Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak kötjük a karót az ebhez, hogy menni kell. Valami most nem volt jó, de nem probléma, nem kell mindig fennakadni mindenen, jó? Csak lépj tovább, mert neked megy, míg én rohadtul nem léphetek túl ezen. És le sem, mert már csak a gondolattól érzem a tekinteteket a hátamon. Amik a dude-nak köszönhetően tűnnek el.
- Te állat - fojtom vissza a röhögést. Nem lenne illendő beleröhögni valami csaj beszédébe gondolom, úgyhogy moderálom magam. Viszonylag. De azért ehhez nem kellene hozzászokni. - Hat-hét óra? Normális vagy? Addigra megszülök - hangomban érezhető a kétségbeeséssel keveredő felháborodás, és lehet, hogy ez hangosabban hagyta el a számat, mert egy mellettünk álló néni néz ránk. - Csókolom a kezit - biccentek felé elbűvölő mosollyal, ami az arcomra is fagy, mert felhangzik az én nevem, közlöm a tényt, és megfagy minden. Látom, hogy Kiscsibe szája mozog, de nem hallom a szavait, csak meredten nézek immár a mikrofon felé. Ó, Merlinre, hát baszódjon meg mindenki! Kezem mozdul, hogy ingujjamat tűrjem fel rendesen, a mozdulat félbemarad, ahogy akaratlan hajolok lefelé Kiscsibéhez igazodva és érzem meg ajkait arcomon. Szélesen vigyorgok, megpaskolom haverom vállát, majd a már haldokló tapsban állok a mikrofon elé.
- Szép estét kívánok mindenkinek. Mórocz Móric a mikrofonnál - vigyorodom el szélesen, ahogy végig nézek a hamarosan bealvó társaságon. Na, pörgessük fel a bulit. - Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik az Office című sorozatot. Van benne egy rész, amikor Pamnek, a recepciósnak, kiállítása van egy galériában, mert művészlélek, de a főnökén kívül senki nem értékeli. Ugyanis ő megveszi az épületről készült képet, ahol dolgoznak - vezetem kékjeim Kendére, majd Kiscsibére, akire rá is kacsintok. - Ennél nagyobb elismerés senkinek nem kell. Ha valaki kedvet érez nézni egy idegen ember arcát a nappaliban, áldásom rá, de én csak hálás vagyok, amiért megjelentek és megnézik a képeimet - halk nevetést hallok innen-onnan, így bátran mutatok a fal felé, amin és ami előtt a képek helyezkednek el. - Iskolai projektnek indult. Biztos vagyok abban, hogy néhány szemfülesebb megjelenő már észrevette: a képek betűkből, pontosabban kezdőbetűkből állnak. A középső képen édesanyám van, Malvin, aki nem tudott eljönni, mert nem mondtam el neki, hogy ez van - vigyorgok, ismételt nevetés. Azt megvárva folytatom. - A bal oldali képen látható egy úszó, aki valószínűleg olimpikon lesz rövid időn belül, míg a jobb oldalon egy lány, akit elvarázsolnak a szavak, hogy utána ő varázsoljon el másokat velük. Mindketten fontos szerepet játszanak az életemben, és mi lenne nagyobb megtiszteltetés, minthogy a modellek, a múzsák itt vannak köztünk? - csillannak meg kékjeim játékosan, ahogy arcukat fürkészem. És amint többen arra felé fordulnak, amerre én nézek, a vigyorom még szélesebb lesz. - Kende és Amélia, ha csak a kezdőbetűkből nem jönnének rá - nevetek fel halkan. - Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek, és ha csak egyetlen pillantást vetnek a képeimre - a tapsban sétálok el a mikrofontól, hogy onnan néhány lépésre már fogadjak pár kézfogást és álljak neki beszélgetni, miközben tekintetem Kendét és Kiscsibét keresi. Remélem őket is megrohamozták. Nem poén egyedül szívni. Na, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiányoztak Rin random ötletei, amiket pontosan úgy dob be, mint ahogy ezt is. Enélkül soha nem derült volna ki, hogy nem tudunk gyrost enni, ami egyébként hallatlan, mert nincs olyan ember, aki tudna. Mármint komolyan mondom most, gyerekek. Ki tud gyrost enni rendesen? Előre mondom, ha azt mondod te, akkor elmebeteg vagy.
- Most miért mondod? Még mindig lehetsz az - lököm meg a vállát játékosan, és valahogy ennek meg a röhögésemnek az eredményeként esik le a gyrosom nagy része a földre. Mondhatnám, hogy feladom, de nagy francokat. Kaját soha nem hagyok félbe, ahogy most sem, szóval legyűröm, gyors zuhany a szalvétával, majd terrorizálom tovább Rint. - Akkor a kis út. Eldőlt - csapok térdemre, majd mozgatom meg orromat, ahogy nagyjából a fél pohár sprite szénsava az orromban van. Szabad kezemmel dörzsölöm is meg, mert borzasztó érzés, majd kortyolok még pár aprót és nyújtom Rin felé. - He? Nemtom. Nem is érdekel. A lényeg, hogyha ezt a gyrost túléljük, akkor valószínűleg mindent. Én rendesen lehet veszek még egyet - fordítom fejemet az ég felé elmerengve, de hát mindenki tudja, hogy ez már akkor a mondat elején eldőlt.
Fejem biccen a furgon felé, ahol a fószer csinálja a következő adag húst, hogy a nemrég félreálló családot szolgálja ki, akik nem is lennének tovább említésre méltóak, de van egy lányuk. De még milyen. - Ahaaaaa - felelem Rinnek a kérdésre, amit meg sem hallottam nagyjából, mert a lányt fürkészem. Velünk egy idős lehet, és biztos vagyok abban, hogy az élethez magához is nagyon erős mellbedobással áll hozzá. - Mi? Várj, jövök veled - megvolt a bootolási idő, szóval felpattanva kísérem Rint a furgonhoz. A bácsi beengedi, addig meg csinálja nekem is a következő adagot. Meg kell zabálni. A furgon oldalának dőlve fürkészem tovább a csajt, amíg Rin vissza nem ér, mert azonnal felé fordulok.
- Minnyá kész a következő köröm, mert úgy érzem éhezem még mindig, aztán mehetünk - bólintok egy határozottat barátnőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy vagy túléljük, vagy nem. Na már most: a második nem opció, mert még túl sok mindent kell megtennem ahhoz, hogy itt hagyjam a csodálatos személyiségemmel ezt a világot, plusz… hatalmas arc vagyok és gyönyörű. Nélkülem a világ még csúnyább lenne. Fact.
- Kajás vagyok, hagyjál - röhögök fel hangosan, miközben felállok az út széléről, és a hatalmas nézelődésben felfogva mit mondott Rin, követem. Azért bármennyire is talpraesett a lány, biztos lehet mindenki abban, hogy nem hagyom egyedül. Ha a furgon közelében maradok, legalább hallom, hogyha sikít. Szóval támasztom a piszkos furgont, amíg fürkészem a lányt, aki már másodszorra kapja el rólam a tekintetét. Remek, haladunk. Ismételten beteljesületlen szerelem veszi kezdetét, mikor meghallom Rin hangját a hátam mögül. Visszafogom a röhögést arra, hogy a gyros finom volt, majd pillantok vállam felett rá.
- Vágom, hogy két kapura játszol, de igazán hagyhatnál nekem is prédát - mozdul hozzá közelebb levő kezem, hogy vállára tegyem, majd húzzam magamhoz nevetve. - Elégedj meg velem az elkövetkezendő pár napban még, utána összeszedek neked egy csajt. Vagy magamnak. Vagy mindkettőnknek és… - csillannak fel kékjeim. - Hármas! - kiáltok fel elégedetten röhögve, még szorosabban magamhoz húzva Rint. Röhögve csókolok hajába, majd kapom vállamra a táskát, a csávóhoz szökkenve veszem el a kaját, fizetek és battyogok vissza.
- Na, nyomjuk. Menet közben is tudok enni, maximum belefulladok - legszebb halál lenne. Kajába belehalni? Gyönyörű. Ennél többet nem kívánhatna az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet bennem van a hiba - ennek az esélye konkrétan nulla -, de engem valahogy soha nem érintett mélyen egyik vagy másik ember identitása. Néhányan ezt úgy kezelik, hogy Merlinre, de izgalmas - mintha csak valami fasza új kviddics eredményt értünk volna el. Mintha… lenne hírértéke. De miért hírértékű egy lánynak vagy egy fiúnak a nemi identitása? Tiszta tétó mindenki, én mondom.
Hatalmasat harapva a gyrosba bólogatok barátnőmnek, mert teljesen igazat kell neki adnom ebben. A szósz folyik mindenfelé, így megtorpanva ugrok egyet hátra két lábbal, miközben felső testemet előre tolom, szóval megúszom a fürdést. Figyelek tovább Rinre, majd szemöldököm szalad ráncba. Kezdeményezés? Mármint… mihez? Kékjeim kerekednek ki.
- Mehlinhe mhondd, hogy nem fekhüdtél le vhele - pislogok Rinre, mint valami hülye. Tudom, hogy ő nem az, de néha olyan naiv és szerencsétlen tud lenni, az már szinte fáj, és én meg nem mindig vagyok ott, hogy megvédjem a valagát. Figyelemmel arra, hogy erről az Ádám gyerekről sem tudtam. Fellner… ez levitás, nem? Basszameg, azokkal meg csak a baj van. És tessék! Porondon a másik.
- He? - nyelem le a falatot. - Mi lenne? - indulok tovább. - Ő Kiscsibe, én meg nem. Ő tud repülni, én meg nem. Ő csipog, én meg nem. Sztori vége - vonom meg vállaimat, harapok, ami majdnem a torkomon is akad, ahogy Rin felkiált. Én is a szalon felé pillantok, megint megállok.
- Ez egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Csak mondom - nézek körbe. - A semmi közepén egy szalon. Mi van ha lerohad a gyönyörű arcom? Vagy, ami rosszabb, a Mórocz ékszer? - halálosan komoly arccal fürkészem Rin arcát, majd röhögök fel. - Szarok bele, nézzük meg - tolom arcomba az utolsó falatot is, megtörölközöm a szalvétába, kidobom a cuccost, kis vizet öntök a kezemre, ami tökéletesen megfelel egy kézmosásnak, majd Rin kezét megfogva indulok a szalon felé. Ha itt nem kapunk el semmit, mindent túlélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az ember nem számít arra, amikor hazajön, hogy rögtön, de azonnal mozdulnia kell, ha valamit el akar érni az életben. Na, ki kell ábrándítsak mindenkit: ez mindig így van. Miután lefutottam a szokásos köröket anyámmal (értsd: vitatkoztunk nettó negyvenöt percet), nem nagyon volt időm másra, mint megrázni magam és megjelenni a helyszínen.
Ennek köszönhetően zsebre vágott kezekkel állok a falnak dőlve, miután lekezeltem Seth-tel, és a legjobb döntésnek tűnik, hogy a földet bámuljam, amíg meg nem érkezik egy mozgó habcsók. Eltátott szájjal, hitetlen nézem végig, ahogy bevonul az apjával, majd megszólal és legszívesebben egy tobozzal szúrnám szíven magam. Hogy az a rohadt élet. És akkor jön a másik, aki a túlbuzgóság ne továbbja, én meg hamarosan elhányom magam.
Telefonomat elővéve írok Kendének, hogyha ma nem halok meg, akkor sosem, végül figyelek tovább a lehető legmesszebbről. Nem azért, mert érdekel mi a faszt művelnek, hanem, mert ha Seth mondd végre valami értelmeset, akkor tudjak aszerint cselekedni, ha már megerőltetni magam afelé, hogy megismerjem a többieket, nem vagyok hajlandó. Szívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A padlót fürkészve hallgatom Seth-et, majd bólintok egy aprót, ha esetleg rám nézne, hogy ja, vettem az adást, és segítek is, ha tényleg kell. Bár elsőre igen meggondolatlannak tartom ezt a moodomra tekintettel, de igaza van: én vagyok itt rajta kívül a legmagasabb szinten. Kiábrándító.
A medimágus minden szarját türelmesen várom meg, amíg csinálja. Figyelemmel arra, hogy én igen későn csapódtam be hozzájuk, nem kaptam kölyök nevet, de ez nem tántorít el attól, hogy egymagam induljak el a folyosón zsebre vágott kezekkel. Figyelmen kívül hagyom a lányokat, hogy mit kezdenek magukkal, míg egy kislányon nem akad meg a szemem. Jobb kezemmel lököm beljebb az ajtót, a küszöbön megállva fürkészem pár pillanatig, ahogy teljesen belemélyedve húzza a kék ceruzával a vonalakat. Magam mögé nézek, hallgatózok kicsit, de úgy tűnik minden rendben van egyelőre, így lépek beljebb és ülök le a kislánnyal szemben az egyáltalán nem nekem méretezett székre.
- Csatlakozhatok? - a választ megvárva húzok magam elé egy üres papírlapot és fogom meg a piros ceruzát, amivel azonnal vázlatolni kezdek. Pár perc után pillantok fel rá. - Mit rajzolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Számat húzom el a halk kuncogásra, de pillanatokkal később már mosoly bújik meg ajkam szegletében. Látható, hogy nem rám tervezték a széket, de ez engem egyáltalán nem tántorít el attól, hogy tényleg helyet foglaljak ott, amit kinéztem magamnak. Még ha egy kislány zöld szájú hercegnőket is rajzol.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, kissé előrébb hajolva fürkészem a rajzot, majd bólintok.
- Szép lett - térek vissza a sajátomhoz. Bár az enyém messze van a hercegnőtől, de a sárkány végül is összeegyeztethető velük. Pár apróbb vonalat húzok még meg, hogy a bőven kidolgozatlan sárkány felismerhető legyen. Nem vittem túlzásba. Vállat vonva dőlök hátra: magamhoz veszem a piros színt, minimális színfelvitellel folytatom, csak néha sandítok oldalra a kislányra, aki ugyanolyan elmélyülten csinálja a dolgát, mint én szoktam.
Abbahagyva minden folyamatot kezdem el rágcsálni alsó ajkamat. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember mi folyik itt. Halkan hümmentek.
- Móric vagyok - fordulok a kislány felé. - Neked mi a neved? - eszembe sem jut, hogy esetleg körbenézzek és könnyebben rájöjjek. Ez itt most nem arról szól, hogy mindent tudjak előre, hanem, hogy megismerjem a kislányt. Megvárom, míg bemutatkozik, majd mosolyodom el. - Nem ismerjük egymást, de kedvem támadt elmenni kirándulni. Velem tartanál? Egyedül unalmas lenne - fürkészem arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Simán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra.
- Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?