Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ennek nincs akadálya, mivel lassan etetik őket, tudok szerezni valakit, aki bekíséri magukat.
Nem kér elnézést, amiért távozni készül, csak simán fogja magát és hátat fordít, majd elindul arra, amerre sikerülhet elcsípnie egy gondozót, aki jelen lehet velük, amikor megtekintik a zsiráfot. Hosszú percek telnek el, mire ismét felbukkan, nyomában egy hosszú barna hajú, zöld szemű, magas lánykával, aki ugyanolyan zöld ruhát visel, mint a nő.
- Emma?
Mivel ő is akkor gyakornokoskodott itt, mint a lány, ezért ismeri, emlékszik rá, hiszen néha beszélgettek. Széles mosollyal köszönti a lányt, akit már vagy ezer éve nem látott. Igaz számára is elkezdődött az iskola, de még most is itt van, hiszen nincs olyan vészesen sok órája, és az állatok örök szenvedélye marad.
- Ezek szerint ismerik egymást Helénával. Remek, akkor nem kell bemutatnom. Mivel egy háromnegyed óra múlva kezdődik az etetés, addig bent lehetnek nála. Jó szórakozást.
Ezzel újra megfordul, és elindul vissza a védett zugába. A lány közben Botondhoz lép és kinyújtja a kezét.
- Nagyon örvendek, Heléna vagyok. Szép pár vagytok, na gyertek.
Int is egyet és mosolyogva elindul, hogy a látogatók számára nem ismert úton bevezesse őket a kis zsiráf lakhelyére.
- Van már neve?
Érdeklődik, miközben előreengedi őket, majd belépve behúzza maga után az elhúzható elemet, amint keresztül bejutottak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A férfi tányérján néha halkan csörömpöl a drága ezüstvilla, távolabb a falióra ütemes kattogása veszik bele a csöndbe. A kimondatlan szavak némán feszülnek az asztal körül, mindenki érzi ezt, bár megszólalni nem mer. Az asszony néha kérdőn pillant a férje felé, tekintetük azonban egyszer sem találkozik, a másik konokul a tányérjába bámul, mintha teljesen egyedül lenne.
A fiú végre hátradől. Az édesanyja is leteszi a villát, a tekintete ismét a férje felé fordul. A borospohár felemelkedik az asztalról, majd tompa koppanással érkezik a mahagóni asztallapra ismét. A férfi sötét szemei csak ekkor emelkednek föl, lustán és érdektelenül és állapodnak meg a fián.
A szalvétájával ráérősen megtörli a száját, nem sieti el a válaszadást. A falióra koppanása számlálja az eltelt időt.
 - Tényleg nem fog megismétlődni többé. Többé senkit sem hozhatsz haza, csak akit mi jónak látunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szavak élesen csapódnak az étkező csöndjébe.
A férfi szája széle kissé megremeg, sápatag arca azonban érdemben nem változik: ugyanolyan hűvös és kimért, mintha az idő múlásán révedezne. Egyedül a szeme szűkül össze kissé, kutatón fürkészve fia eltorzult vonásit. Hogy mire gondol, vagy gondol-e valamire egyáltalán, nehéz lenne megmondani és egyszerre jól esne belátni a szigorú vonások mögé. Ezeknek higgadtsága ugyanis sokkal vészjóslóbb, mintha felpattanna és kiabálni kezdene.
Ó ugyan, azt biztosan nem fog az ebédlőasztalnál.
Az édesanya más. Vékony keze lassan a szája elé téved, szeme riadtan kerekedik ki, megszólalni azonban nem mer. A finom ruha alatt testén remegés fut végig, ezt azonban nem valószínű, hogy bárki láthatja - és különösképp reméli, hogy a férje nem. Jobb karján, a selyem jótékony takarásában megsajdul egy zúzódás kéklő nyoma, amit természetesen úgy szerzett, hogy leesett a lépcsőn.
Leesett, mert engedetlen volt.

Ahogy a fiú felkel, senki sem indul utána. Édesanyja vérszegényen elmosolyodik a bókra, hevesen pislog, zavartan lesüti a szemét.
a folyosók hosszú percekig csöndesek még, mire felhangzanak a ráérős léptek. Lassan és magabiztosan közeledik, mintha minden faliképnél megállna és megszemlélné azokat. Egyedül az ajtó közelében torpan meg egyszer, egyetlenegy, lélegzetvételnyi pillanatra.
Ahogy belép, nem néz a fiára rögtön. Megfordul, halkan becsukja az ajtót maga mögött. A zár tompán kattan egyet.
 - Nem akarsz mondani valamit még, Noel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az elmúlt hetekben, még saját bevallásom szerint se voltam normális. Összevesztem mindenkivel, még Minával is, meg Krisztával, és tudom, hogy minden feszültségem, egyetlen, picinyke, apró problémára vezethető vissza. Hogy normális vagyok-e? Nem, egyáltalán nem, és ez szörnyen kellemetlen, tekintve, hogy elméletileg felelősségteljes anyának kéne lennem, olyan nőnek, aki egyedül nevel egy serdülőkor szélén álló lányt, és minden józanságára szüksége lesz ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészelje vele, mert pontosan tudom, hogy kamasznak lenni nem könnyű. Jönnek majd a fiúkat, akiket remélhetőleg Dwayne segítségével és egy jól célzó puskával elkergetek majd, és jönnek az érzelmi hullámzások is. Tudom, hogy az embernek szüksége van egy anyára ahhoz, hogy rendes felnőtté váljon. Életem legnehezebb idejében én nem kaptam olyan törődést, ami kellett volna, így aztán a dolgok nem alakultak a legjobban.
Tennem kell ellene, hogy Mina is hasonlóan járjon, és ez csak úgy fog menni ,ha kiadom magamból a feszültség forrását, vagyis elmegyek és beszélek Dwayne-nel. Nem lesz könnyű, de ha a pácienseim jó részének sikerült ez a módszer, akkor talán nekem is fog. Csak szeretném kiadni magamból. Elmondani, látni a reakciót, és megnyugodni, hogy kint van, már nem csak magamban emésztem a dolgot. Először otthon kerestem, remélve, hogy ketten leszünk csak a négy fal között, amikor ez megtörténik, ám minden reményem ellenére ez nem jött be, így aztán el kellett mennem a munkahelyére. Hagyhattam volna neki üzenetet, hogy beszélnünk kell, de nem várhatott a dolog, addig kellett megtennem, amíg volt bennem annyi bátorság, hogy megtegyem.
Nem akartam éppen most, miután végre elköteleződtem a kiadás mellett visszatáncolni, így aztán fogtam magam, és mielőtt még bármi másra gondolhattam volna, beléptem az épületbe, ahol készségesen elvezettek a keresett férfihez. Első probléma kipipálva, már csak a második, a sokkal nagyobb jön. Fogaimat csikorgatva állok meg egy pillanatra, majd ösztönösen védekezve összehúzom magam és a férfi asztala mellé lépve megsimítom a vállát, jelezve, hogy nézzen fel egy kicsit a munkából. Túl sokan vannak itt egy légtérben, az embernek nincs kedve hangoskodni, ő pedig sejtheti, hogy ha ide jöttem, akkor nem csak hülyéskedni szeretnék.
- Beszélnünk kellene, fontos lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Az igazán lázba hozna, ha bejelenteném, hogy meg fogok halni?
Kicsit ironikusra sikerült, de roppant őszinte kérdés. Komolyan érdekel, hogy mit válaszolna erre a másik, ami pár perc múlva igazán mazochista lépésnek fog majd tűnni. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Dwayne könnyedén figyelmen kívül hagyja majd a válaszadást, ahogy mindig is teszi, ha éppen nincs ínyére a téma.
- Kérlek.
Nem várom meg, hogy a férfi beadja a derekát, csak elindulok, remélve, hogy követ majd. Ez nem pont olyan dolog, amit ennyi figyelő szem között kéne megvitatnunk. Ennél a helyiségnél még a folyosó is nyugisabbnak tűnik. Pár ember, aki még a teremben van, biccentenek vagy csak tekintetükkel jelzik, hogy felismertek, hiszen vannak pácienseim az itt dolgozó emberek között is. Nem tudom mennyire ismeretes a kettőnket összekötő lányka létezése, így biztos van olyan, aki azt veszi le, hogy Dwayne is egyike azoknak az embereknek, akikkel a hét egy adott napján, egy adott időre találkozok, hogy beszélgessünk az őt ért hatásokról. Kisétálva megvárom, hogy a férfi is kiérjen, majd közelebb lépve hozzá, halkan kezdek el beszélni.
- Kérlek, előbb hallgass meg, és csak utána reagálj, már ha egyáltalán szeretnél reagálni. Megértem azt is, ha nem.
Na, most jött el a pillanat, amikor kezd inába szállni a bátorságom, és legszívesebben nevetnék egyet, majd kínosan sarkon fordulnék, és elszaladnék. Hát az biztos, hogy jó ideig nem én lennék az, aki nem a kanapén foglal helyet.
- Mina sokat mesélt Lénáról, és tudom, hogy az utóbbi időben a viselkedésem nem volt éppen a legkorrektebb, mintha valami beborult volna nálam. Sokat gondolkoztam a helyzeten, és rájöttem, mi is a probléma. Mármint azokon a más megszokott dolgokon túl, hogy nem mindig...
Itt egy pillanatra megállok, behunyom a szemem, és a levegőt lassan eresztem ki. Ha már eljöttem ide, nem most kellene elkezdenem szépíteni a dolgokat, nem?
- …pontosabban, hogy szinte sohasem tudunk normálisan kommunikálni egymással. A helyzet az, hogy féltékeny vagyok. Ne nevess kérlek, de ez a helyzet. Akármennyire is őrültségnek tűnik, és akármennyi idő is telt el, én még mindig érzek irántad valamit, valamit amit magam sem hittem, hogy ennyi idő után még érezhetek.
Áh, mintha egy nagyon hosszúra nyújtott meseelőadáson lennénk, olyanon, amit Mina hat éves kora körül kellett rengetegszer megnéznem, és amitől a hajam tudnám kitépni még most is, ha előkerül. Erre most ugyanazt csinálom, egy nálam kevésbé türelmes emberrel.
- Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd.  Tudom, ez ijesztő, a felismerés nekem se volt éppen kellemes, de nem tudok mit tenni ellene. Viszont, nem fogok semmit tenni ezért, mert tudom, hogy te nem akarsz engem. Elszúrtam, és ennek a következményeit viselem is. Viszont azt akartam, hogy tudd, miért viselkedek néha furcsán, mert biztos, hogy furcsán fogok viselkedni, hiszen mostanában se voltam éppen normális.
A falnak támaszkodva kicsit behunyom a szemem, csak most érzékelem, hogy a kezem – talán biztosítékként, hogy nem hagy itt – a férfi kezén pihen. Zavartan húzom el onnan, védekezőn magam előtt összefonva a másikkal.
- Sajnálom, ha ezzel zavart okoztam az erőben, nem volt szándékos. Szeretném elásni a csatabárdot. Mina például nagyon kedveli Lénát, és te is, szívesen megismerkednék vele én is. Nem szeretnék olyan ember lenni, aki mumusként funkcionál az életedben. Szeretném, ha boldog lennél, ha nem tekintenél rám úgy, mint egy zavaró tényre, mert nem akarok egyikőtöknek sem ártani. Tudom, nem örülsz neki, hogy része vagyok az életednek, és sokat bosszankodtál miattam, de szeretném valamennyire helyrehozni a hibámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az Isten  említésénél kicsit összehúzom magam, láthatóan a vállaim kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, mint aki fél tőle, hogy hamarosan leordítják a fejét, vagy megrázzák, amiért idejött fárasztani, miközben dolgozik. Lehet nem ez volt az évszázad ötlete tőlem, na nem mintha az jó olyan szuper ötlet volt, amikor faképnél hagytam. Akkor kellett volna jó alaposan felpofoznia, vagy nekem kétszer átgondolnom mindent. Nem véletlenül nem mentünk el hozzájuk egész nyáron, és jobb lett volna, ha én sem teszem, hiszen eljött volna, és akkor meg tudtuk volna beszélni. Ezt annyiszor átgondoltam. Újra és újra. Napokig az akkor mondottakon rágódtam, minden szavát egyesével megvizsgáltam, mindent újra lejátszottam a fejemben, alvás helyett is ezen agyaltam.
Miután megszületett Mina, és engem is elért a szülés utáni depresszió, annyira kikészültem, hogy el kellett volna mennem megkeresni, ahogy Kriszta mondta, én viszont nem hallgattam rá, nem mertem, féltem elé állni, miután elutasított, legalábbis a nagyapám által előadott verzió szerint, és a veszekedésünk után is hittem, hogy akkor igazat mondott nekem, pedig minden, amit Dwayneről és a látogatásáról mondott hazugság volt.  
- Sajnálom, de ha magamban tartom, akkor biztos, hogy csinálok valami hülyeséget. Nem akarom elszúrni ennél is jobban a dolgot, ne érts félre, de nem tudok hallgatni. Eddig is hülyeség volt tudom, és tudom, hogy régen meg kellett volna keresnem téged, vagy legalább csak elmondani, amikor újra találkoztunk, de féltem, hogy ha megteszem, akkor Minának nem lesz lehetősége megismerni téged. Ő annyira vágyott rád, és én nem állhattam az útjába, hiszen ő volt az egyetlen jó dolog az akkori életemben. Nem akartam kockáztatni a boldogságát, ezt értsd meg kérlek.
Érzem, ahogy a torkomban kialakult gombóc növekedni kezd, és az a bizonyos szó után nincs megállás, a könnyeim a szemembe szöknek, és ha nem is sírok, egyetlen csepp kiszökik, és érzem, hogy elindul az arcomon, mégsem nyúlok hozzá, igyekszem úgy tenni, mintha nem is érezném. Soha életemben nem sírtam mások előtt, és megfogadtam, hogy nem fogok, most azonban mintha az agyam is hátat fordított volna nekem, és inkább ő is ellenem lenne, ahogy a testem is. Én pedig minden idegszálammal igyekszem küzdeni az ellen, hogy elveszítsem a kontrollt. Nem, mintha sok értelme lenne, hiszen már az is, hogy itt vagyok olyan dolog, amit nem hittem volna, hogy valaha megteszek, viszont azt se, hogy tényleg tud ennyire fájni az ember szíve.
- Sajnálom, hogy baromságnak tartod a velem töltött időt, azt hittem, legalább az eleje, az első időszak megmaradhat szépnek, de igazad van, nagyon hülye vagyok, amiért bármi ilyesmiben reménykedtem. Te nem hibáztál, hiszen én nem hibáztatlak, én voltam az egyetlen, aki hülyeséget csinált, hiszen te is engem hibáztatsz, és én is magamat hibáztatom. Ketten nem tévedhetünk ekkorát.  
A hűvös kérdésre igyekszem lenyelni a gombócot, amibe szerintem már a szívem is bele került, mert az biztos, hogy nem a helyén dobog. Aprón megrázom a fejem, kicsit lehajtva. A szemem behunyva igyekszem erőt gyűjteni ahhoz, hogy újra meg tudjak szólalni.
- Nem akarok rosszat neked, de el kellett mondanom. Nekem tényleg csak el kellett mondanom, és próbáltam másnak, de nem lett tőle könnyebb. Tudom, hogy most az eddigieknél is jobban fogsz utálni, felkészültem erre is, és nem lepődök meg, ha így lesz. Ez lenne a normális. Csak szerettem volna elásni a csatabárdot. Nem akarom, hogy a lány, akit szeretsz fantomnak gondoljon, vagy Mina össze legyen zavarodva, mert nem mer örülni nektek, meg mesélni rólatok nekem. Azt reméltem, ha tisztázzuk a dolgokat, akkor talán ő is bátrabban ki meri mutatni az érzéseit, csak ennyit szerettem volna, semmi mást.
Kicsit megtörlöm az arcom, mielőtt elindulok, mint egy gyáva nyúl, elmenekülök, és annak ellenére, hogy az elején bátor voltam, mostanra már minden elszállt belőlem, és félek, hogy a térdeim összecsuklanak, és erőtlenségemben összeesek.
- Két hétre el kell utaznom, Mina szívesen lenne veled, de amikor nem jó neked Kriszta tud rá vigyázni. Majd Minával beszéljétek meg, hogy mikor jó és mikor nem, rendben?
Elindulok, mert hát elég béna lenne most minden más, és azt nem szeretném, hogy ő hagyjon itt, így is, akik elhaladnak mellettünk már furán néznek ránk, nem akarom, hogy elkezdjenek pletykálni rólam.
- Alexának vannak bájitalai. Van olyan, bár nem tudom, hogy működik pontosan, de az emlékek okozta érzéseket semlegesíti, vagy használhatsz merengőt is. Ha el szeretnéd felejteni azt a nyarat, de nem szeretnél kockáztatni bájitalokkal, vagy kérd meg, hogy zavarjon bele az emlékeidbe, hátha tud kezdeni velük valamit. Ő ehhez jobban ért, mint én.
Bénaságom csúcsán intek egyet, mintha épp valami kínos randi végén lennénk, majd zavartan hátat fordítva elindulok a folyosó másik vége felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megállni? Nem pont azt nem szeretnék, inkább elszaladni, mint egy kisgyerek, aki labdázás közben véletlenül betörte az ijesztő szomszéd ablakát. De hát nem lehet, ilyen könnyen nem úszom meg a dolgot, és legyek bármilyen gyors, a másik gyorsabb és erősebb nálam. Engedelmeskedem annak, hogy megfordítson, de a tekintetét kerülöm. Már nem érdekel, hogy hülyéz, hiszen tényleg az vagyok, és azok, akik ismerik a helyzetet, alapból is hülyének gondolnak, nem ha megtudják, hogy mi történt itt, és miért is maradna titok ugyebár? A zsarolásra azonban nem tudom megállni, hogy ne nézzek a szemébe.
- Nem akarlak zsarolni.
Csendesen szólok hozzá, már-már kétségbeesetten, hiszen kapar a torkom az elfojtott sírás miatt. Viszont ezzel egy időben azt is érzékelheti, hogy amit mondok, azt komolyan is gondolom. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy azt válaszoljam „nem is akarom, hogy menjen”, de folyton eszembe jut mindaz a lelkesedés, ahogy Mina beszélt Lénáról, és egyszerűen csak behunyom a szemem. Nem érzem jól magam. De valószínűleg senki se érezné jól magát a helyemben.
- Légy boldog, megérdemled.
Bólintok is hozzá pár aprót a fejemmel, de arra, hogy legyek boldog, meg hogy ő milyen alak volt velem, csak megforgatom a szemeimet. Nekem pont erre van szükségem, ezt nem érti meg senki. De már nem is akarom, hogy megértsék. Az előbbi jelenet rádöbbentett, hogy idióta vagyok ahhoz, hogy normális életem legyen.
- Mennem kell.
Nem teszek semmit, nem lépek hozzá közelebb, csak rá pillantok, szememben ugyanazzal a szomorúsággal, amivel ő is néz, aztán a pillanat tört része alatt fordulok meg, és sietek el, igyekezve úgy, hogy ne fussak össze senkivel, aki megállíthat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Rachel Matthews számára ez a nap nem tartogat túl sok újdonságot. Már másodszorra vesz részt ezen a bajnokságon, tavaly is itt volt már, pedig akkor még csak egy gyenge kezdőnek minősült, hiszen néhány hónappal a megmérettetés előtt jelentkezett csak az ereje. Mostanra már egészen erős szélmágusnak mondhatja magát, és van is önbizalma a 18 éves lánynak, nem is kevés. Meg van győződve róla, hogy simán menni fog neki az egész verseny, hiszen már tapasztalt.
Jelenleg a fennsík közepén áll, egészen szilárdan megvetette a lábát a talajon: levegőpajzsot húzott maga köré, és a szél erősségétől függetlenül fenn is tartja azt. Sokan mások is itt vannak még, de nem igazán törődik velük, csak arra koncentrál, hogy minél hamarabb találjon egy jelvényt és lehetőleg elsőként teljesítse a feladatot. Egy nagyobb szikla tetején megpillant egy levegőbuborékba csomagolt jelvényt, már éppen készülne, hogy felmegy érte, mikor valaki nekiütközik. Megbotránkozott arccal néz fel a fiatal fiúra, aki nagyon igyekszik azon, hogy fenntartsa azt a pajzsot, ami neki probléma nélkül megy. Rachel felfortyan magában, de nem szól semmit sem. Gyorsan levegőt kever maga alá, és egy elegáns mozdulattal a kezébe zárja az eddig a szikla tetején levő jelvényt. Miután visszaérkezik a földre, fitymálóan végigméri Julient, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kisebb szélörvényt kavar a fiú alá, aki ennek hatására felröppen az égbe, úgy 5-6 méter magasságig. Ha az Eridonos nem vigyáz, nagyon könnyen megütheti magát zuhanás közben. Rachel pedig elégedetten kacagva távozik a tett színhelyéről.

Úgy tűnik, hogy a sors nem valami kegyes Himato Daisukéval. Alig negyed órája próbálta átpréselni magát ezen az istenverte erdőn, mikor belebotlott. És hogy mibe? Természetesen egy barna-fehér mintázatú Ursus szemelte ki magának szegény gyereket, aki már percek óta teljesen mozdulatlanul áll az erdő talaján, és vár. Igazából ő sem nagyon tudja, hogy mire, de jobbnak látja, ha nem mozdul semerre sem. Még szerencse, hogy sokat meditál és képes egy egész óráig ugyanabban a pózban maradni.
A medveszerű lény horkant egy nagyot, ahogy beleszimatol a levegőbe, Daisukén pedig végigfut a hideg. Őt erre nem készítették fel. Arról nem volt szó, hogy le akarják vadászni, már a verseny legelején. Idén kezdett el terromágiát tanulni, eléggé tapasztalatlan és elesett még szerencsétlen, ha az erejét kell használnia.
Úgy látszik az ursus ráunt arra, hogy csak ácsorognak egy helyben, mert igen határozottan kezd el a japán fiú felé lépdelni. Az ereiben meghűl minden csepp vér, és teljesen lefagyva várja, hogy nekitámadjon a lény. Az egyetlen reménye talán abban a fiatal lányban rejtőzik, aki most épp felette ugrálgat a fákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam

Az elején kijelölt útvonal teljesen megfelelőnek tűnik, valóban, az útviszonyok szempontjából is. Bár néhol az út mentén megtépázott fák és a növényzet arról tanúskodik, hogy nemrégiben komolyabb vihar pusztított a környéken, sehol egy útra dőlt törzs, amely derékba törné egy remek verseny lehetőségét. Ugyan Dwayne vezetési stílusa enyhén szólva is az agresszív kategóriáját súrolja, az első kilométerek csak úgy elsuhannak mellettük a száguldás lendületében. Egy kanyart vesznek be éppen, a volvo az út belső ívén halad el, a fehér jaguar pedig a külsőn; épp egy meglehetősen terebélyes fa alatt haladnak el, annak sűrű, csupasz ágai takarják el azt a kevés fényt is, amelyet a felhőkön keresztültüremkedő holdfény nyújtani tudna. Csak az autók lámpáinak fénypászmái hasítják át a szinte kézzel fogható sötétséget. Veszélyes futam, ezen a szakaszon mindössze annyit látnak az útból, amennyit bevilágítanak, így minden kanyarnál ösztöneik és reflexeik legjobbját kell nyújtaniuk.
Az első szokatlan tapasztalat azonban mégsem ebből fakad, hanem abból a fémes dörrenésből, amit Dwayne a feje fölül hall – ugyanúgy Adam érzékei is felfigyelnek a jelenségre, amely még a menetszél süvítésén és a motorok hangján keresztül is átsejlik. Ha lenne is arra esély, hogy talán csak egy lezuhanó toboz volt (igaz, ahhoz túl hangos, valami nagyobbnak kellett lennie) a dörrenést rövid, motozásszerű zörgés kíséri. Dwayne szeme sarkából érzékelheti a mozgást a két elülső ablak felső pereménél. Ebből a szögből nem is tudja megállapítani elsőre pontosan, hogy mi lehet az vagy mik lehetnek azok.
Ellenben Adam a túlvégről tisztán kiveheti a sápatag, csontos kézfejet a felé eső oldalon, amely görcsösen próbál megkapaszkodni bármilyen kiszögellésben. Mást azonban nemigen lát, az autók túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy fel tudja mérni, mi lehet a volvo tetején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bántja a fület a kerekek csikorgása a rossz minőségű úton, mégis ez az utolsó dolog, amire akármelyikük is elsősorban figyelne most. Dwaynenek csak nehezen sikerül azt a maradék uralmat is megőrizni a volvo felett, mégis, az autó szerencsés módon úgy állt meg, hogy a férfinak semmi komolyabb baja nem történt - legalábbis csonttörés biztos nem. Azonban mutatványának lendülete arra elég volt, hogy egy erős rántást érezzen a nyakánál – egyedül a bekapcsolt biztonsági övnek köszönheti, hogy nem zuhan ki az ablakon, ám a fejének így is kellemesnek éppen nem mondható találkozásban van része az ablakkal. Megszédül és a nyakában is állandósulni látszik a görcsös fájdalom, amit az iménti rántás generált, ettől függetlenül viszont határozottan tudatánál marad.

A manővernek egy haszna biztosan volt – akármi is volt az autó tetején, az most elegáns ívben zuhan előre, nagy puffanással és egy elkínzott, artikulálatlan kiáltással érkezve a hideg betonra. Adam rövid pillantása épp annyira elég, hogy a vizuális érzékelése valami fehéres-világos színt dolgozzon fel.

Az autó ajtaja enged Adamnek, halk kattanással nyílik, a sofőrülésen pedig annak rendje és módja szerint ott van Dwayne, életben. A halántékánál egy kisebb horzsolás, valamint a testének izmai még ösztönösen megfeszülnek, ahogy tudat alatt is próbálta magát védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Amíg a páros összeszedi magát, pontosabban Adam segítségével vagy anélkül, de Dwayne kikászálódik az autóból, a betonra esett „csomag”, nem igen mozdult. Csak jobban megnézve vehető ki az összekucorodott, vékonyka test. Mert hogy egy emberi testről van szó, olyan sápadt, hogy még ebből a sötétből is kirí, ugyanakkor szemmel látható törékenysége ellenére nincs benne semmi légies vagy szellemszerű. Ha fájt is neki a zuhanás, semmi jelét nem mutatja, mert mióta földet ért, magzatpózba merevedve, térdei fölül mered feszülten a vámpírra és az aurorra. Nehéz megállapítani, hogy a sápatag bőr alatt húzódó hevenyészett inak a félelemtől vagy valami más szélsőséges érzelemtől feszülnek pattanásig – leginkább egy sarokba szorított állat tekintetéhez hasonlít a pillantása, amely világos, élénk türkizkék íriszekből süt Adam és Dwayne felé.
Teljesen meztelen, a bőre fehérségét néhol horzsolásszerű sérülések szakítják meg, azok a legfeltűnőbbek onnan a Dologtól hat-hét méterre, ahol a kettős áll. Első látásra egyértelműen ember, de túlzottan kicsire húzza össze magát, hogy feltűnő szemein és fehérbe hajló, egyenes haján kívül jobban meg lehessen szemlélni.

Ahogy Adam jobban koncentrál arra, hogy megállapíthassa, miféle-kiféle szerzetről van szó, egyszerre több zavaró tényre is rá kell eszmélnie. Egyrészt, hogy hosszú élete során még vért, amelynek ilyen aromája lenne, nem szagolt. Azt mondaná, hogy vérfarkas, talán, de mégsem olyan a szaga, mint az alakváltóké. Mondhatná, hogy mágus, de mégsem olyan, mint a mágusoké. Még magába az emberi szagba is valami kellemetlen, szúrós, természetellenes vegyül, úgy rántja össze az érzékeit egyetlen kínlódó gócponttá, akár az égett műanyag intenzív bűze. Akárki is fekszik előttük, a vére alapján is épp olyan beteg, mint amilyennek kinéz. Amikor pedig a vámpír közelíteni kezd felé, állati morgással csúszik ki addigi mozdulatlanságából, négy lábra emelkedve, egy kutya támadó pózába húzódva vissza – nyújtott karokkal és behajlított, ugrásra kész lábakkal.

Az egész jelenség olyan groteszk. Így már látni, hogy nőről vagy legalábbis lányról van szó, de borzasztóan alulfejlett, bőre papírvékony, körmein egészségtelen fehér pöttyök árulkodnak a feltételezhető vashiányról. Vicsorra húzott ajkai repedezettek és szárazak, közöttük azokban erős, fehér, hegyes, állati állkapocsra emlékeztető fogsor húzódik, amit most fenyegetően összecsattint. Morgás morajlik fel mélyen belőle, masszívabb, testesebb és veszélyesebb annál, mint amilyet az ember a látvány alapján várna. A felkarja belső részén mintha fekete tinta egy apró részlete villanna, de a szög nem megfelelő sem Adam, sem Dwayne számára, hogy kivegyék mi lehet az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bár ténylegesen nem tesz egyetlen lépést se – sem hátra, sem előre, szemmel látható, hogyan változtatja a súlypontját fokozatosan hátrébb és hátrébb tolva, azzal arányosan, minél közelebb ér hozzá Adam. Ő is megáll aztán, egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek egymással. Alig megállapítható, hogy van-e emberi értelem az állatias mozdulatok mögött, ennek megállapításához részletesen fel kéne fejteni és kiválogatni egyenként azokat az érzelmeket, amelyek most kavalkádként hömpölyögnek benne: rémület, értetlenség, fáradtság, düh és még ki tudja mennyi minden, mind ott van a türkiz pillantásban, amit most a vámpírra szegez.
Adam, illetve a fenevad ösztönei jeleznek, bizonyos fokú óvatosságra intik, mert nem kizárt, hogy el tudna bánni a teremtménnyel, de nem sokat tud róla, az évek pedig megtaníthatták már arra, hogy nem minden a látvány. Azonban a lány nem támad végül, csak feszülten figyeli minden egyes rezdülését a hozzá közelebb álló lénynek. Elvégre valószínűleg számára a másik kettő épp úgy ismeretlen és potenciális veszélyforrás lehet, mint ahogyan ez fordítva is igaz.
 
A „fekete” lassan mozog és nem gondolná, hogy támadni akar..
.. ekkor azonban a „vérszagú” egyszer csak hangos, indulatos hangot ad ki magából, mire ő akaratlanul is megrezzen, morgása felerősödik. Beleszagol a levegőbe, Ők nincsenek a közelben, csak ez a kettő.

A mozdulatai simák és határozottak, egyáltalán nem olyanok, mint valakié, aki az imént repült át egy autó tetejéről az út másik oldalára, végigbucskázva a betonon. Az egyik kezét megemeli és Adam felé csap karmokba hajlított ujjaival. Nincs kartávolságon belül, a mozdulat célja nem is a tényleges támadás lehet, hanem mindössze egy jelzés arra, hogy ne tovább. A fekete tinta mintázata láthatóvá válik erre a rövid időre, egyértelműen egy tetoválás az, amely a „AW22” betű és számsort ábrázolja. Hátrál egy lépést, hol Adamre, hol Dwayne-re néz – utóbbi esetében mindig a levegőbe szagol, mint aki megérezte a sérült állatot a „falkában”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Sem a "fekete", sem pedig a "vérszagú" nem tesz hirtelen és fenyegető mozdulatokat, így az ő morgása is alábbhagy egy kicsit. A tartása nem lesz lazább, továbbra is látni, mennyire pattanásig feszül minden ín a bőre alatt, de az arcát kevésbé torzítja vicsor, az orrtövénél felgyűrődött bőr kisimul - így valamivel jobban hasonlít egy emberrel. Gyanakvóan néz hol erre, hol arra, aztán tekintete Adamen állapodik meg, amikor a férfi megmozdul, hogy odébb húzódjon. Pokoli hideg van, ezt a lény is érezheti, mert látni, ahogy lúdbőrözni kezd, a fák között elsuhanó éjszakai légáramlat miatt. Közelebb ereszkedik a földhöz és megfog egy keze ügyébe eső követ, majd Adam felé hajítja. Nem egyenesen a vámpírnak, hanem elé a földre, aztán felkapja a fejét rá, mint aki figyeli, mi lesz a "fekete" reakciója erre. Némileg komikus is lehet a szituáció, hiszen hiába emlékeztet csak nyomokban emberre, mégis ő vizsgálja úgy a másikat, ahogy a kisgyerekek böködik az érdekes kisállatokat.
Ez az ismerkedési fázis azonban hamar megszakad az autófelzúgó hangjára, amire rémült csaholásszerű hanggal ugrik meg és menekül át a szalagkorlát másik felén lévő kiszögellésre, a fém fölül lesve a megmozduló kocsit és a vámpírt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Ha lenne szőre, akkor biztosan borzolná, így azonban csak természetellenes szögben púpozza a hátát, inkább egy kutya acsarkodó mozdulatára hajazva, mintsem a macskák lusta nyújtózkodására. Emberi anatómia szerint a csípőnek nem kéne tudnia ilyen ívet leírnia – a vékony bőr alól felsejlenek halványan a bordák vonalai, az erek kéksége… Olyan mű az egész, irracionális, szürreális látvány, mint az a tengernyi szobor Madame Tussaud panoptikumában.

Először a vérszagú száll vissza az autóba, látott már ilyet korábban az ablakból egyszer-egyszer. Aztán a másik lény. Furcsa a szaga, felkorbácsolja az indulatait, de nem támadhat. Miért?

Ahogy a másik motor is felzúg, majd elindul, leül a hideg földre és megpihen, lassan kifújja a levegőt, de tekintete követi a hátul haladó járművet. Adamet a visszapillantó tükörbe nézve az a baljós érzés fogja el, hogy azon keresztül a lány pontosan a szemébe néz, még ilyen távolról is.

Végül eltűnnek a szeme elől. Az autók zúgó hangja is elhalkul, ő pedig magára marad az erdő csendjével, a sötéttel és az ázott avar és nedves, fonnyadt levelek szúrós szagával. Két lábra áll, próbálgatva, hogy sikerül-e még, halkan roppannak belül a csontjai, ahogy összecsúsznak, rendeződnek. Megmozgatja a lábujjait, ránehezedik a lábára, igaz meginog egy pillanatra, mielőtt megtalálná ezt a merőben másfajta egyensúlyt. Jó, hogy nem kellett megállnia harcolni, nincs annyi ideje.

- Ez meleg volt.

Azzal beveti magát a sűrűbe, folytatva fékevesztett rohanását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Timike világ életében egyszerű lélek volt. Nem mondhatni, hogy buta lett volna, egészen jó osztályzatokkal végezte el a Bagolykőt is néhány éve. Mindössze a bonyolult női lélek kanyargós útjai nála leginkább egy rágógumival övezett sárga köves, egyenes, egyirányú útban manifesztálódtak.
A mai nap is teljesen ugyanolyan volt, mint a többi: aurorok és elítéltek jönnek-mennek, panaszok, kérdések, bejelentések futnak át a kezei között, ő pedig irigylésre méltóan gyakorlott mozdulatokkal és tájékozottsággal teszi sorba, rendezi el, küldi tovább az iratokat, illetve a rá várakozó boszorkányokat és varázslókat a megfelelő osztály irányába.
- Sziaszépségem, miben segíthetek?
A leheletének enyhe szamócaillata van, édes és cukros, ám nem durván tolakodó, és az isten tudja, hogy tud valaki helyesen artikulálni rágózás közben. Talán a tapasztalat és évek hosszú, gyakorlással töltött eredmény. Hosszú barna haját kontyba tűzte és a saját varázspálcájával rögzítette, csupán egykét kikandikáló tincs libben előre, amikor odahajol az átcsúsztatott papír fölé, hogy átolvassa. A tekintete vadul követi a sorokat, úgy lehet megállapítani, hogy halad egyre előrébb és előrébb benne, hogy fokozatosan lassul a rágás tempója is.
Hogy aztán kissé tanácstalanul pislogjon fel Dwayne-re.
- Izé. - Nem az a mondat, amit az ember a recepciós boszorkánytól szeret hallani, tény. Ahogyan az is, hogy mióta az idős Cecília nénit felváltotta ezen a poszton, még nem fordultak hozzá ilyen kéréssel.
- Üljön csak le, foglaljon helyet, én őő, utánanézek. - Gondosan fuksziaszínűre festett körmével a váró felé bök, miközben magam elé húz egy rézből formázott beszélőcsőt, ám azt már nem hallani, hogy mit magyaráz benne. Aztán egy másikat. És egy harmadikat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beletelik jó tíz-tizenöt percbe az, hogy Timike körbekérdezzen az illetékeseknél, hogy ezzel hová és merre küldje. Alapvetően a bejegyeztetés nem bonyolult folyamat, van rá külön alosztály, na de itt arról van szó, hogy egy auror szalasztotta el ezt a törvényileg kötelező pontot teljesíteni.
- Dwayne Warren fáradjon a pulthoz! - Még integet is a kacsójával, hogy erre-erre, nem mintha nem lenne teljesen egyértelmű az ideális irány. Miután a férfi feltápászkodik és hajlandó odafáradni, visszatolja elé a papírt.
- Második emelet, balra, a 249-es ajtó, Jeszenszky András úr irodája.
Szóval egyenesen a főnökéhez küldik, bár még mindig jobb, mintha a másik Jeszenszky neve és irodája hangzott volna el. Abban az esetben borítékolható lenne egy komolyabb bírósági eljárás. Timike még rág egyet-kettőt a rágón, kivárja, hogy van-e kérdés. Ha nem, akkor fordul is vissza a sorhoz.
- Kööövvetkezzőt kérem - közli enyhén nyújtottan artikulálva. Most, hogy elrendezte a dolgot, folytatja is a továbbiakat, mintha mi sem történt volna. Legfeljebb gondolatban jegyzi fel, hogy pipa került egy "ez még nem történt meg velem" rubrika mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Általában az ügyintézés ennél sokkal bürokratikusabb, annyira, hogy órákba is beletelne, míg valaki végigjárja azt a kacskaringós utat a papírkáival, mire az illetékes elé kerül a problémájával. Nem úgy Dwayne Warren esetében, aki foglalkozásából kifolyólag mindig szigorúbban van elbírálva, mint egy átlagos közvarázsló.
Kellene, hogy így legyen, de ezek a rohadt amerikaik, hogy más jogi hatóság alá eső alkalmazott felett nem bírnak teljes hatáskörrel! Hallatlan! Pedig itt vannak, itt dolgoznak, itt okoznak problémát és felesleges extra papírmunkákat az olyan becsületes dolgozóknak, mint ő!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak András fejében, miközben az érkezőre vár és próbálja eldönteni, mi legyen vele. Frusztráltan és idegesen megdörzsöli az orrnyergét, miközben az asztalán található, keretbe állított lencsén keresztül ellenőrzi, ki áll az ajtaja előtt.
- Befelé Warren!
Nos, az, hogy felfüggeszteni nem függesztheti fel, nem jelenti azt, hogy körbe kell udvarolnia. Amikor Dwayne behúzza maga mögött az ajtót, az íróasztalával átellenben elhelyezkedő székre mutat.
- Üljön le és mesélje el, mióta is érzi úgy, hogy a bejegyeztetés törvénybe iktatott procedúrája túl büdös magának. - A testvérével ellentétben, aki rendkívül diplomatikusan és körültekintően képes mindent úgy körbefogalmazni, hogy a napok alatt megírt komoly jogi szövegek is megirigyelhetnék, az ő nyelve inkább az egyenesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Látni, ahogy András szemöldöke a magasba szökik ennek az egyértelmű flegmaság és nemtörődömség láttán. A szája pengevékony lesz, ahogy összepréseli idegességében, ám... nem kezd el ordibálni. Sajnos nem teheti meg.
Rohadt amcsik.
Fut át fején a gondolat és egy fokkal erősebben szorít rá a kezébe akadó iratokra.
- Pontosan tudom, hogy köp a szabályokra, Warren. Főleg a magyar törvényekre, gondolom, mert attól érzi magát nagymenőnek, hogy ha megteheti, akkor meg is teszi. De közölném...
Itt pedig előre hajol, és mélyen a másik férfi szemébe néz. Lehet, hogy nem diplomata, de nem a jóisten vitte fel a dolgát annyira, hogy ide kerüljön, ahol most van: az aurorparancsnoki székben.
- Csak, mert nem az atlanti óceán túlsó felén van, nem engedhet meg mindent magának.
Maga elé húz egy üzenőpergament, melynek lényege, hogy a rá felírt szavak a pergamen másik felén is megjelennek, majd egy pennát vesz magához, és míg folytatja a mondandóját, körmölni kezd rá.
- Ne aggódjon, meg fog történni. Egyrészt egyértelmű, hogy a nyilvántartásba kerül, másrészt menjen át a 103-asba, ott megkapja a figyelő-varázstárgyát.
Általában háziőrizetben lévő varázslókon és boszorkányokon szokták alkalmazni, de úgy döntött, a jelenlegiek után nem árt, ha egy jó ideig az amerikai minden lépését követni tudják. Ez megfelelő büntetés, ugyanakkor nem ütközik a nemzetközi szabályokba és korlátozásokba.
- A következő 50 napban magán lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha elégedett is a kelletlen, irritált reakcióval a büntetést illetően, az nem olvasható le az arcáról. Rezzenéstelen kifejezéssel a vonásain dől hátra a székében erre. Azoknak a póza ez, akik már lezárták gondolatban a vitát, végleg elhatározva valamit.
- Teljesen komoly. Higgye el, nem vagyok jó a viccekkel.
Igen, ezt nem túl nehéz elképzelni Andrásról. Eldöntötte, Warrennek meg kell tanulnia, hogy tisztelnie kell az ország törvénykezési szokásait és szabályait, amely jelenleg az otthonául szolgál - nem mellesleg pedig a rendészet adja a fizetést is neki, amiből az ételt és ruhát veszi. Amiből eltartja magát. Nyilvánvalóan enyhébb büntetést is hozhatott volna, ám az a flegmaság, amellyel Dwayne helyet foglalt vele szemben, kiölte belőle a hajlandóságot.
- A munkáját nem fogja akadályozni az, hogy tudjuk, éppen hol tartózkodik. Ez az utolsó szavam. A viszont látásra ötven nap múlva.
Azzal az ajtó felé biccent, jelezve Dwayne-nek, hogy most már távozhat. Kimenőben még az auror után szól.
- Ne próbálja meg levenni. Nem éri meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angus a sarkon várakozott már egy jó húsz perce. Lába mellett egy összegyűrt Burger Kinges hamburgercsomagolás pihen. A sokadik dohányt szívja már. Komolyan már, hogy ezek a kölykök mennyit tudnak egy könyves boltban tölteni! Hogy aztán teljesen üres kézzel jöjjenek ki onnan ráadásul.
Szabad kezében a kopott, olcsó zsebórát forgatja, unottan térképezve fel ujjaival újra és újra a már jól ismert vonalakat, íveket. Némelyiket a készítőjének köszönheti a tárgy, de van köztük olyan is, amit saját két kezével vésett bele. Lehetett volna könnyebben megdolgozható tárggyal is dolgozni - egy fadarabba könnyebb rúnákat vésni, de azt mondták neki annak idején, hogy az ilyen típusú varázslatokhoz a fém dukál. A karcos óralap alatt egy hajszál pihen, azt nem volt nehéz megszereznie.
Tulajdonképpen így, hogy a megfelelő előkészületeket megtette, nem kéne, hogy nehéz legyen most már semmi. Pikk-pakk, megszerzi a kölyök felett az irányítást, megkeresi a fatert, és a világ újra megmenekül hála Angus-nek. Szörnyen hálásak lesznek neki, majd, ha egyszer érdemei elszámolásra kerülnek. Lapos körömhegyével megpiszkálja a varázstárgy oldalát, azt az apró kis kiszögellést, amellyel a mutatókat lehet állítani. Percmutató. A percmutatóval levédi magukat - főleg a kölyköt, nála van más, amivel ezt az aprócska problémát már megoldotta. Na és most jön a lényeg.
Felnéz, Jared éppen most sétál el egy mostanra bezárt hot dog stand mellett. Jól van, sétálj csak, te kis nyeszedék, hamarosan úgy is szó szerint úgy fogsz táncolni, ahogyan Angus bácsi fütyül. Szórakozottan, csendesen a London bridge is falling down kezdetű nótát kezdi fütyörészni, amikor az óramutatót a tizenkettes számra állítja és mágiájával mozgásba lendíti a szerkezetet. Az egy halk kattanást követően felizzik, Angus hozzákötött tudata pedig a mágia által létrehozott hídon keresztül Jared elméje felé száguld. Nincsenek, határok, nincsenek akadályok, nem sokára ráteheti kezét a fiú emlékeire, hogy...

Az utolsó dolog, ami átfut a fején, hogy valami nem stimmel. A tárgy ritmustalan vibrálásba kezd a tenyerében.

Jared érzi a mentális támadást - tisztán és világosan, valami erőszakosan igyekszik a falai mögé tolakodni, már-már fizikai fájdalmat okozva számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Nem jó. Nem csak az egyszerű ember - egyenesen a varázsló előérzete szólal meg benne, amikor ez a két szó, vagyis inkább a meggyőződés keltette kétely elönti. Használta már ezt a varázslatot máskor is, sosem reagált így. Valami zavarja vagy a fiú mágiágában vagy valami nála lévő varázstárgy, de az is lehet, hogy mind együtt gabalyodik úgy össze a támadásával, hogy az egyszerűen visszasül.
Jared mindebből főleg annyit fog fel, hogy sikeresen eltaszítja magától az idegen tudatot. Ám, ahogyan az egyre távolodik, a befolyásolómágia éles kampói, amelyeket már belemélyesztett Jared tudatába, ahelyett, hogy szelíden visszahúzódnának, tövestül tépnek ki a fiú elméjéből valami nagyon egyedit és jellegzeteset.

Angus, mintha az óra megégette volna, úgy csúsztatja vissza a zsebébe, visszahúzódva a sötétbe, és hátát a falnak veti. Ritkás hajának tövét verejték nedvesíti be, s értetlenségtől remegő kézzel durván megdörzsöli az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmetlenül előkapar egy szál cigarettát és nonverbális varázslattal meggyújtja. Elég kihalt már ilyenkor errefelé ez a környék, hogy ez ne jelentsen problémát. Persze nem a törvények izgatják, de semmi kedve "varázslat!" felkiáltásokkal kíváncsiskodó muglik faggatózásához. Manapság mindig azt hiszik, hogy utcai bűvész vagy ami rosszabb: LARP RPG-s! Akármit is jelentsen ez a dolog.
Mindegy, látta, hogy a kölyök kiszúrta. Logikus lenne hoppanálnia, mégsem tesz egy lépést sem, mágiájának azt a részét még csak meg sem piszkálja, amellyel azt a varázslatot kéne végrehajtania. Nem baj, akkor majd kevésbé diszkrétan oldja meg az ügyet: a kölyök idejön, ő meg majd akkor kapja el. Figyeli a száján kiáramló füstöt, s azon keresztül az elé lépő Jaredet is.
- Hooogyne.
És a legilimencia működésbe lépve nekicsapódik Jared falainak. Ahogyan azt a jó öreg Angus képzeli, ám ezúttal a képzelet és valóság sajnálatos módon nem találkozik egymással. A saját varázsereje áll ellen a szándéknak, megmakacsolva magát, mozdulatlanul.
Zavartan a földre hamuzik.
- Angus vagyok és cseppet sem érdekelnek a gondolataid. Ellenben az emlékeiddel..
Csak úgy kicsúszik a száján, de nem is tűnik úgy, mint akinek feltűnt, hogy gyakorlatilag azonnal kiadta a motivációját és szándékait. Olybá tűnik, teljesen természetes számára, hogy ez így történik.