Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Tudta, hogy nehéz lesz, mert hát nem volt egy egyszerű eset, de nem hitte, hogy ennyire sokáig fogják tárgyalni az elmúlt fél év eseményeit. Mert hát túl rég volt, legalábbis Rolanddal való csók biztosan. Az igazat megvallva már nem is nagyon emlékezett rá, hogy az milyen volt, csak hogy nem volt rossz élmény.
- Hey, ne nevezd marhának. Ő a legjobb barátom - vette rögtön védelmébe a barna. Nem szerette ha rosszat mondanak mások a barátairól. Az az ő kiváltsága volt. - De nem, pont fordítva. Tündérporral nem voltak gátlások úgy, mint amikor téged csókoltalak, és azért lehet, hogy... - hallgatott el, ahogy megérezte az arcán Roland tenyerét. - Most mi történik? - kérdezte megzavarodva, de azért egyenesen a fiú szemeibe nézett. Tetszett neki, ahogy a másik beletúrt a hajába, volt benne valami, ami miatt a gerincén végigfutott a jóleső bizsergés. Pillái önkéntelenül estek a fiú ajkaira, ahogy azok egyre közelebb jöttek hozzá, és bármilyen meglepő is volt, nem akart elhúzódni. - Most meg fogsz csókolni? - suttogta a köztük lévő kevés levegőbe.
Komolyan hallgatta barátját, hátha megtud valami értékes infót, és épp amikor jött volna a lényeg, akkor akadt ki a kérdés miatt. - Igen, mert azt mondtad rossz helyen keresem a választ. Te erről csak többet tudsz! Mert figyelj, nagyjából tudom mit csináltok ott lent, de hogy azt amikor történt élveztem és nem kielemeztem az agyamban, szóval mégsem teljesen tudom - magyarázta halkan, mert hát azért volt egy-két ember rajtuk kívül még a helyen. Nem is értette Marina, hogy mégis hogy képesek mások máris tanulni.
Nézte, hogy a másik pontosan mit csinált, és milyen instrukciókat adott neki. - Nincsen tabletem. Ez a telefonomon is működik? - kérdezte a lány, és előhúzta a felcsapós telefonját. - Az a baj, hogy ha megmutatod rajtam, azt megint nem fogom látni, és nem fogom tudni, hogy mit csináljak, ha oda jutok. Ezért nézegettem ezeket a képeket - csapta fel a könyvet a barna az egyik nagyon erotikus oldalon. Hihetetlen, hogy ilyeneket tényleg sematikus ábrán mutatnak be embereknek.
- Ha mind a két oldalon játszol, akkor ha egyszerre van barátod és barátnőd... az megcsalásnak számít? Mármint mind a kettővel más igényeket elégítesz ki - tette fel a következő elmés kérdést a lány. Ha már őszinte, akkor legyen teljesen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ahogy irányítja a seprűt, elégedett a művével, bár ereszkedéskor lehetne finomabb a sebesség átmenete, amikor előre dönti az elejét. Ő tudja irányítani, hiszen a fejlesztési folyamatban az elmúlt években már egészen vad seprűkkel is meg kellett küzdenie, főleg az első időkben, amikor még az első próbálkozásaival gyakorolgatott. Nem száguldozik még, majd, ha már jól látszik, hogy tökéletesen irányítható a darab és minden a helyén van benne, elvégre most új bűbájokat próbált ki rajta. Egészen mélyre kell ereszkedjen, hogy a gyakorló Lili közelébe tudjon férkőzni biztonságos távolból, hogy nehogy megzavarjon valamit. Szerencsére nincs túl magasan, úgyhogy nem történik nagy tragédia, ha véletlenül leesik, azonban a sorsot nem szabad kísérteni.
A gyakorlást figyelve veszi csak igazán észre, hogy ez a seprű eléggé ütött-kopott – bizonyára az iskolai raktárból származik, vagy használtan szerezhette a lány. Egyrészt kezdőként jó ötlet nem beruházni, hiszen drága egy ilyen, azonban fontos, hogy az első mozdulatait az ember milyen seprűn gyakorolja be. Nagyon önbizalomromboló tud lenni egy kezelhetetlen járgány.
Tekintete egy ponton túl már inkább a seprű egyensúlyozását figyeli, mint a lány ugrásait és lépéseit, észre sem veszi, hogy Lili már felé fordult – elvégre a bokáján ez nem látszott.
- Szia Lili, nem akartalak megzavarni! - Kezdi kedves mosollyal az arcán a szőkeség vonásait kémlelve. Nagyon koncentrál, dicséretes, hogy újra gyakorol. Régen látta már a pályán, egy ideje már sejti, hogy nem csak elkerülik egymást. Épp válaszolna Lili kérdésére, amikor a lány a mondat közepén kishíján lezúg a seprűjéről. Ösztönösen előre dől a sajátján, hogy közbe tudjon avatkozni, azonban mire Lili mellé ér, már sikeresen elkapja a seprűt és guggolva elég stabilnak tűnik. Hát, csak megzavarta. Reméli, hogy a seprűje szele nem billentette ki az egyensúlyából a levitást.
- Huh, jól vagy? – Kérdi készenlétben ülve, hogy elkapja a lányt, ha ismét meginog. Nagyon veszélyes ez az akrobatika, hiába ilyen vastag a seprűjük.
- Jöttem megkérdezni, hogy mi újság. Régen láttalak erre. Meg kihoztam az új járgányt tesztelni. – Paskolja meg a még lakkszagú seprű elejét. Kicsit akadozott, amikor hirtelen akart gyorsulni, de nem volt nagy távolság, amin ki tudott volna bontakozni, emiatt tudott ilyen könnyen lefékezni. Nem volt nagy lendülete, de egy kicsit így is félrerántotta az eszközt, nehogy ütközzenek.
- Mintha nem lenne teljesen rendben a seprűd. Úgy látom, hogy nem jól irányítható. – Persze nem ért ehhez a sporthoz, de az, hogy fel-le mozog az ember alatt a seprű, amikor ugrál rajta, az határozottan veszélyesnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Na mi van ma? NA MI VAN MA? Hát a nyuszik ünnepe, a húsvét! Mintha maga is egy édes tapsifüles lenne, úgy szökellt a folyosókon, immáron elsős mestertanoncként és - ha megosztottan is, de - iskolaelsőként. Soha nem gondolta volna, hogy egy nap ezt a címet elnyerheti majd, az pedig, hogy épp Margival kell osztoznia rajta, akit amúgy is úúúúgy, de úúúúgy szeret, hiszen navinés, mint ő! Igazság szerint egy kicsit talán túl sok is neki ez a siker, mivel észre sem veszi, de kezdi elbízni magát. Nem fölényesebb vagy lenézőbb, inkább olyasmi ez, mikor valaki felismeri, hogy jó abban, amit csinál és nagylányként kezd viselkedni. Olyanként, aki tudja, mennyit ér. Talán ezért van az, hogy bár Nate egy pillanatig sem engedi elfeledtetni magát, észreveszi, hogy néznek rá mások. Az ellenkező nem. Elkezdett flörtölni és bár soha, egy pillanatig sem gondolta komolyan, hiszen csak egyetlen szerelme van, az pedig Nathaniel, végre megízleli, milyen tinédzsernek lenni.
Mégis, mikor megkapta az üzenetet a húsvéti meglepetéssel kapcsolatban a csónakháznál, azonnal felcsillantak szemei és már tudta, hogy valami csodálatos és fenséges fogja majd várni az éjjeli égbolt alatt. Nem is nagyon tudta, mivel készüljön, tán öltözzön ki, vagy sminkeljen is? Végül arra gondolt, az ő kedvese úgy szereti, ahogy van, egy ártatlan, vidám nyusziként, így csak magára kapta azt a ruhát, amit oly régen viselt már és, ami akkor volt rajta, mikor először kimondták, hogy együtt vannak. Bizony, egy nő ezt is megjegyzi ám! Majd jól el is dicsekszik vele Nate-nek, hisz hogy is tudhatna erről... Férfi!
Már messziről látja a szürkületben, ahogy a világítás fényárba borítja a csónakházat és környékét. Örömittasan kezd el futni, szőke tincsei könnyeden libbennek meg a tavaszi szellőben, ő pedig csak fut és fut. Először észre sem veszi, hogy a meglepetés nem csak ennyiből áll, közelebb érve, arcáról levakarhatatlan mosollyal torpan meg, hiszen majdnem rálép az egyik tapsi hapsira. Íriszei döbbenten ragyognak le az édes kisállatra, s kedveséről abban a pillanatban meg is feledkezik. Helyette leguggol, hogy kezeibe csalogassa a jószágot és megdögönyözze. Ebben a percben annyira gyermeki, annyira tiszta, mint tán semmi más a világon. - Ezt Te csináltad? - pillái rebbennek, ahogy a nyusziról felpillantva tekintete megállapodik Nate-en. Van benne valami megfoghatatlan, ami több hálánál, elragadtatottságnál, köszönetnél. Valami több...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Van egy apró különbség a férfiak és a mi Nathanielünk között. Ő emlékszik. Mindenre. Jó, nem mindenre, de mindenre, ami Layla. Vele kapcsolatban olyan, mint a nők azzal, hogy mit csinált a férfi nem egy díszes példánya. Azt nem tudják, hogy mit ebédeltek, na de, hogy mit mondott a Feri három éve májusban este hat óra harmincnyolc perckor, arra tisztán. Ez amúgy a nőknél természetes, míg szegény Nathaniel Alexander Wright-nál betegségként aposztrofálták volna, már amennyiben valaki, valaha is foglalkozott volna vele, hogy megfigyelje szerencsétlen kölyköt. Valószínűleg amennyire jámbor a lelke, annyira fogadta volna el a segítséget, hogy egy nap ne legyen ő maga a megtestesült démoni gonoszság, de... ez nem történt meg, és éppen ezért ki tudja, hogy mi minden történhet még...
- A legjobbat érdemled.
Nem mozdulok, amíg nem szeretné, amíg a kis szőrös állat fontosabb neki, bár tény és való hogy egy pillanatra a féltékenység dühe fellobbant, és azt kívánta, hogy roppantsak egyet a nyúl nyakán, hogy már ne állhasson az utunkba. Azonban mégsem tettem, nem szabad, hiszen Layla szereti őket, éppen ezért vannak itt. Nem csak ő, hanem vagy húsz másik társa is, akiket kedvtelésből vettek, majd a menhelyen kötöttek ki. Nézem őt, szememben az esti félhományban jótékony takarásában csillan meg a vágy, ahogy végigpillantok rajta, akaratlan is megnyalom ajkaimat. Kívánatos, szeretem ezt a színt rajta, szeretem, ahogy az anyag rásimul a testére, ahogy idomait felfedi. Szőke tincsei édesen omlanak vállára, hátára, és bennem lassan fel-felébredni látszik a szunnyadó vágy. Akarom őt, évek óta, és most, hogy az enyém, a boldogságom földöntúli, ám nem teljes, és ezt minden férfi megértheti tizennégy és száznégy év között. De nem akarom elriasztani, a múltkor is megrettent, amitől bűntudatom lett, pedig annyira szeretnék játszani vele, megismertetni vele a játékot, érezni a testét a testemen, látni őt meztelen, vétlen... aprót rázom a fejem, az elém táruló kép túl sok, és helyét átveszi a féltékenység, hiszen láttam, hogy néz másokra. Akkor is láttam, amikor ő azt hitte, hogy nem látom. És ezt nem sokáig fogom eltűrni.
- Van kedved játszani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem gondoltam, hogy pont őt zavarja majd, hogy kit hogyan hívok, de úgy látszik ez a srác mégis közelebb áll hozzá, mint gondoltam. Szóval felemelem a kezem, hogy bocsánatot kérjek, ennyi úgy gondolom pont elég. Bármikor marhának fogom nevezni ezután is, ha úgy viselkedik, szóval engem aztán nem érdekelnek az ilyen kicsinyes kérvények. Akcióba lépek, hogy tényleg leszbika-e csak, mert nem hiszek a szavaknak, engem a tettek érdekelnek igazán. Láthatóan reagált rá a lány, sőt, mintha vágy is csillant volna a szemeibe, amennyire meg tudtam állapítani, szóval tényleg nem semleges a fiúk irányába sem. Talán. Ezt úgysem tudom teljesen megállapítani egy ilyen stresszteszttel, ahhoz több kéne, ami nem a könyvtárba való. Még a végén elvennék a friss prefektusi jelvényem, amit azért bánnák egy kis fogdosás miatt. Így aztán lassan kihúzom a kezem a hából, vissza az arcára és a mutatóujjamat az ajkaira teszem. - Ma nem - mosolyodom el, majd még hozzáteszem. - Tényleg nem vagy semleges a pasikra, talán van abban valami, amit mondasz - hümmentek egyet utána, ahogy végleg elhúzódom tőle. Biszex lenne? Nincs abba semmi, sőt, az még izgalmas is lehet.
- A nagyjából nem olyan rossz ám, mert mindenki más, de ami neked jó, az jó lesz neki is. Csak esetleg némi mát is kell csinálni. Meg amit a fiúk szoktak veled, az is tetszene titkos B-nek - kacsintok a lányra, majd hirtelen ötlettől vezérelve a legjobb helyre küldöm, ahol tanulhat erről. Némi rongálást végzek ugyan a könyvtári könyvben, de úgyse fogja soha többé elolvasni más, és a szöveg is megmaradt. - Működik persze - húzom el a számat, mert így nem kellett volna kitépni a lapot. Nem baj, már így esett az eset. - Azért azt nem mondanám elsőre, hogy nem tudnád mit kell tenni, mert én mást is csinálnék, mint amiket te szoktál magaddal. De maradjunk ennél - elveszem a telefont és bepötyögöm az oldalt. - De várj, ne itt nézd meg, hanem nyugiban, mert kivágnak a suliból... - figyelmeztetem, mielőtt ráugrana a dologra. Azért megkeresem neki a leszbi szekciót és úgy hagyom, becsukom a telóját. - Ezután szépen elmész valahová, ahol nyugton lehetsz és megnézel többet is. Ennyit tudok tenni érted, ha nem akarod, hogy rajtad mutassam be a fogásokat - mosolyodom el újra, hátha még van esélyem nála. Nem lenne baj, mert hiába nem egy melles lány, azért nem hagynám ki. A képek elég ergyák a könyvben, de az újszülöttnek minden újdonság, ahogy szokták mondani.
- Hát attól, hogy mindenhol jelen vagy még szerintem annak számít. Nem tudom, ezzel nem szoktam foglalkozni, de gondolom az egyik féltékeny lenne a másikra, szóval ugyanaz, mintha hetero lennél. Kivéve, ha egyiknek sincs baja a másikkal, erről fogalmam sincs. De mivel emberek vagyunk, gyanús, hogy nem tetszene, ha szerelmesek beléd - vonok vállat, ez nem az én pályám. Amúgy sem kell barátnő, mert azzal sok a gond. Persze, ha 'a segg' lenne az... hmm, ezen még elgondolkodom. Akkor sem lenne baj, ha nem lenne nagy kötődés, nem? Nem szeretem az ilyen megkötéseket, nem érzem magam szabadnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Valószínűleg, ha az ember talál egy furcsa kiírást a hirdetőtáblán, elcsodálkozik rajta, továbbmegy és két perc múlva már azt se tudja, mit olvasott vagy látott. Csenge azonban mostanában a majdnem minden mindegy korszakát éli - legtöbbünk talán nem is hallott ilyenről, de Csenge ezt is megoldotta magának -, így tépett egyet a hirdetésből. Akkor még nem is gondolta, hogy ennek van jelentősége, de most, hogy három roppantul élethűnek ható plüssbáránnyal egyensúlyozik a Bibircsókos banya folyosóján, be kell látnia, hogy némi horderővel mégiscsak rendelkezett a tett.
A barikat előbb gondosan elhelyezi, előbb egymáson, majd egymás mellett, végül egymás mögött, miközben elgondolkodva, néha állát megvakarva gondolkodik a legtökéletesebb sorrenden. Végül vállat vonva mégis a véletlenszerű kupac mellett dönt, hogy aztán a talárja zsebéből elővett üvegcse tartalmával a lehető legteljesebben végiglocsolja mindegyiket, "ha már húsvét" jeligére. Aztán pálcáját a halomba rendezett báránykákra irányítva elmond néhány Baziteot. Egészen konkrétan addig folytatja a műveletet, közben finoman elhátrálva a növekvő barigombóc elől, míg akkorák nem lesznek, hogy a folyosó másik felét még csak véletlenül se lehessen megpillantani. Végül elégedetten megszemléli művét: a gyapjastorlaszt. Felettébb puhának tűnik, kedve is lenne egyszerűen nekifutni és hagyni magát visszapattanni róla, de ő tudja azt, amit a többi gyanútlan arra tévedő nem fog: a bájital, amit rájuk öntött - és amit egy gyanútlan, bájitaltanból kiváló háztársától szerzett, némileg rájátszva az illető büszkeségére és lapos pénztárcájára - meglehetősen ragaszkodóvá tette őket, akár egy jó ragasztó. Ha valaki megfogja a báránykákat, szakértő segítség nélkül aligha fogja tudni elengedni.
Még egyszer megszemléli művét, majd mint ki jól végezte dolgát, pát int a bariknak és elsétál a tetthelyről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elméjében állóháború alakult ki logikus gondolatai és azok közt, melyek ebbe a helyzetbe sodorták. Amik segítségért kiáltottak. Nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy ilyen gyenge, és elesett. De azt nem engedhette meg, hogy ezt mások véletlenül is megtudják. Nem hagyhatta, hogy ismét céltáblájává váljon néhány semmirekellő, érzelmi nulla suttyó számára. Ezért aztán kiszórta a védővarázslatokat a teremre, melyektől azt remélték, hogy gondolatait bent tartják, még ha ki is mondja azokat a papnak. Mindent előkészített, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tárja fel a lelkét egy olyan vadidegennek, akiben mégis ösztönösen bízni lehetett, még ha ő maga nem is volt vallásos.
Mert ezeknek a dolgoknak súlya van, ha hisz az ember bennük, ha nem. És Lilla, bár nem ismerte Balázs atyát, mégis érezte, hogy nála biztonságban vannak gondolatai, titkai. Így aztán kimondta az elsőt, ami szorosan kötődött az összes többihez is. Hiszen Sári miatt ölte meg kis híján azt a nyomorultat annak idején. Amiért bántotta a húgát.
Azonban ahogy kiszaladt a száján ez az egy mondat, és próbálta volna összeszedni gondolatait a folytatáshoz, a férfi megszólalt, megkérdezte, mi történt pontosan. És bár semmi vádló, ítélő hangsúly nem érződött szavain, Lilla mégis összerezzent.
- Sajnálom, ez rossz ötlet volt - mondta színtelen hangon, és felpattant, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Mit csinálsz, te hülye? Kérdezte magát, de hiába, már ragadta is meg a kocsit, amin a könyveket hozta, suhintott kettő pálcájával, hogy megszüntesse a gondosan elhelyezett varázslatokat, és már fordult is ki az ajtón.
Mire ő, vagy a férfi észbe kaphatott volna, már ott se volt. Hiába döntötte el magában, hogy megteszi, hiába készítette föl magát. Nem ment. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Egy nap olyan szigorúan fogok nézni, hogy még az igazgatóság is vigyázzba áll majd.
Nem, nem fogok, és ezt mind a ketten tudjuk. Hogy is vehetném én rá Farkasházy urat, hogy vigyázzba álljon nekem? Meg miért is tenném? Nem vagyok én a felesége, meg ha az lennék, akkor se kérnék tőle ilyesmit. Nem hiszem, hogy én képes lennék a perlekedésre, aztán meg, ha mégis, akkor meg majd meglepődök. Vagy élvezni fogom. Ami Keserű urat illeti, szerintem ő könnyebben állna kötélnek, már, ami a szúrós tekintetemet illeti, de ő meg olyan kedves és jóságos, hogy azért se szeretnék rajta kísérletezni. Őszintén örült, amikor felbukkantam, hogy szeretnék óvónéni lenni náluk, és amikor kiderült, hogy nem csak a gyerekekhez, de a gyógyításhoz is értek, csak még boldogabb lettem.
Megmosolyogtatott azért a gondolat, hogy a helyettes úr felett tekintetemmel hatalmam lenne, de azt hiszem, "szenvedett" ő már eleget tőlem, nem nagyon szeretném kihúzni a gyufát. Pedig biztos vagyok benne, hogy ki fogom. Óóó, de még mennyire, hiszen rólam van szó. Azt meg se mertem mondani, hogy a kicsikből játszásiból hadsereget toboroztam és hógolyócsatát vívtam a nagyobbakkal, mert még a végén ülhetnék én is a büntiszobában, és gondolkozhatnék a tetteimről. Igen, pont annyira lenne bűntudatom, mint a legkomiszabb fiúnak.
- Ez a legcsodálatosabb munkahely!
Lelkendezek, amikor a keksz is megérkezik, és mohó gyerek módjára el is veszek egyet. Nagyon jól bánnak velünk itt, van tényleg minden, ami ahhoz kell, hogy boldog munkaerők legyünk. Én már a munkának is örültem, hiszen pont azt csinálom, amit egész életemben szerettem volna, minden más csak hab a tortán. A gyerekek mindig boldoggá tesznek, egy nap én is nagy családot szeretnék. Látom magam édesanyaként, egy kupac gyerekkel, meg nagy pocakkal, egy kis udvaron, kutyákkal. Igen, határozottan kutyákkal. Nagytestű, zsemleszínű, szőrös kutyusokkal.
- Igen, a Puckwudgie - be. Te pedig, ha jól tudom a Beauxbatons-ba, ugye? Jó messzire jöttünk az otthonunktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Már kislányként is szeretett készülni a húsvétra. Édesanyja útmutatásait követve, sütit sütöttek, kalácsot fontak, tojást festettek. Nagy család, nagy, közös készülődés. Ezen szokások rabja maradt akkor is, mikor már nem a családi házban élt. Barátai között talán van, aki bután néz rá, de ő mindig fest tojást, hogy legyen mit adni az arra tévedő locsolóknak.
Ezért is nem volt meglepő, hogy az előkészítő falain belül, - hiába friss husi -, ő lett a legfőbb szervezője a húsvéti forgatagnak. A tojáskeresés, a festés, a kis nyuszik, csibék készítése mind, mind olyan dolog számára, melyek során újra gyermek lehet. Ilyenkor tudatosul benne igazán, hogy miért is választotta ezt a korosztályt. Mellettük az ember örökre gyermek lehet.
A programon nem csak a gyerekek, hanem szüleik is résztvehetnek, ami azért is jó, mert így van alkalmuk megismerni egymást az új oktatókkal. Zorka friss és ropogós ezen a téren, s bár nem igazán szereti a kirakat órákat és azt, ha árgus szemekkel vizslatják a felnőttek minden lépését, most igyekszik helytállni, váltani pár szót minden hozzá tartozó gyermek szüleivel.
A kézműves foglalkozások asztalokra és önkéntes segítőkre vannak osztva. Hozzá a festés tartozik, hiszen ez a másik szakmája. Ruhája, keze, talán még arca is festékes, így gyakorlatilag egy szivárvány színű unikornis vetélytársa lett pillanatok alatt. De őt ez egyáltalán nem zavarja, türelmesen, mosolyogva áll mindenkihez egészen addig, míg a hölgyem szót meg nem hallja.
Arcára fagyott mosollyal egyenesedik fel és csillogó szemekkel tekint a fiatal férfira.
-  Eddig is tudtam, hogy öreg vagyok, de ez most szíven ütött - mosolya kiszélesedik, hangja lágy dallammal cseng és figyelme teljesen a másiké.
- Ma? Mármint biztos, hogy ma? - néz meglepődve a másikra. - Szerintem senkit nem fogsz ott találni, maximum Rozál nénit, aki takarít - nevet fel halkan.
- Nevet tudsz legalább? - merthogy akkor megkeresik azt a személyt, aki a mentora lesz. Bár az arcmemóriája eléggé gyatra néha, a legtöbb kollégával már találkozott. Mást nem megkérdeznek valakit, hogy merre találják a keresett személyt.
- Szia, Bánki Zorka - nyújtja ő is a kissé festékes mancsát a másik felé.  - Igen, mindenki jó valamiben, ezért szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor kiderül, hogy kinek mi az erőssége - és itt nem csak a kézügyességre gondol, hanem egyéb fontos adottságokra is. Az embernek látnia kell túl a saját elvárásain, óráján is. Egy ilyen alkalom a legmegfelelőbb erre.
- Ha már itt vagy, nincs kedved bedobni magad a mély vízbe és bevállalni valami programot? - biztos találnak neki megfelelőt. Ennél jobb bemutatkozási lehetőség amúgy is ritkán adódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Marina már biztos volt benne, hogy valami nem okés vele. Nem elég, hogy ma a könyvtárba jött megtalálni a nemi vonzódásának tárgyát, de a teste konkrét reakciókat mutatott Roland irányába. Rolandéba, akinek eddig folyton csak az agyát húzta a kisebb érintésekkel, meg azzal a gyenge csókkal. Most meg képes lenne minden szabályát és irányelvét sutba dobni, ha a srácnak nem csak az ujja érintené az ajkát.
A totálisan feje tetejére állított világ ott folytatódott, hogy praktikákat kért a sráctól, hogy ő majd azt kamatoztatni tudja. Nem tetszett neki, hogy megjegyezte a B betűt, mert nem ismert olyan sokat belőle. B mint... Boglárka? Bazsarózsa. Borbála! Na jó, azért szerencsére akadt b betűs női név. - Amit a fiúk csinálnak, nekem ahhoz nincs eszközöm - nézett sokat mondóan a srácra, és még a lába közé is mutatott, hogy értse miről beszél. Persze, értette ő azt, hogy azon kívül még mást is szoktak tenni, csak hogy mégis az volt a lényeges része a dolognak, nem? Azt az élvezetet nem lehet csak úgy kipótolni valamivel.
Közelebb húzódott, hogy megnézze a srác mit pötyögött be, és már lendült volna a keze, amikor rászólt. - Miért, ez titkos? - suttogta a lány, és sejtelmesen körbe is nézett. Igazából azért sem akart bármit is próbálkozni Rolanddal, mert hát az ő első alkalma nem volt épp kellemes élmény. És hát, azóta se próbálkozott újra mással, szóval fogalma sem volt róla, mennyire lenne ügyes. A srác meg akkora szoknyapecér, hogy nem csodálkozna, ha minden tökéletesen menne neki már most. Kicsit szégyellte a lemaradását. - Egyenlőre akkor megnézem ezeket a dolgokat - vette vissza a telefonját, és inkább elrakta, nehogy véletlenül is rákattintson valamire, amire nem kéne.
- Az emberi érzelmek bonyolultak... - akadt ki a lány elhúzva a száját. - így igazából akkor nincs is előnye annak, ha mindenki is bejön, mert ugyanúgy egy valakit kéne választanom. És akkor hova tegyem a voksom? A lányok, vagy a fiúk mellé? - tette fel a következő kérdést. - Nem azért nyitogattam ki az ajtókat, hogy most jól visszazárjam őket - hitetlenkedett. Túl sokat akart? Meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az órarendje szerint bőven van még ideje a következő óráig, a Bagolykőben pedig ma nem tart semmit sem, oda majd csak az óratervezetet kell átnéznie, amit Darcy adott neki. Hihetetlen fordulatot vett minden, akkor, amikor azt hitte, törése miatt semmi sem fog mozdulni, megreked és örökké csak csukott szemmel fog botorkálni a sötétben. És mégsem, mert miután hazaért, elkerült minden olyat, amely egy pillanatig is kizökkentette volna a nyugalmából és megtörtént, vitte az ár és most az egyszer, nem fuldoklott benne. Immár nem tanulni jár vissza a máguspalánták közé és ahogy tavaly itt, most úgy ott kapott esélyt, bizonyítani. Nem cseszheti el, ha már majdnem sikerült. Volt házvezetőjével így is kínos volt a találka, nem saját dolga eldönteni, hogy Mátyás megértette vagy csak úgy tett, miért tűnt el minden szó nélkül. Talán Iza mesélt neki, talán nem, ezután a találkozás után eldöntötte, nem turkál a múltban. Ott hagy mindent és mindenkit, ahol maradt.
A tanáriba nem mert bemenni, a harmadikosok úgyis testnevelés órára mentek, így abban a teremben maradt, miután végzett az órával, az asztaltól felállva szedi össze cuccait, a naplót, amit le is kellene adni. Eszébe jut, hogy ilyen alkalmakkor, amikor magányosan itt hagyták ezt a csodás példányt, mi szépeket alkottak bele. Persze, lebuktak, de attól még élmény volt, amikor először írt bele bármit, még zavarba is jött, hogy neki ezt most tényleg szabad-e. Hóna alá csapja, táskája lóg az oldalán, totál új, kint szerezte, rajta az Ezeréves Sólyommal, mert tökre érett felnőtt ő. De legalább a gyerekek is felismerik és értékelik, nem akar csatos bőrt, mint ami legtöbb tanárának volt.
A folyosón haladva, könyvekkel meg a naplóval a kezében ballag ráérősen. Kifelé tart, vagyis előbb majd a tanári, elbambul a falakat borító húsvéti dekoráción. Aztán csak azt érzi, hogy lába kicsúszik alóla. Egy apró káromkodással botorkál előre, koccanva valakinek, mikor végül is, a falnak dőlve képes megállni. Szusszanva néz előbb le, meg a cipőfűző az, amire rálépett, majd arra, akibe belement. Kérdés nélkül fogja, és a naplót, mindent a kezébe nyom.
- Fogd meg kérlek, köszi - guggol le, majd már módszeresen köti is befele a cipőfűzőt, innen pillant fel a srácra. - Bocsi, bamba vagyok. Nem törtelek össze? - már ha egy koccanással lehet, de na, ez is valami. Felállva nyúl a cuccaiért végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hóna alatt egy-egy táblával, másik kezében egy bűbájos kertészkönyvet lóbálva, fütyörészve - vagy legalábbis levegőt kis szájrésen fújkodva, némi nyálcsöppel rajzolva fel útvonalát - sétált Lili föl az emeletre.
Tépett ő is a rejtélyes, hirdetőtáblán kihelyezett csínyekből egyet, nem is sejtve, mi lesz az, de nagyon mókásnak találta végül, így, bár úgy sejtette, hogy büntetést kockáztat, nem tudott ellenállni neki, hogy megpróbálja azt kivitelezni. Amolyan küldetéstudat ébredt benne, mintha rég eltemetett lázadó énje ébredt volna fel benne, aki jól ki akar tolni másokkal. De igazából nem változott semmi, azt gondolta, hogy biztosan bárki nagyon élvezné, ami majd itt történni fog a gyanútlan áldozattal.
Köszönt szépen a jókedvűen integető, és borospoharaikat emelgető portréalakoknak, és miután túltette magát egy kis szédülésen, amit a tömény erjesztett szőlő illata okozott, lepakolta szerzeményeit az egyik érdeklődve figyelő festményalak kerete alá, a falnak támasztava.
Felgyűrte ingujjit, miközben a földre térdepelt, és fellapozta az első megjelölt oldalnál a könyvet. Pálcáját, mely eddig a füle mögé volt tűzve, most kezébe vette, és szemeit le sem véve az utasításokról, elmormolta párszor a varázsigét. A varázsvesszővel közben a plafon felé suhogtatott, és miután egy szakaszon benőtte a fű a mennyezeti követ, Lilkó elégedett kis mosolyra húzta száját.
- Na ezt még párszor - mondta csak úgy magának, és felállt, hogy szép lassan egy nagyobb szakaszt befüvesítsen a folyosó felső részéből. Fura volt odafent látni, amit csak szabad ég alatt volt szokás, és ott is a lábunk alatt, de pontosan ez volt a lényeg.
Miután egy jó öt méteres szakasszal készen állt, visszasétált a könyvhöz, és tovább lapozgatta. Különféle virágokat, kisebb bokrokat, és még egy-két cserjét is növesztett a füves plafonon, mire végzett. Egészen szürreális látványt nyújtott kész műve, de nagyon büszke volt rá. Úgy találta, hogy már csak az utolsó simítás van hátra, ami történetesen már nem igényelt varázstudást.
Lehelyezte a füves, virágos rétté alakított plafon kezdete alatt az egyik, majd a túlvégre sétálva a másik táblát is, a lezárása gyanánt. Ezeken a következő felirat volt olvasható:

FŰRE LÉPNI TILOS!
Jót mosolygott a kész művén, mert aki nem tudta, mire számíthat, bizonyára jól meg fog majd lepődni. Hiszen a laikus ránéz, és nem érti, hogy ugyan hogyan is léphetne rá a fűre, ha az a plafonon van? De amint átlépi a határt, melyet a két tábla képez, nyomban fejjel lefelé találja magát az illető, a füvön lépkedve.
Lili pedig szépen kereket oldott, mielőtt még valaki a csínyen kaphatná. Persze kénytelen volt körbemenni, mert most, hogy a csapda készen állt, már nem mehetett arra, amerről érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kívülről remélhetőleg nem fog creepernek tűnni, hogy gyakorló kislányokat figyelget mindenféle gyakorlatok végrehajtása közben. Nem is tudja pontosan, hogy Lili hányadikos, valamiért van egy olyan érzése, hogy még mindig elsős, pedig már évek óta ismeri látásból, de a pályán sem idén látta először ezzel a rozoga régi seprűvel. Vajon tényleg nem nő semmit, vagy csak a seprűről érezni úgy?
Nem tetszik neki ez a seprű, ahogy fel-le emelkedik. Ahogy beszélgetnek, nem követi saját járgányával az akrobatikára kifejlesztett eszközt, csak a fejével és szemével idomul az aktuális magassághoz. Ha egy méternél nagyobb lenne köztük a szintkülönbség, akkor azért követi.
Örül neki, hogy nem lett semmi baja Lilinek, hiába nem volt olyan magasan az emelkedés ellenére, mint ahogy a kviddicsesek szoktak játszani, azért már eltávolodott a biztonságos magasságtól, ami szintén olyan, hogy eshet róla rosszul, ha például lendületből befejeli a seprűt.
Viszonozza a mosolyt, azonban ő nem változtat testhelyzetet a seprűjén – nem azért, mert nem menne, hanem mert ez a darab még nincs teljesen letesztelve, ráadásul a gyorsulásán akar még javítani.
- Ne is mondd, abban az időben szerintem senkinek nincs kedve… - Helyesel mély egyetértésben. Neki muszáj volt kimennie, hiszen the show must go on, ráadásul egy tök jó próbalehetőség a hó meg a szélfúvás, még ha utána rögtön ment is forró zuhanyt venni, mert nem érezte az ujjait, amivel markolta a nyelet.
– Én voltam kint párszor, szerintem felszedtem vagy két kilót a sok forrócsokitól, amit vedeltem utána.  – Csóválja a fejét nevetve. Persze ez nem igaz, hiszen egy dekát sem hízott, már amennyire látja. Nem annyira szokta magát méregetni a tükörben, egyedül a kócait állítja be, ha úgy van. De arra sincs mindig ideje, úgyhogy általában mindenfelé áll a hajkoronája, legyen az tervezett, vagy tervezetlen. A seprűvel többet törődik, sok felkészülést igényel egy-egy újdonság bevezetése.
- Köszönöm, most száradt meg a második lakkréteg! A legújabb darabom. – Feleli elégedetten, azonban nem a fényezésre a legbüszkébb, hanem arra, hogy megtanult hozzá egy bűbájt, ami érzékeli a felé szálló dolgokat és próbálja kikerülni. Ettől tartott picit, mert mi van, ha rángatni kezd a seprű néhány galamb miatt?
- Megy, de gyorsulhatna finomabban is. Picit érzem, hogy nehezen veszi fel a tempót. – Sóhajt tekintetét a vaskos seprű viseltes cirokján megpihentetve. Esetleg, ha a cirok alakján még alakítana, akkor jobb lenne? Picit lehetne vékonyabb a vonala és hegyesebb a vége.
– Ha nem próbálsz meg vele száguldozni meg túl magasra menni kipróbálhatod. Nem dob le. – Feleli nevetve beletúrva a hajába, ami már az előbb beállított a szél. Szereti, hogy hosszabb a haja, de nagyon zavaró tud lenni repülés közben.
- Még nem teszteltem rajta mindent, de nagy baj nem lehet. Csak a labdázók közelébe ne menj, attól lehet megvadul. – Mutat a pálya messzebbi végén dobáló játékosok irányába. Ha véletlenül felé szállna egy kvaff, könnyen lehet, hogy próbálná félrerántani a seprűt, és ezt ugye még nem látta. Talán később meg is kéri az eridonosokat, hogy dobálják meg a levegőben. Maximum megint eltörik valamilye, ha ledobja.
Bólogatva hallgatja, hogy Lili seprűje mennyire öreg és megbízhatatlan.
– Nem kéne, ez balesetveszélyes. – Száját elhúzva gondolkozik a seprűre meredve.
– Ha gondolod, szívesen megnézem mi baja. Bár, akrobatikás seprűvel még sosem volt dolgom. Ez máshogyan emelkedik eleve, ugye? – Jobban belegondolva még ülni sem ült ilyenen, most pedig már mindegy, nem tudja, hogy milyennek kell lennie, amikor épp minden rendben van vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még jó hogy hoztam magammal egy kis szopogatós cukorkát a tatyómban. Mármint még jó hogy nem felejtettem hozni a táskát, mert körülbelül két hete két marékkal dobáltam bele őket. Ez a fajta a kedvencem, mert elég pár másodpercig a számban lennie hogy áttörést hozzon, mesterien elmulasztja a torokfájást. Hiába, a mugli világban is vannak csodaszerek, amik megkönnyítették a gyerekkoromat. Mikor régebben fájt a torkom hűvös novemberi napokon, cukrot olvasztottam, majd tejjel öntöttem fel. El is készült a karamellás tej. Vagy ha egy hosszú túra után hazaérve begyulladt a szemem, kimentem a hátsó kertbe és kamillát szedtem. Felforraltam vízben, majd egy tiszta kendővel borogattam a szemem. Bizony már 7 éves koromban önállóan meg tudtam csinálni ezeket, igazi kis füveslányka voltam. Két értelmű a szó, úgyhogy kijelenthetem hogy a jó értelemben gondoltam el, a csinos kis kobakomban. Iszok rá egy kortyot a táskámból előkotort vízből, mert a limonádé elfogyott. A pizza is a végéhez közeledik, ezért bekapom gyorsan, és elrágcsálom. A nyelés után újabb korty vizet erőltetek magamba, majd végül minden figyelmemet Alexnek próbálom szentelni, és ezt jelezvén megtörlöm a számat, felhúzom komótosan a lábamat és felé fordulok.
-    Kettő? Jé, köszi! Az páros szám. – örömködöm, és figyelem a fiút miközben eszik.
Úgy gondolom minden találkozásnak megvan a célja. Nem tudom Alexnek milyen célt adott a jövőre nézve, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, beszélni megint de örülök minden egyes találkozásnak, így bővíthetem az ismeretségi körömet.
-    Jól mondod. Az ihlet az bizony jó dolog, csak néha nagyon erőlködnünk kell érte. – osztom meg a bölcsességemet, és megigazgatom a fejemen elhelyezkedő masnit.
-    Elég jó volt a napom, és nagyon jók a szemeid. Engem láttál. Hogy is mondjam, érdeklődik irántuk de annyira nem nagyon hogy minden napomat nekik szenteljem. Szeretek én is festeni, néha napján táncolni, na meg persze énekelni is. De az csak takarítás közben megy. Téged mi fogott meg a művészetekben, és melyik a kedvenc irányzatod? – kérdezősködöm kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ezek az édes kisállatok úgy gyűlnek köréje, akár a mesében: pici orruk fürgén szaglászik, sorra akarnak kerülni mind, azonban van valami, ami eltereli figyelmét még ennyi cuki nyusziról is. Mégpedig a barátja, a kedvese, s tán mondhatjuk azt is: szerelme. Barnái megremegnek, ahogy ezek a szavak elhangzanak, s tán az éj sötétje, vagy a fények furcsa játéka teszi, hogy semmit sem vesz észre Nate féltékenységéből. Ellenben azt rögtön tudja, mit kell tennie. Visszateszi a fűbe a kis fülest és óvatosan ellépve társai mellett a férfihoz lép, hogy mámorittasan átkarolja nyakát és odahajoljon hozzá.
- Ezért vagy Te nekem - ajkai szinte súrolják a fiúét, mielőtt egy apró, gyengéd csókkal ajándékoznák meg. Édesen simul hozzá, mozdulataiból mégsem az az égető vágy sugárzik, ami Nate egész testét hevíti, sokkal inkább az a mesebeli romantika, ami egy ponton túl bárkit megőrjítene. Talán ezért is van az, hogy ezután elhúzódik, hogy körbeforduljon és jól szemügyre vegye a környezetet. Végre van lehetősége jobban megnézni a helyszínt, melyet nagy gonddal előkészítettek neki. Nem csak a fények csodásak, hanem a piknik, majd távolabbra pillantva a csónak, mely csak arra vár, hogy elinduljanak a tavon és meghódítsák az egész világot. Tulajdonképpen leesik az álla, sohasem gondolta vagy várta, hogy ezt kapja, most azonban, itt állva, tökéletesebb bárminél, amit eddig valaha kapott.
A kérdésre izgatottan fordul a másik felé, szemei azonnal ragyogni kezdenek. Neki ne lenne kedve hozzá bármikor? Ugyan-ugyan. - Milyen játékot? - csak reménykedj kicsi, édes, ártatlan Layla, hogy nem azt, amelyikre hosszú ideje gondol, ami agyának egy sötét szegletéből újra és újra előkerül, s ami egy nap még elpusztít téged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Végül is – ismétli meg, aztán aprót von vállán. Minek az egészsége, az már jó kérdés. Ez is egy függőség, valamit elsimít, mást rombol, átmeneti megoldás. A szálak fogynak, minden más marad. Ha azonnali és végleges megoldást nyújtana, nem tartana most itt és így, senki sem. Minden végleges helyett bámulja megint, ahogy valaki mágiát használ, erről mondjuk, így évek múltán már bőven leszokhatna, de nem sikerül valahogy, igazából, kicsit zavarja csak. Hogy másokat ez mennyire? Már nem érdekes.
- Ó, képesség, értem – bólint, mert rövid elválásuk pár másodpercig tartott, mert ahogy a másik válik frusztrálttá és zavarttá, benne úgy nő az, hogy követni kell, hogy maradjon és fejtse meg, mit rejt ez az egész. Vagy ő is zavart és frusztrált, csak másképp jön ki rajta. Pont úgy, ahogy nem kellene. Talán ezek a szavak bőven jelei annak, hogy semmi sincs teljesen rendben, hogy zavaros és kusza, olyasmi, amelyet nem tud kezelni, nem tud jól kezelni. Szavak, amelyeket neki címez és amellyel ellök minden olyan lehetőséget, amely valójában talán mégis igaz. Nem tudja. Most érzi csak ténylegesen, hogy zavart, hogy hagyni kellett volna inkább elmenni, mintsem követni és kikövetelni úgymond belőle a választ a megérzéseire. Sóhajt egyet, szabad kezét zsebébe süllyeszti és az öngyújtóval babrál. Nem a legjobb így, de mivel nem akarja magát tétovának érezni és mutatni sem, marad.
- Épp ez a lényeg, idegen. Egy ismerős elfogult akaratlanul, míg egy idegen azt látja, ami a valóság. Karikás szem, nem jó frizura, előnytelen öltözék, hamis mosoly. Nem a szépet és a jót, hogy de biztosan jól áll. Őszintébb – vagyis, gondolja ő ezt, hogy így van. Nem tudósa ennek, amit mond, azt inkább csak ő gondolja így. Lehet, hogy színtiszta hülyeség az egész, semmi több. Csak okoskodni próbál, mintha olyan tudás birtokában lenne, amely talán sosem volt az övé és soha nem is lesz. Tükörbe kell csupán néznie, mennyire nem.
- Ó, vagy úgy – tehát új erre, frissen beköltözött. Megérti, hiszen így kezdte saját maga is, csakhogy, azzal a különbséggel, hogy tagadta a magányt és elvolt azzal, ami volt. Akkoriban felszolgált, meg se fordult a fejében a tanítás, a tanulás is csak később. Egyedül élt, egyedül boldogult, minden csak később változott meg, egy részét sosem csinálná vissza, van, amit most, ebben a zavaros időben igen.
- Szívesen sétálok. Pár éve élek csak itt, de még mindig emlékszem, milyen újnak lenni. Merre van a ház? – nem arra akar menni, csak érdeklődik, most már hivatalosan beleegyezve abba, hogy vele tart. Lépked mellette, hallgatja, bólogat. Mert igen, addig sincsenek egyedül, más kérdés, hogy ehhez kezd hozzászokni, kezd megbékélni. Még van hiány, de már csak halovány.
- Egy ideig kényszerből, aztán én választottam. Aztán nem voltam magányos és végül azzá tettek. Nekem ebben nincs furcsaság, mert közben sokan vesznek körül. Ki mit vesz észre. Azonban, tényleg kell pár jó szó – mert a némaság mindig sok olyan dolgot szül, amelyet nem kellene. – Nem te vagy furcsa, inkább a helyzet. Valami… nem tudom – harapja be alsóajkát, mintha zavarban lenne a gondolataira. – Amikor úgy néznek az emberre, mintha mindent látnának. Ez nekem mindig… olyan furcsa – oké, semmi se változott. Még mindig nem tudja értelmesen kimondani, mire gondol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Picit depisnek érzem magam, ami egészen furcsa, általában ezek az érzelmek még a legsötétebb történések után sem szoktak előtörni belőlem. Meglepő tehát, hogy Hunor elengedése megmozgatott bennem valamit. Szomorú vagyok, már legalább három vagy négy napja. Érdekes dolog ilyeneket megfigyelni magamon, mintha kicsit a hétköznapi emberek szintjére süllyedtem volna és tényleg csak egy kamasz lennék, akinek szerelmi bánata van. Ez a gondolat mulattat, én mint egy átlagos tizenhat éves. A hormonok mindig tudnak meglepetéseket okozni.
A nap tűz mint állat, az idő kezd melegedni, már elég egy vastagabb pulóver,nem kell a kabát. Az ölemben Puha Gombóc csücsül, negyed órája ugyanazzal a fűszállal a szájában. Valószínűleg elaludt. Ez a dög remek alibi arra, hogy kijöjjek térfigyelőkamerásdit játszani. Az udvaron sok ember megfordul, a padok tele vannak párokkal, baráti társaságokkal. Egészen jól hallom a beszélgetések részleteit. A szokásokat, amiket csinálni szoktak, a jellemeket amik elősütnek szavaikból és hanghordozásaikból. Jól fog jönni néhány arc, ezért hát a számomra értékesebb nevek mellé kis füzetemben buzgón jegyzetelem, hogyan is kell majd egy szép napon előadnom őket.
Gyorsan felfigyelek arra, hogy valaki néz. A füzetemet lustán becsukom, mintha amúgy is meg akartam volna tenni, majd nyújtózva odapillantok rá. Egy barna hajú lány, irritálóan édes ruhácskában. Még nem beszéltem vele, de tudom ki ő és azt is, hogy van egy közös ismerősünk, akivel tettem ezt meg azt. Halványan rámosolyodom, aztán visszafordulok, a nyúl fejével kezdve bíbelődni. Csak remélni tudom, hogy nem jön ide. Levitás, talán nincs annyi bátorsága, hogy szemtől szembe nekem szegezzen egy olyan nagy kaliberű kérdést, hogy hali, Hunor miért nem emlékszik rád, amikor pedig néhány napja még majd meg volt veszve érted?
Hát, tévedtem.
- Szia - köszöntöm csivitelve - Betti ugye? - kérdezem, s intek, hogy ha szeretne üljön csak le nyugodtan mellénk. Puha Gombóc még most sem ébredt fel. Ez a világ végét is könnyedén átaludná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ellenkezni szeretnék. Nem én vagyok neki, ő van nekem. Ha ő ne lenne, ki tudja már, hogy hol lennék. Volt pillanat, amikor nem volt visszatartó erő, amikor Péter befurakodott közénk, és én Babát akartam. Nem úgy, ahogy Nyuszit, ő nem, Babát úgy akartam, ahogy nekem kellemes, nála eszemben sem volt várni, udvariasnak lenni. A szerencse, és az az ostoba kölyök mentettem meg, semmi más. Layla más, ő az angyal, akit azért küldtek, mert imáim végre meghallgatásra találtak. Ő a menekvés, a mentsvár, az ölelés, mely ha elég hosszan tart, kiűzi belőlem a gonoszt. Amikor ő van, nincs más, akkor csak ő van, és amikor távol van, akkor sem érzem, hogy ne lenne. Mindig velem van. Képei gondosan elrejtve az életteremben, megbújnak más képek között, ám bárhol is éltem a világban, mindig velem voltak, mindig pontosan ugyanoda tettem vissza őket. Mert ott volt a helyük, ahogy neki is ott van a helye, ahol most van, benne az életemben.
Édes csókját szeretném elmélyíteni, szeretném szenvedéllyel csókolni, de mintha nem lenne rá képes, mintha nem szenvedéllyel szeretne. Ugyan, ez ostobaság, csak még nagyon tapasztalatlan ezen a téren, a múltkor is megrezzent, nem akarom elijeszteni. Ki tudja, meddig leszek még képes várni, de nem akarom bántani, őt nem, sem akarva, sem akaratlan, mégis, ahogy érzem, hogy a testem éled, ahogy belefeledkeznék, ő úgy libben el, nézve a tájat, mindent, ami miatta van. Miatta, hogy legyen olyan, hogy miattunk.
- Arra gondoltam, hogy az egyik nyuszit megtarthatnád, vagyis mi, együtt. Közösen gondoskodhatnánk róla. Nálad lakna, de elhozhatnád magaddal, amikor találkozunk, vagy lehet néha nálam is, ahogy, akár te is. A lakásban, amit kibéreltem, van egy vendégszoba.
Elsősorban a nyúlnak, de ez most egy teljesen mellékes tény. Apró lépések. Alhatnánk együtt, hiszen, hónapok óta egy párt alkotunk, nincs férfi, aki ennyit várna egy nőre. Hónapokat? Egy kicsit talán kedvesen bántam a szavakkal.
- Nem kell azonnal válaszolnod, de az egyik nyuszin van egy kulcs, ami a lakásom ajtaját nyitja.
Lassan közelebb lépek hozzá, félresimítva a haját apró csókot lehelek a nyakszirtjébe, mielőtt nyakába óvatosan egy láncot akasztanék.
- Ma van egy éve annak, hogy először csókolóztunk.
Annak, hogy azt mondjuk, egy pár vagyunk, még kell pár hét, de a csók az egy évvel ezelőtt történt. Mondtam, hogy nagyon kedvesen bánok a szavakkal. Hónapok... egy év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az egyik kedvenc tárgya Rudi bácsival a bájitaltan, nem véletlen az, hogy kiválóra írta meg vizsgáját ötödikben - tizenkét másik vizsgájával együtt, amúgy. Rolandot már ismerte, de úgy érezte, hőskomplexusa csak most juttatta el oda, hogy megpróbálja felzárkóztatni a srácot, aki azóta prefektus lett. Ki tudja, talán Layla is lehetne az, ha nem lenne olyan sok elfoglaltsága, ám sajnos van, így nem vállalt el egy ilyen komoly tisztséget. Amikor meghallotta, hogy Roli arról beszél, épp csak átment tavaly ebből az amúgy tök egyszerű tárgyból, a navinésben rögtön fellobbant a korrepetálási vágy és rá is repült, hogy na majd ő. Azt túlzás lenne állítani, hogy Roland kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint különórákat fog kapni ebből a számára nem túl érdekes tárgyból, de nemet sem mondott, így a szőke értékelése alapján totális sikert aratott.
Nos, igen, gondolta ezt mindaddig, ameddig a tanulószobában le nem ültek tanulni. Ő aztán magyaráz, rajzol, mesél, de maradjunk annyiban, hogy nem sok haszna van a dolognak. A rellonos vagy nyitott szemmel alszik, vagy süket és elfelejtett szólni, merthogy reakciója egy darab nincs, az is biztos.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - kissé morcosan csettint egyet Roland orra előtt, aki fittyet hányva minden erőfeszítésre bambul maga elé. A lány ficánkolni kezd székén, megigazítja szoknyácskáját, majd felkönyököl az asztalra és próbál nagyon szigorúan nézni a másikra. - Föld hívja Rolandot, bájitaltant kell tanulnod - pedig igazán nem nagy cucc ez a tárgy és Rudi bácsi is jól adja elő. No persze nem mindenkinek van érzéke ezekhez, de nem is az a feladat, hogy a legbonyolultabb dolgokat elkészítse, csak az elmélettel kell tisztában lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő