Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A nagybátyám elvesztése óta ez volt az első alkalom, hogy szórakozni indultam, méghozzá egy koncertre, amit Csermelymenedéken tartottak. A falut és a környékét amúgy is kedveltem, ott lakott egy régi barátom, emiatt többször is jártam már nála, sokszor jártuk be a patak partját, s most is Ő hívott el erre a falusi fesztiválra. Nem is tudom pontosan, hogy mit köszöntöttek, de a sátrakból és a tömegből ítélve úgy tűnt, hogy nagyon is népszerű lehet ez a program.
A régi cimborámmal úgy beszéltük meg, hogy majd a helyszínen találkozunk, odaérve azonban sehol sem találtam rá. Meglehetősen nagy volt a tömeg, amit elsőre nem tudtam mire vélni, aztán ahogy megláttam, hogy ki lesz a fellépő, már nem is csodálkoztam ezen a felhajtáson. Az egyik kedvenc előadóm volt kihirdetve, nagyon megörültem annak, hogy zenélni fog, gyorsan meg is akartam találni Tamást, hogy vele együtt tudjunk minél előbb helyet foglalni a színpad közelében.
Bevallom, bezsongtam, mint egy kisgyerek, s ez nem volt általában jellemző, de akadt egy-két olyan énekes, akinek nagyon szerettem a dalait és a munkásságát. Odett pedig pontosan ezen muzsikusok közé tartozott, még lemezem is volt tőle odahaza, amit gyakorta hallgattam. Szerettem, mert fiatalos hangzása volt a dalainak a pop-rock stílusában, és remek hangulatot biztosított a szürke hétköznapokon.
Az emberek egyre jobban tömörültek, kicsit nehézkes volt átvergődni köztük, sokaknak már műanyag pohárban lötyögött az itóka, egyszer majdnem le is öntöttek sörrel, de szerencsére időben sikerült távolabb  ugranom. Végül, kikeveredve a tömeg szélére, próbáltam a tekintetemmel felmérni a tömeget, hogy Tamás vajon hol lehet, aztán a rúnázott készülékkel próbáltam felhívni, de a vonal megszakadt. Nem tudom, hogy ez a terület mennyire volt mentes a mugli ketyerék alól, de mivel nem tudtam elérni Tamást, a keresésébe kezdtem. Újságíró volt a foglalkozása, s mivel aktívan közreműködött a falu életében is, úgy gondoltam, hogy talán most is félig-meddig dolgozik. Ezért indultam útnak a színpad melletti sátrakhoz, ácsorgott ott pár nagyobb alkatú úriember, s úgy tűnt, küzdenek is néhány fiatallal, így könnyedén tudtam elsétálni mellettük. Nem, mintha bármi hátsó szándékom is lett volna, inkább csak lötyögtem, mint aki nem tudja a világát, közben ide-oda pillantottam, majd az egyik  Staff jelzésű sátorba fordultam be, ott viszont nem volt senki, de a sátorból nyílt egy másik, így bátorkodtam átsétálni, hátha ott lesz a sajtó, s megtalálom Tamást. Pechemre őt nem leltem, viszont egy nő feküdt az egyik pad tetején.
- Elnézést , ez itt nem a sajtó sátor? - közben közelebb lépdeltem, a hölgyet ekkor már jobban láttam. A hétköznapihoz képest meglehetősen sokkal extrémebb öltözet volt rajta, kicsit el is kerekedtek a szemeim, aztán ahogy feljebb vezettem rajta a pillantásom, nagyon is ismerős vonásokat véltem felfedezni, s ahogy rájöttem, hogy ki Ő, le is blokkoltam, talán még a szám is tátva maradt egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ráeszmélve a padon fekvő hölgy kilétére, már elég egyértelmű volt az, hogy ez bizony nem lehet a sajtósátor, és Tamásra sem itt fogok bukkanni. Sőt, nagyon úgy tűnt, hogy rossz sátorba tévedtem, s ha minden igaz, akkor ez egy művészeknek fenntartott hely lehetett, hisz Odettet felismertem, nem egyszer láttam már a plakátjait, szerettem a zenéit, és régebben már voltam egy koncertjén is, igaz akkor olyan távol tőle, hogy csak a kivetítőn láthattam jobban a vonásait. Most viszont itt hevert az asztalon, alig néhány lépésnyire tőlem, ráadásul az öltözete sem volt hétköznapi, s bár pap voltam, ennek ellenére mégis végig futtattam rajta a pillantásom, kár lett volna tagadni, mennyire gyönyörű. - A másik felén …színpad…öhm, én csak…- mit is keresek itt? Nos, valószínűleg más is így érezhette magát, ha egy hírességgel futott össze, akinek a közelében aztán ki tudja, hogy miért, talán a zavartól, de nem igazán jutott szóhoz. Velem is ez történt, de némi hebegés után azért csak kiböktem. - Tamást kerestem, az egyik jó barátom, ő hívott el ide, újságíró és én…azt hiszem, rossz sátorba tévedtem, mert Te, vagyis Ön…Te vagy Odett, igaz? - hát hogyne lenne igaz, nem látsz a szemedtől? Dehogy nem, persze, hogy láttam, csak eddig mondjuk a színpadon, vagy újságok hasábjain. Ilyen közelről azonban még egyszer sem volt hozzá szerencsém, emiatt is blokkoltam le kissé. - Én…nos -[/br] kicsit közelebb léptem, de nem annyira, hogy túlságosan is zavaróvá váljék.
- Kérhetnék egy…autogrammot? - csak sikerült kinyögnöm, de hát hányszor is találkozik az ember egy nagy kedvencével?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Oh oké, tegeződjünk, így egyszerűbb, csak megszokás - eleresztettem felé egy mosolyt, miután már nem fagytam le attól, hogy egy ismert előadóval sodort össze az ég, aki nem csak, hogy ismert és gyönyörű, de még egy nagy kedvencem is. Nehéz is volt leírni szavakkal, hogy mit is éreztem pontosan, mert többnyire ezek az előadók olyan elérhetetlennek tűntek, most viszont itt volt alig pár karnyújtásnyira, én meg olyan csodálattal néztem rá, mint egy kisgyerek. - A második lesz, együtt jártunk a papneveldébe..öhm, szóval igen, a második - bólintottam egy barátságos mosollyal, s talán ha Odett is ismeri, akkor most sikerült elkottyintanom, hogy még az újságírói karrierje előtt papnak készült.  - Tulajdonképp megbeszéltük, hogy majd a bejáratnál találkozunk, de olyan sokan voltak, és közben jelezte, hogy a sátraknál, de akkor ezek szerint tényleg rossz sátorba sikerült kavarodnom, hogy a Tiédben kötöttem ki, és rettentően sajnálom, hogy megzavartalak, mert biztosan ez rosszul érint, gondolom, de nem akartam tolakodni, főleg nem így koncert előtt, ami tuti, hogy szuper lesz - csak mondtam és mondtam, dőltek belőlem a szavak, s nem mondom azt, hogy a prédikációk során nem megy ilyen jól, most viszont inkább a zavarom mondatta velem a szavakat. S végül is, csak sikerült kinyögnöm, hogy mit is szeretnék, mert nem mehettem úgy haza, hogy ne kapjak egy aláírást Odettől. - Hova? Hú, nem tudom, várj csak - kotorászni kezdtem a zsebeimben, de csak egy egyházi kis meghívó akadt a kezem ügyébe, s azt még sem írathattam alá. - Nekem…nincs papírom, csak egy egyházi meghívó van a zsebemben és egy…énekeskönyv- bukott ki belőlem, ahogy elkaptam kacér pillantását. Egy kicsit izzasztó volt a helyzet, de mentségemre legyen, odafönt Ő is láthatta, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon működtem, s talán azzal még nem követtem el bűnt, ha elkönyveltem magamban, hogy élőben még gyönyörűbb az énekesnő, mint a plakátokon. - Ilyenkor mi a megoldás? - pillantottam rá, s még mindig zavarban voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tehettem róla, de ha valamit szépnek teremtettek, azt képes voltam csodálni, Odett pedig tényleg gyönyörű volt, olyan, akiket a plakátokon lehet látni. S bár örök hűséget fogadtam, azért még nem voltam vak, és bizony ennek az énekesnőnek különleges karizmája volt, ami megbabonázta a férfiakat. Talán az ebből fakadó csodálatom, s maga a zene iránti rajongás volt az a kapocs, ami még mindig ott tartott, s ahelyett, hogy sarkon fordulva ott hagytam volna a sátrat, úgy álltam ott, mint egy kisfiú a vasútmodell kiállításon. Ámulva, s bámulva.
Nehéz volt rá nem úgy gondolni, s kicsit kezdtem úgy érezni, mintha flörtölne velem, ami még inkább zavarba hozott, tekintve, hogy papként nem ezt szoktam meg a gyülekezet tagjaitól. Ám most nem a gyülekezetben voltunk, s valószínűleg nem is tudta volna meg, hogy pap vagyok, ha nem szólom el magam, de azt hiszem, jobb is, hogy így történt.
- Igen…én meg…pap - mosolyodtam el a kérdésre szelíden, s hogy ezt ki is mondtam, sikerült visszarázódnom a zavaromból, bár most úgy tűnt, mintha a nő lenne zavarban. Nem is tudom, talán ha nem lennék az, ami, akkor talán, akkor lehet, hogy nem lett volna, mi visszatartson, de szerencsére még mindig tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, elég volt csak emlékeztetnem magam a fogadalmamra. - Öhm, tessék? - kissé félve kérdeztem vissza, mert sikerült megzavarnia néhány másodperc erejéig, majd amikor lekászálódott az asztalról, s megindult felém, nyeltem is egyet, hogy vajon most akkor mi lesz. Eszembe jutott egy ACDC koncert, még fiatal koromból, amikor a zenészek a lányok karjaira és oldalára firkáltak a tollal. Vajon most ő is rám fog írni? Felhúzza a pólóm és rávési a mellkasomra a nevét??
Míg sikeresen ráparáztam, nem ez történt, s látva, hogy egy CD-t húzott elő, kifújhattam a levegőt. Merlinre, megmentettek azok a CD-k. Egy zavart mosoly azért még az arcomra szökött, a szívem is picit gyorsabban kalimpált, mert hát, mégis csak szóba állt velem egy ilyen híres énekesnő. Gyerekes voltam tán? Lehet, de az ember már csak ilyen, van, akiért rajong.
- Ez így…igen, köszönöm - mosolyogva, egy picit talán remegő kézzel vettem át az ajándékot, majd a kártyára pillantottam, amin olvasható volt frissen aláírt neve, s még egy szám is. - Ez…a számod? - meglepődtem, megint csak zavart mosoly húzódott az arcomra, mert nem tudtam mire vélni ezt az ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen - rámosolyogtam Odettre, mert ha nem csalnak az érzékeim, már pedig miért csaltak volna, akkor azt hiszem, hogy flörtölt velem. S talán épp ezért frusztrált és feszélyezett ez a helyzet, mert egy részem mégis csak észrevette, hatással volt, s ha nem lettem volna olyan elhivatott azon a pályán, amit örök életre választottam magamnak, akkor valószínűleg ez a találkozás talán máshogy alakult volna. S talán a gyönyörű énekesnő is épp erre gondolhatott, mintha csak letaglózta volna a tény, hogy pap vagyok. A mosolyom szinte elnézést kérő volt, kicsit beletörődő. - Bogolyfalván, de csak félig-meddig, kevesen vannak a közösségben, régebben a muglik közt szolgáltam. Emellett vendéglátózom, van is egy éttermem ott, Noé Bárkája - meséltem a nőnek, egy kicsit már oldottabban, mint az elején, mikor igen csak meglepett a jelenléte. - Ohh, rendben, szívesen megvitatom veled a..-felpillantottam rá, ahogy átvettem a kártyát, nem voltam abban biztos, hogy valóban ezért adta volna meg a számát, de nem számított. - Szóval, ha érdekel a téma, szívesen mesélek róla - egészítettem ki végül, majd még egy barátságos mosolyt is tűztem mellé.  - Ne aggódj, nem fogom és köszönöm - mondtam kedvesen, utalva ezzel az ajándék CD-re, meg arra, hogy milyen kedves volt velem, mint rajongójával. A sztárok általában felsőbbrendűen páváskodnak, Odett viszont nagyon emberien és kedvesen igazított útba, hogy megtaláljam a barátomat. Még aláírást, ajándékot és a számát is megkaptam, s noha utóbbival soha nem fogok élni, azért jó lesz erre majd visszagondolni. - Akkor, nem is tartanálak fel így a koncert előtt…sok sikert vagy hogy is szokták mondani, kéz és lábtörést? - rámosolyogva fordultam sarkon, egy lépés után azonban visszafordultam.
- Talán majd egy másik univerzumban - utaltam ezzel arra, hogy tudom mire gondol, mert egy pillanat erejéig én is arra gondoltam. Ezt követően elhagytam a sátrát, hogy megkeressem a barátomat, s együtt hallgassuk végig a koncertet, ami egész biztosan jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik.
A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá.
A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá.
Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam.
- Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hittem azt, hogy ha beszélgetünk a beteghez, az meghallja hangunkat, s ha most épp nem is tud reagálni, de talán megindítja a gondolatait, s idővel majd visszahozza hozzánk. Nem voltam ennek szakértője, mégis hittem ebben, s hittem abban is, hogy ha imádkozom, az imáim meghallgatásra lelnek. Így is tettem, ott a nő ágya mellett kértem a felsőbb erőt, hogy adjon reményt Elektra családtagjainak, a nőnek pedig kitartást ahhoz, hogy felvegye a harcot, s leküzdje ezt az állapotot. Épp, hogy csak a végére értem az imának, a szokásos mozdulattal a végén, meglepetten pillantottam oldalra, mikor Tamás rám köszönt.  - Ó, dicsértessék, megleptél - mondtam őszintén, bár azt hiszem, inkább nekem lett volna okom elmagyarázni, hogy mit is keresek unokatestvére betegágya mellett.
Felegyenesedve a székről, közelebb léptem Tamáshoz, s fogadtam baráti ölelését. - Szervusz, nem-nem - mosolyogva ráztam meg a fejem. - Az egyik énekkarosom balesetet szenvedett, elég súlyosan megsérült, de most már jobban van, őt látogattam meg, és az édesanyjával váltottam pár szót. Aztán már épp indulni készültem, mikor hallottam, hogy Elektráról beszélnek, hogy itt van. Olvastam róla az újságban, tragédia az, ami történt, de én bízom abban, hogy helyre jön, erős nő - vetettem egy pillantást az ágyon fekvő beteg felé, aztán vissza Tamásra. - Á igen, stabilak és tartósak, remek munkát végeztél. A házvezetőnőmnek, Margitkának is nagyon tetszik, gondolkodik is azon, hogy ő is csináltasson olyan asztalt. Megadhatom neki az elérhetőséged? - érdeklődtem, miközben fürkésztem, hogy milyen gondosan rendezgeti a virágokat, s mennyire odafigyel rokona környezetére. - Mit mondtak az orvosok, mennyi idő múlva várható javulás? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez így igaz, mindenkinek meg van a maga keresztje - egyetértően bólintottam, Tamás nagyon is átlátta a helyzetet, gondolkodásában egy kicsit hasonszőrű volt hozzám, már csak ezért is értettük meg egymást félszavakból. Látszott rajta az aggodalom, át is éreztem a helyzetét, rossz lehetett látni egy közeli rokont ilyen állapotban, de ezért is igyekeztem támogatni, így vállon veregettem, biztatva, hogy minden megoldódik majd. S hogy ne csak a szomorú esetről váltsunk szót, a munka is felmerült, elégedett is voltam Tamás munkásságával, olyannyira, hogy ajánlani is akartam másoknak.  -  Rendben van, akkor megadom neki a neved, szerintem majd felkeres. Illetve, ami azt illeti, az étteremben is lenne egy kis munka, a bárpult belső polcai nem úgy funkcionálnak, ahogyan kellene. Ha lenne időd, beugorhatnál majd a Noéba, és ránézhetnél - bíztam a szakértelmében, kicsit már bántam is, hogy azt a pultot nem vele csináltattam, de ki gondolta volna, hogy egy másik ács rossz bútort készít nekem?
Pillantásom aztán visszatévedt az ágyon fekvő betegre, rossz volt egy életerős nőt ilyen állapotban látni, főleg annak tudatában, hogy egy kislány várta őt odahaza. - Rémisztgetik? Ejj, nem szabadna előre ilyesmit mondaniuk. Persze sok minden megtörténhet, de én még hiszek a csodákban, a gyógyuláshoz idő kell - ezt teljesen komolyan is gondoltam.  - Ez nem lehet könnyű Tamás, de most neked kell összefogni a családot és szerintem képes vagy rá - biztattam továbbra is barátian, majd ismét a nőre néztem, s vissza Tamásra.
- Kitartást, és térj be majd a Noéba, várlak szeretettel - ezt már nem csak a munka végett mondtam, ha kedve lett volna beszélgetni, tudhatta így, hogy számíthat rám. - Nekem most mennem kell, jobbulást Elektrának! - köszöntem el, majd mentem tovább a dolgomra.