Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A földig érő zöld anyag suhogva libben minden lépésénél, s ha nem kellően elővigyázatos, hamvas bőre elővillan a gyémántszín szövet takarásából. Szőke haja laza kontyban díszíti fejét, ám néhány rakoncátlan tincs óhatatlanul megszökött, hogy kegyetlen játékot játsszon a férfiak szívével. Széles, elbűvölő mosolya még aranyló hajánál is fényesebben tölti meg a termet, kellemesen feltűnő, ám cseppet sem harsány nevetése vonzza a kéretlen, kíváncsi szempárokat. Ám ki volna ő, ez az ártatlan, szelíd hajadon, ki férfiak gyűrűjében tetszeleg, s bájos bókokkal övezve ad felelőtlen ígéreteket, ujja köré csavarva a korosztályban igencsak vegyes agglegényeket? Nem más, mint Wass Abigél, a Wass birtok kemény kezű asszonya, aki tüneményként libben a terembe. Hát a táncrendjét odaígérte-e már? S kinek az asztalánál foglal majd helyet? Túl sok férfi, túl sok név, túlontúl sok kérő, így ahelyett, hogy választania kéne, inkább körbeállják.
Senki sem sejti, hogy e fiatal arc egy özvegyasszony szívét rejti, azt még kevésbé, hogy levetvén az álgyászt sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, mint komolytalan férjjelöltek házassági ajánlatai. Makacs szíve egyik selyemfiún sem akad meg, csupán akkor dobban hatalmasat, mikor a terem másik végében pillája Benjáminra rebben. Sajnos mosolya lelankadni látszik, ahogy Bogi üdén, szerelmesen karol belé, baljával végigsimítva egyre növekvő hasán.
- Drága Abigél, a desszertje - felhőtlen jókedve egyetlen pillanat alatt reppen tova, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ne viselkedjék illetlenül.  Apró, őszintétlen, mégis bájos mosollyal tolja el a süteményt nyújtó kezet. - Sajnálom, de elment az étvágyam - könnyeden áll fel, s a férfiak gyűrűje megnyílik, amint távozni tervez a közeli italos pult felé, ám ekkor tekintete megakad egy férfin. Magas, szikár alkata könnyen észrevehetővé teszi, kedves barnái pedig veszélyes természetet rejtenek. Ismeri, ha máshonnan nem, hát szóbeszédekből. Acélkék íriszei csupán a pillanat töredékére állnak meg rajta, hogy elraktározza magának az emléket, majd suhanó, légies lépteivel a pult mögött állótól kikéri konyakját. Ez az este sokkal hosszabbnak ígérkezik a tervezettnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Akárha lábát szegezték volna a fénylő padlóhoz, nem mozdul, csupán annyira hajlandó, hogy kelletlen forduljon a tömeg felé. A kisasszonyok úgy várnak a rájuk reppenő kérőkre, mintha életük csakis a házasság oltalma alatt teljesedhetnék ki, s irigy pillantásokat vetnek Abigél felé, aki egy cseppnyi erőfeszítés nélkül szerezhetné meg magának mindazt, melyet a makulátlan úri hölgyek csupán áhítanak. Természetesen látszatra ő sem különbözik, csupán tekintete, s a benne forrongó vitalitás az, amely kiemeli a szürke tömeg semmisségéből és jelentéktelenségéből.
A szikár alak közelebb ér, egész közel, ám szeme sem rebben, ahogy whisky-jét kéri, a nő pedig nem mond vagy tesz semmit. Tudja, hogy találkozott a tekintetük, s tudja, hogy az előkelő kisasszonyka, akivel az imént táncolt, közel sem kelti fel annyira érdeklődését, mint ő maga. Nem kerüli el figyelmét a nagylelkű borravaló sem, ám igazán nagyot téved az úr, amennyiben arról sző álmokat, majd az igen nagy népszerűségnek örvendő Wass lány fog utána szaladni. Ha ezer évig várna rá sem tenne ilyet sohasem. A konyak kellemesen égeti nyelőcsövét, ám ahelyett, hogy kiélvezné, kompániájának egyik semmirekellő tagja közeledik felé, hogy társaságával felragyogtassa ezt a rendkívül lohasztó estét. Sok mindenre vágyik e pillanatba, csak arra az unalmas bájcsevejre nem, melyre számíthat politikáról, egészségügyről, gazdaságról és persze a házasságról.
- Egy ilyen gyönyörű teremtésnek, mint Ön drága Abigél, igazán nem szabadna egyedül múlatnia az idejét - negédes, sármosnak hitt mosolya arcára ragad, s félő, le sem kerül onnan soha. A nő kacaja hamis, annak tükrében pedig, hogy válaszra nem méltatja sem a dicséretet, sem a felajánlást, némiképp modortalan visszautasításnak lehetnek szem- és fültanúi a közelben lévők. A pletykára éhes fülek szinte isszák a beszélgetés minden apró foszlányát. - Mondja drága Abigél, tudna Ön szeretni engem? Ha szeretne, ha igazán szeretne, nőül venném.
- Szeretni? Oh, kérem, szeretni bárkit lehet, de házasodni...! Badarság - könnyeden söpri ki aranyló tincsét arcából, hogy meggondolatlanul az erkély felé vegye az irányt. Éppenséggel csak a másik ajtót választja, így nem veszi észre, hogy a hűvös éjszakába érve nem is oly távol ugyanaz a szikár alak ácsorog, kezében whisky-vel. Csupán saját bosszankodására, gyermeki tombolására tud koncentrálni, melyről kifelé csak acélos, kérlelhetetlen tekintete tesz tanúbizonyságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A mély bariton hallatán alig észrevehetően megrezzen, akár a vad, melyet megzavar a ragadozó. Határozott, szinte már parancsoló tekintete az idegenre vetül, s meglepettsége szinte azonnali válaszra sarkallja, mely kéretlenül, s kissé modortalanul szalad ki telt ajkain.
- Ezer ördög és pokol, a frászt hozta rám - felháborodottan emeli meg kissé fejét, hogy kényelmesen tudjon szembenézni azzal, aki már korábban is megragadta el-elkalandozó figyelmét. - Nem tudja, hogy hallgatózni nem illő dolog? Nem úriemberhez méltó - gyermeki bájjal húzza feljebb orrocskáját, s szavai azt sugallják, csupán a hallgatózás tényét kifogásolja, hogy az így szerzett információ megvitatásra kerül, már korántsem jelent akkora problémát. Nem is csoda hát, hogy bosszúsága elillan, amint Benedek közelebb lép. Noha mellkasa nem emelkedik és süllyed gyorsabban, a megkapó, végre valóban sármos férfi látványa kimondottan figyelmet keltő.
A whisky-re pillant, majd megemeli a baljában tartott konyakot. Nem itta meg, ó dehogy, épp csak lehetősége volt belekóstolni, mielőtt a maró ital keserűvé vált volna szájában, kellemetlen utóízt hagyva maga után.
- Úgy véli, akad itt olyan férfi, aki megfelel ennek a kritériumnak? - kihívón emelkedik meg szemöldöke, s nem fél maga is hátat fordítani a csendes, lágy fényekben úszó tájnak, s inkább a zsúfoltságig telt teremben járatni íriszeit. Mindegyik férfit ismeri, egytől egyig komolytalan flótás, akik olyan asszonyt remélnek társuknak, kik fejet hajtanak, betörhetőek, s engedelmesen szolgálják urukat kívánalmaik szerint. Ezzel szemben itt áll ez a nő, aki öntörvényűségével képes volna a világot is porig égetni függetlenségének és szabadságának megőrzéséért. Jaj annak a férfinak, aki egyszer igazán Abigélbe szeret!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A válasz hallatán ajkai enyhén elnyílnak, szemeiben ingerültség villan, s lám, csupán ennyi kellett ahhoz, hogy Wass kisasszony rögvest antipátiáját fejezze ki az eddig rokonszenvesnek hitt férfi iránt.
- Hogy merészeli? Maga arcátlan alak, nem is értem, miért álltam szóba magával - tettetett megbotránkozása, szemének szikrája végül egyetlen csapásra múlik el, ahogy konyakot tartó ujjai mozdulnak, s egy apró, finom korty lecsúszik torkán. Mint aki tudomást sem kíván venni újdonsült társaságáról, szinte már látványosan duzzogva állapítja meg, hogy az ő Benjáminja sohasem tett volna ilyen megjegyzést, mi több, el sem jutottak volna idáig, hisz nem is hallgatná ki Abigél egyetlen beszélgetését sem. Végül a tószt hallatán kénytelen elmosolyodni, a jól megszokott, férfiak elcsábítására használt görbe ível arcára.
- Na jó, nem bánom - ezzel újabb, leheletnyi, cseppekben számolható alkohol kerül nyelvének hegyére. Tagadhatatlan tény, otthonának csendes magányában korántsem ilyen szemérmesen fogyasztja ezt a nedűt, ám társaságban, még ha az megkérdőjelezhető is, nem keltheti saját rossz hírét. Még csak az kéne, hogy szárnyra kapjon egy aljas szóbeszéd, mely szeszes ital fogyasztását boncolgatja, tán megírnák a lapok is.
Az újabb találgatásra szeme sem rebben, íriszei mégis elárulják. Ahogy megállapodik Benjáminon, le sem tagadhatja érzéseit, ahogyan soha nem is tagadhatta. Nem sóhajt fel lányosan, nem remegnek meg térdei, kavargó kékjei mégis beszédesebbek ezer szónál. Egy avatatlan szem persze nem ismerné fel azt az alig észrevehető, mégis kitüntetett figyelmet, melyet a Ráday család legújabb feje tudhat magáénak, oldalán várandós feleségével. A kesernyés íz ezúttal sem maradhat el. Bár képes volna szeretni Boglárkát, de egyszerűen lehetetlen! - A szerelem nem olyasmi, amit könnyű volna elnyerni. Egyébiránt biztosíthatom, hogy az itt megjelent roppant előkelő társaság egyetlen tagja sem keltette fel kellőképp az érdeklődésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Úgy gondolja, alkalmas lehet egy ifjú hölgy szórakoztatására? - kacér kérdése legalább oly felháborító és botrányos, mint az imént elhangzott meggondolatlan kijelentés és vallomás. Való igaz, hogy a társaság krémje itt jószerével az Úr nagyságáról és kegyéről, semmint a valóság ridegségéről, s az emberi gyarlóságból fakadó őszinte véleményformálásából állítja össze a napi társalgás menetét, így jószerével valóban egymásra vannak utalva. A gavallérok és nemes lelkű asszonyok ideje leáldozott, mikor kéjhölgyek és családjukat fenntartani képtelen urak vették át a politika irányítását. Az, hogy ők benne ragadtak egy olyan világban, mely a múlt kellemesen kötött szellemét és játékos könnyedségét idézik, csupán a szerencsének köszönhető. Egy napon ez az idill is szertefoszlik, s sokan ragadnak majd egy olyan valóságban, mely nem enged számukra helyet a világban.
A feddő szavakra lehervad arcáról az a mosoly, mellyel mindenki mást megajándékozna. Ezek szerint akad olyan férfi, akinek kevés pusztán látszatában megszereznie szívét, őszinteséget és valóságot kíván meg, ám Abigél szíve csupán egyetlen úriemberért képes mélyebben, erősebben dobbanni. Ez pedig semmiképp sem Ballay Benedek.
- Miért érdekli ennyire az én szívügyem? Tán csak nem Ön is birokra kel a rengeteg ficsúrral? - huncut flört játszik hangjában, miközben a szellő csintalanul kap bele elszabadult fürtjeibe. Íriszei már-már kihívóan mélyednek a rejtélyes barnákba, melyből kiolvasni vajmi kevés dolgot enged újdonsült társasága. Egyszerre üdítő és bosszantó egy alak, ám közel s távol az egyetlen értékelhető, akire érdemes pazarolnia egyébként drága idejéből. - Ó, tehát Ön a szív tudója. Kérem, meséljen még a szerelemről, ami annyi embert taszít romlásba és pusztulásba, elvégre nem szól róluk elég lányregény - némiképp drámai előadása egyértelmű fricskája eme felmagasztalt érzés leírásának, noha rejtőzik mögötte igazság is. - Szerelem... Badarság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szinte már felháborító, ahogyan a férfi beszél, mégis, lényének egy része izgatónak és tiltott gyümölcsnek bélyegzi meg, mely épp elegendő ahhoz, hogy arcpirító válasza ellenére se hagyja faképnél. Már amúgy sem nevezhető szűziesnek egy házasság után, hiszen látott, s tapasztalt már sok mindent, amiben érthető okokból kifolyólag egy ideje már nem volt része. Még a lelke is beleborzong abba, ahogy megérzi magán alkalmasint a férfi tekintetét, mintha csak tudná, hogy néz ki pucéran. Ez az eshetőség jóval illetlenebb gondolatokra utal, mint amelyeket Benedek sejteni merne a kék íriszek mögött.
- Talán nem is vágyom férjre. A házasságban semmi örömét nem leli az ember, kivéve persze, ha férfi - megforgatja csillogó szemeit, s nem is oly burkoltan utal ama kielégülésre, melyben nem sokszor volt része. Az ellenkező nem kényelmesen lubickol a házas élet élvezetiben, de a legtöbbüknek fogalma sincs arról, mit akar a nő. Báb csupán egy kényszerkötelékben, kinek dolga gyermekeket szülni és felnevelni azokat. Hát Abigél aztán nem áll be a sorba! Egyetlen emberért adná oda mindenét, ha csak egy pillanatra is övé lehetne: Benjáminért. Hiszen szereti Őt, merné ne szeretni! - Ön sokkal többre tartja magát, uram, mint amire én valaha is fogom. De azért remélem, nem sértem meg - negédes mosolya és kedvesnek tűnő hangsúlya egyszerre teszi a mondatot roppant lekezelővé, s egyben kimondottan provokatívvá. Ó igen, talán mégsem tartja oly kevésre, mint azt állítja, s tán kíváncsisága is előbbre való annál, minthogy nemet mondjon, s megtartsa úrihölgy látszatát.
- Tán költő volna, hogy ennyire romantikus képekben látja a világot? Ez a társaság már nem a regényekből ismert kifinomult közeg. Manapság házasodni érdekből szokás, nem szerelemből, de gondolom ezzel Önnek sem mondok újat - elfintorodva gurítja le torkán a megmaradt italt, s noha egy pillanatra arca megrezdül az alkohol erősségétől, mintha ott sem lett volna, hamar eltűnik. - Remélem, hogy egy napon megleli, amit keres. További jó mulatást - még egyszer, utoljára a férfira pillant, mélyen a szemébe néz, s egy aprót pukedlizve meglebben ruhája, ahogy léptei és a játékos esti szellő beljebb sodorják a bálterembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az édesanyja mindig azt tanította, ahhoz megfelelően öltözzön, amit sugallni kíván. Egy dolog bizonyos: semmiképp sem szeretné egy megkeseredett özvegyasszony látszatát kelteni, elvégre nem az, másrészt viszont nem öltözhet már úgy, mint ifjú korában. Egy kivágott, rövid ruha, mélyen dekoltált felső résszel igazán csábító lenne, nem is esne nehezére gazdag férjet fogni benne, mégsem akar akárkit. Ha már mindenképp házasodnia kell, hogy megmentse családi örökségét, legalább egy hangyányit érezze jól magát benne. Fújtatva kapja ki a rég nem hordott ruhát a szekrényből és némiképp elégedetlenül szemléli, hogy aztán sóhajtva magára öltse. Hogy mennyire ki nem állhatja ezeket a családi vacsoraként aposztrofált rém unalmas összejöveteleket! De nincs mit tenni, hívja a kötelesség, ami igencsak terhes az elmúlt időszakban.
A Ballay birtokra érkezve nem lepi meg különösebben a fényűzés, elvégre aranyvérű családról van szó. Kedvesen mosolyogva, szemérmesen elegyedik beszélgetésbe rendre az emberekkel, s nem is ébred rá sokáig, hogy épp annak az embernek az asztalánál fog ülni, aki oly felháborítóan viselkedett a legutóbbi bálon. Azóta nem találkozott vele, tekintete mégis kíváncsian fürkészi a karót nyelt vendégsereget. Talán a sors keze lehet abban, hogy egy pohár itallal a kezében ismét a teraszon találja magát, ám ezúttal valóban egyedül.
Mély levegőt vesz és kifújja. Még a nevét sem tudja, hogyan kerülhetné el így azt a pimasz frátert? Vagy netén ismernie kellett volna? Meglehet. Most azonban nem gondol erre, ráér később is. Ajkához érintve a poharat aprót kortyol a konyakból és a kerten végignézve ismét megállapítja, hogy túlzottan gazdagok. Ide kellene beházasodnia, ám akadt valaki, aki szüntelen ostromolja levelekkel és hajlandó volna a hozománytól is eltekinteni. A Szentessy család igen jóhírű, s az ifjú sarj jó ideje már, hogy nem lel társra, most pedig Abigélt szemelte ki. Sajnos ma este nem jöhetett el, mivel meghívva sem lett, ezt viszont a nő egyáltalán nem bánja. Igent kell majd mondania, azonban mielőtt a házasság fojtó köteléke hurokként szorulna nyakára, szeretné kiélvezni a tavasz utolsó, mesésen kellemes napjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A ma este sem tűnik sokkal izgalmasabbnak, mint az ezt megelőzők. Finoman előre hajolva támaszkodik meg a korláton és hagyja, hogy a lágy, éppcsak szellő belekapjon leengedett hajának egy-egy tincsébe. Ezt a nesztelen, csendélet beli idillt lódobogás zavarja meg, mely a birtok végéből érkezik. Lassan, mintha nehezére esne rebbennek pillái, hogy makacs kékjeit az érkezőre villantsa, s mikor felismeri, még a lélegzete is eláll. Micsoda nem várt fordulat, hogy ismét találkoznak, ráadásul itt. Ami még ennél is rosszabb, hogy a férfi minden bizonnyal a házigazdák rokona lehet, elvégre ki az, aki a Ballay birtokon őrzött lovakat megülheti, ha nem egy szoros barát, netén családtag? Ekkor jön rá, kivel is van dolga valójában. A nem túl jó hírben álló Ballay Benedekről, hát vele sodorja össze ismét a sors. Hogy elejét vegye a pletykáknak, már fordulna is vissza, hogy csatlakozzék a nemesi társasághoz, azonban lábai nem akarnak engedelmeskedni.
Finoman, kíváncsiságát alig kifejezve billenti pár fokkal oldalra fejét, hogy aztán kirajzolódjon előtte, miért is hajolt le a férfi korábban. A korlátra helyezett rózsát könnyedén veszi ujjai közé, vigyázva, hogy annak egyetlen tüskéje se szúrhassa meg, majd a virágot orrához érinti, hogy beszívhassa annak illatát. Valóban olyan, mint egy filmbéli jelenet, netán színdarab, ám a valóság elkeserítő súlya gyorsan nehezedik vissza vállára.
- Ha Romeót nem hívják Romeónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néven... - mosolyra húzódnak ajkai, miközben biccent egyet. - Nem hittem volna, hogy épp itt látom majd viszont - felegyenesedik, s ösztönösen húzza ki magát, ezzel tökéletes tartást biztosít, nem mellesleg kihangsúlyozza, hogy a ruha, melyet visel, szinte rá van öntve. Amennyire rémesnek találta otthon, most, hogy tudja, ez a pimasz férfi is itt van, már helyénvalónak, mi több, tökéletes választásnak tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Talán a sors akarja, hogy minden találkozásuk a félhomályba vesszen, s az erkély üdítő titokzatosságába és sötétjébe burkolózzon. A rózsa, mely csupán egy illedelmes gesztus, mégis többet jelent annál, lévén nem más hölgy kapta, hanem ő. Ki tudja, tán ha az az undok Annabella álldogált volna idekint, most ő szorongatná pironkodva a virágot, ám nem így lett, s hogy legalább ezen nem kell töprengenie, azt köszönheti. - Én sem Önre számítottam - óvatos mosolyra húzza ajkait, miközben íriszei vakítóan, huncutul csillannak a lemenő nap és felkelő hold fényében.
- Az attól függ, mire gondol - felvonja fél szemöldökét és akár egy úrihölgy, kihúzza magát. Mintha elhitethetné bárkivel, hogy nem tenne meg akármit, hogy kiszabadulhasson a társaságból. A fenét sem érdeklik a társadalmi kötöttségek, ez az egész özvegységgel járó elvonulás is maga volt a pokol. Ha tehette volna, addig táncol, míg el nem kopik mind az összes cipője, ám annak idején édesanyja még élt, s nem engedhette, hogy ily szégyent hozzon fejére. - Nem bánom - biccent egyet, majd könnyeden lép ki magas sarkújából, hogy megtámaszkodva a korlátban felüljön rá, majd Benedektől elfordulva átvesse rajta lábait egyetlen könnyed fordulattal. Lábbelije könnyeden fityeg ujjaiba kapaszkodva, miközben óvatosan leugrik a nem túl meredek erkély széléről és alig távolabb ér földet, mint ahol a férfi áll. - De ugye nem mondja el senkinek? - csintalan arcán egy leheletnyi pír sem jelenik meg, azonban még egyszer, utoljára visszapillant a házból kiszűrődő fény felé. Talán azért egy kicsit aggasztja a fene jó hírneve.
- Ön roppant pimasz, de hajlandó vagyok szemet hunyni ezen tulajdonsága felett a mai estén, ha megszabadít társasági kötelezettségeimtől egy időre - azonnal alkupozícióba helyezi magát, s noha arckifejezése komolyságot sejtet, játékos kékjei nem hagynak kétséget afelől, hogy maga is jól szórakozik. Ami a házasság örömeit illeti, egyáltalán nem fűlik a foga a témához, de miért is ne? Ha csak ennyi az ára, ám kapja meg a férfi, amit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Badarság. Véletlenek játéka csupán - hisz minden, ami a férfihoz köti, netán köthetné, nem lehet más puszta tévedésnél, elvégre ki akarna magának egy ilyen romlott férfit? Felháborító a modora, nem is érti, hogyan lehetséges, hogy a neves Ballay család ilyen sarjjal büszkélkedhet, már amennyiben ez annak nevezhető. Mégis, ahogy egy barna tincs engedetlenül homlokába hullik, s a tekintet, mellyel minden alkalommal mezítelenre vetkőzteti, egyenesen lángra lobbantják bensőjét. Talán, ha nem lenne ennyire modortalan, fontolóra venné, hogy kezdjen vele, ám ki van zárva, hogy nevét bemocskolja egy ilyen botrányhőssel. Szükségük van a pénzre, de nem ennyire.
- Úgy véli, hogy képes lennék rá? - fél szemöldökét felvonva hamiskásan mosolyodik el, miközben finoman leporolja szoknyájának hátsó részét, s megigazítja felsőjét. - Nem épp Ön mondta, hogy semmilyen hatást nem gyakorlok magára? Esetleg csatlakozni kíván szerény udvartartásomhoz? - amerre csak jár, koppanó cipősarka nyomán újabb és újabb férfiszívek törnek darabokra, ám ne kételkedjék senki, Benedekre is ez a sors vár, amennyiben beleakad eme körmönfontan szőtt pókhálóba. A kacérkodás bár Abigél lényéhez tartozik, elemi része személyiségének, nem szokása illetlen módon rájátszani. A szempillarebegtetés és egyéb, unásig ismételt praktikák minden nő tarsolyában megtalálhatók, de vajon a csábítás és elbűvölés valóban ebben rejlik? A szőke szerint korántsem.
A lóról leszálló férfi magassága ismét csak megragadja figyelmét, főleg most, hogy cipője továbbra is begörbített ujjain pihen és a nő rezdüléseivel együtt hintázik aprókat. Szinte el is felejti, hogy felfázhat, amikor a Benedek és közte húzódó távolság minimálisra csökken. Vadul örvénylő, kifürkészhetetlen lélektükrei mögött perzselő lángnyelvek és egy épp csak be nem harapott ajak gondolata húzódik meg, a kérdés mégsem maradhat megválaszolatlanul. - Általában lovon, hiszen úgy praktikus - ki kell oltania a fel-felpattanó szikrákat, el kell oltsa a tüzet, mielőtt még valami ostobaságot tenne. Noha komolytalanul felel, ez arra épp elegendő, hogy a tökéletes pillanatot romba döntse, hiszen teljesen mellékes ez egy ilyen pillanatban. - Sajnos nem lovagláshoz öltöztem, de ha esetleg felsegítene a nyeregbe, azt megköszönném - állja a férfi tekintetét és nem mozdul, egyetlen pillanatra sem. Nem olyan fából faragták őt, hogy csak úgy megfutamodjon. Minden erejével arra törekszik, hogy figyelmen kívül hagyja az ajkára tévedő tekintetet és a vágyat, mely megmagyarázhatatlan okból hajtja az ismeretlen felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hős, megmentő, egyenesen gavallér, mit bánja rideg szíve, hogyan hívatja magát! Önző céljainak csupán eszköze Ballay, ám ellentmond ennek elméjének hátsó részében kavargó gondolatainak halmaza.
- Talán nem nevetek minden. Akad olyan, akinek Ön a lába nyomába sem érhet - ekkor felsejlik előtte Benjámin arcképe, az erős állcsont, azok a folyton távolba révedő szemek. Egy pillanatra máshol érzi magát, elképzeli, hogy az Őt ölelő kéz valaki máshoz tartozik, szinte vágyik a karjaiba, csakhogy a cudar valóság előbb-utóbb magához téríti az álmodozókat is. De vajon meddig kell várnia, míg kedvese is kijózanodik és elhagyja végre azt az unalmas, málé lányt? Nem gondolhat erre, megtiltja magának, s erőszakkal kényszerít fegyelmet lázadó lényére.
Talán így eshet meg, hogy az alig hallható 'kár' szócska megüti fülét. Már kacérkodna, már emelné lehanyatlott kezét, hogy a férfit érintse, ám nincs ideje holmi bájolgásra, az erős kezek megragadják derekát és egyetlen könnyed mozdulattal a nyeregbe ültetik. Meglepettségét leplezve igazítja meg ruháját, hogy felriadva az előbbi révetegségből megérezze a mögé felülő férfit. Szinte az ölében kell tartsa, ha mindketten kényelmesen akarnak ülni az állaton. Kegyetlen mondatokon töri a fejét, amikor is a rózsát felé nyújtják, s a forró lehelet libabőrt és borzongást hagyva maga után végigsiklik nyakán, s ezáltal szabadon maradt bőrén. Ajkai épp csak elnyílnak egy pillanatra, ám mielőtt valami meggondolatlanságot tehetne, vesz egy mély levegőt.
- Ezt bizonyára egyikünk sem akarhatja. Kiváltképp úgy nem, hogy még módjában sem állt illően bemutatkozni - az más kérdés, hogy tudja, kicsoda a férfi, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ezt egyértelműsítsék is. Tán épp ez az a részlet, mely olyannyira megkérdőjelezhetővé teszi közös lovaglásukat, hisz olyan alapvető információkkal sem rendelkeznek, mint a másik személy kiléte. No nem mintha ez kedvüket szegné a további felháborító viselkedést illetően, említés szintjén mégsem elhanyagolható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is reagálok az arcátlanságára - jeges kékjeit szívesen fordítaná a férfira, ám ha így tenne, oly közel kerülnének egymáshoz, amennyire közel férfi és nő nem kerülhet. Úrihölgy mivoltának utolsó morzsáit csipegetve arra is rá kell jönnie, hogy bár a mögötte ülő sármja igencsak veszedelmes fegyver lesz, mellyel könnyen halálos sebet ejthet szívén, ha valaki, hát ő bizonyára nem viselkedne egy ilyen megkérdőjelezhető helyzetben úriemberként. Ha előnyös házasságot kíván kötni, tartására és vakmerőségére kell hagyatkoznia, s Isten a tanúja, mindkettőből kapott eleget az élettől.
Ahogy elindulnak a horizont felé ebben a meseszép, lélegzetelállító kertben, kénytelen beismerni, hogy meglehetősen kellemes társaságnak bizonyul a férfi, mi több, ért a nők nyelvén. Ahogy lassan baktatnak, a rózsa minduntalan megfordul ujjai között, a kellemes esti szellő pedig bele-belekap néhány szőke tincsébe.
- Gondolja, hogy akad olyan előkelőség a társaságban, aki egymás mellett képzelne el Bennünket? Ugyan, badarság. Önnek egy lágy, kedves, jellemtelen asszonyt szánnak, aki majd egy tucat örököst szül, mellém pedig olyan férfi való, aki képes megzabolázni felháborítóan vad természetem - hangjában mintha iróniával vegyes keserűség csendülne, s mivel igyekszik úgy intézni szavait, hogy a férfi minél kevesebbet lásson arcából, így az azon átsuhanó érzések sem leolvashatóak. - Az öröksége azonban nem ébreszt bennem lángoló szerelmet. A pénz ugyan nem árt, ha van, de nem mindenki megvesztegethető, kedves... Benedek - ezúttal megkísérli, hogy oldalra fordítsa fejét és megmutassa azt a félmosolyt, mely egyértelműen elárulja lépéselőnyét. Hiszen ő már rájött, ő már tudja, ki a másik, azonban túlságosan korai órájában tartanak az estnek ahhoz, hogy az állás kiegyenlítődjön.
- Az én nevemet sohasem találná ki, de nem hibáztatom ezért. Persze, ha ellenállhatatlan vágyat érezne, hogy mégis tudtára adjam, pusztán kérnie kell - szavai egyszerűnek, mégis ravasznak hangzanak. Az a fajta álszent ártatlanság, mely hangjában csendül sejteti, hogy a férfival való évődése épp csak most kezdődik, s ha sokáig maradnak az éj árnyai között, ki tudja, meddig folytatódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem mintha célozni kívánna bármire, elvégre szemmel láthatóan férfiak tucatjának rajongása övezi, azt választhatna férjéül, akit csak akar. Miért vágyna épp erre a pimasz fráterre, aki szemérmetlenül igyekszik vájkálni életének nem publikus részleteiben?
- Mondja, mégis minek képzel engem? Sohasem kezdenék egy nős férfival és, ami a legfontosabb, sohasem szánnék Önnek ilyen előkelő szerepet az életemben. Már ami arra vonatkozik, hogy megszabadítson egy riválistól. Pusztán arra utaltam, hogy Ön és Én túlságosan távol állunk egymástól és, ha száz évig élne sem kaphatna meg engem - dacosan emelkedik meg feje, bár nem számottevően, épp csak annyira, hogy világos legyen, azért némiképp fennhordja még az orrocskáját. Még hogy egy ilyen Benedek féle ilyesmit merjen róla fetételezni! Benjáminnak még csak a kapcája sem lehetne, s bár gyűlöli élete szerlemének feleségét, még Őt sem kárhoztatná arra a sorsa, hogy Ballay-val kelljen eltöltenie unalmas életének hátralévő részét.
- Oh, az Ön vágyaira nem a megvesztegetés szót használnám, de kár is az erőfeszítés - s szavai ugyan határozottan csengnek, ahogy megérzi vádliján a férfi forró ujjait, szinte beleborzong. És az ujjak csak egyre feljebb és feljebb tolakodnak, már combját érik, s ettől lélegzete is eláll. Sohasem érintette még így férfi, korábbi férje képtelen volt ilyen vágyat ébreszteni benne. Együtt éltek, szeretkeztek, de egyszer sem érezte azt a perzselő tüzet, amit Benedek ébresztett benne. Hát megbolondult? Nem jut szóhoz, aztán a csattanás hatására némiképp összerezzen. - Jobban tenné, ha az illendőség határain belül maradna, mert nekem pusztán egyetlen sikolyomba kerül, hogy a jó hírének véget vessek, már amennyiben feltételezzük, hogy rendelkezik olyannal - enyhe pírral arcán fordul hátra, hogy szembenézhessen a férfival és még azt is elfelejti megjegyezni, hogy ő bizony nem Laura. Kit érdekel? Miközben haragosan és tekintélyt parancsolón próbál fellépni, bensője ég, mintha vonzaná a fazonra nyírt arcszőrzet, a kellemes, férfias illat, az a szenvedély, amellyel a mögötte ülő éli életét. Mert bizonyos, hogy azzal éli, nem is kérdés.
A fülét cirógató lehelet libabőrössé teszi, így szerencse, hogy inge eltakarja karjait. Az az ajak, melyen e szavak kiszöknek, oly hívogatónak hat, hogy molylepkeként veszne a tűzbe, parázslana semmivé, csak kóstolhassa őket. Ám ahhoz, hogy a játék játék maradjon, mindenképp ugyanezt a vonzalmat kell ébresztenie. Éppen ezért megacélozza magát és elmosolyodik. - Mondja, felülhetnék az egyikre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez nem feltételezés. Ön azt gondolja, nem látom, ahogy rám néz; hogy Ön más, mint a többi férfi, de elárulom: egy fikarcnyit sem különb. Talán jóképűbb, de ez édeskevés ahhoz, hogy levegyen a lábamról - ha azt gondolja, hogy ellen tud állni Abigélnek, netán megbántja közömbösségével, hát tájékoztatnom kell mielőbb, hogy ennél sokkal több kell ehhez. A zabolátlan szépségek sajátja, hogy tudatában vannak erényeiknek, s nem tartanak annak kihasználásától sem, ha pedig valaki meg akarná ingatni őket meggyőződésükben, fittyet hánynának rá. A nő is ilyen, mint egy vad ló, amelyet képtelenség betörni, amely addig vágtat, míg össze nem esik, mert képtelen másképp élni az életét. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer keresztezi útját egy olyan férfi, aki képes megszelídíteni, ám jelenleg erős a gyanúja, hogy ez sokkal inkább lesz Benjámin, semmint Benedek.
- Ijesztőnek gondol hát? Meglepődne, milyen simulékony tudok lenni - ha már női praktikák, finom szempilla rebegtetés, egy pillanatra lesütött szem. Épp azok az alávaló trükkök, melyek miatt megveti a kényeskedő kisasszonyokat. Kíváncsi lenne rá, hányan mertek volna kilovagolni a férfival gardedám, s bűntudat nélkül. - Azonban, ha már rizikófaktor, Ön éppen olyannak tűnik, aki rajong a kihívásokért, ne okozzon csalódást - huncut él játszik hangjában, semmiképp sem komolyanvehető fenyegetés ez. Hosszú idő óta Ballay az egyetlen ember, aki képes értelmesen társalogni vele, aki arcpirítóan fennhéjázó és tolakodó, mégis van benne valami különleges, tán még Abigél sem tudná megmondani, mi az.
- Gondolja, hogy egy ilyen védtelen, ártatlan hölgyet nem lehet elrabolni? Mint arra nemrég rávilágított, Ön nem úriember, ám én sem vagyok úrihölgy és, ha arra kerül a sor, bizony minden kártyám kijátszom Ön ellen - ellenfelére akadt a férfi, annyi szent. Abigél nem fog kihátrálni, akkor sem, ha vesztett és nem, sohasem ismerné be, hogy alulmaradt. Makacs és önfejű, a végletekig gyermeteg bizonyos szempontból, ám nő a javából, s ezt ki mondhatná meg jobban, mint Benedek? Amíg a nőn múlik, biztos lehet abban, hogy végül a bűvkörébe kerül és többé nem menekül. - Miért nem tesz egy próbát? - hátrafordul, hogy Ballay szemébe nézhessen, s jobb keze finoman a férfi comjára siklik, hogy egy aprót szorítson rajta. Hogy feltételezheti, hogy ez a szende kisasszony lehet más is, mint engedelmes? E percben érzi, ahogy a vágy örvényként szippantja magába és vágyja a csókot, az édes kínt, amely ezzel járna, pillája mégsem rezdül, kitartóan fúrja íriszeit a férfiéba és türelmesen vár. Mert egy úrihölgy is ezt tenné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Abszolút megértem, hogy úgy érzi, velem nyíltan beszélhet, mégis meg kell kérjem, hogy válogassa meg a szavait, mert a végén kénytelen leszek én levágni azt a bizonyost, ha maga nem teszi - felháborodottan, némiképp elvörösödve, ám kifelé mégis teljes nyugalmat mutatva reagál. Hogy képzeli, hogy ilyen szavakat használ egy hölgy társaságában? Azt kell mondjam, igenis el kell tekinteni a ténytől, hogy mennyire illendő édes kettesben lovagolniuk, mikor nemhogy távol állnak a házasságtól, hanem egyenesen irtóznak tőle - és egymástól is. Bár, ha ilyen, mikor két ember undorodik a másiktól, meg kell vallanom, magam is szívesen tapasztalnék hasonlót.
- Egyszerre bókol és próbál sértegetni, ám míg előbbi hamis kéjérzet, utóbbi teljes mértékben hidegen hagy. Szeretne Ön az én kezeim között kínlódni - és fog is, ha rajtam múlik. Ám ezt nem teszi hozzá, minduntalan visszafogja magát, mert veszélyes táncot járnak, s ha nem figyel oda, ha csak egyetlen lépést is elvét, nem csupán jövője és jó híre vész oda, hanem egója is. Sokan a becsülettel hozakodtak volna elő, ám egy olyan ember számára, akinek ez a szó nem jelent túl sokat, számításba vételre sem kerül. - Nem, sohasem tanultam - nem sejti, hogy a kérdés mögött csapda rejlik, így nem is füllent. Tehetné, de túl könnyen bukna bele és ily könnyű diadalmat nem hagy aratni maga felett.
Nem hitte volna, hogy a szavakon túl valóban ilyen hatással lehet Benedekre, ám amikor a férfi ujjai derekára siklanak, hogy közelebb férkőzzön, ajkaik pedig egymáson csusszannak, hirtelen elönti a forróság. De hiszen éppen ezt akarta, nemde? Természetesen, az irányítással a saját kezében és nem a férfiéban. El kellene löknie, tiltakoznia kéne, visszakoznia, mégsem képes rá, ujjai automatikusan szorítanak ismét az erős combra, szemei félárbocra ereszkednek és önkéntelenül adja meg magát. A vörös rúzs alatt égő bőr ellazul, mint ami a találkozásra vár, szíve kihagy egy ütemet, az egyetlen apró sóhaj pedig benn ragad. Ki akar szökni, de Abigél minél erősebben tartja odabenn, hogy ne tehessen a férfi kedvére e tekintetben. Aztán a neve hallatán cinkosan elmosolyodik, s bár Benedek elhúzódna, másik keze megragadja az arcot két oldalán s még épp nem fájdalmasan, ám határozottan húzza vissza. Nem csókol, nem érint, nem tesz semmit: némán követel, de csak a pillanat tört részéig.
- Akkor már ketten vagyunk, Benedek - hangja ezúttal nem gőgös, nem gúnyos. Érződik benne a vágyódás. Kezét egyszer csak leereszti, ám el nem húzódik. Játszik. Vajon melyikük lesz képes tovább ellenállni? És legfőképp: mikor fogja végre a férfi és tapasztja be ajkait ajkaival, csókolja vörösre, s mikor kenődik el csókálló, tökéletes sminkje? Mikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mondok én magának ennél kiábrándítóbbat is, ha tovább pimaszkodik – akár egy puffogó vipera, szinte már duzzog. Még hogy ő, Wass Abigél érzékeny lenne, pláne kevésbé érdekes csupán csak ezért! Ha eddig nem is adott felháborodásra okot a férfi, most aztán mindent bepótolt. Ám a nő sem teljesen ragadtatódik el, azonnal emlékezteti magát, hogy ez nem más, mint felelőtlen játék, egyfajta incselkedés. Sokkal felnőttesebb, sokkal kevésbé szabályszerű, mint ahogy az megkövetelnék mindkettejüktől, ám közben izgalmas… És izgató.
- És ez Önt zavarja? – felvonja szemöldökét, noha nem kíván kitérni azon alkalmakra, melyet a férfi szemérmetlenül említ. A gyönyört magát csupán saját keze által ismeri, mivel korábbi partnere nem volt ügyesnek mondható. És túl eszesnek sem, hiszen észre sem vette, hogy Abigél szánt szándékkal fogyasztja a jól ismert fekete gólyahír nevezetű főzetet. Igencsak sajnálatos tragédia volt, mikor hitvese elhunyt, mégis különösen érdekes egybeesés, sem akkor, sem azóta nem látták egyetlen könnycseppet sem ejteni. Tán azt beszélik: rideg asszony, ám a pletykák, hála Boglárkának elültek, hisz mindenkit biztosított arról, az ő drága Abigélje gyászol, ám ezt nem szeretné a közéletben is mutatni, hisz az asszonyszív oly erős, melyet ember képzelni sem mer. – Még a végén azt kell feltételezzem, szívesen venné, ha erkölcsömet újra és újra magáénak tudhatná, ami persze nem lepne meg, hisz kéjsóvár nőfaló hírében áll. Talán ezért is utasítom el teljes mértékben, nem a mindenevők, hanem az ínyencek érdekelnek – szándékosan sértegetné, s tenne megjegyzéseket? Még akkor is, ha pontosan jól tudja, a férfi ellene fordítja majd szavait, s bizonyítva vágyának hiányát tucatnak bélyegzi majd a nőt, magát pedig válogatósnak? Tegye csak meg, ám forró érintése, arcán csapódó lehelete, szakadozó lélegzetvétele, derékre szorító ujjai elárulják. Mert minden férfi ugyanolyan.
- Nekem adta volna csakugyan? Nem én vettem volna el? – vajon melyikük akarná jobban, hogy mindez megtörténjen? A férfi vesztene önként, s dalolva, hogy bevégezze sorsát, avagy Abigél küzdene körme szakadtáig, hogy megszerezze magának Benedek szívét? Nincs kétségem afelől, hogy pontosan ebben a sorrendben fog mindez bekövetkezni, hisz mire a nő képes lenne értékelni a szerelmet, addig elveszíti majd azt természetéből fakadóan.
Kettejük közelsége egyre csak korbácsolja azt a perzselő vágyat, ami végigszánt a nő testén. Minden erejével ellenáll, maga előtt is tagadja, átkozza Ballay-t, de mindhiába teszi, mert az a vonzalom, mely kettejüket ily közel szorítja egymáshoz, nem hazudtolható meg. – Bárcsak tönkre tehetném, bárcsak feladná az elveit… Akkor talán egy nap képes volnék szeretni Önt – ez is a játék része, hisz csak negédes szavaz, flört, melyet egyedül a férfi gondol komolyan, Abigél már nem. Kegyetlen teremtés, ám ettől olyan elragadó, ezért áll el minden lélegzet, mikor beteszi valahová a lábát, mikor megszólal, mikor nevetése betölti a termeket és szobákat. Mert nincs oly bájos asszony, aki ilyen rideg szívvel törné szilánkokra mások szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha nem lenne annyi idős, amennyi, szíve szerint nyelvet öltene, mint azt oly sokszor tette testvéreinek. Nos, igen, ám a férfi túlságosan erős ellenfél ahhoz, hogy mindezt a valóságban is megtegye, inkább csak lesajnáló pillantással sugallja: nem adom meg ezt az örömet.
- Ha tudni akarja, az én erényemet már nem is vehetné, így némiképp irreleváns az ezzel kapcsolatos védekezése. Az erény és az erkölcs nem ugyanaz, még ha kéz a kézben jár is egymással - olyan felsőbbrendűen, szinte orrocskáját égnek emelve felel, mintha maga is egy járkáló értelmező kéziszótár lenne. Hozzáteszem, igencsak szemrevaló, csinos kis kötet. Azt pedig, hogy mennyiben igazak a pletykák, nem kell sem megerősítenie, sem cáfolnia a férfinak, elvégre itt lovagolnak a naplementében, kettesben, tiltott körülmények között, ám ez egy cseppet sem tántorítja el attól, hogy folytassa, amit elkezdett, sőt! Ahogy az korábban történt, szoknyája alá merészkedjen, majd pedig arcátlanul ajkát ingerelje és mágnesként próbálja magához vonni.
Azon bizonyos élmények említése libabőrössé teszi karját, s szerencse, hogy azt a fehér blúz puha anyaga takarja, hisz rögvest elárulná Benedeknek, milyen tiltott vágyak ébredtek bensőjében. Márpedig nem hajlandó felfedni titkát, miszerint nem kissé vonzódik ehhez a veszélyes, kiszámíthatatlan férfihoz. Fogalma sincs, hogy boldog lenne-e mellette, hiszen ők annak ellenére is tűz és víz, hogy rengeteg hasonlósággal bírnak. Mégis, ha arra gondol, ezek az erős kezek tartják szorosan, fonódnak derekára, szorítják csípőjét, s az az ajak kényezteti melleit, majd odalent... Szíve meglódul, majd kihagy, szemeit szinte elborítja a köd, mégsem enged a csábításnak. Erős, mert nem veszíthet, s ez a cél jóval fontosabb holmi fellángolásnál. - Én vagyok az egyik legínyencebb nő, akit magának kívánhatna, mi sem bizonyítja jobban, minthogy férfiúi büszkeségével próbálja palástolni azon vágyát, hogy megérintsen - mintha csak saját helyzetét vázolná, Benedek ajkába suttog, de továbbra sem csökkenti vagy növeli a köztük lévő távolságot. Szinte érzi a forró bőrt csusszanni bőrén, az enyhén dohány ízű mentát keveredni orrában és szájában... Ó igen.
- Ugyan Benedek, tőlem ezt, ha száz évig él sem fogja hallani - nem kell lepillantania rá, hogy tudja, Abigél elmosolyodik. Tán csak kacérkodik vagy komolyan mondja? Akárhogy is, a fizikai vonzalom, az égető vágy sokkal kézzelfoghatóbb, mint bármilyen sértés vagy tagadás, mely elhangozhat tőlük. Mert a szívnek a szó nem parancsolhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mit gondol, egy rosszindulatú pletyka nem vetne rossz fényt rám? Még azt hinnék, házasságon kívül folytatunk viszonyt, ami a mi köreinkben, mint azt Ön is pontosan jól tudja, igencsak erkölcstelen. Elegendő egy apró információmorzsa, melynek igaznak sem kell lennie, mert lássuk be: Ön és Én? Képtelenség - noha hangjából süt a dac, azért mélyen legbelül eljátszik a gondolattal, milyen lehet egy ilyen férfi partnerének lenni. Mindig huncut tekintete, kaján, ámde sármos mosolya, játékos pimaszsága és az a tűz, mely ott ég íriszeiben a nap bármely szakában... Igen, Őt lehetne szeretni, s tudná szeretni, rajongásig imádná, csak éppen a legrosszabb alany erre a célra. Megbízhatatlan, csapodár, nőcsábász, élvhajhász, nem kell közelebbről megismernie ahhoz, hogy tudja, ezek nem pusztán szóbeszédek.
- Noha Ön úgy hiszi, kiismerhetetlen, korántsem az - mosolya egy picit beképzelt, de épp csak annyira, hogy az incselkedésre incselkedésként hasson. A kellemes nyáresti szellő irányt vált, s a férfi kölnijének kellemes aromájával ajándékozza meg a nőt. Ha száz évig él sem fogja hallani. Kinek kellene száz hosszú év, mikor elegendő lenne pár pillanat, hogy tüzes csókban forrjanak össze? Lehunyná a szemét, ujjai elmélyednének a dús, barna tincsekben, melyek már rénézésre is olyan puhák, olyan hívogatók, hogy az ember legszívesebben beletúrna. Önuralom, Wass Abigél, önuralom!
Szólni kíván, de mielőtt megtehetné, Benedek már le is száll a lóról, s láthatóan morcosabbá válik. Hiába ragadják meg és segítik le a nyeregből, az apró kellemetlenség ellenére a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncok bujkáló mosolyról árulkodnak. Hihetetlen, hogy ez a férfi még akkor is ily elragadó és bájos, mikor épp kisfiú módjára duzzog! - Mondja, mostantól ilyen hűvös lesz velem? Máris feladta, hogy elnyerje a kegyeimet? - most végre rajta a sor, hogy mézes madzagot húzzon el a férfi orra előtt, s bár partnere kerüli a szemkontaktust, Abigél megállva előtte mutatóujját finoman végig húzza az arcélen. Már azt is lehetne mondani, hogy érzékien és gyengéden, de mire igazán magával ragadhatná őket a pillanat, a szárnyasok felé fordul. - Ön melyiket javasolja? Bizonyára van elképzelése, melyik lehet számomra a tökéletes - hogy tart-e attól, Benedek szándékosan olyan lovat választ majd, mellyel a nő balesetet szenved? Ettől igazság szerint nem. Hogy borsot tör a továbbiakban az orra alá? Attól már inkább, de ez inkább feltüzeli versenyszellemét, semmint riadalmat vált ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Óóó Benedek, legyen csak őszinte, Ön sohasem vágyna rám, miért várja hát el, hogy én magam vágyjak Önre? – bár hangja továbbra is incselkedő, játékos, a szavai fájdalmasan igazul csattannak kettejük között. Mert hogyan is szerethetné Őt a férfi, aki szabadságra, nyugalomra, irányítható nőre vágyik? Akinek a családja sohasem lenne boldog, ha olyan nőt venne el feleségül, mint Abigél? Igen, talán egy éjszaka erejéig megégetné magát, mindent odaadna, hogy megkaphassa, de nem szeretné Őt élete végéig, mert az olyan emberek, mint Ballay, tovább állnak, nem hagyják magukat gyötörni és kínozni. Több eszük van annál. A kijelentésre döbbenten fordul hátra, ezt pedig nem is leplezi. – Kötve hiszem, hogy így tenne. Kényszerűségből meglehet, de szívből kétlem – s bár ott a nyelve hegyén, hogy ő bizonyosan inkább elmenekülne, tudja maga is, csupán bántó szavak ezek, melyek mögött nincs igazságtartalom. Ha csak egy fikarcnyi is lenne, már ajkai formálták volna a szavakat, ám tudva, mily igaztalan is lett volna, végül úgy dönt, csupán fölényes dacból nem ad hangot ezen gonosz visszavágásnak.
- Bár nem hiszem, hogy kíváncsi a véleményemre… - kezd bele, s egy lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja is. – Úgy vélem, hogy Ön szenvedélyesen éli az életét. A pillanatnyi örömök éltetik, s mind családja, mind pozíciója csupán gúzsba köti a kezét. Házasságba kényszerülne, de szabadabb szellem Ön ennél, s bár azt állítja, nem él bűnös élvezetekkel, hajhássza az izgalmat. Kedveli a kártyát és nem veti meg a whisky-t, a nők pedig… A gyengéi – noha leírásának egy része tökéletesen igaz volna a nőre is, a hallott pletykákból és a tapasztaltakból erre tud következtetni, mégha néhol helytelenül is teszi. Fogalma sincs, akarja-e még bántani Benedeket, csupán azt tudja, hogy messzire kell elkerülje és jobb lesz, ha minél hamarabb megházasodik, máskülönben végzetesen beleszeret ebbe a csapodár gazemberbe.
Ismét két lábbal a földön állva már kissé bánja, hogy olyan szigorú és gonosz volt Ballay-val, így a maga női praktikáival húzódik közelebb, s incselkedik folyton-folyvást, hogy reakcióra bírja partnerét. Eközben nem kerüli el figyelmét, ahogy a lemenő nap tökéletes szögben világítja meg az átható, mélybarna íriszeket. Ahogy a lovakra pillant, vonásai megenyhülnek, tekintete is lágyabbá, finomabbá válik, mintha a szabadság és nyugalom egyszerre járná át testét. Hol van már az a heves tűz, amely korábban égett benne? Földöntúli csodaként hat, ahogy a természethez közelebb kerülve lélekben is eggyé válik vele. Ezt a Benedeket tudná szeretni bolondulásig, meg akarja érinteni, s arra vágyik, hogy egy nap rá is így nézzen… Nem, azt akarja, hogy rá szenvedéllyel és haraggal vegyített szemmel nézzen, gyűlölje és ragaszkodjon hozzá, akarja és taszítsa el egyszerre, azt a hevességet vágyja, mely saját szívében is szüntelen dúl. – Az attól függ, miként tekint rám, Benedek. Trófeaként vagy kincsként – kissé oldalra biccenti fejét, válaszát a forró ajkakba suttogja, melyek ismét csak évődőn súrolják övéit. Oh, mit megadna egyetlen csókért, hogy megérezze azt, ami a férfiban tombol… Az érzéseket, a vágyat, a kívánást. Ám mire ez bekövetkezhetne, pillanatuk szertefoszlik, s a férfi ismét a lovakra fordítja tekintetét. Szinte lenyűgöző az a változás, ami újfent végbemegy benne. A nő nehezen leplezi csodálatát, ám mégis igyekszik minden érzelmet elrejteni arcáról.
- Köszönöm – biccent a segítségre, ám mielőtt felülne a szárnyasra, odalép hozzá kezét tartja, hogy megszagolhassa. Amikor fejével közelebb nyomul, megsimítja azt, ahogyan oldalát is, s odahajolva hozzá szinte némán suttog neki pár szót. Imádja az állatokat, nem is vitás, lovagolni pedig mindig is imádott, nem csoda hát, hogy tudja, miképp kezelje a fenséges teremtményt. Odalép Benedekhez, hogy elfogadja a felajánlott segítséget, s felkapaszkodjon a jószág hátára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Túlságosan vad vagyok. Önnek olyan nő kell, aki nyugodt, türelmes és kitűnő abban, hogy szemet hunyjon kihágásai felett. Erre én teljes mértékben alkalmatlan vagyok - akár mondhatnánk azt is, hogy önmagát sérti meg ezen szavaival, ám a valóság messze áll ettől. Abigél nem válik rosszabb emberré azzal, hogy nem rendelkezik azon erényekkel, melyekkel más igen. Helyette kapott mást, talán jobbat, talán rosszabbat, de semmiképp sem lesz jelentéktelenebb. Ami azt illeti, többre értékeli a ravaszságot, a függetlenséget és az öntudatosságot, nem is beszélve arról, hogy az érvényesüléshez elengedhetetlen a manipuláció, legalábbis mai napság.
- Bevallom, nem is hallottam még róla - műveletlen lenne tán? Nem valószínű, egyszerűen csak neki másfajta tanmese jutott, sokkal hercegnősebb és sokkal bugyutább, amiket aztán a valóság kegyetlensége rendre szilánkokra tört. Ki hisz ma már Hamupipőkében vagy Csipkerózsikában? Sem hercegek fehér lovon, sem hercegnők csillogó ruhában nincsenek, a gonoszok pedig soha, de soha nem nyerik el méltó büntetésüket. - És mi tetszik bennem magának annyira? - szája széle apró, némiképp magabiztos mosolyba húzódik, s évődőn teszi fel kérdését. Oh, ha tudná, hogy mennyi minden vonzza és taszítja egyszerre, ha látná azt a tüzet, amelyet még önmaga előtt is tagad... Ki tudja, talán ezúttal a nő is érzi azt, amit kellene, ami tökéletes alapja lehetne egy mindent felperzselő szerelemnek, vágynak, házasságnak, azt azonban, amire most készül, nem teheti meg Ballay-val. Erkölcs? Kedvesség? Jóhiszem? Nem feltétlenül erényei a nőnek, mégis, ha erre gondol, hogy tönkreteszi és kisemmizi a férfit, meg kell rázza magát. Nem tenné meg. Vele nem.
- A végzete akarok lenni, Benedek. De nem most. Küzdjön meg értem - tekintetét a férfiéba fúrja, ajkai enyhén elnyílnak, a vágy járja át testét. Most és azonnal akarja magának Őt és a mindent, ám tartása sokkal erősebb annál, minthogy pár édes szónak higgyen. Szegény, reménytelenül dobbanó szíve hullik alá, s törik ripityára a tudattól, hogy az ő szerelmük sohasem teljesülhet be.
A lóhoz lépve finoman kezdi cirógatni, beszél hozzá, dédelgeti, becézi. Az állat jószerével megérzi a gyengédséget, mellyel felé fordulnak, s nem mutat kifogást az ellen, hogy a nő felüljön hátára. Anélkül sohasem érünk állathoz, hogy ezen a bemutatkozón túl ne esnénk, s mivel Abigél gyakorlott lovas - igaz nem szárnyaslovon -, elemi késztetés az, hogy az állat közelébe férkőzzön. Felülve rá finoman paskolja meg az unikornist, majd kihúzza magát: akárha nyeregbe született volna. Emberemlékezet óta nem dobta le magáról négylábú, s ami azt illeti, minden bizonnyal nem is ma fogja. Meghallva a férfi reakcióját, tekintete rárebben, s ezúttal az arcán ívelő mosoly se nem fennhéjázó, se nem magabiztos. Valami egészen más rejlik mögötte, valami megfejthetetlen, valami különleges, olyan ez, amit nem minden férfi tudhat magáénak. Mire ezt az információt feldolgozhatná, Abigél finoman elindul az unikornissal, hogy megtehessen vele pár kört. A lenyugvó nap fényében egészen éterinek hat, ahogy kecsesen, egyenes háttal, lengedező hajtincsekkel és a szabadság különös mámorával lovagol körbe. Az eddigi cserfes, kacér lány tovatűnik, s helyét egy kellemes, finom, törékeny nő veszi át, aki a rengeteg gondot levetve magáról végre valahára az, ami mindig is akart lenni. Szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ismét a másik oldalára fordul, álmatlansága teljesen kikészíti. Anyagi helyzetüket rendezte, a Wass család neve ismét a helyén. Alig pár napja házas csupán, de erre már volt lehetősége - kit akarunk átverni, hisz ez volt az első dolga -, ám a házasélet közel sem olyan édes, mint amilyennek mondják. Gáborral szemben kimondottan elutasító, a férfi a hitvesi csókon kívül nem érintette a nőt, ráadásul amilyen mulya és szerencsétlen, ezt még csak a szemére sem hányja. Nem lép fel férfiként, nem próbálja levenni a lábáról és elcsábítani, ebből kifolyólag kapcsolatuk börtönné vált. Nem sokat javít a helyzeten, hogy a kedves mama folyton-folyvást körülöttük legyeskedik, az őrületbe kergetve Abigélt. Legalább éjjelente eltűnik, nem mintha sokat számítana.
Szüntelen azon jár agya, hogyan léphetne ki ebből a helyzetből, hogyan szabadulhatna meg férjétől anélkül, hogy ezért börtönbe kéne vonulnia. Nehéz kérdés. Ezt a találgatást szakítja félbe az utcáról beszűrődő zajongás, már amennyiben ezt lehet annak nevezni. Fújtatva rúgja le takaróját, hogy az ablakon kinézve megpillantsa a kertkapun betámolygó Benedeket és Gábort. Együtt. Nyelvére kell harapnia, mert nem egy és nem két káromkodás hagyná el csinos ajkait. Rögvest kiront szobájából, hogy a földszintre érve ne a személyzet, hanem ő nyisson ajtót, s még csak az sem érdekli, hogy úrihölgyhöz nem méltóan lenge öltözetben teszi mindezt, ingerültsége ugyanis elegendő tüzet biztosít ahhoz, hogy ne vegye észre a jeges szellőt, mely beáramlik a házba, mikor ajtót nyit.
- Felteszem van magyarázata mindkettejüknek. Hallgassanak már el!! - fojtott hangon próbálja lepisszegni a két részeget, de mint tudjuk, ilyenkor ez nem sokat ér. A komornyik rögtön megjelenik és elhűlve nézi a jelenetet. - Ne bámuljon már úgy, még soha nem látott ittas embert? Segítsen neki bejutni a vendégszobába, nem kockáztatjuk meg a lépcsőzést - a férfi készségesen lép Ballay-hoz, hogy átvegye tőle a magán kívül lévő férfit, aki mintha valami olyasmit motyogna, hogy Abigél milyen kívánatos ma este is. A nő természetesen csak megforgatja szemeit, hogy rögtön utána villámokat szórva íriszeivel életének alfájára és omegájára tekintsen.
- Maga pedig távozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Benedeken már meg sem lepődik, azonban Gábor magáénak tudhat egy nem túl kedves, egyenesen már gyűlöletes pillantást. Ez elegendő arra, hogy jókedve alább hagyjon és szótlanul támolyogjon tovább a vendégszoba felé, természetesen a komornyik segítségével - nélküle legfeljebb mászna.
- Ezer ördög és pokol, Ballay Benedek, maga beleborult egy szeszes hordóba?! - fintorogva lépne hátrébb, ha nem simulna hátára ez az erős kéz. Mégis miért van az, hogy még ebben az ittas állapotban is sokkal kívánatosabbnak látja őt, mint józanul és fessen férjét bármikor? Mégsem teheti meg, hogy ebben a házban ejtsen foltot házasságuk becsületén, így nagyon igyekszik hathatósan ellenállni, ami nem könnyű vállalkozás, főleg akkor, mikor egy egyébként sem félénk férfi még több bátorságot merít az alkoholból, melyet a szükségesnél nagyobb mennyiségben fogyasztott el. - Benedek, ezt már megbeszéltük egyszer - egyik kezét a férfi mellkasára csúsztatja, hogy megpróbálja eltolni magától, azonban felemelve fejét és belenézve azokba az izzó barnákba, érzi, hogy egész teste megbizsereg. Mi tagadás, én is akarom, hogy bennem legyen.
Meghallja maga is a szobalány lépteit, Benedek azonban gyorsabb, mint a nő reflexei, idejében kapja el kezét, hogy ne tudjon elcsattanni az a bizonyos pofon. Az egész szituáció roppant illetlen, ahogy rövidke hálóruhájában a bejárati ajtó előtt táncol egy férfival, aki történetesen nem a férje. A szobalány is hasonlóakat gondolhat, mert megrökönyödve figyeli a jelenetet, ami szeme elé tárul. - Kérem, készítsen elő egy vendégszobát Ballay úrnak, mint azt látja, ő sincs már magánál - a lányka pipacsvörös arccal kezd el rohanni, hogy teljesítse a kérést, így mire Benedek eljut addig, hogy a fülébe suttogja a disznóságait, végre megint csak kettesben vannak.
- Nem kérhet tőlem ilyet, főleg itt nem, könyörgöm Benedek, ne tegye ezt velem - a zavar pírja jelenik meg arcán, s bár tiltakozni akar, ösztönösen mozdul egész teste. Emlékszik a csókra, az érintésekre, hogy még soha, senki nem szerette olyan szenvedéllyel, mint amit a színházban tapasztalt. Ha szerette is volna így valaki, nem találtak viszonzásra az érzelmek Abigél részéről, s így nem élhette át mindazt, amit Benedekkel igen. Rájőve, hogy újabb lehetőséget szalasztana el, úgy érzi, neki is jár egy kis szórakozás és kielégülés. Belemegy hát a játékba. - Tudja mit? Nem érdekel - azzal a férfihoz simul, s kiszabadítva egyik kezét a férfi hajába túr, hogy felemelkedjen hozzá és megcsókolhassa. Ezernyi szikra pattog mindenütt, áramütés éri, mellei és lassan megkeményedő mellbimbói a férfinak feszülnek, de nem érdekli. Még az sem zavarja, hogy az édes bűnnel whisky íze keveredik, csak elvehesse, amit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Fogalma sincs, mi ütött belé, hogy beleegyezett ebbe, mikor pontosan jól tudja, mit kockáztat. Most már a jóhírét, ha pedig Ballay csak játszik vele, nem egyszerűen az elvált, hanem rögtön a szajha nevet is magára aggathatja. De érdekli-e őt ebben a pillanatban mindez? Egy cseppet sem, akár egy bújós macska, törleszkedik, minden mozdulatából érezhető, mennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan: egyszer kívánja Benedeket, másszor nem, gúnyt űz belőle és játszik vele... De ugyanez viszont is igaz. Minden érintés, minden csók, keveredő lélegzetük és a kéjes vágy teljesen felemészti mindkettejüket. Nem lehet sokáig józan ésszel bírni.
A következő mondat, amikor is elválnak, tökéletesen elegendő ahhoz, hogy Abigél dühe lángra lobbanjon. Olyan hirtelen, a semmiből lendíti kezét, amelyre még Ballay sem készülhet fel. A tenyér hangos csattanással éri el a férfi arcát, s sejthetjük, ha Abigélnek izzik a tenyere, vajon az áldozatnak mennyire fájhat az ütés. Ha nem akart volna cigaretta reményében amúgy is elválni tőle a férfi, ettől biztos megtette volna. Ziláltam, kifulladva mered a másikra, felsőjét megigazítja, s bár az alatta nyugvó melltartó borzasztóan feszesnek hat, még egyszer nem engedi magához ilyen közel. Csak játszik. - Maga egy lehetetlen alak, nem is értem, miért engedtem be a házunkba - fújtatva lép hátra és arrébb lépve megfog egy fém hamutálat, hogy egyenesen hozzávágja a másikhoz. Nem kétséges, hogy a jelenet roppantul mulattatja majd Ballay-t, s ezzel többé-kevésbé bolondot csinál magából a szőke, de nem érdekli. Tekintete izzik, s ha nem tudná a férfi, hogy Abigél mennyire kívánja, minden bizonnyal elhinné, hogy színtiszta, maró gyűlölet fénylik a jegeskék íriszekben.
- Menjen a pokolba - még hogy teherbe ejteni! Mert talán ő annyival másabb, mint Gábor, hah! Szőke tincsei lebbennek, ahogy hatalmas lendületet véve megfordul és önbecsülésének, valamint büszkeségének morzsáival elindul a lépcső felé, hogy inkább lefeküdjön aludni - nem mintha képes lenne rá. Mit képzel magáról ez a szemtelen fráter?! Csak azért, mert sármos, ellenállhatatlan és egy két lábon járó tesztoszterongyár, még nem jelenti azt, hogy mindent megkaphat. De bizony nem ám... Mert Abigél sohasem lesz az övé. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha nem lenne úrihölgy, akkor most olyan dolgokat tenne és mondana, melyeket még éveken, ha nem évtizedeken át harsognának a köztudatban. Így azonban ökölbe szorítva kezét lépdel tovább, fel a lépcsőn, egyenesen a hálóig, ahová már nem érhetett el férje. Sajnálatos módon Benedek sem hagyja annyiban, még flörtölni mer a szobalánnyal, amitől csak még idegesebb lesz. Az ágyhoz érve dühösen kezdi dobálni az ágyneműket, Gáborét leginkább össze, hogy levihesse neki, sajátját azonban csak odébb túrja.
- Benedek az isten szerelmére, nem hagynád már abba? Ha énekelni támadna kedved, menj vissza a kocsmába a könnyelmű nőcskéidhez és ne itt rontsd a levegőt - észre sem veszi, hogy felindultságában egyszerűen tegeződésre vált maga is. Ki nem állhatja ezt a fajankót, aki ugyanolyan, mint bármelyik másik férfi. Nem akar rá figyelni, s úgy véli, ha nem teszi, akkor egyszer csak köddé válik, inkább magára hagyja. Különben is, itt állva hálójának ajtajában végképp kompromittáló jelenléte: tűnjön csak el, ne is lássa többé, kinek kell egy ilyen férfi? Ez egy rongyember, ő pedig ennél sokkal többet és jobbat érdemel! Na mondjuk nem egy Gábort, noha ennek a szerencsétlennek a tisztességéről nem kell kétszer megbizonyosodnia. Felmarkolja az ágyneműt és elindul Benedek felé, mikor a férfi ismét megszólal, ekkor azonban megtorpan. Nem is megtorpan, földbe gyökerezik a lába. Elhűlten hallgatja, amit a férfi mond, majd hitetlenül, s egyben féltékenységtől átitatva nevet fel.
- Ha azt hiszed, hogy a húgom kijön a zárdából, nagyon tévedsz. Nincsenek anyagi problémáink, erről én gondoskodtam, miután a húgom úgy döntött, az Úr szolgálatában majd többet segíthet romlott családunkon, mintha maga is megházasodik vagy tisztes szakmát tanul. A nővérem persze a másik ékköve a Wass famíliának, hiszen annyi esze sincs, hogy egy olyan férfihoz hozzámenjen, aki epekedik utána, s akit viszont szeret - ekkor gúnyos mosolyra húzódnak ajkai. - Óóó, vagy erről tán nem volt információd? Nos, igen, fogalmazhatunk úgy, hogy elszerettem Petronellától ezt a semmirekellőt. És igen, remekül gondolod, a Wass családban minden lány egy szent, de én erre ugyebár nem vagyok képes - mondandója végére érve már sem mosoly, sem boldogság nem játszik arcán. Egy pillanatra tökéletesen jól látszik minden, amit az elmúlt időszak tett vele: édesanyja halálának feldolgozatlan gyásza, a családfői szerep ólomsúlya a vállán, s nem mellesleg az egyedüllét. Magára hagyták mindezzel, ő pedig azon eszközeivel harcolt, amik voltak neki, s nem egy akadt tarsolyában. Visszakért kölcsönök, ugyancsak megkopasztott nemesi családoktól, kényszerházasság, a háztartás vezetése és persze boldogtalanság.
- Álljon félre az utamból - kezében az ágyneművel egyenesen Benedek elé lép, kékjei megremegnek, ahogy a barnákba néznek. Fáradt. Belefáradt a küzdelembe a világ ellen, s ha a férfi az igazi Abigélre vágyott, a csupa szív asszonyra, egy pillanatig most itt van előtte. A pillanat azonban elszáll, s nem hagy maga mögött mást, csak háború sújtotta harcmezőt. Csakhogy ez még nem a vége, az ő harcuk a mai estén csak most kezdődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Összepréseli ajkait, hiszen tudja, hogy a férfinak igaza van. A Papa megpróbálta rábeszélni Abigélt, hogy menjen hozzá Ballay-hoz, ő azonban tudta, hogyha elfogadja az ajánlatot, azzal önmagát köpi szembe. Hiába a szerelem, a vágyakozás, nem tehette meg, hogy kiszolgáltatja magát: Gábor esetében ő irányít, ő diktálja a feltételeket, az van, amit ő akar, mégis...
- Elvesztettem az édesanyámat. Meg se gyászolhattam. Az én felelősségem az egész családom, a Papa képtelen bármilyen feladat ellátására, azt hiszem... beleőrült édesanyám elvesztésébe. A testvéreim pedig a kisujjukat sem mozdítják. Az egyik zárdában imádkozik a lelke üdvéért, míg a másik azon siránkozik, hogy nem kaphatja meg a legújabb ruhát a legfinomabb selyemből. Neked van választásod, nekem viszont egyetlen alkalommal sem volt - mert persze, Benedek ott volt, mint választás, mondhatta volna, azonban saját önző igényeit és kívánalmait nem helyezhette családja elé. Rosszul döntött - megint. De nincs, aki megfogta volna a kezét, hogy leüljön vele és átbeszéljék a dolgokat, nincs aki tanácsot adjon és meggyőzze, nem kell egyedül úsznia az árral szemben. Megvetette a lábát, bármilyen vihart túlél, de ennek ára van.
A férfi közelebb lép, ő pedig hátrál, mit tehetne mást? Kérdőn, talán kétségbeesetten fonja össze tekintetüket, hallja a kulcs kattanását a zárban, a fém csörrenését a szekrény tetején. Nem tehetem. - Én sem tehetem - tovább hátrál, most már pajzsként használva az ágyneműt, ám ellenkezése legalább olyan semmitérő, mint a páncél, mellyel védelmezi magát. Kiveszik kezéből a takarót és a párnát, mintha sohasem lettek volna ott, ő pedig addig hátrál, míg lába az ágynak ütközik. Nincs már hová mennie, a perzselő tekintettől lángra lobban egész teste. Érinteni akarja Benedeket, bármennyire is tagadja, a színházban elárulta magát, most pedig képes lenne megtörni házassága szentségét. Képes lenne...
Ujjai ösztönösen mozdulnak, hogy a szövetkabát finom anyaga alatt érintsék a mellkast és a vállat, s ezzel eltávolítsák a meleg anyagot, mely eddig közéjük állt. A kabát magatehetetlenül hullik a padlóra, ő pedig képtelen tekintetét elszakítani a férfiétól. Mozdulatai egyáltalán nem hevesek, valahogy sokkal lassabbak, mint eddig bármikor, mégsem férhet kétség ahhoz, hogy szűnni nem akaró kívánása továbbra is benne lángol. Nem tudja, mit is akar igazán: féktelen szexet vagy szenvedélyes szeretkezést, tépni és marcangolni a másikat vagy szerelmesen összeolvadni vele. Egyszerre mindkettőt és egyiket sem, mert tudja, hogy holnap új nap virrad és szembe kell néznie tetteinek következményeivel. Ezen most nem gondolkodom, ráér holnap is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Tudja, hogy választhatta volna, de a büszkesége, a fránya büszkesége nem engedte, hogy beadja a derekát, inkább újfent boldogtalanságba menekült, semmint hagyta volna magát sodródni az árral. Visszacsinálná, mindent, amit tett, most visszavonná, hogy legálisan állhasson hálószobájában Benedek, hogy ne egy titkos érintés legyen mindez, hanem egy házaspáré, akik testüket és lelküket is egymásnak adják.
Lehull a kabát, végre felsejlik alóla a szálkás test, melyet ing és mellény rejt, ám már hagyja kirajzolódni a finom formákat. Fél az egyesüléstől, attól, ami közöttük történni fog, de közben vágyódik utána. Az érintésekre, arra a pattogó feszültségre, mely minden alkalommal közéjük férkőzik. A közelebb hajoló férfinak utat adva enyhén billenti oldalra fejét, ezzel hozzáférést biztosítva egész nyakához. A forrón lecsapódó lehelet megbizsergeti egész lényét, karján megjelennek a libabőrök, melyek gerince mentén is táncot járnak. Minden apró csók, melyet kap, újabb sóhajra ösztönzi, mégis beharapja ajkát. Megrészegíti a férfi erős, mégsem bántó parfümje, az a férfias illat, melybe a whisky édeskés aromája vegyül. Lehunyt szemmel fogad minden rezdülést, hogy ajkuk végre összeforrjon. Keze a nyakkendőhöz nyúl és egy határozott mozdulattal oldja ki azt, hogy a textilt lerántva eldobja a szoba padlójára. Csupán az ing legfelső gombját oldja ki, hogy hűvös ujjai a forró bőrt érintsék, s a tarkóra kússzanak, ahonnan csak balja tart tovább a dús, barna tincsekbe.
- Érints meg - kérlelően leheli a férfi ajkai közé, mintha csak egy sivatagban szomjazó fohászkodna oázis után. Azt akarta Benedek, hogy akarja, hogy megkérje erre, s tessék, most megkapja, amit akar. Lehetősége mégsincs válaszolni, hiszen Abigél ugyanott folytatja a csókot, ahol korábban abbahagyta, finoman veszi fogai közé az alsó ajkat, míg jobbja az ing alá kalandozva érinti a vállat és a mellkast, mielőtt egy újabb gombot oldana ki. Tudja ő a józan eszével, hogy most kéne megálljt parancsolnia, most kellene azt kérnie, ne tegyék, várja meg Őt Benedek, várja meg, hogy elváljon Gábortól... A józan esze tudja, de mit ér e percben az elme, melyet a szenvedély tesz részeggé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bármennyire is legyen helytelen mindez, képtelen ellenállni a csábításnak. Illetve, ez sem teljesen igaz, hiszen bármikor mondhatná azt, hogy eddig és ne tovább, kiutasíthatná, szolgákból akad bőven, aki szemtanúja lehetne és segítségére lenne ebben. Mégis, az ajtó kulcsra zárva, ők pedig forró csókban forrnak össze, miközben a bűntudat egyetlen apró szikrája pattan bensőjében. Nem Gábor miatt, ó dehogy, egy fikarcnyit sem érdekli az a bamba fajankó, de még csak nem is feltétlenül jó híre az, melyet meg óhajt kímélni az azt fenyegető csorbától. A családja, édesapja, testvérei, ez az, ami igazán számít. Minden mással ő maga képes szembenézni, ám életében továbbra is vannak olyan emberek, akiket meg akar óvni a lehető legtöbb szenvedéstől.
Amilyen finoman és tapogatózón indultak, úgy válik minden mozzanatuk egyre hevesebbé. Elméjében felsejlik Benjámin, hogy is ne sejlene fel, mikor életének minden rezdülésében megtalálható a be nem teljesült szerelem? Éppen ezért erősebben szorít rá Benedek karjára, még közelebb vonja magához, felejteni akar, vele akar felejteni, el akar veszni vele, hogy többé ne érje el a valóság ólomsúlya.
Pontosan jól érzi, mit vált ki a férfiból, s ettől csak még inkább folytatni akarja. Sem az a semmirekellő Alfréd, sem Gábor nem érintették, nem kívánták így, ha tették is, sohasem adták tudtára. Pedig ki tudja, egy szenvedélyes kapcsolat talán elég lett volna ahhoz, hogy egy életre összekösse őket. Most pedig be akarja pótolni, mert végre érzi, hogy egész teste él, vágyakozik és kérlel. Hálóköntöse szétnyílik, kék íriszei, akár egy örvény szippantják be az éhező barnákat. Összerezzen az érintéstől, sóhaj szökik ki ajkain, hogy aztán lábával közelebb húzza a férfi csípőjét és összeérjenek. - Ugye tudod, hogy nem tesszük meg? - halovány mosoly játszik ajkainak szélén, mielőtt ujjai ismét megtalálnák az inget és elkezdenék kigombolni azt, illetve ezzel egy időben a mellényt is, egészen addig, míg elé nem tárul a szinte már tökéletesre faragott férfi test. Körmeinek hegyét finoman húzza végig a szabaddá tett bőrfelületen, hogy felkönyökölve hagyja lecsúszni válláról a már amúgy is laza köntöst. A fekete csipkés melltartó tökéletesen emeli ki melle vonalát, hófehér bőrétől élesen, de nem bántóan üt el az anyag sötétsége. Ajkával a férfiét keresi és néhány apró csókot lehel rá, hogy az arcél mentén elinduljon lefelé és a nyakszirtet is végighintse. Persze jó kérdés, hogy miért folytatja, ha tudja, hogy nem teljesülhet be vágyuk, mert tudja, ám ameddig csak lehet, el akar jutni. Érezni akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Várandós. Mikor megtudta, mikor rájött, hogy menzesze nem csupán egy véletlen folytán kimarad, hanem még pár hónapig teljesen elkerüli, ezzel egy időben pedig méhében magzat fejlődik, kétségbeesett. Alig pár alkalommal hált férjével, szinte szükséges rossznak tekintvén mindezt, ám a balszerencse, ahogyan mindig, úgy most is Abigélt kísértette. Gábor természetesen a fellegekben járt, s bár a nő megkérte, ne kürtölje világgá, a férfi képtelen volt magában tartani. Hallotta, ahogy azzal kérkedett, hogy milyen erős férj, egy igazi csődör, aki pusztán pár hónap alatt teherbe ejtette asszonyát. Mint egy rossz komédiában, Abigél nem csupán kínosan, de megalázottan is érezte magát: mintha egy tenyészállat lenne. Noha a terhesség szeszélyére hivatkozott, attól a naptól kezdve külön hálóban aludt férjétől, s a nappalokat is igyekezett tőle távol tölteni. Nem mintha a férfi bánta volna, el volt foglalva saját dicsőségével, s szárnyra kelt a hamis pletyka, miszerint valóban szerelmesek, s ennek gyümölcse érik most a nőben. Nem mert írni Benedeknek, csupán remélni merte, hogy nem jut el hozzá mindez, ám kit is akart átverni?
Az éjszakát csakúgy, mint mindig, éberen töltötte, hánykolódva, talán ezért is hallotta meg, ahogy kaviccsal dobálják ablakát. Férje ma éjjel kimaradt otthonról, ám nem tartotta kizártnak, hogy felverné a szomszédságot részegségében valamilyen idétlen szerelmi vallomással, netán azon információ üvöltésével, hogy gyermekük fog születni. Az üveghez sétálva mégis megdöbbenve látja, hogy Benedek az, aki szüntelen ostromolja hálóját, így nem is kérdez semmit, rögtön feltépi az erkélyajtót és kirohan hozzá.
- Benedek, az ég szerelmére, mit művel? - átpillant a szemközti házhoz, vajon valaki látja-e a jelenetet. Egyszeriben észre sem veszi, hogy mezítláb jár a hűvös kövön, s ezzel nem csupán a baba, de saját egészsége is veszélybe kerülhet. - Meg fog fázni, jöjjön be de rögtön!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Összepréseli ajkait a kérdés hallatán. Hogyan is tegeződhetne vele éjnek évadján, mikor várandósan áll hálóingben az erkélyen? Miként is tehetné meg, hogy egyszerűen úgy szólítja, ahol hálójának sötétjében tette, amikor megígérték, hogy együtt lesznek? Megszegte a szavát. Sohasem akarta, azonban nem húzhatta tovább. De vajon meghallaná-e Benedek, ha elmondaná, hogy erőszakkal vitték ágyba? Hogy Gábor részeg volt és nem hagyott választást? Persze azt mondaná, mindig van választása, de vajon létezik-e házastársak között valódi nem, s vajon elvárható-e, hogy örök cölibátusra ítéltessenek? Az igazság az, hogy Abigél kapcsolata férjével borzalmasan megromlott. A szobalány elkotyogta, hogy Benedek aznap éjjel ott aludt, mikor Gábort részegen hazasegítette, azonban arról is ezer örömmel számolt be, hogy a férfi nem a vendégszobában töltötte az éjszakát. Mondhatott a nő bármit, nem volt foganatja. Azon alkalmakkor, mikor férje részegen tért haza, menetrendszerűen törte rá az ajtót feleségére és kényszerítette aktusba, ám ezen alkalmakra alig emlékezett másnap, szinte csak homályosan. A nő pedig nem szólt, nem tehette. Most pedig áll, pellengérre állítva, szavát szegve.
- Ön is tudja, hogy nem tehetek mást jelen pillanatban - érzi, ahogy szíve belesajdul a szavakba. Azt akarja, hogy bejöjjön, hogy elmondhassa neki, mi történt valójában, hogy még mindig hozzá hűséges, de mélyen legbelül tudja, hogy sohasem nyerhet megbocsátást. Benedek nem fogja elnézni neki a történteket, megveti majd és haraggal válnak el. Meg kell acélozza magát.
- Várandós vagyok, igen - arcáról semmiféle érzelem nem olvasható le. Akárha egy tökéletesen megmunkált szobor lenne, úgy áll odafent az erkélyen. - De tudnia kell, hogy a szavam nem szegtem meg. Önt szeretem - pillantása, ha csak egy pillanatra is, ellágyul. Jegeskék írisze megremeg, melyet a férfi bizonyosan nem láthat az alkoholmámoros fátylon és csalódottságán keresztül. Bárcsak elmondhatná neki, bárcsak megértené. S bárcsak hinne neki, mikor azt mondja, mindig, mindig csak őt szerette...! Mert amikor rájött, hogy terhes, csupán arra tudott gondolni, bár azon az éjjelen megtették volna Benedekkel, bár akkor nekiadta volna magát, s most az ő gyermekét hordhatná szíve alatt... De nem. Mert ez tagadhatatlanul Gáboré, s ez így megmásíthatatlanul árulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hátat fordít, szőke tincsei kétségbeesetten követik minden mozdulatát. A lépcső felé veszi az irányt, mert Benedekkel való vitája most már több, mint hangos szóváltás. Ebben a házban még a falnak is füle van, ráadásul mióta Gábor megtudta, hogy a férfi a házukban töltötte az éjszakát, borzasztóan féltékeny és folytonosan csak azt szajkózza, hogy Abigél megcsalta. Pedig, ha tudná, milyen közel állt hozzá és mégsem tette meg...
- Nem tud megijeszteni, ezt jól vésse az eszébe - hirtelen perdül meg tengelye körül, az ezzel járó szédülésről pedig nem hajlandó tudomást venni. Ruhája tökéletesen eltakarja, mennyire lefogyott, csupán szemei árulkodnak arról, hogy mostanában nincs minden rendben vele. Bár tehetne valamit, akármit, hogy visszacsinálja, meg nem történtté tegye a gyermeket, melyet szíve alatt hordoz! Egyetlen gyermek sem érdemli meg, hogy anyja már azelőtt megbánja őt, mielőtt megszületik, a nő mégsem képes szeretni. Mi több, a hányinger kerülgeti a gondolattól, hogy Gábortól többé nem szabadulhat majd. Soha. Mégis kettős a helyzete: nem tudná elviselni, ha a magzatnak baja esne, mindenképp magát okolná. Nem érti igazán maga sem, hogy mi történik, könnyebb mindezt ráfognia a terhességi szeszélyre, semmint felismerni, hogy az anyai ösztön bizony benne is dolgozik, gyűlölje bármennyire is az apát.
- Bárcsak sohasem ismertem volna meg, maga képmutató, arcátlan fajankó! A saját hibáit persze képtelen elismerni, mások feje felett viszont gond nélkül tör pálcát! Én nem akartam ezt a gyereket, nem is lehetnék terhes, de maga ezt nem tudja elfogadni, minden haragját rajtam tölti ki, ebből viszont nem kérek! - hangja hol hangosan zeng végig a házon, hol fojtottan sziszegi a szavakat. - Tűnjön el, látni sem bírom - felemeli mindkét kezét és nekiiramodik a lépcsőnek, fokról fokra indul el, ám a világ egyre sötétebbnek tűnik. Lecsukódik a szeme, de nem nyílik olyan gyorsan, ahogy kellene. Valami nincs rendben.