Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csak be tudtam jönni, megkockáztatva azt, hogy Máriám itt lesz. Nem tudom, hogy pontosan mit csináltam, volna, de nagyrészt biztos vagyok benne, hogy amit rápillantok, már be is teszem az ajtót kívülről és sietős léptekkel távozok. De Merlinnek hála, ez a boszorkány nincs itt, így meglelhetem Rizát és érdeklődhetek a hogyléte felől. Ugyan nem nagyon szoktam ilyet, de tényleg szar volt nézni, ahogy elvitte a gurkó – mióta kezdtem el csúnyán beszélni? Na, mindegy – és már akkor tudatosult benne, hogy eljövök hozzá. Na, de maikor meglát, az a döbbenet az arcán, OMG! Talán már Mária el is újságolta mindenkinek a híres tettét? Gyorsan elmondta mindenkinek, hogy milyen kíméletes volt? Riza az unokatesója, szóval simán pletyizhettek ilyenről. Mindenestre nem azért jöttem továbbra sem, hogy róla gondolkodjak, szóval jó lenne ha kimásznál a fejemből végre, hogy a kilenc baglyunk csipkedjen össze egyszerre. Jajj, azokkal is mi legyen most? Mindegy, mert Riza megengedi, hogy odaüljek mellé, én pedig le is zuttyanok a székre, ami még bele is nyikkan egy picit. Elhúzom a szám, és várok, hogy mikor dől össze alattam, de nem történik meg.
- Bocs – nem tudom miért mondom ezt neki, nem a szék gazdája, ha jól sejtem. Közben látom a jegyzeteit is, hát nem lenne igazi Levitás, ha nem tanulna a gyengélkedőn is, ez mosolyra fakaszt.
Kicsit próbál elbújni előlem, ami nyilvánvalóan nem nagyon megy, mert itt ülök mellette, de valahogy nekem kell lépnem, mégiscsak én jöttem ide. Megköszörülöm a torkom picit, mielőtt valamit ki kéne nyögnöm.
- Hogy vagy? Meddig kell maradnod? Ugye nem haragszol nagyon? – egy kicsit biztos fog, hiszen ki szereti, ha legyalulják, de gondolom nem ártana még megdicsérnem, ha jót akarok magamnak. – Annyira örültem, hogy sikerült visszajönnöd és… - és? Minek örültem még? Hogy nem halt bele? Jó, annak is, de minek tettem oda, hogy és? Szerintem nem is nagyon találkoztam vele a pályán kívül, talán csak egyszer, kétszer váltottunk pár szót, amikor éppen a kárhozat boszorkánya fiújaként díszelegtem mellette. Miért vagyok ilyen? Miért kell őt szapulnom, és miért nem zavar? Annyiféle érzelmet szakasztott fel bennem ez a szakítás, hogy valaki ezt biztosan megirigyelné. Riza nem tehet semmiről Bence, beszélj hozzá, baszki! Ne csak bámuld a vállán lévő kötést aggódva, mintha sosem gyógyulna be.
- Tényleg sajnálom – fogom meg a kezét egy pillanatra, hogy a szemembe nézzen és lássa, komolyan gondolom. Azt nem mondom, hogy most már minden „áldozatomhoz” el fogok menni elnézést kérni, de ez egy különleges alkalom. Jobb, mintha az eremet vagdosnám a sarokban, na, ugye!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fehéresszőke hajam nedvesen tapad a hátamhoz, miközben hatalmasakat ásítva mínusz kettővel kocogok a kávéfőző felé. Az agyam? Tompa. De a bor az finom volt. Meg a pizza és a sütemények. Kicsit talán túlzásba estünk, de nagyon jól éreztem magam. A kávét az automatikus mozdulatok miatt tudom megcsinálni. Miközben fő, a fejem a konyhaszekrénynek támasztom, és alszok még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha valaha ismét beleesek abba a hibába, hogy elhiszem, minden rendben van, lőjenek fejbe. Túl egyszerű és szép lenne az, ha minden folyna a saját medrében. A rossz érzet is azért van bennem napok óta. Figyelmen kívül hagytam, igyekeztem elkerülni a gondolataimat, feszültebben figyeltem Helvey-t, de ő ugyanolyan, mint eddig, ahogy Lorin is, így az egyetlen, akinek megérzem minden egyes lélekmozgását lehet a rossz érzet oka, szóval gondolom nem meglepő, hogy amint az éjjel átfordult nappalba és olyan emberi idő is lett végre, már lépek is be a házba.
Fehér haja omlik vállára és arca mellé, ahogy feje a szekrénynek van támasztva. Örökké el tudnám nézni, ahogy csak áll ott és semmit nem csinál, de érzem és tudom, hogy valami nem stimmel. Lassan lépkedek mögé, hogy kérdés nélkül öleljem át hátulról, erősen szorítva magamhoz, fejemet hajába fúrva, miközben suttogva szólalok meg.
- Szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elmosolyodom, ahogy illata körbeleng, szeretem érezni őt, szeretem szeretni őt. Éppen ezért is olyan nehéz ez. És bár nem vagyok híve a káromkodásnak, de őszinte leszek, ez most kibaszott nehéz. Ujjaim ujjai közé simítom, rászorítok, hogy ne engedjen el, nem akarom, hogy távol legyen tőlem.
- Annyira öreg vagyok Denis, berúgtam egy üveg bortól.
Jó, nem az egészet én ittam meg, mert azért a kisasszonyka is fogyasztott, de azért a nagy része benne, végezte. Kuncogni kezdek a gondolatra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, mennyire béna.
- Hiányzott a jelenléted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mélyen szívom be a jól ismert illatot, amely minden szarság ellenére a megnyugvást jelentette a rossz helyzetekben. Az ő karjai nyújtottak biztonságot, az ő karjai között alhattam rendesen, tudván, hogy nem kell mitől tartanom, mert ha felébredek, ugyanúgy mellettem lesz arcára tapadt tincseivel, hiszen néhanapján szinte leforráztam, mégsem hagyott magamra.
- Kimentél a gyakorlatból - mosolyodom el szemtelenül, amit ő ugyan nem láthat, de biztos vagyok abban, hogy érzékel. Erősebben húzom magamhoz, nyakába fúrom fejemet.
- Tudom - mélyet sóhajtok, ahogy végül államat támasztom vállára. - Te is nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az biztos. A húgod viszont nem szereti az alkoholt.
Legalább már ezt is tudjuk, és ez sem lesz olyan nagy baj a jövőben. Nem kell attól aggódnia, hogy a nagy tinidrámák közben majd lerészegedik. Vigyáztam rá, és most Denis jön. Szabad kezem az ajkaimhoz emelem, fogaimmal húzom le a szives gyűrűt, és húzom rá Denis ujjára, a szív pedig körré formálódik.  
- Will megbűvölte a gyűrűt, úgy, hogy már neked jelezzen, ha valami baj van.
Ez lett volna a bevezetés. A jobbik verzió, a rosszabbikkal majd ezután rukkolok elő. Csupa meglepetés vagyok ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Még szerencse - forgatom meg szemeimet halkan nevetgélve. Ennél nagyobb öröm ma ne is érjen. Legalább Lorin ne legyen egyetlen alkoholnak se a függője, ha én már amúgy is majdnem minden káros baromságnak a függője vagyok. Ő legyen normális.
Ráncolt szemöldökkel pillantok le, miközben az ujjamra húzza a gyűrűt, amelyen a szív helyett, egy egyszerű kör lesz. Hogy nekem jelezzen, ha baj van, mert Payne... mert Payne-nek miért is nem tud tovább jelezni? Tekintetemre fátyol borul, agyam elsötétül, a gondolatok kiürülnek a fejemből, és ezekkel egységesen lesz hangom hideg.
- Hova mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Franciaországba.
Felelem csendesen, és erősebben szorítom őt magamhoz, hogy eszébe se jusson megfordítani. Ebben a konyhában időről időre elfog a sírás, még ha nem is akarom, hogy így legyen. Én nem sírok mások előtt, így nem láthatja most sem a könnyeimet.
- Ösztöndíjjal. Két évre.
Szipogok egy kicsit, miközben szabad kezemmel elveszem Denis bögréjét, és a kávéfőző alá helyezem, majd megnyomom a gombot, hogy pillanatokkal később friss kávé töltse be a teret.
- Hazajövök, de csak havonta egyszer vagy kétszer. Jöhettek ti is bármikor, csak ez most egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Franciaországba. Reszketegen engedem ki a levegőt, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni a szavakat. Fejem előre bukik, tincseim arcomba hullanak, és karjaim, amik eddig erőteljesen ölelték Cath-et, eleresztik a nőt, és ha csak ő nem tartja kezeimet olyan erősen, azok magam mellé hullanak.
Franciaország. Két év.
Ő nem sír mások előtt, tudom, de ahogy meghallom a szipogást szívem akaratlan facsaródik össze. Franciaországba, két évre. Két év távol tőlem, nélkülem megy el, nem is volt opció az, hogy itt maradjon esetleg? Miért nem? Miért nem tud megülni a seggén?
- Amit nem hagyhatsz ki - a szavak fájdalmasan hagyják el ajkaimat, szinte égeti torkomat mindegyik, de suttogásnál többre nem telik még így se. Látom, ahogy a kieresztett levegőtől Payne pár fehér hajszála libben meg, hogy végül ugyanúgy visszaálljanak. Két évre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Denis...
Mit mondhatnék, mi lenne jó arra, amit ez a helyzet teremt? Ami bennem van? Miként lehet ezt jól megmagyarázni. Letörlöm a könnyeimet, mielőtt felé fordulnék, de ismer, jobban, mint bárki a világon.
- Azt hittem, már nem vagyok szerelmes beléd. De az vagyok. Talán, ha távol vagyok, ha lefoglalom magam, ha nem itt vagyok, vége lesz.
Nem terveztem elmondani neki, csak lazán akartam ezt az egészet intézni. A pólóját megfogva húzom közelebb, ha engedi.
- Sosem hagylak el, csak most kicsit arrébb kell mennem. De bármikor jövök, ha szükséged van rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Könnyeit letörli, hiába tudja, hogy felesleges, hiszen láttam már így. Láttam, nem egyszer, és nem érdekelt. Nevemre sem emelem fel fejemet, csak magam elé nézek, és ahogy felém fordul kezdem el fixírozni a felsőjén lévő csíkokat.
Minden egyes szó, amit kiejt ajkain tőrként szúrják szívemet. Azt hitte, hogy nem, és mégis. Miattam megy el, mert még mindig szerelmes, és attól várja a megváltást, ha elmegy, ha nem lesz a közelemben, akkor elfelejt, az érzelmek elmúlnak.
Franciaországba. Miattam. Két évre.
Ellenállás nélkül hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Felnevetnék arra, amit mondd, de még arra is képtelen vagyok, csak előre bukott fejjel hagyom, hogy bármit tegyen velem. Ha szükségem van rá, akkor jön. De nekem itt van rá szükségem. Mindig. Nem csak akkor, amikor beüt a sok szar. Mindig...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Magamhoz húzom, szinte elbújok benne, beleveszek a testében, az illatában, a bőre érintésében. Bár ne lenne ez ennyire nehéz, bár minden mehetne tovább. De Eszternek igaza volt anno, nem szabad várnom rá, nem szabad csak ülnöm és várni, mert akkor sosem múlik el az érzés, mert már magamat hergelem bele. Egy kis távolság, semmi több.
- De ne aggódj, Denis. Megcsináltam a válási papírokat, nem maradok a nyakadon.
Nem mintha hinném, hogy bárki mást el akarna venni, de idővel talán. Ha mégsem, hát elvesz újra engem. Simán benne van ez is a pakliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az előre hullott tincsek csikálják arcomat és orromat, mégsem tudok odanyúlni és elsöpörni őket onnan. Túl megerőltető lenne. Túl megerőltető az is, hogy egyáltalán talpon legyek, még álljak, és ne essek össze ebben a konyhában, ami egy időben... nem is. Ami a mai napig jelenti a mentsváramat. Mindenkor jelenteni fogja. Aprót lépek hátra, ahogy nekem nyomódik, hiába tart ő is, szükséges, hogy ne essek el, mégis lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb.
Szívem kihagy egy ütemet, és csak nagyon lassan, már könyörögnöm kell érte, hogy ne álljon meg, induljon újra, mert még nem halhatok meg. Nem halhatok bele abba, hogy elmegy. Hogy elhagy, aminek az oka én vagyok. Ismét. Megint egy olyan dolog, amit felírhatok magamnak, hogy soha ne felejtsem el. A válási papírok el vannak intézve, nem mintha fontos lenne egyáltalán az a pár papír, amikhez az én aláírásom is kell, anélkül ő az enyém marad. Örökre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudod, hogy nem hagylak el, ugye?
Tudom, hogy miért nem beszél, általában úgyis mindig én beszélek, és nem ő. De tudom, hogy mi van a fejében, szinte látom a gondolatait. Köztünk különleges kötelék van, olyan, amit el sem lehet magyarázni.
- Denis, legyek bárhol, én hozzád tartozom.
Akkor is, ha ez nem egészséges, de közöttünk ez évek óta így van. Egymáshoz tartozunk, akkor is, ha éppen nem vagyunk jóban. Akkor is, ha éppen minden összeomlott. A haját simogatom, és próbálom megtalálni a tekintetét.
- Szeretnéd, ha inkább itt maradnék? Ingázzak? Ingázhatok, hazajöhetek minden nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hogy tudom-e? Én már semmit nem tudok. Elmegy, mert szüksége van rá ahhoz, hogy el tudjon felejteni, hogy többé ne szeressen. Miért nem akar szeretni? Miért akar elfelejteni? Miért nem jó minden úgy, ahogy most van? Eddig is működtünk mindenhogy, eddig sem volt akadálya annak, hogy szeressen, ahogy én szeretem őt. Most mégis minden megváltozott, és a rossz érzés, ami napok óta bennem van, éppen kiteljesedik, hogy agyamra olyan fátyolt húzzon, amit lehet soha nem szedek le onnan. Vagy bárki más sem.
Mert hazugság az, hogy hozzám tartozik. Nem tartozhat hozzám, nem tartozik hozzám, amikor éppen pár perccel ezelőtt mondta ki, hogy elhagy. Miattam hagy el, én vagyok az oka annak, hogy itt hagy mindent egy elszalaszthatatlan lehetőség miatt. Meg kellene szólalnom. Mondanom kell valamit. Muszáj. Ajkaim elnyílnak egymástól, érzem az érintését tincseim között, mégis olyan érzetet kelt, mintha már most több száz kilométer lenne köztünk. Meg kell szólalnom...
De hang nem jön ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A Hold ma a napfényt meghazudtolva világítja be az éjszakai tájat, s barna kabátomba bújt alakomra irányítja a reflektort, ahogyan a stégre lépek fekete tornacipőmmel. Az első deszka reccsen egyet alattam, amire oly’ sebesen húzom vissza lábaimat, mintha tűzbe léptem volna. Nevetséges riadalmamra gondolatban csóválok fejet, majd zsebre tett kézzel teszek néhány lépést, hogy a stég egy biztosabb pontjára érhessek. Már nem annyira csípős hideg az éjszaka, mint hetekkel ezelőtt, de nem mondanám, hogy azonnal dobom is magamról a textilt. Karba tett karokkal állok meg, miközben akkurátusan emelem a Hold irányába sápadt, érzelmektől mentes arcomat. Mély sóhaj szökik ki vöröslő ajkaimon, s lehunyom szemeimet. A fény még így is átvilágítja szemhéjamat, amire immáron láthatóan elmosolyodok. Lágy dallam került fel elmém gramofonjára, így csukott szemmel, karba tett kézzel és bárgyún vigyorogva mozdítom meg szelíden kerek csípőmet. Régen jutottak eszembe ezek a hangok, ezért meglepőmód jól érzem magam tőle. Érzelmeim villámmód váltakoznak az elmúlt fél órában, amióta eljöttem Gerdától. Nem szeretem a kötelező családi összejöveteleket. De így, hogy csak hárman voltunk testvérek – mert még Milán is megjelent – teljesen elviselhető volt. Ettünk egy kis tortát, és csacsogtunk, majd könyörgésemre féltő nővérem elengedett az éjszakába. Elvégre csak tizennyolc éves lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Akármennyire is szeretném, ha felelne, tudom, hogy nem fog. Tudom, hogy most nem tud, és tudom, hogy bármit megtehetek vele, hogy nem képes nekem ellenállni. Ujjaimat ujjai közé csúsztatva, segítve őt irányítom át a nappaliba, és ültetem le a kanapéra. Leültetve őt, befordulok, felhúzom a lábaimat, és magamhoz húzom, fejét a mellkasomra hajtom, haját simogatom, lábaimmal, kezeimmel átölelve őt, mint egy kisgyereket.
- Maradhatnánk akár házasok is, és hazajöhetnék minden héten. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fejemet előre hajtva hagyom, hogy ujjait ujjaim közé csúsztatva húzzon a nappaliba és ültessen le. Mindent hagyok, esélyem sincs ellenállni, vagy legalább annyit mondani, hogy ne tegye. Semmihez nincs erőm. Ahhoz sincs, hogy elhúzódjak, amikor magához húz, és úgy ölel magához, mint egy kisgyereket, aki felsértette a térdét, és anyja vigasztaló szavaira, ölelésére van szüksége.
Mondanom kell valamit. Bármit, akármit, de hangom mintha örökre elment volna, mert a szavak visszhangzanak fejemben, pedig legszívesebben rögtön ki akarnám őket törölni. Mert szerelmes, és el kell mennie. Minél messzebb tőlem, annál jobb. Szemeimet összeszorítom, amikor hirtelen érzem meg az égető érzést, amely marja őket, kezeim Payne hátához vándorolnak. Remegve, már-már félve nyúlok pólójához, hogy ujjaim belemarkoljanak végül az anyagba és mellkasához fúrva fejemet álljak neki szaggatottan venni a levegőt.
Mert nincs.
Mert elfogyott.
A pánik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ezt még úgyse próbáltam. Ugye belefojtani magam a kis tóba már igen, a kezemmel együtt szétverni a testem, szintén zenész. A jobb kezem azóta is be van kötve, nem vagyok hajlandó, csak mugli módszerekkel gyógyulni. Rájöttem, hogy szeretem ha fáj. Oké, nem jöttem rá, de kell egy kapaszkodó, hogy emlékezzek a dolgokra, és hogy még jobban depresszív lehessek. Hülye vagyok? Nem vitás! Az, hogy keresnék enyhülést? minek!? Inkább kitalálok még több ökörséget, hátha majd valami bekattan, vagy valaki kikattint. A bal kezemben egy kisebb hűtőládát hozok, tele sörökkel. Igazából mindenfélével, a Benzsay-ban vettem, mindet, ami a kezem ügyébe került. Nem kérdezősködtek, csak kérték a pénzt, meg a személyimet. Mondjuk ahhoz vágtam egy pofát, mert már egy öreg mágust sem ismernek fel? Jó, most lettem húsz nemrég, de akkor is, felháborító. Most pedig már a stég felé igyekszem, lazán egyensúlyozva a cuccal, amit vettem. Arra gondoltam, hogy belógatom a lábam a vízbe és addig iszok, amíg be nem ájulok, vagy amíg el nem fogynak a sörök. Jó terv búfelejtésre, nem igaz? Sosem voltam nagy ivó, a srácokkal néha hétvégén lecsúszott egy két üveg vagy pohár ez az, de annyira nem jártam el, hogy Mata Hari legyek, vagy úgy kelljen hazavinni. Mindent el kell kezdeni egyszer. Szeretem a tavat, megnyugtató a látványa, a napokban többször is voltam erre szidni Máriát. Mármint magamban persze, nem vagyok olyan paraszt, meg gyerekes, hogy odamenjek hozzá. Nem is mernék, mert lehet, hogy feladnám ezt a gyűlölködést és akkor már tényleg mi értelme lenne az életemnek? Addig legalább elvagyok vele, amíg nem lesz jobb. De nagyon remélem, hogy hamarabb lesz jobb, mint gondolom, mert ha nem, akkor cudar világ jön. Egyébként a menhelyen is voltam pár napot, a kis cukiságok megnyugtattak, lehet, hogy magamhoz veszek majd egyet. A levitás kérelmemre egyelőre még nem jött válasz, de nagyon izgulok, hogy felejtsék el, ne az jöjjön, hogy akkor holnaptól bizony Lóránt Bence ott a helyed. Az nem tenne jót most nekem.
Szóval a stég. Kibukkanva a fák mögül látom, hogy a Hold milyen szépen csillog a vízen - sidenote: ezt is ilyenkor kell felfedeznem, nem igaz? -, de egy alak van a végén és... táncol? Valamit mozog, ebben biztos vagyok, de hangtalanul el van merülve a gondolataiba, vagy fülhallgatója van, és arra rázza a fenekét. Mármint a zenére. Persze lány, hogy ne legyek annyira szerencsés, de ma valamennyivel jobb kedvem van, mint szokott. Szóval, ha nem ad rá okot, nem leszek morcos vele. Nem öltöztem én sem túl, de leányzón kevesebb ruha van, mint azt én gondoltam, hogy milyen hideg van. Ezek szerint tévedtem. Reccsenő pallón lévő lépteimre biztos fel fog figyelni... ha igen, ha nem, mindjárt mellé érek. A stég vége-közepére teszem le a hűtőládát, kettőnk közé, attól függetlenül, hogy én valószínűleg a másik sarokban leszek, mint ahol ő lesz.
- Helló, leülhetek? Nem akarlak zavarni az izédben... amit csinálsz abban - hát, nem mondom, hogy a legkedvesebb hangnemet sikerült megütnöm, de azért annyira nem lehet fájó, mint, ahogy mostanában szoktam. Felnyitom a ládát és kiveszek belőle egy sört, a sötétben úgysem látszik, hogy milyen. Legyen meglepetés.
- Kérsz? - felé nyújtom az első üveget, az utóbbi 12 napban a legkedvesebb kérdésem volt bárkihez, szóval meg lehet becsülni. Amíg válaszol és magához veszi a sört vagy nem, lerúgom a cipőmet, lerángatom a zoknimat és kiülök a stég szélére.
- Ssssz - kígyóhangutánzó verseny első helyezett, ahogy a lábam belógatom, egészen hűvös a víz, de mégis... jól esik. Lehűti az idegeimet. A lányra pillantok és ha felém néz, talán meglátja benne azt, hogy ide ülhetne a közelbe. Beszélgetnék. Amúgy meg sem néztem magamnak igazán, de olyasmi korú lehet, mint én, ahogy a Holdfény átvillant az arcán. Mindegy is, csak dumálni akarok, mert egyedül érzem magam. Nagyon egyedül. Ha még nincs nálam sör, most magamhoz veszek egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Úgytűnt, végól a Lilivel egészen jól meg fogják érteni egymást. Reménykedett benne, hogy előbbi mondatát nem sértésként, sokkal inkább bókként élte meg a másik leányzó.
- Ne aggódj, nem vagy egyedül a problémával - nyugtatta a lányt mosolyogva. Akik nem ismerik igazan régen gyakran diagnosztizáltak valamilyen eveszavarral vagy éppen krónikus,  drasztikus fogyással járó betegséggel. De nem is tudott es nem is igazan akart hízni, hiszen az a plusz néhány kiló valószínűleg táncos pályafutása véget jelentette volna. Így sem számíthatott túl hosszú karrierre, hiszen lábai mar most kezdek megadni magukat. Néha a horzsolásoktól, zúzódásoktól es ficamoktól járni is alig tudott, de ezzel együtt is imádta ezt az egészet.
- Szerintem neked jobb választás a seprű akrobatika. Bar nem tudom, hogyha most igy, kicsit későn kezdesz neki mennyire lesz könnyű dolgod. Jársz valami edzésre? - Megmosolyogtatta, hogy a lány követi a példáját, az azonban lejött neki, hogy közel sem elég hajlékony meg seprű akrobatának. Mindig van hova fejlődni, es megállapítása szerint Lilinek elég sok gyakorlásra lenne szüksége. Amiben egyebkent szívesen segítene a másiknak, de ezt a felajánlást egyelőre megőrizte későbbre.
- Mint a trójai Szép Heléna, igen. Anyámék mindhármunkat valami megmagyarázhatatlan okból egy-egy görög mitológiai személyről neveztek el. Én meg használom is a Helénát, vagyis most már igazából nem, de régen sokan hívtak így. A nővérem a Médeával az öcsém meg a Jácinttal kicsit rosszabbul járt, szóval egy rossz szavam sem lehet - fejtette ki megvonva vállait, majd emberi pozícióba tornázta magát. Kint, a Herzbergben mindenki Helénának szólította, külföldi füleknek valamiért ez sokkal emészthetőbb volt, mint a Sára. Ezért is nehezen szokta meg, hogy itt viszont kérdés nélkül mindenki kapásból Sárizta. Mostanra azért beletörődött és a Helénát csak igazan különleges embereknek tartogatta, mintegy különleges gesztusként.
- Nem bánod, ha kapcsolok valami zenét melegítéshez? – fordult a szőkeséghez miközben a gramofonhoz lépett. Persze, ha Lili azt mondta, hogy jobban élvezi a csendet nem kapcsolt alapzajt, hanem csendben folytatta a melegítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ez az a pont, amikor hivatalosan is megszakad a szívem, mert ezt nem szerettem volna kiváltani, nem hittem volna, hogy ez lesz a vége.
Szorosan ölelem őt, eszemben sincs elengedni, vagy mondani neki bármit is, ez most nem az a szakasz, ahol bármit is szabad lenne mondani. Simogatom, ölelem, mintha tényleg egy kisgyerek lenne, aki megsérült. Közben pedig az én könnyeim is újra útnak indulnak, mert a szívem nem bírja már tovább. Ez a legszomorúbb búcsú valaha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyáltalán nem sejtette Lili, hogy ilyen stresszesen fog alakulni ez a kis kellemesnek ígérkező séta, pedig még a kutyával is számolt, benne volt a pakliban, hogy borzalmas fordulatot vesznek az események.
De a torony robbantgatásának gondolata, és a kilátásba helyezett, eleve elrendeltetett trollok a vizsgáin kissé, hogy is mondják..? Idegállapotba hozták őt.
Aztán lassacskán csak kezdett megnyugodni, bár Masa alighanem ezt korábban is elérhette volna, ha jobban igyekszik, de hát kordában kellett tartania mindeközben egy fenevadat, így Lili nem nagyon hibáztathatta. Azért viszont már annál inkább, amikor aztán Tücsök belenyalt a kezébe. Jó, nem harapta le, nem csócsálta el, vagy szaggatta szét, nyálat és vért fröcskölve mindenfelé, miközben végigráncigálta a tehetetlen Lilit a réten, de.. még akár ez is lehetett volna a következő tette. Talán a tenyérnyalás volt a felvezetés. A kóstoló, hogy nem-e túl sós vagy érdes a bőre, biztos jó lesz-e szétmarcangolni. Lilkónak igen gazdag volt a képzelete, könnyűszerrel vizualizálni tudta a legborzalmasabb kínokat is, de általában cuki, puha dolgokra, és színes mindenfélére vesztegette ezt a tehetségét.
Masa utána kiáltott, megállásra próbálta késztetni, próbálta a kutyát is jobb belátásra bírni, de persze ha egyszer Lili futásnak eredet, akkor nehéz volt megállítani, pláne, ha azt hitte, nyilván kissé eltúlozva a helyzetet, hogy az élete függ attól, hogy vissza tud-e futni a kastélyba, mielőtt Tücsök utoléri.
Nyilván nem nézhette meg, hogy egyáltalán fut-e utána az említett kutya, mert azzal lelassította volna magát, szóval nem volt más, mint az ész nélküli suhanás a bejárai csarnok felé.
- EL AZ ÚÚÚTBÓÓÓÓL, KUTYANYALTA KEZEEM VAAAN! - ordította, és amilyen felbőszült állapotban volt, mindneki félre is ugrált az útjából, fel sem fogva, hogy amiről kiabál, az se nem fertőző, se nem bármi módon borzalmas. Legfeljebb kicsit, ha nagyon finnyás valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tüdőm sikít a levegőért, ami belé érkezik ugyan, de mégsem azt a hatást éri el, amit egy normális embernél. Szemeim szúrnak, ahogy tüdőm is, kapkodom a levegőt, mert nem érzem, hogy kapnám. Kapaszkodom a nőbe, abban a reményben, hogy megtart, a felszínen tart és nem hagyja, hogy mindennek vége legyen, mert a pánik mellett mindig ott van a düh is, és jelenleg démonjaim ébredeznek. Kaparászik agyamban, igyekszik társa mellé érkezni, hogy segítse őt, és félek sikerül neki...
Sípolok, markolom az anyagot, talán szakadt is már, nem tudom, fülemben dobol a vér, ahogy próbálok a felszínen maradni. Ahogy próbálok önmagam maradni, és nem hagyni, hogy ismét irányítva legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A csónakházas eset éjjelén, míg Annie bent volt Denisnél, Will kérdezett valamit, amit sosem felejtek el: "Felkészültél arra, hogy ez a kapcsolat örökké az első helyen lesz? Hogy sok mindent lerombol majd?" Én pedig azt feleltem, hogy igen, hogy felkészültem, hogy tudom, mit vállalok.
Azonban most, fekve és őt ölelve, nem vagyok benne biztos, hogy megértettem, mit is jelentett az, amit akkor Will mondott. Ha elköteleződsz egy beteg ember mellett, az nem átmeneti, az az út végéig tart, és ahogy a húga esetében, úgy Denis esetében is igaz, hogy összeköt minket egy láthatatlan kötelék, valami, ami miatt több a jobb nap, mint a rossz, valami, ami képes megküzdeni a démonjaival. Önző gondolat ezen kívül gondolkozni. Elköteleztem magam, mellette.
- Maradok.
Mondom ki végül csendesen, nem tudom, hogy hallotta-e, de talán igen, talán érzi, hogy miatta képes vagyok erről lemondani. Minden megy tovább majd, úgy, mint eddig. Mellette kell lennem.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Egy unalmas ezer évvel ezelőtti pedagógia könyvön nyammogok, miközben olyasmiken agyalok, hogy a szakdolgozatomat majd a digitális oktatás bevezetéséről a mágusvilágban írom majd, vagy arról hogy ez a módszer, amit itt leírnak mennyire idejét múlt. Komolyan ezzel még engem sem tudtak tanulásra bírni annak idején - és most is halálra unom magam miközben olvasom, hiába szeretek olvasni. Szóval ezt a dög unalmas könyvet bújom, a boltomban ücsörögve, ahelyett, hogy valamit festenék vagy zenét hallgatnék, vagy hasonló jóval foglalkoznék, és azon fohászkodom, Merlinhez, a mulgi istenekhez, meg az univerzumhoz, hogy tévedjen már be egy vevő, vagy valaki, hogy megmentsen a halálnak eme unalmas módjától.
Az imáim pedig meghallgattatnak, mert a harmadik dög unalmas, még egy ilyen mondat és eret vágok fejezet közepén megcsendül az ajtóhoz akasztott kis harang, hogy valaki bizony belépett. S bár kedvem lenne letámadni, felpillantva egy egészen komoly alakot pillantok meg, így elvetem a gondolatot, hogy rögtön ráugrok és kérdezgetni kezdem, mivel lehetek a szolgálatára, mert tapasztaltból tudom, hogy az ilyen emberek azt nem szeretik. Vissza is fordítom a figyelmem a könyvnek, hogy legalább a paragrafust, amit olvastam befejezzem, ám meglepetésemre alig jutok tovább két sornál, már előttem áll az alak, és beszél is.
- Helló - pillantok fel rá mosolyogva, hátha lelazul egy kicsit, eléggé feszültnek látszik. Aztán megszólal és leolvad a mosoly a számról. Nem a termékeim érdeklik. Kérdezni akar. Semleges kifejezést öltök magamra, így próbálva elfedni nem túl vidám gondolataimat.
Mi a francot csináltam már megint? Mármint oké tudom, hogy nem szép dolog lenyúlni a kaszinóból, meg a csárdából ezt azt, és egész biztos, hogy eltűnt pár apróság a falulakók házaiból, na de én igazán óvatos voltam, tuti nem hagytam nyomot, és bűbáj sem volt sehol, ez biztos. Még a pszichiátria jut eszembe, de azokat meg már lefizettem...
- Miről? - kérdezek vissza válasz helyett, mert hát egy, már kérdezett... kettő, még azt sem tudom kicsoda, és ha nem valami művészeti kellékről szeretne többet tudni, az igenis gyanús. Szóval jah. Előbb fejtse ki, aztán meglátom, hogy akarok-e válaszolni. Mondjuk ha valami auror lenne, már mutatott volna azonosítót, nem? Uhh, mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ühüm - mosolygok rá kedvesen, látva a hitetlenkedést. - Ez a legjobb hely az alvásra... Csendes, félhomály, a világ legjobb történeteivel körülvéve... - magyarázom - egyedül egy pihe-puha ágy lehet jobb... De azzal sajnos nem szolgálhatok. Bár szerintem fel fogom vetni, hogy szerezzenek be pár babzsákot a kényelmesebb tanulás-olvasás érdekében - vázolom az elképzeléseimet, hogyan lehetne modernizálni, és barátibbá tenni a könyvtárat, hogy több diák dugja be ide az orrát. Közben meg figyelem ahogy Benett, felméri a könyvet.
- Te tudod - vonok vállat, ha nem akar aludni akkor ne aludjon. Viszont akkor elmesélhetné, hogy mi bántja, és akkor legalább éjjel talán alszik majd picit többet. Persze nem erőszakoskodom, csak javaslatot teszek. S megvallom őszintén, meglep, hogy milyen könnyedén belemegy, miután megnyugtatom, hogy nem kell semmi mást sem csinálnom.
Ahogy belekezd, felé fordulok, szemeim arcát fürkészik, ezzel is mutatva, hogy minden figyelmem az övé, s próbálva őt biztatni, hogy ne aggódjon. Azonban nem igazán kezd bele, helyette egy kérdést tesz fel.
- Edictumot? - pislogok kettőt. Ami azt illeti, nem olvasom, mert sosem írnak benne semmi használhatót, legalábbis nem olyasmit, ami engem érdekelne, ettől függetlenül minden szám meg van a könyvtárban, bármikor bele tudok lapozni ha szükséges. - Nnnnem... - mondom végül elnyújtva az n-t. - Nem olvasok pletykákat - magyarázom a fiúnak, és kicsit bűnbánó arcot vágok, mert hát úgy látszik, hogy kellett volna. Már nyitnám a számat, hogy biztosítsam, bármit is írtak az hülyeség, de rájövök, hogy ha az lenne és nem számítana a velem szemben ülőnek semmit, akkor nem nézne ki úgy ahogy.
- Miért? Mit írtak benne? - kérdezek vissza, aztán jobb ötletem támad - Melyik szám? Megkereshetem - javaslom, hogy ha kell együtt rágjuk át magunkat a cikken, amitől ilyen állapotba került, de azért remélem arra nem lesz szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kétségbeesés úgy járja át minden porcikámat, minden sejtemet, és olyan gyorsan, hogy nincs esélyem küzdeni ellene. Szinte marja a bőrömet a tudat, hogy elhagy, itt hagy, elmegy mellőlem és nem lesz a közelemben már soha többet, mert ha most elmegy, akkor nem fog visszajönni. Tudom. Mert távol kell lennie tőlem, és ha visszajönne végleg, akkor ugyanoda lyukadnánk ki. Távol kell lennie tőlem, hogy tudja élni az életet, amit megérdemel, mert én is csak miatta jöttem vissza mindig. Mert nélküle engem sem köt ide senki. Senki mással nem olyan őszinte a kapcsolat, mint vele. Senki mással.
Ujjaim hegye bizonyosan elfehéredtek már, miközben markolom a felsőjét, feszítem, igyekszem tele szívni levegővel üresnek érződő tüdőmet, de inkább csak kapkodok utána. Szemeim össze vannak szorítva, foltokat látok csupán szemhéjam alatt. Mellkasom hihetetlen sebességgel süllyed le s fel, érzem, hogy izzadni kezdek, ahogy a tűz fellobban bennem, enyhe szellő járja át a nappalit. Értem teszik. De nem számít, csak legyek túl rajta, ha kell, akkor törjön ki belőlem most, csak legyen vége, mert nem látok, nem hallok, nem érzek. Semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lábam kikerül a kocsi elé, mire az csikorogva akad meg benne, s esik vissza álló pozícióba. Ujjaim bilincsként fonódik csuklója köré, mire rászorítok, hogy ne tudjon még időnap előtt elmenekülni. Tekintetem az övét keresi, saját kékjeim játékosan szegezem az ő barnás zöldjeibe, mikor pedig elkapja őket, arcomra meglepettség ül. Hibát követtem el, ezt mindenki tudja a környezetemben, kivéve magamat. Hozzászoktam, hogy mindig nekem van igazam, hogy az emberek minden kívánságomat lesik, s ha ez a vonal megszakad, akkor értetlenné válok.
Íriszeim végül találkoznak az övével, de bárcsak ne így lenne. A megszokott, mosolygós tekintet helyett valami teljesen más vár. Harag, mérhetetlen düh sugárzik gyönyörű szemeiből. Szorításom meglazul, így még elég ideje lesz ahhoz, hogy kirántsa saját mancsát az enyém közül. Persze a fejemben meg sem fordul, hogy intenzív reakciója saját viselkedésem miatt lehet. Vagyis de, nem teljesen mondok igazat. Napokig éreztem valami szorítást, amikor összevesztünk, mégsem kérek bocsánatot vagy próbálom meg jóvátenni. Saját magam védelme sokkal többet jelent nekem, mint a fiú. Önző vagyok, erre már ő is rájöhetett.
- Téged, ki mást keresnék? – Simítok végig arcán, ujjaim végül pólója nyakánál állapodnak meg, majd egy erőteljes rántással húzom magamhoz közel, hogy nyakába szagolhassak. A jóleső odor azonnal betölti orrjárataimat, belsőmben pedig megnyugszik valami. Itt van, velem, én pedig nem akarom, hogy elmenjen. Ragaszkodón fogok rá derekára, hogy ajkaira hajolhassak. Akarom őt, szükségem van rá. Olyan vagyok, mióta nem vagyok vele, mint egy drogos, kinek hiányzik a napi adagja. Azt én sem fogom fel, hogy miért van így, de ez a helyzet.