Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Jön a tavasz, azt a csajok kezdenek vetkőzni, mi, ha ez nem jó dolog? Mondjuk jobb lenne máshol lenni, de 'a nyúl' levakarhatatlan volt, mint valami rászáradt festék, és mindenáron akart korrepetálni. Azt sem tudom, hogy hogyan lettünk jóban, mert Layla sem azok közé a csajok közté tartozott, akik el bírták viselni különleges személyiségjegyeim, mégis valahogy a szőke csaj emlékezett rám. Én persze, hogy emlékeztem rá, hiszen milyen jól néz ki, és még egy buliban is táncoltunk tavaly. Kár, hogy már a fogdosós rész előtt Layla felvette a nyúlcipőjét, pedig akkor kezdődött volna csak a jó móka. Fura, de mégis itt voltam a mestertanonc lánnyal a tanulószobában, és tény, hogy rámfért volna egy kis BBT ismeret. De valahogy inkább a csajszi ajkait bámultam, meg a szép bőrét, a szemeit fürkésztem. Így legalább úgy tűnt, mintha figyelnék... nem, mégsem tűnt úgy, mert rám szólt. Elsőre nem is regálok, hányszor hallottam már ezt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam? De mivel nem tesz le a tervéről az aranyszőke hajú, muszáj vagyok visszatérni a valóságba. Pedig már milyen jól levetközött nekem álmodozásim közepette.
- Aha, az a gyökér, az kell bele - bólogatok, amikor eszembe jut egy szó, amit mondott, majd újra felveszem vele egy sóhaj közepette a szemkontaktust. - Sokkal jobb dolgokat lehetne nekünk csinálni ennél nyuszkóka. Van egyáltalán barátod, vagy ilyen kis szűzieske vagy? - mosolyodom el, ez inkább az én témám. Nem mintha én barátnőerdővel rendelkeznék, és csak annyi lenne a dolgom, hogy néha kivágjak egyet belőle és... na igen, de hát azért mégiscsak volt már ez-az, meg amaz is. Bármiről dumálhatunk, csak a BBT-t hagyjuk nyugodtan. Persze próbálkozni, azt lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Összepréselt ajkaim a jelei annak, hogy próbálom felidézni az irányt amerre fordulnom kell. Az a baj, hogy még Hunort sem tudom megkérdezni, hiszen erre az órára csak egyedül jelentkeztem, így ő most szabad, mint a madár, míg én loholhatok át a ki tudja melyik szárnyba! Nem is hiszem el magam! Annyiszor átnéztem pedig mára a dolgokat, mégis most kénytelen vagyok a kezemben tartott könyvek legfelső fedőlapját felnyitni, hogy alá kukkantva, a gyorsan elrejtett pergamenre írt segítségemhez fussak. Az első héten mindennek rendben kell mennie, és akkor nem lesz az máshogy az év további részében sem, ebben biztos vagyok. Eddig is bejött, most is befog.
Ekkor hallom meg nevemet, toppanok meg és fordulok meg sarkamon. - Igen? - Kicsit gyorsabban kezd verni a szívem, azon gondolkodom, milyen bajba keveredhettem, amiért óra után még beszélni szeretne velem, hiszen ilyen még sose volt korábban. Kivéve persze, amikor én odamentem fontosabb információkat kérni. Abban is biztos vagyok, hogy nem a múlt évi eredményeimhez fog gratulálni, mivel ma látjuk egymást először. Ujjaim a kezeimben tartott könyveimre fognak rá erősebben, úgy húzom ki magamat. - Igen. Hogyne, Tanár úr! - bólint egy aprót, ahogy vissza lépkedek és felnézek a magas alakra. Rákérdeznék miben segíthetek, de elképzelésem sincs miért ácsorgok ott kíváncsi tekintetemmel fürkészve dr. Laines arcát. Fiatal lehet, mégis biztosan idősebbnek tűnik a valódi koránál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szávay Edmund
Animágia óra
_______________________________________________

Elmosolyodom a válaszára, úgy tűnik,  ő sem a Bagolykő legszigorúbb tanárainak elit tagja, bár kezdem úgy érezni, nincsen is igazából ilyen klub.
- Nagyon, el sem tudja képzelni a tanár úr, mennyire - kezdek áradozni neki bájos lelkesedéssel - ma éjjel még aludni sem igazán tudtam, azon pörgött az agyam vajon mi lehetek állati alakban - teszem hozzá nyomatékként, pedig ha tudná szegény, hogy mennyire jóízűen húztam a lóbőrt. Néha el is felejtem, hogy hivatalosan rossz alvó vagyok, azért kaptam engedélyt a külön szobára. Majd fel is kell írnom, hogy néha kóvályogjak álmatlanul, csakhogy mindenki lássa Vattai Júlia nem Csipkerózsika.
A jegyzetekre nem számítok, de csillogó szemekkel veszem el őket.
- Jaj de jó, köszönöm szépen - ennek tényleg örülök. Ugyan nem jelent gondot körmölni, a jegyzeteim mindig szépek és olvashatóak, azonban ki lenne az a hülye, aki visszautasítja a kész jegyzeteket?
Azt nem tudom várunk-e még valakit, vagy csak én vagyok jelenleg a legkezdőbb animágus ebben a kastélyban, mindenesetre beülök az első sorba ha más utasátást nem kapok és nagy szemekkel várom, hogy a tanár úr elkezdhesse átadni tudását, amivel aztán olyan csúnya dolgokat tehetek, hogy ha tudná valószínűleg két lábbal rúgna ki az ajtón szigorúan a jegyzetek nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jó valakinek kiönteni az érzéseit, csak éppen ennek ő nem mestere. Mindig nehezen ment, amikor meg sikerült, kusza volt és lehetetlen volt követni. Zavaros, fura és most végképp lehetetlen kiigazodni annak, aki bele akarna látni. Pedig aztán mégis egyszerű; fél és elkeseredett, tehetetlen és szomorú. És mégis, nincs semmi, csak a napok egyformák, semmi sem változik, mert semmire sem kap választ, mely talán rosszabb, mintha kapna. A sírást mindig is gyengeségnek tartotta, tagadta ott és akkor, ahol csak lehetett, ő ilyet sosem, most mégis, némán áldozik annak, hogy kiengedte. Könnyebb, bár sokszor, még mindig buckázik a torkában a gombóc, érzi, hogy marja a szemeit, de valamivel könnyebb. Ezt várta, nem így és ebben a formában, de az évek óta tartó makacssága most engedett. Nem lesz belőle rendszer, nem akar, de elfogadja, hogy vannak érzései – ezt mondjuk már rég tudja – csak éppen, így is ki tudnak belőle bukni. Hálás annak, hogy Dimi ezt nem éppen kellemetlenségnek állította be, hanem csak hagyta, hogy megtehesse. Hálás neki, szeretettel teli a tekintet, mert annak is annyi formája van, és benne sok van, adni akar, de… de akinek akarná, még mindig sehol. Rossz ez így.
Az viszont annál jobb, amit hall. Nem akar egyelőre a saját válságával törődni, hallani akar valamit, ami boldog és ami jó. Mosolyog, kisírt szemekkel, vörös orral és püffedt arccal, de mosolyog. Ha valami öröm, akkor az, hogy legalább ő megkapta, elérte és körbeöleli, amit vágyott. Mert nem irigy, nem lesz más boldogságára az, főleg, ha éppen akkora hála van benne, amit nem tud kifejezni.
- Micsoda szörnyetegek! – hangsúlya kedveskedő, ahogy aprót nevet a hasonlatra. A gyerekek már csak ilyenek, az előkészítőben már több pici veszi körbe, bár a minicsoporthoz semmi köze, de amikor az udvaron van, rájuk is figyel, ha úgy adódik. Hangosak, boldogtalanok és előttük az élet. Az pedig, néha véres.
- Remélem, legközelebb találkozom velük is – nem bánja, hogy most nem, mert most nem volt rá lelki ereje, de szeretné látni őket egyben, hangosan. Csak nézni, talán semmit se tenni, mintha itt sem lenne. Erőt meríteni, hogy menjen tovább és tegye, amit kell. Amit csak lehet.
- Most viszont jobb ha megyek, mielőtt elkap a második roham és nem bírom abbahagyni – törli meg arcát, észre sem veszi, hogy ki-kibuggyant még egy-két kövér csepp és lemászott az arcán. Felállva igazítja meg magán a felsőt, majd odalépve öleli meg a másikat. – Köszönöm szépen – halkan mondja, kicsit megint a másikba bújva. Pontosan látni, hogy megint azzal küzd, amiből kiszaggatta Ő, amelyet azt hitte, sosem kell megélnie. Az éhség is lehet sok színű és ő szeretetre vágyik, olyanra, amit megkapott, amiben bízott. De…
- Vigyázz a raptorokkal, még szüksége van a világnak rád. Üdvözlök mindenkit! – köszön el, majd távozik, ahogy jött, olyan hirtelen. Haza kell mennie, és bár az ajtóban, elmenetele közben még váltanak pár szót, de kicsit könnyebb lélekkel áll neki a napot folytatni, ameddig és amennyire csak lehet. De ezzel, semmi sem oldódott meg.

//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a furcsa, hogy tényleg majdnem megcsókoltam a kiscsajt, és nem tudom, hogy mi állított meg. Már-már jófej lennék - nyilván az vagyok, nem kérdés -, hogy mégsem vittem bele ilyesmibe? Végül is a teszt pontosan azt adta eredményül, amire hivatott volt, csak éppen nem gondoltam, hogy ez lesz az eredmény az elmondott szöveg után. Úgy látszik az érintések fontosabbak nála, tehát simán fel lehet izgatni, aztán meg már nem lesz baja a csókkal sem.
- Nem is úgy gondoltam, te... de nem csak azt csinálják, nem igaz? Érointések, csókok, ahol kell, sokat számítanak, de ezt sem biztos, hogy itt fogom elmondani. Pont jók lesznek azok a videók erre, talán még jobbak, mert így elképzelned sem kell majd, amit mondok, csak simán láthatod - vonok vállat, nem mintha nem lenne jó a beszélőkém, csak nem szeretem járatni a számat feleslegesen, főleg nem iylen témákban. Inkább teszek, mint beszélek. - Nem, csak illetlen, vagy mondjuk túl személyes dolgok, hogy csak úgy menjenek. És tizennyolc pluszosak, azaz felnőtt tartalmak, amiket nem engedélyeznek. De mindegy, csak nézz meg egy párat és vágni fogod a témát - mondom szenvedéllyel, lehet, hogy ma én is ráfanyalaodok majd este egy kis nézelődésre. Az egészséges életmód része a gyeremekek kiengedése a szabadba, ugyebár. - Ügyes - bólogatok a konklúziójára, majd még elmondom azt is, hogy attól, hogy a csajok is a kalapban vannak, még nem lesz jobb a helyzet.
- Arra aki tetszik, baszki. Legalább nem kell csak az egyik nemet nézned. Vagy csak fedezd fel a nemeket, magadat és majd ha eljön az idő, biztos lesz olyan is, akivel együtt akarsz lenni. Az meg lehet fiú vagy lány. Sajnos a párok a hűséghez ragaszkodni szoktak, ezért nincs barátnőm. A kapcsolatok biztos jók, de nekem addig nem kellenek, amíg... valameddig - vonok végül vállat, erre igazán magam sem tudok válaszolni. Amíg szerelmes nem leszek? Én? Hát nem hiszem, hogy változni tudnék annyit, és a legtöbb csaj nem annyira értékeli a nyers őszinteségem. Meg amíg akad valaki az ágyamba, minek plusz hülyeségeket válallalni? Mi van ha megtetszik más közben? Hát nehogymá elzárjak valami friss vizet adó csapot.
- Meg miért lenne előnye bárminek is? Általában hátrányos, ha ratyi vagy, mert kevesebb a buzi meg a leszbi. Na ezért én maradok a lányoknál. Amúgy nem, nem ezért, szarul jött ki - emelem a kezeimet, még a végén azt hiszi, hogy szappanlehajlós kis csicska vagyok, pedig nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről.  Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
 – Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Érzékeli, hogy Nate-nek ez még nem elég, viszont ma estére ő is készült valamivel, s ahhoz, hogy igazán nagy meglepetés legyen, nem szabad ennyire elsietniük semmit. Inkább jól felkészül, szemügyre vesz és igyekszik csillapítani idegességét a ténnyel, hogy jó kezekben van és vigyáznak majd rá. Bár hová is gondol! Úgysem lesz ő olyan bátor, hogy végül megmutassa, ami ruhája alatt lapul...
- Fogadjunk örökbe egy nyuszit? - meglepetten fordul kedvese felé, de ajkai rögvest elárulják, ahogy felfelé ívelve szavak nélkül is igent rebegnek. Ujjai száját takarják, mintha csak most kérték volna meg a kezét, annyira meghatódik, a másik információmorzsa pedig csak most jut el tudatáig. Szóval akkor Nate-nek van egy lakása, amit kibérelt. - Komolyan béreltél lakást? És úgy, hogy legyen nekem vendégszoba? Istenem, Te olyan figyelmes vagy! - ismételten a férfi nyakába borul, ámbár meglehet, hogy mondandóját nem kevéssé értelmezte félre. A vendégszoba a nyúlé, a lakás pedig kettejüké, ahol aztán történhetne minden IS, de a mi ártatlan lelkünk agykapacitása eddig még nem terjedt el.
- Akkor... akkor lenne kulcsom hozzád - jelenti ki, mert hát kérdésnek nem nevezhető ez a félénk mondatocska. Nagyon zakatolnak a fejében lévő fogaskerekek, ám gondolatai rögtön elterelődnek, ahogy a fiú közelebb hajolva nyakszirtjét csókolja. Óhatatlanul is libabőrössé válik, szinte beleremeg az érintésbe és beharapja alsó ajkát, amit a másik még éppen láthat, ha figyelmes. - Istenem, de aranyos ez a lánc! Nate, én meg sem érdemellek téged - megrázza fejét, aranyló tincsei összevissza szállnak.  Szeretném meghálálni valahogy - közelebb húzódik, hogy ismét adjon egy puszit a már jól ismert, tüzes ajkakra, ezúttal viszont ő szeretné elmélyíteni a pillanatot. Finom ujjai belekapaszkodnak a férfias illattal átitatott felsőbe, ahogy közelebb nyomul. Vajon lesz elég bátor megtenni? Maga se tudja, de a fehér, csipkés anyag mintha szorosabban feszülne mellén és csípőjén, mintha nem akarna tovább rajta maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Jajj, csak a meglepetések kerüljenek el! Bőven jutott számomra elég belőlük az évre és amúgy sem kedvemre valók, az ideiek ennek okát pedig teljes mértékben alá is támasszák. - Ha olyan felelősség kerül a kezemben, mint egy kisállat, azt azért jobb lenne előre tudni - bólintok mellé határozottan. Akkor már magam szeretném eldönteni a fajtáját és beszerezni előtte minden szükséges kelléket, hogy már komfortosan kerüljön hozzám. Meg persze, jó volna, ha anyukám tudna róla, sőt, ha már anya... semmiképp sem rontanék a helyzetünkön egy mágikus állatkával, akkor aztán biztos megszűnne a csend király köztünk. Csak éppen nem úgy, ahogyan én azt szeretném.
- Az igazán remek lenne! Szerintem támogatnák a DÖK-ösök - bólogatok, majd megállok és felsandítok Benettre. - Az Edictumba is lehozhatnék róla valamit most, hogy az újság is szóba került. Azért elég nívós az iskolalap, egyre több emberről hallom, hogy olvassa - magyarázom, csak utána veszem észre, hogy a kezemben a kishaver lelkesen mocorog. Remélem nem fogtam le a szárnyát! Lazítok még inkább a fogáson és hagyom, hadd tegye, amit szeretne.
- Oktató hiány miatt? - kérdezek rá. - Mert Domonkos és én is a kívánságok termébe szoktam járni. Elég népszerű a hely, így aztán nehéz olyan alkalmat kifogni, amikor szabad. Viszont megéri, mert nagyon szépen szól - szebben, mint az akváriumban a víztől zajos és tompa hangú hangszer. - Tanácsért, tanács: próbáld meg a termet - mosolyodom el, ahogy előre nyújtom lassan a karomat, hogy Kamcsi vissza kerülhessen a gazdájához, hacsak nem kap szárnyra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland

A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Igen és igen és... igen.
NEM. A harmadik az határozottan egy nem lenne, és talán érződik is azon az igenen, ahogy annyira nem igen, mint a másik kettő. Mert igen, fogadjunk örökbe egy nyuszit, és igen van egy lakás, amit kibéreltem, és igen, van benne vendégszoba, de nem, nem neki. Viszont tudom, hogy egy év után már az is csoda, hogy nem a panzióban lakom, hanem van egy hely, ahol ugyan még semmi sincs, mert még nem rendezkedtem be, de otthonnak lehet nevezni. Utoljára gyerekkoromban volt otthonom. Azt követte a Roxfort, majd mindenemet belepakoltam egy tértágított bőröndbe, amivel a világot jártam. Egyetlen bőrönd, ennyi az életem, de Layla mellett képes lennék letelepedni, képes lennék azt mondani, hogy otthonom van, mert én mindig ott éreztem magam otthon, ahol ő van.
- Lenne, de most még nincs benne semmi, csak egy konyhabútor, meg egy matrac, amin alszok. Segíthetnél kiválasztani a bútorokat.
Nekem elég. Van, ahol főzni tudok, működnek a csapok, a fürdőszoba teljesen fel van újítva, és van egy meglepően kényelmes matracom, amin alhatok. Kell több? Nem. Viszont onnantól, hogy az ember életében nő van, és márpedig az én életemben egy ifjú hölgy igencsak benne van, tudom, hogy muszáj leszek beáldozni arra, hogy jól is érezze magát nálam. Anyagilag bármit megadhatok neki, mivel szinte sosem költöttem semmire. Ételt vettem, utaztattam magam, ha az adott szerződésben nem volt. A szállásom többnyire mások fizették, és itt is egy ideig ingyen volt, de a munkát elvégeztem, indulni viszont nem akarok. Most nem, tőle el... képtelen lennék rá. Olykor el-elutazom az országon belül, de mostanság csak saját szórakozásra fényképezek, mint akinek már nincs miért tartalékolni. Őrült gondolat a halandóség, amikor éppen állandóságra törekvő gondolatok vannak az emberben.
- Valahogy?
Kérdezek vissza, hangomba némi pajkosság hevül, ahogy közelebb lép. Bárcsak, ugyebár, de nem tartom valószínűnek, hogy egy nyelvet beszélnénk ezen a téren. Már szinte számolom magamban a másodperceket, nagyjából tudom, hogy mikor szokta megszakítani a csókot, talán éppen ezért is lep meg, hogy ahelyett, hogy elhúzódna, még közelebb jön, és nem szakít meg semmit. Az agyam egyből átkapcsol, jobbom a derekára csúszik, míg a ballal a gyönyörű szín haját simítom hátra. Finoman húzom közelebb, hogy érezzem, ahogy a teste a testemhez simul. A fények, melyek eddig lágyan pislákoltak, most hirtelen vállnak ragyogóvá, miközben halk zene kezd szólni. Tökéletes pillanat, olyan, amibe az ember szeretne beleragadni. De mint tudjuk, az élet ennél sokkal, de sokkal kegyetlenebb. Ajkaim elvállnak ajkaitól, finom csókot lehelek a homlokára.
- Mit szeretnél csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az izgalomtól gyorsabban ver a szíve, pedig hát nem kéne. Az igazi nagy meccs akkor volt, amikor Keserű Mátyás megejtette az állásinterjút. Érezte, hogy nagyon jól sikerült, bár abban nem biztos, hogy nem játszott-e közre a sikerében, hogy a férfi a tanára. Bent volt a helyettese is, ezzel kiegyenlítettebbé téve az interjú fairségét.
Mehetett volna a Bagolykőbe is gyakorló tanárnak, de úgy volt vele, hogy itt még nem próbálta ki magát. Meg egyébként is, nem biztos benne, hogy a diáktársai tanárként lennének képesek tekinteni rá. Este együtt bandáznak a Navine klubhelyiségében, másnap reggel meg dupla Bűbájtan Artúrral. Különben is, nagyon jó tanárt kaptak idén, úgy hallotta, hogy a nő egészen híres a szakterületén. Még nem volt sok lehetőségük beszélni, de biztosan sokat tanul majd tőle – hátha ért a seprűk bűvöléséhez is.
Így hát maradt az előkészítő. Itt is nagyon fiatalka, de legalább úgy érzi, hogy nem a barátait kell nevelnie, oktatnia, számára sokkal inkább ez a tanárszerep.
Újdonsült tanárként kiváló radarja van ahhoz, hogy kiszagolja a kollégáit. Legalábbis reményei szerint, mert egyébként nincsenek tanáros csápjai, sem pedig ultrahanggal nem kommunikál. Sajnos.
Ahogy a szőke hölgy megfordul, láthatóvá válik számára, hogy festék borítja. Akaratlanul is szélesen elvigyorodik. Hát ez vár rá? Reméli, hogy őt nem kék-zöld foltok fogják fedni a sok labdától, amit felé rúgnak.  
- Ne haragudj, nem úgy értettem! – Mondja a fejét megvakargatva, de azért halványan még mindig vigyorog a fiatal nőre. Nem tudja, hogy mennyire illik rögtön az elején tegeznie a már meglévő dolgozókat.
- Rozál néni? Ááá… lehetséges, hogy át lettem ejtve és takarítani vettek fel? – Kérdi meglepett kétségbeesést színlelve. Valószínűleg vagy a papíron szerepel hibás dátum, vagy ő nem tudja, hogy milyen nap van. Amennyi felé áll a feje a három különböző iskolával, nos… utóbbi könnyen lehet.
- Sajnos nem. Keserű úr nem volt túl közlékeny, gondolom azt hitte, hogy feltalálom magam. – Tárja szét a karját tanácstalanul.
– Gondolom valami nagyon profi, gyakorlott tanár mellett kell dolgoznom. Testnevelést és repülés szakkört fogok tartani. – Magyarázza, hátha így közelebb kerülnek a megoldáshoz és megtalálják azt a mágust, aki mindenhez ért, amire az ifjú padavannak szüksége van az oktatáshoz.
– Te rajzot tanítasz, ha jól látom. – Tekintetét a festékfoltokra emeli és újból arcára szökik a mosoly. Kiváló festővászonná is vált a kollegina. A gyerekek nagyon élvezik a festést, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a szervezésen. A mellettük lévő 6 évesforma kisfiú elejti a saját tojáskáját, azonban az nem törik el. Bizonyára gyerekbiztossá van téve.
- Igen, meg nem túl hosszúak a szünetek, most lehet dögivel együtt játszani. – Mert hát az alkotás is játék valahol, közben csipoghatnak arról, hogy milyen labdát hozott a nyuszi előre, meg hogy apa azt mondta, hogy vödör vízzel fog jönni, nem parfümmel. A másik kislány erre aggódva tátja el a száját.
- Dehogynem, nagyon szívesen! Izgalmasabban hangzik, mint a takarítás! Nem mintha lenne kifogásom Rozál néni társasága ellen. – Teszi hozzá, hogy nehogy megsértse a távolból a hölgyet. Biztosan kedves néni, a régi általános iskolájában kedvesek voltak a takarító nénik meg a karbantartó bácsik.
- Nem tudom, tornázzunk? Táncoljunk? Hol van még hely? – Kérdi izgatottan szétnézve a társaságon, hátha talál egy unatkozó gyereket a forgatagban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Érintések, csókok. Pontosan tudta, hogy Roland miről beszélt, hiszen több órát töltöttek már Borókával csak azzal, hogy az ágyban feküdtek, és egy szó nélkül hagyták, hogy testeik egymáséra hangolódjanak. Néha még a pólóktól is megszabadultak, csak abban nem volt biztos, hogy mi következik az után. Rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy talán nem lesz elég a rellonos lánynak, és az igényeinek.
Bólintott egyet beleegyezően. Roland sose csapta még be, szóval most is bízott benne, hogy minden tanácsa használható lesz, ahogy azok a bigyók is a telefonjában. Igazából már nagyon érdekelte, hogy azok pontosan mik is, csak hát még mindig volt kérdése. De hogy ne lenne, hát neki folyton jár a szája.
- Nyugi Roland, te lennél az utolsó ember, akire azt mondanám, hogy meleg - nevetett a lány, és a srác vállára tette kezeit. - De tényleg köszönöm. Segített ez most - mosolygott rá. Nem csak a tanácsok, hanem minden. De legfőképpen az elfogadás. Már csak Kendének kellett elmondania, és ha a legjobb barátai tudnak róla, akkor onnan már mindegy volt neki, hogy ki mit mond rá majd. Talán gyermeteg volt az a bizalom, amelyet a srácokba fektetett, de ez volt az egyetlen esélye, hogy ne gubózzon be újra, mint ahogy régen is tette a furcsa gondolatai miatt.
- Na menj, keresd meg azt a feneket, ami miatt képes voltál betenni a lábad a könyvtárba. Én meg megyek, és edukálom magamat - kacsintott barátjára, és feltápászkodott a földről. - Oh, és ami az ajánlatod illeti, ki tudja, hogy még szükségem lesz-e a mesterkurzusodra - vont vállat, miközben elkezdett hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Azt hallottam, hogy egyre nagyobb divat már aranyvérű szinten is kötőjelesen továbbvinni a családnevet. Például ott van Andrássy Borbála, ő is Andrássy-Szász papíron, megkapta az anyja nevét is. Szóval simán lehet, hogy a te gyereked is mondjuk nem is tudom Vasváry-Bernáthy lesz. Mondjuk, ne akarj hozzámenni az apámhoz, de érted.
Megértem, hogy nem akar férjhez menni, nem is értem a kényszerítést, de mondjuk azt sem, hogy valakinek tényleg az az életcélja, hogy jó házasságot kössön. Azokat a lányokat, akiket aranyvérűként nevelnek, arra tanítják, hogyan szolgálják jól a férjüket. Hogyan legyenek jó feleségek, hogyan találjanak jó házastársat. A főnökeim között nem hiszem, hogy szerelmi házasság köttetett, pontosabban tudom, hogy nem az, de, ahogy az lenni szokott, a női érzelemvilág sokszínűségének és intenzitásának köszönhetően, mára már elmondhatom, hogy az egyik oldalról egy szerelmi házasságot látok. Ami a polgármestert illeti, úgy vélem, nem elégedetlen, szépen bánik a feleségével, és vannak pillanatok, amikor úgy néz rá, hogy én is zavarba jövök tőle. Az ilyenek szoktak a sírig tartani, de nem minden "jó üzlet" jó valóban. Ehhez kellett egy nagy adag szerencse.
Én magam képtelen lennék feltenni az életemet egy ennyire lutri dologra. Ha egy nap férjhez mennék valami csoda folytán, én a legjobb barátomhoz szeretnék hozzámenni. Olyan emberhez, akit szeretek, akibe tudok szerelmes lenni, és akivel képes vagyok átbeszélgetni egy életet. Tudom, hogy nagy elvárásaim vannak, és ennek okán talán sosem megyek majd férjhez, de szeretném hinni, hogy egy nap lesz valaki, akivel mégis meglépjük ezt. Egyáltalán nem vagyok a dolog ellen, sőt, a sok racionalitás alatt rengeteg romantika is megbújik, csak nem szeretem felfedni annyira az érzéseimet.
- Azonban, ha a nővéred meglépi, és férjhez megy, akkor neked vagy állati nagy szerencséd lesz, mert nem kell neked beteljesíteni ezt, vagy óriási peched, mert azt akarják majd, hogy kövesd az úton. De rendesek a szüleid, szóval nem hiszem, hogy félteni kéne a jövődet.
- Nincs. Egyszer-egyszer az apám felhozta a témát, hogy szeretné, ha biztosítva lenne a jövőm, de amikor észrevételeztem neki, hogy ez úgy is működött volna, hogy ha aranyvérűként nem fattyúnak bélyegezve növök fel, akkor nem pedzegette tovább. Nem hiszek az elrendezett házasságokban, de tekintve, hogy huszonöt évesen még sosem voltam kapcsolatban, nos, valószínűleg a magamfajták miatt találták ki ezt az egész elrendezettséget.
Kínos tudom, de én tudok nevetni a saját hátrányaimon. Tényleg nem volt még olyan kitartó férfi az életemben, aki három randin túl is akart volna, vagy, akit én akartam volna, de ilyennek is kell lennie, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent elérek az életben, amit szeretnék. Megcsináltam a jogot, és az Erikához vezető út is egyre simábbnak látszik, kivéve, amikor limonádé ömlik rá, de hát nekem mindig van egy plusz megoldásom.
- Imádom a terveket! Miket tervezel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még vége sincs jóformán a vizsgaidőszaknak, már újra kezdődik a szorgalmi időszak én pedig most jutottam arra a szintre, hogy a hajamat tudnám tépni. Kicsit besokalltam és el is fáradtam. Megint túlvállaltam magam, mint mindig, és ilyenkor rendszeresen vagyok a bányászbéka segge alatt. Azonban kifelé ezt nem szoktam mutatni, inkább a problémáimat megtartom magamnak. Azonban most úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, aki kicsit leköti a figyelmemet, így fénysebességgel írtam rá Alekszej-re, aki készségesen benne volt egy jó pofa sörben vagy bármiben. Estére meg is beszéltünk egy összetalálkát, amire olyan nyögvenyelősen szedtem össze magam, mint még talán soha. Nem volt kedvem kidugni az orrom otthonról. Kócosan, smink nélkül, unikornisos pizsiben akartam csak ülni az ágyamban egy nagy adag jégkrém és önsajnálat kíséretében. Apának is feltűnt, hogy gáz van, így az ő rugdosásának hála kezdtem el összeszedni magam, de őszintén szólva nem vittem túlzásba, de mégis emberi külsőt varázsoltam magamnak. Este 8 óra van, s jelenleg a csárda előtt állok nyakig kabátban egy szál cigivel kezemben. Alapjáraton nem szoktam dohányozni, csak ha iszom, de most napok óta olyan jól esik elpumpálni egy-egy szálat, hogy nagyon. Mélyet szívok a vékony fehér szálba, s lassan fújom az ég felé. Vajon merre jár az én drága unokaöcsém?! Vajon Natasa is jön? Csípem a kiscsajt, de ő még eléggé fiatal, így nem feltétlen van meg mindig a közös hang köztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valami új kezdődik ma. Először lépem át az előkészítő küszöbét úgy, mint munkatárs. Régen jártam már itt, de a hely mintha mit sem változott volna. Ugyanazok az illatok, ugyanazok a termek. Persze az emberek változnak, de mégis, az egész olyan, mintha megállt volna az idő.
Igyekszem kerülni Lenkét, egyelőre nem akarom hogy tudjon róla, hogy itt vagyok. A végén még a nyakamba akaszkodna, és nehezen tudnám megértetni vele, hogy nem miatta vagyok itt. Tudom, hogy nagylány már és nagyon értelmes, de mégis, féltem kicsit mindkettőnket ettől.
Most épp nincs dolgom, kaptam kis szabadfoglalkozást, ha úgy tetszik. Addig végig járom a folyosókat, inkább nosztalgiából, mintsem valós indokkal. Jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, mikor önfeledt kisgyerekként rohangáltunk itt, ahogy rosszalkodtunk az órán. Átéltük az első szerelmet, izgultunk a dogák előtt, takarodó után sokáig fecsegtünk még. Micsoda szép idők voltak azok! Valahol egy kis részem visszavágyik a mai napig. Persze jól érzem magam a nagyiskola falai közt is, de a két életérzés össze sem hasonlítható.
Kicsit elbambulok azt hiszem, mert már arra térek vissza a valóvilágba, hogy valaki nekem ütközik. Kapok utána, de úgy tűnik megvan, a fel megfogja, nem szorul a segítségemre. – Óvatosan, hékás – dorgálom meg mosolyogva, mintha ő is csak gyermek lenne és nem kolléga. Kicsit meghökkenek, ahogy a napló és minden más a kezemben landol, de azért készségesen fogom, míg ő beköti a cipőfűzőjét. – Nincs probléma, semmi baj. – Nyújtom a kezem, hogyha kell segítsek neki felállni. Udvarias gyerek vagyok én, vagy valami hasonló állatfaj, mindenesetre ennyit igazán megtehetek ha már összekoccantunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valahogy nehezen képes felfogni, hogy a zárt ajtók feltárulnak előtte, hogyha belépne a tanárba már nem kell kopognia. Elvégre ezért van, hogy ott töltse az idejét az órái közt, hogy biztosítson egy nyugodt helyet ha javítani szeretne, vagy felkészülni a következő órájára. Egészen szereti azt a termet, valahogy olyan otthonosan érzi magát itt a többiekkel.
A harmadik kávéját iszogatva ül asztalánál, átnézi a jegyzeteit. Ötödikesekkel lesz órája, össze kell kapnia magát, hogy képes legyen egész végig fenntartani a figyelmüket. Velük már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az elsősökkel, akik még rácsodálkoznak a jóslás tudományára. De szereti a kihívásokat, a nehezebb eseteket, mert olyankor igazán úgy érzi, hogy van értelme annak amit csinál, ha meggyőzi őket arról, hogy igenis van értelme ott ülni az óráin.
Sosem zárkózik egészen magába, legfeljebb akkor, mikro elmekertjével foglalkozik. Olyankor szüksége van a teljes csendre és kizárásra, de egyébként jobban szeret együtt létezni a környezetével. Ezért tűnik fel neki a lány az ablakban. Tudja, hogy kollégaként kellene rá hivatkoznia, de olyan hihetetlennek tűnik számára, hogy taníthat. Mindenesetre most jobban foglalkoztatja, hogy olyan idegesnek látszik, mintha félne valamitől.
Lassan áll fel helyéről, úgy közelíti meg, mint egy sérült állatot szokás. Lassan és jól lázhatóan, nehogy azt higgye, valami rosszat akar. Tenyere finoman simul a lány vállára, mielőtt megszólalna. – Minden rendben? – Azt még nem tudja, hogyha tud segíteni, akkor hogyan és miben. Azt viszont tudja, hogy segíteni szeretne. Bár jobban néz ki, mint ezelőtt néhány perccel, de azért még mindig nem egészen az igazi. Talán nincs baj, csak túl érzékeny mióta gyereke van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Újabb halk nevetés szakad ki belőle azt a megszeppent arcot látva. Igen, épp ilyen reakciókat szokott kapni, mikor elmeséli, hogy mennyi mindent csinál, leginkább döntésképtelenségből és hogy elkerülje a magányt. Így legalább haszna is van, nem csak teng-leng itthon. Megalapozza a jövőjét. – Dolgozom a könyvtárban, három napot, esténként a színházban kellékesként és a szabad napjaimon gyerekekre vigyázok. – Ez végül is nem hangzik olyan szörnyűnek és Rebeka élvezi is, minden percét. Elvégre ez három olyan dolog, amit szenvedélyesen szeret, így egyik sem kifejezetten teher számára. Csak néha így együtt minden sok.
- Ez igazán csodásan hangzik, jó lehet ilyen világlátottnak lenni. – Kicsit irigykedik az ilyen emberekre, akiknek van annyi idejük és lehetőségük, hogy felfedezzenek. Neki sajnos hiányzik ez, de még fiatal, bőven van ideje bepótolni.
- Azt hiszem nagyjából igen. Most úgy érzem sínen vagyok. – Csak néhány apróság hiányzik még, de ezekkel ráér foglalkozni. Egyelőre úgysem lenne ideje szerelemre, családra. Vágyik rá, de még nincs itt az ideje. – Egyébként valóban, szeretek emberekkel foglalkozni, most ezt a könyvtár megadja nekem –bólogat magának. Ránt egy aprót a pórázon visszatartva Hádészt attól, hogy megkóstoljon egy döglött madárfiókát, egyébként problémamentesen haladnak tovább.
- Eridonos voltam és nagyon szerettem. – Mind az oktatást, mind a közösséget, elég jól érezte itt magát. Befogadták és elfogadták úgy ahogy volt. – Na hát akkor te sem vagy semmi – vigyorodik el, hogyha megütközött azon, hogy ő három helyen dolgozik, akkor mi van vele? Elvégre ügyvédnek lenni már önmagában is elég nehéz meló, nem még mellette egyeteme tanulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy tűnik negyedikben minden más lesz, mert Marinának a könyvtáros eset után sikerült még valamibe belerángatnia. Igaz, a könyvtárba nem ő hívott, de ezt az apró tényt elnézem magamnak. De most csínytevés a lényeg, abban pedig tiszta szívből részt tudok venni, főleg úgy, hogy így el fogom kerülni én magam. Mégis csak jobb másokon röhögni, nem igaz? Ilyen lötyiket adott a kezembe, kis fiolákban, szóval beszereztem egy pici váltáskát, és odatettem az üvegeket. A táskát silentioval láttam el, így nem fog hallattszani az üvegek összeütközése, zörgése, az álca tökéletes így. Nem hiába vagyok prefektus, máris jobb vagyok a legtöbbnél. Most épp rajtam a sor, Marina terel én pedig locsolok, höhö. Úgy látom, hogy kipécézett magának valakit, addig én akkurátosan töltök minden szabadon hagyott pohárba, ahol csak tehetem. Persze figyelek arra is, hogy ne vegyenek észre éls túl sok kockázatot sem vállalok, nem akarom, hogy lebukjunk. Mae pedig odamegy az egyik levitáshoz, azt hiszem Rózsához, vagy valami ilyen neve van, habár határozottan kérte, hogy ne szólítsam így. Nem mintha a másik neve eszembe jutna, és egy szép virág, szóval marad. LÁtom, ahogy belékarol, gyorsan odalépkedek, de igyekszem észrevétlen maradni. Amikor felmutat az égbe a dán, abban reménykedve, hogy követi a tekintetét a virágszál óvatosan melléülök, majd az előtte lévő pohárba löttyintem az italt, majd az üvegcsét a hangtalan váltáskáéba teszem.
- Na mit hallok? Amúgy itt mindig más kaja van, mint nálunk? Ti ennyire ismeritek egymást? Még sosem beszélt rólad a dán - mondom mellette, de a háta mögött a virágszálnak. Aztán, hogy biztos legyen abba, hogy semmiben sem mesterkedek, elveszek a tányérjáról egy falatot és betolom a képembe. - Aha, jobb, mint nálunk. Ezt te tudtad Marina? - kérdően nézek rá, még talán kicsit sikerül morcos képet is vágnom. Remélem megissza, kíváncsi vagyok a hatásra. Persze semmit sem mondott el a lökött jány, hogy mire jók, az is lehet, hogy órák múlva hat. Az bizony pech lenne. Természetesen úgy üülök, hogy a prefektusi jelvényem megcsillanjon valami fény által, legalábbis így képzelem. Létai Roland prefektus, hát nem csodás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem érdekelte senki és semmi, csak meg akart szabadulni ettől a helyzettől, a nővérétől, és az indulatok egyszerűen csak lecsapódtak, mágia formájában. Kitört belőle és nem tudta visszafogni magát, egyszerűen ez volt a helyzet. Kiosztotta a nővérét, szavak formájában is kitört belőle mindaz, ami addig gyűlt. Aztán visszafordult Zsomborhoz, hogy megnézze vele mi újság, de elhajtotta. Pedig semmi kedve nem volt a továbbiakban a nővéréhez. Szeretett volna visszatérni oda és ahhoz, amit azelőtt csináltak, hogy kitört ez a balhé. Tudta persze jól, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd egy nagy ütközetre, azon is csodálkozott, hogy nem sérült meg senki komolyabban.
- Tudod, épp ezért ennek nem itt és nem most lesz vége – néz rá szomorú szemekkel. És nem is ment volna vissza nővéréhez, ha az nem kezdett volna megint hisztériázni. Komolyan, ahelyett hogy befogta és szégyenkezve elvonult volna, inkább még mondta tovább. Sára vett egy mély levegőt, nem akart megint úgy kiakadni, mint ahogy azt az előbb tette. vetett egy utolsó segítségkérő pillantást kedvesére, mielőtt ismét megfordult volna, hogy elmagyarázza mi folyik itt.
- Egy, ne kövess minket. Foglalkozz a saját életeddel, ne az enyém után szaglássz. Kettő, Zsombi és Margaréta barátok, egészen biztos vagyok benne, hogy nem flörtöltek. Három, a hajam egy egyszerű elrontott bűbáj miatt szőke, nem akartam és nem is akarok hajszínt váltani tartósan. – Olyan hangon beszélt hozzá, mint egy öt éveshez, mintha egy aprócska gyereknek szerette volna elmagyarázni, hogy hogyan működik a világ, amit ő még nem ért. Nem csak azért, mert úgy vélte, hogy ezzel kellően felidegesíti majd, hanem azért is, mert máshogy nem igazán telt volna tőle. Vagy így, vagy sehogy, így legalább megmondta amit meg akart mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#RolandCsibe

Természetesen a barna, ahogy szokta, hagyta figyelmen kívül a felé érkező minden negatív cselekvést. Mint most az ingerült olvasást, amit Amélia levágott neki. Ő meg csak beszélt, és beszélt megállhatatlanul, hogy biztosan felkeltse a másik figyelmét.
- De miért ne csinálnánk rendszert? Meggazdagodnánk és még az alapanyagot is az iskola fizetné. Olyan hasznunk lenne egy üvegen, mint egyik sörfőzdének se - bólogatott a lány, mintha ezzel képes lenne meggyőzni a szöszit.
- Hát, talán megemlítettem egy két embernek, de csak azoknak akikben bízok. Loki tud róla, ha ez a kérdés - válaszolta lazán, egy ördögi mosollyal az ajkán. Új év, ugyanaz a Marina. Hát nem szép, hogy így tud bárkit szekálni? Közben be is futott a társa, minden úgy alakult, ahogy annak kellett.
- Látod, ő például nem tud róla - magyarázta a barna, mintha csak bizonygatni akarná az igazát. Mosolyogva nézte, ahogy Roland belenyúlkált az ételbe, még fel is nevetett kicsit. - Nem, nem tudtam. Szerinted a gyümilé is más? Te mit iszol, Csibe? - kérdezte Marina a másik bögréje felé biccentve. - Jó cucc? - folytatta a small talkot, aztán felkapott egy másik csészét az akárki elől, aminek természetesen a levitás nem örült éppenséggel.
- Nah, akkor igyunk a levitás jó kajákra, és a titkokra, amiket eszméletlenül jól tartok meg - biccentett Amélia felé sokat mondóan, hogy lássa ez egy olyan gesztus, amit jobb betartani most, mielőtt elkezdi hangoztatni a tavalyi eseményeket. Inni kell a titokra, vagy kikotyogja. Marina elméjében ez így működött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Látva a képet, először néhány másodpercig csak értetlenül ráncoltam a homlokomat, nem is nagyon értettem azt, hogyan is készülhetett rólunk ilyen fotó, ráadásul mozgókép, amolyan gif féle. Mert hogy a muglik világában ott a teló, meg a digitális fényképező, az addig oké, de itt mégis ki állt neki titkon lesben és sutyiban fotózni? És miért pont minket?
Emiatt ezernyi kérdés keringett a fejemben, Olívia reakciója azonban ennél is jobban foglalkoztatott, hisz amilyen hamar a távozás mezejére perdült, mindebből csak arra tudtam következtetni, hogy sajnos totálisan félreértette ezt a képet. Nem volt más választásom, nem hagyhattam őt csak úgy elmenni, emiatt is ugrottam elé, elállva ezzel az útját. Ahogy tekintetét fürkésztem, akkor már én is láttam benne valamit, valami olyasmit, ami nem sok jót sejtetett. Próbáltam is kimagyarázni, még Lili megerősítését is vártam, hisz ő is lány volt, szerintem már levágta, hogy Olívia a barátnőm, s ki tudta volna jobban elmagyarázni egy lánynak a valót, ha nem egy másik lány?
- Öhhh, várj! Olívia…- ciki, soha nem kerültem még ilyen
helyzetbe, de úgy éreztem, tartozom némi magyarázattal, így felpattanva a
padról, Oli után léptem, s beelőzve őt, megtorpantam előtte. - Ez…ez nem az, aminek látszik a képen. Igaz Lili? - hirtelen nem jutott az eszembe semmi, így a levitás lány megerősítését vártam. - Hát nem sosem, de most igen..Lili - megint csak a szöszire néztem segélykérőn, aki a korábbi blokkolást követően végre megszólalt. Ennek viszont addig örülhettem, míg meg nem hallottam, hogy mit beszél. Még a szemeim is elkerekedtek, s szinte már szuggerálva lestem Lilit, gondolván, hogy mi van már, elment az eszed? Ne dumálj már ilyesmit a barátnőmnek.
- Hát de, köszi Lili, ezzel most nagyon sokat segítettél - dünnyögtem oda, érezhette rajtam, hogy nagyon nem örülök, mert nem hogy kisegített, csak még kellemetlenebb helyzetbe hozott. Zavaromban jobbommal a tarkómat kezdtem el vakarászni, miközben tekintetem újra Olívia íriszeire emeltem.
- Igen, pontosan, szerencsecsók! - végül csak Olívia mondta ki, egy kicsit meg is örültem, hisz ezek szerint a barátnőm is vágja ám a témát, ismeri ezek szerint a bostoni szokásokat. Viszont a tekintetében nem véltem felfedezni a nyugalmat, mi több, mintha tébolyult tenger hullámaival néztem volna farkasszemet. Hüledezve hallgattam őt, ahogy rólam és Liliről beszélt, s mikor szóba hozta a vizsgát, kezdtem elsüllyedni szégyenemben, mert így megtudhatta Lili, hogy a vizsgán bizony segítségemre volt Olcsi,s neki köszönhetően valószínűleg nem buktam meg. Mindenesetre ez most kevésbé számított, az sokkal inkább zavart, amit Olívia gondolt, s a tény, hogy láttam, mennyire bántja őt ez az egész.
Újra elindult, de továbbra sem hagyhattam ezt az egészet annyiban, így gyorsan a karja után nyúltam, s nem túl erősen, de rákulcsoltam az ujjaimat, hogy visszatartsam őt. - Olívia légy szíves ne menj el, ez őrült nagy félreértés. Én és Lili nem kavarunk a hátad mögött, igaz Lili? - a szőkére pillantottam a padon, majd vissza Olcsira. - Egyetlen szerencse csók volt, ahogy Te is mondtad, ez hagyomány, szilveszteri, semmi érzelem sem volt benne. Lilinek se számított, meg nekem se, és azóta se történt semmi ilyen. Kérlek, higgy nekem - őszinte aggodalom csillant fel a tekintetemben, tényleg fostam attól, hogy most szakít, mert nem akartam hogy ez megtörténjen. Aztán Lilire néztem, bízva benne, hogy talán már rájött, mi zajlik itt, és segít igazolni a szavaimat.
- Lili, mond már el neki, hogy nem volt semmi azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elvileg sikerült a dolog, de ha nem, hát nem, annyira nem rémiszt meg. Úgyis lesznek olyanok, akik kikerülik, de még mindig az aggaszt leginkább, hogy nem láthatom a hatást. Az igazán genyó dolog lenne Istentől, Merlintől egyaránt. Valamit azomban ki kellett találnia, hogy miért menne oda, de végül megbánja, mert Marina el sem csevegte, hogy ilyen jóképű pasibarátja van, mint ő. Hát az a minimum nem, hogy mindenkinek áradozik rólam?!
- Roland vagyok, prefektus - nyújtok kezet a csajszinak. - Amúgy Marina, te rejtegeted a jó csaj barátnőid előlem? - nézek ide-oda a két lány között. - Vagy magadnak akarsz csak, önző módon, mi? - felnevetek, majd egy kicsit megcsócsálom a levitás kaját, ami nyilván ugyanolyan, mint a miénk. De talán mégsem, jobban esik valamiért. Talán csak, mert itt van és nem ott, fene tudja. Ezek ilyen pszichikai dolgok, amikhez éppen nem értek. Még. - Nem tudom milyen, de inkább Coláznék, csak a büdös manók nem gyártják, még előlük is titok. 1:0 az embereknek - nem mintha amúgy mindenfélével jobb a varázslat, mint az elektronika, meg a gépészet. - Persze, Marina ilyen kis duracel nyuszi - vonok vállat, bár olyan sokszor nem találkozunk reggel. Más a hálókörletünk a csajokkal, sajnos. Virágszál nem bírja ezt a nagy hangzavart és lelép, otthagy minket, mint eb a Szaharát. Hát szép, levitás lányok. Nem sokat ismerek, de azok morcosak. - Köszi - és magamhoz veszem a kaját és hagyom elmenni a lányt. Legalább jól is lakok közben. Aztán Marinára nézek somolyogva, na mi lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Óvatosság. Hát, ha valami nem jellemzi manapság, az az. Mondjuk, ilyen esetekben sosem volt az, valahogy van egy szerencsétlen és esetlen mivolta, aki mindig beveri valamijét, koccan egy fával, oszloppal, most valakivel. Szórakozott, azt mondanák rá, talán az is, nem éppen tudná most magát kifejezni egy-egy szóval, ha Riley-val ülne a rendelőben és erről kellene beszélni. Nagyon arra még nem tért ki, éppen mi van a fejében és minek kéne ott lennie, ezt most elnapolta, vagy majd egyszer, amikor okosabbnak érzi magát. Halad előre, mindig van, amivel lekösse magát, mondhatni, folyton egy alap fordulatszámon pörgeti magát, mintha muszáj lenne. Hogy ennek mi lesz a vége? Jó kérdés, maga sem tudja, igyekszik jót sejteni, nem valami vészes és sötét jövőt. De tudja, ebbe is bele fog fáradni, addigra viszont, reményei szerint, minden vihar elül benne.
- Baszki – mormogja, ahogy végül a falnál köt ki, jobb, mintha a szekrényeket dönti fel, vagy lefejel valamit. Vállában érzi kicsit a találka súlyát, azonban hamar elillan, mert minden cuccát sózza rá, jó hogy nem a táskát is a vállára akasztja, azonban az marad a sajátján, míg kötözget. Általában előbb a bocsánat és utána a kérés, viszont ismeri magát, ha most nem, később ugyan így jár, lehetőleg kint a sóderen és pofával veszi az esést, mint mikor becsiccsentett és lépcsőzni próbált. Jó, ott más bajok voltak, de azóta is van ott egy apró sebhely.
- Köszi – fogadja el a felé nyújtott kezet, belekapaszkodva húzza fel magát, majd visszavéve a cuccait, nagyot szusszan. – Remek, remek, örömmel hallom – jobb lesz, ha jobban figyel a világra, meg minden, elvégre egyszer zárkózott be ténylegesen, azóta mégis, mintha néha ezt fejben megint megtenné, csak nem éppen a jó helyen. Mi van már vele? Sose lesz normális?
- Ennek örömére, tudok segíteni? Ha kistesót keresel, meg ilyenek, elkalauzollak – hirtelen be nem ugrik neki, hogy bár ismerős az arc, tudja is, merre látta, de itt nem, sosem és hát mi sem egyszerűbb, minthogy rokont keres, vagy valaki mást.