[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834236#post834236][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.12. 15:25[/b][/url]

Ő volt annyira mohó, hogy hamar eltűnt a kávé, így annak csak aromáját érzi nyomokban. Befelé látott egy automatát, amiben tudja, hogy hideg üdítők pihennek pár érméért cserébe. Nagyon arra fáj a foga, pedig hivatalosan nem bírja az ilyen helyeket. Mióta elkeveredett a svéd labirintusban, már mit számít, nem minden nap, hétvégén tolja, meg úgy nagyon, nincs mitől már tartania. Mintha egyes, régen benne ült félelmek és szorongások elhaltak volna, úgy van vele, mindennél rosszabbat élt meg, már semmi sem árthat. De azért van benne némi nyugalomra szolgáló csepp, biztos ami biztos alapon.
Így, Dimi örömére hozza a formáját, azt, akit anno megismert és akin mulatni lehet, ha beindul. Most ott hápog a sorok között, mint aki elfelejtette, hogy van egy húga, aki volt ekkora, meg úgy volt más rokonnak is gyereke, akit siheder korában a kezébe nyomtak pár kép erejéig. Néha belegondol, hogy abban a korban van bőven, ahol neki kellene, de erről lemondott szépen, most is csak segít, mint amikor átmegy hozzájuk. A ruhára mered, amin egy kis felhő van, ami mosolyog, majd visszaakasztja a fejét csóválva.
- Jó, én is láttam de akkor is. Simán elsőre azt hiszem, hogy kutyaruha – mert azoknak is van már, annyi, amit nem szégyellnek megvenni. Egy szőrmés kabátot viselő csivaván röhögte magát egyszer betegre. Abszurd. – Észre szoktam venni, ha leülök és a nyakamban lóg. De ők se ilyen picik – persze, mert megnőttek. Micsoda logika! Van itt minden, minden színben. Mondjuk ezek inkább kellemes, lágy színek, fekete egy sincs, azt csak a fura nevű webshopban kapna. Elég goth lenne, de talán menő is.
- Ezt is a brit tudósok mondták? – azok komolyan már mindent. Nincs is jobb dolguk a teázáson kívül. Legyint egyet, figyeli, hogy mi lesz a feladat. Mert ugye van. Ők férfiak, nem csak azért jönnek be, mert nincs más dolguk és imádnak ruhákat próbálni. Mindig van cél és ha az meg is van, vége. Vagyis, nem hiszi, hogy ezek után pedikűr és fodrász is lesz a napban.
- Ahhha, értem. Valami egyforma de ne túl... Ilyen – mutat a nagyon rózsaszín ruhácskára. Ez tényleg sok lenne. A vicces azonban még jól jöhet. El is indul, nagy hévvel, de nem jutott előrébb. Hasonlóképp csak a fejét vakarja.
- Itt van cicafüles meg dinófarkas pizsama. Gondolom az sem az, amit keresünk. Pedig a dinóból van zöld is – ecseteli mit talált, de mivel szülinap, tényleg komolyabban kellene vennie. Hát ebben lehet valami női segítség kellett volna, de a szándék is fontos. Vagyis, úgy érzi. Épp zoknikat nézeget, amikor Dimi felé néz végül.
- Bevallom, fogalmam sincs a babaruhákról, de ki nem hagytam volna veled a közös napot. Remélem elnézed nekem – ejt meg egy félvigyort majd visszalépked mellé. Előveszi a telefonját hümmögve végül.
- Figyu. Ne nézzünk ötleteket a neten? Biztos van ezer és abból kiindulva tökre tudnánk, hogy melyik sorba keressük. Na? – hátha úgy nem záráskor tessékelik őket ki, hogy ha meg van, ha nincs, menjenek szépen haza. Közben be is üti a keresőbe a kulcsszavakat és már nézelődik is, úgy, hogy Dimi is láthassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834321#post834321][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.14. 13:20[/b][/url]

Jó látni Beliánt így, nyugodtan slattyol a sorok között, beszélgetünk. Hétköznapi kis életünk. Tudom, hogy nem a legnagyobb gyerekszakértőt kértem fel erre a nemes feladatra, de abban mi lenne a kihívás, a poén? Így sokkal viccesebb, hogy egyikünk sem ért hozzá. Az eladó olykor felénk les, de látom rajta, nem tudja eldönteni, vegyen-e komolyan vagy hívja a rendőröket.
- Nem, ezt orosz tudósok mondták, a britek nem tudnak semmit - legyintek egy pár macis zoknival, aztán megnézem a méretüket s inkább visszaakasztom.
- Szerintem az ikrek örülnének, ha pizsamapartyt szerveznénk a napjukon, úgysem fogják fel igazán még, hogy miért olyan különleges az a nap. Mármint Panka megtanította nekik, hogyan mutassák, hogy három, ha valaki megkérdezi őket, hány évesek, de ez inkább betanítás, mint komolyabb megértés. A színes, kényelmes ruhákat viszont szeretik, úgyhogy... akár pizsama is lehet végülis. - Vonogatom a vállam, mert valóban nem látok hirtelen jobbat. Persze ebben a labirintusban még akadhat meglepetés bőven, sőt, ha nagyon akarjuk, tényleg utána nézhetünk az interneten is.
- Nézhetünk ötleteket, épp gondoltam is, csak az olyan... nem tudom. Még a rendelés is eszembe jutott, de nem hiszem, hogy kiszállítják Bogolyfalvára. Mi bezzeg nem vagyunk ilyen modernek, mint a muglik. Van egy-két bolt, a szülinapokon meg minden gyerek mini talárban rohangál s esik pofára, aztán annyi. Semmi kreativitás pfff. - Épp elkapom megint az eladó tekintetét s remélem, nem hallotta, amit az előbb mondtam. Remek figyelemelterésként, meg azért, hogy végre ne nézzen kríp pedofiloknak, átkarolom lazán Belián derekát s jó hangosan beszélek tovább. - Édes, ne kérdezzük meg az eladót, hogy mit javasol?
Most vagy idejön, vagy elmenekül, de ahogy rápillantok a szemem sarkából, épp felénk igyekszik szégyentől pirosló arccal. Navégre. Udvariasan köszönt minket s én is szélesen mosolyogva fogadom. Csak kicsit bújkál valami gonoszság a mosolyom alatt.
- Egy három éves ikerpárnak keresünk szülinapi ruhát, valami különlegeset, találót, de ne túl elegánsat. Lány és fiú - vázolom fel a helyzetet nagyon komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834387#post834387][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.15. 20:15[/b][/url]

Az élete megint kicsit komédia. Visszaköszön minden az előttről, hogy összetört és ez nyugalommal tölti el. Nem mosolyog az emlékeken, mert nem tud és nem akar, viszont nem könyörög a sorsnak egy szebb fejezetért. Csak sétál, apró ruhákat néz. Elvesz ő is egy apró zokni és a fejét csóválja.
- Régen ebben elfértek a mobiltelefonok. Nekem is volt, szörföző kutya volt rajta – bár azt kapta, de mindenesetre, a kis gombos csoda benne pihent, amíg el nem hagyta. Egy ideig működött csak az új készülék varázsa, aztán utána azzal verték be a szeget a falba. Csakhogy ezt a mostanival nemigen lehet, annak kijelzője azonnal törik, ha leesik, szegről nem is merne beszélni még a közelében sem. Főleg, mert akkor egy hétig csavarbolt hirdetéseket olvas majd. Nem is mer belegondolni, hogy most majd hány kismama, babadolog cuccot dob majd fel neki az internet. Mert hát az tény, hogy mindent IS figyel.
- Orosz tudósok? Hány vodka után? – a csíkos Adidas melegítőben persze. Jó, hát nem reprezentatív felmérést készülnek írni és ez a lényeg. Kell pár dolog, együtt szerzik be és minőségi időt töltenek együtt. Kis családi program.
- Jó, majd jövőre már más lesz. De a szeretet érzik és értik, az a lényeg. Meg, hogy hogyan kell tökéletesen a nagy fotók előtt a tortába tömködni a lábukat és a kezüket – bólogat nagyokat, mivel ehhez nem kell tudós sem, ez tény. Mondjuk, azért is van, sokan direkt egy krémes tortát vesznek elsőre, amit lehet pacsmagolni, a vendégeknek jó lesz a másikból is, ami azért kell, hogy a nagy és hosszan égő tűzijáték lehessen benne. - Viszont akkor én ezeket nem hagyom itt, ha csak később is veszik fel – keresi ki a méretet, bár reméli, hogy jó lesz, ahogy maga elé tartja, kb jónak is látja. Így marad a kezében egy zöld és egy kék dinópizsoma, csakis azért, mert a rózsaszínt túlzásnak tartja. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a nap slágere. Mármint, ha lenne 360 hónapos, nagy marha farkasokra, akkor természetesen azt is leakasztaná.
- Hát nem muszáj azt követni, csak inspiráció, érted – mutogat, mintha nagy művész lenne. - Jaj ne is mondd… múltkor IKEA-ztam, hagyjuk is hogy sikerült, de míg vártam Denis-re, találtam egy olyan kényelmes ágyat, te jó ég… De sehogy se tudom odavitetni, mert hát, ha… Értem én, hogy titkolózás, de lehetne a csomagküldőknél beépített ember aki látna egy kódot, ami minket rejt és tudná, hogy ez hopp ide való. Szép álom – sóhajt fel, hogy az az ágy is ott marad, meg a Wish és Aliexpress rendelések is, ha ezen múlik. El lehetne jönni érte ide a fővárosba, csomagpontra, de az macera. - Szerintem nagyon gáz a talár. Sose hordtam, vagyis egyszer, amikor valaki kölcsönadott egyet valamelyik évnyitón vagy zárón. De ehh. Kicsit fapados ez a mágusvilág – ecseteli, persze halkan, nehogy épp emiatt bukjon le az egész és mehet akkor a rács mögé, mert elcseszte. Követi Dimi tekintetét, amint megérzi a derekán a kezét. Felkuncog, ez mindig jó móka, mint rájött, az emberek nem tudnak két, egymásba kapaszkodó, összebújó férfival kezdeni, főleg nem bababoltban. Dimi vállára támasztja az állát végül és felpillog rá.
- Dehogynem, kedvesem. Ők ebben gyakorlottabbak – pillant a nő felé, a saját nyelvére harapva, hogy ne nevessen. Elindul utána, ugyan a sorok között nem épp jó összebújva, de hátranyúlva fogja meg Dimi kezét és andalog a közben kicsit zavartan magyarázó nő után. Végül megáll, úgy néz ki, itt ünneplők vannak.
- Jesszusom. Abban már most férjhez is lehetne adni – mutat egy puccos, fehér szoknyácskára, amelyen még kis kövek is vannak, ha jól nézi. Már bukta, mert az lejön és megeheti. De biztos valakinek így is kell. - Szerinted..? - pillant a másik felé, amikor egy klasszikusabb vonalat mutogatnak nekik. - Mi egy kicsit különlegesebbet szeretnénk. Ami eltér. Ha nem lenne ezer fok, simán lehetne két apró, mini rock and roll páros. Most gondolj bele, az a pici bőrkabát, tütüvel – nevet fel, majd hagyja, hogy a nő megpróbálja meggyőzni őket. Mert ugye feltétlen kell a rózsaszín.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834457#post834457][b]Park MinJae - 2021.07.18. 01:29[/b][/url]

Mondhatni, hogy sikerült MinJaenek újfent elvesznie. Tudta, hogy Budapesten van, viszont el nem tudta képzelni, hogy a városon belül hova került. Eredetileg csak pár dolgot venni érkezett a városba, de a bevásárlóközpont keresése közben egy nagyobb tömeget követve egy teljesen ismeretlen helyre tévedt. Eddig csak kapkodta a fejét, viszont most megállt egy pillanatra - a mögötte haladók elharapott morgolódásokkal jutalmazták ötletéért - és végre ténylegesen körbenézett. A murvával jelölt út egy lelátókkal körbevett pályára vezetett. A lelátókon már nagyobb tömeg gyűlt össze, azonban MinJaet jobban foglalkoztatta a háttérben sürgölődő lovak, lovasok és lovászok tömege. Majdnem olyan, mint az otthoni vadászversenyek előtti sürgés-forgás. Gondolta magában, miközben megindult a lelátók mögé. Nem volt egyszerű haladni a nagy tömegben, de a ruhája egészen hasonlított a szorgosan segítő lovászok ruhájára, úgyhogy akik időben észrevették arrébb léptek az útjából. Egyedül haja árulkodhatott arról, hogy nem teljesen illik a képbe - habár Budapesten sok színes hajviseletet látott, az ő ezüstös-fehér tincsei még mindig messze kiríttak a tömegből-, illetve az elképedt kifejezés, amivel vizsgálta az előtte elhaladó lovakat. Nem volt szakértő, viszont élvezte, milyen gyönyörűek az állatok.
Kíváncsi révületéből egy integető középkorú férfi hangja rángatta ki, aki be akarta fogni munkára. Riadtan elkezdte rázni a fejét, kezével ráerősítve, és hátrálni kezdett. Vagyis kezdett volna, hacsak nem ütközik bele valakibe. Riadtan pördült körbe a sarkán, hogy bocsánatot kérjen, és meglepve találkozott tekintete egy nála majd' egy fejjel alacsonyabb lányéval.
- Ne haragudj, nem vettem észre, hogy valaki van mögöttem. - Korához képest már mély hangja most természetesen cserben hagyta, és inkább egy oktávval feljebb jöttek ki a hangok, amitől még inkább zavarba jött a fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834458#post834458][b]Molnár Zselyke - 2021.07.18. 01:48[/b][/url]

Szíve a torkában dobogott, pedig nem egy versenyt tudhatott már maga mögött, mégis, mindegyik teljesen más, a hangulat, a közönség, a versenyzőtársak… nemrég Jankával egymás nyakába ugrottak, rendesen, ahogy gyerekekhez illik. Annyi inger érte, hogy épphogy bírt összpontosítani a feladatára, és szépen megigazította fekete fríz gyönyörűségének a nyergét, amikor a baleset történt.
- Ó! – kicsit elképedve meredt a társára, és agyában lázasan kutatta, honnan olyan ismerős a srác. – Nem történt semmi, te jól vagy? Mintha már láttalak volna valahol…
Nem volt benne biztos, sok arc fordult meg az Eridonban, még úgy a kastélyban, úgyhogy nem csoda, ha sor kerülhetett rá, valamikor tanév közben, hogy elhaladtak egymás mellett.
- Molnár Zselyke, díjugrató – nyújtotta a kezét barátságos szándékkal, a Bagolykövet nem merte hozzátenni a bemutatkozásához, nehogy bakizzon, nem rajongott volna, ha bajba kerül a varázsvilág felfedésével, annak komoly következményei lettek volna.
Még volt fél óra indulásig, úgyhogy addig ráért beszélgetni. – Segíthetek valamiben?
Volt egy olyan érzése, hogy a srác talán eltévedt, és nem találta a saját székén a lelátón, ez sem egy ritka eset, ekkora tömegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834460#post834460][b]Park MinJae - 2021.07.18. 02:15[/b][/url]

- Én rendben vagyo- Óóó - A fiú elkerekedő szeme a lány mögött óriásnak tűnő lóra vándorolt. Gyönyörű ló volt, látszott, hogy rengeteg energiát fektettek abba, hogy így jelenjen meg, és kissé úgy tűnt, mintha ezzel a ló is tisztában lenne - tartása büszkének tűnt MinJae számára.
Az elhaló mondatra a fiú ismét a lányra fordította figyelmét. Jobban megnézve ő is úgy érezte, már összefutott a lánnyal korábban, és mivel az iskolán kívül nem nagyon merészkedett, sőt, az órákon kívül nem nagyon találkozott más házak diákjaival, minden jel arra mutatott, hogy egy másik Eridonos állt előtte.
Ennek mégis mekkora az esélye? Habár a mondat a fejében hangzott el, az apró nevetés, amit a hihetetlen egybeesés okozott, már valóban elhagyta a fiú száját. Mire észbe kapott, remélte, hogy a lány nem hiszi azt, hogy rajta nevet, úgyhogy gyorsan rámarkolt a lány kezére, és viszonozta a köszöntést.
- Park MinJae, profi eltévedő. Örvendek. - Próbálta ezzel a gyenge viccel elütni az előbb okozott esetleges rosszérzéseket. Fültől fülig érő vigyort villantott a lányra.
- Őszintén szólva nem tudom, hogy hova csöppentem, én csak vásárolni akartam magamnak pár nyári ruhát. Ez a mugli tömegközlekedés néha nagyon bonyolult, ezért inkább gyalog indultam el, de úgy tűnik így is sikerült rossz irányba mennem. - Tarkójához emelte a kezét, zavartan megborzolta haját, közben kissé oldalra fordította a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Még ő is nevetségesnek találta, hogy egy versenyre tévedt be egy bevásárlóközpont helyett. Hogy oldjon kicsit a saját zavarán, a lány mögött türelmesen álldogáló lóra bökött.
- Ő a tiéd? Nagyon szép állat. - Bízott benne, hogy a lány mesél neki kicsit az állatról, és talán arról, hogy mi is folyik pontosan itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834696#post834696][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.21. 20:50[/b][/url]

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834732#post834732][b]Molnár Zselyke - 2021.07.23. 11:29[/b][/url]

Az esemény előtt nem csak Zselyke volt az egyetlen ideges, a lovasok többsége is izgult, főleg, akik először indultak versenyen, ilyen is akadt szép számmal. A lovak között is akadt, aki kicsit ideges volt már, nagyon mehetnékje volt.
  – Á, ő egy fríz gyönyörűség – büszkélkedett Zselyke, ahogy észrevette a fiú kitartó érdeklődését a lova irányába. Örült, hogy sokan érdeklődtek a lovak és fajtáik felől, bármikor szívesen adta tovább a tudását, ha segíthetett ebben. Azért ő se tökéletesen tudott mindent.
 – Ó, nem gondoltam volna, hogy ilyen szakág is létezik – kuncogott, kezét finoman szája elé téve. Vicces a fiú, gondolta. Remélte, hogy nem tévedett, és tényleg varázsló közegből való, szívás lenne véletlenül lebukni.
És ekkor elhangzott a „varázsszó”, amire Zselyke tátott szájjal bámult. Nem hitte el, hogy jól hallott. A fiú tényleg kimondta volna, hogy mugli?
 – Öhm, nem találkoztunk mi már véletlen?  – vetette fel a kérdést. – Bagolykő, Eridon, ha minden jól megy, vizsgák után harmadéves leszek.
 – Hajjaj, igen, a varázslómentes övezetek többnyire bonyolultak elsőre annak, aki nem benne nőtt fel – ismerte el a leányzó. – Verseny után elkísérhetlek, ha gondolod, nehogy rossz helyen köss ki.
Aztán a szó visszaterelődött ismét Örvényre, a büszke frízre, aki már patájával a földet kaparászta, szeretett volna végigsuhanni gazdájával a hátán azon a díjugrató pályán, amire hamarosan rálépnek. Bár Zselyke tudta, hogy mivel ő a névsor közepén volt, ezért úgy nagyjából egy óra múlva kerülhettek sorra.
– Igen, Örvény a neve. Megsimogathatod nyugodtan, a kis gazfickó imádja, ha körülzsongják – mesélte Zselyke, és pont ezért szerette Örvényt annyira, a bújós természete elvarázsolt mindenkit még mágia nélkül is. – Ültél már lovon valaha? Vagy eddig ez az első ilyen eseményed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834744#post834744][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.23. 16:50[/b][/url]

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834799#post834799][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.25. 12:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834801#post834801][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 13:37[/b][/url]

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834806#post834806][b]Denis A. Brightmore - 2021.07.25. 15:16[/b][/url]

Komolyan ez a hála, amikor megmentettem? Kicsit az agyát húzva, kicsit a saját szórakoztatásom javára, de akkor is megmentettem, most nem tudom mit kell ennyire felfújni a dolgot, de úgy magyaráz, mintha áramot dugtak volna a seggébe. És akkor jövök én megint a képbe, hogy elkezdhessem a piti kis bosszúmat. Lefelé sandítok féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy végül nekem dől, mert basszameg, tényleg leesett neki! Behalok, és komolyan elmondhatom, hogy ennyi év után fejlődőképes a pasi. Micsoda remek nap! Lehetne. - Nem mindenkivel osztom meg, de hát jól esik néha dicsekedni, tudod - forgatom meg szemeimet látványosan, de töretlen mosollyal, még hangom is sokkal lágyabban cseng, amit Helvey soha a büdös életben nem tapasztalhatott meg nagyjából. Egyszer mindennek eljön az ideje, ahogy annak is, hogy mutogassam a flamingót, és sikeresen kivigyem innen ezt a szerencsétlent. Sokkal több időt basztam már el erre, mint kellett volna. A flamingó tűnik el kezemből, megszeppenve pislogok Beliánra. Ugye az az arcán nem igazi lelkesedés, csak rájátszik? Szemöldököm szalad ráncba, szólalnék meg, hogy akkor ennyit a szerepemről, mert biztos nem fogjuk elvinni, hát ne legyen már hülye, szóval megszólalok a fejében, majd ajkait érzem meg arcomon.
Annyi a szerencsénk, hogy már háttal vagyok a nőnek, mert kékjeim kikerekednek, testem megmerevedik, ahogy szívem kihagy egy dobbanást. Automatikusan nyúlnék oda, mert mégis mi az isten, de akkor lebukunk. Az pedig nem opció. Minden erőmet összeszedve mosolyodom el a nőre vállam felett, majd battyogok el Beliánnal, akit azonnal elengedek, amint lehetőségem van rá.
- Nem tudom, kedvesem, találd fel magad. Biztos vannak ehhez megfelelő embereid - vonom meg vállamat. Elpoénkodhatja a dolgot, de tényleg ott fogom hagyni a következő alkalommal, ha engem hív. És előbb vagy utóbb neki is le fog esni, hogy valóban megteszem, csak most annyira el van borulva az agya valószínűleg, hogy a világát nem tudja. Hát még az enyém. Inkább pakolni kezdem a sok szart, amit rám sóztak, mikor megállok.
- Dehogy jön - nézek rá hitetlen, fejemet rázom mellé. - Nem, nem lakik. Merlinre, Helvey, tedd már vissza - mutatok a flamingóra, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ferenc marad szépen a többi Ferenccel az üzletben, és erről egyértelműen nem fogok vitát nyitni. Nem fogja telepakolni műanyag szarokkal az udvart, mint valami elcseszett amerikai vígjátékban. Ne nézzen már hülyének, hogy ezt hagyni fogom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834838#post834838][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 18:44[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Felvont szemöldökkel fogadja a hirtelen jött agyfagyást (elvégre mi másnak lehetne eredménye a kérés - Domca sok minden rosszat mondhatna el az ex-rellonosról, de azt, hogy süket lenne, még nem). - Mórocz Móric - biccent hát, realizálva, hogy a tény maga okozta a megrökönyödést, és akaratlanul is elereszt egy halk, de annál fájdalmasabb kacajt, amikor rájön, hogy valószínűleg ő is így nézhetett ki pár hónappal ezelőtt. - Az ékezet nélküli - teszi hozzá, bár nem mintha annyira nagy különbséget jelente a két srác esetében, hogy ez érdemben javítson a helyzeten.
Lenyűgözetlen fejjel konstatálja, hogy a másik tényleg képes volt magától értetődőnek venni, hogy még ő érezné magát megtisztelve, és bizony arckifejezése cseppet sem lesz barátságosabb attól, hogy még a papucs tulajdonjogát sem szeretné visszaruházni rá. Még hogy ajándék... Dacból áll hát fel csakazért is egyedül, alsó ajkát elgondolkozva szívva be a mozdulat közben. Megigazítja pántját, összehúzott szeme követi Mihimihi tenyerét, ami vállára simul, és azt paskolgatni kezdi, csak hogy aztán következő mondatára teljesen leengedjen afféle "szórakozol velem?" módon. Isten mentse Móricot az elnöki pozíciótól... Épp elég az is, hogy prefektus lett - Domca nem érti, hogyan és kinél nyalta be magát ennyire a srác? Némán habozva áll egy hosszú pillanatig, majd frusztráltan elkerekedő orrlyukakkal sóhajt, s ellép a szőke mellett.
- Mihail - szól még vissza (kutyának szigorú, Mihailnak kedves), de nem les hátra, hogy valóban követi-e (korábban úgyis azt mondta, ez a terve, hát biztosan így tesz). Domcának azonban más elképzelése van - egy jótét még beleférhet a napba. Bemasírozik az áruház bejáratán, és elindul a mosdókat rejtő szűk, oldalfolyosó felé. Túl megy a női részen, majd a férfin is, és a végén lévő zűrható szekrényboxok takarásában áll meg. Egészen a sarokban. Ekkor les ismét a másikra, ha az volt olyan élelmes, hogy kövesse, és bizony ha így tett, előkerül maga az alku is. - Mihail - kezd bele elgondolkó hangszínnel - hajlandó lennél visszaadni a papucsomat, ha cserébe gondoskodok róla, hogy amíg együtt vagyunk, ne legyen meleged? - szemöldökét felvonva várja a választ - no és persze a tengernyi disznó viccet már önmagában a helyválasztásért. Említettem már, hogy Domca nincs jó véleménnyel a férfiról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834842#post834842][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 19:14[/b][/url]

És még el is ismétli, mintha nem értettem volna először is nagyon jól az információt. Elismétli, ráadásul, ha az ékezet nélküli, akkor az még rosszabb. Merlinre, ha a tanév végéig kibírja a DÖK így, akkor emelem kalapom az összes tag előtt. Ez hihetetlen. Egyáltalán, hogy került képbe a gyerek, mint DÖK-ös? Pedig olyan szépen hagytam magam mögött mindent, erre tessék: pillanatok alatt tönkreteszik. Végül is mindegy, mert immár nem az én felelősségem, és, ha minden igaz, akkor Domka azért érdemelte ki az elnöki pozíciót, mert tudja kezelni a tagokat. Ha az egyik Mórocz gyerek mellett ez nem derül ki, akkor senki mellett, szóval vállát paskolva kívánok neki sok sikert, majd fordítanék neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor elválnak útjaink és szerzek magamnak valami hideget - egy kávé nagyon, de nagyon jól esne -, amikor fogja magát és, mint egy felpuffaszkodott vörösbegy, elsétál mellettem.
A nevemre biccentem oldalra a fejem, az még hagyján, de a hangsúly olyan vigyort vált ki belőlem, amit mindenki megirigyelhetne, de sajnálom, csak és kizárólag Domkának - pontosabban a hátának - szól jelenleg. Hajamba túrva nevetek fel, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, majd könnyed és elnyújtott lépteimmel követem. Gyanakodni kezdek, mikor elhagyjuk a mosdókat, de az érzésnek nincs ideje kiteljesedni, mikor a lány megáll egy sarokban és felém fordul. Kékjeim csillannak, ahogy fejem ismét félrebiccen, miközben megállok előtte.
- Domka - hangomban van egy kellemesen lágy esés, amitől normális esetben jóleső libabőr lepné el a tested, csakhogy Somogyiról van szó. - Nagyon jól hangzik az ajánlatod - mosolyodom el szélesen, aprót lépek közelebb, így még bizalmasabbá véve a helyzetet, mert a fontos az, hogy elhiggye, valóban benne vagyok. Pár másodpercnyi szünetet tartok, elkapom a tekintetét, mielőtt folytatnám. - De vissza kell utasítanom. Egy hűvös áruházban állok, úgyhogy mást kellene kitalálnod - vigyorodom el szemtelenül, és még csak eszembe sem jut megjegyzéseket tenni a helyszín választásra. Rángattak már furcsább helyekre is lányok, ez még simán a belefér kategória. - Fogalmam sincs mit pörögsz ezen a papucson, de mára elengedhetnéd, és csak élvezhetnénk egymás társaságát, ha már így alakult - pillantok a folyosó eleje felé, amerről jöttünk. - Például ihatnánk egy jegeskávét. Benne vagy? - kedves mosoly villan fel ajkamon, ahogy visszavezetem rá kékjeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834845#post834845][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 19:50[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Azzal a fajta magabiztossággal lépked, mint aki tudja, hogy van valamilye, amiért a másik követni fogja. Arra ugyan még nem sikerült rájönnie, hogy Mihail miért enged neki néha, és legfőképpen miért csak néha, de állát felszegve masírozik. Talán azért, mert az se baj, ha nem követi? Vagy mert így nem ő lesz az, aki a másik után lohol? Utóbbit semmiképpen sem szeretné. Bepördül hát, kihúzza magát, megteszi ajánlatát, és várja a csodát. Ha a papucsát visszakapná, végre teljesen elfelejthetné Mihailt, nem okozna neki már bosszúságot sem, teljes lenne az iránta érzett közömbössége.
Utálja, hogy nem képes rendesen, c-vel mondani becenevét. Utálja, hogy nem utálja érte ilyenkor annyira, csak később fut rajta végig a pulykaméreg, és nem is egyedül a srácra lesz dühös, de saját magára is, amiért ott és akkor nem volt képes rászólni, hogy hagyja ezt abba. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ha most fellebezne, nem csengene elég parancsolóan hangja, és nem akar kockáztatni. Némán is nehéz fenntartani azt a látszatot, hogy semmit nem vált ki belőle a másik kedveskedése, nem kell túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Fejét nem lassan szegi fel, követve a másik mozdulatát, hanem egyszere, hirtelen, a lehető leghatározottabban. Ismeri a testét, és tudja, hogyan reagálna a vélára, elvégre nem immunis rá - az egyetlen amit tehet, hogy igyekszik a lehető legnagyobb kontroll alatt tartani önmagát. Utálja Mihailt, amiért erre kényszeríti. Még akkor is, ha egyébként génjeiről nem a férfi tehet. - És talán nem mész haza? - vonja fel a szemöldökét, és igyekszik gunyoros hangot megütni. Nem az igazi, de... érezhetően gúnyolódik.
- Miért gondolod, hogy bármelyikünknek is élvezet lenne az? - sóhajt fel bosszúsan, a szempár helyett a homlok közepét fixírozva. - Te sem akarsz velem mutatkozni, nekem is kényelmetlen veled lenni, ráadásul úgyis meghívatnám magam, akkor? - bámul szúrósan... Mihail homlokára, még mindig. Nem az igazi a hatás így, de legalább kisebb az esélye annak, hogy elgyengül. Talán. Domca reméli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834856#post834856][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 20:15[/b][/url]

Természetesen befelé menet megkérdezhettem volna tőle, hogy mégis hova a francba megyünk, de annyira nem volt fontos, mikor alapvetően is tökéletes bőrömet megcsapta az áruház hűvöse, és valahogy onnantól semmi nem lehet fontos. Mondjuk az kérdéses, hogy fogom itt elütni az időt, amikor esélytelen, hogy ilyen no name ruhaboltokba betegyem a lábam, és esetleg még vásároljak is, szóval majd kreatívnak kell lennem. Fejemet ingatom meg kissé, míg várom a reakciót, de arcából arra következtetek, hogy van még időm elgondolkodni azon, mégis miért olyan hatalmas fétise az a papucs. Nagyon kedvesen kaptam meg, majd hülye leszek visszaadni. Kérlek.
- Dehogynem - vigyorodom el szélesen, ami leginkább a gunyorosnak szánt hangsúlynak szól. - Csak annyi a baj, tudod, hogy eddig is megoldottam nélküled - vonom meg vállaimat kicsit lehunyt szemekkel, majd esnek vissza kékjeim Domka arcára, aki túlságosan feltűnően nem arcomra néz, hanem valahova feljebb. Komolyan hihetetlen ez a lány. Halk kuncogást engedek meg magamnak, ahogy zsebemből szedem ki jobb kezemet, túrok tincseim közé, és mosolyogva összeborzolom azokat, miközben hallgatom a választ.
- Miért gondolod, hogy nem lenne az? - kérdezek vissza reflexből. Tény és való, hogyha az esélyt sem adjuk meg neki, akkor Domka a saját opciójával megy amerre akar, míg én is a sajátommal. Ami lehetséges, hogy mindkettőnknek a legjobb lenne, de hát hogy szalaszthatnám el az alkalmat? - Először is nem kell meghívatnod magad, mert én ajánlottam fel, alap, hogy én fizetném - mutatom felé mutatóujjamat, amit követ a középső. - Másodszor, fogalmam sincs miből gondolod, hogy nem mutatkoznék veled, amikor itt állok előtted, egy olyan folyosón, amit bármikor használhat bárki - mutatok hátam mögé a mosdók felé, amik igencsak forgalmasak, főleg egy ekkora áruházban. - Az, hogy neked kellemetlen mellettem mutatkoznod, nos… - nyammogok kicsit, majd fordulok oldalasan. - Szíved joga - fejezem be végül mondandómat ugyanolyan kedves mosollyal ajkaimon. Nem kötelező velem lennie, hiszen, mint mondtam, egyedül is feltalálom magam valószínűleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834867#post834867][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.07.26. 21:18[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Mihail képessége még nem pörög maximumán - na nem mintha ebben Domcának ebben olyan nagy tapasztalata lenne, de úgy sejti, hogy akkor nem tudná ilyen könnyen dodge-olni a kéredzkedést -, de jobb előre felkészülni mindenre. Nem néz ki sok jót a másikból, nem tudja mikor jön el az a pont, amikor bedobja a csábító vélát, és akarata ellenére pocsolyává olvasztja - épp ez a bizonytalanság az, ami miatt nem szeret kettesben lenni a volt elnökkel. Nem szereti, ha valamit nem ő irányíthat, márpedig Mihail genetikailag csúcsragadozónak lett tervezve.
- Hmphf - horkan fel cseppet sem nőiesen a válaszra, hát akkor így legyen rendes az ember. Ha róla lenne szó, ő biztosan inkább választana egy bűbájt, mint egy fél pár papucsot... Bár ágáll a férfi invitálása ellen, nem tudja nem magára venni a babonás felhangot. Az élvezetről és kettősségről szóló diskurzus igazán merész dolognak tetszik hirtelen, nem is olyan csoda hát, hogy Domca inkább úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a kérdést. "Hol a csapda?" szűkül össze a szeme a felajánlkozásra, amire valljuk be, nem számított. A meghívatás egy érvnek született azért, hogy Mihail elálljon a tervtől (lehetőleg fél pár papuccsal a kezében, amit Domca elcsaklizhat tőle), és most megrezzenve fogadja, hogy számításai nem jöttek be. Az a bizonyos korábbi kapcsolat, amiről nem beszélünk... nos, maradjunk annyiban, hogy ha felmerült a meghívatás lehetősége, nem volt randi. A levegőt nyammogja, mintha ez segítené abban, hogy a szavakat megtalálja, de csak nem akarnak gyünni, azt pedig azért mégsem olvasná a másik fejére, hogy nem megyek el veled, mert véla vagy, nem bízok magamban, és nem akarom feladni a kontrollt. Így hát... talán már lassan mindenki számára következik, de megacélozza magát a lány, eltökélt, hogy nem hagyja magát, és egy kávéból nem lehet baj, s bólint. - Drágát fogok kérni - hangzik el a figyelmeztetés, s valahol a mondat vége fele tekintete visszasiklik a másik szemeire. Csak egy gyors csekkolás, hogy meglássa, ha a másik idegessé válna ettől. Akkor kérdés nélkül fordulna meg és állna vissza a buszmegállóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834880#post834880][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.26. 22:28[/b][/url]

Őszinte leszek mindenkivel, ami egyáltalán nem meglepő. Nem különösebben érdekel, hogy Domka miért utál, vagy miért sem, miért ilyen ellenséges és elutasító, mert élvezem. Plusz, nyilvánvalóan van elképzelésem arról, hogy miért áll így hozzám, de meg kell mondjam, hogy nem tudom érte hibáztatni. Fordított esetben valószínűleg én sem lennék éppen elviselhetőbb, ha egy véla állna velem szemben mosolyogva. Mindennek ellenére, szórakoztató, ahogy latolgatja magában a lehetőségeit. Én pedig, miután kifejtettem, hogy lényegében fogalmam sincs mi baja van, türelmesen várom meg, amíg a felhorkanás után, igazából dűlőre jut saját magával. Egyértelmű, hogy nem fogok könyörögni azért, hogy meghívhassam egy kávéra. Laza mozdulattal döntöm hátamat a falnak, kezem ismét zsebembe csúszik, amíg Domka latolgatja a lehetőségeit magában. Legalábbis gondolom, hogy azokat. Halkan nevetek fel.
- Talán ki fogom tudni fizetni - egyenesedem fel, így lépek is el a faltól, ahogy ismét felé fordulok. Tekintete csak átsiklik arcomon, amire mosolyogva csóválom meg fejemet, hogy a folyosó felé forduljak féloldalasan ismét. Domkára esnek kékjeim várakozóan, de nem sürgetően. - Csak utánad - nyújtom ki előre kezemet, hogy fáradjon előre, én meg ismét kullogok mögötte, ha ez ekkora örömet szerez neki, mint ahogy testbeszédéből kiolvastam, mikor idefele is előttem sétált. Remélhetőleg hajlandó elindulni, így követem, majd ahogy végre kiérünk a folyosóról, indulok el lassú léptekkel a Starbucks felé, amit már befelé jövet kinéztem magamnak. A pulttól pár méterre állok meg, ha minden jól megy, akkor a mellettem állóra pillantok le. Aki terveim szerint Domka, és ha beletrafálok, csak elmosolyodom, amennyiben rám néz, egyebekben csendben szuggerálom a kínálatot, hátha jön az isteni szikra, hogy mégis melyik lenne a legmegfelelőbb. Mindenképpen jeges kell, de ez a töménytelen karamella, amit beletennének, egyáltalán nem szimpatikus. Ki gondolta volna, hogy egy kávé választás is lehet hatalmas dilemma. Márpedig most az. Bal lábamra helyezem a testsúlyomat, ignorálom a rám szegeződő tekinteteket, csak és kizárólag a kínálatot fürkészem, vagy Domkát, ha éppenséggel lenne mondanivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834906#post834906][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.27. 18:38[/b][/url]

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834908#post834908][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.27. 18:53[/b][/url]

Nem lepi meg és bosszantja fel – teljesen – az, hogy Denis heccelt vele és addig húzta, ameddig lehetett. Megszokta, sőt, igazából már az is meglepi, hogy tényleg eljött, ha pedig azonnal ugrott volna, vélhetően még mindig az állát szedné fel a földről valahol a bárszékek mellett. Mondjuk azt még lehet, hogy a fejébe fogja húzni, de lehet nem. Majd ami sikerül.
- Tudom, tudom, tudom. Hencegős vagy – bökdösi meg a mellkasát, miközben alsóajkát harapja be, mintha éppen olyan szituációban és nulla ruhában gondolna a másikra, amibe bárki belepirulna. Még kicsit meg is ingatja a fejét, mintha szégyellős lenne, majd elengedi a dolgot, nem szabad túltolni sem, mert akkor az feltűnő. Ezt nem ő kezdte, azt se érti, hogy miért csinálja ezt Denis, de nála sosem keres logikát. Mikor milyen, van, amikor meglepi, van, amikor bosszantja a viselkedése lakótársától, örök körforgás. Viszont még mind a ketten a föld felett vannak, így ez egészen jó arány.
Bár, lehet, hogy ma kijátssza a sorsot. A flamingó láttán egyszerre játszik és nem. Mintha nem tudná a másik, mennyire odavan a trash dolgokért, hát pont ezt hagyná ki? Lehet tényleg ezzel verik ma agyon, de bánja is ő, ha egyszer mennyire jól néz ki! Már-már agyal, hogy egy gyereknapszemcsit tenne a flamingó fejére és igazán királyi látvány lenne a dolog, de még nem ott tartanak. Haza kéne előbb jutni.
- Zseniális – mormogja még egyszer a műanyag állatnak, majd akasztja meg a másikat, mármint a lakótársát. Már nem látja a nő, de a mosolya igenis gonoszkás, látja, hogy megakad és lemerevedik, mint mikor megölelte, mondjuk ott valóban teli szeretettel tette, nem azért, hogy csesztesse. Denisnek a szituáció mindegy, nem mintha ebből rendszer lenne: sem az elveszésből, sem a puszilkodásból. Tudja a határokat és maximum akkor lenne esélye, ha Bianka lenne, minimum D-s kosárral. Szerencsére nincs olyanja, attól biztosan nagyon fájna a háta.
- Nincsenek embereim. Barátaim vannak, de megvan azoknak a maguk élete. Nekem az én, drága hősöm kellett és talán kell majd egyszer – pillog rá, mintha mindjárt megint a nyakába akarná vetni magát. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked egyel – ez viszont valódi, valós és semmi kreténkedés. Hogy ebből mit fog fel a másik és él-e vele valaha, már nem számít. Kimondta, mert a dolgokat ki kell mondania és semmi több. Amúgy sincs ideje itt érzelgősnek lenni, mással kell foglalkoznia. Pontosabban visszaszerezni Ferencet, mert itten ki van lakoltatva.
- Dehogy teszem. Egy, te hoztad nekem. Kettő, kurva menőn fog kinézni napszemüvegben. Három, terápiás kisállat kell nekem. Te ahhoz túl nagy vagy, Chewie meg családtag – magyarázza a kikezdhetetlen logikát, miközben karjai között ott van a madár. - Gondold meg, kis helyet foglal, nem eszik, nem is beszél. Tudom, legszívesebben már most vele laknál, de sajnos maradok a seggemen. Vele – azzal ellenállhatatlan mosolyt villant és a pénztár felé fordul. - Fizessünk és verjünk be egy sört, megpusztulok már szomjan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834912#post834912][b]Park MinJae - 2021.07.27. 20:16[/b][/url]

Nem hitt a fülének, mikor a lány folytatta a bemutatkozását, és elhangzott a Bagolykő neve. Ekkora mázlim nem lehet! Hogy pont egy iskolatársával találkozzon, aki ráadásul egy házba jár vele, majdnem felért egy lottó ötössel az aznapi események után.
-Őszintén szólva nem mertem rákérdezni, mert ciki lett volna, ha kiderül, hogy összekevertelek valakivel, de igen, már láttalak a klubhelyiségben párszor. Ha jól emlékszem mindig nagyon sietősen vágtál át a klubhelyiségen. - itt elengedett egy vigyort, mert amikor látta a lányt így átvágni a szobán, mindig eszébe jutott és elképedt, mennyi lendület szorult Eridonos társába.
- Én kicsivel az évnyitó után érkeztem, úgyhogy a szokásos bemutatkozásokról lemaradtam... A vizsgák után viszont másodévesként folytatom majd. - Kissé feszengett a csúszás említése miatt, nem tudta, mennyire megosztható az otthoni helyzete. Félt, hogy félreértések születnének a családjával kapcsolatban, és semmi kedve nem volt az elkövetkezendő éveket számkivetettként tölteni. A lány ajánlata azonban szertefoszlatta a MinJae feje fölött gyűlő szürke felhőket, és megint fogkrém reklámmá változott.
-Azért nagyon hálás lennék, egyedül úgy sem túl élvezetes mászkálni.
-Örvény... - Ízlelgette a fiú az állat nevét, elgondolkodva, vajon mi lehet az eredete a névnek. A lányra pillantott újra, mintegy megerősítésként, hogy tényleg megszabad e simogatnia a lovat, majd határozottan közelebb lépett, és kezét a ló selymes nyakán végighúzta. A ló szőre csillogva tükrözte vissza a napfényt, ami szinte elvarázsolta az embert. MinJae is automatikusan simogatni kezdte, miközben a lány felé fordította a fejét.
-Otthon volt, hogy lovon kellett a rezervátumban körbejárni, és a szüleim egyébként is fontosnak tartották, hogy megtanuljam a hagyományokat, de a mi lovaink nem ilyen nagy termetűek. - Itt még egyszer rápillantott a lóra - vonzotta a fiú tekintetét az állat, mintha mágnest tettek volna a nyereg alá. -Viszont soha nem jártam ilyen eseményen, kérdezni is szerettem volna, hogy pontosan mit fogtok csinálni? És nem lesz gond abból hogy tudod - boszorkány vagy? - Az utolsó mondatnál látványosan elhalkult a fiú hangja, annak ellenére, hogy a mugli szót a korábbiakban teljes nyugalommal dobálta. Még sokat kellett tanulnia a magyar varázs- és varázstalan kapcsolatokról.
Tekintete a pálya felé vándorolt, majd fejével is a pálya felé bökött.
- Nincs jegyem, de esetleg megnézhetem majd, ahogy te és Örvény végigmentek a pályán? - Kíváncsi lett, vajon Eridonos társa hogy fog teljesíteni a mugli akadálypályán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834933#post834933][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.28. 09:52[/b][/url]

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835005#post835005][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.29. 20:47[/b][/url]

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835087#post835087][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.31. 19:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835098#post835098][b]Elijah Kearney - 2021.07.31. 20:53[/b][/url]

Minden olyan réginek tűnik, mármint ami történt, pedig nem vagyunk öregek, akik a verandán ülve nosztalgiáznak épp. Mégis, csak van benne valami, hogy a jelen simán meg tud változtatni mindent és teljesen új nézőpontba helyezi azt. És még mennyi minden lehet, hiszen… csak most kezdődik minden. Vagy valami ilyesmi, nem? Eddig is szuper dolgokat láttunk, látogattuk meg, mégis, újra odamenve már más lenne. Most, hogy kiadtuk egymásnak mindazt, ami lelkünket nyomta, sokkal de sokkal könnyebbek vagyunk és felszabadultabbak, boldogabbak. De minden elhúzott, elódázott korábbi lehetőség eltörpül a jelennel szemben. Miért nem sejtettem azt, ami benne voltak? Mert nincs tapasztalatom, nem tudtam, hogy milyen tekintet az, amelyből sejteni lehet, hogy ő is úgy érez, mint én. Nem ismertem előtte ilyet és vak voltam, akinek ma nyílt ki a szeme. Pontosabban már korábban, ugye, mikor elterveztem, hogy el szeretném neki mondani, legyen bármi is a következménye.
Látom a zavarát, amire csak mosolygom és a kezét cirógatom meg, hogy nyugodjon meg, nincs semmi gond. Csak kíváncsi vagyok, kicsit morgok magamra némán, még mindig, de az semmiség.
- Hú jaj, mennyire féltem a báltól – most is félnék, nem akarok én itt szépíteni semmit. Csak már őt kérném meg bátrabban bármire, főleg arra, hogy jöjjön el velem. - Viszont nagyon örülök, hogy az a karácsony sikerült. Majdnem hazamentem, de a bál miatt maradtam, miután igent mondtál. Olyan mintha nem is én lettem volna és mégis – mert valljuk be, azóta mégis, valahogy, valamiben bátrabb lettem, ha nem is annyira, mint szeretném. Alakul ez, ahogy mások is mondták, miközben pont az ellenkezőjét panaszoltam nekik. Észrevéve a könnyeit, pislogok párat, mert nem értem. Az arca boldog, így nem hiszem, hogy ez rossz, vagyis… nagyon remélem. Csak óvatosan nyúlok oda, hogy letöröljem arcáról, de nem merek butaságot beszélni.
Kis csend áll be, azt hiszem ez az ideje annak, hogy kicsit emésszünk is minden mellett. Szívem még mindig hevesen ver, de semmiben sem akadályoz, ugyanúgy közel vagyok hozzá, ő hozzám, néha ajkaink érnek a másik bőréhez, amelytől kellemesen bizsereg az enyém. Néha felénk néznek, de mivel egyáltalán nem szokatlan az, hogy párok ülnek a fűben, két, egymásra találó tini már fel sem tűnik nekik. Elvégre, még a kezem sincs illetlen helyen.
- Szerintem úgy kell, ahogy eddig – próbálok okos lenni, de most nehéz. Nem baj, ha az előbb ment, most is fog. - Élvezzük egymás társaságát, elmegyünk helyekre és jól érezzük magunkat. Csak most már nem kell három lépés táv és ilyenek – nevetek aprót, leginkább, hogy én tartottam, ha nehezen is. - Én abban biztos vagyok, hogy ketten meg fogjuk tudni oldani a dolgot. Szóval nem aggódom – puszilom meg végül a homlokát és szusszanok egy nagyot. Ráérünk, de nagyon várom, hogy hazaérve megtörténjen a találkozás. Szerintem nagyon el fogom bénázni, anyát ismerve azonban, nem lesz gond. Ha minden jól sikerül, nekem már okom nem lesz félni.
- Szólj, ha szeretnél elindulni bármerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835265#post835265][b]Krushnic Dimitri - 2021.08.03. 14:02[/b][/url]

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835338#post835338][b]Helvey Belián Balázs - 2021.08.04. 10:46[/b][/url]

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835376#post835376][b]Harmat Betti - 2021.08.05. 22:44[/b][/url]

Nem akarom, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat. Most úgy tűnik, mint ami nem egy fog. Egy örök percnek tűnik ez az egész. Egy buboréknak, amin kívül esnek a nevető, söröző társaságok, más párocskák, a káromkodó részegek, még a zajos autók is. Csak mi ketten vagyunk ennek a percnek a buborékában, és a szavaink, a vallomásaink, melyek hosszú várakozás után végre kikerültek, és elhelyezkedtek kettőnk között, mint egy kapocs.
Szívem nagyot dobban érintésére, arra, ahogy jelzi, velem van. Ujjaim ösztönből szorítanak rá az övéire. Én is vele vagyok. Együtt vagyunk. Még mindig különös ennek a gondolata. Különös ugyan, de nincs is más, amire szívesebben gondolnék most. Szívem hevesen dobog, de inkább már az örömtől. Arcomról pedig lehetetlen volna levakarni a mosolyt.
- Remélem tudod, hogy én is - nevetek fel, még mindig kicsit zavartan. - Én sem gondoltam volna soha, hogy elsősként majd egy idegen sráccal megyek a bálba. És nézd mi lett belőle - csúszok közelebb hozzá kicsit. -Mégiscsak van valami abban, amikor Eliana azt mondja, lépjek ki a komfortzónámból. - Szipogok kicsit, és már emelném kezem, hogy elmorzsoljam kicsorduló könnyeket, de megelőz. Fejemet döntöm a keze felé, simulok hozzá, mielőtt elvenné az ujjait. Ez százszor kellemesebb, mint bármelyik romantikus regény.
A csend sem feszélyez most, épp ellenkezőleg. Az, hogy egyikünk sem akarja megtörni, nem érzi kínosnak, mutatja, milyen harmóniában ücsörgünk most itt. Talán ő is épp úgy próbálja helyre tenni a dolgokat, ahogy én. Próbálom kizárni az apró kételyeket, a negatív gondolatokat, és csak arra koncentrálni, hogy most itt van velem, és én itt vagyok vele. Hogy itt vagyunk együtt. Ujjaim az övéire kulcsolódnak, hajam pedig a hátára hullik, ahogy fejem a vállán pihen. Ő meg nem ellenkezik, és nem is érzem rajta, hogy zavarná a dolog. Szinte biztos vagyok benne, hogy örül a közelségemnek. Legalábbis remélem, mert én örülök az övének.
- Nem is viselném el azt a távolságot - csúszik ki a számon. Bele is pirulok, hiába tud már mindent. Hiába tudom, hogy ő is így érez. Most már, hogy tudok mindent, csak közel akarok lenni hozzá, és annyit vele, amennyit csak lehet.
Meghatnak szavai. Puszijával együtt én rászorítok a kezére. Ha pedig lehetséges az még, közelebb húzódom hozzá. Mintha csak össze lennénk nőve. Én észre se veszem az egy-két tekintetet amit kapunk, pedig van köztük pár ronda is. Egy idős úr például nagyon rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben minket bámul. Merthogy én meg ismét felegyenesedem, és Eli a homloka helyett az ajkaira kap tőlem puszit. Ujjaim elengedik az övéit, és karjaimat ösztönösen fonom a nyaka köré, miközben újabb csókot kap tőlem.
- Mit szólnál egy gombóc fagyihoz? - kérdezem aztán, szélesen mosolyogva, a köztünk húzódó kevéske térbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835386#post835386][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.06. 17:17[/b][/url]

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835867#post835867][b]Krushnic Dimitri - 2021.08.18. 11:10[/b][/url]