Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az első gondolata a kölyökkel kapcsolatban az, hogy egészen biztosan nem normális, másképpen miért is mosolyogna ennyire céltalanul és ok nélkül? Igen, ismeri ezt, páran szeretik bevetni a "nyugtalanító konstans mosolyt", mint egyfajta eszköz, de öreg ő már ahhoz, hogy ezek hatással legyenek rá. Megfélemlíteni nem igazán sikerül ezzel. Sőt, általában az első dolga lenne ilyenkor leszedálni és eltenni az útból a zavaró tényezőket.
- Carpenter. Nem lettél vele okosabb, mi?
Nem valószínű, hogy valaha Jared hallotta a nevét. Sosem ment a házukba és az apja sem nevezte soha a nevén. A következő kérdésnél azonban egy pillanatra teljesen lefagy. A félresikerült varázslat kényszere vetekedik azzal, mennyire érdekei ellen való felfedni a célját, s számára sajnálatos módon nem éppen az utóbbi győzedelmeskedik.
- Az apádat könnyebb megtalálni úgy, ha biztos forrásból merítem az információkat.
Ugye, hogy könnyű volt ez, csak úgy ömlenek ki a szavak. Egészen könnyű igazat mondani ennek a fiúnak. A gondolataiban motoszkáló baljós érzésnek és - mostanra megmagyarázhatatlanná váló - kétségbeesésnek a nyoma lassacskán enyészik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a nem várt szituáció állt elő, hogy hiába van birtokában továbbra is minden emlékének, minden személyiségjegyének, egyes motivációi most kiüresedettnek tűnnek. Céltalannak. Értelmetlennek.
Vannak emberek, akikben van kimondatlanul is egyfajta kellem, simulékony elegancia. Nem kell hozzá felöltözniük, szép gúnyát ölteni, gondosan fésülni a hajuk. Ezek az emberek reggel felkelve és kitévedve az ágyból, kócosan, gyűrött pizsamában is azt az eleganciát mutatják fel a külső szemlélődő számára, aminek talán tudatában sincsenek. Az ilyen emberek mozdulatait lenyűgözve nézzük. Gondolatban adózunk adottságuk előtt, tekintetünk a parányi mozdulatokon időzik el, miközben titkos, lelkünk egy kis része arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint Ők.
Nos, Angus nem tartozik ezek közé az emberek közé. A tartása inkább görnyedt, mint lezser, és a cigarettát sem mutatósan, a mutató és középső ujjának bütykei között tartja, hanem a hüvelyk és mutató közé csípve fogja, amolyan tenyerestalpas módon.
- Kell nekem az ereje. Hasznos.
A felé nyúló pálcától, amennyire tud, hátrahajol a fal felé, de a mozdulata nem igazán pánikszagú, inkább valami léha, hanyag, dülöngélés.
- Miben kéne? - Lehetne ez dörzsölt ajánlatkérés is ugyan, ám Angus hangjában tisztán kivehető az egyetértés és beleegyezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Angusnek valószínűleg egyébként elég komoly kompetenciája lehet az okklumenciához, mivel még így, a visszasült befolyásolómágia végett leengedett falakat is érezni lehet, amikor Jared áthalad rajtuk. Az évek folyamán már olyannyira megszokottá válhatott azok fenntartása, hogy már különösebben nem is kell tudatosan figyelnie rá - a varázsló 'szervezete' anélkül is fenntartja. Mégis, a kölyök kap egy egérutat, mikor kopogtat a férfi elméjén, hogy körülnézhessen. Néhol felfedezhet kisebb-nagyobb időbeli ugrásokat, kihagyásokat és fehér foltokat, de ezek hiányában is szépen összeáll minden, amire ő kíváncsi lehet: elsősorban az, hogy Angus hazudott-e neki azzal, hogy azt mondta, segít.
Efelől pedig nem kell aggódnia, a férfi valóban rábólintott Jared szavaira. Nem mintha lett volna más választása. A kutakodás ideje alatt olyan információkra lel rá Angus elméjében, mint hogy az animágia birtokosa, sőt, az alakját sem nehéz ennek nyomán kideríteni. Megbízhatónak cseppet sem megbízható, sosem volt egy rendes alak, s ezen a békeidők sem változtattak. Jelenlegi gondolatait viszont jobbára az tölti ki, hogy Jared szavaira figyeljen.
- Nos.. ?
Hiába a varázslat, az arckifejezéséből ítélve a személyisége nem enyészett el a végtelen szolgálatkészség terhe alatt. Felemelt szemöldöke ráncokat gyűr a homlokára, s nincs kétség afelől, hogy a kutakodás nem kerülte el a figyelmét. Egyszerre vár hát a mondat befejezésére és Jared értékítéletére egyaránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Feltétlenül? Levetkőzni ne vetkőzzek?
Végtére is, a pálcájától megszabadítani a varázslót olyan, mintha meztelenül kéne járkálnia. Védtelenül és kiszolgáltatottan. Jó, ez Angus esetében erősen túlzás, vannak elvégre más eszközei is ahhoz, hogy kislisszoljon a vészes helyzetekből. Van azonban olyan, amire nem lehet felkészülni, mint most ez a szituáció is. Egy kelletlen sóhajjal nyújtja át a pálcáját.
Útközben azonban nem fárasztja sem magát, sem pedig Jaredet kérdezgetéssel. Nem egy cserfes gyerek, akinek folytonos közléskényszere van,és úgy érzi, hogy a világnak minden kósza gondolatáról tudomást kéne szereznie. Ahelyett, hogy megkérdezné, merre mennek, a környéket figyeli inkább, az irányt, s csakhamar felismerés csillan a tekintetében. Igaz, no surprise, eléggé várható volt, hogy az első út ide fog vezetni, a további események viszont nem állnak az uralma alatt, felesleges is előre izgatnia magát.
- Jól van, jó, csak ne tartson túl sokáig.
Nem kifejezetten parancs, de senki sem szeret céltalanul ácsorogni egy fix ponton, várni valakire vagy valamire. Ejnye, pedig brit fából faragták;ők szeretnek sorban állni. A nemzeti vérébe kéne kódolva legyen a végtelen türelem.N Nagyot horkant a gondolatra. Na persze.
Amíg Jared elfoglalta magát benn, ő is talál valamit, amivel elütheti az időt, s ennek köszönhető, hogy nem néma csenddel fogadja a visszatérő fiút.
- Nem kell sokat keresni fogadót, tudok egyet.
Nevet és címet mond, ami valószínűleg Jared számára nem ismerős, de ez a lényeg. Ez nem egy túlzottan népszerű fogadó, inkább eldugott, de kétségtelenül ott van a város varázslóknak fenntartott negyedében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tehát, amit megbeszéltünk, drágám.
Ezzel a végszóval hagyja magára Rella, a már nappaliban ülő és tüntetően újságot olvasó férjét. Nem volt könnyű Medárdot rávenni arra, hogy megejtsék ezt a családi beszélgetést, az asszony mégis reménykedik benne, hogy férje és lánya dűlőre jut.
Megigazítja magán az otthonosan elegáns és mutatós blézert - hiszen vendéget fogadni szedett-vedetten mégsem illendő -, úgy nyit ajtót a küszöbön álldogáló lányának és párjának, Lorelainak. Jellegzetesen olyan nő, akit a kor sem sorvaszt el, legfeljebb karakteresebbé teszi az arcát. Vékony, légies teremtés, hosszú, barna hajába már javában ősz szálak vegyülnek, de a laza konty, amibe kötötte, nem bomlik ki akkor sem, amikor szelíden megöleli Matildát.
- Örülök, hogy eljöttetek.
Figyelmét Lori felé fordítja, diszkréten és minden sértő szándéktól mentesen végigmérve. Hiába elfogadó, neki is szoknia kell a gondolatot, hogy Matilda vele kívánja megosztani az életét. A lány felé nyújtja a kezét.
- Gryllus Medárdné. De nyugodtan szólíts csak Rellának. - Azzal, hogy elhagyja a formális magázódást, már egy lépést tesz afelé, hogy az este lehetőleg kevésbé feszült légkörben teljen. Még megvárja, míg a másik is bemutatkozik, aztán nem húzza tovább az időt csevegéssel, beljebb invitálja őket a házban. Odabenn rend és tisztaság uralkodik, ám a berendezésen meglátszik a női kéz nyoma: kényelmes, szívélyes otthon képét adja a beltér. Miközben elhalad mellette Matilda, bátorítóan, rövid mozdulattal rásimít a vállára, majd el is engedni. Tudják mind, hogy ez nem lesz könnyű este, de ha rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy a család feldolgozza ezt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez is csodálatos nap, ahogyan az összes többi. Krisztina kedélyesen beszélget a portással ugyanúgy, ahogy minden reggel teszi. Elmosolyodik, nevet, szemei csak úgy csillognak, hiszen imádja a munkáját, fiatal és üde. A hűvösre való tekintettel kicsit melegebben öltözött ma már, haja kibontva pihen a vállán, nyakában az oly jól ismert ezüst kulcs csillan meg. Az órára pillantva konstatálja, hogy itt az ideje rohanni, különben el fog késni. Egy intéssel és mosollyal elköszön és megindulna, azonban valaki utána szól. Megtorpan és azonnal a hang irányába fordul, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen. Periférikusan észleli a fiút, aki nagyon halkan ugyan, de válaszol is egy igennel, pontosan abban a pillanatban, hogy a lány szóra nyitja száját.
- Egy pillanat és megyek! - fejét az imént említett fiú felé fordítja, de már szinte hiába, lehajtja a fejét. Nem nehéz kiszúrnia, hogy beiratkozási lapok vannak nála, szinte azonnal lép vissza egyet, hogy közelebb érjen az ismeretlenhez, aki minden bizonnyal diák. Krisztina egyébként zenetanár, zongoraoktatást végez az iskolában, tőle teljesen természetes, hogy egyszerűen leszólít másokat. Ragyogó mosollyal néz a fiúra, barna íriszeiből csak úgy árad a melegség.
- Zene vagy barkács? - az iratkupacra bök a fejével, majd mintha csak kupán verték volna, nyújtja is a kezét. - Krisztina vagyok, zongoratanár, minden rendben? Segíthetek valamiben? - a testtartása árulkodó, valóban kíváncsi a fiúra. Már párszor mintha látta volna a környéken, de nem mert volna megesküdni rá. Talán csak reménykedik, hogy újabb tanítványra tehet szert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugyan a fiú nem tűnik kifejezetten bőbeszédűnek, Krisztina látott már ennél lényegesen nehezebb eseteket. Végtére is, ő legalább válaszol, nem úgy, mint annak idején Gyula, aki most már bármikor kedélyesen elbeszélget vele.
- Talán a te bútoraiddal rendezem majd be egyszer a házam - kellemesen csilingelő hangján felnevet, szavai mögött sem cinizmus, sem bántó szándék nem lapul. Egyszerűen csak reméli, hogy Krisz tényleg sokra viszi, ennyire természetesen és magától értetődően. A kézfogás eközben megtörténik és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire meleg a másik keze. Határozott kontaktus ez, ami az illem szabályai szerint nem tart tovább a szükségesnél, bár még így is kisebb áramütést okoz.
- Ha a helyemben lennél, már kiszaladtál volna a világból - kissé fáradtan sóhajt fel. Rengeteg adminisztrációra van szükség egy iskolában, el sem tudja képzelni senki. Illetve ott vannak még a tananyagok, az összefirkált jegyzetek, a kották sokasága, amiket napról-napra magával kell cipelnie. Mint egy végeláthatatlan monoton ügetés. Viszont a tanítást nagyon élvezi, épp ezért hamar visszaköltözik arcára a mosoly.
- Ezt nem tudhatod, míg ki nem próbálod. Van kedved esetleg hozzá? - hátrapillant, mert tudja, hogy várnak rá, majd visszafordul, ugyanazzal az érdeklődéssel az arcán, mint korábban. Mintha nem kéne sietniük sehová és megállt volna az idő csak nekik. Mellesleg ezt a bizonyos vágjunk bele akciót most tervezte. - Ha nem érsz rá, megértem, de amíg a tanítványom átismétli a múlt órai anyagot, addig van egy kis időm - nem akarja ráerőltetni a másikra, ha nem, nem. Talán butaság is volt felajánlania, de ha csak egy cseppnyi esélyt is lát, hogy Krisztiánból jó zongorista válhat, nem szalaszthatja el - no meg kíváncsi is a fiúra kicsit közelebbről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán az a legnagyobb előnye és egyben hátránya Krisztinának, hogy mindenkiben meglátja a jót, akkor is, ha az illetőben az valójában nincs. Közvetlen és kedves, megnyílik másoknak, hogy megnyíljanak neki, gondoskodik róluk, figyel rájuk. Annak idején édesanyja mindig azt mondogatta, belőle kiváló tanár lehetne, csakúgy, ahogy a nagyanyja volt, mielőtt pár éve meghalt volna. Az idős hölgynek nem volt sok pénze, mindössze egyetlen értékes zongorája, azt pedig Krisztára hagyta, ezzel megadva a végső lökést az oktatói pálya felé.
- Ebben egyetértek, de sajnos előbb jobb tudni bizonyos mechanizmusokat és utána belecsapni valaminek a közepébe - ha megkérdeznék, hát nem azért szereti a zongorázó ifjoncokat, mert taníthat nekik kottaolvasást, vagy a billentyűket, vagy akármi mást, sokkal inkább a zene az, ami élteti. Ezért kezdi a napot általában a teljesen kezdőkkel és fejezi be a profikkal. Így olyan, mintha egyetlen nap alatt valakit a legelejéről majdnem az egyik legjobb szintig tanítana, ami persze nem igaz, de szép kis elképzelése.
Látja a fiú habozását, de nem tudja, hogyan reagálhatna rá. Akkor ez most egy nem? Arcán ugyan fenn marad a mosoly, de belül kissé elszomorodik. Reménykedett, hogy talán, és most... Most mégis! Szemei megcsillannak, mintha csak karácsony reggel lenne, az arcán lévő görbület egy fokkal pedig nagyobb lesz.
- Péntek van, ilyenkor csak magánórákat adok, a többi napon vannak a csoportos oktatások. Illetve a többi napon még este adok különórát, néha hétvégén - nem zavarja, hogy tegeződnek, egyértelműen látszik, hogy korban majdnem megegyeznek. Ahogy megfordul, a fény megcsillan a nyakában lévő kulcson, de csak egy pillanat erejéig. Lassan lépdel, nem siet semerre, kényelmesen igyekszik a terem felé a fiúval együtt, majd behívja Annát is, akivel az órája lenne.
- Ismételd át, amit múlt órán vettünk, addig van egy kis dolgom. Ma valami újjal készültem - rákacsint a lányra, akinek felderül az arca. Tudja jól, hogy ez Krisztinánál mit jelent: nem unalmasan fognak gyakorolni végeláthatatlanul, következik a kihívás. Mint egy kis angyal kezd neki a munkának, míg a tanárnő Krisz felé fordul. - A szomszéd szobában meglátjuk, mit tudsz. Zongora vagy gitár? - merthogy gitározni is tud, csak nem oktatja. Minő meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A régi diák már jól ismeri Krisztinát, még egy kicsit örül is, hogy átismételheti, amit aztán ki fog kérdezni - vagy inkább vissza akar hallani a nő. Eközben Krisztiánnal már a másik terembe mennek, ahol csend van. A zongora halk hangja átszűrődik a másik helyiségből, mire a lány megcsóválja a fejét.
- Egy hangot rontott az előbb - elmosolyodik, mert tudja, hogy nem volt könnyű a múlt órai anyag. Fél füllel természetes, hogy a tanítványát hallgatja, azonban ez a figyelem lassan lankad és átadódik teljesen a mellette álló fiúnak. Rögtön az egyik zongorához lép és kérdés nélkül elmond pár alapinformáció, például a pedálokról és billentyűkről. Nem hosszú kiselőadás ez, pusztán pár apró mondat, majd maga mellé húz egy széket.
- Szeretek a boci boci tarkával indítani, mert az az egyik legegyszerűbb dal, amit meg lehet tanítani zongorán, de gondolom ez téged nem hoz lázba - mosolya mögött nevetés bujkál, ahogy megint áthatóan pillant a fiú íriszeibe és talán egy pillanattal tovább próbálja tartani a szemkontaktust. Nincs könnyű dolga, ha tényleg a hangszerre szeretne figyelni. Azért, hogy figyelmét elterelje, inkább a zongora felé fordul. - Ha nem haragszol, kivételesen nem nagy zeneszerzők műveit fogom játszani, hanem ismertebb slágereket, hátha felismered őket, aztán egyet tanítok is - a beszélgetés végeztével feltűri hosszú ujjú felsőjét, egy pillanatra lehunyja szemét, majd kinyitva azt zongorázni kezd. Elméjét megtöltik a dallamok, kezei kecsesen suhannak a billentyűkön, ahogyan a Nothing Else Matters-t játssza le éppen. Az első profi órán mindig azt mondja: "aki ezt lejátssza nekem hibátlanul elsőre, az kap egy kiválót". Persze senki sem szokta, most azonban nem érdekli. Csak játszik és játszik, majd a dal végére érve kiengedi a benn tartott levegőt és oldalra billentve fejét néz a fiúra.
- Na mi volt ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy sejtette, nem egy tehénnel fogja levenni a lábáról a fiút - hacsak nem szó szerint nézzük az opciókat -, vagy inkább felkelteni az érdeklődését a zongora iránt. Így a válasz hallatán elmosolyodik és belefog a játékba. Szereti ezt a dalt, mindennél jobban, ha tehetné, egész nap csak ezt játszaná egy rakat másik ismert számmal együtt. Nagy szívfájdalma viszont, hogy énekelni nem tud. Nagyon jó érzéke van a hangszerekhez, de hogy a hangszálaival is kezdjen valamit, az számára lehetetlenség. Így esik meg, hogy teljesen belefeledkezik a dalba és átadja magát neki, szinte kivirul, ahogy egyre csak játszik és játszik... A végén nem sokon múlik, hogy édesen el ne piruljon. Sosem érzi magát zavarban, ha játszik valakinek, kivéve most.
- Ó, értem - még milliónyi kérdése lenne ezzel kapcsolatban, de nem turkálhat csak úgy másnak a magánéletében. - Ez egy elég régi dal, eredetileg a rock műfajából, a Metallica együttes Nothing Else Matters című száma - rámosolyog. Semmi ítélet, semmi kellemetlen közbevágás, inkább elsiklik felette, hiszen ő az időt kellemessé és nem feszélyezetté akarja tenni. A bók hallatán enyhe pír jelenik meg arcán, így gyorsan el is fordul a hangszer felé. Csak nyugodtan.
- Mutatok még egyet, hátha azt felismered - ezúttal egy olyan zenét választ, amely a szalagavatók nagy részén felcsendül, hiszen imádnak rá keringőzni. A legtöbb fiú már álmában is menekül tőle, legalább akkora mumus számukra, mint a Once Upon A December. Mi lehetne más, mint Seal-től a Kiss From A Rose? Lágyan, finoman indít, majd a játék egyre hevesebbé és gyorsabbá válik, hogy a végén visszatérjen a kezdeti finomsághoz. Most ismét a fiúra néz, hátha ezt már el tudja találni. Utána úgyis egészen mást fog tanítani neki.
- Na, van ötleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha mást nem, annyit biztosan elért, hogy a szám tetszett a fiúnak és ezután meghallgatja az eredeti verziót is. Már ettől felderül arca, így nem különösebben zavarja az, hogy a másik már most bizalmatlan a még le nem játszott dallal szemben. Egy pillanatra rásandít, de aztán kizárja a külvilágot.
Egy kis része folyamatosan észleli, hogy Krisztián őt figyeli, azonban a zene szeretete képes elnyomni ezt a bizsergető érzést, ami egyébként végigfutna egész testén. Megpróbálja szívverését is csitítani, főleg azért, mert nagyon szereti ezt a romantikus számot. Túlságosan is. Felpillantva talán egy kicsit reméli, hogy a fiú felismeri, de sajnos nem. Elmosolyodik Krisz zavarán, aztán gyorsan válaszol is, nehogy azt higgye a másik, hogy kineveti.
- Ez csak annyit jelent, hogy megúsztál egy fél osztálynyi lányt, akik esküvői ruhában erre akarnak keringőzni - még hozzá tenné, ami nem nagy veszteség, de visszaemlékezve a sajátjára nem gondolja mindezt igaznak. Számára fontos volt a szalagavatója, nagyon szerette. Egy pillanatig ajkain ragad a görbe, de csak míg nosztalgiázik, aztán magához térve ismét a fiú szemeibe néz. - Ez Seal-től a Kiss From A Rose, nagyon népszerű volt annak idején, de még most is az - vállat von. Ez is szubjektív dolog. Régen az ABBA volt népszerű, aztán Madonna, most David Guetta. Az idők változnak.
- És akkor jöjjön az a dal, aminek az elejét szeretném, ha megpróbálnád majd utánam eljátszani. Ne aggódj segítek - biztatóan mosolyog Kriszre, majd ismételten átadja magát a zenének. Egyetlen egyszer suttogja csak halkan a szám címét a dallamra - kivételesen egész jól: Wake Me Up When September Ends.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bólint egyet a tanárnő, nem óhajtja befejezni a mondatot. Az ő öccse is az, most pedig enyhén szólva küzd a szocializálódással, de ez mind lényegtelen. Még egyszer elmosolyodik és már mondja is a következő lépéseket. Illetve inkább játssza.
Bár rendszerint belefeledkezik a dalba, most a fele környékén feltűnik a perifériás látókörében, hogy hoppá, Krisz próbálgatja. Innentől kezdve kettejükre is figyel, nemcsak magára. Persze így sokkal nehezebb számára a játék, hiszen míg a fiú az ő ujjait figyeli, Krisztina a srácét. Mégsem hibázik, egyszerűen csak megakad a tekintete azon, hogy tulajdonképpen nulla zenei érzékkel ilyen jól tudja utánozni a mozdulatokat. Persze korántsem tökéletes, főleg a tartás és a tempóbeli lassúság miatt, de ügyes, főleg elsőre. Nem nehéz rájönnie, hogy a másik valószínűleg nem mondott igazat a zenével való kapcsolatáról, de nem áll jogában firtatni mindezt, csak kicsit csalódott, hogy hazudtak neki. A dal végén egyenesen a másik szemébe néz, ajka felfelé ível.
- Nem is rossz, most cseréljünk helyet és tiéd a pálya. Én végig itt leszek és mutatom - azzal feláll és int, hogy üljön át, majd megáll a fiú mögött. Beharapja alsó ajkát most, hogy nem láthatja senki, majd egyszerűen előrehajol és nagyon finoman megfogja Krisz kezét, hogy a megfelelő billentyűkre tegye. Nem kerüli el a figyelmét a kellemes illat, ami hirtelen bekebelezi. Nyakláncán lógó ezüst kulcsa súrolja a fiú vállát folyamatosan, míg ők végtelenül közel kerülnek egymáshoz. Túl közel.
- Nem nehéz, az eleje a legkönnyebb, annál többet nem is érdemes tudni, főleg nem teljesen kezdőknek - észre sem veszi, hogy finoman utalt arra, a fiú mennyire nem most kezdi. Megemeli a kezét és a saját ujjait a fiú ujjai fölött tartva mutatja, hogy milyen sorrendben kell lenyomnia a billentyűket. Mindeközben persze vészesen zakatol a szíve, de nem mer vele foglalkozni. Nem olyan hosszú ez a dal, azután tényleg mennie kell a tanítványához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Túl közel vannak, ez helytelen. Krisztina mégsem húzódik el, s bár szíve őrületes módon zakatol, végül mintha megtalálná, mintha megtalálhatná a fiú szívének ritmusát, azzal együtt pumpálja a vért ereibe. Olyan közel vannak, hogy érzi Krisz illatát és melegségét, a keze szinte hozzáér a fiúéhoz. Túl közel vannak, ez pedig nagyon helytelen.
Épphogy ezek a gondolatok végigsuhannak a fején véget ér a dal és kopogtatás is hallatszik a másik teremből. Mintha csak megégette volna magát, hirtelen egyenesedik fel, arcát elönti a pír és rögtön rohan is az ajtóhoz. Még szerencse, hogy Krisz nem látja ezt a zavart az arcán, különben tán félreértené... Gyorsan nyitja a zárat és rendbe szedve vonásait kedvesen rámosolyog Annára.
- Sajnálom, hogy megváratlak, végeztél? - a leányzó bólint és bekukucskál Krisztina mellett, aki arrébb áll, hogy jól láthassa a tanítvány, csak zongoráztak. De vajon ez tényleg így volt? Bólint egyet, kivirul az arca és visszamegy a helyére, miközben a nő zavartan egy tincset igazít a füle mögé.
- Hát akkor... Nekem mennem kell - ráveszi magát, hogy Krisz szemébe nézzen és nem kevés önuralomra van szüksége, hogy megtarthassa egészséges színét és ne vörösödjön el. - Ha valamikor esetleg lenne kedved gyakorolni, nyugodtan keress meg - egy biztató görbét villant, miközben kezét nyújtja a másik felé. Előre tudja, hogy áramütés fog bekövetkezni, amint egymáshoz érnek, azonban megerősíti magát abban, hogy az illem szerint így helyes most elbúcsúznia. Ha mindez megtörtént, kikíséri Krisztiánt a teremből. Ahogy csukódik az ajtó, még egyszer megcsillan az ezüst színű kulcs a nő nyakában, pusztán egyetlen pillanatra, ennyi azonban elég ahhoz, hogy véglegesen bevésődjön a fiú emlékezetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rella mosolyogva hallgatja Matilda anekdotáját Lorelai-nak, és csak diszkréten siklik néha vissza a tekintete az ismeretlen nőre. Nem elítélő, de hiába, még az elfogadó szülők is kíváncsiak arra, hogy kit választott szeretett gyermekük.
- A velünk élne, biztos vagyok benne, hogy még most is itt találnánk meg néha.
Fűzi hozzá szelíd derűvel, aztán fejével a nappali felé fordul a kérdés hallatán. Épp csak kicsit tűnik nem is aggodalmasnak, inkább elgondolkodónak. Még Medárdot ismerve, a helyzet kínosságát nézve is úgy érzi, hogy kezelni tudja majd a helyzetet.
- Bent van, biztos vagyok benne, hogy ő is vár téged, amilyen rég látott.
Azzal a nappali felé terelgeti a két leányzót, ahol a családfő az egyetlen nagyobb, terebélyesebb fotelben ülve épp lapoz az újságban. Minden háztartásban megvannak azok a tipikus férfi dolgok, amikről az ember nem gondolná először, hogy azok, aztán valahogy mégis a figyelem középpontjába tülekednek. Onnan tudni, hogy egy férfi otthonához tartozik például egy nappali, hogy egészen biztosan látni benne egy ehhez hasonló fotelt. Nem igazán feltűnő, nem hivalkodó, lehet, még a színe sem tér el a  berendezéstől, mégis tudni, ez a fotel valakié. Ezekbe a fotelekbe, még ha üresek is, az ember ösztönösen nem ül bele, mint egy szent, szakrális hely - amit természetesen a tulajdonosa váltig tagadna, hogy az. Medárd pontosan egy ilyenből néz fel a belépő három nőre. Először Rellára, aztán Matildára.. majd végül csak nagyon lassan Lorelaira. Visszafogott mosolya, amit az első kettő jelenléte vált ki belőle, el is tűnik a mozdulatsor végére, habár a látványos fintorok egyelőre teljesen elmaradnak. Összehajtja az újságot és oldalra rakja, a fotel melletti kis asztalra, s aztán már kelne is fel, célirányosan Matilda felé indulva, de a két lány összefont kezére nézve bizonnyal meggondolja magát, visszadől a fotelbe. Bár próbálja ezt vaskos tartózkodással leplezni, de láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel így sem.
- Hm, megjöttél, örülök, hogy látlak, kislányom.
Lorelait egyelőre kitartóan ignorálja, már ami a köszöntést illeti. Ha már idehoztak a házba egy.. ilyet, akkor természetes, hogy nem neki kell először üdvözölni; elvégre ő van itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hiába varázslók, az egészségügy bürokráciája nem kevéssé tart sok ideig, mint a mugli intézményekben. Felvették a fiú adatait, és bár talán nem tartana normális esetben ilyen sokáig, hogy az előkészületeket megtegyék, de át kellett hozatni egy másik teremből a varázstárgyat, ami az elemi mágusok erejét árnyékolja a beavatkozás idejére. Ehhez a felelős gyógyítónak alá kellett írnia a leltári papírokat, hogy nyomon követhető legyen, hol jár éppen a varázstárgy, melyik teremben, hol kell majd keresni, mikor legközelebbi alkalommal szükség lesz rá.
Szemüveges, szigorú kontyba fogott hajú, a negyvenes éveinek elején járó hölgy lép ki a teremből, egyenesen Ádám felé indulva. Arcán biztató, de nem émelyítően kedves mosoly ül, miközben int a fiúnak.
- Jó napot, Sarkadi Adrienn vagyok, a gyógyítód. Minden elkészült, gyere velem, kérlek.
Már menet közben magyarázni kezd Ádámnak.
- A varázslat végrehajtása sok időbe telik majd, míg neked végig mozdulatlannak kell lenned, így az a bevett gyakorlat, hogy elaltatunk előtte. Eddig a leghosszabb ilyen típusú beavatkozás két és fél óra volt, de mire felébredsz, épp hallással teszed majd.
Kinyitja Ádám előtt az ajtót, hogy a fiú léphessen elsőként a helyiségbe. Meglepő módon az egyáltalán nem hajaz a mugli kórházak steril fehérségére, a beltér színei otthonos bézs és barna színek. Egyedül a műtőasztal ténye teszi tagadhatatlanná, hogy hol is vannak, de még az sem a rideg fém, inkább egy magasított, keménymatracú ágyra hajaz, vagy egy masszázságyra, amelynek végén egy rögzített párna segíti, hogy az abban fekvő kitámaszthassa a fejét. Az ágy ezen része mellett egy szék áll, valószínűleg a gyógyító ott foglal majd helyet, hogy a varázslatot zavartalanul elvégezhesse. Két ápoló tesz-vesz még benn rajtuk kívül.
- Fontos tudnod, hogy nem fogsz rögtön mindent hallani, miután felébredsz. Ilyenkor az az eljárás, hogy egy fokozatosan gyengülő varázslatot helyezünk fel a fül köré, hogy a szervezetednek és neked is legyen időd hozzászokni a korábbiaktól eltérő hangérzékeléshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A fiú szavaira szélesedik a gyógyító arcán pihenő mosoly, ám érdekes módon az arca még ettől a gesztustól sem lesz harsány. Van a jelenlétében és kisugárzásában valami rendkívül megnyugtató, csendes összeszedettség, amely miatt az ember hajlamos elhinni, hogy mindig mindent tökéletesen kézben tart.
- Természetes, hogy félsz kicsit. A legtöbben így éreznek. Meglátod, utána már nem is fogod érteni, hogy miért is aggódtál annyira. Nem fogsz fájdalmat érezni, sem előtte, sem közben és utána sem. Minden bűbáj teljesen fájdalommentes, amit végrehajtunk majd. Igen, mintha lefeküdnél aludni.
Miután Ádám felfekszik az asztalra, óvatos, gyengéd mozdulatokkal eligazgatja a fejét, hogy a fiú nyaka pont az megemelt párnázott rész ívére essen, ezáltal jobban ki legyen támasztva, stabilan.
- A műtét után felhelyezett bűbáj két napig lesz fenn, ezalatt fokozatosan gyengülni fog a hatása, végül teljesen elmúlik. Ez elég idő ahhoz, hogy kellemetlenségek nélkül szokj hozzá az új, kiterjedt érzékeléshez. Készen állsz?
Amennyiben Ádám válasza a kérdésre igen, dallamos hangon elmormolja a varázsigét, a fiúra pedig jótékony sötétség és pihentető álom hull.

A "beavatkozás", már ha lehet ezt annak nevezni, nem egészen két óráig tart, ami alatt a gyógyító hosszú, kelta eredetű mágikus szöveget, mantrát mormol. Összesen háromszor áll meg, valószínűleg a varázslat szempontjából a szükséges stratégiai pontokon, ott van alkalma inni egy korty vizet, hogy ne száradjon ki a szája. Ezt követően folytatja. Önmagában nem tűnik olyan bonyolultnak, mint egy mugli műtét, nem dolgoznak precíziós mozdulatokkal, furcsa műszerekkel. Ellenben rengeteget kivesz a varázslóból, aki elvégzi a műveletet. Adrienn is kifejezetten kimerül a végére, fáradtan dől hátra a székében, miután végeznek.
Az utólagos varázslatot, amiről szó volt, nem is ő, hanem az egyik ápoló helyezi fel, aztán ők azok is, akik Ádámot ellebegtetik a szomszédos kórterem ágyába, hogy ott tovább pihenhessen egészen addig, amíg az altatás (amely még egy óráig hat) véget nem ér. Addig Adriennek is van ideje elintézni a papírmunkát, megmosnia az arcát, pihenni egy kicsit az intenzív mágiahasználatot követően. Összességében, mire Ádám felébred, már ismét viszonylag összeszedetten ül az ágya mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem támadja le a fiút rögtön azután, hogy felkelt, hagy neki időt összeszedni a gondolatait, meg úgy egyébként is magához térni. Felmérni, hogyan érzi magát. Ádám ügyesen elébe is megy a szokásos gyógyítói "hogy érzed magad" kérdésnek, mire a nő elégedetten elmosolyodik.
- A szervezetednek fárasztó is volt. Ez a varázslat igencsak igénybe veszi a tested, ezért érezheted magad fáradtnak, de ez hamar el fog múlni. Aludj sokat a következő két-három napban.
A nő némileg jobban kihúzza magát a következő szavakra, nem csoda, a legtöbb orvos ezt a reményteljes, derűs, bizakodó hangot szeretné hallani a betegeitől. Főleg, ha közben tudja, hogy a maga dolgát is jól végezte.
- Nem történt semmi szokatlan vagy váratlan, amíg aludtál, így a beavatkozás sikeres volt. Még egy óráig benn kell tartanunk, ez az előírás, utána viszont hazamehetsz.
És akkor mint mondta, reményeik szerint Ádám rosszabb füle fokozatos javulást fog produkálni.
- Két nap múlva gyere vissza kontrollra, akkor majd átbeszéljük, hogy észleltél-e valóban javulást, illetve, hogy hogyan viseled, nem zavar-e túlságosan.
Sokaknak ez a két napos átfutási idő is elég kevés szokott lenni, még így is túl hirtelen kell túl sok és túl élénk hangokat befogadniuk, ezért gyakran szokták kérni a bűbájt meghosszabbítását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Napok óta alig alszik. Nem megy a munka és Eliza sincs sehol. A kiérkezett iskolai értesítő óta pánikszerűen felkereste lánya összes régi ismerősét, rokonokat, a testvérét, még az apjával is felvette a kapcsolatot - évek óta először. Szégyen, félelem, düh - hogy történhetett mindez? Nem hitte volna, hogy egyszer bánni fogja, hogy nem az apjánál van a lánya.
Eliza nem kiskorú, ezért nem egyértelmű, hogy a hivatalos szervek elkezdjék keresni - Annamária, bár édesanyja boszorkány volt, sokkal kevésbé igazodik ki a mágusvilág rendszerében, mint most kellene, bár őszintén kétli, hogy a lánya abban a világban bujkálna. Jól ismeri az álláspontját ezzel kapcsolatban és számára világos, hogy nem fogják ott megtalálni, ahonnan/amiből elszökött. Feltéve persze, ha nem történt valami sokkal rosszabb - rossz társaságba keveredett? Hol alszik? Mit eszik? És mégis mit mondjon a mugli rendőrségen, hol látta utoljára...?
A levél szerint Eliza már két hete nem bukkant fel egyetlen óráján se - nem alszik a körletében, nem eszik a nagyteremben, nincs a gyengélkedőn és látszólag egyetlen tanár vagy diák se tud róla semmit. Kezd eluralkodni a káosz. Felhívták rá a figyelmét, miféle következményekkel jár a további mulasztás, egyúttal pedig őhozzá fordultak, tud-e bármit a lányról. Természetesen nem - a legutóbbi beszélgetésük alkalmával is csak veszekedtek. Bár nem mondhatni, hogy ettől elöntötték a szokásos lelkiismeret furdaláshoz hasonló érzések (hiszen neki volt igaza akkor is), most mégis fájdalmas aggodalom érződik rajta.  
Ráadásul az értesítés óta is hosszú napok teltek el, közel két hét. Időbe telt, mire személyes kutakodás árán konstatálta, hogy valóban senki nem tud semmit, így hamarosan személyes találkozóra készül az igazgatóval.  
Fáradt mozgás, szürkés karikák, kócos haj és a szokásos hivatalos ruha. Valójában nem is nézi, hová fordul be, mikor némi kávé reményében benyit a bárba - az, hogy előtte, neki némileg háttal az idióta cowboy-kalapban magát a lányát pillantja meg, olyan váratlan és sokkoló, hogy megtorpan a bejártól alig két lépésnyire. Először valóban azt hiszi, pusztán a képzelet játszik vele - de nem tudná nem megismerni a saját lányát, a mozdulatait, hiába nem látja szemből az arcát. Nehezen tudná azonosítani mindazt az érzést, amit ez a látvány hirtelen szabadjára enged benne, úgyhogy jobb híján eltorzul az arca a dühtől.  A legrosszabbat sejtető feszült, halk hangján hívja fel magára a figyelmet.
- Mit művelsz itt? Eliza!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kávét főzöl. - Ismétli lánya szavait halkan, miközben rezignált arccal néhány lépéssel közelebb megy hozzá. Tagadhatatlanul meglepett, de egyre keményedő tekintete úgy jár megkövült gyermeke testén, mint valami röntgent; a kalap, a ruha, a tetoválások...Tetoválások?!
- Mégis hogy nézel ki?! - Sívítja enyhén hisztérikusan, miközben tehetetlenül végigmutat Eliza egész testén. Az arca megvonaglik a dühtől.  
- Mik ezek rajtad? Mit műveltél már megint magaddal? - Úgy tűnik, most az összes keserűséget le fogja rajta verni, amit az utóbbi napokban okozott neki - hogy mindez a féktelen anyai gondoskodás és szeretet félresiklott megnyilvánulása, vagy egyszerűen egy stresszlevezető eszköz, nehéz behatárolni.
- Úgy nézel ki, mint valami aljadék kocsma igénytelen hosteslánya. Mégis mit képzelsz, hol vagy, mit csinálsz?! - Nehéz leállítani, de ahogy egyre jobban bemelegszik, annál nehezebb. Láthatóan nem érdeklik a bent lévő szerelmesek, akik Elizához hasonlóan megkövülten bámulnak rá - és a hangereje egyre nő. Egyszerűen kihasználta azt a pillanatnyi előnyt, amit azzal szerzett, hogy előbb látta meg a gyerekét - a belőle előtörő haragot ő maga se tudja igazán kontrollálni.
- Ez kell neked? Ebből élsz, mióta elszöktél az iskolából? Ez a nagy terved? - Választ se várva előkotorja táskájából az iskolából érkezett levelet, hogy a pultra vesse Eliza elé. Maga se érti, miért van nála; mikor megérkezett, annyiszor átolvasta otthon és a munkahelyén, hogy egyszerűen a táskájában maradt.
- Csak mondd és nem fizetjük tovább a tandíjat! Elszökni, tönkretenni magad, ahhoz aztán értesz! Levelet kaptam az iskolából, hogy kimaradsz - rajtam kerestek téged! Rajtam, mert ennyire felelőtlen és éretlen vagy! Azt akarod, hogy kirúgjanak? Ennyi tekintettel se bírsz ránk? Azt hiszed, attól felnőtt leszel, hogy úgy öltözködsz, mint egy...és telefirkálod magad ilyenekkel? Hogy eltűnsz, mikor mindenki keres?! Remélem büszke vagy magadra. - Prüszköli még utoljára és végül elhallgat. Egy szigorú, ellentmondást nem tűnő anya tekintetével méregeti a gyerekét - olyan tekintettel, amit a jelek szerint a legkevésbé se kíváncsi a másik véleményére és nem lesz hajlandó semmiféle kompromisszumra. Neki ebbe nincs beleszólása.
- Visszamész az iskolába. - Hallatszott a végítélet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Elégedetlenség és feszültség kavarog a levegőben. A nő még egyszer belenéz a tükörbe, hogy biztos lehessen benne, külseje tökéletes, ahogy mindig. Ajka felfelé görbül, mintha csak gyakorolná, hogyan kell a megszokott szívélyes mosolyt magára erőltetnie. Mintha nem tenné meg minden nap, amikor a felső kaszt egyik tagjával találkozik, amikor ráköszönnek, amikor meghallgatja unalmas és szánalmas történeteiket. Ma azonban egész más indokok vezérlik. Ma igazán anyai mosolynak kell arcán ülnie.
Férje korántsem ennyire előrelátó, mi több, bár megjelenése makulátlan, ahogy megszokhattuk, arca komor és morc. Szemeiben meg-megcsillan az érdektelenség apró fénye, ahogyan egy-egy gondolatára a düh is elfogja. Szégyen és gyalázat, hogy vendégül kell látnia saját fiát, aki egy vérfarkas. Aki javítóintézetben töltött éveket, aki egy egyszerű pultosként dolgozik Merlin tudja hol. Bezzeg Eszter! A legjobb körökben mozog, elit klubot nyit a tanodában csak aranyvérűeknek, hű a család nevéhez! Ma mégsem ő jön haza. Persze Gábornak végső soron teljesen mindegy, ki fordul meg ezek között a falak között, senkit sem szeret jobban saját magánál, s saját zsenialitása bűvöli el leginkább. Az oldalán díszként funkcionáló Laura megjelenése sem dob sokat hangulatán. De papíron az a jó ember, akinek családja van, aki kétkezi munkával építi fel házát, hosszú évek munkájának gyümölcseként szerettei körében lel nyugalomra.
Ez az idilli kép mindaddig tart, míg be nem jelentik, Krisztián megérkezett. Ekkor felpattan, tán túl gyorsan is, s csak felesége tudja fékezni. Megtudták, hogy egy egyszerű mugli képzésre iratkozott be a fiú, ezt pedig nem hagyhatják annyiban. Állítólag még valamilyen sárvérű nőszeméllyel is szóba elegyedett. Na de mi gond sincs, ők a megoldások emberei. Lépteik egyre hangosabbak, ahogy közelednek a fiú felé, s míg Laura a korábban oly sokszor megvillantott mosollyal ajándékozza meg fiát - melyhez lenéző tekintet társul -, addig apja egyszerűen csak int, hogy menjen a nappaliba. Köszönésre sem méltatja. A kényelmetlen hangulat adott, s ennél már csak rosszabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Apja állkapcsa megfeszül, ahogy Krisztián egyszerűen zsebre vágja kezét, azokban az ütött-kopott, szakadt ruhákban. Mint egy útszéli hajléktalan. Erőt kell vennie magán, hogy ne tegyen olyasmit, amit később még igen komolyan megbánhat. Csak azért, mert fia ennyire semmirekellő, ő maga még nem válik azzá, kényelmesen elhelyezkedik saját fotelében, kezeit összekulcsolja, de esze ágában sincs hellyel kínálni őt. Nem érdemli meg és csak összepiszkolná a gyönyörű bútorzatot. Hiába van pénz a cserére, nem volna túl örvendetes.
Laura érzi meg először a tökéletes és színtiszta ellenállást, ami akár arcul csapásként is érhetné, ha érdekelné fia. Mivel látja, hogy Gábor részéről nem számíthat segítségre, így int a manónak, hogy hozzon három italt - természetesen azokat, amelyeket már jóval korábban előkészített. Három pohár, amelyből az egyikben bájital van, méghozzá a furfangosabbik fajta. Sem színe, sem íze, de még csak szaga sincs, az egyik legtökéletesebb, amit szerezni lehet manapság. Épp erre van szükségük. Ő maga, mintha csak gyermekét képviselné, fia oldalán áll, nem ül le, noha sugárzik belőle a kelletlenség.
- Szégyent hozol az egész családra. Mugli iskola? A Bagolykövet sem fejezted be. Gyalázat, amit művelsz, nézz csak magadra, milyen jövő vár így rád? - a férfi hangja nem dühös, nem agresszív, végtelenül nyugodt, tekintete azonban árulkodóbb, mint ezer szava. Gyilkos indulat forrong benne, melyet igyekszik a mélyben tartani. - Arról már rég letettem, hogy gondolj ránk is, vajon milyen véleménnyel lesznek rólunk, de legalább a testvéreidre! Nem ennek neveltelek - a nevelés persze erős túlzás, no meg a fejedelmi egyes szám első személy is. Neki aztán végképp semmi köze Krisztián viselkedéséhez, hacsak az nem, hogy gyűlölete manifesztálódott azzá, amivé Krisz lett.
A manó eközben megérkezik, Laura pedig könnyeden veszi el az egyik poharat, melyet az asztalra tesz férjének, a másik kettőt felemelve pedig a baljában lévőt nyújtja Krisztiánnak. Semmi gyanús, minden mozzanata arról árulkodik, puszta illemből adja és elvárja, hogy maradjon érintetlenül. Ismeri annyira Krisztiánt, ha ezt megneszeli, az utolsó cseppig kiissza majd. Ez a dac lesz a fegyverük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Mintha Gábor halántékán kidagadna egy ér. Szinte érzi, ahogy lüktet, de türtőzteti magát, nem csinálhat balhét itt és most. Elszámol magában kettőig-háromig, aztán hangja még mogorvábban dörög a lakás amúgy is feszült csendjébe.
- És mihez? Valami utolsó kis pultos leszel? Mindenki kapcája? Ez aztán a jövő - még tapsol is kettőt kezeivel, aztán feláll a fotelből, hogy közelebb lépjen feleségéhez és Krisztiánhoz. - Talán kitagadtalak, de sajnálatos módon ettől még Neviczky maradsz. Próbáld meg megemberelni magad és legalább egy neves egyetemet végezz el, ha már mindenképp korcsok között akarsz élni - a férfi szavai metszően jegesek, atyai szeretetnek nyomát sem lelhetik benne a szobában tartózkodók.
Laura ekkor érzi meg az ügy valódi komolyságát. Látja férjén, hogy az szó nélkül bántaná is puszta kézzel a fiút, noha erősen uralkodik indulatain. Mit tehetne, ha nem azt, amihez a legjobban ért? Csendben marad és próbál döbbenetet és értetlenséget, de egyben csalódottságot is mímelni. A színészetben mindig is jeleskedett, most sem lehet oka panaszra.
Gábor szóra nyitná a száját, de ekkor Krisztián végre megteszi, amire vártak. Kikapja Laura kezéből a poharat, aki szája elé kapja kezét, s már csak annyit vesz észre, hogy a pohár a földön hullik szilánkjaira. Szó szerint felsikkant, mintha borzalmas veszteség érte volna, s még csak meg sem erőlteti magát, ahogy undorodva bámul az ajtón kisétáló fia után. Gábor ekkor meglepő módon leenged, a vállaiba beállt görcs eltűnik, arcára kedélyes mosoly ül ki, ahogy a bejárati ajtó becsapódik.
- Remélem ez elég lesz arra, hogy megundorodjon attól a nőtől. Mindenhol őt fogja látni, de egyik sem ő lesz. Nem érdemel boldogságot ez a veszélyes vadállat. Most pedig, ha megbocsájtasz, üzleti megbeszélésem lesz - mindenféle formaságot mellőz, nem ad csókot, ahogyan nem is int, egyszerűen hátat fordít Laurának, aki ott marad terve sikerével, s a törött pohár darabkáival. Valahogy mégsem teszi boldoggá ez a mai nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A reggel egészen monoton módon indul Krisztián számára, a napja pedig ennél már csak hátborzongatóbb lesz. Az iskola falai között minden a régi, ő valahogy ma mégsem annak fogja látni a dolgokat. Még csak két nap telt el azóta, hogy tiszteletét tette szüleinél, s a kezdeti émelygésen kívül semmiféle más mellékhatást nem váltott ki belőle a szülei és közte lezajlott incidens. Ahogyan a poharába rejtett bájital sem.
Ma új nap virradt, s a kötelező óráira Krisztián pontosan érkezik, ahogyan  mindig teszi - vagy majdnem mindig -, a kapun belépve azonban döbbenetes dolgot tapasztal. Emlékszik még Krisztinára? Hogy is felejthetné el?! A barna fürtök, a kecses, vékony alkat, a finom kezek, a barátságos és meleg szemek, az a szeretetteljes hang, amivel beszélt hozzá... Mind megelevenedik, most azonban sokkal élesebben. A múlt más kontextusba kerül. Minden nőnemű egyed ugyanis Krisztina képében tűnik fel körülötte. A mérgező bájital és egy kis bűbáj segítségével az iskola egész területén csak és kizárólag ezt a nőt látja. Egyedül persze annyi változik, hogy más-más ruhadarabban tűnik fel, de egyebekben ugyanolyanok. Illetve van még egy eltérés, egy aprócska dolog, amire talán már nem is emlékszik...
Amíg viszont eszébe jut bármilyen aprócska részlet, minden folyosón és sarkon ebbe a szimpatikus, kedves hölgybe botlik bele, aki mind újabb és újabb hangon és személyiséggel fordul felé. Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Egy biztos: Krisztián tudja, hogy valami nincs rendben, ám a puzzle darabkái még közel sem állnak össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem csoda, hogy Krisztiánnak az az érzése, a maradék józan eszét is elvesztette valahol a kapun kívül. Rosszulléte érthető, ámde ettől még a bűbáj él. Krisztinák sora sétál el előtte és mind elég furcsán méregeti a fiút, hiszen egy sápadt ember a falnak támaszkodva az álmos könyv szerint semmi jót nem jelent, de még az álmatlan szerint sem.
Az egyik Krisztina, aki vélhetően nem az igazi végre megszánja és megáll mellette. Nagy barna szemeit ráemeli, de egészen más tükröződik tekintetében, mint az eredetinek. Nem kedves, inkább sajnálkozó, segítőkészsége is abból eredhet, hogy már neki kínos ez a rosszullét.
- Minden oké? - elhúzza száját és picit megveregeti a srác vállát, aztán inkább tovább áll, neki túl fura a helyzet. Aztán egészet üt az óra és hirtelen a folyosón lézengők száma jócskán lecsökken, alig marad a nőből három-négynél több. De vajon köztük van az igazi? Krisztiánnak minden bizonnyal sejtelme sincs, de mi a legegyszerűbb verzió? A titkárság. Valaki csak meg tudja mondani, merre találja őt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A titkárságon unottan klimpírozó Márta cseppet sem örül a kéretlen látogatónak. Hallja a kopogást, de mielőtt bármit tenne, megigazítja keretes szemüvegét, hátrasimít egy ősz tincseit és kipiszkálja fogai közül a megmaradt brokkolit. Gusztustalan nőszemély, annyi már biztos. Kivételesen ő helyettesíti az általában itt lévő Pirit, aki egy fiatalos és jó humorú nő lenne, csak adatna már meg neki az annyira áhított gyermek!
Végül egy percnyi várakoztatás után mogorván kivakkant, hogy befáradhat az illető, akárki fia-borja is legyen. A belépő Krisztiánt ellenszenvesen méri végig, egy cseppnyi segítőkészség sincs benne. Ami azt illeti, ebből a fiú mit sem vehet észre, hiszen ezt a fonnyadt kórót jelenleg egy hamvas Krisztaként látja, ami valljuk be, durvább torzítása a tényeknek, mint azt bárki el tudná képzelni.
- Miben segíthetek? - hangja végtelenül ellenszenves, legszívesebben kipenderítené a szobából ezt a hitvány diákot. Már megkezdődtek az órák, semmi keresnivalója itt. Tűzvörösre festett körmei dobolnak az asztalon, ezzel is sürgetve a szükséges rosszat, amit Krisztián érkezése okoz. Hogy mit keres itt egy olyan alkalmazott, aki tojik a diákokra? Igazán jó kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Márta, ha lehetséges még barátságtalanabbul méregeti a fiút. Mintha az megrökönyödne tökéletes valóján, amit még ráncba is szedett. Semmi brokkoli, vagy kiálló hajtincsek. Ez a mai fiatalság, mind ugyanolyan otromba és neveletlen. Most pedig, hogy mindezt megállapítja, kihúzza magát ültében még jobban - már ha ez egyáltalán lehetséges - és megvető pillantással "ajándékozza" meg Kriszt.
- Talán ha nem hagyná el az órarendjét maga is, mint az összes többi és pontosan érkezne, akkor most nem kéne itt elnézést kérnie - tipikus zsémbelés. Feddőn beszél és esze ágában sincs egyáltalán a látszatát kelteni annak, hogy a titkárság elvileg egy tanulóknak járó szolgáltatás. Mert hát az, ha jól meggondoljuk. A nő neve hallatán megforgatja szemeit, már biztos abban, hogy ez is (mármint a fiú, csak mondom) csak azért iratkozott be ide, hogy csinos fiatal nőket stíröljön. És igen, a fejében is pontosan ugyanígy hangzik el ez a gondolatmenet.
- Ott a falon az órarend, keresse ki - félvállról veti oda, de aztán vissza is fordul számítógépéhez, amiben beírja a google keresőbe, hogy google képek. Igen emberek, ez létezik. Aztán rájön, hogy nem is ezt akarja, és inkább rászörcsöl a kötőtűkre, ezzel lezártnak tekintve dolgát a fiúval.
Eközben Krisztián könnyen megláthatja, hogy Krisztinának már tíz perce zajlik egy órája a harmadik emeleti 302-es teremben. A szükség nagy úr, így talán megzavarhatja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán ez Krisztián szerencsenapja, ugyanis Krisztina ma két fiatal fiút oktat. Az óra már javában folyik, mikor az ajtó kivágódik. A tanítványok meglepetten rontanak játékukban és fordulnak egy emberként a bejárat felé, míg a nő csak ijedtében felpattan. A fény éppen megcsillan a nyakában lógó ezüst kulcson. Rémülten néz Krisztiánra és legalább annyira átveszi az idegességét ő is, így hirtelen megszűnik tanárnak lenni, kellenek a másodpercek, hogy szóhoz jusson.
- Folytassátok kérlek, pár perc és jövök - mosolyt gyűr az arcára és gyorsan kitaszigálja a fiút a teremből. Szinte azonnal csípőre vágja a kezeit, de még így is túlzottan aranyos ahhoz, hogy akárcsak a félelem egyetlen szikráját is csiholja Krisz bensőjében. Hiába, édesnek születni kell. - Azt hittem, hogy ég az iskola, mi történt? És miért nem kopogtál? - el is felejti így hirtelen, hogy ők most tanár-diák viszonyban állnak, így a köztük lévő távolság sem megfelelően tisztes. Nem is igazán jutnak érvényre most gondolatai, csak abban biztos, hogy baj történt és Krisznek segítség kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Várakozva pislog Krisztiánra, aki úgy tűnik nem tud értelmes és elfogadható válasszal szolgálni a történtekre. Talán épp emiatt sugárzik szemeiből kicsivel több kétségbeesés. Mi lelte a fiút? Pont azért kedvelte meg, mert annyira... Más volt. De jó értelemben, vagyis nem egy őrült, aki csak úgy ráront! Akkor is kell lennie magyarázatnak.
- Semmi baj, de mi történt? - kit érdekel a kopogás? Ezen már réges-rég túl vannak. Íriszeit a fiúéba fúrja egészen addig, míg az el nem fordul. Karjait teste mellé engedi és úgy figyeli Krisztián szenvedését. Gyengéden maga felé fordítja aztán és egyik kézfejét a homlokához érinti, ezzel igazolva, hogy tán lázas. De semmi. Csak ezután követi a fiú tekintetét, mely a nyakláncon nyugszik. Egy pillanatra összepréseli ajkait, majd elmosolyodik.
- Nem vagy lázas, menj le az orvosiba, talán ott többet mondanak - hiába minden nyugtató szó, érzi a másikon, hogy riadt vadként menekül. Fogalma sincs hogyan oldhatná a hangulatot, ezért inkább rátér az ezüst kulcsra, ami láthatóan érdekli a fiút. - Még a dédimtől kaptam nagyon régen - lemutat rá, sőt, le is veszi nyakából, hogy átnyújtsa a fiúnak. Különös, de mintha ez nem az eredeti lenne. Még Kriszta sem igazán vette észre, hogy ez a kulcs, nem az a kulcs. Az igazi ott lapul az éjjeli szekrénye fiókjában, ez pedig talán nem is az, aminek látszik. Talán van is benne valami. De ki tudja, észreveszi-e már most Krisz, amikor ilyen zaklatott állapotban van? Biztosan nem. De a furcsaság belevésődik emlékeibe, ahogy kezei közé kapja a láncot. A megoldást.