Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ahogy ott ült a kövön, ami hideg volt, természetesen, valószínűleg még nyáron is, pláne most, mikor az időjárás épp azon vitázott önmagával, hogy tél legyen-e inkább, vagy tavasz, Lili egyszercsak léptekre figyelt föl. Egyelőre nem tudta, örüljön-e neki, vagy sem, mivel azon léptek tulajdonosa épp úgy meg is büntethette őt, ha netán prefektus vagy tanár, mint ahogy ki is menthette kínos helyzetéből.
Úgyhogy meg sem moccant, csak a fülét hegyezte, és a hang irányába fordult fejével. Végül is, eszerint mégis megmozdult. De nem hahózott, nem állt fel, futott a közeledő elébe, vagy épp előle el, csupán várt, mert jelenleg egyéb lehetősége nem maradt, de legalábbis nem számolt vele.
Aztán az ajtó mögül egy fiú bukkant elő, első ránézésre épp oly tanácstalan kifejezéssel arcán, mint ami Lilién is pihent. De talán csak nem értette, ki és mit keres ilyenkor itt, ezen az erkélyen. Pillantásuk találkozott, és aztán Lili valami egészen más kifejezést vélt fölfedezni rajta, mintha sajnálná, vagy lenézné őt. De talán csak a fények miatt.
A kérdés megfogalmazásán azonban kicsit meghökkent, de mivel azt is érezte rajta, hogy nem az anyanyelvét használja a srác, igyekezett felfogni inkább úgy a dolgot, hogy nem tudja szebben kifejezni magát, de valójában egyáltalán nem szándékozott goromba lenni.
- Izé.. szia! Igen.. eltévedtem kicsit. Nem direkt lógok itt, szóval öö.. ugye nem vagy prefektus?
Nem látott a másikon kitűzőt, mely ezt sugallná, de ez még nem feltétlenül jelentette azt, hogy nincs neki. Talán csak a szobájában hagyta, mert frissen van fényesítve, vagy ilyesmi.
- Megköszönném, ha megmondanád, hogy találok vissza.. valahova - folytatta aztán.
Nem akarta egész a Levitáig vezető utat kérni rajta, elvégre ha nem a kék házba tartozott - márpedig nem tűnt ismerősnek -, nem feltétlen kellett tudnia, hol van a bejárat. De már az is segített volna, ha a bejárati csarnokot megtalálja, onnan hazatalál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval én kiváltságos vagyok.
Bólintok egyet, és a hangom is komoly, már-már az üzletiesség határait súrolja. Aztán kicsit előre nyúlok, és nyelvemet kidugva oldalra, mint egy gyerek bököm meg kézfejét, még ha kiszámítható is ez a lépés, nagyon élvezem, és remélem, hogy bosszantom is vele egy kicsit.
- Megvallom őszintén csodálkozom is, hogy a konyhátok falát elkapott és művészien kiszárított menyasszonyi csokrok díszítik, és nem egy komoly oltár, ahol szédületes tested és lényed előtt térdre borulhatnak a lányok és az asszonyok.
Mondjuk vizuális típus vagyok, és simán el tudom képzelni, hogy a következő hónapban, mikor hazatérek a volt menyasszonyi csokrom a kukában hever majd, míg Lili mást sem csinál szüntelen, míg Ricsi utasításai szerint rendezgeti a portfólióját.
- Tudom ajánlani Cole-t, igazán ügyes képeket csinál.
Anno nekem is csinált egy olyan sorozatot, hogy gyakorlatilag szerelmessé váltam magamba, és komolyan mondom, azokon a képeken az összes hibámat egy csodának láttam, és egyáltalán nem volt ínyemre utána utálni magam. Csak ennyi kellett, hogy lefotózzon.
- Höh, szegény apósod, pedig ő a csendesebbik. Nem könnyű művész család művész lányát szeretni.
Nem mintha tudnám, sosem szerettem művész család művész lányát, de lehet, hogy majd kipróbálom, egyszer mindenképpen, csak, hogy tudjam, milyen is az. De a fejem rázom, eszemben sincs arra kérni Ricsit, hogy tanuljon meg franciául, csak mert én a franciákhoz költözöm most egy időre. Vagy örökre, de ezt ki se merem neki mondani.
- Hé, beszélem én a nyelvedet, nem kell neked beszélned azt a nyelvet, ami az ország nyelve, ahova megyek. Mondom, visszajárok, ez nem végleged. De ha szeretnél haragudni rám tiszta szívedből, akkor haragudj, én is haragudtam rád. amikor leléptél. Ez így van rendjén. De a barátságunk túléli ezt is. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Te jó Merlin, kétszer meg kellett volna gondolnom, hogy lejöjjek-e ma a Nagyterembe. Itt mindenkinek elmentek otthonról?
- Oh. A híred megelőzött – még mindig nehezemre esett elhinni, hogy Zétény épp nekem szenteljen figyelmet, pláne, hogy a kis fruska jól láthatóan nem örült ennek. Csak remélem, hogy nem a főnixet szédítette előttem. A gyerek döbbenten oldalgott el, hogy kipletykálja az eseményeket a haverjaival. Na, szép. Innentől csak fohászkodhatok, hogy ne terjedjen el még ma délutánra, hogy Zétény megkörnyékezett.
Itt még a falnak is füle van.
- Azért! – A Lucáért haraptam volna, nem túl pozitív értelemben.
- Biztos minden oké? – puhatolóztam, mert erősen zavart ez a hirtelen közelsége, hogy a hajamat birizgálta, amikor az a tincs tökéletesen jó helyen volt ott. Nem tagadom, nagyon nehéz megállni, hogy ne szedjem én is a sátorfámat, és húzzak fel a szobámba a kajával együtt.
Vagy még jobb, Apnyunál védelmet keresni. Ott tuti nem merné ezt.
- Öhm… köszönöm – Jó lenne nem elvörösödni ettől. Fura ez az egész. Úgy értem, Zétény jóképű, meg minden, csak… na, nem tudom, mit kezdjek ezzel. Nem vagyok egy romantikus alkat, és egy kellemetlen szakításon, eljegyzés-felbontáson is túlestem nemrég.
- Piroska, én erre a farkasra gondoltam, itt – veregettem vállon Zétényt. – Vagy mondjam inkább úgy, hogy házisárkány?
Nem vette a lapot egyikük se, de mindegy. Gyakorolnom kell ezt még ezek szerint.
- Hé! Normális vagy?! – förmedtem rá a piroskára, aki amúgy is Piroska. Rám is jutott némileg a levesből, de elsőnek Zétény fejéről távolítottam el az edényt.
Aztán egy szalvétával álltam neki letörölgetni az arcát, ha engedi.
- Nyugi, nem fojtalak bele.
A piros csajszi még megfizet ezért. – Drága, remélem, tudod, hogy mások ebédjét tetted éppen tönkre. Ez nagyon nem volt szép viselkedés tőled, és most azonnal feltakarítod, mielőtt a házvezetődnél teszek panaszt a viselkedésedért. És bocsánatot kérsz azért, amiért a manók kemény munkáját semmibe vetted az imént. Szerintem egy heti konyhai büntetőmunka kiváló lecke lenne neked, hogy megtanuld megbecsülni, amink van. Vannak, akik ölni tudnának egy tál levesért, csak végre ehessenek rendesen.
Sose értettem ezt a pazarló hozzáállást. Nekünk otthon azt tanították, hogy ne vegyük természetesnek azt, ami az orrunk előtt van, és adjunk hálát érte, hogy nekünk ennyivel több van, és nem a kukából kell maradékok után guberálnunk.
Mert sajnos van ilyen, még a mai modernizálódó világban is. Nagyon fel tud bosszantani ez a szintű pocsékolás, és nem túlzottan érdekel, milyen indoknál fogva borította Zétényre a kaját. – Mellesleg ez nagyon gyerekes viselkedés a részedről.
Ugyan nem voltam prefektus, ám ezt mégsem hagyhattam szó nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jesszus, kérlek, ha ráncos leszek, jönnek a bájitalok. Örök húszéves leszek.
Dehogy, örülök neki, ha megérem azt a kort, amiről éppen beszélgetünk. Nem is tudom, hogy ezt a részét, hogyan és mikor kellene.
- Óóó, eszemben sincs gyerekeket ríkatni. Viszont van egy nagyon fontos kérdésem.
Tényleg az, szóval jól kihúzom magam, és próbálom a legjobb arcomat mutatni.
- Ha rám nézel, milyen munkát tudsz nekem elképzelni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Utolsó lehetőségként jutott az eszébe a gyengélkedő. Nem is érti, miért nem gondolt erre hamarabb, ismerve a bátyját, biztos elég gyakori vendég lehet ezen  helyen. De hát jobb későn mint sh, így a Levita után azonnal meg is közelíti azt a helyet, ahova Marci akár már be is költözhetne. És nem is téved nagyot, hisz a jelenlévő gyógyító is felismeri. No persze nem mintha olyan sok ázsiai vonásokkal rendelkező diák szaladgálna a kastély falai között, pláne nm olyan akinek még emellett Marcell is a neve, így talán elég egyértelmű, hogy Kiara az ő húga.
- Ha így is lenne, tuti én lennék az utolsó, aki tudomást szerez róla... - kuncogva vakarja meg a tarkóját, mert hátez igaz is. zt a sürgősségisesetet is egész biztos eltitkolta volna, ha az a kedves nővérke nem hívta volna fel  nagyiékat, hogy menjenek az unokájukért, mert már nincs komoly baja. Azót meg még inkább igyekszik eltitkolni, ha valami baja van, és inkább megy ahhoz a mugli dokihoz, mint hogy a szüleik kezelésbe vegyék őt...
- Ez nem rossz ötlet... Majd lehet megkérek rá valakit, hogy tegyen rá... nekem az kicsit nehezen menne... - még ha ismerné is azta bűbájt... És látható is rajta egy pillanatra, mintha elszontyolodna a gondolattól, hogy ő erre egyedül nem képes. Ahogy a többi varázslatra sem, a pálcája is csak gyakorlatilag porfogónk van ott az éjjeliszekrényén.
- De, szívesen segítek, ha akad valami, amiben tudok... - mosolyodik el aztán ismételten a kérdés hallatán. És hamar a feladatra késze várva toporog is előtte. Legalább vlamivel elfoglalja magát, míg Marci úgy nem dönt, hogy nem bújócskázik tovább, és addig sem idegeskedik azon, hogy merre járhat az a tökkelütött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Gondterhelt arccal battyogok el a könyvtárig. Részben a vizsgaidőszak, részben viszont valami egészen más nyomja a lelkem, amiről ha nem terelem el a figyelmem a tananyaggal, akkor olyan érzés, mintha szépen lassan megőrjítene. Így viszont alig maradnak használható agysejtjeim a nap végére, olyannyira leterhelem magam az állandó gondolkodással. Csak ne jutnának újra és újra eszembe a csónakházban történtek. Egyre gyengébbnek és elveszettebbnek érzem magam, kívülállóként azt is megállapítanám, hogy fogytam néhány kilót az elmúlt hetekben, s a bőröm is sápadtabb lett kissé. Érezhetően bezárkóztam, amióta elárult és megalázott egy olyan ember, akit közel éreztem magamhoz. Nincs kedvem semmihez és senkihez ezek után, még élni se nagyon, hisz mi értelme van így bárminek is? Talán a könyvtárba járás mondható egy olyan tevékenységnek, ami valamelyest ki tud rángatni ebből az állapotból. Elég ideje számítok visszatérő vendégnek ott ahhoz, hogy tudjam, mikor nincs tumultus a diákság részéről. Amióta Kazanov került a Navine élére, szinte mindig a kedvenc könyvtárosom tartja a frontot, akivel a kezdetektől fogva elég jó kapcsolatba kerültem. Mielőtt belépek az ajtón, megtörölgetem az idő közben könnyessé vált szemem, majd bejutva próbálok valami mosolyt erőltetni az arcomra.
- Szia! - köszönök suttogva a polcok mögül elém sétáló barátomnak, mert itt így illik, de egyébként se szoktam sokkal hangosabb lenni. Legalább valaki a gondomat viseli és törődik velem... Ez azért nagyon rendes tőle. Rutinosan felakasztom a táskám az egyik fogasra, aztán sietek is megcsodálni a kikészített könyveket. Gyakran teszi félre nekem őket, mert úgyis tudja rólam, hogy gyorsan olvasok. - Úúú! Köszi! - markolom meg őket a mancsommal, majd fellapozom a legfelsőt. Akármennyire is próbálom, a hangom nem valami lelkes, ami hamar elárulja rólam, hogy gáz van.
- M-miért? Csak fáradt vagyok - hazudom, ahogy szomorúan felsóhajtok, de azért lecsüccsenek mellé. - Nem lesz baj, hogy nem a pultban ülsz? - láthatóan feszélyez, hogy kicsit közel vagyunk a bejárathoz, na meg el akarom terelni magamról a figyelmet, ami tudom, hogy nem lesz könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem vagyok pszichológus, de hamar rájövök, hogy nem stimmel valami a sráccal. A köszönése is máshogy cseng, hiába halk mindig. Aztán a könyveknek sem örül úgy, mint máskor. Persze próbálja rejtegetni, és igazán lehetnék jó fej, hogy elfogadom a válaszát, de ahogy jobban szemügyre veszem, meg kell állapítanom, hogy sápadtabb, a szemei alatt nagy karikák árulkodnak, hogy nem alszik és egész biztos, hogy fogyott is. Ez pedig nem jó, ha így halad tovább, összeesik valahol, vagy nem tudom. Alapból sem volt egy nagy darab, de így kifejezetten soványnak tűnik. Szóval nem hagyom annyiban. Ezt elhatározom szinte rögtön. Csak egy jó módot kell találnom, hogy megnyíljon és elmondja mi bántja a lelkét.
- Akkor aludj - s azzal vissza is húzom a könyveket magamhoz, s csak az egyik vaskosabbat tolom oda neki, - Ez például tökéletes párnának - toldom hozzá, egy kedves mosollyal. Nincs bennem semmi gúny, teljesen komolyan gondolom, hogyha fáradt akkor itt és most, csukja be a szemét és pihenjen. Természetesen nem ennyiről van szó, de talán egy kis pihenés segít, hogy utána jobban érezze magát.
A kérdésére, szétnézek, aztán megvonom a vállam.
- Nem hiszem. Nincs itt senki akinek kellenék. Ha meg még is kellek, majd odamegyek két percre - felelem még mindig mosolyogva. - Nem mondom, hogy segítek, bármi is legyen a baj, de ha akarsz róla beszélni, meghallgatom - ajánlom fel a lehetőséget. Elvégre azt mondják, az ember lelke könnyebb lesz, ha kiönti a szívét. Nekem is szokott segíteni. Sőt. A helyzet az, hogy minél több embernek mondom el őszintén mi bajom, annál kevésbé tűnik elviselhetetlennek utána. Persze sosem lesz minden tökéletes már. De ez most nem számít. Ő még fiatal, buliznia kell és élvezni az életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mert még mindig nem adtam be a jelentkezésemet semmire, és most már kezd közelegni a határidő. A fotográfia volt eddig, de nem tudom.
Minden is lennék ugye, és ez itt a legnagyobb baj.
- Meg jó lenne valami munka is, a következő tanévtől egyedül fogok lakni.
Ezt még senkinek sem meséltem, de bizony, kiürül a huszonegyes.
- És kitaláltam, hogy mit szeretnék csinálni a szülinapomon. De előbb mosolyogj, és ne olvadjon le a mosolyod akkor sem, amikor kimondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érezhetően megkönnyebbült, mikor a barna tört magyarsággal szólt hozzá. Igaz, hogy annyira szörnyen francia akcentussal beszélte a magyart, hogy küzdenie kellett a megértésért.
- Szóval Aksel... Erdion? Új vagy? Csak mert nem tűnsz ismerősnek. - Azért biztos ami biztos alaposabban is végigmérte, minden egyes apró porcikáját a lehető legalaposabban kielemezve. Minden apró göndörödést a barna hajban, az arckifejezés legkisebb rezdüléseit és a ruházatát - na jó, főként a ruházatát - is igyekezett a legalaposabban szemügyre venni. Összességében szimpatikusnak találta Akselt, bár úgytűnt, hogy a francia nem kifejezetten szívleli mások társaságát.
- Hűű, na nem mondod, hogy francia vagy? - kérdezett vissza vigyorogva, miközben összepakolta a ceruzáit. A zene elhallgatott és csak most tűnt fel, hogy a falak színe is megváltozott a fiú megjelentével. Annyira nem tetszett neki, hogy a kellemes napsárga szín szomorkás farmerkékké alakult. A csendben esőcseppek kopogását vélte felfedezni, holott meg mert volna esküdni, hogy mikor elindult a szobájából még csodaszép tiszta idő volt.
- Persze, foglalj csak helyet - kedves mosollyal igyekezett ellensúlyozni a fiú rideg ábrázatát, de valahogy nem volt most kedve ledönteni azokat a falakat, amelyek szinte teljesen elzárták Akseltől. Persze bízott abban, hogy a fiú magától is megnyílik majd annyira egy kis idő elteltével, hogy neki csak hátra kell dőlnie és élveznie, hogy a francia mesél. Esetleg a későbbiekben adhatna neki francialeckéket, vagy főzhetnének együtt valami finom francia kaját. Kicsit elkalandozott, ezért fogalma sem volt, hogy a fiú közben leült-e vagy sem. Fejét megrázva pilantott oldalra, hogy felmérje, mi történt amíg ő gondolataiba mélyedt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Lehetnék konyhamalac. Azokat a pizzarészeket, amikhez nem nyúltak megenném. Teljesen jó biznisz lenne.
Én is a gyerekekre pillantok, és nyugodtan konstatálom, hogy a kis Anna még mindig nagyon utálkozva tud rám nézni.
- A testvérem és a felesége elválnak, és Cath elmegy Párizsba, megnyert egy ösztöndíjat.
Mondom egy kicsit halkabban, kevésbé vidámabban, de, amikor megszólal, újra felderülök.
- Óóó, jó. Akkor azt amit én találtam ki, a te szülinapodon csináljuk. Kivéve, ha ugyanarra gondoltunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezeim akár a kenyéren a vaj siklanak a telefon képernyőjének egyik pontjától a másikba, minden egyes mozdulattal hatalmas csapást mérve az élőhalott seregre. Most sem halkítom le az eszközt, a zombik hörgése, és a játék csatazenéje, valami szövegtelen metál hangzik ki a készülékből, megtörve ezzel a Csenge és köztem beállt csendet. Talán percek mennek így el, én a pultra feltett lábakkal ülök, míg ő csendben saját magával küzd. Nos igen, ha szerencsétlen elsősként valaki ekkora karizmával állt volna elém, tuti én is összefostam volna magam. Na jó nem, hisz mind tudjuk, milyen fából faragtak. Olyanból, amely képtelen saját önképén kicsit is változtatni, aki mereven ragaszkodik saját igazához, s hogyha ezt nem kapja meg, akkor balhézik. Jelen esetben pedig pont ez van. Meg fogok bukni VHT-ból és akkor pápá könnyű élet, helló megint édes jó apám és a kurva szabályai.  Valahogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom főzni vagy külöben…
- He? – Nézek ki a telefon mögül, egyenesen a lányra. Kékjeim először a színtiszta unalomtól csillognak, mígnem agyam felfogja szavainak súlyát. – Hogy te? – Teszem le a kütyüt az asztalra, azzal a lendülettel szedve le lábaim onnan. – Jaj, de kis cuki – felpattanok, karjaim ölbe kerülnek, úgy tornyosulok a sokkalta alacsonyabb kislány fölé. Félelmetes és felettébb flegma gesztusomból egyedül szemeim árulkodnak néki játékosságról. Vállamon megjelenik a kisördög, s ugyan az angyalka is ott lebeg valahol, ám az ő letézéséről már rég elfelejtkeztem, így hangját is eltompítom annyira, hogy csak a szarvas társa maradjon. „Használd ki” – suttogja fülembe, hangja mámorítóan édesen hat. Én pedig bedőlök neki, mint mindig.
- Ajánlom is – villantok rá egy utolsó, amolyan, ha valakinek is eljár a szád, akkor kinyiffantalak tekintetet, majd a telefont kinyomom, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak ismét, ahol még nemrégen kempeltem. Cipőmről a sár a lapra ragadt, ám ezzel mit sem törődve húzom oda a legközelebbi tálat, majd lomhán battyogok el a szintén varázsjelekkel ellátott hűtőszerű képződményhez, hogy két tojást, egy kis tejet, valamint még valami zöld trutymót kerítsek mancsaim közé. Amint ezek megvannak, mindet egy szépen irányzott mozdulattal a kondérba küldöm. Semmi tojásveregetés, semmi üvegbontás… semmi. Úgy, ahogy van, minden belemegy. Szerencsére, vagy nem, némelyik csirkepalántának való összetörik, ezzel valami sárgás, darabos masszát hagyva maga után, amibe a törött szilánkos fehér tej valami elképesztő kontrasztot alkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Foghatjuk arra a nő sikeres elkapását, hogy lassított, de mindannyian tudjuk, hogy nem ennek köszönhető. Előbb vagy utóbb - valószínűleg előbb - így is elkaptam volna, csak az a nem mindegy, meddig menekül, mert annak nagyobb esélyét látom, hogy három perc múlva megunom és simán töltök egy pohárka whiskyt, és azt kortyolgatva várom meg, amíg a nő visszaér a rohangálásból. Ámbár így, hogy könnyűszerrel elkaptam, ezen felesleges is gondolkodni, főleg úgy, hogy már karjaim között tartom egy elégedett vigyorral ajkaimon. A kérdést sokféleképpen fel lehet fogni, igazából a nőn áll, hogy melyik értelmet keresi a feltett kérdésben. Ez az egy olyan dolog van, amit nem befolyásolhatok, plusz ugye az, hogy véletlen fehér felső van rajtam, ami úgy feszül kidolgozott felsőtestemre, még én is félve pillantok le rá, mert megvakulni még nem szeretnék. Blackburn mégis végig mér, de olyan tipikusan nőies pillantással, amikor mindössze elég két másodperc, hogy mindent lásson és az agyába is vésse.
- Sok minden elég lenne, ám sajnos ez elég gyér eddig - vonom meg vállaimat, hangom komolysággal megfűszerezve hagyja el ajkaimat. Nos, ezek szerint leesett neki mire megy ki a játék, de nem megy bele, én meg igencsak kezdem unni ezt az egészet, mert a pillantások most már végképp lyukat égetnek a hátamba, ami eléggé kezd idegesíteni. Nem tudom elképzelni, hogy az itt jelenlévőknek valóban nincs jobb dolguk, mint engem meg Myrát stírölni. Van torta meg pia, medence, tele van minden csajjal meg csávókkal, csak fel kellene tudniuk találni magukat, ám valahogy ez nem akar összejönni, nekem meg éppen elég volt ennyi a barmokból nagyjából, mert türelmetlenségem és unalmam sajnos növekszik. Egyre csak jobban és jobban. Lehet, hogy a nő élvezi a játékokat, és jobb esetben én is, de ez a nap most talán annyira nem tartozik azok közé a napok közé.
- Ej, Blackburn - rázom meg fejemet végül cöcögve kicsit, hangom rosszallástól cseng, miután ő megcirógatja arcomat, akár valami kisállatnak. - Eljöttem, erre elcsórják a szivaromat, megisszák a whiskymet - esik pillantásom a srácra vállam felett, aki elégedetten húzta le nemrég az utolsó kortyot aranyló italomból. - És még meg is futtatsz. Nem valami jövedelmező ez a buli nekem - mosolyom szemtelen, ami ajkaimra kerül, mert természetesen a nő is érezheti, hogy viccelek, meglepően jónak ígérkezhetne a buli, ha nem hívna a kötelesség, ami nekem mindig kínszenvedés, ámbár szükséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Masa öt perce hagyta el a gyengélkedőt, de máris hiányzik. Jelenleg egyedül vagyok a szobában és a lelkes, vidám kommentjei és viccei nélkül nem ugyanolyan. Szeretnék minél előbb szabadulni innen, rettenetesen depresszív ez a hely, na meg jó lenne nem itt tölteni az éjszakát, hátha lesz még egy rémálmom és annak a gyógyítók is fültanúi lesznek. Masa távozásával egyedül maradok a gondolataimmal, na meg a jegyzeteimmel, amiket szabadidőmben tudok még olvasgatni a vizsgákra. Hiába a kviddics, hiába a sérülés, muszáj vizsgáznom és otthon valamit felmutatni. Törökülésben ücsörgök az ágyon, előttem egy csomó papír kiterítve a takaróra, ami így ülő helyzetemben csak derekamig ér fel, és éppen úgy teszek, mint aki nagyon belemerül a pergamenen lévő írásba, de közben igazából a meccsen gondolkozom. Mit lehetett volna másképp tenni, vagy mit nem kellett volna egyáltalán tenni, mikor valaki benyit a szobába. Először fel sem nézek, biztos valamelyik gyógyító jött rendet rakni, így egyelőre nem zavartatom magam. Gondolataim a mellettem megálló személy és az ő, hozzám intézett szavai zavarják meg. Meglepődve pillantok fel a nevem hallatán, Bence látványától a döbbenet kiül arcomra. Zavartan pillantok körbe és megpróbálom kicsit összehúzni a jegyzeteim, hátha esetleg az ágyra szeretne ülni.
- Nem, persze – nyögöm halkan és tovább rendezgetem a lapjaimat. Fogalmam sincs, miért van itt, annyira nem vagyunk jóban, hogy meglátogasson, mert érdekli mi van velem. Jó, most ez olyan durván hangzott, mintha nem érdekelhetné barátnője unokatestvérének egészsége, mégis furcsállom. Pakolászom még egy kicsit, amíg várom a következő kérdést, mert egyelőre nem tudok mit kezdeni magammal. Most ránézzek, vagy ne nézzek rá, tegyek fel én egy kérdést, vagy inkább maradjak csendben? Egészen zavarba jövök ettől a hirtelen látogatástól, ám ezt próbálom leplezni azzal, hogy tekintetem szigorúan a takaróra szegezem. Eddig remek munkát végzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Látszik, hogy fenntartásokkal kezeli Theont, vagyis hát Tejfölt, ahogy én hívom. Mintha nem sikerülne teljesen meggyőznöm őt arról, hogy nincs oka aggódnia, ami csak még jobban felidegesít. Mert rettentően zavar, ha tudok valamit, és nem mondhatom el másoknak. Ugyanakkor ijesztő lenne az a fajta részletesség és pontosság, amivel nekiállhatnék kifecsegni a srác bizalmas múltját. Nem tartozik senkire, hozzám is csak egy véletlen folytán keveredett az a napló, amiben a szaftos részletek is benne voltak, viszont gyakorlatilag hozzásegített az első csókomhoz is például. Ami még bosszantóbb, az az emberek előítélete valakiről, Karolának pedig különösen gyanakvó természete van, ráadásul pillanatok alatt levágja, ha valami nem stimmel. Most is, hosszasan a szemembe néz, mintha tudná az igazságot és csak azt akarná, hogy én nyögjem ki végre. Hát, azt nem. Még mit nem... Lesütöm a szemeim, nagyot nyelek, de hallgatag maradok. Egy kicsit meg is könnyebbülök, hogy végre túljutunk a témán, és befejezi a vészmadárkodását végre, amit nem igazán kértem. Mert hát nem célom, hogy a barátságunk rovására nyissak a fiú felé, de hát mégsem várhatja el Karola se, hogy kizárólag vele lógjak, amikor neki is ott vannak a lánytársaságai.
- Befolyásolni?! - kerekednek el a szemeim. - Jó, ezt tényleg hagyjuk... Nem kell már megint hülyének nézned. Nem vagy a mentorom! Jó fej vagy, hogy aggódsz, de azért van egy határ... - forrongok belül, mert innentől kezdve egy könnyelmű, megvezethető, gyenge embernek fogom magam érezni, amiért még a legjobb barátom is mondhatni ezt vágja hozzám. Nagyon azon vagyok, hogy tökösen megmutassam neki, hogy ez nem így van. Különösen fáj, hogy pont ő gondol gyengének...
- Mondom hagyjuk már ezt! - viszem fel a hangomat, és idegesen rá is csapok az asztalra. Ha így folytatja, visszakérem tőle azt a karkötőt, amit az előbb adtam... Nem szeretném, mert kiérdemli, de nagyon fáj, hogy feltételez rólam dolgokat, és meg próbálja fejteni a működésemet.
- Nem szólhatok ebbe bele. De az megnyugtat, hogy továbbra is a barátomnak gondolnál... Tudod, nem akarok egyedül maradni - harapom el a számat a hosszas magyarázkodása után, mikor végre halkan megmondom neki az igazat, és még barátilag meg is ölelem őt. Ez az, amit eddig magamban tartottam, most viszont mégis fontosnak tartok elmondani. Önmagában lehet, hogy felhúznám magam a cselekedetén, de érthető valahol, hogy csak később akarta megmondani, amikor már maga is tisztábban látta a helyzetet. Azért se firtatom nagyon ezt, mert nem akarok veszekedni, és jobb la lekerül a gyanú az én szerelmi szálamról. Nem akarom elveszíteni Karolát, szükségem van a segítségére, ezért arra is vigyáznom kell, hogy ne haragítsam magamra a viselkedésemmel, pláne a féltékenységemmel. Az előbb hoztuk vissza nagy nehezen ezt a kapcsolatot, úgyhogy muszáj elengednem a titkolózását, és szemet hunynom a késleltetése miatt. Az én fülem mögött is van vaj, kíváncsi vagyok ahhoz mit fog szólni egyszer, ha kiderül.
Elnevetem magam a kiszámíthatatlanságán, amivel ezek szerint ő is tisztában van. Ölelése után úgy néz ki, rendeződnek a dolgok. Elém lépve javaslatot tesz a hajlevágásra. Tény, hogy hosszabb már, mint szokott lenni, de még nem volt se kedvem, se időm fodrászhoz menni, mert félek mindig, hogy elrontják a hosszát. De talán Karcsi jobban ért hozzá.
- Hm, azt mondod? Pedig van, akinek így jobban tetszik. Nekem igazából mindegy, csak így kényelmes volt eddig. De akkor majd a vizsgákra amúgy is vágatni akartam belőle, majd akkor lehet megkérlek, hogy igazíts rajta, jó? - fogdosom meg a tincseimet, hogy lemérjem a hosszát, a bókját pedig csak elengedem a fülem mellett, helyette megforgatom a szemem és fülig vörösödöm zavaromban. - Oh, tényleg? És ki volt az? Áruld el! - faggatom lelkesen, ahogy összepakolva elhagyom vele a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lábam hangosan kopog a kopott macskaköveken, kezem görcsösen szorít rá felrúnázott mobilomra.  Egy esőcsepp esik rá a készülék képernyőjére. Tekintetem felemelem az égre, egészen túl az épület tetején; vihar közeledik. Szövetkabátom jobban összehúzom magamon, majd fedezékbe vonulok, épp jókor. Egyre nagyobb cseppekben kezd aláhullni az égi áldás, mígnem akkora zuhé keveredik, hogy még a föld porát is felveri. Ám ezekből én már mit sem hallok, a hatalmas csarnok zsibaja elnyeli az összes verdeső csepp adta jajveszékelést. Hirtelen egymillió ember között találom magam, mind céltudatosan tőr előre az eltervezett vagonhoz vagy éppen kofához, míg én csak állok, zsebre dugott kézzel, s próbálom megkeresni azokat az ismerős göndör tincseket. Kékjeim vadul cikáznak egyik személyről a másikra. Véletlen majdnem meg is szólítok egy lányt, kinek hasonló elnyűtt pulcsija van, mint a fiúnak utolsó találkozásunkkor, ám még időben rántom el a kezem. Hirtelen szörnyű magányosság tör rám, holott mindenhol emberek vesznek körül. De egyik sem ő.
Tudom, hogy nemsokára indul a vonata. Ahogy azt is, hogy még indulás előtt benéz a könyvtárba, majd elköszön attól a hárpia barátnőjétől, s csomagjaival csak félre fog körülbelül ideérkezni a váróba. Mindent tudok róla. Hála a kapcsolataimnak, kiszimatoltam a napi tervét, hogy még időben elcsíphessem, s talán rávehessem, hogy ne menjen el. Nem akarom. Én azt szeretném, hogy itt maradjon, velem, a kastélyban, és ezért bármit megteszek.
Hirtelen barna tincsek tűnnek fel a tömegben. Automatikusan mozdulok, bele sem gondolva, hogy ez esetlegesen egy másik téves személy lesz. Nem, mert tudom, hogy ez ő. Ezer közül felismerném.
- Na, csak nem gondolod, hogy búcsúcsók nélkül elengedlek? – Csücsörítek, ahogy karját elkapom, még mielőtt tovább indulhatna. Kezem szorosan kulcsolódik már oly’ sokszor bántott csuklójára, lábam poggyászát akadályozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Minden készen áll az induláshoz. Felpakoltam egy gurulós kocsira az összes bőröndömet, amivel annak idején a kastélyba érkeztem. Még majdnem többet is annál, ha nem jövök rá idő közben a tértágító bűbájok működésére, így egy kis segítséggel ugyan, de befértek a kastélyban kapott emléktárgyak és a tanév során megvett cuccok is. Kiemelt helyet kapott természetesen az utazóládák tetején a kaméleonom, akit a terráriumával együtt utaztatok haza. Tudom, hogy a családom többi tagját nagy valószínűséggel sokkolni fogja az új háziállat, akivel együtt kell töltsék a szünidőt, de nem volt szívem a suliban hagyni, szeretném neki megmutatni a szobámat. Az sajnos biztos, hogy a lakáson kívül nem vihetem magammal sehova, mert túl nagy feltűnést keltene a muglik között, de majd letakarom egy ponyvával a hordozóját, ha már Pestre érünk. Még van egy kis időm a vonat indulásáig, mégis szeretnék időben az állomáson lenni. Inkább hamarabb felpakolok, minthogy tétlenül üljek tovább a hálókörletben, ahonnan alig várom, hogy végre szabaduljak.
El se hiszem, hogy egy év telt el. Na meg azt se, hogy ennyire eseménydúsan. A vizsgáim azt hiszem, hogy elég jól sikerültek, egyelőre nem akarom elkiabálni a dolgot, mert nem tudom, hogy sikerült-e Márkot legyőznöm az iskolaelső címért folytatott kemény csatában. A nyári zápor miatt kissé belehúzok, a kocsi kerekei csak úgy kattognak az utca kövei alatt, de pont akkor szakad le az ég, amikor már a hatalmas váróteremben szobrozom. Pisilni már voltam, egy kis kajáért állok sorba a büfében, aztán kezemben a jegyemet szorongatva tolom magam előtt a cuccaimat, egyenesen a vágányok felé tartva. Szeretném, ha jó helyem lenne a vonaton.
Mielőtt elhagyhatnám a csarnokot, karomat ismerős kéz ragadja meg, lábával pedig hangos zörrenéssel akasztja meg a csomagjaim haladását. Számíthattam volna rá, hogy eljön értem. A tömegben teljesen elkerülte a figyelmem a szőke feje, amire halál félelemmel pillantok fel éppen, de szemem egyúttal szikrát szór az iránta érzett haragtól. Hihetetlen, hogy még mindig képes belegázolni a lelkembe, ráadásul mindenki szeme láttára!
- Te mi a faszt keresel itt? - kérdezem ettől a szarkupactól kimérten, majd ingerülten rántom el a karomat szorításából. - Megmondtam, hogy hagyjuk egymást, nem? - rá se nézek többé, úgy kezdem el húzni a kocsit hátrafelé, hogy aztán egy kanyarral megpróbáljak kitérni előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Érzem rajta, hogy a gondolataimban próbál olvasni, ami különös feszültséggel tölt el. Szinte már sajnálni kezdem, amiért ilyen fontos számára a véleményem, ami egyúttal nagyon megtisztelő is a részéről. Mintha én is hajlamos lennék elfelejteni, hogy máskor mennyire függök a többiek véleményétől, pedig tudom, hogy nem kéne. Petyával viszont barátok vagyunk. Ő hallgat a szavaimra, én viszont nem akarom őt megbántani, vagy netán elbátortalanítani attól, amibe belevágott. Nem tudom, hogy jó-e, amit csinál, mert belül irigy vagyok rá, amiért belevágott, és egy kicsit mondhatni kilépett ezzel a komfortzónájából, mégis reálisan belátható, hogy hiányzik a megfelelő testalkata ahhoz, hogy a pályán repdessen. De abban sem vagyok biztos, hogy megvan-e a játékhoz szükséges önbizalma, a kiemelkedő tehetsége, ami nélkül mit sem ér az egész, és talán többet árt, mint használ. Látnom kellene őt az egyik edzésén, ezért sem ítélek elhamarkodottan. Aggódó tekintet viszont van. Azt nem tudom elrejteni előle, mert nem olyan vagyok. Nagyon bénán megy, a színjátszóban is azért maradnék meg inkább háttér-embernek.
- Ahha - bólogatok nagyokat, mintha tudnám, hogy miről lenne szó. Ijesztően hangzik a csapatnév, gondolom ez is volt a céljuk vele, szóval utána kéne járnom, hogy még kik a tagjai, ki a csapatkapitány, és zömében melyik ház diákjai remekelnek benne. Akkor talán összeállhatna a fejemben az erőviszonyok alapján, hogy Petya haveromnak mennyi létjogosultsága van a felállásban. - Azt tudod már, hogy milyen poszton fogsz játszani? - kérdezem meg tőle rögtön azután, hogy izgatottan tapsikolni kezd a meccsnézésem hírétől. Erre a hangra persze többen odakapják a fejüket, majd ki-ki a maga nézése után folytatja a dolgát.
- Menő vagy... és bátor - vigyorodom el, majd elszántan tartom fel előtte a tenyeremet, hogy lepacsizhassak vele. Gyerünk Petya, ezt így kell csinálni! Már csak meg kell nyomni az edzést, hogy kigyúrjuk őt addigra. - Majd még emlékeztess, de szerintem biztos szabad leszek, mert szinte mindenki meccset néz olyankor - jegyzem meg neki, aztán letörlöm az alkarommal az erőlködéstől a homlokomra tapadt izzadságcseppeket.
Fájdalmas felkiáltására aggódóan tapogatom meg a vállát, óvatosan és a súlyozástól erőtlenül remegő ujjakkal. Nem vagyok orvos, de elhallgatom a panaszokat, fancsali képet vágva kezdek tanácstalan töprengésbe.
- Jól van, csak semmi hirtelen mozdulat - fújom ki a levegőt, mikor beállok elé, hogy farkasszemet nézve meg tudjam őt nyugtatni. Még a mutatóujjaim is felemelem, hogy hangsúlyozzam ennek fontosságát. Izzadt keze az enyémre fonódik, kérlelő szemeitől összezavarodom. - Nyugi, alap. De akkor most mit csináljunk? - suttogom neki, hogy nehogy lebukjunk a többiek előtt. Lábazni még tudnánk, ha tudnám, hogyan kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tudhatnám már, hogy Jonginak fel fog tűnni, ha valami nincs rendben velem. Utálom, hogy mások számára ennyire kiismerhető vagyok, ha viszont nekem kellene megfejtenem valakiről, hogy milyen ember, akkor előbb-utóbb hatalmasat csalódok. Egy kis emberismeretre igazán szert tehettem volna már az évek alatt, vagy legalább megtanulhattam volna elrejteni az érzelmeimet mások előtt, hogy ne egy nyitott könyv legyek a kíváncsi érdeklődőknek. Többek között emiatt lehetek könnyű préda azok számára, akik ki szeretnének használni. De őszintén fogalmam sincs már, hogy mi történik velem, a túlélésre hajtok. Még pár vizsga, aztán kiszellőztetem a fejem otthon, remélve hogy a tesóm nem készít ki teljesen. Mondjuk ő most a legkevesebb problémám. Jó lenne, ha a szüleimmel is rendeződhetne majd a viszonyom.
- Mármint itt és most? Áh... - ráncolom össze a homlokomat értetlenkedve, ahogy mancsommal egy legyintés után a könyvkupacért kapok. Az már olyan, mintha az enyém lenne, nem engedem, hogy csak úgy elhúzza előlem, mint a mézesmadzagot, hiába ő a könyvtáros. - Nem aludni jöttem - húzom ki magam előtte, aztán szemügyre veszem a párnának szánt fedelet, és a kíváncsiságtól hajtva azért ráhelyezem az arcomat. Valóban nem az a keménykötésű fajta, és ha tényleg fáradt volnék, még el is tudom képzelni, hogy jót szundítanék rajta.
- Hmm, hát, jól van... - kezdek bele hebegve. A széken kuporogva összegörnyedek és az ujjaimat kezdem el tördelni. Mit ne mondjak, nem valami kellemes érzés erről beszélni, de azt hiszem muszáj lesz. Jongi talán megért majd engem.
- Mondd csak, olvastál mostanában Edictumot? - fúrom tekintetem az övébe puhatolózóan, hátha ezzel megkönnyítem a dolgomat a magyarázkodást tekintve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Kapcsolataimnak hála a fülembe jutott, hogy érdemes ellátogatnom a helyi művészeti boltba. Valahogy ez eddig kimaradt, holott számtalanszor elsétáltam már az üzlet előtt. Mégis, az utóbbi időkig úgy gondoltam, hogy nem maradok le túl sokról, ha egyszerűen tovább állok a kirakattól, mikor a Fő utczát járom.
Tobi már hetek óta Dániában tartózkodott a munkája miatt, amit mindig nehezen viselek. Feszültnek és magányosnak érzem magam a hiányától. Tudom, hogy annak idején pont én voltam az, aki felszívódott, ezért méltósággal és panaszmentesen tűröm a jól megérdemelt büntetésemet. Mert nem másnak fogom fel, mint az ő saját kis visszavágójának mindazért, amit én tettem vele korábban. Annyi kivétellel, hogy az ő esetében talán nem húzza el addig, hogy időben is kvittek legyünk. Ugyanakkor sosem vártam el tőle, hogy háttérbe szorítsa miattam a karrierjét. Az nálam is mindig az első helyen szerepelt, és ez már úgy néz ki, hogy így is marad.
Belépve nem vágódtam hanyatt a kínálattól, inkább elégedett arccal nyugtáztam, hogy végül is minden van itt, ami egy művészléleknek lételme. Nekem a régészettel ki is merült az ecsethasználat, mert az is valamiféle művészet, nemde?
Elcaplattam a pultig, ahol a boltos volt, az a mandulaszemű figura. Rögtön leálltam fejtegetni, hogy Ázsián belülről honnan is származhat. Szórakoztam én olyannal, hogy keleti nyelvek, meg meditáció, de csak nagyjából tudtam belőni, hogy mégis hová valósi lehet, egyelőre a Közel-Kelettel ki is merült előttem a kontinens.
- Üdvözlöm - köszörültem meg a torkomat egy illedelmes biccentés után, a neheze ugyanis csak most következett. - Nem érdekelnek a termékei. Lehetne néhány kérdésem? - próbáltam feszült arcomra némi mosolyt erőltetni, több-kevesebb sikerrel. Jobbnak láttam már az elején kizárni, hogy miért jöttem, mielőtt hajbókolásba kezdett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval nem látod az üzleti fogást bennem. Hm. Mindenképpen dolgozok még a marketingemen.
Határozottan bólintok is hozzá, hogy tényleg így gondolom a dolgot. Legközelebb prezentációval szolgálok majd ehhez az ötlethez.
- Ugye? Mintha a szüleim így akarnának megvesztegetni.
Nekem mondjuk tetszik a dolog, de nagyon félek is tőle, mert egyedül leszek abban a nagy házban, és fogalmam sincs, hogy mit fogok ezzel a helyzettel kezdeni.
- Még kitalálhatod a gondolataimat. De majd utána elválik, ha már utána leszünk. Na de, mivel megint egyedül leszek hagyva, van kedvetek nálam vacsorázni? Én főzök, és ígérem, hogy nem mérgezlek meg most sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A fölé magasodó fiú eléggé megrémíti, de próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Erőt véve magán, talán először, mióta összefutottak a teremben, feltekint az arcára. A rellonos tekintete összezavarja, de sokáig nem kell gondolkodnia a jelentésén, mert a felajánlása a várttal nem teljesen ellentétben, de Csenge számára mégis meglepően, kedvező fogadtatásra talál.
Arra azonban nincs esélye, hogy felhívja a srác figyelmét a receptre, illetve az azon látható utasítások és azok sorrendjének betartására, mert ő már el is kezdi összeszedni a holmikat, hogy aztán valami művészit, de kifejezetten ehetetlent varázsoljon össze - csak képletesen - a kondérban. Csenge odalépve beleles, aztán összeszedve maradék bátorságát és a korábban elővett tálat, megjegyzi:
 - Talán kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a tojásokat.
A lebegtető bűbáj segítségével magához invitál egy tyúkterméket, majd finoman az asztal széléhez koppintva megrepeszti a vékony héjat, hogy aztán az edény fölé emelést követően körmével és némi húzóerővel eltávolítsa a burkot a belsejéről, mely halk plattyanással a tálban köt ki.
 - Hogy állsz a késekkel? - kérdezi a folyamatot követően, remélve, hogy a rellonos figyelte, mit csinál, és esetlegesen a vizsgán majd eszébe is jut ilyen módon "meghámozni" a tojásokat használat előtt. - Darabolhatnál csokoládét.
Direkt nem utasításként vagy kérésként fogalmazza meg, inkább csak lehetőségként, hátha úgy inkább hajlik rá a fiú. Közben ő az első mellé pottyant még két tojást.