Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hát szóval az egész… nem. Háttal nem kezdünk mondatot. Akkor elölről. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mindenki tudta, hogy anya meg apa elmennek a hétvégére, ergo valamelyikünknek mindenképpen haza kellett jönnie erre a két napra, és valamiért én voltam az. Nem emlékszem, hogy azért, mert én húztam a rövidebbet - szó szerint -, esetleg nem csináltam meg valamit Darwinnal és Felhővel, amit meg kellett volna, különben megszívom, vagy… jó. Az igazság az, hogy a család legifjabbik Móricának valami nagyon fontos próbája lesz a színházban, szóval, mivel én totálisan supporter testvér vagyok, természetesen magamra vállaltam, hogy akkor ő koncentráljon a szuperfontosra, addig én tartom a frontot itthon. Mondom természetesen.
Figyelemmel arra, hogy egyedül vagyok, a fejhallgatóm nagyon jót pihen az íróasztalomon, miközben én torkom szakadtából üvöltöm azt az orosz technos dalt, amiben a pasi nagyon erotikusan mondja ki az orosz női neveket. Nagyjából ennyi a szövege a dalnak, a Natasát pedig én is ki tudom mondani oroszul, úgyhogy egészen jól megy. A szomszédok legnagyobb örömére nincs jó idő kint, úgyhogy az ablak jelenleg be van zárva, de ha nagyon megérzem a bugit, lehet kinyitásra kerül. Ki tudja, mit hoz még a mai nap? Na már csak azért is, mert ahogy véletlen megbotlok székemben és az ablakpárkányra támaszkodom, hogy lehetőleg ne csattanjak a földön, mint a tehénsza- glás lapjával - ne beszéljünk róla -, az üvegen keresztül ismerem fel a ház felé közeledő sziluettet. Az üvöltő zenével nem törődve rohanok le az emeletről, majd tárom ki Rin orra előtt az ajtót, mielőtt még egyáltalán megszülethetne a kopogás gondolata.
- VÉGRE! - vigyorodom el szélesen, jobb kezem azonnal mozdul, hogy elvegyem tőle a táskáját, majd beljebb engedjem. Azzal a lendülettel csukom be mögötte az ajtót, majd fejemmel intek az emelet felé. - Ismered a járást, és nagyon remélem, hogy most nem a testvérem ágyából kell, hogy kiszedjelek - igen jelentőségteljes pillantást vetek barátnőmre, azonban pár pillanat múlva már széles vigyorom virít arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Vállamra dobom Rin cuccát, amíg ő belibben a házba, mintha csak otthon lenne, amitól akaratlanul mosolyodom el. Egyszer el fog jönni a pillanat, amikor én is elmegyek hozzájuk, és amiket Rin eddig mesélt a családjáról, valószínűleg életem legszebb napja lesz, főleg, hogy majd akaratom ellenére botránkoztatom meg a szüleit. Még csak próbálkoznom sem kell majd vele, elég hogy levegőt veszek majd. Az egyszerű győzelem a legszebb győzelem szokták mondani. Nem, nem szokták, de nem is fontos, csak ráncolt szemöldökkel, amolyan “he?” arccal követem Rint felfelé. Kell pár másodperc, mire leesik barátnőm kacsintásának oka, majd pfölve tör ki belőlem a nevetés.
- Ezen a poénon mennyit gondolkodtál? - vigyorogva követem az emeletre, de azért szemöldököm ismét ráncba szalad, hogy eldobom az agyam, mert valami cucc az országban. Nem nagyon tudom összerakni miről beszél, de igyekszem követni, hogy hamar megtalálhassam a mondandója lényegét, és amikor már éppen leesne, hogy a cucc mégis mit jelent, Rin megáll Móric ajtaja előtt. Azonnal elkomorodok, elhúzom számat, majd bajszom alatt morogva fogom meg a lány kezét és húzom a saját szobámba.
- Először is, tökre nem vagy vicces - kezdek bele durcás hangon, miközben székemre teszem a táskáját. - Másodszor pedig, te komolyan valami drogról beszéltél az előbb? - huppanok le az ágyamra, hogy el is dőljek azon, miközben emésztem a hallottakat, majd kikerekednek a szemeim, és az eddig a levegőbe kerülő teniszlabda koppan a fejemen, ahogy hirtelen felkapom azt. - Áu - kapok oda azonnal, majd pillantok Rinre. - Azt akarod mondani, hogy szereztél, és ha ez még nem is lenne elég, hoztál is belőle? Ide?! - én sem tudom eldönteni, hogy hangom hitetlenül cseng vagy izgatottan, vagy mindkettő egyszerre, mert… Merlinre! Szívem kihagy egy dobbanást, ahogy az egész eljut agyamig, mégis felüti a fejét egy kis aggodalom, de talán az izgalmam nagyobb egy csöppet. Mi ez az érzelmi hullámvasút?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Joh, totálisan értetlenül bámulom dán barátnőmet, számat eltátom néhány résznél, de igyekszem hamar tovább lépni azon, hogy mégis milyen csúsztatásról beszél meg könyvről, mert szinte levegővétel nélkül haladunk tovább, és… valamiért ma sokkal nehezebben tudom követni, mint eddig bármikor. Lássuk be, nem is könnyíti meg, mert nagyjából percek telnek el, mire a könyves csúsztatás leesik egyáltalán, szóval egyelőre elég szar statisztikát állítok fel értelmezésből. Eddig rontottam a statisztikát, mert ahogy a labda koppan a fejemen, felülök, ezzel egy időben húzza ki Rin a fiolát a táskájából. Szinte már megbabonázva nézem az üvegcsét, amit pörget ujjai között, kékjeim zizzennek arcára, ahogy folytatja. Szóval próbáljuk ki. Há’ nem mondom, nem teketóriázunk, ha csak így belevágunk a közepébe, az biztos, de végül is igaza van. Nincs itthon senki, ismerős terepen vagyunk, ráadásul Rinnel történne meg. Nos…
Szusszanva dőlök előre, hogy elvehessem Rintől az üveget. - Három nap? - gyors fejszámolás. - Akkor nagyjából egy kortyot kellene inni, mi? És hogy a bánatba mérjem ki az egy kortyot? - nézek értetlen barátnőmre, de mielőtt megszólalhatna pattintom le az üvegcse tetejét, hogy haladjunk, a kérdés csak költői volt, inkább ne is válaszoljon rá, mert csak húzzuk az időt. Apró pánikkal, mégis hatalmas izgalommal, kékjeimben pillantok Rinre, mielőtt vállat vonva húznám meg az üveget. Nem nagyon figyelek az egy kortyra, de ahogy visszaejtem az üveget magam elé, elégedett grimasszal konstatálom, hogy nem ittam meg az egészet, szóval nagyjából megvolt az egy korty.
- Oké, te jössz - nyújtom vissza Rinnek nyammogva az üveget. Igyekszem dűlőre jutni az üveg tartalmának ízével, de nem nagyon akar összejönni, szóval csak… nyammogok tovább, amíg várom, hogy valami történjen. Erre is igaz, hogy folyadékként hamarabb felszívódik, szóval előbb üt be a hatása? Egyébként kérdés: mi a tündérpor hatása? Lehet tényleg meg kellett volna kérdezni, mer’ amúgy fogalmam sincs. - Te figyu! Ez hogy jutott egyébként eszedbe? - remélem érthető a kérdés, miközben eldőlök ismét az ágyon, de a labda dobálás most elmarad. Még sínylem az előző bénázásomat, szóval most nyugton maradok kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tudom, hogy miért, de apró kételyek vannak bennem. Nyilvánvalóan nem azért, mert valóban meg fogjuk csinálni, hiszen Rin mellettem van, és csak örülök, hogy nem mással szeretné kipróbálni, mert - logikusan - akkor nem lennék mellette, és úgy igencsak nehéz kivitelezni, hogy vigyázni tudjak rá. Mindegy, nem aggódok ezen, mert haladni kell, és ahogy én, majd Rin is iszik egy-egy kortyot, tovább is lépek a kételyeken. Halkan felnevetek a hasonlaton, megkímélem magam a választól, pedig nagyon szívesen feltenném a kérdést, hogy mégis honnan tudja milyen íze van a csillagpornak. Széles mosollyal ajkaimon követem végig, ahogy mozdul, arrébb csúszva adok neki helyet magam mellett. Oldalamra fordulok azonnal, hogy láthassam arcát, tenyeremet felfelé fordítva csúsztatom arcom alá.
- Lehet, hogy semmi változást nem fogunk érezni, mert amúgy sem vagyunk olyan merevek, érted - ráncolom szemöldököm az elhangzottakon, ahogy egy hosszabbat pislogok. Fürkészem Rin arcát, végül vállat vonok. - De legalább már elmondhatjuk majd, hogy kipróbáltuk - vigyorodom el szélesen, mert ha más nem is, legalább ez tutira megtörtént már. Nem feszélyez, hogy esetleg hülyeséget csinálunk, hiszen az iskolában is együtt cselekedjük meg ezeket, most ettől mégis mi változna? Ugye, hogy nem tudsz rá válaszolni? Őszintén szólva én már nem is akarok, mert testemet érzem sokkal könnyebbnek, akaratlan széles mosoly villan meg arcomon, ahogy barátnőmet fürkészem és hallgatom, majd hangosan nevetek fel. Szabad kezemet emelem szemeim elé, igyekszem mérsékelni a nevetést, de azért egy ilyet egy nyalókához hasonlítani elég meredek.
- Nem tudom mennyi idő, de olyan fura érzésem van, de közben meg jó. Érted - gondolkodom el egy pillanatra. - Mondanám, hogy kedvem támadt oroszul reppelni neked, de az amúgy is megtörténik, szóval nem tudom… az tuti, hogy… hát ja, kezdek felszabadulni - pfölve röhögök fel őszintén azon, ami nem is vicces, kékjeimmel kapom el  Rin tekintetét, ahogy engem fürkész, de ennél többet nem tudok mondani, csak nevetgélve fordulok hátamra, hogy a plafont kezdjem el fürkészni. Eddig arcom alatt lévő kezemet teszem fejem alá.
- Figyu… - kezdek bele lassan. - Anno, a bálon azért mondtad azt, mert egyszer vissza kell majd menned Dániába? A közeljövőben, érted… - mármint oké, nyilván vissza-vissza fog járni, talán vissza is megy véglegesen, de nem mindegy, hogy három hónap múlva vagy harminc év múlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem akartam belemenni a témába, de azóta bennem van a kérdés, mióta fülembe suttogta félelmét. Mivel tudom, hogy nem az országba való visszameneteltől fél leginkább, hanem attól, hogy maga mögött kell hagynia, csak még rosszabb érzést kelt bennem. Hogy hagyhatna itt, amikor az igencsak burkolt mondat mögött is megértettem azt, amit akkor és ott valójában mondani akart nekem? Ki lehetne még egy olyan az életemben, mint Rin, aki ki sem mondja, mégis tudom mire gondol? Hősiesen bevallanám, hogy szívemet szorongatja az érzés a tudatra, hogy itt hagy, de úgy vagyok vele, ha mennie kell, mert neki úgy lenne jó, nem tartanám vissza. Menjen, valahogy el tudnám fogadni, az már más kérdés, hogy nehezen, de végül is… nincs hozzám kötve.
Akaratlan nevetek fel a hasonlaton, amit használ, bólogatva közlöm, hogy figyelek és értem, amit mondd, csak éppen a beszéd nem megy a röhögéstől. - Tudom-tudom, és oké, csak… szólj, ha menned kell - vonok aprót vállaimon, mintha nem lenne olyan nagy dolog, pedig igenis az, de még mindig nem én döntök ebben, ahogy nem is ő, és még csak beleszólásunk sem lenne, hiszen ki hallgatna két tizenévesre? Jó, nyilván el tudnám érni, hogy meghallgassanak, de benne van a pakliban, hogy csak rontanék a helyzeten vele, amit Rin sínylene meg. Nem tehetem.
Bólintok, jelezvén ismét, hogy figyelek, ám amit mondd, nem nevetést vált ki belőlem. Kékjeim kikerekednek, ahogy a plafont bámulom, lassan, szinte már kínzóan lassan fordulok Rin felé, aki folytatja a halandzsázást, miután kimondta a lényeget. Mert ez a lényeg. Azt akarta, hogy megcsókoljam? Mégis miért? Kékjeimet függesztem arcára, ahogy nevetgél magán, de nekem még csak ajkaim sem remegnek meg, hogy legalább az inger meglenne. Mert nincs. Nagyon nincs. Tudom, mit érez, mert valahogy bennem is hasonló érzések kavarogtak, mindössze nem voltam képes egy ilyennel elrontani azt, ami köztünk van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívem nem dobogott kicsit hevesebben akkor, ahogy most is. Annak ellenére, hogy végtagjaimat szinte alig érzem, és fejem is kissé ködös, hirtelen támaszkodom fel és tapasztom ajkaimat Rinére. Egyik kezemmel támaszkodom meg feje mellett, ahogy fölé tornyosulva hajolok lejjebb, míg másikkal könyökölök az ágyon továbbra is. Nem nyújtom el a csókot, nyelvem épphogy beférést kért Rin ajkai között, amikor megszakítom és eltávolodom tőle. Csillogó kékekkel pillogok le rá, és valószínűnek tartom, hogy ugyanolyan meglepettség ül ki saját arcomra is, mint Rinére fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ahogy a csók megszakad, kissé hitetlenül pillogok le Rinre. Komolyan megtettem. Így utólag már nem tudom hova, de szívem hevesen kezd el dobogni. Keresem magamban az okokat, de nincsenek, mindössze elég volt annyi, hogy azt mondta, akarta akkor és ott, hogy megcsókoljam, csak én nem tettem meg. Ugyanúgy bennem van a kérdés, hogy mégis miért akarta, amikor ott van az Ombozi, akiért elvileg szíve repes a lánynak, most mégis…
Szinte megfagyott a levegő köztünk, amit végül Rin megszólalása tör meg. Megkönnyebbülten mosolygok vissza rá, legalább az biztos, hogy annyira nem volt szörnyű, mondjuk ebben van tapasztalatom, és egyelőre valóban nem panaszkodott senki. Mosolyomból lesz szemtelen vigyor, ahogy folytatja, nevetve túrok szőke tincseim közé. - Ezt örömmel hallom - bennem akad a szó, pedig folytatnám, de Rin megelőz, és olyat mond, ami egyáltalán nem tetszik. Nyammogva forgatom meg szemeimet látványosan, széles vigyor terül el ajkaimon végül, bár legszívesebben durcásan a világból kifutnék szavaira, hiszen ismét testvérem van porondon, de ehelyett visszahanyatlok az ágyra, miközben Rin karját megfogva rántom magamra és csókolom meg azonnal ismét. Kérésének eleget téve most nem finomkodok, azonnal elmélyítem, nyelvem hívja az övét táncra, bármennyire is idegen és félelmetes, hogy éppen a legjobb barátomat csókolom. Jobb kezem csúszik arcára óvatosan, füle mutató- és hüvelykujjam között helyezkedik el, másik kezemmel simítok hátára. Idegen, mégsem érzem azt, hogy helytelent tennék éppen, pedig mindennel ellentétes, amit eddig átéltünk együtt. A por jótékony hatása lenne, hogy a ködös gondolataim között nem jön át a sziréna, ami jelzi, hogy valami nem oké? Felszabadultan csókolom őt, hátára csúsztatott kezem cirógat végig gerince mentén közben, mintha mi sem lenne természetesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Talán azért nem szól olyan veszélyesen hangosan az a sziréna, mert van valami, amit eddig nem vettünk észre? Se ő, se én? Valami olyan, ami végig az orrunk előtt volt, csak eddig annyira elvoltunk a megszokott világunkban, hogy figyelmen kívül hagytuk? Aha. És akkor az mi? Hah, nyilvánvalóan nem most fogok ezen nekiállni gondolkodni, amikor érzem, hogy Rin bőre libabőrös lesz érintéseim után, így csak bátorságot kapva simítom végig újra és újra bőrét, a végére már ott, ahol csak érem. Rin helyezkedése nem sokban zavarja meg, hogy nyelveink folytassák a táncot, ám amikor megérzem ujjainak érintését nadrágom pereme alatt, szívem hol kihagy egy dobbanást, hol olyan hevesen kezd el verni, hogy kitöri a bordáimat. Remek lenne, akkor gyógyítót is hívhatnánk a buliba, ami csak akkor lenne jó, ha valaki cuki doktornő segítene rajtam, amíg drámázok.
Utolsó csókot lehelek ajkaira, amikor érzem, hogy eltávolodik tőlem. Kipirosodott arccal, csillogó kékekkel fürkészem arcát kérdő tekintettel. Megrázom a fejemet, mert most rndsn, Rin? Éppen smárolunk az ágyamon, miközben te rajtam ülsz és ez lehetne még ennél is jobb? Hogy tejszí- ó. - Hohohóóóó, mekkora ötlet! -  szélesen vigyorodom el, ahogy Rin felpattan és azonnal követem, nevetve nyúlok karjáért, ahogy neki esik az asztalnak. Vigyorogva csóválom meg fejemet, utána indulok, hogy megcélozzuk a konyhát, de ez sokkal nehezebb, mint gondoltam. Mintha a talajtól pár centire sétálnék, az ajtókeret is, mintha szűkösebb lenne, nyilvánvalóan ezért megyek neki, miközben követem Rint. Fel sem tűnik, hogy állandóan vigyorogva követem barátnőmet, ahogy az sem tűnik fel, hogy leérünk az emeletről. Fejemet kicsit megrázva fókuszálok a konyhára, majd fordul a kocka és én húzom magam után Rint. A hűtő ajtót szinte feltépem, azonnal kutakodni kezdek benne, és reményeim szerint Rin a hűtő ajtó mögött áll, ahol hagytam. Nem véletlenül. - Te Rin… - hagyok egy kis szünetet, miközben pakolok. - Mi van, ha azt mondom, hogy nincs? - választ sem várva csapom be az ajtót, szabad kezemmel rántom magamhoz közelebb a lányt, hogy amennyire sikerül a hevességben, na meg azzal, hogy nem annyira tudok fókuszálni úgy semmire, orrára nyomjam a habot hangosan nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem mondom, hogy meglepő a helyzet, de meglepő a helyzet. Amikor megkértem Rint, hogy jöjjön már hétvégére haza velem, mert nem akarok egyedül vigyázni a mindenre is, eszembe sem jutott, hogy a végén a konyha közepén állva fogok tejszínhabot nyomni az orrára. Lássuk be, nem csak a hétvégére húzhatom ezt rá, hanem mióta megismertem, soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Mondjuk a drogozás sem jutott eszembe, mióta az eszemet tudom. Mindegy, csak visz a flow, én pedig ellenkezés nélkül követem, így nevetésünk tölti meg az egész házat valószínűleg, ahogy telibe kapom Rin arcát a habbal. Oké, ezt nem így terveztem, belátom hősiesen. - Persze, hogy finom, ez tejszínhab - nevetek fel fejemet csóválva, miután Rin éppen magáról eszik. Akaratlan tör ki belőlem a röhögés erre a gondolatra, előre görnyedve hajtom homlokomat Rin vállára, ahogy igyekszem összekapni magam, mielőtt légszomjban elhaláloznék. Huhuhúúúú - bagoly lettem csira! -, ez nagyon jó volt. Pár hosszú másodperc múlva egyenesedem fel és pillogok lefelé barátnőmre, majd vállat vonva hajolok ujjához, hogy… az arcomra kenhesse. Pffölve tör fel belőlem ismét a nevetés, nyelvemet oldalra irányítva nyalom le azt, amit elérek.
- Ja, tényleg nem rossz - konstatálom a tényt bólogatva, majd pillantok vigyorogva Rinre. - Koala szeretnél lenni vagy kismajom? - nagyon fontos kérdés, kezem mozdul, hogy egy kis habot szedjek le arcomról, majd nyalogassam magamról, mint valami rendes kretén. Merlinre, komolyan hatalmas mázlistának érzem magam, hogy még testvérem sincs itthon, mert ezt kimagyarázni azért meredek lenne. Fogalmam sincs hogy cselekedném meg, de… miért is gondolkodom ezen? Senki nincs itthon ember! Szemöldököm szalad ráncba, majd fejemet megrázva pillantok vissza Rinre a választ várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Lényegében fel sem fogom szerencsétlenkedésem kellős közepén, hogy Rin közölte segít, és abból mégis mi lehetne, mert megoldom végül. Kis segítséggel, amin csak még jobban röhögök, mint egy elmebeteg, és haladnak tovább az események. Gyorsan. Nagyon gyorsan haladnak, rendesen meg kell erőltetnem magam, hogy követni tudjam, mégis mi van, mert lassan azt is elfelejtem miért jöttünk le. Mondjuk, ha meg is történne, nem történne tragédia, mert jelenleg úgy érzem, komolyan mindent képes vagyok elengedni. Ami a hétköznapokban stresszt okoz, annak Kon Kálmára rázom a valagam, hogy pontosan ennyire érdekel.
- Nem - ingatom fejemet lehunyt szemekkel. - Ez a két lehetőséged van, nincs más - szélesen vigyorogva fogadom a döntést, kezeimet csapom össze, majd dörzsölöm őket, mintha valami rosszban sántikálnék - ami teljesen így is van -, azonban Rin műsora teljesen kizökkent. Hangosan tör fel belőlem a nevetés ismét, pedig hasizmaim még az előző rohamot sem nagyon heverték ki. Tarkómra csúsztatom kezeimet, a plafon felé fordulva hagyom, hogy átjárjon a jókedv. Nem is tudom, hogy igazából már min nevetek, de megteszem. Fájó hassal, szinte már beálló állkapoccsal pillantok vissza dán barátnőmre, hogy sikerült-e abszolválni a problémát, és ha igen, kezeim csusszannak le tarkómról. Térdeimet behajlítom, majd előre lendülök és Rin combjait megfogva emelem fel magammal szembe. - Koala vagy - csókolok lágyan állára, minden lélekjelenlétemet összekapva indulok el a lépcső felé, és csak remélem, hogy Rin nem teszi le a habot. Én is akarok nyomni a számba. A lépcső előtt torpanok meg. - Bízol bennem annyira, hogy felvigyelek? - kékjeimet szakítom el a lépcsőről és pillogok felfelé Rinre. Ha nem, hát nem, biztosan nem fogom erőltetni, én sem bíznék magamban, főleg, hogy a por komolyan egyre durvábban kezd beütni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyre nehezebben követem az eseményeket. Az egyik pillanatban még beszélgetünk az ágyon, a következőben beközli a legjobb barátom, hogy akarta a bálon meg nem történt csókot, majd én már csókolom, végül a konyhában nyomom orrára a tejszínhabot, amit meg is bosszul. És akkor így kerülünk a lépcső aljára, miközben tartom, mint egy koalát. Bensőm remeg meg szavaitól, csillogó kékjeimet emelem fel rá. Apró mosollyal ajkaimon fogadom a csókot, kicsit csücsörítve viszonzom, majd vigyorodom el. - Rendben, akkor indulás - ölelem magamhoz Rint, mintha az életünk múlna rajta, majd lépek fel az első lépcsőfokra. Oké, eddig nem is olyan vészes, szóval képesek lehetünk megúszni ép bőrrel. Első lépcsőfok pipa, majd a második is, a harmadik előtt imbolygok meg kicsit, ahogy Rin felteszi a kérdést, amit követ a következő, én meg akaratlan nevetek fel hangosan.
- Fogalmam sincs, bakkerka, de frankón mondom, hogy csillagásznak kellett volna menned - töhögök egy sort, de nem engedem el magam teljesen, mert minimum olyan érzés van bennem, mintha hegyet másznék. Brotusz rendesen büszke lenne rám, ha látná ezt a harcot a lépcsővel. Kicsit jobban rámarkolok Rin combjaira, ahogy magabiztosan lépkedek felfelé, végül a lépcső tetejéről pillogok arra, amerről jöttünk. Sokkal több lépcsőnek tűnik, mint amennyi valójában van, de én mondom nektek, minimum 100 fokot megmásztunk most. - Rendesen megcsináltam, ember! - hangom hangosan csattan vissza a falakról, széles mosollyal ajkaimon dobok egyet Rinen, majd indulok a szobám felé, hogy gondolkodás nélkül fektessem le az ágyra, és ha elenged, akkor eltávolodva tőle nézzek le rá szélesen mosolyogva.
- Elmondod miért akartad azt a csókot? - kékjeimben csillan fel a kíváncsiság, ahogy arcát fürkészem. Nem is tudom, hogy pontosan miért érdekel, de… tudnom kell. Mindig mindent megbeszéltünk, többet tud rólam talán, mint én saját magamról, így ez sem lehet kivétel ez alól. Meg kell beszélnünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak egyetértően bólogatok, hogy kérdezze, mellé végül is nem nyúl, plusz, amíg Rin beszél és a szavaira figyelek, nem pillogok görcsösen a lépcsőre, hogy vajon mikor fogunk akkorát borulni hátra, mint annak a rendje. Még Malvinék is meghallanák valószínűleg, jönnének haza, és kezdődne a nemulass. Elképzelni sem akarom mennyi idő szobafogságot kapnék, ha ez az egész kiderülne, szóval megemberelve magamat koncentrálok Rinre és a szavaira, a görcsöm pedig lassan oldódik, így sérülésmentesen felérünk. Kell pár pillanat, mire felfogom, de végül vigyorogva adok hangot is neki, Rin pedig egyetért velem. Há’ összeszorul a szívem, hogy nem hitt bennem! Dehogyis, én sem hinnék magamban a helyében.
Nem teketóriázok sokat, a szobába visszaérve azonnal az ágyra fektetem, mert ennyire nem vagyok jó kondiban, és az egyensúlyomban sem bízok most különösen, köszönjük tündérpor, de az biztos, hogy az érzékeim kiélesedtek, és mintha tényleg a padló fölött lebegve közlekednék. A kérdés feltétele után ülök az ágy szélére, lábamat felhúzva pislogok Rinre. Ch hang hagyja el ajkaimat, felső ajkamat húzom fel. - Nem fair, én kérdeztem előbb - de a kérdés teljesen jogos egyébként. Fogalmam sincs miért tettem meg. Jött valami hirtelenség, és mire felfoghattam volna, már Rin ajkait csókoltam. Szavaira szalad ráncba a szemöldököm, majd nevetek fel halkan. - Először is, meleg. Nem forró. Másodszor… - gondolkodom el ismét egy pillanatra. - Hogyha meleg lennél, nem akartad volna ezt a csókot olyan érzésekkel, amit csak az Ombozival éreztél - ütögetem meg mutatóujjammal ajkaimat, ahogy elfordulok Rintől és gondolkodóba esem. Fogalmam sincs, nem is tudom mit erőlködöm. - Ja, nem tudom. És azért adtam, mert én is éreztem ott valamit… nem is tudom. Hirtelen jött, pár pillanatig tartott, de ott volt és bennem maradt a kíváncsiság, érted - vonom meg vállaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szeretnék okosakat mondani Rinnek. Megválaszolni a feltett kérdéseit, amit nem ért, de az az igazság, hogy én sem feltétlen értem őket. Megbeszéltük, hogy meleg, mert megakarta, majd meg is csókolta Borókát, de a bál hónapokkal ezelőtt volt, most mégis bevallotta nekem valamiért, hogy akarta azt a csókot. Részletkérdés, hogy a por hatása-e, hogy elmondta, de elmondta, én pedig úgy ragadom meg az alkalmat, hogy meg is beszéljük, mint annak a rendje. Próbálom legalább annyira összekapni a gondolataimat, hogy a jelen pillanatban érkező kérdésekre tudjak válaszolni, de a padló felett három méterrel ez sokkal nehezebb ám, ráadásul megvan az inger, hogy vigyorogjak állandóan. Akaratlan nyúlok ajkaimhoz, hogy megnézzem, tényleg vigyorgok-e, vagy csak beképzelem, de szerencsémre az utóbbi áll fenn. Lehunyt szemekkel szusszanok egyet, majd pillantok Rinre.
- Nem tudom, Rin - csóválom meg fejemet. - Lehet biszex vagy - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban, majd tör fel belőlem a röhögés. Nem arra, hogy esetleg biszex, az tökre nem poén alap, hanem arra, hogy mennyire nemtörődöm volt a vállvonás. Előre dőlve nevetek, majd pár huhogás után kapom össze magam és figyelek ismét komoly ábrázattal Rinre, ahogy mutogat ránk. Kékjeim kicsit megcsúszva követik ujjainak mozgását.
- Éreztem - fordulok előre felé ismét, majd mosolyodom el a folytatásra. - Aha. Valószínűleg a pezsgőben volt valami - nyúlok tarkómhoz, hogy kicsit elhúzott szájjal dörzsöljem meg lassan a bőrt. Oldalvást sandítok barátnőmre. - Legyen így - miért érzem úgy, hogy mégsem beszéltük meg azt, amit kellett volna? Még így is túl sok kérdőjel van bennem, de ahogy elnézem, Rinben is, és így nem jutunk előrébb. Sóhajtva csúszok le az ágyról és ülök a padlóra, hogy fejemet a matracnak vessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Sok pletyka keringett, sőt kering is rólunk. Mármint Rinről meg rólam. Titokban együtt vagyunk, csak szexelni járunk össze, mert fiú és lány között nincs barátság, de elmondanám mindenkinek, hogy a mai esetet leszámítva, mióta ismerjük egymást, még egy csók sem csattant el köztünk. Ja, tudom, tiszta durva, senki nem is akarja elhinni, és őszintén szólva meg is értem őket. Mert a maiak után, én sem hinném már el. Bevallotta, bevallottam, mégis friendzone-ba lettünk pakolva, mindössze azért, mert gyerekes módon hypeolja Borókát. Végül is… valamilyen szinten ezt jelenti tininek lenni, nem? De ha ezt jelenti, akkor velem miért nem történik meg ez? Ez az első látásra szerelem dolog tiszta viccinek tűnik, én meg ülök a földön, oldalvást sandítok barátnőmre, és próbálom megérteni, mégis mi jár a fejében.
- Pedig, ha a fiúkat és lányokat is tudsz kedvelni, akkor biszexuális vagy - vonom meg vállamat ismét, ahogy fejemet csak még jobban az ágymatracra feszítem. Nincs ezen mit átgondolni vagy fejtegetni rajta, ezek tények. Ha Boróka is érdekli, miközben én is, akkor biszexuális. Mondjuk nem csoda. Olyan pasi mellett, mint én, ki ne lenne az? Na ugye! Mondandójára, majd nevetésére emelkedik meg szemöldököm.
- Nos… meglepetés! - tárom szét karjaimat vigyorogva. - Sokan mondták már, elég kelendő vagyok, bármennyire hihetetlennek hangzik. Ezeknek a szőke fürtöknek… - mutatok rájuk vidáman, majd túrok is beléjük, hogy összeborzolhassam őket. - Senki nem tud ellenállni - nevetgélek tovább halkan, majd lemondóan sóhajtok. Könyökömet támasztom felhúzott térdemre, miközben magam elé bámulok. Ja, rohadtul nem beszéltünk meg semmit, főleg nem az okokat, de hát… fordítom itt fejemet bugyután vigyorgó barátnőmre: szerintem nem is most fog megtörténni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Próbálok semleges hangot megütni a témával kapcsolatban, mondjuk nem is nagyon lenne okom idegeskedni. Ha Rin biszex, akkor is ugyanúgy szeretem, mint eddig tettem, ahogy akkor is, mikor rájöttünk arra, hogy meleg. Csak aztán most lehet kiderül, hogy nem meleg, hanem mindkét nemhez vonzódik. Biztos vagyok abban, hogyha így is van, akkor is sikerül dűlőre jutnia vele, mert itt vagyok mellette és segítek neki. Ő az egyik legjobb barátom, soha nem lennék képes bántani vagy elhagyni azért, amilyen. Éppen azért szeretem ennyire, mert olyan, amilyen. Ez a legfőbb oka annak, hogy általánosságban fogalmazom meg mondandómat neki, hiszen biztos volt már olyan, hogy smárpartit vívott mással és ugyanilyen érzelmeket váltott ki belőle.
Már éppen hangot is adnék a levezetésemnek, amikor hallom, hogy mozdul. Fejemet fordítom felé, halvány mosollyal ajkaimon nézem, így pislogok felfelé rá, azonban a mosoly nem tart valami sokáig, mert megszólal. Lábamat nyújtom ki, kezem esik ölembe, ahogy hallgatom, szemöldököm rebben meg kérdőn, ajkaim nyílnak el hitetlenségemben. Hogy elveszít? De hiszen az elképzelhetetlen. Sóhajtva támaszkodom az ágyra és fekszem le Rinnel szemben. Kezeim közé fogom kezeit, mert ha már deepbe mentünk elég rendesen, akkor csináljuk rendesen.
- Rin… - mosolyodom el kedvesen, neve lágyan hagyja el ajkaimat, és még így sem várom el, hogy rám nézzen. - Kedvelsz engem? - túlságosan halkan szólalok meg, mert a kezdeti határozottság úgy foszlik szerte, mintha nem is létezett volna soha. - Mármint… úgy, érted. Mint lány a fiút, vagy fordítva - ráncolom szemöldököm, ahogy megmagyarázom, mintha fogyatékos lennék. Nem tudom, hogy magam miatt pontosítottam-e a kérdést, vagy Rin miatt, de valószínűleg nem is volt fontos, mert így is értette a kérdést. Óvatosan szorítok rá kezére, hogy valahogy jelezzem: végül is még itt vagyok. Fura is lenne, ha elmennék, mivel itt lakok. Anyáék örülnének neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint Rin. Csak amíg én nem mutatom, nehogy még jobban bepánikoljon, addig elkapva tekintetét, abból egyértelműen lejön, hogy fogalma sincs mit érez. Nem tudom mit reagálok majd, ha a válasz igenleges lesz. Megkönnyebbülök majd? Bepánikolok? Utóbbira nem látok sok esélyt, hiszen volt már arra példa, hogy megálltak előttem és közölték, hogy tetszem nekik, csapassunk egy randit. Vállat vonva mentem bele, mert végül is mit veszthetek? Egyikből sem lett semmi komolyabb, ráadásul a legutóbbi igen csúnya szakítással ért véget, még pofont is kaptam, és kellett pár perc mire leesett miért, de addigra már mindegy volt. A legrosszabb, hogy akkor sem az kötött le, hogy visszaszerezzem az eridonost, hanem hogy testvéremnek végül igent mondott-e a lány. Menthetetlen vagyok.
- Azért, mert a szüleid… - el-elpillantva Rin arcáról harapom el a mondatot. Egyértelműen azért, nincs értelme folytatni. Megszeppenve szorítok rá ujjaira, ahogy tekintete kezd el sokkal jobban csillogni, mint az egészséges lenne. Elnyílt ajkaimat csukom össze, az alsóba harapok, majd engedem el kezét. Nyaka alá csúsztatom egyiket, majd simítom lapockájára, míg másikkal nyúlok hátához. - Képes vagy szeretni, ebben biztos vagyok. Túl makacs vagy ahhoz, hogy a szüleid kiirthassák belőled ezt. Képes vagy rá, Rin, csak több idő kell, amíg rájössz, hogy az-e avagy sem - közelebb araszolok hozzá, majd ölelem magamhoz, miután az első könnycsepp lehullik.
Lehunyom szememet a folytatásra, kérdésére nem is válaszolok rögtön. Nem tudom milyen volt. Kellemesen furcsa, most is ezzel tudnám jellemezni, de attól félek, hogy csak még jobban összezavarnám barátnőmet. Halkat szusszanok, majd távolodok el tőle minimálisan, hogy mellkasomhoz húzott fejének búbjára tudjak legalább nézni, ha nem néz fel rám. - Itt leszek, amíg rájössz, és utána is - mosolyodom el szélesen. - Nem tudom milyen volt. Furcsa elsődlegesen, más, mint az eddigiek, de… - ráncolom szemöldököm elgondolkodva. - Nemtom. Jó volt - vonom meg végül vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szar érzés ám, amikor nem kell befejezni egy mondatot, mert rohadtul tudom, hogy befejezetlenül, sőt, a másik megerősítése nélkül is jóra gondolok. Mert tudom, hogy így van. Nem tudom, hogy segíthetnék Rinnek, vagy hogy könnyíthetném meg neki, pedig amikor nagyon deepbe megyek, eszembe szokott jutni barátnőm és a családi háttere. Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan ezen merengek, mert a nagy francokat, de hát… mégis a barátnőm és segíteni szeretnék neki. Lényegében bárhogy. A baj még mindig az, hogy nem tudom, hogyan tehetném meg, hiába tudom elképzelni milyen lehet, amikor az én vállamat nem nyomja ilyen felelősség.
Jobb híján ölelem magamhoz szorosan a lányt, hogy tudja, ha ehhez nem is tudok érdemben mit mondani, azért itt vagyok és támogatom. A szavak végül percek múlva jönnek, mert úgy érzem, ez most olyan, amit ki kell mondanom és nem elég, ha csak egy pillantásomból olvassa ki a másik. Szavaitól mégis megmerevedek egy pillanatra, majd a folytatástól csak még inkább. Szívem hevesen dobban párat, kikerekedett szemekkel ölelem magamhoz szorosabban, a falat bámulom Rin háta mögött, miközben megnyugtatóan simogatom a tincseit. Most… mondjam ki én is? De ha kimondom, az nem félreérthető mindezek után? Ha nem teszem meg, ugyanolyan félreérthető? És ha komolyan mondja? Ha én komolyan gondolnám? Végül csak ölelem magamhoz szótlanul, miközben ujjaim mozognak hátán és tincsein folyamatosan, egészen addig, amíg meg nem szólal. Eltávolodva fordítom lefelé fejemet, hogy rá tudjak nézni, majd vigyorodom el szélesen. Gyors mozdulattal hajolok közelebb, terveim szerint Rin arcára adva egy gyors csókot, de lehet félremegy, fene sem tudja, mert rögtön utána pattanok fel és libbenek az egyik szekrényemet, aminek aljából rántom ki a mérhetetlen savanyú cukrot, amit csak ő meg én tudunk megenni. Diadalittasan emelem fel és nevetek fel hangosan, mert legutóbbi hazalátogatása alkalmával hozta és igen... még mindig megvan. Valami ilyesmi alkalomra tartogattam, szóval még tényleg jól is jön. Muhahahaha!
Ki tudja mennyi időt töltünk el nevetve és egymás vérét szívva, mikor a tejszínhabos doboz már üresen hever a földön, a hatalmas zacskó savanyúcukornak pedig se híre, se hamva, én meg Rint magamhoz ölelve alszok el éjjel valamikor. Végül is… valamit sikerült letisztáznunk, ha előrébb nem is jutottunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondanám, hogyha valaki rákérdez a helyzetre konkrétan, akkor letagadom, de nem így lenne. Hülye vagy, bakkerka? Életem legfurcsább hétvégéjén vagyok túl, és ez csak és kizárólag - viszonylag - Kittinek köszönhető. Ha bánat lennél és nem tudnád, Kitti Kende húga, aki brutális. Komolyan. Merlinre, fogalmam sincs hogy keveredtünk egyik szituból a másikba, csak sodródtam az árral, mint valami fogyatékos, mert egyik wtf momentumot követte a másik, én meg csak ültem, hogy akkor rendben van, történjen meg. Egész könnyedén indult. Illedelmesen bemutatkoztam dudi szüleinek, és erről ennyit, mert nem nyilatkozom, majd beléptünk a házba és a semmiből robbant elő a kislány, aki kettő perc múlva már elkezdte előadni, hogy úgy nézek ki, mint valami Harry, abból a bandából, ami tele van cukkancsbogarakkal, aztán már inkább mégsem ő voltam, aztán már megint de. Pislákoltam, fogalmam sincs azóta sem miről beszélt, erre Kende megveregette a vállamat és ott hagyott. Mármint rendesen, vágod? Mintha valami utolsó kenetet kaptam volna, csak nem Balázs atyától, hanem tőle. Ebből kerekedett ki, hogy percek múlva ültem egy mini székben, ő meg kente fel az alapozót az arcomra, majd társasoztunk, majd bújócskáztunk, majd meghallgattam valami pizsi-buli sztorit, majd azt, hogy Kornélia mennyire nem vágott le valami helyzetet. Minden szavára bólogattam, mert az volt a terv, hogy hamar megun és megkegyelmez, de ez nem történt meg. Dudi mentett meg nagyjából hét óra múlva, hogy most már elég volt, menjünk úszni. Legnagyobb szerencsémre a sminkem vízálló volt, szóval teljes pompámban ugorhattam bele a vízbe. Gyorsan eltelt a hétvége, szóval most meg teljesen leégett aggyal várhatom a vonatot, hogy elmenjünk Csermelymenedékre.
- Te hallod - dőlök hátra a padon nyögve. - A húgod nem gondolkodott azon, hogy auror lesz? Ilyen kikérdezések mellett mindenki bevallaná még azt is, amit el sem követett - röhögök fel teli torokból. Szerintem eltörtem egyébként a hétvégén. A szombat Kittinek hála úgy elrepült, mint annak a rendje, a vasárnapot meg a dudival töltöttem, ami szintén repkedett, úgyhogy folytathatjuk a semmittevést, csak nálunk. Micsoda progi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindent tudok. És ez a két szó, ebben a kontextusban szó szerint értendő. Mindent tudok, ami Kittivel történt az elmúlt franc sem tudja hány évben. Tudod ez olyan, mint amikor egy bariddal nem találkozol évekig, majd be kell hozni a lemaradást, szóval órákat beszélgettek végig, hogy a végén ugyanúgy ne kerüljön képbe egyik a másik életével. Na, valahogy ez történt velem is hétvégén. Nem elég, hogy dudinszki annyira kiröhögött, hogy aszittem ott fog elhalálozni levegő kimaradásban, de ettől nekem is röhögni kellett, és féltem, hogyha kitör belőlem, akkor elkenődik a frissen felkent szempillaspirál. Kitti haragját megvárni? Kösz, de kösz nem. Azonban, ha nem tűnt volna fel, túléltem én mindent is, így röhöghetek teli torokból az állomáson haverom mellett. Mert ő is túlélt mindent, vár reméltem, hogy a karma dolgozni fog hétvégén, amiért ott hagyott. Nincs ekkora szerencsém.
- Az mekkora biznisz lenne, ember! Hallod, csináld - bólogatok erőteljesen. Nem csak Kitti, de még Kende is meggazdagodna abból, ha Kitti embereket hallgatna ki, főleg ezekkel  a módszerekkel. Merlinre, mekkora lenne! Kikerekednek szemeim. - Hogy a búbánatba mondhatod, hogy nem volt necces? Normális vagy? Szedd már össze magad baszki! Még most is annak a fiúbandának a dalait hallom - mutogatok a fülemre, hogy egyértelmű legyen. Mintha csak most hallgatná a kiscsaj ordítva, miközben mellette ülök. - Az az, amikor a koliban volt egy srác, aki újonnan jött, mindenki is be akart vágódni, majd a csaj egyértelműen közölte a pasival, hogy tegye magát takarékra? Vagy az, amikor a srác utalgatott nekik a születésnapjára, de a csaj nem vágta le? - ráncolt szemöldökkel meredek felfelé, ahogy eszembe jutnak az infók, amikről rohadtul nem kellene tudnom, de tudok róla, sőt, még vissza is tudom mondani a mindent is. Gyerekek, annyira képben leszek a végére, hogy bevesznek a lányok a csapatba bakkerka! Vajon van egyenpólójuk?
- Hogy mikor? Egy hét regenerálódási időt kérek, aztán mehetünk - bólogatok határozottan haverom felé, mert bármennyire is lefáradtam, szanaszét adom a kiscsajt. - Bírom Kittit tesó. Komolyba - öntöm szavakba is haveromnak egy hatalmas vigyor mellett, ahogy ránézek. Hát na, most mit tagadjam? Túlélőtábor első rész: pipa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Naná, hogy ez a beszéd! Már majdnem fel is csattanok, hogy hogy ne lenne ez a beszéd, amikor mindenkinek odacsapok akinek csak kell - vagy lehet. details -, de éppenséggel Kittiről van szó, aki tényleg brutális és szanaszét adom a kislányt. - Persze, hogy élte. Panaszkodott ám rád - vigyorgok telibe, szemöldököm emelgetem meg haverom felé, csak azért, hogy tudja hányas a kabát, majd pfölve röhögök fel. - Engem is reptethetnél mindenhova ember, legalább nem kellene megmozdulnom. Ah, de adnám - csapom ki kezeimet a pad támlájára, kissé lejjebb csúszva támasztom fejemet is arra, mert azért így nagyon sok fokkal kényelmesebb, mint eredetileg volt. Tökéletes pozitúra, hogy elhalálozzak a röhögéstől, majd Kende felé biccentve a fejemet bólogassak. Annyira képben vagyok a pasikkal mára, hogy lefosod a bokád, bakkerka!
- Ja, tom. Totálisan az vagy, haver - emelem fel a hozzá közelebb lévő kezemet és paskolom meg vállát. - De attól még ne lopd a szerepem. Tudod, én töröm be az orrokat, te meg szólsz, hogy nem kellene. Így van balanszban a barink - Kende röhögése ellenére is befejezem a totálisan komolytalan mondatot, majd hagyom, hogy kitörjön belőlem is. Előre dőlve csúsztatom hasamra a kezemet az ing alatt, mert bánat meleg van, majd ha megjön a vonat felöltözök, mint egy ember.
- Aaaaaaw, dudi. A keblemre ölelnélek, de összeragadnánk az izzadságtól. Szerintem ide még nem jutott el a haverságunk - töhögök fel hangosan, a táskámból elővéve a vizet iszok pár kortyot, majd tartom magam elé az üveget és vállat vonva öntöm magamra az egészet a faszba. Megrázva magam egyenesedem fel ültömben. - Hah, de fasza! Dehogy maradok - túrok tincseim közé, azokat összeborzolva pillantok Kendére. - Megbeszéltem Kittivel, hogyha lesz saját alpakája, elveszem feleségül. Minél előbb, haver, annál jobb. Azt mondta igyekszik - vigyorodom el szemtelenül. Hülyén nézek haveromra, amikor megszólal, kékjeimet vezetem arra, amerre ő, majd féloldalas mosollyal kacsintok a lányok felé - inkább én, mint a dudinszki. Nincs mese: aki jó pasi, az mindenhol jó pasi. És odafér mellé Kende is, meghagyjuk a lehetőséget neki is, na. Ez is lehet egy nagyon jó barátság alapja, just saying. Nagyon szívesen adok emberi kapcsolatokból továbbképzést egyébként, nem tudom, mondtam-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretném közölni mindenkivel, hogy jelenleg a túlélésért küzdünk. Nem csak azért, hogy az autók ne menjenek át a lábainkon, ahogy süvítenek előttünk, hanem azért is, mert ha ezt a gyrost túléljük, akkor mindent. Akkora terpeszben ülök, minden pornós megirigyelné, miközben a fehér izé folyik mindenfelé. Egy komplett tavat csináltam már magam alá - te huncika, nem azért -, de ahogy elnézem Rin is, úgyhogy annyira nem is vagyok rossz. Ha jól számolok, 4 napja közöltem Malvinékkal, hogy akkor a nyár alkalmából én leugrok a Balatonra Rinnel és pár haverral a Balatonra. Nagyon pöpi szállást találtunk és miegymás, ne aggódjanak, minden frankó lesz - gyorsan kellett csinálni mindent, mert először nem is értettem miről beszél a lány, amikor hajnalban visszaértem a szobába, majd mikor végre elaludtam volna robbant rám. Szóval a legegyszerűbb megoldást választottam: végig hallgattam, közöltem, hogy egy szavát nem értettem, másszon fel nagyon gyorsan az én ágyamra, és alvás. Utána használható leszek.
És elindultunk, hogy most totálisan értetlen fejjel, felfelé sandítsak rá térdem mellől, mégis miről beszél. Nem lettem kódfejtő mióta eljöttünk, úgyhogy... - Kétpetéjű ikrek még lehetünk - gondolkodom el. - Bár ez annyira kétpetéjű, hogy két külön anyában is fejlődtünk ki. Esküszöm, jobban esett volna, ha azt mondják elraboltalak és a szexrabszolgámmá akarlak tenni - röhögök fel teli torokból, ami éppen elég ahhoz, hogy pár pillanat erejéig ne fogjam stabilan a pitát és boruljon ki pár darab hús belőle. Hát akkor az anyád. Diszkrétbe. Röhögésem elhal, betolom az utolsó pár falatot és igyekszem valahogy leszedni a fehér cuccot - te perverz - ujjaimról a szalvétával. Oldalra sandítva nyúlok Rin felé, hogy haját dobjam át válla felett, mert azt nem kellene megennie. Gondolom. Két oldalt támaszkodom tenyereimre.
- Amerről jöttünk láttam az autóból egy kis utat. Fogalmam sincs hova vezet, tábla sem volt kint - nyúlok el mögötte és lopom el a Sprite-ot. - Vagy megyünk egyenesen tovább - mutatok arra, amerre a pár tűnt el, miközben a szívószálat ajkaim közé véve iszok pár kortyot. Kiráz a hideg. - Hülye szénsav. Felment az orromba, bakkerka - fintorgok a pohárra, majd iszok tovább nem zavartatva magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak sokat sejtetően elmosolyodom, mikor elég egyértelműen kerül kiemelésre a minden. Nos, az hamarosan kiderül, nem lövöm le előre a poént, mert az máris nem meglepetés, és elméletileg a születésnapja van. Vagy mi. Szélesen vigyorodom el a gratulációra, kicsit meg is hajlok előtte, hogy a helyzet még nevetségesebb legyen, mint amilyen alapból. Bólogatok a feltett kérdésre.
- Tényleg az. Remélem színművészetire akar tovább menni, mert nagyon jó benne. Adnám, ha odamenne - mosolyodom el féloldalasan, hangom sokkalta halkabb lesz. Süt belőle a büszkeség, mert igenis az vagyok a testvéremre. Amit a színpadon leművel az elég pöpec, és az tutika, hogy én nem tudnám csinálni. Megvonom vállaimat, mert tényleg nem tudom hibáztatni Malvint azért, amiért furcsállja, hogy normálisan viselkedem. És igen, nálunk tényleg az a furcsa, ha nincs velem baj, és ezt aztán nem róhatom fel neki. Szemöldököm is ráncba szalad a zöld ogréra - mi a fasz az az ogre? Arcom még értetlenebb lesz, de hamar váltja fel a meglepettség, meg sem hallom, hogy Kiscsibe kecsegtet egy kerülő úttal. Pöpi lenne megkerülni, de idejöttünk.
Mélyeket lélegzek a fal mellett, ismét ott tartunk, hogy nem hallom meg, amit Kiscsibe beszél. Kendét kellett volna elhoznom, hogy a chilles vibe-jai összekapkodják az enyémet, de én voltam olyan barom, hogy még el sem mondtam neki. Rinnek sem. Fogalmuk sincs, hol vagyok jelenleg, mert nem akartam nekik elmondani. Kékjeimet emelem a kezemre, ami köré Kiscsibe aprócska ujjai fonódnak. Utolsót szusszanok, bólintok egyet, majd jobban rászorítva a törékeny kézre egyenesedem fel, felveszek egy mosolyt és indulok el a terem felé. Belépve azonnal alsó ajkamba harapok, ahogy meglátom, hogy nem egy, hanem három képem van kiállítva.
- Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam - kapom el a képekről a tekintetem, és ahogy fordulok el tőlük találkozik pillantásom a tanároméval. Mindkét kezének hüvelykujját mutatja felém, már-már zavarba ejtő vigyorral, tőlem meg egy vérszegény mosoly telik. - Izé… - szabad kezemmel túrok tincseim közé, ahogy lepillantok Kiscsibére. - Boldog születésnapot. Bocs, tudom, hogy nem a legjobb ajándék egy kiállítás, de… éppen mára esett az enyém is, és kötelező a megjelenésem, szóval akár körbe is nézhetünk, ha van kedved - köszörülöm meg torkomat zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok, amiért Kiscsibe tényleg itt van mellettem. Nem csak a jelenlétével támogat, de tényleg ki is mondja, amit gondol, ami meg is könnyíti az egészet. Azt kívánom, bárcsak nekem is ennyire könnyen menne ez, de csak annyit tudok tenni magamért, hogy írok Kendének, és szorongatom Kiscsibe ujjait, amire már betegesen figyelek, mert nem kellene eltörnöm az ujjait.
- De nekem nem ugyanolyan. Nem ezért hívtalak el - suttogok magam elé. - Azt hittem nem lesz ekkora felhajtás - és nem is mondta senki, hogy ekkorára kell számítani. Az emberek közül kettőt ismerek, ami egyáltalán nem jó arány, tekintve, hogy szerintem vagyunk vagy ötvenen is szépen elosztva a teremben. Amikor felém fordul pillantok le rá, ajkam szélén villan fel egy féloldalas mosoly. Komolyan megigazította az ingemet, amikor a legkisebb gondom az, hogy mégis hogyan állok oda ki. A nő is egész hamar befejezi a beszédet, majd a hatalmas tapsviharban kerülnek le a ponyvák a festmények elől. Amik nem is igen festmények. A tőlünk balra lévő falnál bukkannak fel az én képeim.
- Lia… - alsó ajkamba harapva maradok csendben inkább, mert már mindegy. Meglátta őket, és ha eddig nem lett volna kellemetlen, akkor épp itt az ideje, hogy az legyen. A bal szélső képen van ő. Tényleg ő. A Nagyteremben olvassa az egyik verses kötetét, a színek pedig egyértelműen jelzik, hogy mi micsoda, kiemelik a lényeget - tehát Liát -, de nem tolakodóan. A vízfesték folyatása már egész jól megy így messziről nézve, de ez főleg a középső képen látszik, ahol Kende ugrik éppen fejest a medence vizébe egy edzése alkalmával. Fejemet megrázva szakítom el kékjeimet a képekről és nézek Kiscsibére. - Bocs, el kellett volna mondanom, hogy az egyiken te vagy, de reménykedtem, hogy nem ezeket hozzák el, csak arról tudtam, amin Kende van... - túrok tincseim közé fújtatva. - Több kép készült, nem tudtam, melyikek vannak itt, én… - engedem el kezét, ahogy a mellém araszoló nővel fogok kezet mosolyogva, aki nemrég a képeimtől lépett el, majd pillantok el mögötte tanáromra, aki integet, hogy menjek melléjük. Elhúzom a számat, lehajtott fejjel lépek el Kiscsibe mellett és állok meg a képek mellett. Szóval először mindenki körbenéz, majd miután kinézőkézték magunkat, jövünk mi. Fasza, legalább van időm felkészülni, de ami a legfontosabb: Kendének van ideje ideérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát akkor a szervezők nagyon gyorsan kapják össze magukat, mert nem érdekel különösebben, hogy nem gondolták volna, hogy ekkora érdeklődés lesz, amikor én állok a képek mellett, mint egy kretén. Ahogy a következő kézfogást is abszolválom, van pár másodpercem körbenézni: remek, legalább nem csak engem állítottak ki a képek mellé. Hangosan fújtatok, amikor jön a következő férfi, igyekszem mindenkivel váltani pár szót, hogy legalább egyelőre normálisnak tűnjek. Aztán elkapom Kiscsibe tekintetét, és azt a mosolyt, amit eddig csak egyszer láthattam. Akaratlan kerül az én arcomra is sokkal őszintébb mosoly, mint eddig volt, elé is lépek kissé.
- Nem. Egyáltalán nem ez volt a fő szempont - rázom meg fejemet, Kiscsibe mögé pillantva fogom meg csuklóját és húzom magam mellé, hogy a következő kezet tudjam fogadni, aki ellép előlem és látom meg Kendét. Ó, édes Merlinre mondom, nem hiszem el, hogy tényleg itt van! - Mindenhova török haver, szar érzés a jéghegy csúcsán kezdeni, de hát honnan tudhatnád… - vigyorodom el szemtelenül, kékjeimben azonnal más csillan meg, mint eddig. - Főleg, ha olvad a jéghegy a barackod alatt - Kende jelenléte már bőven elég ahhoz, hogy megnyugodjak, és ez érzékelhető. Még én is érzem és tudom. Istenem, tényleg itt van. - Hogy a faszba engedhettek be még egy Móricot? - röhögök fel hangosan, hiszen mi is így jöttünk be Kiscsibével. Még azt sem kamuzhatom, hogy az ikertestvérem, mert bár hasonlítunk a dudival, de azért ennyire nem.
Fejemet kapom oldalra, ahogy többen is teszik körülöttünk, mikor a mikrofon berecseg. Szemöldököm emelkedik meg, mikor az első lány lépked fel, hogy beszéljen a műveiről. - Nem maradtál le, most kezdődik, de fogalmam sincs mikor jövök én - vonom meg vállamat és máris nem tűnik olyan drasztikusnak a helyzet, mint amilyennek eddig tűnt. A mikrofon előtt állók túlságosan gyorsan váltják egymást, míg nem felhangzik az én nevem, és a hatalmas tapsviharban fagyok le. Nem. Nem-nem. A-a. Kétségbeesve pillantok Kiscsibére, majd Kendére. - Nem fog menni - jelentem ki meg-megremegő hanggal.