Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Azt mondják, hogy a vélavér kiváló tartósító. Csak ne húzz fel, mert akkor igen ocsmánnyá válok.
Felelem nevetve, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy megölelhessem. Régen nem járt itt, de nagyon örültem, amikor olvastam az üzenetét. Kicsit mindig, amikor elveszítem az egyik gyerekemet, hazatér a másik, mintha egymást kergetnék.
- Dwayne és a gyerekek elmentek itthonról, csak később érnek haza, rengeteg időnk van. Gyere menjünk is beljebb. Inni valamit?
Érdeklődöm a nappali felé indulva, de még nem ülök le, őt azonban hellyel kínálom, elvégre, ha inni kér, akkor hoznom kell még. A pálcám jelenleg nem opció, mivel Sean és Alice valahova eldugták, olyan öt, vagy talán már hat napja. Lassan annyira hozzászokok megint a nem létéhez, hogy fogalmam sincs, mit csinálok akkor, amikor visszakapom. Nem is értem, hogy a pálcám hogyan hűséges hozzám még mindig, én már nem biztos, hogy az lennék.
- Nem mondom, hogy meglepett az üzeneted, hiszen olyanok vagytok, mint a bumeráng, így inkább azt kérdezem, hogy hogy vagy? Hogy van Kornél? Reméltem, hogy elhozod, megszeretgettem volna.
Az én gyerekem már nagyok, ráadásul makacs Warrenek, szóval nem könnyű őket babusgatni, de a kicsi fiút nagyon el tudnám kényeztetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tehettem róla, de ha valamit szépnek teremtettek, azt képes voltam csodálni, Odett pedig tényleg gyönyörű volt, olyan, akiket a plakátokon lehet látni. S bár örök hűséget fogadtam, azért még nem voltam vak, és bizony ennek az énekesnőnek különleges karizmája volt, ami megbabonázta a férfiakat. Talán az ebből fakadó csodálatom, s maga a zene iránti rajongás volt az a kapocs, ami még mindig ott tartott, s ahelyett, hogy sarkon fordulva ott hagytam volna a sátrat, úgy álltam ott, mint egy kisfiú a vasútmodell kiállításon. Ámulva, s bámulva.
Nehéz volt rá nem úgy gondolni, s kicsit kezdtem úgy érezni, mintha flörtölne velem, ami még inkább zavarba hozott, tekintve, hogy papként nem ezt szoktam meg a gyülekezet tagjaitól. Ám most nem a gyülekezetben voltunk, s valószínűleg nem is tudta volna meg, hogy pap vagyok, ha nem szólom el magam, de azt hiszem, jobb is, hogy így történt.
- Igen…én meg…pap - mosolyodtam el a kérdésre szelíden, s hogy ezt ki is mondtam, sikerült visszarázódnom a zavaromból, bár most úgy tűnt, mintha a nő lenne zavarban. Nem is tudom, talán ha nem lennék az, ami, akkor talán, akkor lehet, hogy nem lett volna, mi visszatartson, de szerencsére még mindig tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, elég volt csak emlékeztetnem magam a fogadalmamra. - Öhm, tessék? - kissé félve kérdeztem vissza, mert sikerült megzavarnia néhány másodperc erejéig, majd amikor lekászálódott az asztalról, s megindult felém, nyeltem is egyet, hogy vajon most akkor mi lesz. Eszembe jutott egy ACDC koncert, még fiatal koromból, amikor a zenészek a lányok karjaira és oldalára firkáltak a tollal. Vajon most ő is rám fog írni? Felhúzza a pólóm és rávési a mellkasomra a nevét??
Míg sikeresen ráparáztam, nem ez történt, s látva, hogy egy CD-t húzott elő, kifújhattam a levegőt. Merlinre, megmentettek azok a CD-k. Egy zavart mosoly azért még az arcomra szökött, a szívem is picit gyorsabban kalimpált, mert hát, mégis csak szóba állt velem egy ilyen híres énekesnő. Gyerekes voltam tán? Lehet, de az ember már csak ilyen, van, akiért rajong.
- Ez így…igen, köszönöm - mosolyogva, egy picit talán remegő kézzel vettem át az ajándékot, majd a kártyára pillantottam, amin olvasható volt frissen aláírt neve, s még egy szám is. - Ez…a számod? - meglepődtem, megint csak zavart mosoly húzódott az arcomra, mert nem tudtam mire vélni ezt az ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mácsai Zója
átléphetem még a küszöböd?

- Nem szívesen tenném - mosolyodom el, és finoman, bár a futótűzként érkező zavar, a tövisbélelt szégyen vagy a lánya miatt éber-igyekvő lelkiismeret miatt tartózkodón, esetlen udvariassággal viszonzom mindig-mindig szeretetteljes ölelését. A meleg karok között egy pillanatra még a szemem is lehunyom, majd futólag megsimítva a hátát arrébb lépek, és némán biccentve a nappali felé indulok. Megkönnyebbülök, amiért azt mondja, rengeteg időnk van; a kijelentés ájtatosan hiteti el velem, hogy elég lesz, ez talán tényleg elég lesz, hiszen annyi mindent szeretnék elmesélni, érzést, botlást, megrendülést, a szavak mégsem jönnek a számra. Félek, ha egy is kibukik, többé nincs megállás, már nem zárhatom el a csapot.
- Vizet - felelem, mert ezt mondatja velem az etikett, vagy inkább anya gondos nevelése, de aztán... mielőtt Zója kiléphetne a folyosóra, megszólaltat a bennem kavargó, s mindinkább felszínre kívánkozó óhaj. Hunyorogva, két ujjammal ráncolt homlokomhoz érve, alulról pillantok fel a nőre. - Whiskyt, ha van. Kérlek.
Kár is volna megjátszanom magam előtte, aki gyakorlatilag hol Dwayne, hol pedig Mina oldalán kísérte végig az életem. Nem tudom, sejtette-e, hogy végül a lányától távol, valahol egészen máshol kötök ki, ahonnan aztán napjaim minden óráját azzal töltöm majd, hogy árral szemben, visszafelé evezek. Ez, akárhogy is nézem, igen-igen röhejes dolog.
Ahogy kiejti a kiskölyök nevét, tekintetemben egyszerre fény csillan, és a fejemet ingatva, mosolyra álló ajkakkal vonom meg a vállam. Derűsen, már-már somolyogva nézek vissza a nőre.
- Nadine-nal van - felelem. - Mostanság kevesebbet látom. Másfél éves, és tudod, hihetetlen, hogy nekem soha senki nem mondta, hogy amint egyszer megszólal, onnantól kezdve a fiam nulla-huszonnégyben beszélni fog. Vérlázító! - elvigyorodom, habár valaki tényleg felkészíthetett volna arra, hogy Kornélt rendkívüli módon érdekelni fogja a legkisebb apróság is vagy hogy olyan kérdéseket tesz majd fel, amin én magam még életemben nem gondolkodtam el. - Elég eszetlen egy gyerek, és most úgy tűnik, fejjel megy a falnak típus, de hát...
Mi más is lehetne, nem igaz? Akaratos és torkaszakadtából üvöltve mérgelődik, ha a dolgok nem tetszésének megfelelően történnek, ugyanakkor vidám, mindenen nevet - pláne, ha a környezete felbukik a kiálló küszöbben, vagy az orromon keresztül felnyúl az agyamig - és az ő ölelése a legpuhább a világon. Na és amikor azt mondja, apa... a szívem tehetetlen olvad szét a testemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Udvarias víz, melyre csak gondolatban emelem meg a szemöldököm, majd őszinte whisky, amire szélesebbre húzódnak ajkaim, és biccentve indulok el, hogy hozzak neki. Miért is ne lenne, ugyebár. Noha érdekes kísérlet ez nálunk, régebben az italba menekültem, ha valami negatív volt, márpedig elég sok és hullámzó pillanatról tudom ezt elmondani, majd összekötöttem az életem egy férfival, aki intenzíven fogyasztja, és van egy lányom, aki rendszeresen keresi a mellékest bárokban való felszolgálással. Tény, hogy nekem nem az a masszív függőségem volt, de az egy-egy pohár utáni vágy is nagyon komoly hangulat-hullámokat generált. De gyógyult vagyok, nap, nap után újra és újra elmondhatom magamnak. Noelnek a kért itallal, míg a magam részére, nem meglepetéssel, egy nagy bögre tejeskávéval térek vissza.
- A legjobb időszak, hidd el, olyan aranyosak ilyenkor még, érdeklődők, lenyűgözhetők. Aztán eljön a lázadás, nem is olyan sokára, amikor semmi sem jó, és amúgy is te vagy a hülye. Az nehéz lesz, de olyan huszonhárom éves kora körül, állítólag normalizálódik. Persze, vannak kivételek, én néha úgy érzem magam, mintha három kiskamasszal élnék együtt, pedig azt hittem könnyebb lesz. Minával mindig ketten voltunk, csendes, eléggé zárkózott gyerek volt, könnyen mentek vele a dolgok. Azt hittem, hogy Sean és Alice is olyanok lesznek, de nem, a szöges ellentétei.
Mégsem bánom, egy pillanatig sem, mert imádom őket, és soha, semmiért sem cserélném el a kölykeimet, egyiket sem. Lassan iskolaéretté válnak, és jaj a Bagolykőnek, ha ellepik a Warren-ek. Ajkaimon túl a hangom is mosolyog, és büszkén pillantok Noelre.
- Keveset látod? Sokat dolgozol?
Arra, hogy fejjel megy a falnak, csak kuncogok, mert hát igen, kire ütött ez a gyerek, ugyebár, le sem tagadhatja.
- Nos, legalább biztosan tudod, hogy a tiéd. Legközelebb azért elhozhatnád, úgy szeretem a kicsiket, de amikor Dwayne-nek a múltkor ezt mondtam, olyan csúnyán nézett rám, hogy még most is elszégyellem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Pap.
Ismétlem meg a szót, és próbálok nyugodt arcot vágni, és nem azt közvetíteni, hogy "nem hiszem el bazd meg, hogy egy normálisan kinéző srác és neked kötelezte el magát, Uram". Pedig ehhez lenne kedvem. Hát komolyan mondom, ha tényleg pap, akkor itt az ideje, hogy kicsit kibővítsük azt a mondást, hogy minden jó pasi házas vagy meleg, azzal, hogy vagy papnak áll, mert most mintha jött volna egy hullám, és mindenhol szexi papok mászkálnának. Nem hiszed? Nézd meg a csermelymenedékit, hát ohlala, de komolyan. A talárosi is jól néz ki, mintha egyszerre mentek volna nyugdíjba, és azon versengtek volna, hogy melyikőjük a legdögösebb.
- És merre felé vagy?
Teszem fel úgy a kérdést, mintha hirtelen kedvem lenne megtérni, vagy éppenséggel áttérni, vagy mi erre a jó szó. Nem, egyáltalán nem vagyok ateista és nem nevezném magam egyházszédelgőnek sem, rendes, katolikus gyereknek neveltek, a családom pedig maga a Biblia modern kiadása. Nem, ez egyáltalán nem hízelgő. Viszont tényleg hiszek, imádkozom lefekvés előtt, szoktam beszélgetni az úrral, gyónni... azt nem mondom, hogy keresztényi életet élek, mert nyitott kapcsolatban vagyok, és ha igaz, amit mond, akkor éppen egy papot próbáltam meg felszedni. Szinte hallom Damy-t, ahogy mosollyal a hangjában megjegyzi: Kedvesem, a hit magadba fogadása nem éppen azt jelenti, hogy egy pappal menj el. Az biztos, hogy ma az ő estéje fel lesz dobva, amikor elmesélem neki, hogy megadtam a számom valakinek, aki az urat szolgálja. De tegyük hozzá, elképesztően kár érte.
- Oh, igen. Szeretek a hitről vitatkozni, és új nézőpontokat megismerni.
Nem, egyik másik pap sem tudja a számom, de hát hogyan máshogy magyaráznám, hogy én éppen neki adtam meg. Jól van Odett fiam, régen égetted már be magad, éppen itt volt az ideje annak, hogy előrukkolj valamivel. Csak te valahogy mindig fölé lősz az elvártaknak. De, aki csak azért szexel egy idősebb sráccal katolikus és ősi máguscsalád leszármazottjaként, mert kíváncsi arra, hogy vízben csinálni olyan nagy élmény-e, és ezzel a csodás lépéssel nem csak a szüzességét veszti el, de még vérfarkas is lesz, nos, az ilyen ember valahogy mindig túl akarja szárnyalni az elérteket. Pedig nem kellene.
- Csak ne dobd körbe a haverjaid között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mácsai Zója
átléphetem még a küszöböd?

Mina nevének hallatán magam sem tudnám megmagyarázni, pontosan miért, de érzékeny mosollyal - akárha illemből tenném - félrepillantok, valahová oldalra, a semmibe vezetve zöldjeim, mintha viselhetetlen szégyen gyötörne, ami miatt soha többé nem nézhetek Zójára, ha a lányáról van szó - akiről nemhogy a falvi Erzsike, de néha azt gondolom, még maga a mágiaügyi miniszter is tudja, hogy ki miatt vonul ki újra meg újra a világból. Érzem, hogy a tenyerem nyirkossá válik a whiskeys pohár körül, amivel együtt leülök a kanapéra, és előredőlve, a térdeimen támaszkodva meg nézek újra a nőre. Biztosan az elmúlt napok feszültsége, gondolom, aztán megköszörülöm a torkom.
- Költözőfélben vagyok - felelem, és kortyolva egyet az italból szelíd, hát már megint itt tartunk mosolyra húzom ajkaim. - Azt hinné az ember, hogy közel a harminchoz elkezdi érteni az életet, vagy legalábbis saját magát, és képes lesz nevén nevezni azt, amit éppen érez. Azt hiszed, ekkorra már mindig csak egyet fogsz érezni, olyat, ami egyfelé, a jó irányba vezet, és kezelni is tudod majd ami benned dolgozik... Azt gondolod, felnőttként jól döntesz majd, ha kamaszként nem is sikerült mindig, mert akkor már tisztán fogsz látni mindent.
És ha nem?
Újabb korty, hajba túrás, apró sóhaj. Tizenéves korom óta nem jártam terapeutánál, és tessék, most, bár Zója privát otthonának nappalijában ülök, ráadásul alkoholt iszom, mégis dől belőlem a szó, kéretlen fejtegetem az életet és teszek saját magam számára is váratlan megállapításokat. Még a végén a dohányzóasztalon fogom hagyni az óradíját.
- Szerelmes lettem, megnősültem, elváltam. Szerelmes lettem, gyerekem született, elköltöztem - sorolom, miközben tekintetem a nőre emelem. - És most nem tudok nem a lányodra gondolni, Zója.
És most? ÉS MOST?! Merlinem, őszintén, évek óta nem tudok nem rá gondolni. Még a házasságomban is vele volt tele a fejem! Hát gyűrű volt az ujjamon, mikor Írországban összesodort minket az élet. Erősen szorítom a poharat, úgy kapaszkodom belé, mintha egyébként zuhanni kezdenék. A szívem ütemtelen kalapál, ideges vagyok, nem, talán inkább izgatott, nem is tudom, mit érzek. Erről beszélek. És jövőre kopogtat a harminc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem feltétlen terápiára készültem, de valljuk be, életünk beszélgetéseinek jó részében megtalálható a terápiás célzat, még akkor is, ha nem mondjuk ki. A baráti beszélgetések, az összeülünk egy kávéra csacsogások mind-mind arra szolgálnak, hogy a lelkünket könnyítsük némiképp. A beszélgetések során megerősítést várunk, más nézőpontot hallgatunk meg, és valami változik bennünk. Egyik alkalom ingyen van, kapcsolatot ápol, a másiknak megkérik az árát, viszont lehetőségünk van kimondani olyan mondatokat is, melyeket amúgy nem tennénk, félve attól, hogy a minket ismerők mit gondolhatnak rólunk. Érdekes dolog az emberi lélek, és órákig boncolgathatnánk, elvégre azért mentem pszichológusnak is, de most szeretnék, azt hiszem, barát lenni ebben a beszélgetésben.
- Az élet értelme szerintem kortalan, és nem értheted meg, csak mert betöltöd a harmincat. A fejed lágya se nő be abban a pillanatban, hogy nagykorúvá válsz, erre, ha tükörbe nézel, meglátod a legjobb példák egyikét. Véleményem szerint az élet értelme a halál pillanatában ér el minket. Akkor válik minden világossá, akkor értjük meg a nagy összefüggéseket. Ezzel persze, nem azt szeretném mondani, hogy most ugorj le egy hídról, csak, hogy ne keresd görcsösen az értelmét, inkább adj értelmet a napjaidnak. Alakítsd úgy a napokat, hogy megérjék, és itt nem nagy dolgokra gondolok, de mondjuk, ha átsegítesz egy nénit a zebrán, akkor már megérte a nap, hiszen segítettél. Megnevettetted a fiad? Szintén megérte.
Lágyan, kedvesen beszélek, megértőn. Van a családomban egy furcsa gúnyos ironikus hangsúly, amit biztos, hogy a génjeink hordoznak, és biztos vagyok benne, hogy anyai ágon jött, mert Tatiban is megvan, sőt, olykor még Franciska is, aki a világ legnyugodtabb lelkeinek egyike, is ezzel nyilatkozik, de most odafigyelek, hogy ne ez domináljon nálam.
- Ha harminc évesen leli meg az ember az élete értelmét, akkor elég nagy bajban vagyok, mert én harminc évesen a fél országon átköltöztettem egy tizenhárom évest, majd berobbant az életembe Dwayne, újra. Kemény volt a harminc. De azóta eltelt tizenkét év, és egész jól helyrejöttek a dolgok. Talán neked is kell még egy jó öt év, mire rendeződik a világod.
Bár, ahogy elhallgatom, annyi erővel, köszönthetném a családban is, mert ezek a drámai hullámvasutak ránk jellemzőek. Nekem két titkolt terhességem, a húgomnak öt házasság van a háta mögött, és amikor kiderült, hogy a negyedik házassága alatt született gyerek az első férjétől van, még neki állt feljebb. Ó igen, a mi családunk sosem unatkozik.
- Oh, én is minden nap gondolok rá, na persze nem úgy, ahogy te, mert hát nekem a lányom, és mindig ideges vagyok, ha távol van, és, nem is tudom, ezt nem kellene neki is elmondanod? Szerintem az nem jönne ki jól, ha én mondanám neki, hogy te azt mondat, hogy rá gondolsz, és váó. Hát... nem is tudom, hogy mit mondjak... én... nagyon szeretlek téged, szóval nem akarlak áltatni a boldog befejezéssel, szóval... nos... az a gyanúm, hogy Mina szerelmes, és ezt a szerelmet nem tudja maga mögött hagyni, már jó pár éve, ezért nem képes az országba maradni. Kicsit aggódok, hogy apakomplexusa van, és hogy egy idősebb férfi szeretője, aki a családját választja mindig, de visszaédesgeti magához. Sajnálom, egy pszichológus anya nagyon rossz alap, de féltem a gyerekemet. Annak örülnék, ha együtt lennétek, de nem szeretném, ha sérülnél miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Élvezem a reakciót, amit a válaszom vált ki Norinából, de ez az én arcomra nem ül ki. Még időben közlöm, hogy egyetlen szavam sem volt komoly, mielőtt átránt magához az asztalon keresztül, és felesleges drámát szülünk az egyik legkedvesebb éttermemben. Nem rágódok annyit ezen a kávézáson valószínűleg, mint Norina, mert semmit nem jelent. Egy kávéba még nem haltam bele eddig sem, pedig volt pár különös alkalom, és el tudok vonatkoztatni a lány különös megnyilvánulásaitól. Ki tudja? Talán van egy nem furcsa oldala is, amit nem mutat meg mindenkinek. Halkan nevetek fel Norina szavaira, majd határozottan bólogatok rá párat. Hogyne, a szívünk majd megmondja.
- Már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy segíteni szeretnék másoknak, és a jog ad erre egy törvényes alapot - mosolyodom el féloldalasan, mert ha már ismét visszakanyarodtunk hozzám, ami nem feltétlen tetszik, akkor válaszoljak rendesen. Félig rendesen, mert félő, hogy az igazságot nem most fogja megtudni az előttem ülő. - A tanárság pedig amolyan ráadás, hogy átadhassam a tudásom a fiataloknak, hogy megtudják, vannak jogaik. Az évek során rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor ez kérdéses volt - kortyolok aprót a borból, majd hümmentek, ahogy a következő kérdés jut el tudatomig. - A húgom boldogsága a munkámnál is fontosabb. Ha ő megtalálja a boldogságot, akkor tényleg örömmel halnék már meg. Egyelőre nem tervezem, túl fiatal és fess vagyok a halálhoz - vigyorodom el szemtelenül Norinára, barnáimban csillan meg a játékosság, ahogy arcát fürkészem, hiszen az ő szájából hangzott el, hogy helyes vagyok, én pedig úgy élek vissza ezzel mostantól, ahogy nem szégyellem. Sok mindent nem szégyellek, úgyhogy lehet ezt a kijelentést nem gondolta át a nő, de már késő bánat.
- Nálad ezek szerint van mérce, és ahogy eddig észrevettem, kimaxolom - vigyorodom el ismét. - Nem szoktam randizni. Szerintem ez az első, ami hivatalosan is annak nevezhető - vonom meg vállaimat lezseren, kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, majd teszem az asztal közepe tájékára. A pohárról villannak barnáim Norinára, vigyoromból lesz egy mosoly, szemöldököm rebben meg, miközben hátradőlök a széken, kezemet az asztalon hagyva. A rendelésen hamar túllépve esnek vissza barnáim a nőre, ugyanazzal a mosollyal, ahogy előtte tettem. - Sosem bízod a véletlenre a pasizást? A mindent a másik arcába taktika kicsit ijesztő lehet egyeseknek, nem gondolod? - aligha tartozom az egyesek közé, de élvezem húzni a másik agyát, miközben barnáimban csillan meg valami különös. - Maradjunk annyiban, hogy nincs mit megvétóznom, de ha nem bánod, a vacsora végeztével nem doblak fel a WC-ben a mosdókagyló mellé - villantom meg szemtelen és gátlástalan vigyoromat a másikra, majd hallgatom figyelmesen, hogy merrefelé és mit szokott elvállalni, mint munka.
- Sok mindenben megállod a helyed ezek szerint. Dicséretre méltó - aprón mozdulva dőlök hátra még jobban, hogy a pincér tehesse le elénk az ételt. Megvárom, míg újratölti a poharunkat, majd távozik, barnáim villannak Norinára. - Jó étvágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Jól van Veréb, itt van a nagy alkalom! Nem ronthatod el már az elején! Most te vagy a nagytesó, a példakép, az ász! Helyt kell állnod, az összes valaha született nagytesóért! Na nem a bátyáimért, szerintem ők elég gányul űzték ezt a szerepet. Szóval korrigálnék; az összes normális nagytesóért! Bizonyítani fogok, hogy nekem sokkal jobban megy, mint nekik valaha. Így is van! Én leszek a hős Görcsi szemében. Egy igazi, hús-vér szuperhíró. Anyát megkérem majd, hogy varrjon egy köpenyt is nekem, mert természetesen minden jóravaló hősnek van egy. Ilyen komolyan talán sose vettem még semmit, mint most ezt. A szakadt cuccomban, a fejem búbjára rakott fészekkel és a ragacsos mancsommal - mondjuk tuti az arcom is olyan, de az részletkérdés - mondjuk kétlem, hogy komolyan lehetne venni, de a maszatok mögött rejtőző elhatározással a képemen, már simán! Mondjuk... kedvelném, ha Görcsi nem nehezítené meg a dolgomat. Mégis hogy a fészkes fenébe lehet ilyen képet vágni?! Édes Merlinke, így hogyan maradhatnék komoly!? Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...
Kékjeim függesztem arcára, közben összeszorítom a szám és nyelem vissza erőnek erejével a kirobbani kívánkozó nevetésem. Szám sarka meg-megrándul közben, körmeim vájom tenyerembe, hogy hátha a tompa feszülés enyhít az ingeren. Eskü, egész sokáig be is válik, gondolatban a vállaim is veregetem már, erre... erre prüszköl. Pontosan úgy csinál, mint ahogy Kalliopé szokott, mikor megállás nélkül dumálok neki. Ennyi volt. Végem. Összeszorított szájjal horkantgatok, de végül utat kell engednem a röhögésnek. Hasamra szorított kézzel, előre görnyedve visítok és röfögök, konkrétan visszhangzik tőlem a folyosó.
- Bocsi! Eskü abbahagyom! - emelem mentegetőzve magam elé a kezem, mert tényleg félek, hogy még meg talál verni. Sípolva szedem a levegőt és pillantok rá, de ahogy meglátom a pukkancs képét, kénytelen vagyok az alsó ajkamba harapni. Most már tényleg gáz lenne, ha másodjára is kinevetném szegényt. De tejóég, hogy lehet valaki ennyire cuki, miközben eszi a pulykaméreg?!
- Na, fú, oké. Szóval! Anyukád brossa? Biztos vagy benne, hogy eltűnt? Nem lehet, hogy csak máshová tetted? - jól van Veréb, gratulálok, mintha te nem utálnád ezeket a kérdéseket. Mondjuk tény, hogy én sose találok semmit és persze mindig anyáéknak van igaza, mert sose rakom a cuccaim kétszer ugyanoda. Lehet, hogy családi vonás.
Botladozva állok odébb és pislákolok a kis répamanó után. Végülis egészen nyugodtan, ami az enyém, az az övé is, nyugodtan megkémlelheti a porcicákat az ágyam alatt ám. Kétlem, hogy ezzel előrébb lennénk, de már nem rontok azzal a saját helyzetemen, hogy ezt szóvá is teszem. Még simán megnyerhetem ezt, ha megtalálom! Még lehetek hős!
- Persze, segítek - mondom már sokkal lágyabb mosollyal és indulok meg mögötte. Kékjeim az ujjaimra vándorolnak és elhúzott szájjal törlöm végül a nadrágomba őket. Miért is húznám azzal az időt, hogy tegyek plusz két lépést a fürdőig? Így legalább már tényleg úgy nézek ki, mint egy homeless.
- Figyuka, amúgy elmondod nekem, hogy pontosan hogy is néz ki? Tudod, hogy mekkora, milye alakú, milyen színű... - tuti láttam már, de szégyen szemre nem emlékszem. Mondjuk ezt tényleg bánom, mert hát... ezt egy nagytesónak mégis csak tudni kéne, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen még az árnyékban is olyan meleg lesz, mintha a tűző napon ülnénk kint és még ki is gyulladt volna a világ. Nagyon remélem, hogy nem nagyon látszik meg, de érzem, ahogy tarkómon veríték csordul le, a hajam tövéből, a hátamon is érzem. Jesszusom, remélem nem fogok úgy kinézni, mint az esküvőkön a nagybácsik, akik átizzadt ingben mulatnak és foltot folt hátára halmoznak. Lehet ez inkább az izgalom, mert amúgy itt, hűvösben jó és kellemes, nem lehet panaszom semmire, nem lehetne, ha nem rólam lenne szó.
A szavak elindulnak kifelé és már nem gondolkodom nagyon. Sokáig, sokszor próbáltam neki elmondani, egyáltalán akár csak magamnak közölni, hogy mi és hogyan pihen odabent. Igyekeztem az idősebb srácokat figyelni, hogy ők milyen magabiztosak, nekik hogy megy és hogyan boldogulnak. Próbáltam pár könyvet olvasni, ahol hasonló helyzetekben kialakulva vallottak röviden, hosszan egymásnak. Annyira szép szavakat találtam ki és szöveget hozzá, de amint odaértem, elfelejtettem vagy rettentő kínosnak éreztem az egészet. Mint most is. Lehet nem fog kinevetni, csak azt mondani, hogy ő ezt nem érzi, nem így érzi, hogy kedvel. Lehet, hogy ha van is valami, nem meri, úgy, mint én eddig. Őszintén, kivárom azt, amikor bátrabb lesz, ha ennyin múlik a dolog. Várok én addig, ameddig kell és ameddig csak lehet, nincs hova sietnem és főképp, nincs kihez. Ismerek más lányokat és hozzájuk teljesen máshogy állok. Szeretem őket is, kedvelem, de nem úgy és nem olyan mértékben, mint Bettit. Ekkor, amikor ezek leestek, jöttem rá, hogy… hogy szerelem van bennem. Nem hittem, hogy valaha megélem ezt, vagy ha igen, annak nem egyoldalú móka lesz a vége. Csak mondom és mondom, mintha nekem már nem lenne holnap és a szavak nem számítanának.
Érzem, ahogy ujja moccan a kézfejemen. Apró érintés, mégis, az egész testemet rázza ki a hideg, kúszik végig rajta a libabőr, mintha soha többé nem lehetne jobb érzés a világon nekem. Ez kicsit erőt ad, mosolyt húz arcomra, hogy folytassam, hogy kimondjak mindent és végül, egy nagy levegővétellel fejezzem be. Lehet, hogy a csók egy kicsit sok volt, tolakodó, de visszavonni nem tudom és őszintén, nem is bánom. Megpofozhatna, vagy éppen csak elmehetne, mert nem és miért csinálom, végül nem teszi. Olyan nagyokat dobban a szívem, mintha ki akarna szakadni, mint aki eddig rohant volna és most ugrik le és vár, míg az ernyőt nyithatja… Ekkor érzem meg az ajkait a sajátjaimon. Nem akarom, hogy véget érjen, ismeretlen késztetés, ahogy aprón viszonzom és mégis, hagyom elhúzódni. Álomszerű az egész, mégis, tudom, hogy megtörténik, minden.
- Szuper! - kiáltok fel, aztán kapcsolok. Zavartan nevetek egy sort és szabad kezemmel a tarkómra vakarok. Remek. Remek minden, hirtelen mégsem tudom, mit kellene tenni.
- Addig… addig elmehetnénk inni valami hideget meg fagyizni… ha van kedved – nem akarom rávenni semmire, inkább csak azt, hogy az előbbi tekintetet lássam magam előtt, úgy, örökre… Hát magam sem hiszem el ezt, de mégis. Hangosan sóhajtok fel, mintha az érzéseim titkának súlya alól szabadultam volna ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Lerobbant a busz. Részleteket nem közöltek - bár nem is várja ezt az ember attól a sofőrtől, aki homlokáról patakot fakasztva erőlködik a váltónál, hangosan káromkodva zárja minden megállónál az ajtót, és inkább átrobog a sárga lámpán, de nem várja meg a felé rohanókat. Küldenek másikat, ennyi vakkantást sikerül kivennie a dudaszó és morgások egyvelegén túlról, és kifejezéstelen arccal tűri, hogy ketten kétfelől nyomják össze, hogy mind elférjenek a keskeny járdaszigeten. Hűtőbűbája nélkül valószínűleg már megbolondult volna, körbenézve azonban pontosan látja, hogy mások nem ilyen szerencsések, és az árnyéktalan tömegben igencsak kerülgeti őket a gutaütés. Száját elhúzva sóhajt, ezzel egyúttal beszippantva némi izzadt dezodorszagba keveredett kipufogóbűzt, és a dugót elnézve próbál beletörődni, hogy innen egy darabig nem fognak tudni továbbmenni - nem tud hol megérkezni az a bizonyos másik pótlóbusz.
Nagyon próbál beletörődni, az azonban nem erőssége, így inkább morog magában amiért nem tette még le a hoppanálás-vizsgáját, akkor ugyanis biztosan nem került volna ebbe a helyzetbe. Ismét kihúzza magát, hátha valami csoda folytán megpillanthat egy szárnyakat növesztett, erre tartó buszt, de helyette csak egy hirtelenszőke üstök kúszik látóterébe a sok szokványos barna és piszkosszőke között. Bár ránéz, igyekszik úgy tenni, mintha nem ismerte volna fel a másikat, és (robotszerűen sima) lassú forgatással fejét ismét előrenézetbe állítja. Nem is látta Mihimihit. Dehogy. A tömeg ritkul kissé, ahogy néhányan megtörten inkább gyalog mennek tovább, és így egyre kevesebb ember van, akinek a takarásában kényelmesen elejtőzhetne. Felmordul elvesztett papucsának gondolatára, de makacsul mered előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A helyzet bosszantó. Túlságosan is az, de tudom, hogy azzal, hogy valóban bosszankodom rajta, aligha segítek magamon. Márpedig jelenleg csak és kizárólag magamon akarnék segíteni, senki máson. Amint a lábam érte a földet a buszról a táskámból kaptam ki az esernyőt, merthogy engem ne érjen a nap. Nem éghetek le, amikor a szezon szezonja van, és hamarosan utaznom kell az első jelenésemre. Hüvelyk- és mutatóujjam közé csippentem a félig leégett cigarettát, majd a faltól ellökve magam nyomom el a kukán azt és dobom is bele. Maximum felgyújtom, semmi extra. Sóhajtva emelem fejemet felfelé, hogy a sétálók után nézzek. Ígértek pótlóbuszt, de mégis mennyi az esélye annak, hogy valóban meg is fog érkezni? Nem maradhatok itt. A vonatot elkéstem, nem jókedvemből kényszerültem a büdös buszra, ami természetesen a legnagyobb lendülettel robbant le alattunk, mint amit el lehet képzelni. Hajamba túrva sóhajtok egyet és hajtom lejjebb fejemet, amit meg is ingatok, majd a hirtelen mozgásra kapom a fejem oldalra, ahogy egy srác áll fel a padkáról. Félrebiccen a fejem, előrehulló fehér tincseimet tűröm arrébb, majd lépek a lány mögé, kissé előrébb tartva az esernyőmet, hogy kitakarja a napot.
- Ha az utódom elhalálozik, akkor az rám is rossz fényt vet - szólalok meg, hangomon egyértelműen hallatszik a mosolyom, ami arcomat ékesíti. Az esernyő alól nézek ki, és ismét szembesülnöm kell azzal, hogy egyetlen felhő sincs az égen, tényleg a nap süt, mintha muszáj lenne neki. Látványosan húzom el a számat, majd pillantok le Domkára. - Ha már megtisztellek a társaságommal, mit szólnál, ha hűvösebb helyen várnánk meg a pótlót? - feltéve, ha jön egyáltalán. Hüvelykujjammal mutatok magam mögé lezser mozdulattal, mivel valami bevásárló lófasz van arra, ahol valószínűleg sokkalta jobb a hőmérséklet. Ennél mondjuk minden jobb. Szemöldökömet emelem meg Domka felé, ellenállhatatlan mosollyal, nyújtom felé végül szabad kezemet, hogy felsegíthessem, ha őnagysága hajlandó elfogadni. Nem felhőtlen a kapcsolatunk - most megforgattam volna a szememet, ha nem telibe a lányra néznék -, de azért csak-csak gyorsabban megy az idő, ha elütjük azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Van az a kínos érzés, amikor tudod, hogy észrevettek. Észrevettek, feléd tartanak, mire te próbálsz úgy tenni, mintha ott sem lennél, sőt mi több, sosem lettél volna, és miközben átkozod a felmenőidet amiért nem szültek kaméleonnak, megpróbálsz legalább a hajad mögé elbújni.
Nem is próbálja meg visszafojtani mélyről jövő sóhaját, amikor az árnyék lassan fölé kúszik, de ez nem annak szól, hogy immáron egészen kis bőrfelületen mentesül a gőzerővel grillező napsugarak hatása alól, inkább az elfogadásnak, hogy már hiába is próbál kitérni a találkozás elől. - Elég peches szerepnek hangzik, elvégre nem lehetsz ott mindig, hogy megvédj a véletlenektől - néz fel, majd magát megacélozva fordul meg törzsből. - Szóval nekem is életben kéne tudnom tartani Móricot? Nem erre szerződtem - válik szarkasztikussá mosolya, ami talán érthető is, ha figyelembe vesszük kiről is van szó éppen. Móric épségét garantálni? Na ezt azért senki sem kérheti.
- Megtiszteltetésnek kéne vennem? - kérdez vissza selymes hangon, de felszökő szemöldöke azt sugallja, nem ért egyet teljesen Mihail helyzetértelmezésével. - Visszahoztad már a papucsom? - szűkíti össze szemeit, s tapodtat a felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyva felkel a padka széléről, tessék-lássék leporolva fenekét. - Különben sincs olyan nagyon meleg - teszi hozzá, és reménykedik benne, hogy bűbája kitart még, hogy ne induljon el egy árulkodó izzadtságcsepp sem a halántéka mentén. Karjait keresztbe fonja, úgy néz fel, állva a másik hűvös tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem is tudom melyik volt az a pillanat, amikor elkezdtem érezni, hogy már nem bírok sokat, de biztosan rég eljött már. Talán már akkor, amikor Misha megjelent. Vagy amikor ez másodszor történt meg. Vagy még utána? A lényeg egy volt. Aludni akartam, mert minden egyes porcikám sajgott az ébrenléttől, a fejem zsongott az emberektől, nem is beszélve a rengeteg történésről. Apám megjelenése se feltétlenül tett jót a jelenlegi állapotomban, mégis hálás voltam érte, hogy ott van. Öt éves korom óta először, igazán mellettem volt, mikor baj történt.
Hiába nem tetszett először Somogyinak a kikötésem, ha ő így játszik, ugyanazt kapja vissza. Annak viszont örültem, hogy bár Mishára vallana, mégse szólt bele a dolgokba. Nem abba, amit a férfi mondott nekem. És ami utána jött egy halvány mosolyt varázsolt az arcomra. Úgy viselkedett, mintha az apám lenne. Az apám volt eddig is, és ezután is, de abban a pillanatban nem csak névileg. Nem csak genetikailag, hanem éreztem valamiféle törődést is az irányomba. Talán megijesztették a történések. Talán csak túl sokat látok bele. De mindenféleképpen jó volt.
Amint kiléptek a kórteremből barátaim, lehunytam pilláim, és szinte azonnal álomba merültem. Szükségem volt rá, még akkor is, ha nem a saját ágyam volt. Ha tudtam, hogy ez egy szörnyű esemény következménye, és hogy hosszú lesz  felépülés. Most egyedül a jelenre tudtam koncentrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nézem azt a néma cirkuszt amit a hörcsögpofis leányzó és Rómeó  vittek végbe. Aztán mikor Odett felállt és elsőnek jelentkezik. Akarok szólni, de ő folytatja is, amire csak pislogok párat.
- Én is sok mindent szeretnék és mivel itt én vagyok a legfelnőttebb felnőtt az én szavam a mérvadó - jelentem ki és gyűlölöm, hogy mindenki felnőtt és nem mondhatom azt, hogy én vagyok itt az egyetlen. Pláne, hogy az érvelésem olyan gyerekesnek számít mint aki még a bilit se tanulta meg használni. A lány kinyújtott kezét megfogom, de nem indulok el.
- Somogyi, velünk jössz - húzom vissza Odettet ha túl messzire akar menni, aztán egy olyan hangot veszek fel, amit valószínűleg egyikük sem hallott még tőlem.
- Mert ha ő tud róla - mutatok a szőkére- akkor te is tudsz róla - most Somogyira - és ha te is tudsz róla, akkor ő is tud róla, és ha kiderül, hogy akármelyikőtök tudott róla én esküszöm, hogy koholt vádakkal de elintézem, hogy fél évig annyi iskola utáni feladatot kapjatok, hogy az ágyba esetleg lerogyni legyen kedvetek de semmi mást se csinálni, a szabadidő pedig ismeretlen fogalommá válik, szóval mozgás. Most - hangom nem emelem fel, sőt halkabb mint előtte, Daryaig alig jut el, mégis fenyegető és dühös. Az a navinés kedves bácsi, aki általában szoktam lenni eltűnt, csak az a higgadt orosz marad lángoló szemekkel, aki halálnyugodtan töri ki egyetlen mozdulattal a másik nyakát és megy el meginni egy Unikumot a hideg ellen amit a test elásása közben érzett.
Itt talán már nyilvánvalóvá vállt mindkettejüknek az is, hogy nem a mostani kis vallomásról akarok beszélni. Hiszen izgat is az engem, Darya azt mondta nem költözik, akkor nem lehet olyan komoly a dolog, meg amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hatodjára megy el a giccses vázák sora mellett és ekkor áll meg. Felpillantva kutatja tekintete a táblát, amely az irányt mutatná, de úgy néz ki, most istenesen átverte. Ha volt mostanság hülye ötlete, akkor ez az egyik, hogy egyedül vágott bele ebbe a körútba. A reklámmal ellentétben őt baromira nem izgatja a svéd vegán húsgolyó, ellenben az, hogy átrendezné a szobáját és beszerezne hozzá pár új dolgot, igen. Unatkozott, elindult és bár így, gyalog nemigen fogja hazacipelni a kimondhatatlan nevű könyvespolcot, attól még pár apróságot összekapdosott. Ezekkel felszerelkezve lépkedett előre avval a céllal, hogy ő most majd fizet, elmegy enni, míg a következő vonatot eléri vissza, csakhogy hiába követte a kissé hangos családot, akik szintén nagyon fizetésre készültek, már őket is elhagyta. Fújtat egyet, majd indul el ismét és kitartóan eltökéli, hogy majd most sikerrel jár.
Kínjában énekel, ahol fél óra múlva a kiállított ágy szélére huppan le. Vádliját megdörzsölve néz körbe és sóhajt. Koránt sem szofisztikált szavait mormogja a tervezők felé, akik megépítették a tökéletes labirintust, ahol az Isten pénzét is el lehet költeni, mire valaki kiszabadul. Beletúr a zsebébe, hogy a neten keres valami kiutat, de amennyire lassú most a hálózat, inkább feladja. A nyelvét rágcsálja, a kijelzőn táncolnak az ujjai, majd feloldva azt, a híváslistába lép bele. A neveket figyeli, majd ugorja át, hogy ő biztos nem ér rá, amaz otthon sincs, nem mintha olyan hosszú lenne, akikkel beszélni is szokott. Végül, szusszanva bök rá lakótársa nevére, lesz ami lesz.
- Vedd fel, vedd fel, vedd feeel - halkan mormolja, miután füléhez emeli és rugózik párat az ágyon. Elégedetten hümmög, ahogy szabad kezével nyomkodja meg a matracot. Még a végén haza akarja ezt is vinni, szóval minél előbb szedik ki innen, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen - rámosolyogtam Odettre, mert ha nem csalnak az érzékeim, már pedig miért csaltak volna, akkor azt hiszem, hogy flörtölt velem. S talán épp ezért frusztrált és feszélyezett ez a helyzet, mert egy részem mégis csak észrevette, hatással volt, s ha nem lettem volna olyan elhivatott azon a pályán, amit örök életre választottam magamnak, akkor valószínűleg ez a találkozás talán máshogy alakult volna. S talán a gyönyörű énekesnő is épp erre gondolhatott, mintha csak letaglózta volna a tény, hogy pap vagyok. A mosolyom szinte elnézést kérő volt, kicsit beletörődő. - Bogolyfalván, de csak félig-meddig, kevesen vannak a közösségben, régebben a muglik közt szolgáltam. Emellett vendéglátózom, van is egy éttermem ott, Noé Bárkája - meséltem a nőnek, egy kicsit már oldottabban, mint az elején, mikor igen csak meglepett a jelenléte. - Ohh, rendben, szívesen megvitatom veled a..-felpillantottam rá, ahogy átvettem a kártyát, nem voltam abban biztos, hogy valóban ezért adta volna meg a számát, de nem számított. - Szóval, ha érdekel a téma, szívesen mesélek róla - egészítettem ki végül, majd még egy barátságos mosolyt is tűztem mellé.  - Ne aggódj, nem fogom és köszönöm - mondtam kedvesen, utalva ezzel az ajándék CD-re, meg arra, hogy milyen kedves volt velem, mint rajongójával. A sztárok általában felsőbbrendűen páváskodnak, Odett viszont nagyon emberien és kedvesen igazított útba, hogy megtaláljam a barátomat. Még aláírást, ajándékot és a számát is megkaptam, s noha utóbbival soha nem fogok élni, azért jó lesz erre majd visszagondolni. - Akkor, nem is tartanálak fel így a koncert előtt…sok sikert vagy hogy is szokták mondani, kéz és lábtörést? - rámosolyogva fordultam sarkon, egy lépés után azonban visszafordultam.
- Talán majd egy másik univerzumban - utaltam ezzel arra, hogy tudom mire gondol, mert egy pillanat erejéig én is arra gondoltam. Ezt követően elhagytam a sátrát, hogy megkeressem a barátomat, s együtt hallgassuk végig a koncertet, ami egész biztosan jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valami vérszegény vigyort villant egy előtte elhaladóra, aki épp furán néz rá, mert az ágy rugózását teszteli. Nem mintha két méterrel arrébb nem éppen a tökéletes TV-fotelben döglene egy alak, aki megunta az asszony körözését és kinevezte azt a helyet férfimegőrzőnek. A vigyor lekonyul, abbahagyja a mocorgást és próbálja kitalálni, mégis mi a francot mondjon. Nem hiszi, hogy újat tudna mutatni, hiszen hosszan tartó egy fedél alatt való életük során már mindent látott és mutatott, a jót, a rosszat, a legrosszabbat. A közelmúlt nem éppen a legjobb élménynek számít, többször mordultak egymásra, mint azt illene, most viszont mintha kezdne visszatalálni legalább az alaphoz, onnan meg már minden rendben lesz. Legalábbis, eddig a napig. Mert oké, hogy ha részeg és bénázik, ha éppen kibújt a farkasbőrből és egy kupakot nincs ereje lecsavarni, de józanul, tiszta fejjel ekkora kreténnek lenni, még saját magának is külön művészet. Fújtat egyet, orrnyergét dörzsöli meg, miközben ujjaival a telefon hátlapján kocogtatja körmét, amit még nem rágott le.
- Minek neked telefon, komolyan – és ilyenkor van az, hogy az emberek a felénél felveszik és akkor kínosan valahogy menteni kell a helyzetet. Szerencsére maximum az utolsó szó hallatszik be, ahogy végül kapcsol és felveszi. Felcsillan a remény, hogy valaha még látja Bogolyfalvát és nem lesz biodíszlet különböző osztályokon. Tény és való, kényelmes az ágy, el is alszik rajta ha kell, és este a biztonsági őrök bizonyára kikísérik szívesen, de addig nem várna.
- Sziaaa – mintha a másik nem éppen minden haragját próbálná a telefonon keresztül a nyakába zúdítani. Ó érzi ő, csak inkább nem foglalkozik vele, hiszen szükség van rá, nagyon is, hangja vidám, mintha ezer éve nem beszéltek volna, nem pár órája, amikor elköszönt. - Igazából, eléggé fáj, szóval lehet mindjárt meg is történik – pillant le, a sok séta miatt már érzi, de hogy leszakadna? Dehogy is, viszont a költői túlzás nagyon is kell.
- Figyelj, égető szükségem van rád. Tudom, rettentő elfoglalt ember vagy, de… nos, majd szépen kérem – mézesmázos ugyan nem, de hízelgő, mindjárt bókolni is kezd, ha kell, de nem, csak nagy levegőt vesz végül.
- Az a nagy helyzet, hogy mennyire vágod te az IKEA-t? Mert azt hiszem, vagyis nagyon úgy néz ki… - mert akkor maradjon egyenes és mondja ki. … - Hát eltévedtem. Itt ülök egy fasza matracon és abban reménykedem, hogy leszel-e a hősöm – nem. Vagyis de, mert addig nem fogja békén hagyni. És akkor most jöhet a röhögés, kicsit eltartja a fülétől a telefont, mert érzi, bármi is lesz, az hangosan csapódik majd vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, hogy mégis kellett volna az a húsgolyó, mert akkor nem érezné azt, hogy mire bármi is történik, az éhenhalás szélére kerülne. Még csak az kéne, hogy a fáradtság mellé még az is odaüljön és akkor hisztizik majd, mint valami hülye picsa, mert már menne nagyon. Amúgy is, csak hát van egy olyan bibi ebben az egészben, hogy valahogy meg kell fűzni a másikat. Lehet Baj-t kellett volna hívnia, de mivel úgy gondolta, lehet ott van nála az a pasas most is, nem kellene belerondítani. Viszont kevésbé lenne fájdalmas és kínszenvedős, az tény. Jót röhögnének, mert ezen már csak azt lehet, semmi mást. Most mit bánkódjon, bosszankodjon, mert lehetne az is, hogy most ő vörös fejjel kiabál, üvölt, de semmi értelme. Mindenre van megoldás, melyik hogyan könnyebb. Talán Denis épp a legnehezebb fokozat, de aligha lehet fokozni már a dolgokat. Még mindig nem dobta ki, még akkor sem, amikor bizonyára eret vágott volna a másik attól, ami hangulatot vitt a házba. Viszont változott, ott már biztosan otthon érzi magát és rég nem visít azon, ha lengébb, vagy épp semmi se takarja. Ellenben, most jobban izgul, mint valaha.
- Hogyne. Arról vagyok híres – mármint a kirabolásról. Leülni a sarokra még oké, más nem nekiáll kornyikálni és kiírja, hogy egy ötezresért abbahagyja. Vagy mást is lehet a sarkon keresni, csak éppen ahhoz még nagyon nappal van. Nem mintha gyomra lenne rá.
Amint leokézza – aházza, pontosabban –, hogy vágja a helyet, már bele is csap a közepébe. A csend frusztráló kicsit, majdnem hallozni kezd, amikor a másik mégis megszólal.
- Itt vagyok az IKEA-ban és eltévedtem. Órák óta keringek, mint gólyafos a levegőben és nem találom a rohadt kijáratot – elismétli hát, ha kell hatszor is, mert megérti, ez a hihetetlen helyzet, nem az, hogy Jóska UFÓ-t lát. Feljebb csusszan az ágyon, lábát mozgatja a ritmusra, lassan mint valami gyerek, akinek az anyukája nevét mindjárt bemondják a hangosban, hogy ugyan keresse már meg.
- Ez halál komoly, Denis. Nem a csodára várok, hanem rád. Vagy felőlem lehetsz csoda is, csak gyere – légyszi? Tenné hozzá, de mégsem. Választ nem kap, csak a várt röhögés tör ki. És nem marad abba, mintha csak egy várakoztató zene lenne, csak itt senki sem zongorán kalimpál.
- Csak nyugodtan, én ráérek – de azért az ő arcán is ott bujkál a vigyor, meg prüsszögve röhög egy sort, bár neki nagyobb a kínja. Sóhajt egyet, nemes egyszerűen végigfekszik az ágyon, aztán vár és vár. Majdnem észre sem veszi, hogy beszél ismét.
- Megvagy még? Oké. Már kezdtem aggódni, hogy ma öllek meg – szusszan egy nagyot, mintha aggódott volna. - A pokolban. Vagyis nem, ez Budaörs. Öhm… hálószoba lakosztály, kurva nagy ágyakkal? Nem tudom a címet – néz körbe, majd vissza a mennyezetre. - Akkor megmentesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez kurvára nem történhet meg. Nem történhetne meg egy normális világban, normális emberekkel, akiknek normális lakótársuk van. Vágod, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom, ugye? Mert egyik sem adatott meg valamiért, mintha verne a sors, pedig van éppen elég baj a fejemben ezek nélkül is, amit éppen elnyom a hangos a röhögésem. Leszek én a csoda basszameg, ne ezen múljon, de a franc sem gondolta volna, hogy egyszer így adatik meg, hogy hatalmas hős legyek valakinek a szemében. Mélyeket lélegzem, miközben komótosan lépkedek a konyhába és veszek ki egy üveg vizet a hűtőből. Vállammal szorítom nevetgélve a készüléket a fülemhez, bontom ki a palackot, majd iszok pár kortyot, amíg Helvey beszél.
- Ha te nem is engem, én téged biztosan. Érzéked van ahhoz, hogy meditálás közben zavarj meg - csavarom vissza a kupakot, majd forgatgatom kezemben a hűvös üveget, majd forgatom meg szemeimet. Persze, miért is tudná, hogy mégis hol a bánatban van. Véletlenül sem könnyítjük meg. Mármint nekem nem. Az, hogy ő mennyire szenved jelenleg, éppenséggel nagyon is hidegen hagy, mikor megint foglalkoztatva vagyok. Az üveget teszem a pultra, pólóm alá benyúlva simítok végig hasamon, majd felfelé tolva a pólót veszem azt le, és dobom a kanapéra. - Nem is tudom, Helvey - felelek a kérdésre, miközben belépek a szobába és az első inget kapom magamra. - Lehet kéne hagynom, hogy egyedül oldd meg - beszélek teljesen nyugodt hangon, ahogy a gombokkal babrálok az ingen, majd rendesen megfogom a telefont és vigyorodom el, amit szerencsére nem láthat. És nem is hallhat. - Elmehetnél a konyhás részre körülnézni, kellenének új bárszékek. Legalább hasznod is legyen, ha már balfasz vagy. Biztos találnál valami jót. Bár az elhozása necces - lépek ki az ajtón, amit halkan csukok be magam mögött, majd pálcámat előkapva zárom be, és indulok a hopponálási pont felé, hogy megmenthessem ezt a balfaszt. Amiről neki nem kell tudnia, természetesen addig fogom húzni az agyát, amíg megtehetem, mert ez fantasztikus, és az ölembe hulló lehetőséget a világért nem hagynám ki. Vidáman cammogok, egyáltalán nem sietek, és még a vigyor sem törölhető le arcomról, kivéve, ha egy csapat diák jön velem szembe. Hirtelen kapom szám elé mutatóujjamat, szemmel üzenem, hogy nehogy köszönni merjenek, mert mindegyiket megbuktatom - bárkik is legyenek ők -, majd lépkedek tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az biztos, hogy nem unatkozhat mellette. Noha, minden bizonnyal, amikor felkaparta a szökőkút mellől, tuti nem erre számított. Nyugalomra, egy csendes valakire, aki hálából mindig főz, rendben tart mindent és ez így is van a mai napig, most is van kaja a hűtőben, rend is van, ellenben csend? Aligha. Vagyis félig. De semmiképp nem a nyugalom, az biztos. Rosszabb is lehetne, ez tény, ordíthatnának egymással minden másnap, ehelyett a röhögését hallgatja. Ez egy jó skill, hogy már az elején is sokszor sikerült neki nevetésre bírnia, most is megy, más kérdés, hogy nem viccel, hanem halálosan komolyan közli, hogy mi történt vele. Ha nem lenne pénze hazamenni, nem hívta volna, simán felül a vonatra, megbüntetettei magát a vasúttal, majd másnap kifizeti, ezen nem aggódik. De ajtót nem talál, nemhogy vonatot. Vagyis vonat van, fából, valahol a játékok között.
- Dehogy ölsz meg, tudom, hogy szeretsz – mégis, igaza van, abban, hogy beletoppant nem egyszer abba, amikor épp kikapcsolna. Isten lássa lelkét, már többször próbál olyankor lebegve közlekedni és levegőt se venni, vagy a maga módján ugyan úgy lemenni alfába, csak az ember nem ezt jegyzi meg, hanem azt, ha valami történik. A halál gondolata majd ott lebeg megint, kérdés, vajon mennyi marad belőle. Lehet elég lesz a végére egy gyufásdoboz.
- Nahh – mocorog ültében és kezet vált, mert a másik már zsibbad. - Tudom én, hogy milyen hatalmas tanári szellemed lett, de ebből nem akarok tanulni – mindjárt nekiáll duzzogni, viszont nem, ez még a kérlelős hangneme, amikor szépíteni próbálja a helyzetet. - Bármit megteszek? Próbáltam megoldani én egyedül – annyira, hogy menten át lehet írni a lakcímét erre a helyre. Komolyan, mit tudna még mondani? Ezer dolgot, de azért na, kicsit maradjon tartása is, bár nincs sok. Lehet inkább megint nekiindul, de érzi, akkor ugyan úgy felhívná, csak jóvalta hisztisebb hangnemben, hogy akkor eddig bírta. Az emberek nézik meg, vagy az ágyat, miközben próbál békés arccal kommunikálni.
- Hogyne, máris. Igazából tök mindegy, hogy hol nem tudom, merre van a kijárat – tápászkodik fel, nyekeregve pár sort, mert a tagjai elgémberedtek. - Majd összezsugorítod és beletesszük szatyorba. Tudsz te ilyet – beszél erről úgy, mintha teljesen természetes dolog lenne mágiával megoldani. Akkor már menten néz új konyhapultot is, szekrénysort. - Esetleg nézhetnék egy nagy kádat is, hogy végre tudjak hemperegni benne – dobja be, hogy ha már székek, akkor a fürdőszobában is lehetne valami új. A kocsira támaszkodik és elindul, bár fogalma sincs, hol a konyharészleg. Mindegy, majd megleli.
- No, beleférek az idődbe? - csendben van, bár ez nem újdonság. Talán letette valahova a telefont és hagyja a faszba, kitelik tőle. - Hallooo – csak ne merüljön le addig, bár ahogy nézi, ez nem fenyegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sok minden történt az elmúlt fél évben, de nem adtam meg az örömöt senkinek sem ahhoz, hogy meglássa, olykor még nekem is lehetnek problémáim, s nem mindig olyan tökéletes az életem. Vagyis, nem egészen, mert Borlai barátomnak szerintem volt egy olyan különleges képessége, hogy megérezte, ha valami nem stimmel. Ő még rá is kérdezett, előtte nem tudtam leplezni az érzéseimet, s ha rossz napom volt, akkor rajta csattant az ostor. De ezt leszámítva nem igen volt más, aki tudott volna bármit is az életemről vagy az érzéseimről. Bertalan bátyámat lekötötte a munkája, hogy teljesítsen és apám oldalán grasszáljon néha, mert hát Ő a tökéletes gyermek. Ákos meg…neki meg volt a maga baja, a balesete óta amúgy is sokszor fordult magába, és talán emiatt, kicsit eltávolodtunk egymástól. Igazából azt sem tudtam, hogy mi történt vele mostanság. Én meg ott voltam egyedül, néha buliztunk Leilával, s ha épp nem szórakoztam, akkor minden energiámmal a tanulmányaimra koncentráltam. Bizonyítani akartam apámnak, ezért kétszer annyit küzdöttem, mint bárki más ezen a képzésen. Furcsa mód, már a hétvégéim is ebbe csaptak át, s ha épp nem a tankönyveket és jogszabályokat forgattam, akkor a testemet edzettem, vagy a pálcaforgatást gyakoroltam. Sok volt ez, kicsit megterhelő, ezért is jött jól a szünet, a nyár, és egy kis kikapcsolódás.
A Balatonra baráti társasággal utaztunk le, egyikünknek sem volt párja, nem is voltunk olyanok, akik csak úgy elköteleződnének más mellett, szóval mondhatjuk, hogy szabadon szórakozhattunk. A sokadik napon a Plázsra mentünk le, mert ott mindig pezsgett az élet, jó volt a levegő és klassz zenekarok léptek fel. Éppen az egyik színpad közelében buliztunk, a barátnőim az előző estén leakasztott srácok társaságában múlatták az időt, én meg hol egy mentolos cigivel a számban, hol meg egy pohár citromos vodka-szódával élveztem a zenét, s fürkésztem a társaságot. Már épp elfogyott az italom, az egyik srác vitte el a poharam, hogy újat hozzon az egyik pulttól, így csak táncolgattam, s élveztem a zenét, míg az egyik fordulatnál szembe nem találtam magam egy jóképű fickóval. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon érett korban lett volna, de legalább egy tízessel biztosan idősebb volt nálam, ezeket a szeme alatt megülő, apró ráncokból ítéltem meg. Máris jobb kedvem lett, még egy mosolyt is villantottam felé, mire egy teli poharat nyújtott felém.
Egy kicsit meglepődtem, egyik szemöldököm feljebb csusszant, de aztán ahogy újra szemügyre vettem az egyébként ismerősnek tűnő arcot, némi merengést követően csattantam fel. - Helvey? Micsoda véletlen - elnevettem magam, mert sikerült beazonosítanom, hogy Ő is Bagolyköves. Túl jól nem ismertem, pletykákat néha hallottam, meg a DÖK-ben régebben ténykedtünk együtt, de nagyjából ennyi volt az, amit tudtam róla.  A mosolyom kiszélesedett, máris szívesebben vettem el tőle az italt, s úgy kortyoltam bele, hogy közben tekintetemmel Belián pillantását fürkésztem. - Mohijo, imádom. Hogy kerülsz ide? Levitás csoportot kísértél, vagy szólóban bulizol? - nem örültem volna, ha a háttérben felbukkan néhány kis okoska, mert az biztos, hogy véget vetett volna a jó kis bulihangulatnak. Közben végig vezettem rajta a pillantásom, fogalmam sincs, hogy mit csinált magával, de nagyon jól nézett ki ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallja, hogy valamit motoszkál, de ez semmit sem jelent, mert bizonyára, ahogy kizökkentette a zenből, már tesz és vesz, vagy éppen kimegy gödröt ásni, ahova kerül, ha egyszer hazatér. Ő meg csak szuszog és vár, hát komolyan, tudta ő, hogy nem lesz egyszerű, még az sem, ha simán csak nemet mond és kerek perec elküldi a fenébe. Denis-el semmi sem egyszerű, soha nem is lesz az és nem is akarja, nem az egyszerűség miatt bírja annak ellenére, hogy néha nyers és igencsak erős szavakat vág a fejéhez. Vagy épp, ahogy most is viselkedik. Csak egy nagyot sóhajt, mintha ő most már tényleg a toronyban gubbasztó királylány lenne, unalmasan könyökölve a párkányon és vár a megmentőre. Bár a sors iróniája, Denis inkább a sárkány, mintsem valami lovag.
- Kerestem a kifelé utat, csak ezek a sorok fogták magukat baszki és míg én csempemintákat néztem, átköltöztek máshova – dohog a lehetetlenen, vagy éppen nem az, de tényleg úgy tűnt, hiába balról jött, ha balra kanyarodott, akkor nem ott találta magát. - Nem majd egy helyben álltam volna órákig – pedig talán akkor lehet, hogy  meglelte volna valaki, aki segíthet. De pechjére, azokkal is elkerülték egymást, mintha nem is dolgozna itt senki sem, aki a sorok között mozogna vagy ha látott távolból, akkor mire odaért, az sem volt ott.
- Mennék én, de a konyharész is elköltö… óóó, de jópofa komód – talán hallani, ahogy megállva húzza ki a fiókokat, azoknak mélységét kutatva, vagy éppen a fogantyú jó fogását. - Keresem, jaja – kapcsol végül és indul tovább. Már megvan az irány, egy boldog nyikkanás-szerűt hallat, amint megleli az utat és indul előre, mintha most ez a feladat új erőt adott volna neki. Pedig már unja, tele minden cipője ezzel a hellyel és a kocsitologatással. Már elhaladt a tűzhelyek mellett, a pultokat is megnézte, közben a sajátjukat idézi fel és kutatja tekintetével a lehetőségeket.
- Összevagyok. De tudok úgy fájni, mint aki hatszáz éves és olyankor naaagyon jól esne kiáztatni magam – nem mintha a zuhany alatt annyira rossz lenne, de amikor az embernek az a csontja is sajog, amiről addig fogalma sem volt, jól jönne, ha nem kellene egy percet sem ácsorognia. Mindegyiknek van pró és kontra érve. - Meg hát tudod, lehet benne – és megszakad. Hallja a búgást, majd végül a csendet. Pislogva halloz bele többször is, majd elemelve fülétől, lepillant.
- Hogy kapnád be – már éppen dühösen nyomja a kijelzőt, hogy felhívja, addig hívja, ameddig létezik ezen a világon, amikor felvillan a neve. Pöccint egyet, majd visszaemeli a füléhez. - Jah, akkor jó. Szóval… a kád mellett érvelve. Lehet abban dolgokat is csinálni, szóval én meggondolnám. Bár ezt nem nekem kellene mondanom – elég furán hangzik az, hogy kampányol a kádban való szex mellett. Mindegy is. - Találtam, kettőt is. Az egyi… - és megint kinyomja, bár most közli, hogy le kell tennie. - ...ik. Az isten áldjon meg húsz gyerekkel – na ilyenkor mi van? Mered a telefonra, megáll és vár. Nem szólt semmit hogy jön, nem jön, bassza meg, akármi. Duzzogva ül le az egyik bárszékre – nesze neked, itt van a hülye bárszéked – és azért is csörgeti.
- Megetetem veled a széked, csak vegyed fel – oké, lehet, hogy most kezd már hisztis lenni. Körbe forog a bárszékkel és megállapítja, hogy ez nagyon kényelmes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hiszem, hogy vágja, hogy mindenki jobban járt volna, ha csak egy helyben áll és hagyja, hogy megtalálják. Előbb vagy utóbb csak arra ment volna valami dolgozó, aki megkérdezi, hogy esetleg segíthet-e, ő meg nagyon felnőttesen közölhette volna, hogy igen, megkeresni a kijáratot például. De nem. Mit csinál? Mint akinek belecsíptek a seggébe szaladgál, hogy én legyek az utolsó mentsvára. Ennyi erővel egy darázsfészekbe is belenyúlhatott volna röhögve, de hát… inkább csak hallgatom, ahogy magyaráz, de már nincs erőm válaszolni, csak hallgatom, ahogy a kád mellett magyaráz. Persze. Majd miatta át fogom rendezni a házat, mert ha bővíteni akarjuk a fürdőt, akkor a házat is kicsit át kellene rendezni. Na, szerinted nekem ehhez mennyi kedvem, időm és energiám van? Nagyon vág az agyad, hamarosan büszke leszek, csak addig állj vívóállásba. Kösz.
- Nem tudom, én kád nélkül is megoldom a szexet - vonom meg vállamat, majd nyomom is ki a telefont, mert ha akció van, akkor akció van. Mármint nem az IKEA-ban, hanem mert helyszínre értem, és már-már célom lett, hogy megkeressem. Sóhajtozva szorongatom a flamingót, ami mindig csúszni akar kifelé a kezemből, mikor kékjeim pattannak ki kicsit, ahogy megérzem Belián gondolatait. Erről van szó, már tudom, hogy hol van. Óvatosan csusszanok ki a fejéből, és mintha csak megérezte volna csörög a telefonom. Hónom alá vágom a flamingót is, majd túrom ki zsebemből a készüléket.
- Mi van? - szólok bele cukin, aminek hatására még a nő is befogja végre. Felemelem mutatóujjamat, hogy legyen már szíves kicsit tényleg kussolni, amíg ezt elintézem. - Fordulj meg - szólalok meg pár pillanat múlva Beliánnak, nem is figyeltem arra miről magyaráz, csak bedobom ezt, és ha megteszi, és ennek hangot is ad, röhögök fel hangosan. - Azt hitted, mi? Szóval, mit akarsz? - tartok pillanatnyi szünetet. - Júj, találtál bárszéket? - hát mindjárt izgatott leszek ettől az információtól!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy a nyakát nyújtja, mintha távolabb látná az egyik arcot, de pont nem arra néz, ahol ő is van, így aztán ennyi is volt a dolog. A tömeg másik felén van – ha ő az és nem csalnak szemei –, kiabálni meg pont annyi értelme lenne, mint ásványvizet venni egy ilyen helyen. Mármint érti ő, hogy van, aki vezet, de mindenki tudja, hogy az alkoholt is vizezik, az meg simán csapvíz, aminek olyan árat szabnak, hogy az embert elviszi az infarktus amikor kézhez kapja. Akkor már tartalmasabbra költ, ivott ő már esernyős, mentes koktélt is, na nem ma, hanem máskor, csak azok nagy része rettenetesen édes. A sör nem üt olyan hamar, azért is döntött ma emellett, bár becsusszant kettő vagy három rövid, amitől nem állt fejre szerencsére, csak kellemesen lazult le és engedi el magát. Vagyis engedné, ha éppen nem arról lenne szó, hogy elkeveredett. Komolyan meg van átkozva ezzel, most már bizonyosságot nyert a dolog, mert nem egyszeri és nem kétszeri a dolog. Már-már lassan muszáj lesz úgy kalkulálnia a programjait, hogy legyen vészhívása ha nem találna utat vissza, vagy plusz időt hagy arra, hogy szerencsétlenkedjen. Most esze ágában sincs senkit sem hívni, nem akar egyelőre Bogolyfalva közelébe keveredni, nagyon is jól érzi magát, főleg ahogy az agyát szép lassan elborítja a kellemes bizsergés. Nekikoccan valaki, de csak vigyorog, kikerül másokat, lötyög és libben. Nem annak érzi, de mások simán azt hiszik, hogy egy laza csávó és amit csinál, az jól is néz ki. Végül is, ha már feltalálja magát egyedül, rossz nem lehet. Talán minden korty nélkül elveszett bociszemekkel nézne körbe és körbe, ide sem jött volna eleve, de egy valamit megfogadott magának: kiélvez minden percet és kilép a kicsi, aprócska zónájából. Nem nagyon, de… valamennyire kell.
Ennek késztetése, ahogy, első látásra valaki idegennel lép kontaktba. Semmit sem tervez, semmit sem gondol, csak menne tovább, ahogy vélhetően a csaj is, mégsem jutnak előre, csupán közelebb egymáshoz. Az italt adta át neki, hirtelen megmozdulásként, majd ahogy közelebbről is meg tudta nézni, rájött, hogy nem is olyan idegen. Nevét hallja ajkairól, kicsit le és oda kell hajolnia, mint minden buliban, mert hangos a zene és ekkor esik le neki.
- Dóra! Hát ez tényleg az – Ákos testvére, találkoztak már futólag, bemutatták neki és volt is pár dolog, amikor egyszerre ügyködtek. Nincs nagy ismeret, viszont, így könnyebb, ha nem teljesen idegen. Nem úgy néz ki, mint aki ismeri mi történt eddig, vagyis, nem lát aggodalmat a tekintete mélyén. Ez már jobb, még jobb. Lássák csak azt, ami most van.
- Jöttem egy csoporttal, de azok… elkeveredtem – von vállat. Úgy néz ki, az ital jó választás, akaratlanul, bár nem nagyon látott még nőt, aki visszautasította volna. - Náhh. Dehogy kísérek levitásokat. Már szólóban – ha kísérne, akkor főleg nem itt lenne, hanem valami családbarát helyen. Műanyag poharát végül megemeli és a másikéhoz koccintja finoman.
- Egészségünkre – kortyol egy nagyot, majd a habot lenyalva szája széléről, még mindig kissé követve a zene ritmusát, figyel a másikra, tüzetesebben. Lenge ruha, ringó csípő, majd szökik vissza figyelme arcára. - És te? Kikkel? - mert biztos nem egyedül, és nem vele fog itt most mulatni. Egy ital, aztán mindenki megy a maga dolgára.