36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 22:28 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Az idegen nem kezdett el üvöltözni, de még csak meg sem akarta átkozni, ellenben roppant zavartan nézett rá, amiből Jared arra engedett következtetni, hogy vagy nem jött rá, hogy éppen belemásztak a fejébe, vagy csak nem érdekli. Akármelyik is volt a megfelelő válasz, nem ő és nem most fogja felhívni a figyelmét erre a tényre.
Egyébként is, kifejezetten meggyötörtnek tűnt a férfi, a ruhája gyűrött volt, és ahogy elhaladt mellette, meg kellett állapítania, hogy az illata sem éppen kellemes.
- Lyukasórám van - válaszolta a fiú a kérdésre, majd elővette a zsebéből az óráját, hogy a kérdésre is felelhessen. - Kilenc óra lesz tíz perc múlva - mondta, és kicsit ő maga is meglepődött, mert nem gondolta, hogy ennyi időt elszórakozott itt.
A másik közben letámaszkodott a vizet nézni, és nagyon úgy tűnt, hogy a következőkben ezt akarja csinálni, mert teljesen elmerült a látványban. Jared el is kezdett gondolkodni, hogy most mit kellene csinálnia, maradjon itt, vagy menjen vissza a kastélyba, hiszen kezdett kínossá válni a csönd. Végül győzött az a fele, amelyik szarvacskát viselt a fején, és továbbra is ott maradt a korláton, viszont meglehetősen semleges hangon tudatta a férfivel az észrevételét.
- Igazán kellemesen néz ki a barátnője - mondta. - Khm... Mindegyik - tette hozzá, és a hangja ugyan vigyorgott, de ő maga továbbra is fapofával nézte az idegent, amihez szerencsére már nem társult vöröses arcszín. Úgy nem lett volna valami meggyőző a piszkálódása.
Kíváncsi volt, hogy a másik mit tesz most, biztonság kedvéért alaposan megmarkolta a pálcáját is, még ha minden képessége ellenére is valószínű volt, hogy nem tudná felvenni a versenyt egy felnőtt mágussal. Na de az is tény, hogy talán még a dolgok ilyetén fordulatát sem bánta volna nagyon, mert utóbb már kezdett berozsdásodni varázslás terén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 24. 23:17 | Link

Jared S. Nightingale


Lyukasóra. Hát persze, azonnal gondolhatta volna, hogy ez lesz a fiatalúr válasza. Hiszen tökéletes kitérő lehet, mely igazságának ő aztán biztos nem fog utánanézni - főleg nem ilyen állapotban -, és ha csak egy pimasz kis hazugság is az egész, neki akkor is el kell fogadnia. Tiszta alibi. Másnaposságának köszönhetően hosszasan elmélkedik a diák feleletén, jobbjával közben a nyitva hagyott dzsekijén benyúl, s émelygő hasát simogatja. Régen engedte már magán ilyen mértékben eluralkodni az ital hatását, hogy szemeit még a reggeli világosság is zavarja, és a hangok már-már szúrják dobhártyáját. Kilenc óra lesz tíz perc múlva. Fájón húzza fel fél szemöldökét, kifejezetten rosszul érinti a tudat, hogy egy órája hivatalosan is késésben van. Émelygő gyomrával sétál ki a stég szélére, és óvatosan leguggolva, megcsóválja fejét. Hiába, így nem mehet be, s bármennyire is utálja, a fennmaradó huszonhat szabadnapja egyikét bizony be kell áldoznia erre a délelőttre. A fenébe is. A fiatal srácról el is feledkezik néhány percre, mikor az megszólalván olyat mer mondani, amit először Konstantin el sem hisz.
- Hogy mondtad? - egészen lassan fordítja hátra fejét, hogy a diákra egy kérdő pillantást küldjön. Merész kijelentés egy olyan korú férfiútól, mint a rámeredő szőke, akinek tojáshéjas hátsója még néhány évig gyanúsan pelyhedzeni fog. - Szóval te jártál a fejemben. Vicces.
Saját kínjában végül felnevet, s nagyot nyög, ahogy zsibbadó lábain lassú mozdulatokkal kiegyenesedik, hogy teljes testével visszatudjon fordulni a fiatal gondolatcsempészhez. Tele van velük Bogolyfalva. Egyszerűen le kéne szedni a fejét, elvenni az összes emlékét, vagy csak talpas pohárrá varázsolni, hogy többé - de legalábbis ezen a napon - meg se tudjon szólalni. Nyomora csendjében mereng el néhány lehetőségen, közben végig a fiú tekintetét fürkészi. Már éppen megszólalna, mikor az úrfi újfent bátorkodik megszólalni. Nagyon-nagyon mulatságos, hogy éppen egy kamasz veszi elő őt, méghozzá pont ezen a reggelen. Röhögve csóválja meg fejét, szemeit nevetése alatt le is hunyja, s üres fejjel hahotázik a borzalmas helyzeten. Rendkívül kínos, mégis elragadó, hogy valaki ennyire ostoba legyen, és csevegni kezdjen egy már érett férfi magánéletéről.
- Melyik tetszett annyira, hm? - kérdezi vigyorgósan, olykor-olykor felnyögve fájós gyomra miatt. Végül úgy dönt, nem bántja a diákot, elvégre ő is volt fiatal, csinált dolgokat, köztük néhány nagyon rosszat is, így hát semmi joga büntetni az emléktolvajt. Mély levegőt vesz, ezzel is nyugtatva émelygő testét, majd érdeklődve visszapillant a srácra. - Mennyit láttál?
Nem elhanyagolható a kérdés, hiszen útja során Konstantin igen pikírt gondolatoknak is teret engedett. Azok nagy része pedig pont annyira intim, és bizalmas, hogy arról a megfelelő személyeken kívül ne akarjon tudni senki más. Főleg ne tizenéves fiúk. Még a hideg is átfut a hivatalnok karján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 23:49 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Bizony isten, nem érti, hogy miért maradt itt a férfi, mikor láthatóan nem a beszélgetés volt az elsődleges célja, hanem a víz fürkészése. Még az is megfordult a fiú fejében, hogy netán a tóba akarja vetni magát - ami ennyi nőnemű egyén társasága után, mint amit volt szerencséje megtekintetni, nem is csodálna - de erre utaló dolog sem történt. Éppen ezért gondolt rá, hogy na, akkor itt az alkalom, lehet kísérletezni, hogy mit szólnak az emberek az efféléhez, mint amit az imént elkövetett.
Hát igen, úgy tűnik a másik csak most realizálta, hogy Jared járkált a fejében.
- Azt mondtam, hogy szép a barátnője - ismételte meg a kérdésre, aztán mikor a férfinek leesett a dolog, akkor bólintott. - Így van. Bár végképp nem szándékosan. Belesétált a varázslatomba - mondta. Esze ágában sem volt egyébként bocsánatot kérni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a másik nem figyelt rá, hogy éppen egy pálcát szegeznek rá, még ha csak véletlenül is. Ha rossz szándékkal lett volna, akkor a férfi mostanra akár már halott is lehetne.
A következő kérdésre aztán megvonta a vállát.
- Nekem egyik sem különösebben, de általában véve nem rossz rájuk nézni - felelte. Ezek a nők hozzá már idősek voltak, körülbelül olyan érzést keltettek benne, mint ha egy plakáton látna valakit, de azt el kellett ismerni, hogy nem voltak csúnyák. A második kérdés viszont érdekesebbnek bizonyult.
- Többet, mint szerettem volna - fintorodott el, de nem állt szándékában igazán kifejteni a dolgot. Egyrészt mert gondolni sem akart rá, másrészt meg mert a másik valószínűleg pontosan tudta, hogy mire gondolt idefelé jövet. Azt meg megint csak nem akarta megosztani vele, hogy olyan gyorsan hátrált ki a fejéből, amilyen gyorsan csak tudott, mert még a lelki szemeit is égette a látvány. Nem, hiába volt tinédzser, egyáltalán nem volt kíváncsi mások hálószobatitkaira.
- Mindenesetre pontosan annyira nem érdekelnek a titkai, mint ott az a darab kavics, megnyugodhat - bökött egy földön heverő kő felé.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 23:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 25. 00:28 | Link

Jared S. Nightingale


Pálca? Pálca. Az imént szegeztek neki egy - egyébként szépen megmunkált - pálcát, ami vagy annyira megszokottá vált számára, hogy egy ilyen nehéz reggelen még csak észre sem veszi jelenlétének súlyosságát, vagy éppenséggel annyira elfoglalta a fejét eltömítő pucér képek sorozata, hogy egy rászegezett pálca mellett könnyedén képes elhaladni. Méghozzá szó szerint. Inkább egy halálos átok, mint egyszerre ennyi nő az ember agyában, nem így van? De. Pislog néhányat lányos zavarában, majd tehetetlen lelki vergődésében hangosan felröhög. Hát ez egyre jobb lesz. Jobbját a srácra emeli, mutatóujjával annak mellkasára céloz, és kiegyenesedve, egyre intenzívebben röhög. Ez az idióta választ ad költői kérdésére. Képes, és megismétli, csakhogy még röhejesebb legyen helyzetük. Konstantin egy pillanatra lefagy, nevetése elhal, és ijedté torzuló tekintettel les körbe a stégen. A közeli fákat figyeli, megpördül tengelye körül, és a víztükrön át, a messzeségbe mered. Csak most az egyszer ne legyen itt Katherine! Ugyanis ez halál ciki. Még neki is. Visszafordul az idegen sráchoz, és ahogy ránéz, ismét nevetésben tör ki. Vállai és mellkasa rázkódik, ujjaival kicsorduló könnyét törli le.
- Igen, már mindent értek - mondja, miután nevetése teljesen kimúlt. - Nem elég, hogy végignézted életem összes intim együttlétét, még engem hozol ki érte felelősnek. Aurornak készülsz, mi?
Fáj az igazság, főként, ha ilyen hosszúra nyúlik, és pont egy kamasz vágja az ember képébe. A hivatalnok összes rosszulléttől szenvedő porcikáján igyekszik erőt venni, hintázó gyomrán túl, még mindig zsibongó fejétől is eltekinteni, hogy amennyi önmagába vetett hite és eleganciája maradt, azzal a fiú fölé kerekedjen. Feszesen kihúzza magát, mely mozdulatra háta hangosan kiroppan, s a roppanás hangja nyomban eszébe is juttat egy újabb éjszakában ragadt emlékmorzsát, minek hatására ismételt nyögés hagyja el kiszáradt ajkait. Mindig tudtam, hogy nincs Isten. Dzsekijét összébb húzza, és néhány fokot megdőlve, figyelmeztető jelleggel felemeli mutatóujját.
- Ne nézd a hozzám tartozó nőket, a véleményedet pedig végképp tartsd meg magadnak - morogja, arról ügyesen megfeledkezve, hogy ez a szerencsétlen diák éppen neki ad választ. Ugyan. Tudni kell csendben maradni. - Többet. Mindjárt hányni fogok.
És valóban. Öklendezni kezd, tovább nem képes nyugtatni a gyomrában életre kelő hurrikánt. Tudni, hogy amit idejövet saját maga látott és érzett, azt egy csenevész kölyök is átélte, nos éppen elég bizarr ahhoz, hogy az ember alól kiszaladjon a talaj. Éppen csak arra van ideje, hogy elforduljon a sráctól, és lehajolván a tóba engedje a borból megmaradt vöröslő színt. Aztán visszaegyenesedik, zsebéből elővesz néhány zsebkendőt, és amennyire tudja, rendbe szedi magát. Ennél nem létezik lejjebb. Nincs más megoldás, most már komolyan el kell gondolkodnia a fiú talpas pohárrá változtatásán.
- Izé - csuklik egyet, majd a diákhoz fordul, udvariasan kezet nyújt. Igen, egy hányás mindenkit összehoz. - Osztrovszky Konstantin vagyok, és a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Bogolyfalvi Kirendeltségén, mint Nemzetközi Máguskapcsolatok főmunkatárs dolgozom. Ha már az intim szokásaim ismered, egy név sem árt.
Önhitten tartja a szemkontaktust a másikkal, hiszen pontosan tudja, a legfontosabb, hogy minden helyzetet uralni tudjunk. Ez pedig helyzet a javából.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. január 25. 00:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 00:53 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit komikus a helyzet, főleg annak fényében, ahogy a férfi lereagálta a pálca kérdését. De hát akárhogy is, Jarednek igaza van. Alapból az volt a véleménye, hogy az ember ne mászkáljon védtelenül és elgondolkodva olyan helyen, ahol ennyien és ennyiféleképp támadhattak rá. Mindenesetre nem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el az idegen széles jó kedvén.
- Nem éppen - felelte, csak a rend kedvéért, bár a másiknak igen kevés köze volt hozzá, hogy mi akar lenni. Na meg azt sem tette helyre a fejében, hogy azért annyira sokat nem látott, de nem igazán állt érdekében helyreigazítania a férfit.
A hirtelen kedélyváltozásra csak felvonta a szemöldökét, és a figyelmeztetés sem hatotta meg túlzottan.
- Maga kérdezte - vonta meg ismét a vállát. Ő eredetileg csak egy ártatlan, dicsérő megjegyzést tett, nem is tudta, hogy miért kell ennek ennyire nagy feneket keríteni. Ráadásul amennyire homályosak voltak a képek, gyakorlatilag nem is látott semmi lényegeset. Valószínűleg ha ezt tudta volna a férfi, akkor hálát adott volna a másnaposságnak, így viszont csak a gyomortartalmával ismertette meg a halakat.
Amikor felemelkedett, akkor egyáltalán nem nézett ki jól a pasas. Az már Jared számára is nyilvánvalóvá vált, hogy jócskán beiszogatott múlt éjjel, és ha őszinte akart lenni, akkor kicsit sem sajnálta azért, mert rosszul van. A fiúnak eléggé jól körvonalazott elvei voltak fiatal kora ellenére is, és ezek közül az egyik volt az, hogy a részeg ember undorító.
- Rosszul van? Kér valamit esetleg? - kérdezte, mert az azért kellemetlen lett volna, ha itt ájul el a másik. - Van nálam... keksz - javasolta aztán, bár fogalma sem volt, hogy ez segítene-e bármit is a helyzeten, ha csak a gyomorsavat le nem köti. Igaz, a keksz igazából macskának való jutalomfalat volt, de ez már részletkérdés.
Közben az idegen odajött hozzá, és kezet nyújtott felé. A fiú egy röpke pillanatig nézte a másik tenyerét, aztán felpillantott, és megszólalt:
- Kérem, ne sértődjön meg, de most takarította magát ki a hányásból. Suvickus - billentette picit oldalra a még mindig a kezében szorongatott pálcát, és ha ezek után nem átkozták le azonnal vagy pofozták fel, akkor megfogta az immár tiszta kezet, és bemutatkozott.
- Jared S. Nigthingale, elsős, Eridonos diák, szolgálatára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 25. 11:47 | Link

Jared S. Nightingale


Jelen körülmények között igazán nem várható el a hivatalnoktól, hogy teljes egészében megértsen, felfogjon vagy épp hogy csak ne reagáljon túl apróságokat. Zúgolódó fejének már az is éppen elég súlyos vétek, hogy a szemben álló szőke törpe, engedélye nélkül is képes belemászni bizonyos szegmenseibe, ahová még ő is csak nagy ritkán, egy pohárka erős mellett mer ellátogatni. Mint mondja, jobb azt a szekrényt lakat alatt tartani, mert ha egyszer kinyílik, soha nem tereli vissza sötétjébe a mumust.
- Ne is - hagyja jóvá a fiú válaszát, és saját gondolataival egyetértve bólint néhányat. - Én auror lettem, de az iskola végére úgy kifogyott belőlem a lendület, hogy a bizonyítványom nem szívesen mutatnám meg. A fenét se érdeklik kötelező havi börtönórák, meg fogyatékos, elkényeztetett, gazdag szülők ivadékainak kergetése, na nem, engem aztán nem.
Azzal nem törődik, hogy a diákot egyáltalán foglalkoztatja-e egy másnapos, pocsékul festő minisztériumi dolgozó múltja. Mesél, mintha csillogó szemekkel kérdezték volna. Tekintete a messzeségbe mered, egész valóján látszik, hogy emlékeiben utazik. Ritkán fordul elő vele efféle, általában senkivel nem beszél életéről. Arról például, hogy a mesterképzés után hová tűnt, s mit csinált három hónapon át, egyetlen ember sincs, ki rajta kívül bármit is tudna. És ez így jól is van. Elmosolyodva pillant a fiúra, aztán ő is megvonja vállait. Okos, szemfüles kis alakkal van dolga, akibe szorult annyi szufla, s ostoba merészség, hogy ne féljen bárki előtt kiállni saját igazáért. Tiszteletreméltó tulajdonság. Bár már nem lát rá sok esélyt, de ha mégis születne egy fia, hasonlónak képzelné, mint ezt a gondolatcsempészt maga előtt. Halkan hümmög, érzi a vesztét, és a felajánlást sem tudja már elfogadni. Gyomrában ugyanis nincs már semmi, amit le kellene kötni.
- Kössünk alkut - ajánlja már tiszta kézzel, Jared könnyű, de igen hasznos varázslatára köszönésképp csupán biccentve egyet. - Elfelejted ezt a kis incidenst, mindent amit látni véltél, én meg eltekintek attól, hogy behívassalak egy hosszú, gyötrelmesen izzasztó elbeszélgetésre.
Komolyan, egyre tisztább fejjel néz le a Nightingale fiúra, lassan visszanyeri általános tartását, ezzel együtt pedig hangjában is megjelenik a hivatalos él. Jó gyerek áll szemben vele, aki nem állhat bírói pályájának útjába. Meg egyébként is, ők ketten még hasznosak is lehetnek egymásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 13:44 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit lepődött meg rajta, hogy az előbb hangosan röhögő, aztán őt alaposan megfedő ember most éppen élettörténet mesélésbe kezdett, de hát mit volt mit tenni, ha így alakult, akkor már végighallgatta. Neki egyébként sem tetszett túlzottan az auror pálya, ami olyannyira népszerű volt társai között, részben éppen ezért, részben meg azért, mert nem volt kedve senkinek a mocskos ügyleteiben turkálni, arra elég volt az egész eddigi élete meg az apja. Így hát hagyta, hogy a férfi kibeszélje magát, egyébként sem tűnt teljesen beszámíthatónak így hangulat ingadozva és piszkosan, úgyhogy kár lett volna koptatni a száját.
Szerencsére a tisztítás nem esett a másik szemében olyan bűnnek, ami miatt halált érdemelne, úgyhogy Jared is megúszta átok és zúzódások nélkül. Ezért eléggé hálás volt a sorsnak, mert így is elég traumát szedett össze mára a férfi emlékei által, nem hiányzott mellé még egy újabb.
- Megegyezhetünk - biccentett rá az ajánlatra a fiú. Ugyan nem igazán értette, hogy mégis miért vinné be őt a pasas a minisztériumba, de tény ami tény, nem hiányzott neki, hogy bárki is elkezdjen utána kutatni. Nem, annak határozottan nem lett volna jó vége, úgyhogy most már egyszerűen csak szeretett volna szabadulni a helyzetből, és visszamenni a kastélyba, mert lassan kezdődni fog az órája. Ráadásul a hivatalnokon annyira látszott, hogy próbál úrrá lenni a megmaradt tekintélyén, hogy szinte már megsajnálta.
- Sőt, mondok jobbat. Mi itt ma nem is találkoztunk - ajánlotta fel, miközben újra földet ért a lába, mivel hogy leugrott a korlátról. - Viszont nekem most már órára kellene mennem - tette hozzá, várakozón a férfire pillantva, hogy vajon akar-e még valamit, vagy ő is útjára indulna már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. január 25. 18:12 | Link

Michelle


Késése nem kelt benne különösebb bűntudatot. Én is tudomásul veszem, hogy én értem előbb ide, és talán jobb is így. Ha másképpen lenne, biztosan kényelmetlenül érezném magam emiatt.
Leülünk a stég szélére. Mint érezhető és egyben el is várható ilyenkor, a hőmérséklet meglehetősen hűvös. Kénytelen vagyok elengedni a fagyos deszkák széleit, hogy törzsemnél összefont karokkal melegen tudjam tartani magam. Ez az egyetlen reális módja ennek, máskülönben vagy megfagyok, megfázom, vagy lánytársamhoz lennék kénytelen hozzábújni, amit nem szeretnék.
- Semmi gond, nem akkora fázás, mint látszik. - vetem oda, amint alig észrevehető ringatózással próbálom stabilizálni vérkeringésemet.
Arra kell törekednem csak, hogy ne legyek feltűnő. Szánalmasan venné ki magát, ha fedett helyiségbe kellene vonulnunk miattam. Látszatra jobban viseli a hideget, aminek talán a kabátja az oka.
Ezen gondolatok után a hidegérzet is csökken, sokkal jobban kezdek el Michelle szavaira figyelni. Teljesen felvillanyoz a téma, nem csoda hát, hogy a készséges oldalamat veszem elő.
- Ugyan, ne mondj ilyet. Csomó barátod itt van még. - célzok itt háztársaira, és nem elsősorban magamra, bár tény, hogy egyike vagyok azoknak, akik úgymond nyitottak a veszélyesnek vélt lány felé. És persze megint nem általánosítani akarok, de sokan tartanak a rellonos lányoktól, főleg tőle, ahogy hallottam különböző diákok szájából. Pedig meg lehet érteni, hogy néha miért viselkednek másként. Egy-egy gyengébb a többieknél jobban elkeserednek. Elvégre tudom, hogy milyen az, ha valakit alig ismernek, és képes vagyok elképzelni, hogy milyen lehet elkerülendő személynek lenni.
Szemeim elkerekednek, amikor a fiúkról is szót ejt. Mihaelről hallottam egyedül, a másik téma viszont meglep.
- Az szívás. Nincs esély arra, hogy visszajöjjön? - sütöm le szemeim - Hát, nem tudom melyik rosszabb. Nem irigyellek. Azt megkérdezhetem, hogy melyik fiúkról van szó?
Hangomon érezhető az óvatos puhatolózás, amiért biztosra merem venni, hogy feltehetem ezt a kérdést anélkül, hogy letépné a fejem. Most, hogy így kiöntötte szívének főbb problémáit, én vagyok a soros, bár az én esetem korántsem ilyen zűrös, ami miatt nyomasztva is érzem magam.
- Nem sok extrával tudok szolgálni. Várom, hogy nyugalmam legyen. A barátnőmmel minden jó, remélem az is marad. Nem merek belegondolni, hogy esetleg elhidegülünk majd, aminek persze most egyáltalán nem látom esélyét, de... Annyi rosszat látni, induljunk csak ki a kastélyból. - töprengek el - Tanulok, éldegélek... Nem tudom, mire vagy még kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. január 30. 00:40 | Link

Geri

You shoot me down
but I won't fall
I am titanium


A reménykedésemnek eredménye lett, hiszen Gergőt elnézve, tetszett neki az ötlet. Vigyorogva kapaszkodtam bele ismét a kezébe, és miután talpon voltam, mindent hátrahagyva szaladtam az egyik fa mögé. Előtte még bólogattam Gergőnek, hogy nem baj, ha nem kímél… én sem fogom. Mondjuk abszurd, mert én koránt sem vagyok annyira erős, mint az ideiglenes ellenfelem, de azért beleadok mindent. Mivel Gergő láthatta, hogy melyik fa mögé rejtőztem, ezért gyorsan hasra vetettem magam, és elkezdtem kúszni a hóban. Tőle kissé távol, de még dobótávolságon belülre menekültem fedezékbe, amit egy hólepte avar nyújtott. Guggoló helyzetbe tornáztam magamat, és gyorsan kezdtem gyártani a hógolyókat. Sokra volt szükségem, de egyben tartósakra is, hiszen az egyáltalán nem jó, ha a levegőben szétesik, mert akkor nem ér célba. Fogalmam sincs, hogy Gergő mennyi muníciót készített, de én a tízedik után vettem a bátorságot, és óvatosan kikukucskáltam az avar mögül. Éppen hogy sikerült visszahúznom a fejemet, különben csattant volna rajta egy hógolyó. Szívem kalapált az izgalomtól, és egy kicsit remegtem is, de örültem, hogy megmenekültem. Nem szabad, hogy azonnal kiessek, mert ez egy katona szülő gyermekétől nem várható el… már mint a "gyors halál". Ezért fogtam két hógolyót, amelyek közül az egyiket picit magamhoz szorítottam, majd a jobb kezembe vettem még egyet. Visszaszámoltam háromtól, majd hirtelen ugrottam fel, és egymás után hajítottam Gergő irányába mind a három "töltényt", majd visszabuktam a fedezékembe, és legyártottam az elhasznált gömböket. Megismételtem még egyszer ezt a taktikát, majd elrejtettem az avar alá öt hógolyót. A maradék ötöt megfogtam, és mivel új helyre kell mennem (közelebb persze), muszáj volt megindulnom. Oldalról kúsztam ki, elhajítottam kettő muníciót, majd talpra állás után, az egyik fa irányába kezdtem szaladni. Közben elhajítottam még egyet, de ugyanúgy kaptam én is a hógolyókat. Párat sikerült elkerülnöm, de mielőtt beértem volna a fedezékbe, mellkason talált az egyik. Kicsit megtántorodtam, így nem jutottam el ahhoz a fáig, amelyikhez terveztem, de egy másik mögé sikeresen bemenekültem… nem volt sok időm, de pihennem és hógolyókat is kellett gyártanom. Ha harc, hát legyen harc!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 2. 15:13 | Link

Ádibádi Cheesy


Ádám sem rest, hogy fedezéket keressen, jól is teszi, hiszen ahogy Gergő meglátja a kibukkanó buksit, már dobja is az első hógolyót. Az eridonos fiúcska megússza, sikeresen lebukik, de amíg nem bújik elő rejtekéből, Gergő kihasználja az időt, hogy egy kidőlt fatörzsből álló bázisának alját telepakolja kis hógolyókkal. Csendesen, türelmesen vár, aztán ahogy Ádám támadni kezd, az elhajol-dob-elhajol-dob technikát követi. Elfogadható mértékű szerencsétlenkedés azért belecsúszik a dologba, egy-egy vállát, oldalát súroló hógolyóban nyilvánul meg. Viszont amikor Ádám kiugrik a fedezékéből, kissé meglepi vele. Ennek köszönhetően nem hajol, szép kis találatot kap a nyakára. A hó hamar elolvad, befolyik a ruhája alá, ettől már ő is libabőrös lesz, jegyezzük fel a naptárba. Viszont ahelyett, hogy hűtené a kedélyeket, csak tovább tüzeli őt. Habár ez kevéssé látszik arcán, vörös ujjain annál inkább, de még mindig nem törődik vele. Így egy szép, pontos hógolyót dob el, egyenesen Ádám mellkasába talál, amitől a fiú kissé megtántorodik.
Az eridonos fiúcska úgy dönt, hogy inkább egy közelebbi fánál bújik meg, pihenni, illetve valószínűleg a muníciója is elfogyott. Gergő ezt a kis szünetet használja ki, hogy kibújjon rejtekéből és közelebb szaladjon a fiúhoz. Egy jó ideig még folytatták a heves csatát, egészen addig, amíg Gergőnk meg nem unta, értelmetlennek nem titulálta ezt az adok-kapok játékot és bujkálást. Végül úgy döntött, bevállalja, amit kap érte, fedezékéből kiugorva indult meg Ádám felé, ignorálva az összes őt érő találatot, hogy elkaphassa a fiút és alaposan meghempergesse a hóban, ő se maradjon ki a jóból. Már amúgy is kezd egy kicsit fáradni, abban a naiv hitben él, hogy ez majd méltó vége lesz a csatának. Majd elválik, jól gondolta-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. február 6. 00:15 | Link

Geri Cheesy

Belül örültem, hogy eltaláltam Gergőt, de az egyik alkalommal, mikor a nyakát érte a hógolyó, összerezzentem. Kellemetlen érzés, mikor az olvadó hó a ruhád alá folyik… még a hideg is kirázott a gondolatától. Talán ennek köszönhető, hogy kaptam pár találatot, de a mellkasomra ért támadás után menekültem csak fedezékbe. Lassan vettem a levegőt, szerencsétlen dolog lenne megfázni a szapora vételétől, hiszen mínuszok vannak. Pár hógolyógyúrás után ugrottam ki a fedezékből, és mit sem törődve azzal, hogy könnyű célpont lettem, dobálni kezdtem Gergőt. Mikor már közel volt hozzám, nem foglalkoztam azzal, hogy meg is gyúrjam a havat, csak felkaptam, és hajítottam az ellenfelemre. Ezt úgy kétszer sikerült megtennem, a következő pillanatban már a földre kényszerültem. Nevethetnékem támadt, de nem volt rá lehetőségem, ugyanis kaptam a havat az arcomba. Ösztönösen csukódtak be a szemeim, és a szám, hogy legalább azokba ne menjen, de persze én sem kíméltem meg Gergőt. Ahol értem a havat, úgy hajítottam az arcába, mindvégig próbálkozva, hogy kiszabaduljak. Utóbbi nem ment, így inkább csak támadtam. Úgy festhettünk a hóban, mint két idióta, de ezt egy cseppet sem bántam. Boldog voltam Gergő társaságában, és ez a mosolyomon is látszódott. Az időérzékemet közben már elhagytam, és nem is tudom mióta lehetünk vízszintesben, és szórtuk egymásra a havat, de miután nem bírtam szusszal, kitártam a karjaimat, ezzel megadva magam. Persze, Gergő volt fölül, mint győztes fél, én meg próbáltam stabilizálni a légzésemet. Érdeklődően néztem fel rá, leginkább fekete íriszeibe, ami nem is tudom… mintha vonzana. Vagy csak én látom úgy, mert már magam is laposakat pislogok!? Zavaró lehet Gergő számára, hogy ennyire nézem, és ha nem lennék kimelegedve, illetve az arcom nem lenne vörös, talán látszódna is, hogy zavarban vagyok ettől a helyzettől. Így legalább megmenekülök egy kicsit ettől a dologtól. Jelenleg nem tudom, hogy mit csinálhatnánk még, de azt tudom, hogy ebben a helyzetben moccanni nem tudok, amit valljunk be: picit nem bánok, mert így viszonylag közelebbről tudom nézni az arcát –de legfőképp a szemeit– anélkül, hogy cikis helyzetbe kerülnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 7. 19:45 | Link

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

A stégen állva várom egyik tanítványomat, és várakozás közben van időm körbenézni. A tavacska mellett álló fák levelei sárgába, vörösbe játszanak, rajtuk fehéres foltokat hagyott a dér. Csupán ez mutatja már, hogy az éjszaka fagy lepte el a tájat. A tó felszínéről a jeget már leolvasztotta a délelőtti napsugarak melege. A házak között járó szellő a víz fölé érve, finoman megfodrozza azt, majd néhány cseppet felkapva tovasuhan.
Az elemi mágia teraszán megtalálható minden, ami a gyakorlati oktatáshoz szükséges, de nem árt néha kimozdulni a teremből, ráadásul az elemeket a természetben lehet a legkönnyebben irányítani, tulajdonságaikat kitapasztalni. A hydromágusok számára a környéken pedig nem is lehet jobb helyet találni a falu szélén található tónál.
Erisszel kapcsolatban még mindig kicsit bizonytalan vagyok. Pont tavaly lett a tanoncom, amikor a dolgok kissé zavarossá váltak és egészen a felfüggesztéseim fajultak. Túl kevés óránk volt, emiatt nem tudom, hogyan áll az eleméhez, mennyire tudja irányítani. Nem figyeltem rá eléggé, ez egyértelműen az én saram, de igyekszem bepótolni a hiányosságaimat, kijavítani a tavalyi hibáimat.
Amint megérkezik a lány, üdvözlöm, és rögtön kezdem is az órát:
- Szeretném ma megmutatni a víz formálását. Először egyszerűbb alakzatokat fogunk alkotni, majd később egészen bonyolultakat, összetetteket is képes leszel létrehozni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, lenne egy feladatom, ez amolyan szintfelmérő lenne. - Egy pillanatig elgondolkozva szemlélem a stég faléceit, majd bólintva újra a lány felé fordulok. - Kérlek, hozz létre a "semmiből" egy kevés vizet! Elég fél decinyit. Közben pedig mondd el, mi a véleményed a vízről, mint elemről, és a hydromágiáról, mint képességről! Ha nehéz összefoglalnod, elég, ha csak az először eszedbe jutó szavakat mondod ki.
A feladatot, kiadtam, most már csak a megvalósítást kell szemmel tartanom, magamban pedig kiértékelni, mind az elméletet, mind a gyakorlatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 00:29 | Link

Szira

Nem tudni mennyi ideje foglalja a helyet a stégen, de teljesen besötétedett. Nem tervezte, hogy éjszakába nyúlóan kivonja magát a forgalomból, mégis sikerült. Nyekergés közepette tápászkodik fel a törökülés-szerű helyzetéből. Totálisan  elgémberedett a nagy gondolkozásban. Kinyújtoztatja végtagjait, megropogtatja nyakcsigolyáit és a stég szélére lép. A víztükör felé hajolva túr bele kócos hajkoronájába. Sötét van ugyan, de soha nem lehet elég jól kinézni. Elismerő félmosolyt küld tükörképének. Ma is jól néz ki.
Lassú, de nagy léptekkel indul a part felé, talpa alatt nyikorognak a deszkák. A szél feltámad és megsuhogtatja a nádast. Összerezzen. Mi a fene? Csak nem fog betojni az esti tóparton? Mégis mitől? Ösztönösen gyorsabbra kapcsolja tempóját, és mire kiér a stégről már-már lohol. Mintha lenne valaki a nádasban. Nem. Mit keresne bárki abban a büdös és nedves növényhalmazban? Ijedősen tekint hátra a válla felett. A lelke mélyén élő kislány már sikongat félelmében, de ő ugyebár egy nagyfiú, tehát reflex-szerűen kihúzza magát. A nádas zizeg a szellőtől. Vagy nem attól? Megtorpan és világos pillantását élesen szegezi egy árnyas területre.
- Ki van ott? - inkább kijelenti, mint kérdezi, ám hangja halványan remeg.

Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 8. 00:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 8. 17:15 | Link

Ádibádi
és a 100. rpg hsz


Természetesen kap ő is találatokat, főleg, hogy egy idő után feladja a sunyi hadműveleteket, a bujdosást, mert látja, hogy nem vezet kellő eredményre. Ő már amúgy is át van fagyva, nem érzi a lábujjait, kezeit még annyira sem, úgy érzi nincs veszítenivalója és amúgy is hiányzik belőle a félelemérzet... főleg, ha magáról van szó.
Szóval már szalad is, szembe Ádi hógolyóival, mit sem törődve a rajta csattanó hógolyókkal, amik később már nem is öltöttek golyó formát, csak úgy beterítette Gergőt, de ez sem menthette meg a fiút attól, hogy leterítse. Onnan pedig nagy lelkesedéssel öntötte az arcába a havat, ahogy csak tudta. Ádám eleinte próbálkozott a meneküléssel, azt nem hagyta, nem bizony. Nem szabadul meg ilyen könnyen, és úgy látszik a fiúnak is megvan a magához való esze: hamar leesik neki, hogy ez nem járható út. Erejét inkább másra koncentrálja, arra, hogy Gergő arcába toljon minél több havat. Ennek sem volt sok hatása, amíg ő nem látja elég vizesnek Ádámot, fürdeti szépen, mint anyakutyus a kölykét... csak kicsit kevesebb nyállal.
De ahogy kitárja a kezeit és feladja, ő is megáll, látja, hogy Ádám a tekintetét figyeli. Kicsit furcsa neki, mert ő ritkán szokott más szemébe nézni, belebámulni főleg nem szokása, de úgy érzi, ilyenkor illene állni a dolgot és visszabámulni. De veszít, mert egy idő után azért észreveszi magát, feltámaszkodik, egyik lábával térdel, másik térdére pedig könyökét támadja. Kicsit kimelegedett, így az arcára, hajára került hó hamar elolvadt, inkább megrázza magát, hogy ne fagyjon rá olyan sok. Vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja, látja, hogy Ádám fáradt.
- Fel tudsz kelni? - Szólal meg halkan, nem lekicsinylés céljából. Csak ő is fáradtnak érzi magát, pedig jó kondiban van, Ádám pedig... hát, látta már, hogy nem éppen a legerősebb harcigépezet. Na nem mintha ezzel baj lenne, csak...
- Lassan ideje lenne mennünk. - Állapítja meg végül és őszintén büszke magára, amiért ilyen egyszerűen, helyesléssel vagy ellenkezéssel lereagálható kérdéseket tesz fel. Na nem mintha neki baj lenne, hogy nem kell sokat beszélgetni Ádámmal. Nem mintha baj lenne... de megígérte, hogy megtanítja jelelni. És ezt igenis be fogja hajtani rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 18:04 | Link




Szokásomhoz eléggé híven az éjszakát nem alvással töltöttem, hanem a falut járva ütöttem el az időt. Annak ellenére, hogy hideg van, mindig összefutok valakivel valahol odakint. Mondjuk ez nincs ellenemre abban az esetben, ha nem Kilián jelenik meg. Kapcsolatunk egyre csak romlik, már nehezen bírom az állandó kötekedését.
Az este folyamán betértem a csárdába is, ott egy kicsit eliszogattam pár lány társaságában, akik nemrég érkeztek látogatóba a faluba valamelyik családhoz. Aranyosak voltak, kár, hogy nem maradnak sokáig, és nem tudunk találkozni. Ennek ellenére a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól, amikor én távozásra készültem. Erre a napra elég volt az a két pohár amit megittam, de még nem akartam hazamenni.
A sötétben sétálva kirázott a hideg, főleg mivel feltűnt, hogy van valaki a stégen amikor a tó felé mentem. Még ott egy esti séta, esetleg egy fürdőzés a barlangban, aztán tényleg...hoppá, hoppá...
Ez a srác...ismerős. Közelebb sétáltam a stéghez, ahonnan már meg is bizonyosodtam arról, hogy őt bizony ismerem. Vigyorogva álltam ott, egészen amíg meg nem mozdult és fel nem kelt. Hirtelen a reakcióm az volt, hogy odébb húzódtam, leguggoltam és vártam. Most ezzel mit akarsz, te hülye?
Sajnos Will is észrevette, hogy ott vagyok a közelében, én pedig gondoltam egyet, és a pálcámat előhúztam.
- A legszebb rémálmod - válaszoltam neki, miközben felálltam, és a kapucnimat rendesen az arcomba húzva a háta mögé lépkedtem. - Csak fogd be és add ide a pálcád - parancsoltam rá. Nagyon reméltem, hogy belemegy a játékba, és átadja a pálcáját. Ha ez megtörtént, levettem a nyakamból a sálat, és a szemére kötöttem, hogy ne lásson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 10:10 | Link

Szira

Úristen! Ez most egy valódi, komoly és éles lefegyverzés! Ez megtörténik? Várjunk! "Legszebb rémálmod"? Arca az őszintén rémült kisfiúból gyanakvóba fordul. Ez most akkor mit jelent? Egyértelmű, hogy nem fogja felvenni a harcot a kapucnis, ámbár kedves hangú támadójával. Már csak azért sem, mert jelenleg a nevét sem tudja, nemhogy bármilyen védelmi varázslatot. Azonnal megfogadja magában, hogy legközelebb figyel a tanórán. Bár mélyen magában sejti, hogy egyébként sem lenne képes a gyanúsan nőnemű alak visszatámadására.
A zsebéhez nyúl. Tapogat. Arcán vegyes érzelmek suhannak át.
- Nincs nálam a pálcám.
Legszívesebben kibukna belőle a kérdés, hogy "mit akarsz tőlem", de életében talál először a szűkszavúságra voksol. Lecövekelve áll. Szemét próbálja az idegen felé mereszteni, de idegesítően sötét van. Alacsony. Vagyis alacsonyabb nála. Jó, ez mondjuk nem kiindulópont, hiszen ki nem?! Sokáig nem tudott fürkészni, mert hamar a szemére került egy sál. Nem túl szorosra lett meghúzva, de nem is volt szükség erre, hiszen sál nélkül sem látott túl sokat. Elindultak. Óvatosan lépkedett, nehogy megbotoljon egy fűcsomóban, és összetörje imádott arcát. Gondolatai cikáztak. Összegezte magában, hogy bájos hangú lány éppen szemét bekötve rabolja el. Ösztönösen félmosolyra húzta a száját. Ha ez a csajszi nem valamelyik dühös exe, akkor túl nagy baj nem lehet a dologból. A szemét óvatosan kötötte be, ebből pedig arra következtetett, hogy nem volt szándéka az egyértelmű kínzás. Jó. Talán ez valóban a legszebb rémálma lesz. Igyekezett palástolni sunyi vigyorát.
- Most mi lesz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. február 12. 22:34 | Link

Merkovszky.

Hideg van. Ilyenkor kirángatni az embert a viszonylag meleg kastélyból... Kowai tetőtől talpig bebugyolálva morog az ostoba tanerő ötletére. Persze, miért is ne! Nincs is jobb dolga az idei edzéseken kívül kijönni a szabadba! A friss levegőre! Hiszen azért lett rellonos, mert kifejezetten odalent szeret lenni. Lent, világos?
Nagy, korántsem nőies léptekkel baktat ki a kastélyból és egy laza 20 perces séta után már Bogolyfalva utcáit rója. Persze még mindig káromkodva. Kerüljön csak elé egy kihágást elkövető bárki, úgy leátkozza, hogy a lába sem éri a földet. Mondjuk egy kicsit aggódik, mert Ombozi bebörtönzése óta nem tudott a képességére koncentrálni... olyannyira nem, hogy még mindig nem képes a semmiből vizet csiholni, és az irányítással is gondok vannak, csak ha kijön a sodrából, akkor történik valami.
Dideregve, elkékülő ajkakkal ér a stéghez, ahol már ott várja a tanerő. Morog valami köszöntésfélét is, bár legszívesebben a halálba küldené. Amint kikapja a feladatot, arcára ül a kétségbeesés. Pont azt kéri Merkovszky, amit nem tud. Dehát ezt nem vághatja a képébe, hogy nem képes rá... Kowai összeszedi magát, kiveszi még reszkető kezeit a talárjából és egymás elé fordítja tenyereit. Koncentrálnia kell. Most nagyon. Lehunyja a szemeit, vesz egy mély lélegzetet és megpróbálja elképzelni, hogy kacsói között vékonyka, játszó vízsugár képződik, mi több, egyenesen literes mennyiséget... a környéken csipognak a madarak, az enyhe szellő megsuhogtatja a nádast és a fákat, és mintha valami bogár is ciripelt volna (ilyen hidegben??), úgyhogy mielőtt bármi is történne, idegesen ereszti le kezeit.
- Nem megy. Képtelen vagyok rá. Grrrr, megmondtam, hogy csak szórakoztak velem a diákjai! - bár maga is tudja, hogy ez nem igaz, hiszen tavaly az Ombozi által felgyújtott festményekre ő irányítgatta a vizet. Igaz, akkor sem volt képes előidézni.
- Ez úgy hülyeség ahogy van! Ilyesmi mágia nem létezik!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 16. 11:46 | Link

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

Hát igen, így jár az a tanár, aki elhanyagolja a munkáját, és nem figyel oda a tanulóira. Eris láthatóan még mindig nem fogadta el teljesen az elemét - vagy ahogy tűnik, egyáltalán nem -, így pedig nem kezdhetünk bele semmi komolyabba. A lány idegesnek és zavarodottnak tűnik, ezért egyáltalán nem meglepő az elutasítása sem. Bár az némileg meghökkent, hogy egyenesen kijelenti, ilyen mágiafajta nincs is. Ez majdnem a legrosszabb, amire számíthattam, hiszen ez az ereje teljes megtagadása, sőt talán még bajosabb is, mint, ha gyűlölné a képességét. Az emberek hitét nem lehet lebecsülni: a legtöbbször az, amiben nem hisznek, számukra nem is létezik. Ennél könnyebben nem is lehetne elfojtani egy ébredező elemi mágus erejét.
- Tehát úgy gondolod, hogy elemi mágia nincs - jelentem ki komolyan. Elsőként ezt a gátat kell lerombolunk, különben itt ragadunk a holtponton, és akkor ebből nemhogy víz formálás nem lesz, egyáltalán nem lesz képesség sem.
- Akkor szerinted én sem vagyok tetramágus? - kérdezem felvonva a szemöldököm, miközben jobb kezem kinyújtom a víz fölé. Nem mintha szükségem lenne a mozdulatra az irányításhoz, de szeretném a tekintetét arra vezetni. A stég mellett a tó vize elkezd felpúposodni, míg végül akkora félgömb nem lesz, ami a térdünkig ér. Gondolatban formálni kezdem az elemet, így szép lassan kibontakozik egy nagy termetű kutya alakja. Minél erősebben koncentrálok annál élethűbb lesz, egészen addig, míg a víz már sok külön szőrszálat is képez, aztán megmozdítom az alakot. A vízeb kilógatja a nyelvét, előrébb lépdel, majd megrázza magát aprócska cseppeket szórva körénk.
Amíg Eris vélhetően a kutyát nézi, addig én az alattunk lévő faanyag "keresésébe" kezdek. Egy halott fát szinte lehetetlen alakítani elemi mágiával, hiszen pont az, az energia hiányzik belőle, amit egy terromágus formálni tud. De nekem az is elég, ha találok egy aprócska magot, amit errefelé vetett a szél. Egy magot, ami fuldoklik a neki nem megfelelő környezetben. Segélykérés után hallgatózom, bár ez nem éppen olyan, mint egy sikoly, mégis egy terromágus "hallja" a haldokló növények hangját. Sikerül is észlelnem egy gesztenyét a vízben, nem messze tőlünk. Az ősz a gesztenye szezonja, a gyerekek pedig szeretik gyűjteni, így elég messzire is elkerülhet az erdőtől. Talán valaki éppen vele próbált meg kacsázni kavics helyett, és így került a tóba. Körbeveszem az elememmel, beburkolom meleg energiába, majd növekedésre késztetem. Elképzelem az idős fa hatalmas ágait, enyhet adó árnyékát, a levelei zöldjét, és úgy teszek, mintha húznám felfelé, mintha nyújtanám. Ennél a mágiánál nagyon fontos, hogy végig kapcsolatban legyünk a növénnyel, különben az energia szétárad a földben és nem koncentrálódik a magban. De most szerencsére a mag vízben van, amit szintén irányíthatok, így az energia eljut a gesztenyéhez, bár azért nem az egész mennyiség, de éppen elég ahhoz, hogy kidugja a fejét a hajtás, majd nem sokkal később a facsemete is kiemelkedjen a vízből. Ahhoz azonban, hogy olyan hatalmas fa legyen, amilyennek elképzeltem, még rengeteg idő kéne, így hát megelégszem egy fiatal fával is, ami azonban így is fölénk magasodva nyúlik ki a vízből.
- Tudnám még folytatni - nézek a lányra, miközben eltüntetem a kutyát. - De azt hiszem, felesleges. Az elemi mágia létezik, és rengeteg csodálatos dologra használható. Te pedig képes vagy az egyik legszeszélyesebb elemet irányítani. Kérlek, hagyd, hogy megtanítsam, hogyan használd, hogy aztán bámulatos dolgokat hozhass létre vele!
Várom, hogy megszólaljon, miközben próbálok szemkontaktust tartani vele. Ha ő nem akarja az elemét, ha blokkolja magában, lehet, hogy sosem lesz képes rendesen használni, és ezt nem akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. február 22. 11:56 | Link

Geri ^^

Többször kellene azt gondolnom, hogy nem találkozok olyan személlyel, aki fontos nekem, mert akkor tutira, hogy belefutok, vagy fordítva. Most is ez történt, és ráadásul Gergővel találkoztam, aki számomra olyasvalaki, mint Zsombicc: soha nem akarom elveszíteni. A füzetben való kommunikálás, a gyors jeges kaland, majd a hógolyózás, mind-mind olyan dolog, amiket mással nem tudnék megtenni. Nem azért, mert félek az emberektől, csak ők vannak úgy vele, hogy egy siket-néma gyerekkel felesleges barátkozni. De most, hogy Gergő itt van, már nem is érdekel.
A hóban való fetrengés nem éppen kellemes időtöltés, de ameddig a füleimet nem éri, addig minden tökéletes. Ruhám rendesen vizes volt, arcom vörös volt, bár nem csak a kimelegedés miatt. Miután megadtam magamat, Gergő szemeibe néztem, aki állta a pillantást. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg abban a tekintetben, de már kezdett számomra kínossá válni ez az egész, és zavartan fordítottam oldalra a fejemet, és inkább a havat bámultam. Miután felkelt rólam, felültem, és kissé megmozgattam a nyakamat, meg a karjaimat. Kérdésére aprón bólintottam, majd álmos tekintettel, és remegő lábakkal keltem fel a hóból. Mintha forogna velem a világ, lábaim remegnek, és szinte térdre kényszerülök. Ennyire nem fáradhattam el, vagy mégis!? Tök égő ezt így elszenvedni Gergő jelenlétében… Na, de erőt vettem magamon, aztán csak-csak sikerült biztos lábakon állnom. Elnyomtam egy ásítást, és csak bólintottam ismételten a kérdésre. Ám indulás előtt visszamentem a stéghez a füzetért, és miközben sétáltam vissza Gergőhöz, írni kezdtem, majd odaérve meg is mutattam neki.
– Jó kis nap volt, még akkor is, ha végül kikaptam… Ott maradsz nálunk? Ilyen vizesen nem jó, ha sokáig rajtad marad a ruha, és el is férsz. Hmm? –érdeklődve dugtam oda a füzetet, és persze reménykedtem benne, hogy igen lesz a válasz. Közben az egyik fának támaszkodtam, mert úgy éreztem, ha még egy lépést teszek, valószínűleg a hóba hullok, és helyben elalszok… de pihennem se szabad sokat, mert soha nem érünk haza. De nem tudom… lassan csúsztam a földre, és valahogy nem bírtam nyitva tartani a szemeimet… az álmosság elragadott, és még jó, hogy a fejem a fának volt döntve, különben a hóban feküdnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 26. 14:13 | Link

Ádibádi

Igen, pontosan ideje lassan hazamenni, átfagytak, átvizesedtek mindketten, egyáltalán nem volna okos dolog így maradni. Gergő immunrendszerének valószínűleg meg se kottyanna, tette már ki rosszabb dolognak is, de Ádáméban nem ennyire bízik, sőt. Látja a fiún, hogy fáradt, alig tud felkelni. Ennek ellenére nem nézi le őt, látja, hogy meg tudja ő csinálni egyedül is, szóval nem is segít neki.
A füzetért megy, ez hamar leesik neki, látja, hogy ír bele. Amikor visszaér, érdeklődve olvassa, mit is akart Ádám ennyire, hogy képes volt elmenni érte. És már meg is kapja az ajánlatot, hogy maradjon ott náluk... és éppen kérdezné, hol is van pontosan az a náluk, csakhogy Ádám már a fa tövében csücsül és el is szundított. Ő pedig sóhajt egy mélyet, a füzetet berakja felsője alá, hogy ne hagyja el, majd könnyedén a hátára veszi Ádámot és feláll vele. Remélhetőleg nem is ébreszti fel, ahogy sétálni kezd vele, vissza a falu felé.
Már csupán annyi gondja van a dologgal, hogyan fogja kitalálni, merre lakik az eridonos fiú, ugyanis nem volna túl bizalomgerjesztő, ha odamegy az emberekhez, és megkérdezgeti őket, nem tudja-e valaki, hova kell vinnie a kis szuszogó csomagot. Nem, ennél kevésbé problémás és félreérthető megoldást alkalmaz, felkelti kicsit Ádámot, legalább annyira, hogy megmutassa, merre is az arra, és már aludhat is tovább. Hiszen Gergő hű, hős hátasemberként viszi tovább a fiút. Bár tudja, hogy kénytelen lesz felébreszteni őt, hogy bemehessenek, de addig legalább pihen egy kicsit.
A fiú szobájában pedig lecsüccsen és abban a pillanatban úgy érzi, nem fog innen felállni. Eddig nem volt fáradt, de ha megpihen, akkor már egész más a helyzet. Na mindegy, annyi baj legyen, majd visszamegy a kastélyba másnap, csak nem eszik meg miatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 4. 13:55 | Link

Lénike
Finoman sandít Lénárd felé, de nem szól semmit. Vannak annyira felnőttek, hogy ha a fiú nem bírja, kinyögje. Ha meg nem nyitja ki a száját, így járt, nem kényszer az erőszak, ezt mindenki nagyon jól tudja. Valószínűleg ezért is von vállat szőkeségünk, nem törődve azzal, hogy amúgy maga is kissé didereg.
- Jó, most Izabella egészen... Na mindegy, elviselem. Vagy te is... De azért a hozzám legközelebb állók leléptek, ezen nincs mit szépíteni - nem adja elő a hattyú halálát, nincs miért. Megáll ő a lábán mindenki nélkül is, de ha választhat, akkor nyilván a szociálisabb életet választja. De ki nem? Az ember társas lény, még akkor is, ha rellonos. Ugyanúgy vannak érzéseik, gondolataik, lehetnek elkeseredettek és magányosak. A sztereotípia, miszerint szívtelen szemetek egészen lehangoló. Valójában a házban mindenki igyekszik ezen elvárásnak megfelelni, mert ha kicsit is elgyengülnek, már félő, hogy kikerülnek abból a bizonyos körből. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Nem erről kéne szólnia.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, visszajön-e valaha is - csalódott mosolyt küld Léni felé. Hogyan lehetne máshogy kifejezni azt az érzést, hogy az ikre lelépett egy szó nélkül, nem hagyott üzenetet és nem keresi? Mintha ő üldözte volna el, s azt hiszem, ez gondolatainak legmélyebb és legsötétebb bugyra. Soha ne tudja meg senki, milyen érzés is ez valójában. Soha. - A sittes Noel. De rólunk már írt az Edictum, a festmények tanévekig erről papoltak és most tessék. Ennyit a "nagy szerelmekről" - egy idézőjelet karcol a levegőbe, majd vissza is dugja kezeit zsebeibe. - A másik Ivan. Ivan Dragomirov - róla nem is mond többet. Hogy is tehetné? Annak idején elengedte őt a fiú, most pedig, mikor ismét egymásra találtak volna, ennyi lett. Snitt. Jött egy vágás, ami végleg betette a kaput a jövőjük előtt.
- Te a Polter gyerek húgával jársz, nemde? - felvonja fél szemöldökét kérdőn. Nem sokat tud a csajról, csak annyit, hogy volt most egy nagy perpatvar, amikor az a levitás bige lelépett és Greg összeomlott. Akkor állítólag szívszorítóan édesen kiállt a testvére mellett és hűűű, meg haaa. Hát, nem tudom. Nem is ismerte állítólag a rellonos barátnőjét a csaj, de most "megvan róla a véleménye". Nem, erre Michelle inkább nem mond semmit. Nem éri meg.
- Például arra, hogy miért látlak ritkán? Sosem látogatsz meg te kis piroska - szúrós szemeket mereszt az eridonosra, de aztán el is mosolyodik. Való igaz, érkezhet is az első reakció: te sem nagyon kapálózol. De ha érkezik, Michelle kapásból rávághatja, hogy most is mennyi lelki baja van, otthon depressziózott, meg különben is, megint ki kereste a másikat? Naná, hogy leányzónk. Ez így kapásból kettő null. Győzeleeeem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. március 16. 13:38 | Link

Révész

A miskolci ócskapiacon frissen vett cipő – marhabőrnek árulták, de mindenki láthatta, s még Ágost is sejtette, hogy teljesen szintetikus anyag – kényelmetlenül nyomta a felség lábát, amikor az hazafelé tartott a közeli muglifalu buszmegállójából. Zihálva tért le az útról, s rogyott le a falu mellett elterülő kis tó stégjére, melynek korhadt deszkái vészjóslóan recsegtek hájhurkái alatt. Úgy érezte, egy lépést sem tud továbbmenni. Ami azt illeti, nem is akart.
Levette hát gyönyörű cipellőit, s tyúkszemekkel, vízhólyagokkal tarkított alsó csülkeit jólesően belemártotta a tavacska hűs vizébe, miközben elégedetten cuppantott egyet. Szemlátomást nem tűnt fel neki, hogy lábszagának kigőzölgése még a közelben ívó halakat is elriasztotta. Tornáztatta kicsit lábujjait, s érezte, ahogy a hűvös víz csökkenti a fájdalmat a sarkán, a talpán, a lábujjain, a lábfején s minden olyan porcikáján, ami érintkezésbe lépett a kelleténél négy számmal kisebb – ámde leárazott – cipővel. Némi kotorászás után előhalászott zsebéből egy kis papírzacskót, benne egy sajtos fornetti utolsó hírmondójával. A kis pogácsát összemorzsolgatta ujjaival (ezzel elérte, hogy a szája mellett az ujja is sajtkrémes legyen), majd egy részét a tóba szórta, előcsalogatva egy nád mögött rejtőző, pimasz hattyúcsaládot. A hattyúk kegyetlen pillantása megrémítette, éles csőrüktől félve gyorsan kivette lábait a vízből, míg a bestiák elpusztították a maradékot, majd odébbálltak. A vadkacsáknak szánta a morzsát, ha jönnek haza Afrikából.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. március 21. 19:39 | Link

Merkovszky.

Szorosan összefogja magaelőtt kezeit, részben mert fázik, részben mert ezzel is tagadását akarja kifejezni. Merkovszky megállapítására csak hallgat, meredten, szúrós szemekkel néz a tanerőre. Ez egy kamu valami, amivel beetették, de okosabb ő ennél, mintsemhogy bevegye. Ha még létezik is ez a dolog, az biztos, hogy neki nincs ilyen képessége. Ha volna, tudná irányítani. Itt jön be az alapvető probléma, mert Kowai azok közé az emberek közé tartozik, akik a sikert egyből az ölükbe várják, mert ha valamiben "tehetséges", akkor nyilván csettintésre kell mennie. És mivel ez nem történt meg, következésképp nincs ereje, nincs tehetsége.
- Nem érdekel, hogy mi maga. - szögezi le egyértelműen, de késő: a professzor már nyúl is a víz fölé, Eris pedig akaratlanul is kénytelen odanézni. A tó felszíne egy ponton fodrozódni kezd, mígnem egy kis dombocska alakul ki rajta, amiből aztán előbukkan egy kutya feje, majd teste is. Az "állat" mozog, valósnak tűnik (amennyire valós lehet), megrázza magát.
- Illúzió. Az elme manipulálása. - vonja meg a vállát, bár a gondolat, hogy a tanár az ő fejében módosítja a látott információkat, egyáltalán nem tetszik neki. Szóvá is tenné, de ekkor már kibukik a vízből a kis facsemete, feléjük magasodik és Merkovszky újra megszólal, de ez Erist még mindig nem győzte meg.
- Chh. Rengeteg csodálatos dologra, mi? De - tegyük fel, hogy létezik -, nem használhatom gondolom emberek ellen. Mik a korlátai a mágiának? A szervezetben lévő víz önmagában fegyver lenne, ha ilyen kis kutyákat alkotnék belőle. Vagy tüskéket, mondjuk. Gondolom minden ilyen fajta dolog tiltott, és még önvédelem címszó alatt is börtön jár érte. Akkor pedig nem sok értelmét látom, mert ahhoz, hogy közönséget szórakoztassak, bármilyen más mágia is megteszi. Még ha ki is alakult ez bennem, tök feleslegesen, mert szerintem már észrevette, nem mások megsegítése a célom. - Kowai talán még sosem beszélt ennyire őszintén, de ez legalább egy lépés az elfogadás felé - más kérdés, hogy miféle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 22. 18:52 | Link

Hiába "szórakoztatom" a lányt a képességemmel, láthatóan nem sikerül rávezetnem arra, hogy az elemi mágia egy létező, és nagyon hasznos dolog. Illúziónak nevezi, és erre nem is mondok semmit. Egyes filozófusok szerint az egész világunk egy illúzió, de az egyértelmű, hogy Eris jelenleg nem kapható ilyesfajta eszmecserére.
Elzárkózik mindentől, kifogásai és ellenvéleménye van, ami általában nem gond, az azonban már igen, hogy ő a mágiának egy olyan része után érdeklődik, ami nemhogy büntetendő és tiltott, de egyenesen veszélyes is. Mégis válaszolnom kell, elvégre én vagyok a tanár. Ráadásul én is bántottam már másokat, nem vagyok egy szent, ismerem azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valakinek fájdalmat okozni. Próbálok nyitott maradni, és a témával összefüggésben másféle megvilágításba helyezni a dolgokat:
- Bizonyos keretek között akár azt is megteheted. Léteznek versenyek, és egyesek abból élnek, hogy ezeken más elemi mágusokkal mérik össze az erejüket. Illetve egyes rendfenntartó szervek is alkalmaznak elemi mágusokat. Viszont nem értem, miért szeretnéd emberek ellen használni. Alapvetően minden más mágiafajtára is fennáll az, hogy ártó mágiával más embereknek nem okozunk sérülést, fájdalmat, kárt. Bár tény, hogy a hydromágiát főként a gyógyászatban tudják alkalmazni, azért nem is kötelező az erőddel másokat segíteni. De megkönnyítheted a saját életedet vele. Ugyanakkor, ha feleslegesnek érzed, csak kérvényezned kell egy képességmegkötő bűbájt. Ebben az esetben a minisztérium megvizsgálja majd a körülményeidet, kérnek majd egy rakás papírt és igazolást, de végeredményként megszüntethetik ezt a "felesleges" erőt, így nem fog több problémát okozni neked.
Nem értem, miért gondolja azt, hogy az elemi mágia másokért van. A legtöbb elemi mágus önző és lusta alak, aki szereti magát, és még magát is. Már az "egyszerű" varázslás is nagymértékben megkönnyíti az ember dolgát, de egy elemi mágus tud csak igazán elkényelmesedni. Biztonságos burok veszi körül őket, és onnan bentről figyelmesen szemlélik mások szenvedéseit. Azért, mert megtehetik, még nem rohangálnak segíteni az árvízvédelemnek, nem állítanak meg tornádókat, és erdőtüzeket sem fékeznek meg. Többségében csak élik a saját egyszerű életüket, amiben rengeteg dologhoz még a pálcájukat sem kell felemelniük.
Az előbb tudattam vele a mágiától való megszabadulás lehetőségét, azonban el kell neki mondanom a hátrányait is, elvégre anélkül nem teljes a kép.
- Bár azt hiszem, még várnod kell egy keveset, amíg ezt megteheted. Régen elég sokszor alkalmazták az elemi mágusokon, mert féltek tőlük, a képességeiktől. Voltak elemi mágusokra vadászó emberek és csoportok, akik bizonyos összegek ellenében elkapták, és a kijelölt helyekre vitték az elementalistákat, ahol megfosztották őket a képességeiktől. Aztán megjelentek az érdekvédelmi szervezetek, és az emberi jogokra hivatkozva kiharcolták, hogy a megkötőbűbájt csak olyan embereken lehessen alkalmazni, akik önként lemondanak róla. Persze csak nagykorú és döntésképes személy mondhat le az erejéről. Ez azért van így, mert előfordul, hogy a megkötőbűbáj minden egyéb mágikus erőre is hat, így megtörténhet, hogy az illető többé egyáltalán nem lesz képes varázsolni. Emiatt elég kevesen választják ezt az utat, de azért vannak, akik kockáztatnak, és a legtöbben nem is szenvednek semmiféle hátrányt. De ugyebár ehhez szerencse is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 22:01 | Link

Fornettis Fazon

Azt mondták neki, hogy lehetne érettebb és viselkedhetne úgy végre, mint egy felnőtt. Esetleg le is szokhatna a káros szenvedélyeiről, hátha úgy sokkal emberibb és normálisabb lenne.
Ennek örömére az első útja a falu szélére vezetett, mert a drága, jó, hőn szeretett defenzoruk tökéletesen végzi a feladatát, vérszomjas házőrzőként akadályozza meg, hogy a diákok bármi tiltott dolgot a faluban csináljanak. (Helyette elmagyarázza nekik, hogy menjenek vele a falu szélére, ahol kevesebb eséllyel látja meg őket.) Egy szónak is száz a vége, hát idefelé kötött ki és már a tóhoz vezető földút féltávjánál kezdtek egészen érdekes ötletek megfogalmazódni benne. A jelenlegi ötlet ihletadója, az a hegyes kis cucc, ami hajdanán biztos valami kapocsnak a része lehetett; amikor zsebrevágta a kezét, azzal a lendülettel fel is sértette az ujját. Kivette, megszemlélte, behajlított - és elkönyvelte, hogy remek horog lehetne.
De, ha már horog van, akkor kell hozzá madzag. Azt könnyedén megcsinálta átváltoztatással, elég jelentéktelen varázslat, aztán botot meg út közben könnyen tudott összeszedni. Már gyerekkorában sem tudott így soha halat fogni, de ez pillanatnyilag fel sem merül benne. A legnehezebb része az volt, hogy csalit szerezzen, a fél délutánját ezzel töltötte, de győzedelmesen összeszedett öt, azaz öt darab gilisztát és mindegyiket belepakolta egy üres ásványvizes flakonba, hogy ne szökjenek el. Hálistennek, gyerekkorából még annyi megmaradt, hogy a giliszták, csak úgy mint ő, elég hamar meg tudnak halni levegő nélkül, így kilyukasztotta a kupakot.
Így, felszerelkezve érkezik a stéghez, annak végéig eljutni pedig külön művészet most, amikor az ember érzékei teljesen szét vannak csúszva. Meg ő maga is.
- Szépjóestétcsókolom.
Közli a pasassal, aki hasonló időpontot választott a hattyúetetéshez, mint ő a horgászáshoz. Törökülésbe vágja magát, feltűzi az első gilisztát (egy greenpeace-es a távolban zihálva, izzadtan ébred az ágyában) és platty, beledobja a tóba.
- Ne dobjon nekik semmit, a hattyúk hálátlan rohadékok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. március 26. 00:32 | Link

Révész

Nem volt túl izgalmas a stégen üldögélni: a korhadt deszkák szálkái kellemetlenül átszúrtak polisztirol nadrágján, a nádas felett pedig fenyegető gomolyagban rajzottak a szúnyogok (pár testesebb példány pedig a feje felett). A pimasz hattyúk távozása után visszadugta lábait a hűs vízbe, hogy ismét enyhüljön a fájdalom. Hamisan dudorászott közben (bár ő úgy gondolta, Pavarotti is példát vehetne róla).
Alighogy eltelt egy szűk fertályóra, léptek hangoztak fel háta mögött, s nemsoká a stégre lépett valaki – olyasvalaki, akit még sosem látott sem a faluban, sem a kastélyban, sem palotájában. Hóka arc, barnás haj, teljesen jelentéktelen küllem. Hamar le is emelte királyi pillantását az arcról, ám amint elhangzott a „csókolom”, már nyújtotta is kezét. Hadd csókolja meg, ilyen kegyet sem osztogat mindennap!
- Jer hát akkor ide, fiú, a kézcsókra – köszöntötte a jövevényt, bár addigra az már elhelyezkedett tőle pár lépésnyire, kényelmes törökülésben. A köszönése illendő volt, viselkedése megfelelő: úgy tűnt, végre egy illemtudó kölyköt hozott ide a sors. S ő is utálta e hosszú nyakú csirkefogókat: micsoda hasonlóság!
- Azok hattyak – javította ki a fiút. – Fattyú – fattyak, hattyú – hattyak. Ezt mindenki tudja – vetette oda már kissé fitymálóan. Ostoba imposztor – kuncogott fel magában, s megvakart egy viszkető anyajegyet a tomporán. Hát igen, nem lehet mindenki nyelvész.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. április 6. 02:53 | Link

Michelle


Michelle egy nagyon erős személyiség. Tisztában vagyok vele, ennek ellenére féltem. Vagyis inkább azon töprengek, hogy sajnáljam-e, és ha igen, mennyire.
Egészen idáig álomszaga volt a történetnek, de ahogy hosszú kihagyás után végre újból találkozhatunk, lassan felfogom a dolgokat. Tudatosul bennem, hogy te jó ég... Mennyi hihetetlen történt ezzel a lánnyal, és még mindig tartja magát. A történetei, nos... Egy pletykashow közepén is lehetnék, de ahhoz itt túl hideg van. Amiket mesél, az pont egy olyanba illene, péntek délutáni főműsoridővel.
Kényelmes kanapé helyett a stég átfagyott, kőkemény deszkái állnak rendelkezésemre, de csak mert sajnálom magamról a kabátot alátenni. Borzasztóan kínos hallgatással ülöm végig az előző kapcsolatairól szóló monológját. Belül a bűntudat apránként marcangol, nem annyira súlyosan, de azért nyugtalanítóan. Mégsem reagálok rá semmit, mert azzal úgy érezném, hogy valami irdatlan nagy baromságot követnék el. Inkább megvonom a vállam, és azzal mindkettőnk jobban jár.
Nevek, amiket ismernem kellene az újságból. Arcok, akikkel látnom kellett volna a kastély félreeső szegleteinél, ha nem az orrom előtt. Milyen ember és úgymond barát vagyok, ha ennyit nem tudok róla? A testvér szál még világos, hogyne, de a szerelmi élete... Hát, ez lehet a magánügye, és akkor tulajdonképpen egálban vagyunk, mert ő is annyit tud az enyémről, mint én a korábbi övéiről, de attól még kínos, hogy nem tudom a fiúkat hova tenni. Az elsőt kivéve, valamennyire.
- Igen. Vele. - szűkszavú és zavart vagyok, amiért ez szóba került. Már eleve úgy fogalmaz, hogy a "Polter gyerek" húga, ami nálam nagyon rossz ómen. Hallottam hírét, és nagy szerencse, hogy eddig még nem jött oda hozzám négyszemközt. Ritkán figyelek a szóbeszédre, de azt hallottam igencsak pipa lett, amiért a testvérét környékeztem. Ez érthető lenne, ha nem egy Tormay Lénárdról lenne szó, hanem egy senkiházi lúzerről ,de kérem: becsületesen tanulok, gürizek otthon és a kastélyban egyaránt, nem vagyok pszichopata és egy betoji nyúl sem, tessék végre elfogadni a kapcsolatot.
Michelle talán leszűri az okát, amiért kissé hárítanám a témát. Ha nem, szépen kérdezni fog, és én majd válaszolok rá. De muszáj valahogy megkérdeznem, Gregor és ő beszéltek-e már rólam.
- Miért, említett talán valamit? - hangom továbbra is feszült volt, a rám nehezedő nyomástól pedig rögvest nem fázom már annyira.
- Én akartam jönni... De tudod, hogy veszélyes megközelíteni a Rellont. - viccelem el a dolgot, arckifejezésemmel egyúttal elismerem, hogy valóban többször beszélhettem volna vele, akkor jobban képben lennék a párkapcsolataival, és nem képzavarral ülnék itt. - Inkább csak a jövővel foglalkozzunk. Fel a fejjel, a dolgok majd megoldódnak valahogy. De ezt biztos tudod. - lököm oldalba, mintha ez valami hihetetlenül jó bátorítószöveg lenne, holott...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 6. 14:12 | Link



Lassú, megfontolt, evező csapásokkal közeledett a part felé. Már egy órája a tavon volt és sikerült is megfigyelnie a körülötte lévő állatokat, melyek majd az egyik kiadásra ítélt könyvének illusztrációjához fognak kelleni. Hátizsákjának zsebébe gondosan elrejtette a régi típusú mugli fényképezőgépet és a vele készített képeket, melyek majd tökéletesek lesznek ahhoz, hogy egy alapot adjanak. Gyermekkönyvet szeretett volna ugyanis kiadatni, és úgy gondolta, jelenleg egy egészen realista képekből álló rajz lesz az, ami a legjobban fogja kiegészíteni a tökéletesen rímelő, verses, dallamos sorokat. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a férfi, akit még soha életében nem látott előszeretettel lógatta le a lábát az összetákolt stégről, és a távolság miatt arca jótékony takarásba került, ezáltal pedig a lánynak lehetősége nyílt pár igazán megkapó felvételt készíteni. Nem volt igazán nagy zseni a fotózásban, azonban elismerően bólintott mikor a gép a kattintás után azonnal kidobta a képet, mely akár a történet főszereplőjét is ábrázolhatta volna.  Imádta a megfelelően nagy távolságot, azt hogy nem kellett magyarázkodnia, hogy miért is csinál fényképeket, és azt is, hogy ez a titokzatosság kellően felcsigázta. Arcára mosoly ült ki, majd mikor elégedettséggel eltelve a parthoz érkezett, nem messze a stégtől, és szinte már nem is figyelt a külvilágra. Gondolatai a leendő könyv elkészülte körül kalandoztak, és azon, hogy mennyire fantasztikusan fog mutatni egy ilyen magányos, ám annál tökéletesebb alak, a hattyúk és kacsák között. És természetesen mivel a gondolatai abszolút másfelé jártak, a környezetével most nem is nagyon törődött, egészen addig, míg szeme sarkából meg nem látta a hatalmas termetű hattút, mely behúzott nyakkal, totyogó léptekkel közeledett felé.
A lány egy pillanatra meglepődött, hiszen soha nem látott még hattyút ilyen közelről. Valahogy mindig is imádta őket szemlélni tisztes távolból, megetetni őket kenyér darabkákkal, azonban ez a kifejlett példány túlontúl nagynak és mérgesnek tűnt, ő pedig ösztönösen hátrálni kezdett. Igazából határozottan jól is tette ezt, hiszen a nagy álmodozásban sikerült megzavarnia ezeknek a csodás madaraknak a napi rutinját, így tehát az ellenséges viselkedés teljesen jogos volt.
Pearl arca egy pillanat alatt váltott hófehérre, majd mikor a hatalmas szárnyak teljes valójukban váltak láthatóvá, és a narancsos csőr fenyegetően csipkelődve indult a lány felé, az egy hangos sikoltást követően, kezében a táskájával rohanni kezdett az ismeretlen férfi felé, nyomában a hattyúval. Táskájába görcsösen kapaszkodva, kipirult arccal botladozva közeledett a megmentője felé, és igaz a hattyú már egyáltalán nem követte a pánik teljesen eluralkodott a testén és elméjén. Lábában felbukva vágódott el a sekély vízben, és áztatta is el magát, a gépről, a táskájáról és képekről nem is beszélve. Őrült módjára kapta fel a kihullott darabokat, majd ha a férfi a segítségére sietett, akkor szinte már gyermeki félelemmel ugrott annak nyakába és könyörgött azért, hogy megmentsék egy gyilkos hattyútól.
- Kérlek védj meg! – kiabálta, majd zokogva bújt az erős karok közé miközben a remegés hatására a táskáját a földre ejtette. Fényképezőgépe egy hatalmas koppanással adta meg magát, és természetesen a férfiról készült képek is a földön landoltak felfedve létezésüket az esetleges kíváncsi pillantások előtt.
- Biztos hogy meg akar ölni… - zokogta a lány, majd mivel két perc alatt nem történt semmi lassan elapadtak a könnyei, és szipogva emelte fel a tekintetét a férfira, akit sikerült teljesen eláztatnia a ruhájával és persze a könnyeivel. És mivel még mindig túlontúl intim volt a  közelség arcára mélyvörös pír költözött, és azonnal próbált szabadulni a szikár test védelméből.
- Elnézést, sajnálom….
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 8. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 6. 14:44 | Link

Pearl Wildheart



A bakancsa talpa centiméterekre függ a víz hullámzó tükre fölött, a kezein támaszkodva bámul fel az égre, hagyja, hogy a napfény elvakítsa őt és kiszorítsa a tüdejéből a levegőt. Az április szeszélyes hűvösét érzi a pulóverén keresztül, a kabátját már korábban ledobta maga mellé a stég átmelegedett deszkáira. Az ujjai közt egy elfogyóban lévő cigaretta szála füstölög, abba szív bele néha, máskor a vizet nézi, a rajta keringő madarakat és döcögő csónakot.
Két hét, törvényileg ennyi szabadság jár a Magyarországon született gyermekek édesapjának, hogy berendezkedhessenek az új életükbe. Ebből mindössze napok teltek el, ám ő már most nem tudja, mit kezdjen a hirtelen nyakába szakadt idővel, amit a minisztériumtól és az iskolától távol tölteni köteles. Naponta látogatja a fiát, egy óra az életéből, ennyi jut a szülői teendőkre, a többi tépelődő, unott magány.
Szüksége lenne egy italra.
Locsogást hall, oldalra fordítja a fejét, előrébb dől kissé, a vízben tükröződő képe követi tekintetének vonalát. A csónak oldala súrlódik a part homokján, a nő lábai egymás után érnek partot, ő lesüti a szemét, ismét felemeli a cigarettás kezét, mikor a velőt rázó sikítás végigborzolja a tájat. Az ösztönei nyomban összerántják az izmait és kapja a fejét ismét a nő felé, újabb csobbanást hall, melyre már feltápászkodik, hogy kikerüljön az összeboruló nád takarásából.
A cipők szaporán kopognak a fán, ő hátrál egy lépést, riadtan és értetlenül, ám nem menekülhet: a nedves test az övéhez préselődik, a hajszálak a szájába és szemébe kerülnek, elvakítva és ártalmatlanná téve őt. A kezei tétován állnak a levegőben, mintha motozást hagyna, bár az izmai megfeszülnek az érintés nyomában kialakuló, viszolygó borzongástól.
   -  Mi a bánat... mi van? Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 6. 18:21 | Link



Soha nem gondolta volna hogy ilyen nagy sebességgel képes mások karjaiba repülni. Pláne úgy, hogy nem igazán bírja a testi kontaktot. Ehhez képest most mint egy gyermek, úgy csüng a kellően izmos férfitesten és lélegzik be a nikotin füstös illatát. Az első sokkon túl lendülve és magán a tényen, hogy épp egy abszolut ismeretlen ember karjai között szuszog rögvest zavarba jön. Nem kedveli a testi erintkezéseket és ez csak és kizárólag egy véletlen eset lehetett melyre a későbbiekben biztos hogy nem lesz büszke. Arca vörösen izzik és a csípős hidegben is olyan érzése van mintha forróságtól hevült lenne. Az pedig hogy a férfi nem is igazán érti a problémáját hamar szöget üt a fejébe. Zavarodottan pillant hátra majd mikor realizalja hogy a támadoja idő közben eltűnt szinte mar kétségbeesetten néz fel a férfira aki jó par centivel felé tornyosul.
- Annyira sajnálom! Rossz helyen kötöttem ki  és megtámadt egy hattyú. Azt hiszem elestem és hogy meghalok. Talán pánik roham lehetett... - had árja miközben szemügyre veszi a férfi markáns arcélét, a kelleténél hosszabb tincseket és a több napos borostát. Természetesen a sötétlő folt sem kerüli el a figyelmét melyet ő maga okozott és ami miatt valószínüleg tartozni fog egy uj ruha darabbal. A tilzott közelséget megszakítva lep hátra majd hogy szerencsetlenseget tetézze bukik fel a nem olyan régen elejtett fényképezőgépben. Hogy nem túl szerencsés az imát biztos így tehát ha nem kapják el nagy lendülettel a fenekére huppan.
- Ezt nem hiszem el! - meltatlankodik, majd egy sajnalkozo pillantással szemléli ezer evés gépét melyet 10perc alatt sikerült megölnie. Az már más kérdés hogy ez felveti azt is, vajon a férfival mennyi idő alatt végezne...
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 8. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa