, különben nem adom vissza az ütőd" szint. Odaértem a tóhoz és megláttam a levelem íróját. Ráléptem a stégre és egyre csak közeledtem felé, mire megfordult és a korlátnak támaszkodott. Kezében ott virított az én keresett kincsem. Megálltam mellette. Egy kissé gúnyos, ám mégis őszinte mosoly kíséretében megszólítottam, de inkább hangzott úgy, mintha reagálnék a levélre, mintsem köszönésként. Szavaiból éreztem, hogy azt feltételezi, nem tudok semmit. Inkább ezt ráhagytam, de az, hogy mit csinálhattak együtt a faházban, - hisz most szólta el magát Zétény - abba inkább nem akartam belegondolni. Azért reménykedtem, hogy a legjobb barátnőm sok mindent megoszt velem, kicsit csalódott lennék, ha nem mondana el néhány fontos történetet.
A levélre bólintottam. Elolvastam, hisz azért voltam itt. De térjünk is a lényegre. Mit ér meg nekem az ütő? Felnevettem az ajánlatait hallva. Más, egyértelműen más mint azok a fiúk, akikkel eddig beszéltem. Zétényben volt valami vad, a kisugárzása pedig veszélyt sugallt. Félnem kéne? Lehet, de mégis ezek a tulajdonságok nekem bejöttek. Éreztem, hogy erős ellenfélre találtam, akivel küzdenem kell, ha meg akarom kaparintani az ütőm. Számomra pedig nem is kellett jobb lehetőség.
- Pénzt nem kapsz érte. - Határozott és gyors kijelentés. Micsoda megalázkodás lenne, ha még fizetnék is neki csakhogy visszaadja az ütőmet. Nem! - Milyen információra gondolsz? Mit szeretnél tudni? - Egyelőre ez jöhetett szóba, bár fogalmam sem volt, hogy milyen információt tudnék én neki mondani, ami érdekelhetné őt. Tekintetemet a tóra fordítottam, majd testemmel is hozzásimultam a korláthoz. Szerencsére az nem volt olyan magam, így kényelmesen rá tudtam könyökölni, sőt, a magassarkúm miatt még egy picit döntenem is kellett a gerincem. De azért kényelmes volt, a tó pedig igazán szép. Hideg nem volt az idő, ezért sem húztam be bőrkabátom cipzárját. Nem voltam fázós és szerettem, mikor a lágy szél végigsimított hasamon és meglobogtatta a hajam. Kérdése meglepett, ez arcomon is megmutatkozott a szerénység jelei mellett néhány pillanat erejéig. A srácra néztem, fejem fölött szinte már láthatóak voltak a kérdőjelek. Mi a..? Pedig azt gondoltam, neki a szőke, nőies, európai lányok jöttek be. Én erre pedig fekete hajú, ázsiai és.. najó, tán egy kicsit nőies, bár inkább sportos lánynak tartottam magam. De akkor is, hogy jött ide a tesóm?
- Nagyon hasonlítunk, legalábbis ezt mondják. - Lehet rossz ötlet volt belemennem ebbe a témába. A húgomhoz nem nyúlhat hozzá!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 21. 16:41 | Link


Nem tudtam, hogy mire számíthatok, Izabella szobatársnője csukott könyv volt számomra. Annyit tudtam róla, hogy kviddicsezik, meg órákon futottunk már össze és van egy testvére, talán ikre. De mindenképpen kíváncsi voltam a prefektus lány barátnőjére, hiszen számtalan alkalommal emlegette már, itt volt az ideje megszemlélnem őt, és ha már úgy jött, hasznomra is válhat. Nem kellett sokáig várnom, megérkezett, én pedig laza tartásban fogadtam őt, és máris nekiszegeztem a kérést. Gyorsan kikötötte, hogy nem ad érte pénzt, persze számomra ez volt a legjobb, ugyanis a pénz az, ami a legkevésbé érdekel ebben a dologban. Minden más fontosabb volt nála és ugyan mennyit kérhetnék, egy új ütőért? Ha túláraznám, vehetne a boltban olcsóbban, ha pedig alá… minek nekem aprópénz?
- Remek – erősítem meg, így legalább tudja, hogy az az utolsó opcióm volt. Mi tagadás, a csókot és a randit abban a pillanatban találtam ki, ahogy megláttam őt. Mindig kellenek alternatívák, hogy ha az eredeti terv nem sikerül, lehessen másik. Mindenesetre Dasha felnevet a választékon, ami jó jel. Még mellém is áll, nem tűnik ellenségesnek. Talán unja a tanulást és még velem is szívesebben van, mint a könyvek között, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Még akkor is meg tudnám, ha nem rólam lenne szó, de így még plusz pont is jár érte.
- Izabelláról kéne pár infó mondjuk. Például az, hogy te mit jó barátnője, miért nem törődsz vele eléggé? Állandóan félhulla, kimerült és nincs pasija se. Nem tudom, hogy ez miért zavar engem, de zavar. Egyébként meg mesélhetnél valami titkot róla, amivel néha megviccelhetném. Olyan dolgot, amit kevesen tudnak, de nem szupertitok, nem akarlak feltétlenül bajba keverni – miközben beszélek a mellettem lévő lány arcát fürkészem, és meg kell mondjam, hogy tetszik amit látok. De hát ez van, léptem nyomon belebotlok szépségekbe, talán még ez tart a kastély falain belül.
- Persze, ha gyorsan szeretnél végezni, elég egy csók is, ahogy mondtam, bár tudom, hogy ahhoz a levitások gyávák. Egy rellonossal már rég nem beszélgetnék – nézek rá szemtelenül kihúzva a gyufát. Alapjáraton nem ítélem el a Levitát, számomra nem élvez előnyt vagy hátrányt a másik három házzal sem. Viszont muszáj megpiszkálni az az önérzetét mindenkinek, hátha előjön belőle a „csak azért is” öntudat. Plusz, ki tudja, lehet, hogy mindkettő létrejön. Mivel utána megtudhatta, hogy tetszik, amit látok, a kérdés nem volt önzetlen.
- Egy ikerpár, aki hasonlít, micsoda meglátások – fújtam ki a levegőt az orromon, kétkedő hangot hallatva. Talán csak nem félti őt, vele kellene próbálkoznom. Á, nem, Dasha megfelelő beszélgetőpartner.
- Azt tudtad, hogy Izabella fél az edzésektől? Legalábbis állandóan ezt hangoztatja, szóval, ha nem is teljesen igaz, biztosan tart néhány megmozdulásodtól. Ilyen keményen csinálod? Elhivatottság, vagy mi ez? Mondjuk a keményebb csajok, szexibbek, ami igaz is rád. A határozottság lerí rólad, persze nem tudhatod, hogy a következő pillanatban nem-e doblak be a tóba – húzom meg a vállam, hamiskás mosolyt rajzolok fel az arcomra. Mondjuk, ha így belegondolok nagyon vicces lenne, ha csobbanna, csak kétlem, hogy ezek után bárminemű információt megtudnék róla. Még az is lehet, hogy berántana magával, végül is feszes, edzett bőre van, és az arcáról jelenleg nemigen tudok leolvasni semmit. Kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy összeérjünk, kíváncsi vagyok, hogy tolerálja-e, vagy nem is tetszik neki a közeledésem, esetleg közömbös iránta, vagy még élvezi is. Izában is majdnem minden egyes alkalommal felfedezek valami olyat, ami eddig nem volt.
- Izabellának tetszik valaki? Nekem tagadja, ha igen. És mondd meg, hogy miért nem pasizik, vagy legalább engedi, hogy valaki közeledjen felé. Persze lehet, hogy csak nekem mondd ilyeneket… Ráadásul megint kivan, mint a teregetett ruha, és még csak véletlenül sem mondja el, hogy miért – folyamatosan a mandulaszemeket nézem, nem tehetek róla, hogy tetszenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 18:18 | Link


Ruhám

Egyértelmű volt, hogy pénzt nem fogok adni az ütőért és úgy látszik, ez Zéténynek is kedvezett. Nem panaszkodott a kijelentésem miatt, ebből leszűrtem, hogy más tervei voltak. Szeméből sugárzott, hogy velem akart játszani, nem pedig a galleonokkal. Nem tudom, miért, de ez tetszett, hisz ezek szerint számára sem lehetett annyira fontos a pénz. Másik lehetőség volt, hogy valamit kiszed belőlem. Érdekelt, hogy mit akarhat, ezért rákérdeztem. Hát Izabella érdekelte.
- Nézd, mi nagyon sokat lógunk együtt, de mindkettőnknek megvan a maga élete. Ő tanul és prefektusként tevékenykedik, nekem ott vannak a taekwondo edzések és a kviddicses CsK teendőim. De szerintem épp eleget törődünk egymással ahhoz, hogy ne váljon betegessé a kapcsolatunk. - Ez most megérintett. Persze nem mintha érdekelne a srác véleménye. Izával nem vagyunk összenőve, mégis segítjük egymást, na meg persze elszórakozunk. Ohh, a rengeteg film esténként.. lassan kéne szerezni újakat, mert lassan mindent megnézünk már, ami megvolt nekünk. Titok... milyen információt mondhatnék róla, amivel lehetne szívatni őt? A sajátjaimat, amivel én szoktam szekálni, nem mondtam el Zéténynek, inkább megtartom magamnak. - Ha ennyire érdekel.. bár nem titok, de ha vicceskedni akarsz vele, akkor adj neki vattacukrot, mert azt annyira élvezettel eszi, hogy sokszor nem figyel teljesen a környezetére. Ha szerencséd van, akkor közben csinálhatsz vele valamit. - Ezt én akartam kipróbálni vele, de még nem tettem. Mivel nem volt jobb ötletem, ezt mondtam. Most biztos nagyon gonosz barátnő lehetek, de azt akartam, hogy Iza szórakozzon kicsit és ne legyen antiszoci. Ezzel feltételezésem szerint Zé sem csinálhatott vele nagy butaságot. Aztán megtudtam, hogy egy csókkal mindenféle nyaggatást el tudok kerülni. Elvetettem az ötletet, mert akkor valószínűleg az egész iskola erről beszélne az elkövetkező napokban, nekem arra meg nem volt szükségem. Csakhogy Zétény tudta, hogy hogyan kell elérni valamit. Lehet, hogy más levitást kevésbé, de engem nagyon is zavart, amit utána mondott. Gyáva. Na menjen a fenébe! Egy hajszál választott el, hogy ne intézzem el az egészet pár másodperc alatt, de végül megfogtam magam. Ezúttal testem fogta vissza a lelkem és nem fordítva. Bár, talán azért is volt ennyire nehéz, mert egy csókot lehet elfogadtam volna. Najó, vissza a Földre. Elnéztem testéről, hogy ne kísértsem magam és lenyeltem a gondolatot, hogy szerinte egy gyáva levitás vagyok.
Elnevettem magam az ikerségre tett megjegyzésére. Valóban nem mondtam valami különlegeset.
- Veled ellentétben én nem vagyok egoista, hogy azt mondjam magamra és ezáltal Vikire, hogy jól nézek ki. - Mit várt? "Persze, igen, ő is annyira jól néz ki, mint én." Ilyet csak egy k**va mond, én ebből pedig köszönöm nem kérek. Megint Izára terelődött a téma. Nem képes leszállni a lányról, legalábbis ezt gondoltam, de a mondandója végén már rólam beszélt. Jól esett, hogy így gondolta, mások még nem mondtak ilyet nekem, bár perszintem nem is mertek.
- Igen, az edzések kemények, de teher alatt nő a pálma. Szerintem nem tőlem fél, hanem a gyakorlatoktól. Ő is egyre jobb és jobb akar lenni, ki tudja, talán tart attól, hogy nem képes jól helytállni a pályán. Ez a fajta félelem mindnyájunkban benne van, csak valaki könnyebben túl tud lendülni rajta, valaki kevésbé. Nem mintha nem lenne ez butaság, hiszen látszik, hogy tehetséges őrző, szerintem az egyik legjobb az idényben. - Kis szünet, miközben egy szellő ismét belekapott kiengedett hajamba. - És ha bedobsz a tóba, velem fogsz fürdeni! - Ezzel pontot tettem az egészre. Az biztos, hogy magammal rántom és belefojtom a tóba, ha belelökne. Aztán majd kiderül, hogy melyikőnk nyer. Közelebb lépett hozzám, mire én nem mozdultam. Kényelmesen álltam már felegyenesedve, vele szemben. Lehet azt várta, hogy ugrok hátha kettőt, de az számomra megfutamodás lett volna, ami egyenlő a lehetetlenséggel. Már megint Iza.
- Figyelj, ha ennyire érdekel hogy van-e pasija, valld be neki, hogy oda vagy érte meg vissza, és ha elutasítja a szerelmi vallomásod, majd megtudod, hogy mi a helyzet. - Persze lehet, hogy nem érez a lány iránt semmit, de ezzel legalább szekálhattam. - Nem szándékozok többet róla beszélni, úgyhogy ha ez volt a terved, akkor szerintem végeztünk. - Mondtam kissé kiakadva. Nem szed ki belőlem több információt. Mivel tudtam, hogy ezzel nem éri be, ott volt a másik út, amivel megszerezhettem az ütőm és amivel egyszerre be is bizonyíthattam, hogy nem vagyok átlagos levitás, se átlagos lány, akivel úgy játszhat, ahogy kedve tartja. Ott állt előttem, csak kinyújtottam karom, megmarkolta ingének legfelső gombját, ott ahol szétnyílt a ruha, hogy nyakának helyet adjon, majd erősen, esélyt sem adva az ellenkezésnek magamhoz húztam és megcsókoltam. Ajkaink egymáshoz tapadtak szorosan, - hiszen nem engedtem el közben - de csak pár pillanatig. Alig tartott két másodpercig, aztán elengedtem és amíg még tartott a meglepetés ereje, kitéptem kezéből az ütőm, majd eltávolodtam tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 21. 20:10 | Link


~Taekwondo, hmm~ Újabb dolog, amit megtudtam róla. Tehát magabiztossága részből ebből fakad, hogy a legtöbb mágus ellen, akár puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Nyilván, nem szerénységből, de egy mozdulattal letudnám, ha arról lenne szó. Rövidebb, kezek, lábak és nem hiszem, hogy gyorsabb, mint én. A kung-fu sokkal lágyabb, mint az ő harcművészete, még nem küzdöttem taekwondós ellen. Talán erre is sor kerül majd. A magassarkú miatt most megúszta, meg mert olyan rohadt jól néz ki.
- Szóval vattacukor. Még soha sem mondta – furcsa nekem ez, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez Izabelláról alapinformáció. Szóval annyira barátok vagyunk, hogy még azt sem tudom, hogy azt az egészségtelen mugli izét szereti, ami önmagában is fujj, ha már itt tartunk, mert mugli. Kivéve, ha kiderül, hogy valami mágus család találta ki. Azt hiszem ennek nem én fogok utánajárni.
- De kössz a tippet – nos, lássuk, mit lehetne még kiszedni belőle. Mondjuk ez már megér egy fél ütőnyit, de még mindig nem egy egészet. Ezért mindenképpen rá akarom venni a csókra, vagy egy randira, mert ha már volt olyan kedves eljönni, ne csak ennyi legyen a jutalmam. De tényleg, most valahogy nem tartom rossz ötletnek, még akkor sem, ha Iza és Lyra háztársa. Szerintem nem mondaná el, nem annak a típusnak látszik.
- A ténymegállapítás nem egoizmus. Talán nem tartod magatokat szépnek? Hibás gondolat lenne. De lehet, hogy a levitások túl sok szerénységet, vagy álszerénységet ettek, amikor a Bagolykőbe értek. Jó dolog ez, de tök haszontalan. Vagy rá lehet fogni a pasitalanságra, mit tudom én. Sosem értettem, hogy önmagunknak miért kell hazudni… - ez így igaz. Ha valaki szép, az tudja már magáról. És nem azért, hogy ezzel kiemelkedjen, a szépséget kapjuk, nem igazán kell megdolgozni érte, főleg a nőknek. De ez nem az én dolgom, én enélkül is tökéletes vagyok. Dasha és a tesója is nagyon jól néznek ki, ráadásul egészen szórakoztatóan állja a sarat ő is, akárcsak Izabella. Még a végén megkedvelem a levitásokat, hahaha, öcsém!
- Bár hajtónak nem olyan jó – kuncogok fel, bár furcsa, hogy tetszik, hogy elvitte egy gurkó. Na, nem baj, őrzőként még lehet jó. Bár az itteni csapatokból nem nagyon láttam meccseket sem, meg szakértőnek sem mondanám magam, szóval még igaza is lehet. – Szegény pálma, csak össze ne roskadjon. De tényleg csinálhatnál vele valamit… mondjuk mondhatnád neki a következő edzésen, hogy két körrel kevesebbet kell futnia, mert Zétény azt mondta, hogy nagyon fáradt. Persze, csak ha bírod a piszkálását – kap tőlem egy csibészes kacsintást, és ezzel egyenlítettünk. Na tessék, megint csak egy egész ütővel jön nekem, milyen furcsa az élet, igaz?
- Nyugi már, nem vagyok szerelmes belé. Bár lehetnék, de szerintem akkor ennyi lenne a barátságnak, vagy mi a fenének, ami közöttünk van. Az meg annál szórakoztatóbb, hogy elcse***** ilyen baromsággal – mondjuk figyelhetne a szavaira, mert nem kéne felbőszítenie. Izabella már csak azért se járna velem, még ha belegebedne sem. Szerintem Lyrát jobban tiszteli, mint engem, szóval hagyjuk. De egymást szívatni egy teljesen más történet.
- Jól van, nem kell annyira… - nem tudom befejezni a mondatot, mert magához húz és megcsókol. Közben érzem a fogást az ütőjén, és nem ellenkezem, hagyom, hogy kiszakítsa belőle, főleg azért, mert a csókra koncertálok, még halványan bele is pirulok, öcsém! Na, ez nem semmi volt, csak k**** rövid! Dashának elég volt ennyi, mert elindul, muszáj megállítanom, nehogy elmenjen már, öcsém!
- …felfortyanni. Oké, tévedtem, nem minden levitás gyáva – halványan elmosolyodom, elismerően nézek rá. -  Most mondhatnám, hogy én tartozom neked, de nem lenne őszinte – teszem még hozzá, nehogy már aztán kérjen tőlem valami beteges dolgot.
- Jó, hagyjuk Izát, igazad van. Te sokkal… másabb vagy – hát, nem tudtam volna megmondani, hogy milyenebb, de valahogy vonzó volt számomra az, hogy ennyire határozott, még akkor is, ha tudja, hogy bárki láthatta ezt. Persze, ha az egész jelenetet figyeli, le lehet következtetni, hogy mi miért volt.
- Kár, hogy rövid volt – állapítom meg hangosabban, mint gondoltam, és csak nézem őt. Kicsit megakadtam, hogy mivel lehetne ezt folytatni, hiszen meg voltam zavarva, öcsém! De tényleg lesokkolódtam, ez van. Ezek a távol-keletiek mit csinálnak velem? Még mindig érzem a csók ízét a számban, és a parfümje illatát az orromban.
- Na jó, ez nem maradhat ennyiben – odalépek hozzá és hosszan megcsókolom, ameddig csak lehet, ha valami úton módon engedi. Valami átvette az irányítást felettem, a fenébe!
- A francba, megleptél! – mérgelődök, mert nem úgy történt, ahogy terveztem. A csókot úgy, hogy nagy nehezen ráveszem, és mondjuk szerényen ad a számra egy puszit. Erre mit csinál? Letámad és elvesztem az eszem! Ez nem normális dolog, öcsém!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. augusztus 21. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 21:24 | Link


Ruhám

Mintha meglepődött volna az ötletemen. Pedig arra számítottam, hogy ez már unalmas lesz neki és követeli, hogy mondjak másikat. Szerencsém volt, hogy tetszett neki a dolog, mert bajban lettem volna ha nem, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi mást ajánlhattam volna. És még meg is köszönte! Mi van ezzel a sráccal? Lehet betépett. Sebaj, első akadály kipipálva.
Utálok magamról beszélni, főleg dicsérni magam. Ez nem az én világom és még Zétény sem tudja megváltoztatni a személyiségem, mely hosszú évek során forrt ki. Bárhogy is, jól estek bókjai, akármennyire is sportos és határozott csajnak tartanak, a nőies oldalamat mindig magamnál tartom. Minden butaságot összehordott: Levita, Bagolykő, pasitalanság... Mi van? Pedig a szerénység oka egyszerű.
- Az, hogy minek tartom magam egy dolog. De ez az önkritika belém ivódott már és nem tudok máshogy viselkedni. A koreai ember életfelfogása kicsit más, talán a fő ok, hogy nem vagyok lenyűgözve magamtól, az a harcművészet és az oktatóm. Mindig jobbnak kell lennem és ha egy percre is megelégszünk a jelen állapotokkal, akkor onnantól nehéz újra elindulni. Én ilyen vagyok, ha nem tetszik, sajnálom. - Na ezt most minek kellett neki elmondanom? Kétségtelen, hogy magamról hatalmas igazságokat mondtam, de nem terveztem a személyiségemről beszélni neki, mikor elindultam az ütőmért.
A kviddicses megjegyzésekre csak bólintottam. Attól még én hajtónak is szeretem Izát, de az őrző az ő posztja. Az, hogy két körrel kevesebbet fusson, vagy bármilyen más engedmény pedig ki volt zárva, de nem akartam vitát nyitni erről. Majd ha ő lesz a Levita CsK-ja, akkor úgy edzi a skacokat, ahogy akarja. Nálam hajtás van, nem lazsálás. Kezdett sok lenni az Iza. Már nem azért, imádtam a barátnőm, csak nem akartam egész végig róla dumálni, nem szerettem volna információkat kiadni róla, sem pedig a nevében beszélni. Kezdtem azt gondolni, hogy talán érdekli szerelmi téren is Zétényt a lány, arról azonban gyorsan felvilágosított, hogy szó sincs ilyesmiről. Nem tudom miért, de hittem neki. Ha IzMiz talált egy olyan embert, akivel elszórakozhat és ott van mellette, mint barát, akkor én boldog vagyok. Kell a szöszinek, különben antiszociálisan kezd viselkedni.
Kicsit elvesztettem a türelmemet, az utóbbi időben ez jellemző volt rám, talán a bennem lévő feszültség miatt. Lehet ez vezetett a meggondolatlan mozzanathoz: megcsókoltam. Magamhoz húztam és ajkaimat az övéihez tapasztottam. Nem tartott sokáig, de kihasználtam az alkalmat, hogy megszerezzem az ütőm és sikerült is. Újra eltávolodva tőle vadul az ajkamba haraptam, majd meglóbáltam párszor az ütőm. Hmm, nem is volt rossz. Nem tudom miért tettem: hogy bebizonyítsam neki, én más vagyok mint az átlaglevitás, vagy mert szimplán csak akartam. Az utóbbi időben nem tudtam szabadjára engedni rosszabbik felem, meg hát na, mondjuk ki, Zétény kib******ul vonzónak nézni ki. Élveztem a dolgot, főleg mert kezemben érezhettem az ütőm és meglephettem ezzel Zétényt is. Félbeszakítottam mondandóját, bár nem hiszem hogy bánta. Gonosz vigyor tűnt fel arcomon.
- Akkor vegyük úgy, hogy egyenlő az állás. - Tényleg így volt, ezzel én is kiegyeztem. Hát igen, én különbözök Izától, mondjuk ezt eddig is tudtam. Valójában alig hasonlítunk. Sajnálta, hogy rövidre sikerült, de mit várt? Nem fogom letámadni, alig ismerem. Meg hát, ez csak üzlet, én akartam valamit, de adtam is cserébe.
- Így jártál. - Elnéztem stég bejárata felé, ám szerencsére senkinek semmi nyoma. Hiba volt levennem a tekintetem Zétényről, hirtelen megint közel lépett hozzám, csakhogy nem állt meg, azonnal lesmárolt. Levegőt venni sem tudtam, annyira meglepődtem, vagy inkább megijedtem. Mi a sz*r? Kezeimet - egyikben továbbra is az ütőmet fogtam - a srác mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól miközben fejemmel is húzódtam hátrafelé. Tenyerem alatt éreztem izmos testét, mire minden porcikám folytatni akarta a táncot, de erre nem voltam képes. Erősebb volt nálam, megtartott, de én sem hagytam magam. Reflexből emeltem lábam és nem törődve a magassarkúmmal a hasa alsó felébe rúgtam, hogy megszakíthassam a vad és őrült csókját. Lehet túl reflexszerű volt és túl erős, legalábbis nem ekkorát terveztem. Azért bíztam benne, hogy nem fájt nagyon neki, vagy hogy valamennyire hatástalanította. Még jó, hogy nem kicsit lejjebb találtam el. Próbáltam összeszedni magam, de most én is lesokkoltam.
- Mi a fenét művelsz? Egyetlen egy csókról volt szó. - Mondtam kiakadtan, de fokozatosan higgadtam le és nyertem vissza eredeti állapotom. Oké, irtó jól csókol, de akkor is. Hajamba túrtam és néztem, hogy jól van-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 21. 21:33 | Link

Martin Romberg
KATT

Ma reggel összefutottam az új ismerőssel, azzal a furcsával, akit érdekel a képességem. Nem tudom pontosan mit akarhat tőlem, de naivan elhívtam a stégre, hogy találkozzunk ott és megmutatom, mit tudok én még.
Reggeli után már ki is mentem, a faluig meg sem álltam. Csak a második boltba betérve tűnt fel, hogy miért néztek meg annyian útközben. Hiába esett kint az eső és viseltek a legtöbben pulóvert, én valahol félúton a nagyterem és a kapu között elhagytam az egy szál pólómat, csak egy farmert viseltem, még a lábamról is hiányzott a lábbeli. Engem mondjuk nem zavart, az meg aztán főleg nem, hogy néhány lány még rám is kacsintott. Hmmm.
Végül kiértem a tavacskához, zsebemben egy zacskó csokis valami lapult. Martint nem láttam sehol, hát egyedül vágtam neki a rövid útnak ami a stéghez vezetett. Kisétáltam a legszélére, törökülésbe helyezkedtem és a kezemet a víz fölé emeltem. Nem kellett nagyon koncentrálnom ahhoz, hogy beindítsam a folyamatot, amit meg akartam mutatni a háztársamnak. A víztükör lassan elkezdett befagyni, folyamatosan, komótosan haladt a szélek felé a vékony jég, melynek még kellett néhány perc, hogy olyan keménységűvé váljon, ami elbírja az embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 21. 21:47 | Link

Dió


Még mindig nem ment ki a fejemből az erkélyen való különös találkozás, pedig már jóval egy hete történt. Egészen eddig nem figyeltem eléggé az itteni mendemondákra, ugyanis kiderült, hogy van egy jégvarázsló is az iskolában. A megnevezést mondjuk elég gyerekesnek tartom, mert még ha aranyvérűként a mágia minden területéről van is némi fogalmam, ez olyan benyomást kelt, mintha valami rajzfilmről beszélnék. Mert ugyebár egészen eddig azt hittem, hogy ez tényleg nem igaz, ha írtak is erről könyvek, akkor azok a mágusok gyerekeinek szórakoztatására lehettek valók. Én balga.
Azóta egyébként gyakrabban találkozunk. Talán jobban kiszúrom már az arcát a tömegből... Ma is beszéltünk, az ilyen alkalmakkor pedig szeretem tovább faggatni őt létéről. Láthatóan nem zavarja, úgyhogy nem érzem kényelmetlenül magam emiatt. Egyszerűen hajt a kíváncsiság.
Elhívott a stégre, amin egy kicsit meglepődtem, de végül elfogadtam a találkát. Izgatottan vártam az időpontot, talán hamarabb is érkeztem a kelleténél. Sötét, hosszú kabátban voltam, ami a látszat ellenére egészen vékony volt, ideális a hűvösebb időjáráshoz. Ő már ott várt, méghozzá félmeztelenül. De még cipő se volt rajta. Egy kicsit lehidaltam. Normális ez az ember? Nem tudtam eldönteni, hogy ez is a produkció része, vagy tényleg egy elvetemülttel volt dolgom. Bizonytalan arckifejezéssel léptem közelebb, onnan láttam csak, hogy mivel is volt elfoglalva. Nem zavartam meg, hagytam végezni a dolgát, a végén még bezárt volna egy jégkockába. Inkább leguggoltam mellette és a vízfelszínt bámultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 21. 22:08 | Link

Martin Romberg
KATT

Imádom a havat, a jeget és boldoggá tenni embereket. Könnyebb lenne felsorolni, mit nem kedvelek, bár mindennek a tetején a hőség áll. Nagyon boldog voltam amikor megtudtam, hogy ilyen jó idő van kint, ráadásul augusztusban. Hülye lettem volna, ha nem használom ki és bent maradok az iskola falai között. Nos, igazándiból nem is kéne már itt lennem, mivel nem vizsgázom ebben a tanévben. Nincs miből, mivel Madagaszkárra nem mehettem a többiekkel. Nem mintha bánnám, elég sokat kell még gyakorolnom a pálcás varázslatokat. Nekem mindig a jégvarázslatok maradnak a természetesek, nehezemre esik egy botot szorongatni és varázsszavakat motyogni.
Szóval a víz fölött görnyedtem, végeredményként pedig elég szép tükörjeget sikerült alkotnom. Elvigyorodtam, megpillantottam benne Martint is ahogy lefelé néztem.
- Eljöttél - állapítottam meg amikor felemeltem a fejem és egyenesen a szemébe néztem. Örültem neki. Nagyon is. Aztán a kezemet nyújtottam felé, azt sejtve, hogy így kell ismét köszöntenünk egymást.
- Láttad? Ehhez úgy 3-4 perc kell - mutatóujjamat a tó felé emeltem. Arra az összességre gondoltam, amit létrehoztam. - Kipróbálod? - hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Én magam minden félelem nélkül ugrottam rá a jégre mezítláb és csúsztam végig rajta a túlpartig mintha csak korcsolyáznék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 21. 22:29 | Link

Dió


A jég által visszatükrözött tekintetemet Dió is észrevette, aki még mindig nem zavartatta magát öltözete miatt. Kedvem támadt jobban összehúzni magamon a ruhát, ahogy rá és a tóra néztem. Varázslatosan hatott rám az újból átélt téli világ, ugyanakkor nem akartam arra gondolni, hogy ha nem is most rögtön, de újból eljön ez a hideg időszak. Eddig nagyon élveztem, hogy Magyarországon meglepően meleg - azaz túlnyomórészt elviselhetetlen - a nyár.
Rám nézett, én pedig mosolyogva bólintottam. Mit is mondhattam volna, most komolyan? Amivel aztán zavarba sikerült hoznia, az a kézfogása. Ismeretlennel való találkozás esetén fel vagyok készülve váratlan helyzetek kezelésére, de ezt valahogy nem tudtam hova tenni magamban. Persze ösztönszerűen nyújtottam én is a kezem felé, hogy üdvözletképpen megszoríthassam. Nincs abban semmi rossz, ha így üdvözlik egymást a férfiak. Van olyan táj a Földön, ahol meg az ölelés a divat.
- Megvárhattál volna - jegyeztem meg kissé szemrehányóan, kérdése pedig egy szempillantás alatt ledermesztett. Még a gondolattól is összerezzentem. Kipróbálni? Én?!
- Egy kicsit még várnék vele, csak most jöttem - hárítottam, összeszedve minden belém szorult udvariasságot. Ő viszont félelemérzet nélkül vetette rá magát alkotására.
- Ne! - nyújtottam ki tehetetlenül érte karjaimat, a fiú megragadása azonban már akkor lehetetlennek tűnt. Végül legyintve néztem végig ahogy eltávolodott. Kezemmel jeleztem neki, hogy jöjjön vissza hozzám, mert én nem vagyok ehhez elég bátor egyedül. De legalább az egyik lábam már a jégen volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 22. 10:54 | Link


Bár nem volt a legszórakoztatóbb tipp, amit valaha is kaptam, de ki tudok belőle hozni olyat, hogy Izabella vagy nagyon örüljön, vagy nagyon ne neki és végül is ez számít. Egyelőre egy terv fogalmazódik meg a fejemben, és már előre röhögök. Az a baj, hogy az „A” tervben nem láthatom a fejét – persze, ha egy kicsit összejátszanék Dashával, akkor talán lehetne valamit -, a „B” tervben viszont biztosan végigröhögném élőben az egészet. Nem tudom, hogy hogyan fogadná, nem vagyok benne biztos, hogy nem pozitívan, a prefik gyöngye. Na, de lapozzunk, most más dolog is van, hiszen épp most mondja el az unalmas élettörténetét, amit már az én mesteremtől sokkal többször hallottam, mint ő a sajátjától. Tényleg meg akartak győzni róla, hogy még jobb lehetek, de a legjobbnál nincs jobb, nemde? Egy mugli valaki, meg amúgy se akarja már megmondani nekem, hogy mit tegyek. Tény, hogy furcsa Misumi mester, lehet, hogy nem is mugli. Talán ezért is kezdtem el nála Kung-fuzni.
- Marhára bejön, hogy ilyen vagy, szóval nem kell a sajnálat. Azonban az önkritika még mindig nem versenyezhet az egyszerű ténnyel, hogy jól nézel ki. Még akkor sem, ha a mestered azt mondja, hogy nem, mert akkor csak egy vak kínai – talán megsértem ezzel a nagy becsületkódexét, de nem szokott érdekelni. Az őszinteséget biztos nem tanítják sehol, pedig azzal is messzire lehet jutni, lásd Farkas Zéténynél az enciklopédiákban.
Talán sikerült egy kicsit megpöckölni, a hú de nagy önuralmát, mert kikel magából és vádaskodni kezd. Aztán csak fogja magát és megcsókol, de csak félig. Hát, hogy lehet ilyen lelketlen valaki? Most, ha 10 másodperccel tovább csókol, abból ugyan mi rossz származott volna? Ez csak ilyen „megmutatom, hogy tudok én kemény is lenni” csók volt, meg az ütőt is megszerezte. Persze, azért elakadt a szavam, a puha ajkai a józan eszem kissé félredobták, szóval még keresgetnem kell. Azt sem tudom, hogy miért nem értette azt meg, hogy nem vagyunk egyenlőbe, hiszen egy fél csókkal mit kezd az ember. Az csak ilyen beetetés, a tiltott gyümölcs héjának a kaparászása, mézesmadzag. Hát nyilvánvaló, hogy kérem a jussom, ezért én következem a csókkal. Igaz, elég nagy ára van, mert nem el akar húzódni és érzem, hogy az egyensúlya megváltozik, azaz rúgni fog. Na, most a nagy dilemma az, hogy ha kivédem, akkor nem lesz enyém a csók, ha meg nem, akkor fájni fog. Egyet tehetek, megfeszítem az izmaimat és az köztes megoldásként elmegy majd. A csók, ahogy rúgása is sikeres, még hátra is tántorodom. Szerencsére a nemes szervemet elkerülte a rúgása – talán életben akart maradni, ha mégis túlélem -, de attól még fájt. Hát nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sziszegjek a fájdalomtól, vagy élvezzem a csók nyomait az ajkaimon. Így inkább hátradőltem és szétvetett kezekkel röhögni kezdtem a deszkán, amikor is vádaskodni kezdett. Nyilván most van esélye még revánsot venni, de tudom, hogy nem fog. Az nem lenne becsületes és nagyon fontos az önmérséklet. A hangja is megnyugodni látszik a kifakadása végén, szerintem nyert ügyem van. Röhög, de fáj a rúgása, így ez elég furcsa érzés. Sziszegve nevetgélni vicces látvány lehet, csak kár, hogy rajtam kívül nincs a közelben senki, aki ezt értékelhetné.
- És most már meg is kaptam, megnyerted az ütőt és a csókomat, szerencsés vagy, öcsém! – kuncogok és sziszegek továbbra is a fájdalomtól, és úgy nézem a kis keleti lányt.
- De azért óva intelek a vezérfarkas fizikai bántalmazásától, mert elveszítheti a fejét és akkor nem áll le – kacsintok rá, majd feltápászkodok, még mindig vigyorogva, egyáltalán nem bántam meg a kis közjátékot.
- Majd legközelebb figyelhetnél, hogy én is élvezzem – nevetgélek. – Esküszöm, tetszik, hogy van vér a pucádban. Talán máskor is összefuthatnánk, nem gondolod? – ezt már komolyabban kérdezem, de a finom mosoly még ott remeg a szám szélén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 22. 14:57 | Link

Martin Romberg
KATT

Martin elfogadta a kéznyújtást, gyorsan kezet ráztunk, aztán bele a lecsóba, már magyaráztam is neki, hogy mi a helyzet. Csak vigyorodtam arra, hogy megvárhattam volna. Ne lett volna értelme, hogy nézi, hisz a végét biztosan ő is látta. Az arcomon nem látszik ilyenkor semmi, ahogy a kezemből sem repkednek ki színes fénycsóvák meg szikrák. Nem vagyok valami karácsonyi csillagszóró.
Aztán ahogy én elindultam, éreztem rajta, hogy ő nem annyira kedveli a spontán jégre ugrást, mint én. Mondjuk ebben nőttem fel, ő meg nem, szóval nem csodálkozom.
- Gyere már! - nevettem el magam a túlpartra érve. Visszanéztem rá és miközben lassan csúszni kezdtem felé, egy sóhaj hagyta el a számat. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha az apja lennék.
- Menni fog az. Segítek - itt jött volna az a rész, hogy felrántom, majd elengedem, de nem vagyok szemét. Nyújtottam neki a kezem és ha elfogadta és belém kapaszkodott, felhúztam, biztosan tartva egy kis ideig, amíg nem szedi össze a bátorságát.
- Korcsolyáztál már? Szereted a téli sportokat? - kérdeztem érdeklődve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 22. 15:12 | Link

Dió


Ezzel a leszúrással azt reméltem, hogy legalább elnézést kér, vagy valami. De egyik se történt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem az a fajta természet, aki minden apróságot komolyan vesz. Erre a vigyorra én is csak egy kényelmetlen mosollyal tudtam válaszolni. Aztán meg inkább a jeges képződményt szemléltem, mintha azt vártam volna, hogy valami csoda folytán mégis beszakad.
- Ezzel nem károsítod a tó élővilágát? - hiába is, a kifogások és a kötözködés mesterének is hívhatnának, ha egy kicsit jobban beitatnám magam a köztudatba, amihez meg túl elfoglalt vagyok.
Még mindig nehéz elfogadnom, hogy a hideg rá szinte egyáltalán nem hat, így cipőtlenül lépdelhet a megfagyott víztükrön. De se a pólójának, se a cipőjének nem találtam nyomát. Ezek szerint ebben a formában gyalogolt le ide az iskolából, ami azért nem kis távolság. Meg is vághatta volna magát valami hülyeséggel.
A kezéért nyúltam, aztán lassan és óvatosan megkapaszkodva a fiúban körülnéztem. A következő pillanatban már viszonylag stabilan álltam mellette, de még mindig feszengtem. Hogy csökkentsem a stresszt, hangosan beszélni kezdtem, de még mindig nem szívesen mozdultam volna meg.
- Igazából csak a körülmények furcsák, tudod... Azért mégiscsak nyár van, és ez nem éppen természetesen kialakult jégtükör - de aggályaim ismertetése után azonnal a homlokomhoz emeltem a kezem - Izé, mármint nem azt akarom mondani, hogy kételkedem a munkádban, de ez az egész szokatlan, már ne is haragudj.
A félelem volt az oka, amiért nem beszélhettem indulatosan. Túlságosan függtem a fiútól abban a helyzetben.
- Hogyne, nagy kedvenceim közé tartoznak. Rengeteg téli sportot ismerek egyébként.
Bátorkodtam néhány lépést megtenni a tó közepe felé, közben folyamatosan azt tesztelgettem, hogy nem-e szakad be.
- Gondolom te is nagy rajongója vagy ezen sportoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. augusztus 22. 23:06 | Link

Kecses Kamilla kedves

Fellegekben járva lépked a két becupidózott fiatal a stég felé. Én persze közben figyelhetek arra, hogy ne rohanjanak neki egy fának, hiszen mind a kettő jobban el van foglalva a másik szemének, hajának, körme alatti piszkának a bámulásával, mint az útra figyeléssel. Közben a szőkeség csacsog, Viktorka meg hallgat, bólogat, hümmög, az arcán érzelmek hadát vonultatja fel. És most, a Stéghez érve ő is mesél. Krisztiánról, Adriról, a szüleiről, hogy mennyire rosszul jönnek ki ők is az anyjával. Azt is elújságolja, hogy a lány HV-je az ő unokatesója, meg hogy most ő amúgy a pécsi egyetemre jár. A mugli gimikben menő dolog egy egyetemistába szerelmesnek lenni, és fordítva, az amerikai filmekben is hasonló ez, de ott a tanárok is menőek. Viktor jelen esetben mindkettő. Menőségi faktormérő totálisan kiakad mugli szemmel nézve. Ahogy az én ragacsos szerelemtűrőm is. Ez pedig így fog menni még 4 napig. Jaj Istenkém! Mentsetek meg! Please, help me! Come on! Kérlek, valaki!!!!!
Ahh, na jó...
 - Hát ez vagyok én... Fel sem érek hozzád, gyönyörűségem. Olyan vagy, mint egy földre szállt angyal. - Bahh, amíg magáról mesélt jobban élveztem a műsort. Ám most vissza a csöpögéshez. Na jó, feladom. Esélyem sincs arra, hogy ezt valahogy leállítsam. Kevés vagyok én ehhez, mint Voldemortban a logika.
Viktor most a lány szemeit fürkészve lehajol a szőke tincsek kezdetéhez és egy gyengéd puszit nyom annak a lány homlokára. Ez egészen aranyos. Ha valaki kívülről látja őket, de nem hallja, leginkább tényleg úgy néznek ki, mintha Kamilla mérhetetlenül csüngne Viktoron, míg Viktor, bátyus módjára védi a lányt. Nem tűnnek éppen hétköznapi szerelmes párosnak. De nem is kell, hogy ez másképp legyen. Az hiányzik még, hogy valami bajt hozzon Cupidó akciója a szemüveges fejére. Apropó szemüveg, észre se vette, hogy az már egészen lecsúszott az orrnyergéről az orra hegyéig, de most ahogy lenéz a lányra, feltűnően másmilyen a világ az okulárén keresztül. Nem olyan homályos, és elmosott. Szóval most fel is tolja oda, ahova való a fekete keretes csodát. Így máris tisztább a világ! Csak a feje sajnos nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 23. 11:01 | Link

Viktor Szívem Szerelme
riciruci


Teljesen el van szállva magától, úgy érzi magát mint egy koffeintúltengéssel rendelkező héliumos lufi. Egy csomó minden van benne, mindent egyszerre szeretni megtenni, és mégsem csinálhatja, elvakítja az a cukormázas akármi ami egy nyíl kíséretében szállta meg. Szegény Kamillánk, soha nem volt ilyen- ami azt illeti nem is lesz- csak most megszállódott, belerepült ez az akármi és nem tud ellenállni. Nem azt mondom most, hogy undorodik a szerelemtől, egyszerűen csak nála más jelentést kap ez a szó. Ő sosem ilyen csöpögős mályvacukormázban fejezte ki érzéseit, és most.. Valószínűleg ő sem tudja mi van vele. Felsőbb hatalmak parancsára cselekszik bár valljuk be, nincs ellenvetése, nagyon is élvezi a dolgot. Belül közben mintha felrobbanna, érzi a hasában a fájdalmat, mintha összepréselték volna a gyomrát és mégis csodálatos ez egész. Számára ezek eddig ismeretlennek titulált megnyilvánulások, reakciók, és ha képes lenne gondolkodni, most halálra rémülne. Hogy gyerekes-e ilyen téren? Fogalmazzunk úgy, hogy egy egytől tízig terjedő skálán ötvenet kapna. Csüngött a férfi szavain mint maci a mézen, méhecske a virágon, vámpír a nullás véren. Itta minden mondatát, remélve, hogy meg is fogja jegyezni őket, megrészegült a másik hangjától. Teljesen.. Más lett, és nem, ez nem az "a végtelen szerelem megváltoztat gyökerestől" dolog, mert biztos vagyok benne, hogy amint letelik a négy nap vissza fogjuk kapni az eredeti Kamillát, aki nem csöpög viasz módjára a kemencében. Gyorsan le rázta meg fejét szívszerelme kijelentésére, valóságos csoda, hogy a szőke kobak le nem esett a helyéről.
- Ez nem igaz!- kezdett ellenkezni. Jaj ne. Még csak az kéne, hogy ezek ketten elkezdjék a "te vagy a jobb, én szeretlek erősebben" játékot. Kamilla, kérlek, ne tedd ezt.- Csinálunk valamit?- jelent meg egy hatalmas, boldog vigyor arcán. Köszönöm Kámikáze.- Üljünk le, és nézzük a naplementét, és beszélgessünk, és bújjunk össze, és nevessünk, és minden.- na jó, lehet, hogy mégsem köszönöm. Nem vagyunk egészen a helyzet csúcsán, vagyis Kamilla biztos nem, és most egyszerre mindent meg szeretne tenni, és mégsem tudja, mit kéne csináljon. De ettől függetlenül csinálná. Ez.. Nagyonjó
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 23. 21:08 | Link


Ruhám

Nem gondoltam bele, hogy vajon milyen is lesz a Zéténnyel való találkozóm, de még jó is, ugyanis erre biztosan nem számítottam volna. Nem, nem egy randi, igazából én csak az ütőmet akartam visszakapni. Ennyi. Persze abban biztos voltam, hogy nem csak a kezembe fogja nyomni aztán viszlát. Ő minden alkalmat kihasznál és nem lepődtem meg volna azon sem, ha direkt vette el Izától, hogy ő adhassa vissza nekem és ebből valami hasznost varázsoljon. Magam viszont annál inkább csodálkoztam. Miért beszéltem én a húgomról és a gondolkodásmódomról? Mégis mi köze van ehhez neki? De elkotyogtam. Talán csak annyira belefelejtkeztem a helyzetbe, vagy csak túl sokat néztem az arcát és testét. Veszélyes egy srác. Egy rossz lépés és máris a markában tarthat és kedve szerint csinálhat velem azt amit akar. Márpedig én ehhez nem vagyok hozzászokva és nem is szándékozom immúnissá válni arra, hogy más uralja az agyam.
Jól estek Zétény meglátásai, valójában erőt merítettem belőlük, kicsit magabiztosabbá tett. A vicces az egészben az, hogy ha fiúkról van szó, vagy elsöprő öltözködésről, akkor elég béna vagyok. Ekkor szokott Iza, vagy más barátnőim a képbe jönni és kikérem tőlük a véleményüket, hogy vajon az a ruha tényleg úgy áll-e, ahogy, tényleg csinos-e, vagy már túl kirívó. Jó, én sem vagyok totál analfabéta, csak kevés az önbizalmam ilyen téren.
- Köszi. - Mondtam szerényen a mondataiban elrejtett bókokra, majd végleg lezártam a témát. A következőkben nem szerettem volna többet Izabelláról beszélni, mégsem akartam a nevében hablatyolni, sem pedig elszólni magam valami olyanról, amit esetleg nem kéne hogy Zétény is tudjon. Menekülni akartam a kialakult helyzetből, ezért felgyorsítottam az üzletelést. Gyorsan elintéztem, gondoltam. Egy csók és az ütő már a kezemben volt. Nem gondoltam, hogy ennyire jól fog esni ez a mozdulat, de felfrissítő volt. Egyrészt bebizonyítottam magamnak is és a srácnak is, hogy nem vagyok nyuszi, másrészt kellett már nekem egy kis különlegesség, ami nem minden nap történik. Azt gondoltam, hogy ennyi, de nem. Egy rossz ötlet miatt - elfordultam - Zétény ismét közelebb lépett és letámadott. Ez viszont már annál inkább meglepett, nem tudtam agyilag, hogy mit is tegyek, de a testem pontosan, reflexszerűen reagált a támadásra. Mert ez bizony az volt, hiába ízesítették a mámor legjobb fűszerével. Én csak menekülni akartam, mire megrúgtam a rellonos hasát. Betalált - még szép, különben kiakadtam volna magamra - és látszólag fájt is neki. Vártam, hogy ezután majd bedob a vízbe, vagy elevenen megnyúz, de én sem voltam rózsás lelki állapotban. Következőleg meg megerőszakol? Kiakadtam és ezt éreztettem is vele. Bizonyára nagyon viccesnek találta a szituációt. Vagy csak így fejezte ki  hogy a farkas harapni készült. Kuncogva szólalt meg, mire én még mindig zavartan nyeltem egyet. Igaza volt, fizikailag ő erősebb, mégsem futamodhattam meg. Nem feleltem neki, csak némát néztem őt ahogy feltápászkodott. De aztán:
- Miért érdekelne engem az, hogy te mit élvezel és mit nem? - Ebbe bele sem mertem gondolni. Később meg randira akart hívni. Ezek után simán rábíznám az életemet is, vagy tán mégsem?
- Köszönöm az ütőt. - Válaszoltam és elindultam már félig higgadtan a part felé. Nem tudtam eldönteni, hogy mérges voltam, vagy csak meglepett. Igazolódott, hogy Zétény más, mit azok a srácok akik a környezetemben voltak. Eddig még senki sem csókolt vagy ütött meg. Utóbbi persze előfordult már, de nem olyan szándékkal, mint ahogy Zétény csókolt meg. Ez durva volt, akaratos és erős. Vele vigyáznom kell, az tuti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 25. 07:40 | Link

Martin Romberg
KATT

Elég buta arckifejezéssel néztem rá néhány másodpercig. Igazából nem foglalkoztam vele, hogy károsítok-e valamit vagy sem, erről sosem szólt a tanítás otthon. Grönlandon egy kicsit más a táj, az egész élővilág. Minden a hideghez van szokva, azt pedig, hogy mondjuk éppen Bogolyfalván a tavacskával mi a helyzet, hát nem magyarázták el. Szavakkal nem is válaszoltam, úgy gondolom, ez varázslat, annyira nem rossz dolog és nem tart sokáig, csak ameddig én szeretném - illetve amíg vissza nem vonom -.
Mikor láttam rajta, hogy nem nagyon bízik az alkotásomban, odamentem hozzá, hogy segítsek neki és akkor is segítsek, ha valami gond lenne. Bár nem lesz, elég gyakorlatom van már a jégcsinálásban.
- Ez van ha velem vagy - vontam meg lazán a vállam. Azok akik többször szoktak velem lógni már tudják, hogy bármi előfordulhat. Fagyit gyártok, jégpályát csinálok a nyár kellős közepén...de nem zavarja őket. Martinnak is biztos hogy könnyebb lesz majd.
- Tényleg? Melyik a kedvenced? Szoktatok külföldre utazni? - kíváncsi voltam rá, hogy ő hogy áll ezekhez a hideg sportokhoz. Sajnos sokan nem szeretik, mert hideg és inkább nyarat akarnak. Nem értem, miért.
Idő közben elengedtem a srácot, de a karomat még mindig kinyújtva tartottam a közelében, hogy ha esetleg megpróbálna elesni, akkor időben elkaphassam. Amerre ő ment, követtem.
- Nálunk nincsenek ilyen sportok. Nem használunk léceket, lábon csúszunk, nincs olyan kis autónk, amibe bele kell ugrani és ruhát se veszünk. Mármint...sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa