36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kolozsvári Villő összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. március 2. 18:45 Ugrás a poszthoz

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Ma két vizsgám is volt és azon se csodálkoznék túlságosan, ha ott díszelegne a papírokon egy-egy vaskos T betű. Nem mintha nem tudtam volna a kérdések javára a választ, meg csalni se szokásom, eskü, tök jó diák vagyok, még ha a jegyeim olykor nem is ezt tükrözik. De süt a Nap!! Végre-végre, elmúlt a borongós idő, engem meg arra kárhoztattak, hogy a nap felét a négy fal között, sőt, egy falatnyi kis padban kuporogva töltsem. Hát kérdem én, nem lenne sokkal humánusabb megoldás mondjuk... a réten megírni a vizsgát? Mondjuk nekem tök mindegy, ahogy bent is elterelődik a figyelmem, úgy a szabadban is elvonná azt a vízen megcsillanó fény, a szellő borzolta falevelek, a körülöttem zsongó legyek és méhek hada... *sigh* Mégis mit tehetnék? Inkább vagyok gyakorlati emberke, mintsem elméleti. Ott vannak a könyvmolyok, mint Belle, miért kell mindenkire ráerőltetni ugyanazt a feladatot? Hamarabb ragadnék pálcát, mint pennát és mennyivel sikeresebb lennék! Még iskolaelső is lehetnék! Lol, nem, ezt még én se hiszem el.
Szóval, majdnem kiszakadt az ajtó a helyéről, ahogy kirobbantam a napsütésbe. Vigyorogva tértem le a kikövezett útról, hogy a hideg talajon, a nedves fűbe gázolhassak, egészen a lelátó aljáig. Idefelé lőttem pár képet, persze nem magamról. Az egyik kövön napozott egy gyík, hát haláli jóarc volt és az se zavarta, hogy a képébe toltam a telóm. Már csak azt hiányoltam, hogy megköszönje, hogy modellkedhetett nekem. Ahh, imádom a tavaszt! Úgy érzem magam, mint az év első hóvirága. Hmm... csak hangosabb és pörgősebb vagyok, mint ő, de segáz. A hasonlat akkor is tökéletes.
A lelátó előtt hezitálok kicsit, szusszanva keresem a tekintetemmel a tetejét. Na nem azért, mert lusta lennék. Annyira nem kedvelem a magas placcokat, ami csak azért vicces, mert a seprűn viszont nagyon jól érzem magam. Én se értem, ne aggódj. Pontosan ezért, ahogy végre nekiiramodok egy slungra kocogok fel és lihegve indulok el a megbeszélt hely felé. Nem nézek le, kékjeim inkább a lányt kutatják, miközben a szél bele-belekap a szabadon hagyott hajamba, hogy teljesen összeborzolja azt. Na nem mintha foglalkoznék ilyesmivel.
- Üdvi! - emelem is vigyorogva a kezem, kissé talán durvább mozdulatokkal, mint azt az ember várná tőlem. Mondjuk elég hamar vissza is fogom magam, a számat kezdem rágcsálni, ahogy végigpillantok Odetten, aki hát... nő. Nagyon nő. Nekem csak bátyáim vannak, fogalmam sincs, hogy miként kéne viselkednem, annyit tudok, hogy lehet nem épp a legjobb ötlet teljesen magamat adnom jelenleg. Az is gáz lenne, ha megkérdezném, hogy tegezhetem-e egyáltalán, mi?
- Szépen süt a nap, ugye? - Merlinke szerelmére, Veréb, te se lehetsz ennyire béna. Még pont időben megállítom a kezem, mielőtt a homlokomon csapódna. Legalább ezt az előnyömre írhatom.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 15. 10:34 Ugrás a poszthoz

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Ha most olyan frenetikus, fizikailag lehetetlen képességeim lennének, mint a rajzfilmhőseimnek, most szó szerint a földről próbálnám felkaparni az állam. Te édes Merlin, mióta néznek ki így az emberek!? A legsokkolóbb kérdés; én is ilyen leszek tíz év múlva? Megrökönyödve pillantok le a saját mellkasomra, majd vissza Odettére, próbálva teljesen észrevétlen maradni, bár biztos vagyok abban, hogy minden kísérletem ellenére ordítanak a mozdulataim. Well, eskü, eddig sem járkáltam vakon a suliban, tényleg, láttam én, hogy vannak ilyen festményekből kiszállingózott egyedek, csak ezidáig az volt a különbség, hogy nem volt közünk egymáshoz. De most, ahogy emelem a mancsom, hozzá beszélek. És ami a legeslegdurvább, ő is hozzám beszél. Nem kamu, nem képzelem, eskü!
Nagyot nyelve pillantok le a kezére és akkor gyönyörűen kivitelezett manőverrel módosítok sajátom útján, hogy megragadjam és megrázzam úgy, ahogy azt a bátyáim tanították, hogy kell. Hát kinek higgyen az ember leánya, ha nem a saját fivéreiben? A helyzet az, hogy kapásból tudnék ezer meg egy illetőt, én mégis mellettük döntök. Nicely done, Veréb, nicely done...
- Szóval... én vagyok Veré- vagyis Villő, igen. De jobban szeretem, ha Verébnek szólítanak. Még a tesóimtól kaptam ezt a hülye becenevet, utáltam is sokáig, mert csak bosszantani akartak, aztán mégis rajtam ragadt és... befogtam - számat összeszorítva bólintok párat, majd suta mozdulatokkal kezdem kiszedegetni és kiköpködni egyszerre az ajkaimra tapadt hajszálakat. A lényeg, hogy ennél gázabb már nem lehetek, szóval két perc alatt feladtam, hogy nem adom önmagam. Végül is... ha azt mondják fussak velük, én meg mint egy dilis majom, vigyorogva bólogatok rá, így is úgy is meg fogják tapasztalni, hogy ki is az a Kolozsvári Veréb. Illetve Villő.
Lehajtott fejjel puffanok a padon, ahol egyből kapargatni kezdem idegességemben a göcsörtöket. Csak abban az egyben reménykedek, hogy a mágiám nem fog beégetni, ami pedig... sanszos. De, mint mondtam, már úgy sem lehet rosszabb. Szusszanva bólogatok és hümmentek, bár nemigen fogom fel hirtelen a szavait, míg egyszer csak felgyullad a fejem felett az a bizonyos körte. Már nem a vilmos, hanem a villany, tudod. Hirtelen kapom rá a tekintetem és tisztán látszódik, ahogy a döbbenet helyét átveszi valami beazonosíthatatlan, megrökönyödött grimasz. Az az igazi, nőhöz illő, nem.
- Ugye... ezt csak képletesen mondta... - tegezzem vagy ne, tegezzem vagy ne? Merlinkére, megteszem! - ...d és nem múltidézel? Vagy jövőt? - kérdem nagyot nyelve, majd szusszanva dőlök hátra a faszerkezetnek. A helyzet az, hogy nehezen szabadulok a kellemetlen teóriától és akármennyire reménykedtem benne, mégis csak képen röhög a mágiám; észre se veszem, miközben meredek magam elé a semmibe, hogy körülöttem a pad erezetéből apró, gallyacskék emelkednek ki. Olyan leszek itt a végén, mint egy fészekben kotló madár, csodálatos.
- Hehehe, mondjuk ez jó hír. Amúgy se lennék jó falat, csak csont és bőr... - Tejóég, Veréb, csak fogd már be a szád! Csak heherészek tovább. mintha tényleg legalább az évszázad poénját lőttem volna el, közben meg pontosan tudom, hogy nem vagyok más, csak totally awkward.
- Hát őőő... - roppant elmésen kezdek bele az önprezentációba. A kínos csöndet kitöltöm még hümmögéssel is, mert persze, mikor közvetlenül rákérdeznek, franc se jut eszébe az embernek magáról. És mi van, ha tök haszontalan infókat mondok és csak untatni fogom? Bár... lehet, hogy az eddigi bemutatkozásom tekintve ezzel járna a legjobban. - Izé... szóval a nevem már tudod. Van négy bátyám, meg vega vagyok, imádok az erdőkben lézengeni. Vagyis nem csak az erdőkben, hanem úgy a természetben, igen. Meg sebesült állatokon segíteni. Bulcsú, a bátyám ezt mindig zizzent fétisnek nevezi, amit nem nagyon tudok hová tenni, de ez van... igen - bizonytalanul fejezem be, pedig minden igaz, amit mondtam. Well... ennél teljesebb képet nemigen tudnék mutatni magamról.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 28. 17:28 Ugrás a poszthoz

☙ L U C A S ❧
✿❀✿


Vázolom a szitut. Épp tök kihalt a játszótér és annak környéke. A táskám valahol a porban hever, ahova menet közben levágtam, bár lehet nekem is fejtörést okozna most pontosan meghatározni a helyét. Nem úgy, mint a pálcámét, ami ugyancsak a földön fekszik, pont olyan távolságban, hogy ne érjem el. Persze, most kérdezhetné bárki, hogy de Veréb, miért nem állsz fel és mész el érte? Fiúk, lányok és egyéb lények, a válasz roppant egyszerű: mert lógok. A hintából. Fejjel lefelé. Beszorulva. És sokkal jobb elfoglaltságnak gondoltam, hogy sírva röhögjek magamon, miközben már levegőért kapkodok.
Örssel és Gertie-vel taliztunk itt, hogy feldobjuk kicsit a lány napját és mint felelős nagytesó - mármint, hogy én, természetesen - szórakoztatva fárasszam le. Na, ebből az lett, hogy drága bátyám lett levíve az életről, Görcsivel az egyik random versenyt halmoztuk a másikra, de eskü tök jó arc vagyok, jobbára hagytam őt nyerni. Egyetlen egy versenyszám volt, ami nem hagyta annyiban a kíváncsiságom; ki tud magasabbra repülni a hintával. Természetesen ő győzött, mert mint mondtam, jóarc vagyok, de ennyi nekem nem volt elég. De nem ám. Amint Örs eltűnt a színről az unokahúgunkkal, én visszapattantam a járműbe és addig löktem magam, míg át nem fordultam… majd még egyszer. És talán még egyszer. Ez a része már homályos, de azt hiszem érthető a lényeg. Szóval valamelyik kör után vesztettem el az irányítást és gabalyodtam bele a láncba, az ülőkébe meg a saját végtagjaimba.
Hajammal a földet söpröm, több, mint valószínű, hogy az állat- és növényvilág legalább fele már benne él. Minden vergődésem nyomán megnyikordul a hinta, mintha velem együtt nevetne a kialakult szituáción. Hatalmas hőstettnek érzem, hogy a balomat már sikerült kiszabadítanom amúgy, de az hótziher, hogy nyújtózkodhatok itt egész este, akkor se fogom elérni a pálcám. Pedig eléggé adnám, ha sikerülne, mert a mostani szerencsefaktoromat elnézve, tuti, hogy rám fog szakadni az ég is. Merlinkére, remélem legalább azt megúszom.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 30. 20:34 Ugrás a poszthoz

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Hétvége! Merlinkére, nem győzöm áldani azt, aki kitalálta! Nincsenek unalmas órák, se házi feladat, se tanulnivaló - oké, az pont lenne, de kit érdekel, mikor, wait for it, hétvége van? Na ugye, ezt a logikát senki se kezdheti ki! És a legjobb, hogy itthon lehetek. Nagyon szeretem a kastélyt, de azért mégis más itthon, a szakadt szabadidőmben, chipsszel a hónom alatt, a telefonommal a kezemben, amin épp valami full kreténség megy, én pedig röhögök, miközben két pofára tömöm magamba a nasit. Oké, mondjuk ugyanezt csinálnám a suliban is, de nem ez a lényeg. Mert ez itthon van, az pedig a suliban lenne. Na. Tök egyértelmű.
Egy csöppet talán elvesztettem az időérzékemet ma. Az megvan, hogy valamikor még hajnalban, apu elment valamelyik tesóval, talán Ádámmal, ha tippelnem kéne, hogy friss gyógynövényeket szerezzenek be. Hívott engem is, de még Merlinke is forogna a sírjában, ha olyan korán kéne kelnie, pedig ő halott! Szóval én épp a másik oldalamra fordultam a legnagyobb békességben, mikor csukódhatott mögöttük az ajtó. Szabi is lefalcolt valamikor, az megvan, hogy akkor már besütött a nap a konyhába. Azt is csak azért tudom, mert bármerre moccantam, mindig kisütötte a szemem reggeli közben. Bulcsú valami ebédet emlegetett, mikor szintúgy távozott, így valószínűleg most délután lehet. Örs pedig kiment lovagolni, ez tisztán megvan, mert úgy ordítottam utána, hogy ne felejtse el lecsutakolni Kallipoét, mint a múltkor, különben tuti csótányokat pakolok az ágyába. Hmm... mintha valakit kihagytam volna a felsorolásból...
Hangosan nyögök fel, ahogy ledózerolnak. A nasizacsi kicsúszik a hónom alól az ütközés következtében, én pedig olyan drámaian nyúlok utána, mint a filmek lassított felvételeiben szokás; sikertelenül. Nagyot sóhajtva, lebiggyesztett ajkakkal fordulok meg és már épp tervezem a frenetikus lecseszős monológomat, de szemmagasságban nem látok senkit, szóval... szépen lefelé vezetem a tekintetem, hogy az találkozhasson egy dühös kis répamanóval. Ó, tényleg, Görcsi is itthon van.
- Hé-ha-hóóóó, mi lenne, ha vennél egy mééély lélegzetet? Nézd csak, így - és ezzel mutatom is, jó hangosan veszek levegőt, csak úgy szétfeszíti a mellkasom, majd kifújom és lehajolok hozzá, immár igencsak aggódó tekintettel. Sose voltam nagytesó, tök új ez a szerep és jobban akarom csinálni, mint a bátyáim. - Mi lenne, ha elmondanád, hogy miről van szó? Bármi is legyen, segítek neked, jó? - kedvesen elmosolyodom, majd nyúlnék az arcához, hogy letöröljem a könnyeket, de még időben realizálom, hogy csupa ragacs az ujjam, szóval még időben megállok. Azt is megállom, hogy lenyaljam, mert a pedig nem illene a helyzet komolyságához. És én komoly nagytesó vagyok most!
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. június 25. 16:59 Ugrás a poszthoz

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Jól van Veréb, itt van a nagy alkalom! Nem ronthatod el már az elején! Most te vagy a nagytesó, a példakép, az ász! Helyt kell állnod, az összes valaha született nagytesóért! Na nem a bátyáimért, szerintem ők elég gányul űzték ezt a szerepet. Szóval korrigálnék; az összes normális nagytesóért! Bizonyítani fogok, hogy nekem sokkal jobban megy, mint nekik valaha. Így is van! Én leszek a hős Görcsi szemében. Egy igazi, hús-vér szuperhíró. Anyát megkérem majd, hogy varrjon egy köpenyt is nekem, mert természetesen minden jóravaló hősnek van egy. Ilyen komolyan talán sose vettem még semmit, mint most ezt. A szakadt cuccomban, a fejem búbjára rakott fészekkel és a ragacsos mancsommal - mondjuk tuti az arcom is olyan, de az részletkérdés - mondjuk kétlem, hogy komolyan lehetne venni, de a maszatok mögött rejtőző elhatározással a képemen, már simán! Mondjuk... kedvelném, ha Görcsi nem nehezítené meg a dolgomat. Mégis hogy a fészkes fenébe lehet ilyen képet vágni?! Édes Merlinke, így hogyan maradhatnék komoly!? Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...
Kékjeim függesztem arcára, közben összeszorítom a szám és nyelem vissza erőnek erejével a kirobbani kívánkozó nevetésem. Szám sarka meg-megrándul közben, körmeim vájom tenyerembe, hogy hátha a tompa feszülés enyhít az ingeren. Eskü, egész sokáig be is válik, gondolatban a vállaim is veregetem már, erre... erre prüszköl. Pontosan úgy csinál, mint ahogy Kalliopé szokott, mikor megállás nélkül dumálok neki. Ennyi volt. Végem. Összeszorított szájjal horkantgatok, de végül utat kell engednem a röhögésnek. Hasamra szorított kézzel, előre görnyedve visítok és röfögök, konkrétan visszhangzik tőlem a folyosó.
- Bocsi! Eskü abbahagyom! - emelem mentegetőzve magam elé a kezem, mert tényleg félek, hogy még meg talál verni. Sípolva szedem a levegőt és pillantok rá, de ahogy meglátom a pukkancs képét, kénytelen vagyok az alsó ajkamba harapni. Most már tényleg gáz lenne, ha másodjára is kinevetném szegényt. De tejóég, hogy lehet valaki ennyire cuki, miközben eszi a pulykaméreg?!
- Na, fú, oké. Szóval! Anyukád brossa? Biztos vagy benne, hogy eltűnt? Nem lehet, hogy csak máshová tetted? - jól van Veréb, gratulálok, mintha te nem utálnád ezeket a kérdéseket. Mondjuk tény, hogy én sose találok semmit és persze mindig anyáéknak van igaza, mert sose rakom a cuccaim kétszer ugyanoda. Lehet, hogy családi vonás.
Botladozva állok odébb és pislákolok a kis répamanó után. Végülis egészen nyugodtan, ami az enyém, az az övé is, nyugodtan megkémlelheti a porcicákat az ágyam alatt ám. Kétlem, hogy ezzel előrébb lennénk, de már nem rontok azzal a saját helyzetemen, hogy ezt szóvá is teszem. Még simán megnyerhetem ezt, ha megtalálom! Még lehetek hős!
- Persze, segítek - mondom már sokkal lágyabb mosollyal és indulok meg mögötte. Kékjeim az ujjaimra vándorolnak és elhúzott szájjal törlöm végül a nadrágomba őket. Miért is húznám azzal az időt, hogy tegyek plusz két lépést a fürdőig? Így legalább már tényleg úgy nézek ki, mint egy homeless.
- Figyuka, amúgy elmondod nekem, hogy pontosan hogy is néz ki? Tudod, hogy mekkora, milye alakú, milyen színű... - tuti láttam már, de szégyen szemre nem emlékszem. Mondjuk ezt tényleg bánom, mert hát... ezt egy nagytesónak mégis csak tudni kéne, nem?
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. június 26. 15:22 Ugrás a poszthoz

☙ L U C A S ❧
✿❀✿


Mondjuk tegyük hozzá, hogy szétadnám magam, ha ezt direkt csináltam volna, hisz lássuk be: milyen durva stratégia meg mérnöki pontosság kellett ahhoz, hogy pont így csavarodjak bele a hintába meg saját magamba? Igazi műremek vagyok, egy élő demonstráció, hogy nép, emberi test így is ki tud nézni, ha nagyon akar! És még csak el se tört semmim, épp csak a lánc kényelmetlenül feszül a bőrömnek, de hát kit érdekel, mikor elképzelem magam kívülről és sírva röhögök? Valószínűleg röfögésem - mert nálam a nevetés egyenlő az állati hangokkal - már messziről megelőzi ezt a csodás szemet gyönyörködtető látványt.
A visításomon át is meghallom a hangot, ami több, mint valószínű, hogy engem próbál elérni. Úgy próbálok evickélni, mint Thor Surturral szemben a láncról lógva, hogy szembe fordulhassak a hang forrásával, de míg neki a kamera előtt elég pöpecül ment, én maximum úgy nézhetek ki, mint egy partra vetődött szardínia.
- Veréb - szögezem le a lehető legfontosabbat, mielőtt tovább mennénk; a nevemet. Gratulálok Veréb, te legélesebb kés a fiókban. Legalább most már arccal és névvel is lehozhatja a frenetikus sztorit rólad, ahogy kötözött sonkát csináltál magadból. Well done. - Hogy jól vagyok-e? Csodálatosan, tényleg! Fogalmam sincs, hogy mikor nevettem magamon utoljára ennyit. Hogy szándékosan csináltam-e? Na látod, ezt sajnos nem mondhatom el. Ergo nem, baromira nem akarnék itt lógni. Már nem itt, a játszón, mert szeretem ezt a placcot, hanem itt-itt, a hintában. Így. Szóval... - ecsetelem a tényeket, közben egyetlen szabad mancsommal gesztikulálok, hogy még parádésabb lehessen az egész szitu. Bár tökre remélem, hogy ennyiből is elég egyértelmű lesz, hogy nem fogom fellógatni egyetlen indára se, ha mondjuk segíteni akarna, mert van egy sanda gyanúm, hogy azért annyira nem egészséges pont így lógni fejjel lefelé.
- Most kajak itt ha- - belém reked a megrökönyödésem, amint meghallom a dörrenést. Kékjeimet kikerekedve kapom az égre, majd ajkamba harapva kezdek fészkelődni. Ez így már annyira mégsem vicces. - Figyu… segítenél? Aztán Merlinkére esküszöm, hagylak tovább menni… Fiú, csak szedj ki innen, jó? - tőlem kevésbé megszokott komolysággal kérlelem egyetlen lehetőségem a megmenekülésre. Eskü körbe csókolom ötször is a lába nyomát, csak had futhassak homlokegyenest a viharral ellenkező irányba!
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. július 10. 15:16 Ugrás a poszthoz

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Tökre nem tudom, hogy miért, de úgy érzem magam, mintha egy brutálnehéz vizsgán ülnék. Tudod, mikor egész éjjel magolsz, hogy másnapra biztosan tudj mindent és olyan kiválót rittyenthessen rá a tanár, amilyen szépet se ő, se te, de még a világ se látott! Erre, reggel felkelsz atomfáradtan, valahogy bevonszolod magad az órára, ránézel a lapra és mintha nem is magyarul írták volna a kérdéseket. Izzad a tenyered, de ha még csak az izzadna! A hátad, a talpad, de még a fejed búbja is a hajzatod alatt és a szádat rágod belülről, hogy legalább a nevedet sikerüljön leírni hibátlanul. És ekkor veszed észre, hogy a pennádat is a szobádban hagytad. Na. Pontosan így érzem most magam.
Kékjeim tapadnak az arcára, ami amúgy mosolyog, biztos vagyok benne, én mégis szigort látok rajta. Mintha csakis azt várná, hogy bődöletesen nagy baromságot mondjak - ami amúgy tök hihető, mert elég sokszor szoktam - és azzal a lendülettel repíthessen le a kilátóról. Én szeretek repülni, kedvelem, ahogy a szél belekap a hajamba és játszik vele, csak az a baj, hogy seprű nélkül nem menne biztosra a landolás. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy sikerülne-e a mágiám segítségével nem szétplaccsanni a földön, mint egy lufi. Nyakamat nyújtogatom, hogy megnézzem milyen sokat is kéne zuhannom, ergo mennyi időm lenne magam alá mágiázni egy valamirevaló fűpárnát. Mondjuk lehet nem így kéne kipróbálnom. Légyszi Odett, ne dobj le! Olyan sok mindent akarok még csinálni az életben!
- De hogyan lehet becézni az Odettet? Odi? Detti… ó, ennek van értelme, nem szóltam - kínos vigyorra húzom ajkaim, ahogy visszanézek rá. Megtanulhatnék már magamban gondolkodni, elég sok gáz szitutól megkímélne, azt hiszem. De az a baj, hogy előbb jár a szám, mintsem gondolkodnék, szóval igazából teljesen mindegy. Megszoktam, hogy tök kínos vagyok saját magamnak is. Ezért nevetek ennyit. Micsoda összefüggések!
Ajkaimat akaratlan biggyesztem le a sztorijára. Szegény kisállat, bármi is volt ő hajdan. Vajon meg lehetett volna menteni? Szusszanva dörgölöm ki a gondolatot a szememből. Ezt még apa mutatta, mikor kicsi voltam és a rengeteg palacsinta miatt, amit este ettem, rosszat álmodtam. Ha addig dörgölöm a szemem, míg fénypontokat nem kezdek látni, addigra már nem is emlékszem a kellemetlen dologra.
- Ó, az szívás. Basszus, nem rosszból, vagyis izé, sajnálom. Igen, ezt akartam mondani - bólogatok sűrűn, miközben az általam fakasztott kis gallyacskákkal kezdek szöszmötölni. Legyen már valami haszna is, ha már körém kerültek. Most már csak azt remélem, hogy nem leszek annyira creep, hogy tudtom nélkül növesztem őket magam köré kalitkának. Igazán eredeti lenne. Kalitkába zárt Veréb… Jeez.
- Ja, nem, nem zavar, ha más eszik. Ez csak az én nézetem. Szerintem a mágiám miatt. Könnyen át tudom érezni mások fájdalmát és nem akarom, hogy miattam szenvedjenek. Legyen szó állatról vagy emberről, mindegy. Vagyis ezzel nem arra célzok, hogy kannibál lennél, hanem, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni - Zavaromba török le egy száradt gallyacskát és pöccintem el a lelátón túlra. Még véletlen se képzelem magam a helyébe, de nem ám.
- Várj egy kicsit... - ráncba szalad a homlokom, miközben visszapörgetem a szavait a fejemben. Lassan bootolok, tény, de bizony még az én szöszke fejemben is összeállnak az infók! TEJÓÉG! - Angyal Odett vagy. Mármint, hogy az az Angyal Odett? Az énekes? - hangom izgatottságomban egy oktávval magasabbra szökik, kékjeim majd’ ki gúvadnak, ahogy bámulom. Beszarás. Upsz, bocsánat. Szóval beszarás, hogy egy hírességgel ülök szemközt. És eddig is itt volt! És fogalmam se volt! Beszarás...
Utoljára módosította:Kolozsvári Villő, 2021. július 10. 17:14
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. július 31. 20:27 Ugrás a poszthoz

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Görcsi simán lehetne egy édes kis plüssbaba. Tudod, az, amelyik hangokat is ad ki. Ilyen akcentussal világsiker lenne, minden kisgyerek őrá vágyna, sőt, a nagyok is. Legszívesebben így is agyon nyönyörgetném a kis répafejét, bár azt kötve hiszem, hogy ő díjjazná az efféle törődést, pláne tőlem. Valószínűleg még nagyobbra fújná fel az arcát, én pedig még jobban nevetnék szegényen. Mondjuk bárhonnan nézem, ez egy win-win szituáció lenne, hisz tuti, hogy nem most először adja elő ezt a műsorszámot. Sok éves gyakorlás állhat már mögötte. Mondjuk az tény, hogy nem mertem még a múltjáról faggatni. A hideg is kiráz és kellemetlen érzés kezd a mellkasomban burjánzani, ha csak a halott nagynénémre gondolok. Merlinke a tanúm, brutálisan sajnálom őt, a kis életmágust, az unokahúgomat, akinek ilyen korán el kellett engednie az édesanyját. Szóval, mint felelősségteljes és a legfontosabb; komoly nagytesó, bizony megtalálom neki a brossát. Sherlock Holmes is elbújhat majd mögöttem, annyira profi leszek!
- Nem mondtam, hogy az vagy. Figyuka, én pölö sose találom a cuccaim. A pálcámat volt, hogy már Kalliopé szénája között találtam meg. Nem is beszélve a telefonomról. Tudod, mutattam, az a tégla alakú csodakütyü. Na, azt mindig képes vagyok elhagyni, holott állandóan a kezemben van. Ne kérdezd, én se tudom hogyan - tárom szét immár kevésbé maszatos mancsaim, egy lemondó sóhajjal és fejcsóválással társítva. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy nem akarta megkérdezni, hogy hogyan viszem véghez ezeket a frenetikus bűvésztrükköket, de mindegy, attól én még előszeretettel jártatom a szám. Kékjeim a kis répafejére siklanak, figyelem, ahogy ő figyeli a szobám és visszafojtom a mosolyom. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- A lényeg, hogy ne aggódj, ha eddig én megtaláltam a hihetetlen helyeken hagyott holmijaim, akkor a brossodat seperc alatt megtaláljuk - biztosítom mosolyogva és visszafogom, hogy szóvá tegyem a tényt, hogy mennyire eszméletlenül király módon alliteráltam. Gondolatban megveregetem a vállam, aztán Görcsi örömére belevetem magam, hogy szétszedjem a szobám, holott tudom, hogy nem lesz itt a kis ékszer.
- Szóval akkora és piros, minden világos. Ne fogd vissza magad, a rendes nyomozók alaposan átkutatják a tett helyszínét. Ha nincs itt, akkor kinek a szobáját túrjuk át ezután? Örsét? Szabiét? Úúú, legyen inkább Ádám, ő biztos nagyon fogja értékelni a kuplerájt - vigyorgok szélesen, miközben az egyik fiókomat kihúzva dobálni kezdem a ruháim. Meg se próbálom elrejteni Görcsi elől, hogy mennyire élvezem, hogy a segítségére sietve kelthetek káoszt. EL Oh El, hát nem alliterálok megint?
- Szóval, Görcsi... - aha, itt kéne valami tök okosat mondani, vagy kérdezni. De átgondoltam, mielőtt megszólaltam? Persze, hogy nem. Inkább a szekrényajtót kinyitva kezdem kidobálni a ruháim maradékát, míg járatom az agyam. - ...szóval... mesélsz nekem addig Erdélyről? - ezaz VVeréb, tök jól csinálod. Szépen, lassan, lépésről lépésre.
Utoljára módosította:Kolozsvári Villő, 2021. augusztus 17. 17:06
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. augusztus 17. 18:33 Ugrás a poszthoz

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Pislák-pislák. Úgy bámulok Görcsire, mint aki legalább nem látott még embert. Egy vörös hajú kis manót, felfújt képpel, aki épp most csököttözött le. Egyáltalán ismernie kéne ezt a szót egyáltalán 11 évesen? Könyörgöm, egy erdőben élt, mint Maugli, erre azt mondja nekem, hogy csökött vagyok. Pislák-pislák. Úgy robban ki belőlem a nevetés, hogy csoda, hogy nem omlik ránk az egész ház, de a falak legalább rendesen beleremegnek, remélem. Röfögök, úgy veszem a levegőt, mint egy rozmár és a már földre dobált ruhakupacra dőlök, a hasam fogva. Eskü, oltári forma ez a lány és a büszkeség csak úgy árad szét bennem, hogy az én unokatesóm répafej. Kívánhatnék nála jobbat?
- Telitalálat! - bökök rá vigyorogva, mikor már kapok valamennyire levegőt. A könnyeimet törölgetem le maszatos arcomról, amivel csak jobban szétkenem a chipsről az arcomra tapadt füszerezést. Lassan beszökkenhetnék én a zacsiba, mint egy nagy darab cheetos. Mondjuk, ha Görcsi beterít a répavörös hajával, a színem is pont passzolni fog hozzá.
- Hajh - sóhajtok, ahogy teletöltöm levegővel a tüdőm, majd az oldalamra támasztott kézzel ülök fel és nézek szét a háborús övezetté lett szobámban. El kell ismernem, remek munkát végeztem. Tuti anya is ugyanígy értékelné, ha most itthon lenne. Mondjuk abba még nem gondoltam bele, hogy nekem is kell majd eltakarítanom ezután. Nem mintha engem zavarna a kupi, de nincs kedvem apa zsörtölődését hallgatni, már megint, hogy eddig váltig állította, hogy egy lánya van, nem malaca.
- Ha elég időt töltesz velük, hidd el nekem, hogy mindig azt fogod lesni, hol törhetsz borsot az orruk alá. Merlinke a tanúm, tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött, ezt magabiztosan állíthatom. Szóval, legalább az én szórakozásomra válassz egy szobát. Mondjuk Ádiét. Ha meglátod majd az arcát, mindent megértesz - vigyorogva bólogatok, miközben felállok és ismét körbepillantok. - Szerintem abban egyetérthetünk, hogy én ártatlan vagyok. A szobámat engedelmeddel, felmentem a tetthely gyanúja alól - serényen bólogatok, miközben úgy teszek, mint aki épp beleszív a kezében lévő pipába. Nagyon élem ám a szerepemet.
- Merlinkére Görcsi, a szívemből szólsz, eskü! Én is utálom azokat a flancos ruhákat, nem lehet bennük csinálni semmit. Anya meg sápítozik állandóan, mikor feldobom a lábam az asztalra és kilátszik a bugyim. Hát mindig mondom neki, hogy nem akarom felvenni, de foglalkozik vele? Mondjuk szegényt sajnálom, hogy ebben olyan vagy, mint én, veled se élheti majd ki ezeket a lányos dolgokat - mondom vigyorogva, szinte levegőt is elfelejtek venni, miközben kiterelem a pöttömöt a szobámból és elindulok a választott tesóé felé.
- Hát… megpróbálhatom meggyőzni apát, hogy nyáron menjünk ki nyaralni oda, ha… nem lenne rossz neked újra ott lenni... - mondom óvatosan, a szám szélét rágcsálva, folyamatosan Görcsi arcára sandítva. Nagyon szívesen megnézném az erdőt, ahol ő élt, de nem akkor, ha az fájdalmat okoz neki. - Viszont figyuka, mit szólnál hozzá, hogyha megtaláljuk a brossod, kimennénk ide a Farkaserdőbe? Kilovagolhatnánk Kalliopén -  vetem fel mosolyogva életem ötletét. Hát milyen jó problémamegoldó vagyok már!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kolozsvári Villő összes RPG hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel