36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ballay Benedek összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 4. 15:08 Ugrás a poszthoz

A bajba jutott hölgy megmentése
Az elkésett lovag szerepében: Én


Vannak érdekes és emlékezetes találkozások az életben. Az egyik ilyen Miss Nadia Rosaleshez köt, akivel az elmúlt este véletlenül találkoztam. Őt a randevú partnere ültette fel, engem pedig nagy valószínűség szerint az édesanyám, mert, ahogy megláttam, hogy kivel kíván összeboronálni, gondolkodás nélkül leültem az első asztalhoz, ahol láthatóan egyedül volt a másik. Ez lenne Miss Rosales.
A kellemes estét követően azonban, bármennyire is evidensnek tűnik, nem kísérhettem haza, ugyanis, azonnal jelenésem volt a saját hivatalomban, nem tűrt halasztást a dolog. Ő megértette, elbúcsúztunk, elraktároztam őt az igazán kellemes emlékek között, és nem is sejtettem, hogy pár óra múlva az aurori kirendeltség fogdájában láthatom viszont, tegnapi ruhában, láthatóan megviselten, így hát, ahogy feltárul a cella ajtaja, úgy lépek ki én magam is az árnyékból a fényre.
- Nadia. Sajnálom, hogy csak most értem ide, amint meghallottam, hogy mi történt, útnak indultam.
Kedves, bocsánatkérő mosollyal pillantok rá, remélve, hogy megbocsát majd nekem azért, hogy csak reggelre bukkantak a nyomomra. Nem is értem, hiszen könnyedén tudnának nekem üzenni, az étteremben is pontosan tudták, hogy ki vagyok, nem véletlenül hoztak drága bort, és ugrálták körül kettősünket, mintha mi volnánk a legismertebb celebpár. A kezem nyújtom felé, hogy ha elfogadja, akkor védelmezőn húzzam magamhoz.
- Ne aggódj, jeleztem az iskolában, hogy ma gyengébbnek érzed magad, helyettesítenek. Úgy gondoltam, hogy jól esne egy kiadós reggeli, és egy rendes ágyban való pihenés. Tisztáztam a helyzetet, amivel megvádoltak. Senki sem tud róla.
Nem teljesen igaz, én is tudom, hiszen a családját értesítették, de az iskolába én magam álltam ki mellette, és kértem bocsánatot, amiért a hibámból most a kiváló tanerő gyengélkedik, valamint biztosítottam az igazgatóságot, hogy holnapra kutya baja sem lesz, mert megissza a gyógyfőzetet.
- Remélem, nem esett csorba a hölgy becsületén.
Fordítom a tekintetem kérdőn és sokatmondón Zalán felé, alaposan végignézve rajta.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 20:55 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Szerintem bűn.
Állapítom meg a mellettem kényelmes, mégis úrias testtartással ülő bátyámnak ama ostoba cselekedetét, hogy egy igen drága és jó minőségű whiskeybe jegyet tett, hármat is. Ki az, aki elpancsol egy ilyen gyönyörű értéket? Hát persze, ő. Amióta házas ember lett, úgy vélem, igen sok mindent elpocsékol, véleménye szerint pedig, ha majd én is megteszem, akkor megértem, hogy ez igazából miért nem pocsékolás. Nana ismét állapotos, vagy a negyedik gyerekük születik már, és a gondolat, hogy a házasság és a gyerekvállalás arra késztet majd, hogy jeget tegyek a világ legszebb színű alkoholába, kiráz. Én sosem. Akkor inkább ne legyen feleségem.
A gondolatra viszont, hogy ne legyen, valahogy ösztönösen a táncolók irányába terelem a tekintetem. A csermelymenedéki virágzó bál az egyik legnépszerűbb esemény, állítólag évről évre a legromantikusabb, legtöbb jegyességet hozó alkalom. Úriemberek válogathatnak kedvükre ifjú hajadonok között, míg a szülők hadban állnak azért, hogy egy-egy esélyes és vagyonilag, szerepileg kiemelkedő frigy megköttessék még mielőtt más kerül képbe, vagy, mielőtt a fiatalok meggondolhatnák magukat. Micsoda romantika. Tekintetem anyánkra csúszik, aki úgy pásztázza a táncoló és petrezselymet áruló lányokat, mintha a fejük fölé lenne írva, hogy mit kínálhatnak, és keresné azt, aki nekem jó. Ha így, hát én is így játszom.
- Ki idén a legbotrányosabbnak mondott?
Emelkedek meg érdeklőn, és Bálint bár nem válaszol, ujja mégis elmutat egy irányba, megszabadítva ideiglenesen a pohár hűvösségétől. Kiváló. Felkelve megigazítom a nyakkendőmet, biccentek a bátyámnak, és ahogy véget ér a zene, határozottan lépek be a nő elé, aki irányába többen is elindultak. Ó nem. Ez a tánc most az enyém. Mélyen a szemébe nézek, és határozottan közelebb lépek.
- Táncoljunk. Kérem a kezét.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 23:16 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


A tánc, kellemes, monoton. Méghogy veszélyes, hah! Nem volt ez más, csak Bálint ízetlen tréfája. Ez a kisasszony egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én kívánnám, hanem... tökéletes. Tökéletes arra, hogy feleség legyen. Nyugodt, jellemtelen, bájos. Éppen olyan, amilyet én magam is kívánnék, hiszen a lényeg pont az: Sose legyek szerelmes.
A szerelem ostoba, őrült, felesleges vágy, és nekem megvan a magam élvezeti köre. A szerelem hűségesség tesz egyetlen asszonyhoz, kedves szokásaidtól tántorít el, és egy nap azon kapod magad, hogy se a ménesed, se az unikornisaid nincsenek meg. Nem kell nekem olyan, akitől a falra másznék, ha ott van, és hiánya ölne meg, ha távol. Nem kell olyan... mint ő. Egy pillantra még a lépést is elrontom, villanásnyi ideig látjuk ugyan egymást, aztán már tova is illan, mintha ott se lett volna, de az a pillanat, az mindent megváltoztat. Ő az, a veszélyes nő.
Ahogy tekintetemmel követem, látom a szemem sarkából anyám leolvadó mosolyát, hiszen abban reménykedett, hogy megtérek, és elköteleződöm egy éppen ideális jelölt mellett. Drága anyám, bár boldoggá tehetnélek, de sajnos az apámmal való egyet nem értésem okán most azt kell tennem, amit a szívem diktál, élnem kell, szabadon, élnem, ahogy Bálint is tette. A zöld anyag, melyet visel, ezer közül is kitűnik, szőke tincsei szinte vakítanak, még ha más is rendelkezik hasonló hajszínnel. Érzem, ahogy az ösztöneim felé irányítanak, szinte kínosan lassan jön el az a bizonyos végső akkord, amikortól is szabadnak mondhatom magam, és elbúcsúzhatok a partneremtől.
Határozottan indulok el utána, a pulthoz én is, ám képtelen lennék olyan ostoba rajongásra, mint azok a férfiak, hiszen akkor mitől lennék más. Rá se pillantok, mint akit nem érdekel, úgy kérem ki a whiskey-met. Elképesztően zavarni szeretném azzal, hogy nem érdekel, hogy nem akarok csaholni utána, mint egy ostoba öleb, aki talán aranyos, de az ember idejekorán veszti el iránta az érdeklődését. Így ház az ital átvételét követően igen magas borravalót hagyva magam után, kilépek a széles erkélyre, a nehéz, virágillatú, hűvös éjszakába, felpillantva a csillagokra. Vajon bosszantja, hogy nem érdekel?
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 23:51 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Igazán kár érte, hiszen, olyan szépen kérte magát. Ha igazán szeretne, nőül venném. Kevés bátor vagy éppen botor férfi vetekedne ilyesmire egy olyan nővel szemben, mint maga.
Eddig elvoltam a csillagokkal, de szinte vibráló aurája arra késztet, hogy megforduljak és szembenézzek vele. A végzet? Ugyan kérem. Nincs sem az a mennybéli, se pokolbéli hatalmasság, aki lenne annyira szívszorítóan kegyetlen, hogy minket egymásnak teremtett. Ez csupán móka. Móka. Nem több. Szórakoztató nézni a sok bugrist, ahogy azon versengenek, ki tudja édes szóval magához láncolni a nőt. Valljuk be, nem is alaptalan a vágy, hiszen kitűnik a többiek közül, de kérem uraim, legyen valóságlátásunk, egy ilyen nő nem tisztességes férfi mellé való, hiszen még a legmegátalkodottabb gazembernek is képes könnyű szerrel porrá zúzni a szívét. Játék ez számára is, ám úgy vélem, lassan eljön a pont, amikor már zavarja őt a sok őgyelgő.
Fogadni mernék, ha most férje volna, ugyanúgy kacérkodna, mint az előbb tette, hogy a férfit bosszantsa, habár, mint, már az előbb kifejtettem, vélhetően alaptermészete sem éppen "férfibarát" konstrukció, nem is beszélve arról, hogy mit vált ki a nőkből. Irigylik, csodálják, és valljuk be: gyűlölik. Ó, de még mennyire, hogy gyűlölik.
~ Milyen gyermeki. ~
Igazán kedvemre való, ahogy bosszankodik, ahogy arcáról süt a bosszúság. Nehéz lehet, egy ilyen nőnek ennyire esélytelennek lenni a boldogságra. Közelebb lépek, egész közel, annyira közel, hogy már zavaró, de semmiképpen sem illetlen legyen. A poharat felé nyújtom.
- Magának adom, ha megígéri, hogy kiélvezi, és nem kapkodva fogyasztja, mint valami szadista. Én magam pedig addig megkeresem a férfit, aki szóba jöhet a maga szívének szerelmére.
Ha elfogadja az érintetlen italt, neki adom, de tekintetem máris leköti a bent tartózkodó megannyi úriember, akiknek a felét számításba se veszem. Érdekes játék, és kíváncsi vagyok, mikor rezdül elárulva magát.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 00:20 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


Elpillantok balra, majd jobbra, kicsit úgy, hogy a hátam mögötti tájat is megszemléljem, mint, aki láthatna ott valamit, pontosabban valakit. Aztán elégedett nyugalommal fordulok vissza felé, arcomon könnyed, már-már elégedett mosollyal.
- Úgy vélem, akkor megnyugodhatunk, hiszen ezen a helyen roppant mód híján vagyunk az úriembereknek. És ami azt illeti, az úrikisasszonyoknak is.
Bökök finoman mutatóujjammal rakoncátlan szája felé, amin az előbb olyan káromkodás jött ki, hogy a érzékenyebb férfiember - márpedig, ha valakinek közeli rokonok a szülei, könnyen megeshet -, teljesen padlót fogna. A teremben száz százalékos lenne a felháborodás, olyan negyven százalék jogos, harmincöt százalék botrányéhes és huszonöt menne a többi után, mint a birkák, mert, ha mindenki felháborodott, akkor én miért ne lehetnék felháborodva? Szóval igen, mi ketten már most olyan botrányosan viselkedünk, hogy... apropó, ami azt illeti, már az, hogy így itt vagyunk, együtt, a sötétben, maga a botrány. Még a végén rosszéletűnek gondolnak. Milyen...kár. A gondolatra a poharamat megemelve mondok tósztot.
- Hát akkor, igyunk magára.
Mert jobb nem jut eszembe, különben is, ha vele látnak, úgy vélem, az egy újabb ok arra, hogy alapos fejmosást kapjak, és mi sem kedvesebb mostanában számomra, mint, hogy a szüleim újra és újra elismétlik, hogy semmirekellő vagyok. Mondjuk még egyszer sem jutottak el odáig, hogy akkor elengedjenek, feloldozzanak a kötelezettségeim alól, de ami késik, nem múlik.
- Óóó, biztos vagyok benne. Ahogy abban is, hogy a férfi speciális eset. Semmiképpen sem hajadon, önnel megegyező korosztályú férfi. Viszont férfi, ebben biztos vagyok. Minimum eljegyzéssel. Vagy többel?
Az arcát figyelem, kíváncsi vagyok, hogy rezdül-e valamire, és ha igen, akkor az által szűkítem a kört. Meg akarom találni. Tudni akarom, hogy miféle ember a neki megfelelő. Ne okozzon nekem csalódást, kérem.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 00:52 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Mert én vagyok itt az egyetlen érdemes társaság. Megnyugtathatom, ez fordítva is így van.
Mielőtt még azt gondolná, hogy nem értékelem, értékelem, és igazán illendő szavakkal fejezem ki ezt. Azt meg, hogy hogy merészelek őszinte és valós dolgokat mondani, inkább ne is firtassuk, mert még a végén az úr lesz a tanúnk, hogy egyikünk puszta kézzel fojtja meg a másikat.
- Rám felesleges úgy mosolyognia, mit a bárgyú udvartartására, nincs hatással rám.
Játszi könnyedséggel ejtem ki a korántsem teljesen igaz szavakat. Mert hatással van, de ezt a hatást egyelőre nem tudom és nem is akarom beazonosítani. Ez a nő több, másabb, és veszélyesebb, sőt, mondhatni a legveszélyesebb példány, akivel eddig dolgom volt, pedig minden volnék én, csak szent nem. Ami azt illeti, most is lenne jobb programom, de lássanak csodát, eljöttem, hogy ne kelljen botrányos életem minden szeletét szememre vető reggelivel indítanom a napot. Jól esne holnap reggel kicsit kevesebb szenny felhánytorgatása között megvajazni a pirítóst. Anyám szent asszony, szeretem, de amennyire szent, annyira túlaggódó is, mely bosszúsággal és állandó távolságtartással ruház fel.
- Biztos vagyok benne, hogy egyszerre mond igazat és hazudik. Az itt megjelentek között van a rejtélyes férfi, ám biztos vagyok benne, hogy nem ma feltette fel az érdeklődését.
Egy kicsit az én tekintetem is megállapodik a várandós asszonyon, de pusztán csak érdeklődés szintjén, mostanában azzal szórakoztatom magam az unalmas összejöveteleken, hogy megtippelem, a sógornőm előtt vagy után fog-e szülni az illető hölgy. Ő azonban, kifogott rajtam. Talán, igen, talán közel egy időben.
- Véleményem szerint a szerelmet az ember csak akkor élheti meg, amikor már elveszítette. Akkor ismerheti fel, hogy mi is maga az érzés. Addig csak vaktában tapogatózó bolondok vagyunk mind.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 01:31 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Nem is tudja elképzelni, hányféle módon. De ha csak sorolni kezdeném, félek, megnyílna alattunk a föld, és elnyelne minket a pokol. Kevés ennél mazochistább lépést tudok jelen pillanatban elképzelni.
Tévedés. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy minél tovább van itt kint, van velem, annál tovább érzem jól magam. Bent untatnak, de egy nő, aki illetlenül beszél, és már-már elragadóan próbálkozik azzal, hogy levegyen a lábamról, és átformáljon csaholó ebbé, igazán kellemes és üdítő. Szórakoztat, száztíz százalékig biztos vagyok benne, hogy szórakoztat. Főleg, amikor a mosolya lehervad, ó igen, az a pillanat még az én tekintetemet is megcsillogtatja kissé.
- Nincs rá szükségem. Sosem alázok meg nálamnál gyengébbeket, és ez a felhozatal, igencsak gyérre sikeredett. Kellemetlen. Ha ilyen lesz az idei év, biztos nem lel férjre.
Végigpásztázom a tömeget, mintha semmit sem jelentenének, de valójában nagyon is sokat. Tudni akarom, hogy melyik az. Hogy egy ilyen nőnek milyen férfi a gyengéje. Annyira nem találom azt a kitüntetett egyet, hogy az már engem bosszant. Nem tudom egyik mellett sem elképzelni, pedig próbálom magam az ő helyébe képzelni. Kizárom a fiatalokat, a véznákat, az illetlenül formátlan és nagydarab példányokat. Furcsa, de azt hiszem, valahol mélyen hasonló kalibert keresek a teremben, mint amilyen én magam is vagyok, de miért is, hiszen nekem nincs hozzá közöm.
- Ha akarnám, elég lenne néhány perc kettesben, és többet nem tudna szabadulni a gondolatomtól.
A mondat kimondása után szusszanva nevetek fel, mert tudom, tudom, én is rájöttem arra a fene nagy turpisságra.
- Máshol kettesben.
Felemelem a mutatóujjamat, hogy jelezzem, mielőtt még felháborodna, már letisztáztuk, hogy ő nem úrihölgy, én pedig nem vagyok úriember. Mégsem állíthatja senki teljes bizonyossággal, hogy a gondolat pamlagon heverne. Ugyan kérem.
- Nagyobb összegben fogadnék magával, hogy eljön az a pillanat az életében, amikor rájön, hogy a szerelem nagyon is valóság. Igaz, hogy akkor meghasad majd a szíve, de biztos vagyok benne, hogy lesz alkalom, amikor nem ön tör, hanem önt törik.
Féloldalas mosollyal pillantok rá, mielőtt a whiskey-ből is innék egy keveset. Igazán jó és drága példány, kénytelen leszek egy egész üveggel vásárolni belőle, mert biztos vagyok benne, hogy ez az íz még nincs a birtokomban.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 31. 19:49 Ugrás a poszthoz

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Csak a férfi? Ezt a gondolatot eddig még nem hallottam, de szívesen meghallanám az érvelését.
Jobb szemöldököm picit megemelkedik, szemem megcsillan, és valódi érdeklődéssel nézek rá, a hangomban is hallatszik, hogy tényleg érdekel az ő nézőpontja a házassággal kapcsolatban. Szeretek vitatkozni, természetesen értelmes, és normális vitákat szeretek folytatni, esetleg egy kicsit elképzelhetetlen szintre menni, de úgy tűnik a velem szemben állóval lehet igazán értelmes, sőt egyenesen élvezetes vitákat folytatni. Vitatkozni akarok vele, elképzelhetetlen mértékben vágyok rá, hogy veszekedjünk. Üvölteni akarok vele, és azt akarom, hogy üvöltsön velem. Ez a nő, és erősen aggaszt a gondolat, egyfajta végzet asszonya, és félek, hogy egy nap az én végzetem lesz. Az ilyen nem kellemes, nem vicces. Mert vágyat érzek iránta, és ezt nem kívánom elmélyeszteni. Nincs az az Isten, amiért én ezzel a nővel mélyebbre menjek. Nem vagyok őrült.
- Szóval, azt mondja, hogy nem hisz a képességeimben?
Teszem fel a kérdést ugyanazzal a negédességgel, ahogy ő beszél hozzám. Én tisztelem a női nemet, komolyan tisztelem, de realizálva a veszélyt, kezdem úgy érezni, hogy ez a nő megőrjít, ami nem feltétlenül az ő hibája, az övé is, de az enyém is, mert, ahogy nézem, egyre jobban nyomom magamba, hogy valami nem stimmel vele, és hogy valami baj lesz, és, hogy nem tudok, nem akarok tőle szabadulni. Ez baj? Ó igen, ez baj, de kívülről nem mutatom, teljesen normálisan tekintek rá, de belül, égek. Egyetlen tekintete képes foglyul ejteni.
- Költő. Egy két lábon járó költő. Többek között. Én is kívánok hasonlókat.
Biccentek a távozó irányába, és valóban elgondolkoztat az, hogy valóban jobb lenne, ha meglelném azt, amit elképzeltem, mert azzal megvédhetem magam tőle. És ezt kell tennem. Nézem, ahogy ellibben, a tekintetem ösztönösen csusszan lejjebb, látni akarom az egészet, a nőt, akinek nem csak ki kell sétálnia az életemből, de nem is engedhetem, hogy egyáltalán belépjen. Mégis nézem, ahogy lassan eltűnik a tömegben, én pedig, hogy megakadályozzam a további afférokat, gyorsan távozom.  


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2021. május 31. 19:57
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 31. 23:02 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


Egy újabb családi vacsora, valakikkel. Igazából már oda se figyeltem, túlzottan megrészegített a tény, hogy ma szállítják le a legújabb csikómat, a kártyán nyert Büszkeséget. Azt hiszem, tényleg az, csak már nem Schmaltz Robié, hanem az enyém. Az én kis büszkeségem. Persze a vérvonala nem teljesen tiszta, mert az ki van zárva, hogy egy abraxan és egy unikornis keveredéséből ép, de szárny nélküli utód szülessen, különösen, ha az apa a szárnyas ló. Mégis, Büszkeség, ha nem is olyan, aki tenyészállatnak való, gyönyörű, kitűnik a többiek közül, valóban arany csillanású szőre miatt. Az enyém. Más nem számít.
- Indulnia kell.
Két szó, amit nem szeretek mostanában együtt hallani. Indulnom kell. Hova? A hivatalomba? Megbeszélésre? Ebédre? Vacsorára? Vacsorára. Ami olyan lesz, mint egy megbeszélés. Állítólag régi, kedves barátok, akikkel nemrég találkoztak újra, és mi sem természetesebb. Hát persze. Sóhajtva veszek búcsút a méntől, mindenkivel foglalkozom, szeretem őket, kikapcsolnak. Ha egy nap máshol telepedek le, csakis olyan hely lehet, ahol nekik megfelelő otthont tudok biztosítani. De, most mennem kell. Éjfekete lovamra ülve, még egy kósza pillantást vetek rájuk, aztán visszafordulva gyorsabb tempót diktálok, hogy ne késsek. A késést taszítónak találom, szeretem, ha az egyes események pontosan zajlanak, és ha kések, akkor igazából nem teszek mást, mint mások idejét rablom, és ez nem helyes.
Az út nagy részét vágtázva teszem meg, míg a végén már csak finoman ügetek, és bár gondolataim kellemesek, igen hamar torzulnak. Büszkeségből Borzalom lesz, ahogy a gyönyörű, különös fényű aranyszín unikorniscsikó helyett pirongató nő képe rajzolódik ki lelki és fizikai valójában is. Akit el akarok kerülni, illetlenül áll a birtokom egy pontján. Nem, ez így nem helyes, másodszülött vagyok, tekintélyes vagyonnal. Ha egy nap a szüleink meghalnak, a birtok a bátyámra száll, én egy másikat öröklök majd. Egyelőre nincs feleségem, kényelmes az itthonlét, nem tervezem a költözést. Bár az ilyen pillanatokban megfontolandó. Felé haladva, könnyűszerrel szakajtok egy fekete alapon fehér cirmos rózsát, mely tökéletesen illik a megjelenéséhez, és egészen mellé sorolva, némileg alacsonyabban, mint ő, de felfedve kilétem, helyezem a rózsát a kettőnk közötti, széles korlátra.
- Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 15:24 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem hittem volna, hogy látom még.
A nem hittem volna, inkább úgy igaz, hogy reméltem, nem látom többé. Az elmúlt hetek összejöveteleit munka címén hagytam ki, és olyankor, hogy a pub legyen felhozva, a talárosi hivatalban töltöttem jó sok időt, hogy híre menjen, és híre eljusson a szüleimhez is. Mintha tizenéves lennék, elszámoltatnak, én pedig beszámolok, és harminchárom évesen még mindig igaz a mondás felénk, hogy "amíg az én házamban laksz". Laknék én máshol, de nem tudok, mivel csak házasságkötéssel vehetem hivatalosan birtokba az örökségemet, illetve önzetlenül lemondtam a fizetésemről a falu javára. Nem mondom, hogy mindig meggondoltan cselekedtem, és ez halmozottan igaz volt az elmúlt tizenkét hónapra. És ha ehhez hozzájön az is, hogy van egy gyerek a világban, akinek feltételezhetően a létrejöttét elősegítettem, akkor elképzelhetjük, hogy milyen is volt ez az év. Lázadó kamasznak túlkoros, kapuzárási pánikkal küzdőnek túl fiatal vagyok. Tehát elvileg nem kellene, hogy mentális problémáim legyenek. Gyakorlatilag... kétséges a helyzet.
- Mennyire félti a jó hírnevét?
Teszem fel a kérdést olyan ártatlanul, mintha csak arra kérdeznék rá, hogy kék-e még az ég, ám valójában arcom elárul, hiszen ajkaimra kiülő féloldalas mosolyom, és szememben a csillanás is arra sarkall, hogy nem feltétlenül szándékozok olyat tenni, ami ápolná az imént említettet.
- Megmutatnám a birtokot, mint jó házigazda, de sajnos csak ez az egy ló van felnyergelve. De ha nem bánja, hogy esetleg közel kerülünk egymáshoz, akár meg is mutathatom. Igazán szép az esti órákban.
Szép, és sötét, és meghitt, és eldugott, minden, ami oly kliséssé tesz egy ilyen helyzetet, mégis azt mondják, hogy oly jó. Ha jól emlékszem arra, amit Bálint mondott, egy özveggyel van dolgom, aki olyan korán és jogtalanul vált magányossá. Nem hinném, hogy szerelmi, inkább érdekből történt frigyről lehetett szó. Apropó érdek.
- Találkoznunk kellett, hiszen, a legutóbb nem fejtette ki nekem a véleményét, pedig szomjazok az ajkai mozzanásaira, hölgyem.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 21:43 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Még a végén hinnem kell abban, hogy egy külső erő üzenni akar nekünk valamit, ám mi túl vakok vagyunk, hogy észrevegyük. Hogy is mondják? A sors akarta így?
Ha igen, akkor nagyon rossz a humorérzéke, hiszen a magam részéről világos elhatározással vagyok a jövendőbelimet illetően. Szelíd, ártatlan, hangtalan, engedelmes, és olyan, akibe nem lennék képes beleszeretni. Nem taszít, de inkább lenne a barátom, mint a szövetségesem. Ebben a nőben semmi sincs a jövendőbeli Ballay asszonyból, hiszen pimasz, látványosan flörtöl, szemtelen, nagyhangú, engedetlen, és őrült elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy a szövetség és ő egy lapon szerepeljenek. Ó nem, ez a nő a kígyó, nem Éva, hanem a végzet, a bűnbeesés maga, én érzem, látom, vágyom a bűnbeesést vele, és ezért távol kell lennem tőle. Csak, éppenséggel nagyon rosszul csinálom.
- Fel kívánja forgatni az életem?
Teszem fel a kérdést meglehetősen szelíden, miközben végignézem azt a kaszkadőr mutatványt, ahogy távozik az erkélyről. Nem ártatlan, nem szűzi, de úrilány, és úrilánnyal vágyat nem elégítünk ki, arra vannak az erkölcstelenek, a szajhák, és azok, akik élvezettel ajándékozzák meg a másikat a testükkel, elvárások nélkül. Ha szükségem van rá, tiszta nővel gondolkodás nélkül, de úri kisasszonnyal soha.
- Megszabadítani? Milyen kár, akkor, ha jól értem, fontolóra se vegyem a lehetőséget, hogy egy kiváló házassági ajánlattal szolgáljak az ön számára?
Pimasz? Ó igen, kedvesem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Leszállva a lóról, közelebb lépek, közelebb és még közelebb, annyira közel, hogy testünk egymástól csupán centikre van, persze, ha csak nem hátrál el, bár egy ilyen nő, akkor is tűzzel nézne a másik szemébe, ha az ostorral közelítene felé. Tűzzel csókolna. Tekintetem ajkaira téved, majd vissza a szemeire, látványos vággyal, tagadhatatlan vonzalommal. Ám szóban? Nem. Egyáltalán nem öntöm ezt szavakba.
- Hogy szeret lovagolni?
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 22:32 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Játék, ami éppen arra alkalmas, hogy ön egy kínos estétől megmeneküljön. Lehetnék akár hős, rejtőzködő megmentő, hiszen a jó időben, a jó helyen, a jó oldalról közelítettem meg a házat.
Valóban, számos másik oldalról érkezhettem volna, mehettem volna egyből az istállóba, ám mégsem tettem, és úgy tűnik, így járt a legjobban. Én nem, mert engem megint a hatalmába kerít, bár valljuk be, jobb itt kint, mint ott bent, nem lett volna kellemes, ha ott szembesülök a ténnyel, hogy megint látjuk egymást, hogy a birtokomra tévedt, az életterembe hatolt. El innen, ártó szellem! Ám mit teszek? Magamhoz húzom egészen.
- Nem kívánok egy szint alá menni, és öreg vagyok már, hogy esztelen csaholjak a farkammal csak mert egy nő talpalatnyi hellyel kínál maga mellett. Élvezem a játékot, de csak akkor, ha a partner és az ellenfelek is méltóak rá. Akikkel ön körülveszi magát, ugyan kérem, maga is tudja, hogy udvari bohócok csupán. Nevet rajtuk.
Nem illik kigúnyolni más úri ifjakat, vagy éppen vénecske urakat, de lássuk be, ez a nő. ha frigyre is kíván lépni, válogat. Csakúgy, mint én. Az ellentétét keresem, de mielőtt igába hajtanám fejem, miért ne hódolhatnék némi észben is megfelelő, sőt kihívást nyújtó partnernek. Ez nem játék, kettőnk között sosem lehet az, inkább háború, két ádáz ellenfél, most még tiszta fűvel megáldott lankás vidéken álldogál. A feszültség azonban tapintható, és csak idő kérdése, hogy mikor változik meg a szellő illata, mikor fordul a gyomor, mert nem marad más, csak a mohón vért magába ivó talaj, vér és sár fura egyvelege. Halált virágzik most a türelem...
- Kár.
Suttogom kettőn közé, alig halhatóan, miközben ujjaimmal derekára fogok, és könnyed csontozatú testét játszi könnyedséggel emelem a nyeregbe. Nem csodálom, nem hagyok neki sem időt, sem lehetőséget a szökésre, alig egy pillanattal később én magam is csatlakozom hozzá, nem téve szóvá, hogy mily sajnálatos, hogy ebben a nyeregben egészen az ölemben kell ülnie. Mielőtt elindulnánk elhajolok, a rózsát magamhoz véve, elé emelem, füléhez hajolva, finoman súgok.
- Összetörné a szívem, ha illetlen kezekbe kerülne.
A lovat visszairányítom abba az irányba, amerről jöttem, de nem tudom még, hogy hová vinném, és nem tudom, ennyi izgalom után van-e kedve még egy kis porhoz. Így egyelőre csak az unikornisokban vagyok biztos.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 23:15 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Az udvartartásában, vagy inkább azon túl? Micsoda ostoba kérdés, nyilvánvalóan, hogy azon túl, hiszen, ha benne lenne, nem lenne udvartartása, csak jegyese. Gondolom házas. Gyermek is van?
A kérdések és észrevételek természetesen csak azt követően hagyják el az ajkaimat, hogy már én magam is a nyeregben vagyok, jobbommal a kantárt fogom, míg balommal a nőt, akit nem lenne illendő ilyen szorosan magamhoz húznom, sőt, akivel illetlen lenne akárcsak a közelség is, mégis, itt, a sötétben, senki sem lát minket.
- Kabócák.
Jegyzem meg csendesen, hiszen a nap már lement, és a hímek pedig elkezdték "éneküket", míg a távolban, mintha néhány szentjánosbogár táncolna. Korán van még nekik, június végén szoktak igazán lenyűgöző látványt nyújtani ezen a kies vidéken. Hirtelen vágyam támad megosztani az élményt vele, pedig korábban a tulajdon testvéremmel sem tettem. Gyakran vagyok kint éjjel, messze az ünnepek és vacsorák zajától. Nem zavarnak, de nem is érdekelnek, az én közegem másabb, szórakoztat a kártya, a fogadás. Minden, ami nem ez. Szeretem a vidéket, a csendet, a természetet. Szívesen töltöm az időmet idekinn, főleg olyankor, amikor az emberek nem vágynak erre.
- Szeretne visszamenni és illőn bemutatkozni? Úgy vélem, eljön majd az este, amikor bemutatnak minket egymásnak. Anyáink összesúgnak, apáink kezet ráznak, ha van bátyja, akkor bátyámmal szintén tárgyaló pozíciót vesz fel. Megspórolnék pár kört, másodszülött vagyok, így tekintélyes, de nem hatalmas vagyon örököse vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a testvérem nős, mellette három unokaöcsém is megelőz az öröklésben. A nevem, mondja meg maga, és én is adok magának nevet, így meg is szólíthatjuk egymást néven, és mégsem veszítjük el a bemutatás izgalmát, sőt, fokozzuk. Egyetért, kedves Laura?
Kérdezem, titkon reménykedve, hogy nem így hívják, mert amilyen szerencsém van, és ahogy a véletlen mindig összesodor minket, nem kizárt, hogy bár nem akarom, mégis egyből a nevét mondom. De nem, csak ne így hívják, mert élvezném, ha játszanánk, és érdekel, hogy ő milyen nevet adna nekem.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. július 24. 23:41 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Bele a közepébe.
Jegyzem meg szélesedő vigyorral, hiszen valljuk be, ezzel a reflektálással gyakorlatilag elismerte, hogy igazam van. Szóval házas. Mondjuk, lehet, hogy gyerek nincs, de... ó... csak nem... de... óóó igen... rokon. Mármint nem vérszerinti, de nagy valószínűség szerint a felesége rokona. Milyen kellemetlen. Ám annál kellemesebb a nyeregben egymáshoz simuló testünk, és az, ahogy felel. Iszom minden szavát, és közben hálát adok az égnek, hogy romantikus lovaglásunk közepette nem kíván hátra tekinteni. Tudom, hogy vágyok rá, a tekintetére, de azt is, hogy amíg ez nem kerül előtérbe, én magam sem kerülhetek kínos helyzetbe.
- Szóval, annak érdekében, hogy maga megzabolázódjon, nem egy kiváló unikornis-tenyésztőt kell társául választania, hanem célszerűnek gondolja, hogy a férfi vegye el magát, míg én vegyem el a férfi asszonyát, aki valószínűleg egy kedves, de jellemtelen asszony. Sértésnek veszi, hogy ön opcióként se merült fel a házassági ajánlatok között?
Kevés a szerelmi frigy. Az ember persze, ha fogékony rá, akkor hihet benne. Mind sajnálunk valakit, egy Bernáthy lányt, aki másodszülöttként is jó házasságot kell megfogjon, és mind irigykedünk az Odry lányokra, akik szerelmi frigyeket halmoznak. Természetesen nemtől független körbe jár a pletyka, hogy mily szerencsések, és azon kevés alkalmakkor, mikor én magam is egy asztalnál ülhettem velük, például a Daróczy házaspárral, irigységet éreztem tökéletes és harmonikus házasságuk iránt. Nem hinném, hogy a nőnek tetsző férfi szerelmi frigyet között, ám biztos vagyok benne, hogy ő fel sem merült a gondolataiban, és ennél kevésbé bosszantóbb érzés lehet, főleg egy vad asszony számára.
- Valóban nem? Pedig én most éppen nagyon szeretném, ha megvesztegethetném, vagy...
Ujjaimmal észrevétlen indulok el felfele, illetlen érintve szoknyája alatt vádliát, és már-már érzékletes lassúsággal haladok feljebb, ám, mielőtt bárki azt hinné, hogy lovon ülve adok neki olyan élményt, melytől beleszédül, ki kell ábrándítanom mindenkit. Ahelyett, hogy ujjaim teljesen a lába közé jutnának, apró, de határozott, némiképp combon csattanó, hangos, de nem feltétlenül fájdalmas ütést mérek a combjára.
- Meg kellene büntetnem, amiért engedetlen, és nem játszik. Ez egy játék kedves Laura, és maga szörnyen komisz kislány, de én se vagyok jófiú.
Noha a kezem már nincs illetlen ruházata alatt, azért remélem, jelenlétem, és oly közel pihenő ujjaim nyomot hagynak benne. Nem kell most, elég éjjel, de érezze, emlékezzen, akarja, akarjon.
- Inkább megmaradnék a játéknál.
Ahogy ezt kimondom, úgy tárul elénk a karám, melyen aranyszín csikók kergetik egymást, és fehéres ezüst szüleik óvják őket. Az egész olyan álomszerű a lemenő napban, olyan romantikus. Kihasználva a pillanatot, füléhez hajolok, és forró leheletemmel inzultálva suttogok belé.
- Sajnálom, hogy vad, és, hogy még mindig gyászruhát visel, élnie kellene, megszerezni mindent, amit akar. Ön uralkodásra hivatott, mások legyőzésére.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 29. 22:31 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Meg akarnám kapni magát?
~ Igen, de még mennyire, hogy igen, itt helyben, minden körülményt figyelmen kívül hagyva, annyiszor, míg csak ránk nem hajnalodik, olyan kéjjel, tűzzel, vággyal, hogy a felkelő nap sem képes távozásra bírni egymás karjaiból.~
- Ugyan miért feltételez magának ilyen előkelő szerepet az életemben?
Kérdezem vissza oly pimasz semlegességgel, mely megríkatna minden józan gondolkodású, ám magát taníttatása miatt felsőbbrendűnek gondoló kisasszonyt. Elképzelhető, hogy talán, erre már volt is példa a múltban, de mentségemre szóljon, az egész nem az én, hanem bátyám hibája, aki szörnyen rosszul mutogat, és a beígért kisasszony helyett annak húgát kértem táncra, majd, mikor szóvá tette ezt, nem reagáltam időben, és megríkattam. Ismét a mentségemre szeretném felhozni, hogy az első szótagtól egyszerre kaptam frászt és süketültem meg, a többire csak utóbb történt elbeszélésből emlékszem. Állítólag egy érzéketlen fráter vagyok, pontosabban itt kezdett el az a téveszme keringeni, hogy nem vagyok más, csak egy léhűtő, nőfaló, érzéketlen és érzelmektől mentes pojáca. Megvallom, oly nagyon tetszett ez a szerep, hogy igen korán beleszoktam. Kényelmes.
- Nekem vannak elveim kisasszony, nem kezdek olyannal, aki magas rizikófaktort jelent kényelmes életemre, és valljuk be, ha önt kívánnám, az felérne egy hosszú, fájdalmas, kínok között vergődő és végtelen haláltusával. Valljuk be, az a férfi, aki már tapasztalta a női hisztit, nem kíván olyan asszonyt, aki okos és hajlamos a női praktikákat nem csak jól, de kíméletlenül is kijátszani. Magának szelíd férfi kell, akit megfélemlíthet.
Nem félek kimondani, amit gondolok, mármint, ami a véleményem, persze, azt, hogy mit tennék vele, hogy vágyom rá, azt nem kívánom részletezni, mert akkor győzelmet arathatna felettem, és azt nem vagyok hajlandó elviselni. Ez a nő nem győzedelmeskedhet. Semmilyen formában. Legalábbis rajtam nem, mert Isten látja lelkem, akkor örök kárhozatra ítéltetném magam. Házasságot kell kötnöm, gyorsan, mielőtt ez a perszóna túl mélyre kerül az elmémben. Nem, nem akarom őt, nem akarhatom őt.
- Minek kéne ilyennel rendelkeznem? Másodszülött vagyok, a szabadság és a dorbézolás milyen kegyével felkent. A bátyám fiú örökösnek már életet adott, ötszörösen, és azt pletykálják, hamarosan hatodik helyem hetedikké csorbul, így hát, akinek hírneve egyetlen hajászálon lebeg, az ön. Most, hogy így mondja, ha sikít, csak azt igazolja, hogy egy élvhajhász ölébe ült. Én nyernék.
A szerencsejáték-függőség csúnya betegség. Oly ronda, hogy olykor az ember személyiségére nagyon erős hatással van. Amikor egy nő tisztessége is nyerési vágyból elkövetett csorbulást szenvedhet, ott már bizony vannak bajok, de a nő teszi ezt, ez a mocsok nőszemély.
- A szüzeket kedvelik inkább, de tehetünk egy próbát, viszont, ahhoz engedelmesnek kell lennie. Vajon képes lenne rá?
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 31. 21:31 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


#képzelgések, vágyak, meg, amit csak akarsz
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 20. 19:02 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Érzékeny? Milyen... kiábrándító.
Ezen a ponton némiképp elgondolkoztat abban, hogy mennyire megfelelne mégiscsak a feleségemnek. Habár, tény és való, hogy sosem kívántam, hogy olyan asszony legyen a feleségem, aki iránt szerelemmel éghetek, olyan asszonyra se vágytam, aki kívánnék. Nem mondom, kellemes lenne, ha vonzódásig jutnánk, de mindig, mikor ez az eshetőség felrémlik előttem, lepereg lelki szemem előtt az is, hogy ha vonz, tovább mehet, és azt nagyon nem akarom. Mindent összevetve, a kósza gondolat olyan, melyet jobb, ha többet fel sem vetek magamban, mert az egész nem más, mint ostoba vágy, és a vágy nem az, amit én a jövőben élni akarok. Nem szabad, hogy megbabonázzon, nem szabad, hogy eltérítsen, különösen nem egy tisztességes kisasszony, vagy éppen özvegyasszony. Az, ha tisztességtelen nő teszi, kellemes, de az ilyen nőszemélyek iránt való elcsábulás túl nagy áldozatot jelentene. Én pedig, még egyáltalán nem kívánok házasságra lépni, különösen nem egy veszélyes nővel.
- Szóval úgy véli szeretnék. Lehet, persze, hogy nem vagyok más, csak olcsó mutatványos, ki learatva a babérokat, tovaszáll. Az erkölcsét már nem vehetem el, hiszen úgy vélem azt korábbi férje számtalan alkalommal megtette.
Ostobának, vagy melegnek kellett lennie, hogy ne akarja ezt a nőt megkapni, így nem félek attól, hogy, ha együtt is lennénk, bármivel bizonyítani lehetne. Mindig odafigyelek a jó hírnevemre, tudom például, hogy egy látványos vagy nem túl köznapi helyen elhelyezett testékszerrel, tetoválással például könnyedén beazonosítható lennék, ezért, természetesen, nem viselek ilyeneket.
- Milyen kár, pedig magának adhattam volna a szívem, még akkor is, ha tudom, hogy tört döfne belé.
Elhúzódnék, ez nyilvánvaló, de nem tehetem meg, mert a nő, az az átkozott, átokverte, átok, az a boszorkány, visszaránt, és én óvatlan szívom be mélyen orromon illatát, mely fertőzni kezdi agyam, és bár ott villog elmémben a vészjelző, én hagyom, tűröm, sőt akarom őt. Tekintetem a tekintetébe mélyedve, ha lehet, még egy kicsit közelebb húzódom hozzá. Ajkam önkéntelen nedvesítem, elárulva magam, nem mintha ne volna nyilvánvaló, hogy mennyire akarom.
- Bárcsak ne tenne tönkre, bárcsak szabad lenne a szíve. Feladnám az elveimet. De maga képtelen lenne az enyém lenni, képtelen lenne csak engem szeretni.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 28. 21:11 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Akkor kezdheti is, mert imádok pimasz lenni.
Imádom, ahogy puffog, nevethetnékem támad tőle, ahogy szinte felfújja a tökéletes kis arcocskáját. Egy ilyen nő, ó Istenem, segíts meg, valóban a végzetem lehetne. Éppen ezért nem lesz. Nem szabad, mert ha az enyém lenne, akkor a józan eszem kihagyna. Éppen olyan lenne, mintha Leilával lenne köztünk valami, ha megtörténne, véget érne az addigi életem, és minden összeomlana. Belesüppednék a kellemes tudatlanságba, de nem lenne hosszútávon szerencsés. Egyáltalán nem lenne szerencsés. Milyen kár, de legalább még azt tudom, hogy pillanatnyi örömért az én koromban már nem szabad elcserélni a józan észt. Hamarosan meg kell történnie, meg kell állapodnom. Azt akarják majd, hogy hagyjak fel a kártyával, a pubbal, ám, ha ezeket megvédhetem, készen állok elvenni egy nőt, aki megadja a családomnak, amit annyira akarnak. Illedelmes feleséget, és unokákat. Nem magamnak, hanem a családomnak keresek feleséget, az
ő vágyaikat veszem figyelembe.
- Szóval úgy véli, egy kéjsóvár nőfaló egyetlen erkölcsöt erkölcstelenítene újra és újra? Elárulom kiskegyednek, nem vettem még el egyetlen hölgy erényét sem. Az, hogy nőfaló vagyok, egy elég érdekes pletyka, melyet nem kívánok sem megerősíteni, sem cáfolni.
Főleg, mivel, ha megtenném, elkezdődne a boncolgatás, és abból egyenesen arányosan következne többféle, és egyáltalán nem hízelgő feltételezés. Lenne, amelyik a teljesítményemre, más a tapasztalatomra menne, míg a harmadik arra, hogy együttléteim során, már persze, ha feltételezzük, hogy voltak, mennyire tiszta nőkkel voltam együtt. Itt szeretném leszögezni, hogy van, rendben van, egyáltalán nem. Köszönöm a figyelmet.
- Ha olyan lennék, mint amilyennek feltételeznek, akkor naponta három... olykor inkább öt nőt elégítenék ki. Bordélyházakba lenne bejárásom, orgiákon vennék részt. Mondjuk, talán igaz minden. Talán olyan élményt adhatnék önnek, hogy a fellegekben járna és mozdulni és képtelen volna, talán önhöz se érnék. A pletykák mókásak, én a sajátjaimon is igen jót derülök. Egyet azért engedjen meg, hogy észrevételezzek. Ön tapasztalatlan, hiszen a kéjsóvár nőfaló között a legveszélyesebb az ínyenc. Gondoljon csak bele, egy megrögzött nőfaló, akinek magasan kvalifikált igényei vannak. Hát nem riasztó a helyzet, ha maga megfelel nekik?
Direkt szinte suttogok bizalmasan, hogy kirázza a hideg, hogy beleborzongjon a gondolatba, szavaimba. Zavarba akarom ejteni, ezt a nőt nekem le kell győznöm. Mekkora kihívás, milyen csodás diadal is volna.
- Gondolja, hogy tudna szeretni? Annyira, hogy sírna a síromra borulva?
Közel vagyok, ajkaiba suttogok, de nem csókolok, válaszra várok. Mit lépsz, Abigél? Akarlak téged, de nem érintelek. Viszont nem kizárt, hogy ma éjjel egy olyan nővel leszek, aki hasonlít rád, és aki egy éjszakára a neved viseli. Mert megőrjítesz. Tönkreteszel.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 29. 22:46 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Valójában nem nagyon tudom, hogyan is vehetném el az erkölcsét. Kényszerítsem ketrecbe, hogy pénzért táncoljon, vagy használjam úgy, mintha játékszer lenne.
Érdekes dolog ez, azt mondják, az emberek, a férfi emberek többsége izgalomba jön már magától a gondolattól is, hogy egy nő példának okáért nyakörvvel a nyakán, kiszolgáltatott helyzetben van az aktus során. Én, ha elképzelem őt, szörnyű szégyent érzek a saját gondolataim miatt is, nem, hogy még meg is valósítsam ezeket. Elgondolkodva vizslatom az arcát, és közben fogalmazom meg a kérdést, ami nem cseng nagyon máshogy, mint, amit az előbb kimondtam.
- Valóban érdekel, hogy én, Ballay Benedek, hogyan tehetném erkölcstelenné Önt, Wass Abigélt.
Hirtelen nem ugrik be a legkézenfekvőbb opció, mégpedig az, amit éppen csinálunk, hogy együtt, gardedám nélkül, a sötét kerten egy lovon végigügetve, most itt vagyunk, távol mindentől és mindenkitől. Erkölcstelenné így is válhat egy úri kisasszony. Csak nehogy aztán házasság legyen a vége, mert ez a pimasz nőszemély simán kiforgatna a vagyonomból.
- Szóval már ilyen jó ismer?
Mosolygok, halványan, de a hangomból kicseng az incselkedés, mely a következő pillanatban haraggá vált, ahogy közli, hogy nem mondaná, hogy szeretne. Száz évig? Vele? Merlin és minden szentek mentsenek meg attól, hogy vele kelljen töltenem még száz évet. Vagy hetvenet, valahol harminc felé jár, nem? A helyzet az, hogy tudnom kéne, hiszen számon kellene tartanom a megfelelő korú feleségjelöteket. Ha harminc, akkor benne van, de ha nincs huszonöt sem, akkor nem játszik. Akkor nem szabad, hogy érdekeljen. A nők tizennyolc és huszonnyolc között a legveszélyesebbek. Ez egy bizonyított tény, én csak hevesen szoktam bólogatni rá.
- Jöjjön.
Ahelyett, hogy kedves és finom mozdulatokkal szedném le a lóról, kissé talán túl határozottan is nyúlok hóna alá, hogy szinte lehúzzam az állatról. Itt zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a nem ilyen, de van, aki kéri az ostort, és Abigél éppen ilyen. Szívem szerint olyan váratlanul és erősen orron pöckölném, hogy órákig piros maradjon.
- Melyik a szimpatikus?
Teszem fel hanyag módon a kérdést, mint, akinek nem számít a múlt, de valójában forrong a vérem, és leüvölteném a fejét. De nem lehet. Milyen társadalmi mocsok ez. Nem üvölthetünk nővel, de állítólag még a házastársunknak sem. Baromság.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. október 19. 10:06 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Képtelenség? Ezzel most megsebzett, kedvesem.
Hogy lássa mennyire, tenyeremmel lefedem mellkasom azon részét, mely alatt szívem igencsak hevesen dobog. Ez a nő, ez az átkozott, átokverte boszorka képes, és tényleg megsebez. Nem most, óóó egyáltalán nem most, hanem később. Vele lenni, őt imádni, nem úgy, mint azok a ficsúrok, odabent, hanem igazi hévvel, vággyal, szívvel, úgy vélem lassú, kínokkal és gyönyörökkel átitatott halálhoz vezető, igencsak rögös út. De vajon megérné? Minden férfi olyan asszonyra vágyik, mint ő. Olyan tűzre, ami a szemébe ég, olyan ajkakra, melyek akkor a legszebbek, mikor bánt velük, és mégis, újra és újra megcsókolni valók. Az ember olyan asszonyt akar maga mellé, aki megégeti, aki felemészti, ám végül gyáván beéri a jóságos nőkkel, akik rendezett életükkel, türelmükkel, megalázkodásukkal a férfiak kényelmét szolgálják. Kevés az a férfi, aki máshogy dönt, hiszen az én fejemben is ott él a sosem vágyott nő, a rendes, dolgos és derék, aki kiváló anya, nagyszerű háziasszony, aki büszkeséget hoz a házasságba, aki nem trófea, hanem édes megnyugvás. A nő, akire nem vágyom, aki nem olyan, mint a másik, mint Abigél.
- Pedig, ha úgy hozná a sors, hogy lelepleződnénk, én vállalnám a házasság rabságát.
Nem kívánok még megállapodni, és ez a legbosszantobb bennem a családom részéről. Lehetnék részeges, szerencsejáték-függő, asszonyverő is akár, de legyek megállapodott. Hogy milyen kifordult és gusztustalan is a világ, arra ez itt a legjobb példa. Ocsmány és undorító. A függőségek közül a kártya az, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.
- Alkosson rólam hát véleményt. És ha igaza van, nem hazudtolom meg.
Ostoba és veszélyes játék az ilyesmi, mert nem biztos, hogy egy nőtől egy férfi véleményt akar hallani, különösképp akkor nem, ha az a nő a legmegátalkodottabb mind közül, és ez a nő az, a legmegátalkodottabb. Éppen ezért változik meg a légkör olyan gyorsan. Vajon mindig ilyen? A tüzes pokol és a dermesztő fagy közötti hullámozva, átmenet nélkül érkező váltások állandósága? Ez a nő egy boszorkány. A szó minden értelmében.
- Mit nyerek, ha elnyerem? Bilincset tehetek a csuklójára?
Kezemet hirtelen felemelve, elkapom a kezemet simító ujjakhoz vezető csuklót. Nem durván, de határozottan fogok rá, és azzal, valamint másik kezem csípőjére téve, egészen közel húzom magamhoz. Ajkaimmal ajkait simítva, de nem csókolva. A francba is, miért félek tőle? Rettegek attól, hogy Abigél olyanná válik a számomra, aki túl sokat jelentene, aki túl fontos lenne, akibe szerelmes lennék. Ördögtől való nőszemély, megátalkodott Édenkerti boszorka.
- Ha egy kicsit kedvesebb lenne, feladnám önért az elveimet. Hajnali dér. Ő tökéletes társ lesz.
Az egyik kedvencem, az első, akinek a születésénél jelen voltam. Az egyik legkeményebb télen történt, hó még nem esett, de rettenetesen hideg volt. Mire megszületett, az ujjaim teljesen elfagytak, alig tudtam őket mozdítani, hosszú idő és sok gyógyital kellett a regenerálódáshoz. De ha nem vagyok ott, az anyja és a csikó is elpusztul, nem hagyhattam. A vele való kapcsolatom különleges. Az első saját, vásárolt unikornisom első csikója. Mostanra már ő maga is több ellésen túl van, de a kor nem látszik rajta, tökéletes, fenséges, ahogy felénk közeledik. Ellépve tőle, a vonásaim megváltoznak, ahogy Hajnal az orrát az arcomnak nyomja, minden feszültség elszáll, és láthatóan jó hatással van rám a jelenléte. Sokan azt mondják, hogy ilyenkor teljesen mássá válok, mintha a valódi arcom kerülne a felszínre. Igazuk van, ilyenkor, amikor itt vagyok kint, nincs álarc, csak kedvesség, és bár nem akartam, hogy így lásson, önmagammal képtelen vagyok harcolni, amikor velük lehetek.
- Segíthetek?
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. december 22. 16:02 Ugrás a poszthoz

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem vágynék Önre? Mire alapozza ezt a feltételezést, ha szabad kérdeznem?
Mert vágyok rá. Az a nagy helyzet, hogy, bár pontosan tudom, éppen abba a csapdába készülök belesétálni, amit olyan nagyon megpróbálok kikerülni. Nem akarok olyan feleséget, mint ő, nem akarok érezni a feleségem iránt. Azt akarom, hogy egy csendes, jól nevelt asszony legyen, tiszta előélettel, rajongóktól mentesen, aki odaadással neveli majd a gyermekeinket. Azonban elég egyetlen szikra, egyetlen sugallat, és én térdre ereszkedem előtte, sőt, mi több, képes lennék olyan fogadalmakat megtenni, és ami ijesztőbb, hogy betartani is, mely rám nem jellemző. Bármit, érte. Miért? Nem lenne szabad ebbe a végtelen és féktelen játékba belekezdenem, de egyetlen pillantása is elég ahhoz, hogy nyakig elvesszek, és engedjem, had merüljek lejebb.
- Ismeri a Mágus szőrös szíve című mesét? Bogár Bárd.
Nem tudom, hogy az úrikisasszonyoknak mesélték-e őket, nekünk igen. A kedvencem mindközül ez, Nyiszi Nyuszival kevésbé vagyok kibékülve, habár Bálint rajongásig szerette, míg a három testvér meséjét mind a ketten kellemesnek, de elcsépeltnek tartottuk mindig is. Arra, hogy nem vagyok kíváncsi, arcom kissé eltorzul az értetlenségtől, hiszen, ha nem volnék, nem kérdezném, és, bár anyám hevesen tiltakozik ezellen, én mégis áldásként élem meg ilyenkor, hogy dúsabb szőrzettel keretezett arc mellett döntöttem, hiszem a szőr oly sok mindent elfed. Ha most egészben látszana arcom, valószínűleg, még így az éjjelben is riasztó képet festenék felháborodott öltözetemmel.
- Nohát, szinte már úgy hangzik ez, mintha a rajongóm volna. De nem mondhatom, hogy valótlant állít, a gúzs is megvan, és a kártya is. A nők… egy bizonyos típusát kedvelem a gyengébbik nemnek. Magát.
Hát van ennél szebb és őszintébb bók? Nincs. Na jó, ez nem teljesen őszinte, mert azt a fajtát, ahova tartozik, de ugyanmár, éppen ezen a szép estén miért is akarnám megsérteni? Őt nagyon tudnám szeretni, jobban, mint az elképzelni lehetséges, és éppen ezért nem is kívánhatom meg őt. Sem őt, sem a csókját, sem teste melegét. Semmit, ami ő maga. Mert, ha egyszer elragad az ár, alámerülök, és vége. Elveszek. Elvesztem. Illata körbeleng, miközben mintha a kettőnk között húzódó távolság centikre csökkenne csupán. Tompulok, vágyódom, és hirtelen leszek egyben élénk is, le akarom nyűgözni, meg akarom hódítani. Ó én balga lélek, minő szerelembe estem?
- Tőrként. Melybe önként rohanok, és mely szívemben százszor is megfordul, de mely miatt halálom órájában boldog mosollyal hullok alá. A végzetemként.
Nem trófea és nem kincs, egyik sem a kettő közül. Valami egészen más, valami veszélyes, valami, amit akarok, amire vágyok. Érzem, és épp ezért húzódom el. Nem szabad, de oly jó. Nem kívánhatom meg. Nekem terveim vannak, elképzelt jövőképem, és összeomlana, átalakulna, és félek, előbb haláloznénk el, mint az eltervezve van. Nem tudom kényszeríteni magam, hogy ne kövessem tekintetemmel, és ahogy ott áll, ahogy hozzáér, ahogy rápillant, a gyengédsége ide teremtette. Szívem szerint leszaggatnám róla a kikent-kifent báli öltözéket, ez a gyászos feketét, kényelmes öltözetbe bújtatnám, színekbe. Csókolnám, szeretném, és álomképeim közepette azon kapom magam, hogy túl sokáig néztem, hogy mire előttem terem, rá is úgy nézek, mint akkor teszem, amikor hiszem, hogy nem lát. Gyengéden.
Közelebb lépek, ujjaimmal óvatosan fogok a vékony derékra, hogy aztán testalkatomat meghazudtolóan könnyedén emeljem a magasba, és helyezzem el az unikornis hátán. Nem lépek arrébb, felpillantva rá, idült mosollyal arcomon nyugtázom, hangosan kimondott gondolatom:
- Tökéletes.
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2021. december 22. 16:02
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 13:47 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


- … me’ lucskos vót a … csúnyája!
Totálisan ritmustalan dalra nem is nagyon emlékeztető történetnek lehet most mindenki szem és fültanúja, az előbbi kellemetlen, az utóbbi szinte bűn az emberiség ellen. Megjegyzem, ez a barom itt mellettem, tényleg egy barom, én magam köszönöm szépen, megelégszem a közepessel. Mert tudom, hogy hol a határ, és esküszöm, hogy éppen csak egy kicsivel mentem fölé. Majdnem egy kicsivel. Jobbommal ezt a mamlaszt tartom, a balban a szivaromat. Esküszöm, hogy amikor elindultam, még cigaretta volt, de valahogy szivar lett.
- Kocsmárosné, kocsmárosné látom már, vágya most mily magasra hág, had hágjam hát én is, lásson csodát még is.
Vígan haladunk az úton, és nem is tudom már, hogy hogyan kezdődött ez az egész. Ja igen, megjelent ez a szerencsétlen, hozott magával jófajta whiskey-t, játszottunk, hatalmas összeget vesztett, de nem bánta, majd ittunk még, és amikor elkezdett a feleségéről beszélni, jobbnak láttam hazahozni. Nem azért, mert zavart volna, hogy szóba kerül a nő, sokkal inkább azért, mert nem akartam, hogy mások is hallják. Nekem mondhatja, én csak kéjes élvezettel hallgatom az el nem hált nászt, és ajánlok neki kiváló lányokat, akik bevezetik a felnőttek kéjes életébe, de valahogy mégis, attól még, hogy az ő felesége, úgy érzem, hogy meg kell védenem. Megvédenem, de nem megviccelnem. így hát, ahogy közelebb haladunk, változtatok az arcberendezésemen, mintha én magam is olyan részeg volnék, mint Gábor, és ahogy lepisszeg, én úgy emelem magasabbra a hangom, kurjantva az éjszakába, hogy erős pálcám arra hivatott, hogy az asszony többet ne nyígjon. Szörnyűek ezek a dalok, de imádom őket, a felét ma éjjel tanultam, és ha valamiért ezért már megérte. Gábor nevetve legyint, sőt mi több, van olyan bátor, hogy lepisszegi a feleségét, amitől nekem is nevethetnékem támad, és azonnal át is adom a komornyiknak a félájult cimborát, akit amúgy ki nem állhatok.
- Engedje meg, hogy egyetértésemet fejezzem ki. Ön igazán kívánatos.
Az utolsó három szóval távozás helyett közelebb lépek, olyan közel, hogy az már nem csak illetlen, de szabályosan pofátlan is. Hogy zavar-e? Dehogy. Majd szépen ráfogom az alkoholra. A köztünk lévő távolság nem létezik, így vagyok olyan bátor, hogy kezemmel háta ívét simítsam, épp csak annyira megérintve fenekét, hogy az akaratlan is beindítsa a fantáziáját.
- Benne akarok lenni.
Hogy miben azt nem pontosítom, és tudom, hogy ezzel bosszantom, azt akarom, hogy bosszankodjon. Egy csókba? A fantáziájában? Magában Abigélben? Háromszoros igen. Léptek. Kicsi lába, határozott haladás. Szobalány. Éppen ezért, még mielőtt el kellene vállnom tőle, hirtelen húzom magamhoz, szorosan átölelve, és mielőtt még kezét pofonra lendíthetné, elkapom, hogy aztán táncolva húzzam beljebb. Bolondot csinálok magamból, de nem érdekel, mi még nem végeztünk egymással.
- Mozogjon úgy, mintha élne, hiszen szeret táncolni, és nem viseli a gyászt sem, úgysem táncolhattam a menyasszonnyal, hát most megteszem a feleséggel. Essen meg a szíve a férje legkedvesebb barátján, és ne kényszerítse távozásra. Engedje, hogy itt hajtsa álomra a fejét...
Majd közelebb hajolva, hogy más ne hallja, hozzáteszem.  
- ... és csókkal hintse be az asszonyi testét.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 14:33 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél



Azt, hogy mibe borult, vagy éppen nem borultam bele, inkább hagyjuk, mégis, jól esik, hogy hitelesen tudom alakítani úgy a szerepem, hogy igen intenzíven ittas legyek. Hát ha ez kell ahhoz, hogy a házban maradhassak. Itt akarok lenni, nem tudom megmagyarázni, hogy miért éppen most, de azt hiszem az, hogy tudom, nem érintették meg egymást, vagy legalábbis nem jellemző rájuk, hogy együtt lennének, elindított bennem valamit. Akarom őt, így, házas asszonyként akarom. Mindenhogyan is, de a sértett és szerelmes - mert mondjuk ki, ez tény - férfi, aki nem, egyáltalán nem érti a helyzetet, most valami olyat akar tenni, amit nem hagyna jóvá senki. Ha egyszerre valaki netalántán könyvet kívánna írni az életemről, csak jelezném, hogy az “és minden őrült döntés mögött, ott áll egy Ballay”, igen hangzatos lenne. Mert nem akartam én költő lenni, hát mi lettem? Polgármester. Mert az úgyse sikerülne. Nem-e? Dehogynem. Nem jó döntés a női alpolgármester, ó de még mennyire, hogy nőből van. Eszes, veszélyesen manipulatív, hosszúcombú. Nekem olyan nő kellett, akinél előbb feltételezik, hogy viszony és nem ész által került pozícióba. Sosem rántanak át a palánkon. És mit mondtak még? Özveggyel ne kezdj, mert ki tudja, mit visz bele a kapcsolatba. Vajon most, amikor már nem nem finomkodva, nem játszva, hanem szabályosan perzselőn és követelőn csókolom a nőt, aki özvegy és házas is, saját hitvese házának halljában, érdekel mit mondtak mások? A legkevésbé se. Az özvegy nő csak szeretőnek jó. Így, hogy férje van, más nem is lehet, de mivel hiányzik életéből az, hogy valakivel legyen, érzem, hogy nyert ügyem van. Ma éjjel pedig, terveim szerint orgazmusból ájulásba, és ájulásból orgazmusba kívánom őt eljuttatni.
- Nem teherbe kívánom ejteni, bár a férje nevével és az én génjeimmel legalább esélyt adna annak a szerencsétlennek.
Megragadom a hálóruha szélét, csak meg kellene rántanom, és tudom, hogy ha a bőrébe is vágna az anyag, a következő pillanatban elpattanna, felfedve mellét, lehullva pedig egész testét. Itt, a giccses váza szomszédságában, az asztalra fektetve tenném először magamévá. Az agyamból a vér kitódul, érzem, ahogy a teste közelében férfiasságom éled, ám nem lehet, itt nem, mert tudom, hogy azzal felégetnénk mindent. Bárcsak pár nappal korábban lennénk… hirtelen lépek el tőle, köhintve húzom elő belső zsebemből a cigarettám és az öngyújtóm, nem zavartatva magam, gyújtom meg, végignézve rajta. Kegyetlenség így elválni, de nem akarná, ha maradtam volna, és azt akarom, hogy ő akarjon. Nagyon akarjon.
- Kaphatnék esetleg egy hamutálat?
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 15:56 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Mondhatnánk, hogy a pofon a lelkemig hatol, és azért fáj olyan piszkosul, de nem, ez egy teljesen megérdemelt ütés volt, ami azért fáj ennyire rohadtul, mert a nő piszkos mód erős. A fene se? Ó kérem, de, én pontosan tudtam, hogy ez a nőszemély erős, csak reményeim az iránt voltak, hogy erejét a szeretkezésre, semmit a háborúra tartogatja. Égő arca horkantok fel, ahogy drámai távozással kívánja a tudtomra adni, hogy menjek a pokolba.
- Ugyan drágám, azóta ott vagyok, hogy az életembe léptél!
És nem, itt most nincs helye a magázódásnak, ez most egyáltalán nem az a helyzet, ahol az úriemberség egy cseppje is bennem akar maradni. Miért is akarna? Ő sem úrinő, hiszen az, aki ilyen kéjjel csókol egy másik férfit, az bizony nem az, és Istenemre mondom, akarom őt. Magamnak akarom, legyen bármilyen fájdalmas is. A lépcső felé indulok hát én is, követve őt, felpillantva a megszeppent szobalányra, aki hirtelen nem tudja, hogy mit is mondjon nekünk, végül csak elrebegi, hogy melyik a szobám, én pedig egy félmosollyal, és egy felszisszenős kacsintással felelek:
- Vihar közeleg, ha éjjel félne, megvédem.
Nagyon remélem, hogy Abigél is hallotta, és nagyon remélem, hogy a lány nem akar eljönni, mert terveim szerint sem egyedül, sem abban a szobában nem leszek, de a tény, hogy felajánlottam a társaságom, alibit is biztosít. Jó fiú vagyok, hiszen láthatja és halhatja mindenki, szánt szándékkal nem kívánom a ház asszonyával tölteni az éjszakát. Azonban, előfordulhat, hogy mégis ott ér majd a hajnal.
- Víg az az asszony, kinek keble táncol. Mutasd csecsed Iluska, had csókoljam halomra.
Sőt, mi több, még jelzem is, hogy érkezem, hogy ne higgye, hogy olyan könnyedén megszabadult tőlem. Hiszen itt vagyok, a pokolban, ezt kívánta nem? Ám legyen. Az ajtófélfának támaszkodva, mélyet szívok a cigarettába, miközben végigpillantok rajta. Elpazarolt szépségén, dühtől gyönyörű arcán. Ő van megsértődve! Nevetséges! Itt egyedül nekem van jogom sértettnek lenni.
- Azt beszélik a rossznyelvek, hogy családjaink a közeljövőben egyedülnek. Elnézve, hogy a férje még lélegzik, sajnálatos módon úgy tűnik, nem válik ismételten menyasszonnyá. Elgondolkoztam hát, hogyan is lesz ez.
Cigarettás kezemmel kissé megdörzsölöm a mellkasom, mert azért ez a nő, ha így folytatja, még ronccsá tehet azzal, hogy csecsebecsét még hozzám vág.
- Petronella korban közelebb van hozzám, de a preferenciám alapján Stefikét célozták meg. Áhítattal teli asszony lenne, úgyszólván. Micsoda hatalma van a pénznek, mindig elcsodálkozom. Egy Wass lány feladja a hitét érte, míg egy másik éppen örök magányt fogad.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 17:00 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Miért nem lehet egymást csak simán szeretni? A válasz egyszerű: ez nem egy olyan történet. Ezen a ponton pedig szeretnénk kiábrándítani mindenkit, egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy ennek valaha is lehet boldog vége. Talán mi magunk el se tudnánk egymással képzelni az életet, túl azon, hogy szexelnénk, ordítanánk, verekednénk, majd ez ismétlődne, nem tudok elképzelni egy reggelit, amiben legalább egy fő nem sérül meg. Azonban a nagy helyzet az, hogy én ezt akarom. Most is, mikor minden reménytelen, ezt akarom. Fel kellene adnom? Ugyan, hiszen benne találtam meg életem szerelmét. Történjen bármi, mi a végén együtt leszünk.
- Én téged akartalak, te vagy az, aki képtelen nem a saját feje után menni.
Tegyük hozzá, a nagylelkű gesztust, mely értelmében nem tartok igényt a hozományára, csak Abigélt adják nekem, a Wass család nem fogadta el  és amolyan másik opcióként javasolták a másik lányokat, hiszen Abby hamarosan jegyességre lép. Aznap be is jelentették, mielőtt még másként lehetett volna, mielőtt még valami kiderül.
- Mire volt ez jó?
Őszintén nem értem, és egy pillanatra meg is riaszt, amit magam előtt látok, az a mosoly olyan, amit az ember nem akar a másik arcán látni, ami riasztja, és ami normál esetben azt mondaná, hogy  a lehető legjobban alakult minden. De én nem. Érteni akarom.
- Nem tehetem.
Félelem nyugodtan, beljebb lépve, és ezzel arra kényszerítve, hogy ő is visszalépjen. Ha kiengedem, elmenekül, és ezt eddig mindig megengedtem neki, de most nem fogom. Ma nem. Hogy ennek nyomatékot adjak,  az ajtót becsukva, úgy, hogy végig a szemébe nézek, fordítom el a kulcsot, melyet kihúzva a legközelebbi felületre teszek. Én nem kényszerítem maradás, az ő döntése lesz. Ujjaimmal végigsimítok karjain, hogy végül határozottan megfogjam az ágyneműt, és kivegyem a kezéből és félreteszem.
- Akarlak.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 17:54 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Figyelmesen hallgatom, a tekintetem le se véve róla, mert érteni akarom, és értem, csak nem tudom elfogadni, egyszerűen nem. Valószínűleg azért nem, mert számomra nem lett volna alárendelve attól még, hogy a pénzem kellett volna nekik. Nem érdekelt volna, ha ő a feleségem lesz. Érte képes lettem volna szembe menni az elvárásaimmal, azzal, hogy csakis olyan asszonnyal vagyok hajlandó frigyre lépni, aki csendes, Istent félő, engedelmes. Ő nem az, egyik sem, úgy vélem, és éppen ezért is vagyok képtelen kiverni a fejemből, ezért nem tudok nem rá gondolni. Ha belegondolunk életem nőibe, belé és Leilába, meg kell állapítanunk, hogy ez a makacs, önfejű nőszemély a zsánerem. Leila is olyan, akit eltartanék, ha nem is lehet a feleségem, gondoskodnék róla, de ő is elutasított, és Abigél is megtette. És az a félelmem, hogy ő pontosan tudott erről.
- Választhattál volna engem.
Volt választása, tudom, hogy volt, tudom, hogy mondhatta volna, hogy vissza az egészet, hogy nem akarja Gábort, hogy engem akar, és akkor meg is kapott volna. Mindent megkapott volna. Én pedig, magányos óráimban azon gondolkodom, hogy miért nem vagyok elég. Egyikőjüknek sem vagyok elég. Van egy múltam, ami szóban sokkal vadabb, mint tettekben, és van egy jelenem, ami ellentétes elemekből áll, azonban, ha engem nézünk, nem tartom magam rossz embernek, sem olyannak, aki nem adna meg mindent a másiknak. Volt választása, és választott. Gábort.
Mégis, ahogy hozzám ér, hirtelen száll el a bosszankodás, és marad a vágy. Ujjai nyomán érzem, ahogy forróbbá válik a bőröm, a vágy feléled bennem, és őrülten szexinek gondolom, ahogy vetkőztet. Nem állok ellen, de nem vagyok rest emlékeztetni rá, hogy milyen az érintésem. Ahogy a kabát lekerül, közelebb lép, füle alá csókolok, ajkaimat végighúzom a nyakán, vállát érintem fogaimmal finoman harapom a bőrét. Nem érintem kezeimmel, nem simulok hozzá a testemmel, de azt akarom, hogy ne legyen közöttünk távolság. Választhatott volna engem, ez az egész történhetne legálisan, a saját házunkban, a saját személyzetünkkel. Lehetne közös, de nem az. A gondolatra homlokomat ráncolom, ám illata egyszerűen rabul ejt. Elkárhozom, most már biztos, de nem érdekel, jelenleg semmi sem érdekel, csak az, ahogy ujjai mozdulnak, ahogy elveszek benne. Érzem, ahogy lassan kisimulnak a ráncaim, és ajkaim lassan ajkaira tévednek. Ez a legveszélyesebb része. Ha csókolom, nem emlékszem, akkor semmit sem tudok felidézni, csak ő van előttem, és képtelen vagyok nem rá koncentrálni. Tudom, hogy az első lassú fohászok után a hév újjáéled majd, és csókom vad követelésbe vált. Nem érdekel.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 10. 18:51 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Ez így nem helyes. Nem a csók, nem az érintés, nem az, ahogy engedelmesen magamhoz vonom, amikor kéri, vagy, hogy ujjaim simítják törékeny, mégis oly szilárd alakját. Egy biztos pont, Abigél ez a családjának, és erre vágyom én is, arra, hogy biztos pont legyen az életemben. Nem tartom helytelennek a szerelmünket, nem tartom rossznak sem őt, sem magamat, hiszen egymásra vágyunk, csak éppen rossz döntések áldozatai vagyunk. Ez nem helyes. Azért, mert nem boldog. Érződik a mozdulataink, látszik a tekintetében, hogy a szenvedély mellett ott van a bánat, és magamon is érzem, hogy a vágy, az érzelmeim erősen vezérelnek. Azonban van valami, egyetlen dolog, egyetlen apróság, amit én jobban szeretnék, mint ezt: hogy öröm legyen benne.
Csókolom ajkait, homlokát, fülét, állát, nyakát. Csókolom, ahol csak érem, simítom, ahol csak tudom. A fene íve nem a legtökéletesebb, de a melle annál inkább kedvemre való, szívesem időzök ott, érintem, izgatom mellbimbóit, a ruhán át is érzem, ahogy ahogy egyre keményebbé válik. Dereka vékony, csípője izgató, minden centimétert meg akarok rajta jegyezni, mintha már tudnám, hogy van a most, és nincs a legközelebb. Miért vagy szomorú, kisbogár? Egy emlékkép, aminek nem itt van a helye, egy foszlány, mely követelőn lép be lelki szemeim elé. Annamari.
A lány arca ahogy bevillan, úgy követelek még hevesebb csókot, még többet és többet akarok Abigélből. Nem lehet. Nem érdekel. Akarom. Ujjaim fenekéről combjára csúsznak, lábát felemelve húzom ölembe, érzem, hogy mennyire erősen feszít a nadrágom, annyira nagyon vágyom rá, hogy észre se vettem, mennyire érezhető is ez. Ezer éve nem volt olyan, hogy valakit megkívántam, és még fel voltam öltözve, ez az élmény meglepő, de most tökéletes is. Vele újra élek mindent. Megkerülöm a támlát hogy az ágyra fektethessem, keresztbe, mint ahogy az ágy van. Nem eresztem, csókolom, jobbommal feje mellett támaszkodom, míg a ballal kioldom a köntöst, és óvatosan, szinte már félőn, hűvös ujjaimat a hálóruha felső része alá juttatom. Először csak a hasát és oldalát simítom, kedvesen, vigyázva rá, mintha nem volna holnap. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy nincs is.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. január 11. 05:03 Ugrás a poszthoz

Van az az állapot, nem tagadhatom
Mikor a felelősséget már magam sem vállalom: Wass Abigél


Ahogy megérzem körmeit a bőrömben, végem van, és képtelen vagyok ellenállni annak, hogy ennek hangot is adjak, úgy mordulok, mintha már egyesültünk volna. Ez a nő a végzetem, ezt már nagyon régen tudom, és bármennyire is megpróbáltam ellene tenni, valószínűleg ezen az se segített volna, ha mostanra én magam is házas vagyok, hangozzon ez bármilyen szörnyen is. Van valami elemi erő, ami hozzá vonz. Valami olyan, amitől egyszerre közel és távol akarom tudni magamtól. Nyugodt ember vagyok, de ha meglátom, a vérem őrült tempót kezd el diktálni, hol a szenvedélytől, hol az őrülettől, amibe esélyesen bele fog kergetni. Biztos vagyok benne, hogy ő okozza majd a halálomat, meg az, hogy a szívem egy ponton túl már nem bírja majd.
A kérdésére bólintok, többször is, mert tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem fogunk elmenni a végéig, én sem akarom, így nem, és egyre többször és többször villan be Annamari szomorú arca elém, így hát én is egyre intenzívebb csókokkal próbálom meg távol tartani őt magamtól. Mégis, valahogy a vonásaik miatt, a szomorúságuk miatt, a nő arca újra meg újra bevillan és csak az olyan pillanatok, mint az utolsó gomb kigombolásának ténye tartják őt távol. Elemelkedve kissé az ágytól, lerángatom magamról a ruhadarabokat, hogy felsőtestem szabaddá váljon, és mind több felületen tudjon érintkezni a nő porcelánszín bőrével. Nem fogjuk végigcsinálni, de nem is kell abbahagynunk. Bal kezem ujjaival combja külső ívét simítom, míg a jobbal arcát, nyakát. A mozdulatok ahhoz képest, hogy mennyire állatiasak tudunk lenni, meglepően finomak, mintha hímestojás volna, akit nem szeretnék összetörni. A hangok azonban, melyek önkéntelen törnek fel belőlem, egészen mást mutatnak, azt, amire valójában vágyom, és ami nem fog megtörténni. Nem szabad így lennie. Teste testem alatt rabságban van, és tudom, hogy ha akarnám, megtörténne. Egy dolog vágyni rá, és egy másik akarni, én pedig tudom, hogy ez nem lenne kielégítő, így nem. Ajkaimmal lejjebb haladok, már nem csak ajkait, de melle ívét is csókolom, miközben újabb képek villannak be, és képtelen vagyok szó nélkül folytatni. Tekintetem tekintetét keresi, csókjaim apró puszikká fokozódnak.
- Egy napon feleségül foglak venni.
Ez egy felelőtlen ígéret, tekintve, hogy Gábor mamlaszságán túl ereje teljében lévő, egészséges férfi, annak az esélye, hogy Abigél kiszabadul a házasságából, csekély. De ígérem, hogy megteszem, hogy megtalálom a módját annak, hogy a feleségem legyen. Mint egy kisgyermeket, úgy simítom arcát vígasztalón, mert tudom, hogy el kell engednem, hogy hamarosan el kell hagynom őt.
- Abby...gyászold meg az édesanyádat.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 10:14 Ugrás a poszthoz

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


Vannak emberek, akikre azt mondják, hogy menthetetlenek. Sokáig azt hittem, hogy én nem ilyen vagyok, de a picsába is, de. Menthetetlen. Akkor meg, ha az vagyok, akkor senkinek se kell magyarázkodnom. Annyira nem, hogy nagyon. Vagy valami ilyesmi. A véralkohol szintem olyan magas, hogy azt se tudom, hogyan jutottam el ide, azt se, hogy hogyan nem hánytam ki mindent, ami a gyomromban van. Egyik whiskey a másikat követte, csak a töményről szólt az este. Hogy ne is emlékezzek, hogy majd szépen, amikor azt érzem, hogy elég, fogjam magam, és ne nézzem kivel és merre, csak előre. Hogy az éjjel ne szóljon másról, csak részegségről és nőkről. Az akarok lenni, akinek születtem. Egy szélhámos, egy széltoló, egy ösztönlény, egy állat, egy menthetetlen ember, mit bánom én, hogy mi, csak ne legyen a szavaknak értelme.
Menthetetlen emberként menthetetlenül cselekszem, így érkezem meg ide is, ehhez a gyűlöletes házhoz, melynek eseményeibe gondolva is köpnöm kell egyet. Éljen az ifjú pár meg a szép szerelem, ugye? Én meg várok, csak várok, de mire is várok? Erre? A nagy bejelentésre? A kurva nagy boldog befejezésre. Elég volt. Ha igaz, akkor itt és most vége, akkor elég, akkor megteszem, akkor lezárom. El kell engednem. El kell őt engednem. De tudnom kell, hogy igaz-e. A lépteim meglepően határozottak, ahogy az elszántságom is, és szerintem az adrenalin az, ami egyben tart. Csak így sikerülhetett ilyen állapotban eljutnom ide. Nem érzem a hideget, holott egészen biztos, hogy hűvös van, én mégis kabát nélkül, kigombolt inggel, de legalább sállal a nyakamon - anyám mindig azt mondta, hogy a nyakam védjem - haladok végig az úton, lépten-nyomon felvéve egy-egy kavicsot, melyek most a kezemben pihennek, és melyekkel azt a bizonyos ablakot kezdem el dobálni. Pontosan tudom, hogy melyiket kell, hiszen nemrég kimásztam rajta. Eddigi életem legfontosabb éjjelét követően távoztam rajta egy ígérettel, hogy várni fogok rá, mert őt akarom, mert bármit megtennék érte.
- Csak nem férjurad ágyának kényelme éltet. Nagy csődör lehet.
Sziszegek bosszúsan magam elé, újabb követ hajítva az ablak irányába. A kviddics olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és aki egyszer jó terelő volt, jó is marad. A gondolataimnak minden kavics gurkó, és az ablak az a gyökérfejű, aki most biztos az igazak álmát alussza, elvégre életében először nőben lehetett. Csakhogy az a nő már foglalt, és nem érdekel a házasságuk, jelen pillanatban semmi sem érdekel, csak az igazság.
Ballay Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 11:11 Ugrás a poszthoz

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


Ez az egész egy elbaszott vicc, én mondom, szóval igaz. Az is, ahogy a kavicsokkal dobálom az ablakát, az is, ahogy kiront, és bár ilyen távolságból nyilván nem látszik, de én mégis, azt érzem, hogy igaz, hogy tényleg terhes, és ki se kell mondania. De ugyanakkor, míg ki nem mondja, nem hiszen el, hogy igaz volna, mert addig, amíg ő nem mondja ki, nem igaz. Addig ez még lehet nevetséges erőfitogtatás, Gáborhoz illene is az ilyesmi. Addig, amíg a nő nem mondja, nem igaz.
- Újfent magázódunk, asszonyom?
Az első intő jel. A legelső, amikor úgy teszünk, mintha fizikailag az égvilágon semmi se lenne közöttünk. Hát hallják meg a szomszédok, hajrá. Wass Abigél magázódik Ballay Benedekkel. A férfi ki részeg, majd másnaposságában ódát ír a nőhöz, a nem létező szerelemhez, a hamis ármányokhoz, a csaló csókokhoz, az éjjelhez, melyen lelkük vált csupán eggyé. A gyerek, melyről oly sok hír terjeng egyszeriben, lehetne az enyém is, de én egészben és véglegesen akartam őt. Azt, hogy úgy essen teherbe, hogy úgy szeretkezzünk, hogy az én nevemet viselje. Azt kérte, legyek türelmes, hogy várjak még egy kicsit, hát vártam, de valahogy az út végén a nagy mámor helyett inkább a panaszkönyvvel élnék.
- Nem.
Méghogy be, abba a házban. Nem. Soha többet nem lépem át a küszöbét annak a háznak. Én egyetlen dolog miatt jöttem, egyetlen dolgot akarok tudni, és ha a hír igaz, búcsúra kívánom adni a fejem. Olyan búcsúra, mely végleges.
- Igaz a hír, drága Abigél? Gyermeket vár szeretett férjétől?
A maró gúny, mint kifejezés enyhe ahhoz képest, ami a hangomban van, holott próbálom én visszatartani, de legyünk őszinték, ilyen alkoholos befolyásoltsággal az is csoda, hogy egyáltalán a mondatok összefüggőek. Én vártam, én igazán vártam, megvontam magamtól mindent, amivel mellette amúgy sem élnék, sem nők, sem alkohol, sem fű, semmi nem volt már rég a szervezetemben, és tessék, megérkezett a nagy bumm, a lány éppen olyan, mint amilyennek leírták, halálos és pusztító. De én hittem benne, igazán hittem benne.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ballay Benedek összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel