Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebéd után gondoltam teszek egy sétát, felfedezem Bogolyfalva még számomra ismeretlen részeit, boltjait, csinos kis házait, fájdítom a szívem azzal, ami nem lehet - egyelőre legalábbis - az enyém, azaz miénk Olivérrel.
Mert hogy természetesen arra még nem volt pénzünk, hogy házat vegyünk, úgyhogy nagyon is kapóra jött, hogy a bentlakásos iskola nem csupán a diákok számára lehetett az, de a tanároknak is. Igaz, hogy így csak olyan volt, mintha szállodában volnánk, nem volt se erkélyünk, se teraszunk, tulajdonképpen saját konyhánk vagy fürdőszobánk se nagyon, de nem is kellett rezsit és törlesztő részleteket fizetni, ami azért sokat segített spórolni. És így majd egyszer talán a saját otthonom felé sátálhatok, és nem csak céltalanul kódorgok majd itt.
Kiértem a térre, és a kissé amorf szökőkút felé vettem az irányt. Sütött a Nap, és bár nem volt még különösebben meleg, a hosszú, piros kabátomat azért kigomboltam, és lazítottam a selyemsálamon is. Hajam összefogva lengett mögöttem, mintha csak fekete cipőim kopogásának ritmusára táncolt volna.
Olivér csak később csatlakozik majd hozzám, tudtam, hogy dolga van, és ezért ráérek, szóval nem is siettem sehova, ráérősen közelítettem meg a kutat, elgondolkodva nézegetve az egymáson csücsülő baglyok szobrait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy képzeltem, hogy rendkívül esemélytelen, mondhatni már-már unalmas délelőttöm lesz, míg Olira várok, és gondolatban már el is képzeltem, hogy ezalatt az idő alatt mennyi mindent fogok találni, amit majd felsorolhatok neki, hogy meg kéne vennünk. Azt is elképzeltem, hogy őt mennyire rághatja most a fene, hogy ilyen sok időre magamra hagy, mert pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a boltokat járom, és beleszeretek ebbe-abba.
Meg is mosolyogtam a gondolatot, ahogy általában bármelyiket, melynek ő volt a főszereplője, de aztán meglepett kis sikkantás hagyta el ajkamat (melyet nem írnék inkább körül), ahogy éreztem, hogy valaki megragad hátulról, és fordít rajtam egyet, mintha csak élő pajzsnak akarna használni. És ami azt illeti, valóban erről volt szó, mert éreztem, és hallottam is, hogy az illető nő mögöttem húzza meg magát, belém kapaszkodva és kicsit káromkodva.
- Excusez-moi (Bocsánat), mi történik!? - szaladt ki a számon.
Ijedten kapkodtam a tekintetem, keresve bárkit, aki gyanúsan viselkedik, keres, pálcát kivonva kutat a mögöttem kuksoló személy után, de ilyet nem láttam, noha szavaiból ítélve éppen az életét mentettem meg. Ami jó hír, mert nem voltam túsz ezek szerint, sem pajzs, csak egy kellően magas személy, aki eltakarta őt valaki más elől.
Az a buta gondolat szaladt át a fejemen, hogy még jó, hogy nem vagyok szellem, mögöttük nem célszerű elbújni. Elvégre többnyire áttetszőek.
- Ne bújjunk el a szökőkút mögé? - dobtam fel az ötletet ártatlanul.
Kicsit feszélyezett, hogy valaki, akit nem látok, és nem is ismerek, közvetlenül mögöttem, az intin szférámban kuksol, de annyira megzavart az egész szituáció, hogy az eszembe se jutott, hogy nekem nem lenne szükséges rejtőzködnöm, ahogy épp most sem teszem. De hirtelen ez tűnt a logikus lépésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahhoz képest, hogy unatkozással töltött hosszú percekkel írtam tele képzeletbeli határidőnaplómat a mai napra, az események egész izgalmas fordulatot vettek. Ugyan azt sejtettem, hogy valójában nem élet-halál kérdést eldöntő, sorsfordító pillanatokat élek éppen meg, mégis hevesebben kezdett verni szívem, és minden kis mozdulatra sokkal jobban felfigyeltem magam körül.
Közben izgatottságomba némi kényelmetlen érzés is vegyült a másik közelsége miatt, és mert kilétét továbbra sem ismertem, és még csak arcát se nézhettem meg magamnak. Nem mintha külső alapján el lehetne dönteni valakiről, hogy az pszichopata vagy netán valami sorozatgyilkos, de az ember ösztönösen szerette minél több érzékszervével megismerni a környezetét. Persze tapogatózhattam is volna, de az azért illetlenség, és hátrafelé nehézkes is.
Egy bólintással nyugtáztam szabadkozását, és közben éreztem, hogy ki-kipillant mögülem, majd visszahúzódik, tehát akárki elől is bújkált, az nem sietett eltűnni a térről. Ezért is tűnt jó ötletnek fedezékbe húzódni, ami úgy tűnt, a nőnek nem jutott eszébe mögöttem. Valószínűleg roppantmód lekötötte, hogy minél jobban összehúzza magát a hátam mögött. Magasnak magas voltam, de vékony is, szóval azért csak nem sokkal több felülettel rendelkeztem, mint egy lámpaoszlop.
- Semmi gond, akkor majd egyszerre mozgunk - feleltem megnyugtatólag, majd nagyon aprót bólintottam. Eszembe jutott, hogy talán gyanús lehet, ha itt egymagamban bólogatok, mint egy szomjas kacsa.
- Jobbra. Vettem.
Azzal óvatosan oldalazni kezdtem a kút felé újdonsült árnyékommal együtt. Mivel én nem láttam, hogy mozog, kénytelen volt ő felvenni az én ritmusomat, de gyanítottam, hogy nem sietek túlzottan, és kis szerencsével oda is értünk a kút mögé, leguggolva a szobrok jótékony takarásában.
- Szerintem sikerült - állapítottam meg, nem észlelve, hogy körülöttünk azért nem kevés ember mászkált, akik értetlen arccal nézték a két kuksoló nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Később biztosan jót fogok nevetni ezen az egész helyzeten, és ha majd Olivér vagy bárki más kérdezi, hogy "De te minek bújtál el?", a homlokomra csapok, hogy tényleg, minek is? De ez még a jövő zenéje volt, most egyetlen logikus gondolatom az volt, hogy a szökőkút pont jó helyen van rejtekhelynek, mert ha el is indul felénk az illető, mi ugyanazzal a lendülettel körözhetünk a baglyok körül, végig takarásban maradva.
És végre megnézhettem magamnak a nőt, aki akár egy hírhedt bűnöző is lehetett volna, a fickó, aki elől rejtve próbál maradni, pedig auror, akit érte küldtek ide. Simán elképzelhető lehetőség volt, amivel igazán számolhattam is volna, de valószínűbbnek tűnt sajnos - vagy épp nem sajnos, ezt nehéz eldönteni -, hogy a pasas zaklatta őt, netán bántani akarta, vagy bármi ilyesmi. Persze pálcával a kézben egy boszorkány és varázsló könnyedén lehetett ugyanazon a szinten, a mi világunkban a fizikai erő hátrább szorult, mint a muglikéban.
Ettől persze még zaklatni zaklathatta.
- Szia! Vivien - mutatkoztam be én is, ugyancsak kivillantva fogaimat. Kedves volt a mosolya, és engem meg is vett vele, de ettől persze még mindig lehetett emberrabló. Azok is biztos nagyon kedvesek, muszáj nekik, különben nem megy a közelükbe senki.
Figyelmem aztán arra fordítottam, amerre ő nézett, és végre észrevettem én is, aki elől eleve ide keveredtünk, egy durván faragott kőszobor meg némi kellemetlen szagú víz mellé.
- Je.. semmi gond, de.. - lehuppantam én is a kőre mellé, és halkabban folytattam: - Ugye minden rendben? Mármint.. kereshetek a hivatalban egy aurort, meg aztán tudok egy-két.. hm, régi ismerőst, akik szívesen ráhoznák a frászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Most, hogy túl voltunk a nehezén, és az ismerkedésen is, fellélegezhettem. Noha nem zártam ki, hogy talán olyasvalakit rejtegetek, akit nem kéne, nagyon valószínűtlennek ítéltem, és ez végülis elégnek bizonyult. Egyébként jobban bíztam a halottakban, ők tapasztalataim szerint sokkal ritkábban hazudtak, leginkább azért, mert már senki és semmi nem árthatott nekik.
De Kimoriah őszintének tűnt, ráadásul ilyen nevet kizárt, hogy kamuzni tudna.
- Ah, jól van akkor. Megnyugodtam - tettem kezem a mellkasomra egy pillanatra. - Inkább legyél fura, minthogy elrontsák a napod.
Nem volt bajom a furasággal, engem is különösnek tartottak a legtöbben, de hát aki az én hátteremmel rendelkezett, nem is lehetett olyan hétköznapi.
Kuncogtam egy sort megjegyzésén, nyilván nem tudhatta, hogy miféle ismerősökre gondoltam. De ha jobban megismerkedünk, majd érteni fogja, és egy ilyen kaland után nem tartottam valószínűnek, hogy egyszerűen csak viszlátot intenénk egymásnak két perc múlva. Főleg, ha ez a bizonyos illető nem keres más elfoglaltságot, mint a téren lézengés.
A kérdésére pislogtam kettőt. Bizonyára elszólhattam magam az előbb, belefűztem mondandómba egy francia szót is, mert amúgy elvileg nincs túl erős akcentusom, legalábbis eddig mindenkitől azt hallottam.
- Oui - bólintottam.
Erre a kérdésre nem lett volna mulatságos nem franciául felelni, de fordító bűbájok ide, okostelefonok amoda, ha egyszer tud az ember azon a nyelven, amit az adott helyen beszélnek, miért ne azon beszélne, így aztán magyarul folytattam természetesen:
- Legalábbis onnan jövök, és amennyire tudom, a családom is. Most költöztünk ide a párommal, az iskolában fogunk tanítani.
Fejemmel a Bagolykő Mágustanoda irányába pillantottam.
- Na és te, Kimoriah? Nem hallottam még ezt a nevet, nagyon különleges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha épp egy bárban, pubban, vagy kocsmában (ki hol hogy nevezi) ültünk volna, még koccinthattunk is volna egyetértésünk megpecsételéseként, és valahogy úgy éreztem, ha ismerősök leszünk ezek után, akkor erre előbb vagy utóbb sor is fog kerülni. Kimoriah olyan vörösboros nőnek tűnt. Aztán persze, lehet, hogy tévedek.
Kicsit elnevettem magam zavaromban, olyan lelkesen reagált szavaimra, miszerint Olival itt fogunk tanítani. Pláne így, hogy megtudtam, ő is az iskolában dolgozik, tehát későbbi kapcsolatunk még biztosabb alapokra került, mint eddig.
- Ugyan, nem olyan nagy dolog. Vagyis hát nekünk persze az, most kezdünk csak.
Ezzel ugyan nem válaszoltam a kérdésére, így folytattam is:
- A párom, Olivér csillagtant tanít majd. Én pedig sokkal földhözragadtabb tárgyat, szellemtant. - Gyakran mutattam be így a szakirányunkat, ha egyszerre sorolhattam fel mindkettönkét, mert bár nem volt vicces, hogy a szellemek a Földhöz ragadtak, kicsit azért szellemes igen. Értitek.
Még szerettem volna érdeklődni arról, hogy melyik háznak is a vezető helyetteséhez van szerencsém, de egyelőre úgyse ismertem egyiket sem, szóval elraktároztam későbbre, mert már ezen a ponton teljesen biztos voltam benne, hogy lesz később is. Helyette a nevére terelődött a szó, és valóban különleges volt. Vagy, ha úgy tetszik viccesebb, ahogy ő mondta, bár én nem találtam annak, bizonyára a kultúrális eltéréseink miatt.
- Szerintem igazán különleges, nincs okod panaszra. Az enyém egészen átlagos, talán csak az a szokatlan, hogy a keresztnevem nem különösebben franciás. Lehettem volna Valerié vagy Violette is. De azt hiszem, anyám angol volt. Sajnos elég keveset tudok a családomról.
Finoman megemeltem vállaim, és összepréselve ajkaim mosolyogtam. Tudtam, hogy ez nagyon őszintétlen, ezért elég hamar abba is hagytam.
Hogy másra tereljem a szót, ki is pillantottam a bagoly szobor mögül, hogy lássam, eltűnt-e már a "bunkó".
- Téged keres amúgy ez a fickó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Igaz, hogy zavarba jöttem, de jól is esett, hogy egy kvázi idegen így örül Olivérnek és nekem. Pedig vele még csak nem is találkozott, legalábbis gyanítom, hogy nem, Oli biztos elmesélte volna, ha megismerkedik egy ilyen nem hézköznapi nővel. Mert hát Kimoriah nagyon nem tűnt annak a szürke átlagboszinak.
Tovább nevetgéltem szavain, azt hiszem, értettem, mit is akart mondani.
- Igen, hát.. ha nem tartanám a szellemeket érdekesebbnek a csillagoknál, már sok-sok éve szakirányt váltottam volna. De ettől függetlenül Olivér tárgya is igazán fantasztikus, elhiheted.
Lehet elfogult voltam, de igazság szerint már azelőtt sikerült elérnie Olivérnek, hogy csodáljam a világűrt és annak csodáit, mielőtt egymásba szerettünk volna. Legalábbis úgy rémlik, előbb láttam be, hogy nem teljesen hiábavaló felfelé tekinteni, mielőtt az a felismerés elért volna, hogy a szemeiben elmerülni még sokkal jobb.
Nem nagyon akartam még a családomról beszélni, és nem csak azért, mert eleve érzékeny téma volt, hanem mert őt sem akartam elijeszteni. Kedves, jó fej nőnek tűnt, akivel nem bántam volna, ha jóban vagyunk, és nem csak a kötelező udvariskodásban merül ki a kapcsolatunk a későbbiekben, ha véletlenül összefutunk a folyosón. Amire ugye nagy esély volt.
Megráztam a fejem, és megnyugtatólag rámosolyogtam.
- Semmi, nem érdekes. Ez egy más időkre való téma - fejemmel abba az irányba böktem, amerre a "bunkó pasas" (csak így emlegettem magamban) volt. - Ő most aktuálisabb. Ha nem téged keres, akkor szerintem próbáljunk meg kereket oldani, mert előbb-utóbb észre fog venni, vagy valaki más tereli ránk a figyelmet.
Akkora sürgés-forgás nem volt a kút körül, hogy ha mondjuk feltűnik Olivér, és odasiet hozzánk, vagy valaki más ismerős, akkor arra ne lehessen felfigyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hogy miért is lettünk tanárok? A magam részéről sem voltam teljesen biztos a válaszban, de annyit tudtam, hogy ha kutatóként szegődök a szellemekek nyomába, gyakorlatilag minden időmet ennek szentelhettem volna, ha pedig minisztériumi munkába fogok a témában, valószínűleg megutálom az egészet, vagy legalábbis sokkal kevésbé szívesen csináltam volna.
- Hmm, azt hiszem, örömmel tölt el, ha másokat is megismertethetek a túlvilági élettel. Hogy ne féljenek tőle, és ne legyenek téveszméik. És persze egyfajta megelőző kurzusnak is fel lehet fogni.
A szellemek persze nagyon érdekesek, és lenyűgözőek, de mégse kívántam (és ők se sűrűn) másnak, hogy hátramaradjon halála után. Persze a tárgyam nem is arról szólt, hogyan ne legyünk szellemek.
Először alaposan meghökkentem, majd nevetésben törtem ki, miután Kimoriah a homlokára csapott, és azt a következtetést vonta le, hogy bizonyára feltart engem. A világon semmi dolgom nem volt, csak Olivért vártam, de ettől függetlenül nem kellett volna még órákat bujdosással tölteni.
- Nem tartasz fel, ne aggódj! - mosolyogtam rá.
Ellenben ő késésben volt, szóval saját magát hátráltatta, legalábbis sietős szavaiból, meg úgy a testkummunikációjából ítélve.
Bólintottam, tetszett az ötlet, illetve ötletek.
- Akár mindet is sorra vehetjük, de most menj! - Ezúttal én kaptam kezem a homlokomra. - Várj..! Engem nem is keres. Megyek, véletlenül beleütközöm, vagy valami, lekötöm a figyelmét, te addig meglóghatsz.
Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe, az voltaképp lenyűgöző volt valahol. Búcsúzóul még rámosolyogtam a nőre, majd felálltam és kiegyenesedve, sietős, látszólag figyelmetlen léptekkel elindultam az ismeretlen felé, hogy jól elvonjam a figyelmét, míg Kimoriah felszívódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egész eddigi életemben gyakorlatilag helyhez kötött voltam, mindenki, akit ismertem, legfeljebb néhány száz méterre volt tőlem, akik pedig nem, nos, ők halottak voltak. Mármint szellemek, akikkel nem kellett és nem is tudtam sűrűn üzenetet váltani, mivel bagoly nem találhatta meg őket, de ha mégis, hát nem lett volna, aki levegye a lábukról az üzenetet. Vagy széthajtsa a pergament.
Most azonban messzi kerültem eredeti otthonomtól, a francia földtől, és ezzel együtt mindenkitől, akiket felnővén megismertem. Az iskolai barátoktól (igaz, nem volt túl sok), tanároktól, mentoroktól, Olivér szüleitől, és családjától, szomszédoktól, a péségben dolgozó Monsieur Nahontól. Így aztán életem során először szükségem lett egy bagolyra.
Egy átlagos mágus már fiatalkorában, az iskolába beiratkozván kap vagy vesz egyet, nekem azonban nem kellett, így aztán most szégyenszemre még csak azzal sem voltam tisztában, hogy honnan is szerezhetnék egyet, illetve mire érdemes figyelni, hogyan kell vele bánni. Kicsit talán jobban túlizgultam a kérdést, mint az indokolt lett volna, de szerettem volna a lehető legjobban felkészülni a bagolytartásra. Olivér biztos jót is derülne a gondolataimon, hogy ezek után meddig fog tartani, ha majd egy kisbabára tervezek felkészülni. Nem mintha mostanában szó lenne köztünk ilyesmiről, elvégre a karrierünk éppen csak beindult. És egyébként is, fiatalok vagyunk még.
Viszont a bagoly, igen. Arra most van szükségem, mert már így hat levél landolt az ablakpárkányomon, amire választ kéne írjak, és nem kérhetem el állandóan más madarát. Elvégre miért terhelnénk egyetlen baglyot több ember üzeneteivel, ha egyszer vannak, akik csak a szárnyukat csipkedik naphosszatt unalmukban?
Szóval a vadőrlak felé közeledvén már az esetleges neveken törtem a fejem, és csak kissé késve vettem észre, hogy két kutya lohol felém, lelkesen ugatva. Egy kicsit meglepődtem rajtuk, de aztán mosolyogva lehajoltam fültöveket vakargatni.
- Na jól van, kaptok majd még, csak vezessetek a gazdihoz! - mondtam nekik, és bár valószínűleg csak a "gazdi" szót értették, ha értettek valamit, előreszaladtak, úgyhogy úgy tűnt, otthon találom a háztájőrzőt.
Bekopogtam, majd összekulcsoltam ujjaimat és úgy várakoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Eljött a napja a kirándulásnak, és én már órákkal korábban éberen feküdtem az ágyban, minthogy kelni kellett volna. Járt az agyam, listba vettem mindent, gondolkodtam, mit felejtettem el, vagy mire nem készültem még fel. Ez volt az első ilyen jellegű programom, legalábbis, aminek én álltam a vezető szerepében. Hogy izgultam, az enyhe kifejezés volt.
A reggeli kávét csak megszokásból ittam meg, nem volt rá szükségem, és mikor végül reggel nyolc előtt tíz perccel már ott álltam az iskola kapuja előtt, a megbeszélt gyülekezőhelyen, úgy rugóztam lábamon, mintha nem is egy csészével, de rögtön öttel döntöttem volna le a torkomon.
Az utazóbőröndömön ültem, előttem egy jelenléti ív lebegett, és valahányszor befutott valaki, pálcámmal megböktem a papíron a nevét, mire a tinta pirosból feketévé változott. Az érkezőket mosolyogva köszöntöttem, és egy közelben álló terülj-terülj asztalkán tej, kakaó, tea és kávé, valamint némi péksüti várta őket, ha esetleg nem tudtam volna még reggelizni. Ugyanakkor nem volt túl sok semmiből, mert az utazásunk módja várhatóan némileg felkavar majd egy-két edzetlen gyomrot, és nem szerettem volna, ha valaki már az elején rosszul van. Illetve nem szerettem volna, ha egyáltalán bármikor rosszul lenne bárki! De nem voltak irreális elvárásaim szerencsére.
Reméltem, hogy időben megérkezik majd mindenki, az időkeret nem volt szűk, a földön felvő elnyűtt esernyő még nem működött. Volt idő köszönteni egymást, enni néhány falatot, csacsogni is egy keveset.

// Álmodói tudnivalók: a gyülekezés itt kezdődik, aki időben érkezik, nyugodtan írhat már ide is, hogy megjön, köszön, beszélget, eszik-iszik, izgul, várja az utazást, satöbbi ^^ Amint készén állunk, zsupkulccsal fogunk utazni az első szálláshelyünkre, illetve az ott található szellemlakta helyszínre. Az újabb tudnivalókat, lehetőségeket mindig helyben megkapjátok majd.
Szeretettel köszöntök mindenkit a kiránduláson! ^^ //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Jó volt látni, hogy nem csak én nem tudtam aludni, legalábbis úgy tűnt, a korán érkezők izgatottan várják az utazást, és nem egyszerűen csak olyan fajták, akik kínosan ügyelnek a pontosságra. Persze a kettő nem zárta ki egymást, lehettek a pontosság mintaképei, és lelkesek egyszerre, de nekem elsősorban utóbbi számított. Meg persze az előbbi, amennyiben a jelenlétin még mindig pirosan virító nevek gazdáira gondoltam. De szerencsére egyre kevesebb volt belőlük, és még volt néhány percük megérkezni.
Addig is örömmel tekintettem végig a gyülekező diákokon (és csak remélni tudtam, hogy van melegebb ruházatuk is), a sajátjaimon és azokon is egyaránt, akiket még nem ismertem. Utóbbiak nevét igyekeztem magamban elraktározni, addig-addig ismételgetni, és arcához kötni, míg meg nem ragadt. Aztán befutott Kimi is, akit egy fülig érő vigyorral ajándékoztam meg. Ő pedig még annál is jobbat hozott nekem.
- De aranyos vagy! - ámultam el, és kíváncsian beleszagoltam a termoszba. - Köszönöm! És szia itt! Illetve még itt, nemsokára indulunk is.
Utolsó szavaimat kicsit hangosabban, mindenkinek is címeztem. Az órámra néztem, aztán visszafordultam Kimoriahoz.
- Egyelőre minden rendben is van. Még két ember.. nem, már csak egy ember - Szervusz, jó reggelt! - hiányzik. Még két perce van befutni, aztán meg kell fognunk a zsupszkulcsot.
A beszélgető, falatozó csoportulás közé léptem, és finoman megköszörültem a torkom. Nem kellett kiabáljak, túl sokan nem voltunk, és nem is rendetlenkedő gyerekekre sütött a felkelőben lévő Nap első sugarai. De persze lehet, hogy csak az izgatottság miatt, vagy mert még nem tudták, mit lehet nálam megengedniük maguknak. De nem mintha ennyire pesszimistán álltam volna a fegyelmezés kérdéséhez, de azért csak be kellett lássam, hogy némelyikük alig pár évvel volt csak fiatalabb nálam, aligha számíthattam arra, hogy komoly tekintélyt képviselek. De szerencsére volt velem egy házvezető helyettes is!
- Drágáim, egy kis figyelmet kérek! Rövidesen idő van, vagyis működésbe fog lépni a zsupszkulcsunk. Aki még nem utazott ilyennel, attól azt kérem, hogy ne féljen! Amíg nem szólok, ne engedje el az eszközt, és miután elengedte, se essen pánikba, csak lassan tapossa a levegőt, mintha lenne alatta valami... rá fogtok érezni.
Meg aztán lesz még alkalmuk gyakorolni, ha elsőre a földbe is vágódnának, mert több ilyen utazás is várt ránk a következő három napban. Arról inkább jótékonyan hallgattam, hogy az utazás ezen formája kellemetlen lehet, sőt, rosszullétet is okozhat. De szerencsére volt nálam egy doboz GyomorJaj cukorka erre az esetre.
Rápillantottam ismét az órámra, majd pálcám intésére az asztalkán a terítő szépen összecsomagolta magát a rajta maradt enni- és innivalókkal együtt, majd a bútordarab fogta magát és beszaladt a kastély kapuján a konyha irányába.
- Rendben, itt van mindenki! Gyűljetek körém, és fogjátok ezt meg. Aki nem éri el, az kapaszkodjon valakibe, aki hozzáér a kulcshoz. - Azzal fölemeltem a földről az esernyőt, és magam elé tartottam.
- Mindenki kész? - kérdeztem olyan hangsúllyal, mintha csak a Spongyabob intróját akarnám elindítani. Arcomon széles mosoly terült el, ahogy a zsupszkulcs működősbe lépett, és a világ egy elmosódott masszává változott.

// Á.m.: Aki szeretne, még nyugodtan írjon ide is, reagáljon a másik érkezésére vagy amire csak szeretne, nem feltétlenül kell lezártnak tekinteni az itteni szálat. Viszont kicsit megcsúszva, de a mai nappal megkezdődik a kirándulás első fele, mely augusztus 17-ig fog tartani. Rövidesen megírom azt is, ahova érkezünk. //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zsupszkulccsal utazni olyan volt, mintha valaki egy olyan testrészednél fogva rángatott volna, ami nem való rángatásra. Sőt, nem is gondolnád, hogy meg lehet fogni, és azáltal ráncigálva lenni. És nem volt valami jó érzés, de legalább hozzá lehetett szokni, illetve egy idő után a szélre és a sebességre koncentrálni inkább, ami szédítő volt, az első pár esetben még szó szerint, később akár élvezhető módon is.
Az esernyő épp oda vitte kis csoportunkat, ahova kellett, és még csak ki se kellett nyitnunk, mint Mary Poppinsnak. Amikor idő volt, jeleztem a diákságnak, hogy engedjék el a zsupszkulcsot, és aztán ki-ki, ahogy tudott, földet is ért. Bár nem tűnhettek el útközben, azért egy biztonsági gyors létszámellenőrzést végeztem fejben. Mindenki megvolt.
Egy domboldalon álltunk, a távolban egy település fényei látszottak. Itt még sötét volt (elvégre korábban volt, mint ahonnan elindultunk), így a domb tetején álló régi, kissé roskatagnak tűnő épület már látványra is kísértetiesnek hatott, ahogy tornya a sötétbe veszett, de a vöröses hajnali fény már ott derengett törött ablakain.
- Íme, a Velasquez ház - mutattam felfelé fordított tenyérrel az épület felé.
Végignéztem az utazás okozta sokkon túlesett diákságon, és úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha nem támadom le őket azonnal a feladatokkal.
- Ha mindenki egyben van, együtt felcaplatunk a dombon, és a háztól nem messze álló kisebb, régen szolgálóknak fenntartott épületben fogunk berendezkedni.
Kicsit tárgyilagos beszámolóm alatt végigsétáltam köztük, akinek kellett, adtam vizet, cukorkát, csokim is volt dugiba. És ha mind készen állt, előre mentem, mutatni az utat, miközben belekóstoltam az italba, amit Kimi hozott.
A kis házikó, ahol majd az éjszakát is töltjük, ellentétben a nagy házzal, ami miatt valóban jöttünk, szépen karban volt tartva, látszott, hogy van állandó lakója, aki mellesleg nagyon kedves volt, hogy átadta nekünk mára. Egy közös helysigéből - melyben asztal és székek voltak, tehát az étkező szerepét is betöltötte -, nyílt három szoba, ahol ágyak, matracok vártak ránk, illetve egy konyha és fürdő, mellékhelyiség. Kicsit szűkös volt ennyi embernek, de nem is azért utaztunk idáig, hogy itt töltsük az időnket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mialatt a diákság elrendezte ügyes-bajos dolgait, és ki-ki hova kipakolt, az egyik ágyra én is lerakodtam a holmimat, ügyelve rá, hogy lehetőleg ne legyek feszélyezően közel senkihez se, elvégre ugye csak a tanár voltam, a felnőtt, aki "úgyse érti". Hiába emlékeztettem magam, hogy alig pár évvel vagyok csak idősebb náluk, valahogy így éreztem helyesnek.
Élelmiszerekről gondoskodott a tulaj, nem volt más tennivaló, mint megfőzni azt ebédre. Kimit el is rángattam segítségül, de szívesen vettem, ha bárki más beszállt, bár túl sok tennivalót nem hagytam, elvégre egy-két kés pálcám intésére már javában aprított magától is.
Közben egy másik intésemre a varázsvesszővel kirajzolódott a levegőbe pár szó, és a végén lévő írásjelnek hála kérdéssé is formálódtak:

Mivel természetesen tudtam, hogy nem minden jelenlévő tanulja a tárgyamat, így nem is feltétlen tudja a választ, amint elkaptam egy-két pillantást, megköszörültem a torkom.
- Időnként váratlanul fogok ezt-azt kérdezni, és akinek van ötlete, nyugodtan jöjjön bármikor oda hozzám, és válaszoljon. De akár írásban is megteheti, ha úgy szívesebben tenné. Ó! És tippelni is ér, ha esetleg valaki nem tanult róla még egy mukkot sem. Rossz válasz nincs!
Adtam egy kis gondolkodnivalót, közben készült az ebéd is, és amint az elfogyasztásán is túlvagyunk, felkerekedünk és megnézzük magunknak azt az öreg házat a szomszédban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Tudta, hogy egy kicsit sokat vállal, de szükségük volt a pénzre, ha meg akarnak állni a saját lábukon Olivérrel, és ezért bizony áldozatot kellett hozni. A másodállás persze olyasmi volt, amit sokan a legtermészetesebb dolognak tekintettek, és nem is értették, hogy ugyan mi mást kezdene az idejével, aki csak nyolc órát dolgozik egy nap.
És igazából olyan szempontból nem is volt áldozat, hogy kicsikkel foglalkozhatott, mert nagyon szeretett Vivien itt lenni az előkészítőben. A gyerekek nevetése az ő minden gondját-baját is elűzte arra a pár órára, amit itt töltött felügyelettel és oktatással. És így még inkább megérdemelt jutalomnak érezhette, mikor a nap végén hozzábújt kedveséhez.
Szóval összességében megérte, hogy most alig maradt ideje a magánéletére. Mert még néhány hónap, talán egy-két év, és telik majd saját lakásra, amiben végre igazán elkezdhetik közös életüket tervezgetni Olival. Addig pedig hatalmas segítség volt, hogy az iskolában szállásolhatták el magukat.
A kis Joy szaladt oda hozzájuk, és Vivi mosolyogva figyelte, ahogy kolléganője segít a szegény bajbajutott lánykán, és megköti a csizmáját. Az emlegedett Teo szerencsére épp kergetőzött Somával, így nem látta, hogy pityereg a lány. Erdősék viszont összesúgtak feléjük nézelődve, így Vivinek be kellett vetnie egy csípőre tett kezes, összeszűkült szemű pillantást, amitől a két testvér gyorsan el is ilalt játszani inkább.
Vivien Virginia felé fordult, és elmerengve a hallottakon bólintott egyet.
- Viszont legalább többszörös példán keresztül megfigyelhetnek egy igen hasznos bűbájt, amire gyakran szükségük lesz a későbbiekben. - Szerette a praktikus, hasznos oldaláról megközelíteni a dolgokat, illetve mindenben a jót látni. Bár persze kisgyerekekkel bármilyen módon foglalkozni nem lehetett negatív a szemében, ha meg fáradsággal jár, hát azzal jár. Ahogy Joy előbbi mosolya is bizonyította, megéri, ha ilyet láthatnak cserébe.
- Rám férne egy kávé, azt hiszem. Itthagyhatlak egy pillanatra? Hozok cserébe neked is, ha kérsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elkezdődött a vizsgaidőszak, és ezzel együtt Vivien számára a vizsgajavítás-időszak is. A harmadikos évfolyamot már teszt alá vetette, és örült, hogy nebulók arcán nem a kétségbeesést látta visszaköszönni, hanem a magabiztos tudás jelét vélte felfedezni. És ez a kész kérdéssorokon is látszott, nem az esélytelenek nyugalmával tudták le diákjai a dolgot.
Viszont már kezdett elálmosodni a kastélyban, az asztal fölé hajolva, és a fényviszonyok sem voltak a legideálisabbak, és varázslat helyett inkább úgy döntött, kisétál a friss, kellemes, nem túl meleg, de már nem is csípősen hideg időbe, és leül a Fénylő Lelkek Udvarán egy padra. Nem érte túl váratlanul, hogy a legtöbbet foglaltan találta, a Bagolykő átmeneti lakói is szívesen tanultak és készültek idekint. Végül egy látszatra elsős kislány mellett talált helyet, és bár megkérdezte, szabad-e a hely, talán túl halkan tette, mert az ázsiai vonásokkal áldott lány csak akkor vette észre, mikor már leült mellé, kezében a mappával, melyben a kitöltött vizsgalapok vártak javításra.
Vivi elmosolyodott a lány szabadkozását hallva és megrázta kicsit fejét.
- Semmi gond, te ne haragudj, hogy csak így leültem melléd. Nem zavarok, ugye? Nekem is van némi átnéznivalóm - paskolta meg a mappa kemény fedelét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szigorú nézést még Madame Laurant mellett sajátította el, aki szerető gondoskodással nevelte őt, ugyanakkor a szava törvény volt, és nem tűrt ellenszegülést. Pedig szó szerint semmivel se tudta volna Vivient bármire is kényszeríteni, hiszen még csak megérinteni sem volt képes őt. De valahogy olyan tiszteletet parancsoló volt az egész személyisége, hogy Vivinek esze ágában sem volt ellenkezni.
- Hűha, jobb lesz vigyázni a lufikra a közeledben! - nevette el magát Vivi, miután érdeklődve kollégájához fordult megnézni, hogy teljesít szúrós pillantásból. Igazából nagyon aranyos látvány volt, így nevetése hamar derűs mosolygásba csapott át.
- Egy forrócsoki, je comprends - nyugtázta bólintással a rendelést, és elsietett a tanári felé.
Nem sokkal később két gőzölgő bögrével a kezében tért vissza, mindkettőben egy-egy kanál kavargatta serényen a forró italokat, még azután is, hogy az igazán krémes, és rendkívül finom illatú csokoládésat Vivi átnyújtotta Niának.
Tekintetét közben a játszadozó gyerekek felé fordította.
- Hoztam vajas kekszet is, azt hiszem máris.. igen, ide is ért - fordult hátra.
Egy kis tányérkán lebegve beérte őt a rágcsálnivaló is. Nem volt ugyan különösebben éhes, de nem akarta, hogy a kávé meggyötörje a gyomrát.
- Úgy nézem, ha volt is katasztrófa, már elhárítottad - nézett körbe, miközben a rámosolygó Lillának is integetett.
Kellemes volt így. Csak ácsorogni egy jó meleg kávéval, és élvezni az egyre inkább tavasziasba forduló időt, miközben az egyetlen, amit zavaró tényezőként lehetett felfogni, a gyereknevetés volt. Lehetett, de Vivi egyáltalán nem bánta, sőt. A madarak énekével, fütyörészésével kiegészülve egészen fülsimogató volt.
- Az Ilvermorny-ba jártál, igaz? - kérdezte aztán, ahogy úgy tűnt, a gyerekek épp kiválóan elvannak nélkülük is, anélkül, hogy egymást piszkálnák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagyon mulatságos volt Niát figyelni, amint tervezgette jövőjét, melyben mindenkit egyetlen szó kiejtése nélkül is rendre tud utasítani, sőt, még a főnökei is olyan vigyázzba állnak, mintha csak az angol királynő érkezne meg.
Persze nyilván viccelt, Vivi azért is nevetett. Nem gúnyból, hanem úgy, ahogy azokon az előadókon szokás, akik eltúlozzák saját kis életüket, hogy szórakoztassák a közönséget. Viviennek meggyőződése volt, hogy kolléganője is csupán komédiázik, és nem gondolja komolyan, még ha úgy is próbál kinézni közben.
Viszont a kekszet már látható örömmel fogadta, tudta Vivi, hogy jó ötlet hozni belőle.
- Hála a fantasztikus kollégáknak, nem igaz? - kacsintott rá mosolyogva, alig utalva önmagára.
Sok volt a munkája ezzel a másodállással, de élvezte, és örült, hogy belevágott. Kedvelte a kollégáit, és a gyerekek is édesek voltak, már amikor épp nem egymást gyilkolták. Az ilyen nyugis pillanatok miatt pedig külön megérte. Jó volt megállni pár percre, és csak engedni, hogy a fáradság gyöngéden rátelepedjen tagjaira.
Bólintott egyet, elmerengve a másik nő szavain. Valóban, ha egy jós azt mondja neki tíz éve, hogy Magyarországon fog tanítani, valószínűleg igen elcsodálkozik, és egyetlen épkézláb ötlet nem ugrana be neki azt illetően, hogy mégis mi a fene hozná őt ide. Persze azóta már tudta, hogy nem mi, hanem ki.
- Bizony messzire. Viszont nekem van egy száznyolcvan centis, igencsak szép szál indokom, amiért itt kötöttem ki - nevetett.
Persze nem arról volt szó, hogy Olivér kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő itt akar élni, csak mert magyar, de származása miatt adta magát az ötlet, hogy itt is megpróbálkozzanak közös életük új szakaszával. De egyáltalán nem volt biztos, hogy ne mennének tovább idővel.
- Engem arra tanított a családom, hogy ne kössem magam egy helyen le. Igaz, ők eléggé kötöttek, ezért érthető, hogy nem kívánják nekem ugyanazt.
Nem titkolta, de nem is verte nagy dobra, hogy milyen családból is érkezett. Már kicsit fárasztották az ebből adódó kérdések, amikre persze jól nevelt módon, készséggel felelt ennek ellenére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hálásan rámosolygott kolléganőjére, de természetesen nem fogadhatta el ajánlatát. Átmeneti szállásként a kastélybeli szobáik is tökéletesen megfeleltek a célnak, mert lakást bérelni nem szerettek volna a nyüzsgő városban. Ha nem is Bogolyfalván, de valami más, kis településben készültek letelepedni, valami apró kis házba. Nem voltak nagy igényeik, de közéjük tartozott az önfenntartás megléte.
Zorka szavaira az asztal felé fordult, és csilingelő hangon felkacagott, mikor meglátta a csillámokkal tarkított poharakat.
- Istenkém! Mintha csak két zugivó lennénk, akik így csempésznek a szörp helyére bort maguknak - nevetett. Már csak az hiányzott, hogy közben valóban gyerekek ugráljanak körülöttük. De úgy aztán Vivi egész biztos úgy kapaszkodna végig abba a pohárba, mintha az élete múlna rajta.
Az asztalhoz lépett, de még nem ült le, úgy illett, hogy előbb hellyel kínálják, legalábbis Vivien így volt nevelve, de a kitöltött italt egyből, kérdés nélkül magához vette, és beleszagolt.
- Javaslom a furkászt - mondta, még mindig az orra alatt italával. - Nincs túl sok szőre, de vigyáz az ékszereidre, még azokra is, amik nem a tieid.
Megmosolyogtatta a történet a kerítőnővé avanzsált előkészítős diákról és az apukájáról, és meg is csóválta a fejét, amolyan vidám-hitetlenkedve.
- És nem mentél el vele randizni? Hát így hogy támogatod a szegény kislányban rejlő potenciált? - Persze csak cukkolta őt, mert nem gondolta, hogy rossz néven venné. Hiszen épp most mondta, hogy nincs kétségbeesve.
És Vivi nem is vonta kétségbe szavait, noha fogalma sem volt már róla, milyen az, ha nincs együtt valakivel. Olivérrel mintha összenőttek volna, már persze amennyire ennyi munka mellett lehetséges volt, de legalábbis biztosan tudta, hogy ott van neki. Akkor is, ha egész nap nem látja öt percet. Ez azért némileg nehéz volt.
- Megvagyunk, persze - bólintott a kérdésre. - Tanítunk ezerrel, dupla állásban, aztán este már csak keresztbe fekszünk egymáson, de majd beérik ez - nevetett, és már alig várta, hogy ott tartsanak.
- Na jó. Mit is iszunk? És mire koccintunk? - tért rá a lényeges kérdésekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán tetszett Viviennek az a negativitás, ami Zorkából előjött most. Azzal persze semmi gond nem volt, hogy nem akart egy diákja apjával randevúzni, sőt, ez inkább becsülendő volt, és fordított esetben, vagy ha szabad, neki se jutott volna eszébe ilyen meggondolatlanságot csinálni. De az, amit még hozzáfűzött, arról árulkodott, hogy nincs túl jó véleménnyel önmagáról.
Így aztán Mademoiselle Poulain kissé felvonta a szemöldökét.
- Áldja majd a hatalmas jószerencséjét az a férfi, aki melletted ébredhet minden reggel! Te csak ne becsüld alá magad!
Komolyan gondolta, és biztos is volt benne, hogy így lesz. Persze nem lehetett mindenki olyan mázlista, mint ő, hogy már diákévei alatt megtalálta azt, akivel meg akar öregedni, és ez az elhatározása még évekkel később, felnőtt fejjel is az egyik legbiztosabb pont volt életében, de nem hitte, hogy Zorka, aki intelligens és gyönyörű volt, macskás néni sorsra lenne csak érdemes.
- A csak úgy a legtökéletesebb alkalom - bólintott aztán Vivi, és ha nem is ez volt a teljes igazság, a legkevésbé sem gondolta kétségbe vonni, elvégre nem akart az útjában állni egy kis italozásnak azzal, hogy az indítékokat firtatja. Az alkohol majd úgyis megoldja a nyelvüket, ha arra van szükség.
- De ihatunk a nehézségekre, hogy túlvészeljük mindet. - Elvégre azokból mindig akadt, még akkor is, ha az ember lánya vagy fia kőgazdagnak született, és látszólag semmit se kellett sose csináljon az életében, mert mindent elétettek. Ez ugyan nem Vivi volt, de el tudta képzelni, hogy még az ilyen embereknek is fáj a feje néha valami miatt. Mondjuk, hogy melyik cipőjüket vegyék fel a hatszáz párból.
Közben kollégáját hallgatva Vivi körbenézett, mintha azt remélné, hogy kiszúrja az emlegetett lámpákat. Nem is értette, hogy tudnak eltűnni egy ekkora lakásban.
- Hansági csinált bútorokat neked? - kérdezte, hangjában némi irigységgel. El se tudta elképzelni, hogy új bútorokra is telne, ha már meglesz az áhított otthon Olivérrel.
A vacsorameghívást hálás mosollyal köszönte meg, és fel is emelte poharát koccintásra. Még mindig nem tudta, mi van benne, de rövidesen úgyis kiderül.
- Akkor hát.. à votre santé*!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még épp a koccintáson sem voltak túl, nehézségekről meg problémákról meg jobb lett volna már kissé derültebb állapotban társalogni. Még túl józan volt hozzá, de aztán belegondolt, és úgy érezte, talán akkor se tudna mit mondani, ha már pityókás lenne.
- Nincs. - Megrázta a fejét, finom mosoly mellett, de aztán meg is ingatta kicsit. - Vagyis hát persze, mindig akad valami apró bosszúság. Ma például lemaradtam az ebédről, és le kellett mennem a konyhába, de ez igazán nem akkora dolog.
És igazság szerint jól is érezte magát a kis privát étkezésén, volt lehetősége csakis a saját gondolataival foglalkozni. Nem mintha magának való lett volna, épp ellenkezőleg, mostanra már egészen barátságos volt mindenkivel, levetkőzte fiatalkori távolságtartó énjét, de épp ezért sokkal többet törődött másokkal, mint önmagával. Egy kis me-time pedig nem ártott.
És igaza lehetett Zorkának, talán egy saját bútor, ami valóban csak neki készült, is jó lehetett. Ha valakinek például minden ismerőse az IKEA-ra esküdött, valószínű volt, hogy találkozik két egyforma tárggyal vagy bútorral előbb-utobb, de ha neki készül egy, abból nem lesz több a világon.
Kollégája határozott szavaira kicsit el is nevette magát, kezét szája elé emelve.
- Rendben-rendben, majd valahogy beleerőszakoljuk Olival a büdzsébe - ígérte. Voltak kedvesének is saját kis elképzelései jövőbeli otthonukat illetően, szóval belefért, hogy neki is legyen egy-kettő.
Erre ittak is, ha már a nehézségekre nem, és Vivi nagyon finomnak találta a bort. Nem volt szakértője a témának, hiába volt kedvelt nedű számára. Megitta szárazon, édesen, a rosét végképp nem vetette meg. De még a gyümölcsösebbekkel is szívesen barátkozott.
- Tökéletes választás volt - dícsérte meg Zorkát, és ismét kortyolt egyet. - Na és hogy néznek ki azok a lámpák? Vajon egy invito megtalálja őket, vagy annál drágábbak voltak?
Ha mondjuk olyan egyedi darabok, mint az emlegedett Hangsági bútorok, akkor könnyen lehet, hogy lopásgátló is van rajtuk.
- Bár jobban belegondolva.. nem biztos, hogy jót tenne nekik egy kis reptetés, igaz? - kérdezte, és már sejtette, hogy bizony itt mugli-módon kell majd szétnézniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hitte, a kései ebédjével ő lehet a nap mártírja, de Zorka szavaira Vivien szemei kissé elkerekedtek.
- Te csak sütit ettél ma? Hát persze, akkor rendeljünk! - jelentette ki.
Ő mondjuk éppenséggel nem volt éhes most még, és lehet, hogy a másik nő sem érezte annak magát, de ha valaki csak annyit eszik, hogy ne ájuljon el, annak a gyomra már annyira össze lehet szűkülve, hogy észre sem veszi, hogy nincs benne semmi. Ami alapjáraton sem túl jó, hát még ha alkoholt iszik az illető.
Kotorászni kezdett mobiltelefonja után, miközben már a saját bútor kérdését vitatták meg, viszont egy ponton megakadt a mozdulatban, és egy pillanatig úgy nézett a nevetéstől rázkódó Zorkára, mintha nem tudná eldönteni, hogy komolyan vegye-e őt, avagy sem.
- Ne csináld, te is fizetésből élsz! Vagy csak hobbiból dolgozol? - nevette el magát most már ő is. - De komolyan, nem fogadhatom el.
Nem volt anyagilag támogató családja, egész gyermekkorát, és fiatal felnőtt korát is úgy élte le, hogy magának kellet gondoskodnia a legtöbb dologról, így nem volt hozzászokva, hogy bármit is csak úgy kap. Nem is igényelte.
Viszont a kis Olit és kis Vivit emlegetve nem tudott a mosoly lehervadni az arcáról.
- Ott pedig még nem tartunk, hogy a mini verzióinkat szabadítsuk a világra. Az még nagyon a jövő zenéje.
Persze szeretett volna gyerekeket. Legalábbis úgy érezte, szeretne. Máskor meg már kevésbé volt biztos a dologban. Erről még néhányszor komolyan el kell beszélgessenek majd Olivérrel. De nem mostanában.
Úgy tűnt, hamar beütött a bor, Zorka legalábbis folyamatosan nevetett, és Vivi hangulata is emelkedett volt. Együtt nevetett kollégájával, ahogy az mentegezőzni kezdett a lámpák okán.
- Az se zavarna, ha valóban csak kínodban tanítanál, mert már annyira unod a pénzszórást - kuncogott. Egyáltalán nem ítélt meg negatívan senkit sem az alapján, hogy mennyire volt vagyonos, vagy sem. A pénz meg tudta rontani a lelket persze, de nem feltétlenül tette, és ugyanúgy lehetett borzalmas ember az, akinek egy vasa sem volt.
Elvetették végül a lámpák reptetésének ötletét, és Zorka látszólag azt is kezdte kétségbe vonni, hogy egyáltalán itt vannak. Még jó, hogy ők meg igen, érdemes volt idejönniük. De Vivi ezen is csak koncugott.
- Nem baj. Találjuk ki, mit eszünk, aztán teli hassal és még két újabb pohár mellett kitaláljuk, hogyan tovább. - Kezében már ott volt a telefon, és épp a Hoppincér alkalmazást nyitotta meg. A legváltozatosabb varázslók által látogatott helyekről szállítottak ki hopp-hálózaton, vagy hoppanálásos módszerrel. Persze az ötlet alapja a mugliktól származott, ahogy az is, hogy mobiltelefonon működött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudta, hogyan ellenkezhetne még, de úgy tűnt, Zorka hajthatatlan jelenleg a kérdésben, hiába kezdte azzal mondatát, hogy Vivit meglepné, mi mindent csinál, hogy legyen pénze. Mert hát ha így van, akkor aztán végképp nem kellene ajándékokra szórja olyanok részére, akiket alig pár hónapja ismert. De nem akart vitázni, így egyelőre ráhagyta a dolgot, és csak mosolyogva bólogatott szavaira, meg jókat derült megjátszott sértettségén, amiért Vivi azt feltételezte, hogy már unja költeni a pénzét.
A baba kérdésre viszont már a hálától szélesedett mosolya, örült, hogy ha ők maguk Olivérrel még nem is, más már látja maga előtt jövendőbeli családjukat.
- Amint megteremtettük az alapokat, jöhet az a támogatás - kuncogott, és újból pohara aljára kukkantott, míg ki nem ürült, de ekkor kollégája készséggel újratöltötte poharát. - Köszi!
Valóban nem ütött annyira az ital, ha ettek is mellé, de eddig a pontig nem is gondolta, hogy Zorka célja a részegedés lenne. Fel is vonta kissé szemöldökét, de arcán a mosoly nem vesztett erejéből.
- Drága kollegina, csak nem le akar itatni? - kérdezte huncut mód, de egy pillanatig sem tartva távol ajkaitól az üveget.
A téma aztán látszólag komoly vizekre eveződött, legalábbis a felvezetés azt sejtette, de aztán Vivien is elnevette magát. Ő is rögtön kapott egy osztályt, noha pályakezdő volt. De egész más fényben látta a dolgot Zorka helyzetét tekintve.
- Vagy elmentek neki, vagy nagyon kétségbe lehet esve. Elég kevesen vagyunk, helyettesítésre is, meg felügyeletre is be kell időnként ugranom, pedig nekem ott van a tanodai tanítás is.
Időnként igen komoly kihívást jelentett mindent összeegyeztetni, és még magánéletre is hagyni időt. Gyakorta annyira volt komoly, hogy össze se jött, és már csak a rég ágyban fekvő Oli mellé tudott beesni.
- Szóval Karola nem boldog, úgy érzed? - kuncogott.
Félretette a telefont, miután sikerült leadnia a rendelést. Nem nagyon variált, rendelt valami menüt, amiben volt köret, és savanyúság is. Italt nem rendelt, azzal jól álltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Rápillantottam kedvesemre, mikor megéreztem a finom szorítást. Mosolyom kiszélesedett, és ki is villantak fogaim, tekintetem pedig egy pillanatra az égre emelkedett. Azt hiszem, igen büszke lehetek rá, amiért a csillagokhoz képest oly közeli dolgot ilyen ügyesen megfigyelt a Drága.
- Azt hiszem, nem - mondtam, és még egy pillanatig figyeltem arca vonásait, mielőtt pillantásom a csendben sorakozó kis házikók közt kezdtem járatni. - Bár kétesélyes a dolog. Aki ilyen távol van a nyüzsgéstől, az vagy borzasztóan kedves lesz, ha végre láthat valakit magán kívül a tükörben, vagy eleve azért van itt, mert a háta közepére se kíván senkit.
Szóval az a kevés szomszédok, akik mégis társaságunk lennének az itt töltött mindennapjaink során vagy oltári édesek lesznek és akkor tényleg nem lesz gond velük, vagy majd nézhetünk mindig a hátunk mögé, nem-e akar egy lapáttal agyonütni. Sajnálom, aki napi szinten szellemekkel diskurál, hall ezt-azt.
De egyelőre, ahogy sétáltunk a célunk felé, végtelen nyugalom szállt meg, és nem a túlvilági fajta, amikor már úgysincs min izgulni, mert halottabbak nem leszünk, hanem az a jóleső féle, ami azt súgja, jó helyen vagyunk. Tetszett a környék, és már csak azt reméltem, a ház is tetszeni fog.
- Arra se felejtsünk el majd rákérdezni, hogy milyen boltok vannak erre, és persze iskolák, illetve a hivatal rajta van-e a hopp hálózaton.
Persze nem miattunk, ahogy az iskola sem azért érdekelt, mert állást terveztem váltani. Kiszaladt a számon, mert később fontos lehet, de igazából nem mostanában került szóba köztünk ez a téma. Azt hiszem, Zorka elültette a bogarat a fülemben..