Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.

Állia

Sétálok a parton, majd meg sülök. Egy térdig érő, egyszerű sárga-fehér csíkos ruha volt rajtam. Alatta pedig egy fekete alapon fehér csillagmintás úszódressz. A meleget, hogy mennyire meleg van azt képtelenség elmondani.
Kiérek a stéghez, elkezdek rajta sétálni. Először egy kicsit félek, hogy le fog szakadni, de végül mégsem szakadt le. Leveszem a ruhát, össze hajtom és leteszem magam mellé. Én meg ülök a stégen és bámulom a vizet. Mégis, hány élőlén van benne? Egy kettő, vagy több tíz-, százezer? Jó kérdés. Várok egy kicsit és bemegyek a vízbe. Megnézem, van-e kagyló.
 De, amint meglátok egy ismerős alakot az összes tervemnek annyi. Még élénken él az egy héttel ezelőtti dolog. A zongorás lány. Nem nagyon Kerestem, bár azért jó lett volna megkeresni. Gyönyörűen tud zongorázni.
Úgy tűnik, ő is meglátott engem. Felállok és elkezdek integetni.
-Szia, Állia!

Lilith

Csalódottan veszem észre, hogy ő is arra indul, de most már nem változtatok irányt. A lányt figyelve könnyedén szelem a vizet.
Amikor elérem a stég szélét meg állok és egy helyben úszok. Rá pillantok Lilithre és enyhe megrökönyödéssel mérem végig a fürdődresszét. Hát, ez biztos nem mai darab, de ezt egyenlőre nem jegyzem meg neki.
A köszönésre, mosolyt erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia törpe.
Eltávolodom a stégtől és elindulok a tó másik végébe. Körülbelül három méter után lebukok és egy métert a víz alatt úszom, aztán feljövök a felszínre, némi habozás után hátra pillantok, hogy vajon a furcsa elsős is csatlakozik-e hozzám. Aztán csak haladók tovább.

Állia

Elkezdett felém jönni. Az úszóruhámat enyhén megrökönyödve nézte. Köszönt nekem, majd elkezdett a tó másik végére úszni. Beugrok egy fejessel a vízbe, majd elkezdem követni. Felnevettem, ahogy a vízcseppek végig mennek a hajamon. Nagyon jó érzés volt. Miközben úsztam utána, azon gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék neki. Volt egy olyan érzésem, hogy egy elkényeztetett fura lánynak tart. Na, ebből csak az egyik igaz.
Mikor beértem megérintettem a vállát majd megszólaltam.
-Állia! Néha az az érzésem van, hogy félre ismertél. Szerintem jogosan ismerhettél félre, mert egy kicsit más vagyok, mint a többi gyerek. Még azt sem tudom, hogy hogy kell kapcsolatot kialakítani másokkal. Ezért kérlek szépen, ha bármi zavar, nyugodtan mond meg. Végül is, te biztos nem tudod milyen az, amikor a szüleiddel évi 2-2,5 hetet találkozol. Ha 10 éves voltál, mikor utoljára együtt voltál velük a munkájuk miatt. Ha a kilencven éves dédid nevelt fel jószerivel. Te neked biztos sokkal jobb. Ezért kérlek, ne ítélj el!- Mire befejeztem, már sírtam és megöleltem. Komolyan kezdtem, de valahogy érzelgőssé váltam. Nem értem miért.

Lilith

Most sokkal normálisabbnak tűnik a lányt. Ha nem nézzük a szörnyű fürdőruhát akkor most olyan, mint egy normális elsős.
Nem sokkal az után, hogy én elindulok a tó másik végébe ő is beugrik a vízbe és meglepő módon könnyedén utol ér.
Mivel ezen eléggé meglepődöm nem reagálok azonnal a szóáradatára, de amint összeszedem magam újra ledöbbent. A nyakamba borul és elkezd bőgni én pedig kővé válva kezdek elsüllyedni a vízben. Mivel a lány nem akart akkor sem elengedni amikor már alig ért a szám a víz fölé eltoltam magamtól és feljebb úszok, aztán amint elég magasan vagyok csak egy helyben tartom magam.
Némán nézem Lilithet és próbálok valami választ kitalálni.
-Izé....
Hirtelen ennyi telik tőlem, zavartan pillantok körül. a közelben lévő part ötletet ad nekem.
-Figyelj, ha ennyire lelkizni akarsz akkor inkább menjünk ki a partra...
Hát ez így érdekes lesz. Egyel talán nem szeretem az érzelmes beszélgetéseket, főleg nem egy idegen csajjal, de más ötletem nem volt. Egyszerűen túl fura nekem ez a helyzet.

Állia

Nyeltem egyet. Hallottam, hogy mit mond, de nem nagyon figyeltem. Majd megtöröltem a szememet.
- Bocsi, Állia. Egy kicsit elragadtattam magam. Gomen'nasai*. Bocsánat - ezt már a parton mondtam.
Nagyon-nagyon szégyelltem magam, hogy ezt csináltam. Nem akartam sírni, de hiába. Egyszerűen kitört belőlem. A térdemet felhúzva ültem, közben arra gondoltam, hogy mit is tehetnék. Az első az volt, hogy elmegyek és elfelejtek mindent. A második, hogy felajánlom a barátságomat. Vagy szimplán önmagamat adom.
- Tudod, amióta az eszemet tudom, a Bagolykőre akarok járni. Szeretnék beilleszkedni, viszont nem tudom, hogy mit tegyek. Tudom, hogy makacs, egy kicsit önző és néha nagyon gyerekes vagyok. De mégis, teljesen tanácstalan vagyok ezen a téren. Lehet, hogy úgy tűnik de azért nem vagyok elkényeztetve. Bocsánat még egyszer az előbbi kirohanásomért - az utolsó mondatnál már gy kicsit elmosolyodok. Remélem, nem haragszik. Komolyan, egy kicsit szomorkásan mondtam egészen az utolsó mondatig.

*Bocsánat, japán

Lilith

Az ajánlatomat elfogadja a lány és kiúszunk a partra. Leülök a partól nem messze, aztán némán hallgatom Lilith újabb szóáradatát. Közben magamban szitkozódom, egyszerűen nem tudok mit kitalálni erre.
A bocsánat kérésre nem reagálok, bár nem is tudom mit kéne tennem vagy mondanom. Egyszerűen nem értem őt. Úgy hogy csak értetlenül pislogok a csajra, amíg gondolkozom valami értelmes válaszon, de az agyam leblokkolt ettől a bizarr helyzettől. Pedig meg kellene szólalnom vagy inkább mégsem?
Lilith érdeklő tekintettét látva biztos leszek abban, hogy mondanom kéne valamit. Fejben megpróbálok összerakni egy értelmes mondatott, de nem tudom megfogalmazni, mit is?
Sóhajtok, hát akkor marad az improvizálás.
-Hát...izé...
Legyintek.
-Mindegy.
Ennyi az összes mondandóm. Felállok és elindulok a víz felé, amikor már csap egy lépést választ el a sekély medertől hátra szólok a lánynak.
-Mennem kell, szóval szia.
Begázolok a tó vízébe, aztán amint lehet elkezdek úszni. Megkönnyebbülés végre kikerülni ebből a furcsa helyzetből. Igaz, hogy nem méltó egy Rellonoshoz a megfutamodásom, de ennél jobb ötlettel nem tudtam ellő állni. A suliban nem tudom, hogy hogyan fogom elkerülni a csajt, de majd biztos megoldom.
A stéghez érve gyorsan megtörülközöm, aztán felöltözöm és vissza sétálok a suliba.