Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bronszkikovszki, Brokémon, Dudi, Dude, tesó, haver - a kastélyt, meg mindent veszi be amerre ők ketten eltolják az arcukat, mióta összehaverkodtak. Bromantikus sorok vége. Nahát! Azt mondom: nahát! Azoknak sosincs vége. Ahogy Kende félre biccent fejjel figyeli a rohamot kapó spanját héjázni. Héja, héja, héja, hééé. - Töhö, dude. Ez a beszéd - bólogat. Most frankón, kell azt embernek jobb bari? Amikor a barija olyan király, hogy héjázik? Majdnem császár szint. - Az biztos, hogy élte, hogy veled többre megy mint velem - nevetősen néz Móricra. - Engem sose pingált ki. Mindig kitaláltam valami mást. Egyszer például söprűvel egy kupac hóba röptettem helyette - emlékezik vissza. Ennyi kell pár perccel később már rököve bokszol maga előtt a levegőbe, hogy Móric B. tutira megértené milyen egy kishúggal élni. Valami itt nem jó. Szóval, hogy egy túlpörgéses zenei tehetséggel, aki főnyeremény a csajoknak, ami fasza, tényleg, de Kittire még ne pályázgassanak a kvibli fejűek.
- Vágod, mint én tarkón a tepsiképű gyereket, ha hülye lesz - ha mondja! - Tudod, dude milyen erőszakos állat tudok lenni - próbál komoly maradni, de a végét úgy röhögi el, mint annak a rendje. Jó, ha a húgáról van szó azért nem fog szirmokat szórni a réten a szerelmes előkészítősök feje felett, de na.
- Vitatkozzon a halál - vigyorog szélesen miután fájdalmasan nyög. Egy, két pillanat. Bakkerka, nem szólt a Kis unikornisnak, hogy a holnap offos. Majd a vonaton ír neki.
- Kittinek nem jár csak a legjobb - bólint tök komolyan, majd egy széles mosolyt küld a dudenak. - Ja, hát nem most, addigra már szinte elskerázunk, szóval maradj a valagadon - pillant a mellettük elhaladó lánycsapatra, akik bámulják a random táncos deszka formát, meg a bajnok testet. Móricra sandít, majd kedvesen mosolyog a csajokra, akik zavartan pillantgatnak mindenfele. - Vibeeein’ - bólogat mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarom, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat. Most úgy tűnik, mint ami nem egy fog. Egy örök percnek tűnik ez az egész. Egy buboréknak, amin kívül esnek a nevető, söröző társaságok, más párocskák, a káromkodó részegek, még a zajos autók is. Csak mi ketten vagyunk ennek a percnek a buborékában, és a szavaink, a vallomásaink, melyek hosszú várakozás után végre kikerültek, és elhelyezkedtek kettőnk között, mint egy kapocs.
Szívem nagyot dobban érintésére, arra, ahogy jelzi, velem van. Ujjaim ösztönből szorítanak rá az övéire. Én is vele vagyok. Együtt vagyunk. Még mindig különös ennek a gondolata. Különös ugyan, de nincs is más, amire szívesebben gondolnék most. Szívem hevesen dobog, de inkább már az örömtől. Arcomról pedig lehetetlen volna levakarni a mosolyt.
- Remélem tudod, hogy én is - nevetek fel, még mindig kicsit zavartan. - Én sem gondoltam volna soha, hogy elsősként majd egy idegen sráccal megyek a bálba. És nézd mi lett belőle - csúszok közelebb hozzá kicsit. -Mégiscsak van valami abban, amikor Eliana azt mondja, lépjek ki a komfortzónámból. - Szipogok kicsit, és már emelném kezem, hogy elmorzsoljam kicsorduló könnyeket, de megelőz. Fejemet döntöm a keze felé, simulok hozzá, mielőtt elvenné az ujjait. Ez százszor kellemesebb, mint bármelyik romantikus regény.
A csend sem feszélyez most, épp ellenkezőleg. Az, hogy egyikünk sem akarja megtörni, nem érzi kínosnak, mutatja, milyen harmóniában ücsörgünk most itt. Talán ő is épp úgy próbálja helyre tenni a dolgokat, ahogy én. Próbálom kizárni az apró kételyeket, a negatív gondolatokat, és csak arra koncentrálni, hogy most itt van velem, és én itt vagyok vele. Hogy itt vagyunk együtt. Ujjaim az övéire kulcsolódnak, hajam pedig a hátára hullik, ahogy fejem a vállán pihen. Ő meg nem ellenkezik, és nem is érzem rajta, hogy zavarná a dolog. Szinte biztos vagyok benne, hogy örül a közelségemnek. Legalábbis remélem, mert én örülök az övének.
- Nem is viselném el azt a távolságot - csúszik ki a számon. Bele is pirulok, hiába tud már mindent. Hiába tudom, hogy ő is így érez. Most már, hogy tudok mindent, csak közel akarok lenni hozzá, és annyit vele, amennyit csak lehet.
Meghatnak szavai. Puszijával együtt én rászorítok a kezére. Ha pedig lehetséges az még, közelebb húzódom hozzá. Mintha csak össze lennénk nőve. Én észre se veszem az egy-két tekintetet amit kapunk, pedig van köztük pár ronda is. Egy idős úr például nagyon rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben minket bámul. Merthogy én meg ismét felegyenesedem, és Eli a homloka helyett az ajkaira kap tőlem puszit. Ujjaim elengedik az övéit, és karjaimat ösztönösen fonom a nyaka köré, miközben újabb csókot kap tőlem.
- Mit szólnál egy gombóc fagyihoz? - kérdezem aztán, szélesen mosolyogva, a köztünk húzódó kevéske térbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A legtöbb lány oda és vissza lenne azért, ha a szülei minden héten új ruhát vennének neki. Csak az a gond, hogy én nem a "legtöbb lány" vagyok. Gyűlölöm, hogy rám erőltették ezeket a göncöket, a masnikkal és virágokkal, amiket másképp sohasem vettem volna fel. Még jobban gyűlölöm az indokot. Utáltam az összes csávót, akinek bemutattak. Volt köztük playboyt játszó negyvenes, és olyan, akihez senki sem akarta hozzáadni a lányát, bármilyen kegyetlenek is a szülők. Csak apám becsületén múlt, hogy nem ígért oda annak a kövér disznónak, akihez egészen Erdélybe mentünk. Az pedig, hogy én nem köszöntem meg neki a dolgot, az én becsületem kérdése volt.
Most pedig jöttek Reinerék. A szüleim bizakodóan jöttek ide, és csak ötvenszer mondták el, hogy mosolyogjak szépen, legyek illedelmes, ne tegyem tönkre a legjobb esélyemet egy jó házasságra. Így, miközben anyám a háziasszonnyal csevegett, megdicsérte az ócska kanapét, én a nappali oldalán álltam, és a Reiner gyereket vártam. Hallottam róla pletykákat, de sosem találkoztunk személyesen. De nem baj, mert ma eltölthetünk egy bájos estét együtt. Pff. Anyám szerint imádni fog, ahogy az anyja is imádta a ruhámat. Azt a ruhát, amit természetesen nem én választottam. Az anyám húzta rám, aztán kijelentette, hogy milyen csodásan nézek ki benne. Azt hittem, a legutóbbi masninál már semmi nem lehet rosszabb. De virágok? A szüleim nagyon kétségbeesetten próbálják eladni, hogy az az ártatlan szűz vagyok, akinek lennem kéne. A gond csak az, hogy sosem voltam. Ó, és mellesleg, nem is akarok lenni.
- Hogyne - feleltem mímelt mosollyal a srácnak, és apró, fehér táskámat felkapva kiléptem az ajtón. Egy bólintással köszöntem meg az ajtó nyitást, mintha szükségem lett volna a gesztusra és mintha értékeltem volna azt.
Már csak pár méter. Mantráztam magamnak, míg elhaladtunk a ház mellett. Szinte biztos voltam benne, hogy nem veszi be a színjátékomat, hogy feleslegesen mosolygok, és bárhová is megyünk, nem bájcsevegni fogunk. Arról sejtésem se volt, hová megyünk. Merthogy eredeti tudásom szerint vacsorára jöttünk. A szüleim szintén értetlenül álltak a dolog előtt, ennek ellenére nem szóltak, mindössze egy figyelmeztető pillantást kaptam az anyámtól, mikor kiléptem. Csak addig kellett fenntartanom a színjátékot, míg láthattak. Csak amíg elfordultunk. Nem érdekelt, hogy a navinés mit gondol rólam. Előbb-utóbb úgyis megtudná az  igazságot, még akkor, ha nem vesz el végül.
Helyette Alexander ajánlata járt a fejemben. Nem húzhattam bele ebbe a családba. Nem tehettem meg vele. Ha titok kitudódna, az ő nevét is tönkre tenné. Ezt pedig - bármennyire is önző tudok lenni néha - nem akartam neki. Pedig azt mondta nem gond. Beavattam, mert így láttam helyesnek, ő pedig elsiklott a dolog felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szája megmoccant a hallottak alapján, mintha már-már egy kis mosolyféle kezdett volna el alakulni. - Akkor te csököttebb vagy münt én! - És hopp, tessék-lássék ott is volt az a huncut kis mosoly a lányka szája szélén. Mintha csak pálcaintésre varázsolták volna oda. Mert igazából ő nem akart Villővel rosszba lenni, sőt. Ő volt a kedvence a hangos család összes tagja közül. Csak hogy ugyebár ilyen esetekben mint az övé a barátság teljesen másodlagos dolog.
Lassan ő is rakodni kezdett, bár csak nagyon óvatoskodva. Még mindig nem tudta, hogy melyik tárggyal kell vigyáznia, mit nem szabad vízbe tennie, és mi törhet el egy pillanat alatt, ha nem figyel. Szóval fél szemmel sandított Villőre, meg az ő tornádó mozdulataira, miközben saját maga egyesével pakolgatta a bizgentyűket.
- Én nüm azért csünálom, hogy nekik rossz legyün - csodálkozott Gertie a feltételezésen, és még a pakolásba is megállt egy pillanatra. Sérti a becsületét az ilyesmi, pedig ő tényleg igyekezett, hogy a család ne érezze, hogy ott van. Csak azt úgy nehéz, ha az ember még az angol wc-t se tanulta meg használni.
- Tudod anyámmal az erdűben éltünk. Távol a társadalumtól, mert félt tüle. Volt egy öreg néni, ő hozütt nekünk mündenfélét, amüt nem tudtunk kitermülni. De én nüm szerettüm a szép ruhákat. Nüm mehettüm benne fára - magyarázott egyszerűen Gertie, de már aligha figyelt arra, hogy mit pakolgat. Sokkal inkább belefeledkezett az emlékekbe. Olyannyira vágyott vissza már, hogy azt képtelen lett volna elmondani. - Ott jobbün érüztem a mágiát. Mágiküs hely - mosolyodott el a szó kettősségén.Legszívesebben inkább megmutatta volna kis birodalmát. Onnan, távolról Villő nem láthatta az égbe nyúló fákat, nem hallhatta a patak csalogató morajlását, és nem érezhette ezeregy gyógynövény virágának illatát. Ebben a házban csak emberi kéz munkálkodott. Semmi természetes nem volt benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A saját szülei magasan fennhordott orra mindjárt a gyertyákkal tűzdelt gyémántcsillárba akad. Kende ezt sem tudja elviselni, nem hogy a másik aranyvérű klán tagjait még pluszba. Szürkéskékje alig téved rájuk, meg sem nézi őket igazán. Azt sem akarja, hogy ezek az idegenek kivegyék a benne lévő dühöt és csalódottságot, meg azt az ezernyi más érzést, amit a szülei nem írtottak ki belőle. Nem mintha bárkit is érdekelne ő mit érez, akar vagy gondol. Előre el van döntve, aztán haló haló itt a Miami airport. Nem bírja a szülőket, még egy rakás oka van annak, hogy az előre megbeszélt vacsora helyett máshogy dönt és ebben a randija válasza és feje is csak megerősíti. Mielőtt még Károly kisétálna a dolgozószobából, Kende a nehéz, fából készült főajtót lendíti ki a lány előtt. Zsófi. Általában a navinés nem jó a nevekkel, de ezt a nevet már most nem tudná elfelejteni, akkor se, ha akarná.
Az ajtó becsukódik, Brigitta hangja még átüt rajta és Kende megkönnyebbült félmosolyra húzza a száját. Itt a másik család és amíg ők nem szóltak bele, addig Reinerék nem mutatják ki a foguk fehérjét. Távolodnak a ház bejáratától, a birtok kertjének végében lévő kapuja felé indul meg és fel sem tűnik neki milyen tempóban, aztán bebootolva lassít és fordul a lány felé. Végül nem szólal meg, hanem fülét birizgálva kezd el rugdosni egy kavicsot tovább haladva a randija mellett. Megkérdezhetné, hogy ő is Bagyolköves-e, de vágja így arcról. halvány lila fingja sincs, hogy mit kellene mondania és tisztára úgy fest, hogy Zsófi is így van ezzel. Totál csöndben jutnak lépnek ki a birtokról, ahonnan egy ösvény vezet le a Balaton partjára. Hiába sötétedik, Kende még csukott szemmel is frankón odatalálna. - Figyu, Zsófi - fülétől vezeti tarkójához kezét, majd dörzsöl a haján, ami így öt perc után ismét kócos, ahogy mindig. - Te hogy állsz ehhez? - kérdez rá mielőtt ő elmondaná. Így talán jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Láttam a féltékenységet a szüleimet. Legalábbis látni véltem. Ahogy beléptünk abba a hatalmas házba, ugyan nem feltűnően, de ők is körbebámultak. Holott nem volt szerénynek nevezhető a mi két szintes Budanekeresdi lakásunk sem. Az ékes csillárok, a faragott lépcsőkorlát, a magas mennyezet, mind nálunk is megtalálhatóak voltak. Csak éppen kisebb kiadásban. Én pedig látni véltem apámon, hogy ez mennyire böki a csőrét. Pontosan olyan arcot vágott, mint mikor a testvéréhez, legidősebb bátyjához lép be. Ahhoz a Bernáthy-hoz, aki megörököltek a nagyapám vagyonát. A mintafiúhoz, aki korán megházasodott, és mg fia is született. Állítása szerint nem, de én mindig úgy véltem, hogy apa éppolyan utálattal tudott nézni a bátyjára, ahogy mi nézünk egymásra Lídiával.
Bármennyire is kotnyelesek Bernáthy-ék, abba nem szólhattak bele, mit akar a házigazda, a Reiner örökös. Tudom, hogy anyám mindennél jobban szeretetett volna szemmel tartani egész este. Tudom, mert hallottam, ott voltam, amikor a nagyanyám ráparancsolt, hogy így tegyen. A vén boszorka nem bízik sem a saját lányában, se bennem. Utóbbit meg tudom érteni, megbánni azonban nem. Nem akartam soha az aranyvérű, agymosott leánykák egyike lenni.
Amíg azonban a szülők figyeltek, kénytelen voltam színlelni, mert nem akartam fejmosást kapni otthon ismét. Bájos mosolyom akkor tűnik csak el tehát, mikor biztonságos távolságra kerülünk a hatalmas háztól. A házzal együtt pedig a szülőktől is. Arcomra lassan ült ki ismét az unalom és az idegesség keveréke. Így fordultam Kende felé is, követve őt az ösvényen. Kérdését nem kellett át gondolnom, csupán azt, mit feleljek neki pontosan. Nem tudtam még, mennyit akarok elé tárni. Nem tudtam, a szüleinek mi a célja velem. Mert abban biztos voltam, hogy nem én vagyok a legígéretesebb házassági ajánlat a kicsi fiúcskájuk mellé.
- Őszintén? - kérdeztem aztán halkan, egy olyan hangnemben, ami alapvetően nem jellemző rám. - Gyűlölöm. Minden pillanatát. Minden férj-jelöltet, bármennyire udvariasak is - fújtattam idegesen. - Sosem akartam férjhez menni - ráztam meg a fejem.- Talán mert születésemtől arra neveltek, hogy ebben az elcseszett aranyvérű családban ez az egyetlen dolgom, az egyetlen értékem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kavicsnak sem megy zökkenőmentesen az útja lefelé a dob oldalán, mikor Kende nem erősen, de megküldi a kődarabot. Annyira érezte, hogy valami lesz a hétvégén. Úgy tűnik a szülei túl látnak a csipájukon és észrevették, hogyha a húgáról van szó, akkor a kisfiúk is megragadható. Hogyha őt hazahívják, elfogja újságolni a bátyjának és akkor nem is kérdés, hogy Kendének a birtokon a helye. Fasza. Nem, nem az. Nem szeretne itt lenni, pedig a nap egész jól zajlott. Beetették és ő beleesett a gödörbe, ezért most haragszik magára és a szüleire meg az egész helyzetre. A lányra is, aki mellette mosolyog, mint aki egy kosár kacagóbarackot betolt. Miért örülne Zsófi ennek a randinak, mikor nem is ismerik egymást? Ő most sem erőlteti, ahogy Bernáthy-ék előtt sem tette.
Mikor újra odasandít, szürkéskékje kiolvassa az unalmat és az idegességet a másik arcvonásaiból. Aha. Átérzi, helyben vannak. Olyannyira, hogy a kérdésre bólint továbbra is a lány felé fordult fejjel. Lába persze viszi előre, mihamarabb a vízparton szeretne lenni. Most a hullámok robaja helyett a Zsófiból kibukó szavakat hallgatja enyhén kikerekedő szemekkel.
Halkan sóhajt, amit szorosan követ hitetlenséggel keveredő keserű nevetése. Őszintén. - Neked ez nem az első - mondja ki halkan azt, amit összetett. Kendének ez az első és ha rajta múlik az utolsó ilyen alkalom. Ez így rohadtul nem kóser. Ráadásul van elképzelése a születésétől zajló nevelési cuccokkal kapcsolatban is. Csak őt a házasság mellett minden mással is baszogatják. - Miattam ne parázz - emeli meg fejét, hogy maga elé nézzen Zsófiról. - Én nem akarok házasodni és nem is fogok - sem most, sem később. Nem igen tehet mást, de amíg őt a csontjáig hatolóan veti szét az ideg, legalább a csaj ne kattogjon azon, hogy hozzá kell majd mennie, mikor ő már tudja, hogy esélytelen. - Próbáltad megmutatni másik értékedet? - valahogy ez tényleg érdekli, ahogy félre biccent fejjel tereli Zsófit egy kanyarra, ahonnan már eléjük terül a Balaton vize. Kende ajka széle rándul apró mosolyra és lépdel közelebb a tó szélén lévő sziklás parthoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amint kiértünk a birtokról le is vetettem az álcámat. Nem volt szükség rá, hogy Kende előtt megtartsam a mímelt mosolyomat, a szülőket pedig messze mögöttünk hagytuk, ők már nem árthattak nekem. Beszédhez azonban nem volt kedvem, bármennyit is tudok csevegni amúgy. Értelmetlennek láttam bármit is mondani a fiúnak, és nem tudtam, neki mik a szándékai ezzel a helyzettel. Csak némán követtem őt az ösvényen, amiről feltételeztem, hogy a Balatonhoz visz.
Aztán ő megszólalt, én pedig nem tettem némasági fogadalmat, válaszoltam hát neki. Kérdése és mozdulatai megerősítettek abban, hogy bizony, ő sem az a tökéletes aranyvérű fiúcska, akinek a szülei beállították. Egy csónakban eveztünk tehát.
- Nem. Sokkal rosszabb alakokkal találkoztam már, mint te - erősítettem meg a megállapítását, miközben finoman végig mértem azért. Eddig nem tettem meg, csak túl akartam élni az estét, de megnézve nem is volna olyan rossz fogás a srác. Persze, nekem semmi szavam ebben az egészben, és, ha ilyen részleteket megemlítenék anyámnak, kétszer olyan hosszú helyibeszédet kapnék, mint egyébként fogok, mikor hazaértünk. - Én sem akartam, és nem is terveztem - vágtam rá azonnal. - Csak tudod, az a különbség kettőnk között, hogy te mondhatsz nemet, nekem pedig nincs meg ez a jogom - ráztam meg a fejem. Szavaim kisség kioktatóan csengtek, bár elsősorban nem kendének, hanem a helyzetnek szólt a dolog. A helyzet tett indulatossá.
- A szüleimnek semmi sem érték, ami nem méltó egy "valódi aranyvérű hölgyhöz" - mutattam macskakörmöket mindkét kezemmel. Sosem értettem, ez mit jelent. De azt tudtam, hogy nem tartozik bele az, ahogy öltözködöm, ahogy beszélek, ami iránt érdeklődöm. - Igazából nem tudom, mit kéne nekik mutatnom, hogy békén hagyjanak végre - közöltem egyszerűen.
- De látom, téged az sem mentett meg, hogy fiúnak születtél - fintorodtam el aztán. Hiszen ő pont úgy akaratán kívül volt ott, ahogy én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon messze van a nemesi leszármazott tökéletes örökös aranyfiú képétől, aminek született. Semmi nem tökéletes, Reiner Kende meg főleg nem a szülei hatalmas bánatára, amit soha nem lesznek képesek elfogadni. Nem gyomláltak ki belőle minden érzelmet, sőt. Hallott már történeteket határozatlan, erőszakos aranyvérű kreténekről, akik elvakultan vannak benne ebbe a hülyeségben, ezeknek a sztoriknak nagy része pedig meg sem maradt Kende figyelmének. Nem foglalkozik ezekkel, semmi köze hozzájuk, ítélkezni pedig nem fog, de hisz Zsófinak. A lány tényleg őszinte vele, bakkerka.
- Bóknak veszem - szürkéskékje viszont a fák között felbukkanó vízbe kapaszkodik azonnal, nem is érzi magán a másik tekintetét. Eddig is kerített neki Brigitta, de most először jutott el idáig a szitu.
A hirtelen válaszra csillan valami tekintetében. Sajnálja a lányt, együtt érez vele, aztán mégis homlokát ráncolja. Mondhat nemet, ha ő úgy dönt. Egy ideig húzhatja, de nem fogja saját magát arcba köpni és meghunyászkodni Károlyék birtoklási mániája előtt. Erre most itt van Zsófi, aki rajta vezeti le a dolgokat, mintha ismerné Kendét. Mintha mindennel tisztában lenne. A csajnak sem lehet könnyű, nem csoda ha irritált az egész randitól. Mellkasa sokkal nehezebb levegővételek ritmusával emelkedik. - Félsz, hogy kitagadnak? - szólal meg végül.
Halkan csendül fel ismét nevetése. - Frankó. Lepacsizhatnak akkor a vacsin, legalább nekik jó buli lesz a hatalmas egyetértésben a szüleimmel - forgatja mega. szemét. - Basztatja őket, hogy úszom a kviddics helyett. Még seprűakrobatikára is el akartak inkább küldeni - már csak nevet az egészen, a többibe meg inkább bele sem megy.
Zsófi felé pillant, feje fordul azzal, hogy bármi tanácsot adjon, de nem tud. A fintort látva csak bólogat. A víz felé fordul, mert az az egyedüli, ami megmentheti, hogy hydromágusnak született örökös. Sóhajtva néz vissza a lányra. - Nem, tényleg nem - von vállat. Akkor is ki fog törni. Minden értelemben. Csak legyen meg hozzá a türelme. - Nem ismerjük egymást. Te meg én - néz Zsófi szemeibe. - De megígérem, hogy nemet fogok mondani, ha visszaérünk - a kérdés, hogy a lány mennyire dühös. Meg fog-e ennyiben bízni vagy sem? - Éhes vagy? - kérdezi tőle apró őszinte mosollyal, majd lerázza a remegést kezéről, hogy zsebébe dugja azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem reagáltam megszólalására, nem tudtam mivel. Csak követtem tekintetét a víz felé. Nagyon régen jártam erre, nem láttam már a Balatont egy ideje. A családi nyaralások nálunk réges-régen elmaradtak. Mindenkinek elege lett a szűnni nem akaró veszekedésekből köztem és a nővérem között, nekem pedig elegem lett a családomból, akik nem tudtak mást tenni, csak próbáltak megváltoztatni. Próbáltak kiírtani belőlem minden emberit, minden egyediséget. Ez odáig vezetett, hogy inkább töltöttem a nyáriszünetet is a kastélyban vagy Bogolyfalván a panzióban.
- Nem! - Kérdésére azonnal, és talán hevesebben vágtam rá a választ, mint kellett volna. Megfordult a fejemben ennek az eshetősége, mégsem éreztem soha reálisnak. Nem fenyegettek vele soha, nem is került szóba, mégis ott volt a tény, hogy ez is megtörténhet. És bár magamnak se vallottam be, valahol nagyon mélyen volt bennem félelem a kitagadással kapcsolatban. Elkergettem inkább a gondolatot, ahogy tettem az elmúlt években is. Hiszen nem értettem a félelmet. Ha valóban kitagadnának, elérném azt, amiért áhítozom, hogy mindentől független lehessek, a magam ura.
Meghallottam a navinés nevetését, én azonban nem tudtam nevetni. Túlságosan feszült voltam hozzá. Mint az utóbbi egy évben, mindig. Nagyon régen volt olyan alkalom, hogy gondtalanul nevethettem volna. Hiszen még a Milánói hétvége során is végig bennem volt ez az egész. Veréna képe, az ujjamra húzott gyűrű, amit kényszerből fognak ráhúzni. No meg az, mennyire ki fogok kapni, mikor hazaérek. Az én szüleim pont úgy akarnak kontrollálni mindent, mint a Reiner szülők. Azért is voltam ennyire őszinte Kendével, mert tudtam, hogy megérti. Mert a kastély falai között keringő sztorik nem voltak összeegyeztethetőek a hatalmas birtokkal, amit a fiú egyszer majd megörököl. Példájára csak a fejemet ráztam meg, együttérzően. Nálam sosem merült fel, hogy bármit komolyabban sportoljak. A nagyanyám ősrégi látásmódjába nem passzol bele, hogy egy "hölgy" versenysportokat űzzön.
- Köszönöm - néztem a szemeibe. - De lesz majd akkor más, aki igent mond - sóhajtottam lemondóan. Nem tudtam már hová nyúlni, kapaszkodót találni, nem tudtam, hogyan mondhatnék nemet. Egyedül Alex képe lebegett a szemem elé, mint kiút. Napok óta próbáltam magamtól elkergetni a gondolatot, hogy igent mondjak neki. Nem akartam belerángatni az egészbe. Nem akartam, hogy szenvednie kelljen a titok miatt, a álházasság miatt, ha esetleg egy idő után valóba el szeretne venni valakit.
- Éhen halok - feleltem halkan. Megpróbáltam egy sóhajtás formájában kiadni a feszültséget, de a köztünk feszülő indulatoktól nem tudtam szabadulni. Valószínűleg egyikünk sem a másikra volt dühös, csak a helyzetre, a szülőkre. - Végülis vacsorára jöttem. - Nem volt se időm, se kedvem enni, mielőtt idejöttünk.
Szemeim Kendéről a víz felé fordítottam, majd léptem párat a Balaton felé. Karjaim egymásba fonódtak a mellkasom előtt, ám csak egy pillanatra, mert aztán inkább lehajoltam, hogy kicsatoljam a cipőmet, és ott helyben lerúgjam azt a förtelmesen ronda párt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Pislák-pislák. Úgy bámulok Görcsire, mint aki legalább nem látott még embert. Egy vörös hajú kis manót, felfújt képpel, aki épp most csököttözött le. Egyáltalán ismernie kéne ezt a szót egyáltalán 11 évesen? Könyörgöm, egy erdőben élt, mint Maugli, erre azt mondja nekem, hogy csökött vagyok. Pislák-pislák. Úgy robban ki belőlem a nevetés, hogy csoda, hogy nem omlik ránk az egész ház, de a falak legalább rendesen beleremegnek, remélem. Röfögök, úgy veszem a levegőt, mint egy rozmár és a már földre dobált ruhakupacra dőlök, a hasam fogva. Eskü, oltári forma ez a lány és a büszkeség csak úgy árad szét bennem, hogy az én unokatesóm répafej. Kívánhatnék nála jobbat?
- Telitalálat! - bökök rá vigyorogva, mikor már kapok valamennyire levegőt. A könnyeimet törölgetem le maszatos arcomról, amivel csak jobban szétkenem a chipsről az arcomra tapadt füszerezést. Lassan beszökkenhetnék én a zacsiba, mint egy nagy darab cheetos. Mondjuk, ha Görcsi beterít a répavörös hajával, a színem is pont passzolni fog hozzá.
- Hajh - sóhajtok, ahogy teletöltöm levegővel a tüdőm, majd az oldalamra támasztott kézzel ülök fel és nézek szét a háborús övezetté lett szobámban. El kell ismernem, remek munkát végeztem. Tuti anya is ugyanígy értékelné, ha most itthon lenne. Mondjuk abba még nem gondoltam bele, hogy nekem is kell majd eltakarítanom ezután. Nem mintha engem zavarna a kupi, de nincs kedvem apa zsörtölődését hallgatni, már megint, hogy eddig váltig állította, hogy egy lánya van, nem malaca.
- Ha elég időt töltesz velük, hidd el nekem, hogy mindig azt fogod lesni, hol törhetsz borsot az orruk alá. Merlinke a tanúm, tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött, ezt magabiztosan állíthatom. Szóval, legalább az én szórakozásomra válassz egy szobát. Mondjuk Ádiét. Ha meglátod majd az arcát, mindent megértesz - vigyorogva bólogatok, miközben felállok és ismét körbepillantok. - Szerintem abban egyetérthetünk, hogy én ártatlan vagyok. A szobámat engedelmeddel, felmentem a tetthely gyanúja alól - serényen bólogatok, miközben úgy teszek, mint aki épp beleszív a kezében lévő pipába. Nagyon élem ám a szerepemet.
- Merlinkére Görcsi, a szívemből szólsz, eskü! Én is utálom azokat a flancos ruhákat, nem lehet bennük csinálni semmit. Anya meg sápítozik állandóan, mikor feldobom a lábam az asztalra és kilátszik a bugyim. Hát mindig mondom neki, hogy nem akarom felvenni, de foglalkozik vele? Mondjuk szegényt sajnálom, hogy ebben olyan vagy, mint én, veled se élheti majd ki ezeket a lányos dolgokat - mondom vigyorogva, szinte levegőt is elfelejtek venni, miközben kiterelem a pöttömöt a szobámból és elindulok a választott tesóé felé.
- Hát… megpróbálhatom meggyőzni apát, hogy nyáron menjünk ki nyaralni oda, ha… nem lenne rossz neked újra ott lenni... - mondom óvatosan, a szám szélét rágcsálva, folyamatosan Görcsi arcára sandítva. Nagyon szívesen megnézném az erdőt, ahol ő élt, de nem akkor, ha az fájdalmat okoz neki. - Viszont figyuka, mit szólnál hozzá, hogyha megtaláljuk a brossod, kimennénk ide a Farkaserdőbe? Kilovagolhatnánk Kalliopén -  vetem fel mosolyogva életem ötletét. Hát milyen jó problémamegoldó vagyok már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Helveynek nem ismertem a bulis oldalát, igazából sehogy sem ismertem őt, csak azt tudtam róla, hogy jó ideig a DÖK-ben tevékenykedett és különféle rendezvényeket bonyolított le mondhatni sikerrel Mihail jobbkezeként. Utóbbit jobban ismertem, és hallani lehetett pletykákat is, miszerint ők ketten is, de mivel a kastélyban sokszor, sokfélét pletykálnak, nem akartam fölösleges kreálmányokra rákérdezni. Az mondjuk érdekelt volna, hogy Helvey a csajokat vagy a pasikat preferálja-e, de azt hiszem, hogy ez remek este ennek kiderítésére.
- A vicces fiúkat szeretjük - mondtam neki nevetve, miközben a rendelt italok lángolva érkeztek elénk. - Is, vannak, akik szívószállal isszák, miközben még ég, de ihatod úgy is, ha már elaludtak a lángok - mondtam úgy, mintha nagyon tapasztalt lennék, pedig csak egyszer kóstoltam ilyet egy Budanekeresdi buliban.
- Egészségünkre, az estére! - ujjaimat a pohár köré fűzve, megemeltem a poharat, hogy aztán jókedvű mosollyal koccintsam azt Belián poharához. Ezután jött a kóstolás, de mi az, hogy kóstolás? Az ilyen italt egy húzásra kell elfogyasztani, ezért magam is így tettem, hogy aztán szusszanhassak egyet, míg a pokol lángjai torkomat karistolták.
- Huhh, ez aztán az ital - mondtam nevetve, érezhetően megcsapott az ital ereje, azonnal melegem lett, s még az ujjaim mentén is éreztem a bizsergést. A zene továbbra is dübörgött, sokan szállingóztak a színpad köré, szinte zsúfolásig megtelt a plázs, s őszintén, nem sok kedvem volt hering módjára befészkelődni ennyi izzadt ember közé. Leginkább megmártóztam volna a Balatonban, így a Naplementében, s ahogy ez a gondolat felvillant bennem, úgy kaptam is a mellettem ülő srác keze után.
- Gyere Helvey, mártózzunk meg! - nevetve húztam magam után, nem volt messze a part, s a homokhoz érve már rúgtam is le magamról a papucsot, elengedve a kezét pedig dobtam le magamról a nyári ruhát, egyiket a másik után.
- Na mi van? Ne szégyenlősködj - mondtam nevetve, ezzel biztatva, hogy kezdjen már vetkőzni ő is, de ezt nem megvárva, már futottam is be a vízbe, s az enyhe hullámok közül pillantottam vissza rá.
- Mi lesz már Helvey? Csak nem félsz a víztől? - kiabáltam felé nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tihany és Siófok között a Bala közepén viszi a basszust a víz a partszakaszok felé. A hajó fényei úgy keverednek, ahogy a rajta lévő utasok. Már, hogy muglik és a varázsvilág, onnan is a tehetősebb réteg és azok kölykei. Köztük olyan esztelen és fesztelen alakkal, mint a Reiner örökös. Ha a dude itt lenne, szétadná, viszont az egész full váratlan történt a mai edzés után és Kende éppen csak egy üzit tudott neki átdobni, hogy mi a szitu.
Ezelőtt egyszer-kétszer volt ilyen buliban, a társaságból alig valakiket ismer, persze a lány aki most táncol neki, nem úgy néz ki a testének simulva mintha a mély ismetettségre és a filozofálásokra hajtana. A dübörgő zene ritmusára mozdul csípőjével ő is mikor egy srác kocogtatja meg a vállát, és a csajra mosolyogva sétálnak vissza a társaságukhoz az egyik szélső asztalhoz. Összeröhög a csapattal, mond valami kreténséget próbálva túlkiabálni a zenét, amire az egész asztal hangosan röhög fel. Másik lábára támaszkodva hallgatja inkább tovább a szövegelést, néha nevet bele, de neki sose ment úgy a buli középpontnak lenni, mint a Brokémonnak és ez így is van jól. A zene vált, ő az asztalra csúsztatja kiürült poharát mikor a lány kezei simulnak a dzsekije alá. Megfordul, éppen csak ránéz szürkéskékjével, ahogy arrébb araszol és fülébe súg.
Ráérősen lépked ki az üveges ajtó túloldalára, haját kócolja a gyenge menetszél, a víz habosodik, ahogy a hajó töri magának az utat és Kende áthajolva a korláton figyeli picit mielőtt a telefonért nyúl, hogy üzenjen a dudenak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Akkor ott hirtelen belém hasított a felismerés, hogy Tobias apja révén konyíthat a fegyverekhez. Élénk figyelemmel lopóztam hozzá közelebb, hogy tisztán halljak minden egyes szótagot. Szomjaztam a tudására. Nem mintha képes lennék minden információt felszívni ilyenkor, de mégiscsak közel álltak a szakmámhoz. Ahogy végigfutott a markolatokon a tekintetem, úgy borzongtam bele a gondolatba, hogy vajon hányszor, s kikre szegezett puskacsövekkel sülhettek el. Valami, ami távol áll egy aranyvérűtől. A sötét nyílás, ahonnan egy pillanat alatt repül ki hangos robajjal a töltény, ijesztőbbnek tűnt, mint egy pálca hegye. De végül is, ezek ugyanolyan tárgyak, mint amiket nap mint nap forgatok a Minisztérium raktáraiban. Legalábbis ezzel próbáltam magam nyugtatni. Kevés sikerrel.
- Még jó, hogy hozzád osztottak be - arcomra elismerő, ámde halvány mosoly ült ki, olyasmi amit a jóérzésű vizsgáztatók szoktak megereszteni kedvenc tanítványaik felé az eredményes feleletük zárásakor. Amíg a Tobias kérésére rendelt rúnaszakértő meg nem érkezett, addig a folyosón várakozó másik aurornak magam mentem oda szólni az ujjlenyomatok végett. Tudtam, hogy közvetlenül nem utasíthattam volna, de szerettem volna ezt a kört megspórolni a magától értetődő művelettel, hogy egy kis időt nyerjünk. Nekik se volt kedvük fennakadni ilyeneken.
Tobias elindult a bilincsek felé, én ösztönösen, óvón lépkedtem mögötte. Erős késztetést éreztem arra, hogy visszafogjam a karját a veszélyes mozdulattól, de aztán csak lélegzetvisszafojtva hallgattam őt. Vajon látta és érezte-e, amit mondott, vagy puszta spekuláció? Magamnak feltett kérdésem után hallottam a rúnaszakértő megerősítő olvasatát. Az eszközre vésett jelek az ütés, valamint az alany fájdalmának erősségével arányosan képesek kapcsolatot teremteni áldozatuk erejével, az energiát pedig minden bizonnyal átnyerik egy másik eszközbe. De ez a része már pont találgatás volt tőlem.
- Biztos, hogy erről van szó? - köszörültem meg a torkom. Utálja, ha megkérdőjelezik, mások szerint viszont túl hamar zár ki bármit is. - Nem hagyhatjuk, hogy szándékosan félrevezessenek bennünket. Ha valóban ennyire felszereltek... - mutatok egy pillanatra magam mögé, a fegyver- és egyéb eszközarzenál irányába - ... akkor azt is tudhatják, hogy te nyomozol utánuk. Ismerhetnek. A vezetőjük minden bizonnyal szándékosan rejtőzik el a képességeidtől tartva. Az biztos, hogy egyelőre túl messze van. Máshova kell mennünk - kell lennie egy varázstárgynak, ami blokkolja a jelenlétének kimutathatóságát. Összefontam magam előtt a karjaim, kissé még mindig sokkolva érezve magam, de a hév elérte, hogy belekontárkodjak a nyomozásba ahelyett, hogy a többi tárggyal foglalkoztam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem feltétlen úgy alakult a mai este, ahogy azt alapvetően terveztük. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy a hajóra szerveződő party kicsit más fordulatot fog venni, ám be kell látnom, egyáltalán nem erre számítottam. Ezért probléma, hogyha egy kibaszott pocsolyában kell megtalálni a megfelelő helyszínt, nem a tengeren vagy óceánon. Azonban kikötés volt, hogy mindenképpen magyarországi legyen a helyszín - ha már eljöttek idáig -, így igencsak leszűkült a repertoár.
A kinti levegő éppen annyira hűvös, hogy a társaságnak meg se forduljon a fejében - nyilvánvalóan, mivel én kint szeretnék ülni -, hogy esetleg bent folytassuk a kellemes csevegést - ami inkább arról szól, hogy ki mekkorát bulizott a hétvégén. Halkan nevetek fel valami elcsépelt sztorin, amit már sokadjára hallgatok végig, ajkaimat lassan érinti a kristálypohár pereme, ahogy beleiszok a whiskybe. A jég egyetlen pillanatra érinti meg felső ajkamat, jóleső érzést hagyva maga után. Csak oldalra sandítok a hangosabb társaságra, ami elhalad mellettünk, felső ajkam alig láthatóan húzódik feljebb, ahogy kritikán alulian röhögnek fel. Szememet forgatom meg észrevétlen, majd fordulok vissza az asztaltársaság felé, hogy kékjeim kapják el a lány pillantását, aki kérdő tekintetét szegezi rám, míg feje óvatosan billen a tánctér irányába. Egy visszafogott mosolyt eresztek meg neki, míg mutatóujjam lendül a levegőbe, hogy várjon egy pillanatot, legyen szíves, az utolsó kortyot tüntetem el a pohárból, miközben felállok és habozás nélkül dobom le zakómat a pad szélére, míg mellém ér.
Lejjebb hajolva hallgatom szavait, amit nekem intéz, de a basszustól aligha érthető. Csípőm tökéletesen mozdul a ritmusra, a lányt is magammal mozgatom, véletlenül se csússzunk el egymástól, mert az egyáltalán nem férne bele abba, amit éppen mutatok - és ami az elvárás. A dal még nem ér véget, mikor a mikrofon recseg be a dallamnak csúfolandó basszus közepébe. Csípőm jár még aprókat ide-oda, mielőtt lassítva megállnék, ugyanolyan értetlen pillantást kap tőlem a lány, mint amilyet ő intéz nekem. Mégis mire számít? Honnan az istenből tudjam, hogy mi van, amikor végig mellette voltam? Ostoba. Végül elnyílt ajkakkal kapom fel fejemet, ahogy a körítés nélkül meghallom nevemet, majd az utána következő szavakat - a 2-es asztal küldi nekem, hogy otthon érezzem magam. A dallam eleje elég, hogy azonnal felismerjem a dalt, a hangszórók felé fordulok először hitetlen nevetve, majd az asztalhoz, középső ujjam tökéletes eleganciával lendül a magasba, miközben csípőm már mozog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Megkönnyebbül kissé, mikor figyelmüket végre sikerül a munkára fordítaniuk. Ebben van ő otthon. Testtartása rögtön megváltozik, kiegyenesedik, tekintetéből pedig eltűnik a bújkáló szomorúság.
Lehet örökös, egymás ellen járt táncukból nem látja a kiutat - de ezt, ezt itt előttük, ezt megoldja, akkor is, ha mindenét oda kell adnia érte. Bár csak homályban tapogatózik s csontjáig hatol a félelem, nincs a lépésében bizonytalanság. Mások segítségét pedig mindig elfogadja, ha annak helye van s ha valóban szüksége van rá. Lehet egyszerűbb volna, ha mást osztanak be mellé, de Martin szaktudását a személyes kapcsolatuk s múltjuk sem vehetik el, s emiatt hálás, hogy itt van.

Hangja határozottan cseng, bár fanyar élét nem tudja elvenni az objektíven felsorolt információk hada sem. Tekintetét nem emeli fel, de érzi, hogy Martin ott van mellette, figyeli őt, hallgatja szavait, s mikor ellép Tobias mellőle, utána szeretne nyúlni. Egy pillanatig vár, talán reméli is, hogy karjára fog, megállítja, visszahúzza; de nem érkezik az érintés, mozdulatát semmi sem akadályozza, s sorra járja a béklyókat, eszközöket a fal mentén. Az elsőnek érkező kérdésre vet egy pillantást Martinra; mikor tévedtem? - üzeni a tekintete, s már lép is tovább.
- Tudják, igen. - Sóhaja nehézkes, arcéle megfeszül s zöldjei komoran keresnek valamit a cipője orrán. - A kopó szagot tud fogni, de a vad is megérzi az üldözőjének szagát.
Azt nem is akarja most szóvá tenni, hogy úgy sejti, nem véletlenül került ő ide. Sok nyom volt elszórva az ösvényen, ami ide vezette őt, s nehezen tudta kivenni, mi az, amit ártó kezek s mit pedig a véletlen szórt le elé. Viszont semmit sem hagyhat figyelmen kívül, akkor sem, ha egyértelműen azért került elé, mert valaki azt akarta, hogy belébotoljon. Olyan jelek, amiket csak ő vehet észre. Vállalnia kell, hogy az orránál fogva vezetik, de szeme tágra nyitva. Jó eséllyel csapdába csalják az apró morzsákkal, s mindent megtesz, hogy egyedül érkezzen meg oda. Ha pedig vesznie kell, akkor magával rántja ezt az egész poklot s mindenkit, aki a háló szálain táncol.
- És mit javasolsz, hova kellene menjünk? - kérdi, s őszintén hallani szeretné a választ.
Közben neszeznek körülöttük, ami feszélyezi és elvonja a figyelmét; befutott a hívott helyszínelő is az ujjlenyomatokért, amit egy mugli nyomozáson már rég megtettek volna első körben, itt viszont külön kérni kell. Nevetséges. A rúnaszakértő megerősítette Martin elméleteit, viszont még mindig hagyott egy sor nyitott kaput előttük, amivel Tobias nem tud mit kezdeni. Szereti azt hinni, hogy bármit képes megoldani, de vannak helyzetek, amik előtt egyszerűen tanácstalan. Ezeknek az eszközöknek a konkrét működtetése, hogyanja olyasmi, amit puszta empátiával és egy tökéletes memóriával sem tud megválaszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balja a korlátba kapaszkodik, lábait megveti, ahogy karját kinyújtva dől hátra és másik kezébe véve a telefont olvassa a választ, amit kapott. Fél kézzel, lassan ír vissza Móricnak, amíg várja az üzenetét visszahúzza magát állásba, hogy a mögötte elhaladó párocskának legyen helye és ne tosszák bele Kendét a vízbe. Újra áthajol a korláton. Mennyire fájna innen a mozgó hajóról beugrani? Aprót ráz a fején és kezét a korláton csúsztatva kezd el lépkedni annak mentén. A telefon zizeg és egy kidőlt Csipesz kép köszön rá vissza, amire automatikusan röhög fel és észre sem veszi, hogy épp akadozik a zene is. Dude, elromlott a császárnő - írja vissza Móricnak, ahogy halkabban nevetve halad tovább. Éppen emelné a fejét, mikor a hangosban bemondott névre kerekednek el szemei, így a mozdulat is gyorsabban lesz lezavarva, mint az eredetileg ment volna. Hitetlen vigyorodik el és nevet némán a fakkoló pszichológusát kiszúrva a fedélzeti társaság totális közepén. Erről van szó! A hangszóró felé fordul, egy szavát sem érti a zenének, de a ritmusra mozdul a feje mikor megszólítják. Az egyik srác mutatja be egy brutálisan alacsony csajnak és kezdenek el beszélgetni, meg nevetnek. Kende közben a korlátnak dől, bokájánál keresztezi lábát és sandít vissza Sztravinszkij felé, lábára, csípőjére, vállára és az arcára. - Reiner? Egy pillanat, Bagolyköves vagy? - csillan meg a lány szeme, Kende lassan fordul vissza, ahogy felfogja mit mond a lány, végül bólint. - Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! Prefektus vagy! - mosolyog szélesen rá, ő kedvesen viszonozza. - Ja, azt néha én is elfelejtem - bólogat nevetősen, majd a csaj, akivel korábban táncolt kilép a levegőre. - Jó volt dumálni - paskolja meg új ismerőse vállát és suhan tovább a másik bejárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A probléma az ilyen alkalmakkal, hogy sokkalta többen vagyunk, mint indokolt lenne. Belibbennek az országba, azonnal megtalálnak - végül is nem titok, hogy itt tartózkodom -, majd minden jöttmentet összeszednek, akik éppen hagyják, hogy megdugják őket. Cserébe nem kérnek mást, mint pár napos fényűzést, amit nálunk éppen pont megtalál.
És mégis ezek a barmok azok, akik ismerik azt az oldalamat, amit csak és kizárólag Oroszországban vagyok képes megmutatni. A zene mégis magával ragad, Gazirovka mindig tudta hogy vegyen le a lábamról - így engedelmeskedve a Neboblaka ritmusának mozgok, és hagyom, hogy a fedélzeten tartózkodók rajtam legeltessék a szemüket, míg meg nem jön a bátorságuk ahhoz, hogy körénk gyűljenek és csatlakozzanak. A legjobb, hogy nem kell sokat várni erre, így pont megfelelő ürügyként szolgál, hogy a dal végeztével lelépjek a színről; már csak azért is, mert hozzám értek. Arcomon undorral siklok a testek között, csak remélem, hogy senki nem ájul be mögöttem, amiért elmentem mellette. Bár lássuk be, igencsak érthető lenne.
Hajamba túrva, halkat szusszanva érek ki végül a tömeg közepéről. Mély levegőt veszek, az előttem elhaladó pincér kezében levő tálcáról veszek le egy felest és döntöm le. Vodka - remek ízlésre vall, bárkinek is ment volna. Halvány mosoly pihen ajkaimon, ami végül nevetéssé növi ki magát - tincseimen borzolva egyet fordulok meg, hogy kis kerülővel menjek vissza az asztalhoz, mikor valakinek az érintését érzem meg ismét vállamon. Ciccenek egyet, hogy kifejezzem nem tetszésemet, ámbár nem valószínű, hogy meghallja, így kis - elég egyértelmű - undorral arcomon fordulok hátra; és az undort azonnal felváltja az őszinte meglepettség, ahogy meglátom az ismerős mozgást és a homokszőke tincseket eltűnni a saroknál. Fél szavakat hallok meg csupán az illetőtől, aki nekem intézi szavait. Sokkal jobban leköt a srác, aki csak pár pillanattal ezelőtt tűnt el a látóteremből a túlontúl ismerős mozgással. Kékjeim esnek beszélgetőpartneremre, hogy legalább elhitessem, hogy figyelek, de pillantásom minduntalan zizzennek a sarok felé - mégis mit keresne egy ilyen elbaszott helyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem úszna alig töltene időt muglikkal. A sport miatt elég sok varázstalant megismert és Reinerék úgy voltak vele, ha már az örökösük ilyen felháborító módon a medencében pancsolást választja, akkor az a minimum, hogy az edzője mágus. Marci félvér, a harmincas évei elejét tapossa meg néha Kende arcába is belelépne, mikor a kölyök bekattan és olyan röhögőgörcsöt akaszt  edzője nyakába, hogy megfullad. Érted, egy úszóedzésen és még a medencébe sem kell bemásznia. Szóval ezen meg azon túl, hogy néha megfingatja a navinést frankón kijönnek. Ritka az olyan úszó, aki a kezdetek óta ugyanannál az edzőnél nyomja, de Kende így teszi, ezért is ismeri a srác húgát, aki a dude által alapított fanklub egyik tagja és akivel korábban táncolt. Most meg menekül előle. Az oldalsó ajtóhoz érve mégsem bemegy, hanem a fémlépcsőt választva mászik fel a hajó legmagasabb pontjára. Alig van hely, az egyik korlátnál smárolnak, így a másikhoz lépve támaszkodik meg rajta alkarján és a balatoni partszakaszról tekintete lassan de biztosan vándorol le az alsóbb fedélzeti szintre. Előrébb dől támaszkodó karjaira és vigyorodik el mikor végül esetleg elkapja Sztravinszkij tekintetét. Szemöldöke aprón emelkedik és ahogy azt elképzeled, pont annyira nem jut el az agyáig, hogy a hajó megáll teljesen a tó közepén, ahol a következő pár órában még szólni fog a ritmus. Biccent, majd mosolyogva túr hajába. Kiszáradt torkára keres valamit, fordulva vesz el oldalról egy pohár bármit a tálcáról, amit megemel, majd kortyol. Majdnem vissza is köpi, de ügyesen lenyeli. Grimaszolva tartja el magától a poharat, majd pillant bele. Whisky. Inkább baszki. Nem lesz az új kedvence, pedig ha már itt kell lennie legalább berúgna vagy valami. Nem megy könnyen, de elviselhetőbb lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos benne, hogy a kitagadás olyasmi, amin elgondolkodik minden aranyvérű. Még az is, aki tényleg a tökéletes örökös jelölt, komolyan mindenkiben felmerül legalább egyszer, hogy mit gondol ha a családja egyszer kitaszítaná. Kende ezt mindig is utálta. Sokat elmond a nemesi származásról is. Zsófi reakció viszont olyan heves, hogy már-már összerezen tőle léptei közben. Érdekes ez. Amit a lány csinál. Hasonló cipőben járnak, Kende mégis teljesen máshogy áll hozzá. Nem akar megnyílni vagy beszélni róla kivéve ha ezzel tesz ellene és nem a levegőbe panaszkodik, hogy ne azt kapja amire amúgy nem vágyakozik ebben az egyetlen életben. Van itt még egy brutálisan meghatározó tényező, aki miatt nem rombolhatja valóban porig a Károlyék által már születése előtt elkönyvelt elbaszkurált képet magáról. Kitti.
Nem fog ítélkezni Zsófi felett, mert halvány lila fogalma sincs róla, hogy a lányt mi tartja vissza a kitagadással járó felszabadulás alól. Még idősebb is Kendénél, az sem lehet akadály. Elég jófej és okos csajnak tűnik, tuti tudna kezdeni valamit, de ami biztos, hogy ezt nem Kendével fogja megtenni. Kedvesen, mégis keserűen mosolyodik el. - Még semmi nem dőlt el, kereshetsz egérutat - igyekszik jobb oldaláról látni a helyzetet. Nagyon színesen segítene Zsófinak, de nem tudja mit tehetne. Jelenleg, ebben a pillanatban adhat neki egy randit, aminek hiába van erőltetett szaga, ellehetnek mielőtt ki tudja mi történik a lány életével. Aminek Zsófi kezében kellene lennie. Kende sem fogja tudni most megváltani a saját világát, bármennyire is mocsokul érzi magát a szülei helyett is. A barackba bele! Nagyon nem jó ez onnan ahonnan Kende látja a szitut. Erősebben dörzsöl fülén, majd túr a hajába. - Frankó. Pár percet kérek - mosolyodik el, majd vesz egy fordulatot és a partmenti kajás előtt fékez le. Nem mindegy mit eszik, versenyei vannak, így nehezen pillant el a csípős kolbászról és kér magának csirkemellett salátás történetet, a csajnak meg egy jól megpakolt hamburgert azzal a tuti szósszal. Ráérősen lépked vissza. - Remélem nem vagy vega - nyújtja felé a zsömlét. - Fejemet rá, hogy ilyen sajtszószos burit még nem ettél - biccent, majd néz erre-arra végül a sziklás részen akad meg pillantása. - Leülünk? Vagy inkább sétálnál? - a csajok folyton mennének. Persze, ha bebumszlizik leülni a sziklára a navinés nyújtja a kezét, hogy segítsen. Tisztára úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan maszkot vagyok képes felölteni az ilyen események alkalmával, amin keresztül senki nem láthat át. Ez mindössze azért szükséges, hogy ráerősítsek a családomról kialakult képre, valamint a nevünkhöz köthető kifogástalanságra. Mint Sztravinszkij, rengeteg mindent nem engedhetek meg magamnak, amit a velem egyidősek, hiába beszélünk huszonévekről. Vannak kötelességeim, amiknek eleget kell tennem, és nem feltétlen az elvárások miatt, mindössze azért, mert belém ivódott a családom példája. Nehéz ilyen elvárásoknak megfelelni, sőt, még eleget is tenni nekik, minden erődet felemésztik, de sokkalta másabb a helyzet, ha beleszületsz ebbe a helyzetbe - mikor minden mozdulatodról üvölt, hogy elképesztő vagy.
Kivéve akkor, ha a kézfejedre cseppen valami fentről, ami még végig is folyik a testrészen. Tekintetem kissé kikerekedik, ahogy megérzem, lustán és lassan emelem fel kezemet, hogy ránézhessek a folyadékra. Az átlátszó folyadékra. Kékjeim zizzennek feljebb, fejem is hátrébb biccen, hogy felnézzek, és lássam meg Reinert, aki éppen lehúzza a feles pohár tartalmát, majd olyan gyönyörű - és felejthetetlen - fintort enged meg magának, ami nevetésre késztet. Halkan, és diszkréten, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, hogy köhögjek kicsit, palástolva, hogy majdnem szembe nevettem a férfit. Bólintok egyet kérdésére, hogy jól vagyok-e. Elnézést kérek, majd surranok el mellette, már-már betegesen figyelve arra, hogy véletlenül se érjek hozzá.
Arra a részre lépek, amerre Reiner eltűnt. A fedélzeti fények pár lépés után ide már nem érnek el, így a félhomályban állok meg a másik oldalon, kékjeim ide-oda járnak, míg meg nem látom a lépcsőt. Somolyogva lépek az első lépcsőfokra, lassan haladok felfelé, végül is egyáltalán nem sietek vissza a társasághoz. Kende mögött állok meg, pár pillanatig csak nézem, és igyekszem elhelyezni őt valamelyik, a hajón tartózkodó társasághoz. Mint halottnak a csók, annyira elképzelhetetlen bármelyikhez is.
- Ha így bujkálsz, a barátaid nem fognak megtalálni. Ráadásul összevizezel másokat, így még le is buktatod magad - lépek ki a félhomályból, majd sétálok mellé. Előrébb dőlök, alkaromat támasztom a korlátra mellette, kékjeim zizegnek az alattunk elhelyezkedő tömegen. Még idillinek is mondhatnám, ha nem valami elviselhetetlen szólna a hangszórókból, ami nem lenne baj, de valószínűleg, figyelemmel arra, hogy a hajó megállt, sokáig hasonló zenék fognak szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szokott úgy bulizni, mint egy elvetemült de ennél még ő is jobban szokott pörögni. Ma este viszont nem érzi a társaságot. A sajátját sem, meg a többit sem mikor körbenéz. Persze mikor lát és nem az erős, maró alkohol miatt szorítja össze bal szemét. Frankón beállna ettől az egy rövidtől, ha nem lenne benne az eleme az is tutkó. Aprót ráz még a fején, az üres poharat ujjai közt forgatva skubizik lefele, a fehéres haj viszont elpárolgott. Nincs sehol. Szemöldökét ráncolva dől előrébb, alkarja helyett már a hasát nyomja a korlát, de nem látja a korábban még fakkoló pszichót. Lelépett? Értetlen fejet vág. Hát a semmi közepén állnak, vágod? Hova a bánatba ment volna? És ő faszántosan ennyire unatkozik, hogy ezzel kösse le magát? Rámaszíroz tarkójára, ahogy oldalra fordul végül fejével a tó felé. Így este még a víz is egy bazinagy sötét massza, mintha felfordult volna és most ők a mélyén lennének. Pedig baromira nem. A felszínén visszatükröződő fényekről néz ismét lefelé, fejével a ritmusra mozdul és akad meg ahogy azt megbombázza a közelebbi hang a semmiből. Haver, akik rajta kívül itt vannak, egymás szájában meg garatjánál keresgélnek valamit, de tuti nem a szavakat. Hátrafordul, közben húzza ki magát és vigyorog fel a másikra. - Ezért felbéreltek, hogy te legyél a hunyó? Megtaláltál - fordul vissza előre, amíg Sztravinszkij beparkol mellé, addigra pedig a másik mondat is beérik a pillanattal. - Összevizezek? - kérdez vissza, majd felnevet. - Különben mekkora ötlet... hozhattam volna vizistukkert, hogyha lebukok menekülés közben, legyen mivel támadni. Poén lenne, feldobná a bulit - skubizik ő is a tömegre, keze simul a farmerének zsebeibe. - Mondjuk ők ki is akadnának - megfordul nekik háttal dől a korlátnak, közben szürkéskékje pillant fel s le Mihailon. Aztán csak félre dől, poharát teszi le az egyik asztalra és mikor vissza helyezkedik, könyökét a korlátra csapva, már egy Nico Collins szám kezd dübörögni a mélynyomóból, amit Kende korábban eddig nem hallott.