Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én rendben vagyo- Óóó - A fiú elkerekedő szeme a lány mögött óriásnak tűnő lóra vándorolt. Gyönyörű ló volt, látszott, hogy rengeteg energiát fektettek abba, hogy így jelenjen meg, és kissé úgy tűnt, mintha ezzel a ló is tisztában lenne - tartása büszkének tűnt MinJae számára.
Az elhaló mondatra a fiú ismét a lányra fordította figyelmét. Jobban megnézve ő is úgy érezte, már összefutott a lánnyal korábban, és mivel az iskolán kívül nem nagyon merészkedett, sőt, az órákon kívül nem nagyon találkozott más házak diákjaival, minden jel arra mutatott, hogy egy másik Eridonos állt előtte.
Ennek mégis mekkora az esélye? Habár a mondat a fejében hangzott el, az apró nevetés, amit a hihetetlen egybeesés okozott, már valóban elhagyta a fiú száját. Mire észbe kapott, remélte, hogy a lány nem hiszi azt, hogy rajta nevet, úgyhogy gyorsan rámarkolt a lány kezére, és viszonozta a köszöntést.
- Park MinJae, profi eltévedő. Örvendek. - Próbálta ezzel a gyenge viccel elütni az előbb okozott esetleges rosszérzéseket. Fültől fülig érő vigyort villantott a lányra.
- Őszintén szólva nem tudom, hogy hova csöppentem, én csak vásárolni akartam magamnak pár nyári ruhát. Ez a mugli tömegközlekedés néha nagyon bonyolult, ezért inkább gyalog indultam el, de úgy tűnik így is sikerült rossz irányba mennem. - Tarkójához emelte a kezét, zavartan megborzolta haját, közben kissé oldalra fordította a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Még ő is nevetségesnek találta, hogy egy versenyre tévedt be egy bevásárlóközpont helyett. Hogy oldjon kicsit a saját zavarán, a lány mögött türelmesen álldogáló lóra bökött.
- Ő a tiéd? Nagyon szép állat. - Bízott benne, hogy a lány mesél neki kicsit az állatról, és talán arról, hogy mi is folyik pontosan itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Senkit nem ismer annyira, mint Kittit és még mindig biztos benne, hogy bár a húga még porbafingó egy fordítva is igaz. Ki ne imádná a kiscsajt, aki minden energiájával megnevetett, olyan vigyora van, amitől muszáj neked is kretén módján visszameredni rá mindegy mennyire gázos napod volt és aki frankón a padlóra tud küldeni kettő nála majd hét évvel idősebb szőke állatot? Nagyon szereti a húgát és brutálisan örül, hogy taláztak végre a dude-al. Biztos a spanja is hasonlóan gondolja.
- Ezek után biztos nem adom el - nevetgélve ingat a fején, dudi elé lépdel és zsebeibe süllyeszti kezeit. - Büszke vagyok rá. Lekapcsolta Móricz Aser Móricot, ritka kis ördög a húgom. Töhöhö - gonoszan nevetgél, de ha jobban belegondol… ennél tényleg lehetett volna rosszabb. Mosolyogva, ráérősen pislákolva hallgatja kifakadni a bariját.
- Van egy srác ikred… a fiúbandák és a táncoló éneklés a legkevesebbek, ha húgod van. Vagy is - röhög fel. - Talán Móric megértené miről beszélek - röhög csak még jobban, majd előre görnyedve támaszkodik meg két térdén. Levegő után kapva egyenesedik fel a haverjára sandítva. Csövög vibe ki, inkább kérdez.
- Fogalmam sincs mi bajod van - mered rá tanácstalanul. - Ez az a sztori, amikor a rezervátumi kiránduláskor a srác a mellette lévő fatörzsre ült le, nem pedig Kornélia mellé. Azt hittem megkérdezte szerinted is annak a jele-e, hogy kedveli Kittit? - pillant az ég felé. - Mert engem megkérdezett. Beközöltem, hogy őt biztos kedveli, de engem nem fog a kis szaros - vigyorog vissza a dudera. Tök fasza, hogy dumálhat valakivel a húgáról.
- Jól van. Nagyjából addig regenerálódna a gyerek is, ha nem viselkedik - nevetgélve vágódik le a dude mellé a padra. Hátradől, jobb bokáját csapja a bal térdére. - Dude, Kitti is bír téged - mosolyog szélesen. - Nem találkozott még így haverommal - von vállat, majd a pad támláján megtámasztja könyökét, ujjai túrnak hajába, majd birizgálják fülét. - Jönni fog majd a Bagolykőbe - pillant Móricra vigyorogva. - Rellonos lesz, dude, ez tuti - bólogat, mint állat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az esemény előtt nem csak Zselyke volt az egyetlen ideges, a lovasok többsége is izgult, főleg, akik először indultak versenyen, ilyen is akadt szép számmal. A lovak között is akadt, aki kicsit ideges volt már, nagyon mehetnékje volt.
  – Á, ő egy fríz gyönyörűség – büszkélkedett Zselyke, ahogy észrevette a fiú kitartó érdeklődését a lova irányába. Örült, hogy sokan érdeklődtek a lovak és fajtáik felől, bármikor szívesen adta tovább a tudását, ha segíthetett ebben. Azért ő se tökéletesen tudott mindent.
 – Ó, nem gondoltam volna, hogy ilyen szakág is létezik – kuncogott, kezét finoman szája elé téve. Vicces a fiú, gondolta. Remélte, hogy nem tévedett, és tényleg varázsló közegből való, szívás lenne véletlenül lebukni.
És ekkor elhangzott a „varázsszó”, amire Zselyke tátott szájjal bámult. Nem hitte el, hogy jól hallott. A fiú tényleg kimondta volna, hogy mugli?
 – Öhm, nem találkoztunk mi már véletlen?  – vetette fel a kérdést. – Bagolykő, Eridon, ha minden jól megy, vizsgák után harmadéves leszek.
 – Hajjaj, igen, a varázslómentes övezetek többnyire bonyolultak elsőre annak, aki nem benne nőtt fel – ismerte el a leányzó. – Verseny után elkísérhetlek, ha gondolod, nehogy rossz helyen köss ki.
Aztán a szó visszaterelődött ismét Örvényre, a büszke frízre, aki már patájával a földet kaparászta, szeretett volna végigsuhanni gazdájával a hátán azon a díjugrató pályán, amire hamarosan rálépnek. Bár Zselyke tudta, hogy mivel ő a névsor közepén volt, ezért úgy nagyjából egy óra múlva kerülhettek sorra.
– Igen, Örvény a neve. Megsimogathatod nyugodtan, a kis gazfickó imádja, ha körülzsongják – mesélte Zselyke, és pont ezért szerette Örvényt annyira, a bújós természete elvarázsolt mindenkit még mágia nélkül is. – Ültél már lovon valaha? Vagy eddig ez az első ilyen eseményed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is reagálok az arcátlanságára - jeges kékjeit szívesen fordítaná a férfira, ám ha így tenne, oly közel kerülnének egymáshoz, amennyire közel férfi és nő nem kerülhet. Úrihölgy mivoltának utolsó morzsáit csipegetve arra is rá kell jönnie, hogy bár a mögötte ülő sármja igencsak veszedelmes fegyver lesz, mellyel könnyen halálos sebet ejthet szívén, ha valaki, hát ő bizonyára nem viselkedne egy ilyen megkérdőjelezhető helyzetben úriemberként. Ha előnyös házasságot kíván kötni, tartására és vakmerőségére kell hagyatkoznia, s Isten a tanúja, mindkettőből kapott eleget az élettől.
Ahogy elindulnak a horizont felé ebben a meseszép, lélegzetelállító kertben, kénytelen beismerni, hogy meglehetősen kellemes társaságnak bizonyul a férfi, mi több, ért a nők nyelvén. Ahogy lassan baktatnak, a rózsa minduntalan megfordul ujjai között, a kellemes esti szellő pedig bele-belekap néhány szőke tincsébe.
- Gondolja, hogy akad olyan előkelőség a társaságban, aki egymás mellett képzelne el Bennünket? Ugyan, badarság. Önnek egy lágy, kedves, jellemtelen asszonyt szánnak, aki majd egy tucat örököst szül, mellém pedig olyan férfi való, aki képes megzabolázni felháborítóan vad természetem - hangjában mintha iróniával vegyes keserűség csendülne, s mivel igyekszik úgy intézni szavait, hogy a férfi minél kevesebbet lásson arcából, így az azon átsuhanó érzések sem leolvashatóak. - Az öröksége azonban nem ébreszt bennem lángoló szerelmet. A pénz ugyan nem árt, ha van, de nem mindenki megvesztegethető, kedves... Benedek - ezúttal megkísérli, hogy oldalra fordítsa fejét és megmutassa azt a félmosolyt, mely egyértelműen elárulja lépéselőnyét. Hiszen ő már rájött, ő már tudja, ki a másik, azonban túlságosan korai órájában tartanak az estnek ahhoz, hogy az állás kiegyenlítődjön.
- Az én nevemet sohasem találná ki, de nem hibáztatom ezért. Persze, ha ellenállhatatlan vágyat érezne, hogy mégis tudtára adjam, pusztán kérnie kell - szavai egyszerűnek, mégis ravasznak hangzanak. Az a fajta álszent ártatlanság, mely hangjában csendül sejteti, hogy a férfival való évődése épp csak most kezdődik, s ha sokáig maradnak az éj árnyai között, ki tudja, meddig folytatódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Bele a közepébe.
Jegyzem meg szélesedő vigyorral, hiszen valljuk be, ezzel a reflektálással gyakorlatilag elismerte, hogy igazam van. Szóval házas. Mondjuk, lehet, hogy gyerek nincs, de... ó... csak nem... de... óóó igen... rokon. Mármint nem vérszerinti, de nagy valószínűség szerint a felesége rokona. Milyen kellemetlen. Ám annál kellemesebb a nyeregben egymáshoz simuló testünk, és az, ahogy felel. Iszom minden szavát, és közben hálát adok az égnek, hogy romantikus lovaglásunk közepette nem kíván hátra tekinteni. Tudom, hogy vágyok rá, a tekintetére, de azt is, hogy amíg ez nem kerül előtérbe, én magam sem kerülhetek kínos helyzetbe.
- Szóval, annak érdekében, hogy maga megzabolázódjon, nem egy kiváló unikornis-tenyésztőt kell társául választania, hanem célszerűnek gondolja, hogy a férfi vegye el magát, míg én vegyem el a férfi asszonyát, aki valószínűleg egy kedves, de jellemtelen asszony. Sértésnek veszi, hogy ön opcióként se merült fel a házassági ajánlatok között?
Kevés a szerelmi frigy. Az ember persze, ha fogékony rá, akkor hihet benne. Mind sajnálunk valakit, egy Bernáthy lányt, aki másodszülöttként is jó házasságot kell megfogjon, és mind irigykedünk az Odry lányokra, akik szerelmi frigyeket halmoznak. Természetesen nemtől független körbe jár a pletyka, hogy mily szerencsések, és azon kevés alkalmakkor, mikor én magam is egy asztalnál ülhettem velük, például a Daróczy házaspárral, irigységet éreztem tökéletes és harmonikus házasságuk iránt. Nem hinném, hogy a nőnek tetsző férfi szerelmi frigyet között, ám biztos vagyok benne, hogy ő fel sem merült a gondolataiban, és ennél kevésbé bosszantóbb érzés lehet, főleg egy vad asszony számára.
- Valóban nem? Pedig én most éppen nagyon szeretném, ha megvesztegethetném, vagy...
Ujjaimmal észrevétlen indulok el felfele, illetlen érintve szoknyája alatt vádliát, és már-már érzékletes lassúsággal haladok feljebb, ám, mielőtt bárki azt hinné, hogy lovon ülve adok neki olyan élményt, melytől beleszédül, ki kell ábrándítanom mindenkit. Ahelyett, hogy ujjaim teljesen a lába közé jutnának, apró, de határozott, némiképp combon csattanó, hangos, de nem feltétlenül fájdalmas ütést mérek a combjára.
- Meg kellene büntetnem, amiért engedetlen, és nem játszik. Ez egy játék kedves Laura, és maga szörnyen komisz kislány, de én se vagyok jófiú.
Noha a kezem már nincs illetlen ruházata alatt, azért remélem, jelenlétem, és oly közel pihenő ujjaim nyomot hagynak benne. Nem kell most, elég éjjel, de érezze, emlékezzen, akarja, akarjon.
- Inkább megmaradnék a játéknál.
Ahogy ezt kimondom, úgy tárul elénk a karám, melyen aranyszín csikók kergetik egymást, és fehéres ezüst szüleik óvják őket. Az egész olyan álomszerű a lemenő napban, olyan romantikus. Kihasználva a pillanatot, füléhez hajolok, és forró leheletemmel inzultálva suttogok belé.
- Sajnálom, hogy vad, és, hogy még mindig gyászruhát visel, élnie kellene, megszerezni mindent, amit akar. Ön uralkodásra hivatott, mások legyőzésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan ez a hála, amikor megmentettem? Kicsit az agyát húzva, kicsit a saját szórakoztatásom javára, de akkor is megmentettem, most nem tudom mit kell ennyire felfújni a dolgot, de úgy magyaráz, mintha áramot dugtak volna a seggébe. És akkor jövök én megint a képbe, hogy elkezdhessem a piti kis bosszúmat. Lefelé sandítok féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy végül nekem dől, mert basszameg, tényleg leesett neki! Behalok, és komolyan elmondhatom, hogy ennyi év után fejlődőképes a pasi. Micsoda remek nap! Lehetne. - Nem mindenkivel osztom meg, de hát jól esik néha dicsekedni, tudod - forgatom meg szemeimet látványosan, de töretlen mosollyal, még hangom is sokkal lágyabban cseng, amit Helvey soha a büdös életben nem tapasztalhatott meg nagyjából. Egyszer mindennek eljön az ideje, ahogy annak is, hogy mutogassam a flamingót, és sikeresen kivigyem innen ezt a szerencsétlent. Sokkal több időt basztam már el erre, mint kellett volna. A flamingó tűnik el kezemből, megszeppenve pislogok Beliánra. Ugye az az arcán nem igazi lelkesedés, csak rájátszik? Szemöldököm szalad ráncba, szólalnék meg, hogy akkor ennyit a szerepemről, mert biztos nem fogjuk elvinni, hát ne legyen már hülye, szóval megszólalok a fejében, majd ajkait érzem meg arcomon.
Annyi a szerencsénk, hogy már háttal vagyok a nőnek, mert kékjeim kikerekednek, testem megmerevedik, ahogy szívem kihagy egy dobbanást. Automatikusan nyúlnék oda, mert mégis mi az isten, de akkor lebukunk. Az pedig nem opció. Minden erőmet összeszedve mosolyodom el a nőre vállam felett, majd battyogok el Beliánnal, akit azonnal elengedek, amint lehetőségem van rá.
- Nem tudom, kedvesem, találd fel magad. Biztos vannak ehhez megfelelő embereid - vonom meg vállamat. Elpoénkodhatja a dolgot, de tényleg ott fogom hagyni a következő alkalommal, ha engem hív. És előbb vagy utóbb neki is le fog esni, hogy valóban megteszem, csak most annyira el van borulva az agya valószínűleg, hogy a világát nem tudja. Hát még az enyém. Inkább pakolni kezdem a sok szart, amit rám sóztak, mikor megállok.
- Dehogy jön - nézek rá hitetlen, fejemet rázom mellé. - Nem, nem lakik. Merlinre, Helvey, tedd már vissza - mutatok a flamingóra, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ferenc marad szépen a többi Ferenccel az üzletben, és erről egyértelműen nem fogok vitát nyitni. Nem fogja telepakolni műanyag szarokkal az udvart, mint valami elcseszett amerikai vígjátékban. Ne nézzen már hülyének, hogy ezt hagyni fogom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Felvont szemöldökkel fogadja a hirtelen jött agyfagyást (elvégre mi másnak lehetne eredménye a kérés - Domca sok minden rosszat mondhatna el az ex-rellonosról, de azt, hogy süket lenne, még nem). - Mórocz Móric - biccent hát, realizálva, hogy a tény maga okozta a megrökönyödést, és akaratlanul is elereszt egy halk, de annál fájdalmasabb kacajt, amikor rájön, hogy valószínűleg ő is így nézhetett ki pár hónappal ezelőtt. - Az ékezet nélküli - teszi hozzá, bár nem mintha annyira nagy különbséget jelente a két srác esetében, hogy ez érdemben javítson a helyzeten.
Lenyűgözetlen fejjel konstatálja, hogy a másik tényleg képes volt magától értetődőnek venni, hogy még ő érezné magát megtisztelve, és bizony arckifejezése cseppet sem lesz barátságosabb attól, hogy még a papucs tulajdonjogát sem szeretné visszaruházni rá. Még hogy ajándék... Dacból áll hát fel csakazért is egyedül, alsó ajkát elgondolkozva szívva be a mozdulat közben. Megigazítja pántját, összehúzott szeme követi Mihimihi tenyerét, ami vállára simul, és azt paskolgatni kezdi, csak hogy aztán következő mondatára teljesen leengedjen afféle "szórakozol velem?" módon. Isten mentse Móricot az elnöki pozíciótól... Épp elég az is, hogy prefektus lett - Domca nem érti, hogyan és kinél nyalta be magát ennyire a srác? Némán habozva áll egy hosszú pillanatig, majd frusztráltan elkerekedő orrlyukakkal sóhajt, s ellép a szőke mellett.
- Mihail - szól még vissza (kutyának szigorú, Mihailnak kedves), de nem les hátra, hogy valóban követi-e (korábban úgyis azt mondta, ez a terve, hát biztosan így tesz). Domcának azonban más elképzelése van - egy jótét még beleférhet a napba. Bemasírozik az áruház bejáratán, és elindul a mosdókat rejtő szűk, oldalfolyosó felé. Túl megy a női részen, majd a férfin is, és a végén lévő zűrható szekrényboxok takarásában áll meg. Egészen a sarokban. Ekkor les ismét a másikra, ha az volt olyan élelmes, hogy kövesse, és bizony ha így tett, előkerül maga az alku is. - Mihail - kezd bele elgondolkó hangszínnel - hajlandó lennél visszaadni a papucsomat, ha cserébe gondoskodok róla, hogy amíg együtt vagyunk, ne legyen meleged? - szemöldökét felvonva várja a választ - no és persze a tengernyi disznó viccet már önmagában a helyválasztásért. Említettem már, hogy Domca nincs jó véleménnyel a férfiról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És még el is ismétli, mintha nem értettem volna először is nagyon jól az információt. Elismétli, ráadásul, ha az ékezet nélküli, akkor az még rosszabb. Merlinre, ha a tanév végéig kibírja a DÖK így, akkor emelem kalapom az összes tag előtt. Ez hihetetlen. Egyáltalán, hogy került képbe a gyerek, mint DÖK-ös? Pedig olyan szépen hagytam magam mögött mindent, erre tessék: pillanatok alatt tönkreteszik. Végül is mindegy, mert immár nem az én felelősségem, és, ha minden igaz, akkor Domka azért érdemelte ki az elnöki pozíciót, mert tudja kezelni a tagokat. Ha az egyik Mórocz gyerek mellett ez nem derül ki, akkor senki mellett, szóval vállát paskolva kívánok neki sok sikert, majd fordítanék neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor elválnak útjaink és szerzek magamnak valami hideget - egy kávé nagyon, de nagyon jól esne -, amikor fogja magát és, mint egy felpuffaszkodott vörösbegy, elsétál mellettem.
A nevemre biccentem oldalra a fejem, az még hagyján, de a hangsúly olyan vigyort vált ki belőlem, amit mindenki megirigyelhetne, de sajnálom, csak és kizárólag Domkának - pontosabban a hátának - szól jelenleg. Hajamba túrva nevetek fel, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, majd könnyed és elnyújtott lépteimmel követem. Gyanakodni kezdek, mikor elhagyjuk a mosdókat, de az érzésnek nincs ideje kiteljesedni, mikor a lány megáll egy sarokban és felém fordul. Kékjeim csillannak, ahogy fejem ismét félrebiccen, miközben megállok előtte.
- Domka - hangomban van egy kellemesen lágy esés, amitől normális esetben jóleső libabőr lepné el a tested, csakhogy Somogyiról van szó. - Nagyon jól hangzik az ajánlatod - mosolyodom el szélesen, aprót lépek közelebb, így még bizalmasabbá véve a helyzetet, mert a fontos az, hogy elhiggye, valóban benne vagyok. Pár másodpercnyi szünetet tartok, elkapom a tekintetét, mielőtt folytatnám. - De vissza kell utasítanom. Egy hűvös áruházban állok, úgyhogy mást kellene kitalálnod - vigyorodom el szemtelenül, és még csak eszembe sem jut megjegyzéseket tenni a helyszín választásra. Rángattak már furcsább helyekre is lányok, ez még simán a belefér kategória. - Fogalmam sincs mit pörögsz ezen a papucson, de mára elengedhetnéd, és csak élvezhetnénk egymás társaságát, ha már így alakult - pillantok a folyosó eleje felé, amerről jöttünk. - Például ihatnánk egy jegeskávét. Benne vagy? - kedves mosoly villan fel ajkamon, ahogy visszavezetem rá kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Azzal a fajta magabiztossággal lépked, mint aki tudja, hogy van valamilye, amiért a másik követni fogja. Arra ugyan még nem sikerült rájönnie, hogy Mihail miért enged neki néha, és legfőképpen miért csak néha, de állát felszegve masírozik. Talán azért, mert az se baj, ha nem követi? Vagy mert így nem ő lesz az, aki a másik után lohol? Utóbbit semmiképpen sem szeretné. Bepördül hát, kihúzza magát, megteszi ajánlatát, és várja a csodát. Ha a papucsát visszakapná, végre teljesen elfelejthetné Mihailt, nem okozna neki már bosszúságot sem, teljes lenne az iránta érzett közömbössége.
Utálja, hogy nem képes rendesen, c-vel mondani becenevét. Utálja, hogy nem utálja érte ilyenkor annyira, csak később fut rajta végig a pulykaméreg, és nem is egyedül a srácra lesz dühös, de saját magára is, amiért ott és akkor nem volt képes rászólni, hogy hagyja ezt abba. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ha most fellebezne, nem csengene elég parancsolóan hangja, és nem akar kockáztatni. Némán is nehéz fenntartani azt a látszatot, hogy semmit nem vált ki belőle a másik kedveskedése, nem kell túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Fejét nem lassan szegi fel, követve a másik mozdulatát, hanem egyszere, hirtelen, a lehető leghatározottabban. Ismeri a testét, és tudja, hogyan reagálna a vélára, elvégre nem immunis rá - az egyetlen amit tehet, hogy igyekszik a lehető legnagyobb kontroll alatt tartani önmagát. Utálja Mihailt, amiért erre kényszeríti. Még akkor is, ha egyébként génjeiről nem a férfi tehet. - És talán nem mész haza? - vonja fel a szemöldökét, és igyekszik gunyoros hangot megütni. Nem az igazi, de... érezhetően gúnyolódik.
- Miért gondolod, hogy bármelyikünknek is élvezet lenne az? - sóhajt fel bosszúsan, a szempár helyett a homlok közepét fixírozva. - Te sem akarsz velem mutatkozni, nekem is kényelmetlen veled lenni, ráadásul úgyis meghívatnám magam, akkor? - bámul szúrósan... Mihail homlokára, még mindig. Nem az igazi a hatás így, de legalább kisebb az esélye annak, hogy elgyengül. Talán. Domca reméli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Természetesen befelé menet megkérdezhettem volna tőle, hogy mégis hova a francba megyünk, de annyira nem volt fontos, mikor alapvetően is tökéletes bőrömet megcsapta az áruház hűvöse, és valahogy onnantól semmi nem lehet fontos. Mondjuk az kérdéses, hogy fogom itt elütni az időt, amikor esélytelen, hogy ilyen no name ruhaboltokba betegyem a lábam, és esetleg még vásároljak is, szóval majd kreatívnak kell lennem. Fejemet ingatom meg kissé, míg várom a reakciót, de arcából arra következtetek, hogy van még időm elgondolkodni azon, mégis miért olyan hatalmas fétise az a papucs. Nagyon kedvesen kaptam meg, majd hülye leszek visszaadni. Kérlek.
- Dehogynem - vigyorodom el szélesen, ami leginkább a gunyorosnak szánt hangsúlynak szól. - Csak annyi a baj, tudod, hogy eddig is megoldottam nélküled - vonom meg vállaimat kicsit lehunyt szemekkel, majd esnek vissza kékjeim Domka arcára, aki túlságosan feltűnően nem arcomra néz, hanem valahova feljebb. Komolyan hihetetlen ez a lány. Halk kuncogást engedek meg magamnak, ahogy zsebemből szedem ki jobb kezemet, túrok tincseim közé, és mosolyogva összeborzolom azokat, miközben hallgatom a választ.
- Miért gondolod, hogy nem lenne az? - kérdezek vissza reflexből. Tény és való, hogyha az esélyt sem adjuk meg neki, akkor Domka a saját opciójával megy amerre akar, míg én is a sajátommal. Ami lehetséges, hogy mindkettőnknek a legjobb lenne, de hát hogy szalaszthatnám el az alkalmat? - Először is nem kell meghívatnod magad, mert én ajánlottam fel, alap, hogy én fizetném - mutatom felé mutatóujjamat, amit követ a középső. - Másodszor, fogalmam sincs miből gondolod, hogy nem mutatkoznék veled, amikor itt állok előtted, egy olyan folyosón, amit bármikor használhat bárki - mutatok hátam mögé a mosdók felé, amik igencsak forgalmasak, főleg egy ekkora áruházban. - Az, hogy neked kellemetlen mellettem mutatkoznod, nos… - nyammogok kicsit, majd fordulok oldalasan. - Szíved joga - fejezem be végül mondandómat ugyanolyan kedves mosollyal ajkaimon. Nem kötelező velem lennie, hiszen, mint mondtam, egyedül is feltalálom magam valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Mihail képessége még nem pörög maximumán - na nem mintha ebben Domcának ebben olyan nagy tapasztalata lenne, de úgy sejti, hogy akkor nem tudná ilyen könnyen dodge-olni a kéredzkedést -, de jobb előre felkészülni mindenre. Nem néz ki sok jót a másikból, nem tudja mikor jön el az a pont, amikor bedobja a csábító vélát, és akarata ellenére pocsolyává olvasztja - épp ez a bizonytalanság az, ami miatt nem szeret kettesben lenni a volt elnökkel. Nem szereti, ha valamit nem ő irányíthat, márpedig Mihail genetikailag csúcsragadozónak lett tervezve.
- Hmphf - horkan fel cseppet sem nőiesen a válaszra, hát akkor így legyen rendes az ember. Ha róla lenne szó, ő biztosan inkább választana egy bűbájt, mint egy fél pár papucsot... Bár ágáll a férfi invitálása ellen, nem tudja nem magára venni a babonás felhangot. Az élvezetről és kettősségről szóló diskurzus igazán merész dolognak tetszik hirtelen, nem is olyan csoda hát, hogy Domca inkább úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a kérdést. "Hol a csapda?" szűkül össze a szeme a felajánlkozásra, amire valljuk be, nem számított. A meghívatás egy érvnek született azért, hogy Mihail elálljon a tervtől (lehetőleg fél pár papuccsal a kezében, amit Domca elcsaklizhat tőle), és most megrezzenve fogadja, hogy számításai nem jöttek be. Az a bizonyos korábbi kapcsolat, amiről nem beszélünk... nos, maradjunk annyiban, hogy ha felmerült a meghívatás lehetősége, nem volt randi. A levegőt nyammogja, mintha ez segítené abban, hogy a szavakat megtalálja, de csak nem akarnak gyünni, azt pedig azért mégsem olvasná a másik fejére, hogy nem megyek el veled, mert véla vagy, nem bízok magamban, és nem akarom feladni a kontrollt. Így hát... talán már lassan mindenki számára következik, de megacélozza magát a lány, eltökélt, hogy nem hagyja magát, és egy kávéból nem lehet baj, s bólint. - Drágát fogok kérni - hangzik el a figyelmeztetés, s valahol a mondat vége fele tekintete visszasiklik a másik szemeire. Csak egy gyors csekkolás, hogy meglássa, ha a másik idegessé válna ettől. Akkor kérdés nélkül fordulna meg és állna vissza a buszmegállóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszinte leszek mindenkivel, ami egyáltalán nem meglepő. Nem különösebben érdekel, hogy Domka miért utál, vagy miért sem, miért ilyen ellenséges és elutasító, mert élvezem. Plusz, nyilvánvalóan van elképzelésem arról, hogy miért áll így hozzám, de meg kell mondjam, hogy nem tudom érte hibáztatni. Fordított esetben valószínűleg én sem lennék éppen elviselhetőbb, ha egy véla állna velem szemben mosolyogva. Mindennek ellenére, szórakoztató, ahogy latolgatja magában a lehetőségeit. Én pedig, miután kifejtettem, hogy lényegében fogalmam sincs mi baja van, türelmesen várom meg, amíg a felhorkanás után, igazából dűlőre jut saját magával. Egyértelmű, hogy nem fogok könyörögni azért, hogy meghívhassam egy kávéra. Laza mozdulattal döntöm hátamat a falnak, kezem ismét zsebembe csúszik, amíg Domka latolgatja a lehetőségeit magában. Legalábbis gondolom, hogy azokat. Halkan nevetek fel.
- Talán ki fogom tudni fizetni - egyenesedem fel, így lépek is el a faltól, ahogy ismét felé fordulok. Tekintete csak átsiklik arcomon, amire mosolyogva csóválom meg fejemet, hogy a folyosó felé forduljak féloldalasan ismét. Domkára esnek kékjeim várakozóan, de nem sürgetően. - Csak utánad - nyújtom ki előre kezemet, hogy fáradjon előre, én meg ismét kullogok mögötte, ha ez ekkora örömet szerez neki, mint ahogy testbeszédéből kiolvastam, mikor idefele is előttem sétált. Remélhetőleg hajlandó elindulni, így követem, majd ahogy végre kiérünk a folyosóról, indulok el lassú léptekkel a Starbucks felé, amit már befelé jövet kinéztem magamnak. A pulttól pár méterre állok meg, ha minden jól megy, akkor a mellettem állóra pillantok le. Aki terveim szerint Domka, és ha beletrafálok, csak elmosolyodom, amennyiben rám néz, egyebekben csendben szuggerálom a kínálatot, hátha jön az isteni szikra, hogy mégis melyik lenne a legmegfelelőbb. Mindenképpen jeges kell, de ez a töménytelen karamella, amit beletennének, egyáltalán nem szimpatikus. Ki gondolta volna, hogy egy kávé választás is lehet hatalmas dilemma. Márpedig most az. Bal lábamra helyezem a testsúlyomat, ignorálom a rám szegeződő tekinteteket, csak és kizárólag a kínálatot fürkészem, vagy Domkát, ha éppenséggel lenne mondanivalója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem lepi meg és bosszantja fel – teljesen – az, hogy Denis heccelt vele és addig húzta, ameddig lehetett. Megszokta, sőt, igazából már az is meglepi, hogy tényleg eljött, ha pedig azonnal ugrott volna, vélhetően még mindig az állát szedné fel a földről valahol a bárszékek mellett. Mondjuk azt még lehet, hogy a fejébe fogja húzni, de lehet nem. Majd ami sikerül.
- Tudom, tudom, tudom. Hencegős vagy – bökdösi meg a mellkasát, miközben alsóajkát harapja be, mintha éppen olyan szituációban és nulla ruhában gondolna a másikra, amibe bárki belepirulna. Még kicsit meg is ingatja a fejét, mintha szégyellős lenne, majd elengedi a dolgot, nem szabad túltolni sem, mert akkor az feltűnő. Ezt nem ő kezdte, azt se érti, hogy miért csinálja ezt Denis, de nála sosem keres logikát. Mikor milyen, van, amikor meglepi, van, amikor bosszantja a viselkedése lakótársától, örök körforgás. Viszont még mind a ketten a föld felett vannak, így ez egészen jó arány.
Bár, lehet, hogy ma kijátssza a sorsot. A flamingó láttán egyszerre játszik és nem. Mintha nem tudná a másik, mennyire odavan a trash dolgokért, hát pont ezt hagyná ki? Lehet tényleg ezzel verik ma agyon, de bánja is ő, ha egyszer mennyire jól néz ki! Már-már agyal, hogy egy gyereknapszemcsit tenne a flamingó fejére és igazán királyi látvány lenne a dolog, de még nem ott tartanak. Haza kéne előbb jutni.
- Zseniális – mormogja még egyszer a műanyag állatnak, majd akasztja meg a másikat, mármint a lakótársát. Már nem látja a nő, de a mosolya igenis gonoszkás, látja, hogy megakad és lemerevedik, mint mikor megölelte, mondjuk ott valóban teli szeretettel tette, nem azért, hogy csesztesse. Denisnek a szituáció mindegy, nem mintha ebből rendszer lenne: sem az elveszésből, sem a puszilkodásból. Tudja a határokat és maximum akkor lenne esélye, ha Bianka lenne, minimum D-s kosárral. Szerencsére nincs olyanja, attól biztosan nagyon fájna a háta.
- Nincsenek embereim. Barátaim vannak, de megvan azoknak a maguk élete. Nekem az én, drága hősöm kellett és talán kell majd egyszer – pillog rá, mintha mindjárt megint a nyakába akarná vetni magát. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked egyel – ez viszont valódi, valós és semmi kreténkedés. Hogy ebből mit fog fel a másik és él-e vele valaha, már nem számít. Kimondta, mert a dolgokat ki kell mondania és semmi több. Amúgy sincs ideje itt érzelgősnek lenni, mással kell foglalkoznia. Pontosabban visszaszerezni Ferencet, mert itten ki van lakoltatva.
- Dehogy teszem. Egy, te hoztad nekem. Kettő, kurva menőn fog kinézni napszemüvegben. Három, terápiás kisállat kell nekem. Te ahhoz túl nagy vagy, Chewie meg családtag – magyarázza a kikezdhetetlen logikát, miközben karjai között ott van a madár. - Gondold meg, kis helyet foglal, nem eszik, nem is beszél. Tudom, legszívesebben már most vele laknál, de sajnos maradok a seggemen. Vele – azzal ellenállhatatlan mosolyt villant és a pénztár felé fordul. - Fizessünk és verjünk be egy sört, megpusztulok már szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hitt a fülének, mikor a lány folytatta a bemutatkozását, és elhangzott a Bagolykő neve. Ekkora mázlim nem lehet! Hogy pont egy iskolatársával találkozzon, aki ráadásul egy házba jár vele, majdnem felért egy lottó ötössel az aznapi események után.
-Őszintén szólva nem mertem rákérdezni, mert ciki lett volna, ha kiderül, hogy összekevertelek valakivel, de igen, már láttalak a klubhelyiségben párszor. Ha jól emlékszem mindig nagyon sietősen vágtál át a klubhelyiségen. - itt elengedett egy vigyort, mert amikor látta a lányt így átvágni a szobán, mindig eszébe jutott és elképedt, mennyi lendület szorult Eridonos társába.
- Én kicsivel az évnyitó után érkeztem, úgyhogy a szokásos bemutatkozásokról lemaradtam... A vizsgák után viszont másodévesként folytatom majd. - Kissé feszengett a csúszás említése miatt, nem tudta, mennyire megosztható az otthoni helyzete. Félt, hogy félreértések születnének a családjával kapcsolatban, és semmi kedve nem volt az elkövetkezendő éveket számkivetettként tölteni. A lány ajánlata azonban szertefoszlatta a MinJae feje fölött gyűlő szürke felhőket, és megint fogkrém reklámmá változott.
-Azért nagyon hálás lennék, egyedül úgy sem túl élvezetes mászkálni.
-Örvény... - Ízlelgette a fiú az állat nevét, elgondolkodva, vajon mi lehet az eredete a névnek. A lányra pillantott újra, mintegy megerősítésként, hogy tényleg megszabad e simogatnia a lovat, majd határozottan közelebb lépett, és kezét a ló selymes nyakán végighúzta. A ló szőre csillogva tükrözte vissza a napfényt, ami szinte elvarázsolta az embert. MinJae is automatikusan simogatni kezdte, miközben a lány felé fordította a fejét.
-Otthon volt, hogy lovon kellett a rezervátumban körbejárni, és a szüleim egyébként is fontosnak tartották, hogy megtanuljam a hagyományokat, de a mi lovaink nem ilyen nagy termetűek. - Itt még egyszer rápillantott a lóra - vonzotta a fiú tekintetét az állat, mintha mágnest tettek volna a nyereg alá. -Viszont soha nem jártam ilyen eseményen, kérdezni is szerettem volna, hogy pontosan mit fogtok csinálni? És nem lesz gond abból hogy tudod - boszorkány vagy? - Az utolsó mondatnál látványosan elhalkult a fiú hangja, annak ellenére, hogy a mugli szót a korábbiakban teljes nyugalommal dobálta. Még sokat kellett tanulnia a magyar varázs- és varázstalan kapcsolatokról.
Tekintete a pálya felé vándorolt, majd fejével is a pálya felé bökött.
- Nincs jegyem, de esetleg megnézhetem majd, ahogy te és Örvény végigmentek a pályán? - Kíváncsi lett, vajon Eridonos társa hogy fog teljesíteni a mugli akadálypályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kis flört sosem ártott, s bár nem számítottam arra, hogy távol Bagolykőtől majd épp egy egykori diákkal sodor össze a sors, ha már így hozta, nem volt ellenemre ez a kis játék, meg amúgy is. Ez a vérembe volt kódolva, szerintem mindenkivel flörtöltem, akitől akartam bármit is, legyen szó szívességről, kapcsolatról vagy csak haverkodásról. Belián pedig egész jó társaságnak tűnt, jobbnak, mint az a két ismeretlen srác, akik a barátnőimnek ugyan bejöttek, de az én figyelmemet már nem keltették fel. Szóval miért is ne ihatnék meg vele egy italt, s miért is ne mulathatnánk együtt? Hogy volt-e valakije, hogy akivel érkezett, az mennyire jött számításba, őszintén szólva, nem érdekelt. Jól akartam érezni magam, s ezen volt a hangsúly. - Jóóó, de tudod drága, hogy értem - nevetve legyintettem is egyet, mielőtt még jobban is elmerülnénk a témában, s védőbeszédet mondana azokért a szegény, szerencsétlen kis okoskákért. Nem tehettem róla, egyszerűen zsigerből kerültem őket, kivéve azt a Somogyit, ő szerintem kilógott közülük, csak ne pesztrálta volna a madárkát. De hát ilyen a szerelem, nem?
A koccintáshoz járt egy kacsintás is, meg egy széles mosoly. - Most legyek gonosz? Szerintem pukkadjon is meg, ha így szó nélkül lelépett. Na gyere - invitáltam táncra, nehogy szegényem bedepizzen valami ismeretlen luvnya miatt. A finom itóka közben fogyott, egy pillanat erejéig sem hagytam, hogy a figyelmét más terelje el, jókedvűen táncoltam vele, s még a karjaimat is összefontam a nyaka körül, hogy így közelebb kerülve hozzá, tovább mozgósítsuk csípőinket. - Egész jól mozogsz Helvey, ezt mind titkoltad eddig? - kérdeztem nevetve, aztán húzódtam el kicsit, hogy kiigyam az utolsó kortyot is. - Aha, de most igyunk valami ütősebbet, meghívlak! - nevetve megfogtam a kezét, és a tömegen át indultam a part közeli nyitott bárhoz. Elég sokan tobzódtak a közelében, de sikerült átpréselnem magam az unottan ácsorgó pasasokon, akik bambán hol az italukat nézték, hol meg a lányokat.
- Nos Helvey, remélem felkészültél. Két Flaming Lamborghini-t kérek - fordultam a báros felé, szokásos mosolyt villantva, s míg a mixer neki állt elkészíteni az italunkat, Beliánra emeltem a pillantásom. - Mennyire bírod az alkoholt? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, ekkor gyújtották meg a nekünk készülő italokat, melyeket lángolva tolt elénk a bármixer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Másabb ez a közeg, az, ahogy most itt vagyunk, és nem az iskolában. Olyan más, olyan megmagyarázhatatlanul jó. A rezdüléseink talán intenzívebbek, ahogy a közöttünk zajló néma interakciók is, vagy az is lehet, hogy csak szeretném ezt hinni. Nagyon régen éreztem már így magam, mint, ahogy vele. Szépen lassan kezdek nagyon mélyen beleesni, és félek, hogy ennek még rossz vége lesz. Ő a főnököm, és szeretem a munkámat, nem akarom elveszíteni, de ha lehetőségem lenne arra, hogy ő még én… azt hiszem, megtenném. Miért is gondolkozom ezen? Nem szabad. Meg aztán, egy olyan komoly ember, mint ő, nem hiszem, hogy éppen velem szeretne lenni. Tudok viselkedni, elég sok mindent tapasztaltam már, de alapvetően a pozitív életszemléletet és a kissé bohókás, olykor gyermekien ártatlan stílust kedvelem jobban. Szívesen énekelek és táncolok a gyerekekkel, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok viselkedni egy színházban, csak, ugyebár, még nem látott engem színházban. Jaj Virginia Katherina, másodszorra kell rád szólnom, hogy viselkedj. És én meg is próbálok viselkedni, tényleg, mégis, mikor megismétli a zsebpénz szót, nem tudok nem csillogó szemekkel, széles mosollyal rá pillantani.
- És ha nekem nincs meg a bátorság, azt hogyan szerzem meg?
Láthatóan a férfi az, akitől a választ várja, benne látja a megbízhatóbb válaszadót, az ő szavai láthatóan elgondolkodtatják Martin. Kíváncsi kisfiú, aki sok mindent szeretne tudni, és szerencsére nem is rest kérdezni. Tudom, hogy az ilyen komoly beszélgetésekben illendő inkább csendben maradnom, elvégre a bátorság az láthatóan fiús tulajdonság. Csendben simogatom a karját, amíg beszélgetnek, tekintetemmel a két fél között jár, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép egy fiatal nővér, akit korábban még nem láttam itt.
- Bocsánat, hogy megzavarom önöket, de a doktor úr megvizsgálná Martint. Apuka, anyuka, szeretném megkéri önöket, hogy kicsit a folyosón várakozzanak.
Tekintetem a nőről a férfira, majd a gyerekre csúszik, aki elvigyorodik a tévedés miatt. Tudom, hogy, ha kijavítjuk, akkor kellemetlenül jön ki a helyzetből a nő, és azt nem szeretném. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy hogyan kell cikis helyzetekbe hoznom magam, és bár én nevetek rajtuk, sok ember nem szeret tévedni. Játékos - kihívóan a férfira pillanatok. Szerintem alapjáraton gondol bolondnak, szóval a helyzetemen nem ronthatok a következő pillanatban sem.
- Gyere drágám, hagyjuk, hogy megvizsgálhassák.
Puszit nyom a Martinnak engedem, hogy lemásszon az ölemből, én pedig felkelve, még mindig mosolyogva nyújtom a kezem a férfi felé. Egy kis játék na. Valami, amin talán elmosolyodik, ha eszébe jut egy borongósabb napon. Egy kis móka. Én valahogy mindig lehetetlen helyzetekbe tudom hozni szerencsétlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Görcsi simán lehetne egy édes kis plüssbaba. Tudod, az, amelyik hangokat is ad ki. Ilyen akcentussal világsiker lenne, minden kisgyerek őrá vágyna, sőt, a nagyok is. Legszívesebben így is agyon nyönyörgetném a kis répafejét, bár azt kötve hiszem, hogy ő díjjazná az efféle törődést, pláne tőlem. Valószínűleg még nagyobbra fújná fel az arcát, én pedig még jobban nevetnék szegényen. Mondjuk bárhonnan nézem, ez egy win-win szituáció lenne, hisz tuti, hogy nem most először adja elő ezt a műsorszámot. Sok éves gyakorlás állhat már mögötte. Mondjuk az tény, hogy nem mertem még a múltjáról faggatni. A hideg is kiráz és kellemetlen érzés kezd a mellkasomban burjánzani, ha csak a halott nagynénémre gondolok. Merlinke a tanúm, brutálisan sajnálom őt, a kis életmágust, az unokahúgomat, akinek ilyen korán el kellett engednie az édesanyját. Szóval, mint felelősségteljes és a legfontosabb; komoly nagytesó, bizony megtalálom neki a brossát. Sherlock Holmes is elbújhat majd mögöttem, annyira profi leszek!
- Nem mondtam, hogy az vagy. Figyuka, én pölö sose találom a cuccaim. A pálcámat volt, hogy már Kalliopé szénája között találtam meg. Nem is beszélve a telefonomról. Tudod, mutattam, az a tégla alakú csodakütyü. Na, azt mindig képes vagyok elhagyni, holott állandóan a kezemben van. Ne kérdezd, én se tudom hogyan - tárom szét immár kevésbé maszatos mancsaim, egy lemondó sóhajjal és fejcsóválással társítva. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy nem akarta megkérdezni, hogy hogyan viszem véghez ezeket a frenetikus bűvésztrükköket, de mindegy, attól én még előszeretettel jártatom a szám. Kékjeim a kis répafejére siklanak, figyelem, ahogy ő figyeli a szobám és visszafojtom a mosolyom. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- A lényeg, hogy ne aggódj, ha eddig én megtaláltam a hihetetlen helyeken hagyott holmijaim, akkor a brossodat seperc alatt megtaláljuk - biztosítom mosolyogva és visszafogom, hogy szóvá tegyem a tényt, hogy mennyire eszméletlenül király módon alliteráltam. Gondolatban megveregetem a vállam, aztán Görcsi örömére belevetem magam, hogy szétszedjem a szobám, holott tudom, hogy nem lesz itt a kis ékszer.
- Szóval akkora és piros, minden világos. Ne fogd vissza magad, a rendes nyomozók alaposan átkutatják a tett helyszínét. Ha nincs itt, akkor kinek a szobáját túrjuk át ezután? Örsét? Szabiét? Úúú, legyen inkább Ádám, ő biztos nagyon fogja értékelni a kuplerájt - vigyorgok szélesen, miközben az egyik fiókomat kihúzva dobálni kezdem a ruháim. Meg se próbálom elrejteni Görcsi elől, hogy mennyire élvezem, hogy a segítségére sietve kelthetek káoszt. EL Oh El, hát nem alliterálok megint?
- Szóval, Görcsi... - aha, itt kéne valami tök okosat mondani, vagy kérdezni. De átgondoltam, mielőtt megszólaltam? Persze, hogy nem. Inkább a szekrényajtót kinyitva kezdem kidobálni a ruháim maradékát, míg járatom az agyam. - ...szóval... mesélsz nekem addig Erdélyről? - ezaz VVeréb, tök jól csinálod. Szépen, lassan, lépésről lépésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden olyan réginek tűnik, mármint ami történt, pedig nem vagyunk öregek, akik a verandán ülve nosztalgiáznak épp. Mégis, csak van benne valami, hogy a jelen simán meg tud változtatni mindent és teljesen új nézőpontba helyezi azt. És még mennyi minden lehet, hiszen… csak most kezdődik minden. Vagy valami ilyesmi, nem? Eddig is szuper dolgokat láttunk, látogattuk meg, mégis, újra odamenve már más lenne. Most, hogy kiadtuk egymásnak mindazt, ami lelkünket nyomta, sokkal de sokkal könnyebbek vagyunk és felszabadultabbak, boldogabbak. De minden elhúzott, elódázott korábbi lehetőség eltörpül a jelennel szemben. Miért nem sejtettem azt, ami benne voltak? Mert nincs tapasztalatom, nem tudtam, hogy milyen tekintet az, amelyből sejteni lehet, hogy ő is úgy érez, mint én. Nem ismertem előtte ilyet és vak voltam, akinek ma nyílt ki a szeme. Pontosabban már korábban, ugye, mikor elterveztem, hogy el szeretném neki mondani, legyen bármi is a következménye.
Látom a zavarát, amire csak mosolygom és a kezét cirógatom meg, hogy nyugodjon meg, nincs semmi gond. Csak kíváncsi vagyok, kicsit morgok magamra némán, még mindig, de az semmiség.
- Hú jaj, mennyire féltem a báltól – most is félnék, nem akarok én itt szépíteni semmit. Csak már őt kérném meg bátrabban bármire, főleg arra, hogy jöjjön el velem. - Viszont nagyon örülök, hogy az a karácsony sikerült. Majdnem hazamentem, de a bál miatt maradtam, miután igent mondtál. Olyan mintha nem is én lettem volna és mégis – mert valljuk be, azóta mégis, valahogy, valamiben bátrabb lettem, ha nem is annyira, mint szeretném. Alakul ez, ahogy mások is mondták, miközben pont az ellenkezőjét panaszoltam nekik. Észrevéve a könnyeit, pislogok párat, mert nem értem. Az arca boldog, így nem hiszem, hogy ez rossz, vagyis… nagyon remélem. Csak óvatosan nyúlok oda, hogy letöröljem arcáról, de nem merek butaságot beszélni.
Kis csend áll be, azt hiszem ez az ideje annak, hogy kicsit emésszünk is minden mellett. Szívem még mindig hevesen ver, de semmiben sem akadályoz, ugyanúgy közel vagyok hozzá, ő hozzám, néha ajkaink érnek a másik bőréhez, amelytől kellemesen bizsereg az enyém. Néha felénk néznek, de mivel egyáltalán nem szokatlan az, hogy párok ülnek a fűben, két, egymásra találó tini már fel sem tűnik nekik. Elvégre, még a kezem sincs illetlen helyen.
- Szerintem úgy kell, ahogy eddig – próbálok okos lenni, de most nehéz. Nem baj, ha az előbb ment, most is fog. - Élvezzük egymás társaságát, elmegyünk helyekre és jól érezzük magunkat. Csak most már nem kell három lépés táv és ilyenek – nevetek aprót, leginkább, hogy én tartottam, ha nehezen is. - Én abban biztos vagyok, hogy ketten meg fogjuk tudni oldani a dolgot. Szóval nem aggódom – puszilom meg végül a homlokát és szusszanok egy nagyot. Ráérünk, de nagyon várom, hogy hazaérve megtörténjen a találkozás. Szerintem nagyon el fogom bénázni, anyát ismerve azonban, nem lesz gond. Ha minden jól sikerül, nekem már okom nem lesz félni.
- Szólj, ha szeretnél elindulni bármerre.