Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnevet a szavaira, mert ez már egészen aranyos. Az, mert lehet akármennyire a végzet asszonya, ez a reakció őszinte, valódi, legyen akár az egész élet hazugság, vagy bármi más. Tény és való, nem gúnnyal nevet, hanem jól szórakozik, vagyis, az egész helyzeten.
- Van olyan, amivel nem lenne olyan nehéz, de egyszerű sem. Attól függ, kit választanál - mert lehet egy középszerű valakit választani, akinek pár üveg hamar hazavágná a bankszámláját. Az meg még egyszerűbb, ha valaki, egy éppen rettentő éhes férfiállat ezt egy nőért teszi meg. Volt már rá példa a világban és lesz is még, szerencsére, ennél neki mindig több esze van, annyira sosem tepert és fog teperni, hogy mindenét egy alkalomra áldozza, ahol könnyen kiderül, hogy meg se érte, mert csak játék volt az egész. A nők szeretnek a biztosra menni és fizimiska helyett az erszényt nézni és annak vastagságát szem előtt tartani. Ha ilyen kapcsolatra vágyna, akkor könnyen pár nap alatt már benne is találná magát, minden megerőltetés nélkül és nem, itt még mindig nem a saját külseje a tényeg, hanem, amit mutatna abból, ami zsebében rejlik. Ide sem ilyenért jött, az más, hogy aki egy röpke üzlettel kellett megajándékoznia, sokkal többet ad, vagy akar adni. Ki is nyer akkor igazán?
Türelmetlensége hasonló az előző megmoccanásához, viszont nem kell sokat várnia arra, hogy az történjen, amire jelenleg vágyik. A lassú mozdulatokból lesz egyre gyorsabb, hevesebb vagy éppen éhesebb és követelőzőbb. Nem szokása nagyon táncolgatni, el tudja engedni magát, igen, meg ha akarja, akkor megy is, csak éppen általában az ilyen helyekre is a társaság miatt megy. Az ma nem akadt, csak másféle, aki épp simul hozzá, akinek bőrét karcolja fogával, ujjával és akire végül lepillantva vigyorodik el.
- Szerencséd van, közel a szállásom - nem egy lepukkant valami, motel, hanem az egyik hotel szobája pihen neve alatt, általában alibiként, van, hogy oda se megy, csak amikor már csak rendezni kell, ha nem oldja meg a technika segítségével. Nem várakoztatja tovább, a kezénél fogva invitálja, kissé húzza maga után kifelé, majd odakint rágyújtva, tovább folytatja az útját.
- Ha még kibírod, akkor pár perc. Innen is látni - és tényleg. Mire az utolsó parázs felizzik a cigaretta végén, már ott is vannak. Elegáns belső tér, ahogy átvezeti rajta és felfelé tart vele a szobához. Nem a királyi lakosztály ugyan, de kényelmes, ahogy az ajtó kinyílik, egy fényes, tág és kényelmesnek tűnő szoba kerül a másik elébe.
- Csak utánad - engedi előre, hogy aztán belépve utána, bezáruljon mögöttük az ajtó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zavarba hoz, hogy én is kapok tőle puszit, de már nem akarok pofára esni és semmi, szóval egész jól mutatom, hogy ez nekem mennyire természetes. És az is. Tudom, hogy ez már nem csak valami szimpla kedvelés, vagy éppen annál kicsit több. Ez már sokkal több, és tudom, hogy ha nem akarom elveszíteni, akkor bátornak kell lennem és meg kell majd lépnem a dolgokat. Meg is szeretném, kértem már tanácsot, hogyan kell, remélem, hogy ez az alkalom pedig majd sokat segít, ha nem éppen az lesz, amit érzek. Nagyon csinos, nagyon örülök, hogy látom és nagyon sokat meséltem neki anyának. És tudom, hogy baromi béna vagyok, nem lepődnék meg, ha… Mindegy. Elengedem végül, hogy aztán hallgassam. Egyelőre.
- Ahh, az szuper. Általában pedig fordítva van és akkor esik, amikor ott vagy és áll el, amikor indulsz haza. Sokszor volt ilyen, amikor nyaraltunk, de mondjuk én simán esőben is pancsoltam - azt nem teszem hozzá, hogy egyszer rettentően beteg is lettem tőle, lázas és minden nyavalya. Nyáron nem kellemes ilyen, amikor menne a ember és tenné a dolgát, szórakozna, de nem, mert reszket a takaró alatt. Nem is gond, hogy azóta se sikerült ilyen.
- Szívesen! Remélem minden tetszeni fog neked, próbáltam mindenfélét beletenni - lehet, hogy szedett-vedett a sor, azonban mindegyiket szerettem volna hozzá igazítani. A plüsst, az édességet, mindent. A puszira mosolyodom el és térek vissza ahhoz, min gondolkodtam az előbb.
- Az volt a tervem, hogy találkozni szeretnék veled. Csak az - nevetek aprót, inkább magamon, nem rajta, nagyon nem rajta. - Mi lenne, ha leülnénk oda az árnyékba - emelem meg a kezem, mert elég meleg és napos idő van ahhoz, hogy ha sokáig mászkálunk, akkor le is égünk még mellé. De persze, ha sétálna, akkor arról is lehet szó. - És beszélgetnénk. Vannak dolgok, amiket már nagyon régóta szeretnék elmondani, csak gyáva vagyok. Meg se érdemelném, hogy meghallgass, mert… na mindegy… Szóval, neked is jó? - pillantok felé és ha igen, elindulok a hely felé és addig is, összeszedem a szavaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyik baj letudva akkor máris jön a másik, majdnem fel is lökve az előző gondot. Nem is váratja magát, hamar belecsap a lecsóba, pedig nekem is lenne mit mondanom neki. Biztos vagyok, hogy tudott Darya evési zavarairól. Ahogy feltételezem Odett is.
Az önmegalázás, kampányolás és hülye ötletek összehordása közben csendben állok. Nem szólok bele. Annyi tisztelet mindenkit megillet, hogy ne szakítsa félbe valaki a mondandója közben. Bár igazán nem úgy érzem, hogy ez rám tartozna. Nehéz Darya életében is részt venni, vagy legalábbis elfogadni, hogy már benne vagyok. A fiúk, magánélet és az, hogy szinte felnőtt, egy egészen más tészta. A végénél csúsztam bele az életébe, amikor egy apának az elengedést kell megtanulnia. Igaz, ki más csinálhatná még ezt is elbaszottan, ha nem én?
- Aszongya kilencvenöt - forgatom meg a szemem, de ha rám néz csak megrántom a vállaimat, hogy nincs mondandóm csak megjegyeztem.  
Az összeköltözés felvetése az ami az egészben a legkevésbé lelkesített. Szemöldököm felszalad, tiltakozásra nyitnám a számat, aztán rájövök, hogy nincs igazából közöm hozzá, vagy jogom megakadályozni. Amennyit én tettem ezért a szerencsétlen lányért, az apa titulus is nevetségesen hangzik.
Mégis nagy kő esik le a szívemről, mikor Darya nemet mond. Az eddig benn tartott levegő mély sóhaj közepette jön ki. Nem érdekel, ha hallják, tényleg megkönnyebbültem.
A lemondások rész újra felhozza a bulémia emlékét, ami néhány pillanatra háttérbe szorult a hős szerelmes miatt. Ez egy gyakori betegség a balettosoknál. A cirkuszban is volt néhány, mindnek rossz vége lett. Katyát és engem nem érintett, örömmel zabáltuk fel a fél konyhát ha végre hazabukhattunk egy hosszú nap után amit keményen végiggyakoroltunk. A legjobb lenne ha Darya soha többet nem állna színpadon, akkor talán helyre jöhetne és minden más sanyargatástól, amit a testével tenne később, attól is megóvná magát és minket. Aki erre hajlamos az bármi másra is.
Azonban mikor az előadására gondolok, amit megnéztem, elszorul a szívem, ha soha többet nem láthatnám úgy.
- Ha ennek vége beszédem van kettőtökkel - jegyzem meg Odettre és Somogyira pillantva. - Úgy sem ártana pihenni hagyni Daryat. Az átszállítás meg fogja terhelni, örülnék ha a lehető legjobb állapotba lenne addigra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Visszaereszkedem a talpamra, ahogy kiengedünk az ölelésből mindketten. Nem vagyok nagyon magas, ő viszont nem alacsony, így kénytelen vagyok lábújhegyre emelkedni kicsit, hogyha megölelném. Nem bánom azonban cseppet sem, nem okoz akkora gondot a dolog, hogy ne akarjam megölelni miatta.
- Igen, szerencsénk volt - mosolygok érveire. Tavaly tényleg sikerült a nyár legesősebb hetén mennünk, és kénytelek voltunk egész héten a bérelt apartmanban ülni. Persze az se volt rossz, mert legalább együtt voltunk a családdal, társasoztunk meg ilyenek. Annyira bevállalósak nem vagyunk, hogy Elihez hasonlóan fürdeni menjünk az esőben, vagy esetleg viharban.
Őszinte meglepettség ül ki az arcomra, ahogy felém nyújtja az ajándékot, azt azonban fel is váltja a mosoly és izgatottság. Kíváncsian kukkantok bele szatyorba, hogy aztán hálásan pillantva a fiúra emelhessem ki a plüssfigurát és leshessem meg alatta a csokit, a bögrét és a többi apróságot. A puszival még magamat is meglepem, de nem bánom meg, hogy megtettem. Csak mondok még egy "köszönömöt" Elinek. Visszatéve a cicát nézek fel rá, meghallgatva, mik a tervei. Arra nem számítok viszont, amit elsőnek ad válaszol. Én is nevetek picit, nagyrészt zavaromban, s talán picit el is pirulok. Még mindig őt nézem viszont.
- Nekem jó - felelek végül, és el is indulok abba az irányba, ahová az előbb mutatott. Agyam azonban rögtön kattogni kezd: vajon mit akar elmondani? - Meghallgatom, bármit szeretnél mondani - szólok útközben.
Az árnyékban elhelyezkedve aztán megvárom, hogy ő is leüljön, és kíváncsian nézek rá. A szívem közben hevesen dobog, amint azon agyalok, mit fog mondani. Felmerülnek bennem azok a mondatok, melyekre titkon a legjobban vágyom tőle, ám a legrosszabb eshetőségekre is megpróbálok felkészülni. Eszembe jutnak Darya szavai, amik akkor is észhez térítettek, mikor hozzá fordultam télen a korizás előtt. Nem hívott volna el ideáig, ha azt akarná közölni velem, hogy többé nem akar látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alig hitte el, hogy ez a fajta boldogság olyan embernek is jár, mint ő. Ebben a pillanatban egészebbnek érezte az életét, mint húsz éve alatt bármikor. Rara nem csak boldoggá tette, de egésszé is. Mindig benne volt az a bizonytalanság saját magával kapcsolatban, a páni félelem, hogy egyszer majd megint minden elromlik, ahogy régen is történt annyi évvel ezelőtt. Éjszakánként volt, hogy arra ébredt, hogy elönti a rettegés, hogy egy nap felkel és kiderül, hogy ez az egész nem is történt meg, csupán a fejében. Azonban ha Sárára gondolt, ha belenézett azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe rögtön tudta, hogy ez nem lehet ábránd, mert ő képtelen lenne ilyen szépet kigondolni. Az ő elméje a rémálmok melegágya, és semmiképpen nem a megnyugvásé. Éppen ezért élvezte annyira ezt a pillanatot. Még csak attól se félt, mi lesz másnap. Vagy harmadnap. Mert az itt és most sokkal igazabb volt mindennél.
- Biztos nem - jelentette ki faarccal Zsombor, és lenézett a mellkasán fekvő lányra. - Még a végén túlságosan hozzászoknál, és nem lenne akkora hatása - nevetett a fiú halkan, aztán egy puszit nyomott Rara fejére. Eligazgatta magukon a takarót, és még jobban belefúrta magát az ágyba.
- Aludjunk, mert Stefan reggel biztos korán ébreszt majd minket - játszott egy mosoly a fiú ajkain, és miközben még mindig a barna hátát cirógatta, lassan lehunyta szemeit. Erre az estére mindig emlékezni fog. Akkor is, ha másra nem. Akkor is, ha az elméje újra elveszik. Ebben biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Oh oké, tegeződjünk, így egyszerűbb, csak megszokás - eleresztettem felé egy mosolyt, miután már nem fagytam le attól, hogy egy ismert előadóval sodort össze az ég, aki nem csak, hogy ismert és gyönyörű, de még egy nagy kedvencem is. Nehéz is volt leírni szavakkal, hogy mit is éreztem pontosan, mert többnyire ezek az előadók olyan elérhetetlennek tűntek, most viszont itt volt alig pár karnyújtásnyira, én meg olyan csodálattal néztem rá, mint egy kisgyerek. - A második lesz, együtt jártunk a papneveldébe..öhm, szóval igen, a második - bólintottam egy barátságos mosollyal, s talán ha Odett is ismeri, akkor most sikerült elkottyintanom, hogy még az újságírói karrierje előtt papnak készült.  - Tulajdonképp megbeszéltük, hogy majd a bejáratnál találkozunk, de olyan sokan voltak, és közben jelezte, hogy a sátraknál, de akkor ezek szerint tényleg rossz sátorba sikerült kavarodnom, hogy a Tiédben kötöttem ki, és rettentően sajnálom, hogy megzavartalak, mert biztosan ez rosszul érint, gondolom, de nem akartam tolakodni, főleg nem így koncert előtt, ami tuti, hogy szuper lesz - csak mondtam és mondtam, dőltek belőlem a szavak, s nem mondom azt, hogy a prédikációk során nem megy ilyen jól, most viszont inkább a zavarom mondatta velem a szavakat. S végül is, csak sikerült kinyögnöm, hogy mit is szeretnék, mert nem mehettem úgy haza, hogy ne kapjak egy aláírást Odettől. - Hova? Hú, nem tudom, várj csak - kotorászni kezdtem a zsebeimben, de csak egy egyházi kis meghívó akadt a kezem ügyébe, s azt még sem írathattam alá. - Nekem…nincs papírom, csak egy egyházi meghívó van a zsebemben és egy…énekeskönyv- bukott ki belőlem, ahogy elkaptam kacér pillantását. Egy kicsit izzasztó volt a helyzet, de mentségemre legyen, odafönt Ő is láthatta, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon működtem, s talán azzal még nem követtem el bűnt, ha elkönyveltem magamban, hogy élőben még gyönyörűbb az énekesnő, mint a plakátokon. - Ilyenkor mi a megoldás? - pillantottam rá, s még mindig zavarban voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hétvége! Merlinkére, nem győzöm áldani azt, aki kitalálta! Nincsenek unalmas órák, se házi feladat, se tanulnivaló - oké, az pont lenne, de kit érdekel, mikor, wait for it, hétvége van? Na ugye, ezt a logikát senki se kezdheti ki! És a legjobb, hogy itthon lehetek. Nagyon szeretem a kastélyt, de azért mégis más itthon, a szakadt szabadidőmben, chipsszel a hónom alatt, a telefonommal a kezemben, amin épp valami full kreténség megy, én pedig röhögök, miközben két pofára tömöm magamba a nasit. Oké, mondjuk ugyanezt csinálnám a suliban is, de nem ez a lényeg. Mert ez itthon van, az pedig a suliban lenne. Na. Tök egyértelmű.
Egy csöppet talán elvesztettem az időérzékemet ma. Az megvan, hogy valamikor még hajnalban, apu elment valamelyik tesóval, talán Ádámmal, ha tippelnem kéne, hogy friss gyógynövényeket szerezzenek be. Hívott engem is, de még Merlinke is forogna a sírjában, ha olyan korán kéne kelnie, pedig ő halott! Szóval én épp a másik oldalamra fordultam a legnagyobb békességben, mikor csukódhatott mögöttük az ajtó. Szabi is lefalcolt valamikor, az megvan, hogy akkor már besütött a nap a konyhába. Azt is csak azért tudom, mert bármerre moccantam, mindig kisütötte a szemem reggeli közben. Bulcsú valami ebédet emlegetett, mikor szintúgy távozott, így valószínűleg most délután lehet. Örs pedig kiment lovagolni, ez tisztán megvan, mert úgy ordítottam utána, hogy ne felejtse el lecsutakolni Kallipoét, mint a múltkor, különben tuti csótányokat pakolok az ágyába. Hmm... mintha valakit kihagytam volna a felsorolásból...
Hangosan nyögök fel, ahogy ledózerolnak. A nasizacsi kicsúszik a hónom alól az ütközés következtében, én pedig olyan drámaian nyúlok utána, mint a filmek lassított felvételeiben szokás; sikertelenül. Nagyot sóhajtva, lebiggyesztett ajkakkal fordulok meg és már épp tervezem a frenetikus lecseszős monológomat, de szemmagasságban nem látok senkit, szóval... szépen lefelé vezetem a tekintetem, hogy az találkozhasson egy dühös kis répamanóval. Ó, tényleg, Görcsi is itthon van.
- Hé-ha-hóóóó, mi lenne, ha vennél egy mééély lélegzetet? Nézd csak, így - és ezzel mutatom is, jó hangosan veszek levegőt, csak úgy szétfeszíti a mellkasom, majd kifújom és lehajolok hozzá, immár igencsak aggódó tekintettel. Sose voltam nagytesó, tök új ez a szerep és jobban akarom csinálni, mint a bátyáim. - Mi lenne, ha elmondanád, hogy miről van szó? Bármi is legyen, segítek neked, jó? - kedvesen elmosolyodom, majd nyúlnék az arcához, hogy letöröljem a könnyeket, de még időben realizálom, hogy csupa ragacs az ujjam, szóval még időben megállok. Azt is megállom, hogy lenyaljam, mert a pedig nem illene a helyzet komolyságához. És én komoly nagytesó vagyok most!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nagyon lutri egy nyaralás, én mondom – mert sose tudni, mi fogad. Meséltek már a rokonok minden rosszról, ami elvenné az ember kedvét, jobb esetben. Amikor betegek lettek, mert olyan ételt ettek, de ilyen velem is volt már. Nem mindenki figyel oda, aztán hamar kész is a baj, ha akarja az ember, ha nem. Az ilyenre fel kell készülni, más nem, gyógyszerrel. Csak így lehet elmenni, ha minden van az embernél, csakhogy, általában mindig az marad el, ami „lehet, hogy kelleni” fog, mégis kimarad a csomagból, mert inkább egy másik pár cipőt teszünk a helyébe. Mindegy is, itthon vagyunk, itthon vagyunk, így most nem kell aggódni, hogy nincs meg valami. Nem lakom messze, ha esetleg esne az eső, leszaladunk a metróhoz, onnan közel az otthon és… és és. Akkor bemutatom anyukámnak. Sokat meséltem róla neki, mármint anyának és ő már nagyon szeretné látni. Terveim között szerepel az is, hogy ha nem siet haza, akkor a vacsorát nálunk töltse. De az előtt mindenképp szeretnék vele beszélgetni. Mindenről. A kis ajándékcsomag inkább az izgalmak enyhítésére van, bár lehet, hogy jobban zavarba hoztam vele, mint illene. Na mindegy, mert én örülök, hogy tetszik neki, esetleg minden, amit csak beletettem. Nem zavar, hogy csak én adok, sőt, én még adnék is, ha lenne nálam. Na de talán a bátorságom ma elég lesz.
- Szuper – bólogatok, bár lehet, hogy ijesztően hangzik az, ahogy tálaltam. Gyakoroltam pedig, bolondnak tűntem a szobámban sétálgatva, hogy jaj, akkor most hogyan kellene. Az lesz a legegyszerűbb, mint rájöttem, ha csak mondom, ami jön. Ha elakadok, akkor kérek szünetet, de örökké nem ücsöröghetek azon, amiket érzek és gondolok. Nem, mert ki tudja ki lesz bátrabb és ügyesebb, aztán egyedül maradok mindennel. Ha pedig a válaszok nem-re hajaznak, akkor sem mondhatom majd, hogy semmit sem ért, nem tettem meg. Finoman fogom meg a kezét, majd indulok el vele az árnyékba. Kikerülök egy fűben ücsörgő csoportot, akik már nagyban söröznek. Inni hozhattam volna, ha nem is sört, de valami hűs üdítőt. Na mindegy, majd utána beülünk valahová vagy veszünk egy fagyit, nem messze innen láttam egy pultot, szóval megejtjük. Odaérve engedem el, hogy leüljek, majd megvárom, míg ő is így tesz.
- Huh. Fejben minden jobban hangzik majd, ahogy sikerül kimondanom, szóval előre is elnézést érte – ejtek meg egy zavart nevetést, majd nagy levegőt veszek. Nem tudom honnan veszem a bátorságot, csak arra gondolok, hogy mások ezen évekkel ezelőtt túl vannak. Tudom, le vagyok maradva, nem is érdekel. Finoman fogok rá az ujjaira, úgy csinálom, ahogy elképzeltem. Fejem emelem meg, tekintetemmel keresem az övéit, majd fúrom bele a sajátom és nem eresztem.
- Betti, te egy nagyon csinos és csodálatos lány vagy – kezdek bele, hangom és talán ujjaim is kicsit remegnek. - Nem is értem, hogy az ilyen békát, mint engem, hogy tudsz kedvelni de… de én ennek nagyon örülök. Annál is jobban – mosolyodom el. Csak így tovább – mondja a fejemben a hang, de a szívem ki akar szakadni. - Már nagyon régóta szeretném elmondani, hogy… hogy én nagyon kedvellek, jobban is, mintha azt mondanám, barátok vagyunk csak. Tudom, hogy nagyon bénán csinálok mindent és hogy ami randinak volt vehető, nem tűnt annak de… - nyelek egyet. Mondd ki, mondjam már ki. Kicsit elmegy a hangom, krákogok párat, nagyon szomjas lettem, érzem hogy leizzadok. De akkor sem állok meg. Egy szusszra, aztán, jöhet az ítélet.
- Szeretlek, és szeretném ha… velem lennél és nem mással. Ideges vagyok ha nem találkozunk, hogy vajon… hiszen ilyen szép lányra mindenki vágyik. Szóval… veled szeretnék lenni és szeretném, ha ma este átjönnél hozzám vacsorára, hogy… bemutassalak az anyukámnak is. Addig is… beszélgetnénk meg… - meg mi? Semmi mi. Szeretem, erre jöttem rá, amikor vásároltam neki a nyaralás során. Amiről azt hittem, sose, mégis valós. Minden szavam végére, mint valami pont, közel hajolok hozzá és hacsak nem zavar el, csap arcon, az ajakira csókolok. Rövid, apró, de ettől biztosnak tűnnek béna szavaim. Reszket belül a gyomrom, hogy mit kapok válasznak, de ujjaimmal simogatom az övéit és várom, hogy megszólaljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szinte már felháborító, ahogyan a férfi beszél, mégis, lényének egy része izgatónak és tiltott gyümölcsnek bélyegzi meg, mely épp elegendő ahhoz, hogy arcpirító válasza ellenére se hagyja faképnél. Már amúgy sem nevezhető szűziesnek egy házasság után, hiszen látott, s tapasztalt már sok mindent, amiben érthető okokból kifolyólag egy ideje már nem volt része. Még a lelke is beleborzong abba, ahogy megérzi magán alkalmasint a férfi tekintetét, mintha csak tudná, hogy néz ki pucéran. Ez az eshetőség jóval illetlenebb gondolatokra utal, mint amelyeket Benedek sejteni merne a kék íriszek mögött.
- Talán nem is vágyom férjre. A házasságban semmi örömét nem leli az ember, kivéve persze, ha férfi - megforgatja csillogó szemeit, s nem is oly burkoltan utal ama kielégülésre, melyben nem sokszor volt része. Az ellenkező nem kényelmesen lubickol a házas élet élvezetiben, de a legtöbbüknek fogalma sincs arról, mit akar a nő. Báb csupán egy kényszerkötelékben, kinek dolga gyermekeket szülni és felnevelni azokat. Hát Abigél aztán nem áll be a sorba! Egyetlen emberért adná oda mindenét, ha csak egy pillanatra is övé lehetne: Benjáminért. Hiszen szereti Őt, merné ne szeretni! - Ön sokkal többre tartja magát, uram, mint amire én valaha is fogom. De azért remélem, nem sértem meg - negédes mosolya és kedvesnek tűnő hangsúlya egyszerre teszi a mondatot roppant lekezelővé, s egyben kimondottan provokatívvá. Ó igen, talán mégsem tartja oly kevésre, mint azt állítja, s tán kíváncsisága is előbbre való annál, minthogy nemet mondjon, s megtartsa úrihölgy látszatát.
- Tán költő volna, hogy ennyire romantikus képekben látja a világot? Ez a társaság már nem a regényekből ismert kifinomult közeg. Manapság házasodni érdekből szokás, nem szerelemből, de gondolom ezzel Önnek sem mondok újat - elfintorodva gurítja le torkán a megmaradt italt, s noha egy pillanatra arca megrezdül az alkohol erősségétől, mintha ott sem lett volna, hamar eltűnik. - Remélem, hogy egy napon megleli, amit keres. További jó mulatást - még egyszer, utoljára a férfira pillant, mélyen a szemébe néz, s egy aprót pukedlizve meglebben ruhája, ahogy léptei és a játékos esti szellő beljebb sodorják a bálterembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Csak a férfi? Ezt a gondolatot eddig még nem hallottam, de szívesen meghallanám az érvelését.
Jobb szemöldököm picit megemelkedik, szemem megcsillan, és valódi érdeklődéssel nézek rá, a hangomban is hallatszik, hogy tényleg érdekel az ő nézőpontja a házassággal kapcsolatban. Szeretek vitatkozni, természetesen értelmes, és normális vitákat szeretek folytatni, esetleg egy kicsit elképzelhetetlen szintre menni, de úgy tűnik a velem szemben állóval lehet igazán értelmes, sőt egyenesen élvezetes vitákat folytatni. Vitatkozni akarok vele, elképzelhetetlen mértékben vágyok rá, hogy veszekedjünk. Üvölteni akarok vele, és azt akarom, hogy üvöltsön velem. Ez a nő, és erősen aggaszt a gondolat, egyfajta végzet asszonya, és félek, hogy egy nap az én végzetem lesz. Az ilyen nem kellemes, nem vicces. Mert vágyat érzek iránta, és ezt nem kívánom elmélyeszteni. Nincs az az Isten, amiért én ezzel a nővel mélyebbre menjek. Nem vagyok őrült.
- Szóval, azt mondja, hogy nem hisz a képességeimben?
Teszem fel a kérdést ugyanazzal a negédességgel, ahogy ő beszél hozzám. Én tisztelem a női nemet, komolyan tisztelem, de realizálva a veszélyt, kezdem úgy érezni, hogy ez a nő megőrjít, ami nem feltétlenül az ő hibája, az övé is, de az enyém is, mert, ahogy nézem, egyre jobban nyomom magamba, hogy valami nem stimmel vele, és hogy valami baj lesz, és, hogy nem tudok, nem akarok tőle szabadulni. Ez baj? Ó igen, ez baj, de kívülről nem mutatom, teljesen normálisan tekintek rá, de belül, égek. Egyetlen tekintete képes foglyul ejteni.
- Költő. Egy két lábon járó költő. Többek között. Én is kívánok hasonlókat.
Biccentek a távozó irányába, és valóban elgondolkoztat az, hogy valóban jobb lenne, ha meglelném azt, amit elképzeltem, mert azzal megvédhetem magam tőle. És ezt kell tennem. Nézem, ahogy ellibben, a tekintetem ösztönösen csusszan lejjebb, látni akarom az egészet, a nőt, akinek nem csak ki kell sétálnia az életemből, de nem is engedhetem, hogy egyáltalán belépjen. Mégis nézem, ahogy lassan eltűnik a tömegben, én pedig, hogy megakadályozzam a további afférokat, gyorsan távozom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az édesanyja mindig azt tanította, ahhoz megfelelően öltözzön, amit sugallni kíván. Egy dolog bizonyos: semmiképp sem szeretné egy megkeseredett özvegyasszony látszatát kelteni, elvégre nem az, másrészt viszont nem öltözhet már úgy, mint ifjú korában. Egy kivágott, rövid ruha, mélyen dekoltált felső résszel igazán csábító lenne, nem is esne nehezére gazdag férjet fogni benne, mégsem akar akárkit. Ha már mindenképp házasodnia kell, hogy megmentse családi örökségét, legalább egy hangyányit érezze jól magát benne. Fújtatva kapja ki a rég nem hordott ruhát a szekrényből és némiképp elégedetlenül szemléli, hogy aztán sóhajtva magára öltse. Hogy mennyire ki nem állhatja ezeket a családi vacsoraként aposztrofált rém unalmas összejöveteleket! De nincs mit tenni, hívja a kötelesség, ami igencsak terhes az elmúlt időszakban.
A Ballay birtokra érkezve nem lepi meg különösebben a fényűzés, elvégre aranyvérű családról van szó. Kedvesen mosolyogva, szemérmesen elegyedik beszélgetésbe rendre az emberekkel, s nem is ébred rá sokáig, hogy épp annak az embernek az asztalánál fog ülni, aki oly felháborítóan viselkedett a legutóbbi bálon. Azóta nem találkozott vele, tekintete mégis kíváncsian fürkészi a karót nyelt vendégsereget. Talán a sors keze lehet abban, hogy egy pohár itallal a kezében ismét a teraszon találja magát, ám ezúttal valóban egyedül.
Mély levegőt vesz és kifújja. Még a nevét sem tudja, hogyan kerülhetné el így azt a pimasz frátert? Vagy netén ismernie kellett volna? Meglehet. Most azonban nem gondol erre, ráér később is. Ajkához érintve a poharat aprót kortyol a konyakból és a kerten végignézve ismét megállapítja, hogy túlzottan gazdagok. Ide kellene beházasodnia, ám akadt valaki, aki szüntelen ostromolja levelekkel és hajlandó volna a hozománytól is eltekinteni. A Szentessy család igen jóhírű, s az ifjú sarj jó ideje már, hogy nem lel társra, most pedig Abigélt szemelte ki. Sajnos ma este nem jöhetett el, mivel meghívva sem lett, ezt viszont a nő egyáltalán nem bánja. Igent kell majd mondania, azonban mielőtt a házasság fojtó köteléke hurokként szorulna nyakára, szeretné kiélvezni a tavasz utolsó, mesésen kellemes napjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy újabb családi vacsora, valakikkel. Igazából már oda se figyeltem, túlzottan megrészegített a tény, hogy ma szállítják le a legújabb csikómat, a kártyán nyert Büszkeséget. Azt hiszem, tényleg az, csak már nem Schmaltz Robié, hanem az enyém. Az én kis büszkeségem. Persze a vérvonala nem teljesen tiszta, mert az ki van zárva, hogy egy abraxan és egy unikornis keveredéséből ép, de szárny nélküli utód szülessen, különösen, ha az apa a szárnyas ló. Mégis, Büszkeség, ha nem is olyan, aki tenyészállatnak való, gyönyörű, kitűnik a többiek közül, valóban arany csillanású szőre miatt. Az enyém. Más nem számít.
- Indulnia kell.
Két szó, amit nem szeretek mostanában együtt hallani. Indulnom kell. Hova? A hivatalomba? Megbeszélésre? Ebédre? Vacsorára? Vacsorára. Ami olyan lesz, mint egy megbeszélés. Állítólag régi, kedves barátok, akikkel nemrég találkoztak újra, és mi sem természetesebb. Hát persze. Sóhajtva veszek búcsút a méntől, mindenkivel foglalkozom, szeretem őket, kikapcsolnak. Ha egy nap máshol telepedek le, csakis olyan hely lehet, ahol nekik megfelelő otthont tudok biztosítani. De, most mennem kell. Éjfekete lovamra ülve, még egy kósza pillantást vetek rájuk, aztán visszafordulva gyorsabb tempót diktálok, hogy ne késsek. A késést taszítónak találom, szeretem, ha az egyes események pontosan zajlanak, és ha kések, akkor igazából nem teszek mást, mint mások idejét rablom, és ez nem helyes.
Az út nagy részét vágtázva teszem meg, míg a végén már csak finoman ügetek, és bár gondolataim kellemesek, igen hamar torzulnak. Büszkeségből Borzalom lesz, ahogy a gyönyörű, különös fényű aranyszín unikorniscsikó helyett pirongató nő képe rajzolódik ki lelki és fizikai valójában is. Akit el akarok kerülni, illetlenül áll a birtokom egy pontján. Nem, ez így nem helyes, másodszülött vagyok, tekintélyes vagyonnal. Ha egy nap a szüleink meghalnak, a birtok a bátyámra száll, én egy másikat öröklök majd. Egyelőre nincs feleségem, kényelmes az itthonlét, nem tervezem a költözést. Bár az ilyen pillanatokban megfontolandó. Felé haladva, könnyűszerrel szakajtok egy fekete alapon fehér cirmos rózsát, mely tökéletesen illik a megjelenéséhez, és egészen mellé sorolva, némileg alacsonyabban, mint ő, de felfedve kilétem, helyezem a rózsát a kettőnk közötti, széles korlátra.
- Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A ma este sem tűnik sokkal izgalmasabbnak, mint az ezt megelőzők. Finoman előre hajolva támaszkodik meg a korláton és hagyja, hogy a lágy, éppcsak szellő belekapjon leengedett hajának egy-egy tincsébe. Ezt a nesztelen, csendélet beli idillt lódobogás zavarja meg, mely a birtok végéből érkezik. Lassan, mintha nehezére esne rebbennek pillái, hogy makacs kékjeit az érkezőre villantsa, s mikor felismeri, még a lélegzete is eláll. Micsoda nem várt fordulat, hogy ismét találkoznak, ráadásul itt. Ami még ennél is rosszabb, hogy a férfi minden bizonnyal a házigazdák rokona lehet, elvégre ki az, aki a Ballay birtokon őrzött lovakat megülheti, ha nem egy szoros barát, netén családtag? Ekkor jön rá, kivel is van dolga valójában. A nem túl jó hírben álló Ballay Benedekről, hát vele sodorja össze ismét a sors. Hogy elejét vegye a pletykáknak, már fordulna is vissza, hogy csatlakozzék a nemesi társasághoz, azonban lábai nem akarnak engedelmeskedni.
Finoman, kíváncsiságát alig kifejezve billenti pár fokkal oldalra fejét, hogy aztán kirajzolódjon előtte, miért is hajolt le a férfi korábban. A korlátra helyezett rózsát könnyedén veszi ujjai közé, vigyázva, hogy annak egyetlen tüskéje se szúrhassa meg, majd a virágot orrához érinti, hogy beszívhassa annak illatát. Valóban olyan, mint egy filmbéli jelenet, netán színdarab, ám a valóság elkeserítő súlya gyorsan nehezedik vissza vállára.
- Ha Romeót nem hívják Romeónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néven... - mosolyra húzódnak ajkai, miközben biccent egyet. - Nem hittem volna, hogy épp itt látom majd viszont - felegyenesedik, s ösztönösen húzza ki magát, ezzel tökéletes tartást biztosít, nem mellesleg kihangsúlyozza, hogy a ruha, melyet visel, szinte rá van öntve. Amennyire rémesnek találta otthon, most, hogy tudja, ez a pimasz férfi is itt van, már helyénvalónak, mi több, tökéletes választásnak tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szívem majd kiugrik a mellkasomból, arcomról azonban egy percre sem tűnik el a lelkes mosoly. Elindulunk, s Eli az aki megteszi, mire én is gondolok. Most ő a bátrabbik kettőnk közül. Ő az, aki megragadja kezemet, én pedig csak remélem, hogy nem izzad nagyon a tenyerem, ahogy én is rákulcsolom ujjaimat az övéire. Azt hiszem ez jó jel, mármint, hogy megfogta a kezem. A gonosz ki ördög a vállamon azonban folyamatosan felhívja a figyelmemet arra, milyen negatív kimenetelei lehetnek a következő beszélgetésünknek. Próbálok azonban pozitív maradni, és kissé elpirulva ugyan, de mosollyal az arcomon helyezkedem el, miután elengedi a kezem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy szabályozzam a légzésemet, és kívülről ne látszódjon, mennyire izgulok a mondandója miatt.
Nem zavar, hogy ismét megfogja a kezemet. Bőröm felmelegszik az övé alatt. Ahogy pedig tekintetem kapja el, úgy fúrom én is barnáimat az övéibe, és mélyedek el szemeiben. A légzésemet ugyan sikerül lelassítanom kissé, tekintete megnyugtat, szívem azonban még mindig hevesen kalapál. Akkor sem csendesedik, mikor beszélni, s egyúttal dicsérni kezd. Most már nem akarok tenni ellene, elvörösödöm. Tekintetem azonban még mindig Eliében tartom, és eszembe se jut, hogy elszakítsam onnan. Ahogy az sem, hogy megszólaljak, ezzel félbeszakítva őt. Csak figyelek rá, minden porcikámmal. Egyedül hüvelykujjam mozdul meg, és simít végig kézfején, mikor önmagáról beszél. Ösztönös mozdulat ez részemről, de azon ritka alkalmak egyike, mikor nem bánom meg, hogy megtettem. Ösztönös az is, hogy közelebb húzódom hozzá, mikor elmondja, mennyire kedvel. Közelebb húzódom, mert én is kedvelem, nagyon. Vágyom rá, hogy a közelében legyek, pláne, hogy már tudom, ő is kedvel. Az ördögöcske egy szempillantás alatt tűnik el a vállamról, belátva, hogy nem volt igaza. Melegség árad szét bennem, mosolyom pedig még szélesebbre húzódik, ha lehetséges. Hihetetlen megnyugvást ül rám, hiszem mindennél jobban vágytam rá, hogy ezekkel a szavakkal forduljon hozzám.
Elijah azonban folytatja, következő szavait pedig tágra nyílt szemekkel fogadom. Szeret. Elfelejtek azzal foglalkozni, hogy palástoljam meglepettségemet, vagy azt, arcom mennyire ég. Hosszú perceknek tűnő pillanatokig fogalmam sincs, mit kéne erre mondanom? Hogyan kéne reagálnom? Egy pillanatig ki akarnám rántani ujjaimat Eli kezéből, az ő mozdulatai azonban gyorsabbak, mint az én gondolataim. Csókja olyan váratlanul ér, ahogy vallomása tette. Ösztönből ellökném magamtól, ám valamiért mégsem teszem. Az, hogy ennyire közel kerül hozzám, ráébreszt, hogy én is vele akarok lenni. Hogy az előbb majd kiugrottam a bőrömből, már attól, hogy tudom, kedvel.
Rászorítok kezeire, és anélkül, hogy végig gondolnám, ő is kap tőlem egy csókot, válaszképpen. Hátrébb húzódva pár pillanatig csak nézem őt, elsüllyedek szemeiben, mielőtt választ adnék a meghívására.
- Szívesen átmegyek hozzátok - hangom remeg, mert túl sok az érzelem most bennem. Az ördög is visszatér, arra ösztönözve, hogy menjek, maradjak egyedül a gondolataimmal. Semmiképp sem szeretném azonban otthagyni Elijah-t. Közelebb húzódom hozzá inkább, s az eltántorító gondolatok hamar tovább is állnak. A közelsége megnyugtat, bármilyen új is ez a helyzet most nekem. Sőt, talán mindkettőnknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A férfi nevetésén én is elmosolyodom.
- És ha téged választanálak? - pillantok fel vigyorogva, ez már egy kis csipkelődés, hiszen ki engedné önként, hogy kiigyam a vagyonából, pláne, miután bejelentettem a szándékaimat? Inkább csak egy ugratás az egész és ezt a vigyor utáni kacsintásom is jelzi. Azonban ettől függetlenül ez a felkerül a kihívások listámra. Egyszer valakit kiinni a vagyonából. Ha egy átlagos egyetemistát cserkésznék be nem kellene sok, s ha ő nagyon részeg vagy egyéb állapotokban szenvedne észre se venné, csak mikor már késő.
A táncparkett tele van emberekkel, vonagló heringekhez tudnám hasonlítani és a szagot is ami közöttük terjeng. Mégis néha olyan jó beállni közéjük, eljátszani, hogy az ember egy a gondtalan, tiniéletet élő üres fejű ribanc. A srác pedig vevő rá. Játszik vele. Nem tudom miért teszi. Azért, hogy utána én is játsszak vele amikor kettesbe maradunk, vagy csak ő is kicsit tömeg akar lenni. Nem is izgatnak az indokai. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy nem számít ki áll előttem, úgyse lehet annyira romlott és veszélyes mint én. Valahol őt is a tömeg egyik tagjának tekintem, akit mára kiemelek, hogy elszórakoztathasson.
A kémia megvan közöttünk, a két test egyként akar összeolvadni, minden percben újra és újra egymáshoz érünk valahol. Egyszer teljesen a másikhoz simulunk, máskor néhány apró érintéssel csak tovább húzva a vágyat. Azután már ez sem elég, közel maradunk, hogy érezzük egymás leheletét és kihívó szavak csatái közepette elcsattanjon egy harapás. Érzem ahogy ujjai jobban megmarkolnak. Félni. Milyen nevetséges szó. Nő létemre, egyedül az éjszakában, férfikézzel a csípőmön nem félek. Ezt a legtöbben nem mondhatják el magukról. Annyi csúnya hír, annyi gonosz bácsi, annyi rémisztő árnyék, aki mégsem csak a mesében léteznek. De tudom, hogy a legtöbbtől képes vagyok megvédeni magam. Eleget féltem gyerekként abban a tíz évben ahhoz, hogy nagy dolognak kell lennie a riadalomhoz.
A lakás ajánlatára belül megörülök. Tudom, tizenhat éves koromban a kényelemnek igazán nem kellene a döntéseimet befolyásolnia, mégis egy ágy gondolata már jókedvre derít.
- Talán felnézhetek kicsit - kuncogom, de szavaim már el is halnak ahogy kifelé invitál. Csak nem mohóvá kezd válni az eddig olyannyira türelmesnek tűnő férfi? Izgalom fog el,s még többet akarok kihozni belőle.
- Huha, te tényleg akkor csak a szomszédba ugrottál le - pillogok meglepetten, majd halkan elkuncogom magam. Nem is baj, az éjszakai sétákhoz amúgy sincs igazán kedvem. Ahhoz túl magas a sarka a cipőmnek.
Belépve nem bámészkodok mint a sarki kurva, aki eddig csak az utcán dolgozott. Úgy teszek mint akit teljesen lenyűgöz a srác és észre sem veszem, hogy helyszínváltás volt. Amúgy is voltam már ilyen helyeken egyrészt, másrészt szebbeken is bőven. Harmadrészt gyűlölöm ha valaki a személyzetből úgy nézne rám mint egy prostira. Akkor már inkább a részeg pénzes csajszi szerepe jusson osztályrészül.  
A szobájába érkezve elsőként lépek be.
- Hm nem is vészes, egészen nem vészes - bólogatok, miközben megtámaszkodom a falban, hogy le tudjam venni a cipőmet. Akármit is tervezünk az éjszakára ez a két csodálatos vörösség nem fog részt venni benne. Legalábbis rajtam esélytelen, rá meg úgy saccolom kicsi.
Miután megszabadulok mind a kettőtől beljebb lépek még mindig pipiskedve, a fenekemet ringatva mint egy hülye picsa.
- Csak talán egy kicsit meleg - jelentem ki levéve a bőrdzsekimet. Alatta egy szűk, vörös ruha, ami alá esélytelen lenne melltartót rejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mácsai Zója
átléphetem még a küszöböd?

Elaraszolt mellettem néhány sötét, magányos este, mire végül dűlőre jutottam magammal, és a józanságnak rég hátat fordítva, elegáns whiskys pohárral a kezemben a dolgozó szoba gyér fényében fürdő asztalához támolyogtam, és sokadik próbálkozásra végül hiánytalanul megírtam a levelet. Eljönnék, ha nem bánod. O. Noel. Ennyit vitt magával a pufók fülesbagoly, se többet, se kevesebbet.

És ígéretemhez hűen, itt vagyok. Eljöttem.
Nem érzem magam túl jól, mintha italtól forogna velem a világ, pedig csupán egyetlen egyet kortyoltam, még jóval ezelőtt, sok-sok órája, mikor anyámmal együtt kiléptem a kúria robosztus ajtaján. Kellett, mondhatni.

Kopogtatok, és megköszörülve a torkom egymáshoz simítom nyirkos tenyereimet. Egy pillanattal később ügyesebb mutatóujjammal idegesen nyúlok merevre vasalt inggallérom alá. Zavar, de nem találom hol szúr az anyag. Végül - kissé talán ingerülten - leengedem a kezem, és kiegyenesedve teszek egy lépést hátra, hogy céltalan pillantást vethessek a házra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Azóta, hogy kezeim közé vettem a papírt, többször is megnéztem, elolvastam, próbáltam a szavak mögé látni. Sorokról nem beszélhetünk, hiszen csupán pár szót vésett fel az üzenő, és én ebből a párból kellett, hogy értsek. A női praktikákat bevetve, elintéztem, hogy Dwayne és a gyerekek a hetet az anyjánál töltsék, a viszonyunk az elmúlt évtizedben sem lett jobb, így nyilvánvaló okokból én nem tarottam velük, de nem is akartam. Elküldhettem volna őket bárhova, ám mégsem tettem, mert nem akartam, hogy hazajöjjenek, nem tudom, hogy mire számítsak, de az az egy biztos volt, hogy ehhez a beszélgetéshez nem kell több fül.
Nem akarok kellemetlen, feszes környezetet adni, így könnyű vacsorát készítettem, és ahelyett, hogy az erre a célra elszeparált szobába vezetném, inkább az életterünket választom. Bevallom, izgulok. Régen nem találkoztunk, ám gyakran érdeklődtünk felőle, hiszen mindketten szívén viseltük a sorsát. Ujjaimmal tenyereimet simítva, haladok a házban, melyet az eltéveszthetetlen cseresznyés pite illata leng körbe. Várok, minden perc órának tűnik, míg végül meghallom a jöttét. Lassan, lépek oda, bár szívem szerint feltépném az ajtót, és magamhoz ölelném, mégis, finom eleganciával nyitom ki az ajtót, és emelem rá kékjeimet, miközben ajkaimra mosoly ül. Szemeim csillognak az örömtől, és boldog vagyok, hogy látom.
- Milyen elegáns vagy ma, még a végén okot adunk a pletykáknak.
Ellépve tőle, engedem, hogy belépjen a világos előtérbe. ahol már megannyi jel utal rá, hogy két kiskamasz és egy bütykölő férj is az otthon tartozékai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem hittem volna, hogy látom még.
A nem hittem volna, inkább úgy igaz, hogy reméltem, nem látom többé. Az elmúlt hetek összejöveteleit munka címén hagytam ki, és olyankor, hogy a pub legyen felhozva, a talárosi hivatalban töltöttem jó sok időt, hogy híre menjen, és híre eljusson a szüleimhez is. Mintha tizenéves lennék, elszámoltatnak, én pedig beszámolok, és harminchárom évesen még mindig igaz a mondás felénk, hogy "amíg az én házamban laksz". Laknék én máshol, de nem tudok, mivel csak házasságkötéssel vehetem hivatalosan birtokba az örökségemet, illetve önzetlenül lemondtam a fizetésemről a falu javára. Nem mondom, hogy mindig meggondoltan cselekedtem, és ez halmozottan igaz volt az elmúlt tizenkét hónapra. És ha ehhez hozzájön az is, hogy van egy gyerek a világban, akinek feltételezhetően a létrejöttét elősegítettem, akkor elképzelhetjük, hogy milyen is volt ez az év. Lázadó kamasznak túlkoros, kapuzárási pánikkal küzdőnek túl fiatal vagyok. Tehát elvileg nem kellene, hogy mentális problémáim legyenek. Gyakorlatilag... kétséges a helyzet.
- Mennyire félti a jó hírnevét?
Teszem fel a kérdést olyan ártatlanul, mintha csak arra kérdeznék rá, hogy kék-e még az ég, ám valójában arcom elárul, hiszen ajkaimra kiülő féloldalas mosolyom, és szememben a csillanás is arra sarkall, hogy nem feltétlenül szándékozok olyat tenni, ami ápolná az imént említettet.
- Megmutatnám a birtokot, mint jó házigazda, de sajnos csak ez az egy ló van felnyergelve. De ha nem bánja, hogy esetleg közel kerülünk egymáshoz, akár meg is mutathatom. Igazán szép az esti órákban.
Szép, és sötét, és meghitt, és eldugott, minden, ami oly kliséssé tesz egy ilyen helyzetet, mégis azt mondják, hogy oly jó. Ha jól emlékszem arra, amit Bálint mondott, egy özveggyel van dolgom, aki olyan korán és jogtalanul vált magányossá. Nem hinném, hogy szerelmi, inkább érdekből történt frigyről lehetett szó. Apropó érdek.
- Találkoznunk kellett, hiszen, a legutóbb nem fejtette ki nekem a véleményét, pedig szomjazok az ajkai mozzanásaira, hölgyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Talán a sors akarja, hogy minden találkozásuk a félhomályba vesszen, s az erkély üdítő titokzatosságába és sötétjébe burkolózzon. A rózsa, mely csupán egy illedelmes gesztus, mégis többet jelent annál, lévén nem más hölgy kapta, hanem ő. Ki tudja, tán ha az az undok Annabella álldogált volna idekint, most ő szorongatná pironkodva a virágot, ám nem így lett, s hogy legalább ezen nem kell töprengenie, azt köszönheti. - Én sem Önre számítottam - óvatos mosolyra húzza ajkait, miközben íriszei vakítóan, huncutul csillannak a lemenő nap és felkelő hold fényében.
- Az attól függ, mire gondol - felvonja fél szemöldökét és akár egy úrihölgy, kihúzza magát. Mintha elhitethetné bárkivel, hogy nem tenne meg akármit, hogy kiszabadulhasson a társaságból. A fenét sem érdeklik a társadalmi kötöttségek, ez az egész özvegységgel járó elvonulás is maga volt a pokol. Ha tehette volna, addig táncol, míg el nem kopik mind az összes cipője, ám annak idején édesanyja még élt, s nem engedhette, hogy ily szégyent hozzon fejére. - Nem bánom - biccent egyet, majd könnyeden lép ki magas sarkújából, hogy megtámaszkodva a korlátban felüljön rá, majd Benedektől elfordulva átvesse rajta lábait egyetlen könnyed fordulattal. Lábbelije könnyeden fityeg ujjaiba kapaszkodva, miközben óvatosan leugrik a nem túl meredek erkély széléről és alig távolabb ér földet, mint ahol a férfi áll. - De ugye nem mondja el senkinek? - csintalan arcán egy leheletnyi pír sem jelenik meg, azonban még egyszer, utoljára visszapillant a házból kiszűrődő fény felé. Talán azért egy kicsit aggasztja a fene jó hírneve.
- Ön roppant pimasz, de hajlandó vagyok szemet hunyni ezen tulajdonsága felett a mai estén, ha megszabadít társasági kötelezettségeimtől egy időre - azonnal alkupozícióba helyezi magát, s noha arckifejezése komolyságot sejtet, játékos kékjei nem hagynak kétséget afelől, hogy maga is jól szórakozik. Ami a házasság örömeit illeti, egyáltalán nem fűlik a foga a témához, de miért is ne? Ha csak ennyi az ára, ám kapja meg a férfi, amit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Még a végén hinnem kell abban, hogy egy külső erő üzenni akar nekünk valamit, ám mi túl vakok vagyunk, hogy észrevegyük. Hogy is mondják? A sors akarta így?
Ha igen, akkor nagyon rossz a humorérzéke, hiszen a magam részéről világos elhatározással vagyok a jövendőbelimet illetően. Szelíd, ártatlan, hangtalan, engedelmes, és olyan, akibe nem lennék képes beleszeretni. Nem taszít, de inkább lenne a barátom, mint a szövetségesem. Ebben a nőben semmi sincs a jövendőbeli Ballay asszonyból, hiszen pimasz, látványosan flörtöl, szemtelen, nagyhangú, engedetlen, és őrült elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy a szövetség és ő egy lapon szerepeljenek. Ó nem, ez a nő a kígyó, nem Éva, hanem a végzet, a bűnbeesés maga, én érzem, látom, vágyom a bűnbeesést vele, és ezért távol kell lennem tőle. Csak, éppenséggel nagyon rosszul csinálom.
- Fel kívánja forgatni az életem?
Teszem fel a kérdést meglehetősen szelíden, miközben végignézem azt a kaszkadőr mutatványt, ahogy távozik az erkélyről. Nem ártatlan, nem szűzi, de úrilány, és úrilánnyal vágyat nem elégítünk ki, arra vannak az erkölcstelenek, a szajhák, és azok, akik élvezettel ajándékozzák meg a másikat a testükkel, elvárások nélkül. Ha szükségem van rá, tiszta nővel gondolkodás nélkül, de úri kisasszonnyal soha.
- Megszabadítani? Milyen kár, akkor, ha jól értem, fontolóra se vegyem a lehetőséget, hogy egy kiváló házassági ajánlattal szolgáljak az ön számára?
Pimasz? Ó igen, kedvesem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Leszállva a lóról, közelebb lépek, közelebb és még közelebb, annyira közel, hogy testünk egymástól csupán centikre van, persze, ha csak nem hátrál el, bár egy ilyen nő, akkor is tűzzel nézne a másik szemébe, ha az ostorral közelítene felé. Tűzzel csókolna. Tekintetem ajkaira téved, majd vissza a szemeire, látványos vággyal, tagadhatatlan vonzalommal. Ám szóban? Nem. Egyáltalán nem öntöm ezt szavakba.
- Hogy szeret lovagolni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Badarság. Véletlenek játéka csupán - hisz minden, ami a férfihoz köti, netán köthetné, nem lehet más puszta tévedésnél, elvégre ki akarna magának egy ilyen romlott férfit? Felháborító a modora, nem is érti, hogyan lehetséges, hogy a neves Ballay család ilyen sarjjal büszkélkedhet, már amennyiben ez annak nevezhető. Mégis, ahogy egy barna tincs engedetlenül homlokába hullik, s a tekintet, mellyel minden alkalommal mezítelenre vetkőzteti, egyenesen lángra lobbantják bensőjét. Talán, ha nem lenne ennyire modortalan, fontolóra venné, hogy kezdjen vele, ám ki van zárva, hogy nevét bemocskolja egy ilyen botrányhőssel. Szükségük van a pénzre, de nem ennyire.
- Úgy véli, hogy képes lennék rá? - fél szemöldökét felvonva hamiskásan mosolyodik el, miközben finoman leporolja szoknyájának hátsó részét, s megigazítja felsőjét. - Nem épp Ön mondta, hogy semmilyen hatást nem gyakorlok magára? Esetleg csatlakozni kíván szerény udvartartásomhoz? - amerre csak jár, koppanó cipősarka nyomán újabb és újabb férfiszívek törnek darabokra, ám ne kételkedjék senki, Benedekre is ez a sors vár, amennyiben beleakad eme körmönfontan szőtt pókhálóba. A kacérkodás bár Abigél lényéhez tartozik, elemi része személyiségének, nem szokása illetlen módon rájátszani. A szempillarebegtetés és egyéb, unásig ismételt praktikák minden nő tarsolyában megtalálhatók, de vajon a csábítás és elbűvölés valóban ebben rejlik? A szőke szerint korántsem.
A lóról leszálló férfi magassága ismét csak megragadja figyelmét, főleg most, hogy cipője továbbra is begörbített ujjain pihen és a nő rezdüléseivel együtt hintázik aprókat. Szinte el is felejti, hogy felfázhat, amikor a Benedek és közte húzódó távolság minimálisra csökken. Vadul örvénylő, kifürkészhetetlen lélektükrei mögött perzselő lángnyelvek és egy épp csak be nem harapott ajak gondolata húzódik meg, a kérdés mégsem maradhat megválaszolatlanul. - Általában lovon, hiszen úgy praktikus - ki kell oltania a fel-felpattanó szikrákat, el kell oltsa a tüzet, mielőtt még valami ostobaságot tenne. Noha komolytalanul felel, ez arra épp elegendő, hogy a tökéletes pillanatot romba döntse, hiszen teljesen mellékes ez egy ilyen pillanatban. - Sajnos nem lovagláshoz öltöztem, de ha esetleg felsegítene a nyeregbe, azt megköszönném - állja a férfi tekintetét és nem mozdul, egyetlen pillanatra sem. Nem olyan fából faragták őt, hogy csak úgy megfutamodjon. Minden erejével arra törekszik, hogy figyelmen kívül hagyja az ajkára tévedő tekintetet és a vágyat, mely megmagyarázhatatlan okból hajtja az ismeretlen felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Játék, ami éppen arra alkalmas, hogy ön egy kínos estétől megmeneküljön. Lehetnék akár hős, rejtőzködő megmentő, hiszen a jó időben, a jó helyen, a jó oldalról közelítettem meg a házat.
Valóban, számos másik oldalról érkezhettem volna, mehettem volna egyből az istállóba, ám mégsem tettem, és úgy tűnik, így járt a legjobban. Én nem, mert engem megint a hatalmába kerít, bár valljuk be, jobb itt kint, mint ott bent, nem lett volna kellemes, ha ott szembesülök a ténnyel, hogy megint látjuk egymást, hogy a birtokomra tévedt, az életterembe hatolt. El innen, ártó szellem! Ám mit teszek? Magamhoz húzom egészen.
- Nem kívánok egy szint alá menni, és öreg vagyok már, hogy esztelen csaholjak a farkammal csak mert egy nő talpalatnyi hellyel kínál maga mellett. Élvezem a játékot, de csak akkor, ha a partner és az ellenfelek is méltóak rá. Akikkel ön körülveszi magát, ugyan kérem, maga is tudja, hogy udvari bohócok csupán. Nevet rajtuk.
Nem illik kigúnyolni más úri ifjakat, vagy éppen vénecske urakat, de lássuk be, ez a nő. ha frigyre is kíván lépni, válogat. Csakúgy, mint én. Az ellentétét keresem, de mielőtt igába hajtanám fejem, miért ne hódolhatnék némi észben is megfelelő, sőt kihívást nyújtó partnernek. Ez nem játék, kettőnk között sosem lehet az, inkább háború, két ádáz ellenfél, most még tiszta fűvel megáldott lankás vidéken álldogál. A feszültség azonban tapintható, és csak idő kérdése, hogy mikor változik meg a szellő illata, mikor fordul a gyomor, mert nem marad más, csak a mohón vért magába ivó talaj, vér és sár fura egyvelege. Halált virágzik most a türelem...
- Kár.
Suttogom kettőn közé, alig halhatóan, miközben ujjaimmal derekára fogok, és könnyed csontozatú testét játszi könnyedséggel emelem a nyeregbe. Nem csodálom, nem hagyok neki sem időt, sem lehetőséget a szökésre, alig egy pillanattal később én magam is csatlakozom hozzá, nem téve szóvá, hogy mily sajnálatos, hogy ebben a nyeregben egészen az ölemben kell ülnie. Mielőtt elindulnánk elhajolok, a rózsát magamhoz véve, elé emelem, füléhez hajolva, finoman súgok.
- Összetörné a szívem, ha illetlen kezekbe kerülne.
A lovat visszairányítom abba az irányba, amerről jöttem, de nem tudom még, hogy hová vinném, és nem tudom, ennyi izgalom után van-e kedve még egy kis porhoz. Így egyelőre csak az unikornisokban vagyok biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hős, megmentő, egyenesen gavallér, mit bánja rideg szíve, hogyan hívatja magát! Önző céljainak csupán eszköze Ballay, ám ellentmond ennek elméjének hátsó részében kavargó gondolatainak halmaza.
- Talán nem nevetek minden. Akad olyan, akinek Ön a lába nyomába sem érhet - ekkor felsejlik előtte Benjámin arcképe, az erős állcsont, azok a folyton távolba révedő szemek. Egy pillanatra máshol érzi magát, elképzeli, hogy az Őt ölelő kéz valaki máshoz tartozik, szinte vágyik a karjaiba, csakhogy a cudar valóság előbb-utóbb magához téríti az álmodozókat is. De vajon meddig kell várnia, míg kedvese is kijózanodik és elhagyja végre azt az unalmas, málé lányt? Nem gondolhat erre, megtiltja magának, s erőszakkal kényszerít fegyelmet lázadó lényére.
Talán így eshet meg, hogy az alig hallható 'kár' szócska megüti fülét. Már kacérkodna, már emelné lehanyatlott kezét, hogy a férfit érintse, ám nincs ideje holmi bájolgásra, az erős kezek megragadják derekát és egyetlen könnyed mozdulattal a nyeregbe ültetik. Meglepettségét leplezve igazítja meg ruháját, hogy felriadva az előbbi révetegségből megérezze a mögé felülő férfit. Szinte az ölében kell tartsa, ha mindketten kényelmesen akarnak ülni az állaton. Kegyetlen mondatokon töri a fejét, amikor is a rózsát felé nyújtják, s a forró lehelet libabőrt és borzongást hagyva maga után végigsiklik nyakán, s ezáltal szabadon maradt bőrén. Ajkai épp csak elnyílnak egy pillanatra, ám mielőtt valami meggondolatlanságot tehetne, vesz egy mély levegőt.
- Ezt bizonyára egyikünk sem akarhatja. Kiváltképp úgy nem, hogy még módjában sem állt illően bemutatkozni - az más kérdés, hogy tudja, kicsoda a férfi, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ezt egyértelműsítsék is. Tán épp ez az a részlet, mely olyannyira megkérdőjelezhetővé teszi közös lovaglásukat, hisz olyan alapvető információkkal sem rendelkeznek, mint a másik személy kiléte. No nem mintha ez kedvüket szegné a további felháborító viselkedést illetően, említés szintjén mégsem elhanyagolható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Az udvartartásában, vagy inkább azon túl? Micsoda ostoba kérdés, nyilvánvalóan, hogy azon túl, hiszen, ha benne lenne, nem lenne udvartartása, csak jegyese. Gondolom házas. Gyermek is van?
A kérdések és észrevételek természetesen csak azt követően hagyják el az ajkaimat, hogy már én magam is a nyeregben vagyok, jobbommal a kantárt fogom, míg balommal a nőt, akit nem lenne illendő ilyen szorosan magamhoz húznom, sőt, akivel illetlen lenne akárcsak a közelség is, mégis, itt, a sötétben, senki sem lát minket.
- Kabócák.
Jegyzem meg csendesen, hiszen a nap már lement, és a hímek pedig elkezdték "éneküket", míg a távolban, mintha néhány szentjánosbogár táncolna. Korán van még nekik, június végén szoktak igazán lenyűgöző látványt nyújtani ezen a kies vidéken. Hirtelen vágyam támad megosztani az élményt vele, pedig korábban a tulajdon testvéremmel sem tettem. Gyakran vagyok kint éjjel, messze az ünnepek és vacsorák zajától. Nem zavarnak, de nem is érdekelnek, az én közegem másabb, szórakoztat a kártya, a fogadás. Minden, ami nem ez. Szeretem a vidéket, a csendet, a természetet. Szívesen töltöm az időmet idekinn, főleg olyankor, amikor az emberek nem vágynak erre.
- Szeretne visszamenni és illőn bemutatkozni? Úgy vélem, eljön majd az este, amikor bemutatnak minket egymásnak. Anyáink összesúgnak, apáink kezet ráznak, ha van bátyja, akkor bátyámmal szintén tárgyaló pozíciót vesz fel. Megspórolnék pár kört, másodszülött vagyok, így tekintélyes, de nem hatalmas vagyon örököse vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a testvérem nős, mellette három unokaöcsém is megelőz az öröklésben. A nevem, mondja meg maga, és én is adok magának nevet, így meg is szólíthatjuk egymást néven, és mégsem veszítjük el a bemutatás izgalmát, sőt, fokozzuk. Egyetért, kedves Laura?
Kérdezem, titkon reménykedve, hogy nem így hívják, mert amilyen szerencsém van, és ahogy a véletlen mindig összesodor minket, nem kizárt, hogy bár nem akarom, mégis egyből a nevét mondom. De nem, csak ne így hívják, mert élvezném, ha játszanánk, és érdekel, hogy ő milyen nevet adna nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Úgy fújtatott dühében, mint a szarvasmarhák legelés közben. Felfújta pofiját, mintha csak attól nagyobbnak és erősebbnek tűnne, pedig a könnyek, melyek vörösre festették az egész lánykát, rendületlenül bizonyították az ellenkezőjét. Szemei csillogtak a fájdalomtól, és a szitkozástól, amelyet Villő felé magyarázott. Ha megtanulta volna a roma praktikákat, talán még el is átkozta volna ott rögtön az unokatestvérét, de így szerencsére kénytelen volt szimplán csak hallgatni rá. Kinyitotta száját, és ha lehet még pufibbra fújta orcáit, mintha csak egy kis mókus lenne, aztán szaggatottan, prüszkölve engedte ki a levegőt. Pont úgy, mint egy helikopter.
- Elvüttétek! - jelentette ki azonnal a kicsi lány, és karba fonta karjait a mellkasa előtt, és lebiggyesztette ajkait. Fejét lefele tartotta, és onnan nézett fel mérgesen Villőre. Képtelenség volt komolyan venni ilyenkor, anyukája is sokszor kinevette ezért régebben, de ez volt mindenkor a taktikája, hogy kinyilatkoztassa mérgét. - Anya brossa. Az ügyetlen dolgom. És elvüttétek - ismételgette a szót folyamatosan, mintha nem is lehetett volna ez másképp. Hogy is lehetett volna? Hiszen senki más nem lakott abban a házban, ő pedig mindig nagyon-nagyon vigyázott rá. Kis tetőtéri szobácskájában, amelyet a családnak úgy kellett gyorsan kitakarítani számára, állandó helye volt a kis emléktárgynak.
- Nálad van és én mügkeresem - tolta arrébb a lányt, hogy elmenjen mellette, és berontson első unokatestvérének szobájába. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mégis hol kezdhetné a kutatást, így megállt az ismeretlen tér közepén, és onnan próbálta felmérni a helyzetet. Sose volt gondja azzal, hogy megoldja a problémáit, hiszen az ereje mindig segített neki, mikor valamit nem talált. Azonban ebben a mű tárgyakkal tarkított térben egyszerűen megszűnt a kapcsolata a külvilággal.
- Sügítesz? - nézett vissza a szőkére kiskutyaszemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kedves fickó, és szimpatikus is, mi sem mutatja jobban, hogy nem vagyok bunkó, sőt, hangomba egy kedves kis él is csendül, amit csak nagyon kevesen hallhattak eddig, a szűk baráti köröm, ha úgy tetszik. Emellett a hajamat bizergálom, ösztönös női cselekedetként, egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen tincset fonok újra és újra az ujjam köré, hogy aztán visszahulljon, és újra kezdődjön ez a végtelen játszma. Ahogy, így jobban elmerülök benne, édesnek tartom a szeme csillogását, meg helyesnek azt, ahogy rám néz. Az ember nem szereti a nyalizókat, de tőle ez távol áll, ő valahogy olyan megkapóan nézi az embert. Mi a csoda, Angyal Odett még a végén zavarba jön? Erre akkor se voltam képes, amikor életemben először láttam meztelenül Beliánt, pedig a barátságunk akkoriban még kényes volt, az első telihold együtt, hármasban, és én úgy járkáltam Zina és Beli mellett, akik a földön kuporogtak, mintha Éva lennék a Paradicsomban, bár nem is, a jellemem inkább Lilith.
- Papneveldébe?
Oké, ez azért egy picit fejbe vág, és nem tudom, hogy viccel-e, vagy komolyan oda járt, és ha komolyan odajárt, akkor? Kizárt. Mármint, én láttam a mi papunkról fiatalkori képeket, és az Isten is papnak szánta, nem férfi katalógusmodellnek. Márpedig a velem szemben álló határozottan az utóbbi.
- Ő újságíró lett, és te?
Nem, kizárt, elképzelni sem tudom, ahogy előtte térdelek és az ostyáját a számba adja... habár... Ó de, ezt egészen el tudtam képzelni, csak a jelenethez járnak fények, kamerák, statiszták, meg egy rendező, és hipphopp kész is a fejben megszületett perverz és mocskos egyházi pornó. Azt hiszem, ezért nagyon sokat kell majd gyónnom jövőhéten.
- Igen, remélem, hogy tényleg az lesz, és ugyan, ne aggódj, gyerekeket fogyasztok a fő étkezések között, nem kifejlett férfiakat.
Kifejlett? Aham. Kifejlett, szexi, katalógus-pornós képzelgéses papneveldéseket. Erről tényleg nagyon gyorsan le kell állnom, de most őszintén, milyen cuki már ez a fickó, hát esküszöm, hogy megtartanám. Bár, nem tűnik olyannak, aki lelkesedne azért, hogy a mi nyitott kapcsolatos háremünk részévé váljon, pedig Istenemre mondom, hogy élvezném.
- Az énekeskönyvet csak nem írhatom alá.
Ahogy persze az egyházi meghívót sem, de ha már így megkérdezte, akkor segítek neki. Leszállva az asztalról a táskámhoz sétálok, és egy névjegykártya tartóból kihúzok egy példányt, a hátulját aláírom, nem teszem hozzá, hogy a privát elérhetőségeim vannak az elején, és egy még meg sem jelent CD-t teszek mellé. Ezekkel lépek vissza hozzá, egész szorosan közel állva, és kékjeimmel érdeklődve pillantok rá.
- Ez így jó lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem figyelek oda a közbeékelt megjegyzésekre, csak arra, amit Darya mond, és nekem tetszik talán a legkevésbé az, hogy nem megy bele az összeköltözésbe. Tudom, hogy mivel fog járni a két iskola, hogy nem fogom tudni minden szabad időmet vele tölteni, hogy sokat elvesz majd az utazás, a készülés, egyszerűen csak, valahogy úgy éreztem, sőt, még most is úgy érzem, hogy, ha együtt élnénk, akkor együtt tudnánk lenni olyan pillanatokban is, amikor nem tudunk effektíve egymással foglalkozni, és ezt úgy szeretném, hogy senki se legyen ott. Szeretnék számos pillanatot kettesben megélni, ami több száz fővel együtt élve nem megy olyan könnyedén.
- Rendben, akkor még nem költözünk össze.
A még szót egy picit megnyomom, jelezve, hogy nem vagyok hajlandó ettől elállni, de hajlandó vagyok némiképp odébb tenni az időpontot. Arra, hogy miért adtam csak kilencvenöt százalékot a tökéletességére, nem állok neki itt magyarázatot adni, ha bárkit érdekel, akkor kifejtem később. Különben is, a válasza hirtelen önt el forrósággal. Abban a biztos tudatban jöttem be ide, hogy azt mondja, a dohányzásról mondjak le, amit képes lettem volna megtenni, de olyat kér tőlem, ami a lényem része. Jobban belegondolva viszont ugyanolyan súlyban van jelen az életemben, mint neki a balett, valami, amit szeretünk, de képes megnyomorítani, sőt, talán meg is ölni minket. Így nem mehetünk bele egy közös életbe, márpedig egyértelműen, hogy ez egy logikus lépés lenne.
- Még sosem hoztam senkiért ekkora áldozatot, de legyen.
A torkom kicsit kapar, ahogy elkezdem kimondani a mondatot, rekedtesen tudom csak megtenni, de kimondom, és amit én kimondok, az úgy is van. Az elbeszélgetésre bólintok, mégsem mozdulok, tekintetem továbbsiklik és a férfiról a szőkére vándorol, néma kommunikációt folytatva le vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nekem tetszik ez a műsor, bár hoztam volna popcornt meg mondjuk egy nagy canada dry-t, és élvezhetném jobban a showt. Én lennék az a néző a moziban, aki teletömi a száját, a fogai alatt olykor megcsikordulna egy-egy szem, és közben szürcsölve tolná az italát. Aztán, persze, a film felénél iszonyatosan kellene pisilnie, és mivel a sor közepén ül, ezért mindenkin is áttapos, hogy kijusson. Nyugi, alapból tök kulturált mozizó vagyok, de most a fánkokkal kell beérnem, és mivel nekem nem nagyon kell beszélnem, ezért csak laposkúszásban tömöm a fejem, amíg a dráma megy. Én itt, koszorúslány leszek, vagy talán tanú, de az még arrébb van, és bár megjegyzéseket tehetnék, de olyan finom ez a fánk, hogy inkább nem teszem.
De persze, minden jónak vége szakad, Somogyi rám emeli a tekintetét, pont, amikor a két pofazacskóm a legszélesebbé válik, a szemem meg ettől egészen összeszűkül, mert nagy izgalmamban egy fél fánkot magamba tömtem. Nézem őt, és közben próbálom lenyelhető méretűr aprítani a fánkot, de persze olyankor, amikor mindenki engem néz, akkor sikerül úgy nyelnem, mint a bundás viccnél. Hát ez valami csodálatos. Amúgy se ítéljen el senki, aki nem látott telihold előtt enni. Na, az valami brutális mennyiség egyszerre a számban. De, most azt hiszem, nem ezt kellene kifejtenem ilyen hosszan.
- Uhmmm. Jól van, kezdjük velem.
Adom meg magam, és mielőtt még bárki azt hinné, hogy eleget ettem, kiemelem az eleve nekem szánt fánkot a dobozból, és felemelkedve az ágyról, visszahajolva adok egy nagy cuppanósat Darya fejére. Lehet picit ragacsos is a cukortól, de hát majd megmosakszik.
- Viktor nem fog hazajönni, feltett szándéka, hogy ezen a kényelmetlen széken ülve várja meg az átszállítást, és szeretné, ha mi ketten lelépnénk, hogy megkezdhesse az őrséget.
Végig Kazi mesterre pillantok, mert hát én tudom, hogy Viktor mit akar, ő is tudja, hogy mit akar, Darya meg együtt volt vele, csak tudja, hogy mit akar. Szegény apuka az, aki viszont nem biztos, hogy tisztában van itt a dolgokkal. Azzal például, hogy a lánya aktív nemi életet él a fiúval, aki összeköltözne vele, biztos, hogy nincs tudomása, szóval ezt majd elég ciki lesz négyszemközt is tisztázniuk. Meg aztán az én fejmosásom sem tartozik másra. Kinyújtom felé a kezem, hogy jöjjön, menjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor közli velem, hogy innen megy a csajhoz, első pillanatban kissé megrökönyödöm. Arcomon is átfut egy kérdő pillantás, s már nyitnám is szóra szám, hogy közöljem vele, biztos csak szórakozik velem. De ekkor beelőz, s megnyugtat, hogy csak viccelt. Egy kisebb grimasz fut végig arcomon, amikor folytatja, s megemlíti, hogy majd még egyeztetniük kell a kis találkozójukról. Már a buliban sem volt szimpatikus a lány, szerintem cseppet sem illenek össze, így nem feltétlen tartom jó ötletnek a randevút. Vagy legyen is az bármi… Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi, mindössze úgy vélem, ők ketten nem lennének jó parti. A kissé zavarba ejtő kérdésem nem hozza Reecet zavarba, ami tetszik. Féloldalas mosolyára az én mosolyom is tovább szélesedik. - Hát majd meglátjuk, hogy mit üzen a „szíííívünk”…-- kissé felnevetek, mert azét valljuk be, egy vacsora után az a dobogó izé semmit nem fog üzenni. Ilyen esetekben sokkal lejjebb kell keresni az üzenet feladóját. Úgy csípőtájék alatt, és két láb között.
Reece lelkesen érdeklődik utánam, melyben vélek felfedezni némi hárítást is, de inkább nem foglalkozok ezzel. Én ugyan olyan lelkesen mesélek, ő pedig szépen reflektál a dolgokra. Válaszára, miszerint szép dolog, hogy édesanyám is szerepet játszik a döntésemben, csak egy keserédes, gyengéd mosoly jelenik meg arcomon. Egyben szép, de egyben olykor fájdalmas is. - Na de kanyarodjunk vissza rád. Miért pont a jog és a tanári szerep? Valahogy nem tudnám egyiket sem elképzelni hozzád így ránézésre. - megvonom finoman vállaim - Egyébként tényleg ennyire a munka a mindened? Semmi más olyan célod és vágyad nincs, amire azt mondod, hogy addig nem halhatsz meg, ameddig ez meg ez nem történik meg?- kissé oldalra biccentett fejjel pillogok rá, arcom egész komoly, tekintetemből kíváncsiság sugárzik. Igazán érdekelne, hogy milyen is a nem ügyvéd per tanár Reece, hanem a fiatal srác Reece.
Szemmel láthatóan tetszik neki a kijelentésem, mely a helyes tanárokról szólt, s melyben burkoltan benne van, hogy őt sem piszkálnám arrább, ha úgy alakulna. - Hát, ha nem így lenne, akkor most nem ülnénk itt… Te bárkivel elmész randizni? Nincs azért egy bizonyos mérce? - sokat sejtető mosollyal válaszolok, hasonlóval, mint ahogy ő néz rám. - De képzeld, még fokozni is tudom... úgy gondolom, hogy a kémia is működik köztünk. De vétózz meg, ha te nem így látod.- egy olyan pillantással nézek rá, ahogy az együtt töltött idő alatt még nem tettem. Arcom komoly, szám szegletében egy halovány, huncutkás mosoly, s tekintetemből mindent is ki tud olvasni. De mindez szertefoszlik, ahogy a pincér odalép hozzánk. Bájos mosollyal adom le a rendelésem, majd kérdést intézek a velem szembe ülő férfihez. Ő készségesen leadja a rendelését, majd mesél az itteni ismeretségéről, illetve a bevett ételek és italok „történetéről”. Azonnal veszi a lapot a randis dolog kapcsán, s nem fest úgy, hogy annyira ellenezné. - Milyen szörnyű dolgod van neked, hogy ilyen helyekre kell járnod… Nehogy megsajnáljalak. - széles mosoly ül ki arcomra, majd belekortyolok a borba. - Hát alkalmiba szoktam nyaranta odahaza. Felszolgálás, pultozás, gyerekfelvigyázás. Előző nyáron korrepetáltam a Bagolyköveseket LLG-ből.- Nem egy túl nagy karrier, de szerencsére apa támogat a suliban, s ezt úgy próbálja, hogy nem kell dolgoznom, hanem csak a tanulásra kell koncentrálnom.