BK Fórum - Stég

My boys

Nagy nap ez a mai.
Az én régen látott unokatesómnál jelentkezett a varázsereje, és úgy döntött, idejön, Bagolykőre. Nagyon izgatott voltam, mióta megtudtam a hírt, azóta még gyorsabban pattogtam össze-vissza, mint általában. Dexterrel mindig is közel álltunk egymáshoz, a szüleink közti jó viszonynak hál gyakran találkoztunk, szinte már a harmadik testvéremként tekintettem rá.
Bran tegnap átjött a szobámba, amíg Cory azzal a nagy, gonosznak látszó, de biztosan nagyon aranyos fiúval – elvégre miért lenne vele Cory, ha nem kedves? – ment el valahova. Azon gondolkoztunk, vajon hogyan érzi magát Dexter. Ezt a rettentően komoly témát viszont nem boncolgattuk sokáig, mert rájöttünk, hogy az ágyon ugrálni sokkal mókásabb.
Szóóóval, Bran azt találta ki, hogy menjünk a stégre, merthogy vúúú, jó idő, tiszta ég, ami majdnem – de csak majdnem – olyan gyönyörű kék, mint az ő szemei, verőfényes napsütés, madárcsicsergés... A piknikhez észítettem pár sonkás, meg sajtos szendvicset, és Bran elengedhetetlen fagyijához sütöttem dupla csokis browniet. Minden adott egy jó kis naphoz.
- Gyere, Simi, indulás! – Az én kis imádnivaló szőrpamacsom nyüffögve ugrándozott mellettem.
Már három perce ácsorogtam a stégnél a két fiú felbukkanására, mikor megpillantottam Dextert. Piknikkosaramat elengedve futottam oda hozzá, hogy megöleljem.
- Szia, Dex! Jaj, képzeld, annyi sok mesélnivalóm van, el sem fogod hinni! De előbb mesélj te. Mi újsás otthon? Hogy vagy? Izgulsz? Jó helyed lesz itt, meglátod! – Mosolyogtam rá. Simi ekkorra ért be minket, a drágám annyira sietett, hogy majdnem elgurult. – Ó, igen, őtt itt Simerius, röviden csak Simi, egy golymók. Hát nem édes? – Emeltem fel a lila szőrgombócot.
Néhány perc múlva megláttam Brant, aki nagyban sietett felénk. Arcomon hatalmas mosollyal odarohantam hozzá és szorosan magamhoz húztam, majd kézen fogtam, hogy együtt sétáljunk vissza Dexhez.