34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borlai Artúr Máté összes hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Le
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 16:35 Ugrás a poszthoz

Támogatom, én is lemaradtam a nemesy y-ról Sad
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 16:41 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Csodálatos napra ébredtek rögtön a tanév elején, pedig előző nap még bolondos áprilisi idő volt széllel és jégdarabokkal, melyek a hálója ablakát ütötték. Ennek mára nyoma sincs, a felhők mögül előbújó nap kellemes meleggel árasztja el a környéket.
Ez azt jelenti, hogy éppen itt és most van itt annak az ideje, hogy kipróbálja a legújabb seprűjét, amin már egy jó ideje dolgozott, viszont a lakkozás csak pár napja száradt meg teljesen. Azért, hogy extra fényes legyen rákent egy újabb réteggel két napja, hiszen fontos a szép finish, ennyi nem árt meg. Nem tervezi értékesíteni, egyelőre nem akkora menő a szakmában, hogy bárki Borlai Broom Brandet akarjon magának a hétköznapi repüléséhez. A versenyseprű még várat magára, de már egyre jobban halad azon az úton, hogy lassan erre is alkalmas darabokat tudjon gyártani.
Alkotását a vállára csapva baktat le a helyenként nyüzsgő folyosókon, a bejárati ajtónál felhúzza a cipzárt a kardigánján, mert a felmelegesés ellenére is érezni lehet a hűvöst. Ez majd csak fokozódni fog, hogy ha a levegőben próbálgatja a seprűjét a szembe széllel.
Útközben a Néked zeng a dal dallamát dúdolja, a refrént hallkan ki is énekelgeti az orra alatt. Ez az egyik kedvenc darabja, amit kóristaként énekeltek kölyök korában, a mai napig a semmiből eszébe jut. A kviddicspályán elterülő gyepen már nyoma sincs a tegnapi nyirkos időnek. Elégedetten kapja lábai közé alkotását, újból ellenőrzi rajta a fogást, finoman felemelkedik, majd nem túl élesen felszáll a levegőbe. Először nem száguldozhat, hiszen, bár bízik a saját tudományában, azért bármi félre mehet. Az üzletben sem árulnak tesztelés nélküli seprűt. Fent a magasban megpillant még néhány gyakorló embert, majdnem mindenkit ismer közülük, a pályán lógó emberek előbb-utóbb beszédbe elegyednek. Lili éppen az akrobatikát gyakorolja, ami a mai napig lenyűgözi Artúrt. Mind az előadás, mind pedig a seprű felépítése, amin dolgoznak. Még sosem próbált ilyen darabot készíteni, biztosan trükkös, máshogyan kell kiegyensúlyoznia. Talán a nem túl távoli jövőben, de addig még sokat kell tanulnia.
Lassacskán a levitással egy szintre emelkedik, hogy onnan figyelje a gyakorlást. Nem köszön rá nagyot, még csak az hiányzik, hogy leessen neki az ijedtségtől. Persze utána eredne, de jobb megelőzni a bajt.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 16:43 Ugrás a poszthoz

Döntsük meg a burzsoáziát?
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 16:51 Ugrás a poszthoz

It is the music of the people, who will not be slaves again! *Neki egész jó hangja van, kórista volt*
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 17:08 Ugrás a poszthoz

Ahw, szeretsz? ._. *meghatódik* Együtt megostromoljuk a Bastille-t Love

Mademoiselle Bourgeoise Shocked
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 17:15 Ugrás a poszthoz

A padlóla le  Grin

Jöjj, hisz a barikádon túl, van még jövő, van még remény! * nyújtja a kezét*
Utoljára módosította:Borlai Artúr Máté, 2021. április 4. 17:17
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 17:30 Ugrás a poszthoz

Eljött a szebb jövő! Menekül a burzsoázia, lemond az előjogairó! Megcsináltuk! *visszaöleli* És még vér sem folyt.
Még.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 22:28 Ugrás a poszthoz

Bánkiék Zorkája
Nyuszi buli

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

Utoljára módosította:Borlai Artúr Máté, 2021. április 4. 23:42
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 22:33 Ugrás a poszthoz

Csáó, Máréna * táncikál*
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 22:44 Ugrás a poszthoz

Ja jobban belegondolok csak bedumáltam forradalmat szítani  Grin
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 22:49 Ugrás a poszthoz

Neem, az még akkor volt. A nagy szenvedélyben, amikor Enjolrasnak éreztem magam, nem mondtam, hogy bonzsúr burzsoázi.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 22:55 Ugrás a poszthoz

*Észrevétlenül elkezdi lapátolgatni a ládákat újból egymásra* Angel
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 23:07 Ugrás a poszthoz

Lillát a cz-vel és y-nal? Rolleyes
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 4. 23:41 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Ahogy irányítja a seprűt, elégedett a művével, bár ereszkedéskor lehetne finomabb a sebesség átmenete, amikor előre dönti az elejét. Ő tudja irányítani, hiszen a fejlesztési folyamatban az elmúlt években már egészen vad seprűkkel is meg kellett küzdenie, főleg az első időkben, amikor még az első próbálkozásaival gyakorolgatott. Nem száguldozik még, majd, ha már jól látszik, hogy tökéletesen irányítható a darab és minden a helyén van benne, elvégre most új bűbájokat próbált ki rajta. Egészen mélyre kell ereszkedjen, hogy a gyakorló Lili közelébe tudjon férkőzni biztonságos távolból, hogy nehogy megzavarjon valamit. Szerencsére nincs túl magasan, úgyhogy nem történik nagy tragédia, ha véletlenül leesik, azonban a sorsot nem szabad kísérteni.
A gyakorlást figyelve veszi csak igazán észre, hogy ez a seprű eléggé ütött-kopott – bizonyára az iskolai raktárból származik, vagy használtan szerezhette a lány. Egyrészt kezdőként jó ötlet nem beruházni, hiszen drága egy ilyen, azonban fontos, hogy az első mozdulatait az ember milyen seprűn gyakorolja be. Nagyon önbizalomromboló tud lenni egy kezelhetetlen járgány.
Tekintete egy ponton túl már inkább a seprű egyensúlyozását figyeli, mint a lány ugrásait és lépéseit, észre sem veszi, hogy Lili már felé fordult – elvégre a bokáján ez nem látszott.
- Szia Lili, nem akartalak megzavarni! - Kezdi kedves mosollyal az arcán a szőkeség vonásait kémlelve. Nagyon koncentrál, dicséretes, hogy újra gyakorol. Régen látta már a pályán, egy ideje már sejti, hogy nem csak elkerülik egymást. Épp válaszolna Lili kérdésére, amikor a lány a mondat közepén kishíján lezúg a seprűjéről. Ösztönösen előre dől a sajátján, hogy közbe tudjon avatkozni, azonban mire Lili mellé ér, már sikeresen elkapja a seprűt és guggolva elég stabilnak tűnik. Hát, csak megzavarta. Reméli, hogy a seprűje szele nem billentette ki az egyensúlyából a levitást.
- Huh, jól vagy? – Kérdi készenlétben ülve, hogy elkapja a lányt, ha ismét meginog. Nagyon veszélyes ez az akrobatika, hiába ilyen vastag a seprűjük.
- Jöttem megkérdezni, hogy mi újság. Régen láttalak erre. Meg kihoztam az új járgányt tesztelni. – Paskolja meg a még lakkszagú seprű elejét. Kicsit akadozott, amikor hirtelen akart gyorsulni, de nem volt nagy távolság, amin ki tudott volna bontakozni, emiatt tudott ilyen könnyen lefékezni. Nem volt nagy lendülete, de egy kicsit így is félrerántotta az eszközt, nehogy ütközzenek.
- Mintha nem lenne teljesen rendben a seprűd. Úgy látom, hogy nem jól irányítható. – Persze nem ért ehhez a sporthoz, de az, hogy fel-le mozog az ember alatt a seprű, amikor ugrál rajta, az határozottan veszélyesnek tűnik.
Utoljára módosította:Borlai Artúr Máté, 2021. április 4. 23:51
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 5. 12:50 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Kívülről remélhetőleg nem fog creepernek tűnni, hogy gyakorló kislányokat figyelget mindenféle gyakorlatok végrehajtása közben. Nem is tudja pontosan, hogy Lili hányadikos, valamiért van egy olyan érzése, hogy még mindig elsős, pedig már évek óta ismeri látásból, de a pályán sem idén látta először ezzel a rozoga régi seprűvel. Vajon tényleg nem nő semmit, vagy csak a seprűről érezni úgy?
Nem tetszik neki ez a seprű, ahogy fel-le emelkedik. Ahogy beszélgetnek, nem követi saját járgányával az akrobatikára kifejlesztett eszközt, csak a fejével és szemével idomul az aktuális magassághoz. Ha egy méternél nagyobb lenne köztük a szintkülönbség, akkor azért követi.
Örül neki, hogy nem lett semmi baja Lilinek, hiába nem volt olyan magasan az emelkedés ellenére, mint ahogy a kviddicsesek szoktak játszani, azért már eltávolodott a biztonságos magasságtól, ami szintén olyan, hogy eshet róla rosszul, ha például lendületből befejeli a seprűt.
Viszonozza a mosolyt, azonban ő nem változtat testhelyzetet a seprűjén – nem azért, mert nem menne, hanem mert ez a darab még nincs teljesen letesztelve, ráadásul a gyorsulásán akar még javítani.
- Ne is mondd, abban az időben szerintem senkinek nincs kedve… - Helyesel mély egyetértésben. Neki muszáj volt kimennie, hiszen the show must go on, ráadásul egy tök jó próbalehetőség a hó meg a szélfúvás, még ha utána rögtön ment is forró zuhanyt venni, mert nem érezte az ujjait, amivel markolta a nyelet.
– Én voltam kint párszor, szerintem felszedtem vagy két kilót a sok forrócsokitól, amit vedeltem utána.  – Csóválja a fejét nevetve. Persze ez nem igaz, hiszen egy dekát sem hízott, már amennyire látja. Nem annyira szokta magát méregetni a tükörben, egyedül a kócait állítja be, ha úgy van. De arra sincs mindig ideje, úgyhogy általában mindenfelé áll a hajkoronája, legyen az tervezett, vagy tervezetlen. A seprűvel többet törődik, sok felkészülést igényel egy-egy újdonság bevezetése.
- Köszönöm, most száradt meg a második lakkréteg! A legújabb darabom. – Feleli elégedetten, azonban nem a fényezésre a legbüszkébb, hanem arra, hogy megtanult hozzá egy bűbájt, ami érzékeli a felé szálló dolgokat és próbálja kikerülni. Ettől tartott picit, mert mi van, ha rángatni kezd a seprű néhány galamb miatt?
- Megy, de gyorsulhatna finomabban is. Picit érzem, hogy nehezen veszi fel a tempót. – Sóhajt tekintetét a vaskos seprű viseltes cirokján megpihentetve. Esetleg, ha a cirok alakján még alakítana, akkor jobb lenne? Picit lehetne vékonyabb a vonala és hegyesebb a vége.
– Ha nem próbálsz meg vele száguldozni meg túl magasra menni kipróbálhatod. Nem dob le. – Feleli nevetve beletúrva a hajába, ami már az előbb beállított a szél. Szereti, hogy hosszabb a haja, de nagyon zavaró tud lenni repülés közben.
- Még nem teszteltem rajta mindent, de nagy baj nem lehet. Csak a labdázók közelébe ne menj, attól lehet megvadul. – Mutat a pálya messzebbi végén dobáló játékosok irányába. Ha véletlenül felé szállna egy kvaff, könnyen lehet, hogy próbálná félrerántani a seprűt, és ezt ugye még nem látta. Talán később meg is kéri az eridonosokat, hogy dobálják meg a levegőben. Maximum megint eltörik valamilye, ha ledobja.
Bólogatva hallgatja, hogy Lili seprűje mennyire öreg és megbízhatatlan.
– Nem kéne, ez balesetveszélyes. – Száját elhúzva gondolkozik a seprűre meredve.
– Ha gondolod, szívesen megnézem mi baja. Bár, akrobatikás seprűvel még sosem volt dolgom. Ez máshogyan emelkedik eleve, ugye? – Jobban belegondolva még ülni sem ült ilyenen, most pedig már mindegy, nem tudja, hogy milyennek kell lennie, amikor épp minden rendben van vele.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 5. 15:17 Ugrás a poszthoz

Lóránték Emmája

A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről.  Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
 – Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 5. 16:00 Ugrás a poszthoz

Bánkiék Zorkája

Az izgalomtól gyorsabban ver a szíve, pedig hát nem kéne. Az igazi nagy meccs akkor volt, amikor Keserű Mátyás megejtette az állásinterjút. Érezte, hogy nagyon jól sikerült, bár abban nem biztos, hogy nem játszott-e közre a sikerében, hogy a férfi a tanára. Bent volt a helyettese is, ezzel kiegyenlítettebbé téve az interjú fairségét.
Mehetett volna a Bagolykőbe is gyakorló tanárnak, de úgy volt vele, hogy itt még nem próbálta ki magát. Meg egyébként is, nem biztos benne, hogy a diáktársai tanárként lennének képesek tekinteni rá. Este együtt bandáznak a Navine klubhelyiségében, másnap reggel meg dupla Bűbájtan Artúrral. Különben is, nagyon jó tanárt kaptak idén, úgy hallotta, hogy a nő egészen híres a szakterületén. Még nem volt sok lehetőségük beszélni, de biztosan sokat tanul majd tőle – hátha ért a seprűk bűvöléséhez is.
Így hát maradt az előkészítő. Itt is nagyon fiatalka, de legalább úgy érzi, hogy nem a barátait kell nevelnie, oktatnia, számára sokkal inkább ez a tanárszerep.
Újdonsült tanárként kiváló radarja van ahhoz, hogy kiszagolja a kollégáit. Legalábbis reményei szerint, mert egyébként nincsenek tanáros csápjai, sem pedig ultrahanggal nem kommunikál. Sajnos.
Ahogy a szőke hölgy megfordul, láthatóvá válik számára, hogy festék borítja. Akaratlanul is szélesen elvigyorodik. Hát ez vár rá? Reméli, hogy őt nem kék-zöld foltok fogják fedni a sok labdától, amit felé rúgnak.  
- Ne haragudj, nem úgy értettem! – Mondja a fejét megvakargatva, de azért halványan még mindig vigyorog a fiatal nőre. Nem tudja, hogy mennyire illik rögtön az elején tegeznie a már meglévő dolgozókat.
- Rozál néni? Ááá… lehetséges, hogy át lettem ejtve és takarítani vettek fel? – Kérdi meglepett kétségbeesést színlelve. Valószínűleg vagy a papíron szerepel hibás dátum, vagy ő nem tudja, hogy milyen nap van. Amennyi felé áll a feje a három különböző iskolával, nos… utóbbi könnyen lehet.
- Sajnos nem. Keserű úr nem volt túl közlékeny, gondolom azt hitte, hogy feltalálom magam. – Tárja szét a karját tanácstalanul.
– Gondolom valami nagyon profi, gyakorlott tanár mellett kell dolgoznom. Testnevelést és repülés szakkört fogok tartani. – Magyarázza, hátha így közelebb kerülnek a megoldáshoz és megtalálják azt a mágust, aki mindenhez ért, amire az ifjú padavannak szüksége van az oktatáshoz.
– Te rajzot tanítasz, ha jól látom. – Tekintetét a festékfoltokra emeli és újból arcára szökik a mosoly. Kiváló festővászonná is vált a kollegina. A gyerekek nagyon élvezik a festést, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a szervezésen. A mellettük lévő 6 évesforma kisfiú elejti a saját tojáskáját, azonban az nem törik el. Bizonyára gyerekbiztossá van téve.
- Igen, meg nem túl hosszúak a szünetek, most lehet dögivel együtt játszani. – Mert hát az alkotás is játék valahol, közben csipoghatnak arról, hogy milyen labdát hozott a nyuszi előre, meg hogy apa azt mondta, hogy vödör vízzel fog jönni, nem parfümmel. A másik kislány erre aggódva tátja el a száját.
- Dehogynem, nagyon szívesen! Izgalmasabban hangzik, mint a takarítás! Nem mintha lenne kifogásom Rozál néni társasága ellen. – Teszi hozzá, hogy nehogy megsértse a távolból a hölgyet. Biztosan kedves néni, a régi általános iskolájában kedvesek voltak a takarító nénik meg a karbantartó bácsik.
- Nem tudom, tornázzunk? Táncoljunk? Hol van még hely? – Kérdi izgatottan szétnézve a társaságon, hátha talál egy unatkozó gyereket a forgatagban.

Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 24. 01:04 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Néha, amikor nézi ezeket az akrobatáka elfantáziál azon, hogy milyen lenne ilyen mutatványokat leművelni sepűrháton. Egyszerre nyűgözi le és érez egyfajta elszántságot magában, hogy igen, ezt meg kell tanulnia, másrészt meg nem tartja magát elég bátornak ehhez. Az elgémberedett testéről nem is beszélve, amivel azóta nem sokat törődik, amióta nem kviddicsezik. De még ha erősödne úgy igazán, mint régen, akkor sem hajlékony. Valamennyi nyújtást csinált a régi szép napokban, azonban az csak őrzéshez volt elég, máshoz nem. Utána pedig nagyon ráállt a seprűk tervezésére, ami sok görnyedéssel jár. Cserébe a seprűkről, fákról és persze bűbájokról viszont nagyon sokat megtanult, ezért nagyon izgatja a fantáziáját ez az újfajta járgány, amit még nem bütykölt. Ugyan nem sok fogalma van arról, hogy ilyen seprűkről hogyan szerezhetne információt, elvégre Magyarországon nem túl elterjedt sportról van szó, így nem is található sok minden erről sem.
- Sorakoztál? Huh, én utálok sorban állni. De biztos nagyon finom, ha ezt megtettétek érte. – Feleli vigyorogva pislogva a szőke levitás irányába. Csak ahhoz van türelme, ami igazán érdekli, ezért nem volt az évfolyam legjobb tanulója, amikor alapképzésre járt. Vicces lesz így szapulnia tanárként az ifjúságot, hogy miért nem tanulják meg a tárgyát. Hát az a legfontosabb!
- Mit tudott az a kávé, hogy mindenkinek ez kellett? Lehet elnézek, hátha van valami… vagy nem tudom. – Folytatja csevegő hangon. Nem gondolja, hogy nagyon megéri, de az tényleg érdekli, hogy miért kellett mindenkinek a kávé. Majd lehet megnézi a kínálatot úton az előkészítő felé. Nem nagy kerülő, a séta pedig mindig jól jön, főleg a tavaszi friss levegőn.
Helyeslően bólogat a lakkozásra. Sokat gyakorolt mire ilyen szép, egyenletes finisht tudott létrehozni. A lelógó lakkcseppeknél nincsen undorítóbb látvány. Kivéve, ha beleragad a kihullott hajad… na aaaz… kiábrándító.
Ő maga is ereszkedőre veszi a figurát, de azért reméli, hogy nem okoz ezzel galibát. Eddig jól működik a seprű, ha Lili megüli, sőt megállja a problémásat, akkor az övével sem lehet baj. A lány mögötti ereszkedés közben tekintete egy pillanatra elidőzik Lili szőke fürtjein, majd a seprűt követve pillantása is ereszkedésnek indul, azonban összeszedi magát. Kislány.
- Áh, akkor olyan kis nyugdíjas seprű. Vagy mint a gyerekek gyakorlója, nem tudsz vele nagy bajt okozni. – Összegzi, ahogy rugalmasan leugrik a puha párnázásról, hogy a gyepet páros lábbal érje.
- Persze feltéve, ha rosszul ugrasz. Ha ez elszabadul nagyot tud csapni. – Fontos a biztonság, annyi szent. Számolgatott ő már biztonsági tényezőt, úgyhogy ebben lesz gyakorlata az egyetemen is. Talán ott többet fog tanulni az efféle seprűkről.
- Egészen izgalmas lehet ilyet tervezni. – Magyarázza zöldjeit le sem emelve a fáról, a sajátját addig a derekának támasztja. Az egyik végén mintha lenne egy fura kis elváltozás, azonban más külső nyom nem látszik rajta a normális viseltességet leszámítva.
- Vannak bűbájok, amik letesztelik, hogy mit tud… ott kijön a hiba, szerintem olyan baja lehet. Vannak olyanok, akik bűvölgetik a seprűjűket… aztán nem értenek hozzá és tönkre teszik. - Csóválja a fejét még mindig a versenyseprűvel törődve. Már csak az a kérdés, hogy a gyerekseprűknél megszokott varázsigék mellett mivel bűvölhették meg. Egyáltalán gyerekbűbájos ez?
- Tavaly még jó volt? – Kérdi hirtelen megfeledkezve az előbbi ígéretéről, miszerint kölcsön fogja adni a seprűt. Nem akarta átverni, csak hirtelen előtört belőle a műszerész és nem tud ennyi mindenre figyelni.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 24. 02:01 Ugrás a poszthoz

Bánkiék Zorkája

Érdeklődve kémeli a szőkeség széles mosolyát, amit ő maga is viszonoz. Valószínűleg ez amolyan pszichológiai dolog, amit a tanárok itt a kicsikkel is csinálnak, mert jól esik nekik a bátorító mosoly, aztán már csak nem eshet ki szerepből. Vagy mi. Lehet csak kedves.
Mindenesetre Artúr is szeret mosolyogni, alapvetően egy jó kedélyű figurának tartja magát, így nem okoz számára gondot viszonozni a kedvességet. Játékos vigyorral a képén folytatja tovább az előbbi gondolatmenetet.
- Lehet, hogy félreértették a seprűt. Vagy úgy gondolták, hogy nagyon jó alternatív megoldásuk van a seprűkészítésre. – Végül is, ez is egy felhasználási módja lehet, bár egészen biztos benne, hogy kiakadna, ha valaki az általa tervezett seprűt takarításra merné használni. Valószínűleg teljesen megborulna a szerkezet és közben elkezdene ficánkolni, mintegy tiltakozásul. Nagyon értékes számára minden darab, ami a kezei közül kerül ki.
Kicsit ráncolja a szemöldökét az újszülött dologra, mert tudta, hogy volt itt valami nagyon kicsi csoport, na de hogy újszülött… micsoda? Aztán gyorsan letisztázódik benne, hogy miről is van szó, még ha ez még nagyobb határozatlanságba vezeti.
- Áh, hát ez lett volna a következő kérdésem… - Feleli lemondóan pislogva az egyik festéses barna kislány irányába, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Mi van, ha őt most átverték és nincs itt semmiféle felvétel? Vagy találtak jobbat, aki ténylegesen testnevelést tanult valami mugli egyetemen és fociedző egy ifjúsági csapatnál. Tudja is ő.
Aztán felvillan a feje fölött a képzeletbeli lumosos pálca. Megvan!
- Lehet azért, mert én még nem vagyok tanár. Most végzem majd a Bagolykőben. – Korai volt a kétségbeesés és a tesi tanár karrier temetése, hiszen ez teljesen reális magyarázatnak tűnik. Picit meg is orrol magára, amiért ilyen hamar hagyta, hogy bepánikoljon odabent, még ha ezt kintről csak egy nem túl őszinte, zavart mosolynak is látszott. Nem hiába no, nem gyakorlott még ebben a munkahely dologban.
- A kreatív tantárgyak nagyon jók, a kicsik is biztosan élvezik. Én egy kicsit aggódom a magam részéről. – Sok a lusta gyerek, meg olyan, akinek egyszerűen nincs tehetsége az egészhez, és annak bizony a testnevelés tanár legalább akkora mumus, mint a matekos kolléga. Érdekes módon, általában ez fordítva szokott lenni, a tesiseknek a mumus a matekos, és a matekos érdeklődésű lurkóknak pedig a tesi a legborzalmasabb tárgy.
- Meghiszem azt! Én régen jártam mugli iskolába, ahol ilyen óráink voltak… hát… - Na, igen a sok kiborult esetmosó víz, a régi rozsdás vödör, amibe önteni kellett. Meg persze a rajztábla körüli festékek. Volt, hogy direkt körbement a festékkel a tábla körül, mert ki akarta próbálni, hogy milyen, amikor az a kép.
- Ha a seprűt szereti, mi nagyon jóban leszünk. – Erősíti meg nevetve. Sokan egysíkú, buta embernek tartják a suliban, hiszen feltűnően sokat szeret foglalkozni ezekkel a nagyszerű járgányokkal. De ha egyszer ez az élete? Ráadásul kell ehhez tudás, egyetemen is tanítják.
Száját zavartan húzza el a nyuszitáncra, melyet a nagyszínpadon kéne megejtenie. A legkisebbek körében valószínűleg nagy népszerűségre tenne szert, azonban nem szeretné elveszteni a tekintélyét, mint oktató, főleg már azelőtt, mielőtt tanítana. A mentora, legyen az bárki is, nem dicsérné meg. Legalábbis így képzeli, hogy ha nincs tekintély, nincs fegyelem.
- Aaazt inkább kihagyom. De a sorverseny jól hangzik… csak… nem is ismernek. – Folytatja szégyenlősen a hajába túrva. Hogy álljon oda eléjük, hogy csináld ezt, csináld azt. Figyelnének rá, vagy lesújtó pillantásokat kapna a szülőktől? Nem is olyan egyszerű ez a tanárság, mint képzelte. Elvégre sosem akart tanár lenni, csak így alakult.
- Ha kicsit is jól neveltek, nem hallgatnak egy idegenre. – Csak álljon ki és mutatkozzon be a színpadon? A matekos gyerekek meg jól megdobálják a Kisszámolóval, ha éppen náluk van. Rosszabb esetben kap egy körzőt is az arcába a felsősöktől.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 25. 16:57 Ugrás a poszthoz

Süveges Lili - 2021.04.25. 10:32
Köszönöm, még B betű is van rajta, mint Bagolykő Cool Grin



B, mint Borlai Cool

Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 25. 18:55 Ugrás a poszthoz

Lóránték Emmája

Nagyon jók és érdekesek ezek az egyetemi tankönyvek – már persze amelyik kapható ebben a falusi kisboltban. Meglepően nagy a választék, azonban muszáj lesz beiratkoznia az egyetemi könyvtárba is, ha nem tud sürgősen megszerezni mindent a héten. A bagolyköves tankönyveket, meg azt az egy-két testnevelési akármicsodát pikkpakk bedobálta a kosárába, ami egyre nehezebbé és nehezebbé vált, így a földre helyezve folytatta tovább a keresgélést. Az egyetemiek jóval vaskosabbak, szinte mindegyik keményborítású. Egy ponton túl azonban feladja, hogy minden egyes darabba beleolvas, hiszen a képleteket, bonyolult ábrákat és diagramokat látva meglehetősen elmegy az önbizalma az egésztől, pedig még el sem kezdődött. Nagy álma volt, hogy a seprűk szakértőjévé, amolyan mesterévé váljon, ez a szak pedig jó alapot fog neki adni, hiszen mindenféle közlekedési eszközt és bűbájt tanítanak, ami később bizonyosan hasznára fog válni. Fel van készülve arra, hogy nem lesz könnyű, azonban a félelem mellett bizakodik.
Szemmel láthatóan nem csak ő, hanem Emma is sikerrel vette az utolsó évét a suliban, hiszen új könyveket vásárol. Még emlékszik rá, hogy mennyire izgult a VAV-on, hiszen csak bűbájtanból meg repüléstanból érezte elegendőnek a tudását, azonban végül nem is volt olyan borzalmas. Nem túl meglepően nem ő lett az évfolyam legjobb diákja, de sosem pályázott erre a címre, azokat meghagyja a levitásoknak. Bár most két alsóbb éves kislány lett az iskolaelső a házukból, amit maga sem ért. Nincs túl sok kapcsolata velük, de a klubhelyiségben látottak alapján nem nézi ki egyikből sem. Hát ezért nem ítéljük meg a könyvet a borítójáról. Bár Emmáéra nézve meglepetten tapasztalja, hogy valami nyálas tiniregényt búj, nem is a következő évi tankönyveit.
Igaza is van egyébként, még ki kell élvezni a szünetet, nem kell olyan izgatott szerencsétlennek lenni, mint ő, hogy minden egyetemi könyvet átforgat mielőtt a kosarába kerül.
Tekintete a könyvről a sűrűn pillogó lány arcára vándorol, ahogy szájára félmosoly ül ki.
- Érdekes könyv? Nagyon belemerültél. – Mondja az utolsó vaskos, kemény fedeles könyvet bedobva a roskadozó kosarába, mire egy eladó gyilkos pillantásokat küld feléjük. Artúr nyakát behúzva int egyet felé, ezzel elnézést kérve a vandál viselkedésért.
- Hupsz… - Fordul vissza röhögve Emmához, miután látó- és hallótávolságon kívül került a nő.
- Gratu a vizsgához! Papíros boszorkány lettél! – Folytatja a csevejt a maga könnyed módján. Nem fosta a szavakat, de mindenkihez mindig volt pár kedves gondolata, még ha ez nem is jött be pár embernek.
- Mire mentél végül? Mi volt a tétovázás oka? – Kérdezősködik a papírt összehajtogatva, hogy aztán azt is jól zsebre tudja vágni a többi közé. Majd otthon bejelöli, hogy mi az, amit nem talált meg, itt ezzel nem éri meg foglalkozni.
- Én most vásárlok, mert többfelé kellett szaladni… gyakorlati hely, egyetem, utolsó év a Bagolykőben… - Sóhajt fel a fejét csóválva, azonban arcán nem látszik csalódottság, sokkal inkább izgatott a ráváró feladatokra gondolva. Reméli, hogy sikerül mindenhol a maximumot nyújtania.
- Felvettek közlekedési eszközök és bűbájok szakra az AMS-en! – Újságolja büszkeséggel a hangjában, kicsit talán ki is húzza magát. Csalódott volt, amikor két évvel ezelőtt nem jött össze a norvég egyetem, amire jelentkezett, viszont most úgy érzi, hogy a helyes úton jár.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. április 25. 21:08 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Alapvetően nem volt az a nagyon fecsegős alkat, azonban, ha érdekes dolgokra terelődött a téma, akkor szívesen elvolt ezekkel az üres csevegéssekkel is. Ha meg a seprűkre terelődik a szó, akkor bizony ő az, aki átveszi a beszélgetés fonalát, mert arról nagyon szívesen mesél. Legyen az a sajátja, bolti, tervezés, történelem. Minden is érdekli. A kávékkal is elvan, azonban egy idő után már bezavarodva bólogatva követte a Lili által felsorolt különlegességeket.
- Elmegyek, igen. – Bólogat tovább, de már maga sem tudja, hogy mi volt a lista elején, pedig eskü figyelt. Szokott ilyeneket inni, meg nagyon jó randihelyszín is egy kávézó, de azért nem rajong érte ilyen szenvedélyesen.
- Nem iszol sok koffeint? – Kérdi a lány pörgését szemlélve. Talán egy kis extra koffeinnel ő is jobban tudta volna követni, hogy mennyi és milyen féle van, milyen sorrendben. Mindenesetre észben tartja, ha valakit meg akar hívni legközelebb.
Tekintetét is hívogatta valami, mégpedig Lili fészkelődő popója ereszkedés közben. Egy pillanatra el is időzik rajta, ezért nagyon észnél kellett legyen a leszálláskor, elég nagyot kellett dobbantani a lábával, hogy stabilan érkezzen.
Arcára döbbenet ül annak kapcsán, amit Lili mondott a háztársára és arra, hogy mennyire nem sérült meg a seprű hatására. Kékjeivel lepillant a seprűre, majd a meglepettség elmélázásba megy át. Mutatójával valami dallamot dobolva a seprűn. Ha matat valamivel, az mindig segít neki a gondolkozásban.
- Talán pont a hibája miatt úszta meg a háztársad. – Folytatja a gondolkozástól összeszűkített szemekkel. Valami lassítja, hátrafelé és nem jól érzékeli, hogy állnia kéne. Egészen úgy hangzik, mintha a bűbájokkal lenne probléma, különösen a lebegtetővel.
- Lehet, hogy valaki meg akarta bütykölni a lebegtető bűbájt rajta. – Böki ki végül a diagnózisát, mint habil. seprű PhD szakember. Nem példátlan a kviddics meg verseny világban, hogy valaki így akarjon ügyeskedni. Vagy csak az is lehet, hogy fél a tempótól, talált egy jó bűbájt rá és szakértelem nélkül szerette volna kényelmesebbé tenni a járgányt.
- Ha más is hozzáférhet a raktárban, lehet, hogy megbabrálták. Nem feltétlen rosszindulatbóól… csak… - A nagy seprűforgatásban a csípőjének támasztott újdonsült masina eldől, s tompa puffanással ér földet. A régi akrobatika seprűről figyelme a saját gyártmányára terelődik. Egy gyors hoppát elmormolva felállítja, körbe forgatja, hogy nem lett-e baj, majd miután meggyőződik, hogy minden okés, a száránál fogva félmosollyal átnyújtja Lilinek.
- Nem lett baja! De tényleg ne menj mozgó dolgok közelébe. Kíváncsi vagyok a véleményedre…. amúgy… hány éves is vagy? – Kérdi átadva a seprűt. Meg nem tudná mondani, hogy mióta ismeri, de valahogy több évesnek tűnik a jelenléte a kastélyban. Azzal a kislánnyal szokott mindig lógni, aki kalimpál a kezeivel. Repülni elég idős, az tuti.
Mindenesetre kíváncsi a szőkeség véleményére. Szereti, amikor mások is megülik a seprűit. Elvégre az a célja, hogy később minél több ember üljön a nyeregbe.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. augusztus 17. 23:07 Ugrás a poszthoz

Bánkiék Zorkája

Hümmögve helyesel a nő felvetésére, miszerint minden gyerek szereti a mozgást. A szemében általában voltak a jó kondiban lévő, örökmozgók, mint amilyen ő is volt gyerekként, meg azok, akik olyan kis esetlenek., akikről messziről lesüt, hogy rosszak testnevelésből. De igaza lehet, biztosan lehet valamilyen mozgásformát találni nekik is, amit élveznek.
- Olyat kell keresni, amiben sikerük van. Itt elég kicsi osztályok vannak, ha helyesek az ismereteim. – Kérdőn pillant Zorkára, noha a hangsúlya korábban inkább kijelentő volt. Már egy gondolattal előrébb jár, mint amiről beszél.
- Szóval lehet mód külön figyelmet fordítani az ifjúságra. – Mondja az öreg 22 éves fejével, mint aki sok mindent megélt már. Sok szerelmet, bulit és szétszabdalt kezet egy-egy elrontott barkácsoláskor. De ez is valamiféle élettapasztalat, nem?
A bölcsessége hamarosan átül zavart vigyorba, amikor megerősítik abban a félelmében, miszerint a kicsikkel nehéz lesz. Így cukinak tűnnek, de nagyon sok kezelhetetlen gyerekről hallott. Az biztos, hogy ha itt helytáll, akkor nagyon sok, stresszel járó akadály már nem is lesz akkora gond az élete későbbi szakaszában. De akkor sem akarta, hogy korban olyan közelállókat tanítson, elvégre azokkal szemben mi tisztelete van, akikkel egy körletben lakik és minden nap látják?
Semmi.
- Ez nem hangzik túl biztatóan… De megbirkózom vele. Azt hiszem. Kaphatok pár túlélési tippet? – Kérdi ezúttal már a megfelelő hangsúllyal, hiszen most pont ezen zakatolnak a gondolatai. Látva ezt a gyerektömeget, hallva ezt a zsivajt pontos elképzelése van már, hogy mi vár rá, még akkor is, ha ez egy kötetlen program és itt az a dolguk, hogy gyerekek legyenek. És abban nagyon jók, még akkor is, ha zavarba ejtő a tőle pár méterre álló kisfiú, aki épp a saját bányászott produktumát fogyasztja el. Száját kissé elhúzza, de végül is nem szól rá, majd megtanulja, hogy nem finom. Nem akarja, hogy kötekedős tanár bácsiként ismerjék meg – helyette Zorkának hála jó hangosan mindenki megtudta, hogy kicsoda ő és mit fog itt csinálni. Lehet, hogy más ilyenkor kihúzta volna magát, azonban Arti inkább kicsit összébb zsugorodott, mintha csak azt akarta volna, hogy kisebb felületen lássák a kíváncsi szemek. Aztán végül összeszedi a bátorságot és megszólal.
- Jó napot, sziasztok! Köszönöm a bejelentést, tanárnő. Igen, ez így lesz. Remélem nagyon jóban leszünk és… élvezni fogjátok a közös munkát. Én nagyon várom. – Böki ki kissé határozatlan hangon. Nagyon váratlanul érte, legszívesebben minden szó közé beszúrta volna, hogy izé meg minden félmondat végére, hogy ’meg ilyenek’. De helyt állt, már csak a gyakorlatok diktálásánál kell teljesítenie egész éven.
- Milyen eszközök vannak a sorversenyhez? Mit szólnál hozzá, ha a fűre felrajzolnánk azokkal egy menci ugróiskolát? – Kérdi a megbűvölt aszfaltkrétákra sandítva. Nem biztos benne, hogy alkalmasak erre a felületre is, de hátha valami unverzális-csodatechnológiás akármik. Ha nem, akkor marad a hagyományos verseny.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. augusztus 18. 21:23 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Arcára bizonytalanság ül Lili kijelentését illetően, hogy csak alkalmakkor iszik kávét. Amilyen átéléssel beszél róla, már valószínűleg régen függő, csak még nem ismeri be magának. Artúr is a cigaretta rabja, mindig megtalálja a megfelelő alkalmat, hogy azt mondja, hogy most itt az idő rá. Ez is egy módja.
- Nem egyszerűbb magadnak tenni bele valami szirupot, mint sorakozni? – Kérdi zavartan, mert ő még mindig nem annyira vágja ezt a kávézós életérzést. Akár reggelire issza az ember, akár kávézik, ha úgy van, és -lássuk be- a kávérajongóknál általában úgy van, ez nagyon sok időt felemészt és még több pénzt.
- Tényleg annyival jobb a bolti, mint amit itt csinálnak a manók? – Török kávéról meg arab kávéról hallott már, hogy híresen jó, manó kávéról kevésbé, de miért ne lehetnének különlegesen tehetségesek az iskolában dolgozó manók is?
Arti általában nagyon jó manőveres, a le meg felszállás már meg sem kottyan neki, de ha nem figyel, akkor könnyen bukhat orra. Sajnos néha előfordul, hogy külső tényezők megzavarják a látását, ezért az emberfiának igencsak észnél kell lennie. Főleg olyankor, amikor egy páholynyi hölgy szurkol a csapatnak, vagy éppen próbálja meg szándékosan megzavarni az ellenfél játékosait. Szép dolog ez, szívesen időzik a tekintete azokon a kvaffokon is, azonban ezzel a saját játékosaiknak is betehetnek. Pont ezért nincs túl sok lehetősége ilyen csodákra.
Nade: Lili. Ő nem próbál semmit szándékosan, mégis megkavarta Artit. Pár sűrűbb pislogásra szüksége van ahhoz, hogy újabb páros szervet keressen és azt lehetőleg a fejen találja meg. A fülek már langyos, azonban a levitás íriszeit próbálja belőni, hátha akkor nem csúszkál a tekintete, mint forró kés a vajon. Iskolai seprűkről van szó, az biztos. Újabb erős pislogás, mert hát figyelni is illene arra, amit mond a lány, még ha csak egy szája is van.
- Áh, értem. Lehet valamelyik rajongó akarta kipróbálni, a régi darabok már nagyon érzékenyek. Egy nagyobb kocc a megfelelő helyen és már meg is zavarodhat. – Feleli immáron visszatérve a valóságba, egyet még biccent is, hogy komolyabbnak tűnjön, amit mond. Igazából komoly is, hiszen ez valóban így van és emiatt nagyon aggasztóak az iskolai seprűk, könnyen megsérülhetnek az ifjú kviddics meg akrobatika tehetségek.
- Szerintem nem kéne veszélyes seprűn gyakorolj. Megpróbálom átnézni valamikor. Becsszó nem teszem tönkre. – Jó, hát még nemigen szedett szét ilyesmit, de bízik annyira a képességeiben meg a szakirodalomban, hogy ettől nagyobb bajt nem okoz. Vagy ha mégis, akkor muszáj lesz új járgányt venni, szóval Lili mindenképp jól jár, ha nem éri baleset.
Remélhetőleg az imént átnyújtott prototípussal sem fog lesérülni, ha az akrobatikus seprűt megúszta. Félmosollyal nézi, ahogy a lány kipróbálja a párnázóbűbájt, majd hamar fel is száll vele.
- Jó utat, és figyelj arra, amit mondtam! –
Inti óvva, s csak remélni tudja, hogy nem üt be a ménkű. Ha mégis, akkor csak ezzel selejtes, lomha járgánnyal tudná követni, ami semmit sem ér, ám erre igyekszik nem gondolni. Jobban aggódik, ha idegenek használják a kreálmányait.
Ahogy szürkéivel követi a szőke lányt, tekintete lassan átsiklik a seprű orrára. Szép egyenesen megy, a cirok sem inog. Kívülről is jól néz ki.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. augusztus 21. 00:40 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Artúr mindig is az aktív kölykök közé tartozott, ha ikertestvérével összefogtak, akkor mindent is letaroltak. Többször nevezték már türelmetlennek, hiszen mindig az azonnali siker és eredmény éltette. Nagyon kevés dolog volt, aminél képes volt elfogadni, hogy a befektetett munka gyümölcsét nem lehet azonnal leszüretelni. Ilyen a seprűgyártás meg a bűbájtanulás, az összes többit eléggé hamar feladta, amikor nem kapta meg a gyors visszajelzését: ilyen volt a kviddics, az énekkar meg… egészen jó orgánuma van, de sosem lesz egy Angyal Odett, akkor minek énekeljen még itt is? Szeret dúdolgatni magának, sőt szívesen kiengedi a hangját seprűkészítés közben, de ennyi.
- Végül is, ez is egy módja az adrenalin szerzésnek. – Bólint, bár még mindig határozatlan abban, hogy megéri-e az élmény, főleg, ha még rosszat is választ abból a sokból, amit próbálnak eladni.
- Sári nővére? – Vonja fel a szemöldökét bizonytalanul, ahogy átszkenneli az agyán az összes ismerős Sárit, majd szűkíti a kört a nővérre, majd pedig a morgásra.
- Vizsnyiczki? Lilla egy pasival volt? – Kérdi nem titkolt, ám nem erős döbbenettel a hangjában. Lillát még csak veszekedni látta a pasikkal, esetleg még azt elképzeli, hogy a könyveket kiadja nekik, de így… ennyi. Nem lenne rossz lány, csak a természete… főleg mostanság.
- Akkor biztosan szép pár, ha ilyen jól megértik egymást…– Az ember utálatban, bár ezt már nem teszi hozzá, mert a vicce akkor már kicsit gonosz lenne. Ő jobban szeret ítéletek nélkül élni, mert az a sok harag és indulat neki is fog fájni.
- A múltkor azt próbálták beadni a srácok, hogy gumicukros kávéjuk is van. Te is láttad? – Jut eszébe az édes kis párról meg a kávéról. Pár hete mindenáron el akarták vele hitetni, hogy ilyen is létezik, azonban ez számára teljesen elképzelhetetlenül és undorítóan hangzik. Ha ilyet kéne innia, jobban megborítaná, mint az ütés az akrobatikus seprűt.
- Még az is lehet, ha ilyen régi. – Helyesel, bár így nem tud egyértelmű magyarázatot adni. Itt-ott egy kis karc, ott egy kicsit hiányos a polírozás. Egyik nyom sem olyan átütően erős, talán a szétszereléskor meg tudná mondani az okát. Sokkal jobb lenne, ha valaki mindig karbantartaná ezeket a darabokat egy bizonyos összegért. Elvégre tovább lennének jók meg a diákok biztonsága sem egy utolsó szempont.
Nem akar maga mellett kampányolni, de még az ő teszt-darabjai is biztonságosabbak, mint itt némelyik. Hát milyen szépen száll a szőke kis csajszi a magasban. Az íves kanyaroknál egy kicsit aggódott, nehogy lerepüljön a seprűről. Látott már olyat, hogy a lovas haladt tovább egyenes vonalú gyorsuló mozgással, míg alatta a seprű pályát változtatott. Mondjuk aztán az ember is, csak már két koordináta tengely mentén tették ezt, de legalább közelítve a zérót.
- Igen, jól nézel ki! – Kiált fel, azonban pár másodperc múlva kapcsol, hogy mit mondott. Reméli, hogy nem hallatszott tökéletesen odafent a légáramlat miatt.
- Kényelmes? Könnyen manőverezik? – Tereli egyből a témát, miközben zavartan a zsebeibe dugja a kezeit. Oké, hogy kellemes látvány a leányzó, meg kiderült, hogy nem 14 éves már 3 éve, de ez ciki volt. Nem ez volt a kérdés, bármennyire is szépen farolt.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. augusztus 21. 21:05 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

I belive I can fly, I belive I can touch the sky…. Abban egészen biztos volt a navinés, hogy tud repülni, még ha seprűháton is, viszont az eget megérinteni… az egy új szintje az őrületnek és meg kellett hozzá találnia megfelelő embert. Szerencsére nem kellett messzire mennie, egyszerűen csak áthuppant ma reggel a Levita asztalához, hogy odamenjen Lilihez meg a fura, levakarhatatlan barátnőjéhez, aki valamiért mindig levitásnak érzi magát, amikor reggeli osztás van. Reméli, hogy hiába piros, nem tégla.
Annak ellenére, hogy nagyon régen ismeri ezt a zenét, az ötlet nem olyan régen kúszott a fejébe, és minél többet dúdolta ezt a dalt, annál többször járt azon az agya, hogy hogyan lehetne megoldani. Oké, hogy igazából nem lehet megérinteni az eget, ez tiszta sor, de milyen tapintása van az elbűvölt mennyezetnek? Vajon meddig szállhat fel, mielőtt koppanna a feje a plafonon?
Lili kellően fesztelen és kíváncsi volt ahhoz, hogy ilyen programokra rá lehessen venni. Kicsit rosszul is érzi magát emiatt, mert ő mestertanoncként szabadon császkálhat, míg a szőke levitás könnyen bajba kerülhet emiatt a nagyszerű ötlet miatt.
Jó, lehetséges, hogy az a része is tilos, hogy a nagyteremben röpködnek meg taperolják a mennyezeten a hullócsillagokat. Persze ez is megtámadható, hiszen valószínűleg az iskolai szabályzatban nincs erre egy pont sem.
Két seprűt is a vállára kap az éjszakai kalandjukhoz, az egyik az, amelyiket a múltkor Lili sikeresen tudta vezetni, a másik egy korábbi darab, aminél próbálta kifejleszteni, hogy a lebegésnél egyáltalán ne kelljen ügyeskedni azon, hogy egyenesben maradjon a seprű. Ha megtalálja az ember a súlypontját, onnantól kezdve egészen jól működik, de ebből akar még egyet készíteni, ahol megpróbál játszani a seprű súlypontjával, hátha akkor automatikusan beáll.
Útközben összefutott egy prefektussal, akit sikerült elterelnie a Levita körletétől ellentétes irányba, azt állította, hogy valamelyik eridonos kölyök kiszökött cigizni egy navinéssel, rá meg nem hallgattak, hogy kirohad a tüdejük. Pedig Artúr már veterán bagós, neki hihetnek.
Egy prefit ezzel kiejtett, remélhetőleg Lili sem szalad bele másikba, vagy valamelyik tanárba.
A Nagyterem ajtaján belülre beszélték meg a találkozóhelyet, amit Artinak sikerül először elérnie.
A hőmérséklet kicsit hűvös, pont úgy, mint a szabadég alatt. Egészen érdekes látványt nyújtanak a teljesen üres, megterítetlen asztalok, amiken szinte táncolni is lehetne. Tekintetét felemeli az égre, ahol a Hold feltűnően szép ma, néhány gomolyfelhőt leszámítva egészen tiszta az ég.
Hunyorogva próbálja beazonosítani a csillagképeket, azonban a göncölnél nem jut tovább. Nem hiába, ezzel a tárggyal nem sokat törődött, nem hajós ő, hogy tudjon tájékozódni a csillagok alapján.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2021. augusztus 22. 01:09 Ugrás a poszthoz

Süvegesék Lilije

Lili igencsak meglepődött azon, hogy Arti ilyen jól ismeri Lillát. Pedig csak van és volt néhány közös órájuk, elvégre egy évfolyamra járnak, még akkor is, ha nem sok közös óra jut nekik a tanulmányaik alatt. Az évek alatt nem sokat beszéltek, de pár lesújtó pillantást már sikerült bezsebelnie, főleg olyankor, amikor a seprűit cipelte a vállán meg behordta a terembe Vagy jelentkezés nélkül válaszolt kérdésre órán. Biztosan volt még pár alkalom, de nem mindig figyelte, hogy miket csinál.
- Igen, órán is távolságtartó. – Helyesel bólogatással megerősítve állítását. Lehet, hogy talált egy fazont, aki ugyanannyira utálja a nőket, mint ő a férfiakat, aztán ilyen kávézásra meg evésre eljárnak, megmutogatja otthon és úgy elvannak. Aztán persze az is lehet, hogy két idegen volt. Neki végül is mindegy is, amíg nem a fején töri szét a seprűt a lány.
- Te sem ismered? Akkor tuti kamuztak. Nemt’om milyen lehet… édes? Gyümölcsös? Ragacsos? Maci alakú a gőze? – Vonogatja a vállát fintorogva. Nem egy nagy kávés, de olyankor a sokkal megszokottabb ízeket szereti, mint a karamell, vanília meg… üres? Leginkább csak üres kávét iszik egy kis tejjel, nincs igénye ilyen flancos ízesítésekre. Inkább energiaital párti, az olyan, mint egy üdítő, nem forró, nem kell készíteni. Meg menőbb egy energiaitalos dobozzal flangálni, mint egy kávésbögrével.
Ettől már csak a seprűvel való császkálás alfább dolog, amiből Artinak bőven jutott, hiszen többször szállította a félkész kreálmányait a kastélyon belül ide-oda. Ettől kevésbé menő az iskolai ütött-kopott seprűket mutogatni, kivéve, ha az ember old-timer találkozóra viszi őket. Lilinek is egy ilyen jutott, meg nagyon sok kviddicsesnek is.
- Könnyen lehet, kiszámíthatatlanok ebben a korban. – Biztatja finoman megpaskolva Lili vállát, majd tekintete a közel edző csapatra siklik, ahol némelyik járgány nem éppen úgy működik, ahogy a biztonsági előírások kiírják.
- Látod ott azt a hajtót? Ha előre dől, hogy gyorsuljon ránt egyet a seprűje, ha kanyarodik inog párat oldalra mielőtt egyensúlyba jön. – Mutat fel egy lányra, aki éppen passzot próbál fogadni, de a körülményei nem épp a legideálisabbak ehhez.
- Ezen már több bűbáj is tönkrement, teljes átvizsgálást igényelne. Lehet kis mellékesért fel kéne ajánlani. – Mondjuk négy galleon egy seprű megjavításáért? Milyen jó referencia lehetne a portfóliója mellé, ha leírhatná magáról, hogy a teljes bagolyköves seprűgárdát átnézte és megjavította a hibásakat, ezzel megmentve egy első évfolyamnyi diákot a potenciális csonttöréstől.
Közben persze Lilire is kell figyelnie, nem csak a a kaching-ra meg a jövőbeli sikerről álmodozni: ahhoz most kell bizonyítania. Ha nem ábrándozott volna ennyit, nem is szaladt volna ki a száján, amit gondol. Szélesen vigyorogva konstatálja, hogy a hang nagyszerűen terjed az arénában.
- Vigyázz, bókok záporoznak dél felől! – Kiált fel balját a csípőjére támasztva, fejét finoman megcsóválva. Ha már így alakult, akkor csináljuk rendesen.
Hajába kissé belekap a menetszél, mire sikerül kipiszkálni az arcából a fürtjeit meg a szájából kiköpködni a hajat egyszer csak a közelében termett a szőkeség, aki úgy tűnik nem tud megállni az érkezéshez. Halkan felnyögve próbál időben odakapni, hogy nehogy együtt kerüljenek a földre. Sikerül belassítania a mellkasára érkező lányt, azonban egyensúlyából kibillen és együtt huppannak a pálya gyepére, ha Lili nem tud kiugrani.
- Jól vagy? – Kérdi nevetését visszafojtva. Nem tudja, hogy Lili mennyire fogja fel kínosnak a helyzetet, de szemmel láthatólag élvezte a próbakört.
- Szépen vezetted fent, nem vagy béna. Bemagyarázod magadnak. Pozitív megerősítés, világbéke, boldogság. Mindig ezt mondja az aloe bájitalos néni a Fő utczán. – Nem mintha Artúr hinne neki, szerinte csak lehúzás az egész, de az kétségtelen, hogy mindig vigyorog. Lehet CannoEVerát árul inkább.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: 2022. december 23. 14:31 Ugrás a poszthoz

Zsoldosék Virágja


Hogy miért is jó a a sötétben, csípős hidegben sétálgatni, amikor az ember lehetne otthon a jó meleg, fűtött lakásában egy jó borral a kezében, miközben a gramofonon forog egy kellemes karácsonyi bakelit?
Ez egy nagyon jó és mély filozofikus tartalommal rendelkező kérdés a részemről, ahogy kabátomat összehúzva baktatok a lakónegyed utcáin. Sokáig tartott a mai munka, mert mondtam Sándornak, hogy nyugodtan menjen haza, majd én befejezem, ami még maradt. Nem is a seprűk tartottak sokáig, hanem az, hogy kimérjem a hopp-por alapanyagait és előkészítsem az elkészítési folyamathoz. Ma már nem kezdtem bele, mert nem lehet magára hagyni, de holnap reggel ez lesz az első dolgom nyitáskor. Az ünnepek előtt sokkal több fogy ebből, azok, akik nem akarnak hoppanálni, mind ezzel utaznak a szeretteikhez.
Leheletem szinte füstként száll ki az orromból, ahogy a Deck the hallst dúdolgatom magamban. Félig-meddig már karácsonyi hangulatban vagyok, gyerekként rengeteg dalt tanultunk meg a kórussal erre az ünnepre, a mai napig fejből fújom az összeset.
A lakósoron haladva szebbnél szebb karácsonyi dekorációba öltözött házakkal találkozom, többükön látszik, hogy tehetős aranyvérű családok lakják, és igencsak megadják a módját az ünnepnek. Kékjeimen visszatükröződik a sok fény és pompa, ahogy nézelődöm, hogy ki milyen dekorációt tett fel. Nem is bánom, hogy sokáig maradtam, nagyon fel tudja dobni a kedvem egy ilyen pazar látvány.
Tekintetem azonban megakad egy kevésbé pazar, ám számomra sokkal feltűnőbb dolgon. Az egyik szemetes fedele nincs teljesen feltéve és egy seprű cirokja kandikál ki a kukából.
- Hoppácska. - Csettintek a számmal lelkesen és gondolkodás nélkül mosómedveként vetem rá magam a zsákmányra. Óvatosan rámarkolok, hogy kihúzzam a seprűt a krumplihéj és a csontok közül, azonban a cirok darabokra hullik, és látom, hogy a nyele is törött. Az feliratot a fényáradatban pontosan ki tudom venni: Szupernóva 1920, ami egy ősrégi darab, már nincs sok belőle. Szívem hevesebben ver, egyszer láttam korábban ilyet, és mindig is akartam egy vintage darabot. Másrészt meg dühít, hogy a fenébe voltak képesek kidobni egy ilyen értéket. Egyáltalán mit műveltek vele, magától nem esik így szét?! A szemetes mellé helyezem a már kicuccolt részeket, és pálcámmal a szemetes mélyére világítva keresem a hiányzó cirokdarabokat és egyéb alkatrészeket.
- Pffleeh. - Adok hangot undoromnak, majd mélyet lélegezve a bűzből a levegőt visszatartva kukabúvárkodom tovább. Ha találok valamit, egyszerűen kiejtem a kuka mellé.
Borlai Artúr Máté
Független varázsló, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Kócián
RPG hsz: 20
Összes hsz: 53
Írta: Tegnap, 16:26 Ugrás a poszthoz

Návayék Reginája



Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borlai Artúr Máté összes hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Fel